Pesti Napló, 1864. január (15. évfolyam, 4164-4188. szám)

1864-01-29 / 4186. szám

Előfizethetni „PESTI NAPLÓ“ február—martiusi 2 havi folyamára 3 ft 50 kr; február—júniusi 5 havi folyamára 8 ft 75 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 28.1864. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva Félévre . . . . 10 írt 50 kr o. é. Évnegyedre . . . . 5 frt 25 kr o. é. 1804. Péntek, jan. 29. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Az európai pénzpiac és a magyar földbirtokhitel. I. A politikai válságok és európai bonyodalmak küszöbén, százados tapasztalás szerint, az európai pénzpiac hozza össze legelőször a vitorlákat. A legéberebb diplomata belátásán is túl tesz a pénzemberek éles látása, a tőkék idegessége. Ezek a politikai élet tengere felett a jós sirályok, melyek nyugtalansága vihart jelez. És mi jellemzi a tőkék biztosság után való törekvését ? Mi az ösztönszerűség első mozzanata a pénzvilágnál , midőn meglebben a nagy válságok előszele ? Az, hogy lassan kint visszavonulnak a börze-szédelgésektől, speculatióktól és személyes hitel alapján űzött pénzműtételektől, s az aggasztó bizonytalanság közepett vetekedve keresik azon biztosságot, melyet a földbirtok és real - hitel nyújt. A nagy tőkék ilyenkor nem hajhászszák a kétes industriális vállalatokat, nem özönlik el a börzéket, nem izgatnak bizonytalan eredményű vállalatok kilátásaival , hanem elhelyezkedést keresnek oly téren, melyet a legnagyobb politikai árhullámzás sem mos el, s amelyen a kamat csekélyebbségéért bő kárpótlás a pozitív biztosság. Az európai nagy válságok története igazolja állításunkat. Az említett politikai körülmények közt a pénzműtételek mind a földbirtoki hitel felé irányulnak, mintha ez lenne az Ararat, melynek csúcsán sértetlen marad a pénzvilág bizalma, az ártól mentve a tőkék sokasága. A pénzvilág éberségének fényes igazságot szolgáltat az 1848—49-diki évek története. Az így visszavonuló tőkéket hasonlítani lehet azon görög hadsereghez, melyet Xenophon a legnagyobb veszélyek közt mérséklettel s éberséggel vezetett vissza Hellásba. A nyereséget az önfenntartás, a babérokat a továbbküzdésre való képesség pótolták. — Panique csak oly tőkéket érhet, melyek akkor is roppant nyereségre áhítoznak, midőn az áradat legmagasabb pontra hág. — Ha elmerülnek, sorsukat indokolja a kapzsiság merészsége. Szükségesnek tartottuk e kis bevezetést akkor, midőn arról akarunk szólani, hogy az európai pénzvilág különös tekintetre kezdi méltani hazánk földbirtoki értékét és hitelét, és oly combinatiók mellett ajánlkozik nagy tőkéket állítani a magyar földbirtok rendelkezése alá , melyek midőn egyrészt könnyen érthetővé teszik a tőkék invasióját, másrészt hazánk földbirtoki viszonyai közt reánk nézve csak hasznosak lehetnek. A múlt dec. hóban kimerítőleg szóllottunk hazánk földbirtokának hiteligényeiről. Elmondottuk, hogy mit várunk a M. Földhitelintézettől; elmondottuk, hogy minél tágabb alapon fog működni a földművelő Magyarország ezen első pénzintézete, annál inkább fog emelkedni a magyar földbirtok értéke. Meggyőződésünket fejeztük ki az iránt, hogy nemsokára ezen földhitelbank papírjai a legsolidabb értékjegyeknek fognak tekintetni a külföldön is, s hogy a M. Földhitelintézet összeköttetésbe jővén az európai pénzvilággal, a külföldről nagy tőkéket fog bevonni a magyar földipar fejlesztésébe. Nyilatkoztunk ugyanakkor az iránt, hogy mily fontosnak tartjuk a földbirtoki circulatiót s annak feldarabolhatóságát, valamint az eladósodott és semmit sem jövedelmező birtokoknak oly állapotba való helyeztetését , melyben azokra a hitelintézetek hitelszerzési működése kiterjesztethessék. Tüzetes taglalásainkból két következményt vontak ki. 1- e1. Hogy azon magyar földbirtokok és jószágtestek, melyek hitelképesek , s melyek nincsenek feleértékig terhelve, a magyar földhitelbank működése által szabaduljanak meg a nagy kamatú kölcsönöktől, s e helyett olcsó kamatú, felmondhatlan , törlesztéssel egybekötött kölcsönök által emeltessenek és fejlesztessenek az érték és hitelképesség szempontjából. 2-or. Hogy azon jószágok és birtoktestek, melyek túlterheltetések miatt nem számolhatnak a földhitelbank segélyére, más combinatiók által tisztáztassanak, és, eldarabolva bár, jussanak azon középvagy néposztály birtokába, mely a földbirtoktól nemcsak kenyerét de — ha országos helyzetünkön óhajtott változás történik—politikai jogait is nyeri, amenynyiben ez utóbbiak a törvényhozással állanak kapcsolatban. Az első pontra nézve feszültségnek jelentettük ki, hogy a M. Földhitelintézet minél tágabb alapon gyakorolhassa hitelszerzési műtételeit, s e végből idővel a közös czél érdekében hasonnemű intézetekkel egyetemben folytassa a földbirtok emancipatióját az adósságok alól. A második pontra nézve jeleztük al combinatiók szükségét, melyek, solid alapon indulva, alkalmat nyújtsanak az eladósodott birtokosnak tisztességes módon szabadulni meg azon birtoktól, melynek tulajdonkép csak terhei, nyűgei voltak az övé, a netaláni jövedelem pedig az adópénztáré és uzsorásoké ; s másrészről alkalmat nyújtsanak a megtakarító s birtokszerzésre vágyó közép- és néposztálynak, együttes jótállás mellett, nagy birtokok megvételére, melyeket azután a vételben való részvétel arányában oszthassanak fel önmaguk közt az illető érdekeltségek. Hogy ezen combinatióknál a társvevők a vételárat törlesztés útján, évek alatt tartozzanak fizetni, nem pedig egyszerre — különösen kiemeltük. Ha e röviden elmondott két nemzetgazdasági elv indokait bővebben akarná ismerni az olvasó, figyelmét lapunk dec. számában közlött czikksorozatunkra kellene kikérni, amennyiben jelen sorainknak czélja nem az elv hasznosságának mutogatása, hanem oly külföldi hitelintézeteknek ismertetése, melyek a múlt év végén és ezen év elején a végből alakultak, hogy az európai pénzpiacon biztos elhelyezést kereső tőkéket egy pár gyupontba hozzák össze, s ezen reálhitel mellett elhelyezést kereső tőkéket a magyar földbirtok hiteligényeinek rendelkezése alá állítva, egyrészt biztos kamatot és nyereséget nyújtanak a külföldi résztvevő tőkepénzeseknek másrészt a hazai földbirtoki termőképesség és érték emelése által mindinkább jövedelmezővé tegyék vállalkozásaikat, s biztos alapot állandósítsanak azok jövőre nézve is. Birtokában lévén mindazon alapszabályoknak, kimutatásoknak és programmoknak, melyek ezen pénzintézetekre vonatkoznak, legközelebb alkalmat veszünk ismertetni azokat. Hogy a bevezetésben említett európai constellatiók is hatottak közre ezen külföldi pénzmozgalmaknál — azt hiszszük, felesleges mutogatni. Elég tudni azt, hogy válságos korszak előestéjén a magyar földbirtok biztossága, s az arra alapított hitel és pénzoperatiók soliditása az európai pénzpiacon is elismert ténynyé lesz, s a magyar Földhitelintézet nem egymagában fáradozik azon közös czél elérésében, mely nem egyéb, mint a magyar földbirtok hitel- és termőképességének emelése, a gazdasági siker állandósítása pénz- és hitelműtétek által, s a hitelképességben emelkedett földbirtok szabad forgalma. Szóljunk az első pénzintézetről. REVICZKY SZRVER. Heti szemle a nemzeti színházi drámai előadások felett. Január 17-én , Ceresa berekedvén, „Az álarczos bál“ opera helyett rögtönözve „A szökött katona“ adatott. Az ily régi darabok szereposztására nézve általában azt jegyezzük meg, hogy minél ócskább a ház, annál kevésbé tanácsos régi erősebb oszlopait kiszedni, s gyöngébbekkel pótolni, mert ezzel ellenkezőleg, épen az aggoknak kellenek a jó erős mankók. Különben az ily eljárással úgy járunk, mint,egyik ismerősünk, ki cseréppel fedett házát előbb zsindelylyel, aztán náddal fedte, s végre szalmával is foltozta. Az eredmény az lett, mi néhány évvel ezelőtt a nemzeti színházzal is megtörtént : az eső annyira becsurgott, hogy az esernyő nem lett volna felesleges. Január 18-án: „Egy színésznő“, franczia vígjáték, „Szerelem és becsület“ és „Házasság politikája“ pályavígjátékok. A színésznőt Jókainé adta, a darab szerint kettős jellemzéssel, s mind a kettőt kedvesen. Ez a színésznő tulajdonképen olyan, amilyennek minden színésznőnek kellene lenni : tanulmányainak élő, de a mellett költői természeténél fogva gyöngédebb érzelmekre az életben is képes. Mi hiszszük, hogy a színésznők többnyire ilyenek, de azt is tudjuk, hogy vannak — nem nálunk, mentsen Isten ! mi még ennyire nem czivilizálódtunk — olyanok is, mint amilyennek ez a színésznő tetteti magát. Ez azt is kiszámítja, hányhatost kap egy-egy vers elszavalásáért. Ezen különben ne csodál- l hozzunk, mi magunk is ismerünk szót, ki pontosan meg tudja mondani, hány krajcrárt kap egy-egy sorért; az ilyen aztán így írja a novellát : Este volt. — Arthur így szólt : Asszonyom ! — Uram ! — felesé Mathild. — Ah ! — Nos ! stb. stb. Az ily színésznő aztán , mikor elmondta : „Uram !“ épen oly hosszú paulát tart, míg a súgótól az „Ah“ megérkezik, mintha egy egész sort kellett volna elmondania dupa gazdálkodásból. No mert szerepét megtanulni nem ér rá, mert azon kell törni fejecskéjét, hogy kamatoztassa jobban tőkéjét; hol, és hogyan szerezzen tapsonczokat; hol és ki által dicsértesse meg magát. S ha vagy egy hálátlanabb szerepet kell eljátszania, minden ismerőshöz el kell jutnia, panaszkodnia, rágalmaznia, főleg ha nincs titkára, vagy kedvese, férje, mamája, kik azt helyette végzik. Az ilyen, ha a drámaíró vele a szerepről kezd beszélni, azt kérdi : Melyik lapban dolgozik ön ? — Különben ezen se csodálkozzunk : másutt ez valódi üzlet. Több külföldi nagy művésztől hallottuk, hogy néhol azért nem volt tele a ház, mert a dicsőség, a koszorúk és tapsok osztogatóit meg nem kente. Mi még enynyire nem jutottunk. Nálunk csak néha hallunk olyan gyanús tapsokat, s csak elvétve történik meg az, hogy ugyanazon kritikus ugyanazon színésznőt, mikor kezdő, művésznőként, mikor pedig igazán művésznő, kezdőként traktálja. Természetesen, mi azt nem tudhatjuk, melyikőjök lett következetlen. Mindezt itt azért mertük elmondani, mert köztudomású dolog, hogy Jókainé nem így szerezte koszorúit. — Az ábrándozó szerelmes költőt Benedek adta. Mi is azt hiszszük, hogy számára nem ezen a téren nyílnak rózsák , de van annyi routinere, hogy ezen sem tapos el minden rózsát. Általában e sokoldalú színész jó szerzemény volt. Az apát Szilágyi Sándor adta. Ez egy puritán érzelmű, mogorva kisvárosi ember, ki már a gondolatra is fellázad, hogy fia verseket ír és színésznőbe szerelmes. Minél mogorvább, annál nagyobb a komikai hatás, midőn az illusio könyekre fakasztja. A szobaleányt Lendvainé adta, sok ügyességgel. Ez színésznő szeretne lenni, s asszonya szerepéből verseket szaval, természetesen, hamisan. Ezt élesen meg kell különböztetni egyébb beszédétől, s egyszersmind annak is ki kell tűnni, hogy asszonya módját utánozza , különben a közönség azt hizi, hogy épen olyan tisztán szaval, mint beszél, vagy oly hamisan beszél, mint szaval. — Ez nem oly könnyű feladat, mint első tekintetre látszik. E vígjátékot követte a „Szerelem és becsület.“ Mint e lapokban már közlött tüzet és bírálatból kitűnik, vele az ismeretlen szerző nem sok becsületet vallott. Az előadók betanulták, pedg előre tudhatók, hogy örökre feledniük kell. Felekiné, Prielle Corn., Egressy, Szerdahelyi, Szilágyi, Paulai játszzák a főszerepeket, mert mind elsőrendű, azaz , igazat mondva, valamennyi egyformán harminchatodrétű kiadás. Ezek aztán jönnek mennek egy kertben. A.grófné szerelmes a titkárba, elveszi virágcsokrát, s elveszi árnyképét, karpereezébe teszi, s a maga árnyképét adja neki; mindnyájan pedig adnak csupa árnyképeket. A titkár persze a grófkisasszonynak szánta a virágcsokrot, azért is ott a kertben letérdepel a grófné előtt. De ekkor a grófkisasszony kívül a kutyáját szólítja. A titkár erre felugrik, s meg akar ugrani, de a grófnő nem bocsátja : Maradjon itt! S elsétál vele. A titkár ezen séta alatt felvilágosítja-e a grófnét tévedéséről, nem mondhatjuk meg, mert a színfalak közé nem követhetjük őket; de anynyit merünk mondani, hogy szerző soha sem térdepelt e nő előtt, különben tudná, hogy mikor már letérdeplünk— természetesen nem a kert sétaútján — akkor vagy szerelmet vallunk, vagy már vallottunk , de térden állva soha senkinek sem mondjuk meg, hogy bizony mi nem szeretjük. Igen, de ha le nem térdepel a titkár, akkor nem lesz vígjáték ! — Oh minek is térdepelt le, titkárul?! — Azt hiszszük, szerző ezen letérdeplést előnyösebben használhatta volna fel, mint az árnyképeket. Nevezetesen, mikor a titkár felugrik, akkor betoppan a férj, látja a kimondhatlan egyik térdén a port, gyanakodni kezd. — A háznál három grófnő van, nem tudja, melyik volt az igy megtámadott istennő ; kutat különféle bonyolódások után, miután a másik két grófnő feláldozta volna ma-agát — most csak egy teszi — kisülne, hogy a titkár azon napsütötte paraszt leány előtt volt napimádó, kit a vígjátékban csak azért szólítanak be, hogy ismét elküldjék Ekkor nem lett volna szükség az asztali jelenetre, hol a titkár egy bárót szemtelen alávaló embernek nevez, arczul üt, s a báró azonkívül egy lóval is odább áll. Ekkor a gróf azon hihetlen nagylelkűségére nem lett volna szükség, melynél fogva midőn épen megtudja, hogy neje egy kicsit szerelmes volt a titkárba, azt mondja: Ez életemnek legszebb napja ! És nem tudjuk, örömében vagy önfelejtésül, mindjárt is odaadja a grófkisaszszonyt a titkár úrnak. Az előadásról akartunk írni, de hogy lehet ilyesmit előadni ? — Prielle Corneliának, ki azt a virágcsokor és árnyképelvevő grófnőt, és Szerdahelyi,ki azt a karperecz és lóelvevő bárót adta, nem azt kellett e magokban gondolniok, mit Shakespeare egyik komikusa mond pajtásaihoz, midőn az oroszlán szerepét is ő akarja játszani: „Ne féljetek, én olyan oroszlán leszek, melytől a delnők nem fognak megijedni, mert én oly édesen fogok ordítani, mint a fülemile!“ A „Házasság politikája“, mint e lapokban már mondva volt, jobb is, tetszett is. A nőt Fe- 1ekiné, érjét Feeki, a szobaleányt Némethyné, az invalidusból lett mast Réhi adta , ügyesen, összevágólag, s a legkényesebb műigényt is kielégítve. Január 20-án : „Marianna“, franczia dráma, 7 felvonásban. Új szereposztással. Ne ijedjen meg a nyájas olvasó , mi egy levonást sem csinálunk, mert a főszerepek Jókainé, Prielle Cornel, Egressy,Lendvay és Szilágyi kezeikben voltak. Csupán az egy Jókainé adta már az előtt is a czímszerepet, a többiek, tudtunkkal, mind újak. Tehát egészen új betanulást igényelt. Az igyekezet annál is inkább méltánylandó, mert sikerült előadás volt. Ezen darab nem a rémdrámák közé tartozik, nem is rohannak benne az események , de az a bibéje ennek is megvan , hogy személyeinek többnyire szenvedései és nem szenvedélyei vannak, pedig az utolsók alkotják a jó drámát. Az anya, apa és fiú közti ügyesen kizsákmányolt Vuegheresek itt is megtették Bécsi dolgok. A gép nagyon nehezen mozog. Tudjuk, mi sok részben eltért az urak háza az alsóház véleményétől a költségvetés tárgyában. Ahol az alsóház alább szállítá a miniszterek követeléseit, az urak háza megint visszaállít, amit a miniszter urak kívántak. Most már egy vegyes bizzottság működik, az ellentétek kiegyenlí- tése fáradságos munkáján. Azonban, mint mondok, a gép nehezen mozog. Kisebb fon- tosságú dolgokban, mint például a római San Maria de H'anima német nemzeti egyház dotatiója, megegyeznek, de bezzeg nem oly könnyen megy az egyezkedés a horvát-slavon kanczellária költségvetésére nézve, melyből az alsóház 49,986 ftot törlött. Hiába vitatta a nevezett kanczellária tanácsosa, hogy a horvátok saját belügye az igazságszolgáltatás, melyet a budgettel nem korlátozhat a reichsrath, Herbst, Giskra, Taschek és Hopfen urak nem tágítnak. Reducálni akarják a horvát törvényszékek számát. A postahivatalnokok és törvénykezési hivatalnokok fizetés-javítása iránt sem jött létre egyezmény. Itt meg az urak gazdálkodnak, s szemökre vetik az alsóháziaknak , hogy minek akarnak többet fizetni, mint a miniszterek. Alaposabb volna kifogásuk, ha azt követelnék az urak, hogy az alsóház javítsa előbb a rendszert, hozzon be önkormányzást, mely mellett kevesebb államhivatalnokra van szükség, s e keveset jobban lehetne díjazni a budget feljebb emelése nélkül. Természetesen ez a postahivatalnokokra — miután a posta mindig az állam közvetlen kezelése alatt marad — nem áll. A hadügyminiszteri tárca költségvetésében tett reductiókra nézve, melyeket az urak háza visszaállított, szintén nem tudtak megegyezni. Most már mindkét házba jelentést tesznek a vegyes bizottság illető tagjai. Mindenik ház újabb határozatokat hoz e jelentés folytán. Aztán e határozatok fölött egyezkedik megint a vegyes bizottság, oly módon, hogy egyik tételre nézve az alsóház enged, a másikra nézve meg — ismét az alsóház enged. Az országos Magyar Gazdasági Egyesület f. hó 28-án tartá rendes évi közgyűlését. Addig is, míg ezen közgyűlés fontos érdekű tanácskozásairól olvasóinkat részletesebben tudósíthatnak, közöljük annak ama határozatát, melyet a nagyvárad-kolozsvár-brassói vasútvonal kérdésében közakarattal kimondott. E kérdés, melyet a hazai sajtó minden tekintetben kimerítőleg vitatott meg, onnét napjainkban a zöld asztalokra vitetett, hogy felette az ország hasznára, vagy igényeinek hátrányára megállapodás mondassák ki, s az elfogadott terv életbeléptetése iránt tétessék intézkedés. Nézetünk szerint is a Magy. Gazd. Egyesület csak hivatását teljesité, midőn a perczek fontosságát megértve — közgyülésileg összejöttét az által is érvényesíti, hogy a napirendre hozott eme fontos, s a Királyhágón túli országrész jövendőjét tekintve életkérdés feletti vitában hivatott és szakértelmes szavával az egyedül helyes irányt megjelölni sietett. Ms nem tértünk a gyűléshez . Somssich Pál az erdélyi vasútvonal iránt hívta fel a nagygyűlési figyelmét, s indítványozta: „keressék fel az e tárgyban már megbízott választmány, hogy a nagyvárad-kolozsvár-brassói vonal körül öszpontosuló országos közkívánatnak érvényesítésére, a legújabban felmerült adatok felhasználása mellett, eddig tapasztalt és elismert buzgóságával hatni törekedjék.“ Ezen indítvány tárgya, fontosságához képest nagy részvéttel találkozván, rövid tanácskozás után elhatároztatott : „Az orsz. Magyar Gazd. Egyesület az ország érdekében kinyilatkoztatja, hogy minden más vonal, mint a„ nagyvárad-kolozsvár-brassói — az ország érdekeivel ellenkezik, és egyedül a nagyvárad kolozsvárbrassói vonal az, melyet az egyesület az ország érdekeivel és közkívánatával megegyezőnek tart; egyszersmind felkéri az alakult vasúti bizottmányt, hogy ezen országosan megszilárdult meggyőződésnek érvényt szerezni igyekezzék.“ A biztosítási ügy s a tőkék érdekében. I. Pest, jan. 27. E napokban egy névaláírás nélküli, s magyar és német nyelven írott „emlékirat“ jutott hozzánk, mely a hazafiakat „egy új általános biztosító intézet Pesten való létesítése“ szükségéről, a tőkék birtokosait pedig egy ily intézet jövedelmező voltáról igyekszik meggyőződtetni. A tervezett új biztosító intézetnek mind szükségességét, mind jövedelmező voltát az emlékirat két függeléke által törekszik igazolni. E czikkeknek is céljuk azon kérdéssel foglalkozni, hogy szükséges-e mégegy új intézet, és a jelen országos és biztosítási viszonyok közt jövedelmező lehet-e az ? E kérdésre igenlő feleletet lelünk az említett emlékiratban, illetőleg annak függelékeiben, mielőtt azonban e feleleteket bírálatunk alá vennők, tárgyaljuk előbb e kérdést egész általánosságban. Hazánkban ez idő szerint 3 hazai **) (u. m. első magyar általános biztosító társaság, az erdélyi tűz- és jég-ellen kölcsönösen bizt. társ., és a győri szállítmányok ellen kölcsönösen biztosító társ.), 4 trieszti (u. m. Generali, Azienda, Riunioni és Nuova), 3 osztrák (u. m. első ausztriai, az Anker és a Phönix), 2 külföldi (u. m. a lipcsei és a Gresham), összesen 13, s a most keletkező Hungáriával 14, s az állatbiztosítás kivételével részint a biztosítás minden ágára, részint annak csak egyik nemére kiterjedő társaság működik. Ennyi társaság mellett szükséges-e még egy , a 15-ik? Minden újon keletkező bizt. társaság keletkezése igazolását csak azon körülményben találhatja fel, ha a biztosítás mezején elegendő parlag tért, s így működésének biztos alapot talál, vagyis, ha a mathematikai és statistikai elvekre fektethető díjai mellett virágzásra számíthat, s nem csupán azon szédelgő üzletii társulatokat szaporítja, melyek az elvállalt kockázattal s a káresetekkel arányt nem tartó leszállított dijakkal kívánnak versenyre lépni. Igaz ugyan, hogy hazánkban a biztosítás mezején nincs még minden tér elfoglalva, azaz: még sok millióra terjedő érték marad évenkint biztosítatlan; de igaz az is, hogy ennek okát nem a most működő biztosító intézetek hanyagságában vagy népszerűtlenégében találhatni fel. Magyar- és Erdélyországban ugyanis alig van jelenleg egy népesebb, egy vagyonosabb község, melyben több biztosítási ügynökség ne léteznék, e mellett a megnevezett hazai és idegen társaságok mozgó ügynökei folytonosan beutazzák a biztosítási kerületeket és azon vidékeket, hol még ügynökségek fel nem állittattak De, hogy mégis, mint említek, sok millióra terjedő érték, mind e tevékenység, mind azon rokonszenv és bizodalom mellett is, melyre a szilárd üzleti társaságok, s különösen a hazaiak találnak, évenként biztos itatlan marad, ennek okát a nép egy részének előítéletében , s leginkább a vagyoni viszonyok azon állapotában kell keresnünk, mely a biztosítási díjak megtakarítására kényszeríti, és sok esetben e díjak megfizetésére képtelenekké teszi a földmivelőket. *) E napokban adatott meg az engedély a „Hungária“ czímű, s Pozsonyban alakult biztosító intézetre. J. **) A „Hungáriát“ is ide számítva, négy. J.