Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)
1865-05-02 / 4512. szám
rencz nagy hazánkfiának a „Pesti Napló” húsvát első napi számában mondott szavai: „Mindig a fejedelmek voltak azok, kik mélyebb belátással és szigorúbb lelkiismeretességgel a magyar alkotmány ellen intézett rendeleteket visszavették, a sértett törvényeket helyre állították, s a nemzet bizalmát és reményét ismét felélesztették.“ ő Felsége egy negyed ötkor ezrek éljenzése közt távozott el körünkből, felejthetetlen emléket hagyván mindnyájunk szivében. R. lev. * A pesti vizvezetésből lehetne valami, még pedig ez év folytán, ha a városi hatóság komolyan akarná, vagy azoknak, kik komolyan akarják, szabad cselekvési tért engedne. Ám egy példa, hogy min múlik vagy törik meg a legjobb terv. Egy pesti gépész néhány hét előtt a vízvezetésre egy tervet adott be a városhoz, és engedélyt kért, hogy társaságot alapíthasson. Minden eddigi terveidnél olcsóbb, több vizet igér, s még ezen felül 20 év múlva az egész művet ingyen bocsátaná a város birtokába. És ezen embernek hosszasan várakozni kell a válaszra. Véleményünk szerint a várakoztatásra nem elegendő ok, hogy már van egy társulat, mely nem mozog, s a városnak is eszébe jutott az ügy élére állani, mert végre is a közönség csak azon vállalkozó iránt viseltetik részvéttel, ki leghamarabb s legkedvezőbb feltételek mellett létesíti a vízvezetést. Lapunk egy pár nap múlva közölni fogja az emlékiratot, melyet a folyamodó gépész a városhoz beadott. * A „Pest. Ltd.“ azzal a majdnem hihetetlen hirrel lep meg, hogy Feszi építész meg volna bízva elkészíteni tervét egy a leégett német színház helyére építendő bérháznak. Tartózkodunk minden további megjegyzéstől mindaddig, míg e szándék létezéséről bizonyos tudomásunk lesz, mert előttünk hihetetlennek tetszik az, hogy midőn a helytartóság meghagyása folytán a nemzeti színház számára kiszakítandó telek ügye szóba jött, s e teleknek az ország részére kárpótlás mellett átengedése terv és óhajtásként felmerült, ezt a város építkezéssel lehetetlenné akarná tenni; hihetetlen, hogy ha tervet készíttet, azt ne csőd utján készíttesse, s ne okult volna a vigadó építésén, mely ilyetén házi tervelés után két annyiba került, mint tervelve volt Vannak más okok is, melyekért e hirt képtelennek kell tartanunk, hanem még teljes tudomást szereznénk, csupán a fentebb mondottakra szorítkozunk, de egyszersmint felhasználjuk az alkalmat felszólítani a színház ügyében kinevezett országos bizottmányt, tegye meg a színház telke iránt a lépéseket, melyeket oly körülmények között, midőn ily hírek keletkezhetnek, tovább halasztani nem tanácsos.. . A minapában a „Kolozsvári Közlöny“ újdonságírója azt a hírt hozta, hogy ott egy járdát akarnak eszközölni. Mi megkérdeztük tőle, hogy történik ez az eszközlés. Most e kérdésünkért a következő ferdítéssel áll boszul. „A „P. N.“ újdondásza egy öngyilkos katonát kötél általi halálra ítél. Ezt a curiosumot csak azért hoztuk fel, mert nemrégiben ugyancsak a „P. N.“ újdondásza belekötött hírfüzérünk egyik kifejezésébe, pedig jól láthatta, hogy az egy hivatalos helyreigazításból betű szerinti idézés, tehát nem nekünk róható fel.“ Egyszerűen arra utasítjuk a tisztelt hírfüzérező urat, hogy olvassa el még egyszer azt az újdonságot, melynek élét így szeretné ellenünk fordítani, s ha elolvasta, és betűről betűre megnézve észrevette, hogy ott nem öngyilkos, de orgyilkos katonáról van szó, szíveskedjék tévedését saját közönsége előtt is bevallani. * A „Pol. “ írja, hogy Bécsben is kezdődik az adózók fizetni nem tudása, különösen a kisebb házak tulajdonosai nem képesek fizetni, s volt oly nap, melyen 60 ily kisebb épületet sequestráltak. * Kaiserfeld részére a díszpolgári oklevél, mint a grätzi „Telegrab“ írja, maholnap elkészül. A talapzat carrarai márványból góth stylben készült, gazdag lomb s másszerü ékitménynyel. A négy sarkon középkorilag stylisált négy párduc van csiszolt bronzból négy pajzsot tartva, melyek közül az egyiken a birodalom, a másikon Stájerország, a harmadikon Grátz, a negyediken a megtisztelt férfiú családi czímere látható. E talapzaton nyugszik a diplomát rejtő tok palisander-fából s arabeskekkel diszitve. A rajzolat, valamint az egész, grátzi iparosok műve. Az oklevél ó góth betűkkel van írva, s színekkel és arabeszkekkel gazdagon felczifrázva. * A Bécsi H. irja, hogy egy mysteriosus röpirat létezéséről értesül, melynek czélja és iránya a szlávokat, különösen a rutheneket felizgatni a magyarok ellen, és a magyar országos törvények megvetésével és az ország integritása megsemmisítésével arra bírni, hogy a birodalmi tanácsba menjenek be, „mert a birodalmi tanács a birodalom valamennyi szlávjainak egyetlen központja, ahol egyesülve keresztül vihetik nemzeti czéljaikat“ stb. Az igen fanatikus hangon írott röpirat lefoglalására, s eredetének kinyomozására, úgy hallani, a kir. helytartóság útján tett erélyes rendszabályoknak sikerült a röpirat legnagyob részét ismét beszedni; eredetére nézve pedig az mondatik, hogy az (ámbár szinteg Odessából vagy Bukarestből hozatott be 500 példányban) titokban az országban nyomatott. — Hódmező-Vásárhely. Folyó hó 27-én délután a legnagyobb szélvész alatt a városi lakosság rémületére a vészharangok kondultak meg tüzet jelentve, csakugyan a város közepén fekvő úgy nevezett Figuli korcsma nádteteje belöhrül, nem tudni miként égni kezdett, a mellette lakó Jerzabek Mihály kéményseprőmester egy segédjével egyszerre ott termett, és a tüzet keletkeztében szerencsésen eloltotta. — Ha ezen tűz lángra kap, akkor azon szélviharban ezen városnak ma csak hamva volna meg, hiszem tehát, hogy úgy a biztosítási társulatok, mint pedig a város tekintetes elöljárósága az ily tettet jutalmatlanul nem fogja hagyni — mert csak is nevezett kéményseprőmesternek köszönhető, hogy a szerencsétlenség elmaradt. Grossmann Ignátz: * A pesti állatkerti társulat módosított alapszabályait helybenhagyó kegy. kir. udvari rendelet tegnapelőtt érkezett le a magyar kir. helytartótanácshoz. * G a lá n th a i gr. Eszterházi György, cs. kir. főpálczamester, élete 84-ik évében apr. 27-kén meghalt. — F. évi ápril hó 30 -án megkezdődött a pesti lövöldében a rendes czéllövészet, ez alkalomkor jutalmat nyertek: szeglövéssel Koperly ur Wetzer urnak; négyes kör lövéssel dr. Obonyai ur magának; négyes kör lövéssel Krones ur magának; négyes kör lövéssel Koperly ur Wetzer urnak; négyes kör lövéssel: Krones ur Kimer urnak. * Baron Manó és Radvaner Simon, kik eddig Pest és Ó Buda között a társaskocsikkali közlekedést a pesti hídfő és Ó Buda között a téli idény alatt fenntartották, sz. k. Pest és Buda főváros tanácsaitól nyert engedély folytán, f. év május l-ső napjától Pest s a zugliget között 30 kmnyi dij mellett fognak közlekedni és ezen közlekedést különösen a zöldban mulatók kedvéért esti 10 óráig fenntartani. A zugligeti állomási hely a vasfürdő felett levő kútnál lesz.• Folyó évi ápril hó 24-ke éjszakáján 12 órakor Zentán Popovits István tanyájára kilencz puskával és pisztolylyal fegyverezett rabló rátört, ott a cselédséget megkötözte, a 77 éves beteg gazdát megkínozta, és tőle 17 db aranyat, 200 ftot osztr. értékben bankjegyet, és egy 200 ft osztr. ért. váltót elrabolt, másnap kora reggelen a helyszínen megjelenő városi kapitány Piskolits Ernő közdicséretű tapintatos és fáradhatlan eljárásának sikerült, a rablók kocsija által vert nyomon elindulva, hármat a rablók közül elfogni, kinek kettejét a káros cselédei, mint az éjjeli vendégeket azonnal felismerték, — a további vizsgálat folyamatban van, az elfogott tettesek felett a rögtönítélő bíróság fog ítélni. * A wiedeni rablógyilkosságra vonatkozólag írja az „Abendpost“ . Több bécsi lap érintette, hogy a wiedeni gyilkosság elkövetője alighanem a Melichar órás megöletésében is részes. Erre nézve meg kell jegyeznünk, hogy Bieringer ez utóbbi bűntett idején a garsteni fegyházban volt, s így közvetlen része abban semmi esetre sem lehet. Nincs is semmi támaszpont, mely e feltevést igazolná. A „N. Fr. Pr.“ szerint Obrist asszony szemlátomást javul, de csak nagy nehezen beszél, emlékező tehetsége pedig annyira megzavarodott, hogy a borzasztó eseményről eddigelé egy szóval sem ten említést. — Nemzeti színház. Műsorozat. Kedden: „Bánk bán “ Szerdán: „Fény árnyai.“ Csütörtökön: „Lammermoori Lucia.“ Pénteken: „Igaz barát “ Szombaton : „Próféta.“ Vasárnap: „Kisértet.“ * Szabadkáról tudósítják a „Sz. Hiradó“ t, hogy onnan néhány évvel ezelőtt egy jóhirben álló gazdaember leszármazott feleségével Szerbiába s Belgrád közelében egy útszéli csárdát bérlett ki. Rövid idő múlva tudósította rokonait, hogy dolgai nagyon jól folynak, s ennek bizonyságául 1000 ftot küldött Szabadkára elhelyezés végett, minek az lett a következménye, hogy TÁRCZA. Az Egyesült Államok elnökének rövid életrajza. Míg e nagy férfiúnak bővebb életírását veszi az olvasó, álljon itt kivonatosan életének néhány főbb mozzanata. Lincoln Ábrahám 1809-ben február 12-kén Hardin Countyban született. Apja, Tamás, és nagyapja, Ábrahám, Rockingham Countyból, Virginiából származtak. Ábrahám, a nagyapa, 1784-ben az indusok által megöletett, minek következtében fia, Tamás, az elhunyt elnök apja, elhagyatottságnak és nyomornak volt kitéve. 1806-ban házasságra lépett Nancy Hankssal, és három gyermekük születvén, a legidősebb, a leány, férjhez menetele után kevéssel meghalt, így meghalt egy fia, még kora gyermekségében. Ábrahám, a középső, testvér nélkül maradt. Szegény szülei nem adhattak neki fényes nevelést, csak kevés ideig járhatott egy elemi iskolába, s minthogy testre nézve már ifjú korában erős volt, atyjának erdőirtásoknál favágásban segített, körülbelül tíz évig. Később kereskedői könyvvivőséget vállalt, s 1832-ben egy önkénytes zászlóaljhoz szegődött az indusok ellen, hol, nagy csodálkozására, kapitánynyá lön, daczára annak, hogy alkalma nem volt tűzbe mehetni. A bevégzett hadjárat után követjelölt lett, de megbukott. Ekkor kereskedésbe kezdett, azonban nem nagy sikerrel. Társa szeszfulásra unszotá, mit Lincoln ellenzett, ellensége lévén minden szeszes italnak s a dohányzásnak. E végett súrlódásai valának, s társától elvált, de késő volt, mert az üzletből 1100 dollár adóssággal kellett távoznia. Ekkor postamesteri hivatalt vállalt Neusalemben, — egyszersmind a törvénytudományokat is tanulván, midőn éjjel időt lophatott magának. E megerőltetést csak ő viselhette el, edzett testével. Sebes futó volt, jó birkózó, a legkifejlettebb emberek egyike. Boxolásoknál rendesen őt választék bírónak. 1834 ben Illinoisban követté választották, mely tisztséget folyvást viselé 1836., 1838. és 1840-ben is. Igazságos, hajthatatlan szigorú jelleménél fogva mindenki által tisztelteték. Ez idő tájbanvett nőül egy Kentucky nőt, ki több gyermekkel ajándékozá meg. Majd ügyvéd lett. Gyorsan haladt pályáján előre, sorsa derülni látszik Itt kezdett először foglalkozni a politikával. 1846 ban a congressus követévé lön. 1848-ban a nemzeti conventio tagja lett. 1849-ben a senatusba kandidáltatok, de megbukott, s visszavonult egy időre, csendes magányában munkálkodni. 1854-ben tűnt fel ismét a politika mezején. 1860-ban nagy nehezen vihette ki egy párt elnökké választatását, miután a rabszolga kereskedés ellen folyton küzdött, s ez egy másik nagy pártnak érdekét sérti. Tudjuk, mikor kezdte a háborút ama nagy eszme, az „ember“ szabadsága kivitelére, s hogy azt dicsőségesen bevégezve, mily szerencsétlenül múlt ki. Azon befolyás jellemzésére, melyet a világ sorsára gyakorolt, s melynek következményeit már is kezdik nemzetek érezni, végszó gyanánt álljon itt e költemény: Nem gyászdal ez : dicsőség éneke! Boldog, kit sírba öntudat kisér. A szellemet, ha bálványt dönte le, Csak távolabb kor tudja, hogy mit ér? Idő visz sugárt, lassan száll a jég, Tavasz kell, mig a zűzt leejti ág .... Mig hálával porodra omlanék — Egy gyermekséget él át a világ! Kétszer szakított im az értelem A kábaság tanával bátoran : Homály borongott ájult lelkeken — A vakhit volt csak az, mi megfogan ! Csúfolva ég, a távolabb jövő, A kincs a szívből földre szórva ki..., Pokol játszott néppel, mint cselszövő — A fennmaradt jót is lerontani! Pogány ajak álistent hirdetett, Oltárokon nem égett tiszta láng, Őrült mámorba fűlt a szeretet, Dobzódás közt élt kéjencz és falánk. Arany csillant Egyptom templomán, Saulról beszélt a márvány boltozat..... A sejtés támad. Észbe fogja egy, Tovább adja a szó, a lehelet ! Majd kételyt űzve más hazákba megy : Tudattá lesz — elfojtni nem lehet. Mi embernek nyugalmat hozhata — S buzgó, magasztos érzelemre készt : A keresztyénség Üdvtelt szózata, A Megváltóban lelt kifejezést. — Első szakítás az isten miatt .... Itt még az ember, itt az úri kény! Anyák raboknak szülének fiai — Gyalázat volt a nyert csaták hírén. Az öt világrész itta bú között A neki nyújtott keserű pohárt, És lelke a bilincsben megtörött — Nem, — elfajult s hóditókat csodált! Ott vágyait nyomák le. Hajd! emitt A bambus, lankadt testét üldözé! Vas zúzta torkát és dolgos kézit Sebekkel tartá a bús aroz fölé. Családi élte gúny volt. A fiú Azt tette, a mit apja — vérezőn!. . . Alig hogy csendes fészkéből kibú : Baromként dolgozott már a mezőn. — Kinek ? . . Másnak! .. Miért ? . . A nyomorért! Ki ad kínzásra nektek ily jogot, Mely annyi könyet sajtolt, annyi vért, Mely hőkebelre annyi gyászt hozott ? Az önzés, ez a bűnös sugalat! Élet nem számos — csupán az erő ... S porladva, midőn a kin megszakad — Az örök szender volt csak jótevő! Mit mondjak, hol a szellem sújtva van ? Hány Tantalus esd szabad hang után? A szem keres egy pontot nyugtalan, Látunk reményt, de ábránd az csupán! Jobblét derűje, pallos villanás, Egymást váltják fel távol látkörön.. . Aztán soká, soká, hogy mit se láss: Ej lesz, melynek harmatja — könyözön! Az uj föld most a vénebbnek kiált : Egy szírt lezúzva, a mely gát vala!.. . Lincoln a népből mint vezér kivált_ A vad szigor megrontva általa. Igen — széttépted a nyűg szálait : Neved magába zárja a babért; Mily végzet mégis ! . . . embertársaid Mert megmented, lesujtanak azért! S mit ért vele a gyilkos szolga-kéz iu milliókból csak küldött valál ? ’ 22-"». «»81».*» -MM dJT “""MiMikra «áll Felkel sírjából áldva a halott Téged, ki ily dicső eszmét kivitt: Ameg,4 5nekailtia,enta Te embert adtál méltót, élni itt. BALOGH ZOLTÁN, többen megkívánták azt a jó állapotot s készültek, hogy majd kimennek Szerbiába az Eldoradóba. Most azonban legközelebb meghallották, hogy azon jó állapotnak rémitő bűntett a forrása. A csárdás ugyanis feleségének segítségével egy náluk megszállott gazdag szerbet gyilkolt meg s annak a tüszőjéből kerítette azt az ezer forintot is, melyet Szabadkára küldött. A bűntettnek végre nyomára jöttek s a két gonosztevőt felakasztották. Ez eset aztán nagyon elvette az emberek kedvét a kivándorlástól. Nemzeti mividái. Május 2-ára v.an kitűzve: „BANK BAN.“ Eredeti nagy opera 3 felv . Távirati tudósítás a bécsi börzéről ápril 30-ról. 5° D- metallique . . . . 71 95. Nemzeti kölcsön . ... 75 90. Bankrészvény . . . 801. .. Hitelintézet . . . 186. 20. Londoni váltók . . . 108. 30. Ezüst . . . 106. 50 Arany . . . 5. 12*/*. Angolország. A „Globe“ és a „Pali Mail Gazette“ elsők a londoni lapok közül, melyek az amerikai elnök meggyilkoltatásáról nyilatkoznak. „Azon nap óta — mond a „Pali Mail Gazette“ — mikor IV. Henrik Ravaillac által leszaratott, soha gonoszabb, vagy iszonyítóbb, vagy gyászosabb eset nem történt e földön, mint Lincoln elnök meggyilkolása. A veszteség nemcsak az Egyesült Államokra, de ránk nézve is leirhatlanul nagy. Lincoln úr négy év óta teljesítette a legnehezebb kötelességeket, melyek valaha emberre hárultak, nem oly modorban ugyan, mely a külsőségekben gyönyörködő képzeletet kápráztatja, de oly alapos ítélő tehetséggel és józansággal, melyet nem lehet túlbecsülni. A legjobb barátunk volt. Ő soha sem adta magát oda ama gonosz és eszelős kevesbségnek, mely Amerika és Anglia közt minden áron ellenségeskedést igyekezett előidézni, ő soha nem mondott vagy írt rólunk csak egy barátságtalan szót is. Bajos volna megmutatni, hogy Lincoln úr csak egy ballépést is tett volna fontos hivatalviselésében. Ő elhunyt, s a legközelebb négy év alatt Johnson András lesz a legnagyobb hatalmasság e földön, a czárt talán kivéve. A csapás nagysága kimérhette. az átkot érdemlő bűn czinkosait hasztalan találgatni. A tett maga oly ocsmány, s annyira vészteljes mind Éjszak, mind Dél, mind Európa érdekeire nézve, miszerint csak örült vagy ördög követhette el. — Ha legkisebb ok lesz is ama gyanúra, hogy a déli főnökök legtávolabbról is részesei voltak e borzasztó bűnnek, úgy az ügy, melyet ők képviselnek, örökre kárhoztatva lesz, s igazolva a legsúlyosb vád is, mely valaha ellenük felhozatott. Az emberi természet becsületéért hinni akarjuk, hogy valamely nyomorult egyén követte el e bűnt, kinek nem volt elég értelme és higgadtsága a következményeket egész terjedelmükben megfontolni. A Seward úr ellen intézett merény a dolgot még meglepőbbé, s még iszonyúbbá teszi. Az ő állása nem volt oly jelentékeny, mint Lincoln úré, s ő nem is bírta hasonló mértékben rokonszenvünket, de orgyilkossággal szemközt minden más indulatnak el kell némulni. — Mi őszintén akarjuk remélni, hogy Seward úr fel fog gyógyulni. Bárki volt is e bűntényekkel akár közvetve, akár közvetlenül összefüggésben, véleményünk szerint olyasmit követett el, ami ezrek életébe kerülhet, és milliókat ejthet nyomorba. A czinkos vagy czinkosok sok ivadékon át első helyet foglalandnak el az emberi nem leggonoszabb ellenségei közt.“ Még erélyesebben és rokonszenvesebben nyilatkozik a „Globe.“ „A hit — úgymond — melyet ma Amerikából közlünk, iszonyt fog kelteni az egész országban. Lincoln elnök orgyilkos kéztől esett el. Seward államtitkár is meg lön támadva, s élete megmentését nem reményti senki. Épen mikor a háború vége felé közelgett, öt nappal Lee tábornok fegyverletétele után, rontottak az orgyilkosok áldozataikra. Sumner Károly megtámadója csak furkós botot használt. Lincoln úr orgyilkosa halálosabb fegyverrel élt. Az elsőnek nem sikerült gyilkolni, a második merénye nagyon is sikeres volt. E nagy csapás nagyságát és mélységét Amerikára és Európára nézve még nem lehet kimérni. Lincoln úr dicsőséggel állott ki egy nagyszerű tűzpróbát. — ő még ellenségeitől is tiszteletet csikart ki, legalább innen a tengeren. — Ők kénytelenek voltak akaratlanul is csodálni szilárdságát, becsületességét, méltányosságát és éles látását. Ő azt, amit kötelességének hitt, léleknagysággal igyekezett tejesíteni és teljesítette. Ő soha sem akart bárkin is boszut állani. Külországok iránti magaviseletében és nyilatkozataiban oly helyes nézeteket fejtett ki, s oly méltányos hangon szólt, mely őt nagy mértékben kitüntette Amerika elnökei közt. Egy gyáva orgyilkos épen ama pillanatban lőtte őt hátulról a színházban agyon, mikor az ügy, melyért fáradott, diadalmaskodni készült, s már már béke szállott a szétszaggatott és vérző amerikai szárazföldre, őt meggyilkolni könnyű volt, mert őrök nélkül szokott járni. Mondva volt, hogy az orgyilkolás ellenkezik az amerikai jellemmel, mintha e jellem gyökeresen különböznék más világrészek lakosainak jellemétől. Az a féktelen jogtapadás, mely New York megkísérlett felgyújtását okozta, 8 a Canadába menekült confederáltakat arra késztette, hogy Vermontban fejbenjáró bűntetteket kövessenek el, most az állam fejét érte, 8 életétől fosztotta meg őt. Mikép remélhették a nyomorult orgyilkosok, hogy ügyöket ocsmány gyilkosság által elősegítendik, bajos elképzelni, s az ember borzadva gondol ez iszonyatos bűn lehető következményeire. Ha e tettet Dél követte el — mit, amig bebizonyítva nem lesz , nem vagyunk képesek hinni — úgy a lehető leggonoszabb politikát választotta. És ámbár a bűntett, amint látszik, magánkéz által volt végrehajtva, mely a hoszúállást a veszett ügyért magára vállalta, hasztalan segélyezés volna szemet hunyni ama körülményre, miszerint e tettet könnyen egy államcsíny minden következményei kísérhetik. Ki mondhatja meg, minő bűnözön áradhat el belőle ? Mi még mit sem tudunk arról, minő indulatokat riaszthatott fel e bűntett Éjszak népénél. De mindenesetre ők is emberek, mint a föld több lakói, s úgy lehet, nem elég bölcsek és higgadtak, miszerint a boszúállástól tartózkodjanak. Bármi nagy sebet ejtett is, azonban egy ismeretlen örült az Egyesült Államok népén Lincoln úr meggyilkolása által, ha az amerikaiak elég ildommal vagy hideg vérrel bírnak, boszosukat a gyilkosok megbünhösztésére szorítandják. Oly próbált köztisztviselő elvesztése után, mint amilyen Lincoln volt, talán az a legnagyobb csapás, hogy Johnson András úr lesz utódja, kinek alelnöki magaviseletében egyátalában sem illem, sem méltóság nem volt. Ha csak Johnson úr nem hasonlít a mi Hat herczegünkhöz (az angol történelem ismerői tudják, hogy V. Henrik, Anglia nagy királya, Wales herczeg korában igen kicsapongó életet élt, s a legaljabb jellemű czimborákkal társalgott), vagy ha le nem mond azon állásról, melynek kötelességeit, úgy látszik, nem képes teljesíteni, úgy az ő kormánya nem nyújt kellemes kilátást. Nem igen valószínű, hogy ő ki fogja Lincoln urat pótolhatni. A jövő mindazáltal minden gyantáson túljárhat. Mi részünkről csak őszinte fájdalmunkat fejezhetjük ki , hogy tengerentúli véreink ily gonoszul fosztattak meg ama férfiútól, ki ezentúl a legjobb és legbecsületesebb amerikai elnökök sorában fog ragyogni.“ Ezek természetesen mind igen szép szavak , de ezek az apotheosis-félék minden esetre különösen veszik ki magukat az angol lapokban, melyek négy hosszú éven át feszítették kínpadra a létéért küzdő uniót — Senkinek nem jut eszébe bárkit is Európában egyenes és szántszándékos bűnrészességgel vádolni e leggaládabb orgyilkosságban, mely az emberi nem évlapjait valaha fertőztette. De ha végig tekintünk ama leirhatlanul ocsmány szerepen, melyet Angliában a kormány, a parliament, a sajtó, a nemzet legtekintélyesebb, s társadalmi állásuknál fogva legnagyobb , legdöntőbb befolyású osztályok, sőt maguk a törvény és alkotmány őrei, Angolország hírhedt birái játszottak, ha megemlékezünk ama magasztalokra, melyek a leggaládabb és legmenthetlenebb lázadásra halmoztattak, ama bujtogatásokra, melyek a vonagló köztársaság kinait nevelték és meghoszszabbitották, s melyek a déli „chivalry“ őshonából, Angliából eredve, a gyöngébb fejüekkel és kevésbé rész akaratunkkal könnyen elhitetheték a déli lázadás ügyének szentségét, s melyek ennélfogva igen alkalmasak valának ily fattyú Harmodius és fattyú Aristogeiton-féle jellemeket dühös boszára gyulasztani, — ha továbbá eszünkbe jut, hogy a szabad államok népe úgy volt felmutatva, mégpedig a miniszteri padokról is, mint egy gyülevész söpredék, a kormány úgy, mint egy bárgyú, önző, aljas jellemű emberekből álló clique, hogy Russell gróf még alig néhány hét előtt is ismételve őlt, adhatott-e oly diszt a korán, Hogy eltakarjon szégyenfoltokat ? ’ kijelentette, mikép Dél szabadságért és függetlenségért, Éjszak pedig uralomért harczol, —• ha eszünkbe jutnak a kalózhajók, a fegyverek, a kölcsönök, a minden néven nevezendő hadi készletek, melyekkel a nagy köztársaság ellenségei a déli lázadókat a kormány saját szemei alatt segítették ; — ha mindezeket végig gondoljuk, úgy teljes lehetetlennek tartjuk Angliát e véres catastrophban az erkölcsi felelősség alól felmenteni. A roppant rémülés, mely e gyászeset hírére egész Angliát elfogta, mely a kereskedésben,a pénzviszonyokban stb.oly óriási megrendüléseket okozott, bűnös öntudatra mutat, s magának a sajtónak hirtelen megjuhászodása és majdnem természetellenes visszariadása oly bűntől, melynek ősforrását az angol uralkodó osztályok rendszeres és hidegvérű bújtatásaiban lehet feltalálni, nem egyéb, mint egy zavarba esett lélekismeret bűnös vallomása. Anglia kétségkívül nem bérlett gyilkosokat Lincoln és Seward urak ellen, de Anglia szította azt a tüzet és tüzelte fel azt a fanatismust, mely a föld legszabadabb országának szeplőtlen főtisztviselőjét zsarnokká bélyegezte, az orgyilkost pedig önmagát feláldozó erényes polgárrá, s a déli „szabadság“ boszólójává szentelte. Az alsóház tagjai, pártkülönbség nélkül, következő részvét-nyilatkozatot adtak át ápr. 26- kan az amerikai követnek, Adams úrnak. „Alul írottak, tagjai a britt alsóháznak, legmélyebb iszonynyal és fájdalommal értesültünk, mikép az éjszak-amerikai Egyesült államok elnöke erőszak által meg lön fosztva életétől, s mi e szomorú esemény feletti fájdalmas részvétünket óhajtjuk az amerikai követnek kijelenteni, valamint reményünket és bizalmunkat ama nagy ország jövőjéhez, mely — amiben legkisebb kétségünk sincsen — htt fenntartója lesz egy felvilágosult szabadságnak és a békés viszonyoknak, úgy ezen, mint minden más országgal. Kelt Londonban, április 26. 1865. (Következnek az aláírások.) III. Napoleon Cobden halála következtében ápril 20-kan sajátkezű levelet intézett Cobden Károly úrhoz, az elhunytnak fivéréhez, melyben emezt felkéri, tudatná az özvegygyel a császár őszinte részvétét a jeles férfiú halála felett. Napoleon herczeg még apr. 4-kén hasonló tartalmu levelet küldött magának az özvegynek. London, apr. 26. (este.) A sürgöny, melyben Stanton hadügyminiszter, Éjszak-Amerika londoni követét, Adams urat, Lincoln meggyilkoltatásáról értesíti, következőleg hangzik : Sir ! Szomorú kötelességem, önt értesíteni hogy tegnap este ő excellentiája, Lincoln Ábrahám, az Egyesült Államok elnöke,mintegy 10 és 9, órakor, magánpáholyában, a Ford színházban, a városban meglövetett. Mintegy 8 órakor kisére az elnök nejét a színházba. Még egy más hölgy és egy úr is volt vele a páholyban. Körülbelől 10 és 9 órakor, a szünet alatt, lépett be a gyilkos a páholyba, mely előtt őr nem állott, s gyorsan sietett az elnök háta mögé, s egy pisztolyt sütött ki a feje mellett. A golyó a koponya hátulsó részébe forródott, s majdnem egészen keresztül hatott a fejen. A gyilkos a páholyból a színpadra ugrott, és kiálta : „Sicsempertyrannis!“ kezében kést vagy tőrt forgatott, s így kiszökött a színházból. A lövés után az elnök eszméletlenül bukott földre, s ma reggel 7 óráig, utolsó lélegzetéig, ezen állapotban maradt. Ugyanazon időben, amidőn a színházban ezen gyilkosság történt, egy más orgyilkos Seward úr lakásának ajtaja előtt jelent meg, s azon ürügy alatt, hogy az orvostól gyógyszert hoz, a harmadik emeleti szobába ment, hol a beteg feküdt. Itt Seward Frigyes úrral találkozott, kinek fejére nagyot ütött, több helyütt megsebesítő, s koponyáját két helyen bezúzta. A sebek halálosak. Innen Seward szobájába rohant, ahol a beteg mellett leánya és egy ápoló virasztottak. A gyilkos erre késsel vagy tőrrel két nagy sebet ejtett Seward nyakán, és két sebet arczán. E pillanatban Seward őrnagy, az államtitkár legidősb fia,és egy szolga, segítségére siettek. Ezek is sebet kaptak a küzdelemben,de a gyilkos megmenekült. Bár e sebek által valamelytér vagy nemesebb véredény nem metszettén keresztül, mindazáltal vérvesztés miatt a sebesült sokáig eszméletlenül maradt. Némi remény van rá, hogy élete megmenthető lesz. Az elnök halála után az eset azonnal bejelentetett Johnson alelnöknek, aki történetesen a városban volt, s akiremost az elnöki tisztség átmegy. Ma fogja hivatalát átvenni. Az elnök gyilkosa felfedeztetett, és bizonyítékok kerültek napfényre, hogy e borzasztó bűntény csak egy előre tervezett összeesküvésnek eredménye, amit a lázadók azon ürügy alatt szerveztek, hogy a déli tartományokért buszút álljanak, s azon