Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)
1864-02-23 / 4206. szám
43- 4206 15. évi folyam. E lap szellemi részét illeti! minden közlemény Kiadóhivatal. Előfizetési feltételek : Szerke SZ iroda, a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. Vidékre, postán . Helyben, házhoz hordva . Ferencziek terek 7-dik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pen., kiadása körüli kövedre ‘ ' ' * ‘2 25 - ot fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. . • * » . . 1864. Kedd, febr. 23. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 26 nj kr. Pest, febr. 22.1864 (Fk) Amit a londoni szerződés genesise körül még mondandók vagyunk, azt jövő alkalomra kell halasztanunk, hogy azóta közbejött uj, igen fontos, bár épen nem váratlan eseményről szóljunk. Az osztrák-porosz had, mely azon határozottan kijelentett rendeltetéssel indult útnak, hogy Schleswiget „zálogképen“ lefoglalja, de had Jütland határán és ezzel egyszersmind eredeti rendeltetésének határán is túllépett. Ha a diplomatia egyre nem tagadná, hogy itt formaszerű háború forog fenn, ezen legújabb eseményen épen nem csodálkoznánk. A háborúban joga van mindegyik hadakozó félnek, rárontani az ellenségre, ahol csak megkapja, és őt üldözni, ameddig csak lehet. Az utolsó keleti háború alatt a nyugatiak a keleti tengeren csak úgy támadták meg Oroszországot, mint a krimiai félszigeten és 1859- ben a francziák komolyan neki készültek, Dalmátiában is partra szállni, a nélkül, hogy ezen valaki csodálkozott volna. Hanem azon furcsa definitióval szemben, melyet az osztrák-porosz diplomatia a Dánia elleni hadjáratra nézve terjesztett, meglepőnek kell tartani oly lépést, mely Dániát a zálogképen lefoglalandó területen kívül megrohanja. — E hadjárat előre meghatározott tárgy ellen van irányozva és — ha szinte el akarnák fogadni a bécsi és berlini kabinet különös lefoglalási tanát — e lefoglalandó tárgy semmi esetre mással fel nem cserélhető. Általános és természetes ennél fogva a bécsi lapok csodálkozása, melyet a legújabb telegrammok keltettek és az osztrák külügyminisztériumtól függő bécsi „Gorresp. Burellu már előre is szükségesnek vélte megjegyezni, miszerint a Jütlandba való bevonulásra nézve mind Bécsben mind Berlinben további felvilágosításokat várnak még az eldöntő körök is, melyekre nézve tehát a legújabb esemény — állítólag — szintén meglepő volt. Gyermekekkel ilyesmit el lehet hitetni, de a gondolkozó közönség tamáskodó fejcsóválással fogadandja ezen furcsa állítást és legalább is azon gyanításra adandja magát, hogy itt a színfalak mögött oly dolgok történtek, miket egyelőre nyilvánosan nem akarnak bevallani, mert azokat még kéz alatt helyrehozhatni remélik. Azonban talán nem oly nehéz kitalálni, mifélék lehetnek ezen dolgok, főleg azokra nézve, kik—miként mi is tettük— elejétől fogva gyanúperrel éltek a porosz politika őszintesége iránt, kik régóta azt hitték, hogy Poroszország szívvel, lélekkel önző czélok felé törekszik, és hogy megfoghatlan módon sikerült neki Ausztriát is e törekvések akaratlan gyámolítására rábírni. Aki fölteszi Poroszországról, hogy ez a herczegségeket vagy azoknak tetemes részét maga számára meghódítani szándékozik, nem pedig egyedül a londoniszerződés állapítmányait fenntartani, — hogy tehát Poroszország valóságos háborút folytat és e czmet csak azért tette félre, hogy Ausztriát el ne riaszsza, hanem minél mélyebben vonja bele a bonyodalomba, — aki ezt hiszi Poroszországról, az épen nem fogja csodálatosnak tartani, hogy a porosz kormány még a tulajdonképeni dán területre is átviszi a küzdelmet. Bismark úr számítása e perekben meglehetősen világosan álland előttünk, ha a porosz officiosus közlönyök legújabb nyilatkozatait egybevetjük azon felvilágosításokkal, miket az osztrák miniszterek nem régen a birodalmi tanács színe előtt adtak. — E számítás körülbelül ilyen lehetett. — Poroszország Bécsben kijelenté, hogy ő mindenesetre, akár egy maga is,megszállja Schleswiget és Ausztriát csatlakozásra hívta fel. Ausztria hozzá csatlakozott, mert — ezt az osztrák miniszterek határozottan kijelentették — nem engedhette meg, hogy ott fenn Poroszország egymaga gazdálkodjék,tehát azon negatív érésből, hogy Poroszország netaláni túlkapásait gátolja. Azonban Bismark úr előre látta, hogy — mihelyt a katonai közreműködés el van érve — az ilyen összeköttetést aztán nem lehet amúgy könnyedén minden pereben megszakasztani, s hogy majd megérkezik azon idő, amidőn Ausztriával egy további szót lehetene váltani; őt a porosz félhivatalos sajtó nagy naivsággal kijelenté, miszerint addig, míg a lefoglalás létrejövendett, Ausztria ellen másféle veszélyek is keletkezhetnének és hogy Poroszország ilykor Ausztria támogatására kész leeni, ha e hatalom irányában némi engedékenységet mutat éjszakán. A hatodik porosz hadtest mozgósítását (Lausitzban) Szászország elleni fenyegetésnek tartották sokan, mi ezt képtelenségnek hiszszük. Berlinben nagyon jól tudják miszerint Szászország nem botlott annyira, hogy egy maga vagy akár csak a német közép államok társaságában oda vetné a keztyüt Poroszországnak; ha pedig e közép államok valamely külhatalommal szövetkeznének, akkor Poroszország egészen másutt állítna fel hadtestet, mint Lausitzban. De vájjon Lausitz nincs-e szintoly közel az osztrák, mint a szász határhoz? Nem képzelhető-e, hogy Poroszország az osztrák határ közelében tekintélyes haderőt állítván fel, adott pillanatban azt mondhatná Ausztriának, lám, amott délfelől ismét felhők tornyosulnak, melyek új zivatart jósolnak ; ime én nemcsak kész vagyok, hanem minden előkészületet is megtettem, hogy tüstént gyámolithassalak, de a manus manum lavat, már most te se ellenezd északon való terveimet ?! Attól tartunk, hogy e perez már megérkezett, vagy legalább nagyon közel állunk hozzá. Jütland határát elérve, vagy azon átlépve, Poroszország leleplezendi valódi szándékait és új alkudozásokba fog bocsátkozni Ausztriával, melyek világosságot fognak árasztani az eddig oly homályos helyzetre, így magyarázzuk mi azon habozást, mely most Bécsben észrevehető, és melyet a bécsi officiosus közlönyök épenséggel nem tudnak eltitkolni, ámbár valódi okát nem tudják, vagy nem akarják tudatni a világgal. Az egész helyzet annyira élére van állítva, hogy Ausztriának gyorsan keilene határozni. Hogy Wrangel a berlini kabinet tudta és akaratja nélkül lépett át a jut földre, nem hihetjük, miután ő excra oly részletes tudósításokat küld Berlinbe, hogy a minap még 50 darab ökör megérkezését is telegrafhozta oda. Ausztriára nézve már most az a kérdés: akar-e a Poroszország által kilátásba helyzett terjedelmes)alliance fejében a poroszokkal együtt Jütlandba menni, vagy pedig a Poroszországgal a szövetségtől végképen visszalépni, előttünk ismeretlen kárpótlást keresvén magának a Schleswigben hozott áldozatokért ?! Meglehet, hogy arra is várnak még Berlinben, várjon mily benyomást teend a Jütlandba való benyomulás a nyugati hatalmakra és talán azért, hogy végső esetben tisztességesen vissza lehessen vonulni, tettetik magukat úgy, mintha Wrangel apuka legújabb lépéséről mit sem tudtak volna. . . . Nem puszta phrasis tehát, ha azt mondjuk, hogy roppant fontosságú válsággal állunk szemben, és nem is puszta gyanítás, ha hozzáteszszük, hogy e válság nehezen fog elvonulni, anélkül, hogy a két németországi nagyhatalom közti viszonyt lényegesen megváltoztatta volna! Bécsi dolgok. A „Presse“ előszámlálja a reichsrath közelebbi ülésszakának nagyon csekély eredményeit. A honosítási, igen viszonylagos becsű törvény, a lemberg-czernoviczi vaspálya, a tébolydákban és szülész intézetekben az élelmezési illetékek rendezése, a csernoviczi zsidók birtokképessége, a scheldei vám megváltása s az elbei vámok szabályozása iránti és a pénzügyi törvény mindaz, ami nyolcz álló hónap alatt létre tudott jönni. Most a landtagok saisonja következik. Az alsóausztriai landtagot, megnyitása előtt, kellemetlen meglepetés érte. Tudjuk, hogy Schuselkát, a „Reform“ szerkesztőjét, ki egyszersmind alsó ausztriai képviselő, a múlt nyáron sajtóvétség miatt nyolcz napi fogságra ítélték. Miután a „landesordnung“ szerint oly egyének, akik valamely vétség vagy bűntett miatt elítéltetnek, nem választhatók: az alsó-ausztriai helytartóság Bécs városa kilenczedik kerületében, melynek küldötte Schuselka, február 29-ére új választást rendelt. A „Morg. Post“ úgy véli, hogy e tárgyban előbb az alsó-ausztriai landtagot meg kellett volna kérdezni, s azt hiszi, hogy ez elvi kérdés bizonyosan mindjárt a nevezett landtag egybegyűlése után szóba jő, hogy „Kaiser“ nevű sorhajó (91 ágyú, erő, 900 ember), s „Fridrich“ födött csavar-corvette (22 ágyú, 250 lóerő, 250 ember) felszereltessék. Mindkét hajó az éjszaki tengerre megy, s rendeltetése az, hogy ott az osztrák és német hajókat oltalma alá vegye a dán czirkáló hajók ellen. A „General Correspondent“ pedig erről értesít: Császár ő Felsége abbeli határozatát, hogy tizenhárom, majd mind súlyos fegyverkezetű hadihajó állíttassék ki, azt indokolja, hogy eme védelem nélkül egy pár ezer ausztriai kereskedő hajó volna kitéve azon veszélynek, hogy a dán czirkáló hajók által elfogassanak. Míg az osztrák vitorlák a gibraltári szoroson innen ezerekre mennek, jelenleg az óceánon és éjszaki tengereken 163 magas fedélzetű hajó jár. Ennél fogva nagyon tetemes vagyon biztosítandó, mi eléggé igazolja ily tetemes tengeri erő kiállítását. Az osztrák hajórajból öt hajó a felső és alsó adriai öbölben, hat a levantei és földközi tenger vizein, kettő, t. i. egy sorhajó és egy fregát Gibraltáron túl fog czirkálni. Már tizenegy hajó van működésben. Magától értetik, hogy az osztrák hajóraj utasítást vett nemcsak az osztrák, hanem minden német lobogó védelmére. A bécsi börzén múlt hét közepén jobb hangulat kezdett uralkodni. Akkor volt ez, midőn a dán csatatérről fegyvernyugvást jelentenek. De a hét utolsó napja megváltoztatá az egész helyzetet. A schleswig-holsteini vagy inkább dániai események gyors fordulata, valamint a bécsi hitelintézet és éjszaki vasút ügye p an iqueot idézett elő. A hitelintézet javított alapszabályainak megerősítése elhalasztatott s az éjszaki vasútnak az államvasuttal való alkudozása nem vezetett kedvező eredményre. A három intézet papírjainak árkerete ennélfogva tetemes ingadozásban volt a múlt héten. Az új kölcsönnel — írja a „Wiener Lloyd“, börzejelentésében — nagyon mostohán bánnak. Irkáló nemzetgazdák és förzejósok a bel- és külföldi sajtóban nagyon is határozottan kitrtölték, hogy az ausztriai pénzügyi igazgatóság és külföldi bankárházak közt alkudozások vannak az új kölcsön tárgyában. Mindezen hírek egyelőre csupán csak hírek. A viszonyok természetében rejlik, hogy a külföld bankárai nem fognak addig új pénzügyi operatióba bocsátkozni, míg a politikai helyzet ki nem tisztul. Ez azonban korántsem történt, az újabb telegrammokból ítélve, s azért legalább is elsietettek mindazon hírek, melyek egy még újabb kölcsönről szárnyaltak. A bécsi „Presse“ a következő nevezetes közlést hozza : a porosz bécsi követ Werther, Rechberg grófnak f. hó 21-én délben kijelentette, hogy miféle okból vonultak be Jütlandba az osztrák-porosz hadcsapatok. A jütlandi határon ugyanis, Koldingnál összecsapásra került a dolog a dánok és a combinált porosz testőrosztály közt, mely utóbbi Miilbe tárnok vezénylete alatt a dánok üldözése végett benyomult a jütlandi területre. Wrangel tábornagy jelentette Berlinbe , hol ezzel tökéletesen meg vannak elégedve, hogy stratégiai okok tették szükségessé Jütlandot is bevonni az operatiók körébe, mert különben a czél, a dánoknak kiszoríttatása Alsen szigetéről is, nem érettethetik el. A berlini kormány úgy okoskodik, hogy Wrangel tábornok nincs megszorítva hadi működésében s arra sincs kötelezve, hogy a jütlandi határt minden esetben tiszteletben tartsa. Mint a „Presse“ értesül , az angol és a franczia nagyköveteknek kijelentetett, hogy a fentebbi indokokat tudassák kormányaikkal, megjegyezvén egyszersmind, hogy Dánia volt, aki nagyobb arányú harczra provokált, hadat üzenvén Németországnak a tengeren is. A bécsi lapok úgy tudják, hogy a porosz kormánynak volt szándéka, átlépni a jütlandi határt . sőt hogy ugyancsak a porosz kormány már ki is jelentette, hogy a Jütlandban elfoglalt hadi positiót nem hagyja oda. — Más források szerint annyira el volt határozva a berlini kabinetben Jütland megtámadása, hogy Wrangel tábornok legközelebb egy felszólítást intézett a dán kormányhoz, melyben kijelenti, hogy ha a dánok Schleswiget s Alsent oda nem hagyják — Jütlandot fogja megtámadni. Ezen új fordulat által európai természetűvé lett a német-dán viszály s az angol, franczia kormányok mind inkább kezdik rokonszenveket mutatni Dánia iránt. Az angol és franczia egyetértésnek a német-dán ügyben az lenne első jele, hogy a berlini és bécsi kabinetek fel fognának szólittatni, nyilatkozzanak, mi czélt akarnak elérni a dánok ellen viselt hadjárat által. Az „Oesterreichische Zeitung“-ban olvassuk : Bécsből távira útján parancs ment Polába, Vidéki tudósítások, Mező-Tur, febr. 20. A tegnap befejeztetett hiteles összeírás szerint a Mező-Tur városában lakó szükölködők száma következő: a segélyezendők összes száma 7335, azaz hétezer háromszázharminczör! — Ezekből munkaképes 2732; aggkorú 612; 16 éven aluli férfi 1900; 14 éven aluli leány gyermek 800 ló 2091.— A mily nagy és megdöbbentő ez öszszeg , ép oly leverő annak tudata, miszerint az alap, — melyből ezen, csaknem egy várost képező tömeg segélyezendő volna — majdnem semmi ! Túr városa ugyan minden lehetőt elkövet az éhenhalás megakadályoztatására, mert 2200 egyénen kívül — kiket hetenkint három font liszttel lát el egyegy személyre — a többi szükölködőket is maga tartotta s tartja hetenkint két napot engedvén nektek a kéregetésre. —• De ezen legvégső eszköz mellett is mutatkoznak már a legszomorubb következmények s különösen ezeknek egyike az — öngyilkosság! Ugyanis egy hó alatt több ily eset közül három már bizonyos, hogy azért történt, mivel a családapa s anya gyermekei táplálásáról nem volt képes gondoskodni. — így f. hó 15 -én ez okból végezhette ki magát egy hét gyermeket hátra hagyott családanya. A városon kívülről jött kegyes adakozások következők: 1) Abonyi Olga még a múlt nyáron a városi tanácsnál hagyott 400 ftot. 2) Gróf Szapáry Gyula ur, első ízben, gróf Batthyányi Lajosné urhölgy utján a „Máramarosi nőegylet“ saját kezében i s Almássy Sándor ur pestmegyei küldeményéből áttett 200 forintot . 3) A „Magyar gazdasszonyok egylete“ küldött 200 ftot; 4) A n. m. magyar királyi helytartótanács két ízben 100—100 mérő rozst, s 25 ftot sóra és zsirra; 5) Gr. Szapáry Gyula ur másod Ízben, a veszprémi műkedvelői előadás jövedelméből Jókay Mór ur utján 75 ftot; 6) A „pesti nőegylet“ felruházott 25 gyermeket ; 7) NI. Koppélyi Frigyes pusztai birtokos ur, két hó óta 80 családot lát el, egyegy családnak minden hóra egy mérő rozst hozatván be saját igáján; 8) Ugyancsak pusztai birtokos Schifbek ur munkára előlegezni ígért 100 mérő rozsot, ugyanannyi árpát; az ajánlkozók névsora közöltetett is vele, de ez ideig eredmény nélkül! A kívülről jött összes kegyes adományozás tehát 850 ft, 200 m. rozs, és a mi legfőbb, 80 családnak bizonytalan ideig való ellátása Koppélyi ur nagy lelküsége s nemes szive által; végre az „egri lövész egylet“ által még a múlt év november havában gróf Szapáry Gyula ur utján küldött 30 ft, mely összeg a szegények lábbelivel való ellátására fordittatott. Túr városa, a későn érkezett vetni való rozsból 480 mérőt osztott ki; ezenkívül miként fenntebb emlitem, 2200 egyént lát el hetenkint egyegy személyre 3 font liszttel. — Jó tanáccsal, szigorú rendeletekkel, segítőinkben nincs hiány; javasoltatik, ajánltatik, rendeltetik a konyhák stb.stb. felállítása, de az alapról, melyből 7335 egyén tápláltathatnék, hallgat mind a jó tanács, mind a rendeletek; az ínségesek száma pedig naponta nő, földes gazdák is jelentkezvén már feles számmal, kik sem segélyezéshez, sem kölcsönhöz nem juthatnak. Mit leszünk teendők ? nem vagyunk képesek elgondolni!------- 1846-ik évben láttam a Szepességen Magura népét a mezei sóskát csapatonként enni, láttam, hogy az üres lengubát zabbal összeőrölve s elkészítve kenyér gyanánt miként ették, hihettem volna e akkor, hogy az alföld kanaánjának népe napra forgó magot egyék valaha kenyér helyett! mint ez nálunk a szolgabírósághoz tett hivatalos jelentés nyomán már valósággal megtörtént. De nem az isteni gondviselés segélye akkor van legközelebb, midőn a veszély legnagyobb; ezt hiszszük, ebben bizunk s reméljük, hogy mind városunkban, mind ezen kivül az „enyhületes kezekben“ és nemes lelkekben nem fogyatkozott még meg édes hazánk. Addig pedig, mig ezen erős reményünk teljesülne; addig is, mig a rólunk megemlékezett nemes keblekhez sok ezer szűkölködőink hálafohászaihoz az egész lakosság forró köszönetét csatolva hivatalosan elküldhetnők : fogadják legmégebb hálánkat a jóhtevők s neveljék ezek kebleikben azon gazdag öntudatot, melyet oly magasztos mérvben csak ők érezhetnek, ők, kik a gondviselés gazdag kegyelméből őrangyalokat küldettek hozzánk. 1. 1. Tisza Kürth, febr. 17. T. szerkesztőség! Fogadja tőlem szívesen, midőn ezen egyszerű,e mégis érdekes községről, melyről még eddig hallgatott a krónika, becses lapjában leendő közlés végett, részint ismertetés, részint több ínséggel küzdő nevében az illetők iránti méltó hála kifejezése tekintetéből, néhány sort hozzá intézek. Tisza Kürt fekszik Heves-Szolnok egyesült megyében, a Tisza folyam balpartján, a históriai nevezetességű Alpártól északra, Szolnoktól pedig délre mintegy 3 óra járásnyira; nevét Lehel kürtjétől vette, melylyel az emetett hős vezér innen szokott gyakran jelt adni a közel fekvő Alpáron levő testvéreknek, a mi annyiban hihető is, mivel a két község közt levő lapályos térség azon időben még vízzel lévén borítva , a kürtnek erős hangja könnyen elhathatott a közel fekvő Alpárra ; innen czimere még máig is egy görbe kürt. E községet már Lampe is úgy említi, mint régi virágzó helyet, de régiségét bizonyítja még a csehek által épített temploma is, melyről , ha jól vagyok értesülve, a czeglédi levéltárban található egy okirat. Sokat szenvedtek e község előbbi lakosai a hazánkban pusztító törököktől, amit igazolnak a község levéltárában most is meglevő, leginkább a tiszakürthieknek a gyulai basa által rabságra miként tett hurczoltatásáról, s azoknak mily összegért történt kiváltatásáról szóló okiratok , a kecskeméti, nagykőrösi, czeglédi, szentesi és a kécskei akkori birák által megerősítve. Lakosainak száma jelenleg mintegy 1800, többnyire ref. vallásuak, tösgyökeres magyarok, egészséges, szép növésű nemzedék, a szó teljes értelmében nyiltszivüek és barátságosak, falujokhoz túlságosan ragaszkodók , annyira, hogy nem egy könnyen hagyják azt messzire é s bárhonnan térjenek haza, büszke önérzettel mondják : csak nincs párja Tiszakürtnek i de a nép beléletéről majd máskor. Mint minden alföldön fekvő s ezelőtt gazdag helyeken, úgy itt is nagy szükség, nagy ínség uralkodik, bár a községünk alatt elvonuló Tisza-gát készítése által (u. n. kubikolás) a napszámos nép kereshet annyit, melyből kevés családdal napról napra szegényesen tengődik , mindazáltal a hideg miatt bekövetkezett munkahiány végett, részint a dologképes vagyontalan, részint a dologképtelen szegények, daczára annak, hogy e községben a vének állítása szerint még soha sem volt kéregető saját gyermekei közti: kényteleníttettek könyöradományért, segedelemért zörgetni. Látva ezt a község erélyes elöljárói,azon mondattal lelkesíttetve, miszerint az idején nyújtott segély kétszeres segély , a községben létező szegény pénztárnak nagy részét a könyörületesség szent oltárára felajánlották, s azon öszszegből vett élelemből, az ínséggel küzdők számára, fejenkint minden napra egy egy szere lisztet határozott kiosztatni, mely határozat tüstént életbe is lépett. Köszönettel s hálával tartozunk az ínséggel küzdő szegénység nevében igos gr. Jige Mária,férjezett gr. Bolza Péterné asszony ő méltóságának ; ki mint eddig is, mindig nagylelkűséget tanúsított a szerencsétlenség által sújtottak fölsegélésében, úgy most is szép lelkének megfelelő összeget küldött előlegesen is az ínséggel küzdők számára. Fogadja a méltóságos grófné hálánkat, köszöntünket, s találja szép tettének jutalmát azon édes öntudatban, hogy adománya által sok éhséggel küzdő szemeiről törülte le a keserű könyeket. b. f. Zágráb, febr. 17. A Bánk exc. alig érkezett ma vissza Bécsből, már is hírlik , hogy a horvát országgyűlés ápril 12-én egy új petrogrozott követválasztási rendszer nyomán lenne egybehívandó. Kevesen adnak hitelt ezen hírnek. A horvát kancellár nagyon roszalja az „Agramer Zeitung“ és „Narodne Novine“ cziműi hivatalos lapok politikáját, annál inkább, minthogy a kormány épen azon elvek ellen harczol, melyeket a hivatalos közlönyök védnek. Ez okból szándékozik a horvát kanczellária Dezelics szerkesztősége alatt egy új hivatalos lapot „Domobrat“ (honvéd) czim alatt alapít ki. Ha ez valósul , akkor az „Agr. Zeitung“ és „Narodne Novine“ megszüntetése elkerülhetlen , mert a legnagyobb áldozatok mellett sem lehetnének képesek fennállani. Az „Agramer Zeitung“az lehet, hogy az államminisztérium megveszi , akkor folytathatja pályáját — a mi költségünkre ! Gazdasági és keresk. tudósítások. Pest, febr. 22-kén- Napfényes idő , az éjjel permeteg eső. Havunk maradványa olvad. A külföldi gabnavásárok múlt heti folyamata általában jelentékenyebb változás nélküli, s lanyha volt. Helybeli gabnavásárunkról is jóformán csak ezt írhatjuk. A búza a hét elején igen el volt hanyagolva, később azonban kissé megszilárdult a bámulat; elkelt összesen mintegy 25.000 m., ebből 7—8000 m. oláhországi, a mely közönséges liszt készítésére vetetett meg molnárok által. A rozsot az ínséges vidékek részére meglehetős élénkséggel keresték, s 10— 12.000 mérőt vettek össze, s küldöttek szét az illető tájakra. Az árpa igen jól kelt, s valamivel javult árak mellett 15,100 m.-nyi adatott el, hasonlókép nagyobb részint kenyérpótlékul. Zabot csak a helybeli fogyasztásra vettek, változatlan árakon. Kukoriczából meglehetős szilárd hangulat mellett középszerű adásvevés volt, kivált vetőmagul az alföld számára. Új repezére körülbelől 6000 mérőre köttetett vételszerződés 5 ft 35—371 jakrjával. A borvásárlásokat a schleswigi hadsereg részére folytatták, többnyire a selejtesebb fajokat vévén öszsze 6—6'A írtjával bordáját. E silány borokat azonkívül az üzérek még jól meg is vizezvén , a külföldön — ahová küldetnek — nem igen nagy becsületet szereznek hazánk borai jó hírének. A gyapjuüzlet ismét élénkebb vola kissé ; megvétetett 8 —900 mázsa ; ebből 200 m. homoki egynyiretü 76 ttjával külföldre ; egy prágai ház 450 m. fésült gyapjút vett meg titokban tartott árakon A nyári gyapjú fajokból álló többi részt belföldi kereskedők vették össze. Bécs, febr. 20 kán. Búza, gallicziai 85 fontos 4 ft 65 kr, marosi Győrött 89 /a font. 6 ft, győri Győrött 88 fontos 5 ft 30 kr, bánáti Győrött 88 Vj fontos 5 ft 80 kr, fehértemplomi ugyanott 86 fontos 5 ft 25 kr, tiszai Győrött 87 fontos 5 tt 30 kr. Riizs, fölvidéki Bécsben, 84 fontos, 3 tt 95 kr. Árpa, fölvidéki Bécsben, 73 fontos, 3 tt 27 Va kr. Zab, felső ausztriai, átvitelileg 48—51 fontos, 2 tt 30 — 34 kr. Buzaforgalom 25.000 mérő. Lisztár változatlan. Győr, febr. 20-án. A tegnapi hetivásár a behozatalt illetőleg csekély volt, s mellett, hogy a kevés gabna el is kelt, az üzletben igen kevés élénkség vehető észre. — Az idő ismét kemény fagyra változott, csak déltájban kezd valami keveset olvadni. — Behozatott: búza 859 mérő, rozs 258 m, árpa 233 m., zab 31 m., kukoricza 33 m., bab 7 m., köles 31 m. Az árak következők: Egy ausztriai mérő tiszta búza 5 ft 15 — 5 ft 25 kr, közönséges 4 ft 70 — 5 ft, rozs 3 ft 10-30 kr, árpa 2 ft 70 — 3 ft, zab us 2 ft 20 — 40 kr, kukoricza 3 ft 50 — 3 ft 70 kr, köles 3 ft 70—90 kr, széna két lovas kocsi 14—16 ft, széna egy mázsa 2 ft — 2 ft 20 kr, bor egy akó idei 5 ft — 7 ft, mint liszt egy m. 9 ft 50 kr, zsemle liszt egy m. 8 ft, kenyérliszt egy m. 7 ft, barna liszt egy mérő 5 ft 50 kr, zsupp 12 font 12 kr.