Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)

1863-11-25 / 4135. szám

tömérdek trasztot mondanak, azonban mégis egy, az ünnepélyen részt vett árva könyvárus, Orosz­­hegyi Józsa tudósítása szerint, azért, mivel et a szintén szólani akarót, már ki nem hallgatták, baféban hazament, és­­ fölakasztotta magát. * A zágrábi dvorana-társulat, mely részvét­­hiány miatt megszűnt volt, december hó folytán smét meg fog nyílni. Részvényekre biztositák fönnállását. * Szaitz Fidél, nádasd-ladányi gazdatiszt „Székely­­*-re változtatta vezetéknevét. — Hajnik Pálnak, mint a belga hypo­­theka ban­k magyarországi képviselőjének köz­benjárása következtében, a nevezett banktól legközelebb következő inségsujtotta községek nyertek összesen mintegy másfél millió frankra menő kölcsönt, 20 évi törlesztés mellett ; u. m. Basahid, Bessenova, Csongrád, Kis­-Ss. Miklós, Kun.-Sz.-Márton, Nagy-Kikinda, Petroman, Ré­káé, Székesut, Székudvar, Török-Sz.-Miklós és Zsebely. — Jegyzéke azon jótevőknek, kik az 1863. évi szárazság által ínségre ju­tottak fölsegéléseül Pest város hatósága részéről kibocsátott ivekre adakoztak. (Folytatás.) Agrima László 50 kr, Datzer Ede 50 kr, Spatscher József 50 kr, Klupaty József 50 kr, Wiesner Ferencz 50 kr, Kaleta András 20 kr, Panzner József 1 ft, Gayer János 2 ft, Anderlik Ede 50 kr, Kodermann András 40 kr, Wurm Samu 1 ft, Heidelberg Lipót 1 ft, Zwitil Ferencz 1 ft, Smersch Vincze 30 kr, Szabó János 2 ft, Szalatnay Samu 1 ft, Spitzer Mily 1 ft, Szentai András 50 kr, Schmertz János 50 kr, Domonkos János 50 kr, Koszala István 20 kr, Korper Ja­kab 20 kr, Kopeczky Ferencz 60 kr, Rinwald József 1 ft, Spitzer Hermann 1 ft, Domani M. 50 kr, Borbás Endre 30 kr, Demeter Sándor 1 ft, Kopp József 10 ft, Bengyel György 6 ft, Schmidt Ferdinánd 5 ft Werner Ferdinánd 20 kr, Plesch Magdolna 3 ft, Plesch János fiai 5 ft, Herzberg S. 1 ft, Stöckl Ferencz 1 ft, Müller Lipót 1 ft, Charle Henrik 5 ft, Braun Arnold 3 ft, Wohlrab Hen. 1 ft, Meisinger Joh. 1 ft, Lubin­­ger Ist. 1 ft, Brüchel Jos. 10 kr, Freci Irma 20 kr, Kern K. 1 ft, Simon J. 60 kr, Seftsik Kár. 201 kr, Koch Kár. 2 ft, Kisehl And. 5 ft Schill Ján. 5 ft, Teréz 1 ft, A jó pásztorhoz czimzett temetkezési egylet 15 ft, Búzás István 1 ft, A városi poroszló század 30 ft 20 kr, Blahunka Ferencz 5 ft, Té­­rey Ignácz 10 ft, Trusin János 30 kr, Stahlhoffer Zsuzsanna 50 kr, Kohuth György 20 kr, Berger Katalin 20 kr, Fuchs József 50 kr, Hani Anna 23 kr, Fernkorn Zsuzsanna 40 kr, Turriska 5 kr, Topita Teréz 1 ft, Neu József 1 ft, Gloser György 30 kr, Sondel Béla 20 Topita József 30 kr, Mayer Alajos 20 kr, Koch Konrád 1 ft, Thain Henrik 2 ft, Heszki 80 kr, Rakay 10 kr, Haueisen 10 kr, Kutscher Ch. 5 ft, Kutscher Család 3 ft, Luppinger Anna 10 kr, Schwarz­mann József 3 ft, Schwarzmann család 1 ft, Freikorn Zsigmond 1 ft, Zettelmann Jozefa 40 kr, Durovits János 5 ft, N. N. 20 kr, Lakos An­tal 1 ft, Kristóf Anna 10 kr, Jurasek Ferencz 10 kr, Schwabel Ferencs 5 ft, Eckel Rozália 2 ft, Nubi­r John 30 kr, Klingenstern 50 kr, Ki­rály 50 kr, özv. Fejér 60 kr, Szentandrássy 50 kr, Molnár Anna 50 kr, Szilágyi 50 kr, Trem­mel Mátyás 30 kr, Klinger Zsuzsanna 20 kr, özv. Amon 30 kr, Nesweda 30 kr, Derra 10 s7 kr, Lehner Ignácz 1 forint, Sziebenliszt Erzsé­bet 2 forint, Senger András 1 forint, Seyder­­heim Ernő 1 frt, Eisele József 1 frt, Senger János 1 ft, Landherr Ede 40 kr, Roivai Henrik 30 kr, Prager Ferencz 40 kr, Prückler Ferencz 40 kr, Neulinger Károly 50 kr, Hanglik Vincze 40 kr, Schlechter Lipót 55 kr, Mogilsky Tamás 20 kr, Steinheibr Károly 20 kr, Teichner György 40 kr, Eisele gyár egyénei 1 ft 30 kr, Udvardy Szilárd 1 ft, Hallek János 20 kr, Meister Anna 1 ft , Plank János 10 kr, Gu­litzer József 20 kr, Grosz Xav. 25 ft, Grossmann 2 ft, Böhm B. 1 ft, Germain Vilmos 2 ft, Barczay András 2 ft, Bichler Béla 1 ft, Engel Hermann 1 ft, Naiss Hen­rik 1 ft, Murtz Hermin 1 ft, Roman M. 1 ft, V. T. 1 ft, Boskovitz Terézia 1 ft, Kirchhof Fri­gyes 2 ft, Károlyi Lajos 2 ft, Kunewalder 6 ft, Hanover Miksa 3 ft, Cohn 3 ft, Mandella J. 2 ft, Schlessinger József 1 ft, Pfiffen Ignácz 20 ft, Gödi Károly 4 ft, Schedl Sz. 5 ft, Fleischmann Nándor 4 ft, Amminger P. 2 ft, Széll Kristóf 4 TÁRCZA. Magyar Tudományos Akadémia. November 23-án, a mathein­ és természettu­dományi osztályok ülésén, Do­rer József lev. tsg a „Cyperus pannonicus“ nevű növényfajnak különös előjövetelét ez idén a városligeti kiszá­radt hattyú tó fenekén, adta elő. E növényt az­­elő­­ értekező a pesti városligetben nem találta, csak Soroksár közelében tűnt föl. Az idén kiszá­radván a nevezett városligeti tó, fenekét sűrűen, mintha vetették volna, lepte el a Cyperus pan­nonicus. Hogyan jött oda?Úgy, ahogy Dániában hasonló alkalommal egy kiszáradt tó fenekét egyszerre csak egy, addig ott nem észlelt Carex­­faj borita el; vagy London leégett utczái romjain fölt­nyészett a Sysimbrium Irio; a­mint az irtott erdő helyét ellepi a L­ictuca elongata; vagy a­hogy egy pinczéből kihordott földön tenyészett a Csalán oly udvaron, hol azelőtt e gyomot nem találták stb. stb. R­­jtély, mely gyakran ismétli magát. Dómért Szabó József lev. tag követte a szószéken. Schwere­ Gyula fiatal tudósunk jelentését mutatá be a moulin-guignoni emberi ásatag állkapocsról. Az újabb tudományos kérdések egyikéről, az ember geo­lógiai régiségéről, magát teljesen tájékozandó, megjelent ifjú tudós hazánkfia a nyomozások helyszínén, s az ott tapasztaltakat és eredménye­ket, melyekre nyomozásai vezették, adja elő e fontos kérdésben, miután annak előzményeivel megismerteti. Értekezése végén Schweres Gyula a következő pontokét állítja fel: 1. Vannak bizonyos számmal emberi ásata­­gok, melyeknek hitelessége szintoly kétségbe vonhatlan mint régiségek — habár, földtanilag Sióivá, nem jelölnek is a rétes,­sorozatban mélyen fekvő időpontokat — a történelem emlékezetéhez képest jelentékeny .­­ midőn azt mondjuk, hogy az engisi, a moutin-guignoni, a watchezi, sőt a neanderthaliak is 100.000 évesek, a new-orlean­­siak pedig 50.000 évesek legalább is lehetnek, semmi olyat nem követelünk,a­mi a rétegrajzi föl­tétekbe letett kortani momentumokon erőszakot ejtene, sőt inkább, midőn ezt teszszük, csak kö­vetkezetesek maradunk azon mérmenetekhez, melyeket a jelenleg is működő földtani erők, mint egyedül józan tényezők, a földtani inductio­­ban a kortani elem lebonyolítására állandó, tehát biztos szabályozóul igazolnak. 2. Az eddig hitelesített emberi ásatagok elszi­getelt, szegényes, töredékes voltuknál fogva ke­vésbbé általános kérdések megérintésére, mint a­minek a haladólagos fejlődés vagy ellenkezőleg jelleg­veszteglés (typu­i permanentia) nem jo­gosítanak. 3. Valaki mondhatná, a­mint Garrigou mondta is, hogy a Lartet és Fishol által talált ásatag em­beri állkapcsok, valamint már maga a moulin­­quignoni példány is, a mainál kisebb termetre utalnak. Azonban azok az esélyek, melyeket e példányok ígérnek, nemcsak háttól be­szorulnak a többi emberi ásatagok ellenkező nyomatékú vonalmei elöl, hanem ma­gokban is, mint állító­lag kis termetre utalók, ha nem esnének is belül a most élő emberi fajták egyedeinél mutatkozó változatosságok árnyalatainak határain ; legfel­jebb csak bizonyos kisebb földterület, t. i. Fran­ciaország hajdani ős­lakosságát bélyegezhetnék. 4. Az ismertebb emberi ásatagok kö­z­ül egy, a neanderthali, határozottan eltér a mostani em­er­­typusoktól, és a pithecoid jellegekhez közeledése által azon tant hozza emlékezetbe, mely szerint nemünk ősei a haladólagos fejlődés értelmében alantabb fokú állatoktól, majmoktól származ­tak ; kettő, az engisi és a Bennet Dowleré, határoz­ottan a jellegveszteglés mellett tanuskod­­hatik, a­mennyiben az engisi egyenesen kaukázi, a new-orleansi pedig egyenesen amerikai típust árul el; a moulin guignoni végre mindkét tan ré­szér­e szolgáltatna érveket, a­mennyiben Quatre­­fages bebizonyította ugyan, hogy általános vona­lai belül esnek azon változatosságok árnyalatai­nak határain, a­melyek a máig is élő fajták egye­deinél mutatkoznak, de azt, hogy az állkapocs határozottan ment minden prognathismustól, a fog kiestéről ejtett szavai által legkevésbbé sem hozza közel a valószínűséghez. Prof. Kieg a neanderthali koponyát a „genus homou-nak alá­rendeli ugyan, de fajilag a most élő emberi faj­táktól elkülönzi, s míg az utóbbiakat, mint spe­ciest, „homo sapiens“ névvel illeti, a nean­derthalit „homo neanderthalensis“ jelzővel látja el, és azt hiszi, hogy az utóbbi tudott ugyan ma­gának lakást építeni, és holmi kovaeszközöket csinálni, de beszélni nem. W. Kingnek ez állítását anthropologiailag egyedül a neanderthali koponyának pithecoid jellegzetességei fedezhet­nék. Ő azt mondja, hogy ezen koponya tulajdo­nosa a Clyde-féle jeges korszak vége felé lakha­tott, Düsseldorf vidékén. Ha ezen utóbbi nézet igazoltatnék, a fent mondottak szükségkép ezért még módosulást nem szenvednének, mert még ez esetben sem kellene a neanderthali ásatagnak a natchezi, engisi vagy moulin-guignoni ásata­­gokéin­ál nagyobb régiséget tulajdonítani. 5. A post-pliocene korszakban az emberfaj­ták egy úgynevezett közös törzsre még vissza nem vihetők. Ha azon lehetőséghez ragaszkod­nánk, hogy az eddig talált emberi csatagoknál idősebb rétegekben fekvő, tehát idősebb ember­­kövületeket nem találhatni, akkor nemünk ere­detének kimagyarázására a több teremtési gócz­­pont fölvételére lennénk utasítva; ha pedig már csak az egy pártáli eredet lehetősége kedvéért is a fönt sorolt ásatagok közül egyiket vagy másikat oly rég­séggel ruháznék fel, hogy a többit neki idő­ben alárendelnék, és vele leszármazási viszonyba hoznék, akkor mindinkább és inkább eltávolod­nánk azon elmélettől, mely a jelen emberi fajták közös őseit a négerfajtában szokta keresni, oly fajtában, mely a majmokhozi közelsége miatt a haladólagos fejlődés párthívei által szükségkép ily szerepre hivatottnak tekintetik. Tudniillik az eddig ismert emberi ásatagok közül leginkább olyanok tarthatnának igényt támpéldányaik közt legnagyobb régiségre, melyek, mint a jelen kau­­kazi fajtára emlékeztetők, a typus veszteglését hirdetik, az engisi, a moulin-guignoni s bármely egyéb inkább, csak nem a neanderthali. Quatre­­fages e szerint hívőkre találna az oly földbuvá­­rokban, kiknek figyelmét az engisi és moulin­­guignoni ásatagoknak ezen kortani előnye első pillanatra lekötötte, de könnyen belátható, hogy ezen földbuvárok is azt, hogy a primitiv em­ber ép oly távol állott egyfelől a kaukazi faj­­­­tától, mint másfelől a négertől, csak úgy hi­hetik el Quatrefagesnek , hahogy, valamint utóbbi, az egy közös törzsbeli eredet föltevé­sére építik okoskodásukat. Szóval, valamint egyrészről a földtan nem mutatta még ki, hogy az embernem legkorábbi fajtái néger voltak által egy közös törzsbeli eredetre figyel­meztetnének, és ez által a fejlődést, egymásbeli leszármazást, nemünknek az anthropoid majmok­házi viszonyára, akár Lamarck, akár Darwin ér­telmében, rábizonyítanák : úgy arra sem mutat­kozik ok, vagy ürügy a rétegsorozatban, mely miatt a jelen emberfajtáknak egy közös törzs­től leszármazását még akkor is taníthatnék, ha hogy ezen hajdani közös törzs ős typusai ép oly távol esvén egyfelől a négertől, mint más részt a kaukázitól, a majmokkal semmi rokonsá­got nem engednének gyanítani, hanem, Aga­siz értelmében, holmi világháborúk árán a nagy vég­ek közvetlen „Legyen"-eire emlékeztetnének. Azaz: mind Huxleynek, mind Quatrefage­nak meg lehet bocsátani elméleteiket, de csakis mint bölcselmi előlegezést, mint puszta a priorit, nem pedig mint kizárólag az eddig talált ember-ása­­tagokra épített inductiót. 6. Az első szerencsés lépés nemünk eredetvi­szonyainak lehető kitisztázására akkor történt, midőn néhai Prichard bevallotta, hogy ha a kö­zös törzsbeli eredetet kilátásba akarjuk helyez­ni, határozatlan idővel feljebb kell tennünk ne­münk első megjelente időpontját. Sir Ch. Lyell e nézetnek már eddig ís tiszteletet szerzett , de a moulin-guignoni ásatag állkapocs, bármily régi legyen, az erre nézve szükséges végzetteljes idő­pontot még épen nem jelzi , mert, eltekintve mindazon nyomásoktól, melyeket a haladólagos fejlődés vagy pedig ellenkezőleg a typus­ veszteg­lése tekintetekre gyakorolhatna, már pusztán az a körülmény, hogy a moulin-quignoni ásatag má­trixával egykorú, sőt régibb rétegekben is a földteke meglehetősen távol pontjain találtak legújabban kova-eszközöket, oda mutat, hogy a moulin-quignoni rövid fejű kis ember korában bolygónk felületén már egész nemzetek vittak egymással csatákat. 7. Még ha hinnénk is a földkatastrófákban, el kellene ismernünk, hogy vagy csakugyan nem látta az ember már a legutolsó ily állítólagos ka­­tastrófát, és ez esetben az elefánt, rhinoceros, medve, hyena kiveszett fajai már ezen legutolsó állítólagos katastrófában pusztultak el, vagy pe­dig, hogy ezen legutolsó katastróf nem pusztí­totta el az embert is egyúttal, midőn az elefánt, rhinoceros stb. kiveszett fajait tán elpusztíthat­ta; sőt ugyanezt állíthatni, sok ma is élő állatfaj­ról, azaz: azt mondhatni, hogy vagy nem látták még a legutolsó állítólagos földforradalmat, vagy ha látták, fajilag nem pusztultak el abban , mert több esetben, mint p. o. az engisi koponyá­nál is, az emberhövületet nem pusztán kiveszett fajú elefánt, rhinoceros stb. ásatagok társaságá­ban pillantjuk meg, hanem még máig is élő med­­ve, szarvas, farkas, róka stb. fajok társaságában. Kitűnik a fentebbi okból, hogy a haladólagos fejlődés em­élete nemünknek bolygónk felüle­tén nagyobb régiséget követel, mint a­meny­­nyiről eddigelé akár az engisi, akár a mou­­lin-guignoni emberi ásatagok kereskedhetnek, az imént mondottakból pedig kiviláglik, hogy’ midőn Sir Th. Lyell azt mondja, hogy az emberi ásatagokat a miocénében már hiába keres­­nék,mivelhogy az utóbbinak rétegeiben előforduló emlősök ma már mind kiveszett fajokhoz tartoz­nak, nem teszen egyebet, mint azon kilátások­hoz folyamodik, melyeket ugyancsak az őslény­tani haladás elméletének eddig nagyon is szegé­nyes esélyeiből, egy nagyon is önhitegető induc­­tio árán rendesen kiolvasnak. Mert a kövület­tartalmazó rétegsorozat még eddig nem adta a földbúvár kezébe azon kulcsot, mely az őslény­tani haladás menetét szabályozná; és mégis ezen, Huxley által is önhitegetésnek nevezett ragasz­kodás az őslénytani haladásnak deductív útján nyert rendszereihez, magát Lyellt is arra ser­kenhette , hogy a miocénében, hol a ma élő emlősfajok teljesen elmaradnak, az em­ber létezésének is gátat vessen, azaz: épen az kerestetvén , hogy minő mérvekben és minő fokig képes egy adott állat, p. o. emlős, sőt ha­tározzuk meg még közelebbről, az ember, a többi állat, például emlősfaj változásait, támadá­­sát és pusztulását kiáltani, ez által vélte neműn­k keletkezésének időpontját megállapíthatni, vág legalább az utóbbinak határt szabhatni, a­mi­­ből, de csakis azon esetben, hahogy az őslény­­tani haladás valamely, most még ki nem ta­­nult föltétet előbb rá építhetnék, majd még­­ezután háramlanék csak a keresett időmennyi­ség érdekében egy végtelenül parányi, végtele­nül kényes esély holmi inductio koczkáztatására. Ugyanez ülésben még Hazslinszky Fri­gyes lev. tag székfoglaló előadását hallottuk. —­­Erről közelebb. ft, Wojnovits A. 20 ft, Obnhaiser Károly 10 ff, Burián János 10 ft, Dnschansky József 50 kr, Wagner Anna 20 kr, Sinovatz A. 2 ft, Deuflin­­ger G. 1 ft, Tóth Jánosné 30 kr, Steiger Gyula 2 ft, Schmidtbauer 20 kr, Peeko János 1 it, Gal­lab M. 1 ft, Ducha-.ige Ede 100 ft, Garay Imre 2 ft, Baumgartner Mór 30 ft, Jababffy Paula 5 ft. 20-ik áttéli összeg 11,855 ft 55 kr. B­e­n­k­e Endre, letét hiv. pénztárnok. Nemzeti színház. Nov. 25-re van kitűzve: „Az arczátlanok.“ Színmű 5 felv. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről nov. 24-kéről: 5% metalliques............................... 74 40. Nemzeti kölcsön.......................... 80 80. 1860-ki sorsjegyek ..... 92 05. Bankrészvény............................... 786 --. Hitelintézet..................................... 179.50. Ezüst............................................... 12275. Londoni váltók..................................121­50. Arany.................................................5.84. K­ülföld. Egy kü­lönhang a Schleswig Hol­stein! örökösödési kérdésben. A „Wiener Abendpost“ félhivatalos bécsi lap, nyilatkozik a schleswig-holsteini kérdésben. E nyilatkozat sokkal érdekesebb, semhogy egész terjedelemben ne közölnék. „A legutóbbi napok eseményeinek következté­ben — mondja a „W. A.“ — a német dán kér­dés ép oly komoly, mint bonyolult alakot öltött, szendergő igények ébresztettek föl, messzeható remények és vágyak léptek előtérbe, és a hely­zet által előidézett legkülönbözőbb nézetek és törekvések zűrzavarában az első teendő: egy biz­tos álláspontra jutni, nehogy a mozgalom hullá­mai tovaragadjanak, mely eddig sem az azt vezető eszmék, sem a kitűzött czél iránt nem látszik önmagával egészen tisztában lenni. „Azt hissszük, hogy e kérdés tárgyalásánál csak egy elfogadható és biztos módszer van, tud­niillik azt a­mi az érvényesíteni szándékozott k­ö­vetelésekből elvitázhatlan jogc­ímen alapszik, szigorúan elkülönözni attól, a­minek jogérvé­­nyessége nem kétségen felüli. Habár a herczeg­­ségek alkotmányjogát különösen tiszteljük, ha­bár a IX. Keresztély által szentesített alkotmány érvény­elenségéről mélyen meg vagyunk győ­ződve, másrészről az örökösödési jogkérdést nem tartjuk annyira tisztázottnak és megállapítottnak, s nem titkoljuk el, hogy bármely taik órai vagy rögtönzött elhatározást e kérdésben élénken saj­nálnánk. „Egyelőre elegendő azon állásra utalni, me­lyet Ausztria és Poroszország e kérdéssel szem­ben elfoglalnak. Mindkét nagyhatalom aláírta a londoni tractatust, s ünnepélyesen lekötelezet­teknek tartják magukat. Szerződéssértés nélkül nem tehetik túl magukat e tractatuson ; hitünk szerint annál kevésbé tehetik ezt, minthogy a szerződés több oldalú, s azt nemcsak Dánia, ha­nem a társszerződök irányában ír­e felbontottnak kellene kijelenteni. Ezen igen fontos érvet a „Nord. All. Zeitung“ kitörései ellen hozzuk fel, minthogy az Dániának a szövetségi szerződése­ket nem teljesítő eljárásából a szerződés érvény­telenségét­­igyekszik bebizonyítani. „Elfogadva, habár meg nem engedve, hogy a jelen esetben egy collisio kérdése forog fenn, ez esetben a magasabb rendű kötelességnek kellene dönteni,­­ e tekintetben, belátásunk szerint, az Európa nagy részével való összeütközés követ­kezményei nem csupán azért lennének komoly figyelemre méltók, mert talán veszélyesebben végződhetnek, mint a Nationalzeitung naiv pro­­gnosticonja, hanem azért is, mert — s ez a lényeg — a nem német szerződő felek a szerző­dés megszegésének argumentumát saját előnyük­re is felhasználnák, s a megtámadásnak a jog­óvás és jogvédelem alakját fognák kölcsönözni. „Aggodalom foghat el, hogy a féket vesztett mozgalom itt még nem állapodnék meg. Az eu­rópai szerződések összesége egy oly szoros lán­­czolatot képes, melyen e világrész nyugalma fekszik, habár annak értéke imitt-amott kétség­­bevonatik vagy félreismertetik. „Ezen lánczolatból kibontott egy szem az egész épületet ingadozásba hozhatja hogyan, és minő jogczímmel állhatnánk ellent majd akkor, ha az európai szerződések által biztosított joga­ink veszélyeztetnének, midőn mi magunk idéz­tünk elő egy procedentiális esetet, melyet a szerződések jogérvényessége ellen lehetne fel­hozni. „A herczegségek jogai a londoni egyezmény­ben nincsenek kérdés alá helyezve, azoknak elismerése akkor az európai hatalmak részéről egyetemlegesen ismételve jön, s igy azt hisszük ezen hatalmaknak is érdekükben áll odahatni, hogy az alkotmánykérdés oly módon igazíttas­­sék el, mely Németország becsületének, méltó­ságának s megtagadhatlan jogának megfelel. Másrészről ezen hatalmakat az egyezmény be­tűje és szelleme egyaránt köti, s ha Németország végre is erővel lesz kénytelen jogát érvényre emelni, ekkor ennek meggátlására nincs semmi jogürügy, sőt a beavatkozás épen a szerződés által biztosított jog mellőzése s hátratétele által képzelhető. „A mondottakból való következtetés azon ve­zérelvhez visz vissza, mely­ből kiindultunk, tud­niillik a szükségesség szempontjából külön vá­lasztani az alkotmány kérdését az örö­kösödés kérdésérül. A kétségbevonhatlan jog parancsolólag követeli, hogy teljesíttessék, a­mi kétséges alapos vizsgálat alá kerülhet. Annyi azonban bizonyosnak látszik előttünk, hogy az activ és vizsgálat párvonalosan haladhatnak ugyan de soha sem kevertethetnek egybe, s hogy egy, következményeiben igen fontos fellépést épen nem lehet egy nehéz és tartós vizsgálat anticipált eredményére építeni, kivált midőn ezen ered­mény a legfelsőbb helyen nem is látszik irány­adónak. „Szivünk s érzékünk tudja, hol van Németor­szág becsülete és nagysága; m­i vagyunk győ­ződve, hogy Ausztria a kül- és belállapotok által reá rótt némely tekintetek daczára is semmi áldo­zattól és veszélytől nem ria­d vissza, ha arról van szó, hogy Németországnak a herczegségekhez való joga nyomatékosan megóvassék. Hanem igen érthető, ha kívánja, hogy a kérdés termé­szetes nehézségei új, s rendkívüli szükség nél­kül újakkal ne tetéztessenek, ahogy minden lépés, mely történik, a teljes jog kellé­keivel bírjon . A Schleswig-holsteini kérdés. Az események rohamos gyorsaságét tegnapi számunk távirati rovata eléggé jelezi.­­ A né­met szövetséggyűlés tárgyalás alá vette a schles­­wig-bilsteini örökösödési ügyet. A különböző német kormányok megtették indítványaikat. F. hó 22-én éjjel a szövetséggyű­lésben szavaztak Schwerzburg, Reuse és Waldeck képviselői is.­­ A német államok és városok egymásután nyi­latkoznak az augustenburgi herczeg joga mellett, s az általános concertből csak Ausztria lát­szik kimaradni, mely, a „Vaterland“ értesülése szerint, elhatározta volna magát, a londoni szer­ződés jogérvényességének elvére támaszkodva az augustenburgi herczeg trónkövetelését nem pártolni.­­ A „Wiener Abendpost“-nak egész terjedelemben közölt czikke is jelezni látszik a Bécsben uralkodó hangulatot. A németországi különerök folytatják az agitáliót a londoni szer­ződés ellen,­­ ez augustenburgi ház elismertetése mellett. A „Süddeutsche Zig“ nyíltan vádolja Würtembergát, Hannoverét, Szászországot és Kurthessent, hogy a Németország ellen elköve­tett hazaárulásban, a londoni jegyzők­önyvhöz való járulákban, részt vettek. Felhívja ezen or­szágok lakosságát, hogy minden áron bírják reá kormányaikat, hogy azon részesülést tegyék jóvá. Mint táviratból tudjuk,­e kormányok már nyi­latkoztak a schleswig-holsteiniak mellett. Az oldenburg­i nagyherczegi kormány is benyújta a szövetséggyűlésen a tiltakozási jegyzéket IX. Keresztély trónralépése ellen a schleswig-bol­­steini herczegségekben. Ezen tiltakozó jegyzék Halihoz, a dán miniszterelnökhöz van intézve. Felmlíttetik e jegyzékben, hogy az 1767-ki és 1770 ki tractatusok a herczegségek jogait bizto­sítják. Ezen szerződésekben ki van emelve, hogy Schleswig-Holstein herczegségek beleegye­zése nélkül az örökösödési rend nem változtat­­hatik a herczegségekben. Az 1853. jul. 31. örö­kösödési törvény pedig, melyet a dán reich Brath elfogadott, nem fogadtatott el a schleswig-hol-­­­steiniak által. Az oldenburgi herczeg még 1861. február 2-tól kelt iratában figyelmeztette az el­halt VI. Frigyes királyt, hogy a glücksburgi herczeg javára megállapított örökösödési jog­­átruházás a német herczegségekben érvénytelen. Ezen figyelmeztetés annyira nem vétetett tekin­tetbe, hogy VII. Frigyes halálozása után a Schleswig - holstein-sonderburg-glücksburgi her­­c­eg, IX. Keresztély név alatt, nemcsak Dániá­ban, hanem Schleswig-Holsteinban is elfoglalta uralkodói székét. Az oldenburgi herczegi kor­mány ezen trónralépést törvénytelennek és ér­vénytelennek jelenti ki, s tiltakozik az ellen, fenntartván magának a jogot a további teendők iránt. ” A szász kamar­ában a schleswig-holstei­­ni ügyben a következő interpellate létetett: „Tekintetbe vévén, hogy VII. Frigyes dán ki­rály halála által a schleswig-holsteini kérdés egy jelentékeny új phasisba lépett , minthogy a Schleswig Holstein és Dánia közt eddig fennál­lott személyes unió ez által megszűnt; tekintetbe vévén, hogy egy szövetségi fejedelem Schleswig- Holstein fejedelelméül a holstein - sonderburg­­augustenburgi herczeget elismerte, az alólírottak interpellálják a kormányt, mit szándékozik ez tenni ez ügyben, Németország érdekeinek s be­csületének megvédésére.“ — Altonából 10,000 példányban a következő kiáltvány intéztetett a schleswig-holsteiniakho­z: „Schleswig-holsteini atyánkfiát! Tetszett az Is­tennek király-herczegünket kiszólitani az élők sorából; VII. Frigyes dán király meghalt. Jog­szerű herczegünk már most az augustenburgi örökös herczeg, Fridrik. Elérkezett a perez, melyben a Schleswig bolsteini herczegs­égek jo­gilag el vannak választva Dániától. Ragaszkod­jatok szilárdan jogaitokhoz.“ — A „Norddeutsche Alig. Ztung“, Bismark lapja, következőleg nyilatkozik a schleswig­­holsteini, s a londoni jegyzőkönyv kérdésében : „A londoni jegyzőkönyv jelentőségét legjob­ban ismerik Koppenhágában. Avagy nem az 1832 -i szerződések emelték Otto bajor királyt a görög trónra? Várjon rajta ül még? Tud­­tunkkal ezt az épen most elismert dán uralkodó fia foglalta el. Honnét van ez ? A hatalmak nem vették figyelembe az 1832-diki szerződéseket, s mert úgy tetszett nekik, megszüntették, még pe­dig a görög forradalom után. Most nem bánya­veti forradalom, hanem örökösödési jog forog szóban. A­ki a londoni jegyzőkönyvet nem akarja tartani, föltétlenül visszaléphet tőle ; a német szövetség nem is ismeri,­­­ppen most legigazságosabb követeléseit szemébe dobták. A dán vagy svéd ostromzárolások nem na­gyon veszélyesek; a két államnak hajóhada nem igen erős; ezt nyíltan elismerik mindkét állam lapjai. A londoni jegyzőkönyvnek nincs több értéke, mint a­mennyit neki tulajdonítani akarunk. Emlékezhetünk a neuenburgi előzmé­nyekre. S várjon ,Dánia integritása csakugyan megnyugtatás-e Éjszakra nézve? Ki higyje, hogy ott nyugalom lesz, mig az eider-dán gaz­­dálkodás tart ? Mint vélekedik An­golország az ügyr­ől? Az angol kö­vet 1861. májusban értekezett Gorcsakoff bggel. Napier lord azt mondá, az 1852 ki­kötelezett­ségek a dán monarchia folyonos területi épsé­gét föltételezték, de nem kötelezték a szerződöket, hogy azt védel­­mezték; megalapították a dán birodalom integritását,de az egyes részek vi­szonyát az egészhez nem sza­bályozták. Schleswig és Hol­stein összekapcsolása nem el­lenkeznek az 1852 ki kötelezett­ségekkel. Gorcsakoff ezt nem akarta meg­engedni, de be kellett vallania, hogy a bizto­síték szó Angolország kívánatéra töröltetett ki a jegyzőkönyvből. 1861 máj. 24-én e szerző­dést végtelen kényes tárgynak mondá. — Ausztria magatartására nézve a schleswig­­holsteini kérdésben, említést érdemel az „Augs­burger All­ Zeitung“ egy levelezőjének értesü­lése, mert az teljesen összhangzásban áll a kölni lap értesülésével s a „Wiener Abendpost“ nyi­latkozatával. Ezen értesülés szerint Ausztria határozottan ragaszkodván az európai szerződé­sekhez, a londoni jegyzőkönyv állapítmányait érvényeseknek s kötelezőknek ismeri. Egyéb­iránt ezen ügyben Poroszországgal egyetértőleg kell alkudozni Németország érdekeinek védel­mére s a nehézségek eltávolítására.­­ A „Süddeutsche Zeitung“ egy schleswigi levelezője olyannak írja le a herczegségek álla­potát, hogy ott fegyveres felkelésre nem lehet számítani, ha csak invazio nem létesül. 1850-ben másképen állott a dolog, mert akkor a schleswig­­holsteini nép egészen felfegyverezve állott szem­ben az ellenféllel. Most a holsteini csapatok dán katonatisztek alatt állanak; a herczegségek el vannak özönölve dán csapatok által; az erőssé­gek, pénz, fegyver és lőszer, minden a dánok birtokában, s igy a herczegségekre nézve nincs egyéb hátra a passiv ellenállásnál mindaddig, mig vagy a szövetségi végrehajtás foganatba lép, vagy fegyveres önkénytes invásió nem segít a bajon. A „Morning Post“ a holsteini ügyben. Meg vagyunk lepetve — írja Palmerston lapja — azon merészségen, melyet Augusten­­burg Frigyes elkövetett, midőn tegnap kiáltványt tett közzé, s abban tudató, hogy Schleswig-Hol­stein hűségek trónját elfoglalta; nemkülönben meglepett a szász gothai, a weimari és szász­­meiningeni herczegek eljárása, kik, mint hallat­szik, e követelőt törvényes örökösnek elismerték. Mindez majdnem nevetséges az Európa által ünnepélyesen elfogadott határozattal szemben. A herczegnek és kis szövetségeseinek magukban semmi hatalmuk nincs. Szentesítésért és támoga­tásért a szövetséghez kell folyamodniok, melynek két leghatalmasabb tagja Keresztély király jogait fenntartani kötelesek. Az 1852. május 8 -i szerződés, melyben Anglia, Ausztria, Francziaország, Poroszo­rszág, Norvégia, Svédország és Oroszország részt vet­­tek az egyik, s Dánia a másik részen, e szer­z­­dés, mondjuk, annak kijelentésével kezdődik hogy a magas szerződő felek a dán királyság épségben tartása, valamint ez európai egyensúly, s mindezek felett az európai béke tekintetéből legjobb eszköznek tartván a dán királyság ép­ségben tartására azt, hogy szerződésileg megál­­lapíttassék, miszerint a dán király c­elge kormá­nya alatt álló egyesült birtok, a női ág kizárásá­val, férfiágra szálljon le . Dánia felszólítására elhatározták, hogy szerződést kötnek, mely az örökösödés ily rendének hathatós támogatást és állandóságot biztosítson Európa elismerésének szentesítése által. A felhozott nézetek és indokok tehát elég jelentőséggel bírnak. A szerződés pontjai pedig annyira fontosak, hogy jónak látjuk szó szerint idézni szövegeket. Ezen indokok és nézetek következtében a szerződés kijelenti, hogy birodalmának érdekeit komolyan fontolóra vévén a dán király ő felsége, egyetértvén a trónörökös leg­y­­nségével és azon közelebbi rokonaival, kiknek a dán királyi tör­vény szerint örökösödési joguk van,­­ továbbá az oroszok császárával, a Holstein-Gottorp ház idősebb ágának fejével, kijelenté, hogy birodal­mában az örökösödési rendet úgy szándékozik megállapítni, miszerint azon esetben, ha III. Frigyes király férfi ága kihalna, koronája Schles­wig Holstein-Sonderburg-Glücksburg Keresztély bgre, s ennek Schleswig-Holstein Sonderburg- Glü­cksburg Lujza, s tzetett Hessen hgnövelt házasságából származó ivadékára szálljon az el­­söszülöttség jogrende szerint fiágon , a magas szerződőfelek a nézetek kölcsönösségének elis­merése mellett kötelezik magukat egyetemlege­sen, hogy a fönt mondott lehetőség valósulása esetére Schleswig-Holstein-Sonderburg Glücks­­burg-Keresztély­ig és Lujza legnöveli fiörökösei örökösödési jogát a jelenleg hatalma alatt levő összes területre elismerik. A szerződésben az is benne van továbbá, hogy a szerződés aláírói, elismerve a dán monar­chia épségének elvét, kötelezik magukat, hogy a további fejleményeket megfontolás alá veendik, melyeket dán király ő felsége jóknak látand tu­datni velők, ha, mitől Ist­en őrizzen, veszély fe­­nyegetne, hogy az egyenes fiág Keresztély hg­­nek Luiza bgnővelt házasságából kihaljon. Most a Holstein-Lauenburg hgségek kérdésé­hez jutunk ; meg kell gondolni, hogy Keresztély bg és Luiza bgnő czimén kívül Schleswigről az egész szerződésben szó említés sincs, azért, mert Schleswig Dánia nevében, melyről említés van téve, benne foglaltatik. A harmadik czikkelyben: „Különösen meg­jegyzendő, hogy dán király ő felső jogai és kö­

Next