Pesti Napló, 1865. január (16. évfolyam, 4463–4487. szám)
1865-01-22 / 4480. szám
18—4480. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Vasárnap, jan. 22. 1865. 16. évi folyan Ferencziek tere 7. száma földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás a Pesti Napló 1865-iki első félévi folyamára Előfizetési év : jan.—júniusi V« évre XO frt 50 kr. jan.—martiusi 7» évre 5 frt 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 21.1865. (Fk) Nehány évvel ezelőtt — igy beszélte a minap egyik bécsi lap — a leghiresb franczia államférfiak egyike (Thiers ?) Bécsben létekor a birodalom helyzetéről értekezvén a miniszterekkel, azt a tanácsot adta nekik : foglalkoztassák a birodalmi tanácsot, amennyire csak lehet, anyagi kérdésekkel; így legjobban fogják elejét vehetni a képviselet és kormány közti összeütközéseknek, az anyagi érdekek képezvén azon tért, ahol józan kormány és józan képviselet mindig karöltve járhat. Tisztelet becsület ezen franczia államférfi eszének és tapasztaltságának, de tanácsának helyessége — ámbár az osztrák miniszterek lelkiismeretesen követték e tanácsot — eddig legalább nem bizonyult. — A kormány majdnem kizárólag financziai ügyekkel foglalkoztatja a birodalmi tanácsot, s íme, az összeütközéseknek vége hossza nincs, sőt a múlt csütörtöki ülésben a viszály az élességnek oly fokára emelkedett, hogy majdnem nyílt szakasztástól kell tartani. A vita veleje — kevés szóba foglalva — ez : majdnem minden államkölcsönből,mely újabb időben ki lön bocsátva, a kötelezvények kisebb nagyobb része — tüstént nem akadván vevője — a pénzügyér kezében maradott, és Plener úr, ha pénzre szorult, e kötelezvényeket elzálogította. Köztudomás szerint a februári pátens fennállása óta államadósági vizsgáló bizottmány létezik, melynek tisztje az államadósság mibenlétét folyvást evidentiában tartani, ami természetesen csak úgy lehetséges, ha a pénzügyér minden előforduló változásról tüstént értesíti a bizottmányt. Ezt Plener úr a szóban álló elzálogítások alkalmával nem tette, s hogy a birodalmi tanács ebben a törvény megsértését látja, míg a miniszter a maga eljárását teljesen jogosultnak és törvényesnek tartja, ebben áll a viszály lényege. A birodalmi tanács pénzügyi választmánya — teljes egyetértésben az állandó államadóssági bizottmánynyal — így okoskodik : ha a pénzügyér akár ilyen, akár amolyan alakban kölcsönt vesz fel, ez adósság, de az adósság feletti ellenőrködés a mi tisztünk, tehát bennünket ilyej adósságról értesíteni kell ; különben kimutatásaink soha nem lehetnek helyesek, s az államadósság — e kimutatás megjelenésének napján — voltaképen nagyobb, mint amilyennek mi állítjuk. Hanem Plener úr erre így replikál: mihelyt— teszem — 60 milliónyi új kölcsön megjelent, az államadósság e 60 millióval növekedett, s az államadóssági bizottmány ezt a maga rendje szerint tudomásul veszi. Kinek kezében vannak a kötelezvények, az mellékes dolog ; az egész 60 millió benne van az államadóssági kimutatásban, s a birodalmi tanács a budgetben megszavazza az egész 60 milliótól fizetendő— teszem 5%-os — kamat fejében a szükségelt 3 milliót. Ha már most e 60 milliónyi kötelezvényekből 2 millió még nálam, illetőleg a kincstárnál hever, s ha én e 2 millió értékű kötelezvényre l'/a milliót kölcsön veszek, ez nem új adósság, hanem, épen ellenkezőleg, az állam valódi adóssága még fél millióval kisebb, mint amilyennek a törvény és budget szerint lennie szabad. Ha később vevő akad a kezemben maradt s általam elzálogított papírra, kiváltom azt és eladom, az államadósság állása pedig ezzel sehogy sem változik. Igénytelen véleményünk szerint itt is mondhatni, hogy in medio veritas, azaz, hogy feltétlenül egyik félnek sincs igaza, feltételesen pedig mind a kettőnek. A birodalmi tanácsnak igaza van, midőn azt mondja, hogy az adósság adósság marad, bármily után jött létre, de az a kérdés: várjon az ily zálogkölcsön oly adósságot képez-e, melynek fedezéséről a birodalmi tanácsnak kell gondoskodnia? Ha Plener úr ezt mondja: a 60 milliónyi kölcsön kamatja fejében te, birodalmi tanács, 3 millió kiadását megszavaztad; az én kezemben van jelenleg 2 millió értékű kötelezvény, s így ama 3 millió kamatból az e 2 millió értékű kötelezvényre jutó rész, t. i. 100.000 forint, nekem, t. i. a kincstárnak jut; ezt a 100,000 forintot tehát önmagamnak fizetem ki; rád nézve pedig egészen mindegy, akár mind a 100,000 ftot magamnak veszem, akár pedig 25,000 ftot magamnak, 75,000 ftot pedig a banknak vagy hitelintézetnek fizetek a tőle felvett kölcsönért; ami pedig a tőke visszafizetését illeti, ez sem a te gondod; majd úgy intézem el a dolgot, hogy ezt a tőkét csak akkor kell visszafizetnem, ha a kötelezvények eladására alkalmam van. I feltételek mellett, azaz, ha sem a tőke, sem a kamat fizetése új terhet nem ró a budgetre, a pénzügyér — nézetünk szerint — csakugyan jogosult a nála levő kötelezvények elzálogosítására, s igy aztán a törvény megszegésérel sem vádolhatni a pénzügyért. Ellenben teljesen indokolt és nagyon nyomatékos a birodalmi tanács kifogása az opportunitás szempontjából. Ugyan mit fog tenni excellentiád — kérdheti a reichsrath — ha valami válságos perez beáll, ha önnek a depótkölcsön felmondatik, ha annak azonnali visszafizetéséről kell gondoskodni, s ha az elzálogított kötelezvényekre rögtön nem akad vevő? Továbbá: ha excellentiád már béke idején és rendes kiadásainak fedezésére máris ily elzálogosításokhoz folyamodni kénytelen, ugyan miképen fog magán segíteni, ha rendkívüli események előre nem látott költségek fedezését követelik? A jog szempontjából tehát, s az általunk említett, feltevések mellett a pénzügyérnek van igaza, az opportunitás szempontjából pedig a birodalmi tanácsnak. Ha Plener úr ezen a végén ragadja meg a dolgot, azt hiszszük, könnyű lett volna legalább tűrhető egyetértést helyreállítani. Hanem ő excra, a pillanat hevétől elragadtatva, azt a fatális kimondást tette, hogy bármit határozzon a ház, s még akkor is, ha e határozatát a felsőház is magáévá tenné, a kormány ebben csak véleménynek vagy kívánatnak kifejezését láthatná, de irányt adó jelentőséget nem tulajdoníthatna ama határozatnak. E szavakkal Plener úr oly térre lépett, ahová őt egy alkotmányos érzületű férfi sem követheti; ő nagyméltóságának ezen kimondása feltétlenül kárhoztatandó, mert ezzel a reichsrath pusztán véleményező vagy tanácsadó testületté degradáltatnék, amit még a februári pátens szempontjából is vissza kell utasítani. Az alsóház Plener úr e nyilatkozata után tüstént és szavazás előtt félbeszakaszta az ülést, s jövő hétfőn indítvány fog tétetni oly választmány kinevezésére, melynek feladata: a pénzügyér úr nyilatkozatát alaposan megfontolni, s aztán e tárgyban jelentést, illetőleg indítványt tenni. . . . Itt megállapodunk, mert a történteknek tárgyilagos előadásán túl nem akarunk menni, és talán nem is lehetne. Szerencsére a magyar közönség politikai dolgokban oly gyakorlott tapintattal bír, hogy a tényállás egyszerű előadásából is azonnal fel fogja ismerni a Bécsben készülő események fontosságát, egy rögtönzött összetűzéstől, akár abból, hogy számítás volt az elnémulás, hogy apró csatározás helyet egy későbbi kombinált támadás legyen intézhető, mindenként azt eredményezheti, hogy a képviselőház s a minisztérium közt a szakadás nagyobb lesz, mint bármikor. Ha első esetben némi megaláztatás érzete vegyült a dologba, annál inkább i igyekezni fog az elenzék kimutatni erejét, utóbbi esetben a hallgatást az ellenzék a vihar előjelének kívánná vétetni, és annyival biztosabb lehet ügye erejében, mivel az összes reichszabról lévén szó, nemcsak a tulajdonképi ellenzék, hanem minden pártszínezetből való egyének a minisztérium ellen sorakozhatnak-Bármint legyen ez, bécsi lapok jelentései szerint, ily sorakozásra komoly készületek létetnek. A hétfői ülésben indítványt akarnak tenni egy 9 tagú bizottság kinevezésére, mely javaslatot terjeszszen elő a pénzügyminiszternek ama nyilatkozata tárgyában, mely a reichsrath alkotmányos illetékességébe vág. Már tizenkét vezérszónok (köztök Giskra, Kaiserfeld) értekezletet tartott e tárgyban, s elkészíti az indítványt, melynek számos aláírója lesz, írja az új „Presse,“ hogy Plener urat a pénzügyi bizottság üléséből Rainer főherczeg és miniszterelnök, rögtön magához hivatá. Beszélik, hogy Plener úr a hétfői ülésben ki fogja nyilatkoztatni, hogy az általa mondott szavak magyarázata félreértésen alapul. Az erdélyi vasút tárgyában kinevezett bizottság bevégzi az átalános vitát. Határozat : szavazza meg a ház (csak) az arad-alvincz-fehérvári vonalra a kamatbiztosítékot. Ez más szókkal csaknem oda megy ki, hogy a kormány terve, az arad verestoronyi vonal, ejtessék el, s helyette az arad brassói fogadtassék el. A félhivatalos „Const. Oest. Ztg“ szerint a „kormány egész komolysággal azon van“, hogy a Lajthán túli országgyűlések a szélesreichsrath ülései után azonnal egybehivassanak. Igen valószínű szerinte, hogy miután a horvát országgyűlést tavaszra akarja összehívni a kormány, hasonló fog történni a magyar országgyűléssel is. Csakhogy a horvátra nézve szükségesebb az előkészület, a választási rend különbsége miatt. Magyarországon t. i. megvan az 1848-iki „választási törvény“, mely a nem kiváltságolt osztályokat is befoglalja, „és senkinek se m jut eszébe (folytatja az „Ö. Ztg“), hogy ezen választási törvényt bántsa, miután az 1860 —61-iki esztergomi conferentia is amellett szavazott.“ A félhivatalos lap ezen szavakban kettőt reméltet ; egyik az, hogy a kormány nem akarja a magyar országgyűlést csak a horvát után hivni egybe, másik az, hogy az 1848-as választási törvényt meghagyja. A prágai „Politik“nak irják Bécsből, hogy a magyar országgyűlés május 1-jére egybe fog hivatni, és semmi új perroválás nem fog történni. A „Magyar Sajtó“nak azt írják ugyanonnan, hogy a börzén 20-kán rögtön hire terjedt, hogy az összehívás közelebbről meg fog történni. De nem írja levelező, nem a „Politikából terjedt-e el a börzei hir ? Bécsi dolgok. ” A pénzügyminiszternek a közelebbi ülésben mondott azon szavai, melyek szerint akármit határoz a képviselőház, sőt akármit határozzon a reichsrab mindkét háza, az nem döntő befolyású a kormány elhatározásaira, oly kifejezés volt, mely nyilván meglepte a képviselőházat. Többé nem pénzügyi kérdés ez, hanem átalában a reichsrath egész gyakorlati fontosságának kérdése. Mert hol fog állani a reichsrath parlamentarizmusa, ha határozatainak alig van több nyomatéka, mint egy-egy petitiónak és hírlapi czikknek ? A nyilatkozat nemcsak magában volt nevezetes, hanem annál fogva is, ami követte. A képviselőház szóvivői közt nem akadt, aki rögtön felállva, megkezdje az ostromot azon állítmány ellen, mely annyira kihívó támadás az egész reichsrath competentiája ellen. — Ezen elhallgatás, akár abból magyarázza valaki, hogy az ellenzék visszaijedt Birodalmi tanács. A követek házának ülése jan. 19-én. Napirenden van az államadósság-ellenőrségi bizottmány második évi jelentésének tanácskozás alá vétele végett kinevezett választmány jelentése feletti vita folytatása. Szőnyegre kerül az indítványok, t. i. a ház határozatai iránti indítványok harmadik csoportozata. Tudósító dr. Brest 1. Az első indítvány a pénzügyminisztériumhoz intézett azon felszólítást illeti, miszerint az az 1863. jul. 14-ki rendeletet, melynélfogva az erdélyi földtehermentesitési alapnak megengedtetett a szász clerusnak adott 1,417,500 ftnyi előlegeket földtehermentesítési kötelezvényekben allari visszafizetni, a birodalmi tanácsnak utólagos jóváhagyás végett előterjeszsze. Taschek követ részéről adott tényleges felvilágosítás után, melyben az indítványhoz beleegyezését nyilvánítja, megjegyzi a Pénzügyminiszter, miszerint az eljárás ezen előlegeknél olynemű volt, hogy az az államadósságot épen nem is érinti; az előlegek a budgetnek egészen más rovataiban fordulnak elő, s csak az 1863-as számadás elintézésénél érkezend meg majd az alkalmas peret, a dologba ismét bővebben bebocsátkozni. Az ügy ennélfogva nem tartozik a törvényhozás körébe, s ő ennélfogva a kormány nevében kijelenti, miszerint épen nem szándéka e pontra nézve a birodalmi tanácsnak előterjesztést tenni. Miután még a tudósító a bizottmány álláspontját védette, az indítvány nagy többséggel elutasíttatik. A bizottmány indítványozza, miszerint az ellenőrségi bizottmány indítványa : „szólíttassék fel a pénzügyigazgatás, hogy a többletek magáhozvonását a még kezei közt levő földtehermentesítési pénzalapokból, hagyja abba,“s hagyassék ki, mivel a pénzügyminisztérium által tett nyilatkozat szerint ily magáhozvonás épen nem történt. Itt név szerint a krakkói földtehermentesítési pénzalapról van szó. Dr. Herbst az ellenőrségi bizottmányt védi. Ő azt hiszi, hogy a bizottmány indítványa egyes pénzalapok állásának összezavarásán nyugszik Szónok megcáfolja a pénzügyminisztérium által tett nyilatkozatot, s bebizonyítni igyekszik, hogy azon eljárás, mit a pénzügyminisztérium ezen kérdésben „pénztárkezelés“nek nevezett, tényleg nem egyéb volt, mint a kérdéses többletek magáhozvonása. Végül az ellenőrségi bizottmány indítványának elfogadását ajánlja. Plener pénzügyminiszter kinyilatkoztatja, hogy magáhozvonásról teljességgel nem lehet szó. Csak a pénztárkezelés folytán jutott a krakkói földtehermentesítési alap többlete a pénzügyigazgatás kezébe, melyből minden pereben ismét kivétethetik. A miniszter a házra bízza, várjon dr. Herbst véleményéhez akar-e csatlakozni, vagy pedig az ő felvilágosításával megelégszik-e. Skene azt indítványozza, hogy ezen ügy újabb tárgyalás végett a bizottmányhoz utasíttassék vissza. (Ezen indítvány elfogadtatik.) Az ellenőrségi bizottmány egy oly tartalmú további indítványa, miszerint a pénzügyigazgatás a nyílt parancsszerű tőkésítés végett az egyes kölcsönnemeknél néhány, még hiányzó őszi eteket utólagosan törlesztésre juttasson, — a bizottmány indítványa szerint szintén elmaradna, mivel az 1865 ki államköltségvetésben a megkivántató őszietek ezen törlesztés végett már be vannak számítva. Taschek kijelenti, hogy beleegyezik a bizottmányi indítványba. Midőn az ellenőrségi bizottmány határozatát hozá, nem volt előtte tudva, hogy a törlesztés már elő van készítve. Cupr óhajtja, hogy a bizottmány fontolja meg, ha váljon a jelen pénzviszonyok mellett nem káros-e, kölcsönöket újabb kölcsönök által tőkésíteni. Winterstein a bizottmány nevében viszszautasítja ezen kívánatot, mivel ezen tárgy nem fekszik illetékességének körén belül. Taschek megjegyzi, hogy ezen törlesztésnél vállalt szerződések megtartásáról van szó, s ezeket minden körülmények közt teljesíteni kell. Az ellenőrségi bizottmány továbbá azt indítványozza, hogy a pénzügyigazgatás arra szólíttassék fel, mikép az adósságtörlesztési megkívántatóságot pontosan a valódi szükséglet szerint jelölje ki, s a törvényes szabályok szerint kevesbítse. A bizottmány ezen indítványt némely módosításokkal elfogadja. Winterstein közelebbről bebocsátkozik az adósságtörlesztés részleteibe, s azt hangsúlyozza, mikép szükséges, az államadósság kamataiban hátralékok végett, tetemes összeget állítni be a legközelebbi budgetben. Taschek úgy találja, hogy az a kötelezvénybirtokosok jogainak károsítása, ha az államadósság egyik neméből több váltatik be, mint a másikból, amint ez előbb történt. Plener pénzügyminiszter : Az eddigi vita lényegesen két mozzanatot foglalt magában, először az államdóssági kamatok hátralékának jelentékenyen növekedő terhét, az első hat évi elévülési határidő végének mindinkábbi közeledéséből ; másodszor a kormány felhívását, hogy a törlesztési terv szerint járjon el az egyes kölcsönnemeknél, s az előleges költségvetést is a szerint szerkeszsze. Az első kérdésre nézve azt hiszem, miszerint már Winterstein követ úr nyilatkozatából kitűnik, hogy ezen tárgy inkább volna helyén az államszükségletnek az államadósság kamatozása alkalmábóli tárgyalásánál. Ennélfogva azt hiszem, hogy ma, midőn csak megpendítés történt, s csupán az államadóssági bizottmány tisztelt tagjai által emeltetett ki, miszerint az ezek részéről történt megpendítés jogosult volt, de határozott indítvány nem létezik, nincs helyén további fejtegetésekbe bocsátkozni. Ami azonban a második pontot illeti, hogy a pénzügyminisztérium hivassék fel, miszerint „a minden évre benyújtandó államadóssági költségvetésbe, az államadósságnál a fedezetre megkívántató összegeket pontosan, minden egyes adósságnemre fennálló törvényes szabályok szerint iktassa be, s a kötelezvények bevásárlására kijelölt összegeket minden évben hátralék nélkül növeltesse és valósággal e czélra fordítsa,“ a dolog, miként emlékezem, következőleg áll. Már a múlt évi bizottmányi jelentésben a néhány államadóssági nemekbeni igen nagy törlesztés, amelyekhez arányban a más adósságnemekbeni törlesztés igen jelentéktelen összeggel maradt hátra a fejtegetés tárgya volt, s én már az akkori fejtegetésre a magas urak házában azon felvilágosítást adtam, hogy a differentia az illető adósságnemek tulajdonképeni tőkemennyiségeinek különböző felfogásából s a különböző számadási módozatból eredt, s hogy egyúttal intézkedtem, miszerint,az államadóssági bizottmány óhajtása szerint, a csekély differencia is megszüntessék, a fedezet pedig akként rendeztessék, amint óhajtották. A kormány nem fektet ugyan különös súlyt arra, várjon az újólagos felhívás álljon-e, vagy sem, azonban nekem úgy látszik, hogy veszít gyakorlati jelentőségéből , minthogy a kormány különben úgy járt el, s így nem létezhetik az ellentétesség iránt aggodalom, amennyiben a költségelőirányzat immár megfelelőleg berendezve s e szerint, az intézkedések is megtéve vannak. Azon ismételt felhívást, hogy valami megtéhessék, amit a felhívott a nélkül is megtesz már, nézetem szerint nem tartom szükségesnek; a magas házra kell bíznom, ha az ama felhívást mind e mellett is szükségesnek tekinti-e. Tudósító védelmezi a bizottmányi indítványt, mire az elfogadtatik. A legközelebbi indítvány szerint az ellenőrségi bizottmány a pénzügyigazgatást felszólíttatii óhajtja, miszerint a nemzeti bank iránti kötelezettség teljesítésére vagy az államjavak eladását kiterjeszsze, vagy alkotmányos után másnemű intézkedéseket tegyen. A bizottmány azon nézetben van, hogy ezen indítvány maradjon el, minthogy ezen kötelezettségek törvényesen és alkotmányszerűen állnak fenn, s ennélfogva a külön felszólítás feleslegesnek tűnik fel. Az ellenőrségi bizottmány következő indítványára nézve: „szólíttassék fel a pénzügyigazgatás, miszerint egy előlegezési ügyletet a nemzeti bankkal haladéktalanul bontson fel,“ szintén nem fejezheti ki a bizottmány beleegyezését, minthogy a pénzügyminiszter egy közlése szerint a künlevő előlegmaradék 1864-ik év végéig visszafizetendő. Winterstein követ azon csodálkozik, hogy a bizottmány az ellenőrségi bizottmány indítványát elejte, miután ő maga megengedi, hogy a pénzügyigazgatás eljárása a törvényes szabályok figyelem nélkül hagyása. Skene megengedi, hogy a bizottmány az ellenőrségi bizottmány s a minisztérium közti állásának egész komolyságát felismeri, de annak tárgyalási eredményével nincs megelégedve. Az ellenőrségi bizottmány indítványát tehát a következő szerkezetben fogja fel: „a pénzügyigazgatás felhivatik, hogy a nemzeti bankkali előlegezési üzletet, mint a bank-alapszabályok 62. §-sával ellenkezőt, feloldja.“ (Támogattatik ) Dr. Herbst védelmezi a bizottmányi indítványt. Plener pénzügyminiszter: A letétügylet már a bankkali szerződés megkötése előtt az új alapszabályok szentesítésében megköttetett, ennélfogva a bankalapszabályok 62-ik §-ának megsértéséről nem lehet szó. Minthogy továbbá az már e hó folytán el lesz intézve, épen nem látja át, mi czélja legyen a pénzügyigazgatás új felszólításának. Skene azt indítványozza, hogy e munkálat még egyszer a bizottmányhoz utasíttassék vissza. Kaiserfeld: A pénzügyminiszter a bizottmányban nem nyilatkozott ily tüzetesen, mint most, s ezért támogatja a bizottmányhoz való visszautasítást, ami el is fogadtatik. Az ellenőrségi választmány közelebbi javaslata oda megy ki, hogy a pénzügyigazgatást takarékosságra hívja fel. A bizottmány ellenzi ezen indítványt, mert ennek szükségessége már a feliratban kellőleg hangsúlyoztatok. A közelebbi javaslat, hogy a pénzügyminiszteri jll-dik osztály által kötött üzlet számadásai vizsgálat végett az ellenőrségi hatóság elé terjesztessenek, vita nélkül elfogadtatott. Az ellenőrségi bizottmány továbbá azt javasolja, hogy a pénzügyigazgatáshoz felszólítás intéztessék az iránt , miszerint a lombard-velenczei törlesztési alap jövedelme a fennálló szabályok szerint használtassák fel. A bizottmány nézete szerint a következő toldalék csatolandó ezen javaslathoz : „vagy ezen alap megszüntetése iránt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé.“ Herbst ellenzi ezen indítványt, s mellőztetését javasolja, mert általában ellene van ezen alap feloszlatásának. A toldalék szavazat útján elvettetik, s a bizottmányi javaslat első része elfogadtatik. Az ellenőrségi bizottmány közelebbi javaslata arra vonatkozik, hogy a földtehermentesítési alapok által a feleslegből beváltott földtehermentesítési kötvények kitöröltessenek és megsemmisíttessenek. A bizottmány nem szavaz ezen javaslat mellett, mert hogy a kezelésbe való avatkozás indokoltassék, azon esetnek kellett volna közbelépnie, melyben az állambiztosítók vétetnék igénybe. Ezen esetben nem a földtehermentesítési alap elkötelezéséről van szó, melyért az állam kezeskedett. Herbst azt törekszik bebizonyítani, miszerint a birodalmi tanácsnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a dologba avatkozni, s az ellenőrségi bizottmány javaslatának fenntartása mellett nyilatkozik. Plener pénzügyminiszter kimutatta, hogy az ellenőrségi bizottmány által tett intézkedés nemcsak nem bír gyakorlati értékkel, hanem teljesen alkalmas, zavarokat előidézni. Az ellenőrségi bizottmány legközelebbi és utolsó indítványa: A pénzügyigazgatást felszólítani, a már az előbbi évben hozott határozat folytán: „az államadóssági kötvényekben, melyek az ellenőrségi bizottmány ellenjegyzése alá nem esnek, ezt nyilvánossá tenni,“ miután a választm. javalja, elfogadtatik. A választm. az ellenőrségi bizottmány indítványaihoz még más önállókat csatol. Az első egy megkeresést illet a pénzügyminisztériumhoz, egy törvényjavaslatot az 5 és 6% kamatozó conventiós ezüst adóssági kötvényeknek ausztriai valutára önkénytes átszámítása iránt előterjeszteni. Ezen indítvány Taschek és Herbst urak által tett némely szak észrevételek után elfogadtatik. Továbbá indítványozza a bizottmány : „a pénzügyigazgatás eljárásában, mely szerint 1863-ban egyrészről nem minden, az állam birtokában lévő kötvényei az angol kölcsönnek és az első kibocsátású 1860. sorsjegyeknek adattak el, másrészről a részletes eladásból bejött összeg nem fordittatott a lntétmény-adósságok törlesztésére, az 1863. évi pénzügyi törvény VI. czikkének megsértése ismerhető fel.“ Gr. Kinsky Jenő az államadósságokról a könyvvezetés módját illustrálja, mely nem alkalmas, hogy az ellenőrséget könnyebbítse. Plener pénzügyminiszter: A 7-ik pont az 1863. évi pénzügyi törvény 6 ik czikkére vonatkozik, az abban foglalt határozatokra nézve, az angol kölcsönkötelezvények s a sorsolási kölcsön értékesítése, s illetőleg a bevétel hováforditása iránt az államadósság fedezésére. Ezen §-t az említett pénzügyi törvény 5. és 7 ikásával összefüggésben kell felfogni. Az 5. sz. feladata volt azon eszközöket kijelölni, melyek az akkori megállapított államdeficit fedezésére a pénzügyigazgatás rendelkezése alá adattak. Mindenekelőtt tehát az egyes adónemeknél a pótlékok felemelését tárgyalja, s a 6. §-ban arra megy át a törvény, hogy, mint második fedezési tételt, az 1860-iki angol és sorsjátékkölcsön kötelezvényeinek értékesítését említi meg; a 7. §. épen úgy az 1860. sorsjáték kötelezvények még el nem adott harmadik kibocsátásáról szól, miután ezen kötelezvények összes bevétele eszközül jelöltetik ki, mely által az államdeficitnek kell fedeztetnie. A 6. §. azon kötvényeket tárgyalja, melyek a rajta lévő letétadósságok tárgya voltak, s igy szól: „Az 1859. angol kölcsön és az 1860. sorsjáték kölcsön első kibocsátású kötelezvényei értékesitendők. Az ezen kötvényeket terhelő letéti adósságok helyesitéséből fenmaradt összeg a fentebbi ezér