Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)
1863-11-21 / 4132. szám
263-4132 14. évi folyam. Szerkesztési iroda : Ferenciek tere 7-ik szám, l*ső emelet e Up szellemi részét nteti minden közlemény Kiadóhivatal. Előfizetési feltételek : a szerkesztőséghez intézendő. _ . _ a ... . _ , _ _ , _ , , Ferencnek tér é.n*f -dik szám földszint. | vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől .A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli Edlévre . . . , 10 írt 50 kr o. é. fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kányahivatalhoz intézendők. | Évnegyedre • • • 5 irt 25 kr o. e. | 1863. Szombat, nov. 21 Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj kir Bélyegdij külön 30 aj kr. Magánvit. 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. Pest, nov. 20.1803. (SaBexKAle. Kezdjük a fejénél. Egymást érik a bejelentések azon fejedelmi udvarokról, melyek az inditványozott európai congressusra megjelenni fognak, de nyomban követik a kiigazítások, vagy egyenesen kétségbevonások is. A „Correspondencia“, madridi hivatalos közlöny, a hírlapok magyarázatát rectificálja. Izabella királynő e katholika felsége a császári meghívásra válaszul adja, miként élénk kívánsága határozottan megállapítni a népek jogait, hogy biztosíttassék Európa békéje, s ezen czél elérésére minden „képzelhető törekvésével“ kész’; de csakis ez azon kizárólagos czél, melynek szem előtt tartásával Spanyolország a congressusban megjelen. E szerint Spanyolország elfogadása is feltételes lenne. Tájékozásul megjegyezzük még a fentebbi forrás után, miként a királynő, elfogadva a congressust, ezzel még személyes megjelenésre nem kötelezte magát, s hogyha a congressus összeülne, magát azon képviseltetni fogja. Innét magyarázható, hogy a kormány ezen elhatározása a kortexnél nem jelentetett be. A „Patrie“ tudatta Portugallia beleegyezését is. A táviró erre vonatkozólag azt jelenti, hogy Lisbonában még nem határoztak, s hogy — a mutatkozó jelekre figyelve — a csatlakozás itt is feltételekhez kötöttnek jósolható. Poroszország aggodalmait, kivált mióta a király e nehézségeket a berlini franczia követ előtt személyesen fejtegeté, senki sem vonja kétségbe. A négy német királyság a bécsi „Botschafter“ szerint elfogadja a császári meghívást a szerint, amint azt a két szövetségi nagyhatalom fogja realizálni. Azon esetben, ha a bécsi és berlini udvarok megjelennének, meg fog jelenni Bajorország , Würtemberga, Hannover és Szászország is, ezenkívül a Bund a másodrendű államok egyik uralkodóját, mint a szövetség képviselőjét fogja delegálni, kit ezen minőségében egy osztrák meghatalmazott követne. Oroszország beleegyezése is kétséges az újabb tudósítások szerint, habár merülnek fel oly állítások is, melyek azt tartják, hogy a trónbeszéd elmondása előtt már egy hónappal közölte a czár a congressusi eszmét Napóleon császárral, s ajánlta annak keresztülvitelét A londoni lapok — kifogyván az eredeti és új érvekből — ismételnek, s épen ezért unalmasak; egyébiránt ekkorig sincs tudva a 14-ei miniszteri tanács valódi megállapodása. Hát Dánia ! Ez most a súlyos kő, mely sok kiszirkalmazott pályát keresztül szel, néhány kifőzött tervet megdönt, s változhatlannak vélt programmokat semmisít meg. A megboldogult király vélekedése a congressus iránt ismeretes volt,hogy a javaslathoz feltétlenül járuland, senki se kétlé; ezt követett politikájának egymásutánja sürgeté. Utódja, IX. Keresztély, más körülmények közt van. Neki a dán birodalmi érdekek mellett az angol és orosz rokonságra is figyelemmel kell lenni, kivált az övéhez hasonló viszonyok között, midőn átvett birtokainak feldarabolásától félhet, midőn tehát hatalmas támogatókkal szemben saját meggyőződését csak feltételesen követheti. A távíró, s magán tudósítások után is olvasóink ismerik a bonyodalmat, melybe jelenleg a schleswig-holsteini örökösödés kérdése a Bundot is és Dániát is keverte. A „Nord. Alig. 7.“ például nem késik kimondani, miként ama kérdés IX. Keresztély trónra léptével nemzetközi kérdés jellemét ölte magára. Nem többé szövetség állami ügyek szabályozása annak czélja, hanem a londoni jegyzőkönyv jog érvényességének megvizsgálása, mely t. i. Keresztélyt dán trónörökössé jelöli ki. Nem hihető, hogy az uj király trónra lépte nehézségeket ne támaszszon. Sőt már is valósult, hogy Augustenburg herczeg a két herczegségre vonatkozó örökségi jogait igénybe vette. Hogy IX. Keresztélyt Koppenhágában királynak proclamálták, ez a dánok dolga, hanem az kérdés — véli a föntebb hivatkozott lap — ha várjon a Bundot, mint schleswig-holsteini herczeget, vagyis mint német fejedelmet, elismeri-e ? Ilyesmire a Bund népjogilag nincs kötelezve, mert a jegyzőkönyvet nem írta alá ; a herczegségeket sem köti a londoni tractatus, mert annak jóváhagyása végett nem szólíttattak fel. Ami a két nagy hatalmat illeti, melyek e minőségükben a jegyzőkönyvet aláírták, magukat annak kötelezettségei alól — a „Nord. D. A’lg. Ztg“ szerint — szintén felmentve érezhetik, mert az aláírás feltétele volt, hogy Dánia az 1851— 1852-ben ígért, a herczegségeket ilető kötelességeit a Bund irányában teljesitni fogja. Tudva van azonban, miként teljesiti Dánia ezen kötelezettségeit. Ha a német lapok híreit és tudósításait olvassuk, melyek e kérdést több erélylyel tárgyalják, mint a nemzeti egység themáját, azt hinnék, hogy a kanócz az ágyuk mellett már ég, s csak a vezényszó hiányzik, hogy — dörögjön. — Lehet, hogy dörögni fog, borul mindenfelől. Azalatt a szultán katonáit ruházza, s várait szereli; a czár hajóit pánczélozza, s ujjonczait szaporítja; Victor Emanuel király kegyelmeket osztogat azon elitélteknek, kik annak hasznát vehetik, s hadminisztere szerel; — Compiegneben pedig számítják a napokat, melyek bizonyos távolságok elérésére, — s az erőket, melyek bizonyos nehéz munka kivitelére elkerülhetlenül szükségesek, így éljük át a telet. S igy várjuk a kikeletet. Bécsi dolgok. A reichsrath alsó háza nov. 17-diki ülésében a lengyel ügyben tett interpellatio mellett még egy felszóllalás történt többek közt, amit ki kell emelnünk. Baritiu úr Erdélyből, hazája sajtó viszonyait megérintvén, kérdésten, minő viszonyban áll az államrendőrség Erdélyben a napi sajtó, s kivált a román vagy oláh nyelven megjelenő nyomtatványok irányában ? B. Mecséry rendőrminiszter : Erdélyben még az előbbi törvény áll fenn; e szerint a rendőrhatósághoz kötelespéldányokat kell benyújtani. Ha egy vagy más esetben visszaélés forog fenn, csak az országos hatósággal kell közölni, hogy a törvényes állapot megint helyreállíttassék. A külföldi könyvekre nézve még fenn áll Erdélyben az előbbi könyvvizsgáló bizottság Kolozsvárott. Baritiu megnyervén az óhajtott felvilágosítást , a tárgyalások tovább folytak. A november 18-ai ülésben a horvátsavon kancellárnak a pénzügyi bizottsághoz intézett levele olvastatott fel, melyben kijelenti, hogy Ozegovics udvari tanácsost fogja küldeni a pénzügyi bizottságba, midőn a horvát tótországi költségvetés tárgyaltatik, hogy a horvát kanczellária részéről felvilágosításokat nyújtson. Ugyanazon ülésben szavaztattak meg az államadósságok kamatai, u. m. : 1) Régi adósságok kamatai 14 hónapra 1,095,520 ft. 2) Újabb államadósságok kamatai 116,335,550 ft. 3) Lebegő adósság kamatai 6,332,200 ft. 4) Kárpótlási járadékok 787,700 ft. 5) Idegen kormányoknak teljesítendő fizetések 87,500 ft. 6) A lombard-velenczei királyság adóssága 3,810,300 ft. Adósság törlesztésre 14 hónapra szintén megszavazzák a kívánt 52,161,000 ft. Az alsóház pénzügyi bizottságának nov. 18-i ülésében az államtanács (Staatsratt) költségvetése forgott szőnyegen. Az albizottság jelentése, mely Schind-er úr tollából folyt, nagyon polemicus hangon van szerkesztve, s a 153,321 ftot, amennyire az államtanács költségvetése van téve, megszavazandónak véli ugyan, de egyszersmind kimondatni javasolja, hogy a ház azon körülményben, hogy az 1862 és 1863-ra szóló költségvetés alkalmával hozott határozatai, az államtanácsot újból szervező statutumának előterjesztését, s addig az ezen testületnél megürült vagy megüresedő helyek be nem töltését illetőleg, tekintetbe egyáltalában nem jöttek, sőt a minisztérium azokra felelni sem tartotta érdemesnek. „Oly eljárás, mond az albizottsági jelentés, mely a felelős miniszter úm állásával, a reichsrathtal szemben, nem fér össze.“ Mint az államtanács képviselője, az államminiszter volt jelen, s megjegyezte, hogy a miniszteri felelősség a törvények megtartására vonatkozik, s nem a reichsrath egyik téza kívonatainak teljesítésére. Schindler viszont válaszolt, hogy nem a felelősségre helyezé ő a súlyt, hanem arra, hogy nem is válaszolnak az alsóház kívonataira, ami a ház irányában követett eljárási forma mellőzése. Schmerling, a minisztérium az államtanácsra nézve sokszor elmondá véleményét, s azért nem tarta szükségesnek még külön nyilatkozni, de ha kívánják, megteszi a kormány, és pedig írásban felel az érintett kívánatokra. E nyilatkozattal a bizottság megelégedett. Élénk vita keletkezett most az albizottsági javaslat két pontja fölött. Egyik pontban az államtanács jelen állása és szervezete olyannak mondjuk, mely az alkotmányos államélet kifejtésére ártalmas befolyást gyakorolhat. A másik pont felhívja a kormányt, hogy a jövő ülésszakra az államtanács újraszervezését illetőleg oly törvényjavaslatot terjeszszen elő, mely a miniszteri felelősség s az alkotmányos államélet kifejtése elvének megfelelhet. Schmerling úr megtámadta azon nézetet, mintha az államtanács , jelen szervezetében, nem volna megegyeztethető az alkotmányos élettel. A bizottság többsége mindazáltal elfogadta a fentebb érintett két pontot. Ezek után a horvát kanczellária költségvetésére került a sor. Mindenekelőtt a horvát kanczellár lefele olvastatott fel, melyben a pénzügyminiszter képviselete elegendőnek mondatik ugyan, mindazáltal felvilágosítások nyújtása végett a horvát kanczellária egyik tagjának kiküldéséről értesittetik a bizottság. — Gróf Kinsky kérdi : föl van-e hatalmazva a kiküldött a horvát kanczelláriát a birodalmi képviselettel szemközt felelősnek nyilvánítani ? — A kiküldött tanácsos jelenti, hogy csak hivatalos felvilágosítások adása végett van jelen. Gr. Kinsky erre a tárgyalások megszüntetését indítványozza. Megtámadják őt és indítványát Grocholski, Hopfen és Ingram. Hopfen szerint a kiküldött hivatalnokok nyilatkozatainak nem is lehet oly fontos kérdések fölött döntő jelentőséget tulajdonítani. Ezek után tárgyalják a horvát kanczellária költségvetését. A november 19-ei ülésben a reichsrath alsó háza az adókat általában, s a fölemelt adókat 1864 dec. 31-kéig megajánlja. Az adók fölemelése ellen csak a lengyelek, ruthenek, s az autonomista töredék egyes tagjai szavaztak. Baritiu úr szeretné, ha az erdélyi fejadót reformálná a pénzügyi miniszter. A „Constitutionelle Oesterreichische Zeitung“ szól azon bizalmas értekezletről, melyet Mazuranics udvari kanczellár hitt össze kanczelláriájába, s melyre Horvátország és Slavonia főispánjai hivattak meg. A bécsi lap úgy hiszi, szóba jön itt a horvát országgyűlés kérdése is, melyen szőnyegre kerül majd a rerehszabban való megjelenés. A horvát kancellárián kívül is a kormánynál komoly szó van egy országgyűlés összehívásáról, habár az ügy még nem ért egy javaslat formulázására. — Aztán ugyanazon lap azt is hallja, hogy gróf Forgách magyar kanczellár komolyan foglalkozik a (magyar) országgyűlés kérdésével. Az egybehivás ki is van ,űzve véglegesen a jövő tavaszra — valószínűen májusra — Pest lesz a gyűlés helye. A „Const. Ztg.“ határozottan nem áll ugyan jót eme hír valóságáról, de úgy véli, nem téved, ha állítja, hogy jövő tavaszszal mind Pesten, mind Zágrábban országgyűlés lesz. A nov. 19-ei „Waterland“ szerint Ausztria és Anglia közt egyetértés jött létre a congressusra meghívó levélre küldendő válasz tárgyában , s a válaszokat közelebbi napokban el is küldik Párisba. Mndkét kabinet meg fogja kérdezni, mely hatalmak foglalnak majd állandó helyet a congreesuson, vajjon a határozatok szavazás útján hozatnak, s váljon kötelezők vagy csak fölhatalmazók lesznek-e (oligatorita vagy facultativ), s végre minő tárgyak vitetnek a congressus elé. Anglia azt kívánja továbbá, hogy az 1815-ki szerződések ismertessenek el a tárgyalások alapjául. A belga király, Leopold, fáradozott eme kiegyezés létrehozásában, s hallomás szerint ily határozatra akarja bírni most az orosz kormányt is. Poroszország lényegileg Anglia és Ausztria szempontján áll, s már ki is nyilatkoztatta ezt Párisban, de fölöslegesnek tartja a válasz fölötti kiegyezést, mert ez egy coalitio színét viselné magán , mi ok nélkül ingerlené a franczia császárt. Bismark úr lapja azt írja legközelebbi számában, hogy Poroszország, mely a legközönyösebb állást foglalja el a congressus kérdésében, közeledni fog az államférfiak higgadt nézetéhez. A „Journal d. Deb.” midőn azt állítja, hogy Poroszország nem volt idegen a congressus eszméjének származásában, s már hónapokkal ezelőtt alkudozásban volt e részben, összezavar két külön dolgot. Poroszország csupán a lengyel kérdésben, s csupán az érdekelt hatalmak által tartandó congressra szavazott. — A bécsi börzéről ezt irja az „Ost. d. Post.“ 18-ról. A napóleoni congressusterv egyelőre jókora számú millióiba kerül Európa államainak. A continens minden nagy pénzpiacán az állampapírok árkelete csökkent tetemesen. Ausztriában, hol még specificus agró-bajban is szenvedünk, ma van szerencsénk 22-re látni emelkedni az ezüst agrót. A börze már előre escomptirozza azt a készpénzt, mely a diplomatának úti költségül fog szolgálni a congressusra. Mindamellett talányos a tünemény, s a legtapasztaltabb börzeemberek sem bírnak kielégítő magyarázatot találni rá, annyival kevésbbé, mivel a bank érez készletének a forgalomban levő bankjegyekhez való aránya még jobbnak mondható, mint a minő a franczia banknál. Ausztria álalános helyzetében, mond az „Oet. d. Post.“, semmi sincs, ami az ezüst értékének ily emelkedését magyarázná. Annyi tény, hogy az ezüst árkeletének tegnapi és mai felszökkenését oly trieszti és veronai bankházak okozták, melyek Bécsben és Frankfurtban szoktak üzérkedni. — Ez azonban nem akar politikai gyanúsítás lenni — szabadkozik a nevezett lap — hanem csak egy tény, melynek hatása a tegnapi és mai börzén feltűnő volt. — A „Presse“ 18-diki börze jelentésében ezt olvassuk : Ma a börzén nagyon rosz volt a hangulat. Nyilván elvesztette a helyzet megítélhetésére a mértéket, s elrémülve a külföldi váltók általános keresett voltán, egészen az értéküzletre adta magát, s a papírüzlettől annyira viszszavonult, hogy alig akadt vevő. A börze bezártáig valamivel jobbá lett a hangulat. A „Wieter Lloyd“ az ezüst agio emelkedését nem véli oly megfejtetlen tüneménynek, mint az „O. D. P.“ Már a trónbeszéd előtt emelkedett az agio, s ugyancsak a trónbeszéd előtt verte feljebb a discontót a párisi és hamburgi bank, így nem annyira politikai, mint reális kereskedelmi indokok magyarázzák a pénzérték emelkedését. Már régebben írta a „Bank und Handelszeitung, hogy az ezüstpénz igen keresetté lett, amiatt, hogy nagy érezpénz fizetések lettek szükségesekké, mert ez időtájban fizetik az Indiából, Egyiptomból és keletről hozott pamutot. Mióta az angolok Indiából hozzák a pamutot, s cserébe nem vihetnek oda ki megfelelő értékű gyártmányt, az érempénz megtérítetlenül vándorol ki oda. Hozzájárul, hogy Ausztráliából is kevesebb aranyat hoznak. Az agio emelkedése egy kereskedelmi válság előjele, mely, ha más körülmények zavarólag nem jönek közbe, hamar lefoly. Ámde zavarólag jött közbe a franczia trónbeszéd, s annak lehető következményein való aggodalom. A közönség pedig az okot a következménynyel összetévesztvén, egészen az ezüst vásárlásra adja magát, s innen az a börzei panque, mely közelebbi naposan uralkodott, s mely hamar eléri tetőpontját, hogy higgadtabb felfogás kövessse. Hogy olasz házak vásároltak ezüstöt, aligha politikai okai vannak. Az ok az, hogy épen ezek visznek nagy üzleteket keleten. A reichsrathnak a gallicziai képviselők panaszos levele tárgyában tartott üléséből még közöljük folytatólag a következőket: Mecséry báró, a rendőrminiszter: Azon általános képpel szemben, melyet az előttem széllő képviselő elénk tárt, s mely úgy tünteti fel Gailicziát, mint oly országot, melyben merő önkény uralkodik, veszem magamnak a szabadságot egy, ép oly általános, s a valódi Állapotokat híven feltüntető képet állítani a ház elé. Állításaimat okmányok bizonyítják, melyek az elfogottaknál találtattak és a hatóságok kezeibe vannak letéve. Ha valamely országban titkos kormány létezik, mely elterjedve az egész országban,az utolsó községekig is kihat. (Halljuk ! halljuk !) Ha ezen kormány egy törvényes kormány minden jogaira igényt tart, ha ezen kormány adókat vet ki, s ha ezen adók tvlajstromait szétküldözi; ha egyes esetekben büntetéssel való fenyegetéssel jár el; ha Krakkóban egy térparancsnokság létezik, oly térparancsnok, mely nem rég egész s igen terjedelmes registraturájával szüntettetett meg, ha ezen térparancsnokság a várost városnegyedekre osztja fel, melyek közül minden negyednek megven a maga orgánuma ; ha a lakások összehatnak ; ha beszállásolások és fuvarok rendeltetnek el ; ha ezen térparancsnoksághoz oly jelentések érkeznek, melyekben a nemzeti zsandárság az általa gyanúsoknak tartott személyek felett tesz jelentést; ha a felkelő csapatok vezéreitől átiratok feküsznek a térparancsnokság előtt, hogy ez meg ez, ily meg ily bűntény miatt, a krakkói haditörvényszék elé állíttassék; ha, mondom, ilyen az állapot, a kormánynak kötelessége, minden lehető és tőle kitelhető eszközzel odaműködni, hogy ezen állapotnak vége vettessék ; ismétlem, mindazon eszközökkel, melyek használatát a törvény megengedi. Hogy ezen törvények áthágattak, azt egyes esetekben meg kellene mutatni. Bármennyire higgyek az előttem szólló szavának, az egyszerű elbeszélés nem elegendő, hogy indokolt ítéletet mondjak. Ha a milibán úgy tekintjük a gallicziai állapotokat, mint azok egy darab idő óta minden elfogulatlan szemei előtt jelentkeznek, kívülről is idegenek öszszegyülekezését veszi az ember észre, hontalan s aggályos külföldiek tömeges összecsődülését minden világrészről. Ezek ellenében áll fenn az idegenek rendőrsége s a jelentkezésre vonatkozó rendszabályok, melyek minden hatóságnak lehetővé teszik, hogy ezen bajt eltávolítsa ; ezen rendszabályok azonban nem csupán rendszeres állapotok számára bocsáttattak ki. Hogy az újságokban olvassuk, az meg ez megérkezett; a bejelentési rendszabályok főleg oly momentumokban szükségesek, midőn az országos hatóságok érdekében fekszik megismerni azon idegeneket, kik az ország nyugalmára és közcsendjére nagy befolyással bírnak. Ha ehhez még azon tapasztalás teszi az ember, hogy 10 elfogott vagy letartóztatott idegen közt nyolc, legalább is hamis igazolási jegygyel van ellátva, azt hiszem, indokoltnak fog látszani azon hatóságok eljárása, melyek a törvényvégrehajtás ezen jogát kezelik. Emlittetett, hogy házurotozások történnek, jobbadán éjjel is. — Igen is, de hát mit tegyen az ember, midőn meg van győződve, hogy nappal épen nem leli meg az illetőket; éjjel kell oda menni, ha czért akar az ember elérni. Csak általános vonásokban rajzoltam a helyzetet, s hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy e helyzet nem oly rózsás, mint előttem szólló hiszi. De midőn azt mondja az előttem szólló képviselő, hogy az országos hatóságok jelentései csak azért szólnak oly sötéten s komolyan,"hogy a központi kormányban félelmet ébresszenek, s ez ellenében határozottan biztosíthatom a képviselők házát, hogy a kormány nem fél. A kormány nem fog feladatától visszariadni, s minden körülmény közt is fenn fogja tartani tekintélyét, hogy Galliczia békés lakóit megmentse és megvédje az erőszakoskodástól, mely, ha tovább is tart, az országot romlás elé vezeti. — (A közép s a baloldaliak bravóznak). Ziblikiewitz. Félek, hogy ezen vita, ha tovább tart, terhére lesz a háznak ; a rendőrminiszter urnak azonban rögtön fülelnék én azon levelemmel , melyet a rendőrminiszteriumhoz intéztem. Lesz alkalmam ezen ügyet bővebben taglalni. A pest-budai kereskedelmi és iparkamra évi jelentése. (Folytatás.) A repcre- és repczeolaj termelésnek sajnálja, hogy örvendetes képét nem nyújthatja a jelentés. Hogy Magyarhon, s a birodalom, úgymond, egy részének olajszükséglete fedeztethessék : ahhoz, megközelítő számítás szerint — évenkint — mintegy 800.000 alsó aust. mérő repore kívántatik , — melynek körülbelöl fele — mely 100.000 mázsa oajat ad — a magyarhoni gyártásra esik, másik fele pedig a bécsi olajgyárak által állittatik ki, melyek legnagyobb részt a magyarhoni repezét dolgoznak fel. Az 1860-dik évi repezetermék e szükségletet nem csak kielégitő, hanem mintegy 200,000 mérő külföldre is vitethetett ki, útját leginkább Holland és Francziaország felé irányozván. 1861. és 1862. évben a repeze Magyarhonban roszul fizetett, az évi termés 400,000 mérőt alig haladván meg, mi végett a hiánynak külföldi, leginkább porosz, némi részben csehországi, az utóbbi évben pedig oláhországi repere által is kelle pótoltatnia. Amint egyrészről nem tagadható, hogy az említett két évi kedvezőtlen eredménynek oka az időjárási viszonyokban is keresendő, másrészről említés nélkül nem hagyható, hogy honi földiparunk talán egy ágánál sem feleltetik meg az észszerű művelés kívánalmainak oly kevéssé, mint a repcetermelésnél. Hogy a mondott kedvezőtlen termés nem egyedül az időjárási viszonyokban találja megfejtését, mutatják a magyarhoni felső megyék,— továbbá Cseh-, Poroszország, Hollandia termékei, hol is — habár természetesen nem minden évben egyformán — de aránylag mindig nagy mennyiség eredményeztetek, honnét nevezetesen az utóbbi évekbeni termés nagy része külországokba is kivitethetett. . A repete jól trágyázott, mélyen és jól szántott földet igényel; a repetét sorrendben vetni, őszszel és tavaszai töltő ekével feltölteni kell, hogy a palánta a hidegtől megóvatassék, s tavasszal a gyomtól megtisztitassék. A földnek ilyszerü elkészítése természetesen magyarhoni viszonyaink s meglevő munkaerőnkkel öszhangzásba nem hozható ; s mindaddig, mig Magyarhonban, jelesül pedig a Bánságban 1000—4000 hold teréü birtokok megmivelés végett repcetermelésre parasztoknak kiadatni felében fognak — kik a földet csak nehány hüvelyknyi mélységre szántják, a magot csak úgy vetik bele, s junius hóig többé mit sem törődnek vele .• addig Magyarhon arra, hogy repctetermelő országnak neveztethessék — igényt nem tarthat ! Volt idő, midőn a Bánságnak, s a tisza-menti rónának kövér televény földje valami különös megmunkálást nem kívánt, de ma már — elvitázhatlanul— nem úgy áll a dolog; mert ha az utóbbi években Magyarhonnak Szatmár- és Beregmegyéiben, s részben Tótországban is, ezeknek eddigelég czélra nem használt földje a repczetermelésre nem fordíttatik, s az alsó Tiszavidékhez aránylag oly fényes sikerű termést nem eredményeznek , akkor a termékmennyiség oly minimumra szállott volna alá, hogy repccetermelésünk alig említésre méltó leendett. Valóban a magyar földipar egyik ága sincs inkább hivatva arra, mely összes földmivelésre való hatás tekintetében oly kitűnő szerepet játszik, mint a repcetermelés, s általa az olajgyártás. Cseh , Poroszország- s Hollandiában a repczetermelés egyenlő értékvonalon áll a gabnatermeléssel, s a repczesajtolásnáli hulladékok, úgy az olajlepények ott a czukorrépaföldeknek nélkülözhetlen trágyát szolgáltatnak; egyszersmind a mily fontos, oly kitűnő marhaeleség is; ellenben a magyarhoni olajgyárak lepényei — melyeknek mennyisége évenkint körülbelöl 200.000 mázsára tehető — belföldön csak igen kis mértékben használtatnak, hanem leginkább Olasz-, vagy Hamburgon át Angolországba vitetnek ki. Megemlítendő még, hogy a magyarhoni alvidéken termett repeze — Európa minden más, általunk ismert repezenemem alól áll; minek oka nem a föld minőségében, nem az éghajlatban, hanem egyedül csak a kezelésben rejlik. A magyar repce csak ritkán ment idegenszerü magvaktól és a gyomtól; a legtöbbnyire éretlen állapotban kaszáltatván le, nem szélen, hanem mindjárt a földeken csépeltetik ki, vagy jobban mondva, nyomtattatik, s a legtöbb termelőknek gazdasági épületekbeni hiánya mellett a csépelés után azon ápolásban sem részeltetik, melyet tuljdonkép igényel; innét van, hogy a cseh repere általában 100/o-val több olajt tartalmaz, mint a magyarhoni; —és igy senki sem fog csodálkozhatni azon, hogy múlt évben a finomított olaj Pestre, s más városokba Prágából, haszonnal szállíttatott. A porosz olaj behozatánál még mindig nyomasztólag hat reánk a már anynyiszor említett körülmény, hogy a porosz gyárt-