Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)

1864-02-25 / 4208. szám

45—4208 15. évf folyam. Szerkesztési iroda : Ferencziek terek 7-dik szám­, 1 -sír emelet. nm­ E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési penz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre . . .­­ . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre. . . . 5 frt 25 kr o. é. 1864. Csütörtök, febr. 25. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 nj kr. Előfizethetni „Pesti Naplódra. martius—júniusi 2 hóra ? flt»l martius—májusi 8 évre 5 ft 25 krra!. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, febr. 24.1864 A Magyar Földhitelintézet és a váltságügy. 1. Kétségtelen dolog, hogy a hazai föld­ipar mindaddig nem menekül meg telje­sen békéitól, mig a hűbéri viszonyok ma­radványaiból egészen ki nem bontakozik. Ámde az úrbéri pörök gyors lefolyását, a váltsági egyezségek létrejövését eddig épen a pénzforrások hiánya, részint pe­dig az a körülmény gátolta, minélfogva a törvényhozás a váltság mittételeit úgy­szólván csak elvileg szabályozta, ellenben elmulasztá a gyakorlati kivitel útjait egyengetni ; nem emelt korlátokat az egyik fél önkénye­s a másik fél közönye ellen , és nem állított fel oly feltételeket, a­melyek egyrészről a volt földesúr jo­gos igényeinek érvényesithetését bizto­­sítanák, másrészről pedig a volt jobbá­gyoknak a megváltást lehetővé tennék, a nélkül, hogy az romlását idézze elő. A m. kir. udvari kanczelláriának nem­rég jelent ugyan meg egy rendelete, mely a maradványföldek váltságtőkéjének tör­lesztésére 10 évi határidőt szab, de hi­ányzik mindeddig a törvényhozás gondos­kodása a hegyvámra, a bortizedre s az irtványokra nézve, holott köztudomású dolog, hogy a nép, mely a földhöz min­den áron ragaszkodik, az úrbéri birtok­szabályozást leginkább azért gátolja, mert fél, hogy irtványbirtokát elvesztheti, míg viszont a tulajdonos épen azért idegenke­dik az irtványokat a volt jobbágyoknak neperedni, mivel attól tarthat, hogy a nép, melynek vállait úgyis annyi teher nyom­ja, a többi tárgyak megváltásának is alig lesz képes megfelelni. Egyébiránt a maradványföldek meg­váltására szabott 10 év sem felel meg minden esetben a czélnak. A­hol a ma­radványokon kívül a megváltásnak több tárgya is van, a tíz évi törlesztési járadék oly nagy teher, a­melyet a nép rendes jövedelmeiből nem képes kiteremteni. Hogy a nép a megváltást óhajtsa, s e váltság egyszersmind a tőkeérték csorbu­­lása nélkül legyen eszközölhető , oly könnyűvé kell tenni a megváltást, hogy az évenkénti járadék csak jelentéktelen mérvben haladja túl az eddigi természet­beli szolgálmányok értékét. Láthatni ebből, hogy a megváltásnak csaknem egyedüli biztos és könnyű mód­ja a Magyar Földhitelintézet közvetítése, úgy, hogy ez intézet mintegy erre látszik hivatva lenni. Ily intézet segélyével bon­takozott ki Szászországban a földipar minden középkori nyűgeiből. S a Magyar Földhitelintézet szervezete olyatén, hogy mindazon szolgálatokat képes eszközölni a váltság ügyének előmozdítása körül is, a­melyeket Szászország köszön „Land­­rentenbankjának“. A Földhitelintézet e részben egyaránt megfelelhet a volt jobbágyok és a földes­urak igényeinek. Míg egyfelől annyira enyhíti a törlesztés terheit, hogy az adósra nézve alig érezhető , másrészről a volt földesur azonnal pénzhez juthat általa, minek segélyével rendezheti viszonyait, kellően felszerelheti birtokát. A­hol a megváltás tárgya és a váltság­­tőke csekély , tíz éves jövedékjegyek,­­ egyéb esetekben záloglevelek által eszkö­zölhető a váltság. Az utóbb érintett ér­tékpapírok különösen azon kedvező sa­játsággal bírnak, hogy azokat bármikor, a szabályszerű 34% év lejárta előtt is, le­het részben vagy egészben törleszteni, s hogy ennélfogva az adósnak kedvétől, szorgalmától és tehetségétől függ, tarto­zásától korábban és bármikor menekül­ni, a­mig viszont ő a felmondás, s az ebből eredhető zavarok ellen, ha évisé­­geit pontosan fizeti, mondhatni egész éle­tére biztosítva van. S a Magyar Földhitelintézet közvetíté­se e nagy fontosságú ügyben, egyszer­smind magának ez intézetnek is érdeké­ben áll. A szolgálatok által ugyanis, me­lyeket ez után — a volt jobbágyoknak és földesuraknak, s általában a hazai földiparnak tesz, a hazai földben és a nép szívében erős gyökeret ver, s ha sikerül­ne az intézetnek nemcsak az ezentúl lét­rehozandó úrbéri váltsági egyezségeket, hanem az eddig kötötteket is,­­ a­mennyi­ben a kötelezettség még teljesen nem szűnt meg, közvetíteni, ez által forgalmi tőkéje oly magasságra emelkednék, a­mely az intézet virágzását teljesen meg­alapíthatná. Tagadhatlan, hogy a Földhitelintézet közvetítésének könnyű, egyszerű, teljes biztosítást és országos sikert ígérő sza­bályozására és keresztül vitelére a tör­vényhozás segédkeze lenne szükséges, s úgy tudjuk, hogy a Magyar Földhitelin­tézet derék jogügyi igazgatója nem fog késni, mihelyt alkalom nyílik, oly tervet tenni le a törvényhozás asztalára, mely mindennemű megváltásra kiterjed, s erre nézve az intézet közbenjárását használja fel. Minthogy azonban ez időpont kétes távolába az épen szőnyegen forgó úrbéri megváltásokat kitolni se az országnak, se az intézetnek nem állhat érdekében , a M. Földhitelintézetnek módot kellett ta­lálnia, hogy e nemzetgazdasági tekintet­ben oly fontos feladat önállólag, a fenn­álló törvények és saját alapszabályainak korlátai közt, megoldathassák. Mi történt eddig a váltságügy­ben, miként szabályoztatok az eljárás e tár­gyat illetőleg a M. Földhitelintézet által, elmondjunk közelebbi czikkeinkben. Já&CM. G­ondolatok­. Irta K. E­ö­t­v­ö­s József. Elég ezen könyv lapjait csak forgatnunk, hogy azonnal megtudjuk keletkezése módját. A­mik szerzőjét a magán és közéletben, a tudományos és irodalmi mozgalmak közt, utazása és sétái alatt, elvonultságában vagy társadalmi érintke­zéseiben legjobban érdekelték, alkalom szerint feljegyezgető maga számára egy-egy* szelet pa­­nirra, hogy feledés által veszendőbe ne men­jenek. Mai nap, midőn kivált a közkedvességben álló irók ha többet nem, legalább is annyit ki­­nyomatnak holnap, a mennyit ma átgondoltak, s a szedő alig engedi megszáradni a leirt be­tűt, némi érdem, némi szellemi vagyonosság az olyan asztalfia, melyben a birtokos éveken át tartogatja és gyűjti elméje szü­eményeit. Higgjétek el, a szellemi tőkeszerzésben sem utolsó a takarékosság, és sokszor épen azok gya­korolják legkiválóbban, kik, a világ ítélete sze­rint, legkevésbbé szorultak rá­­ a dúsgazdagok. Szerzőnk mindig megbecsülte a gondola­tokat. Maximákban, lélektani megjegyzésekben, erkölcsi reflexiókban, szép hasonlatokban és ötletekben gazdag volt , mióta fényes iro­dalmi pályáját megkezdé. Eszméi által vívta ki a tiszteletet; — maga van legnagyobb tisztelet­tel a szép és emelkedett gondolatok iránt. S minő gondolatok azok, melyeket az előt­tem fekvő könyv magában foglal ? — Több­nyire a legéletbevágóbb tárgyunk, mint atalán az ily „gondolatok“ at tartalmazó nevezetes könyvek. A mennyiben az ily nemű könyvekről tudomásom van, csaknem kizárólag az e­m­b­e­r­­rel foglalkoznak , az eszmék lélektaniak, s kü­lönösen erkölcsiek. — Nincs ennél átalánosabb érdekű tárgy,'1— senki sincs, ki ne foglalkoznék vele gyermek évei óta. Magunk s embertársaink főgondja és ábrándja életünknek. Mindazoknak, mik a lelket mélyebben érdeklik, a mik erős szenvedélyek, mély érzelmek és indulatok forr­rásai; mind annak, mi a legmagasztosabb eré­nyeket és legnagyobb gyengeségeket szüli, for­rása és czélja a lélek, s az a viszony, melyben embertársainkkal vagyunk. Valameddig élünk és cselekszünk , minden pillanat kérdése az akarat és hajlam, a kötelesség és élvezet kér­dése. A kisebb nagyobb küzdelmek alkotják a belső életet. Ezek körül forog minden, a­mi rend­kívül meghal és emel az életben, é­s a költé­szet csak akkor hatalmas és ellenállhatatlan, midőn az embert emez erkölcsi oldalról tudja híven előállitni. — Oly köny­vnek, mely ily nemű tárgyakkal foglalkozik, nagy közönségének kell lennie, s valóban, a­ nehány héttel ezelőtt megje­lent „Gondolatok“ átalános részvéttel fogadta tárak, sőt idegen nyelvre is lefordíttatván, a külföldi sajtó kedvező ítélete folytán nem kisebb elterjedést lehet jóslanunk külföldön is, a könyvnek. De épen a mondottaknál fogva nagy munka-e ilyen könyvet írni ? Nincsenek-e minden ember­nek eszméi, ötletei a természet és emberi élet szemléle­tére; nincsenek-e belső életének tapasz­talásai, érzései ? Van-e más érdem ily könyv összeállításában, mint azon papírszeletek és pillanatok nem sajnálása, melyeket gondola­taink lejegyzése kiván ? Nem a legkönnyebb-e ilyen könyv által szereznünk n­ői nevet? Úgy látszik, nem a legkönnyebb. Az iroda­lom bármely sor­ájáb­an többen lettek tán ne­vez­tesekké, mint ebben ; az irodalom bármely terén nagyobb a versenyzők és utánzók száma, mint eme téren. Azok pedig, kik nevezetesekké lettek, a világ legnagyobb írói és gondolkodói közé soroztatnak, mi magában bizonyítja, hogy e téren is oly nehéz kitűnőt teremteni, mint más téren. Nem említve egy két hajdankorbeli „gon­dolat“ írót, La­ Rochefoucault és Pascal nem lettek volna hallhatlanokká gondolataik által, ha oly könnyű volna itt babért aratni. Bármely érdekkel fogadta hát a közönség a „Gondolatokat, minden látszó könnyűség mel­lett sem száll meg az a töprenkedés, hogy be­következzék az a gyakran ismétlődő baj, hogy a tetszést nyert író nyomába egész egy utánzó sereg fog tolakodni. Nem is merném soknak tanácsolni, hogy sze­rencsét próbáljon e téren, bármily követésre méltó példa is, hogy jó gondolatait, észrevéte­leit, s az emberi igazságoknak morális életében előfordult némely illustratióját lejegyezze. Vannak az irodalom eme fajának sajátságos nehézségei, melyeknél fogva kevesen születnek rá, s kevesen gyakorolják. — A tárgy, mint mondom, a leggyakorlatiabbak közé tartozik, de az elmélkedés és eszmélés szüleménye. Épen mivel minden pillanatban előfordul, s gyakran a legmélyebben érdekel, kevesen vannak, kik a folytonos cselekvés vagy h­arcz közben ráérnek, hogy cselekvések módját bírálják és okait mé­lyebben vizsgálják. Legtöbben beérik néhány általánosan elfogadott, hagyományos elvvel, melyet a gyakorlat szokássá állandósít. átalános igazság, hogy épen a leggyakorla­­tiabb tárgyaknál képes az ember visszamenni az okokra, s a hozzá legközelebb esők vonják magukra legritkábban az elmélkedést. All ez mind a kézi mesterségekre mind az életphilo­­sophiára. Aztán bajos ebben a tárgyban újat mondani. Akármi végtelen s kimerü­letlen a tárgy, mi lenne az a lélektani és morális igazság, melyet szent könyvünk, a föld minden vallásának pró­fétái, minden lehetséges philosophiai iskola böl­csei ki ne fejtettek, el ne mondtak volna oly helyesen és szépen, hogy az utánozni akarók méltán kétségbeeshetnek? Mégis eredetiséget követelünk, s tulajdonkép nem is azt követel­jü­k, hogy magában egészen új legyen a gondo­lat, mint inkább igaz, találó, és közvetlen, sipál­ló felfogás szüleménye. Úgy vagyunk sok te­kintetben a morális eszmékkel, mint a lyraiak­kal. Nincs oly érzés, melyet a költők számta­lanszor meg ne énekeltek volna, még­pedig csaknem a tökélyig vitt művészettel. — De mek­kora a különbség, s mennyi a kétségtelen ere­detiség ! Csak a közvetlen átérzés, s a megfele­lő fris és hathatós kifejezés legyen meg — új­nak tetszik az eszme. Sőt nem is kívánjuk az eszme merő újdonságát se egyik, se másik nemben. Valamint a lyrai motívumok közül az tesz legátalánosabb és legbizonyosabb hatást, mely a legátalánosabb és ismeretesebb emberi érzelem; úgy a morális eszmék közt azok érde­kelnek legjobban, melyek saját eszmekörünk­ben, élettapasztalásaink közt feltűntek, vagy sejtelemként lappangottak. B. Eötvös József „Gondolatai“ közt egyik olvasó egy, másik más gondolatot fog kétségkí­vül, mint legszebbet és legtalálóbbat magának megjegyezni; de ha végére járnánk, azt fognék tapas­ztalni, hogy a különbözés általános törvé­nye nem egyébben rejlik, mint abban, hogy az ragadja meg leginkább mindenki figyelmét, a­mi mintegy eltalálta gondolatát, élményeiben szerzett tapasztalását, s csak világosan formu­­lázza, a mi lelkünkben is élt. Növeli továbbá az ily féle irodalom nehézsé­gét az, hogy az író lemond az elbeszélés, a fej­tegetés s a kötött beszéd számos előnyeiről­. A­­­hytmus és rim gyakran üres gondolat mellett is talál közönséget; a gondolatok, maximák, reflxió­k egy-egy beszédbe,egy egy regénybe sző­ve, gyakran nyeppek a magok helyén, s egy el­méleti fejtegetésben is van haladás, fejlés, mi kelk­ese­b­bé, könnyebbé és vonzóbbá teszi az o­lvasást, mint ily gyűjteményét, hol csak va­­gyából vannak csoportosítva az eszmék, de a különvált töredék mindenik : szóval a művészet egyik nevezetes hatási eszközépsik a composi­­tióról mond le az író. — A gondolat mintegy csak magában 5% és saját belbecsén kivül nem támaszk9,ddatig egyébre. 8 mennyiről mondott le­­ Eötvös József ? — Nagy hatást tett művei­ben az olvasót magával ragadta a mély és szé­les mederben folyó ékes szólás gazdag árja. Többnyire széles térre volt szüksége, hogy eszméinek egész hatalmát kifejleszthesse. A „Gondolatokban szerző lemondott a hatás ezen tulajdonának nevezhető eszközéről. Végül az irodalom ily nemében az iró egyéni­sége nyom legtöbbet. Nem értem alatta a pusz­ta nevet, melyet a közönség gyakran képzele­téből ruház fel minden tetszett­­ tulajdonnal. — Azt a belbecsét értem az egyéniségben, mely tapasztalásaiban, önálló gondolkodásában és lelki emelkedettségében áll. Alig van magyar iró, kinek belső és külső él­ményeit jobban ismerné a közönség s jobban ér­dekelné mindez. E Ő mindig gondolatok író­ja volt, s gondolatai által az irodami hatá­sok legnagyobbjait vívta ki, — úgyszólván, az olvasó közönséget is keresztül vitte mindazon eszme és érzelemkörön, melyen maga általment. A „Karthauss“ ban Chateaubriand világfájdal­mával Chateaubriand erős hite, s a kor szabad­­elmüsége talált erőteljes kifejezést. A világ­fáj­dalom elenyészett, a hit épen maradt, s a szabadelmüség a hazai reformok és democrati­­cus eszmék szónokává tette. — Hazaszeretete szülte a „Búcsút“, democraticus irányú eszméi a „Vár és Kunyhó“ t, s reformáló buzgalma a „Falu jegyzőjé“-t. Nem volt regény irodalmunk­ban, mely nagyobb,és a gyakorlati életre irány­adóbb hatást tett volna, mint az utóbbi. — Még meg s sokallták annak idejében e hatást; — de egy aestheticai műszó kikiáltása, hogy „irány­­regény“, aligha kisebbité hatását. Csakugyan irány­regény az, de irányát az emberi szív mé­lyéből vette, s kevés mű­ van, mely több fájdal­mas, s közvetlenül megható érzelmeket támasz­tana egy-egy társadalmi és közélet fogyatko­zásai felett. — Itt is a mélyen érző, emelkedet­ten gondolkodó s er­ős meggyőződésű ember tet­te meg hatását. — Neki a természet, magán és közélet, a nagy politikai események, s az euró­­pai szellemi irány­k egyaránt elmélkedésre ad­nak anyagot. Bármi különbözőnek lássanak re­gényei nagy műveitől, a XIX. század uralkodó eszméitől, a rokonságot igazolja azon szellem Bácsi dolgok.­ ­ A „Vaterland“ írja: A porosz király fő­­hadsegéde, báró Manteuffel tábornok,Bécs­­be érkezett. Küldetése okai világosak; a Schles­­wigben folyó háború, úgy látszik, forduló­pont­ra jutott, mely parancsolólag kivánja, hogy a két nagyhatalmasság értekeződjék az abból ki­fejlődhető eseményekkel szemben elfoglalandó állásra nézve. Ugyanazon tábornok, mint tudva van, e napokban Drezdában és Hannoverában is megfordult. Poroszország a fenyegető veszé­lyekre előkészületül nemcsak az Ausztriával való szövetséget igyekszik szorosabbá tenni, hanem a középállamokat is magához akarja vonni, m oly törekvés, melyet maguk az ese­mények mozdítnak elő legsikeresebben. Sőt ar­ról is volt szó Berlinben és Bécsben, hogy gróf Rechberg és Bismark urak egymással személyesen is fognak értekezni (mint a „Presse“ általunk ismertetett czikkéből értesül a Va­terland.) A bécsi hivatalos lap esti száma röviden érin­ti, hogy a poroszoknak Jütlandba vonulása ka­tonai rendszabálynak látszik, — különben ez ü­gy nincs annyira felderítve, hogy véleményt lehetne róla mondani. A „Memorial diplomatique“ hosszasan leírja Miksa főherczeg úti tervét. Charlotte főher­­czegnővel fogja Brüsselt, Párist és Londont meg­látogatni. Csütörtökre várják Párisba, hol a császári lak azon szárnyába száll, mely­­Pavil­lon Morsand nevet visel. Incognito történik az utazás, mert a főherczeg csak a mexicói kül­döttség ünnepélyes fogadása után nyilvánítja magát Mexico uralkodójának. Párisból London­ba mennek ő fenségeik, s onnan visszatérnek Bécsbe, a­hol a mexicói küldöttség hivatalos fogadtatása történik, s ezután I. Miksának a mexicói trónra lépte kihirdettetik. Ezután Triest­­ben „Elisabeth“ fregattéra ül, hogy Mexicóba utazzék. Mielőtt a mexicói fölségeik elhagynák Európát, Civita-Vecchiát útba ejtik, hol a pápa áldását akarják fogadni. A „Mem. d.“ ír a Mexi­­cóban fölállítandó bankról is, melynek számára Angliában már 50 millió van aláírva. A „Sürgöny“ tegnapi számának nem hiva­talos részében egy kimutatást közöl hiteles adatok alapján, melyben a magy. kir. helytartó tanácshoz befolyt könyöradományok Lova és mily arányban történt fordítása van előadva-E kimutatás szerint 1864-ik év febr. 20 ig bel- és külföldi könyöradományokból begyült készpénzben és értékpapírokban — tekintettel az arany és ezüst, valamint értékpapírok némely részének felváltási értékére — 372,049 ft 477­ kr o. é., 28 ft 13 kr ezüst, 110 db arany, s 1327 ft 70 kr takarékpénztári könyvben; a megyék­ben gyűjtött gabonának eddigi eladásából beve­zetett 74,109 ft 98 kr, s igy összesen magán-ke­nyéradomány 446,159 ft 45­0/2 kr, 28 ft 13 kr ezüst, 110 db arany. Ebből kirendeltetett: Abauj megyének pénzben 2800 ft azon­kívül természetben, saját, valamint Torna megye és Kassa városa területein gyűjtött 484/s mérő búza, 304/g mérő kétszeres, 3803/8 mérő rozs, 12 mérő árpa, 2*/s mérő bab, 342/8 mérő vegyes, 1 mérő alma. Aradmegyének az átalános könyörado­­mányokból három küldeményben 39,000 frt, a magyar gazdasszonyi egylet 1100 ftnyi ado­mányából Nagy Zerind és Kis-Pereg községek részére 100 írtjával: 200 ft, Fenséges István s József Főherczegek 3000 ftnyi adományukból 750 frt, Hamaltár rimaszombati gyógyszerész adománya Deák Gyula aradi lakos és tisztviselő részére 6 ft 80 kr, összesen 39,956 ft 80 kr. B­á­c­s-B­odrogmegyének kir. Helytartó uz ő nagyméltósága által Mohol és Petrovo­­szello községek részére 100 ftjával kiosztatott 200 forint, Beöthy Ödönné adománya Fekete­hegy község részére 20 ft, összesen 220 ft. Azonkívül természetben saját és Szabadka sz. k. városa területein gyűjtött : 658 fs mérő búza, 71 mérő kétszeres, 18 mérő rozs, 397/8 mérő árpa, 1864/8 mérő zab, 38 mérő tengeri. Békésmegyének: Az átalános könyör­­adományból két küldeményben 31,200 ft, kir. Helytartó ur ő nagyméltósága által a könyör­­adományokból adatott Endrőd község részére 100 ft, Gyoma község részére 100 ft, Orosháza részére 200 ft, Gyula részére 200 ft, Csaba ré­szére 200 ft, Doboz részére 100 forint, össze­sen 32,100 ft. Biharmegyének két küldeményben ösz­­szesen 18,100 ft, Borsodmegyének két küldeményben 8126 ft, a gömörmegyei pelsőczi albizottmány 124 ft 42 krnyi gyűjteményéből Ónod község részére 62 ft 21 kr, az általános adományból Bánfalva részére 150 ft, öszszesen 8338 forint 21 kr. Csanádmegyének két küldeményben öszszesen 24,600 ft. Csongrád megyének az átalános kö­­nyöradományból 21,200 ft, kir. Helytartó ur ő nagyméltósága által az általános könyörado­­mányokból adatott Szeged városa részére 200 ft, a veszprémi káptalan 500 ftnyi adományából 100 ft, gr. Károlyi Alajos adományából 3000 ft, kir. Helytartó ur ő nagyméltósága által a kö­­nyöradomány­okból M.-Vesztek község részére 200 f­t, Algyő részére 100 ft, összesen 24,800 ft. Fehérmegyének Fenséges István és Jó­zsef Főherczegek 3000 frtnyi adományukból 750 ft, gr. Cziráky János adománya 1000 ft, ösz­szesen 1750 ft. Hevesmegyének: Az általános könyör­­adományból két küldeményben 42,034 ft, a veszprémi káptalan 500 ftnyi adományából T. Nána község részére 100 ft, Gömörmegyéből 2 ft 40 fr, Lukachich József nagyszombathi ke­reskedő 100 frtnyi adományából 50 frt, a ma­gyar gazdasszonyok egylete 1100 ftnyi adomá­nyából T. Sz.-Miklós 200 ft, M.-Tur 200 ft . Fegyvernek 100 ft, az általános könyörado­­mányból Tisza-Várkony község részére 100 frt, összesen 42,786 ft 40 kr. Természetben a győri gazdasági egyesület gyűjteményéből 677 mérő búza, 68 mérő két­szeres, 3967 a mérő rozs, 2357 a mérő árpa, 3 mérő zab, 1 mérő tengeri. Krassó megyének: pénzben 9000 forint, a pesti hitel fiókbank által szállított ten­geri értékében 970 frt 78 kr, összesen 9970 frt 78 kr. Pestmegyének: Az általános k. ado­mányból 6000 ft, veszprémi káptalan 500 ftnyi adományából 50 ft, Fenséges István s József Főherczegek 3000 ftos adományukból 750 frt, összesen 6800 ft. Szabolcsmegyének: Az áltanos kö­­nyöradományból 8200 frt, Herzberg Sim. ado­mánya 100 frt, Pécsy Ferencz adománya 200 frt, a magyar gazdasszonyok egylete 1100 ftos adományából Polgár községnek 100 ft, összesen 8600 frt. Szathmármegyének: Gr. Károlyi Ala­jos adománya összesen 2000 ft. Temesmegyének: Az általános könyör­­adományból két küldeményben 49,863 frt, Új­vidék estélyi eredményéből 1l­6 frt 7972 kr, és 50 arany, Lolok János adománya 49 ft, a magy. gazdassz. egylet 1100 ftos adományából Rékas község 150 ft, összesen 50,168 ft 79­/2 kr és 50 arany. Torontálmegyének: Az általános kö­­nyöradományból három küldeményben 72,000 ft, a veszprémi káptalan 500 ftos adományából 100 ft, Lukachich József n.-szombathi keresk. adományából 50 ft, a győri gazdasági egyesület Akács, Kis- és N.-Bekács községek részére ado­mányozott 2000 ft, Fens. István és József Fő­herczegek 3000 ftos adományukból 750 ft, k. helytartó­i nagym. által 1100 ft, Újvidék estélyi eredményéből 106 ft 79 72 kr és 50 arany, De­­metrovich és Miatovich adománya 11 ft 80 kr, összesen 76,118 ft 597­ kr és 50 arany. Zemplén megyének összesen 6431 forint. Hajdúkerületne­k: Két küldeményben 10,431 ft, a veszprémi káptalan 500 ftos ado­mányából H-Dorogh községnek 100 ft, össze­sen 10,531 ft. Jászkunkerületnek: Két küldemény­ben 13,115 ft, a veszprémi káptalan 500 ftos adományából Jászk. Jenő község 50 ft, a gö­­mörmegyei pelsőczi albizottmány 124 frt 42 kvnyi gyűjteményéből Kis-Ujszállás község 62 ft 21 kr, a magyar gazdasszonyok egylete 1100 ftos adományából Turkeve község 150 ft, ösz­szesen 13,377 ft 21 kr. Ezenkívül természetben : A győri gazdasági egyesület gyűjteményéből: 677 mérő búza, 68 mérő kétszeres, 396% mérő rozs, 2357* mérő árpa, 7 mérő bab, gömörmegyei Istók Mihály gyűjteménye 6 mérő búza, 3830/% kétszeres. N.-K­i k i­n­d­á­n összesen 4000 ft. Debreczen városának: Az általános könyöradományból 4000 f, Herzberg Simon adománya 100 ft Rosenfeld és Hirschler ado­m­á­nya 100 ft, összesen 4200 ft. Összesen 387,648 ft 79 kr, és 100 darab arany. Marad további rendelkezésre 58,510 ft 667* kr, ezüst érték osztrák értékben számítva 28 ft 13 kr, és 10 darab arany. Összesen 446,159 ft 4572 kr, ezüst érték osztrák értékben számítva 28 ft 13 kr, és 110 darab arany, s egy 1327 ft 70 kr értékű taka­rékpénztári könyv. A kisebb birtokosoknak szánt 6 500,000 ftnyi kölcsönből az Ínség enyhítésére, a községek számára utalványozott 1,000,000 ft már folyóvá tétetvén, abból következő megyék az alább lát­ható összegeket nyerték : Aradmegye......................... 100,000 ft. Béké­s megye.................... 50,000 ft. Bihar megye.................... 30,000 „ Borsod megye.................... 30,000 „ Csanád megye . . . . . 50,000 „ Csongrád megye .... 50,000 „ Heves megye.................... 110,000 „ Krassó megye.................... 50,000 „ Pest megye ..... 10,000 „ Temes megye.................... 200,000 „ Torontál megye.................... 22­­,000 „ Zemplén megye .... 20,000 „ Hajdúkerület .... 30,000 „ Jászkun kerület .... 50,000 „ Összesen. . . 1,000,000 ft. A második millió legközelebb hasonlag ki­­osztatik. Az egyes községeknek úgy a könyörado­­mányokból, mint ezen kölcsönből lett részelte­­tését kimutató táblázatokat mielőbb szintén közren­dj­ük. A közlött kimutatásokból is látható már, s a községenként történt részletes kiosztás kimuta­tása még szembetűnőbben igazolandja, hogy a kormány a rendelkezésére álló eszközöket az ínség enyhítésére kimerítőleg s helyesen alkal­mazta és alkalmazza. Ezen eljárásnak köszön­hetni, hogy a több oldalról terjesztett balhírek eddig csak élénk képzelődés rémeinek bizonyul­tak, de ha valósulnának is, ez nem a segély­nyújtás hiányának, hanem vagy a jelentkezés elmulasztásának, vagy annak lenne tulajdonít­ható, hogy a netaláni kötelességmulasztás illető helyen be nem jelentetett, s így mindkét esetben az orvosolhatás alkalma vonatott el az arra hi­vatott közegektől.

Next