Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)

1863-10-01 / 4088. szám

zsidó betűkkel. Az „Arad“ levelezője, ki ezen hírt közli, azt hiszi, hogy ezen gyűrű azon zsi­dók valamelyikétől származhatik, kik Inditának a rómaiak által történt elfoga­dtatása után való­­színüleg itt telepedtek meg. ** A kőbányai birtokosok templomot és isko­lát szándékoznak építeni, s ez iránt a mostani szü­ret alkalmával fognak véglegesen határozni. ** A pestbelvárosi plébániatéren felállított sz. háromságszobrot vasból a legszebben és a legdí­szesebben öntött rácsozattal veszik körül. ** Az „Arad“ után mi is említettük, hogy a gyulai izraelit­ák e űzték rabbijukat, Billicz Ist­ván erre vonatkozólag a gyulai zsidóközség ne­vében a következő nyilatkozatot teszi közzé : „Nagyon is igaz,­hogy rabbink, Bak J. W. ur, új­évi ünnepeink első napján oly egyházi szónok­latot tartott, mely legkevésbbé sem volt képes a község kedélyeit (mint e napokon szokásos) áhitatosságra és buzgóságra hangolni, hanem szavaiban oly messze ment, hogy a templomban személyes gyalázásokat követett el. E gúnybe­­széd egész hű szövege az alólírt elöljáróság ke­zében van, s daczára az utólagosan szerkesztett példányok által tett minden későbbi elferdíté­seknek, hiteles tanuk által mint igazi eredeti, is­mertetett el. Teljesen igaz, hogy ily gyalázás, sőt ily izgatás keresztyén testvéreink egyháza ellen, a községnek nem tetszhetett; akkor ennek nagyobb része ki is ment a zsinagógából, s igy a rabbi csak a visszamaradtakra szórható harag­ját. Ezen ünnep m­ásodik n­ápján, midőn daczára annak, hogy a községelöljáróság (a község ne­vében) megkérte a rabbit, hogy e napon ne pré­­dikáljon, ő mégis a szószékre lépett; né­hány úr, kik hozzá legközelebb állottak, hozzáléptek, ha megkérték őt nyilvánosan is­mét az egész község nevében, hogy e na­pon hagyja el a beszédet. De ő gyalázta mind­azokat, kik hozzá közlé­dtek. Az ájtatoskodók kedélyei ez­által a legnagyobb mértékben fölin­­gereltettek , de tettlegességekre épen nem került a dolog. A lárma a zsinagógában nőtten nőtt, mert az egész község kinyilatkoztatta azon szán­­dék­át hogy ily gyalázó értelmű beszédet nem akar meghallgatni. Csak fáradtsággal sikerült né­hány úrnak a rabbit elhallgattatni,s helyére vissza­vezetni. A rabbi­­most azonnal elhagya a zsi­nagógát, távollétében az imádság az azonnal szokott ájtatossággal föliu­tattatott. De most a Muasaf-ima alkalmával a rabbi úr egy a város­házától hozott segítség kíséretében újra megje­lent, az előimádkozót, az ima legszentebb he­lyén félbeszakító, s prédikációját erövel a szép­re akará erőszakolni. Hanem az ellen minden hatalom csekély volt, mert a nép istentiszteleté­ben zavartatva, morogva és lármázva elhagyt­a a zsinagógát, a rabbi követte az imaruhában egé­szen az ut­czára, s itt a leggorombább gyalázásokat kiáltotta utána. Hogy ezen utczai eseménynél semmi tettlegesség nem történt, csak a község néhány köztiszteletű tagjai jellemszilárdságának s higgadtságának köszönhető. Mindazáltal a rab­bi épen nem űzetett el, mint ez becses lapjába­n közölve volt. Hanem még a folya­matban levő vizsgálat, különösen pedig támasztott panaszunk ügye be nem fejeztetik, a t. hatóság által a rabbi oda uttasittatott, hogy addig passiv viselje ma­gát, s többet ne prédikáljon.“ ** A horvát nemzeti színház bizottmánya több dijat törött ki eredeti és fordított színművekre. — Értesítés. A pesti m. kir. állat­­gyógyintézetben a következő 1863—64. évi tanfolyam f. évi oct. 6-án nyittatik meg, s tart két év, vagyis négy féléven át. Az előadások két, azaz : magyar és német nyelven fognak tartatni. Ezen tanfolyamra felvétetni kívánó kö­teles legalább is az elemi iskoláknak jó sikerrel lett bevégzését kimutatni. A felvételre megsza­bott életkor az elért 17-ik életév, ennél fiatalabb fel nem vehető, de idősebb igen. A beiratások történnek a pesti m. k. állatgyógyintézet irodá­­jában f. é. oct. 1-től egész 16 ig. Kelt Pesten, 1863. évi September 28-kán. Dr. Szabó Alajos, igazgató. •* A pestmegyei inségsegélyező bizottmány legközelebbi ülésében az elnök azon jelentést tette, hogy a solti járásban már 600 eddig kere­setnélküli napszámos nyert foglalkozást a dunai védgátaknál, és a pestmegyei szükölködöknek őszi vetésekre felsőbb helyről 15.000 mérő tisz­­tabuza és 5000 mérő rozs engedélyeztetett. ** Szigetváron az idén is hazafias kegyelet­tel és buzgósággal tartották meg az 1566 ban sept. 7-ikén elesett magyar Leonidás Zrínyi Miklós és hős társai lelki üdvéért az ünnepé­lyes gyász isteni tiszteletet, melyre, mint minden évben, úgy most is nagy számmal sereglett össze a város és vidék lakossága. ** Zsitkovszky Károly eperjesi órás oly zon­gorát talált fel, melyet sohasem kell hangolni. ** Erdődön, Slavoniában, Adamovich János úr birtokán a bodza, vadgesztenye, szilva­ és alma­ink teljes virágzásban vannak. Tarczalon egy almafa már második gyümölcsöt is hozott. ** Jalics Ferencz pesti nagykereskedő a ma­gyar borokat a távol keleten is sikerrel hozta be a világkereskedésbe. Nem rég 20,000 palac­k vil­lanyit küldött Bataviába, s közelebb is 20,000-et indít útnak, melyek Bataviában, Melbourne, Sin­gapore, Hongkong és Shangaiban rendeltettek meg. Jalics úr megnyerte a nevezett piaczok bi­zalmát borainak tisztasága és jó minősége által.­­ A magyar képzőművészeti társulat 1. évi September 15-én tartott választmányi ülésében ismét több alapító és rendes tag jelentetett be a titkár által, mi ezen társulat örvendetes szapo­rodásáról tesz tanúságot. Ugyan ez alkalommal felolvastatott ifu Munkácsi tehetségdaskez­dő levele, melyben művének a társulat által 80 ftért történt megvásárlását megköszöni, vala­mint bejelentetett, hogy Orlay Sámuel a „Ma­gyar Encyclopaedia“ 4 első kötetét s Homer „Odisaeájának“ magyar fordítását, és Szkál­­n­i­c­z­k­y Antal úr „La Storia Veneta“ (Velen­­cze történetét) német szöveggel és 54 képpel ajándékul adták a társulat könyvtára számára; úgy Soldatics Ferencz magyar festészalapító levele is bemutattatok. Nem különben köszö­nettel vette a választmány a „Styx“ német hu­­moristikus lap szerkesztőségétől, hogy az lapját a társulatnak megküldé, s ezért a titkári hiva­talból viszont a szerkesztőség részére félévi sza­­badjegy kézbesittetni rendeltetett. Határoztatott továbbá az, hogy tekintve a művészi haladást, mi a társulat feladata, tárlatában csupán eredeti műveket fogad el, fenntartván azonban magának a választmány, hogy rendkívüli esetekben igen jeles másolatokat, mint vendégműveket, elfogad­hasson, valamint elhatároztatott az is, hogy a fél­évi sorsolásra a müvek csak f. hó 19-ig fogad­tatnak el, s az azontúl beküldendő müvek a jövő sorsolásra tűzetnek ki. A többi határozatok a társaság belü­gyeit illetvén, nem közölhetők. Kelt Pesten, sept. 19. 1868. Kiadta:*Medve Imre, társulati ideigl. szerkesztő. ** Bécs város hatósága felszólita a színházak tulajdonosait, hogy függönyeiket vaslemezekkel lássák el, hogy égés esetében a színpadot a kö­zönségtől el lehessen zárni. A vársziháznak már van ily függönye. ** Szalontáról következő balesetet közölnek: A n.váradi vásárról f. hó 22-én haza jövet, a ta­­másdai erdész fiatal és szép nejét az útban bor­zasztó szerencsétlenség érte. Ugyanis a kocsiban élemedett atyja mellett ülvén, ez leánya háta me­­gött gyújtott gyufával pipára, s a szikra annak ruhájára pattant, de a szemközt fúvó nagy szél­ben a tüzet csak akkor vették észre, midőn az áldozat ruhája már lobogva égett. A szegény nő fájdalmában leugrott a töltésre, azonban ez­által a gyuladás még nagyobb szelet kapván, egész ruhája égő gyertya gyanánt lángba borult. A ko­csis előadása szerint, szeméremből nem hagyván magáról a ruhát letépni, menthetlenül összeégett, annyira, hogy midőn gúnyába takarták, s a láb­belijét lerázták, lábain csak a csontok maradtak. Akkor nagy Szalontára hozatott, hol szüntelen eszmélve, s boldogtalan férjét óhajtva, iszonyú kínok között éjfél után reggeli 4 órakor múlt ki. Hibaigazítás. Lapunk tegnapi szá­mában a 3-dik oldal első hasábján fölülről a 10. és 11. Borban hibásan áll Kolozsvárról, e helyett „Kalocsáról“, mil­yennel sietünk helyre­igazítani. Nemzeti színház. Oct. 1-re van kitűzve : „Linda.“ Opera 3 szakaszban. Budai népszínház. Oct. 1-re van kitűzve: „Csizmadia mint kísértet.“ Eredeti énekes népszínmű 3 felv. — Telegrafi tudósitás a bécsi bét s rft­ sept. 30-án. A „­ Napló” m­agántársürgönyei. Köln, sept. 30. A mai „Köln. Ziga a lengyel nemzeti kormánynak decretumát hozza, melynek értelmében Mieroszlaw­­szky a lengyel hadsereg tábornokává és szervezőjévé neveztetik ki. Varsó, sept. 30. Ma reggel 5. nyil­vános helyen lengyel csendőrök lövettek agyon. N.­­ S z e b e n, sept. 30. A mai napi­renden az államalaptörvények beczikke­­lyezése iránti törvényjavaslat volt. Mind­két diploma mind a három országos nyel­ven fölolvastatott. A beczikkelyezési tör­vényjavaslat a ház éljenzései mellett egy­hangúlag elfogadtatott. 5 % metallique*............................. 76.25. Nemzeti kölcsön..........................82 10. 1860-ki sorsjegyek..................... 98 45. Bankrészvény............................... 792.­ Hitelintézet.......................................189.10. Ezüst.............................................. 110 85. Londoni váltók...............................111.— Arany .... .... 5 32. K­ülföld. Lengyelországi események. Varsóból sept. 26-ról írják : Az orosz kormány az eddigi szigorú rendőri intézkedéseket még szigoruabbakká teszi a Berg tábornok ellen el­követett merény után. Egy purificáló bi­zottmányt nevezett most ki, mely előtt Varsó minden polgárainak különbség nélkül igazolnia kell magát. Azaz már eleve a forradalom része­sének, s a legszigorúbb büntetésre méltónak te­kint minden lakost. Csak aztoldatik föl a bünte­tés alól, ki képes bebizonyitni, hogy ártatlan. Azok, kik erre nem képesek, börtönnel, szám­űzéssel fenyegettelek. A purificáló bizottság 24 osztályban állíttatik fel, s állandóan tartandja üléseit. Remélik, hat hét alatt bevégzi munkála­tát. Egy varsói levelező látta a purificáló bizott­mány egyik bizonyítványát, mely igy szól: „N. N. foglalkozására nézve.............. lakik a................városrészben,...............szám alatt, ma, alólirt purificáló bizottmány előtt megjelen­vén, esküt tett le, hogy sem közvetlenül, sem közvetve a II. Sándor czár ő felsége, legkegyel­­mesebb urunk elleni lázadással összeköttetésben nem áll és nem állott, megesküdött a szenthá­romságra, hogy tudtára se ő, se felesége és gyer­mekei, bő legényei és inasai vagy más cselédjei, sem a közelről vagy távolról baráti viszonyban álló s­emélyek, az úgynevezett nemzeti kormány­nyal összeköttetésben nem állanak, s neki adót nem fizetnek, hogy sem ő, sem az említett sze­mélyek fegyvert vagy más hadi eszközöket nem rejtettek el. Ennélfogva kezébe ezen bizonyít­­vány adatott. Ha a felhozott esetek valamelyiké­nek valótlansága bebizonyulna, N. N. minden további kihallgatás nélkül, mint esküszegő, élet­­fogytig Szibériába küldetnék. Ugyanaz történik, ha N. N. egy előtte tudva volt, s a törvényes kormány ellen intézett, büntetésre méltó vállalatot, melyet a nevezett személyek forralnak, nem jelent föl a maga idejében. „A purificáló bizottmánytól.“ „Aláírta...........................“ — Bármennyire hirdessék újból is, hogy a fölkelés vége felé jár, több adat bizonyítja az el­lenkezőt. A „Brcsl. Ztg“ levelezője írja Varsó­ból 16-káról, hogy egy utazónál a nemzeti had­sereg egy hadnagya által láttamozott útlevelet látott, Lublintól mintegy két mértföldnyire, egy országút melletti faluból. Ugyanazon utazó Gar­­volinnál, Varsótól 8 mértföldnyire, egy fölkelő­osztályt talált, mely az országúton minden utast föltartóztatott mindaddig, míg maga elvonulha­­tott. Az említett utas a rendes posta gyorskocsin utazott. Ugyanazon levelező hallja, hogy néhány nappal azelőtt a radomi országútban fekvő Tor­­czinon egy jól felszerelt, s mintegy 2000 főből álló felkelőcsapat vonult át. Petrikovából írják : Przedborznál Chmielinski alatt mintegy 2000 emberből álló fölkelő csapat gyűlt össze, mely ellen tetemes orosz erő külde­tett, kü­önösen a vezető személyisége miatt. Ő az I. L,­ki annak idejében a nagy he­rczeg elleni merény intézője volt. Az orosz csapat hiában fá­­radott, mert Chmielinski az oroszok közeledé­sére szélylyel küldé csapatát, s fegyverét elásatta vele. Egyes csapatok, melyek külön-külön 150 embernél többől nem állanak, barangolják fel minden irányban a vidékeket, s járnak faluról falura. — Liczkből, a porosz lengyel határ­ól írják sept. 23-ról : Vinczeczi mellett az erdőben már több hét óta tartózkodott egy tetemes fölkelő csapat, melyet az e helységben állomásozó orosz csapat nem mert megtámadni, mivel keményen elsánczolta volt magát. Híre járván, hogy a föl­­kelők Vinczentire rohamot akarnak intézni az ottani állampénztár lefoglalására, ezt a porosz határon átköltöztették. — Sept. 18-kán reggel, midőn még aludtak az oroszok, a fölkelő csapat megtámadta a helységet, s az oroszokat kiverte belőle, kik szintén átmentek a porosz határon, a­honnan néhány sorlövést tett, de beljebb űzetett. Az oroszok segélykérésére egy század porosz jelent meg hét órakor, s megszállotta a határt. A lengyelek elfoglalták Vinczentit, s a benne levő vámházat felgyújtották, minek kö­vetkeztében még 38 ház égett le. Az oroszok ez ala­­ visszajővén, a határon egy lengyel nemes gazdaságát gyújtották fel. Itt új csata kezdődött 11 óra tájban. Az oroszok újra visszavezettek porosz területre, — a fölkelők pedig ismét el­foglalták az erdőn elsánczolt táborhely­eket. Az oroszoknak 6 halottjuk, 9 sebesültjük volt, s ket­tőt elfogtak közülök. — Káliéból írják, hogy Posenból folyvást mennek át önkénytesek a lengyel határon,­­ így csak 24-kén éjjel s mintegy 150 en, kik hír szerint csatlakoztak a fölkel­őkkel. Francaiaország. A mexicói deputatio sept. 27-én hagyta el Párist, s utazott el Bécsen át Triestbe, hogy itt Miksa főherczegnek átnyújtsa a császárrá vá­lasztatás decretumát. Mexicóból egyébiránt komoly hírek érkeznek. Comonfort és Dobrado köztársasági tá­bornokok erélyes felhí­vást intéztek a mexikóiak­­hoz, hogy a franczia invasio előtt meg ne hajol­janak. E mellett a délamerikai szabad köztársa­ságok megháborodva a franczia beavatkozás me­­rényein, követeik által meghívták Juarezt, hogy alakítsanak egy continenális szövetséget, mely magába foglalná Chile, Peron, Columbia, Argen­­tiniai confederatiók, San Salvador, Honduras, Costa Rica, Nicaragua, Guatemala és Mexicó köztársaságot. A szövetség esélyes visszaszorítani minden eu­rópai vállalkozást, úgy Mexicó, mint a nevezett államok bármelyikében. Ezen államok képvise­lői az egyesült amerikai államok kormányát is meghívták a részvételre. Képviselteti-e Lin­coln elnök politikáját a déli köztársaságok kö­­vetségében, még nem tudhatni határozottan; egyelőre a lapok csak annyit jeleznek, hogy Burnsides tábornok Texasban hadi állást foglalt, s hogy a Rio Grandet az Unió megúzál­­ta. Valószínű, hogy a mexikói drámának csat­­tanósabb felvonása csak ezután fog következni.­­ Juarez tengernagy is értesíté a tengeré­szeti minisztériumot, miszerint megfenyite a lá­zongó japán főnököket, kiknek erődeikből a „Kieneban“ franczia aviso hajóra tüzelés t­rtént. Az admiral „Semiramis“ és „Ta­i­red“ hajókkal indult el a megtorlásra, s nem egy ellenállásra talált. Lerombolván az ágyutelepeket, melyekről a tüzelés történt, 200 franczia tengerész létetett a partra, kik két­ezer japánit futásra riasztva, a tüzérségi eszközöket használhatlanul szétdúlták, a lőport a tengerbe szórták, s egy lőporvermet a jégbe röpítettek. Megjegyzi a jelentés, hogy ezen megfenyítés nem az ország rendes kormá­nya, hanem ason apró feudális urai ellen volt in­tézve, kik a tab­uniak is megtagadják az enge­delmességet ; a lerombolt erőd Monori herczeg tulajdona, kit nemzete nyelvén igy tisztelnek : M­a­­­z-Da­­­r a-D­aizen-noDaib or as in o* C h i w j o v. — A madagaskári posta szintén nyugtalansá­gokról tudósít. A királyné vonakodik a szerző­déseket szentesíteni, s ezért a franczia biztos nem hagyta el a hadihajó fedezetét, s a franczia consul lobogójának bevonásával fenyegetőzött. Németország. — Közelebbi számunkban közöltük a német­­szövetséggyűlés bizottmányának végrehajtási ja­vaslatát a dán kérdésben. Újabb tudósításaink folytán az indokolás főbb pontjáról is tudomá­sunk van. Ezen okmány szerint a végrehajtás elrendelendő, mert­ Dánia nemcsak eszközölte — mint azt a német szövetséggyűlés kívánta— a dán kormány által június 30 án közzé tett alkot­mány eltörlését, mely a királyság valamennyi tartományát közös alkotmánynyal látja el, sőt határozottan kijelenti, hogy ezt tenni nem akar­ja. Az okmány visszautasítja továbbá a dán kor­mány azon állítását, hogy a június 18-iki bizott­­mányi javaslat lényeges hibákat tartalmazna. Ily állítólagos hibák kimutatása és helyrehozá­sára elég ideje lett volna a dán kormánynak, de ilynemű kísérlet nem történt. Továbbá kifejti a sokszor említett okmány az utóbbi dán nyilatk­o­zat ellenében, hogy a szövetség által Holstein és Lauenburgra vonatkozólag tett követelések szö­vetségi alappal bírnak, s végre kimondja, hogy szövetségi kötelezettség nem teljesítésének esete ténylegesen létezik, s ennélfogva a végrehajtási rend 3. czikke szerint a végrehajtás elrende­lendő.­­ A „La Presse“ frankfurti tudósítása nyo­mán tudni akarja, hogy több követ elégtelennek tartá a dán-német hűségek megszállására kitű­zött 6000-nyi létszámot, s ennek folytán való­színű, hogy az 10,000-re emeltetik; e csapatból 7000 Holsteint és 3000 Lauenburgot szállaná­ meg. Ausztria és Poroszország külön külön 15—20,000, tehát összesen 30—40,000 főnyi tartalék had kiállítására szólíttatnak fel. Azt is írja a nevezett tudósító, a­mi a végrehajtás elébe ha nem is vet gátat, de azt alkalmasint messzebb kilátásba helyezi, hogy Poroszország egész sorozatát adá elő érveinek annak kifejté­sére, hogy a végrehajtásra a kívánt hadcsapatot nem mozgósíthatja tartalékjából. Úgy látszik, attól tart Poroszország — véli a tudósító — hogy Dánia- és Svédországgal tengeri háború üthetne ki a Balti tengeren, melynek első követ­kezményeit a nevezett vizen levő kikötői érez­nék meg legelőször. — Poroszországban adómegtagadás esete fordult elő. Reitenbach plickeni lakos sept. 21-ki kelettel következő körjegyzéket tesz közzé: Államadók miatt ma először végrehajtási eljá­rást szenvedvén, tudatom barátimmal és tis­zt­­viszonyosaimmal, hogy vagyoni állapotomról ne­­talán a hátrányos hírek keletkezésének elejét ve­gyem, miszerint én a g­üibelgi királyi ható­ságnak kijelentem , hogy polgári kötelességem­mel összeférhetlennek tartom azt, hogy a jelen budget nélküli, s annyiban alkotmányellenes kor­mánynak részemről bármi módon támogatást nyújtsak, s hogy én elhatároztam, miként az al­kotmányos rend visszaállításáig önként semmi­nemű adót nem fizetek. Aláírva J. Reitenbach. Távirati Jelentések. — N­a­g­y-S­z­e­b­e­n, sept. 29. A mai ülésben történt meg harmadik olvasása és elfogadása a törvényczikknek, mely a három nyelv használa­tát illeti nyilvános és hivatalos érintkezéseknél. — Innsbruck, sept. 28-án, reggeli 8 óra 30 percz. Délután több vadászcsapat bevonulása történt. Este érkezett meg a küldöttség, mely roppant sokaság által fogadtatott zenével és mo­zsárlövésekkel. Épen most van vége a színház­ban a díszelőadásnak. A főherczeg a hegy kivi­lágítását tekinti meg kocsin. Most kezdődik a nagy estély ő Fenségénél. — Salzburg, sept 28. Ő Felsége a császár esti 10 órakor első tábornoki seg­éde kíséretében Ischlből ide megérkezett, és a cs. kir. téli palotá­ba szállott; a palota­tér, valamint az utczák, melyeken Ő Felsége keresztül kocsizott, kivilá­gítva voltak,­­ mindenhol a legnagyobb lelkese­déssel fogadtatott. Salzburg, sept. 29. Tegnap este 10­­2 óra­kor a dalárda fáklyás menetet tartott. Ő Felsége 12 órakor a legjobb egészségben Insbruckba el­utazott. Innsbruck, sept. 29. (^Felsége a császár ma reggeli 6 órakor a legszigorúbb incognitoban ide megérkezett, s ő és. fensége Kár­o­ly La­­j­o­s főhg által fogadtatott. Csak nehezen lehetett megakadályozni, hogy a császári kocsi lovai ki nem fogattak, s a császár a polgárok által a vár­palotába nem vezettetett. Az átalános örömdia­dal leirhatlan. — Innsbruck, sept. 29. 5 óra 30 p. d. u. A vadászok menetének vége, mintegy 6000 em­ber vonult el a császár előtt. Az idő igen szép, a lelkesedés folyvást tart. — Innsbruck, sept. 29. estve. A vadász­menet után 0 Felsége a császár meglátogatta a lövöldét, és a diszlövésben személyesen részt vett. 3 órakor 0 Felsége a népünnepet tisztelte meg látogatásával. Mindenütt, hol a nép megpil­lantja a császárt, lelkesült örömkiáltásokban tört ki. K­r­a­k 6. sept. 29. A mai „Czas“ közelebbi részleteket hoz a 24-én Dzialoszyce mellett tör­tént ütközetről. Az orosz haderő sokkal jelenté­kenyebb volt mint a fölkelőké, mely 50 halott vesztesége után rendben visszavonult. Az oro­szok vesztesége szintén tetemes volt. Koppenhága, sept. 28. A minisztertanács elnöke ma megnyitá a birodalmi tanácsot. A trónbeszéd a­lkotmányelőterjesztvényt hirdet Dá­nia és Schleswig közös ügyei számára. Ha a szö­vetséggel­ békés kie­lyezkedés reménye teljese­désbe nem menne, az azt tanúsítja, hogy nem né­met szövetségi országunk szövetségszerű jogáról van szó, hanem a dán birodalom függetlenségé­ről. Ezt el vagyo­k határozva minden támadás ellen megvédeni, s meg vagyunk győződve, hogy e tekintetében nem fogunk egyedül állani. — Bern, sept. 29. Itt hitelbankot alapítanak 60 milliónyi alaptőkével, franczia és angol pénz­ből. Az igazgatóságot Stumpfil veszi át, ki új évre kilép a szövetségi tanácsból. Mint részesek Gladstone és Morny fognának szerepelni. Új-York, sept. 19. Meade tábornok had­serege előbbre vonult. A Rapid-Run folyónál, va­­lamint Rosekranz é Bragg tábornokok közt Tennesseeben csatára várnak. Azt állítják, hogy a csapatküldemények Tennesseebe Lee tábornokot meggyengítik. Az unionisták Orleans­­ból Texasba vonultak előre. — New­ York, sept. 19.Charlestowni tudó­sítások 16-ról jelentik : Gilmore, Sumter és Cumming-pointon ágyutelepeket épít Charleston lövetésére. Kedvezőtlen hírek miatt Rosenkranz tábornok felöl az arany 35, a váltók árfolyama 48 Vs"*« emelkedett. — Charlestown, sept. 15. Gilmore Moultrie eredött Gregg erődből bombáztató. Heti poéta. Pest, sept 30. Tegnapi „Esti postánkban“ néhány párisi nyugtalanító hírt soroltunk el, s nyomban hozzá adtuk az obuigát megczáfolásokat is. E hírek közt volt az is, hogy beszélnek Walewsky londoni követségéről. A mai „France“ egy rö­vid czikke a grófnak e kineveztetését biztosan várhatóvá teszi, Gros­z­áró maga ajánlkozott állomása terhének letételére. Nyer e e változás­ban valamit a lengyel ügy ? Az „Indep.“ párisi tudósítója nem hiszi, csak annyi világlanék ki abból, hogy a franczia császári politika az An­­gliávali egyetértést Lengyelországra nézve szo­rosabbra akarja fűzni. A „Memorial Dipl.“ vérmesebb reményeket táplál ; hiszi, hogy a három hatalom együttes cse­lekvése teljes erélyében lépend fel Oroszország ellen. Anglia csatlakozik Francziaországhoz, hogy megmentse Lengyelo­szágot, s akkor Ausz­tria sem marad el. A brüsseli lap ezekre azt jegyzi meg, hogy phrasisok, melyeket a tények meghazudtolnak. — Girardin Emil a „Pressében“ csípős polémiát folytatott Dronyn de Lhuys kül­ügyi politikája ellen. Darabig szó volt róla, hogy a „Presse“ ezért megintést kap; az újabb Moni­teur azonban ketté metszette a csomót, kijelent­vén, hogy Francziaország­­alkotmánya szerint a franczia külügyeket maga a császár vezeti, a miniszter csupán a végrehajtásért felelős. Ezen hivatalos felvilágosításra a „Presse“ válaszolja, miszerint ezt tudja, s czikkeiben nem is a kül­politikát, hanem annak végrehajtá­sát támadta meg.­­ A Poroszországból érkező bírák többnyire egyeznek abban, hogy az új választások urnáiból a kormányra nézve sokkal ellenségesebb érzü­letű képviselőbás fog előkerülni, mint a minő volt az eloszlatott. Máris mindenfelé fürkészik a leghatározottabb 49-ki neveket. Erről a feudális lapok is oly kevéssé kétkednek, hogy fenhangon coup d’ Etat javasolnak. — alkotmány fel­függesztés, királyi dictatura. B­i­s­m­a­r­k annyira bírja a király bizalmát, hogy senki se hiszi, hogy ő felsége magát minisztere tanácsától megfosz­tani hajlandó lenne, e szerint két lehetőség van, vagy felfüggesztik az alkotmányt, mint a­hogy a feudalisták kívánják, vagy ülésezni hagyják az ellenzékies házat, de a kormány nem leend figye­lemmel tanácsaira. Mindkét eset Poroszország ellenségeinek szolgál. * — A lengyel határszélről írják sept. 26 Teg­­napelőtt a konini kerületben összecsapás történt Zempolnonál, nem messze a lengyel határtól, az oroszok és egy osztály felkelők közt. Vitéz el­­lenállás, s a lengyelek részén történt több sebe­sülés után ezek kénytelenek voltak a túlnyomó erő elöl hátrálni. Az oroszok kezében nagyszá­mú köpönyeg, s mintegy 500 bunda maradt, melyek elszállítása a felkelőcsapatra volt bíz­va. Utóbbi időben több helyen veszítettek a len­gyelek tetemes mennyiségű ruhát és hadiszere­ket, s ha elgondoljuk, mily fáradsággal és áldo­zattal jutnak mindezekhez, képzelhetjük, hogy a felkelők ezt kétszeresen fájlalhatják, mert at­tól is tarthatnak, hogy midőn ily kevés remény lehet a sikerhez, az áldozatkészség is meg fog lankadni. — Vilnából írják sept. 25-én : Egyik ünnep a másikat éri; folytonos az ének, zene és kivilágí­tás, mintha a sok ünnepélylyel el akarnák hazud­ni a nép leírhatatlan nyomorát. Minden kivál­­tozó alkalmat fölhasználnak e czélra. — 20 án ment keresztül Vilnán a fiatal görög király. Mu­­raviefl nagy kísérettel jelent meg a pályaudvar­nál, s ünnepélyesen fogadta. Miután többeket be­­mutattatott magának a jelenvoltak körül, tovább utazott Sz.-Pétervár felé. — Ma ismét kivégzés történt az itteni piac­on. Egy korábbi orosz had­seregbeli hadnagy, Nicolai László, agyonlövetett. Dasertio­t a fegyveres lázadókhoz állásban ma­rasztalták el. Néhány héttel ezelőtt egy csatában, hol ő a felkelők részén harczolt, sebesült meg és esett foglyul. London, sept. 28. Russel lord egy Blasn­­govi­ben (Skótországban) tarott meeting alkal­mával igy nyilatkozott: Oroszország azon fetételeket, melyek alatt a bécsi szerződések számára Lengyelor­szág birtokát biztosították, meg­szegte, s e szerint birtokának j­o­g­­c­ímét elvesztette.­­ A franczia „Memorial diplomatique“ a len­gyel ügyre vonatkozólag figyelmet érdemlő csik­ket közöl, mint állítják, Drouin de Lhuys kül­­ügyér tollából. E czikk azt fejtegeti, hogy sem Ausztria, sem Francziaország, hanem egyedül Anglia tette alapul az 1815 -i szerződést Len­gyelország ügyében tett javaslataiban, s ez oka annak, hogy az utolsó o­rsz okmány inkább csak Angliához van intézve. Ausztria és Anglia állás­pontját a lengyel kérdésben az orosz emlékirat nem érinti, de a franczia kabinet nem szándéko­zik több szót vesztegetni. Francziaország len­gyelügyi rokonszenve daczára nem avatkozott volna bele még diplomatiailag sem a lengyel ügybe, ha Oroszországé kérdést, még belügyi volt, az európai súlyegyent érintővé át nem alakí­t­j­a val­a a­z­z tu­tás, hogy Poroszországtól a február 8-ki szerződést kicsikarta. Francziaország akkor sem akart egyedül, hanem közösen fellépni; a lengyel ügynek leginkább ez lehetett javára. Oroszország könnyen Ausztriára és Poroszországra hivatkozhatott volna Franczia­­ország egyedüli fellépte esetén, Anglia pedig bizalmatlanságában minden működéstől óvako­dott volna. Az utóbbi négy hó alatt minden nyo­matékos lépés Francziaországtól, az akadályok kívülről jöttek. Felhozza az ugyanazonos jegy­­zéki eljárás visszautasí­ását. A köz­ös cselekvés határait az osztrák minisztereknek a kir. tanács­ban tartott beszédeik szabták ki, melyeket az osz­trák császár Gasteinban a porosz király előtt is­mételt, hozzá­tévén, hogy Ausztria az angol kabi­net működési körén túl nem lép. Nem Francziaor­szág hibája, hogy Anglia minisztere­ine­k békés nyilatkozatai miatt Oroszország szeme előtt a dipomatiai beavatkozás erejét veszti. Franczia­­ország a nemsikerülés felelősségét magáról az orosz jegyzékre tett legutóbbi nyilatkozata által elhárítá, kijelentvén, hogy ezután szabadon, belátása szerint fog működni. Most már Anglián és Ausztrián áll kimondani, mi lesz teendő a je­len helyzetben. Francziaország sem Anglia szó­­szaporítása, sem Ausztria habozása által nem engedi magát visszatartatni, komoly nyilatkoza­tot figyelemre fog méltatni, de üres tüntetéshez többé nem fog; sikeretlen szószaporítás helyett elvárja, míg szabad működésének órája ütni fog. A franczia diplomatia az utóbbi időben rend­kívüli tevékenységet fejt ki, nemcsak Bács és London , hanem Pétervárott is. Kísérleteket tett Oroszországot rábírni, hogy a kongressusra rá­álljon, kilátásba helyezte a párisi és zürichi szerződés újabb átvizsgálását is, melyek Orosz­országra nézve megszorító pontokat tartalmaz­nak, de minthogy első feltételül Lengyelorsz­ágban fegyvernyugvást kívánt, az orosz udvar nem ál­lott rá.Grammont be­jelentése folytán a császár al­kalmasint arról győződött meg, hogy Oroszország ellenében csak erőszak segíthet a lengyeleken, a londoni franczia követ hasonló értelmű jelentést tett. Ez idén aligha bele­fog a háborúba, de ta­vaszra minden jelenség a háború elkerülhetlen­­ségét jó­slja, s ez esetre Francziaország Ausz­triát mindenkép biztosítni akarj­a magának -­ véli a bécsi „Presse“ — biztosítékot ígér Ausz­triának Gallicziát illetőleg, és a hadi költségek fejében a Dunafejedelemségekre mutat. Ha mindez nem lenne elég Ausztria és Anglia köz­reműködésének megnyerésére, Francziaország egyedül is kész síkra kelni, ekkor aztán vala­mint az olasz, úgy a keleti kérdés is sajátszer­vl­ieg előtérbe fognak lépni. — Koppenhágából írják sept.26.A „Flyvepost“ szerint a múlt hétfőn tartott ir­rodalmi tanács­ülésben javaslatok terjesztettek elő az alkotmány és a választási törvény változtatására nézve. Ezek szerint a királyság és a Schleswigi her­­czegség külön külön képviselete közös gyűléssé olvadna össze, mely két kamrából fogna állani, s mindkettő tagjai az átalános választási jog alapján választatnának. E népes gyűlés aztán a királyságra nézve egy, s a herczegségre nézve más osztályban tárgyalná a külön ügyeket, úgy, hogy ama három gyűlés, mely eddig különböző nevek alatt mint „birodalmi tanács“, „országgyű­lés“ és schleswigi rendi gyűlés“ különböző idők­ben gyűlt egybe, most egyazon időben tartaná az ülésszakot.­­ A bécsi birodalmi tanács közelebbi ülésé­ben az elnök javaslata ellenében tett azon véle­ményre, hogy a jövő ülés ne october 5-én, hanem october 1-én tartassák. S­c­h­m­e­r­­­i­n­g állammi­­niszter az elnök javaslata mellett nyilatkozott, mert „jövő hétfőn (5-én) irodájában álland je­lentést tenni azon lépésekről, melyek a kormány által az alkotmánynak lehető gyors folganatosítása véget­­tétettek,ezek pedig lényeges hátrányt szenvednének, ha a pénzügyi viták folyamán azok szóba jöhetnének. Felelős szerkesztő : Báró Kemény ?■ S tu.ind.

Next