Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)
1863-11-25 / 4135. szám
tömérdek trasztot mondanak, azonban mégis egy, az ünnepélyen részt vett árva könyvárus, Oroszhegyi Józsa tudósítása szerint, azért, mivel et a szintén szólani akarót, már ki nem hallgatták, baféban hazament, és fölakasztotta magát. * A zágrábi dvorana-társulat, mely részvéthiány miatt megszűnt volt, december hó folytán smét meg fog nyílni. Részvényekre biztositák fönnállását. * Szaitz Fidél, nádasd-ladányi gazdatiszt „Székely*-re változtatta vezetéknevét. — Hajnik Pálnak, mint a belga hypotheka bank magyarországi képviselőjének közbenjárása következtében, a nevezett banktól legközelebb következő inségsujtotta községek nyertek összesen mintegy másfél millió frankra menő kölcsönt, 20 évi törlesztés mellett ; u. m. Basahid, Bessenova, Csongrád, Kis-Ss. Miklós, Kun.-Sz.-Márton, Nagy-Kikinda, Petroman, Rékáé, Székesut, Székudvar, Török-Sz.-Miklós és Zsebely. — Jegyzéke azon jótevőknek, kik az 1863. évi szárazság által ínségre jutottak fölsegéléseül Pest város hatósága részéről kibocsátott ivekre adakoztak. (Folytatás.) Agrima László 50 kr, Datzer Ede 50 kr, Spatscher József 50 kr, Klupaty József 50 kr, Wiesner Ferencz 50 kr, Kaleta András 20 kr, Panzner József 1 ft, Gayer János 2 ft, Anderlik Ede 50 kr, Kodermann András 40 kr, Wurm Samu 1 ft, Heidelberg Lipót 1 ft, Zwitil Ferencz 1 ft, Smersch Vincze 30 kr, Szabó János 2 ft, Szalatnay Samu 1 ft, Spitzer Mily 1 ft, Szentai András 50 kr, Schmertz János 50 kr, Domonkos János 50 kr, Koszala István 20 kr, Korper Jakab 20 kr, Kopeczky Ferencz 60 kr, Rinwald József 1 ft, Spitzer Hermann 1 ft, Domani M. 50 kr, Borbás Endre 30 kr, Demeter Sándor 1 ft, Kopp József 10 ft, Bengyel György 6 ft, Schmidt Ferdinánd 5 ft Werner Ferdinánd 20 kr, Plesch Magdolna 3 ft, Plesch János fiai 5 ft, Herzberg S. 1 ft, Stöckl Ferencz 1 ft, Müller Lipót 1 ft, Charle Henrik 5 ft, Braun Arnold 3 ft, Wohlrab Hen. 1 ft, Meisinger Joh. 1 ft, Lubinger Ist. 1 ft, Brüchel Jos. 10 kr, Freci Irma 20 kr, Kern K. 1 ft, Simon J. 60 kr, Seftsik Kár. 201 kr, Koch Kár. 2 ft, Kisehl And. 5 ft Schill Ján. 5 ft, Teréz 1 ft, A jó pásztorhoz czimzett temetkezési egylet 15 ft, Búzás István 1 ft, A városi poroszló század 30 ft 20 kr, Blahunka Ferencz 5 ft, Térey Ignácz 10 ft, Trusin János 30 kr, Stahlhoffer Zsuzsanna 50 kr, Kohuth György 20 kr, Berger Katalin 20 kr, Fuchs József 50 kr, Hani Anna 23 kr, Fernkorn Zsuzsanna 40 kr, Turriska 5 kr, Topita Teréz 1 ft, Neu József 1 ft, Gloser György 30 kr, Sondel Béla 20 Topita József 30 kr, Mayer Alajos 20 kr, Koch Konrád 1 ft, Thain Henrik 2 ft, Heszki 80 kr, Rakay 10 kr, Haueisen 10 kr, Kutscher Ch. 5 ft, Kutscher Család 3 ft, Luppinger Anna 10 kr, Schwarzmann József 3 ft, Schwarzmann család 1 ft, Freikorn Zsigmond 1 ft, Zettelmann Jozefa 40 kr, Durovits János 5 ft, N. N. 20 kr, Lakos Antal 1 ft, Kristóf Anna 10 kr, Jurasek Ferencz 10 kr, Schwabel Ferencs 5 ft, Eckel Rozália 2 ft, Nubir John 30 kr, Klingenstern 50 kr, Király 50 kr, özv. Fejér 60 kr, Szentandrássy 50 kr, Molnár Anna 50 kr, Szilágyi 50 kr, Tremmel Mátyás 30 kr, Klinger Zsuzsanna 20 kr, özv. Amon 30 kr, Nesweda 30 kr, Derra 10 s7 kr, Lehner Ignácz 1 forint, Sziebenliszt Erzsébet 2 forint, Senger András 1 forint, Seyderheim Ernő 1 frt, Eisele József 1 frt, Senger János 1 ft, Landherr Ede 40 kr, Roivai Henrik 30 kr, Prager Ferencz 40 kr, Prückler Ferencz 40 kr, Neulinger Károly 50 kr, Hanglik Vincze 40 kr, Schlechter Lipót 55 kr, Mogilsky Tamás 20 kr, Steinheibr Károly 20 kr, Teichner György 40 kr, Eisele gyár egyénei 1 ft 30 kr, Udvardy Szilárd 1 ft, Hallek János 20 kr, Meister Anna 1 ft , Plank János 10 kr, Gulitzer József 20 kr, Grosz Xav. 25 ft, Grossmann 2 ft, Böhm B. 1 ft, Germain Vilmos 2 ft, Barczay András 2 ft, Bichler Béla 1 ft, Engel Hermann 1 ft, Naiss Henrik 1 ft, Murtz Hermin 1 ft, Roman M. 1 ft, V. T. 1 ft, Boskovitz Terézia 1 ft, Kirchhof Frigyes 2 ft, Károlyi Lajos 2 ft, Kunewalder 6 ft, Hanover Miksa 3 ft, Cohn 3 ft, Mandella J. 2 ft, Schlessinger József 1 ft, Pfiffen Ignácz 20 ft, Gödi Károly 4 ft, Schedl Sz. 5 ft, Fleischmann Nándor 4 ft, Amminger P. 2 ft, Széll Kristóf 4 TÁRCZA. Magyar Tudományos Akadémia. November 23-án, a mathein és természettudományi osztályok ülésén, Dorer József lev. tsg a „Cyperus pannonicus“ nevű növényfajnak különös előjövetelét ez idén a városligeti kiszáradt hattyú tó fenekén, adta elő. E növényt azelő értekező a pesti városligetben nem találta, csak Soroksár közelében tűnt föl. Az idén kiszáradván a nevezett városligeti tó, fenekét sűrűen, mintha vetették volna, lepte el a Cyperus pannonicus. Hogyan jött oda?Úgy, ahogy Dániában hasonló alkalommal egy kiszáradt tó fenekét egyszerre csak egy, addig ott nem észlelt Carexfaj borita el; vagy London leégett utczái romjain föltnyészett a Sysimbrium Irio; amint az irtott erdő helyét ellepi a Lictuca elongata; vagy ahogy egy pinczéből kihordott földön tenyészett a Csalán oly udvaron, hol azelőtt e gyomot nem találták stb. stb. Rjtély, mely gyakran ismétli magát. Dómért Szabó József lev. tag követte a szószéken. Schwere Gyula fiatal tudósunk jelentését mutatá be a moulin-guignoni emberi ásatag állkapocsról. Az újabb tudományos kérdések egyikéről, az ember geológiai régiségéről, magát teljesen tájékozandó, megjelent ifjú tudós hazánkfia a nyomozások helyszínén, s az ott tapasztaltakat és eredményeket, melyekre nyomozásai vezették, adja elő e fontos kérdésben, miután annak előzményeivel megismerteti. Értekezése végén Schweres Gyula a következő pontokét állítja fel: 1. Vannak bizonyos számmal emberi ásatagok, melyeknek hitelessége szintoly kétségbe vonhatlan mint régiségek — habár, földtanilag Sióivá, nem jelölnek is a rétes,sorozatban mélyen fekvő időpontokat — a történelem emlékezetéhez képest jelentékeny . midőn azt mondjuk, hogy az engisi, a moutin-guignoni, a watchezi, sőt a neanderthaliak is 100.000 évesek, a new-orleansiak pedig 50.000 évesek legalább is lehetnek, semmi olyat nem követelünk,ami a rétegrajzi föltétekbe letett kortani momentumokon erőszakot ejtene, sőt inkább, midőn ezt teszszük, csak következetesek maradunk azon mérmenetekhez, melyeket a jelenleg is működő földtani erők, mint egyedül józan tényezők, a földtani inductioban a kortani elem lebonyolítására állandó, tehát biztos szabályozóul igazolnak. 2. Az eddig hitelesített emberi ásatagok elszigetelt, szegényes, töredékes voltuknál fogva kevésbbé általános kérdések megérintésére, mint aminek a haladólagos fejlődés vagy ellenkezőleg jellegveszteglés (typui permanentia) nem jogosítanak. 3. Valaki mondhatná, amint Garrigou mondta is, hogy a Lartet és Fishol által talált ásatag emberi állkapcsok, valamint már maga a moulinquignoni példány is, a mainál kisebb termetre utalnak. Azonban azok az esélyek, melyeket e példányok ígérnek, nemcsak háttól beszorulnak a többi emberi ásatagok ellenkező nyomatékú vonalmei elöl, hanem magokban is, mint állítólag kis termetre utalók, ha nem esnének is belül a most élő emberi fajták egyedeinél mutatkozó változatosságok árnyalatainak határain ; legfeljebb csak bizonyos kisebb földterület, t. i. Franciaország hajdani őslakosságát bélyegezhetnék. 4. Az ismertebb emberi ásatagok közül egy, a neanderthali, határozottan eltér a mostani emertypusoktól, és a pithecoid jellegekhez közeledése által azon tant hozza emlékezetbe, mely szerint nemünk ősei a haladólagos fejlődés értelmében alantabb fokú állatoktól, majmoktól származtak ; kettő, az engisi és a Bennet Dowleré, határozottan a jellegveszteglés mellett tanuskodhatik, amennyiben az engisi egyenesen kaukázi, a new-orleansi pedig egyenesen amerikai típust árul el; a moulin guignoni végre mindkét tan részére szolgáltatna érveket, amennyiben Quatrefages bebizonyította ugyan, hogy általános vonalai belül esnek azon változatosságok árnyalatainak határain, amelyek a máig is élő fajták egyedeinél mutatkoznak, de azt, hogy az állkapocs határozottan ment minden prognathismustól, a fog kiestéről ejtett szavai által legkevésbbé sem hozza közel a valószínűséghez. Prof. Kieg a neanderthali koponyát a „genus homou-nak alárendeli ugyan, de fajilag a most élő emberi fajtáktól elkülönzi, s míg az utóbbiakat, mint speciest, „homo sapiens“ névvel illeti, a neanderthalit „homo neanderthalensis“ jelzővel látja el, és azt hiszi, hogy az utóbbi tudott ugyan magának lakást építeni, és holmi kovaeszközöket csinálni, de beszélni nem. W. Kingnek ez állítását anthropologiailag egyedül a neanderthali koponyának pithecoid jellegzetességei fedezhetnék. Ő azt mondja, hogy ezen koponya tulajdonosa a Clyde-féle jeges korszak vége felé lakhatott, Düsseldorf vidékén. Ha ezen utóbbi nézet igazoltatnék, a fent mondottak szükségkép ezért még módosulást nem szenvednének, mert még ez esetben sem kellene a neanderthali ásatagnak a natchezi, engisi vagy moulin-guignoni ásatagokéinál nagyobb régiséget tulajdonítani. 5. A post-pliocene korszakban az emberfajták egy úgynevezett közös törzsre még vissza nem vihetők. Ha azon lehetőséghez ragaszkodnánk, hogy az eddig talált emberi csatagoknál idősebb rétegekben fekvő, tehát idősebb emberkövületeket nem találhatni, akkor nemünk eredetének kimagyarázására a több teremtési góczpont fölvételére lennénk utasítva; ha pedig már csak az egy pártáli eredet lehetősége kedvéért is a fönt sorolt ásatagok közül egyiket vagy másikat oly régséggel ruháznék fel, hogy a többit neki időben alárendelnék, és vele leszármazási viszonyba hoznék, akkor mindinkább és inkább eltávolodnánk azon elmélettől, mely a jelen emberi fajták közös őseit a négerfajtában szokta keresni, oly fajtában, mely a majmokhozi közelsége miatt a haladólagos fejlődés párthívei által szükségkép ily szerepre hivatottnak tekintetik. Tudniillik az eddig ismert emberi ásatagok közül leginkább olyanok tarthatnának igényt támpéldányaik közt legnagyobb régiségre, melyek, mint a jelen kaukazi fajtára emlékeztetők, a typus veszteglését hirdetik, az engisi, a moulin-guignoni s bármely egyéb inkább, csak nem a neanderthali. Quatrefages e szerint hívőkre találna az oly földbuvárokban, kiknek figyelmét az engisi és moulinguignoni ásatagoknak ezen kortani előnye első pillanatra lekötötte, de könnyen belátható, hogy ezen földbuvárok is azt, hogy a primitiv ember ép oly távol állott egyfelől a kaukazi fajtától, mint másfelől a négertől, csak úgy hihetik el Quatrefagesnek , hahogy, valamint utóbbi, az egy közös törzsbeli eredet föltevésére építik okoskodásukat. Szóval, valamint egyrészről a földtan nem mutatta még ki, hogy az embernem legkorábbi fajtái néger voltak által egy közös törzsbeli eredetre figyelmeztetnének, és ez által a fejlődést, egymásbeli leszármazást, nemünknek az anthropoid majmokházi viszonyára, akár Lamarck, akár Darwin értelmében, rábizonyítanák : úgy arra sem mutatkozik ok, vagy ürügy a rétegsorozatban, mely miatt a jelen emberfajtáknak egy közös törzstől leszármazását még akkor is taníthatnék, ha hogy ezen hajdani közös törzs ős typusai ép oly távol esvén egyfelől a négertől, mint más részt a kaukázitól, a majmokkal semmi rokonságot nem engednének gyanítani, hanem, Agasiz értelmében, holmi világháborúk árán a nagy végek közvetlen „Legyen"-eire emlékeztetnének. Azaz: mind Huxleynek, mind Quatrefagenak meg lehet bocsátani elméleteiket, de csakis mint bölcselmi előlegezést, mint puszta a priorit, nem pedig mint kizárólag az eddig talált ember-ásatagokra épített inductiót. 6. Az első szerencsés lépés nemünk eredetviszonyainak lehető kitisztázására akkor történt, midőn néhai Prichard bevallotta, hogy ha a közös törzsbeli eredetet kilátásba akarjuk helyezni, határozatlan idővel feljebb kell tennünk nemünk első megjelente időpontját. Sir Ch. Lyell e nézetnek már eddig ís tiszteletet szerzett , de a moulin-guignoni ásatag állkapocs, bármily régi legyen, az erre nézve szükséges végzetteljes időpontot még épen nem jelzi , mert, eltekintve mindazon nyomásoktól, melyeket a haladólagos fejlődés vagy pedig ellenkezőleg a typus veszteglése tekintetekre gyakorolhatna, már pusztán az a körülmény, hogy a moulin-quignoni ásatag mátrixával egykorú, sőt régibb rétegekben is a földteke meglehetősen távol pontjain találtak legújabban kova-eszközöket, oda mutat, hogy a moulin-quignoni rövid fejű kis ember korában bolygónk felületén már egész nemzetek vittak egymással csatákat. 7. Még ha hinnénk is a földkatastrófákban, el kellene ismernünk, hogy vagy csakugyan nem látta az ember már a legutolsó ily állítólagos katastrófát, és ez esetben az elefánt, rhinoceros, medve, hyena kiveszett fajai már ezen legutolsó állítólagos katastrófában pusztultak el, vagy pedig, hogy ezen legutolsó katastróf nem pusztította el az embert is egyúttal, midőn az elefánt, rhinoceros stb. kiveszett fajait tán elpusztíthatta; sőt ugyanezt állíthatni, sok ma is élő állatfajról, azaz: azt mondhatni, hogy vagy nem látták még a legutolsó állítólagos földforradalmat, vagy ha látták, fajilag nem pusztultak el abban , mert több esetben, mint p. o. az engisi koponyánál is, az emberhövületet nem pusztán kiveszett fajú elefánt, rhinoceros stb. ásatagok társaságában pillantjuk meg, hanem még máig is élő medve, szarvas, farkas, róka stb. fajok társaságában. Kitűnik a fentebbi okból, hogy a haladólagos fejlődés emélete nemünknek bolygónk felületén nagyobb régiséget követel, mint amenynyiről eddigelé akár az engisi, akár a moulin-guignoni emberi ásatagok kereskedhetnek, az imént mondottakból pedig kiviláglik, hogy’ midőn Sir Th. Lyell azt mondja, hogy az emberi ásatagokat a miocénében már hiába keresnék,mivelhogy az utóbbinak rétegeiben előforduló emlősök ma már mind kiveszett fajokhoz tartoznak, nem teszen egyebet, mint azon kilátásokhoz folyamodik, melyeket ugyancsak az őslénytani haladás elméletének eddig nagyon is szegényes esélyeiből, egy nagyon is önhitegető inductio árán rendesen kiolvasnak. Mert a kövülettartalmazó rétegsorozat még eddig nem adta a földbúvár kezébe azon kulcsot, mely az őslénytani haladás menetét szabályozná; és mégis ezen, Huxley által is önhitegetésnek nevezett ragaszkodás az őslénytani haladásnak deductív útján nyert rendszereihez, magát Lyellt is arra serkenhette , hogy a miocénében, hol a ma élő emlősfajok teljesen elmaradnak, az ember létezésének is gátat vessen, azaz: épen az kerestetvén , hogy minő mérvekben és minő fokig képes egy adott állat, p. o. emlős, sőt határozzuk meg még közelebbről, az ember, a többi állat, például emlősfaj változásait, támadását és pusztulását kiáltani, ez által vélte neműnk keletkezésének időpontját megállapíthatni, vág legalább az utóbbinak határt szabhatni, amiből, de csakis azon esetben, hahogy az őslénytani haladás valamely, most még ki nem tanult föltétet előbb rá építhetnék, majd mégezután háramlanék csak a keresett időmennyiség érdekében egy végtelenül parányi, végtelenül kényes esély holmi inductio koczkáztatására. Ugyanez ülésben még Hazslinszky Frigyes lev. tag székfoglaló előadását hallottuk. —Erről közelebb. ft, Wojnovits A. 20 ft, Obnhaiser Károly 10 ff, Burián János 10 ft, Dnschansky József 50 kr, Wagner Anna 20 kr, Sinovatz A. 2 ft, Deuflinger G. 1 ft, Tóth Jánosné 30 kr, Steiger Gyula 2 ft, Schmidtbauer 20 kr, Peeko János 1 it, Gallab M. 1 ft, Ducha-.ige Ede 100 ft, Garay Imre 2 ft, Baumgartner Mór 30 ft, Jababffy Paula 5 ft. 20-ik áttéli összeg 11,855 ft 55 kr. Benke Endre, letét hiv. pénztárnok. Nemzeti színház. Nov. 25-re van kitűzve: „Az arczátlanok.“ Színmű 5 felv. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről nov. 24-kéről: 5% metalliques............................... 74 40. Nemzeti kölcsön.......................... 80 80. 1860-ki sorsjegyek ..... 92 05. Bankrészvény............................... 786 --. Hitelintézet..................................... 179.50. Ezüst............................................... 12275. Londoni váltók..................................12150. Arany.................................................5.84. Külföld. Egy különhang a Schleswig Holstein! örökösödési kérdésben. A „Wiener Abendpost“ félhivatalos bécsi lap, nyilatkozik a schleswig-holsteini kérdésben. E nyilatkozat sokkal érdekesebb, semhogy egész terjedelemben ne közölnék. „A legutóbbi napok eseményeinek következtében — mondja a „W. A.“ — a német dán kérdés ép oly komoly, mint bonyolult alakot öltött, szendergő igények ébresztettek föl, messzeható remények és vágyak léptek előtérbe, és a helyzet által előidézett legkülönbözőbb nézetek és törekvések zűrzavarában az első teendő: egy biztos álláspontra jutni, nehogy a mozgalom hullámai tovaragadjanak, mely eddig sem az azt vezető eszmék, sem a kitűzött czél iránt nem látszik önmagával egészen tisztában lenni. „Azt hissszük, hogy e kérdés tárgyalásánál csak egy elfogadható és biztos módszer van, tudniillik azt ami az érvényesíteni szándékozott követelésekből elvitázhatlan jogcímen alapszik, szigorúan elkülönözni attól, aminek jogérvényessége nem kétségen felüli. Habár a herczegségek alkotmányjogát különösen tiszteljük, habár a IX. Keresztély által szentesített alkotmány érvényelenségéről mélyen meg vagyunk győződve, másrészről az örökösödési jogkérdést nem tartjuk annyira tisztázottnak és megállapítottnak, s nem titkoljuk el, hogy bármely taik órai vagy rögtönzött elhatározást e kérdésben élénken sajnálnánk. „Egyelőre elegendő azon állásra utalni, melyet Ausztria és Poroszország e kérdéssel szemben elfoglalnak. Mindkét nagyhatalom aláírta a londoni tractatust, s ünnepélyesen lekötelezetteknek tartják magukat. Szerződéssértés nélkül nem tehetik túl magukat e tractatuson ; hitünk szerint annál kevésbé tehetik ezt, minthogy a szerződés több oldalú, s azt nemcsak Dánia, hanem a társszerződök irányában íre felbontottnak kellene kijelenteni. Ezen igen fontos érvet a „Nord. All. Zeitung“ kitörései ellen hozzuk fel, minthogy az Dániának a szövetségi szerződéseket nem teljesítő eljárásából a szerződés érvénytelenségétigyekszik bebizonyítani. „Elfogadva, habár meg nem engedve, hogy a jelen esetben egy collisio kérdése forog fenn, ez esetben a magasabb rendű kötelességnek kellene dönteni, e tekintetben, belátásunk szerint, az Európa nagy részével való összeütközés következményei nem csupán azért lennének komoly figyelemre méltók, mert talán veszélyesebben végződhetnek, mint a Nationalzeitung naiv prognosticonja, hanem azért is, mert — s ez a lényeg — a nem német szerződő felek a szerződés megszegésének argumentumát saját előnyükre is felhasználnák, s a megtámadásnak a jogóvás és jogvédelem alakját fognák kölcsönözni. „Aggodalom foghat el, hogy a féket vesztett mozgalom itt még nem állapodnék meg. Az európai szerződések összesége egy oly szoros lánczolatot képes, melyen e világrész nyugalma fekszik, habár annak értéke imitt-amott kétségbevonatik vagy félreismertetik. „Ezen lánczolatból kibontott egy szem az egész épületet ingadozásba hozhatja hogyan, és minő jogczímmel állhatnánk ellent majd akkor, ha az európai szerződések által biztosított jogaink veszélyeztetnének, midőn mi magunk idéztünk elő egy procedentiális esetet, melyet a szerződések jogérvényessége ellen lehetne felhozni. „A herczegségek jogai a londoni egyezményben nincsenek kérdés alá helyezve, azoknak elismerése akkor az európai hatalmak részéről egyetemlegesen ismételve jön, s igy azt hisszük ezen hatalmaknak is érdekükben áll odahatni, hogy az alkotmánykérdés oly módon igazíttassék el, mely Németország becsületének, méltóságának s megtagadhatlan jogának megfelel. Másrészről ezen hatalmakat az egyezmény betűje és szelleme egyaránt köti, s ha Németország végre is erővel lesz kénytelen jogát érvényre emelni, ekkor ennek meggátlására nincs semmi jogürügy, sőt a beavatkozás épen a szerződés által biztosított jog mellőzése s hátratétele által képzelhető. „A mondottakból való következtetés azon vezérelvhez visz vissza, melyből kiindultunk, tudniillik a szükségesség szempontjából külön választani az alkotmány kérdését az örökösödés kérdésérül. A kétségbevonhatlan jog parancsolólag követeli, hogy teljesíttessék, ami kétséges alapos vizsgálat alá kerülhet. Annyi azonban bizonyosnak látszik előttünk, hogy az activ és vizsgálat párvonalosan haladhatnak ugyan de soha sem kevertethetnek egybe, s hogy egy, következményeiben igen fontos fellépést épen nem lehet egy nehéz és tartós vizsgálat anticipált eredményére építeni, kivált midőn ezen eredmény a legfelsőbb helyen nem is látszik irányadónak. „Szivünk s érzékünk tudja, hol van Németország becsülete és nagysága; mi vagyunk győződve, hogy Ausztria a kül- és belállapotok által reá rótt némely tekintetek daczára is semmi áldozattól és veszélytől nem riad vissza, ha arról van szó, hogy Németországnak a herczegségekhez való joga nyomatékosan megóvassék. Hanem igen érthető, ha kívánja, hogy a kérdés természetes nehézségei új, s rendkívüli szükség nélkül újakkal ne tetéztessenek, ahogy minden lépés, mely történik, a teljes jog kellékeivel bírjon . A Schleswig-holsteini kérdés. Az események rohamos gyorsaságét tegnapi számunk távirati rovata eléggé jelezi. A német szövetséggyűlés tárgyalás alá vette a schleswig-bilsteini örökösödési ügyet. A különböző német kormányok megtették indítványaikat. F. hó 22-én éjjel a szövetséggyűlésben szavaztak Schwerzburg, Reuse és Waldeck képviselői is. A német államok és városok egymásután nyilatkoznak az augustenburgi herczeg joga mellett, s az általános concertből csak Ausztria látszik kimaradni, mely, a „Vaterland“ értesülése szerint, elhatározta volna magát, a londoni szerződés jogérvényességének elvére támaszkodva az augustenburgi herczeg trónkövetelését nem pártolni. A „Wiener Abendpost“-nak egész terjedelemben közölt czikke is jelezni látszik a Bécsben uralkodó hangulatot. A németországi különerök folytatják az agitáliót a londoni szerződés ellen, ez augustenburgi ház elismertetése mellett. A „Süddeutsche Zig“ nyíltan vádolja Würtembergát, Hannoverét, Szászországot és Kurthessent, hogy a Németország ellen elkövetett hazaárulásban, a londoni jegyzőkönyvhöz való járulákban, részt vettek. Felhívja ezen országok lakosságát, hogy minden áron bírják reá kormányaikat, hogy azon részesülést tegyék jóvá. Mint táviratból tudjuk,e kormányok már nyilatkoztak a schleswig-holsteiniak mellett. Az oldenburgi nagyherczegi kormány is benyújta a szövetséggyűlésen a tiltakozási jegyzéket IX. Keresztély trónralépése ellen a schleswig-bolsteini herczegségekben. Ezen tiltakozó jegyzék Halihoz, a dán miniszterelnökhöz van intézve. Felmlíttetik e jegyzékben, hogy az 1767-ki és 1770 ki tractatusok a herczegségek jogait biztosítják. Ezen szerződésekben ki van emelve, hogy Schleswig-Holstein herczegségek beleegyezése nélkül az örökösödési rend nem változtathatik a herczegségekben. Az 1853. jul. 31. örökösödési törvény pedig, melyet a dán reich Brath elfogadott, nem fogadtatott el a schleswig-hol-steiniak által. Az oldenburgi herczeg még 1861. február 2-tól kelt iratában figyelmeztette az elhalt VI. Frigyes királyt, hogy a glücksburgi herczeg javára megállapított örökösödési jogátruházás a német herczegségekben érvénytelen. Ezen figyelmeztetés annyira nem vétetett tekintetbe, hogy VII. Frigyes halálozása után a Schleswig - holstein-sonderburg-glücksburgi herceg, IX. Keresztély név alatt, nemcsak Dániában, hanem Schleswig-Holsteinban is elfoglalta uralkodói székét. Az oldenburgi herczegi kormány ezen trónralépést törvénytelennek és érvénytelennek jelenti ki, s tiltakozik az ellen, fenntartván magának a jogot a további teendők iránt. ” A szász kamarában a schleswig-holsteini ügyben a következő interpellate létetett: „Tekintetbe vévén, hogy VII. Frigyes dán király halála által a schleswig-holsteini kérdés egy jelentékeny új phasisba lépett , minthogy a Schleswig Holstein és Dánia közt eddig fennállott személyes unió ez által megszűnt; tekintetbe vévén, hogy egy szövetségi fejedelem Schleswig- Holstein fejedelelméül a holstein - sonderburgaugustenburgi herczeget elismerte, az alólírottak interpellálják a kormányt, mit szándékozik ez tenni ez ügyben, Németország érdekeinek s becsületének megvédésére.“ — Altonából 10,000 példányban a következő kiáltvány intéztetett a schleswig-holsteiniakhoz: „Schleswig-holsteini atyánkfiát! Tetszett az Istennek király-herczegünket kiszólitani az élők sorából; VII. Frigyes dán király meghalt. Jogszerű herczegünk már most az augustenburgi örökös herczeg, Fridrik. Elérkezett a perez, melyben a Schleswig bolsteini herczegségek jogilag el vannak választva Dániától. Ragaszkodjatok szilárdan jogaitokhoz.“ — A „Norddeutsche Alig. Ztung“, Bismark lapja, következőleg nyilatkozik a schleswigholsteini, s a londoni jegyzőkönyv kérdésében : „A londoni jegyzőkönyv jelentőségét legjobban ismerik Koppenhágában. Avagy nem az 1832 -i szerződések emelték Otto bajor királyt a görög trónra? Várjon rajta ül még? Tudtunkkal ezt az épen most elismert dán uralkodó fia foglalta el. Honnét van ez ? A hatalmak nem vették figyelembe az 1832-diki szerződéseket, s mert úgy tetszett nekik, megszüntették, még pedig a görög forradalom után. Most nem bányaveti forradalom, hanem örökösödési jog forog szóban. Aki a londoni jegyzőkönyvet nem akarja tartani, föltétlenül visszaléphet tőle ; a német szövetség nem is ismeri,ppen most legigazságosabb követeléseit szemébe dobták. A dán vagy svéd ostromzárolások nem nagyon veszélyesek; a két államnak hajóhada nem igen erős; ezt nyíltan elismerik mindkét állam lapjai. A londoni jegyzőkönyvnek nincs több értéke, mint amennyit neki tulajdonítani akarunk. Emlékezhetünk a neuenburgi előzményekre. S várjon ,Dánia integritása csakugyan megnyugtatás-e Éjszakra nézve? Ki higyje, hogy ott nyugalom lesz, mig az eider-dán gazdálkodás tart ? Mint vélekedik Angolország az ügyről? Az angol követ 1861. májusban értekezett Gorcsakoff bggel. Napier lord azt mondá, az 1852 kikötelezettségek a dán monarchia folyonos területi épségét föltételezték, de nem kötelezték a szerződöket, hogy azt védelmezték; megalapították a dán birodalom integritását,de az egyes részek viszonyát az egészhez nem szabályozták. Schleswig és Holstein összekapcsolása nem ellenkeznek az 1852 ki kötelezettségekkel. Gorcsakoff ezt nem akarta megengedni, de be kellett vallania, hogy a biztosíték szó Angolország kívánatéra töröltetett ki a jegyzőkönyvből. 1861 máj. 24-én e szerződést végtelen kényes tárgynak mondá. — Ausztria magatartására nézve a schleswigholsteini kérdésben, említést érdemel az „Augsburger All Zeitung“ egy levelezőjének értesülése, mert az teljesen összhangzásban áll a kölni lap értesülésével s a „Wiener Abendpost“ nyilatkozatával. Ezen értesülés szerint Ausztria határozottan ragaszkodván az európai szerződésekhez, a londoni jegyzőkönyv állapítmányait érvényeseknek s kötelezőknek ismeri. Egyébiránt ezen ügyben Poroszországgal egyetértőleg kell alkudozni Németország érdekeinek védelmére s a nehézségek eltávolítására. A „Süddeutsche Zeitung“ egy schleswigi levelezője olyannak írja le a herczegségek állapotát, hogy ott fegyveres felkelésre nem lehet számítani, ha csak invazio nem létesül. 1850-ben másképen állott a dolog, mert akkor a schleswigholsteini nép egészen felfegyverezve állott szemben az ellenféllel. Most a holsteini csapatok dán katonatisztek alatt állanak; a herczegségek el vannak özönölve dán csapatok által; az erősségek, pénz, fegyver és lőszer, minden a dánok birtokában, s igy a herczegségekre nézve nincs egyéb hátra a passiv ellenállásnál mindaddig, mig vagy a szövetségi végrehajtás foganatba lép, vagy fegyveres önkénytes invásió nem segít a bajon. A „Morning Post“ a holsteini ügyben. Meg vagyunk lepetve — írja Palmerston lapja — azon merészségen, melyet Augustenburg Frigyes elkövetett, midőn tegnap kiáltványt tett közzé, s abban tudató, hogy Schleswig-Holstein hűségek trónját elfoglalta; nemkülönben meglepett a szász gothai, a weimari és szászmeiningeni herczegek eljárása, kik, mint hallatszik, e követelőt törvényes örökösnek elismerték. Mindez majdnem nevetséges az Európa által ünnepélyesen elfogadott határozattal szemben. A herczegnek és kis szövetségeseinek magukban semmi hatalmuk nincs. Szentesítésért és támogatásért a szövetséghez kell folyamodniok, melynek két leghatalmasabb tagja Keresztély király jogait fenntartani kötelesek. Az 1852. május 8 -i szerződés, melyben Anglia, Ausztria, Francziaország, Poroszország, Norvégia, Svédország és Oroszország részt vettek az egyik, s Dánia a másik részen, e szerzdés, mondjuk, annak kijelentésével kezdődik hogy a magas szerződő felek a dán királyság épségben tartása, valamint ez európai egyensúly, s mindezek felett az európai béke tekintetéből legjobb eszköznek tartván a dán királyság épségben tartására azt, hogy szerződésileg megállapíttassék, miszerint a dán király celge kormánya alatt álló egyesült birtok, a női ág kizárásával, férfiágra szálljon le . Dánia felszólítására elhatározták, hogy szerződést kötnek, mely az örökösödés ily rendének hathatós támogatást és állandóságot biztosítson Európa elismerésének szentesítése által. A felhozott nézetek és indokok tehát elég jelentőséggel bírnak. A szerződés pontjai pedig annyira fontosak, hogy jónak látjuk szó szerint idézni szövegeket. Ezen indokok és nézetek következtében a szerződés kijelenti, hogy birodalmának érdekeit komolyan fontolóra vévén a dán király ő felsége, egyetértvén a trónörökös legynségével és azon közelebbi rokonaival, kiknek a dán királyi törvény szerint örökösödési joguk van, továbbá az oroszok császárával, a Holstein-Gottorp ház idősebb ágának fejével, kijelenté, hogy birodalmában az örökösödési rendet úgy szándékozik megállapítni, miszerint azon esetben, ha III. Frigyes király férfi ága kihalna, koronája Schleswig Holstein-Sonderburg-Glücksburg Keresztély bgre, s ennek Schleswig-Holstein Sonderburg- Glücksburg Lujza, s tzetett Hessen hgnövelt házasságából származó ivadékára szálljon az elsöszülöttség jogrende szerint fiágon , a magas szerződőfelek a nézetek kölcsönösségének elismerése mellett kötelezik magukat egyetemlegesen, hogy a fönt mondott lehetőség valósulása esetére Schleswig-Holstein-Sonderburg Glücksburg-Keresztélyig és Lujza legnöveli fiörökösei örökösödési jogát a jelenleg hatalma alatt levő összes területre elismerik. A szerződésben az is benne van továbbá, hogy a szerződés aláírói, elismerve a dán monarchia épségének elvét, kötelezik magukat, hogy a további fejleményeket megfontolás alá veendik, melyeket dán király ő felsége jóknak látand tudatni velők, ha, mitől Isten őrizzen, veszély fenyegetne, hogy az egyenes fiág Keresztély hgnek Luiza bgnővelt házasságából kihaljon. Most a Holstein-Lauenburg hgségek kérdéséhez jutunk ; meg kell gondolni, hogy Keresztély bg és Luiza bgnő czimén kívül Schleswigről az egész szerződésben szó említés sincs, azért, mert Schleswig Dánia nevében, melyről említés van téve, benne foglaltatik. A harmadik czikkelyben: „Különösen megjegyzendő, hogy dán király ő felső jogai és kö