Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)
1863-09-16 / 4075. szám
010—4015 14. évf folyam. Szerkesztési iroda: Parui cs'.sk tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: főrendiek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Melyben, házhoz hordva. Félévre . . . . 10 frt 60 kr o. 6. Évnegyedre . . . 5 trt 25 kr o. é. 1803. Szerda, sept 10. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetőénél 7 gj kr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magán viti & hasábos petit-sor 26 njkr. SS rest, sept. 15.1803. A franki arti kezdemény által rövid időre elhallgatott lengyel kérdés a mutatkozó jelek szerint nemcsak ébredni kezd, de visszafoglani látszik az illetékes körökben mindazon tért, melyet európai fontosságénál fogva joggal génybe vehet, s melyet csakis rendkívüli közbelépés által veszthe tett el — átmenetileg. Úgy a brüsseli, mint a párisi lapokból nyilvánvalónak tűnik ki az, hogy Gorcsakoff jegyzéke a múlt csütörtökön, sept. 10-én elhagyta az orosz fővárost, s mindkét helyütt valószínűnek tartják, hogy az L3-án Párisba megérkezett. Ennyi tehát épen nem lenne controversia tárgya. De van lényeges eltérés, az orosz sürgönybeli ártalmát illetőleg. Olvasóink ismerik annak azon magyarázatát, melyet a brüsseli „Indep.“ vélt közönségének adhatni. Ezen informatió ellen a „Pays“ hivatva érzi magát egyenesen kikelni, nem ugyan akként, mintha a föntebbi értesülést forma szerint tagadná, hanem mégis úgy, hogy annak igazsága kérdéssé válik. A „Pays“ szerint Gorcsakoff herczeg jegyzéke azon udvarok egyikével sem közöltetett előlegesen, melyekhez az sránva van, s így tartalmáról sem lehetnek az illető kormányoknál értesülve. Egyébiránt bárminő legyen annak foglalatja, a beavatkozó hatalmak részéről a legélénkebb tárgyalás alá fog az vonatni, hogy Európa e nagy kérdőjelére végre felelet is adathassak. A félhivatalos „Pays“ ezen felszólalása ellen is a belga lap megmarad értesülése hitelessége mellett, s hiszi, hogy midőn párisi kollegája említett rendreutasítását hasábjaiba igtatta, a három kormány mindegyike értesítve volt az orosz jegyzék foglalatának lényegéről. Az idő fogja bebizonyítani, melyik a két értesülés közt a helyesebb, mi egyelőre némi megnyugtatót keresünk abban, hogy a diplomata nem látszik pihenőre vonulni legutóbbi kísérletének roszul sikétültertája, s hogy tán kilátás lehet rá: a szabadágért küzdők vérzését előbb megállítani, mint azt a bekövetkező tél hidege fagyasztaná be. A független lapok véleménye egyébiránt, bármily szívesen üdvözölné a beavatkozó kormányokat tevékenyebb és határozottabb téren, e kilátással nem vigasztalhatja magát mihelyt a kérdés megoldása az orosz politika nagylelkűségére bizatik. A lengyel és orosz közti elkeseredés, sőt fajgyűlölség, régi kelta, s azt az újabb kínzástak, s a nyomás minden kigondolható tortúrái annyira fokozák, miszerint nem képzelhetők orosz részről jöhető oly engedmények, melyek a felzavart kedélyeket lecsendesítve, Lengyelországot komolyan kielégíthetnék, s fiaival a kivont fegyvert letétethetnék. Ha korábban a „France“, s újabban az „Indep.“ által jelzett concessiók valók lennének is, ezek első tekintetre feltárják a nagy hézagot, mely általuk betöltetlenül maradna. Lengyelország önálló, szabad állam, s nem orosz tartomány akar lenni. Azt várni pedig, hogy ilyenné azok avassák őt, kik Nagy Péter végrendeletének örökösei, szerfelett"nagy optimizmust feltételezne. Erről ma már nemcsak Párisban, de Londonban is némi meggyőződés kezd lábra kelni, midőn a gondosan hirdetgetett, ismét módosított orosz engedmények daczára is oly lapok szólalnak fel a lengyel felkelés, mint hadviselő jogos fél elismerése mellett, melyek félhivatalos hitelüknél fogva rendesen magas állásúak, illetékes körök véleményének szoktak hírnökei lenni. A fürdési idény bevégződvén, a szüret ideje tán jobb kedvre hangolandja az embereket, s igy lesz tán még a lengyeleknek is jó napjuk! De, úgymond, hol van csak egy vonal is annyi sok tervezett vaspálya közt, melyre a tőkét egybehozhatni kamatbatosítás nélkül ? „Egy Bines — válaszolja az idéztük lap — s hogy nincsen, oka mindenekelőtt az állam maga, mely évtizedeken által folytonos kölcsöneivel magával vonva a tőkéket, s a kamatlábat oly természetellenesen magasra emelte. Az állam pénzügye nem volt az oka, hogy az osztrák vasúthálózat kiépítése oly lassan haladt elő, s amiért itt inkább van szükség a kamatbiztosításra, a vasútépítés előmozdítása végett.De talán azt mondja az ,,Ostdeutsche Post“, hogy ily körülmények közt jobb felhagyni a vasútépítéssel, mint ily eszközökkel segíteni elő az építést ? Nem tudjuk, válaszolja a Prese, melyik eset súlyosabb az államra nézve : a segélyzés-e, vagy a vasutak építésének elhalasztása ad Graecas Calendas? — Rövid eszűség be nem látni, mennyire termékenyítő hatással vannak a vasutak, mennyivel több nemzeti vagyon termelését idézik elő, mint amenynyi segélyzést igényel a legkevésbé jövedelmező vonal is. A kereskedelmi minisztériumban az általános iparműzárlat fölött értekezlet tartatott a napokban, amelyben a főváros és kereskedelmi kamara képviselői is jelen voltak. A következő pontokban történt megállapodás : 1) A kiállítási épület a Práterben, a Circus-téren építtessék. 2) Részvényes társaság alakíttassák az építésre. 3) Az állam és Bécs községe a tőke egy részét biztosítsák a társaságnak. A biztosítandó ősziét mennyisége még az alakulandó részvény társulattal folytatott alkudozásoktól függ. Valószínűleg az egész tőke feléig terjed, mely esetben az állam egy millióig, a fővárosi község 4—5 százezerig fog részt venni a vállalatban. A kormány csak a reichsrath beleegyezésével fogja magát kötelezni, s a Bécs városa által megajánlandó ősziél fölött a város községtanácsa fog határozni. Bécsi dolgok. Fontos kérdés, amely épen szőnyegen van a bécsi lapok közt , hogy az állam magára hagyja e a vasutak építését, vagy pedig, bármi módon, segélyezéssel mozdítsa elő. Az „Ostd. Post“, amely lap egyébiránt, bármit mond nemzetgazdasági dolgokban, nem esik beszámítás alá, a segélyezések, s így a kamatbiztosítás ellen is van. A „Presse“ megengedi, hogy elméletileg lehet vitatni e kérdést jobbra balra. Országgyülési levelek. XXIII. II. - S z e b o n, sept. 12. (B) Meg vagyunk győződve főleg a magyar olvasóról, bármelyik részét lakja ez ínség látogatta hajdan szép hazának, hogy annyi érdekkel mindenesetre viseltetik az itteni események iránt, a minő mértékben azok hazai ügyeink várva várt megoldását elősegíteni vagy hátráltatni képesek, s reméljük, hogy ide irányzott figyelme még nem lankadott. Ez érdekeltségnél fogva azt is fölteszszük róla, hogy végre valahára szeretné magát tájékozni ebben a sötétségben. Elismerjük, sőt magunk is érezzük e kívánság kiválóan méltányos voltát, bárha ugyanis tartunk tőle, miként azt jelenben még kevéssé vagyunk képesek kielégíteni, jóllehet általános a hit — mióta történetet olvasnak az emberek — hogy a Chaosból is, bármekkora legyen az, s a teremtést megelőzőnél nagyobb csak nem lehet, elvégre világosságnak kell kifejlődni, s hogy magának az örök igazságon nyugvó természetnek rendje is úgy kívánja, hogy borúra derű következzék. Meglehet, hogy sötétség és világosság szerfelett relatív fogalmak, s hogy egyik nagyon is világosan lát, hol a másik sötétségben vél tapogatódzni. Egyébiránt, hol valódi politikai élet, ennek folytán pártküzdelem létezik, ott a fény és árny kölcsönös váltakozása , bizonyos talányszerű ködfátyol, mely az irányadó mozzanatokat borítja, a szokott, mondhatni rendes dolgokhoz tartozik : mindenki tudja, hogy a darabb érdekesebb része a színfalak mögött foly le, ott szövődnek az események, s a nagy közönség csak az alakok mozgását látja, a mozgató rugók azonban, s a gépezet egész belső szerkezete mély titok előtte. Amennyiben mindezek itt is megvannak, amennyiben egyik oldal a másikban gyanúsítás, s egyes főbb egyének népszerűtlenítése által szakadást igyekszik előidézni, az itteni politikai mozgalmat is el lehetne nevezni pártküzdelemnek ; ami egyébiránt a szászok által elfoglalt középnek nagyon is megbocsátható, minthogy ők nagy kisebbségben lévén, csak ily után eszközölhetnek maguknak többséget, s eszméik számára diadalt. De van a valódi parlamenti életnek az apró torzsalkodásokon kívül egymás félő kritériuma is, s ez nemcsak a szólás, hanem a vélemény szabadság, s mindenek felett határozott, semmi tekintetnek alá nem rendelhető programm, melyet szigorú pártfegyelem támogat, s tántorithatlan elvhűségéről, belátásáról, politikai bátorságáról s tapintatáról ismeretes, s ügybarátai osztatlan bizalmától környezeti pártvezér által intéztetik. Ha ezek csakugyan el nem engedhető kellékei a szabad és független parlamenti eszmebarcznak, így ezt aligha feltaláljuk az itteni gyűlésben, különösen a románok közt, miután a nyilvános tanácskozás alkalmával nem egyszer épen ellenkezője történik annak, mi az azt megelőzött bizalmas conferentiában el volt határozva, s a vezénylő pártfőnököt a jelen év ápril havában tartott congressus óta már harmadízben látjuk önmagával ellentétben. De hagyjuk az elvi nagy vitát, s böngészszünk kissé a napi események tarlóján, registrálván csupán csak tényeket, miknek megczáfolásától nem tarthatni. Napok óta beszéltek egy fontos kir. leirat megérkezéséről. — Ennek tartalma a főbb egyéniségek közt ismeretes lévén, a tegnapi román conferentiában élénk, mondhatni heves vita tárgya volt. Siaguna püspök csaknem magára maradt véleményével; ma azonban, midőn Siaguna az említett kir. leirat felolvasása után azonnal felkelt, az octoberi diploma és februári patens haladék nélküli beczikkelyezését indítványozta, s az elnök fölállással szavaztatott, csak igen kevés román tag maradt ülve, Stulutiu érsek pedig, ki a tegnapi conferentiában jelen volt, s a kinek közelebbi távozásáról eddig szó sem volt, ma reggel az ülés kezdete előtt elutazott székhelyére, Balázsfalvára. Tagadhatlan, hogy Siaguna ez indítvány rögtönzésével nem nagy parlamenti tapintatot tanusított, az átalán bevett szokás szerint, sőt az ideigl. ügyrendtartás értelmében ugyanis a felolvasott kir. leiratott előbb kinyomatás s előleges téjékozás végett ki kellett volna kérnie a pártvezérnek; annyit azonban meg kell adnunk K. Siagunának, hogy épen érintett föllépése alkalmával láthatólag meg volt indulva, hogy arcza halvány volt, s szokott kedélyessége elhagyta. Különben a román nemzet beczikkelyezéséről szóló első törvényczikknek a teljhatalmú kir. biztos őnmagának történt átnyujtásakor észrevették, hogy a püspök úr nincs szokott hangulatában,hogy valami nyomja kedélyét, kb. biztos ő nm. kegyes elfogadása ok nem lehetett, mert ha ő nm. nem is mondotta, hogy a nékie átnyújtott t. czikket ajánlani fogja, annak mielőbbi fölterjesztését mégis kegyes volt megigérni. A mai gyűlés az emlitett episodon kívül is érdekes volt. Ma történt meg az újonnan kinevezett elnök Grois Gusztáv, és két alelnök: Aldulan és Kirchner urak bevezetése. Megemlítettük volt, hogy a kir. kormányszéki tagok csak fél napi díjjal lévén ellátva, Grois úr, mint ideigl. elnök, csak 4 f1 napi dijt kap, most e hiány eléggé ki van pótolva, ujonnan engedményezett 500 o. é. frtnyi havi illetménye ugyanis a tartományi gyűlés kezdete óta, azaz f. évi július 1-től számítva, utalványoztatott. A két alelnök havonkint 300 o. é. ftjt kap. A hir még más kinevezésről is akar tudni: nagyváradi prépost és czimzetes püspök Fogarasi Mihály, erdélyi r. ez. püspök Haynad Lajosnak a kir. hivatalosságban utóda, a kir. kormányszéki tanácsosságban is utódának volna kinézve, s közelebb rendes tagjává tétetnék az érd. id. kir. kormányszéknek. Arról is értesítettem e lapok t. olvasóit, hogy az itteni kir. kormányszék nagyon czélszerű intézkedéseket határzott meg az Ínség ügyében. Némely tart. gyűlési tagok állítólag magyar telepítést gyanítván ez intézkedésekben, egy interpellatiot intézett e gyűlés elnökéhez, mely interpellate egyébiránt még nincs agyán a ház elé terjesztve, annyi hatása azonban mégis lett, hogy az érintett kormánystéki rendeletek kiküldését az illető hatóságokhoz megakasztotta, s mostam az üdvös intézkedések magasra felfüggesztett kenyeres kosár gyanánt függnek a levegőben. Egy más interpellate is van szőnyegen ugyanezen forrásból; t. i. a fehérmegyei szolgabiró, Apáthi ellen, ki egy katonakötelezett egyénen állítólag elkövetett kegyetlenkedés miatt van vádolva. Örömünkre szolgál jelentketni, hogy Apáthi úr a hivatalosan fölvett orvosi látlelet folytán, miszerint az illető egyén természetes halállal, név szerint agyvelő nyomás következtében múlt ki — teljesen igazolva van, miről is egyik köztiszteletben álló kir. kormányszéki tanácsos jelentést fog tenni egyik legközelebbi ülésben a tartományi gyűlésnek. Ami a jelen tart. gyűlés további folyamát illeti, 1. September 14-én a hivatalos nyelv meghatározását illető 0 dik kir.lőterjesztés jön általános vitatás alá. A jövő erdélyi törvényhozás szabályzását illető 3-ik, és a birodalmi tanácsra vonatkozó 4-ik előterjesztés még mind nincs a ház elé terjesztve, meglehet azonban, hogy most már, miután az octoberi diploma és februári pátens beczikkelyezése K. Siaguna sürgősségi indítványa folytán megelőzőleg fog tárgyalás alá vétetni, a kir. propositiok eleve megállapított rendje változást fog szenvedni, s a kész résen a 4-dik fog a 3-ik elébe léptettetni, sőt vannak olyan versiók is, melyek az úrbéri pátens végleges rendezését tárgyszó 8-ik propositio előtérbe állítását is tudni akarják. Az erdélyi tartományi gyűlés XXVH. ü 1 é s[e, N.-S z e b e n, sept. 12-én. Kezdete d. e. 101/« órakor. Eddigi ideiglenes elnök, Gross Gusztáv, valóságos elnökké let kineveztetése átalánosan tudva lévén, e inga mai belépésekor éljenzéssel fogadtatik. Olvastatnak a múlt ülés jegyzőkönyvei, mely alkalommal udv. tanácsos Moldován Demeter neve elöl’» „von“ szócskát kihagyatni kérte, minthogy az őt nem illeti meg. Egyéb észrevétel nem lévén, mindhárom jegyzőkönyv igazoltatik. Siaguna püspök jelentést tesz a román nemzet beczikkelyezését illető első t. cikknek a kiküldött bizottmány által f. hó 10-én a k. biztos önméltósága kezei elett átnyujtásáról, azon hozzáadással, miszerint teljhaz. kir. biztos e n. m. kijelentette, hogy „szivesen meg fog felelni a ház kérésének, s e törvényczikket mielőbb fölterjesztendi ő Felsége elé.“ Tudomásai vétetik. Besztercsey képviselő Langh kilépése által az állandó igazoló bizottmányban egy hely megürülvén, elnök felhívja a gyűlést e hely választás utjáni betöltésére. A szavazás folyama alatt a gyűlési helyiség előtt felállított katonai zenekar megszólalásából értesülvén az elnök, hogy kb. biztos ő n. m. közeledik, félbeszakítja a szavazást, és több tart. gyűlési tagtól kisérve a teljhat. kir. biztos ur elé siet. Kevés idő múlva megjelenik a kir. biztos a gyűlési teremben, és zajos éljenzés közt a kir. trón elé áll, német nyelven szóval kijelenti, hogy Ő Felsége Gross Gusztávot a tart. gyűlés elnökévé, Adrean Jánost első, Kirchner Frigyest másodalelnökévé kinevezni méltóztatott, s felolvastatja az illető legk. kir. leiratot három nyelven, mire az újonnan kinevezettek leteszik a fogadalmat, s a kir. biztos az előbbiektől kikisértetve éljenzések között eltávozik. Az önök és alelnökök elfoglalják székeiket, beszédeket tartanak. Gross elnök megköszöni az eddigi bizalmat, s a megválasztást, melynek folytán Ö Felségétől kineveztetett, kéri, hogy ezután is támogattassék nehéz föladatába, melylyel ö Felségének s a hazának szolgálni kíván. Éljen ö cs. kir. Felsége ! éljen szeretett hazánk ! (Éljenzés.) Alduban is köszönetet mond, s biztositja a házat, miszerint nem leend nagyobb erön e, mint ha a bizalmat jövőben is kiérdemelheti; reményét fejezvén ki egyszersmind, miként ő Felsége helyesen választott jelmondatát követve, sikerülni fog a t. gyűlésnek a drága haza előmenetelét eszközölni, a birodalom megerősödését előmozdítói, s a trón dicsőségét emelni. Éljen a császár és Nagyfejedelem! éljen a haza! (Éljenzés!) Kirchner beköszöntő beszédében nagy súlyt fektet a szűkebb és tágabb haza (bravó), az összbirodalom előmozdítandó javára. Végül: Hoch , cs. kir. tp. Felségének (Hoch és se tressca!) Hoch! a szeretett hazának! (Hoch és ae treasca!) Ranicher közbe kiált: „Hoch Oesterreich !“ (Hoch a szászok padjairól.) E beigtatás után folytattatik a fentebb félbeszakított szavazás. Ez is be lévén végezve, elnök Gross legkegy. leiratot olvas fel. Mi, Első Ferencz József, Istennek kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország királya, Lombardia, Velencze, Galliczia, Lodomeria és Illíria királya, Ausztria föherczege, Erdély Nagyfejdelme és Székelyek grófja stb. Kedvelt Erdély Nagyfejedelemségünk I. évi julius hó -ről Nagy-Szeben városába meghitt képviselőinek adjuk ezennel tudtára. Örömmel és megelégedéssel töltötte el atyai szivünket azon fölirat, melyet ti, kedvelt hiveink, szeretett Erdély Nagyfejedelemségünk országgyülésileg egybegyült képviselői — szentiván hó 15-röl kelt országgyűlés megnyittatási kir. leiratunkra folyó évi kisasszony hava 21-én Hozzánk intéztetek. Ti, kedvelt híveink azon bizalmat, melyet Mi megelőzőleg irányotokba helyeztettünk, teljes bizalommal viszonoztátok. Ti, tekintettel szeretett Erdély Nagyfejedelemségünk saját érdekeire, nem kevésbé tekintettel császári házunkra és a birodalom összes érdekeire felismerétek czélszerűségét, bölcseségét és politikai szükségességét azon állam alapelveinknek, melyeket Mi szabad elhatározással, mint birodalmunk alkotmányát hirdettünk ki. És valamin az 1722. évben Erdély Fejedelemség akkori képviselői VI. Károly Császár dicső emlékű elődünk által megalapított pragm sanotiót teljes felismerésével azon biztosságnak és előnyöknek, melyeket az örökös országok és tartományoknak császári házunk alatti egyesítése az ígért országnak s az egyes polgároknak nyújt, örömmel és híven, gyorsan, világosan és önkénytesen egyhangú nyilatkozatukkal elfogadták, és az arról szóló törvényes okmányokat ünnepélyesen kiállították , szintúgy ti is kedvelt hiveink bölcs belátással és hazafias érzülettel épen azon állam alapelveinkben szemléltétek a legnagyobb biztosítékot, melyek nemcsak birodalmunk hatalmi állását, hanem szeretett Erdély Nagyfejedelemségünk azon államelvek által gondosan megóvott önállóságát is föltételezik. Ti, kedvelt híveink, fölismertétek azt, miszerint szeretett Erdély nagyfejedelemségünk a politikai és törvénykezési önkormányzat kitűzött útján, valamint törvényhozásának terjedelme által, s további fönnállásának az által nyújtott talpkövén, mint magában ország, továbbá az abban lakó minden nemzetiségnek egyenjogúsága és áldásdús fejlődése által szebb és sikerteljesebb jövendőnek mehet ebbe. És ti, kedvelt hiveink, valódi lojalitással magatokat hozzátok intézett felszólításunknak megfelelőleg készeknek nyilvánítottátok 1860. mindszenthó 20-án kelt cs. diplománkat, és a hasonlóképen cs. diploma gyanánt kibocsátott — a birodalmi képviseletet tárgyazó 1861. évi böjtörlőhó 26 -án kelt alaptörvényt, mindhárom országos nyelv hiteles szövegében az ország törvényeibe igtatni, és az országgyűlés által ez iránt készítendő külön törvénycikket legfelsőbb szentesítésünk alá terjeszteni. Őszinte tetszéssel tekintjük ezen készségtekben újabb bizonyítványát megtörhetlen hűségtenek, és Felségünkhöz, valamint a múlt idő hagyományaihoz ragaszkodástoknak , midőn elődeitek Erdélynek az ÖsSzes állam többi királyságaival és tartományiival a pragm. sanctio által biztosított felbonthatlan kapcsolatának teljes becsét hálásan elismerték s nyíltan bevallották. Mi elvárjul tehát az általatok kilátásba helyezett ezen ünnepélyes okmányoknak az ország törvényeibe igtatását tárgyazó országgyűlési törvényjavaslatot. Hálás viszhangra talált nálatok, kedvelt,, Dí veink, az, mit Mi f. é. Szentiván hava 15 ről kett kir. leiratunkban a Leop. hitlevelet és egy uj ünnepélyes diploma kiadása iránti hajlamunkat illetőleg kinyilatkoztatni magunkat indítva éreztük, s kellemes elégtételül szolgál nekünk, hogy titeket is ezen örök emlékesetre méltó diploma államjogi jelentőségének hasonló felfogása lelkesít. Mert veletek egyesülten, alkotmányos utón akarjuk mi a Leophitlevél azon határozványai helyett, melyek tényleg feletétlenné váltak, szeretett Erdély nagyfejedelemségünk belállamjogi felépítését és összes birodalmunk hősi viszonyát, az erdélyi követeknek a birodalmi tanácsba küldetésük módja és rendje végleges megállapítását illetőleg — létesitni; s azon diploma, melynek kérelmeitek folytáni kiadása iránt Mi titeket, kedvelt híveink, biztosítottunk, atyai szándékunkhoz képest csak ünnepélyes kifejezése legyen annak, miveletekkeli egyesülésben létre fog hozatni. Ti, kedvelt híveink, az országgyűlés eddigi tárgyalásainál a valódi tényállás, a a szerencsés megoldás szükségességének és nagy előnyeinek helyes felismerését tanúsítottátok. Ti azon törvényű előterjesztvényeknek, melyeket már veletek közöltettünk, magas jelentőségét és fontosságát tökéletesen felfogtátok; ti érett belátástoknak, dús ismereteteknek és tapasztalatotoknak hazafias buzgalmatoknak azon önmérsékletnek jeleit adtátok, mely nélkül a birodalom és ország legfontosabb kérdéseinek megvitatása, és az anyagi érdekek előmozdítása nem lehetséges. Valamint ti, kedvelt hiveink, mindeddig törvényes fejedelmetek atyai jóakaró szándékainak őszintesége iránti teljes bizalomtól éltetve és lelkesülve valótok, akként továbbra is méltó komolysággal és edzett hűséggel munkáljatok ama nehéz művön, annak mielőbb szerencsés befejezését eszközlendők. Kikhez egyébiránt cs. kir. és Nagyfejedelmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban, Bécsben, Szent Mihály hód ik napján, Urunk 1863. uralkodásunknak pedig 15-ik évében. Ferencz József s. k. gr. Nádasdy s. k. , cs. k. apost. Felségének saját parancsára : B. Friedenfels Jenös. k. Most Siaguna püspök a szószékre lép, és következőleg szól: Nem egyes pártérdek érvényesitése, hanem egy magasabb feladat megoldására vagyunk ide híva, hogy t. i. hazánk alkotmányos épületét megújitsuk, kiigazítjuk, megbővítsük és kiegesítsük, ahogy ezt az idő szelleme és előhaladott civilisátió kívánja. Mindnyájan azon hitben és meggyőződésben vagyunk, hogy egy magasztos feladat (probléma nobile) áll előttünk, jól emlékeznek önök, hogy az 1863. jun. 15 ikén kelt legkegyelmesebb kir. leiratra adott válaszfeliratban általánosságban és őszintén kimondottuk legalázatosabb elveinket, melyek az 1860-dik October 20 diki diplomába és az 861. febr. 26-ki állam alaptörvényekbe foglalvák. — (Olvassa a válaszfelirat német szövege 6. 7. és 8-ik pontját). — Ezen pontokra ő Felsége legmagasabb megelégedését nyilvánítván, immár várja is tőlünk annak teljesítését, mit a válaszfelirat 24. pontjában mondottunk,és a mire ígérkezünk (felolvassa németül ezen 24-ik pontot) — fölemlíti továbbá, hogy ezen tárgy természete ugyan terjedelmesebb megvitatást (dissertatio) igényelne, de ő ezt nem cselekszi, hanem Cicero mondatára utal „Argumenta causarum non tam numerantur, quam expendentur“, és minden érvet mellőz, miután ezen tárgy úgy is eléggé ismeretes. Indítványozza 1-et, hogy a legfelsőbb cs. k. 1860-beli oct. 20-i diploma, és az 1861. febr. 26 -i cs. kir. legfels. nyiltparancs az erdélyi törvények közé beczikkelyeztessék, és 2-szor az erre szükségelt törvényjavaslat mielőbbi kidolgo°zása a válaszfelirati bizottmányra bitassék. (Elfogadják.)