Pesti Napló, 1865. január (16. évfolyam, 4463–4487. szám)

1865-01-22 / 4480. szám

18—4480. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Vasárnap, jan. 22. 1865. 16. évi folyan Ferencziek tere 7. száma földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit­sor 25 uj kr. Előfizetési felhívás a Pesti Napló 1865-iki első félévi folyamára Előfizetési é­v : jan.—júniusi V« évre XO frt 50 kr. jan.—martiusi 7» évre 5 frt 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 21.1865. (Fk) Nehány évvel ezelőtt — igy be­szélte a minap egyik bécsi lap — a leghi­­resb franczia államférfiak egyike (Thiers ?) Bécsben létekor a birodalom helyzetéről értekezvén a miniszterekkel, azt a taná­csot adta nekik : foglalkoztassák a biro­dalmi tanácsot, a­mennyire csak lehet, anyagi kérdésekkel; így legjobban fogják elejét vehetni a képviselet és kor­mány közti összeütközéseknek, az anyagi érdekek képezvén azon tért, a­hol józan kormány és józan képviselet mindig kar­öltve járhat. Tisztelet becsület ezen franczia állam­férfi eszének és tapasztaltságának, de ta­nácsának helyessége — ámbár az osztrák miniszterek lelkiismeretesen követték e tanácsot — eddig legalább nem bizo­nyult. — A kormány majdnem kizárólag financziai ügyekkel foglalkoztatja a biro­dalmi tanácsot, s íme, az összeütközések­nek vége hossza nincs, sőt a múlt csü­törtöki ülésben a viszály az élességnek oly fokára emelkedett, hogy majdnem nyílt szakasztástól kell tartani. A vita veleje — kevés szóba foglalva — ez : majdnem minden államkölcsönből,mely újabb időben ki lön bocsátva, a kötelez­vények kisebb nagyobb része — tüstént nem akadván vevője — a pénzügyér kezében maradott, és Plener úr, ha pénz­re szorult, e kötelezvényeket elzálogította. Köztudomás szerint a februári pátens fennállása óta államadósági vizsgáló bi­zottmány létezik, melynek tisztje­ az ál­lamadósság mibenlétét folyvást eviden­­tiában tartani, a­mi természetesen csak úgy lehetséges, ha a pénzügyér minden előforduló változásról tüstént értesíti a bizottmányt. Ezt Plener úr a szóban álló elzálogítások alkalmával nem tette, s hogy a birodalmi tanács ebben a törvény megsértését látja, míg a miniszter a maga eljárását teljesen jogosultnak és törvé­nyesnek tartja, ebben áll a viszály lé­nyege. A birodalmi tanács pénzügyi választ­mánya — teljes egyetértésben az állandó államadóssági bizottmány­nyal — így okoskodik : ha a pénzügyér akár ilyen, akár amolyan alakban kölcsönt vesz fel, ez adósság, de az adósság feletti el­lenőrködés a mi tisztünk, tehát bennün­ket ily­ej adósságról értesíteni kell ; kü­lönben kimutatásaink soha nem lehetnek helyesek, s az államadósság — e kimu­tatás megjelenésének napján — voltaké­­pen nagyobb, mint a­milyennek mi ál­­lítjuk. Hanem Plener úr erre így replikál: mi­helyt— teszem — 60 milliónyi új kölcsön megjelent, az államadósság e 60 millióval növekedett, s az államadóssági bizott­mány ezt a maga rendje szerint tudomá­sul veszi. Kinek kezében vannak a kötelezvények, az mellékes dolog ; az egész 60 millió benne van az államadós­sági kimutatásban, s a birodalmi tanács a budgetben megszavazza az egész 60 milliótól fizetendő­­— teszem 5%-os — kamat fejében a szükségelt 3 milliót. Ha már most e 60 milliónyi kötelezvények­ből 2 millió még nálam, illetőleg a kincs­tárnál hever, s ha én e 2 millió értékű kötelezvényre l'/a milliót kölcsön veszek, ez nem új adósság, hanem, épen ellen­kezőleg, az állam valódi adóssága még fél millióval kisebb, mint a­milyennek a törvény és budget szerint lennie szabad. Ha később vevő akad a kezemben ma­radt s általam elzálogított papírra, kivál­tom azt és eladom, az államadósság állása pedig ezzel sehogy sem változik. Igénytelen véleményünk szerint itt is mondhatni, hogy in medio veritas, azaz, hogy feltétlenül egyik félnek sincs igaza, feltételesen pedig mind a kettőnek. A birodalmi tanácsnak igaza van, midőn azt mondja, hogy az adósság adósság marad, bármily után jött létre, de az a kérdés: várjon az ily zálogkölcsön oly adósságot képez-e, melynek fedezéséről a birodalmi tanácsnak kell gondos­kodnia? Ha Plener úr ezt mondja: a 60 milliónyi kölcsön kamatja fejében te, bi­rodalmi tanács, 3 millió kiadását megsza­vaztad; az én kezemben van jelenleg 2 millió értékű kötelezvény, s így ama 3 millió kamatból az e 2 millió értékű kö­telezvényre jutó rész, t. i. 100.000 forint, nekem, t. i. a kincstárnak jut; ezt a 100,000 forintot tehát önmagamnak fize­tem ki; rád nézve pedig egészen mind­egy, akár mind a 100,000 ftot magam­nak veszem, akár pedig 25,000 ftot ma­gamnak, 75,000 ftot pedig a banknak vagy hitelintézetnek fizetek a tőle felvett kölcsönért; a­mi pedig a tőke vissza­fizetését illeti, ez sem a te gondod; majd úgy intézem el a dolgot, hogy ezt a tő­két csak akkor kell visszafizetnem, ha a kötelezvények eladására alkalmam van. I­­­ feltételek mellett, azaz, ha sem a tőke, sem a kamat fizetése új terhet nem ró a budgetre, a pénzügyér — nézetünk sze­rint — csakugyan jogosult a nála levő kötelezvények elzálogosítására, s igy aztán a törvény megszegésérel sem vá­dolhatni a pénzügyért. Ellenben teljesen indokolt és nagyon nyomatékos a birodalmi tanács kifogása az opportunitás szempontjából. Ugyan mit fog tenni excellentiád — kérdheti a reichsrath — ha valami válságos perez beáll, ha önnek a depótkölcsön felmon­­datik, ha annak azonnali visszafizetéséről kell gondoskodni, s ha az elzálogított kötelezvényekre rögtön nem akad vevő? Továbbá: ha excellentiád már béke ide­jén és rendes kiadásainak fedezésére már­is ily elzálogosításokhoz folyamodni kény­telen, ugyan miképen fog magán segíteni, ha rendkívüli események előre nem látott költségek fedezését követelik? A jog szempontjából tehát, s az álta­lunk említett, feltevések mellett a pénz­ügyérnek van igaza, az opportunitás szempontjából pedig a birodalmi tanács­nak. Ha Plener úr ezen a végén ragad­ja meg a dolgot, azt hiszszük, könnyű lett volna legalább tűrhető egyetértést hely­reállítani. Hanem ő excra, a pillanat he­vétől elragadtatva, azt a fatális kimon­dást tette, hogy bármit határozzon a ház, s még akkor is, ha e határozatát a felső­ház is magáévá tenné, a kormány ebben csak véleménynek vagy kívánatnak kife­jezését láthatná, de irányt adó jelen­tőséget nem tulajdoníthatna ama hatá­rozatnak. E szavakkal Plener úr oly térre lé­pett, a­hová őt egy alkotmányos érzületű férfi sem követheti; ő nagyméltóságának ezen kimondása feltétlenül kárhoz­tatandó, mert ezzel a reichsrath pusztán véleményező vagy tanácsadó testületté degradáltatnék, a­mit még a februári pá­tens szempontjából is vissza kell uta­­sítani. Az alsóház Plener úr e nyilatkozata után tüstént és szavazás előtt félbesza­­kaszta az ülést, s jövő hétfőn indítvány fog tétetni oly választmány kinevezésére, melynek feladata: a pénzügyér úr nyi­latkozatát alaposan megfontolni, s aztán e tárgyban jelentést, illetőleg indítványt tenni. . . . Itt megállapodunk, mert a történtek­nek tárgyilagos előadásán túl nem aka­runk menni, és talán nem is lehetne. Szerencsére a magyar közönség politikai dolgokban oly gyakorlott tapintattal bír, hogy a tényállás egyszerű előadásából is azonnal fel fogja ismerni a Bécsben ké­szülő események fontosságát, egy rögtönzött összetűzéstől, akár abból, hogy számítás volt az elnémulás, hogy apró csatáro­zás helyet egy későbbi kombinált támadás le­gyen intézhető, mindenként azt eredményezhe­ti, hogy a képviselőház s a minisztérium közt a szakadás nagyobb lesz, mint bármikor. Ha első esetben némi megaláztatás érzete vegyült a dologba, annál inkább i igyekezni fog az elenzék kimutatni erejét, utóbbi esetben a hallgatást az ellenzék a vihar előjelének kívánná vétetni,­ é­s annyival biztosabb lehet ügye erejében, mivel az összes reichszab­ról lévén szó, nemcsak a tu­lajdonképi ellenzék, hanem minden pártszínezet­­ből való egyének a minisztérium ellen sora­kozhatnak-Bármint legyen ez, bécsi lapok jelentései sze­rint, ily sorakozásra komoly készületek létet­nek. A hétfői ülésben indítványt akarnak tenni egy 9 tagú bizottság kinevezésére, mely javas­latot terjeszszen elő a pénzügyminiszternek ama nyilatkozata tárgyában, mely a reichsrath alkotmányos illetékességébe vág.­­ Már ti­zenkét vezérszónok (köztök Giskra, Kaiserfeld) értekezletet tartott e tárgyban, s elkészíti az in­dítványt, melynek számos aláírója lesz, írja az új „Presse,“ hogy Plener urat a pénzügyi bizott­ság üléséből Rainer főherczeg és miniszterelnök, rögtön magához hivatá. Beszélik, hogy Plener úr a hétfői ülésben ki fogja nyilatkoztatni, hogy az általa mondott szavak magyarázata félre­értésen alapul. Az erdélyi vasút tárgyában kinevezett bizott­ság bevégzi az átalános vitát. Határozat : sza­­vazza­ meg a ház (csak) az arad-alvincz-fehérvári vonalra a kamatbiztosítékot. Ez más szókkal csaknem oda megy ki, hogy a kormány terve, az arad verestoronyi vonal, ejtessék el, s helyette az arad brassói fogadtassék el. A félhivatalos „Const. Oest. Ztg“ szerint a „kormány egész komolysággal azon van“, hogy a Lajthán túli országgyűlések a széles­­reichsrath ülései után azonnal egybehivassanak. Igen valószínű szerinte, hogy miután a horvát országgyűlést tavaszra akarja összehívni a kormány, hasonló fog történni a ma­gyar országgyűléssel is. Csakhogy a horvátra nézve szükségesebb az előkészület, a választási rend különbsége miatt. Magyarországon t. i. megvan az 1848-iki „választási törvény“, mely a nem kiváltságolt osztályokat is befog­lalja, „és senkinek s­e m j­u­t eszébe (folytatja az „Ö. Ztg“), hogy ezen válasz­tási törvényt bántsa, miután az 1860 —61-iki esztergomi conferentia is amellett sza­vazott.“ A félhivatalos lap ezen szavakban kettőt re­méltet ; egyik az, hogy a kormány nem akarja a magyar országgyűlést csak a horvát után hivni egybe, másik az, hogy az 1848-as válasz­tási törvényt meghagyja. A prágai „Politik“nak irják Bécsből, h­o­gy a magyar országgyűlés május 1-jére egybe fog hivatni, és semmi új perrová­­lás nem fog történni. A „Magyar Sajtó“nak azt írják ugyanonnan, hogy a börzén 20-kán rög­tön hire terjedt, hogy az összehívás köze­lebbről meg fog történni. De nem írja le­velező, nem a „Politikából terjedt-e el a bör­zei hir ? Bécsi dolgok. ” A pénzügyminiszternek a közelebbi ülés­ben mondott azon szavai, melyek szerint akár­mit határoz a képviselőház, sőt akármit hatá­rozzon a reichsrab­ mindkét háza, az nem döntő befolyású a kormány elhatá­rozásaira, oly kifejezés volt, mely nyilván meglepte a képviselőházat. Többé nem pénz­ügyi kérdés ez, hanem átalában a reichsrath egész gyakorlati fontosságának kérdése. Mert hol fog állani a reichsrath parlamentarizmusa, ha határozatainak alig van több nyomatéka, mint egy-egy petitiónak és hírlapi czikknek ? A nyilatkozat nemcsak magában volt neve­zetes, hanem annál fogva is, a­mi követte. A képviselőház szóvivői közt nem akadt, a­ki rögtön felállva, megkezdje az ostromot azon állítmány ellen, mely annyira kihívó támadás az egész reichsrath competen­­tiája ellen. — Ezen elhallgatás, akár abból ma­gyarázza valaki, hogy az ellenzék visszaijedt Birodalmi tanács. A követek házának ülése jan. 19-én. Napirenden van az államadósság-ellenőrségi bizottmány második évi jelentésének tanácsko­zás alá vétele végett kinevezett választmány je­lentése feletti vita folytatása. Szőnyegre kerül az indítványok, t. i. a ház határozatai iránti indítványok harmadik csoportozata. Tudósító dr. Brest 1. Az első indítvány a pénzügyminisztériumhoz intézett azon felszólítást illeti, miszerint az az 1863. jul. 14-ki rendeletet, melynélfogva az er­délyi földtehermentesitési alapnak megengedte­tett a szász clerusnak adott 1,417,500 ftnyi elő­legeket földtehermentesítési kötelezvényekben al­lari visszafizetni, a birodalmi tanácsnak utó­lagos jóváhagyás végett előterjeszsze. Taschek követ részéről adott tényleges fel­világosítás után, melyben az indítványhoz bele­egyezését nyilvánítja, megjegyzi a Pénzügyminiszter, miszerint az eljárás ezen előlegeknél olynemű volt, hogy az az ál­lamadósságot épen nem is érinti; az előlegek a budgetnek egészen más rovataiban fordulnak elő, s csak az 1863-as számadás elintézésénél érkezend meg majd az alkalmas peret, a dolog­ba ismét bővebben bebocsátkozni. Az ügy ennél­fogva nem tartozik a törvényhozás körébe, s ő ennélfogva a kormány nevében kijelenti, misze­rint épen nem szándéka e pontra nézve a birodalmi tanácsnak elő­terjesztést ten­ni. Miután még a tudósító a bizottmány állás­pontját védette, az indítvány nagy többség­gel elutasíttatik. A bizottmány indítványozza, miszerint az ellenőrségi bizottmány indítványa : „szólíttas­­sék fel a pénzügyigazgatás, hogy a többletek magáhozvonását a még kezei közt levő földte­­hermentesítési pénzalapokból, hagyja abba,“­s hagyassék ki, mivel a pénzügyminisztérium ál­tal tett nyilatkozat szerint ily magáhozvonás épen nem történt. Itt név szerint a krakkói föld­tehermentesítési pénzalapról van szó. Dr. Herbst az ellenőrségi bizottmányt védi. Ő azt hiszi, hogy a bizottmány indítványa egyes pénzalapok állásának összezavarásán nyugszik Szónok megc­áfolja a pénzügyminisztérium által tett nyilatkozatot, s bebizonyítni igyekszik, hogy azon eljárás, mit a pénzügyminisztérium ezen kérdésben „pénztárkezelés“nek nevezett, tényleg nem egyéb volt, mint a kérdéses több­letek magáhozvonása. Végül az ellenőrségi bi­zottmány indítványának elfogadását ajánlja. Plener pénzügyminiszter kinyilatkoztat­ja, hogy magáhozvonásról teljességgel nem le­het szó. Csak a pénztárkezelés folytán jutott a krakkói földtehermentesítési alap többlete a pénzügyigazgatás kezébe, melyből minden pere­ben ismét kivétethetik. A miniszter a ház­ra bízza, várjon dr. Herbst véleményéhez akar-e csatlakozni, vagy pedig az ő felvilágosításával megelégszik-e. Skene azt indítványozza, hogy ezen ügy újabb tárgyalás végett a bizottmányhoz uta­­síttassék vissza. (Ezen indítvány elfogadtatik.) Az ellenőrségi bizottmány egy oly tartalmú további indítványa, miszerint a pénzügy­igazga­tás a nyílt­ parancsszerű tőkésítés végett az egyes kölcsönnemeknél néhány, még hiányzó őszi eteket utólagosan törlesztésre juttasson, — a bizottmány indítványa szerint szintén elma­radna, mivel az 1865 ki államköltségvetésben a megkivántató őszietek ezen törlesztés végett már be vannak számítva. Taschek kijelenti, hogy beleegyezik a bi­zottmányi indítványba. Midőn az ellenőrségi bizottmány határozatát hozá, nem volt előtte tudva, hogy a törlesztés már elő van készítve. Cupr óhajtja, hogy a bizottmány fontolja meg, ha váljon a jelen pénzviszonyok mellett nem káros-e, kölcsönöket újabb kölcsönök által tőkésíteni. Winter­stein a bizottmány nevében visz­­szautasítja ezen kíván­atot, mivel ezen tárgy nem fekszik illetékességének körén belül. Taschek megjegyzi, hogy ezen törlesztés­nél vállalt szerződések megtartásáról van szó, s ezeket minden körülmények közt teljesíteni kell. Az ellenőrségi bizottmány továbbá azt indít­ványozza, hogy a pénzügyigazgatás arra szólít­­tassék fel, mikép az adósságtörlesztési meg­­kívántatóságot pontosan a valódi szükséglet szerint jelölje ki, s a törvényes szabályok szerint kevesbítse. A bizottmány ezen indítványt némely módosításokkal elfogadja. Winterstein közelebbről bebocsátkozik az adósságtörlesztés részleteibe, s azt hangsú­lyozza, mikép szükséges, az államadósság ka­mataiban­ hátralékok végett, tetemes összeget állítni be a legközelebbi budgetben. Taschek úgy találja, hogy az a kötelez­vénybirtokosok jogainak károsítása, ha az ál­lamadósság egyik neméből több váltatik be, mint a másikból, a­mint ez előbb történt. Plener pénzügyminiszter : Az eddigi vita lényegesen két mozzanatot foglalt magában, először az államdóssági kamatok hátralékának jelentékenyen növekedő terhét, az első hat évi elévülési határidő végének mindinkábbi közele­déséből ; másodszor a kormány felhívását, hogy a törlesztési terv szerint járjon el az egyes köl­csönnemeknél, s az előleges költségvetést is a szerint szerkeszsze. Az első kérdésre nézve azt hiszem, miszerint már Winterstein követ úr nyi­latkozatából kitűnik, hogy ezen tárgy inkább volna helyén az államszükségletnek az állam­­adósság kamatozása alkalmábóli tárgyalásánál. Ennélfogva azt hiszem, hogy ma, midőn csak megpendítés történt, s csupán az államadóssági bizottmány tisztelt tagjai által emeltetett ki, mi­szerint az ezek részéről történt megpendítés jo­gosult volt, de határozott indítvány nem létezik,­­ nincs helyén további fejtegetésekbe bocsát­kozni. A­mi azonban a második pontot illeti, hogy a pénzügyminisztérium hivassék fel, mi­szerint „a minden évre benyújtandó államadós­sági költségvetésbe, az államadósságnál a fede­zetre megkívántató összegeket pontosan, min­den egyes adósságnemre fennálló törvényes sza­bályok szerint iktassa be, s a kötelezvények be­vásárlására kijelölt összegeket minden évben hát­­ralék nélkül növeltesse és valósággal e czélra for­dítsa,“ a dolog, miként emlékezem, következőleg áll. Már a múlt évi bizottmányi jelentésben a néhány államadóssági nemekbeni igen nagy tör­lesztés, a­melyekhez arányban a más adósság­­nemekbeni törlesztés igen jelentéktelen összeg­gel maradt hátra a fejtegetés tárgya volt, s én már az akkori fejtegetésre a magas urak­ házá­­ban azon felvilágosítást adtam, hogy a differen­tia az illető adósságnemek tulajdonképeni tőke­mennyiségeinek különböző felfogásából s a kü­lönböző számadási módozatból eredt, s hogy egyúttal intézkedtem, miszerint,az államadóssági bizottmány óhajtása szerint, a csekély differen­cia is megszüntessék, a fedezet pedig akként rendeztessék, a­mint óhajtották.­­ A kormány nem fektet ugyan különös súlyt arra, várjon az újólagos felhívás állj­on-e, vagy sem, azonban nekem úgy látszik, hogy veszít gyakorlati je­lentőségéből , minthogy a kormány külön­ben úgy járt el, s így nem létezhetik az el­lentétesség iránt aggodalom, a­mennyiben a költségelőirányzat immár megfelelőleg beren­dezve s e szerint, az intézkedések is megtéve vannak. Azon ismételt felhívást, hogy valami megté­hessék, a­mit a felhívott a nélkül is megtesz már, nézetem szerint nem tartom szükségesnek; a magas házra kell bíznom, ha az ama felhí­vást mind e mellett is szükségesnek tekinti-e. Tudósító védelmezi a bizottmányi indítványt, mire az elfogadtatik. A legközelebbi indítvány szerint az ellenőrsé­gi bizottmány a pénzügyigazgatást felszólíttati­i óhajtja, miszerint a nemzeti bank iránti kötele­zettség teljesítésére vagy az államjavak eladá­sát kiterjeszsze, vagy alkotmányos után másne­mű intézkedéseket tegyen. A bizottmány azon nézetben van, hogy ezen indítvány maradjon el, minthogy ezen kötelezettségek törvényesen és alkotmányszerűen állnak fenn, s ennélfogva a külön felszólítás feleslegesnek tűnik fel. Az ellenőrségi bizottmány következő indítvá­nyára nézve: „szólíttassék fel a pénzügyigaz­gatás, miszerint egy előlegezési ügyletet a nem­zeti bankkal haladéktalanul bontson fel,“ szin­tén nem fejezheti ki a bizottmány beleegyezé­sét, minthogy a pénzü­gyminiszter egy közlése szerint a künlevő előlegmaradék 1864-ik év vé­géig visszafizetendő. Winter­stein követ azon csodálkozik, hogy a bizottmány az ellenőrségi bizottmány indítványát elejte, miután ő maga megengedi, hogy a pénzügyigazgatás eljárása a törvényes szabályok figyelem nélkül hagyása. Skene megengedi, hogy a bizottmány az ellenőrségi bizottmány s a minisztérium közti állásának egész komolyságát felismeri, de annak tárgyalási eredményével nincs megelégedve. Az ellenőrségi bizottmány indítványát tehát a következő szerkezetben fogja fel: „a pénzügy­igazgatás felhivatik, hogy a nemzeti bankkali előlegezési üzletet, mint a bank-alapszabályok 62. §-sával ellenkezőt, feloldja.“ (Támogattatik ) Dr. H­e­r­b­s­t védelmezi a bizottmányi indít­ványt. Plener pénzügyminiszter: A letétügylet már a bankkali szerződés megkötése előtt az új alapszabályok szentesítésében megköttetett, ennélfogva a bankalapszabályok 62-ik §-ának megsértéséről nem lehet szó. Minthogy továbbá az már e hó folytán el lesz intézve, épen nem látja át, mi czélja legyen a pénzügyigazgatás új felszólításának. Skene azt indítványozza, hogy e munká­lat még egyszer a bizottmányhoz utasíttassék vissza. Kaiserfeld: A pénzügyminiszter a bi­zottmányban nem nyilatkozott ily tüzetesen, mint most, s ezért támogatja a bizottmányhoz való visszautasítást, a­mi el is fogadtatik. Az ellenőrségi választmány közelebbi javas­lata oda megy ki, hogy a pénzügyigazgatást takarékosságra hívja fel. A bizottmány ellenzi ezen indítványt, mert ennek szükségessége már a feliratban kellőleg hangsúlyoztatok. A közelebbi javaslat, hogy a pénzügyminisz­teri jll-dik osztály által kötött üzlet számadásai vizsgálat végett az ellenőrségi hatóság elé ter­jesztessenek,­­ vita nélkül elfogadtatott. Az ellen­őrségi bizottmány továbbá azt java­solja, hogy a pénzügyigazgatáshoz felszólítás intéztessék az iránt , miszerint a lombard-ve­­lenczei törlesztési alap jövedelme a fennálló szabályok szerint használtassák fel. A bizott­mány nézete szerint a következő toldalék csa­­tolandó ezen javaslathoz : „vagy ezen alap meg­szüntetése iránt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé.“ Herbst ellenzi ezen indítványt, s mellőzte­­tését javasolja, mert általában ellene van ezen alap feloszlatásának. A toldalék szavazat útján elvettetik, s a bi­zottmányi javaslat első része elfogadtatik. Az ellenőrségi bizottmány közelebbi javaslata arra vonatkozik, hogy a földtehermentesítési alapok által a feleslegből beváltott földteher­mentesítési kötvények kitöröltessenek és meg­­semmisíttessenek. A bizottmány nem szavaz ezen javaslat mellett, mert hogy a kezelésbe való avatkozás indokoltassék, azon esetnek kel­lett volna közbelépnie, melyben az állambizto­­sítók vétetnék igénybe. Ezen esetben nem a földtehermentesítési alap elkötelezéséről van szó, melyért az állam kezeskedett. Herbst azt törekszik bebizonyítani, misze­rint a birodalmi tanácsnak nemcsak joga, ha­nem kötelessége is a dologba avatkozni, s az ellenőrségi bizottmány javaslatának fenntartása mellett nyilatkozik. Plener pénzügyminiszter kimutatta, hogy az ellenőrségi bizottmány által tett intézkedés nemcsak nem bír gyakorlati értékkel, hanem teljesen alkalmas, zavarokat előidézni. Az ellenőrségi bizottmány legközelebbi és utolsó indítványa: A pénzügy­igazgatást felszó­lítani, a már az előbbi évben hozott határozat folytán: „az államadóssági kötvényekben, me­lyek az ellenőrségi bizottmány ellenjegyzése alá nem esnek, ezt nyilvánossá tenni,“ miután a választm. javalja, elfogadtatik. A választm. az ellenőrségi bizottmány indítványaihoz még más önállókat csatol. Az első egy megkeresést illet a pénzügyminisztériumhoz, egy törvényja­vaslatot az 5 és 6% kamatozó conventiós ezüst adóssági kötvényeknek ausztriai valutára ön­­kénytes átszámítása iránt előterjeszteni.­­ Ezen indítvány Taschek és Herbst urak által tett némely szak észrevételek után elfogadta­tik. Továbbá indítványozza a bizottmány : „a pénzügyigazgatás eljárásában, mely szerint 1863-ban egyrészről nem minden, az állam bir­tokában lévő kötvényei az angol kölcsönnek és az első kibocsátású 1860. sorsjegyeknek adat­tak el, másrészről a részletes eladásból bejött összeg nem fordittatott a lntétmény-adósságok törlesztésére, az 1863. évi pénzügyi törvény VI. czikkének megsértése ismerhető fel.“ Gr. Kinsky Jenő az állam­adósságokról a könyvvezetés módját illustrálja, mely nem alkal­mas, hogy az ellenőrséget könnyebbítse. Plener pénzügyminiszter: A 7-ik pont az 1863. évi pénzügyi törvény 6 ik czikkére vonat­kozik, az abban foglalt határozatokra nézve, az angol kölcsö­nkötelezvények s a sorsolási­ köl­­csön értékesítése, s illetőleg a bevétel hováfor­­ditása iránt az államadósság fedezésére. Ezen §-t az említett pénzügyi törvény 5. és 7 ik­ásá­val összefüggésben kell felfogni.­­ Az 5. sz. feladata volt azon eszközöket kijelölni, melyek az akkori megállapított államdeficit fedezésére a pénzügyigazgatás rendelkezése alá adattak. Mindenekelőtt tehát az egyes adónemeknél a pót­lékok felemelését tárgyalja, s a 6. §-ban arra megy át a törvény, hogy, mint második fede­zési tételt, az 1860-iki angol és sorsjátékköl­­csön kötelezvényeinek értékesítését említi meg; a 7. §. épen úgy az 1860. sorsjáték kötelez­vények még el nem adott harmadik kibocsátá­sáról szól, miután ezen kötelezvények összes bevétele eszközül jelöltetik ki, mely által az ál­lamdeficitnek kell fedeztetnie. A 6. §. azon köt­vényeket tárgyalja, melyek a rajta lévő letét­adósságok tárgya voltak, s igy szól: „Az 1859. angol kölcsön és az 1860. sorsjáték kölcsön első kibocsátású kötelezvényei értékesitendők. Az ezen kötvényeket terhelő letéti adósságok he­­lyesitéséből fenmaradt összeg a fentebbi ezér

Next