Pesti Napló, 1864. január (15. évfolyam, 4164-4188. szám)

1864-01-22 / 4180. szám

17—4180 15. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferenciek tere 7-dik sírm, 1-sír emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tételek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . Félévre . . . . 10 írt 60 kr o. é. Évnegyedre . . . . 5 frt 25 kr o. é. 1864. Péntek, jan. TI. Hirdetmények dya . 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. Fest, jan. 21.1864. (Fk) Azon interpellatióról szólván, melyet Mühlfeld és társai a schleswig-holsteini ügyben a kormányhoz intéztek, — teljesen valószínűtlennek mondtuk azt, miszerint ezen interpellációt az államminiszter sugalta volna, hogy ily módon édai-val válhasson el Rechberg gróf politikájától. Nem volt nehéz ezt állítani, miután egyfelől tudjuk, hogy Schmerling lovagnak, mint a német birodalmi miniszternek, neve ott áll a malmöi békekötés alatt, és miután másfelől a nevezett államférfi következetességét is ismerjük. Azóta a jólértesült bécsi lapok egyenesen megerősítették ama véleményünket, közvetett megerősítéséül pedig azon kedvetlenség szolgál, mely a bécsi követek házának azon követei sorában uralkodik, kik mindeddig híven ragaszkodtak az államminiszterhez. Ezen ragaszkodásuk kemény próbára fog tétetni azon vita alkalmával, melyre a schleswig-holsteini ügy érdekében követelt 10 milliónyi pótlék hitel okot fog szolgáltatni. A bécsi lapok már előre is komoly figyelmet fordítanak e tárgy felé, meglatolgatván a kormánykövetelés elfogadtatásának vagy elvettetésének valószínűségét, és mindkét eshetőség következményeit. A magunk tájékoztatása érdekében — mert elvégre ránk nézve is mind közvetlen, mind közvetett fontossággal bír e tárgy, habár képviselőink nem folynak be annak eldöntésére — szükséges rövid szemlét tartani a bécsi alsóház egyes pártjai felett, melyeknek általános programmjából nem nehéz következtetést vonni azon véleményre, melylyel mindegyik a kormány kivonata irányában viseltetik. Itt vannak először is a kizárólagos osztrákok, az úgynevezett „Stockösterreicherek.“ Ezek azt mondják : Ausztriának sürgetőbb teendői vannak, mint a schleswig-holsteini kérdéssel foglalkozni; itt benn még elég nagy a zavar, tessék itt rendet csinálni, aztán legszükségesb költségeinkre sincs pénzünk ; csak az imént szavaztuk meg nehéz szívvel, de elháríthatlan kénytelenség nyomása alatt, azt a 85 milliónyi kölcsönt a deficit fedezésére. A Bund határozatai ellen, az igaz, Ausztria nem tehet kifogást, és miután ez az executiót elrendelte, szavazzák meg Isten nevében ezen executió költségét, de egyébre nincs pénzünk ; meglehet, hogy Schleswig megszállása cum appertinentiis, igen genialis politika kifolyása, de e genialitás pénzbe kerül, és így nekünk nem kell punctum ! A tulajdonképeni német párt — más pontból kiindulva— ugyanezen eredményhez jut. Ő így szól: mi örömest hoznánk áldozatot, még azon esetre is, ha Ausztria többet akarna tenni, mint amire a szövetségi adtó kötelezi, de akkor ezen „több“ olyasmi legyen, ami Németország erejét, tekintélyét növeli, Ausztriának ottani befolyását, népszerűségét gyarapítja; oly politikára azonban, mely ennek épen ellenkezőjét eredményezi, mely a Bundot légbe röpíti, Németországban viszályt idéz elő, Ausztriát pedig minden népszerűségtől megfosztja, és a reactionárius Poroszországra támaszkodik, ily politikára mi nem áldozunk! A lengyelek így okoskodnak : nekünk a német szövetséghez semmi közünk nincs; előttünk a schleswig-holsteini ügy csak a nemzetiségi elv szempontjából bír érdekkel, — ezen szempontból természetesen a német nemzet és az ezzel karöltve járó kisebb német államok részére kell állanunk, nem pedig a túlsó oldalra, hol jelenleg a két németországi nagy hatalmasság áll. E hatalmak a londoni szerződéshez ragaszkodnak; e szerződés ellenkezik a német nemzet, és különösen a schleswig-holsteiniak akaratával , tehát nem támogathatjuk e téren Ausztria politikáját, és nem adhatunk pénzt ily politika foganatosítására. Az erdélyiek gondolkozásmódja könynyen kitalálható; ezen urak három hónap óta ülnek itt, és nem tettek egyebet, mint az adófölemeléseket és új terheket megszavazni ; vasúti ügyek mikénti eldőléséről még senkinek sincs fogalma, — annyit azonban tudnak , hogy minél több pénz kell a kormánynak más dolgokra, annál csekélyebb a kilátás, hogy az erdélyi vasút érdekében a kamatbiztosítás terhét még ez idén magára vállalandja. Tehát a vasúti kérdésre nézve bizonytalanságban lenni, a közterheket újabb milliókkal szaporítani oly czélra, mely iránt Erdélyben csekély az érdek, e mellett pedig még csökkenteni az erdélyi vasút gyors létrejöttének valószínűségét — ily körülmények közt az erdélyiek indulatára nézve nem lehet kétség. A kormány tehát a szóban álló kérdésre nézve az alsóházi pártok egyikére sem számolhatna. Hozzájárul még az is, hogy a miniszterek és követek közti közlekedés igen gyérré lett, és rég vesztette hajdani „kedélyességét.“. Az államminiszter ritkán látható az ülésekben, s mióta nyiltan lobogtatja Rechberg gróf schleswig-holsteini politikájának zászlóját, a követek rokonszenvében tetetemesen alá szállt. — Rechberg gróf hetek óta nem jelent meg az alsóházban, Plener úr komor, mert új adó előterjesztvényeivel irgalmatlanul bánnak, neki pedig pénz kell már most is, és még több keilend ezentúl. — Lasser csupán csak mint szakminiszter vesz részt a tárgyalásokban. — Mecséry és Burger a felső ház vörös bársonyszékein kényelmesbnek érzik magukat, mint a Schottenthor előtti házban : Degenfeld és Nádasdy nincs itt. — E szerint nem valószínű, hogy a miniszterek valamelyike személyes befolyása által kedvezőleg hathatna a követek hangulatára. Tehát el fogják vetni a kormány követelését ? Megvalljuk, hogy ezt nem hiszszük! A követek tudják, hogy ekkor csak kettő állhatna be, t. i. vagy ők küldetnének haza, és míg új kamara egybelép, a kormány a febr. patens 13. §-a szerint mégis azt tenné, amit akar, tehát az egész spectaculumnak semmi gyakorlati haszna nem volna, vagy Schmerling kabinetje lelépne, ezt meg a mostani majoritás nem akarja. Alkalmasint tehát ezt az utat fogják választani. Kitűnvén a kormány előterjesztéseiből, hogy e 10 millió már az executios határozat kivitelére is szükségeltetett volna, úgy, hogy Schleswig megszállásának költsége ez előterjesztvényben még nincs számba véve — elvitázhatlan lévén továbbá az, hogy Ausztria a szövetség executiós határozatát teljesíteni köteles volt: a 10 milliót, vagy ehhez nagyon közel álló összeget, mint a Bund által elrendelt executió költségét megszavazandják, és e szavazatot Rechberg gróf legújabbszövetség-ellenes) lépéseinek éles kárhoztatásával kísérendik. A kormány pedig szívesen fogadandja el a 10 milliót, mely egyelőre elegendő ; valami 2—3 hét múlva a reichsrath haza széled, és ha ezután még több pénz kellend, a kormány a fentemlített 13. §. szerint megteendi a „szükséges intézkedéseket“, a birodalmi tanács következő sessiójában előadván amaz intézkedések „okait és eredményeit“, aminek hallatára a ház a februári pátens értelmében nem tehet egyebet, mint a közlötteket örvendetes vagy nem örvendetes — tudomásul venni! Bécsi dolgok. A reichsrath pénzügyi bizottmányának első osztálya 19 iként egy öt óra hosszat tartott ülésben a 10 milliós kölcsönnel foglalkozott. Gróf Rechberg elejétől végig jelen volt- A tagok a legnagyobb titoktartásra kötelezték magukat. Azonban egy morva lap értesülése szerint több kérdést tettek gróf Rechberghez. 1) Mire támaszkodik Ausztriának Schleswig-Holsteinba történő csapatküldése ? 2) A szövetség mennyi katonaságot kivon Ausztriától, s mennyiben ajánlkozott maga is ? 3) Esetleg van-e más czélja is a császári kormánynak, mint az executio és szövetségi határozatok, s mennyivel több költség kívántatik e czélra? Mit vél a kormány, meddig fog tartani az expeditió ? 4) Minő mértékben tarthat számot Ausztria a költségek megtérítésére ? 5) Mennyi katonaság vonult ki, s mikor fog utána vonulni a többi is. Gróf Rechbergtől kívánni fogják a Poroszországgal folytatott levelezés előterjesztését. Mint bécsi lapok írják, a schleswig-holsteini expeditió költségei 12%/a millióra mennek. — A haderő 25,899 ember és 4449 ló. A szállítási költségek jelenleg egy millió forintra rúgnak. — A „Wiener Abendpost“ ismét nyilatkozik a schleswig-holsteini ügyben, szólván azon frankfurti telegrammról, mely Ausztria és Poroszország nyilatkozatát tárgyazza. A bécsi kormánylap így szól : Ausztria és Poroszország közelebb a szövetségnél tett nyilatkozata alkalmas lehet végkép eloszlatni azon aggodalmakat, mintha a nagyhatalmaknak csak legtávolabbról is szándékában volna fölhagyni szövetségi kötelességeikkel, vagy nem akarnák egészen teljesíteni. A cselekvés (Action) a szövetség számára, csorbutErdély (s egyszersmind Magyarország) egy első rendű fontosságú ügye nemsokára a reichsrath elé kerül: — ez az erdélyi vasút kérdése. Csak parlamentáris szempontból véve az ügyet, a legkétségtelenebb tény az, hogy Erdély és Magyarország többsége határozottan a váradkolozsvári vonal mellett van. Kimondá ezt a Magyar Gazdasági Egyesület 1862-ben e tárgyban felsőbb helyen járt küldöttsége, mely kiemelé, hogy csak a nevezett vonal számíthat a nép rokonszenvére és hathatós pártolására; kimondta és bebizonyították ezt a reichsrath bizottmányában résztvett erdélyi képviselők, mondván, hogy egy erdélyi országgyűlélésen (bárminő elemekből álljon) csak a váradkolozsvári vonalnak lehetne többsége. Mindezt kétségbe nem vonhatták a reichsrabbeli bizottság többi tagjai, — s úgy látszik, szóba sem jött. — Pedig indenki előtt világos, hogy bármely parlament tagjai előtt soha sem lehet alárendelt kérdés egy-egy országos közvélemény, kivált ha az egy-egy országos nagy érdekekkel találkozik. De a Skenék fajának más az eszejárása. — Talán helytelen is volt oly világosan meggyőzni őket a valódi közhajtásról, s roszul tették a most Bécsben levő erdélyi jöbbszabok, hogy oly nagyon pengették az erdélyi többség kivonatát. Talán ez egyik ok volt rá, hogy annál inkább ellenezzék. Tegnapi telegrammunk jelenti, hogy az erdélyi vasútvonalak közül, melyeket a kormányjavaslat előterjeszt, azt ajánlja, mely legkevésbbé elégíti ki az erdélyi anyagi érdekeket s legáltalánosabb óhajtásokat. A reichsrath „plenum“-ában másként fordulhat a dolog. Ez nem tartozik a lehetlenségek közé, de nem pessimismus, hanem egy kis tapasztalás kell hozzá, hogy csak roszat jósoljunk. Mint egy bécsi lapban olvassuk, az erdélyi vasút ügyében kinevezett bizottság, mielőtt ama végleges határozatot hozta volna, 19 év rendkívül zajos ülést tartott. Grosz erdélyi képviselő azt javasla, hívjanak meg szakértőket a bizottság ülésébe, a tanácskozásra, mely az erdélyi vasútvonalak elsőségei felett folyt. Ez az indítvány öt szavazatot nyert, de öt más tag ellene szavazott — mintha a geographiai és nemzetgazdasági szempontokat, mikről a szakértők felvilágosítást adhattak volna, nem tartaná lényegesnek az utóbbi öt tag. Így gondolkodhatott az ülés elnöke is, mert szavazata az utóbbi „krow-nothing“-ok részére dönté el a kérdést. Erre Schindler tag kijelenté, hogy kilép a bizottságból. Az arad-szebeni vonal megszavaztatott. A Parlamentarismus nagy áldás, de ha atatlanul fennmarad illetősége határain belül, s kétségkívül hatalma nem kevesbül, hanem növekszik, ha a német nagyhatalmak saját cselekvésöket is hozzáadják, mi magában is szabadabb és önállóbb, s ezenkívül népjogi előzményei vannak, minőket a szövetség nem bir. A nagyhatalmak politikája nincs ellenkezésben a szövetségi jogok gyakorlatával , sőt inkább egymás mellett állanak, s minél szorosabban összeesnek ott, hol közös a czél, hogy a herczegségek joga megvédessék, mi fő czélja egész Németország fölléptének, annál kétségtelen az eredmény, annál örvendetesebb siker remélhető. Erre természetesen mindenekelőtt az szükséges, hogy elháríttassék azon bizalmatlanság, mely mit sem használt az ügynek, de kétségkívül érzékeny károkat okozhat. A „szövetségtörés“ szó igen roszkor s igen sértő modorban mondatott ki. Mi részünkről azon meggyőződést mondjuk ki, hogy már a legközelebbi jövő és a politikai helyzet átalakulása, melyhez közeledünk, be fogja bizonyítni, hogy a nagyhatalmak politikája se el nem vált Németország valódi nemzeti feladataitól, sem elválni nem akar. A schleswig-holsteini expeditióra a bécsi minisztérium által a reichsrathelébe terjesztendő kölcsön tárgyában, mint Bécsből írják, az autonomista párt és a lengyel képviselők abban egyeztek meg, hogy megtagadják a kölcsönt. A baloldal még ingadozik. A baloldal és az autonomisták gyűlést tartanak, melyben az elnök, Herbst, a meg nem szavazás mellett nyilatkozott. — E gyűlés alkalmasint nem döntött még. Nem csoda, hogy a bécsi lapokat oly élénken foglalkoztatja emez ügy. — Alig volt még oly kérdés a reichsrath előtt, mely annyira alkalmas lenne tettleges szakadást idézni elő a képviselőház és minisztérium közt. A kormány a reichsrathoz folyamodik kölcsönért oly expeditióra, melyet, mint némely lap el akarja hitetni, a reichsrath többsége rászáll. Ki meri-e majd mondani a kölcsön megtagadását a ház? — Ez a kérdés. Valódi parlamentáris országban ez vagy a minisztérium lelépését, vagy a ház föloszlatását vonná maga után. De a reichsrath képviselői alkalmasint nem fogják élére állítani a dolgot, tudván, hogy a reichsrathnál vannak amaz alternatíva közt középutak, parlamentek tagjaiban hiányzik annak szelleme, s egy egy kis adag államférfim felfogás, az ama szellemmel legellenkezőbb tüneményeknek gyakran lehetünk tanúi. — Szükséges ezt tudnunk, hogy az ily tünemények meglepők ne legyenek, mert a meglepetés csak a keserűséget szokta növelni, míg aki a fejlemények menetét némileg érti, higgadtabban szemléli azokat, s nyugodtabban néz szembe a jövővel. Pest, és Alföld, Fiume in. A magyar korona vasúthálózatának tengerparti véghelye Trieszt; feladatunk, miként ígértük, mérnöki adatokkal bizonyítani be, miszerint e véghely kiviteli kereskedelmünk végtelen hátrányára van. Hogy e véghely nemcsak kereskedelmünk központja, fővárosunk, de valamennyi ipar, kereskedelmi városaink és termelő helyeink érdeke ellen van. Tehát hogy országunk első rendű érdekébe ütközik. Hogy e tengerparti véghely czéljainkra nézve természetellenes, ezt sikerült első czikkünkben bebizonyítani. Hogy maga a vonal aránytalanul hosszú, és hogy ennélfogva a szerfelett magas szállítási ár miatt terménykészleteink nagyobb mennyiségben nem jelenkezhetnek Nyugat Európa piaczán, hogy e miatt a mindinkább növekvő versenyt ki nem állhatjuk stb., az kiderül a következő adatokból. A magyar vasúthálózat központja Pest lévén, egyszersmind kereskedelmi központja országunknak. Induljunk ki legelőbb is országunk kereskedelmi központjából. A „pest-pragerhof trieszti“ vonal 81/2 mértföld. A déli vasúttársulat szerfelett magas árjegyzéke szerint egy mázsa szállítása mértföldenkint 25 agro mellett 1.75 krba kerül, akkor, amidőn az éjszaki német pályák csak féláron, a dunagőzhajótársulat 0.33 krajczárért szállítja mázsáját. Tehát Pesttől Triesztig egy mázsa szállítása 1 ft 42 krba kerül. A „pest kottori-fiumei“ vonal ellenben csak 71 mértföld, e vonalon terménykivitelünk növekvő élénkülése, s a reménylhető szállítási verseny miatt a szállítási ár mázsájától legfeljebb 1 krra emelkedhetnék, ami tehát Pesttől Fiuméig 71 krt tenne; épen fele a pest trieszti szállítási árnak. Vessünk egy pillantást a dunántúli kerületre, a sopron - szombathely-körmend kottori vonal előbb utóbb ki fog épülni; elképzelhetjük, mily közel hozza e vonal a dunántúli kerület kiviteli kereskedelmét a tengerhez, ha maga Bécs, mely Sopronynyal már össze is van kötve, 5 mértfölddel közelebb lesz a tengerhez. U. i. a bécstrieszti vonal 78'/a mértföld, a bécs-sopron-kottori-zágráb-fiumei vonal ellenben csak 73 mértföld. Ide járul a „székesfehérvár-szenygyőr-bécsi“ — nem is említve az országos magyar gazdasági egyesület emlékiratában „Pest-Nána-Selmecz Körmöcz-Oderberg“ felé, és a „Pest-Miskolcz-Kassa-Galliczia“ felé tervezett vonalakra háruló előnyöket. De térjünk át másik főfontosságú vonalunkra, melynek tengerparti véghelye szintén Fiume, nevezetesen a várad szeged - eszék-diakovárfiumei, és a zimony-diakóvár sziszek-károlyváros-fiumei vonalakra, s hasonlítsuk össze a már kiépült vonalakkal, melyeknek tengeri véghelye Trieszt. Váradtól Szegedig majdnem egyenes vonalban 22 mértföld, Szegedtől Eszékig 17, Eszéktől Diakóvárig 4, Diakóvártól Fiuméig 53, tehát az egész várad fiumei vonal 94 1/1 mértföld hosszú. Zimonytól Diakóvárig 21, Diakóvártól Sziszekig 24, Sziszektől Károlyvárosig 9, Károlyvárostól Fiuméig 202. A zimony-fiumei vonal tehát tesz 741/2 mértföldet. Ellenben : A trieszt-pragerhof-kanizsa-pest-szegedi vonal 1062 mértföld. A trieszt szembrttek zágráb-sziszeki vonal 44 1/4 mértföld. Hogy Zimony, gabona kiviteli kereskedelmünk eme legfontosabb gyülhelye, áruival a tengerhez jusson, 96 mértföldnyi útra volt szüksége. Eszék, hogy terményeivel tengert érjen, 74 mértföldnyi utat volt kénytelen megtenni. Károlyváros eddigi távolsága a tengertől 43V2 mértföld stb. Kitetszik ezekből, hogy e tervezett vonalainkon, melyeknél saját s első rendű kikötőnk Fiume a véghely Szeged 32 mértfölddel Zimony 21/2 „ Eszék 17V2 n Sziszek 15'/n Károlyváros 23 „ stb. rövidebb úton szállíthatja áruit a tenger azon pontjához, honnan a nyugat-európai piacz még valamivel közelebb is esik, mint Trieszthez. Íme, csak öt fontosabb kereskedelmi várost említünk , s már is Fiume és Trieszt között 109 mértföldnyi szállítási távkülönbséget találunk. Viszonyítsuk ehhez többi kereskedelmi, ipar, termelő stb. helyeinket, a különbség mindenütt ugyanaz. Márpedig miután az áru vételára helyben a kiviteli véghely piacán elérhető ártól függ, elképzelhetjük, minő befolyással leendett a termesztő tevékenységének fokozására ily nagy távkülönbségeknél meggazdálkodható nagyobb haszon, amily gazdag forrás ez az ország jólétére. Midőn Fiume ipar- és kereskedelmi kamrája, a végképeni tönkre jutás félelmétől indíttatva, 1857. a saját költségén fedezendő sziszek-károlyváros-fiumei 29 mértföldnyi vonal előmunkálatainak megengedhetéséért folyamodott, a mag.kereskedelmi minisztérium az engedélyt ugyanazon év május havában egyenesen megtagadta ; míg ellenben Sziszektől Zágrábig, s innen Steinbrückig, hol ez ágvonal a „bécstrieszti“ fővonallal kapcsolatba jö, daczára annak, hogy 442 mértföld, és igy löb/1 mértfölddel hosszabb a sziszek-károlyváros fiumei vonalnál, e vasúti összeköttetés engedélyezve jön , és 1862. oct. 1-én már át is adatott a forgalomnak. A déli társulat egy újabb mentő horgony szerzésének reményében kötelezettséget vállalt Károlyvárost összeköttetésbe hozni Zágrábnál a sziszek-trieszti vonallal. A földbeváltási bizottmány e vonalon már be is fejezte munkálatait. A Zágráb-Károlyváros közti egyetlen állomás is meg van állapítva Soenesinán, úgy, hogy e 6 mértföldnyi egyenes vonal még ez év végével átadatik a forgalomnak. RADICH ÁKOS: Vidéki tudósítások. Po zso ny, január 18. A legutóbbi államsorsjáték 100,000 ftnyi főnyerő száma Edi váltóház által adatott el, és pedig a húzás előtti napon egy, épen aznap Olaszországból hazaérkezett F. Sch. főhadnagynak, ki az ünnepeket családja körében való töltendő. A fiatalemberre nézve kétségtelenül szerencse, s nem vennék neki vétkül, ha a sorsjáték elleni számos kifogásokat doctrinár kifakadásoknak bélyegezné. Márpedig érdemes ezúttal ismételni, hogy a szerencsejáték Ausztriában és honunkban is oly terjedelmeket kezd venni, hogy ma holnap az egész tőkekészlet játszani fog. Csaknem minden hét vagy nap az egész népességet lélekzetben tartja. Mindenki nyerni akar, mindenki egyszerre és fáradság nélkül gazdaggá akar lenni, s mindenkinek legközelebbi úrigondolatja: semmit sem tenni. Leginkább fiatalságunk, a műveit és az úgynevezett készült vagy készülő osztály, melynek képzelődése tágas tért s kifejlődést nyer. Csaknem minden nap hallom, ha megnyerem, odahagyom , vagy ama foglalkozásomat, azaz, más szavakkal, heréje leszek a társaságnak. Kiszámithatlanok azon károk, melyek e bajból nevelésünk és erkölcsi állapotunkra nézve képződnek. Csak egy osztály van hazánkban, mely még e csenevészes bajtól ment, s ez az úgynevezett parasztosztály , ha játszik is, csak a kis sorsjátékban, nyerhetése nem forgatja ki őt sodrából, a jóra való gazda még erre sem ad semmit. És ismét csak arra jutunk, hogy hasonlatosságot teszünk, és Angliára utalva úgy találjuk, hogy ez gyakorlati egészséges nevelésű nép, mert a sorsjátékot nem tűri, s mivel a népség ott nem játszik, megtartja egészséges és gyakorlati irányzatát. Én részemről nem tartom valószínűtlennek, hogy valamint antipálinka egyletek támadtak, úgy legközelebb antisorsjáték egyletek fognak keletkezni, melyek ellensulyozandják e szellemi opiaticum járványos és mételyes kórságainak terjedését. Ön lapjai megemliték Németh János udv. tanácsos és nyug.váltótörvényszéki elnök kimúlták De megemlitni méltó, hogy vele egy igen jó akaratú, figyelmét mindenre kiterjesztő és specificus táblabíró szállt a sírba. Senkinek sem ártott, és mindenkinek iparkodott segítni, mindenhez értett, de nem volt különös szakmája. Egy alkalommal bevallá, hogy ő universal genie, mert nincs az a tárgy, mihez megyei életének gyakorlatánál fogva hozzászólni nem tudna. A mennyi fogalma volt az universal génjéről, természetesen annyit alkalmazott magára. Daczára annak, hogy sokat és sokszor beszélt, és e miatt rá némelyek nehezteltek, ő a visszakerülendő közéletben éreztetni fogja hiányát, mert sok beszéde mellett jó és lélekismeretes kiküldött volt, ki minden megbízatásainak készséggel megfelelt. Nyugodjanak békével hamvai. A pozsonyi jogászbál igen fényesen ütött ki, s a fiatalság nagyban mulatott. Egymást követik nálunk a vigalmak. A katonatisztek két bált adnak, ez egyesült lövészség és dalárda szinte kettőt. Hogy mindezt az erszény megérzi, kétségtelen, mely körülménynek következő eset szolgál illustratiójául. Egy úriember több jóra való ismerőst keresett fel kölcsön végett, és mindenütt azon egy feleletet nyerte, hogy nem adhat, mert nincs; erre végre kitört, mondván : meg nem foghatom ezen urakat, mindenki dőzsöl és dorbézol, s midőn a megszorult ember náluk pénzt kér, egynek sincs állítólag pénze. A parabola rész lehet, de igaz nemcsak Pozsonyban, hanem mindenütt. r. 1. Zágráb, jan. 14. A kanczellár ő nagyméltósága ma reggel visszautazott Bécsbe. — Várjon missiójának sikerével megvan-e elégedve, azt nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogyha a tegnapi közgyűlés alkalmával szerzett tapasztalásait akarnék zsinórmértékül venni, kétkednünk kellene! Alig tudtuk meg ő exc. megtörtént elutazását, máris szállongtak bizonyos emberek, kezükben egy röpirat forma veres borítékú nyomtatványt szorongatván. Sikerült ezen „mit kivá"