Pesti Napló, 1864. június (15. évfolyam, 4286-4310. szám)

1864-06-01 / 4286. szám

h­ely politikai bílicsességet, pártatlanságot tá­rnáit, s kitörő indulni becsesen bír: Uraim! Félelemmel szólok önökhöz, uraim, h­ogy be­szédem még néhány perczc­el fogja nyújtani e hoszszas és fáradság teljes ülésezés idejét, mely sokkal fáradságosabb volt, mint azt a közönség hiszi, mely csak önök beszédeiről bír tudomás­sal, de nem azon nehéz munkákról, melyeket önök az irodákban és bizottmányokban véghez vittek. Azonban nem tudok megválni önöktől a­nél­kül, hogy egy pár búcsú szót ne mondjak, s köszönetemet ne fejezzem ki; a­nélkül, hogy el ne mondjam, hogy mennyire meg vagyok hatva azon lekötelező, szives — s engedjék önök mondanom — barátságos indulatért,melyet önök hozzám mutattak, s melyért még egyszer örömmel mondok köszönetet mindnyájoknak, különbség nélkül mindenkinek. (Élénk ragasz­­kodási nyilatkozatok !) Szerepemet mindig úgy fogtam fel, mint a békítés és engesztelés szerepét. Csak ily feltételek alatt hittem, hogy hasz­nálhatok, mert az én nézetem szerint egy poli­tikai testület méltóságát és tekintélyét csak a beszédekben mérséklet és udvariasság, a ta­gok egymás iránti gyöngédsége és tisztelete által tarthatni fenn, mely tiszteletnek az egész személyiségre ki kell terjeszkednie. (Igen jól van ! Igen jól van !) A mi hazánkban oly erős forradalmak voltak, hogy mindenik egy egy réteg emléket, bánatot és ellenkező véleményeket hagyott hátra. Kinek volna tehát joga egyik vagy másik bajtársának szemére vetni, hogy más időben másként gondolkozott és beszélt, mint ma beszél és gondolkozik ? Ki lehetne bírája azon okok­nak, melyek a közérdek és hosszas tapasztalá­sok kívánalmai szerint a meggyőződésre hatás­sal vannak ? (Igen jól van ! Igen jól van!) Én is ismertem a múltat, de mindig arra igye­keztem, hogy igazságos és méltányos lehessek. És hajh! láttam, hogy a legjobb akaratunk ítéle­tei és mennyire eltérők valának, a helyzet és körülmények szerint, melyek közt éltek. A­ki azt mondja a pár­t,az már kimondotta a részrehajlást. Emlékszem, hogy azon idő­ben, midőn én a politikai pályára léptem, a po­litikai világban egy nagy katonai egyéniség élt, híres hadvezér, Soult tábornagy. Mikor még nem volt a kormánynál, mindenki elismerte, hogy a toulonsi csatát ő nyerte meg, s midőn miniszter lett, voltak, kik állították, hogy épen elvesztette. (Általános derültség..) Midőn a nézpontok változnak, a dolgok milyen­sége is változik. Legyünk tehát, mindig kíméle­­tesek és jó indulatuak egy­más iránt. Ah, uraim ! mennyire fogunk hazánknak hasz­nálni, ha minden erőinket feltétlen bizalommal és készséggel öszpontosítjuk ! (Élénk helyeslés !) Mennyire fogunk a szabadságnak szolgálni, ha vonzóvá teszszük véleményeink kimondásá­ban a mérséklet és méltányosság által! (Újabb helyeslések!) K­ezél az, minek elérésére egyesítve vannak a császár, a haza és önök érdekei; e czélra van irányozva minden igyekezetem, mind­addig, míg szerencsém leend az elnöki széket elfoglal­va tartani. (Hosszas tapsolások!) A schleswig-holsteini és lengyel kérdés az angol parlamentben. Tegnapi számunkban rövid kivonatban köz­lik a táviró nyomán e tárgyalást. Minthogy azonban tegnapi tudósításunk kissé rövid és ke­véssé kimerítő, íme részletesebb ismertetés a máj. 26-ki ülésről. A felsőházban­ Ellenborough lord előhozza, hogy a fegyverszünetet a poroszok hadi sarca kivetése és felszedése által megszegték,s folytatja: „Né­metországon azt hiszik az emberek, hogy bár­mit tegyenek is, és bár­mit mondjunk mi, Ang­lia egy ujját sem mozdítja meg a végett, hogy igazságtalan szelmeknek véget vessen. A múlt évben elsietve és meggondolatlanul tett azon nyilatkozat, hogy Anglia semmi esetre sem fog háborút kezdeni a végett, hogy Lengyelor­szágban jobb állapotot létesítsen, diplomatánk erejét egészen elvette, s az akkori értekezleteket sikerre kilátástól megfosztotta. (Halljuk!) Mi történt az idén ? A nemes lord igen világosan nyilatkozott politikájáról , s Gladstone úr fényes költségvetésére mutatva kijelenté, hogy valóságos bűn lenne, ha most koc­kára tennék a gondviselés által részünkre juttatott jóllétet, azért, hogy az ártatlansá­­g­o­t vagy a gyengét védjük, vagy hogy a jo­got erővel is megvédelmezzük. Én e véleményt semmi esetre sem oszthatom, mert azt tartom, hogy erő és vagyon sem az államnak, sem az egyénnek nemcsak személyes élvezetére és gyönyörére adatott. (Halljuk!) Mindkettő­nek egyiránt kötelessége jót tenni, s a roszat elháritni, mi pedig sem ezt, sem amazt nem tevők.“ (Halljuk!) Ezután a királynőre tér a szónok: „Ezenkívül — úgymond — még más nehézség is mutatko­zott, még pedig igen nagy jelentőségű, mely lé­nyegesen gátolja, Angliának némely hatalmas v­­lágra való befolyását. A continensen, s név sze­­rint Németországon azt hiszik — oly hit, me­lyet alaposnak elismerni annyit tenne, mint az a­lkotmányosság elveit megtámadni, e hit azon­ban fennáll valóban a continensen, s lassan las­san Angliában is kezd elharapózni, hogy ő Fige miniszterei valamennyi politikában, mely Németországot illeti, tép oly nehezen tud­nak tisztán angol politika követni, mint a han­­noverai házból származó két első uralkodónk alatt szolgáló miniszterek. Midőn III. György a trónra lépett, s először lépett parlamentje elébe, azt nyilvánítá, hogy Angliában született, neveltetett, s büszkén nevezi magát brittnek. E nyilatkozatával megnyerte az angol nemzet szí­vét és bizalmát, s kormányát rögtön megszaba­­dítá azon népszerűtlenségtől és gyengeségtől, melyben elődeinek kormányai a miatt szen­vedtek, hogy általános hit volt, miszerint a né­met ügyben elfogultak lennének. „A nép úgy tekinté őt, mint angolt, mint kézi­ből valót, s mint népével minden tekintetben ugyanazonná vált fejedelmet. Ez érzelemből szü­letett azon loyalitás, mely őket képessé tette a nagy franczia forradalom minden veszedelmei és minden nehézségei legyőzhetésére. Meg va­gyok győződve, hogy ő felségének, a királyné­nak, miniszterei e nehéz természetű dán kérdés­ben meg fogják mutatni Németországnak és az egész világnak, hogy az angol kormányt jelen­leg is ugyanazon érzelmek lelkesítik, melyek III. György tisztán angol jellemű politikáját ve­zérelték. Remény­em, hogy nekik sikerülni fog a continensen uralkodó ellenszenvet legyőzni, s diplomatiánk befolyását, melyet elvesztettek, visszaszerezni. Csak azt szeretném tudni a nemes lordtól, hogy a poroszok megtartották e Jütland­­ban a conferentia által beállított fegyverszünet feltételeit?“ (Halljuk! halljuk !) Russel L­o­r­d: A dán kormány azon szán­dékát fejezte ki előttünk, hogy e kérdésre vo­natkozó adatokat a lehető pontosan össze­gyűjt­ve, élőnkbe fogja terjeszteni. A porosz kormány azt mondja, hogy jónak látta, úgy hiszem ápril 28-ikán, a dán kalózhajók által elfogott hajók értékét kimutatva — mi 50,000 font stre­m­ent, a többi német hajók értéke pedig 40,000 fontra — Wrangel tábornagynak meghagyni, hogy Jütlandban 90,000 font hadi adót szedjen fel. Úgy gondolom, hogy ez az eljárás valami egé­szen új , (halljuk ! halljuk !) de a poroszok azt mondják, hogy : „Mi háborút folytatunk, ennél­fogva hadfolytatási jogunkat felhasználjuk.“ — Azon összeg egy részét fel is szedték, de a po­rosz kormány kijelenté, hogy mihelyt király ő felsége a fegyverszünetet elfogadta, parancs intéztetett Wrangel tábornagyhoz, hogy a pénz­­felhajtást megszüntesse, s a körülbelül 11-ik május óta szedett mennyiséget vissza­szolgál­tassa. E parancs 10-dikén indíttatott el, s hi­hető, a tábornagyhoz elég jókor megérkezett, de minden parancsnokhoz 12-ig még nem juthatott el. Ha a porosz kormány a fegyverszünet felté­teleit csakugyan megszegte, úgy a conferentiázó hatalmak mindegyike által feleletre vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk !) A nemes lord a kormány külföldi politikájáról is szóllott. A nemes lord hasonlókép nyilatkozik a len­gyel ügyben, mint Palmerston lord az alsóház­ban. (Lásd alább.) A nemes lord III. György kormányát tűzi élénkbe mintául. III. György király hazafias szellemű és becsületes szivű uralkodó volt, de a­mi kormányának politikai ér­zületét és nézeteit illeti, nem szabad elfeled­nünk, hogy az amerikai gyarmatok független­sége elleni harcz, s a köztársaság elleni küzde­lem Francziaországban, a legoktalanabb és igazságtalanabb háborúk valá­nak, melyeket valaha nemzet viselt. (Halljuk!) A nemes lord más dolgokról is be­szélt, melyektől megkímélhetett volna. (Hall­juk !) Beszélt arról, minő tanácsot adnak taná­csosai ö­slgének. Mennyire meg lehetnek ő­lgének is, mint más uralkodóknak, magán von­zalmai , bármennyire össze van is kapcsolva házasság útján német származású fejedelmekkel és né­met családokkal, mindamellett is mindig azt tartó leginkább szem előtt ő Flye, hogy Anglia becsületét, érdekeit és jó hírnevét szep­­lőtlenül tisztán tartsa. (Helyeslés.) És bármeny­nyire óhajtja is ő Fige, hogy Dániára és Né­metországra vonatkozólag teendő minden lé­pést gondosan megfontoljanak, még­sem volt rá eset, hogy ha tanácsosai tanácskozásuk ered­ményét közölték, ő Fiye teljesen ne követte volna tanácsukat és a határozatokat. (Helyes­lés.) Ha Anglia és Európa érdekei el vannak hanyagolva, a felelősség teljesen ő Fiye tanács­adói előjárójára nehezedik, de másra senkire sem. (Helyeslés.) Ezután még néhány jelentékte­len megjegyzést tesznek, s a vitatkozás más tér­re megy át. Az alsóházban a lengyel ügyet H­e­n­e­si­sé­g veszi fejtegetés alá. Kimutatni törekszik már korábban bejelentett terjedelmes beszédé­ben , hogy O flige kormányának alkudozásai nem vezettek kielégítő sikerhez, hogy Orosz­ország nem teljesíti azon feltételeket, melyek alatt a britt kormány kötelezi magát arra, hogy Oroszországnak Lengyelország feletti softverai­­nitását elismerje. Palmerston jelenti, hogy noha több do­logban egyetért a tisztelt szónokkal, de a be­nyújtott javaslatot illetőleg n­e­m csatlakozha­­tik nézetéhez. Mint az előtte szóló, úgy ő is (Palmerston) európai bű­nt lát Lengyelország felosztásában, s továbbra is kiküszöböli az orosz gazdálkodást az annedtált Lengyelor­szágból. Erre nézve azonban a ház nem hivatik fel határozatra; az előtte szóló óhajtaná, hogy a kormány lengyelügyi eljárása és alkudozásaira kárhoztatást mondjon a ház. Szemére vetette a kormánynak, hogy lépései nem vezettek siker­re, azonban nem ismételte-e maga a szónok többször, hogy nem akar háborút, csak diplo­­matiai beavatkozást ? Miután a britt kormány elérte azt, hogy vele az európai hatalmasságok jelentékenyebbjei társultak az iránt, hogy az orosz udvarnak előterjesztéseket tegyenek, mi maradt egyéb hátra? Vagy megszüntetni a meg­kezdett közvetítési kísérleteket, vagy háborút viselni Lengyelországért, miről azt mondá Buc­kinghamshire képviselője (Disraeli), hogy őrült tett lenne. A kormány nem volt örült, és soha egy per­­czig sem gondolt arra hogy Oroszországgal há­borúba keveredjék. Váljon Ausztria, mely Gali­­cziát, s Poroszország, mely Posent bírja, velünk tartottak volna-e egy Oroszország elleni háború­ban ? És Francziaország ? Éveken át fogalmaz­tak a törvényhozó test tagjai oly resolutiókat, mint a­milyenek most bejelentve vannak, de a tapas­ztalás bebizonyította azok haszontalanságát és hátrányosságát a ház méltóságára nézve,tehát felhagytak velük. És az alsóháztól is helytelen lenne egy ily természetű nyilatkozat, ha egy fel­irattal nem kérnék a koronától annak azonnali érvényesítését. (Halljuk ! Halljuk !) Kimondani, hogy Oroszország elvesztette Lengyelország kö­­zi jogát, és nem lenni azonnal havezra készen — nemcsak lealázó lenne a házra nézve, ha­nem még nevetségessé is válnék helyzetünk. És Angliának nincs is joga ez ügyben magánosan intézkedni, mert Oroszország Lengyelországot nemcsak egy Angliával kötött szerződésnél fog­va bírja ; a bécsi szerződést 8 hatalom írta alá, s Angolország nem lehet oly egyoldalú, hogy a szerződés egy részét megsemmisültnek tekint­se, mivel azt az aláírók egyikétől megtörtnek hiszi. Annyi előnyt azonban ki­kü­l­dött a kormány, hogy Oroszország lenggyelországházi jogait töb­bé nem alapítja az 1832. forradalom legyőzésére, mint hódítói jogra, a mi minden idegen hatalom befolyását a lengyelek részére lehell­enné tenné, hanem az orosz kormány, tekintettel Európa ál­talános hangulatára, az utóbbi értekezleten azon nyilatkozatot tette, hogy birtokjogát a bécsi szerződésre alapítja, s azt is ígérte az orosz kormány, hogy a lázadás elnyomása után az ezen szerződésbe foglalt feltételeknek eleget fog tenni. Minél inkább bámulja tehát Angolor­szág a lengyeleket, s minél méltóbbnak tartja őket rokonszenvére Európa, annál kevésbbé kellene igyekezni, hogy őket azon politikai és diplomatiai védelemtől megfoszszák, melyet ne­kik a bécsi szerződés nyújt. Kérnem kell tehát a házat, hogy a szóban levő indítványhoz ne csatlakozzék! (Tetszés.) — Rómából írják 25-ről, hogy Antonelli bí­­bornok az orosz kormány felszólítására, mely­ben a pápa lengyelügyi allocutiója tárgyában felvilágosítást kér, írásban felelt, feleletében arra hivatkozott, hogy a lapok nem hűen közöl­ték a beszédet. A beszéd egyébiránt még nem tétetett közzé hivatalosan. A Sutherland­iy Konstantinápolyb­a elindult Nápolyból. Nápolyban mulatása alatt nem lehet panasza a város népségére. Egyik estvén nagy­szerű tüntetés történt a hg szállása, a St. Theo­dor palota előtt. Katonai zenekar volt jelen, mely az angol néphymnust, a „God save the Queen“-t, s a Garibaldi hymnust játszta. A nép rendkívüli lelkesültséggel éljenezte. A hg köl­csönben Victor Emmánult és Olaszországot él­­enezte. — Palmerston roszul­léte aggodalmakat ger­jeszt, a kölni lap szerint nem való, hogy a mi­niszterelnök utóbbi köszvényrohamából teljesen felüdült volna. Házi­orvosa azt javasolja, hogy hagyja oda a fővárost, menjen vidékre, és szűn­jék meg a dologtól. Ebből azonban bajosan lesz valami, mert ha valaha, most ugyan nagy szük­sége van rá a kabinetnek. Orosz- és Lengyelország. A jobbágyság felszabadítását illető ukáz he­ves vitákra adott alkalmat a varsói orosz kor­­mány kebelében. A Milutin orosz kormánybiz­tos vezetése alatti bizottság oly nagy zavart idézett elő, hogy gr. Berg helytartó, s a kor­mánynyal tulajdonkép megbízott más hivatal­nokok, ezek között Trepow, kétkednek az ukáz kivihetőségén. Bizonyosnak tekintik, hogy Mi­­lutint és munkatársait, kik közt van Czeraski belügyminiszter is, vissza fogják hívni. Azonban ezen urak túlbuzgósága a parasztokat oly fel­csigázott követelésekre buzdítá, hogy most már Bécsi börze május 30-án „ „, . , . , , » . " " " ' 1.-Jl- ■' —---------—--------------—-----------------------—--------------------------——------------ Vasutat tö­lekedése. -Aártt rtfir . Adott Tar- A délkeleti vaspályán. Arad—Czegléd. «Mozi­atozas. Gabonaárak Államadósság. ár­tott ár Elsőbbségi kötvények. ár­tott ár Bécs—Temesvár Arad • • • • Ind. 9 óra 30 percz délelőtt A Dunán. ... ... 5%-os nemzeti kölcsön 100 fitos 80 15 80 25 Osztrák Lloyd...................... 90 — 91 — Bécs . . Ind. 7 ó. 45 p. regg. 8 ó. — p. este. Csaba . ...» 12 „ 6 ' délelőtt Felfelé: a Pe8^ Placzon május 30 án. 5%-es metalliques 100 „ 72 50 72 70 Dunagőzhajózási .... 96 50 97 — Érsekújvár „ 1 „ 20 „ d. u. 1 „ 48 „ éjjel. Czegléd . . . Érk. 5 „ 33 . délután Pest—Bécs, naponkint 6 órakor ■ . —........................... 47,76-es „ 100 „ 64 60 64 80 Allamvaspálya 500 frank 115 75 116 26 Pest . . Érk. 4„ 37 „ d. u. 6„ 27 „ regg. Püspök-Ladány—Nagyvárad ' peste- Alsó-ausztriai mérő­suly 1*|'t Iij* 1839-dik évi teljes 100 „ 153 — 153 50 Lomb.-velenczei 105 frtos 115 50 116 — Czegléd . Ind. 8„ 9 „ d. u. 9 „ 7 „ regg. Püspök-Ladány . Ind. 1 óra 58 perez dél,ifin Pest~'Vács, naponkint 10 órak. szerint font 1839-dik „ ötödrész 100 „ 149 10 150 50 . Szeged . ... 12.. 17.­ éllel. 3. 50 ” d.u Nagyvárad . . Érk. 4 _PMCZ reggel és 4 órakor célut. #2ennt szerint ár o. é. 1854-dik „ teljes 100 „ 91 80 92 - Részvények. Temesvár Érk. 5 „ 30 „ regg. 10 10 ” este. Nagwarad-Pilsnök-I é * Pest-Sz.-Endre-Bogdány: na- '-----0TT“-------------------~~ 1860-dik „ teljes 100 „ 96 15 96 25 Hitelintézet 200 frtos 194 70 194 90 Temesvár—Becs. Natrvvárad ^ Ind 10*óra fidnny‘,,, ... ponkint 4 órakor délután. Búza bánsági . . _ — 1860-dik „ ötödrész ICO , 97 70 97 90 Bankrészvény — — 784 — 786 — Temesvár Ind. 10 ó. 32 p. éjjel 5 ó. 19 p. regg. Püspök-Ladány á* 12 percz ^lelőtt. Mohács—Pest : naponkint 8 óra- bánáti uj . . — — — Záloglevelek Al.-ausztr. esc.-bank 500 „ 593 - 594 - Szeged . „ 2 „ 25„ regg. 12 „ 15 „ délb. “ P & 7 ^ 2 R 48 - kor este. ’ 7 áL * Nemzeti bank 10 éves ‘ 57. 101 - 101 20 f­loyd .. . .. . » 235 - 236 - Czegléd . 6 „ 29 „ regg. 6 „ 81 „ délu. A déli Vaspályán. Zimony-Eszék-Pest . hétfőn. « tiszavidéki u. _ _ _ I „ „ kisors. ezüst. 6% 90 60 91 - D^g^hajózás 500 „ 445 - 446­­ ?est . . Erk. 8., 45., regg. 8 „ 37 „ este. . Buda-Fehérvár. szerdán szomb. 2 ór. délután. „ tiszavidéki ut 86-87 5 50 5 60, „ oszt­ott £ 1 7 86 16 70 lánczhid 500 r 370 — 375 — Érsekújvár Ind. 1 . 50 „ d. u. 1 „ 3 éjjel. ■Rnda Tnd 6 5 30 n * i . Orsová—Zimony—Pest , péntek r , . . . . ort­e OA r ^ GalL’hit. in r­oszt”, * §2 $ 73 2? ft«“TM"“ A ^ ‘ ^ 6 ” 33” este. 6 ” - ” 4 g. SzTehér­vár „ 8 f IS f r?*£k. 7 1'2P* S* reSSeL f » fehérvári uj . 84-86 5 30 5 5. Magyar földhitelintézet 5’­,7„ 85 50 86 - » “0 frank 184 - 184 50 A tiszavidéki Vaspályán. Fehérvár-Buda. “ö» este. _ L e f e lá: „ bajai . . . 86-86 5 30 5 40, I » ■ 10 év. jöv. jegy 67,------ 100 ~ Nyugati ” 200 ” 131 50 132 - Czegléd-DebrecKen-Miskolci-Kassa. SzFehérvár Ind 5 ó. 59 p. délu. 7 ó. 10 p. regg. ^fcor regge^0^ ' ^ . bácskai uj. . 84-85 5 15 5 25. Földteherme­nt­esi­­ esel kö­telez- Tiszti „ 200 ” 147 - 147 - £zef^d ■ * • Ind. 9 óra 27 percz reggel. Buda. . Erk. 8 „ 2 „este. 9 „ 14, déle. Vácz-pftt. naponkint 7 órakor Bozs (uj) .... 7&-80 13 55 3 75 venyek. Szolnok ... „ 10 „ 27 „ reggel. Fehérvár—Kanizsa, reggel és IV órakor délután . ............................. 57*-es magyarországi 100 litos 75 10 75 50 Váltók (devisek) P.-Ladány. . . „ 1 „ 26 „ délután. Fehérvár . . . (nd. 8 óra 48 perc) reggel. Bogdány—Sz.-Endre—Pest,­na- Alpa, sörfőzésre. . 70—71 3 15 3 25 „ erdélyi 100 „ 72 40 72 90 hírom hónapra. ebrewn . . „ 3 „ — „ délután. N.-Kanizsa . . . Érkezik délben, s este. ponkint 5 órakor reggel. etetésre. . . 66—68 2 50 2 60 ^Sersieavek. ^ Augsburg 100 db német fr. i'/.V. 96 70 96 80 Miskolc* '. '. 1 7 * 29 ” este. N.-Kanizsa híd.*1 6**9 p. d.T^6 a. 22 p. regg. P“ fal^1l0l,á0" ! Dap0nkint Zab....................... 44-46 2 25,2 32 Hitelintézeti 100 fitos 130 50 131­­ Hamburg 100 bankmark 37,% 85 80 85 90 KX8sa-M)Skolez-Dlbreczeni-Czeglréd. FeWrvdr‘ " Fehérvar-Be«. ^ ‘5" d(0U' PeBz7d?u e^omb^ or. 11S Kuk°rÍCZa * ' * 82-84 3 40 3 5°|­unagoz­ajozási 100 „ 89 — 89 50 London 10 ffc sterling 3% 114 10 114 30 Kassa .... Ind. 5 óra — percz reggel. Fehérvár Ind. 9 ó. 60 p. regg. pest_Orsová Gium­evo* Craiac „ uj - . . . — — — ; ‘ss1? 5Phr.,ioofr“k «» *•»»**• • • • . j • g • áss­­ar* ■ racsási................... sí-«.«»» I* ' * : «» «» w—*• Sfcu.­. . : ; J; 3 ; A. & : ; !;S:it ‘/S*'» ***-*»■ ^................... ......................... !£.álfiy n 29 25 29 75 Korona................................. 15 70 15 75 P.­Ladány. . . „ 1 45 délután. Bécs . . Érk. 7. — „ este. ” ” gg' A Tiazán. c 40 „ 28 — 28 50 Császári arany......................6 43% 5 44 Szolnok ... „ 4 „ 44 „ délután. Béca --Fehérvár Szeged—Zimony: szombat, regg. Repcze, osb ... 6 75 S.Genms 40 „ 29 25 29 75 Reczés ............................ 5 43% 5 44 Czegléd-Arad. Bécs. . Ind. 7 ó. 45 p. regg. 5 ó. 20 n. este Zi cmy-Szeged: estit délben. „ téli . . . - - -w.d.1. , ... g® » 50 29 — Napoleonsdor...................... 9 19 9 20 Czegléd . . . Ind. 9 óra 47 percz reggel. Bruck „ 9 „ 21 „ déle. 6 54 este A Száván - ■■ -____I___ wAetSratZ .­­ ?rsz7Srikutatvány • * J 1? 1 ?if SSf ’ ' ' » *­ ’ $ ' A& * » jj » 8? - 8 S S.iszek-L^et­főn reg, t .„nav^H*.. Pest máj. 30. 8 9­­0 fel,t. Keglevich 1.,' M S, g­ST.* | uj S j.”!’ aS* ■ &. I ",II ££ gSjU~ &. ? ? gX | . IW, M. y 8" 0 j erőhatalommal fog fellépni kelleni a parasztok ellen, hogy kihágásaik megzaboláztassanak, s újra hozzá lássanak a földművelési munkálatok­hoz, melyekkel sok helyen felhagytak, s henye életre adták magukat. Iszonyú kép lenne a sze­rencsétlen országnak minden részben való fel­bomlási symptomáit rajzolni. Maga a kormány is teljes rendetlenségben. A régi tapasztalt tisztviselők ki vannak téve, a kormány tisztjei­től lázított parasztok közt a legvadabb szenve­délyek uralkodnak. A földtehermentesítés ügyét azért bajos főkép szabályozni, mivel a parasz­toknak nincs helyes fogalmuk a törvény czéljá­­ról, s több földet követelnek, mint a­mennyi összesen az egész országban van. Közelebbről különös eset adta elő magát. Miután a jobbágyi viszonyokat rendező bizottság egyik helységből eltávozott, hol a papnál szállásolt, egy csoport paraszt azon kéréssel járult a lelkipásztorhoz, adjon nekik minél több földet abból, a­mit a bizottság kétségkívül rendelkezése alá bocsá­tott. Jól van, mond a pap, jöttek csak utánam, s a parasztokat elvezette a temetőbe. Ez a föld áll az én rendelkezésem alatt, mindeniteknek annyi jut ebből, a mennyi kell, s mihelyt kí­vánjátok. Danai fejedelemségek. A belügyminiszternek máj. 22-ikén Bukarest utczasarkain következendő kiáltványa volt ol­vasható : „A kormány már régebb idő óta értesítve volt több, az unió és az uralkodó fejedelem sze­mélye ellen czélba vett bűnös fondorlat felől. Ezen összeesküvés élén ugyanazon nagyravá­gyó egyének állanak, a­kik öt év óta tartják Romániát nyugtalanságban és szervezetlen álla­potban. Az összeesküvés fő czélja volt : I. Sán­dor János fejedelmet elmozdítani az uralkodói székből, s az uniónak idegen segély hozzá­­járultával történendő megszüntetése, s rög­töni kineveztetése két külön fejedelemnek Bukarestben és Jassyban. — Ezen veszedel­mes állampolgárok főü­gynöke Lamberti De­meter orvostudor volt (egy idegen görög) a metropolita házi­orvosa,­­ a Brankovan-féle kórházban alkalmazott rendes orvos, ki több mint egy év óta külföldön, különféle országok­ban utazott; legutoljára Konstantinápolyban tölte idejét, s onnan folytatott, az országban ma­­radott felesége közbenjárásával, különféle leve­lezéseket itthon. A belügyér értesülvén arról hogy dr. Lamberti vissza fog érkezni Bukarest­be, a dunamelléki kerületek főnökeit (praefec­­tusait) jó eleve utasítá, hogy a nevezett orvos visszaérkezésekor vizsgáltassanak meg gondo­san ezen ember irományai. Bucsanescu Ba­lázs, a Vlaska kerület praefectusa, ügyes elő­­vigyázattal s jó sikerrel oldá meg e részbeni feladatát. Dr. Lamberti tegnap érkezett Gi­­urgiu­ba ; a praefectus a vámhivatal iro­dájába hivatá be, s felszólította őt néhány tanú jelenlétében, hogy a nála levő irományokat mutassa elő. Lamberti eltagadta, hogy nála iro­mányok léteznének ; utoljára elővett ruhájából egy csomagot, s szét akart azt tépni, néhány le­velet pedig elnyelni iparkodott; de a praefectus ebben meggátolván, az irományokat elvette ke­zéből,­­ lepecsétle azokat a maga és Lamberti saját gyűrűjével. Őt pedig szabadon bocsátá, hogy folytassa útját Bukarestbe. A lefoglalt irományok beküldettek a kü­l- egyérhez, ki azokat több tanú s a görög consul­­ta titkára előtt bontá fel, mely utóbbinak párt­fogása alatt állott Lamberti doctor. A vizsgálat eredménye, a­mennyire azt a közönség elé bo­csátani lehet, az jön hogy a bűnös összeesküvés czélja volt: I. Sándor Ján. fejedelmet letenni, az uniót megszüntetni, s rögtön két fejedelmet (kai­makát) nevezni ki Oláh- és Moldvaország ré­szére, Sut­zu Constantin Gergely, egy régi, az előbbi fejedelmek idejéből való exminiszter, és Sutzu Gergely C. országgyűlési volt képvi­selő atyja törekedett Oláhország kalmakamsá­­gára jutni. Ezt több okmány, egyebek között néhány sajátkezűleg általa írt s aláírt levél bizonyítja ellene. Ezen okmányok átadattak a fenyítő törvényszék államügyészének. Ez elment Sutzu herczeghez, s kikérdeze­tt szabálysze­­rüleg az iránt: váljon tőle erednek-e a kérdéses irományok. És Sutzu sem írását, sem a tényt nem tagadta. Ezen beismerés folytán, egy tör­vényszéki határozat erejénél fogv­a, Lutzu­ng is, Lamberti dr. és neje is elfogattak, mint felség- és hazaárulók.“ A általános népszavazás Bukarestben a leg­szebb békés renden foly, s az államcsínyt pár­­tolólag fog kiütni. A bukaresti metropolita pásztorlevelet inté­zett az ország összes lakosságához, melyben ki­jelenti, hogy a máj. 2-iki cselekmény, s az ural­kodó fejedelem kiáltványa és annak mellékle­tei az ország uj korszakának kezdetét czélozzák, melyben az ország újjászervezésén s a társada­lom minden osztályának jóllétén, a papságot sem véve ki, fognak dolgozni. Ajánlja a papok­nak, hogy híveiket iparkodjanak az iránt felvi­lágosítani, miszerint a fejedelem egyedüli czélja Románia nagysága s a román nép boldogítása. Befejezésül ajánlja, hogy illető egyházaikban ol­v­assák fel a népnek a fejedelem kiáltványát és a póttörvényt, valamint azt is, hogy haladék nélkül küldjék be hozzá írásbeli helyesléseket a dolgok új fordulatával megelégedéseket ille­tőleg. Távirati jelentések. — P­á­r­i­s, máj. 30. A conferentia tegnapelőtti ülésében Francziaország nem csatlakozott An­glia kiegyenlítési javaslatához, mely Dél Schles­­wignek Holsteinnal leendő egyesítését, s ennek dán souverainitás alatti hagyását czélozza, sőt e javaslatot nem is támogató. Anglia javaslata a dán meghatalmazottak részéről, az elfogadás­­ral kilátással, ad referendum vétetett. — Drezda, máj. 30. A „Dresd. Journ.” megc­áfolja a hírlapok azon tudósítását, hogy Porosz- és Szászország különös engedménye­ket akartak volna tenni Hannoverának, ha ez velük a franczia-porosz kereskedelmi szerződés alapján a vámegyleti szerződést megújítaná. — Hamburg, máj. 30. A „Berling. Ztg.“ 28 ról jelenti: „Niels Juel“ fregatté ismét a csa­tornába eresztetett. Aalborgból írják, hogy Dahlström ide érkezett sürgönye az újonczok hajóraszállításának megszüntetését elrendeli. A „Flyveposten“ 28-ról hírkép közli, hogy három havi fegyverszünetre vonatkozó javaslat terjesztetett elő, azon elhatározással hogy Jüt­land és Schleswig a szövetségesek részéről ki­­drittessék, és Schleswig egy semleges hatalom seregei által szállassék meg. — Bukarest, máj. 29. Az átalános szava­zás befejeztetett, a szavazatok számbavételé­vel fejedelmi rendelet által külön bizottmány neveztetett ki a metropolita elnöklete alatt. Összesen 743,000 szavazat az ostrogolás mel­lett, 57,000 pedig ellene adatott be. A szavazás eredménye jún. 2-dikán, a fejedelemnő névnap­ján, a metropolita által ünnepélyesen fog a feje­delem elé terjesztetni. Esti posta, Pest, máj. 31. — A pápa egészségi állapota folytonosan ag­godalmat keltő. Daczára annak, hogy a láz pil­lanatra megszűnt, teste felső részén még mind meg vannak a daganatok, itt-ott tölt hólyagok mutatkoznak, nagy véres folt látszik vállain, a hólyag ingerelve van, a beteg ereje nyomva, s ehhez járul még a szellemi nyugtalanság. A „Pingolo“ római tudósítása szerint ezek mind vészes előjelek. Egyébiránt a pápa az úrnapi meneten és a szertartásban a szabály szerint részt vett.­­ A franczia kamrák május 28 -án bezárat­tak, M o r n y hg alkalmi beszédet tartott, me­lyet lapunk külföldi része egész tartalmában közöl. A törvényhozó test ülésében a rendes bud­­getet szavazta meg, mely tárgyban, mint híresz­­telték, Thiers még egy beszédet volt tartandó, azonban Thiers úr már csak a szavazáskor je­lenvén meg, az emlegetett beszéd elmaradt. A „France“a most szétbocsátott kamráról megjegy­­zé, hogy minden eddigi kamrai ülésszakok közt 1852. óta legtovább tartott, i. i. 6 hónapig és 23 napig; ötször volt elhalasztva, tartott 92 nyilvános és 14 zárt ülést; megszavazott 27 közérdekű s 163 helyérdekű törvényt; az álta­lános érdekű javaslatok közül 7 a közelebbi ülésszakra halasztatott.­­ A bukaresti hivatalos lap, melyet „Moni­toruknak neveznek, az összeesküvésről ezt írja egy 23 ciki rendkívüli számában : Jasssyban Balsch Panajot úrr­ól az ottani kerületi praefec­tus motozást tartván, több oly iratot talált, mely semmi kétséget sem hagy fenn gonosz tetteire nézve. Több, sajátkezüleg irt levele bizonyítja, hogy valamint külföldön, úgy a kamrában is a fejedelem és unió ellen összeesküvést forralt. Vizsgálatot követel bennök az egész országban a fejedelem eljárására nézve, hogy az tárgyal­­tassék. Vádolja a fejedelmet az ország szándé­kolt katonai szervezéséért, az uj választási tör­vény ellen beszél, s a két fejedelemségnek csak szövetségi unióját indítványozza. Néhány levél pecsétjén ezen körülirat áll:„Comitetul clubului national“ (a nemzeti club bizottsága). Balsch Pa­najot úr felség- és hazaárulásban tetten kapat­­ván, elfogatott. A vizsgálat sürgősen foly mind Bukarestben, mind Jassyban, s a vétkesek a büntető törvények értelmében fognak elítél­tetni.“ , Flensburgból Írják a „boroszlói újság­nak“ e hó 23 ról, hogy több tiszt beutazta éj­szaki Schleswig különböző vidékeit, s azt mond­ják, hogy igaz ugyan, hogy néhány helységben beszélik a dán nyelvet, de dán érzelmet, dán rokonszenvet sehol se táplálnak. A lakosok min­den tájon schleswigieknek tartják magukat, s ha azt kérdezték bárhol, hogy Dániához akar­nak-e visszacsatolódni, vagy Schleswiggel ma­radni, határozottan a Schleswiggel maradás mel­lett nyilatkoznak. Ennélfogva felette helytelen dolog lenne, ha a diplomatia nyelv szerinti ha­tárvonalakat erőszakolna a szegény schleswi­­gi népre. Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsiguson­.

Next