Pesti Napló, 1863. december (14. évfolyam, 4140-4162. szám)

1863-12-03 / 4142. szám

közti viszály egy harmadik barátságos viszonyú hatalmasság jó szolgálatai elébe, és éppen nem általános congressus elébe terjesztessék. Következőleg nem találhatván semmi kedvező sikerre kilátást, a­milyet a császár a congressus eszméjének tulajdonított, az angol kormány,pa­rancsoló szükség szavár­ak engedve, érett meg­fontolás után azon helyzetben találja magát, hogy ő császári felsége meghívását nem fogad­hatja el. Felhívom önt, hagyja másolatát e sürgönynek Drouyn de Lhuys urnái. Vagyok stb. Russel. „111. Napoleon császár és a con­­gressus." Ily ctimű röpirat jelent meg közelebbről Pá­riában, mely, mint mondják, de illetékes helye­ken tagadják, hivatalos sugalmazás alatt íratott. A röpirat hárczias, és szó szerint következőleg hangzik : I. A császárnak a nagy államtestületek előtt tar­tott beszéde, b ő felségének az uralkodókhoz in­tézett levele, a jelen kor legfontosabb esemé­nyeit képezik. Következései gyümölcsözők lesz­nek, ha a congressus Europa politikai épületét visszaállítja ; ellenben ha a congressus nem jön létre, vagy szétoszlik, a­nélkül, hogy ezen épület alapjait megéetette volna, borzasztó és elkerül­hetetlenek lesznek eredményei. A császárnak nem lehetett szándéka, hogy általános és jól ismert helyzetet szétbontson, de igenis ki akarta jelenteni, hogy ezen elviselhet­­len helyzet tovább nem tarthat; hogy végzetesen a háborúra vezet; hogy bizalmatlankodással és túlzott fegyverkezésekkel rögtöni és ellenállhat­­lan eseményekkel szemben minél tovább vesz­­teglünk, annál borzasztóbb lesz a veszély, annál rombolóbb a háború, minthogy a polgárosulás tökéletesítése a népeket az anyagi érdekek által napról napra mind jobban kötelezi. A császár beszéde és levele vagy békét tartal­maznak a világ számára congressus útján, vagy háborút helyeznek kilátásba. Valóban, a november 6-iki beszéd, mely Fran­­cziaország nevében tartatott, egész Európához fordul, a népekhez törvényszerű törekvéseikkel ép úgy, mint az uralkodókhoz, kiknek jogait biz­tosítai kell,­azokhoz, kik magukat szabálytalan kötelességed által kötve érzik, azokhoz kik za­bolátlanul hetvenkednek, valamint azokhoz, kik III. Napóleon szép szavai és levelei után oly jo­gokra hivatkoznak, melyekhez semmi igényük nincs. E levél és e beszéd egymást kölcsönösen fel­világosítják. Teljes egészet képeznek, s nem le­het egy­mástól elválasztani azokat, a­nélkül, hogy mindenikének határozottan kiülő jellemet ne kelljen tulajdonítni. Ha a beszédet mellőzzük, akkor az uralkodók­hoz intézett levél csak diplomatiai nyilatkozvány, milyeneket a történelem többeket mutat fel, s melyet a diplomatia udvarias formáival és gondos lassúságával hatástalanná tehet. Ha a levelet mellőzzük, akkor a beszéd Fran­­cziaország nyilatkozványává lesz, melyet Euró­pához intéz, nyilatkozvány, melyet a kabinetek kétség kívül igen fenyegetőnek fognak tekinteni nem mulasztván el azt még hasonlókhoz hason­lítói, melyek már több mint félszázad­­ óta elke­seredett harczok jeladásai voltak. A közönség józan esze ezen látszólag cse­kly különbséget rögtön felfogta, s ily értelem nyilat­kozott. November 5-én csupán felolvasása után a beszédnek a közvélemény háborút sejtett; no­vember 10-én, az uralkodókhoz intézett levél közzététele után,általánosan azon hit kapott lábra, hogy a béke fenntartható lesz. Miért táplál most félelmet a közönség? Várjon a két okmányt, melyek a császári poli­tikát a legnagyobb határozottsággal jellegzik, nem ismerte a polgárosult világ? Nem ő­sinte és legnagyobb bámulással fogadta? Nyelvének szabadelvűségével s méltóságával átható s felemelő gondolataival, Európa hely­zetének oly valódi s hű előadásával,, mint a mely a Délen és Nyugaton megszünt, Éjszakán megvetett s mindenütt fenyegetett bécsi szerző­dések rí­mjain inog. — A közel jövőnek megjó­­solásában tanúsított ritka pontosságával, min­den előre megállapitott rendszer s dicsvágyó terv elismerésével, az európai hatalmakhoz inté­zett leyális felhí­vására), a­nélkül, hogy ez alkalom­mal katonáinak, ágyúinak s hajóinak számára tekintettel lenne, honnan csupán létezésének té­­nyére hivatkozva: vájjon nem képezheti-e a XIX. század hit-symbolumát a franczia császári trónbeszéd és levél ? Avagy e trónbeszéd s a császári levél nem ajánlja-e a fejedelmek egymásközti, a a fejedel­mek a népekkel való szent szövetséget? Oly szent szövetséget, mely az igényeket mérsékli, a jogoknak jogczimet, a hatalmaknak vezérirányt ad ; egy, a keresz­tény türelemre alapított szent szövetséget, mely türelemre az 1815 -i szerző­dés oly fényesen hivatkozott, a nélkül, hogy azt a sértések ellen megbirta volna védelmezni. Ez kétségkívül elvitázhatlan s Napóleon tör­ténetének legszebb részét irta meg az által. Ha azonban a diplomatia paralizálni akarja a császári levél hatását; ha a hatalmak még az európai jog elvei felett sincsenek egyetértésben; ha azok, egyetértve bár az elvek iránt, csak alkalmazásától vonakodnak ; ha a congressus ne­mes és nagyszerű gondolatát elfogadják,­s annak gyakorlati hatását mégis kérdés alá helyezik; ha azt úgy utasítják vissza, mint a­mely nem képes a mostani tényeket viszályok nélkül módosítani, mely nem képes csupán erkölcsi tekintélyével áldoz­atokat róvni fel, fennálló szerződéseket megváltoztatni, a határokat kiigazítani, a­nélkül, hogy határozatainak végrehajtására megkíván­tat­ó erőt ne a kényszereszközök közül választana; mi marad hátra egyéb ? A nov. 5-ki beszéd. Megmarad azon szilárd, habár higgadt nyilat­­okzat, melyet a világ szeme láttára egy 40 mil­lióból álló nemzet, harczias roppant hadsereg birtokában tett, hogy tudniillik azon feltétel, melyeken Európa politikai épülete nyugszik, nem bírja többé azt fenntartani, s hogy az elkerül­­hetlen események háborút fognak előidézni, mely annál pusztítóbb és rombolóbb lesz, minél tovább tart a helyzet, mely azt kikerülhetlen végzetként előidézte. S a nyilatkozatot nem lehet visszahúzni; Fran­­cziaország érdekei s becsülete forognak sző­nyegen ; a nyilatkozat tiszta és határozott, s ér­telme : háboru a tavaszszal. H. Tizenöt év óta, azon laptól fogva, midőn a franczia nemzet a köztársaság elnökére, s utóbb császárra fizta sorsának és politikájának intézé­sét, esen pulii­ka a külföldön főleg arra volt irá­nyozva, hogy a háború csapásait távol tartsa. Olva­ss,a.i el csak III. Napoleon összes beszéd­jeit, 1852 oct. 9 ke . a, midőn Bordeauxban a Francziaország által alapított császárság elveit fejtegette, 1863. nov. 5 -é­g, mely utóbbiban az 1815-1.­ szerződésének megszűnését mondja ki ; tanulmányozzák csak diplomatájának minden okmányát azon levéltől fogva, melyet 1849. aug. 18-án Ney Edgard tábornoknak irt, egész addig, mely az utóbbi napokban az európai uralkodók­hoz intéztetett, s nem lehet meg nem győződve lennünk arról, hogy a császár minden kitelhető módon s erőfeszítéssel igyekezett fenntartani a világbékét, azon világbékét, mely, szerinte, Fran­­cziaországhoz s császárához méltó, azon világbé­két, mely, ha biztossága megtöretik, nagy dolgok védelmével nagy eredményeket is idézhet elő. Ezen igazságot mindenki belátja. A császár szavait s dip­omatiáját azonban Blat­tomban gyanúsították oly érdekek miatt, s szen­vedéllyel, melyeket közelebb nem akarunk fes­teni ; igyekeztek rajta, hogy úgy állítsák azokat a vén Europa elé, mint egy egyszerű, de ügyes s büszk­e palástot, mely alatt az auszterlitzi s jé­nai csatakard minden perezben kész a küzde­lemre, s a mely redöiben egy, a tengerszoroson túlterjedő expeditio tervét hidegen rejtegeti. A szent szövetség foglyának unokaöcscsére reáfogták, hogy a n­agy hadvezér­ dicsvágyó ter­veivel van eltelve : azon számos fogolynak a sze­rencsétlenség iskolájában a népek és fejedelmek kötelességei felett való elmélkedésben s után­­gondolásban nőtt föl, reá­fogták, hogy Olaszor­szág egyik másik régi kis államának zsarnoka által követett zugpolitikát akar követni. Oly taktika, mely sajnálandó lenne, ha szeren­csétlenségre oly szellem ellen lenne intézve, mely kevésbé szilárd, kevésbé higgadt, kevésbé biztos önmagáról, s kevésbé volt a világ, Fran­­cziaország és dynastiája iránti kötelezettségétől áthatva; oly tactica, mely a császár és népe közt szorosabb egységet, a többi hatalmasságoknál pedig elkerülhetlenül túlzó fegyverkezéseket eredményez, mely ez európai concertben a fran­czia befolyásnak e szorosabb csatlakozás által nagyobb súlyt kölcsönös, és bizalmatlanságot kelt, hogy e befolyás alól ki lehessen menekül­ni; oly tactica, mely igy neheztelő békéh­ez ve­zet, oly békéhez, melynek biztossága nincs, melynek nincs szabad szelleme, és oly állapot­hoz, mely nem tarthat. Hiába vezette a császár, midőn az elfordít­­hatlan események nyomása alatt elméletétől an­nak valósítására gyanúsított besz­dektől a leg­fényesebb tényekre ment át, a krími háborút, Anglia és Piemonttal, és intézte a syriai hadjára­tot , miután a nagy hatalmasságokkal egyetér­tésre jutott, Angliával együtt a chinai hadjáratra vállalkozott,a cochinchinaira Spanyolországgal a mexikóira Angliával és Spanyolországgal; hiába parancsol szünetet győzelmes hadainak, hogy az olaszországi izgalmak Európára ne dőljenek, s hiába írja alá a zürichi szerződést, anélkül, hogy ott kevésbé leplezné le becsvágyó terveit, mint a párisi congressuson, a­nélkül, hogy ott a legki­sebb alapot nyújtana, a neki tulajdonított uralom és hódítási vágy gyanújára. Európa nem fegy­verkezik le, és a bizalmatlanság nem szűnik meg II. Napóleon terveihez csatlakozni, azon ön­­zéstelen jellem daczára, melyet ezekben fenntar­tani igyekszik. Minő esemény történt 15 év óta Európában, a­nélkül, hogy azt a császár Európa ítélete alá ne terjesztette volna ? Minő kérdést metszett szét azon hatalmassá­gok közreműködése nélkül, melyek az 1815-iki szerződést fogalmazták ? Mikor avatkozott be fegyveresen a szerződések ellen ? Azonban Piemont közel volt a végveszélyhez, s létezése szentesítve volt a bécsi szerződések által. Ausztria határainkhoz közeledett, s Fran­­cziaország érdeke forma szerint a dologba volt szőve. A hatalmak összesen elismerték az olasz királyságot : a császár csak utánuk, Anglia után ismerte el a bevégzett tényeket. A császár idézte elő Belgium és Görögország függetlenségét, az 1830-ai és 1848-ki forradal­mat, a nápolyi és lengyel felkelést. Ellenezte­­, hogy a szent szövetség Francziaországban, Bel­giumban s mindenütt beavatkozzék, a­hol az események hatalma, mielőtt a császár uralkodni kezdett, a szerződéseket széttépte , mert ezek biztos elvek hiányában szenvedtek, nem bírtak gyökérrel az erkölcsi érdekekben, s a nemzetek hagyományaiban. Bizonyára nem. Nem a császár az tehát, a­ki Európa épületét megingatta. Mindent elkövetett, hogy az fennma­radjon. Tehát nem ő az, ki a világ békéjét megza­varta. Tehát nem ő az, a­ki a határtalanságig vitt had­készületeket, a pénzügy romlására szükségessé tette. Ezen túlságos haderők borzasztó kifejtése, ezen folytonos és lázszerű kutatási düh az újabb romboló szerek feltalálásában, ezen nyugtalan­ság, rázkódtatás oka egyedül a helyes nemzet­közi jog hiányában k­eresendő. 1815-ben a coalitió , mely legyőzött minket, kiszabá határainkat, megváltoztatta dynastiánkat s hadsergével elfog­atva tartá I. Napóleon biro­dalmát, és szövetségeseinek területét, kezében tartotta Európa jövőjét. — Mért nem alapította meg a világ békéjét? Nem létezett oly elv, melyet a franczia forra­­dalom érvényre nem emelt volna, a melyet a császárság meg nem vizsgált, s elfogadott vagy visszavetett volna. Nem létezett nép, mely mé­lyen fel nem volt rázva, nem létezett határ, me­lyet régi állapotában hagyott volna. Mindent, a­mit Francziaország húsz évi szerencsés harcz alatt felállított, a coalitió gyökerestől felfor­gatta, kivéve az általa vallott elveket. A történetek soha sem nyújtottak kedvezőbb alkalmat, a népeket csoportokra osztani, s a jo­gokat és kötelességeket ünnepélyesen kijelölni. De a nagyhatalmak, mert csak ezektől szár­maztak az 1815-ki szerződések, számon vették-e a népek törekvéseit ? Igyekezett-e Anglia azon alkotmányos elve­ket, melyeknek itthon saját nagyságát köszöni, érvényre emelni? Gondolt-e azon esetre, hogy önállólag műkö­dő hadserege hiányában, egykor Ausztria, Fran­cziaország, Poroszország és Oroszország birtok­vágyból a megalapított rendet megzavarhatják ? Megszámlálta-e Ausztria, Oroszország és Po­roszország, hány sorhajóval bir Britannia? ma­guk pedig tengeri erővel nem rendelkezhetnek. Biztosították a tengerszorosok semlegességét.? Nem. Minden uralkodó saját befolyása, s tanácso­sainak ügyessége szer­­t osztozott a földb­irtok­ban és emberek szénában, s kötelező magát az evangyelium rendeletei szerint kor­mányozni. — Azután elhatározták, hogy mindenütt, a­hol for­radalmi mozgalmak mutatkozik, be fognak avatkozni, de nagyon őrizkedtek világosan kö­rülírni, mit értenek tulajdonkép a fo­gadalom neve alatt ! Azon államintéz­ményekkel, melyek a szár­mazás, erkölcsök és hagyományok szerint egyes kormányok alatt egyesítendő népcsoportoknak adandók lennének, úgy látszik, senki sem gon­dolt. Senkinek sem jutott eszébe, hogy saját kebelébe zárja a forradalmat, melyről azt hive, hogy legyőzte. Midőn igy, a­mint épen lehetett, az egymást féltékenyen ell­­őrző Ausztria és Poroszország megalakult, s köztök a tőrök vallásban és törek­vésekben különböző Németország fölállittatott; midőn Oroszország csak félig-meddig jön kielé­gítve, Francziaország csorbítva, Olaszország el­nyomva, Svédország, Dánia s csaknem minden középállam elkedvetlenitne, azt hivéli, Európa egyensúlyát megalapították ? . Várjon mire ? A négy szárazföldi nagyhatalom féltékenysé­gére, melyek, Francziaországot k­ivéve, mind­nyájan különváló elemeket voltak egyes sterdek magukban, a haladással bensőleg szövetkezett forradalom gyűlöletére , a di­nastiák legitimitá­sára, a népek hallgatására, az interventio absolut kényszerkötelezettségére. Az 1815-ki szerződések a politikai erkölcs­érzetben nem léteztek valósággal, s tartósak nem lehettek. Alkalmaztatott a nápolyi szerződések­re, de Görögország felkelt. Francziaországban forradalmat csinált, Belgium fellázadt Holland ellen, s mindig új fátyol borul a bécsi szerződé­sekre. Sőt interveniált­ak egyenes ellentétben velük Hollandban és Törökországban. Nem III. Napóleon császár rendítette meg te­hát az 1815-ki szerződéseket, s valóban nem mondott újat nov. 5 ki nyilatkozatában, hogy létezni megszűnjenek. Csak egy pillanatig áll­tak fönn, mely alatt Angolország a Scheldet­ meg­­nyittatta, s a világ minden tetszése szerinti pont­ján a tengeri uralmat biztosíttatta magának, mi­alatt Porosz­, Oroszor­zág és Ausztria Európát maguk is szövetségeseik közt fölosztották. Ezzel meghaltak a bécsi egyezmények, néhány pusz­tán anyagi tény megszülése után, melyeknek hason tények nyomán fegyver vagy forradalmak által kelll módosulniok. Hamis állítás, hogy e szerződéseken alapú politikai épü­letünk, s a nemzetközi jogot ezek képezik. A jogképzésre általánosan elismert és elfogadott elvből kell kiindulni, melynek sért­­hetlensége minden támadás elöl megoltalmaz­ható. Vájjon minő elven alapszik az 1815-ki, és melyen az 1863-diki Európa ? Mondja meg valaki! Tényt mindig pótolhat a tény. A tilsiti békét, a háború tényét ismét a háború szüntette meg ; de az 1789-ki elvek túlélték az 1815-ki inva­­siót , mert magasabb jogon állnak, s minden nemzettel, minden emberrel közösök. Minden dynastia össze fog roskadni, mely állandón félre­ismeri azokat, épen oly bizonyosan, a mily két­ségtelenül újra trónra ültették a Napoleonidákat. Megfogható már most, hogy ha Európa bármely pontján ezen elvek a népkormányzatot illetőleg rendszeresen megtámadtatnak, az ez alatt szen­vedő népcsoportok Francziaország császára felé irányozzák tekintetüket. Épen ez az, a­mi az 1815 -i szerződések bá­­mulóinál nemzetünket ilyen gyanúba hozza; ez az oka, hogy miért zárattak ki uralkodóink, még a restauratio alatt is, a­mikor csak lehetett, Eu­rópa tanácsából, vagy csak a legnagyobb bizal­matlansággal fogadtattak be. Ezért fogják rá III. Napóleonra, hogy nagyravágyó terveket kohol. Mert a nemzeti választáson és dynastiája jogain nyugvó elvek, mint természetes szövet­ségeseivé teszik a bécsi szerződések erejénél fogva a nagy hatalmak uralkodó pálczái alatt egyesített népeket, a­melyek még nem assimilál­­tattak, s azokat, a­melyek akár tökéletes függet­lenségre, akár más államokhozi visszacsatolta­­tásra, akár pedig érdekeiknek s szokásaiknak jobban megfelelő kormányra vágyódnak. A minden erkölcsi erőt nélkülöző 1815-iki szerződések, mivel nem alapszanak semmi ma­gasabb elven , a nagyhatalmak kölcsönös féltékeny kérdésé­hez, vagyis többé kevésbbé arányos katonai erejükhöz mért egyensúly, és pedig oly kép, hogy ha egyikök fegyverkezik, a többi is kénytelen, ha a súlyegyént fenn akarja tartani, szintén fegyverkezni ; az európai egybegyűlt tanács (concert euro­­ropéen), mely a kormányok összessége előtt el van zárva, melyek földrajzi helyzetüknél fogva kénytelenek ezen öt nagyhatalom valamelyiké­nek befolyása alatt mozogni, és örökös aggoda­lomban élni; a folyton folyvást a miatt gyanús szemmel tar­tott Francziaország, mivel az 1815-ki szerződé­sek­­ ellene készíttettek, mivel nemzeti joga és dynastiája — ezt csakugyan ki kell itt mondani — nyilvános feltüntetése ezen szerződések nyil­ván­való tehetetlenségének. Európa békéje szüntelen fenyegettetve a mi nemzetünkre hárított azon szükségnél fogva, hogy mindenütt oltalmazza a népek jogos nem­zeti törekvéseit, mivel a népek jogos törekvé­seikben mindenütt azon fensőbb erkölcsi elvnél fogva számitnak, s jogosan számíthatnak is, mely ellen Francziaország nem véthet, hacsak minden külbefolyását, s belső biztosságát eljátszani nem akarja; ezen támogatás, bármi alakokat ruházott is rá diplomatia, akármi társadalmi szükségességeket emelt ki, s az örök, úgyszólván isteni ren­dek akármily indokaira hivatkozott is, ezen Eu­rópa tanácsában mindenkor ellenszenvvel ta­pasztalt támogatás, és azon kormányok, melyek ezen tanácsot képezik, s a­helyett, hogy a né­pek és árulkodók közt szükségessé vált döntő ítéletmondásokban hozzánk csatlakoznának, s ily módon egy csapással elhárítanák a kölcsönös fél­tékenykedés s bizalmatlanság fő okát, attól lát­szottak félni, hogy a barátságos beavatkozás, mely visszautasithatlanul reánk ruháztatott, nem Európának háború általi átalakítása tervét rej­tegeti, melynek egyedüli czélja birtokterületün­ket nagyobbitani, s a continens államait gyön­gíteni ; ezek Európa mostani államszövetségében azon indokok, melyek a császárt, mint a nemzet vá­lasztott fejét, mint öröklő uralkodót arra kény­ A­echleewig-heletelni kérdés. Registráljuk a tényeket.­­ A „Vaterland“ biztos forrásból értesül, hogy Gortsakoff herczeg a dán király követének, ki IX. Keresztélynek trónraléptét fogja jelenteni Szent Pétervárott, ki fogja nyilatkoztatni, hogy Oroszország ragaszkodik a londoni jegyzőkönyv határozataihoz, habár másrészt elvárja és meg is van győződve, hogy Dánia­ a londoni szerz­ődés határozatait lelkiismeretesen fogja teljesíteni. Gortsakoff herczegnek ezen kilátásba helyezett nyilatkozata határozott tetszéssel találkozott Pá­riában és Londonban. — Poroszország felhasználja a kedvező alkal­mat, s készül a háborúra. Ezen készületeket a reactionarius párt is helyesli, mert azoknak nem csupán Dánia ellenében lehet hasznát venni. A hadi készületek a diplomátiai működéssel semmi összeköttetésben nincsenek. Nemcsak hogy a szövetségi végrehajtó hadtest tartalékát képező porosz hadkontingens áll már indulásra készen, hanem minden közigazgatási ágban jelentékeny rendszabályok hozatnak arra nézve, hogy min­den eventualitásnak szemébe lehessen tekinteti. A katonai élelmezési ügy egészen rendezve van, uralkodik. A tengerészetnél a legnagyobb tevé­kenység. Brémából írják múlt hó 27 föl az„Ostsee Zei­t.“-nak, hogy egy ottani nagy kereskedő­ház a pi­rosz kormány megbízásából a glasgowban az amerikai confoedr ráttak szárjára készített, s az angol kormány által zár alá vett pánczélos ha­jót 1 millió talléron megvette. Ezen hír nagy örömet gerjesztett, mert ezen két pánczélos hajó megbírja akadályozni a dánok által tervett ost­­romszárlatot. — Gothában a gothsi magánb­aknál egy schleswig-holsteini főpénztár állíttatott fel,a mely­nek bevételei a schleswig-holsteini ügy érdeké­ben fognak felhasználtatni. — A „B. M. Zeitung“ egy franczia lap után helyesnek találja szen indítványt hogy a her­­czegségek lakossága döntsön saját joga felett. E czélból a szövetségi végrehajtásra kiküldött hadosztály csak azért nyomná ki a herczegségek­­ből a dán katonaságot, hogy annak lakossága szabadon szavazhasson. — Berlinben­­ hó 2- én az egyetemi polgár­ság tartott egy nagygyűlést a schleswig-holsteini kérdésben. 900­ táb­el­ben gyűltek össze a tanu­lók, s minthogy a helyiség igen kicsiny volt,kül­dötte­égileg felhívták a rectort, hogy a főter­met nyittassa ki. A rector megtagadta az ifjúság ké­rését. Erre az egyetem­i tanulók egész csendben a következő határozatot hozták. 1-er. A berlini tanulóifjúság becsületben kötelességének ismeri a schleswig-holsteini függetlenségi earetben min­den rendelkezése alatt levő eszközei részt venni. 2-ér. Ezen határozas végrehajtására egy bizott­ság küldetik ki, melynek feladata a) pénzgyűj­tőst eszközölni Schleswig - Holstein számára; b) lépéseket tenni az iránt, hogy az ifjúság hadviselésre képessé váljék. A thüringiai ta­nulóifjúságban is élénk mozgalom és részvét je­lentkezik a Schleswig-holsteini ügy iránt.­­ A fegyvergyakorlatokra máris 112 tanuló íratta be magát. Rottenburg, Schorndorf tanuló ifjúsága sem marad hátra, s feliratokat intézett a mi­nisztériumhoz. A freiburgi tanuló ifjúság Frigyes, augustenburgi herczeghez intézett feliratot. — Göttingából írják a „D. A. Zeitungénak, hogy a göttingai tanács s polgári képviselőtestü­let egy feliratot intéznek a minisztériumhoz, melyben felhivándják azt, hogy Frigyes augus­tenburgi herczeget ismerje el a kormány S­cles­­wig-Holstein herczegének, s ezen tartományokat zár alá vévék, annak birtokát mielőbb bizto­sítsák a legitim örökösnek. A göttingai akadé­miai tornaegylet pedig azon határozatot hozta, hogy Sc­hleswig Holstein jogaiért kész m­inden perezben fegyverrel is küzdeni. — Hannoverából irják a .D. Alig. Zeitungá­­nak, hogy a holsteini végrehajtó badcon'rigena szapon­ácát czélzó rendelet már kiadatott. A hannoverii hadcsapat fog állani e szerint: hat zászlóalj gyalogságból (4800), 2 lovasezred, 760 ló, s 600 tüzér, utász- és szekerész. — Badenből írják, hogy a rendek múlt hó 30-ra hivattak össze, hogy a schleswig-holsteini kérdésben nyilatkozzanak. Mint a dél­németor­szági lapok írják Badenben nagy megelégedést idézett elő a badeni kormánynak a schleswig­­holsteini ügyben való magatartása. A „Badische Landeszeitung“ ismételve azon aggodalmát fejezi ki, hogy a német szövetséggyűlés nem fog eré­lyesen fellépni a schleswig-holsteini kérdésben, a miért is egyedüli utódnak tartja, ha Német­ország önkény­­eseket gyűjt, s így szabadítja meg a schleswig-holsteiniakat a dán uralom alól. —­ Pfortheimból egy küldöttség nyújtotta át a pfortheimi népgyűlés határozatait a nagyher­cegnek, ki a küldöttségnek adott válaszában biztosítá az illetőket, hogy az egyesült közös tö­rekvésnek sikerülni fog Németország jogait s becsületét megvédeni. — A brémai színi­özigazgatóság f. hó 8-kán tart egy nagy előadást a Schleswig holsttiniak javára. — Kurhessen hivatalos lapja kijelenti, hogy habár Kurhessen a londoni jegyzőkönyv helyes­léséhez járult is, a kormány tudni fogja, hogy mi a kötelessége, midőn Németország jogainak érvényesítéséről a becsületéről van szó.­­ A brémai nép szintén intézett egy feliratot a brémai tanácshoz, melyben kijelenti a polgár­ság, hogy habár egy Dánia ellen folytatandó há­ború igen káros lenne Brémára nézve, ettől még­sem riad vissza, midőn Németország becsülete forog szóban. Felhívják aláírók a senatust, hogy a herczegségek jogait védje a szövetséggyűlé­­sen, s az augustenburgi herczeg elismerése mel­lett nyilatkozzék. lyeslik R­u­s­s­e­­. gróf okoskodását, s bölcs lé­pésnek tar­tják a britt kormány elhatározását. Különösen a „Times“ az, melynek okoskodása szembeötlő, mely magasztalva a britt kormány bölcs intézkedését, e fáradságban egy egészen új politikai rend eszméit fejtegeti, s belemerült­­ségében végre oda jut, hogy kijelentve, miként ő az er­beri képességet nem tartja elégségesnek a császár által javaslatot munka bevégzésére, s hogy jobb a dolgok szabályzását önmagára hagy­ni „bízva a jövőben, az emberi természet isme­retlen törvényeiben, s a láthatatlan legfőbb ha­talom befolyásában.“ Ilyen okoskodást a „France“ nem hagyhatott meg érintetlenül; szerinte „ezen eszmemenet az Eu­rópát és a’világot'nyugtalanitó kérdések szabály­zását Istenre bizza; és a gondviselésben helyzett ezen bizalom mindenesetre tiszteletreméltó, s mi osztjuk azt, hanem a gondviselés csak azokat segíti, kik fáradoznak, s nem hiszszük, hogy álta­la a fatalizmus pártolva lenne. Egyébiránt az angolok eléggé bebizony­íták, hogy e mondatot­ segíts magadon, és az Isten is segít­­n­i fog, nagyon értik, és a „Times“ a fennfor­gó körüli ér­vben mégis a fatalizmus politikájá­nak tervét állítja fel. Szomszéd­unk józan értelmét inkább ismerjük, semhogy a világlap e beszédét komolyan vehetnék, fedeznie kellett egy rosz ügyet, s e munkájában csak rosz érveket talált; ez mindez.“ — November utolsó napjén a Tuilleriák pa­lotájában miniszteri tanács tartatott, melyben a Compiegneből e czélból visszaérkezett császár személyesen elnökölt. Állítják, hogy Fouldink a pénzügyi helyzetről készített előterjesztése dec. 1-én fog közzététetni. — Délamerikai hírek szerint a mexikói ügyek állapota javult, ismét több község nyilatkozott a franczia interventió mellett. B­a­z­a­­­n­e tábornok a franczia hadsereg élé­n, elhagyta a fővárost, s Juarez ellen megkezdő a hadműködést. Más ol­dalról az elnökről is azt hírlik, hogy egy kiáltvány­ban tudata az országgal, miként a köztársaság hadaival megindul a franczia megszálló hadak ellen. A párisi tudósítók ebben csak üres fenye­getést látnak, s inkább hiszik, hogy az elnök, a franczia csapatoktól szoríttatva, nem sokára Pe­tőfit is elhagyandja, és Monterey­be menekül. — A hir­c nég folyvást tartja magát, hogy R a d a m a, madagarcari király, nem fojtatott mes .­r. időn azok, kikre kivégeztetése bizva volt, az erőszakos nyomások alatt a királyt vér­zeni látták, megijedtek, mert a király vérének nem szabad folyni kivégeztetésekor, s ezért re in­­fecta megszaladtak ; hű szolgái ezt észrevéve, felölelték, a biztos helyre m­enekültek vele, hol magához térvén, a kigyógyulvén, levelet intézett a franczia császárhoz, regélyét kérve, hogy trón­ját visszafoglalhassa. E levél állítólag útban vol­na Francziaország felé. A szigeten a vélemény a tömeg közt általában el van terjedve. — A törvényhozó test folytatja ig­zi­lási munkáját ; úgy hiszik, hogy december hó első felében be­végzi, a hozzá áthat a vílarzs. u­rali nagy debathoz. szerítők, hogy nov. 5-én ép oly békülékeny, a milyen szilárd felszólalásába e kettő közti vá­lasztást tűzte ki : „congressus vagy háború.“ (Vége következik.) Franci­aoreság. A csász. meghívó levélre válaszoló fejedelmek na­gy része személyes megjelenést ígért; ezek közt vannak a „Memor. Dipl.“ szerint: a pápa, a belga király, spanyol királynő, a­zultán, a dán király, a svéd király, Olaszország királya, a por­tugál király és a hellének királya. — Párisi lapok folytatják az angol kormány tagadó válaszának elemzését, s hogy e munka több és választékosabb anyagot nyerjen, a pos­­ta meghozta a londni lapokat is, melyek általá­ban — a „Sun“ és a „Herald“ kivételével —de­ Táviréti jenniffeffe — Hamburg, dec. 1. A dánok éjjel titok­ban ürítik holsteini depot-ikat. A békés mozga­­lom Frigyes augustenburgi bi rezeg ügyében növekedőben van. (Prerse.) — Berlin, dec. 1. A képviselőhöz mai ülé­­sében a Schleswig Holstein feletti vitákban Biss­marck miniszterelnök kijelente : A london­szerződés aláírása sajnálatos, azonban becsüleg­tünk s az eszélyesség érdeke parancsolja, hogy szerződési hűségünkhöz gyanút ne engedjünk­ férni. Mi ugyanazon alapon állunk Dániára néz­­­ve. A londoni szerződés és az 1851—1852-ik­ egyezmények együtt állanak és buknak. A lon­­doni szerződé­seli elpártolás Schleswig ál­ását megingatná, és a szerződéses alapot vonná el tőle. — Annak eldöntését, várjon és mikor leen­­dünk azon helyzetben, hogy a dán kötelezett­sé­geknek min­den oldalréli kétségtelen nem-telje­sítése által feloldhatjuk magunkat a londoni szerződések alól, s a kormány magának tartja fenn ; ezen kérdés eldöntését sem a szövetség­­gyűlésre nem bízhatja, sem itt ki nem fejtheti. Ausztriával értekezleteket tartottunk, melyek folytán a londoni szerződésre és annak következ­ményeire vonatkozólag az egyetértő magatartás egyelőre biztosítva van. Lauenburgban IX. Ke­reszteit szerződés nélkül is örökösödésre jogo­sultnak tartjuk. Holsteinre nézve a jogczim a londoni szerződésen és az 1851—1852-iki egyez­ményeken alapul , melyeknek Bolidaris cgybe­­íüg£lését mi úgy foghatjuk fel, mint Bluhme. Míg a londoni szerződés el nem enyészik, addig az oet. 1-i executiós határozat indokai folyvást fenn­állnak. Mi Ausztriával együtt ezen végrehajtás azonnali foganatosítását fogjuk indítványozni­ katonai intézkedéseket, s az országgyűlésnek a pénz­eszköz irán­t előterjesztést teendünk. — Pár­is, dec. 1. A „Progrés de Lyon“ hír­lap két hónapra felfüggesztetett. — München, nov. 30. Nem Pfordten báró bajor szövetséggyülési követ utasítás hiánya okoz­ta a határzat­ elhalasztást a szövetséggyűlés szom­bati ülésében, sőt Pfordten határzott javaslatá­nak szerkezete keltett bizonyos váratlan körül­ményt. Pfordten báró ismételve gyors eljárás eszközlésére utasíttatott. — München, dec. 1 Mindkét köz­ségi collegi­um elhatározta, hogy a király h­áz feliratot intéz azon k réssel: jönne vissza ő Felsége Rómából. A felirat ma délben táviratilag küldetett Ró­mába. — Berlin, dec. 1. A majd hat óra hosz­­szat tartott képviselőházi ülésben, melyben, mint előadó, Tventen szólott, a miniszterelnök a fen­tebb közlött kijelentést tette, s Waldeck védte a maga indítványát. gr. Schwerin kinyilatkoztatá, hogy ő a bizottmány javaslata mellett szava­­zand­ó Temme­l Waldeckféle indítványt pártoló, Sybel a bizottmányi javaslatot, Jung ismét Wal­deck indítványát, míg Löwe és Faucher, a bizott­­mányi javaslat mellett emeltek szót. Ezután az ülés elnapoltatván, holnap d. e. 10 órára tűzetett ki folytatása. Biti posta. Pest, dec. 2. „A congressus él*. Az angol kormány által közzétett sürgönyök megadák annak a halálos döfést.“ E szavakkal vezeti be az „Indep.“ no­vember 30 -i szemléjét. Mi lesz most már a helyzettel ? Béke-e vagy háború ? Ez ama kér­dés, melyet minden oldalról hallhatni, s melyre ez ideig nincs felelet. Az „Indep­' azt véli, hogy ez függ először az események folyamától, má­*■4

Next