Pesti Napló, 1863. december (14. évfolyam, 4140-4162. szám)
1863-12-03 / 4142. szám
közti viszály egy harmadik barátságos viszonyú hatalmasság jó szolgálatai elébe, és éppen nem általános congressus elébe terjesztessék. Következőleg nem találhatván semmi kedvező sikerre kilátást, amilyet a császár a congressus eszméjének tulajdonított, az angol kormány,parancsoló szükség szavárak engedve, érett megfontolás után azon helyzetben találja magát, hogy ő császári felsége meghívását nem fogadhatja el. Felhívom önt, hagyja másolatát e sürgönynek Drouyn de Lhuys urnái. Vagyok stb. Russel. „111. Napoleon császár és a congressus." Ily ctimű röpirat jelent meg közelebbről Páriában, mely, mint mondják, de illetékes helyeken tagadják, hivatalos sugalmazás alatt íratott. A röpirat hárczias, és szó szerint következőleg hangzik : I. A császárnak a nagy államtestületek előtt tartott beszéde, b ő felségének az uralkodókhoz intézett levele, a jelen kor legfontosabb eseményeit képezik. Következései gyümölcsözők lesznek, ha a congressus Europa politikai épületét visszaállítja ; ellenben ha a congressus nem jön létre, vagy szétoszlik, anélkül, hogy ezen épület alapjait megéetette volna, borzasztó és elkerülhetetlenek lesznek eredményei. A császárnak nem lehetett szándéka, hogy általános és jól ismert helyzetet szétbontson, de igenis ki akarta jelenteni, hogy ezen elviselhetlen helyzet tovább nem tarthat; hogy végzetesen a háborúra vezet; hogy bizalmatlankodással és túlzott fegyverkezésekkel rögtöni és ellenállhatlan eseményekkel szemben minél tovább veszteglünk, annál borzasztóbb lesz a veszély, annál rombolóbb a háború, minthogy a polgárosulás tökéletesítése a népeket az anyagi érdekek által napról napra mind jobban kötelezi. A császár beszéde és levele vagy békét tartalmaznak a világ számára congressus útján, vagy háborút helyeznek kilátásba. Valóban, a november 6-iki beszéd, mely Francziaország nevében tartatott, egész Európához fordul, a népekhez törvényszerű törekvéseikkel ép úgy, mint az uralkodókhoz, kiknek jogait biztosítai kell,azokhoz, kik magukat szabálytalan kötelességed által kötve érzik, azokhoz kik zabolátlanul hetvenkednek, valamint azokhoz, kik III. Napóleon szép szavai és levelei után oly jogokra hivatkoznak, melyekhez semmi igényük nincs. E levél és e beszéd egymást kölcsönösen felvilágosítják. Teljes egészet képeznek, s nem lehet egymástól elválasztani azokat, anélkül, hogy mindenikének határozottan kiülő jellemet ne kelljen tulajdonítni. Ha a beszédet mellőzzük, akkor az uralkodókhoz intézett levél csak diplomatiai nyilatkozvány, milyeneket a történelem többeket mutat fel, s melyet a diplomatia udvarias formáival és gondos lassúságával hatástalanná tehet. Ha a levelet mellőzzük, akkor a beszéd Francziaország nyilatkozványává lesz, melyet Európához intéz, nyilatkozvány, melyet a kabinetek kétség kívül igen fenyegetőnek fognak tekinteni nem mulasztván el azt még hasonlókhoz hasonlítói, melyek már több mint félszázad óta elkeseredett harczok jeladásai voltak. A közönség józan esze ezen látszólag csekly különbséget rögtön felfogta, s ily értelem nyilatkozott. November 5-én csupán felolvasása után a beszédnek a közvélemény háborút sejtett; november 10-én, az uralkodókhoz intézett levél közzététele után,általánosan azon hit kapott lábra, hogy a béke fenntartható lesz. Miért táplál most félelmet a közönség? Várjon a két okmányt, melyek a császári politikát a legnagyobb határozottsággal jellegzik, nem ismerte a polgárosult világ? Nem ősinte és legnagyobb bámulással fogadta? Nyelvének szabadelvűségével s méltóságával átható s felemelő gondolataival, Európa helyzetének oly valódi s hű előadásával,, mint a mely a Délen és Nyugaton megszünt, Éjszakán megvetett s mindenütt fenyegetett bécsi szerződések rímjain inog. — A közel jövőnek megjósolásában tanúsított ritka pontosságával, minden előre megállapitott rendszer s dicsvágyó terv elismerésével, az európai hatalmakhoz intézett leyális felhívására), anélkül, hogy ez alkalommal katonáinak, ágyúinak s hajóinak számára tekintettel lenne, honnan csupán létezésének tényére hivatkozva: vájjon nem képezheti-e a XIX. század hit-symbolumát a franczia császári trónbeszéd és levél ? Avagy e trónbeszéd s a császári levél nem ajánlja-e a fejedelmek egymásközti, a a fejedelmek a népekkel való szent szövetséget? Oly szent szövetséget, mely az igényeket mérsékli, a jogoknak jogczimet, a hatalmaknak vezérirányt ad ; egy, a keresztény türelemre alapított szent szövetséget, mely türelemre az 1815 -i szerződés oly fényesen hivatkozott, a nélkül, hogy azt a sértések ellen megbirta volna védelmezni. Ez kétségkívül elvitázhatlan s Napóleon történetének legszebb részét irta meg az által. Ha azonban a diplomatia paralizálni akarja a császári levél hatását; ha a hatalmak még az európai jog elvei felett sincsenek egyetértésben; ha azok, egyetértve bár az elvek iránt, csak alkalmazásától vonakodnak ; ha a congressus nemes és nagyszerű gondolatát elfogadják,s annak gyakorlati hatását mégis kérdés alá helyezik; ha azt úgy utasítják vissza, mint amely nem képes a mostani tényeket viszályok nélkül módosítani, mely nem képes csupán erkölcsi tekintélyével áldozatokat róvni fel, fennálló szerződéseket megváltoztatni, a határokat kiigazítani, anélkül, hogy határozatainak végrehajtására megkívántató erőt ne a kényszereszközök közül választana; mi marad hátra egyéb ? A nov. 5-ki beszéd. Megmarad azon szilárd, habár higgadt nyilatokzat, melyet a világ szeme láttára egy 40 millióból álló nemzet, harczias roppant hadsereg birtokában tett, hogy tudniillik azon feltétel, melyeken Európa politikai épülete nyugszik, nem bírja többé azt fenntartani, s hogy az elkerülhetlen események háborút fognak előidézni, mely annál pusztítóbb és rombolóbb lesz, minél tovább tart a helyzet, mely azt kikerülhetlen végzetként előidézte. S a nyilatkozatot nem lehet visszahúzni; Francziaország érdekei s becsülete forognak szőnyegen ; a nyilatkozat tiszta és határozott, s értelme : háboru a tavaszszal. H. Tizenöt év óta, azon laptól fogva, midőn a franczia nemzet a köztársaság elnökére, s utóbb császárra fizta sorsának és politikájának intézését, esen puliika a külföldön főleg arra volt irányozva, hogy a háború csapásait távol tartsa. Olvass,a.i el csak III. Napoleon összes beszédjeit, 1852 oct. 9 ke . a, midőn Bordeauxban a Francziaország által alapított császárság elveit fejtegette, 1863. nov. 5 -ég, mely utóbbiban az 1815-1. szerződésének megszűnését mondja ki ; tanulmányozzák csak diplomatájának minden okmányát azon levéltől fogva, melyet 1849. aug. 18-án Ney Edgard tábornoknak irt, egész addig, mely az utóbbi napokban az európai uralkodókhoz intéztetett, s nem lehet meg nem győződve lennünk arról, hogy a császár minden kitelhető módon s erőfeszítéssel igyekezett fenntartani a világbékét, azon világbékét, mely, szerinte, Francziaországhoz s császárához méltó, azon világbékét, mely, ha biztossága megtöretik, nagy dolgok védelmével nagy eredményeket is idézhet elő. Ezen igazságot mindenki belátja. A császár szavait s dipomatiáját azonban Blattomban gyanúsították oly érdekek miatt, s szenvedéllyel, melyeket közelebb nem akarunk festeni ; igyekeztek rajta, hogy úgy állítsák azokat a vén Europa elé, mint egy egyszerű, de ügyes s büszke palástot, mely alatt az auszterlitzi s jénai csatakard minden perezben kész a küzdelemre, s a mely redöiben egy, a tengerszoroson túlterjedő expeditio tervét hidegen rejtegeti. A szent szövetség foglyának unokaöcscsére reáfogták, hogy a nagy hadvezér dicsvágyó terveivel van eltelve : azon számos fogolynak a szerencsétlenség iskolájában a népek és fejedelmek kötelességei felett való elmélkedésben s utángondolásban nőtt föl, reáfogták, hogy Olaszország egyik másik régi kis államának zsarnoka által követett zugpolitikát akar követni. Oly taktika, mely sajnálandó lenne, ha szerencsétlenségre oly szellem ellen lenne intézve, mely kevésbé szilárd, kevésbé higgadt, kevésbé biztos önmagáról, s kevésbé volt a világ, Francziaország és dynastiája iránti kötelezettségétől áthatva; oly tactica, mely a császár és népe közt szorosabb egységet, a többi hatalmasságoknál pedig elkerülhetlenül túlzó fegyverkezéseket eredményez, mely ez európai concertben a franczia befolyásnak e szorosabb csatlakozás által nagyobb súlyt kölcsönös, és bizalmatlanságot kelt, hogy e befolyás alól ki lehessen menekülni; oly tactica, mely igy neheztelő békéhez vezet, oly békéhez, melynek biztossága nincs, melynek nincs szabad szelleme, és oly állapothoz, mely nem tarthat. Hiába vezette a császár, midőn az elfordíthatlan események nyomása alatt elméletétől annak valósítására gyanúsított beszdektől a legfényesebb tényekre ment át, a krími háborút, Anglia és Piemonttal, és intézte a syriai hadjáratot , miután a nagy hatalmasságokkal egyetértésre jutott, Angliával együtt a chinai hadjáratra vállalkozott,a cochinchinaira Spanyolországgal a mexikóira Angliával és Spanyolországgal; hiába parancsol szünetet győzelmes hadainak, hogy az olaszországi izgalmak Európára ne dőljenek, s hiába írja alá a zürichi szerződést, anélkül, hogy ott kevésbé leplezné le becsvágyó terveit, mint a párisi congressuson, anélkül, hogy ott a legkisebb alapot nyújtana, a neki tulajdonított uralom és hódítási vágy gyanújára. Európa nem fegyverkezik le, és a bizalmatlanság nem szűnik meg II. Napóleon terveihez csatlakozni, azon önzéstelen jellem daczára, melyet ezekben fenntartani igyekszik. Minő esemény történt 15 év óta Európában, anélkül, hogy azt a császár Európa ítélete alá ne terjesztette volna ? Minő kérdést metszett szét azon hatalmasságok közreműködése nélkül, melyek az 1815-iki szerződést fogalmazták ? Mikor avatkozott be fegyveresen a szerződések ellen ? Azonban Piemont közel volt a végveszélyhez, s létezése szentesítve volt a bécsi szerződések által. Ausztria határainkhoz közeledett, s Francziaország érdeke forma szerint a dologba volt szőve. A hatalmak összesen elismerték az olasz királyságot : a császár csak utánuk, Anglia után ismerte el a bevégzett tényeket. A császár idézte elő Belgium és Görögország függetlenségét, az 1830-ai és 1848-ki forradalmat, a nápolyi és lengyel felkelést. Ellenezte, hogy a szent szövetség Francziaországban, Belgiumban s mindenütt beavatkozzék, ahol az események hatalma, mielőtt a császár uralkodni kezdett, a szerződéseket széttépte , mert ezek biztos elvek hiányában szenvedtek, nem bírtak gyökérrel az erkölcsi érdekekben, s a nemzetek hagyományaiban. Bizonyára nem. Nem a császár az tehát, aki Európa épületét megingatta. Mindent elkövetett, hogy az fennmaradjon. Tehát nem ő az, ki a világ békéjét megzavarta. Tehát nem ő az, aki a határtalanságig vitt hadkészületeket, a pénzügy romlására szükségessé tette. Ezen túlságos haderők borzasztó kifejtése, ezen folytonos és lázszerű kutatási düh az újabb romboló szerek feltalálásában, ezen nyugtalanság, rázkódtatás oka egyedül a helyes nemzetközi jog hiányában keresendő. 1815-ben a coalitió , mely legyőzött minket, kiszabá határainkat, megváltoztatta dynastiánkat s hadsergével elfogatva tartá I. Napóleon birodalmát, és szövetségeseinek területét, kezében tartotta Európa jövőjét. — Mért nem alapította meg a világ békéjét? Nem létezett oly elv, melyet a franczia forradalom érvényre nem emelt volna, a melyet a császárság meg nem vizsgált, s elfogadott vagy visszavetett volna. Nem létezett nép, mely mélyen fel nem volt rázva, nem létezett határ, melyet régi állapotában hagyott volna. Mindent, amit Francziaország húsz évi szerencsés harcz alatt felállított, a coalitió gyökerestől felforgatta, kivéve az általa vallott elveket. A történetek soha sem nyújtottak kedvezőbb alkalmat, a népeket csoportokra osztani, s a jogokat és kötelességeket ünnepélyesen kijelölni. De a nagyhatalmak, mert csak ezektől származtak az 1815-ki szerződések, számon vették-e a népek törekvéseit ? Igyekezett-e Anglia azon alkotmányos elveket, melyeknek itthon saját nagyságát köszöni, érvényre emelni? Gondolt-e azon esetre, hogy önállólag működő hadserege hiányában, egykor Ausztria, Francziaország, Poroszország és Oroszország birtokvágyból a megalapított rendet megzavarhatják ? Megszámlálta-e Ausztria, Oroszország és Poroszország, hány sorhajóval bir Britannia? maguk pedig tengeri erővel nem rendelkezhetnek. Biztosították a tengerszorosok semlegességét.? Nem. Minden uralkodó saját befolyása, s tanácsosainak ügyessége szert osztozott a földbirtokban és emberek szénában, s kötelező magát az evangyelium rendeletei szerint kormányozni. — Azután elhatározták, hogy mindenütt, ahol forradalmi mozgalmak mutatkozik, be fognak avatkozni, de nagyon őrizkedtek világosan körülírni, mit értenek tulajdonkép a fogadalom neve alatt ! Azon államintézményekkel, melyek a származás, erkölcsök és hagyományok szerint egyes kormányok alatt egyesítendő népcsoportoknak adandók lennének, úgy látszik, senki sem gondolt. Senkinek sem jutott eszébe, hogy saját kebelébe zárja a forradalmat, melyről azt hive, hogy legyőzte. Midőn igy, amint épen lehetett, az egymást féltékenyen ellőrző Ausztria és Poroszország megalakult, s köztök a tőrök vallásban és törekvésekben különböző Németország fölállittatott; midőn Oroszország csak félig-meddig jön kielégítve, Francziaország csorbítva, Olaszország elnyomva, Svédország, Dánia s csaknem minden középállam elkedvetlenitne, azt hivéli, Európa egyensúlyát megalapították ? . Várjon mire ? A négy szárazföldi nagyhatalom féltékenységére, melyek, Francziaországot kivéve, mindnyájan különváló elemeket voltak egyes sterdek magukban, a haladással bensőleg szövetkezett forradalom gyűlöletére , a dinastiák legitimitására, a népek hallgatására, az interventio absolut kényszerkötelezettségére. Az 1815-ki szerződések a politikai erkölcsérzetben nem léteztek valósággal, s tartósak nem lehettek. Alkalmaztatott a nápolyi szerződésekre, de Görögország felkelt. Francziaországban forradalmat csinált, Belgium fellázadt Holland ellen, s mindig új fátyol borul a bécsi szerződésekre. Sőt interveniáltak egyenes ellentétben velük Hollandban és Törökországban. Nem III. Napóleon császár rendítette meg tehát az 1815-ki szerződéseket, s valóban nem mondott újat nov. 5 ki nyilatkozatában, hogy létezni megszűnjenek. Csak egy pillanatig álltak fönn, mely alatt Angolország a Scheldet megnyittatta, s a világ minden tetszése szerinti pontján a tengeri uralmat biztosíttatta magának, mialatt Porosz, Oroszorzág és Ausztria Európát maguk is szövetségeseik közt fölosztották. Ezzel meghaltak a bécsi egyezmények, néhány pusztán anyagi tény megszülése után, melyeknek hason tények nyomán fegyver vagy forradalmak által kelll módosulniok. Hamis állítás, hogy e szerződéseken alapú politikai épületünk, s a nemzetközi jogot ezek képezik. A jogképzésre általánosan elismert és elfogadott elvből kell kiindulni, melynek sérthetlensége minden támadás elöl megoltalmazható. Vájjon minő elven alapszik az 1815-ki, és melyen az 1863-diki Európa ? Mondja meg valaki! Tényt mindig pótolhat a tény. A tilsiti békét, a háború tényét ismét a háború szüntette meg ; de az 1789-ki elvek túlélték az 1815-ki invasiót , mert magasabb jogon állnak, s minden nemzettel, minden emberrel közösök. Minden dynastia össze fog roskadni, mely állandón félreismeri azokat, épen oly bizonyosan, a mily kétségtelenül újra trónra ültették a Napoleonidákat. Megfogható már most, hogy ha Európa bármely pontján ezen elvek a népkormányzatot illetőleg rendszeresen megtámadtatnak, az ez alatt szenvedő népcsoportok Francziaország császára felé irányozzák tekintetüket. Épen ez az, ami az 1815 -i szerződések bámulóinál nemzetünket ilyen gyanúba hozza; ez az oka, hogy miért zárattak ki uralkodóink, még a restauratio alatt is, amikor csak lehetett, Európa tanácsából, vagy csak a legnagyobb bizalmatlansággal fogadtattak be. Ezért fogják rá III. Napóleonra, hogy nagyravágyó terveket kohol. Mert a nemzeti választáson és dynastiája jogain nyugvó elvek, mint természetes szövetségeseivé teszik a bécsi szerződések erejénél fogva a nagy hatalmak uralkodó pálczái alatt egyesített népeket, amelyek még nem assimiláltattak, s azokat, amelyek akár tökéletes függetlenségre, akár más államokhozi visszacsatoltatásra, akár pedig érdekeiknek s szokásaiknak jobban megfelelő kormányra vágyódnak. A minden erkölcsi erőt nélkülöző 1815-iki szerződések, mivel nem alapszanak semmi magasabb elven , a nagyhatalmak kölcsönös féltékeny kérdéséhez, vagyis többé kevésbbé arányos katonai erejükhöz mért egyensúly, és pedig oly kép, hogy ha egyikök fegyverkezik, a többi is kénytelen, ha a súlyegyént fenn akarja tartani, szintén fegyverkezni ; az európai egybegyűlt tanács (concert euroropéen), mely a kormányok összessége előtt el van zárva, melyek földrajzi helyzetüknél fogva kénytelenek ezen öt nagyhatalom valamelyikének befolyása alatt mozogni, és örökös aggodalomban élni; a folyton folyvást a miatt gyanús szemmel tartott Francziaország, mivel az 1815-ki szerződések ellene készíttettek, mivel nemzeti joga és dynastiája — ezt csakugyan ki kell itt mondani — nyilvános feltüntetése ezen szerződések nyilvánvaló tehetetlenségének. Európa békéje szüntelen fenyegettetve a mi nemzetünkre hárított azon szükségnél fogva, hogy mindenütt oltalmazza a népek jogos nemzeti törekvéseit, mivel a népek jogos törekvéseikben mindenütt azon fensőbb erkölcsi elvnél fogva számitnak, s jogosan számíthatnak is, mely ellen Francziaország nem véthet, hacsak minden külbefolyását, s belső biztosságát eljátszani nem akarja; ezen támogatás, bármi alakokat ruházott is rá diplomatia, akármi társadalmi szükségességeket emelt ki, s az örök, úgyszólván isteni rendek akármily indokaira hivatkozott is, ezen Európa tanácsában mindenkor ellenszenvvel tapasztalt támogatás, és azon kormányok, melyek ezen tanácsot képezik, s ahelyett, hogy a népek és árulkodók közt szükségessé vált döntő ítéletmondásokban hozzánk csatlakoznának, s ily módon egy csapással elhárítanák a kölcsönös féltékenykedés s bizalmatlanság fő okát, attól látszottak félni, hogy a barátságos beavatkozás, mely visszautasithatlanul reánk ruháztatott, nem Európának háború általi átalakítása tervét rejtegeti, melynek egyedüli czélja birtokterületünket nagyobbitani, s a continens államait gyöngíteni ; ezek Európa mostani államszövetségében azon indokok, melyek a császárt, mint a nemzet választott fejét, mint öröklő uralkodót arra kény Aechleewig-heletelni kérdés. Registráljuk a tényeket. A „Vaterland“ biztos forrásból értesül, hogy Gortsakoff herczeg a dán király követének, ki IX. Keresztélynek trónraléptét fogja jelenteni Szent Pétervárott, ki fogja nyilatkoztatni, hogy Oroszország ragaszkodik a londoni jegyzőkönyv határozataihoz, habár másrészt elvárja és meg is van győződve, hogy Dánia a londoni szerződés határozatait lelkiismeretesen fogja teljesíteni. Gortsakoff herczegnek ezen kilátásba helyezett nyilatkozata határozott tetszéssel találkozott Páriában és Londonban. — Poroszország felhasználja a kedvező alkalmat, s készül a háborúra. Ezen készületeket a reactionarius párt is helyesli, mert azoknak nem csupán Dánia ellenében lehet hasznát venni. A hadi készületek a diplomátiai működéssel semmi összeköttetésben nincsenek. Nemcsak hogy a szövetségi végrehajtó hadtest tartalékát képező porosz hadkontingens áll már indulásra készen, hanem minden közigazgatási ágban jelentékeny rendszabályok hozatnak arra nézve, hogy minden eventualitásnak szemébe lehessen tekinteti. A katonai élelmezési ügy egészen rendezve van, uralkodik. A tengerészetnél a legnagyobb tevékenység. Brémából írják múlt hó 27 föl az„Ostsee Zeit.“-nak, hogy egy ottani nagy kereskedőház a pirosz kormány megbízásából a glasgowban az amerikai confoedr ráttak szárjára készített, s az angol kormány által zár alá vett pánczélos hajót 1 millió talléron megvette. Ezen hír nagy örömet gerjesztett, mert ezen két pánczélos hajó megbírja akadályozni a dánok által tervett ostromszárlatot. — Gothában a gothsi magánbaknál egy schleswig-holsteini főpénztár állíttatott fel,a melynek bevételei a schleswig-holsteini ügy érdekében fognak felhasználtatni. — A „B. M. Zeitung“ egy franczia lap után helyesnek találja szen indítványt hogy a herczegségek lakossága döntsön saját joga felett. E czélból a szövetségi végrehajtásra kiküldött hadosztály csak azért nyomná ki a herczegségekből a dán katonaságot, hogy annak lakossága szabadon szavazhasson. — Berlinben hó 2- én az egyetemi polgárság tartott egy nagygyűlést a schleswig-holsteini kérdésben. 900 tábelben gyűltek össze a tanulók, s minthogy a helyiség igen kicsiny volt,küldötteégileg felhívták a rectort, hogy a főtermet nyittassa ki. A rector megtagadta az ifjúság kérését. Erre az egyetemi tanulók egész csendben a következő határozatot hozták. 1-er. A berlini tanulóifjúság becsületben kötelességének ismeri a schleswig-holsteini függetlenségi earetben minden rendelkezése alatt levő eszközei részt venni. 2-ér. Ezen határozas végrehajtására egy bizottság küldetik ki, melynek feladata a) pénzgyűjtőst eszközölni Schleswig - Holstein számára; b) lépéseket tenni az iránt, hogy az ifjúság hadviselésre képessé váljék. A thüringiai tanulóifjúságban is élénk mozgalom és részvét jelentkezik a Schleswig-holsteini ügy iránt. A fegyvergyakorlatokra máris 112 tanuló íratta be magát. Rottenburg, Schorndorf tanuló ifjúsága sem marad hátra, s feliratokat intézett a minisztériumhoz. A freiburgi tanuló ifjúság Frigyes, augustenburgi herczeghez intézett feliratot. — Göttingából írják a „D. A. Zeitungénak, hogy a göttingai tanács s polgári képviselőtestület egy feliratot intéznek a minisztériumhoz, melyben felhivándják azt, hogy Frigyes augustenburgi herczeget ismerje el a kormány Scleswig-Holstein herczegének, s ezen tartományokat zár alá vévék, annak birtokát mielőbb biztosítsák a legitim örökösnek. A göttingai akadémiai tornaegylet pedig azon határozatot hozta, hogy Schleswig Holstein jogaiért kész minden perezben fegyverrel is küzdeni. — Hannoverából irják a .D. Alig. Zeitungának, hogy a holsteini végrehajtó badcon'rigena szaponácát czélzó rendelet már kiadatott. A hannoverii hadcsapat fog állani e szerint: hat zászlóalj gyalogságból (4800), 2 lovasezred, 760 ló, s 600 tüzér, utász- és szekerész. — Badenből írják, hogy a rendek múlt hó 30-ra hivattak össze, hogy a schleswig-holsteini kérdésben nyilatkozzanak. Mint a délnémetországi lapok írják Badenben nagy megelégedést idézett elő a badeni kormánynak a schleswigholsteini ügyben való magatartása. A „Badische Landeszeitung“ ismételve azon aggodalmát fejezi ki, hogy a német szövetséggyűlés nem fog erélyesen fellépni a schleswig-holsteini kérdésben, a miért is egyedüli utódnak tartja, ha Németország önkényeseket gyűjt, s így szabadítja meg a schleswig-holsteiniakat a dán uralom alól. — Pfortheimból egy küldöttség nyújtotta át a pfortheimi népgyűlés határozatait a nagyhercegnek, ki a küldöttségnek adott válaszában biztosítá az illetőket, hogy az egyesült közös törekvésnek sikerülni fog Németország jogait s becsületét megvédeni. — A brémai színiözigazgatóság f. hó 8-kán tart egy nagy előadást a Schleswig holsttiniak javára. — Kurhessen hivatalos lapja kijelenti, hogy habár Kurhessen a londoni jegyzőkönyv helyesléséhez járult is, a kormány tudni fogja, hogy mi a kötelessége, midőn Németország jogainak érvényesítéséről a becsületéről van szó. A brémai nép szintén intézett egy feliratot a brémai tanácshoz, melyben kijelenti a polgárság, hogy habár egy Dánia ellen folytatandó háború igen káros lenne Brémára nézve, ettől mégsem riad vissza, midőn Németország becsülete forog szóban. Felhívják aláírók a senatust, hogy a herczegségek jogait védje a szövetséggyűlésen, s az augustenburgi herczeg elismerése mellett nyilatkozzék. lyeslik Russe. gróf okoskodását, s bölcs lépésnek tartják a britt kormány elhatározását. Különösen a „Times“ az, melynek okoskodása szembeötlő, mely magasztalva a britt kormány bölcs intézkedését, e fáradságban egy egészen új politikai rend eszméit fejtegeti, s belemerültségében végre oda jut, hogy kijelentve, miként ő az erberi képességet nem tartja elégségesnek a császár által javaslatot munka bevégzésére, s hogy jobb a dolgok szabályzását önmagára hagyni „bízva a jövőben, az emberi természet ismeretlen törvényeiben, s a láthatatlan legfőbb hatalom befolyásában.“ Ilyen okoskodást a „France“ nem hagyhatott meg érintetlenül; szerinte „ezen eszmemenet az Európát és a’világot'nyugtalanitó kérdések szabályzását Istenre bizza; és a gondviselésben helyzett ezen bizalom mindenesetre tiszteletreméltó, s mi osztjuk azt, hanem a gondviselés csak azokat segíti, kik fáradoznak, s nem hiszszük, hogy általa a fatalizmus pártolva lenne. Egyébiránt az angolok eléggé bebizonyíták, hogy e mondatot segíts magadon, és az Isten is segítni fog, nagyon értik, és a „Times“ a fennforgó körüli érvben mégis a fatalizmus politikájának tervét állítja fel. Szomszédunk józan értelmét inkább ismerjük, semhogy a világlap e beszédét komolyan vehetnék, fedeznie kellett egy rosz ügyet, s e munkájában csak rosz érveket talált; ez mindez.“ — November utolsó napjén a Tuilleriák palotájában miniszteri tanács tartatott, melyben a Compiegneből e czélból visszaérkezett császár személyesen elnökölt. Állítják, hogy Fouldink a pénzügyi helyzetről készített előterjesztése dec. 1-én fog közzététetni. — Délamerikai hírek szerint a mexikói ügyek állapota javult, ismét több község nyilatkozott a franczia interventió mellett. Bazane tábornok a franczia hadsereg élén, elhagyta a fővárost, s Juarez ellen megkezdő a hadműködést. Más oldalról az elnökről is azt hírlik, hogy egy kiáltványban tudata az országgal, miként a köztársaság hadaival megindul a franczia megszálló hadak ellen. A párisi tudósítók ebben csak üres fenyegetést látnak, s inkább hiszik, hogy az elnök, a franczia csapatoktól szoríttatva, nem sokára Petőfit is elhagyandja, és Montereybe menekül. — A hirc nég folyvást tartja magát, hogy R a d a m a, madagarcari király, nem fojtatott mes .r. időn azok, kikre kivégeztetése bizva volt, az erőszakos nyomások alatt a királyt vérzeni látták, megijedtek, mert a király vérének nem szabad folyni kivégeztetésekor, s ezért re infecta megszaladtak ; hű szolgái ezt észrevéve, felölelték, a biztos helyre menekültek vele, hol magához térvén, a kigyógyulvén, levelet intézett a franczia császárhoz, regélyét kérve, hogy trónját visszafoglalhassa. E levél állítólag útban volna Francziaország felé. A szigeten a vélemény a tömeg közt általában el van terjedve. — A törvényhozó test folytatja igzilási munkáját ; úgy hiszik, hogy december hó első felében bevégzi, a hozzá áthat a vílarzs. urali nagy debathoz. szerítők, hogy nov. 5-én ép oly békülékeny, a milyen szilárd felszólalásába e kettő közti választást tűzte ki : „congressus vagy háború.“ (Vége következik.) Franciaoreság. A csász. meghívó levélre válaszoló fejedelmek nagy része személyes megjelenést ígért; ezek közt vannak a „Memor. Dipl.“ szerint: a pápa, a belga király, spanyol királynő, azultán, a dán király, a svéd király, Olaszország királya, a portugál király és a hellének királya. — Párisi lapok folytatják az angol kormány tagadó válaszának elemzését, s hogy e munka több és választékosabb anyagot nyerjen, a posta meghozta a londni lapokat is, melyek általában — a „Sun“ és a „Herald“ kivételével —de Táviréti jenniffeffe — Hamburg, dec. 1. A dánok éjjel titokban ürítik holsteini depot-ikat. A békés mozgalom Frigyes augustenburgi bi rezeg ügyében növekedőben van. (Prerse.) — Berlin, dec. 1. A képviselőhöz mai ülésében a Schleswig Holstein feletti vitákban Bissmarck miniszterelnök kijelente : A londonszerződés aláírása sajnálatos, azonban becsülegtünk s az eszélyesség érdeke parancsolja, hogy szerződési hűségünkhöz gyanút ne engedjünk férni. Mi ugyanazon alapon állunk Dániára nézve. A londoni szerződés és az 1851—1852-ik egyezmények együtt állanak és buknak. A londoni szerződéseli elpártolás Schleswig álását megingatná, és a szerződéses alapot vonná el tőle. — Annak eldöntését, várjon és mikor leendünk azon helyzetben, hogy a dán kötelezettségeknek minden oldalréli kétségtelen nem-teljesítése által feloldhatjuk magunkat a londoni szerződések alól, s a kormány magának tartja fenn ; ezen kérdés eldöntését sem a szövetséggyűlésre nem bízhatja, sem itt ki nem fejtheti. Ausztriával értekezleteket tartottunk, melyek folytán a londoni szerződésre és annak következményeire vonatkozólag az egyetértő magatartás egyelőre biztosítva van. Lauenburgban IX. Kereszteit szerződés nélkül is örökösödésre jogosultnak tartjuk. Holsteinre nézve a jogczim a londoni szerződésen és az 1851—1852-iki egyezményeken alapul , melyeknek Bolidaris cgybeíüg£lését mi úgy foghatjuk fel, mint Bluhme. Míg a londoni szerződés el nem enyészik, addig az oet. 1-i executiós határozat indokai folyvást fennállnak. Mi Ausztriával együtt ezen végrehajtás azonnali foganatosítását fogjuk indítványozni katonai intézkedéseket, s az országgyűlésnek a pénzeszköz iránt előterjesztést teendünk. — Páris, dec. 1. A „Progrés de Lyon“ hírlap két hónapra felfüggesztetett. — München, nov. 30. Nem Pfordten báró bajor szövetséggyülési követ utasítás hiánya okozta a határzat elhalasztást a szövetséggyűlés szombati ülésében, sőt Pfordten határzott javaslatának szerkezete keltett bizonyos váratlan körülményt. Pfordten báró ismételve gyors eljárás eszközlésére utasíttatott. — München, dec. 1 Mindkét községi collegium elhatározta, hogy a király ház feliratot intéz azon k réssel: jönne vissza ő Felsége Rómából. A felirat ma délben táviratilag küldetett Rómába. — Berlin, dec. 1. A majd hat óra hoszszat tartott képviselőházi ülésben, melyben, mint előadó, Tventen szólott, a miniszterelnök a fentebb közlött kijelentést tette, s Waldeck védte a maga indítványát. gr. Schwerin kinyilatkoztatá, hogy ő a bizottmány javaslata mellett szavazandó Temmel Waldeckféle indítványt pártoló, Sybel a bizottmányi javaslatot, Jung ismét Waldeck indítványát, míg Löwe és Faucher, a bizottmányi javaslat mellett emeltek szót. Ezután az ülés elnapoltatván, holnap d. e. 10 órára tűzetett ki folytatása. Biti posta. Pest, dec. 2. „A congressus él*. Az angol kormány által közzétett sürgönyök megadák annak a halálos döfést.“ E szavakkal vezeti be az „Indep.“ november 30 -i szemléjét. Mi lesz most már a helyzettel ? Béke-e vagy háború ? Ez ama kérdés, melyet minden oldalról hallhatni, s melyre ez ideig nincs felelet. Az „Indep' azt véli, hogy ez függ először az események folyamától, má*■4