Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)

1864-02-02 / 4189. szám

rákényszerítet­i, s­­­ukott nagyságuk romjain jobb idők kelnek. A népszavazatból számozott cs­ászárság meg­lepő a régi királyságoknak ; nyugtalansággal nézik a democrata elvből eredeti uralkodó ház megszilárdulását, i­s csak dicsérhetjük a csá­szárt, hogy ünnepélyesen megerősíti a népek jogait, melyek természetes és adandó esetben legbiztosabb szövetségesei. A franczia forrada­lomhoz hűen, mely túlzásai daczára legméltóbb az utókor bámulására, a népek oldala mellett leszünk akkor, midőn a küzdelem átalánosan kitör a múlt tévelygései és a jelen követelései közt. (Helyes, helyes.) Önök ismerik szándékunkat és czélunkat; tisztelettel elébe terjesztjük önök bölcs és felvi­lágosult hazafiui ítélő székének. (Élénk helyes­lés több padon.) Az alelnök: Egy második jobbítmány is benyujtatott, melyet J. Favre, Darimon, Glass Bisoin, E. Picard, Marie, Magnin, Henan, E. Di­­livier, Pelletan, Dorian, J. Simon jegyeztek alá; tartalma következő : Lengyelország : A Lengyelország által fenn­tartott hősi küzdelemmel szemben nem szorít­kozhatunk csupán az ő független nemzeti jogai iránti hiú rokonszenv kifejezésére. A kormány, mely ezen törekvéseket kezdetben ünnepélye­sen rászalta, később felbátorítá azokat. Mi azt hiszszü­k, hogy az ösvény, melyre lépett, zárt ös­vény. Az európai érdek nevében kívánjuk, hogy követve a Francziaország és Anglia által a ná­polyi király ellenében adott példát, szakítsa meg a diplomátiai viszonylatokat oly hatalom­mal, mely lábbal tapodja a szerződéseket, s az emberiség örök szabályait. Ezen jobbítmány kifejlesztése tekintetéből a szó Pelletan urat illeti. Pelletan : Uraim, hárítsuk el elébb a fél­reértést, mely már kezdettől fogva a gyűlés szellemére nehezedett. Lengyelországból kizá­rólag béke­ vagy háború kérdését akarták csi­nálni, s ekkép minket vagy a tehetlenség, vagy a vakmerőség sajnálatos alternatívájába fojtani. De mi nem fogadjuk el az így feltett kérdést, hanem valódi terére kívánjuk azt helyezni. Kétségtelen, hogy ha van e körben a béké­nek határozott pártolója, az én vagyok. Mindig nagyobb dicsőség kímélni a vért, mint azt on­tani. A politika c­élja az élet, és nem a halál. De minél inkább akarjuk a békét, annál kevés­bé kell azt emlegetnünk — alkudozván egy nagy néppel. Miért van Francziaország szavának na­gyobb tekintélye, mint valamely nagyobbrendű hatalomnak? Azért, mert Francziaország min­den diplomatiai jegyzékének háta megött van egy alattomban érthető jegyzék, é­s ez­­ a 600,000 fegyveres emberből álló hadsereg. De mondható-e azért, hogy mi az ügy min­den állapotában háborút kívánunk , s hogy gondolatunk titka mindig a háború? Nem ! A ti­­zenkilenczedik században háborút csak az utolsó szükségben kell viselni, s ekkor is azon feltétel mellett, hogy a szerencse véletlene ellen minden óvakodás megtétetett. Várjon bíznánk-e e pilla­natban egy európai háború sikerének minden esé­lyeivel? Hol vannak szövetségeseink, és forrása­ink? Én nem tudom, és nem tudva, nem is taná­csolhatom a kormánynak, hogy katonai csínyt kövessen el, mely Lengyelországot meg nem menthetvén, kompromittálná Francziaországot. Ezt elmondva, szóljunk a kérdéshez. Lengyelországban megtörtént a felkelés , önök tudják, minő körülmények között. Ezúttal nem a sajtószabadság idézte elő a forradalmat. A két­ségbeesés felkelése ez. Oroszország régtől óta sejtő bekövetkezését a világon még ekkoráig ismeretlen forradalomnak , — a térdeplő, az imádkozás forradalmát. Oroszország forradalomra dolgozott, hogy előbb végezhessen. Kihívást kihívásra tetézett. A lengyelek nem folyamodhattak máshoz, mint Istenhez. Oroszország megtiltá az imádságot; gyászt öltöttek ; — megtilta a gyászt is. —Pro­­clamálta a martialis törvényt, és — Lengyelor­szág semmit se szólt. És mégis a lefegyverzett tömegre puskát szegeztek. Lengyelország ki­bontó mellét s halva is azt mondá, üss még! (több padon : igen helyes.) Mindent eltűrt, min­dent elkövetett — hallgatva. De egy éjjel a kormány titkon berontott minden házba, erő­szakkal hatalmába kelíté a besorozásra alkal­mas fiatal embereket. Ez annyit tett, mint szét­metszeni Lengyelország életerét, elvenni remé­nyét. Az orosz szolgálat a lengyelekre nézve azo­nos a halállal. Éhnennek, de többé vissza nem jőnek. Ez sok. És Lengyelország mondá, jobb meghalni golyó által itt, mint halni lassan, is­meretlenül valamely lázszerző mocsárban, mert a láz jelenleg a despotismus intézményének ré­szét képezi. (Közbeszólások.) A vérpadot az ég­hajlat által helyettesíték. A láz ugyanazon szol­gálatot teszi, s nem okoz botrányt. (Különféle mozgások). Egy okmány van kezeim közt, mely bizonyítja, hogy csupán egy kerületbe 11 ezer elvitt lengyel közül csak 300-an tértek vissza. Midőn a lengyel felkelés első híre érkezett meg, egy férfiú, ki mindig első, midőn a jog, a szabadság, és az emberiség javára kell szólni — J. Favr­e, kérdést intézett a kormányhoz. És mi volt Billault úr válasza? Kijelenté, hogy Francziaország nem veszti el Lengyelország iránti régi rokonszenvét, hanem a kormány azt véli, hogy ezen ország autonómiája többet vár­hat Sándor czár szabadelvű és nagylelkű érzel­meitől, mint egy felkelési kísérlettől. (Több szó, igen helyes). Billault úr még hozzá téve, miként a csá­szár kormánya eszélyesebb, semhogy csalé­­kony szavakkal tápot nyújtson a felkelési szen­vedélyeknek ; a kormány féltékenyebb Fran­cziaország méltóságára , semhogy haszonta­lan szavak ismétlését 15 éven át megtűrhetné a válaszfeliratokban. Valóban ha a kormány betű szerint követte volna a Billault által kifejtett programmot, én e perczben nem kívántam vol­na szólani. Francziaország azon időben nem bátorítá Lengyelországot felkelésre ; azt mondá: én nem ismerem Lengyelországot, nem is akarom is­merni , mit akar ez a javíthatlan halott, mely nem tud meghalni, mely untalan feltámad? Nem tehetek egyebet, mint ajánlani fogom Sán­dor czár kegyeibe. Sándor czár a reá forgatott eme váltót elfogadta, kihirdettetett egy kegyel­­mezési rendeletet, s azt azon Murawhew által küldé meg, kit egy senator vérszopó tigrisnek nevezett. Holott ő a czár helytartója, kit csak nem régen díszített fel a Szt. András rend nagy szalagjával épen úgy, mint a mi kormányunk feldiszíté a becsületrend jelével Marquez tábornokot. (Hosszas megszakítás.) M o r n y herczeg: szót kérek. Pelletan: Daczára Billault szavainak, a külügyminiszter szükségesnek látta a diploma­tiai közbejárás indítványozását. Szövetkezett Angliával és Ausztriával, hogy a lengyel nem­­zet számára igen szerény autonómiát reclamál­­jon , mely amnestiára ,­ a nemzeti nyelv hi­vatalos használatára, s orosz suzerainitás alatti külön közigazgatásra szorítkozott. [ Ennyit en­gedtek a dunai tartományoknak , nem tehettek kevesebbet Lengyelország irányában. Bármily szerények voltak is e javaslatok, Oroszország azokat nem akarta megérteni. Időt kért a gondolkodásra, egyszersmind hadi készületekre, s a télnek, mint szövetségesének bevárására a balti tengeren. Időközben, hogy a társaság is mulassa magát (újabb félbeszakítás), minthogy Drouyn de Lhuys úr a felkelést az országra nehezített vaskormánynak tulajdonítá, Gortscha­­koff herczeg válaszul adá: Hiszen önöknél Pá­­risban keletkezett­ a lengyel forradalom . Önök Párisban forradalmi nyílt boltot tartanak. (Zu­gás.) Önök nem jakobinusok, de igen is amphi­­tryonja az európai jakobinismusnak, mely elő­ször Olaszországban futá meg pályáját, s most a Visztula felé járdál. És azután, midőn elkövetkezett­ a pillanat, melyben már mitől sem tartható, Oroszország levette az álcrát, s szólt: önökkel már eleget beszéltem; ezentúl a társalgást csak Ausztriával és Poroszországgal folytatom, osztályos hatal­massági minőségben, mely csak őket illeti. (Itt szóló a százéves felosztásról tesz említést; sza­vai nagy zajra találnak.) E g­y s­z­ó : Lehetlen tovább hallgatni hasonló beszédet. Az elnök felhívja szónokát, vigyázzon kifeje­zéseire. Pelletan: Rendre utasítás ez ? Elnök: Nem, csak figyelmeztetés szavai megválogatására. J. Favre: Beszéljünk hát versben, s mond­juk Audrieux-vel. Tiszteletben tartják a malmot, s elveszik a tartományt. Glais-Bisoin: Ekkor tán parlamentári­­sabbnak fogják önt találni. Pelletan : Ezen válasz Francziaország előtt bántalmazásnak tűnt fel. Drouyn de Lhuys az alkudozások megszakítását határza el. De mi a teendő most már ? Kielégítettnek kell-e magát nyilatkoztatni, vagy keresztbefont kezekkel nézni a küzdelmet, s gondolkodni csa­pásai felett? Úgy hiszem nem ! Francziaország foglalóul adta szavát (több padon tagadás). Azon perczben, midőn a lengyel felkelés javára diplo­­matiailag közbejárt, becsületbeli ígéretet tett azt gyámolítani is. Többen : Nem, nem! ez tévedés. P­e 11 e t á n : Igen, önök bátoriták, tevékenyi­­ték a lengyel felkelést, s ha Lengyelországban még foly a vér, ezért önök felelősek. (Élénk ta­gadások.) — Hogyan, önök nem bátoriták a lengyel felkelést? (Nem, nem!)— Nem létez Párisban lengyel bizottság? Granier de Cassagnac: Francziaor­­szág-e az ? Pelletan: Létezhetne­k olyan a kormány megendése nélkül, és a lapok, melyek az ál­lamminiszter nyilatkozata szerint a kormány magas gyámsága alá helyezvék, meghatalma­zás nélkül gyűjthetnének-e közadakozásokat Lengyelország számára ? A versaillesi katonai lakomában, hol egy franczia marsal elnökölt, egy lengyel által mondott pohárköszöntést, „di­csőség Lengyelországnak“ kiáltással kísértek; történhető-e mindez a nélkül, hogy a kor­mány enyagírozva ne legyen. A diplomatiai közbejárás nem sikerülvén, fel­merült a congressus eszméje. A congressus meg­bukott, s a diplomatia is vele bukott. Avagy e kettős bukás feloldja-e a kormányt Lengyelor­szág iránti minden kötelezettségei alól. Nem hi­szem, sőt azt tartom, hogy tennie kell valamit ezen ország megmentésére, — hogy mit te­gyen ? — azt nem nekem kell megmondani! A kormány dolga ezt tudni; ő tartja kezeiben a kártyákat, s minket nem avat a játék titkába. (Uj zaj.) Játszszék tehát elég ügyesen, hogy amaz ország helyzetén segíthessen. Gu­er oult : szót kérek. Pelletan: Én azonban azt gyanítom, hogy Lengyelországot elhagyják, hogy sorsára bíz­­zák , hogy a lengyel föld ne legyen egyéb egy temetőnél, jelezve egy fekete kereszt­tel, s rajta ily felirattal: Finis P­o­lo­ni­a­e . — avagy ekkor végzettek önök az oroszszal? Ez a valódi kérdés. Oroszország Európába akar hatolni, s ezért készít Lengyel­­országból előőrsöt Európa ellen, s ezért az ő politikája már I. Péter óta a bonyodalmak s összeesküvések politikája. (Zajos közbeszólá­sok.) Mi utainkon mindenütt Oroszországba ütkö­­zünk. Találkozunk vele első forradalmunkban, a restauratio alatt, a júliusi monarchia korában, és a mostani kormány alatt. S midőn csak imént vetek szememre, hogy az orosz politikáról nem elég tisztelettel szólok, elszomorodva emlékez­tem ama sok francziára, kik Sebastopol előtt estek el. — Mi leronthattuk Sebastopolt, de nem ronthatók le az orosz ambitiót. Mindenütt ott fogjuk találni, s főleg a török kérdésben, mely még nem kezdetett meg, de melyre rá ke­rül a sor, csakhogy más körülmények között, akkor t. i., miután a krími háború jótéteményei­ről lemondtunk, s az orosz ígéretet felemeltük — elhagyva Lengyelországot. De azt mondják : miként segítsük Lengyel­­országot, nincsenek szövetségeseink. Ez azért van, mert a szabadelvű Európa politikánkban utógondolatokról gyanúsít. A külföldi sajtó na­ponkint kérdi, miért forradalm­ a mi politikánk Turinban, miért ellenforradalmi Rómában, miért reactionarius Mexicoban, miért szabadelmű Len­gyelországban, rabszolgapárto­k Amerikában, s misteriosul mindenütt? (Zaj, félbeszakítások) Meg akarják önök szüntetni ez aggodalmakat? Adjanak önök szabadságot Francziaországnak. A szabadság adott nekünk túlsúlyt Európá­ban, még azon korban, midőn a minden áron való békerendszer uralkodott, I. I. Lajos Fülöp alatt. Itt szóló felolvassa Nesselrode-nak Palmers­­tonhoz 1848 febr. 12-én irt levelét, melyben ál­lítja, hogy Francziaország erejét szabadsága teszi. A válaszfeliratban volt egy sajnálatos tétel, mely eltűnt, de az, melyet helyére tettek, sem­mivel sem ér többet. Önök oda nyújtják Orosz­országnak Francziaország nemes kezét — Mu­­racheff vállai felett, ki öleti az embereket, a nő­ket és a papokat, midőn a haldoklóknak az ur testét viszik. — Nem ez azon mozzanat, melyet választanunk kell, s ha nincs emberi igazság, mely egy vétkest vállrojtjainál fogva ragadna meg, — megjegyezhető az homlokán, s neve át­ható a közkárhoztatásnak. (Több padon: adhe­­lyeslési­ nyilatkozatok.)“ 5 Elnök: Morny bg, mint bizottsági­ elnökön van a szólás sora. Leroux Alfréd alelnök: Morny her­­czegen,van a sor. Morny herczeg. Szólok, mert hallottam azon kifejezéseket, melyekkel a nagyon tisztelt Pelletán­­úr az orosz czárról nyilatkozott. Azt hiszem, hogy egy franczia kamara méltósága követeli, miszerint minden külföldi fejedelemről, ha nem tisztelettel, legalább Hiedelemmel tör­ténjék említés (Helyes! helyes.) Ha békében vagyunk az orosz császárral, ha a követek állo­másaikon maradnak, az Hiedelem megsértése irányában vétség a legszorosabb kötelesség el­len, s ha háborúban állunk vele — még roszabb (Élénk helyeslés.) Pelletán úr — bocsásson meg e nyilatkoza­tomért — nem ismeri sem Oroszországot, sem az [orosz] czárt. Jól tudom, hogy oly kérdés ez, melyben a népszerűségről van szó, de egy politikusnak meg kell mondani az igazságot a kamarának és országnak egyiránt. (Helyes.) Volt szerencsém Oroszországba küldetni azon dicsőséges béke folytán, melyet Francziaország Sebastopol bevétele után kötött. Különösen meg voltam bízva, hogy kövessek el mindent, hogy az orosz czár enyhítsen Lengyelország sorsán; ezen törekvésemben ezért is értem. (Helyeslés.) Tartozom az igazságnak kijelenteni, hogy az orosz czár e tekintetben mindig a legjobb aka­ratot tanúsította. Először is jelentékeny enged­ményeket adott Lengyelországnak, de mint tudják önök, az engedmények sokszor követe­léseket idéznek elő, a követelések ellentállásra vezetnek s a dolgok ezen állásából keletkezett a zendülés, mint önök tudhatják. Mindnyájan sajnálkozunk e szerencsétlenség felett, s én meg vagyok győződve, hogy az orosz czár, kivel volt szerencsém beszélni, s ki egy becsületes, derék, szabadelvű ember, sokkal inkább fájlalja azt, mint bárki más. (Pelleton és Gueroult közbeszólnak.) Lehet, hogy e beszéd sérti önöket, pedig az igazság. Egy fejedelem néha a legfájdalmasabb kénytelenségnek tartozik engedni. De a­ki 60 millióból álló birodalomban ki­mondotta a jobbágyok felszabadítását — bizo­nyára szabadelvűséget tanúsított az által. A­mi magát Oroszországot illeti, bátran me­rem állítani, hogy az sokkal democratikusabb, mint bármely más állam Európában (?!!!) Nem rég democratiai feudalismus uralkodott ottan. A feudalizmus eltűnt, maradt a democratia. —■ Ha egy ország magára ölti intézményei jellemét, szokásait, nincs Európában democraticusabb állam Oroszországnál. Lehetetlen elsorolni az orosz törvényeket , de például az örökösödési törvény democraticusabb, mint Francziaország­­ban. Egy, külsőleg jelentéktelen tényre hivatko­­zun­k, de mely mégis nagy következményekkel bir A paraszt fia, ki hadiszolgálatba lép, na­gyobb ranggal bir, mint a nagyúr fia, ki nincs szolgálatban. Az egyiket elfogadják az udvar­nál, mi alatt a másik onnan ki van zárva. Ezen, külsőleg közönyös tény, kihat az egész ország­ra, mert kötelez mindenkit a teljes egyenlőség alapján szolgálni, akár a hadseregben, akár a polgári kormányzatban. Ezen tekinteteket csak azért emeltem ki, hogy feleljek Pelletan úr túlzott és téves néze­teire s állításaira. Nem folytatom tovább. Nem szeretném, ha félreértetnének érzelmeim s a bi­zottmány érzelmei a lengyel kérdés tárgyában, midőn én csak az igazságnak akartam eleget tenni. Visszatérek a bizottmány munkájához. — A felirati bizottmánynak szándéka volt két eszmét tisztán fejezni ki : élénk, meleg, s nem meddő rokonszenvet tanúsítani Lengyelország érdeké­ben ; és ezen rokonszenv mellett sajnálkozást fejezni ki a felett, hogy az Oroszországgal való viszonyokban változás állott elő , kifejezvén egyébiránt azon reményt is, hogy a szívélyes viszonyokat helyreállítandja a békülékenység azon szelleme, mely mind a két uralkodót lel­kesíti. Ezen két eszme kilátszik zárni egymást. A bizottmány véleménye szerint összeférnek­! Egy eszme villant meg agyamban, melyet közleni akarok önökkel. Én, kinek van szeren­csém ismerni önöket s véleményeik alapját, úgy látom, hogy önöket néha igaztalan bizodalmat­­lanság választja el egymástól. Önök mindany­nyian — bocsássák meg nekem e kifejezést — gyermekei az 1789-ks kornak ; mindnyájan kí­vánják önök a szabadságot ; az egyik rész sür­getőbben, mint a másik. Az egyik rész azonnal kívánja, a másik csak egy bizonyos idő múlva. Az elvek iránt önök mindnyájan egyetértenek. Miért térnek el egymástól az alkalmazásban ? Mert az egyik rész azt hiszi, hogy a szabadság a társadalmi rendet veszélyeztetheti, a másik rész pedig azt hiszi, hogy ép a szabadság fogja a kormányt tartós alapra fektetni, s hogy mi­dőn a kormány mindent megadott, akkor nem lesz többé tőle mit kérni. Láthatják önök, hogy az elvben mindnyájan megegyeznek — de nem az alkalmazásban, így vagyunk a külügyi poli­tikával is. Avagy nem szeretnék-e mindnyájan, ha a nagy nemzetiségek helyreállanának ? Engedjék meg önök, hogy egy, csaknem gyer­mekes feltevéssel álljak elő : ha elég lenne egy újat felemelni, hogy Európa és a világ térképét megváltoztassuk; ha elég lenne egy jel arra, hogy Velencze visszakerüljön Olaszország bir­tokába, a keresztyének a Libanon alján kisza­baduljanak Törökország járma alól, sőt többet mondok : hogyha a szentatya Rómában elfo­gadná a katholikus világ fejéhez méltó állást, melyet neki ajánlanak : lenne e köztünk egy is, ki habozna visszaadni Rómát a rómaiaknak, és visszavonni csapatainkat, melyeknek szuronyai idegen szuronyuk az olaszokra nézve ? Avagy késnék-e valaki önök közül, helyreállítani Len­gyelországot, s megtagadni ezen nemzettől, mely iránt annyi rokonszenvvel viseltetnünk , a füg­getlen nemzetek jogait? (Helyeslés). Miért tehát a szétszakadás ? Azért, mert különböző szemmel tekintjük ezen rettenetes vállalat következmé­nyeinek fontosságát. A bizottmány e reflexiókból indulva ki, azt mondá : két rendszer van : a béke és harcz rendszere; a keretrendszerét ajánlják Gueroult és Havin. Ezen rendszer nagy, csábító , hivat­kozni a nemzetiségekre, helyreállítani a népek szabadságát, Olaszországot Ausztria ellen indíta­ni, Magyarországot fellázítani, Lengyelországot helyreállítani, ez bizonyára nagy politika, és ha Francziaország ellen csak egy ágyúlövés történ­nék, én ezen politikát ajánlanám a kormánynak. De gondoltak-e önök a következményekre ? Gondoltak-e arra, hogy békében élünk, s hogy senki sem támadott meg?Gondoltak-e arra, hogy minő veszélyeknek lenne kitéve azon 20 milliárd­nyi értékjegy- tőke, melybe a franczia munkások és parasztok megtakarított tőkéiket elhelyezték? Avagy gondoltak­­ arra, hogy minő nyomor ér­né azon társadalmat, melynek nincs­ egyébb kí­vánsága, mint békében dolgozni ? És miért ? oly ügyek érdekében, mely nem a miénk, melyben se becsületünk, se érdekeink nincsenek bevonva."(Helyes.) A bizottmány azt hitte, hogy csak e képrend­szer közt lehetett választani, s hogy a közvetítő rendszerek semmi jót sem fognának eredmé­nyezni. A­kik ezen rendszereket ajánlják, nagy fe­lelősséget vesznek magukra, ha az ember a fe­nyegető romlásra s­érülendő vérre gondol! A bizottmány, miután megvizsgálta Európa helyzetét, Francziaország viszonyait Oroszor­szághoz, Ausztriához és Angliához , miután be­­hatólag figyelembe vette volna a hatalmaknak egymás közti viszonyait , a békepárt felé haj­lott. (Helyes! helyes!!) A béke az Orosz é­s Fran­cziaország közt fennálló szívélyes viszonyok helyreállítására vezet, magának Lengyelország­nak az érdekében is, a­mely iránt a bizottmány ép annyi rokonszenvet érez, mint bárki más. A bizottmány azon nézetben volt, hogy a béke pártja az, melytől a jövőben a legtöbb előnyt lehet várni. A béke az egész ország óhajtása; ez az egyedüli mód, mely által a lengyelekre nézve valódi könnyebbítést lehet nyerni, minthogy tovább biztatni a lengyelek forradalmát, nem egyéb, mint romlás elé vezetni őket. Midőn el vannak önök határozva, hogy nem fognak se­gíteni rajtuk, meg kell nekik ezt mondani, s a politikai morál és az igazság érdekében nem kell e szerencsétleneknek csalfa hitegetést nyújtani, mert ezen hitegetés önöket is a harczba vezeti utoljára. A kamara nézetei elég határozottan nyilvánultak, úgy, hogy az ügy iránt nem me­rülhet fel kétség, s ha­ önök nem fogadják el a jobbítmányokat, nem fognak illuziót táplálni senkiben. (Több oldalról helyeslés.) Gueroult. Én határozottan osztom az igen tisztelt Morny úr nézetét. Bírni kell az ember­nek a vélemény bátorságával, s az eszme mé­lyéig kell menni. Jól mondatott, hogy most két rendszer lehetséges: a béke és haza rendszere. A Pelletán úr által oly kitűnőleg védett jobbít­mány illusorius következtetésekben végződik. Vissza­hívni a követet: ezen rendszabály vagy na­gyon sokat vagy semmit sem jelent. A lengye­leket hadfolytató felekül ismernünk el, ez had­üzenet, s nem mi rajtunk áll, hogy hadat üzen­jünk. — Hátra van a harczi párt. Morny úr azt monda, hogy az igen komoly határozat lenne, melyről a kormány nem akarnak semmit tudni. Morny: Én nem nyilatkoztam a kormány nevében. Gueroult. Morny úr azt mondá, hogy az ország nem akarja a háborút. (Úgy van !) Ha ez így állana, akkor kár a kérdést úgy állí­tani fel, mint az történt. Mit tett Francziaország a lázadás kezdete óta ? Irt Európa minden udva­rához, közvetlenül intervenált az orosz udvarnál, s Oroszország ellen diplomatiai lázadást szerve­zett. (Nem áll!) Iparkodott újra, hogy Anglia és Ausztria harczba keveredjenek Oroszország­gal ! Hiszik-e önök, hogy viszonyaink Oroszor­szággal szívélyesek ? Egy lábunkkal már­is a harezmezőn állunk, csak hogy annak előnyei nem lesznek a mieink. Ellenségeket szereztünk magunknak, meghasonlottunk Oroszországgal. Nem kell vitázni az evidentiák ellen , rosz lá­bon állunk Ausztriával, Poroszországgal s An­gliával (felkiáltások.) — Felingereltük magunk ellen az európai nemzetiségeket, melyekre ez­előtt számolhattunk. Olaszország, mely ezelőtt szövetségesünk volt, bizonytalanul tekint reánk, hogy mit teszünk. És a lengyelek, kiket biztat­tunk ............(Közbekiáltások.) Granier de Cassagnac: Ön biztatta fel. Gueroult. Igen, én (zaj). Granier de Cassagnac, akkor menjen oda közéjök. Gueroult. Biztattam őket, mert nem kép­zelhettem, hogy a franczia kormány az ég és Európa szeme láttára compromittálni fogja ma­gát, megsértett törvényekre és szerződésekre hivatkozva, csak azért, hogy hátráljon. (Felki­áltások). Több hang: Francziaország nem hátrál. Gueroult. Oh igen, a háború vagy párt, veszélyes operativ. E­g­y h­a­n­g : Tehát elismeri ön végre ? Gueroult. Ma már veszélyesebb dolog el­hagyni a legyeleket, mint segíteni őket; ha va­lakit III. Napóleonnak hívnak, nem engedheti meg, hogy a történet majd egykor azt írja, hogy a XV. Lajos alatt felosztott, Lajos­ Fülöp alatt elhagyott Lengyelország III. Napóleon alatt végeztetett ki. (Félbeszakítás.) Az nap, midőn a kormány elhagyja Lengyelországot, s elhagyja a nemzetiségek ügyét, mely legjobb reménye, sok ellenség, ki ma békét ajánl, fordulna Fran­cziaország ellen megvetéssel s becsmérléssel. (Ellenmondás.) Visszautasítom tehát tisztelt barátaim job­bitmány­át, s báró Dávid és társai jobbitmányát, íme indokaim. Ha tehetetlenek vagyunk , leg­jobban illik hozzánk a hallgatás. Lengyelor­szágot plátói bánkódással és szavakkal nem mentjük meg. — Ha nem akarunk semmit tenni, mondjuk meg. Hallgassunk,s legyünk csendesen, a­mi mindenesetre méltóbb dolog, mint a te­hetetlen busongás (szavazunk.) Favre szót kér. Leroux alelnök szavazásra akarta bocsá­tani a jobbítmányt. Többen a vita berekeszté­sét sürgetik.H­a­v­i­n szót kér a berekesztés ellen Leroux alelnök F­a­v­r­e­t hívja föl, figyelmez­tetvén, hogy a vita berekesztése előtt szóljon. Favre: Igen fontos kérdés van a kamara elé terjesztve. Halottuk az elnök szavait, me­lyeknek nagy fontosságát senki sem tagadhatja, de a kamara és ország többet várnak. Mi azt hittük, hogy a kormány , szemben az ország nyugtalanságával,feszengésével s aggodalmával, bővebben beleereszkedik e kérdésbe,s én magam is szándékoztam némely magyarázatok által reá bírni erre a kormányt, melyeket ma nem adhatok elő. Kérem a holnapra való halasztást. (Szavazzunk! Rekesztessék be a vita./ Szavaznak. A vita folytattatni fog. Távirati jelentések. — Berlin, j­an. 30. A „Nord. Alig. Zig“ egyik vezérczikke felhozza, hogy a „Morning Post“ fenyegető czikke szerint hasonló irányú angol jegyzék intézteteit a német nagyhatal­makhoz, melyek az igazságos követelésektől el nem térnek. Anglia 35 éves politikájának gyü­mölcsét fogja leszedni; a régi Anglia nem léte­zik­ többé. A personális unió, mint garantia, Dá­­nia­ részéről követelve, talán többé nem lesz elégséges, ha az események kitörtek. — P­á­r­i­s, jm. 30. A ,.Mem. dipl.“ legújabb számában írja : „Anglia újonnan sürgetőleg kí­vánja az európai conferentia egybehívását a schleswig-holsteini kérdés szabályozása végett. Francziaország azonban kinyilatkoztatja, hogy semmi közvetlen érdeke sincs Németország el­len interveniálni, melynek törekvései oda c­é­­loznak, hogy a Napóleon császár által támoga­tott nemzetiségi elvet érvényre emeljék. — Kiel, jan. 30. A dánok Eckernförde mellett sánczokat vetnek fel — a dán hajók az eckernfördei kikötőben vannak. — London, jan. 3­. Az „Observer“ a kabinet meghasonlásáról terjesztett híreket meghazudtolja; a béke fenntartására nézve az ös­szes miniszterek egyetértenek. Az aláírt ha­talmak szintén mindnyájan pártolják a londoni szerződés fenntartását. — Hamburg, jan. 29. A „Dagbladet“ egy magasállású s dán érzelmű svédnek levelét köz­li, mely szerint az összes államtanács már két­szer akarta beadni lemondását azért, mivel a király rendkívüli birodalmi gyűlést kíván egy­behívni, hadieszközök megszavazása végett. A levél írója egyenesen kijelenti, hogy az összes svéd nép egyetért az államtanácscsal, csak a király, Oskar hg­y néhány fiatal ember kívánja a háborút. — Kiel, jan. 29. Ma itt mintegy 50 schles­wig-holsteini egylet küldötteinek gyűlése tarta­tott, mely egy közös szervezetre vonatkozó alap­­szabályzatot fogadott el; bizottmányi tagokat választottak: Wiggers, gr. Rewentlow, Römer, Rave, Ahlmann, Spethmann és Bokelmann. Frigyes augustenburgi herczeg, Buchwald ka­marás meghívására, holnap néhány napra Neu­­dorfba (oldenburgi területen) fog menni. — Koppenhága, jan. 29. Ma nagyobb csapattömeg távozott el a tengeren a főváros­ból. A király az elvonuló csapatokhoz igy szólt: Szerencsét s áldást kívánok nektek, s meg vagyok győződve, hogy a netáni háborúban oly vitézül fogtok harczolni, mint idősb bajtársaitok. A király a nép s a csapatok részéről nagy lelkesedéssel fogadtatott. — Drezda, jan. 30. A schleswig-holsteini küldöttek ma délelőtti 10 órakor fogadtattak a király által, Beust miniszternél tisztelegtek, s délutáni 3 órakor elutaztak. A király igy szólt a küldöttséghez: ő, mint német szövetségi uralkodó, teljesítette kötelessé­gét, s nem fog megszűnni a herczegségek jogait védeni, a­mennyire tőle telik. Reménye, hogy Németország egyetértésben lesz, s minden jól fog elintéztetni. Végül megköszönte a király a szász csapatok jó fogadtatását. Beust­ur pedig mondá : Ő nem űzött kabinet­politikát, hanem a herczegségek ügyét becsüle­tesen s rendithetlenül védelmezte. Ha vissza­vettetik, mindent meg fog tenni, hogy a hibája nélkül elvesztett tér visszanyeressék. Az ő ha­talma csekély, de bátorsága annál nagyobb. — Hamburg, jan. 29. (Délkeleti szél. A hévmérő emelkedőben, 2 foknyi hideg.) A jég összeözönlik; az átjárás az Elbán nehezítve van. A tenger felől jött gőzösök visszatértek. A „Berlinske Tid.“ e hó 28-káról jelenti: Az 1864-re eső tengerészeti ujonczok zászló alá szó­­littatnak. A norvég hadügyi osztály főnöke táv­iratilag Stockholmba hivatott, hogy — mint hír­lik — értekezlet tartathassák a norvég csapatok kivonulása iránt. — Kiel, jan. 30. Frigyes Károly hg tegnap ideérkezett, s ma Albrecht­iggel együtt a fő­hadiszállásra, Bordesholmba utazott. — P­á­r­i­s, jan. 30. A „Moniteur“ jelenti: A kölcsönre történt aláírások 219,321,536 frank rentet képviselnek. A leszállíthatlan aláírások 212 milliót tesznek. A többi aláíró minden 100 frankért 51/.. ./o-ot kap. A kincstár segélyesz­­közei megengedik az előfizetést felfüggeszteni. A „Moniteur“ írja: Nem igaz, hogy a fran­czia bank a bécsitől 50 milliót akar kölcsö­nözni. — München, jan. 31. A Bajorország által indítványozott német közép- és kis állami érte­kezletre nézve mostanáig megérkezett válaszok kedvezők, s igenlőleg hangzanak. — Kiel, jan. 30. Frigyes herczeg vasárnap délután tér vissza ide. — A 110 - a, jan. 31. Jütlandban s a dán szi­getekben semmi katonaság sincs, csak Koppen­hágában van még némi tüzérség és lovasság. Az örök tisztét ott a tengerész­csapatok teljesítik. Minden dán haderő a Schlei mellett és a Dane­­wirkben van concentrálva. Rendsburgban csak az őrséget teljesítő osztály maradt, s minden hadi szer elvitetett onnan. — Berlin, jan. 30. (Este.) Valamennyi hi­vatalos lap igen harcziasan ir. Azon szavak is, melyeket a király tegnap Schandauban a kato­natisztekhez intézett, háborús eseményeket jósol­nak. A koronaherczeg ma utazik el. — Boroszló, jan. 30. A sléziai lap biztos forrásból értesül, hogy a felső-sziléziai, alsó sziléziai és sziléz - őrségi vasutigazgatóságok tegnap utasítást kaptak, hogy ismét 20.000 osz­trák had szállítására tegyenek előkészületeket. — Bukare­st, jan. 30. A minisztériumban viszálkodás van. Hir szerint Kogolvicseanu miniszterelnök lemondását ajánlotta. Esti posta. Pest, febr. 1. A táviró p­ár nappal előbb miniszterválságot jelezett Londonból; ismét Russel gróf lenne az, kinek állása a kabinetben nagyon ingado­zik. A „Morn. P.“ siet megc­áfolni e hirt, s ál­lítja, hogy a st. jamesi kabinet tagjai közt test­véri szeretet s benső egyetértés van; a bomlás­nak semmi jele, semmi alapja. Ezen válság félelmétől tehát a világbéke meg­menekült volna; de ime, helyére lép egy máso­dik válság híre, mely Párisból fenyegetne. — Morny herczegnek a lengyel kérdésben mon­dott beszéde (lásd fölebb a franczia kamra ülé­sét.) őszintébben ütött ki, mint Drougn­er meg­engedhető, különösen annak némely kifejezé­sében a miniszter eddigi külpolitikájának dela­veujét látta. Ez ellenmondást R­e­u­h­e­r ál­lamminiszter nyilatkozata kiegyenlítő ugyan, de azon körülmény, hogy ez eset után a császár Thouvenel bárót és L­ a­v­a­r­e­rt­e urat kü­lön kihallgatáson fogadta, azon feltevésnek ad­nak helyt, hogy D­r­o­u­y­n­ur nyergébe nem so­kára más lovagot látunk ülni. Ezek azonban csak feltevések, valamint fel­tevés a „Times“ okoskodása is, mely czikke elején megállapítottnak állítja az egyetértést

Next