Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)

1863-11-19 / 4130. szám

265—1130 14. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám e­l­ső emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek t­e­r­é­ n 7-dik szám földszint.­­A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. évnegyedre . . . 5 trt 25 kr o. é. 1863. Csütörtök, nov. 19. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj kr.­­Bélyegdij külön 30 uj kr. Magán vik 6 hasábos petit-sör 25 aj kr. Pest, nov. 18.1803. (Fh) Ha a bécsi lapoknak hitelt ad­hatni — pedig ötünk van hinni,hogy ez alkalommal jól vannak értesülve — a Met­ternich­ig által legújabban Bécsbe kül­dött futár egyebek közt azon hírt hozta magával, hogy a franczia császár a con­­gressusra nézve semmiféle előleges alku­dozásba nem akar ereszkedni. Megfoghatónak tartjuk ezen elhatáro­zást, akár óhajtja III. Napóleon a con­gressus létrejöttét, akár nem. Ha óhajtja a congressust , az előalku­­dozásokra nézve kettő lehetséges. Vagy lesz eredményük,—azaz a hatal­masságok már előre is egyetértenek a fő­pontokra nézve közönséges diplomatiai után — akkor fölöslegessé válik az euró­pai congressus, vagy legfelebb puszta formalitássá sülyed alá, és semmi esetre nem lenne belőle az, a­mivé Napóleon tenni akarná, azaz európai areopag, mely egy Napóleon elnöklete alatt Franczia­­ország fővárosában rendezi a világrész sorsát. Vagy nem lesz eredménye az előalku­­dozásoknak, és akkor a congressus sim­pliciter nem jöne létre. Föltéve tehát, hogy Napóleon őszintén és komolyan óhajtja a congressus létre­jöttét , természetesnek találnák, hogy ő épen csak a congressust kívánja, nem pedig oly előleges diplomatiai alkudozá­sokat, melyek a congressust vagy fölös­legessé teszik vagy lehetetlenné. Ha azonban a congressus csak ürügy, ha a franczia császár ennek létrejöttét ko­molyan nem kívánja, ismét természetes, hogy minden előfeltételt vissza fog utasí­tani, és épen ily föltevés mellett — ha a hatalmak azt mondják, hogy a congres­sus csak előleg­es alkudozások után jö­hetne létre — III. Napóleon erre egy­szerű nem­mel fog felelni. Arra tehát, igénytelen vé­lményünk szerint, semmi kilátás nincsen, hogy most hosszú diplomatiai alkudozások fognának kezdődni, hanem, úgy hiszszük, hogy az európai hatalmasságok egyszerű aut­aut­­tal állnak szemben. Vagy feltétel nélkül mennek Párisba, és miként azt szokták mondani, hogy a háború a háborút táplálja, abba biznak, hogy a congressus a congressust táplálja,­­ vagy épen nem mennek. Ez az alternatíva ! Miként hallatszik a nagy­hatalmak kö­zül feltétel nélkül egy sem akar a con­­gressusban részt venni, sőt Bismark úr, illetőleg a porosz király, kereken elutasí­totta volna az egész congressusi javas­latot. „Der Mann hat doch wenigstens Cou­rage!“ így kiált fel e hírre a bécsi „Ost D. Post.“ Hogy Bismark urnak courage-ja és következetessége van, azt minálunk gyakrabban és őszintébben senki nem is­merte el, de azért a bécsi centralista lap elragadtatása, véleményünk szerint, e perc­ben még koránt sincs indokolva. És ez elragadtatásban még akkor sem osz­toznánk , ha bár Oroszország is ked­vezőtlen választ adna a franczia indít­ványra. A­kik azt hiszik, hogy a franczia csá­szárba a congressus meghiúsul, mint vala­mely leforrázott iskolás fiú, ki a vizsgá­latnál kudarczot vallott, fogna „ad locum pergere“, azokhoz nincs szavunk; az ilyen fajta politikusokhoz majd az események fognak szólni. A­kik azonban má­s véleményen vannak, azokban a fentebbi „örömhírek“ azon gondolatot fogják ébreszteni, hogy a con­gressus meghiúsulása nemcsak n­em te­szi lehetlenné a különszövetségek létrejöttét, hanem csak növeli ennek való­színűségét. A kik a franczia császárnak éretten megfontol.1. komoly terveket tu­lajdonítanak — és ezek képezik a több­­séget — ezek azt fogják mondani: ha III. Napóleon nem képes e terveket az összes európai hatalmakkal megked­­veltetni, a józan ész azt tartja, hogy töre­kedni fog, legalább egynéhánynak helyeslésére, támogatására szert tenni, és ha nem szövetkezhetik mindnyájukkal, szövetkezni fog némelyekkel — va­lószínűleg azoknak rovására, kik e szö­vetségen kivü­l maradnak. H°gy péld. Oroszországnak sem ked­ve, sem reménye nincs a keleti kérdést oly békés tanácskozás útján rendezni, melyben a porta képviselője is részt ve­szen, ezen nincs mit csodálkozni; de in­nen nem következik az, hogy a czár szin­tén tagadó választ adna, ha Napóleon azt találná neki mondani: jeszte, mond­er frére, rendezzük azt a keleti ügyet a por­ta nélkül, vagy ha kell még ennek rová­­sára is. Ez csak egy példa a sokból; a töb­binek kitalálását bátran bízhatjuk az ol­vasóra. Poroszországnak, és talán még Orosz­országnak is vonakodása a congressus­­bani részvételtől, és az egész congressusi eszme meg­bukása tehát még épen nem kezesség alól, hogy ezen eszme rom­jain , vagy épen annak töredékeiből külön szövetségek nem fognak felépülni, és hogy ezen építésben nem veendenek részt ugyanazok, kiknek jelenleg „cou­­rage“-ja van a congressusi indítványt visszautasítani. Csak ezt akartuk mondani! Bécsi dolgok. A reichsrath alsóháza nov. 17-ei ülé­sében a rendőrminiszter költségvetése ke­rült szőnyegre. Dr. Die­ti fölemlíti a rendőrminiszter megjegyzését, a­mit Dzieduszycki ügye tárgyalásakor mondott, hogy t. i. a len­gyel követek a gallicziai tisztviselők tör­vénytelen eljárása ellen semmi pozitív adatot nem voltak képesek felhozni. Szó­nok a mai alkalmat kívánja felhasználni, hogy feleljen a rendőrminiszternek. A lengyel töredék f. hó - jén egy emlék­iratot nyújtott be az államminiszternek a gallicziai hatóságok törvénysértéseiről. Különösen öt sérelmi pontot foglal ez emlékirat magában. Szónok röviden érinti e pontokat, megjegyezvén, hogy a gaili­­cziai nép magaviselete általában békés és lejális, s a mostani jogi állapotot se­­hogy sem igazolja. Végül az emlékirat­ban a személyes szabadság védelmére hozott törvények visszaállítását, s azt ké­rik a lengyel követek, hogy az elfogatá­­sok ne a katonaság, hanem az erre hiva­tott orgánumok által történjenek. Szónok e fölött azon kérést intézi a rendőrmi­niszterhez, utasíttassanak a rendőri ha­tóságok, hogy a fennálló törvényeket tartsák tiszteletben, hogy a paraszt­őrsé­geket szüntessék meg, s a parasztok assis­­tentissát rendőri czélokra ne hívják föl. Az államminiszter egy régibb ülésben arra hivatkozott, hogy mindenek fölött az ál­lam érdeke. A lengyel követek, mint osz­trák alattvalók és e ház tagjai, készek aláírni e mondást, de ők csak a törvé­nyek fenntartását sürgetik, a­mi nagyon jól egybefér a humanitás törvényeivel. Államminiszter Schmerling: A lengyel követ urak valóban nyújtottak be nekem egy emlékiratot a gallicziai ál­lapotokról, s én miniszter kollegáimmal gondosan megvizsgáltam azt. De épen ebből győződtem meg, hogy a császári hatóságok Gallicziában, a jelen állapo­tokkal szemközt, nagy mérséklettel jártak el. Nem szándékom ez alkalommal a galli­cziai viszonyokra bővebben kiereszkedni. De adhatnék elő adatokat, melyek vilá­gosan mutatják, mely czélokra intézték bizonyos párt szándékai. (Halljuk!) Da nem szükség az okiratokat előterjeszte­nem. A­kik hir apókat olvasnak, külön­ben is tudják, mint áll a dolog általában Gallicziában azzal a híres loyalitással. Általában mondom, mivel örömest fölte­szem, hogy a nép nagy része valóban loyális gondolkodású. (Bravó!) A­mit a kormány Gallicziában teszen, oda van intézve, hogy ott legyőzze a forradalmat, melynek törekvése Gallicziát elszakítani a birodalomtól. (Élénk brávózás!) Az államminiszter, jegyzi meg a „Pres­se,“ nagyon határozott hangon mondó e nyilatkozatot, kivált a végét. Ziblikiewicz (fölemelt hangon.) — Uraim! Törvényes állapot-e az Gallicziá­ban, ha fél év óta minden éjjel házkuta­­tásokat tar­tanak, mint a franczia forra­dalom idején, mely alkalommal a nők há­ló­termeit sem kímélik, a nőket félmezte­len kihúzzák az ágyból, s a matruczokat átkutatják, ha e nyomozásoknál, mint Ame­rikában a mégerek ellen, ebeket is hasz­nálnak ? Törvényes állapot-e az, ha az em­ber saját lakhelyén sem mehet ki az ut­­czára se igazoló jegy nélkül; ha nem tá­­vozhatik Krakkótól 2 órányira a nélkül, hogy kétszer föl ne tartóztassák és ki ne kutassák; ha, mint a minap Lembergben, egy kávéház ajtait szuronyokkal állják el, s minden jelen voltat kikutatnat­, a gyanúsokat elvivén ? — Ha az ifjak alig mernek a pinczékből kimenni, mint Diok­letian korában a keresztyének! Ha Po­­tocky gróf képviselő kertjében fegyvert szegeznek a sétáló nőkre! Ha Kirchmayr­­ képviselő házában anyja és nővére előtt egyszerre csak kard és szurony villan föl? Ha a gazdák igás lovait, a szabó posztóját, a pék kenyerét stb., mint hadi zsákmányt elveszik! Ha a rendőr ügy­nökök ártatlan embereket pofozhatnak, mivel nem veszik le előttük kalapjukat! Ha a rendőri hatóságok a pinczékbe nyo­mulhatnak, a foglyokat vasra verethetik s pofozhatják, s mindezt büntetlenül! Ily módon, írja a „Presse“, mintegy félóráig beszél szónok. Gallicziai hatósá­gok rendeleteit, a lembergi helytartóság alelnökének utasításait olvassa föl, tilta­kozik saját és collegái nevében minden insinuatio ellen, az államra nézve veszé­lye­s törekvéseket illetőleg stb., s azon megjegyzéssel végzi szavait, hogy testi ereje elhagyja, s kénytelen berekeszteni beszédét. A beszéd végén tetszés a házban, taps a karzatokon. Elnök : inti a karzatokat, hogy a tetszés kinyilatkoztatásától tartózkodja­nak. (Bravó!) Mécs­ér­y rendőrminiszter : szintén okiratokkal igazolhatná, hogy Gallicziá­ban kétségtelenül forradalmi kormány létezik. E kormány adó­kat vet ki, beszállásozásokat rendel, a gyanús embereket törvényszéke elé idézi stb. Ily körülmények közt kötelessége a kormánynak, fenntartani tekintélyét s a törvények egész szigorát. A kormány minden eszközzel föllép a forradalmi tö­rekvések ellen, s a népesség nyugodt, le­gális részét erőszakosság ellen meg tudja védeni. (Tetszés!) Délután Val órakor napirendre térnek.­­ Az átalános európai kérdésről ma ke­veset találunk a bécsi lapokban, majd mind a gallicziai ügyben folyt vitával foglalkoznak. — Kiemeljük egy miniszteriális lap eme köz­leményét. Azt halljuk, K. Werther, a porosz követ, tegnap, 16-kán, közte Rechberg gróffal azt a választ, melyet Poroszország a congressusi meghívásra Párisba küldött. Lényege az, a mit több oldalról állítottak, hogy t. i. először a sou­­verainak közti értekezés szükséges, mielőtt a congressuson való megjelenés tárgyában nyilat­kozhatnék. Habár óva­tosan van írva eme válasz, mégis tagadónak vehető. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nov. 15-kén n. Lónyay Gábor úr elnöklete alatt tartotta meg igazgató-vá­lasztmányi ülését. Nevezetesebb tárgyait a következőkben ismertetjük meg­­. olva­sóinkkal. Az egy idő óta gyakorlatba vett őszi kürgy­­és az idén elmarad, legfőkép azon okból, mert a hat évre választott igaz­gató testület hivataloskodási ideje e hó­ban letelvén, a számadások pedig csak december végével szokván berekesz­­tetni , hogy úgy ennek megvizsgálása, mint az új tisztikar választása egyszerre történhessék meg, a közgyűlés meg­tartását januárra tűzte ki, a nap meg­határozását pedig az elnökségre bízta a választmány. Egyesületünk pénztárának a lelé­pett kezelőtől átvételére, s az újon vá­lasztottnak átadására kiküldött Darányi, Havas és Morócz urak jelentvén, hogy pénztárt és könyveket rendben és ponto­san vezetve találtak , a volt pénztárn­ok minden további felelősségtől fölmente­tett, s hű és pontos kezeléséért jegyző­­könyvi elismerést nyert. Trefort Ágoston úr indítványa folytán még a júniusi közgyűlésen egy bizott­mány neveztetett ki, hogy az, a megyei gazdasági egyesületekkel is érintkezésbe lépve, a jelen évi száraz időjárás által előidézett viszonyokról kimerítő adatokat szerezzen, a bajt egész terjedelmében és okaival együtt tanulmányozza, s tapasz­talataihoz képest, a hasonló csapások el­hárítására kellő teendőkről egy emlék­iratot készítsen. Most e bizottmány ré­széről jelentetett, hogy a beszerzett ada­tok alapján a tárgyalás megtörtént, a fő­elvek megállapítvák, s az emlékiratnak azok nyomán kidolgozásával Koriz­mi­cs László, É­r­k­ö­v­y Adolf és M­o­­rócz István urak vannak megbízva.­ Midőn Érkövy úr, az augusztusi vá­lasztmányi ülésnek, a Keszthelyen felállítani tervezett gazdasági tanin­tézet érdekében tett eljárásáról jelenté­sét beadta, ugyanakkor arra hívta fel az egyesület figy­elmét, hogy az intézet szá­mára gróf Festetics Tasziló úr által 15 évre igen olcsó haszonbérben odaajánlott 200 holdnyi földbirtokot, egy olyan — száz egynéhány holdnyi — darab föld választja ketté, melyen, épen e beszoru­­lása miatt, sem az uradalom nem gazdál­­kodhatik kényelemmel és czélszerűen, sem az intézet nem használhatja a maga ilyeténkép kétfelé szakasztott területét oly jól, mint ha az egy tagban volna. Ennek folytán az egyesület fölkérte a má­grófot, adná át az intézetnek a köz­beeső földdarabot is oly haszonbér összeg mellett (holdankint harmadfél forintért), mint a többi kétszáz holdat már átenged­ni szives volt. És a nemes gróf nemcsak egész készséggel teljesítette az egyesület ez óhajtását és sérelmét, sőt az egé­sz átengedett földterület üzenten­­dő összes haszonbéréit, a keszt­helyi gazdasági tanintézet szá­mára alapítványokra oda aján­d­é­k­o­z­t­a. Gróf Festetics Tasziló urnái e nemes lelkű tényért, az egyesület igaz­gató választmánya, a legbensőbb öröm­mel szavazott méltó köszönetet. " Előszámlál­tattak az alföldi szűköl­­ködők részére ekkoráig az egyesület­hez beküldött mindazon adakozások, melyek részint a lapszerkesztőségek , ré­szint a vidékig gazdasági egyesületek vagy magánosok által, közvetlenül pénz­táraknál adattak át, vagy ajánltattak föl. A húszezerét meghaladó készpénz, ko­­ronkint beadva, a takarékpénztárban ka­matot a kiosztás idejéig. Az ülés előtt is adott át n. Korizmics László alelnök ur 1000 ftot, melyet Deák Ferencz ur ut­ján a zalamegyei nemesi pénztár küldött be. Báró Jeszenákné 150 öl kemény tani­fát a­jánlott fel ingyen a szü­­kölködőknek. A gróf S­zécheny­i Ödön által Angliából hozatott (­ az ülésen jelen voltak által is megkóstolt) 20 zsák két­szersült, kiosztás végett Egressy Sámuel úrnak adatott át. A gazdasági számvezetést illetőleg kitűzött következő pályakérdésre: „Alkalmazható-e, és mennyiben, a keres­kedelmi kettős számvitel a mezeigazda­­sági üzletre; soroltassanak elő a gazda­sági számvitelre eddigelé javasolt, tán alkalmazásban is volt vagy létező kettős számvitel alapeszméi, s összehasonlítási sorozatban azok előnyei és hátrányai ok­­adatolva kimutatta­tván, fejtse ki pályázó a nézeteinek meg­felelőleg alkalmazható kettős számvitel alapeszméit részletesen. — Mutassa ki a gazdaságot képező fekvő vagyon, beruházások, s egyéb, a gazda­sághoz tartozó tárgyak, mint alapérték értékesítési különnemű alakjait , s az évenkint vagy időszakonkinti leszámítolá­si modorokat , az ezekből merítendő mérlegelési eljárást. — Fejtse ki a pá­lyázó, mi alapon és értékben lehet maga a gazdaság által igénybe vett és felemész­tett terményeket értékesíteni; végre mu­tassa ki, váljon az általa követett kettős számviteli rendszer kisebb gazdaságok­ban is egyaránt alkalmazható-e, vagy melyek azon eltérések, mik a valamely, ez irány iráni módosítást szükségesnek, s mely módosításokkal lehetne azt kisebb gazdaságokban is alkalmazni? — A mű második felében adja elő szerző az általa támokolt kettős számviteli rendszer gya­korlati kivitelét táblázatos példában. Dij: 50 db arany és 250 forint o. é.“ — hat pályamunka érkezett. Ezek közül, a ki* . nevezett 3 bírálóból kettőnek egyhangú­­ véleménye (a harmadik nem adta be bí­rálatát) jutalomra érdemesnek: a 3. számú dolgozatot ítélte, melynek jeligés levele az ülés színe előtt­­elbontatván, abból Seres Károly neve tűnt elő. A dicsé­retre érdemesített másik pályamű szer­zője szintén Seres Károly, a második di­csérettel kitüntetett pedig Farkas Re­me­te Pál. A jutalmazott szerzőnek ket­tős pályázása onnan ered, hogy midőn első művét benyújtotta, az idő rövidsé­gével indokolván­ annak összevontságát, elveinek kimerítőbb magyarázatát is ígér­te, s annak külön pályamű alakjában utólagos beadását, az egyesület elfogad­hatónak mondta. (Lásd az 1862. évi már­­tius 5-én tartott ig. vál. ülés jegyző­könyvét.) A m. Somssich Pál ur által különösen sürgetett „Gazdasági Kistükör“ már egy be áhítottnak jelentetvén : hova előbbi kinyomatása elrendeltetett. — E hirt, úgy reméljük, igen kedvesen fogják venni mindenek fölött a vidéki gaz­dasági egyesületek, és sietni fog­nak tömeges megrendeléseiket minél előbb megtenni az országos egyesületnél B. e. Radó János összes hagyatéká­nak végrendeleti örökösévé az országos Magyar Gazdasági Egyesületet nevezte. A­­hagyatékhoz tartozó diószegi pinczék­­ben 800 akónyi érmelléki bor is találtat­ván, azok megtekintésére, egyszersmind az idei szüret felügyelésére, annak idejében Szebényi Sándor úr küldetett ki. Eljárá­sáról beadott jelentése most olvastatván fel, abból örömmel látta az ülés, hogy az örökölt borok becsértéke 15,085 p. é.­ftot tesz, mely 20 ezerre is fölemelhető, ha a borok egy része palaczkokra lehúz­va bocsáttatik árur­a. De más­felől az el­járásból kitűnő szakértelem által öröm­mel látta a választmány igazolva Szebé­nyi úr képességében vetett azon bizalmi­t, melynek már kiküldése alkalmával nem kételkedett kifejezést adni. Annálfogva, az egyesületnek különben is mélhatlanul gondoskodnia kellvén a budai szőlő ere­deti te­rvéhez képest szükséges pinczemes­­terről : ez állomásra a választmány Sze­bényi Sándort a nagy­gyűlésnek aján­lani fogja. Az igazgató választmányi ülés első napja a megürült segédtitoknoki állomás betöltésével végződött, olyké­­pen, hogy 12 szavazattal (2 ellenében) Kodolányi Antal, az országos kertészeti társulat titkára s a „Magyar Kertész“ czímű hetilap szerkesztője választatott el. Ülés után a fentebb említett diószegi hagyatéki borokat kóstoltak meg. Szak­értők nyilatkozata szerint bízvást meg­érik azt az árt, melyre becsülve van. SZATMÁRI KÁROLY, Vidéki m­itositás. — Pozsony, nov. 18.Pozsonyváros tanácsa elhatározta a népességnek újbóli összeírását. Val -szinű­leg meg akar győződni, vájjon a né­pesség szénmerinti apadásában vagy anyagi hanyatlásában keresendő-e azon szemlátomást! té­nyek sorozata : egymást követő csődök, kereset­hiány, a múlt évtizedben megindult építkezés teljes megszűnte, ennek kapcsában az árvere­zett házak értékének tetemes csökkenése, új vállalatok hiánya, s mindennek eredményekép, daczára a tetemes adópótléknak, a város pénz­tárának me­ddősége, minek egyszersmind kö­vetkezménye, hogy 6 övezetünk romlik, utcsaink sötétednek, községünk értéke folytonos csök­kenésben. A helyi érdekek kiemelése nem zárja ki a köz és magasabb érdekek iránti buzgalmat, sőt a­mennyiben vidékünk e pontja igen sok te­kintetben akár számát, akár képességét, akár irányzatát és közvetítését tekintjük, hivatva ma­rad tényezője maradni a közjóllétnek, megér­demli egyszersmind a közfigyelmet. Láthatja ön ebből, hogy mindez egy neme a bevezetésnek akar lenni, vagy akár előkészítés a sok fid­­alú­dulásra, mely ha sikerben nem is, de ebben ke­resi és találja vigasztalását. Ha velünk együtt mások is érezhetnek hasonló tüneményeket, s végre érdemes velük foglalkozni, hogy találkoz­zanak mások, kik okait és óvszereit nyomoz­zák. S van is köztünk elég, ki meg-megindul egy vagy más vállalat javaslásával, a közbajon 89gitni akarni; egynémely életrevaló egyletünk már a benne gyökerezett kezdeményezési szo­­­kásnál fogva is megragad egy-egy alkalmat va­lamely egylet szőnyegrehozatalával, de mintha szárnyait szegték volne, vagy mintha a tömér­dek terhelő viszony sasgondolatai kappányokká változtatná (Széchenyink mondása szerint) vagy mintha a közapathia ólomsúlyával reá is nehe­zednék, a kezdeményezés megakad, és a refrain­ ezon város, mely fekvése, kellemei, fejlettsége, volt jólléténél és iparánál fogva a múltban sok tekintetben ha nem is első, de hazánk másodika volt, szomorú jövendőnek és elszegényedésnek néz el­be. Én, ki ugyan csak három hónap óta lakom itt, de egyéb dolgom nem lévén, elég al­kalmam van úgy általánosan, mint részleteiben összes bajaink és gondjaink lerakodásait a helyi viszonyokban is feltalálói, feltételül tűztem ki magamnak, a létező viszonyok daczára is nem a szokás, hanem a té­nyeket registrálni, és ha ön helyt ad lapjaiban*­ itt ott megismeri a gyermeket anyjáról, és megkülönböztetendi a kórtelt a gyö­keres bajtól. S mivel tanácsos a részletekről az általánosra menni, és már általánosan eleget írtam, áttérek fölmerült eszméink egyikére. Az északi és délkeleti vaspályák igazga­tságai közt fennforgó vetélkedés és főleg ez utóbbinak abbeli törekvése magának egyenes összeköti­tést szerezni Marcheggről Bécsig és Brünig, városunk értelmesbteit összegyűjtötte módokról tanács­kozni, mikép lehetne a délkeleti vaspálya igaz­gatóságát rábírni, hogy összeköttetését Bécscsel ne Marcheggnál , hanem Pozsonynál érvénye­sít­se. A kérdés annyira életrevalónak és Po­­zsonyra nézve annyira fontosnak találtatott, hogy több jelentékeny egyéniségünk Bécsbe ment a a báró Dob­hóinál tisztelkedvén, őt ez érdek felka­rolása végett egyelőre tájékozni törekedett. Még akk­or a terv akkér állott fenn Bécsben, hogy Mar­­­cheggtól a Duna mentében fölfelé, bizonyos még meg nem határozott pontnál a Dunán átvezessék a vonalat, s a kapcsolatot a jobb parti vasúttal léte­sítsék. Tudjuk, hogy azóta e terv, ha nem is dőlt dugába, de mindenesetre elnapoltatok. Azt azon­ban érdekes tudni, hogy Bécsben az e tárgy kö­rüli befolyásos egyéniségek bizonyos szánalom­mal tekintenek törekvő pozsonyiainkra , kik a kivonatot, ha nem is részletes pontossággal, de mindenesetre kellő indokolással figyelembe vé­tetni kérték. Hogy a kérdés Pozsonyra nézve roppant fontosságú, azt csaknem felesleges volna magyarázgatni. A­mi hajdanában a pályáiban létező kereskedésre nézve az ország- és postautak voltak, azok jelenleg a kereskedési gyálhelyek emelésére a vas- és vízi utak. Midőn a délkeleti vaspálya mint elvezető Pozsony mellett egy rész­ről az itteni kereskedés létezésétől elvont, az a javaslott diagonális vasút létrehozásai­, által százszorosan pótolva lenne. S valóban, ha Bécs­*) Szívesen. S­z­e r­k.

Next