Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)
1863-11-19 / 4130. szám
265—1130 14. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám első emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek teré n 7-dik szám földszint.A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. évnegyedre . . . 5 trt 25 kr o. é. 1863. Csütörtök, nov. 19. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj kr.Bélyegdij külön 30 uj kr. Magán vik 6 hasábos petit-sör 25 aj kr. Pest, nov. 18.1803. (Fh) Ha a bécsi lapoknak hitelt adhatni — pedig ötünk van hinni,hogy ez alkalommal jól vannak értesülve — a Metternichig által legújabban Bécsbe küldött futár egyebek közt azon hírt hozta magával, hogy a franczia császár a congressusra nézve semmiféle előleges alkudozásba nem akar ereszkedni. Megfoghatónak tartjuk ezen elhatározást, akár óhajtja III. Napóleon a congressus létrejöttét, akár nem. Ha óhajtja a congressust , az előalkudozásokra nézve kettő lehetséges. Vagy lesz eredményük,—azaz a hatalmasságok már előre is egyetértenek a főpontokra nézve közönséges diplomatiai után — akkor fölöslegessé válik az európai congressus, vagy legfelebb puszta formalitássá sülyed alá, és semmi esetre nem lenne belőle az, amivé Napóleon tenni akarná, azaz európai areopag, mely egy Napóleon elnöklete alatt Francziaország fővárosában rendezi a világrész sorsát. Vagy nem lesz eredménye az előalkudozásoknak, és akkor a congressus simpliciter nem jöne létre. Föltéve tehát, hogy Napóleon őszintén és komolyan óhajtja a congressus létrejöttét , természetesnek találnák, hogy ő épen csak a congressust kívánja, nem pedig oly előleges diplomatiai alkudozásokat, melyek a congressust vagy fölöslegessé teszik vagy lehetetlenné. Ha azonban a congressus csak ürügy, ha a franczia császár ennek létrejöttét komolyan nem kívánja, ismét természetes, hogy minden előfeltételt vissza fog utasítani, és épen ily föltevés mellett — ha a hatalmak azt mondják, hogy a congressus csak előleges alkudozások után jöhetne létre — III. Napóleon erre egyszerű nemmel fog felelni. Arra tehát, igénytelen vélményünk szerint, semmi kilátás nincsen, hogy most hosszú diplomatiai alkudozások fognának kezdődni, hanem, úgy hiszszük, hogy az európai hatalmasságok egyszerű autauttal állnak szemben. Vagy feltétel nélkül mennek Párisba, és miként azt szokták mondani, hogy a háború a háborút táplálja, abba biznak, hogy a congressus a congressust táplálja, vagy épen nem mennek. Ez az alternatíva ! Miként hallatszik a nagyhatalmak közül feltétel nélkül egy sem akar a congressusban részt venni, sőt Bismark úr, illetőleg a porosz király, kereken elutasította volna az egész congressusi javaslatot. „Der Mann hat doch wenigstens Courage!“ így kiált fel e hírre a bécsi „Ost D. Post.“ Hogy Bismark urnak courage-ja és következetessége van, azt minálunk gyakrabban és őszintébben senki nem ismerte el, de azért a bécsi centralista lap elragadtatása, véleményünk szerint, e percben még koránt sincs indokolva. És ez elragadtatásban még akkor sem osztoznánk , ha bár Oroszország is kedvezőtlen választ adna a franczia indítványra. Akik azt hiszik, hogy a franczia császárba a congressus meghiúsul, mint valamely leforrázott iskolás fiú, ki a vizsgálatnál kudarczot vallott, fogna „ad locum pergere“, azokhoz nincs szavunk; az ilyen fajta politikusokhoz majd az események fognak szólni. Akik azonban más véleményen vannak, azokban a fentebbi „örömhírek“ azon gondolatot fogják ébreszteni, hogy a congressus meghiúsulása nemcsak nem teszi lehetlenné a különszövetségek létrejöttét, hanem csak növeli ennek valószínűségét. A kik a franczia császárnak éretten megfontol.1. komoly terveket tulajdonítanak — és ezek képezik a többséget — ezek azt fogják mondani: ha III. Napóleon nem képes e terveket az összes európai hatalmakkal megkedveltetni, a józan ész azt tartja, hogy törekedni fog, legalább egynéhánynak helyeslésére, támogatására szert tenni, és ha nem szövetkezhetik mindnyájukkal, szövetkezni fog némelyekkel — valószínűleg azoknak rovására, kik e szövetségen kivül maradnak. H°gy péld. Oroszországnak sem kedve, sem reménye nincs a keleti kérdést oly békés tanácskozás útján rendezni, melyben a porta képviselője is részt veszen, ezen nincs mit csodálkozni; de innen nem következik az, hogy a czár szintén tagadó választ adna, ha Napóleon azt találná neki mondani: jeszte, monder frére, rendezzük azt a keleti ügyet a porta nélkül, vagy ha kell még ennek rovására is. Ez csak egy példa a sokból; a többinek kitalálását bátran bízhatjuk az olvasóra. Poroszországnak, és talán még Oroszországnak is vonakodása a congressusbani részvételtől, és az egész congressusi eszme megbukása tehát még épen nem kezesség alól, hogy ezen eszme romjain , vagy épen annak töredékeiből külön szövetségek nem fognak felépülni, és hogy ezen építésben nem veendenek részt ugyanazok, kiknek jelenleg „courage“-ja van a congressusi indítványt visszautasítani. Csak ezt akartuk mondani! Bécsi dolgok. A reichsrath alsóháza nov. 17-ei ülésében a rendőrminiszter költségvetése került szőnyegre. Dr. Dieti fölemlíti a rendőrminiszter megjegyzését, amit Dzieduszycki ügye tárgyalásakor mondott, hogy t. i. a lengyel követek a gallicziai tisztviselők törvénytelen eljárása ellen semmi pozitív adatot nem voltak képesek felhozni. Szónok a mai alkalmat kívánja felhasználni, hogy feleljen a rendőrminiszternek. A lengyel töredék f. hó - jén egy emlékiratot nyújtott be az államminiszternek a gallicziai hatóságok törvénysértéseiről. Különösen öt sérelmi pontot foglal ez emlékirat magában. Szónok röviden érinti e pontokat, megjegyezvén, hogy a gailicziai nép magaviselete általában békés és lejális, s a mostani jogi állapotot sehogy sem igazolja. Végül az emlékiratban a személyes szabadság védelmére hozott törvények visszaállítását, s azt kérik a lengyel követek, hogy az elfogatások ne a katonaság, hanem az erre hivatott orgánumok által történjenek. Szónok e fölött azon kérést intézi a rendőrminiszterhez, utasíttassanak a rendőri hatóságok, hogy a fennálló törvényeket tartsák tiszteletben, hogy a parasztőrségeket szüntessék meg, s a parasztok assistentissát rendőri czélokra ne hívják föl. Az államminiszter egy régibb ülésben arra hivatkozott, hogy mindenek fölött az állam érdeke. A lengyel követek, mint osztrák alattvalók és e ház tagjai, készek aláírni e mondást, de ők csak a törvények fenntartását sürgetik, ami nagyon jól egybefér a humanitás törvényeivel. Államminiszter Schmerling: A lengyel követ urak valóban nyújtottak be nekem egy emlékiratot a gallicziai állapotokról, s én miniszter kollegáimmal gondosan megvizsgáltam azt. De épen ebből győződtem meg, hogy a császári hatóságok Gallicziában, a jelen állapotokkal szemközt, nagy mérséklettel jártak el. Nem szándékom ez alkalommal a gallicziai viszonyokra bővebben kiereszkedni. De adhatnék elő adatokat, melyek világosan mutatják, mely czélokra intézték bizonyos párt szándékai. (Halljuk!) Da nem szükség az okiratokat előterjesztenem. Akik hir apókat olvasnak, különben is tudják, mint áll a dolog általában Gallicziában azzal a híres loyalitással. Általában mondom, mivel örömest fölteszem, hogy a nép nagy része valóban loyális gondolkodású. (Bravó!) Amit a kormány Gallicziában teszen, oda van intézve, hogy ott legyőzze a forradalmat, melynek törekvése Gallicziát elszakítani a birodalomtól. (Élénk brávózás!) Az államminiszter, jegyzi meg a „Presse,“ nagyon határozott hangon mondó e nyilatkozatot, kivált a végét. Ziblikiewicz (fölemelt hangon.) — Uraim! Törvényes állapot-e az Gallicziában, ha fél év óta minden éjjel házkutatásokat tartanak, mint a franczia forradalom idején, mely alkalommal a nők hálótermeit sem kímélik, a nőket félmeztelen kihúzzák az ágyból, s a matruczokat átkutatják, ha e nyomozásoknál, mint Amerikában a mégerek ellen, ebeket is használnak ? Törvényes állapot-e az, ha az ember saját lakhelyén sem mehet ki az utczára se igazoló jegy nélkül; ha nem távozhatik Krakkótól 2 órányira a nélkül, hogy kétszer föl ne tartóztassák és ki ne kutassák; ha, mint a minap Lembergben, egy kávéház ajtait szuronyokkal állják el, s minden jelen voltat kikutatnat, a gyanúsokat elvivén ? — Ha az ifjak alig mernek a pinczékből kimenni, mint Diokletian korában a keresztyének! Ha Potocky gróf képviselő kertjében fegyvert szegeznek a sétáló nőkre! Ha Kirchmayr képviselő házában anyja és nővére előtt egyszerre csak kard és szurony villan föl? Ha a gazdák igás lovait, a szabó posztóját, a pék kenyerét stb., mint hadi zsákmányt elveszik! Ha a rendőr ügynökök ártatlan embereket pofozhatnak, mivel nem veszik le előttük kalapjukat! Ha a rendőri hatóságok a pinczékbe nyomulhatnak, a foglyokat vasra verethetik s pofozhatják, s mindezt büntetlenül! Ily módon, írja a „Presse“, mintegy félóráig beszél szónok. Gallicziai hatóságok rendeleteit, a lembergi helytartóság alelnökének utasításait olvassa föl, tiltakozik saját és collegái nevében minden insinuatio ellen, az államra nézve veszélyes törekvéseket illetőleg stb., s azon megjegyzéssel végzi szavait, hogy testi ereje elhagyja, s kénytelen berekeszteni beszédét. A beszéd végén tetszés a házban, taps a karzatokon. Elnök : inti a karzatokat, hogy a tetszés kinyilatkoztatásától tartózkodjanak. (Bravó!) Mécséry rendőrminiszter : szintén okiratokkal igazolhatná, hogy Gallicziában kétségtelenül forradalmi kormány létezik. E kormány adókat vet ki, beszállásozásokat rendel, a gyanús embereket törvényszéke elé idézi stb. Ily körülmények közt kötelessége a kormánynak, fenntartani tekintélyét s a törvények egész szigorát. A kormány minden eszközzel föllép a forradalmi törekvések ellen, s a népesség nyugodt, legális részét erőszakosság ellen meg tudja védeni. (Tetszés!) Délután Val órakor napirendre térnek. Az átalános európai kérdésről ma keveset találunk a bécsi lapokban, majd mind a gallicziai ügyben folyt vitával foglalkoznak. — Kiemeljük egy miniszteriális lap eme közleményét. Azt halljuk, K. Werther, a porosz követ, tegnap, 16-kán, közte Rechberg gróffal azt a választ, melyet Poroszország a congressusi meghívásra Párisba küldött. Lényege az, a mit több oldalról állítottak, hogy t. i. először a souverainak közti értekezés szükséges, mielőtt a congressuson való megjelenés tárgyában nyilatkozhatnék. Habár óvatosan van írva eme válasz, mégis tagadónak vehető. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nov. 15-kén n. Lónyay Gábor úr elnöklete alatt tartotta meg igazgató-választmányi ülését. Nevezetesebb tárgyait a következőkben ismertetjük meg. olvasóinkkal. Az egy idő óta gyakorlatba vett őszi kürgyés az idén elmarad, legfőkép azon okból, mert a hat évre választott igazgató testület hivataloskodási ideje e hóban letelvén, a számadások pedig csak december végével szokván berekesztetni , hogy úgy ennek megvizsgálása, mint az új tisztikar választása egyszerre történhessék meg, a közgyűlés megtartását januárra tűzte ki, a nap meghatározását pedig az elnökségre bízta a választmány. Egyesületünk pénztárának a lelépett kezelőtől átvételére, s az újon választottnak átadására kiküldött Darányi, Havas és Morócz urak jelentvén, hogy pénztárt és könyveket rendben és pontosan vezetve találtak , a volt pénztárnok minden további felelősségtől fölmentetett, s hű és pontos kezeléséért jegyzőkönyvi elismerést nyert. Trefort Ágoston úr indítványa folytán még a júniusi közgyűlésen egy bizottmány neveztetett ki, hogy az, a megyei gazdasági egyesületekkel is érintkezésbe lépve, a jelen évi száraz időjárás által előidézett viszonyokról kimerítő adatokat szerezzen, a bajt egész terjedelmében és okaival együtt tanulmányozza, s tapasztalataihoz képest, a hasonló csapások elhárítására kellő teendőkről egy emlékiratot készítsen. Most e bizottmány részéről jelentetett, hogy a beszerzett adatok alapján a tárgyalás megtörtént, a főelvek megállapítvák, s az emlékiratnak azok nyomán kidolgozásával Korizmics László, Érkövy Adolf és Morócz István urak vannak megbízva. Midőn Érkövy úr, az augusztusi választmányi ülésnek, a Keszthelyen felállítani tervezett gazdasági tanintézet érdekében tett eljárásáról jelentését beadta, ugyanakkor arra hívta fel az egyesület figyelmét, hogy az intézet számára gróf Festetics Tasziló úr által 15 évre igen olcsó haszonbérben odaajánlott 200 holdnyi földbirtokot, egy olyan — száz egynéhány holdnyi — darab föld választja ketté, melyen, épen e beszorulása miatt, sem az uradalom nem gazdálkodhatik kényelemmel és czélszerűen, sem az intézet nem használhatja a maga ilyeténkép kétfelé szakasztott területét oly jól, mint ha az egy tagban volna. Ennek folytán az egyesület fölkérte a mágrófot, adná át az intézetnek a közbeeső földdarabot is oly haszonbér összeg mellett (holdankint harmadfél forintért), mint a többi kétszáz holdat már átengedni szives volt. És a nemes gróf nemcsak egész készséggel teljesítette az egyesület ez óhajtását és sérelmét, sőt az egész átengedett földterület üzentendő összes haszonbéréit, a keszthelyi gazdasági tanintézet számára alapítványokra oda ajándékozta. Gróf Festetics Tasziló urnái e nemes lelkű tényért, az egyesület igazgató választmánya, a legbensőbb örömmel szavazott méltó köszönetet. " Előszámláltattak az alföldi szűkölködők részére ekkoráig az egyesülethez beküldött mindazon adakozások, melyek részint a lapszerkesztőségek , részint a vidékig gazdasági egyesületek vagy magánosok által, közvetlenül pénztáraknál adattak át, vagy ajánltattak föl. A húszezerét meghaladó készpénz, koronkint beadva, a takarékpénztárban kamatot a kiosztás idejéig. Az ülés előtt is adott át n. Korizmics László alelnök ur 1000 ftot, melyet Deák Ferencz ur utján a zalamegyei nemesi pénztár küldött be. Báró Jeszenákné 150 öl kemény tanifát ajánlott fel ingyen a szükölködőknek. A gróf Széchenyi Ödön által Angliából hozatott ( az ülésen jelen voltak által is megkóstolt) 20 zsák kétszersült, kiosztás végett Egressy Sámuel úrnak adatott át. A gazdasági számvezetést illetőleg kitűzött következő pályakérdésre: „Alkalmazható-e, és mennyiben, a kereskedelmi kettős számvitel a mezeigazdasági üzletre; soroltassanak elő a gazdasági számvitelre eddigelé javasolt, tán alkalmazásban is volt vagy létező kettős számvitel alapeszméi, s összehasonlítási sorozatban azok előnyei és hátrányai okadatolva kimutattatván, fejtse ki pályázó a nézeteinek megfelelőleg alkalmazható kettős számvitel alapeszméit részletesen. — Mutassa ki a gazdaságot képező fekvő vagyon, beruházások, s egyéb, a gazdasághoz tartozó tárgyak, mint alapérték értékesítési különnemű alakjait , s az évenkint vagy időszakonkinti leszámítolási modorokat , az ezekből merítendő mérlegelési eljárást. — Fejtse ki a pályázó, mi alapon és értékben lehet maga a gazdaság által igénybe vett és felemésztett terményeket értékesíteni; végre mutassa ki, váljon az általa követett kettős számviteli rendszer kisebb gazdaságokban is egyaránt alkalmazható-e, vagy melyek azon eltérések, mik a valamely, ez irány iráni módosítást szükségesnek, s mely módosításokkal lehetne azt kisebb gazdaságokban is alkalmazni? — A mű második felében adja elő szerző az általa támokolt kettős számviteli rendszer gyakorlati kivitelét táblázatos példában. Dij: 50 db arany és 250 forint o. é.“ — hat pályamunka érkezett. Ezek közül, a ki* . nevezett 3 bírálóból kettőnek egyhangú véleménye (a harmadik nem adta be bírálatát) jutalomra érdemesnek: a 3. számú dolgozatot ítélte, melynek jeligés levele az ülés színe előttelbontatván, abból Seres Károly neve tűnt elő. A dicséretre érdemesített másik pályamű szerzője szintén Seres Károly, a második dicsérettel kitüntetett pedig Farkas Remete Pál. A jutalmazott szerzőnek kettős pályázása onnan ered, hogy midőn első művét benyújtotta, az idő rövidségével indokolván annak összevontságát, elveinek kimerítőbb magyarázatát is ígérte, s annak külön pályamű alakjában utólagos beadását, az egyesület elfogadhatónak mondta. (Lásd az 1862. évi mártius 5-én tartott ig. vál. ülés jegyzőkönyvét.) A m. Somssich Pál ur által különösen sürgetett „Gazdasági Kistükör“ már egy be áhítottnak jelentetvén : hova előbbi kinyomatása elrendeltetett. — E hirt, úgy reméljük, igen kedvesen fogják venni mindenek fölött a vidéki gazdasági egyesületek, és sietni fognak tömeges megrendeléseiket minél előbb megtenni az országos egyesületnél B. e. Radó János összes hagyatékának végrendeleti örökösévé az országos Magyar Gazdasági Egyesületet nevezte. Ahagyatékhoz tartozó diószegi pinczékben 800 akónyi érmelléki bor is találtatván, azok megtekintésére, egyszersmind az idei szüret felügyelésére, annak idejében Szebényi Sándor úr küldetett ki. Eljárásáról beadott jelentése most olvastatván fel, abból örömmel látta az ülés, hogy az örökölt borok becsértéke 15,085 p. é.ftot tesz, mely 20 ezerre is fölemelhető, ha a borok egy része palaczkokra lehúzva bocsáttatik árura. De másfelől az eljárásból kitűnő szakértelem által örömmel látta a választmány igazolva Szebényi úr képességében vetett azon bizalmit, melynek már kiküldése alkalmával nem kételkedett kifejezést adni. Annálfogva, az egyesületnek különben is mélhatlanul gondoskodnia kellvén a budai szőlő eredeti tervéhez képest szükséges pinczemesterről : ez állomásra a választmány Szebényi Sándort a nagygyűlésnek ajánlani fogja. Az igazgató választmányi ülés első napja a megürült segédtitoknoki állomás betöltésével végződött, olyképen, hogy 12 szavazattal (2 ellenében) Kodolányi Antal, az országos kertészeti társulat titkára s a „Magyar Kertész“ czímű hetilap szerkesztője választatott el. Ülés után a fentebb említett diószegi hagyatéki borokat kóstoltak meg. Szakértők nyilatkozata szerint bízvást megérik azt az árt, melyre becsülve van. SZATMÁRI KÁROLY, Vidéki mitositás. — Pozsony, nov. 18.Pozsonyváros tanácsa elhatározta a népességnek újbóli összeírását. Val -szinűleg meg akar győződni, vájjon a népesség szénmerinti apadásában vagy anyagi hanyatlásában keresendő-e azon szemlátomást! tények sorozata : egymást követő csődök, keresethiány, a múlt évtizedben megindult építkezés teljes megszűnte, ennek kapcsában az árverezett házak értékének tetemes csökkenése, új vállalatok hiánya, s mindennek eredményekép, daczára a tetemes adópótléknak, a város pénztárának meddősége, minek egyszersmind következménye, hogy 6 övezetünk romlik, utcsaink sötétednek, községünk értéke folytonos csökkenésben. A helyi érdekek kiemelése nem zárja ki a köz és magasabb érdekek iránti buzgalmat, sőt amennyiben vidékünk e pontja igen sok tekintetben akár számát, akár képességét, akár irányzatát és közvetítését tekintjük, hivatva marad tényezője maradni a közjóllétnek, megérdemli egyszersmind a közfigyelmet. Láthatja ön ebből, hogy mindez egy neme a bevezetésnek akar lenni, vagy akár előkészítés a sok fidalúdulásra, mely ha sikerben nem is, de ebben keresi és találja vigasztalását. Ha velünk együtt mások is érezhetnek hasonló tüneményeket, s végre érdemes velük foglalkozni, hogy találkozzanak mások, kik okait és óvszereit nyomozzák. S van is köztünk elég, ki meg-megindul egy vagy más vállalat javaslásával, a közbajon 89gitni akarni; egynémely életrevaló egyletünk már a benne gyökerezett kezdeményezési szokásnál fogva is megragad egy-egy alkalmat valamely egylet szőnyegrehozatalával, de mintha szárnyait szegték volne, vagy mintha a tömérdek terhelő viszony sasgondolatai kappányokká változtatná (Széchenyink mondása szerint) vagy mintha a közapathia ólomsúlyával reá is nehezednék, a kezdeményezés megakad, és a refrain ezon város, mely fekvése, kellemei, fejlettsége, volt jólléténél és iparánál fogva a múltban sok tekintetben ha nem is első, de hazánk másodika volt, szomorú jövendőnek és elszegényedésnek néz elbe. Én, ki ugyan csak három hónap óta lakom itt, de egyéb dolgom nem lévén, elég alkalmam van úgy általánosan, mint részleteiben összes bajaink és gondjaink lerakodásait a helyi viszonyokban is feltalálói, feltételül tűztem ki magamnak, a létező viszonyok daczára is nem a szokás, hanem a tényeket registrálni, és ha ön helyt ad lapjaiban* itt ott megismeri a gyermeket anyjáról, és megkülönböztetendi a kórtelt a gyökeres bajtól. S mivel tanácsos a részletekről az általánosra menni, és már általánosan eleget írtam, áttérek fölmerült eszméink egyikére. Az északi és délkeleti vaspályák igazgatságai közt fennforgó vetélkedés és főleg ez utóbbinak abbeli törekvése magának egyenes összekötitést szerezni Marcheggről Bécsig és Brünig, városunk értelmesbteit összegyűjtötte módokról tanácskozni, mikép lehetne a délkeleti vaspálya igazgatóságát rábírni, hogy összeköttetését Bécscsel ne Marcheggnál , hanem Pozsonynál érvényesítse. A kérdés annyira életrevalónak és Pozsonyra nézve annyira fontosnak találtatott, hogy több jelentékeny egyéniségünk Bécsbe ment a a báró Dobhóinál tisztelkedvén, őt ez érdek felkarolása végett egyelőre tájékozni törekedett. Még akkor a terv akkér állott fenn Bécsben, hogy Marcheggtól a Duna mentében fölfelé, bizonyos még meg nem határozott pontnál a Dunán átvezessék a vonalat, s a kapcsolatot a jobb parti vasúttal létesítsék. Tudjuk, hogy azóta e terv, ha nem is dőlt dugába, de mindenesetre elnapoltatok. Azt azonban érdekes tudni, hogy Bécsben az e tárgy körüli befolyásos egyéniségek bizonyos szánalommal tekintenek törekvő pozsonyiainkra , kik a kivonatot, ha nem is részletes pontossággal, de mindenesetre kellő indokolással figyelembe vétetni kérték. Hogy a kérdés Pozsonyra nézve roppant fontosságú, azt csaknem felesleges volna magyarázgatni. Ami hajdanában a pályáiban létező kereskedésre nézve az ország- és postautak voltak, azok jelenleg a kereskedési gyálhelyek emelésére a vas- és vízi utak. Midőn a délkeleti vaspálya mint elvezető Pozsony mellett egy részről az itteni kereskedés létezésétől elvont, az a javaslott diagonális vasút létrehozásai, által százszorosan pótolva lenne. S valóban, ha Bécs*) Szívesen. Sze rk.