Pesti Napló, 1864. március (15. évfolyam, 4212-4237. szám)
1864-03-01 / 4212. szám
szüntettetik, ezt lehetne a legszerencsésebb eredménynek mondani. Azonban a dolog másként ütött ki: Poroszország a fegyverszünetet viszszautasstá. E szerint a hadcsapatok verekednek, mialatt a diplomaták tanácskoznak. Ha hódításról volna szó, ez eljárásnak lenne értelme, de itt egy tökéletesen megállapított jog forog kérdésben. Poroszország és Ausztria azt nyilatkoztatják ki, hogy nem akarják a dán terület épségét megsérteni. Mire való tehát a csaták folytatása ugyanakkor, midőn értekezletet fogadnak el? „E szerint — végzi az idéztük lap, a békéltető kísérletek sikere végetti legélénkebb óhajtásunk mellett is lehetlen nem kétkednünk az újabb javaslatok eredménye iránt, s nagy fájdalmunkra még épen nem látjuk végét az öszszeütközésnek, mely máris annyi vérbe került.“ A „France“ részletesebb e sikertelenség deductiójában. Czikke bevezetésében szemére vetve az angol kormánynak azon korábbi és gyakori közbeszólásait, melyekkel a kérdést elmérgesité, s a felek közti keserűséget egész a nyílt ellenségeskedésig nevelte, s most is félszeg, s már egyszer el is utasított javaslatokkal lábatlankodik ahelyett, hogy, mint az előzmények után illenék, dán szövetségesének tettleges segélyére sietne, áttér magára a tett javaslatra, s következő hrom pontban emeli ki a feltételeket, melyek mellett az angol ajánlat Ausztria és Poroszország javaslatát megnyerő: 1. Londonban egy conferentia nyittatik meg, melyen részt vesznek mindazon hatalmak, melyek az 1852 -i szerződést aláírták, s emellett még a német szövetség. 2. Az ellenségeskedések folytattatnak. 3. Megtartása mindazon pontoknak, melyek az osztrák-porosz csapatoknak jelenleg birtokában vannak, s azokat is ide értve, melyeket a jütlandi területen szálltak meg. „Még nem tudjuk , így folytatja a „France“ ha mindezen pontok iránt megvan-e az egyezség Anglia Ausztria és Poroszország között, de igen könnyű belátni az indokokat, melyek e hatalmak elsőbbikét a conferentia indítványozására bírhaták, s a többi kettőt annak elfogadására késztheték. Anglia, miután diplomatiai tényeivel a helyzetet mai ellenséges ([állapotára terelte, semmit se óhajt inkább, mint kibontakozni, ha lehet a felelősség alól, melybe mind jobban belebonyolódik, s kikerülni a cselekvés politikáját, melyet szavai, demonstratioi, s korábbi sürgönyei logikai következetességgel reá kényszerithetnek. E czélból javaslatt folytatólag egyszerű conferentiát, s azután értekezletet fegyverszünettel. Ma, miután mindezen javaslatok egymás után visszautasíttattak, visszatér ismét egyszerű és tiszta értekezleti első eszméjére,készebb az Ausztria és Poroszország iránti convenientia előtt meghajolni, mint segélyt nyújtani Dániának, melyet annyiszor reméltetett, de — hiába. „Ausztria és Poroszország miután semmibe sem vették Anglia békéltető fellépéseit, ma némi sürgősséggel járulnak azokhoz, minek valódi mozdító okát könnyű belátni.“ A „France“ itt elmondja, hogy Ausztria kissé későn véve észre, miként sokat tett ama nehézségekhez, melyek mutatkozni kezdenek, s hogy a katonai dicsőség sem lehet teljes, midőn két nagy és erős hatalom egy gyenge ellen lép a síkra. Poroszország azért nem utasítja el a conferentiát, mert nem akarja elidegeníteni Ausztriát, s egyszersmind maga ellen ingerelni Angliát, mely a sértett fél szerepét kezdi játszani. És végre, mert észrevették, hogy minden háborúskodás daczára a német kérdésben vannak complicatiók és eshetőségek, melyeken egy fényes fegyverténynyel uralkodhatni véltek, de melyek — ellenkezőleg felemelkednek, sőt izmosodnak a nagyhatalmaknak Dánia irányában elfoglalt állásuknál fogva. E tekintetekből úgy a bécsi, mint a berlini kormányok szeretnének a kényes helyzetből menekülni, de a nehézség nem a vállalat megkezdésében, hanem az attóli szabadulásban áll. „Képviseltetheti-e magát a német szövetség oly értekezleten — kérdi a „France“, melynek lényeges alapját szükségképen a dán monarchia épségének fenntartása képezi? Vagyis feladása az augustenburgi herczeg jogainak, melyeket Németországnak majd minden közép és kis állama elismert? Más oldalról ugyane nehézséget Dánia részéről látja a „France“, ha az értekezlet nem ezen az alapon nyittatnék meg. A fegyverszünet hiánya végre épen lehetleníti e kezdemény kívánt eredményét. Per tárgyaláa Greco és társai ellen. Páris, febr. 25. Ma 6 éve, hogy a Szajna kerület esküdtszékének ítéletet kelle mondania oly büntet felett, mely egész Európát izgalomba hozta. Mint ma akkor is a császár élete ellen intézett merényletről volt szó. Akkor azonban a merénylet végrehajtatott, s az Orsini bombák százakat kívántak áldozatni, míg ma az összeesküvők sötéttettek végrehajtása előtt a hatóság kezeibe kerültek. A közvélemény most nem is volt annyira felizgatva, mint akkor, mely esemény nagyszerű mérvet öltött , s majdnem háborúba keverte Francziaországot Angliával. A közönség mindemellett is nagy számmal jelent meg. A terem tömve volt, nők, most kivételkép kevesen. Jelen voltak a többek közt Magnan trigy, több semmisítő törvényszéki és császári tanácsos, s több előkelő egyéniség. A tanácsterem ajtaja előtt nagy tömeg visszatartásával foglalkoztak a városi rendőr szolgák, az ajtóból nem volt szabad hallgatni a tárgyalás folyamát. 11 órakor a vádlottakat a tanácsterembe hozták. Az elnökséget Derienne elnök, a közvádló székét Cordéen foglalja el, az államügyész titkára Merveillens Duvignand segíti. A vádlottak védelmét Allan, Rousse, Colmet d’ Ange és Delpont ügyvédek vállalták magukra. A corpus delictik, revolverek, bombák, tőrök, lőporgyutacsok, a botpuska, melyeket Greco állítólag Mazzinitól kapott, Trabucco kürtje, Greco fényképeit látogatójegye, fekete körzettel, egyik szélén koponya, felette tőrrel keresztbe tett toll. Miután az általunk közlött vádiratot felolvasták volna, megkezdődik a kihallgatás. Greco elismeri mindazokat, miket a nyomozások alkalmával bevallott, hogy t. i. a császárt meg akarta ölni, s elismeri azon levél valódiságát, melyet Mazzini hozzá intézett. Elnök: Midőn ön az első alkalommal Páriában járt, kísérleteket tett a végett, hogy Murat hgtől kihallgattatást nyerjen. Remélte-e, hogy a hg önt elfogadta volna ? Greco : Atyám Murat királynak jó szolgálatokat tett, s ajánlóleveleim voltak a hghez. Elnök: Ön bizonynyal azt hivő, hogy ha a hghez bejut, a rendőrség gyanúját elfordítja. A vádlott elismeri, hogy csakugyan igy okoskodott. Azután az elnök felszólítására elősorolja körülményesen mint a vádiratban van, az öszszeesküvés részleteit, melynek lelke Mazzini volt, határozottan erősíté, hogy Mazzinitól kapta harmadik kéz útján a bombákat, és a botpuskát. Mindent teljesen bevall. Első alkalmi Párisban létekor nem kapott pénzsegélyt Mazzinitól, minthogy atyjától kapott örökségét eladva, abból pénzezett. Azon kérdésre, tudata-e Mazzinival, hogy a merényletet nem sokára végrehajtja, határozott igennel felelt. Mazzini titkárával való viszonyát illetőleg következő felvilágosítást tett : Elnök: Ön összeköttetésben volt Quadrioval, Mazzini titkárával, ki azon házban lakott, melyet Mazzini gyakran látogatott : t. i. a Náthán házban, igaz-e, hogy ön a merényletről Quadrionak mit sem szólt. Greco : Igaz. Elnök : Különös , tán nem akarja őt belekeverni. De Cattaleoval, a másik titkárral és Mostoval csak közölte. Greco : Mosto semmit sem tud a dologról. Elnök: Ismerte ön Fiszit, ki szintén Mazzini titoknoka? Vádlott: Valamennyi titkárát ismertem Mazzininak, de egyikkel sem közöltem a dolgot. Elnök: Ön tehát csak egyedül Mazzinival értekezett tervéről ? " Vádlott, ügy van elnök úr. Ezután elősorolja a vádlott, hogy Mazzini neki, midőn másodszor Párisba jött, 3100 frankot kézbesített, széllel tölthető revolver készítésében fáradoztak, de sikertelenül; a botpuskát Mazzininak egy barátja kézbesítette, anélkül azonban, hogy tudta volna, mi az, a négy első bombát egyenesen Londonból kapta, a többit Mosto útján. Társai toborzásáról következő felvilágosítást ad: Imperatorival Milanóban közölte tervét, ki azt csak gondolkozási idő után fogadta el. Elnök: íratott ön vele az ön szobájában Mazzininak szóló levelet ? Vádlott: igen. Elnök: Nem adta-e vissza önnek e levelet Mazzini, mint mondá avégre, hogy „Imperatorit megtartsa.“ (maintenii)? Greco: Nem, egyszerűen visszaadta, anélkül, hogy valamit mondott volna. Elnök: nem mondá-e később Imperatori, hogy vissza akarna lépni ? Greco: Sőt ellenkezőleg, mindig kész volt engem követni. Elmondja ezután, hogy Luganoból egyenként indultak el, az után összetalálkozva, Scaglionit Imperatori toborzotta. Greco előbb Trabucco és Imperatori segítségével meg akart elégedni, de minthogy Scaglioninak a dologról már tudomása volt, magához vette. Hogy akkor, midőn a császár az operában volt, a színház közelében voltak ő és társai, csak véletletlennek állítják. A merénylet kivitele tervéről következő felvilágosítást ad: Elnök : ön töltötte meg a bombákat ? Greco : Én, a pillanat közelgett. Elnök: Hogy akarták terveket létesítni ? Greco: A bombákat a szekér alá akarták dobni ? Elnök: És a revolverekkel mit szándékoztak tenni ? Greco: Magunkat védelmezni és a tettet végrehajtani. A bombák töltéseiről elősorolja, hogy a port Trabucco tartotta, Imperatori e közben a szobába lépett. A közvádló kérdéseire Greco elismeri, hogy Vellenzoni gróf adta át neki a botpuskát, azonban a gróf annak használatát tudta. Mazzini azon levelére vonatkozólag, melyben e sorok foglaltattak „e levelem átadója, barátom“ azt felelé, hogy ez más ügyre vonatkozik, melyre nézve felvilágosítást nem ad. Az elnök ebből azt következteti, hogy Mazzinival benső viszonyban kellett lennie. Ezután Trabucco kihallgatására kerül a dolog. Trabucco kissé erőltetett sebességgel és élénkséggel beszél. Elismeri mindazt, mit Greco vallott. Tagadja, hogy lopásért elítélve lett volna, csak egy barátjának óráját tette zálogba, miért nem egy évre, hanem három havi fogságra volt ítélve. Azon kérdésre, el volt-e ítélve Párisban is, az felelt, szerencsétlenségre igen, zenélésből akartam élni, de nem lehetett. Garibaldi katonája voltam, véremet ontottam hazámért, hazámért, melyet szeretek , mert emberi érzületem van. — Láttam, hogy hazámat a banditák martalékául adák, s hogy a franczia császár ezt elnézte, pedig családapa, egy egész nemzet atyja. Olaszország most fejetlen, lábatlan, főváros nélküli és határ nélküli ország. A francziák császára nagy bátorsággal azt mondá : Olaszország szabad lesz. E szóra fegyvert fogtam és Solferinonál mellembe golyót kaptam. (E szavakra ingét felszakitja és sebhelyét kimutatja.) Igen, golyót kaptam hazámért, de midőn láttam, hogy saját hazám Garibaldit cserben hagyta, vitéz tábornokom sebet kapva fogságba hurczoltatott, düh szállt meg s boszut esküvöm. Boszuvágyamat a lapok nevelők. Elnök: Minő lapok ? Trabucco: Az olasz hírlapok. Midőn a banditák mindennapi kegyetlenkedéseit hallám, s midőn végre az aspromontei esemény megtörtént, többé nem ismertem magamra Elfogadom Greco tervét, ki velem, mint testvérével úgy bánt. Trabucco elismeri mindazt, mit Greco mondott, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy viszsza akart lépni. Elnök Grecotól kérdve : való — ez ? Greco: Nem, elnök úr. Hanem egyszer azt vette észre, hogy kisérik. — Vissza akart vonulni, de később ismét elfoglalta állomását s segített a bombák megtöltésében. Trabucco: Én töltöttem a bombákat, de mit tesz az ? Imperatori elismeri a tényt, de azt állítja, hogy csak félelemből engedett. Vádlott társai a leghatározottabban meghazudtolják. Scaglioni elismeri a tényt. Kihallgatásában nem volt semmi érdekes. Csak annyit mondott, hogy Imperatori csábítá az összeesküvésben való részvételre. A vádlottak kihallgatása után a törvényszék egy félórára visszavonult frissítőket venni. A vádlottakon a bánat legkisebb jele sem látszott, sőt nagyon kedélyesen beszélgettek egymással. Szóba állottak az őket őrzött zsandarmokkal is, kik, amit eddig nem látott a közönség, nem tárták meg egész komolyságukat, sőt mosolyogtak is a vádlottakra. Trabucco folyékonyan beszél francziául, habár nagy hibákkal, van bizonyos szónoki tehetsége. Imperatori nagyon jól beszél francziául, de Grecoroszul tudja kifejezni magát, Scaglioni, ki csak olaszul beszél, az egyetlen, ki mellé tolmácsot adtak. Ő volt egyszersmind az egyetlen, ki nagyon bus vola. A tanuk kihallgatása a rendőrbiztoson s rendőrügynökön kezdődött, kik a vádlottakra felvigyáztak s kik elfogták őket. Minden vallomásuk benne foglaltatik a vádiratban, s nem voltak különös érdeküek. A „Hotel de Naples“ uralje, ahol vádlottak utoljára laktak, így zajos jelenetet beszél el.— Scaglioni részeg állapotban mindent összetört szobájában. Úgy látszott, Grecot nagyon aggasztó ennek állapota; félt, hogy még elárulja a dolgot. A Grange-Batelier utczabeli fodrász Randot így vall: Trabucco délután 3 órakor hozzá ment, elbeszélte neki, hogy ő házas ember s Londonba akar utazni.“ Észrevettem — folytatja, — hogy az ember ásit s gyomra korog. Gondoltam, hogy éhes, s mivel épen ebédelni akartam, meghittam ebédre. Ő elfogadta, s jó étvágygyal evett. Megevett másfél beatsteaket s ahhoz képest ivott is. (A közönség nevet), különben tanú csak oly dolgokat beszélt el, mik benne foglaltatnak a vádiratban. Randot után Howard londoni kávés állt elő, kit csupán ezért Londonból hivattak el. Midőn a terembe lépett, az államügyész felállott . Ki kell jelentenünk, úgymond, a törvényszéknek, hogy a londoni franczia consultól vett értesités szerint tanú moralitása oly csekély, hogy kihallgatásáról lemondunk. Elnök : Van e megjegyzése a védőnek ? Rou s s e ur: Nem tudjuk, uraim, elfogadhatjuk e ezen lemondást. Tanú mondhat valamit, ami használható a védelemben. Államügyész: Az okmányokhoz egy levél van mellékelve, melyet védő alkalmasint nem vett észre. Az mondatik benne, hogy tanú Trabucco ellen nagyon lázasztó szavakról tett jelentést, melyeket ez kávéházában mondott. De, mint mondva volt, tanú moralitása olyan, hogy nem akarjuk kihallgatni. Elnök: Ajtónálló vezesse ki a tanút. Howard tanú, ki kissé zavarban látszott lenni, de szerencséjére egy szót sem ért francziául, odahagyja a termet. D e v i s m e tanú, az ismeretes párisi fegyvergyártó, ki a bombák megvizsgálásával vala megbízva, constatálja vallomásában eme fegyverek rettentő hatását; legalább is húszszor tett kísérletet, két, három, négy gyutacscsal ellátva s minden lehető anyagra, asphaltra, kövekre, s még kavics kövekre is vetvén, s mindannyiszor elsültek. Töltve is tett vele kísérleteket a vasút melletti árokban. Kemény vasabroncsókkal ellátott hordókat vitetett oda. A bombák oly erővel pattantak szét, hogy a hordókat apróra szakgatták. Azon kérdésre, megtudta-e, hol gyárthatták e bombákat, nemmel felelt. Reveill tanár a tőrökről tesz jelentést. Élők — úgymond — mézgaszerű anyaggal van bekenve. Lehet, hogy valami mérges anyag volt ráragasztva, de annak semmi nyomát nem találta. A kéziratértő Dea ru tanú az elfoglalt levelek megvizsgálásával bizatott volt meg. Szerinte azokból világos, hogy Mazzini írta. Az elnök erre felszólítja Salmon tanácsost, a törvényszék egyik tagját, olvassa fel azon levelet, melyet Mazzini a „Times“-ban közzétett. Ezután az elnök így szól Grecohoz : Ön ismeri ezt a levelet, mit szól hozzá ? Azt állítja-e most is, hogy Mazzini adta a pénzt és fegyvereket? Greco: Ő nem adott át nekem fegyvert, barátjai szolgáltatták kezemhez. Elnök: Hát a pénzt ? Greco: Maga adta át, midőn utoljára találkoztam vele. Greco: El kezd olaszul beszélni s az elnök felszólítására a tolmács ezt közli • A világ minden kincséért sem akarta volna comprommitálni Mazz init, kit ő a szabadság vértanújának tart, hanem Imperatori tagadása kényszeritette rá. Csak midőn azt látta, hogy becsülete támadtatott meg, tett le teljes vallomást s tovább el nem hallgathatta, minő szerepet játszott Mazzini ebben az ügyben.Erre több tanú írásbeli vallomása közöltetik arra nézve, mi történt Mazzininak Luganóban tartózkodása alatt. Ezekben semmi különösen érdeklő- A vádlottak helybenhagytak mindent, nem vontak kétségbe semmit, s nem fordult elő egy oly eset is, mi hasonló alkalmakkal elő szokta magát adni. Érdekes részletek történtek ugyan, de sokkal gyérebben, hogysem a közönség figyelmét hat óra hosszat feszültségben tartsák. Ennélfogva sokan hagyták oda a termet, s köztök Magnan tábornagy, az ülés bezárta előtt A vádlottak legfeljebb Trabuccót kivéve, ki a törvényszék előtt csaknem egy bohócz szerepét vitte, kevés érdeket keltettek, akár védelmök modora, akár külsőjük által, alkotmány, vagy érvényben maradjon, vagy változtatás történjék azon. A minisztérium annyiban fogadta el ezen indítványt, hogy a fegyverszünetnek a statusquo alapján (Alsens a Düppeli sánczok megtartásával) való megkötése esetében beleegyezik a conferentiába, a választások iránti javaslatot mint óhajtását tüntetvén fel. A dán kormány válasza tehát ezen irányban szerkesztetett s küldetett el f. hó 24-kén Londonba. Amint látjuk a fentebbiekből, Dánia csak azon esetben áll reá a conferentiára ha a düppeli sánczok, Alsen, a dán hadsereg kezei közt maradnak, s ha ezen alapon és Jütland kiürítésével kötnek fegyverszünetet a német nagyhatalmak. A dán kormány ezen válaszát az angol conferentia-javaslat finom visszautasíttatásának lehet tekinteni, miután a német nagyhatalmak kijelentették, hogy Alsen s a düppeli sánczok evacuatiója nélkül dán részről, nem fogadhatják el a conferentia-javaslatot. Palmerston már ismerte ezen dán válasz tartalmát, midőn az alsóházban először nyilatkozott e kérdésben, s mondá, hogy Dánia még nem nyilatkozott. Dánia már nyilatkozott, de az öreg premier nem akarta közölni Dánia válaszát, mert még egy végkísérletet akart tenni Koppenhágában. Midőn azután f. hó 26-án megbizonyosodott az angol kormány arról, hogy a dán kormány csakugyan nem áll reá a conferencára, Palmerston azt mondá aznap este az alsóházban, hogy Dánia nehézségeket gördít a conferentia-javaslat elé. A fentebbi tények igazolják a conferentia alatti rovatban kijelentett azon meggyőződésünket, hogy az angol kormány fiascót csinált conferentia-javaslatával. Ami Koldingnak a porosz csapatok általi odahagyatását illeti, erre csak azt jegyezzük meg, hogy Wrangel tábornok leköszönéssel fenyegetőzött azon esetben, ha eljárása rászaltatik. A berlini kormány az ősz tábornok megnyugtatására egy porosz herczeget s hat törzstisztet küldött a porosz főhadiszállásra. Minő feltételek alatt fogadná el Dáilia Anglia conferentia javaslatát ? Tudják olvasóink, hogy a koppenhágai kormány Anglia ismételt sürgetéseire is kijelente f. hó 22 én, hogy a conferentia javaslat elfogadása részéről nagy nehézségekkel jár. F. hó 23 án — tehát kedden — újólag sürgette a koppenhágai angol követ a dán királyt, minek folytán ez összehívta a nagy államtanácsot. Az ily nagy tanácskozásokban nemcsak a működő, hanem azon miniszterek is részt vesznek, kik előbb miniszterséget viseltek, valamint a dán birodalom első rangú főhivatalnokai is, végre a nemzeti képviselőtestület azon tagjai is, kiket a király saját belátása szerint meghív. Ezen nagy államtanács, mely egyébiránt csak tanácsadói jogkörrel van felruházva, kedden este áll össze, s 23 tagból állott. Tizennégy szavazat többségével kilenc szavazat ellen elvileg helyeselte a conferentia - javaslatot, de csakis azon feltétel alatt, ha mind a két részről fegyverszünet köttetik a jelenlegi statusquo alapján, úgy azonban, ha az osztrák-porosz hadcsapatok Koldingot kiürítik. Szerdán reggel volt a második és zártanácskozás. A többség a következő feltételhez kötötte a conferentia elfogadását, ha Schleswigben lehetséges lesz a dán kormánynak a választásokat elrendelni, a már kihirdetett dán birodalmi tanács számára, mely azután egyedül illetékes nyilatkozni a felett, ez töröltessék - e a novemberi Távirati jelentések. — Hamburg, febr. 28. Keresztély király, koppenhágai tudósítások szerint, tegnap vette át az országgyűlés feliratát. — Válaszában azt mondá az országgyűlési küldöttségnek, miszerint ő nem fog ingadozni, s a jelenlegi uniótól el nem álland. — Hamburg, febr. 28. Károly herczeg, a tüzérség főparancsnoka (atyja Frigyes Károly herczegnek, aki Messunde előtt parancsnokol) tegnap elutazott Rendsburgból, s a főhadiszállásra ment, hogy ha Wrangel tábornagy ragaszkodik lemondásához, a szövetséges hadsereg feletti főparancsnokságot átvegye. — Hamburg, febr. 27. (Este.) Wrangel tábornagy azon valószínűtlen esetre adta be lemondását, ha az Angolország által indítványozott értekezlet létre jöne. — Berlin, febr. 27. A „Staatsanzeiger“ írja: A haderslebeni főhadiszállásról semmi újat nem jelenthetni. A combinati testőr-gyalogsági osztály előcsapata Koldingot védelemre képes állapotba helyezte. — Drezda, febr. 27. A „Dresd. Journ.“ azon tudósítást, miszerint a f. hó 13-ai szász javaslat a Holsteinbani megszállási viszonyokat illetőleg visszavonatott volna, alaptalannak nyilvánítja. • --Hamburg, febr. 27. Azon porosz ezredes, ki tegnapelőtt itt keresztül utazott, hogy Berlinben utasításokat kapjon, állítólag,Wrangel tábornagy lemondási kérvényét fogja átnyújtani. A 2000 schleswigi által Frigyes herczegnek Kidben átnyújtott hódolati felirat zárszavai így hangzanak : „Készek vagyunk mindent koczkára tenni, s óhajtva várjuk a pillanatot, a midőn fenséged vezérlete alatt saját erőnkkel, országunkat a dánok ellen megvédeni fogjuk.“ Az értekezlet felőli hírek Stockholmból egészen hiányzanak. — Hamburg, febr. 27. Éz most jelenti egy koppenhágai távirat a dán országgyűlésnek Keresztély királyhoz intézett felirata majd egyhangú elfogadását, amelyben a háború legerélyesebb folytatását kérik. — Kiel, febr. 26 Egy küldöttség Schleswigből, 1600 egyénből álló, kik részint megválasztottak (minden 400 lakosra egy), részint önkéntes vállalkozók, — ma Frigyes hgnek feliratot nyújtott át, melyben kijelentik, hogy egész Schleswig csak őt kívánja urának. A herczeg azt válaszolá, hogy jogaitól soha sem riasztatja vissza magát. — London, febr. 27. Malmesbury interpellatiojára a felsőházban Russel így válaszolt : Jütland az elkobzott hajókért való kárpótlás fejében fogna megszállatni, ha Dánia az elkobzást folytatja, de nem a hadiköltségek zálogául. Anglia intette a német hatalmakat, mert Dánia ezt jogosan invasivnak tekintené, s a háború nagyobb kiterjedést nyerne. — Stuttgart, febr. 27.A hadügyminiszter által rendkívüli költségek fedezésére kívánt 680.000 forintot a kamra 65 szavazattal 15 ellenében megszavazta. — T r e b i n j e, febr. 26. Dend Aga Cengich, a basibozukok bimbasija, 14 keresztyént, kik az adót megtagadták, Mostarba küldött, s a hasonló okból Montenegróba menekülteknek házait felégette. — Hamburg, febr. 27. Egy porosz királyi herczeg Wrangel tábornagy főhadiszállására megy, hogy a Jütlandba benyomulásért való megrovás miatt magát sértettnek érző főparancsnokot lecsendesitse. A schleswigi küldöttség, daczára az eléje gördített akadályoknak, Kielben mégis hódolt Frigyes hgnek, s ettől azon választ kapta, hogy : vagy most, vagy soha sem fognak a hűségek Dániától megszabadulni. — Páris, febr. 27. A „Mém. dipl.“ jelenti, hogy Franczia- és Oroszország elfogadták az értekezletre vonatkozó javaslatot. Svédország beleegyezése sem kétes, ellenben Dánia új nehézségeket támaszt. — Páris, febr. 28. A^Constitutionnel“ Írja: Az értekezleti javaslatokról közlött mindkét versio valótlan. Sem Angol- és Francziaország nem indítványozott együttesen értekezletet, sem pedig Francziaország el nem fogadta az Anglia által neki ajánlott propositiókat. Francziaország nem tehetett kezdeményezést korlátolt és részletezett értekezlet ügyében , miután az ily értekezletekben részt vettek maguk sem járultak ehhez. Ép ily bizonyos, hogy Francziaország * Esti posta Pest, febr. 29. A miniszteri tanácsok Párisban egymást érik, a császár rendesen elnököl. A febr. 26 án tartott tanácskozásban a mexikói megszállás kérdése tárgyaltatott, mert a kománynak szándéka végleg tisztába hozni e dolgot akkorra, mikorra Ferdinand Miksa a fővárosba megérkezik. Az 1865-ki költségvetésben, meg már a kamrák elé van terjesztve, a mexicói kiadás rovata nem fordul elő, s innét azt következtetik, hogy a kormány ez év folytán be akarja váltani a válaszfelirati viták alkalmával tett ígéretét. Mis a cs. főherczeget csak 27-re várták Párisba, Charlotte főherczegasszony nem kiséri oda férjét, hanem Brüsselben várja i e őt. — Ismét szaporodnak a hadkészületi hírek. Beszélték, hogy St. Omernél egy tábor vonatik össze 80,000 emberből, azonban e rémhírt még a börzén sem akarták hinni, ellenben nagyobb nyugtalanságot okoznak az Olaszországból jövő hírek, hogy minden nap más oldalát ismertetik a fenyegető helyzetnek. Valamint a pénzvilág nem kissé hökkent meg ama rögtön kipattantott hírre, hogy a császár végre megunta volna a várakozó szerepet, s hogy a tavasz bekövetkeztével neki is kedve volna ismét megkísérleni valamit a lengyelek sorsa javítására. Ezzel kapcsolatba hozzák Drou y nur elbocsátását, s helyette Thouvenel bárónak külügyi miniszterré kineveztetését. Azonban az „Europeu párisi levelezője, kinek közleményéből e hírt vesszük, e hit valódiságáért nemcsak nem kezeskedik, de egyenesen kétkedését is tudatja. — Szó van ismét Párisban új sajtórendszabályról is, mely szerint a biztosítéki tőke meglenne szüntetve, de a helyett a lapbélyeg emelve ; ennek eredménye lenne, hogy a lapkiadás megkönnyíttetnék ugyan, de az olvasók száma az egyes példányok árának kényszeritett felemelése miatt igen meggyéríttetnék. A szerzetek eltörlését illető javaslat végre a kamatok elébe terjesztetett. E javaslat szerint az eltörölt szerzetek tagjai polgári jogaikat visszanyerik ; az államtól érdíjt nyernek a papok 300—600-ig, a világi papok és convertiták pedig 750—800 franknyi összegekben. A kanonokok, czimzetes apátok stb. a tőlök elvett alapítványok jövedékét kapják. Ezen egyházjavakat nem olvasztják bele az álomjavakba, s jövedelmöket csupán a vallásügyi hivatalnokok fizetésére fordítják. — Megjegyzendő, hogy a papok az államtól függetlenek maradnakk, minthogy oly pénzalapból veszik fizetésöket, mely övék. — Úgy látszik, hogy a minisztérium jelszavát ama tételből vette : „Szabad egyház a szabad államban ! “ Olaszországban jelenleg 84 egyházi rend, 2389 zárda, 1724 szerzet melynek birtoka van, és 658 kolduló szerzett létezik. A zárdákban összesen 63,239 barát és apácza van, és pedig rendes szerzetes 15,494, apácza 18,198, kolduló szerzetes 13,441, világi pap 8435 és világi egyházi nő 7671. A clerus vagyona a legszerényebb számítás szerint 76 millió franknyi évi jövedelmet hoz, ami tehát legalább is 2 milliárdnyi tőkét képvisel. Míg Francziaország 36 millió lakosára 17 érsek és 71 püspök esik, Olaszország 21 millió lakosa mellett 44 érseket és 185 püspököt számlál. Umbriára, melynek 492,829 lakosa van, egyedül 16 püspök és 1174 parochia esik. Az angol kormány előterjesztette a parlamentben a dán kérdésre vonatkozó okmányokat, melyek összege 140 lapot felülhaladó füzetet képez. A sürgönyök 1863. jan. kezdetétől ugyanazon év sept. végéig terjednek. E sürgönyök jobbára visszatekintő érdekkel birnak, minthogy a jelenlegi király trónra lépte előtti állapotra vonatkoznak. E jegyzékek közt Franczia-, Anglia- és Poroszországnak Dánia területi épsége mellett tett erélyes felszólalásai, s a francziai külügyérnek az angol külügyérrel septemberben folytatott levelezései különös figyelmet érdemelnek. Ezekből kitűnik, hogy az angol kormány Francziaország támogatását biztosítni akarta magának, felkérvén jószolgálatokra, vagy pedig arra, tegyen lépést a német szövetségnél annak felvilágosítására, miszerint az 1852 iki szerződés Európa javát érdekli. De Francziaország tagadó választ adott, az elsőt szükségtelennek tartva, a másodikra nézve pedig úgy vélekedvén, hogy annak csak úgy volna a hatása, ha a jó tanácsot erélyesebb eszközök támogatnák. Felhozta például a külügyér lengyelügyi javaslatát, s kijelenti, hogy igennek nem teszi ki másodszor Francziaországot, ha csak az angol kormány el nem határozza , hogy diplomatiai okmányok helyett kitérő válasz esetén egyébre is kész. A franczia külügyér szavaiból az is kitűnik, hogy Francziaország tudata a német szövetséggel, miszerint nemcsak Schleswig, sőt már Holstein megszállása is, ha forradalmat kelt, Dánia függetlenségének megtámadása, s ezen esetben Francziaország nem maradhat tétlenül. A kölni lap franczia határszél levelezője szerint Francziaország jó lábon akar állani Angliával, s azért — bármit mondjanak is Párisban — elfogadja a conferentiát, jól tudván, hogy Oroszország Ausztria és Poroszország közt titkos szövetség létezik, s azért Angliával össze kell tartania-propositiókat nem fogadhatott el, miután ilyeneket neki Anglia nem, is terjesztett elő. A „Constitutionnel“ kétli, hogy a német szövetség hozzájárulna az értekezlethez, s Dánia fegyverszünet nélküli értekezletet mindaddig viszszautasít, amig becsületének védelmezésében el nem vérzik. A „P. Napló“ magán-társörgönyei. Lemberg, febr. 29. —Egy császári manifestum, az összes miniszterek által ellenjegyezve, indokolja a rendkívüli rendszabályoknak Gallicziában s a krakkói nagyherczegségben a rend biztosítása s a békés lakosok oltalmára való alkalmazását. Ennek értelmében ostromállapot hirdettetik ki: a meghatározott büntettek, vétségek s kihágások elitélése katonai törvényszékek elé utasittatik. Koppenhága, febr. 27. A király a felirat átvételekor szilárdságot ígért, s kijelentette, hogy a Schleswig és Dánia közti politikai unió megszüntetésébe nem fog beleegyezni. Felelős szerkesztő : B. Krerrll Zsigmond.