Pesti Napló, 1863. július (14. évfolyam, 4017-4038. szám)
1863-07-15 / 4024. szám
guk a cseh literatorok rendelték alá magukat, hogy t. i. egész erélyeséggel működvén a nyelvbirodalom újbóli föltámasztásán, különböző szláv dialectusokból oly szavakat hoztak be, kivált a XV-ik századból, melyeket már ma a csehek között senki sem beszél, senki sem ért, úgy hogy azoknak nagyobb része ez idő szerint is szívesebben látogatja a német mint a cseh színházat , ezenkívül a cseheknek egy jelentékeny osztálya, együtt lakás, s közös vallás következtén történt házasságok útján annyira amalgamizálódott, hogy nem könnyű feladat egy cseh családot egy másik német családtól megkülönböztetni. Íme tehát — megjegyzi értesítő — mennyire nehéz egyenes pár vonalt húzni, nyelv tekintetében, a cseh és erdélyi viszonyok között és befejezésül csak annyit mondok, hogy egyrészt a cseh litteratokok nyelvük s irodalmuk mivelődését illetőleg, valódi óriási erőt fejtenek ki; másrészt pedig a magas kormány, már eddig is, lényeges előnyöket engedett e nyelvnek a közügyek vitelénél. Ugyancsak a (B) jegy alatti értesítője a „Gazetának“ a megnyitáshoz, közel álló erdélyi országgyűlés eredménye iránt országszerte uralkodó feszült várakozást vévén szempontjául, következőleg nyilatkozik : „Az, mit a közvélemény nyilvánításaiból megjegyzésre legméltóbbnak tartunk , abban áll , hogy mindazok, kik a haza nemzetiségük s családjuk, valamint ez ország minden lakosai iránt egy észszerű s nem csak pathologicus szeretettől vannak áthatva,életük egész folyamán át vigasztalás nélkül maradnának, ha a legközelebbi országgyűlés minden tekintetben vigasztaló s szabadító eredmények szülője s megalapítója nem lenne. Ami még többeknek aggodalmat okoz, az, hogy a 11 pontból álló kir. propositiók ekkorig, a hazai hirlapi irodalom terén oly kevéssé vannak vitatva, rostálva, és megmagyarázva, miszerint a nagy közönség egész joggal kérdezheti az erdélyiektől : Hol vannak kitűnő férfiaid, kik akarjanak és képesek is legyenek annyi életkérdések fölött a közvéleményt fölvilágosíthatni ? A kir. propositiók közös fontosságra nézve egyik a másikával vetélkedik. Vannak azok között oly természetűek, melyek az úgynevezett alkotmányos gyűlésen lesznek tárgyalandók és eldöntendők, mindazok t. i., melyek ez ország közjogát közvetlenül érintik ; mások azonban szorosan egy törvényhozó gyűlés köréhez tartoznak ; következőleg az országgyűlés hivatva leendő mint alkotó (Constituante) ab mint törvényhozó testület működni. „Szerintünk ily körülmények közt igen helyesen járt el a kormány, midőn az országgyűlés ebbe kész formulázott, és a parlamenti tárgyalásokat könnyítő t. javaslatokat terjesztett, magától értetvén, hogy a kormánynak még egyik, vagy másik t. javaslata el nem fogadására is késznek kelletik lennie, ami némi valószínűséggel csak akkor lesz megtudható, amikor ismerni fogjuk mindazon elemeket, melyek az országgyűlést alkotandják. Addig is, és a képviselői igazolások befejezéséig, igen óhajtandó lenne, ha a haza mindhárom nyelvű journalistikája, fölemelkedve egyéb nemzetiségi és vallási aprólékosabb súrlódásokon, lenézvén, s elutasítván a helyi és személyes undorító diatrikákat, és magasabb s valódi politikusokhoz méltó szempontok fölött foglalván állást, jövőre minden áron lényeges s elveket megállapító vitatások terére lépnének át, mely elvek fölött megállapodás eszközöltessék, ha nem is az egész, de legalább egy minden tekintetben tekintélyes többség részéről, melyről el lehessen mondani, hogy valósággal képviseli az országot. Nyílt levél Kézgmárki Krnsch József úrnak Pesten. (Folytatása és vége.) London, E. G. junius 17., 1863. A magyarhoni viszonyokra sem az angol, sem a muszka eljárás nem alkalmazható, nem is volna kívánatos, de elsajátíthatnánk mindegyikből annyit, a mennyi hasznunkra lehetne. Mi nem várhatunk, mig jobbszégeink becsületessége általános elismerésben és hitelben részesülnek, mint az előkelő, régóta fennálló angol cégek. Messze elmaradtunk, annál jobban kell sietnünk. De miért ne lennének jó lelkiismeretes tudakozó intézeteink, mint Angolhan majd minden, és a continens nagyobb kereskedelmi városaiban. Intézet, melyhez a külföldi kereskedő is bizalommal fordulhatna informatio végett uj levelezője jelleme, állása, vagyona s anticendentiai felöl. Más részről, isten ments meg, muszka kényszertől, s bármi nyelvű csínyovnyik atyáskodó beavatkozásától. De más dolog az, ha a kereskedőtestület szabadon választott szakértő tagjaiból bizottmányt küld ki, s ha a kereskedőnek szabadságában áll kiküldendő portékáját ezen illetékes bizottmánytól megvizsgáltatni, és minősége szerint a kér. kam. hivatalos bélyegével elláttatni. — Igaz ugyan, hogy az ilyetén intézmény csak közraktár (Dock) mellett gyümölcsözhetne teljesen, de hisz ez utóbbi nélkülözhetlen intézet sem maradhat soká szerény óhajtás. Széchenyi Béla gróf itt helyben szorgalmasan tanulmányozta a dock szervezetét. — S a mellett örömmel látom, hogy önök ez utóbbit is (dockot) programmjuk egyik czéljául tűzték ki. Terménydús, de pénzszegény országban alig képzelhető a közforgalomra nézve üdvösb, és a vállalkozókra nézve jobban fizető vállalat, mint a dock és az avval kapcsolatban hozott warrantrendszer. De ezek fejtegetése ezúttal távol vinne levelem tárgyától, melyhez visszatérve, szerettem volna referentiául előbbkelő czégeink közül egynehányat említve látni a programaiban. Van hál istennek több Pesten, melynek becsületes neve idáig is elhatott. (Mamvieux, Liedemann, Wodianer stb.) Mert hisz jó, s önöknek nem kis dicséretévé válik a helytartó s város tanácsa, a gazd.egyesület stb. támogatása, de hiába, kereskedő már csak jobban szeret kereskedőhöz tudakozólag fordulni. Aztán ki volt az, aki önök programmját angolra fordította. Mindjárt az első (szarvas hibáktól hemzsegő) öt sorban azt mondja : propping, ezt mi egy már dűlőtérben lévő kereskedésről mondjuk. Hogy tetszik ? „Felhívás gazd.egyleteinkhez“ Így fordítja Summons, ami bírói s törvényszéki citatiot jelent. A számos, itt tartózkodott s angolul tudó hazánkfiai közt nem volt, ki a fordítást átnézte volna, mielőtt lenyomatott ? — Ily művet nem lehet pirulás nélkül angol kezébe adni. Újra le kell forditatni, s egyszersmind mindazt, ami Csupán a belföldieket illat, ki kellene hagyni. — Ím, tehát önnek első kívánatét a programotok szétküldése végett miért nemteljesíthetem. Nem vagyok szerencsésebb a második kivánságra nézve : t. i. egyik itteni lap szólaljon föl az „ügynökség“, mint hazafias intézet, érdekében. Nem rég egy más hazai intézet részéről hasonló fölszólítást vévén, egyik szerkesztő barátomhoz folyamodtam. Czélszerűnek találom az angol publicista tanulságos feleletét ide iktatni. „Gyermek állapotra mutat, hol üzleti vállalatokat, melyek végczélja szükségkép a nyereség, a haza ügyének tekintenek. Szorosan véve ugyan egyesek vállalata siker esetében, hazáé, mert egyes polgárnak vagyona szaporodásával a haza közvagyona szaporodik. Ámde egy a kettő közül : az alapítók vagy csupán a hazafiság szempontjából indulnak ki, minélfogva áldozatkész merényletük megérdemli a bátorító dicséretet, de akkor az áldozat csakis áldozat marad, mert ilyetén alakult üzletnek napjai számítvák. Vagy józan kereskedői számításra van az fektetve , minélfogva az alapítók saját hasznában az üzlet állandósága is biztosítva , de akkor mi köze lehet hozzá kivált az idegen publicistának. A fizetett reclame-faragó dolga az, és a hirdetések hasábjaiba tartozik. Manchesteri gyárosoknak még ha olvasható volna sem kellene programmot küldeni, gyapotnál egyebet nem hozatnak ezek külföldről . A kormány csak előre közzé tett hirdetések , és sumissio útján látja el magát szükségleteivel. . Ekként nem marad egyébb fenn, mint a rendes kereskedői út. Ezen szívesen kötne működendők önökkel. De az ügynökség megismertetésével még ezért nem érünk. Az eladó mindenütt alázatos szolgája a vevőnek, kivált ezen világ emporiumban, hol a kerekföld minden részeinek terményei versenyeznek. A pénzes vevő (Merchant prince), mint király trónos irodájában, a szegény eladónak kell futkosni és zsarnoka kedvében járni. Azért is miután körleveleinkkel bekopogtattunk, árjegyzékkel, vásári hírekkel, és az illető termény árváltozására befolyó körülményekről rövid tájékozással, később mutatványokkal is kell szolgálnunk. Ezeket az ember egyszer kétszer már hazafias rokonérzetből is megteszi, de folytonosan a kereskedő csak mint érdeklett ügynök vagy bizományos teheti. Egyébiránt bármiként is intézkedjenek önök az itteni piaczra nézve, én bennem mindig jó akarat, és amennyiben telik szolgálatkészségre is számíthatnak. Maradok a tekintetes urnák tisztelő honfitársa Diósy Márton. A magyar képzőművészeti társulat. Hazánk nagy része alig tudja létezését e társulatnak, mely a képzőművészetet egész terjedelmében, a festészet, szobrászat, építészet és metszészetet ezeknek alágazataival együtt felkaralván, ezeknek hazánkban lehető tökéletes fokra emelését czélozza. Nem tartjuk feleslegesnek pár rövid szóval, mennyit t. i. helyszűke enged, a társulat felsőbb helyen megerősített alapszabályaiból pár sort közölni, hogy azzal a nagyobb közönség is megismerkedvén, módja legyen e tánulat tagjává lenni, mely a szépet a hasznossal egyesíti. E társulat : 1) Egy képzőművészeti tanintézet felállításáról gondoskodik. 2) Kitűnő tehetségű, de szegény sorsú művészeket magazsb kiképezés végett költőidre utaztatván, feltétlen, vagy feltétlenül segélyez. 3) A képzőművészet körébe tartozó magasb elméleti, széptani, történelmi, távlati, szinvegyé-zeti s több efféle tudományos tárgyakról és felfedezésekről nyilvános felolvasásokat tart, s ugyanezekre vonatkozó jeles munkákat kiad. 4) Jeles művészi termékeket megbírál, e bírálataival is a művészet emelésére törekedvén. 5) A képzőművészet előmozdítására évenkint pályadijakat tűz ki, s az egyesek vagy testületek által kitűzendő pályadijak kezelését is elvállalja. 6) Évenkint müveket ad ki, mégpedig vagy a pályadijazott, vagy más jeles müvekből választottakat. 7) A társulat tagjainak müveit közszemlére s eladára kiállítja, az el nem kelteket pedig megvásárolván, félévenként kisorsolja. 8) Betegség, vagy a sors más csapásai által ínségre jutott művészeket, azoknak özvegyeit, sőt keresetre még képtelen árváit is anyagilag gyámolitja, s a szegény sorsú, de tehetséges kezdőket segélyezi. 9) Népies olcsó művek kiadásával inamüszlés terjesztésére törekszik. 10) Művészi ünnepélyek rendezésével a műveltebb közönségnek nemes műélvezetet nyújt. Minő tágas a kör, melyet felölel, a mennyire nemes az irány és ezéi, mely felé megindult! Ily nemes irányú társulat pártolásával önmagát tiszteli meg a nemzet, mert valamely nép miveltségét művészete fokáról ítéli meg az utókor. E társulat tisztán hazai éb tisztán magyar; e társulatot a nemzetnek kell fenntartani, mert nálunk a művészet felülről kevés gyámolítást, jó, hogy nagyobb akadályokra nem talál.. Tagjává lehet e társulatnak minden feddhetlen erkölcsű és hirű magyarhoni művész és műkedvelő s általában mindenki személy különbség nélkül, ki hasonló jellemmel bír. Ki 200 ftot fizet be, vagy ír alá és annak 5 százlékját mindaddig fizeti, mig a 200 forintot beszolgáltatja, az alapító tag lesz, ki 30 forintot befizet, vagy más szavakkal három évre kötelezvén magát évenként 10 vagy félévenkint 5 forintot befizet, az rendes tag lesz, s a társulat kiadványainak t. i.kő vagy aczélnyomatok, vagy művészeti irományok egy példányát nyeri. Ki csak egy pillantást vetett a közelebbi albumra, melylyel a társulat tagjait megajándékozá, rögtön be fogja látni, hogy itt az évi befizetés az évenkénti jutalomhoz képest nagyon csekély. Az anyagi viszonyok jelen nyomasztó állapotában nagyobbszerű megrendelésekkel alig támogathatja a nemzet nagyobb része a hazai művészetet, e közvetítő után azonban kisebb birtokosaink és a magánzók, sőt iparosok is megerőltetés nélkül tehetik azt. A társulat már harmadik évét járja, de a kellő nyilvánosság,s az alapszabályok megerősítésének elhaladása miatt hosszas ideig az terlődött. Most azonban a megerősítés után lábra kelvén, igen szép állapotnak örvend, a naponkinti jelentékeny gyarapodás mind nagyobb lendületet ad, úgy hogy már a folyó évre 300 — év 20o aranyos pályadíjakat tűzhetett ki. Mindezeket a társulatnak f. é. július 5 én tartott közgyűlésében Harsányi Pál igazgató elnök igen hűen és ékesszólón sorolta elő az elnöki jelentésben. *) *) Melyet mi egyedül csak tárgyaink halmaza miatt nem közölhetünk. Sierk. álarczat-szabályozási mozgalmak. Nem lehet hazafiai öröm nélkül szemlélni a Balaton lejebb szállításával összeköttetésben, a Sír torkolatjától az ozorai malomig az egész ,Sió völgyének szabályozása körül napról napra nagyobb mérvben mutatkozó munkálatokat, miket legkivált a munkálatok élén álló, azokat folytonos éber figyelemmel kísérő kir. biztos, gróf Zichy Ferencz ő nagyméltósága példabeszéddé vált szerencsés tapintatának és erélyességének köszönhetni; é s midőn a bevégzés felé közelgőlnek ezen szabályozási munkálatok, Vas, Veszprém és Zala megyei birtokosok társaságba lépve, egy uj hazai vállalat kivitelét kezdeményezik, a Marczal-völgyének szabályozását Ezen szabályozást, mely a volt cs. kir. kormány által 1858-dik évi dec. hó 23-án 8066. sz. a. kelt kibocsátványnyal elrendeltetett, és 1859. jan. hó 25-én ez ügyben Szegváron tartott gyűlés által véglegesen elhatároztatott, a nm. m. k. helytartótanács f. évi május hó 11-én 21,611. sz. a. újabban meginditandónak rendelvén, az e végett szükséges nagy gyűlés vezetésére és az egész vállalat életbe léptetésére kir. biztosul m. Dobránszky Adolf udv. tanácsos ur, és a nm. m. k. helyt. t. tanácsosa neveztetett ki, oldala mellé rendeltetvén Wallandt Henrik, országos építészeti felügyelő ur. — Ugyan a nm. m. kir. hely- tartótanács a gyűlést Győr, Vas, Veszprém és Zala megyének, és az illető Marczal-melléki birtokosoknak meghívásával 1863. évi julius hó 1-ső napjára Veszprém vármegyében kebelezett Pápa városába kitűzvén, kir. biztos ur azt megnyitván, mindenek előtt örömmel üdvözölte az illető érdekletteket, hogy ily nagy számmal jelentek meg a gyűlésre, miáltal az egész mar-czalvölgyi birtokosokra áldással kínálkozó ezen hazai vállalat iránti érdekeltségüknek fényes jeleit adták. A gyűlés nevében pedig t. Békásy Imre úr, úgyis mint az igazgató választmány elnöke, meleg szavakkal üdvözölte kir. biztos ő méltóságát, s felkérte őt a gyűlés nevében, hogy a vízszabályozási téren eddig is tanúsított ügyességével és erélyességével a Marczal szabályozását folytonos éber figyelemmel kisérve, fő felügyelete alatt tartani, és sikerre vezetni méltóztassék; — egyúttal bemutatta s tárgyalás alá vétetni kérte az 1859. jan. hó 25 én Szegvárott tartott gyűlés által az alapszabályok kidolgozásával s egyéb teendők teljesítésével megbízott választmány munkálatát. Ezen választmányi munkálat az első részben tárgyalja az alapszabályokat és a marczalvölgyi ártér osztályozása körüli eljárást; — a második részben a munkavezető mérnök Márton József úrrali szerződés pontozatait; — a harmadik része kérvényt indítványoz a magas kormányhoz, jelesen kir. biztos urnák közbejöttével tiszteletteljesen megkérendőnek indítványozza a magas kormányt a választmány, hogy tekintetbe vévén, miszerint a mostani vízborított, mocsáros, haszonvehetetlen, nagy kiterjedésű területnek kiszárítása, rendes gazdasági művelet által, megbecsülhetlen új adóalapot nyújt a magas kormánynak , szem előtt tartván, mint egyesek felett álló azon magasabb szempontokat is, mik a mezei gazdászat és ipar felvirágzása, a vidék lakosainak egészségére káros befolyással lévő mocsáros kipárolgás megszüntetése végett, a vízszabályozási ügyeket a közérdek tekintetében még áldozattal is létrehozni sürgetik, legyen kegyes a magas kormány ezen elősorolt tekinteteknél fogva : a) A munkálat megkezdésétől, annak tökéletes bevégzéséig számítandó összes költségekben aránylag bizonyos öszszeggel a szabályozási költségek fedezéséhez járulni. b) Az érdeklett marczalmelléki birtokosok részére bizonyos, például 10 évekre leendő törlesztésre az országos alapból kölcsönt kegyesen adni, d e kettős eszköz által lehetővé tenné a magas kormány a szabályozási munkálatoknak rögtöni megkezdését, egyszersmind most, midőn az isteni gondviselés az ország egy részét rendkívüli csapásokkal látogatta meg, az állam figyelmére méltó vállalatok közt a Marczal szabályozása lenne az egyik, melyeknél a népnek munkát adni lehetne. c) A szabályozási munkálatok folyama alatt, a Marczal völgyével határos, vagy ahoz közel eső helységekbeni közmunkaerőnek minden illető megyékben, a megyei hatóság kirendelése és felügyelete mellett, a szabályozási munkálatokra leendő fordítását két éveken át kegyesen megengedni. Végre d) a szabályozás folytában kiszámítandó területre vonatkozólag bizonyos évekig tartó adómentességet nyújtani. Ezen munkálat először egészen, utóbb pontonként tárgyalás alá vétetvén, az egész kiterjedésében Vas-, Veszprém- és Zala megyék részéről megjelentek által helyben hagyatott, s annak kir. biztos ur főfelügyelete alatt leendő kivitelével az igazgató választmány megbizatott és felhatalmaztatott. Kir. biztos ur ő méltósága pedig kegyes volt megígérni, hogy úgy a segélyezés és kölcsön, mint a közmunka erőnek a szabályozási munkálatokra leendő fordithatását tárgyazó kérelmét a gyűlésnek a nm. m. kir. helytartótanács elé fogja terjeszteni s legalább részben sikert eszközölni iparkodni fog. T. Györ vármegye részéről megjelent, és érdeklett birtokos urak pedig — miután még mindig az előterjesztett és felsőbb helyről is elrendelt újbóli esetlések alapján készített és helyben hagyott szabályozási terv ellenére is azt vitatják, hogy előbb a Rábát, ezt megelőzőleg pedig a Dunát stb. kell szabályozni, ámbár világosan szakértők által ki volt mutatva, hogy a Marczalt a Rába nélkül is lehet szabályozni, a győrmegyeiek kára nélkül, óvást, illetőleg kérelmet nyújtottak be írásban a helytartótanácshoz leendő felterjesztés végett. Azonban Veszprém-, zala- és vasmegyei marczalvölgyi birtokosok saját körükben a szabályozási munkálatoknak kivitelét tovább halasztani nem óhajtván, kijelentették, hogy a győrmegyei birtokos uraknak társulatokba lépését mindenkor hazafias örömmel fogja ugyan fogadni, s e végből alapszabályaik 1-so §-ban egy tiszta lapot is hagytak számukra , de a sok előkészületeket, tanácskozásokat, és a létező malmok kisajátításával járó nagyobb költekezést igénylő Rába szabályozásra vonatkozó, s még csak ezután tervezendő munkálatoktól, és megálapodástól nem feltételezhetik többé a Marczalnak sok haszonnal kínálkozó szabályozását. A jegyzőkönyv hitelesítése után az igazgatóválasztmány nyomban összeült, és intézkedett, úgy az előleges költségek kivetése és beszedése , mint az osztályozásnak aug. hó 10-én leendő megkezdése iránt. Ha egyesek őszintén segédkezet fognak ez ügyben, akkor összetett válakkal, egyesült erővel, és az egek urának segedelmével, a magas kormány pártfogása mellett megvethetjük a Marczal-vidék felvirulásának alapját. x. y. z. Magyar tudományos akadémia. a Julius 6-án a philos. törv. és történettudományi, s jul. 13-án a nyelv- és széptudományi osztályok tartottak ülést. Julius 6-án Nagy Márton lev. tag folytat á értekezését a keleti nevelészetről (akará mondani: nevelésről). Értekezésének tárgya ezúttal Persia és Egyptom volt. Az ó világ ezen népei miveltségrajzába, mint keretbe, foglalá be, a mit ama népek neveléséről mondott. Julius 13-kán egy szép emlékbeszéd töredékét, s egy jeles értekezésnek, 15 évi lelkiismeretes nyomozásnak, vázlatát hallottuk. Az emlékbeszédet báró Eötvös József, akadémiánk tisztelt alelnöke, tartó Reguli Antal fölött. Az értekezésben Toldy Ferencz r. tag, egy Königsbergen nem rég fölfedezett XII-ik századbeli ó-magyar nyelvemléket mutatott be, a felhasználta ez alkalmat, elmondani véleményét a magyar nyelv korszakairól. Az emlékbeszéd több ívre terjed, s a Budapesti szemle közelebbi füzetében fog megjelenni. Azt hiszszük azonban, addig is örömmel vesz a közönség belőle némi mutatványt, s szintoly élvezettel olvassa e közleményt, amilyennel hallgatták az annyi melegséggel írt gyönyörű lélektani tanulmányt az akadémia jelen volt tagjai. Csak a bevezető és befejező sorokat közöljük. „Mint minden pályán — mond l. Eötvös az emlékbeszéd kezdetén — úgy a tudományok mezején is igen csekély azoknak száma, kiknek fáradságait teljes siker jutalmaza. A sors ritka kedveltjei mellett a névtelen munkásoknak egész seregét találjuk itt is, kiknek feladatuk csak az, hogy a jövőnek útjait előkészítve, lerakják az alapokat, melyeken a tudomány bámulandó épülete egykor állani fog, sőt ha nagy forradalmaknak egyedüli jutalmát csak a dicsőségben keressük, talán nincs pálya, melyen a küzdőre több csalódás vár, mint épen ez. Hisz a sokaság, mint mindenütt, úgy a tudományok körében a nagyobbszerű sikert egy névvel köti öszsze, s egynek halántékaira teszi a babért, melyet az egész sereg küzdelmei kiérdemlettek.“ „De mi, tisztelt akadémia, ne kövessük e példát ! S ha a szerény munkások egyike, kik a tudomány aknáiban dolgoznak, leroskad, mielőtt napvilágra hozhat a kincset, melynek biztos nyomán látta magát; ha egy a bajnokok közül,ük az igazságért küzdenek, elvérzik a diadal napja előtt, mi ne felejtsük el, hogy a tudományeggazdagabb kincseit, s az igazság legszebb diadalait nagy részben ilyenek ismeretlen fáradozásának köszöni, a fűzzünk egy szerény ágat a kifáradt küzdő halántékai körül.“ „Ily munkás, kinek fáradságát teljes siker nem koszorúzta; ily küzdő, ki meggyőződésének diadalát nem érhette el, volt Reguly Antal, és csak kötelességünket, s tudom, önöknek régi óhajtását teljesítem, midőn e kedves társunknak rövid pályájára visszatekintve, nem emlékét, melyet a halál tőlünk nem rabolhatott el, de fájdalmunkat újítom meg.“ „Az akadémia, midőn Reguly hátrahagyott irományainak kiadását elrendeld, állandóbb emléket biztosított tudományos érdemeinek ; a ha majd a vogul nyelvet illető dolgozatai, melyeket Hunfalvy Pál társunk rendezett, évkönyveinkben megjelennek, a szaktudós méltányolhatni fogja a veszteséget, melyet nyelvészetünk e férfiú kora halála által szenvedett. Engedjék önök, hogy midőn ezt, mire magamat hivatva nem érzem, másokra bízom , elhunyt társunkról ma nem mint philologról, hanem mint emberről szóljak, ki, midőn a legnemesebb lelkesedésből, tehetségeit egy magas czélnak szenteli, a szeretet és barátság minden kötelességeit híven teljesítette, és nagy eszméinek nem áldozott fel semmit, mint önmagát.“ E szép bevezetés után következik a terjedelmes életirat. Ezt követi az emlékbeszéd befejezése, melyet, hogy meg ne kelljen szakasztanunk, közelebbi számunkban fogunk közölni. Lengyetorsági események. A lengyel csatatérről kevés fontosabb tudósítás érkezett. Kis csapatoknak többnyire mozgását , nem annyira harcrát jelentik. — Lembergből írják jul. 11-ről. Míg a radczivillóvi expeditio oly gyorsan meghiúsult, s a Törökországból készülő betörés még mindig csak hír, addig a litbvanai és minszki kormányzóságból Traugott parancsnoksága alatt egy 1500 főnyi fölkelő csapat Volhyniába a roveni kerületbe ment által. Traugott július 1-sején lépte át Pripecz vizét Nevelnél. Az nap megszállotta Dombrovicza várost, 3-ikán Kolkinál, Dombroviczától egy mértföldnyire fekvő falunál, harczot átlott az oroszokkal, mely állítólag kedvezően ütött ki a lengyelekre nézve, amire a lengyelek Rovnó felé nyomultak előre. Az oroszok a legnagyobb sietséggel vonulnak össze Radzivillówból, Druzkopoleból, Dubnóból és Lucákból, hogy kocsikon szállíttassanak el. — Az „Oest. Ztg.“-ban olvassuk. A „Lemberger Zeitung“ megint oly eseményt jelent, mely bizonyítja, hogy a felkelés hosszúra nyúlása mind jobban belevonja az ausztriai területet is. A „Lem. Ztg“-nak írják. Hallomás szerint Kasnében egy csoport ember, gyanithatólag fölkelő, összegyűlt a nemesi birtokokon, hogy egy gróf vezérlete alatt (kinek nevét nem tudni) az orosz határon át betörjön Sanotov felé. — De meghallván a Visoczki-féle expeditio rész kimenetelét, föl hagyott szándékával. Az oroszok pedig úgy látszik előre voltak készülve e csapat ellen is. Satanovban mintegy 2000 gyalog és 300 kozák elsánczolva várta őket. A még föl nem fegyverzett önkénytesek, kik Krasnóban összegyűltek, mind igazolták magukat útleveleikkel, s a gyülekezet okául katastrális ügyek feletti tanácskozást adtak. Es expeditio csak elhalasztatott, írja a „L. Zt, de hozzá teszi, hogy e tudósításról jót nem áll. — Lembergből írják 11-ről: A napi közbeszéd tárgya még folyvást az ifjú Sa pe , a herczeg elfogatása. Ez tegnapelőtt történt. Már délután 3 órakor nagy néptömeg cső dűlt össze azon hírre, hogy e herczeg palotáját ekkor akarja megmotozni a rendőrség. E motozás meg is történt, esti 7 óráig tartott. A herczeg szolgálatából két egyént előre elfogtak. A motozás után fogták el a fiatal herczeget is, s egy kapitány és rendőrségi biztos kíséretében átadatott a törvényszéknek. — De, mint mondják, a herczegnek nemcsak lembergi, hanem krasztozini palotájában is motozást tartottak ugyanakkor. Mivel nagy volt a néptolongás, nem hiányoztak kisebb üagyobig sajnos kihágások is. A herczeg elfogatása leirhatlan leverő benyomást tett a lakosságra, s különösen az aristocratiára. 12-én tartatott az első tárgyalás a herczeg ügyében. A fogház, hol Ádámig fogva tartatik, alacsony, kicsiny és nedves szoba. Anyján és nején kívül senkit sem bocsátottak be hozzá. — A nagy részvét, mely a fogoly iránt nyilatkozik, könnyen érthető, mert ő egyike volt azoknak, kiknek rendkívüli tevékenysége sok közhasznú dolgot hozott létre. — A berlini „Börsen Zeitung“ írja . Különös hír érkezett Párisból, mely valószínűen a lengyel emigratio köreiben keletkezett. Beszélik, hogy Constantin nagyherczegnek és családjának Varsóban tudtára adták, hogy életökkel lakóinak, ha a nemzeti kormány valamelyik tagja bántatni fog. A nemzeti kormány nem bánja, ha a nég Varsóban marad, s a fölkelők elleni harczot vezeti, mint a czár helytartója ; de akarja, hogy a nemzeti kormánynyal úgy bánjék, mint egyenlő jogú hatalommal, s ne tegye ki a rendőrség üldözésének. Tiltja ennélfogva, hogy a nagyherczeg Varsóból eltávozzék ; őt közelről szemmel tartják, s el lesz veszve, ha a nemzeti kormány valamelyik tagjának csak a baja szála meggörbittetik. Ellenben ne tartson semmitől maga és családja, valameddig ez intésnek enged. — Beszélik, hogy csakugyan a Karlsbadba utazás el volt határozva, hanem e fenyegetések után a nagyig lemondott róla. Erdélyi ügyek. — A „Korunk“ jul. 12-diki számában ezeket olvassuk : „Tegnap a dobokamegyei követválasztás is lefolyt, s a megyében függőben maradt másod választások is megtörténtek , s ezzel a 125 követ ki van egészítve, a királyi hivatalosokból is ki van már nevezve 38, s igy csak két hely van még tartalékul fenntartva. Teljesen elöttünk fekszik, hogy a 163 tagból álló országgyűlést 59 magyar és székely, 45 szász és 59 román fogja képezni. Miután a szász és román bizonyos kérdésekben együtt szavaz, előre láthatni, hogy a magyar nézet igen nagy kisebbségben van. N.Almás, jul. 8. Egy újabb alkotmányos küzdelemről jövök. Értsd hajta azon küzdelmet, melyet több mint 600 román atyafi, jelöltjük nevével vivett. Kormányszéki titkár Móga Demeter úr vezette az új választást, aki nem a legkényelmesebben érezte magát, hogy azon egyetlen magyar tagja sem jelent meg a bizottmánynak, akit a közp. biz. megválasztott. Kénytelen volt tehát a meg nem jelentek helyét két egyszerű szavazó polgárral helyettesíteni. A kerület 1080 választóképes lakosa közül szavazott 712. Ebből 665 szavazatot Papp Leontin nyert, 30 szavazat feloszlott b. Jósika Lajos és Macskáss Pál közt, a többi czifrábbnál czifrább vagy oly értetlen nevekre esett, melyeket az észrevehető jó indulat sem volt képes Pap Leontinnak értelmezni. Feltűnő volt, hogy a választókerület magyar értelmisége teljesen hiányzott, nemkülönben a magyar ajkú választók 9/10 része. A jelenlevők közül 30 a fenntemlített szavazatokat eredményezte, mintegy 30 többnyire azon helységekből, a túlnyomó oláhság közt laknak, az oláhokkal szavaztak. A legnagyobb rész,mint említem, visszavonta magát a szavazástól, de korántsem azon okból, amely a „Kol. Közlöny“ jul. 5 ki számában említve van: nem félelemből, avagy gyávaságból, de elvből. Mindenki észrevette — bár szerintem egy kicsit későn — hogy ilyen census és beosztás mellett a vármegyékről a magyar birtok és a magyar értelmiség nem lesz képviselve az országgyűlésen. Úgy vagyok értesülve, hogy Papp Leontin úr bizonyos feltételek mellett visszalépett írásban a jelöltségtől, de ha választói, akik Csak tőle várják üdvöket, nem fogadák el előre. Én meg azt hiszem, hogy Papp L. ur megválasztása után nem fog visszalépni. ha kár is lenne. Azt is hallom, hogy Papp L. ur sokat vesztett a kolozsvári oláh nevezetességek előtt, mivel őt azért küldték volt ki a választó kerületre, hogy Lázár Sándor úr részére működjék. A választás dicséretes rendben folyt le, minek végeztével Móga úr, a megválasztott követ kihirdetése pillanatát felhasználta egy dictio tartására, melyben intette a jelenlevőket, hogy éljenek békében a magyar testvérekkel, ne higgjenek azoknak, akik a jobbágyság visszaállításával rémítik őket, mert az hazugság, valamint hazugság az is, hogy az urasági erdőket és birtokokat fel fogják köztök osztani. E dictióra furcsán érezhette magát egy némely oláh pap híveivel szemben, s nem tudjuk, képes volt-a Móga úr helyrehozni dictiójával azt, amit némely rontott. Háromszoros szereszke zárta be az „ünnepet“, egyik a császárra, másik az oláh, a harmadik a magyar nemzetre szólt. A követ ur egyet sem kapott. (Korunk.) Kolozsvár, jul. 6. A „Korunk“ 78-ik számának „Követválasztási mozgalmak“ rovatában a n.almásróli tudósító egy csikket közöl az ottan lefolyt követválasztás tárgyában. Az értesítő a történtek igaztalan előadása mellett nem átall, engem is oly gyanúsításokkal piszkölni, mintha én Zsobok község magyar lakóit izgattam volna oly szavakkal: „elvesztik kezdtek nemcsak erdőrészüket, de még szabadságukat is, mert tudják meg, hogy az urak a jobbágyság visszaállításán mesterkednek.“ T. czikkiré úr! Ön mondja tudósítása kezdetén, hogy a szavazás Kolozs megye 2-ik választókerületében N.Almáson „meglehetős rendben folyt, habár nem minden ingerültsége nélkül az oláh választóbizottmányi tagoknak.“ Most kérdem önt, ki volt az ingerültség okozója? . .. nem tudja-e ön, hogy a prositterek közül Gy. Zs., midőn egy m.-kereki magyar ember nekem adta szavazatát — a szentje körüljárt. Nem tudja , hogy azon szavazóbizottmány elnöke K. S., midőn bizottmányi tag B. M. a szavazó lajstromba tekintgetett, azt mondotta: mit néz a tisztelendő urtán attól fél, hogy egy oláhot a zsebembe dugtam? —Nem tudja? hogy az elnök csúcsai Petrisor Mitrét, ki sógorát Brudáska Alexát, mert több ideig volt tisztviselőjük, s kor követjelöltjök neve kimondásának nem tudása miatt tréfából kezével megérintő, 24 órára eljáratott, a nélkül, hogy az érintett cselekvényt sértésnek vette volna ? Ön, tudósító úr, azt mondja továbbá , hogy almául jár, szolgabíró által előadott némely vesz.