Pesti Napló, 1864. március (15. évfolyam, 4212-4237. szám)

1864-03-01 / 4212. szám

szüntettetik, ezt lehetne a legszerencsésebb ered­m­­énynek mondani. Azonban a dolog másként ütött ki: Poroszország a fegyverszünetet visz­szautasstá. E szerint a hadcsapatok verekednek, mi­alatt a diplomaták tanácskoznak. Ha hódí­tásról volna szó, ez eljárásnak lenne értelme, de itt egy tökéletesen megállapított jog forog kér­désben. Poroszország és Ausztria azt nyilatkoz­tatják ki, hogy nem akarják a dán terület ép­ségét megsérteni. Mire való tehát a csaták foly­tatása ugyanakkor, midőn értekezletet fogad­nak el? „E szerint — végzi az idéztük lap, a békél­tető kísérletek sikere végetti legélénkebb óhaj­tásunk mellett is lehetlen nem kétkednünk az új­abb javaslatok eredménye iránt, s nagy fáj­dalmunkra még épen nem látjuk végét az ösz­­szeütközésnek, mely máris annyi vérbe került.“ A „France“ részletesebb e sikertelenség de­­ductiójában. Czikke bevezetésében szemére vet­ve az angol kormánynak azon korábbi és gyakori közbeszólásait, melyekkel a kérdést elmérgesité, s a felek közti keserűséget egész a nyílt ellensé­­­­geskedésig nevelte, s most is félszeg, s már egy­szer el is utasított javaslatokkal lábatlankodik a­helyett, hogy, mint az előzmények után illenék, dán szövetségesének tettleges segélyére sietne, átt­ér m­agára a tett javaslatra, s következő h­rom pontban emeli ki a feltételeket, melyek mellett az angol ajánlat Ausztria és Poroszország javas­latát megnyerő: 1. Londonban egy conferentia nyittatik meg, melyen részt vesznek mindazon hatalmak, me­lyek az 1852 -i szerződést aláírták, s emellett még a német szövetség. 2. Az ellenségeskedések folytattatnak. 3. Megtartása mindazon pontoknak, melyek az osztrák-porosz csapatoknak jelenleg birtoká­ban vannak, s azokat is ide értve, melyeket a jütlandi területen szálltak meg. „Még nem tudjuk , így folytatja a „France“ ha mindezen pontok iránt megvan-e az egyezség Anglia Ausztria és Poroszország között, de igen könnyű belátni az indokokat, melyek e hatal­mak elsőbbikét a conferentia indítványozására bírhaták, s a többi kettőt annak elfogadására késztheték. Anglia, miután diplomatiai tényeivel a hely­zetet mai ellenséges ([állapotára terelte, semmit se óhajt inkább, mint kibontakozni, ha lehet a felelősség alól, melybe mind jobban belebonyo­­lódik, s kikerülni a cselekvés politikáját, melyet szavai, demonstratioi, s korábbi sürgönyei lo­gikai következetességgel reá kényszerithetnek. E czélból javaslatt folytatólag egyszerű confe­­rentiát, s azután értekezletet fegyverszünettel. Ma, miután mindezen javaslatok egymás után visszautasíttattak, visszatér ismét egyszerű és tiszta értekezleti első eszméjére,készebb az Ausz­tria és Poroszország iránti convenientia előtt meghajolni, mint segélyt nyújtani Dániának, melyet annyiszor reméltetett, de — hiába. „Ausztria és Poroszország miután semmibe sem vették Anglia békéltető fellépéseit, ma né­mi sürgősséggel járulnak azokhoz, minek való­di mozdító okát könnyű belátni.“ A „France“ itt elmondja, hogy Ausztria kissé későn véve észre, miként sokat tett ama nehéz­ségekhez, melyek mutatkozni kezdenek, s hogy a katonai dicsőség sem lehet teljes, midőn két nagy és erős hatalom egy gyenge ellen lép a síkra. Poroszország azért nem utasítja el a con­­ferentiát, mert nem akarja elidegeníteni Ausz­triát, s egyszersmind maga ellen ingerelni An­gliát, mely a sértett fél szerepét kezdi játszani. És végre, mert észrevették, hogy minden hábo­rúskodás daczára a német kérdésben vannak complicatiók és eshetőségek, melyeken egy fé­nyes fegyverténynyel uralkodhatni véltek, de melyek — ellenkezőleg felemelkednek, sőt iz­mosodnak a nagyhatalmaknak Dánia irányában elfoglalt állásuknál fogva. E tekintetekből úgy a bécsi, mint a berlini kormányok szeretnének a kényes helyzetből menekülni, de a nehézség nem a vállalat meg­kezdésében, hanem az attóli szabadulásban áll. „Képviseltetheti-e magát a német szövetség oly értekezleten — kérdi a „France“, melynek lényeges alapját szükségképen a dán monar­chia épségének fenntartása képezi? Vagyis fel­adása az augustenburgi herczeg jogainak, me­lyeket Német­országnak majd minden közép és kis állama elismert? Más oldalról ugyane nehézséget Dánia ré­széről látja a „France“, ha az értekezlet nem ezen az alapon nyittatnék meg. A fegyverszünet hiánya végre épen lehetle­­níti e kezdemény kívánt eredményét. Per tárgyaláa Greco és társai ellen. P­á­r­i­s, febr. 25. Ma 6 éve, hogy a Szajna kerület esküdtszékének ítéletet kelle mondania oly büntet felett, mely egész Európát izgalomba hozta. Mint ma akkor is a császár élete ellen intézett merényletről volt szó. Akkor azonban a merénylet végrehajtatott, s az Orsini bombák százakat kívántak áldozatni, míg ma az össze­esküvők sötét­­tettek végrehajtása előtt a ható­­­ság kezeibe kerültek. A közvélemény most nem is volt annyira fel­izgatva, mint akkor, mely esemény nagyszerű mérvet öltött , s majdnem háborúba keverte Francziaországot Angliával. A közönség mind­emellett is nagy számmal jelent meg. A terem tömve volt, nők, most kivételkép kevesen. Jelen voltak a többek közt Magnan trigy, több semmi­sítő törvényszéki és császári tanácsos, s több előkelő egyéniség. A tanácsterem ajtaja előtt nagy tömeg vissza­tartásával foglalkoztak a városi rendőr szolgák, az ajtóból nem volt szabad hallgatni a tárgyalás folyamát. 11 órakor a vádlottakat a tanácste­rembe hozták. Az elnökséget Derienne elnök, a közvádló székét Cordéen foglalja el, az államügyész tit­kára Merveillens Duvignand segíti. A vádlottak védelmét Allan, Rousse, Colmet d’ Ange és Delpont ügyvédek vállalták maguk­ra. A corpus delictik, revolverek, bombák, tőrök, lőporgyutacsok, a botpuska, melyeket Greco állítólag Mazzinitól kapott, Trabucco kürtje, Greco fényképeit látogatójegye, fekete körzettel, egyik szélén koponya, felette tőrrel keresztbe tett toll. Miután az általunk közlött vádiratot felolvas­ták volna, megkezdődik a kihallgatás. Greco elismeri mindazokat, miket a nyomozások al­kalmával bevallott, hogy t. i. a császárt meg akarta ölni, s elismeri azon levél valódiságát, melyet Mazzini hozzá intézett. Elnök: Midőn ön az első alkalommal Pá­riában járt, kísérleteket tett a végett, hogy Mu­rat hgtől kihallgattatást nyerjen. Remélte-e, hogy a hg önt elfogadta volna ? Greco : Atyám Murat királynak jó szolgá­latokat­ tett, s­ ajánlóleveleim voltak a hghez. Elnök: Ön bizonynyal azt hivő, hogy ha a hghez bejut, a rendőrség gyanúját elfordítja. A vádlott elismeri, hogy csakugyan igy okos­kodott. Azután az elnök felszólítására elősorolja körülményesen mint a vádiratban van, az ösz­­szeesküvés részleteit, melynek lelke Mazzini volt, határozottan erősíté, hogy Mazzinitól kap­ta harmadik kéz útján a bombákat, és a bot­puskát. Mindent teljesen bevall. Első alkalmi Párisban létekor nem kapott pénzsegélyt Maz­zinitól, minthogy atyjától kapott örökségét el­adva, abból pénzezett. Azon kérdésre, tudata-e Mazzinival, hogy a merényletet nem sokára vég­rehajtja, határozott igennel felelt. Mazzini tit­kárával való viszonyát illetőleg következő fel­világosítást tett : Elnök: Ön összeköttetésben volt Quadrio­­val, Mazzini titkárával, ki azon házban lakott, melyet Mazzini gyakran látogatott : t. i. a Ná­thán házban, igaz-e, hogy ön a merényletről Quadrionak mit sem szólt. Greco : Igaz. E­ln­ök : Különös , tán nem akarja őt bele­keverni. De Cattaleoval, a másik titkárral és Mostoval csak közölte. Greco : Mosto semmit sem tud a dologról. Elnök: Ismerte ön Fiszit, ki szintén Mazzini titoknoka? Vádlott: Valamennyi titkárát ismertem Mazzininak, de egyikkel sem közöltem a dolgot. Elnök: Ön tehát csak egyedül Mazzinival értekezett tervéről ? " Vádlott, ügy van elnök úr. Ezután elősorolja a vádlott, hogy Mazzini neki, midőn másodszor Párisba jött, 3100 frankot kézbesített, széllel tölthető revolver készítésé­ben fáradoztak, de sikertelenül; a botpuskát Mazzininak egy barátja kézbesítette, anélkül azonban, hogy tudta volna, mi az, a négy első bombát egyenesen Londonból kapta, a többit Mosto útján. Társai toborzásáról következő fel­világosítást ad: Imperatorival Milanóban kö­zölte tervét, ki azt csak gondolkozási idő után fogadta el. Elnök: íratott ön vele az ön szobájában Mazzininak szóló levelet ? Vádlott: igen. Elnök: Nem adta-e vissza önnek e levelet Mazzini, mint mondá avégre, hogy „Imperatorit megtartsa.“ (maintenii)? Greco: Nem, egyszerűen visszaadta, anél­kül, hogy valamit mondott volna. Elnök: nem mondá-e később Imperatori, hogy vissza akarna lépni ? Greco: Sőt ellenkezőleg, mindig kész volt engem követni. Elmondja ezután, hogy Luganoból egyenként indultak el, az után összetalálkozva, Scaglionit Imperatori toborzotta. Greco előbb Trabucco és Imperatori segítségével meg akart elégedni, de minthogy Scaglioninak a dologról már tudomása volt, magához vette. Hogy a­kkor, midőn a csá­szár az operában volt, a színház közelében vol­tak ő és társai, csak véletletlennek állítják. A merénylet kivitele tervér­ől következő felvilágo­sítást ad: E­l­n­ök : ön töltötte meg a bombákat ? G­r­e­c­o : Én, a pillanat közelgett. Elnök: Hogy akarták terveket létesítni ? Greco: A bombákat a szekér alá akarták dobni ? Elnök: És a revolverekkel mit szándékoz­tak tenni ? Greco: Magunkat védelmezni és a tettet végre­hajtani. A bombák töltéseiről elősorolja, hogy a port Trabucco tartotta, Imperatori e közben a szobá­ba lépett. A közvádló kérdéseire Greco elismeri, hogy Vellenzoni gróf adta át neki a botpuskát, azonban a gróf annak használatát tudta. Maz­zini azon levelére vonatkozólag, melyben e sorok foglaltattak „e levelem átadója, barátom“ azt fe­lelé, hogy ez más ügyre vonatkozik, melyre nézve felvilágosítást nem ad. Az elnök ebből azt következteti, hogy Mazzinival benső viszonyban kellett lennie. Ezután Trabucco kihallgatására kerül a dolog. Trabucco kissé erőltetett sebességgel és élénk­séggel beszél. Elismeri mindazt, mit Greco val­lott. Tagadja, hogy lopásért elítélve lett volna, csak egy barátjának óráját tette zálogba, miért nem egy évre, hanem három havi fogságra volt ítélve. Azon kérdésre, el volt-e ítélve Párisban is, az felelt, szerencsétlenségre igen, zenélésből akartam élni, de nem lehetett. Garibaldi kato­nája voltam, véremet ontottam hazámért, ha­zámért, melyet szeretek , mert emberi érzü­letem van. — Láttam, hogy hazámat a bandi­ták martalékául adák, s hogy a franczia császár ezt elnézte, pedig család­apa, egy egész nemzet atyja. Olaszország most fejetlen, lábatlan, fővá­ros nélküli és határ nélküli ország. A francziák császára nagy bátorsággal azt mondá : Olaszország szabad lesz. E szóra fegy­vert fogtam és Solferinonál mellembe golyót kaptam. (E szavakra ingét felszakitja és sebhe­lyét kimutatja.) Igen, golyót kaptam hazámért, de midőn láttam, hogy saját hazám Garibaldit cserben hagyta, vitéz tábornokom sebet kapva fogságba hurczoltatott, düh szállt meg s boszut esküvöm. Boszuvágyamat a lapok nevelők. Elnök: Minő lapok ? Trabucco: Az olasz hírlapok. Midőn a banditák mindennapi kegyetlenkedéseit hal­lám, s midőn végre az aspromontei esemény megtörtént, többé nem ismertem magamra El­­fogadom Greco tervét, ki velem, mint testvéré­vel úgy bánt. Trabucco elismeri mindazt, mit Greco mondott, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy visz­­sza akart lépni. Elnök Grecotól kérdve : való — ez ? Greco: Nem, elnök úr. Hanem egyszer azt vette észre, hogy kisérik. — Vissza akart vo­nulni, de később ismét elfoglalta állomását s segített a bombák megtöltésében. Trabucco: Én töltöttem a bombákat, de mit tesz az ? Imperatori elismeri a tényt, de azt ál­­l­ítja, hogy csak félelemből engedett. Vádlott társai a leghatározottabban meghazudtolják. Scaglioni elismeri a tényt. Kihallgatásá­ban nem volt semmi érdekes. Csak annyit mon­dott, hogy Imperatori csábítá az összeesküvés­ben való részvételre. A vádlottak kihallgatása után a törvényszék egy félórára visszavonult frissítőket venni. A vádlottakon a bánat legkisebb jele sem látszott, sőt nagyon kedélyesen beszélgettek egymással. Szóba állottak az őket őrzött zsandarmokkal is, kik, a­mit eddig nem látott a közönség, nem tár­ták meg egész komolyságukat, sőt mosolyogtak is a vádlottakra. Trabucco folyékonyan beszél francziául, habár nagy hibákkal, van bizonyos szónoki tehetsége. Imperatori nagyon jól beszél francziául, de Greco­roszul tudja kifejezni ma­gát, Scaglioni, ki csak olaszul beszél, az egyet­len, ki mellé tolmácsot adtak. Ő volt egyszers­mind az egyetlen, ki nagyon bus vola. A tanuk kihallgatása a rendőrbiztoson s rend­­őrügynökön kezdődött, kik a vádlottakra felvi­gyáztak s kik elfogták őket. Minden vallomásuk benne foglaltatik a vádiratban, s nem voltak kü­lönös érdeküek. A „Hotel de Naples“ ural­je, a­hol vádlottak utoljára laktak, í­gy zajos jelenetet beszél el.— Scaglioni részeg állapotban mindent összetört szobájában. Úgy látszott, Grecot nagyon ag­­gasztó ennek állapot­a; félt, hogy még elárulja a dolgot. A Grange-Batelier utczabeli fodrász Rand­ot így vall: Trabucco délután 3 órakor hozzá ment, elbeszélte neki, hogy ő házas ember s Londonba akar utazni.“ Észrevettem — foly­tatja, — hogy az ember ásit s gyomra korog. Gondoltam, hogy éhes, s mivel épen ebédelni akartam, meghittam ebédre. Ő elfogadta, s jó étvágygyal evett. Megevett másfél beatsteaket s ahhoz képest ivott is. (A közönség nevet), különben tanú csak oly dolgokat beszélt el, mik benne foglaltatnak a vádiratban. Rand­ot után H­o­w­a­rd londoni kávés állt elő, kit csupán ezért Londonból hivattak el.­­ Midőn a terembe lépett, az államügyész fel­állott . Ki kell jelentenünk, úgymond, a törvényszék­nek, hogy a londoni franczia consultól vett ér­­tesités szerint tanú moralitása oly csekély, hogy kihallgatásáról lemondunk. Elnök : Van e megjegyzése a védőnek ? R­o­u s s e ur: Nem tudjuk, uraim, elfogadhat­juk e ezen lemondást. Tanú mondhat vala­mit, a­mi használható a védelemben. Államügyész: Az okmányokhoz egy le­vél van mellékelve, melyet védő alkalmasint nem vett észre. Az mondatik benne, hogy tanú Trabucco ellen nagyon lázasztó szavakról tett jelentést, melyeket ez kávéházában mondott. De, mint mondva volt, tanú moralitása olyan, hogy nem akarjuk kihallgatni. Elnök: Ajtónálló vezesse ki a tanút. Howard tanú, ki kissé zavarban látszott len­ni, de szerencséjére egy szót sem ért francziául, odahagyja a termet. D e v i s m e tanú, az ismeretes párisi fegyver­­gyártó, ki a bombák megvizsgálásával vala meg­bízva, constatálja vallomásában eme fegyverek rettentő hatását; legalább is húszszor tett kísér­letet, két, három, négy gyutacscsal ellátva s minden lehető anyagra, asphaltra, kövekre, s még kavics kövekre is vetvén, s mindannyi­szor elsültek. Töltve is tett vele kísérleteket a vasút melletti árokban. Kemény vasabron­csókkal ellátott hordókat vitetett oda. A bom­bák oly erővel pattantak szét, hogy a hor­dókat apróra szakgatták. Azon kérdésre, meg­tudta-e, hol gyárthatták e bombákat, nem­mel felelt. Reveill tanár a tőrökről tesz jelentést. Élők — úgymond — mézgaszerű anyaggal van bekenve. Lehet, hogy valami mérges anyag volt ráragasztva, de annak semmi nyomát nem ta­lálta. A kézirat­értő D­e­­­a r­u tanú az elfoglalt le­velek megvizsgálásával bizatott volt meg. Sze­rinte azokból világos, hogy Mazzini írta. Az el­nök erre felszólítja Salmon tanácsost, a tör­vényszék egyik tagját, olvassa fel azon levelet, melyet Mazzini a „Times“-ban közzétett. Ezután az elnök így szól Grecohoz : Ön isme­ri ezt a levelet, mit szól hozzá ? Azt állítja-e most is, hogy Mazzini adta a pénzt és fegyvereket? Greco: Ő nem adott át nekem fegyvert, ba­­rátjai szolgáltatták kezemhez. Elnök: Hát a pénzt ? Greco: Maga adta át, midőn utoljára ta­lálkoztam vele. Greco: El kezd olaszul beszélni s az elnök felszólítására a tolmács ezt közli • A világ min­den kincséért sem akarta volna comprommitálni M­a­z­z i­n­i­t, kit ő a szabadság vértanújának tart, hanem Imperatori tagadása kényszeritette rá. Csak midőn azt látta, hogy becsülete támad­­tatott meg, tett le teljes vallomást s tovább el nem hallgathatta, minő szerepet játszott Mazzini ebben az ügyben.Erre több tanú írásbeli vallomá­sa közöltetik arra nézve, mi történt Mazzininak Luganóban tartózkodása alatt. Ezekben semmi különösen érdeklő- A vádlottak helybenhagytak mindent, nem vontak kétségbe semmit, s nem fordult elő egy oly eset is, mi hasonló al­kalmakkal elő szokta magát adni.­­ Ér­dekes részletek történtek ugyan, de sokkal gyérebben, hogysem a közönség figyelmét hat óra hosszat feszültségben tartsák. Ennélfogva sokan hagyták oda a termet, s köztök Magnan tábornagy, az ülés bezárta előtt­ A vádlottak legfeljebb Trabuccót kivéve, ki a törvényszék előtt csaknem egy bohócz szerepét vitte, kevés érdeket keltettek, akár védelmök modora, akár külsőjük által, alkotmány, vagy érvényben ma­radjon, vagy változtatás történjék azon. A minisztérium annyiban fogadta el ezen indítványt, hogy a fegyverszünetnek a status­quo alapján (Alsen­s a Düppeli sánczok megtar­tásával) való megkötése esetében beleegyezik a conferentiába, a választások iránti javaslatot mint óhajtását tüntetvén fel. A dán kormány válasza tehát eze­n irányban szerkesztetett s küldetett el f. hó 24-kén Lon­donba. A­mint látjuk a fentebbiekből, Dánia csak azon esetben áll reá a conferentiára ha a düp­­peli sánczok, Alsen, a dán hadsereg kezei közt maradnak, s ha ezen alapon és Jütland kiüríté­sével kötnek fegyverszünetet a német nagyha­talmak. A dán kormány ezen válaszát az angol con­ferentia-javaslat finom visszautasíttatásának lehet tekinteni, miután a német nagyhatalmak kijelentették, hogy Alsen s a düppeli sánczok evacuatiója nélkül dán részről, nem fogadhatják el a conferentia-javaslatot. Palmerston már ismerte ezen dán válasz tar­talmát, midőn az alsóházban először nyilatko­zott e kérdésben, s mondá, hogy Dánia még nem nyilatkozott. Dánia már nyilatko­zott, de az öreg premier nem akarta közölni Dá­nia válaszát, mert még egy végkísérletet akart tenni Koppenhágában. Midőn azután f. hó 26-án megbizonyosodott az angol kormány arról, hogy a dán kormány csakugyan nem áll reá a conferen­cára, Pal­merston azt mondá az­nap est­e az alsóházban, hogy Dánia nehézségeket gördít a conferentia-javaslat elé. A fentebbi tények igazolják a conferentia alatti rovatban kijelentett azon meggyőződé­sünket, hogy az angol kormány fiascót csinált conferentia-javaslatával. A­mi Koldingnak a porosz csapatok általi odahagyatását illeti, erre csak azt jegyezzük meg, hogy Wrangel tábornok leköszönéssel fe­nyegetőzött azon esetben, ha eljárása rászalta­­tik. A berlini kormány az ősz tábornok meg­nyugtatására egy porosz herczeget s hat törzs­tisztet küldött a porosz főhadiszállásra. Minő feltételek alatt fogadná el Dáilia Anglia conferentia javaslatát ? Tudják olvasóink, hogy a koppenhágai kor­mány Anglia ismételt sürgetéseire is kijelente f. hó 22 én, hogy a conferentia javaslat elfoga­dása rész­éről nagy nehézségekkel jár. F. hó 23 án — tehát kedden — újólag sürgette a kop­penhágai angol követ a dán királyt, minek folytán ez összehívta a nagy államtanácsot. Az ily nagy tanácskozásokban nemcsak a működő, hanem azon miniszterek is részt vesznek, kik előbb miniszterséget viseltek, valamint a dán birodalom első rangú főhivatalnokai is, végre a nemzeti képviselőtestület azon tagjai is, kiket a király saját belátása szerint meghív. Ezen nagy államtanács, mely egyébiránt csak tanács­adói jogkörrel van felruházva, kedden este áll össze, s 23 tagból állott. Tizennégy szavazat többségével kilenc­ szavazat ellen elvileg he­lyeselte a conferentia - javaslatot, de csakis azon feltétel alatt, ha mind a két részről fegyverszünet köttetik a jelenlegi statusquo alapján, úgy azonban, ha az osztrá­k-p­orosz hadcsap­ato­k­ Koldingot kiürítik. Szerdán reggel volt a második és zártanács­kozás. A többség a következő feltételhez kötötte a conferentia elfogadását, ha Schleswig­­ben lehetséges lesz a dán kor­mánynak a választásokat elren­delni, a már kihirdetett dán biro­dalmi tanács számára, mely azután egyedül illetékes nyilatkozni a fe­lett, e­z tör­ö­lt­essék - e a novemberi Távirati jelentések. — Hamburg, febr. 28. Keresztély király, koppenhágai tudósítások szerint, tegnap vette át az országgyűlés feliratát. — Válaszában azt mondá az országgyűlési küldöttségnek, misze­rint ő nem fog ingadozni, s a jelenlegi uniótól el nem álland. — Hamburg, febr. 28. Károly herczeg, a tüzérség főparancsnoka (atyja Frigyes Károly herczegnek, a­ki Messunde előtt parancsnokol) tegnap elutazott Rendsburgból, s a főhadiszál­lásra ment, hogy ha Wrangel tábornagy ragasz­kodik lemondásához, a szövetséges hadsereg fe­letti főparancsnokságot átvegye. — Hamburg, febr. 27. (Este.) Wrangel tá­bornagy azon valószínűtlen esetre adta be le­mondását, ha az Angolország által indítványo­zott értekezlet létre jöne. — Berlin, febr. 27. A „Staatsanzeiger“ írja: A haderslebeni főhadiszállásról semmi újat nem jelenthetni. A combinati testőr-gyalog­sági osztály előcsapata Koldingot védelemre képes állapotba helyezte. — Drezda, febr. 27. A „Dresd. Journ.“ azon tudósítást, miszerint a f. hó 13-ai szász ja­vaslat a Holsteinbani megszállási viszonyokat illetőleg visszavonatott volna, alaptalannak nyil­vánítja. • --Hamburg, febr. 27. Azon porosz ezre­des, ki tegnapelőtt itt keresztül utazott, hogy Berlinben utasításokat kapjon, állítólag,Wran­­g­e­l tábornagy lemondási kérvényét fogja át­nyújtani. A 2000 schleswigi által Frigyes herczeg­nek Kidben átnyújtott hódolati felirat zársza­vai így hangzanak : „Készek vagyunk mindent koczkára tenni, s óhajtva várjuk a pillanatot, a midőn fenséged vezérlete alatt saját erőnkkel, országunkat a dánok ellen megvédeni fogjuk.“ Az értekezlet felőli hírek Stockholmból egé­szen hiányzanak. — Hamburg, febr. 27. Éz most jelenti egy koppenhágai távirat a dán országgyűlésnek K­e­­resztély királyhoz intézett felirata majd egy­hangú elfogadását, a­melyben a háború legeré­lyesebb folytatását kérik. — Kiel, febr. 26 Egy küldöttség Schleswig­­ből, 1600 egyénből álló, kik részint megválasz­tottak (minden 400 lakosra egy), részint önkén­tes vállalkozók, — ma Frigyes hgnek feliratot nyújtott át, melyben kijelentik, hogy egész Schleswig csak őt kívánja urának. A herczeg azt válaszolá, hogy jogaitól soha sem riasztatja vissza magát. — London, febr. 27. Malmesbury interpel­­latiojára a felsőházban Russel így válaszolt : Jütland az elkobzott hajókért való kárpótlás fejében fogna megszállatni, ha Dánia az elkob­zást folytatja, de nem a hadiköltségek zálogául. Anglia intette a német hatalmakat, mert Dánia ezt jogosan invasivnak tekintené, s a háború nagyobb kiterjedést nyerne. — Stuttgart, febr. 27.A hadügyminiszter által rendkívüli költségek fedezésére kívánt 680.000 forintot a kamra 65 szavazattal 15 el­lenében megszavazta. — T r e b i n j e, febr. 26. Dend Aga Cengich, a basibozukok bimbasija, 14 keresztyént, kik az adót megtagadták, Mostarba küldött, s a ha­sonló okból Montenegróba menekülteknek há­zait felégette. — Hamburg, febr. 27. Egy porosz királyi herczeg Wrangel tábornagy főhadiszállására megy, hogy a Jütlandba benyomulásért való megrovás miatt magát sértettnek érző főpa­rancsnokot lecsendesitse. A schleswigi küldöttség, daczára az eléje gör­dített akadályoknak, Kielben mégis hódolt Fri­gyes hgnek, s ettől azon választ kapta, hogy : vagy most, vagy soha sem fognak a hűségek Dániától megszabadulni. — Pár­is, febr. 27. A „Mém. dipl.“ jelenti, hogy Franczia- és Oroszország elfogadták az értekezletre vonatkozó javaslatot. Svédország beleegyezése sem kétes, ellenben Dánia új nehézségeket támaszt. — Pár­is, febr. 28. A^Constitutionnel“ Írja: Az értekezleti javaslatokról közlött mindkét versio valótlan. Sem Angol- és Francziaország nem indítványozott együttesen értekezletet, sem pedig Francziaország el nem fogadta az Anglia által neki ajánlott propositiókat. Francziaország nem tehetett kezdeményezést korlátolt és rész­letezett értekezlet ügyében , miután az ily érte­kezletekben részt vettek maguk sem járultak ehhez. Ép ily bizonyos, hogy Francziaország * Esti posta Pest, febr. 29. A miniszteri tanácsok Párisban egymást érik, a császár rendesen elnököl. A febr. 26 án tar­tott tanácskozásban a mexikói megszállás kér­dése tárgyaltatott, mert a kománynak szándéka végleg tisztába hozni e dolgot akkorra, mikorra Ferdinand Miksa a fővárosba megérkezik. Az 1865-ki költségvetésben, me­g már a kamrák elé van terjesztve, a mexicói kiadás rovata nem fordul elő, s innét azt következtetik, hogy a kormány ez év folytán be akarja váltani a vá­laszfelirati viták alkalmával tett ígéretét. M­i­­­­s a cs. főherczeget csak 27-re várták Párisba, Charlotte főherczegasszony nem kiséri oda férjét, hanem Brüsselben várja i e őt. — Ismét szaporodnak a hadkészületi hírek. Beszélték, hogy St. Omernél egy tábor vo­­natik össze 80,000 emberből, azonban e rém­hírt még a börzén sem akarták hinni, ellen­ben nagyobb nyugtalanságot okoznak az Olasz­országból jövő hírek, hogy minden nap más oldalát ismertetik a fenyegető helyzetnek.­­ Valamint a pénzvilág nem kissé hök­kent meg ama rögtön kipattantott hírre, hogy a császár végre megunta volna a várako­zó szerepet, s hogy a tavasz bekövetkez­tével neki is kedve volna ismét megkísérleni valamit a lengyelek sorsa javítására. Ezzel kapcsolatba hozzák D­r­o­u y n­ur elbocsátá­sát, s helyette Thouvenel bárónak külügyi miniszterré kineveztetését. Azonban az „Euro­peu párisi levelezője, kinek közleményéből e hírt vesszük, e hit valódiságáért nemcsak nem kezeskedik, de egyenesen kétkedését is tu­datja. — Szó van ismét Párisban új sajtórendsza­bályról is, mely szerint a biztosítéki tőke meg­lenne szüntetve, de a helyett a lapbélyeg emel­ve ; ennek eredménye lenne, hogy a lapkiadás megkönnyíttetnék ugyan, de az olvasók száma az egyes példányok árának kényszeritett fel­emelése miatt igen meggyéríttetnék.­­ A szerzetek eltörlését illető javaslat végre a kamatok elébe terjesztetett. E javaslat szerint az eltörölt szerzetek tagjai polgári jogaikat visszanyerik ; az államtól érdíjt nyernek a pa­pok 300—600-ig, a világi papok és convertiták pedig 750—800 franknyi összegekben. A kano­nokok, czimzetes apátok stb. a tőlök elvett alapít­ványok jövedékét kapják. Ezen egyházjavakat nem olvasztják bele az álomjavakba, s jövedel­­möket csupán a vallás­ügyi hivatalnokok fize­tésére fordítják. — Megjegyzendő, hogy a pa­pok az államtól függetlenek maradnakk, minthogy oly pénzalapból veszik fizetésöket, mely övék. — Úgy látszik, hogy a minisztérium jelszavát ama tételből vette : „Szabad egyház a szabad államban ! “ Olaszországban jelenleg 84 egyházi rend, 2389 zárda, 1724 szerzet melynek birtoka van, és 658 kolduló szerzett létezik.­­ A zárdákban összesen 63,239 barát és apácza van, és pedig rendes szerzetes 15,494, apácza 18,198, kolduló szerzetes 13,441, világi pap 8435 és világi egyházi nő 7671.­­ A clerus va­gyona a legszerényebb számítás szerint 76 mil­lió franknyi évi jövedelmet hoz, a­mi tehát leg­alább is 2 milliárdnyi tőkét képvisel. Míg Fran­cziaország 36 millió lakosára 17 érsek és 71 püspök esik, Olaszország 21 millió lakosa mel­lett 44 érseket és 185 püspököt számlál. Um­­briára, melynek 492,829 lakosa van, egyedül 16 püspök és 1174 parochia esik.­­ Az angol kormány előterjesztette a par­lamentben a dán kérdésre vonatkozó okmányo­kat, melyek összege 140 lapot felülhaladó füze­tet képez. A sürgönyök 1863. jan. kezdetétől ugyanazon év sept. végéig terjednek. E sürgö­nyök jobbára visszatekintő érdekkel birnak, minthogy a jelenlegi király trónra lépte előtti állapotra vonatkoznak. E jegyzékek közt Fran­czia-, Anglia- és Poroszországnak Dánia területi épsége mellett tett erélyes felszólalásai, s a fran­­cziai külügyérnek az angol külügyérrel septem­­berben folytatott levelezései különös figyelmet érdemelnek. Ezekből kitűnik, hogy az angol kormány Francziaország támogatását bizto­sítni akarta magának, felkérvén jószolgála­tokra, vagy pedig arra, tegyen lépést a német szövetségnél annak felvilágosítására, miszerint az 1852 iki szerződés Európa javát érdekli. De Francziaország tagadó választ adott, az elsőt szükségtelennek tartva, a másodikra nézve pe­dig úgy vélekedvén, hogy annak csak úgy volna a hatása, ha a jó tanácsot erélyesebb eszközök­­ támogatnák. Felhozta például a külügyér len­­gyelügyi javaslatát, s kijelenti, hogy igen­nek nem teszi ki másodszor Francziaor­­szágot, ha csak az angol kormány el nem határozza , hogy diplomatiai okmányok he­lyett kitérő válasz esetén egyébre is kész. A franczia külügyér szavaiból az is kitűnik, hogy Francziaország tudata a német szövetséggel, m­iszerint nemcsak Schleswig, sőt már Holstein megszállása is, ha forradalmat kelt, Dánia füg­getlenségének megtámadása, s ezen esetben Francziaország nem maradhat tétlenül.­­ A kölni lap franczia határszé­l levelezője szerint Francziaország jó lábon akar állani An­gliával, s azért — bármit mondjanak is Párisban — elfogadja a conferentiát, jól tudván, hogy Oroszország Ausztria és Poroszország közt tit­kos szövetség létezik, s azért Angliával össze kell tartania-propositiókat nem fogadhatott el, miután ilye­neket neki Anglia nem, is terjesztett elő.­­ A „Constitutionnel“ kétli, hogy a német szövetség hozzájárulna az értekezlethez, s Dánia fegy­verszünet nélküli értekezletet mindaddig visz­­szautasít, a­mig becsületének védelmezésében el nem vérzik. A „P. Napló“ magán-társörgönyei. Lemberg, febr. 2­9. —Egy császári manifestum, az összes miniszterek által ellenjegyezve, indokolja a rendkívüli rendszabályoknak Gallicziában s a krak­kói nagyherczegségben a rend biztosítása s a békés lakosok oltalmára való alkal­mazását. Ennek értelmében ostromálla­pot hirdettetik ki: a meghatározott bün­tettek, vétségek s kihágások elitélése ka­tonai törvényszékek elé utasittatik. Koppenhága, febr. 27. A király a felirat átvételekor szilárdságot ígért, s kijelentette, hogy a Schleswig és Dánia közti politikai unió megszüntetésébe nem fog beleegyezni. Felelős szerkesztő : B. Krerrll­ Zsigmond­.

Next