Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-02 / 4512. szám

rencz nagy hazánkfiának a „Pesti Napló” húsvát első napi számában mondott sza­vai: „Mindig a fejedelmek voltak azok, kik mélyebb belátással és szigorúbb lel­kiismeretességgel a magyar alkotmány ellen intézett rendeleteket visszavették, a sértett törvényeket helyre állították, s a nemzet bizalmát és reményét ismét fel­élesztették.“ ő Felsége egy negyed öt­kor ezrek éljenzése közt távozott el kö­rünkből, felejthetetlen emléket hagyván mindnyájunk szivében. R. lev. * A pesti vizvezetésből lehetne valami, még pedig ez év folytán, ha a városi hatóság komo­lyan akarná, vagy azoknak, kik komolyan akar­ják, szabad cselekvési tért engedne. Ám egy pél­da, hogy min múlik vagy törik meg a legjobb terv. Egy pesti gépész néhány hét előtt a vízve­­zetésre egy tervet adott be a városhoz, és enge­délyt kért, hogy társaságot alapíthasson. Minden eddigi terveidnél olcsóbb, több vizet igér, s még ezen felül 20 év múlva az egész művet ingyen bocsátaná a város birtokába. És ezen embernek hosszasan várakozni kell a válaszra. Vélemé­nyünk szerint a várakoztatásra nem elegendő ok, hogy már van egy társulat, mely nem mo­zog, s a városnak is eszébe jutott az ügy élére állani, mert végre is a közönség csak azon vál­lalkozó iránt viseltetik részvéttel, ki leghama­rabb s legkedvezőbb feltételek mellett létesíti a vízvezetést. Lapunk egy pár nap múlva közölni fogja az emlékiratot, melyet a folyamodó gépész a városhoz beadott. * A „Pest. Ltd.“ azzal a majdnem hihetetlen hirrel lep meg, hogy Feszi építész meg volna bíz­va elkészíteni tervét egy a leégett német szín­ház helyére építendő bérháznak. Tartózkodunk minden további megjegyzéstől mind­addig, míg e szándék létezéséről bizonyos tudomásunk lesz, mert előttünk hihetetlennek tetszik az, hogy mi­dőn a helytartóság meghagyása folytán a nem­zeti színház számára kiszakítandó telek ügye szóba jött, s e teleknek az ország részére kár­pótlás mellett átengedése terv és óhajtásként fel­merült, ezt a város építkezéssel lehetetlenné akarná tenni; hihetetlen, hogy ha tervet készít­tet, azt ne csőd utján készíttesse, s ne okult vol­na a vigadó építésén, mely ilyetén házi terve­lés után két annyiba került, mint tervelve volt Vannak más okok is, melyekért e hirt képtelen­nek kell tartanunk, hanem még teljes tudomást szereznénk, csupán a fentebb mondottakra szo­rítkozunk, de egyszersmint felhasználjuk az al­kalmat felszólítani a színház ügyében kinevezett országos bizottmányt, tegye meg a színház telke iránt a lépéseket, melyeket oly körülmények között, midőn ily hírek keletkezhetnek, tovább halasztani nem tanácsos.. . A minapában a „Kolozsvári Közlöny“ új­­donságírója azt a hírt hozta, hogy ott egy jár­dát akarnak eszközölni. Mi megkér­deztük tőle, hogy történik ez az eszközlés. Most e kérdésünkért a következő ferdítéssel áll boszul. „A „P. N.“ újdondásza egy öngyilkos katonát kötél általi halálra ítél. Ezt a curiosumot csak azért hoztuk fel, mert nem­ré­giben ugyancsak a „P. N.“ újdondásza belekö­tött hírfüzérü­nk egyik kifejezésébe, pedig jól láthatta, hogy az egy hivatalos helyreigazítás­ból betű szerinti idézés, tehát nem nekünk ró­ható fel.“ Egyszerűen arra utasítjuk a tisztelt hírfüzé­­rező urat, hogy olvassa el még egyszer azt az újdonságot, melynek élét így szeretné ellenünk fordítani, s ha elolvasta, és betűről betűre meg­nézve észrevette, hogy ott nem öngyilkos, de orgyilkos katonáról van szó, szíveskedjék tévedését saját közönsége előtt is bevallani. * A „Pol. “ írja, hogy Bécsben is kezdődik az adózók fizetni nem tudása, különösen a kisebb házak tulajdonosai nem képesek fizetni, s volt oly nap, melyen 60 ily kisebb épületet seques­­tráltak. * Kaiserfeld részére a díszpolgári oklevél, mint a grätzi „Telegrab“ írja, maholnap elké­szül. A talapzat carrarai márványból góth styl­­ben készült, gazdag lomb s másszerü ékitmény­­nyel. A négy sarkon középkorilag stylisált négy párduc van csiszolt bronzból négy pajzsot tart­va, melyek közül az egyiken a birodalom, a má­sikon Stájerország, a harmadikon Grátz, a ne­gyediken a megtisztelt férfiú családi czímere látható. E talapzaton nyugszik a diplomát rejtő tok palisander-fából s arabeskekkel diszitve. A rajzolat, valamint az egész, grátzi iparosok mű­ve. Az oklevél ó góth betűkkel van írva, s szí­nekkel és arabeszkekkel gazdagon felczifrázva. * A Bécsi H. irja, hogy egy mysteriosus röp­­irat létezéséről értesül, melynek czélja­ és iránya a szlávokat, különösen a rutheneket felizgatni a magyarok ellen, é­s a magyar országos törvé­nyek megvetésével és az ország integritása megsemmisítésével arra bírni, hogy a birodalmi tanácsba menjenek be, „mert a birodalmi ta­nács a birodalom valamennyi szlávjainak egyet­len központja, a­hol egyesülve keresztül vihetik nemzeti czéljaikat“ stb. Az igen fanatikus han­gon írott röpirat lefoglalására, s eredetének ki­nyomozására, úgy hallani, a kir. helytartóság útján tett erélyes rendszabályoknak sikerült a röpirat legnagyob részét ismét beszedni; erede­tére nézve pedig az mondatik, hogy az (ámbár szinteg Odessából vagy Bukarestből hozatott be 500 példányban) titokban az országban nyo­matott. — Hódmező-Vásárhely. Folyó hó 27-én délután a legnagyobb szélvész alatt a városi lakosság ré­mületére a vészharangok kondultak meg tüzet je­lentve, csakugyan a város közepén fekvő úgy nevezett Figuli korcsma nádteteje belöhrül, nem tudni miként égni kezdett, a mellette lakó Jerzabek Mihály kéményseprőmester egy segéd­jével egyszerre ott termett, és a tüzet keletkezté­­ben szerencsésen eloltotta. — Ha ezen tűz láng­ra kap, akkor azon szélviharban ezen városnak ma csak hamva volna meg, hiszem tehát, hogy úgy a biztosítási társulatok, mint pedig a város tekintetes elöljárósága az ily tettet jutalmatla­nul nem fogja hagyni — mert csak is nevezett kéményseprőmesternek köszönhető, hogy a sze­rencsétlenség elmaradt. Grossmann Ignátz: * A pesti állatkerti társulat módosított alap­szabályait helybenhagyó kegy. kir. udvari ren­delet tegnapelőtt érkezett le a magyar kir. hely­tartótanácshoz. * G a l­á n t­h a i gr. Eszterházi György, cs. kir. főpálczamester, élete 84-ik évében apr. 27-kén meghalt. — F. évi ápril hó 30 -án megkezdődött a pesti lövöldében a rendes czél­lövészet, ez alka­lomkor jutalmat nyertek: szeglövéssel Koperly ur Wetzer urnak; négyes kör lövéssel dr. Obo­­nyai ur magának; négyes kör lövéssel Krones ur magának; négyes kör lövéssel Koperly ur Wetzer urnak; négyes kör lövéssel: Krones ur Kimer urnak. * Baron Manó és Radvaner Simon, kik eddig Pest és Ó Buda között a társaskocsikkali köz­lekedést a pesti hídfő és Ó Buda között a téli idény alatt fenntartották, sz. k. Pest­ és Buda főváros tanácsaitól nyert engedély folytán, f. év május l-ső napjától Pest s a zugliget között 30 kmnyi dij mellett fognak közlekedni és ezen köz­lekedést különösen a zöldban mulatók kedvéért esti 10 óráig fenntartani. A zugligeti állomási hely a vasfürdő felett levő kútnál lesz.­­• Folyó évi ápril hó 24-ke éjszakáján 12 óra­kor Zentán Popovits István tanyájára kilencz puskával és pisztolylyal fegyverezett rabló rá­tört, ott a cselédséget megkötözte, a 77 éves beteg gazdát megkínozta, és tőle 17 db aranyat, 200 ftot osztr. értékben bankjegyet, és egy 200 ft osztr. ért. váltót elrabolt, másnap kora reg­gelen a helyszínen megjelenő városi kapitány Piskolits Ernő közdicséretű tapintatos és fárad­­hatlan eljárásának sikerült, a rablók kocsija ál­tal vert nyomon elindulva, hármat a rablók közül elfogni, kinek kettejét a káros cselédei, mint az éjjeli vendégeket azonnal felismerték, — a to­vábbi vizsgálat folyamatban van, az elfogott tettesek felett a rögtönítélő bíróság fog ítélni. * A wiedeni rablógyilkosságra vonatkozólag írja az „Abendpost“ . Több bécsi lap érintette, hogy a wiedeni gyilkosság elkövetője alighanem a Melichar órás megöletésében is részes. Erre nézve meg kell jegyeznünk, hogy Bieringer ez utóbbi bűntett idején a garsteni fegyházban volt, s így közvetlen része abban semmi esetre sem lehet. Nincs is semmi támaszpont, mely e feltevést igazolná. A „N. Fr. Pr.“ szerint Obrist asszony szemlátomást javul, de csak nagy ne­hezen beszél, emlékező tehetsége pedig annyira megzavarodott, hogy a borzasztó eseményről eddigelé egy szóval sem ten említést. — Nemzeti színház. Műsorozat. Kedden: „Bánk bán “ Szerdán: „Fény árnyai.“ Csütör­tökön: „Lammermoori Lucia.“ Pénteken: „Igaz barát “ Szombaton : „Próféta.“ Vasárnap: „Ki­sértet.“ * Szabadkáról tudósítják a „Sz. Hiradó“ t, hogy onnan néhány évvel ezelőtt egy jóhirben álló gazda­ember leszármazott feleségével Szer­biába s Belgrád közelében egy útszéli csárdát bérlett ki. Rövid idő múlva tudósította rokonait, hogy dolgai nagyon jól folynak, s ennek bizony­ságául 1000 ftot küldött Szabadkára elhelyezés végett, minek az lett a következménye, hogy TÁRCZA. Az Egyesült Államok elnökének rövid életrajza. Míg e nagy férfiúnak bővebb életírását veszi az olvasó, álljon itt kivonatosan életének néhány főbb mozzanata. Lincoln Ábrahám 1809-ben február 12-kén Hardin Countyban született. Ap­ja, Tamás, és nagyapja, Ábrahám, Rockingham Countyból, Virginiából származtak. Ábrahám, a nagyapa, 1784-ben az indusok által megöletett, minek következtében fia, Tamás, az elhunyt el­nök apja, elhagyatottságnak és nyomornak volt kitéve. 1806-ban házasságra lépett Nancy Hankssal, és három gyermekük születvén, a leg­idősebb, a leány, férjhez menetele után kevéssel meghalt, így meghalt egy fia, még kora gyer­mekségében. Ábrahám, a középső, testvér nél­kül maradt. Szegény szülei nem adhattak neki fényes nevelést, csak kevés ideig járhatott egy elemi iskolába, s minthogy testre nézve már ifjú korában erős volt, atyjának erdőirtásoknál favá­gásban segített, körülbelül tíz évig. Később ke­reskedői könyvvivőséget vállalt, s 1832-ben egy önkénytes zászlóaljhoz szegődött az indusok el­len, hol, nagy csodálkozására, kapitánynyá lön, daczára annak, hogy alkalma nem volt tű­zbe mehetni. A bevégzett hadjárat után követjelölt lett, de megbukott. Ekkor kereskedésbe kez­­dett, azonban nem nagy sikerrel. Társa szesz­­fulásra unszotá, mit Lincoln ellenzett, ellen­sége lévén minden szeszes italnak s a dohány­zásnak. E végett súrlódásai valának, s társától elvált, de késő volt, mert az üzletből 1100 dol­lár adóssággal kellett távoznia. Ekkor posta­­mesteri hivatalt vállalt Neusalemben, — egy­szersmind a törvénytudományokat is tanulván, midőn éjjel időt lophatott magának. E megeről­tetést csak ő viselhette el, edzett testével. Se­bes futó volt, jó birkózó, a legkifejlettebb embe­rek egyike. Boxolásoknál rendesen őt választék bírónak. 1834 ben Illinoisban követté választották, mely tisztséget folyvást viselé 1836., 1838. és 1840-ben is. Igazságos, hajthatatlan szigorú jelleménél fogva mindenki által tisztelteték. Ez idő tájban­vett nőül egy Kentucky nőt, ki több gyermekkel ajándékozá meg. Majd ügy­véd lett. Gyorsan haladt pályáján előre, sorsa derülni látszik Itt kezdett először foglalkozni a politikával. 1846 ban a congressus követévé lön. 1848-ban a nemzeti conventio tagja lett. 1849-ben a senatusba kandidáltatok, de megbukott, s visszavonult egy időre, csendes magányában munkálkodni. 1854-ben tűnt fel ismét a politika mezején. 1860-ban nagy nehezen vihette ki egy párt elnökké választatását, miután a rabszolga kereskedés ellen folyton küzdött, s ez egy má­sik nagy pártnak érdekét sérti. Tudjuk, mikor kezdte a háborút ama nagy eszme, az „ember“ szabadsága kivitelére, s hogy azt dicsőségesen bevégezve, mily szerencsétlenül múlt ki. Azon befolyás jellemzésére, melyet a világ sorsára gyakorolt, s melynek következményeit már is kezdik nemzetek érezni, végszó gyanánt álljon itt e költemény: Nem gyászdal ez : dicsőség éneke! Boldog, kit sírba öntudat kisér. A szellemet, ha bálványt dönte le, Csak távolabb kor tudja, hogy mit ér? Idő visz sugárt, lassan száll a jég, Tavasz kell, mig a zűzt leejti ág .... Mig hálával porodra omlanék — Egy gyermekséget él át a világ! Kétszer szakított im az értelem A kábaság tanával bátoran : Homály borongott ájult lelkeken — A vakhit volt csak az, mi megfogan ! Csúfolva ég, a távolabb jövő, A kincs a szívből földre szórva ki..., Pokol játszott néppel, mint cselszövő — A fennmaradt jót is lerontani! Pogány­ ajak álistent hirdetett, Oltárokon nem égett tiszta láng, Őrült mámorba fűlt a szeretet, Dobzódás közt élt kéjencz és falánk. Arany csillant Egyptom templomán, Saulról beszélt a márvány boltozat..... A sejtés támad. Észbe fogja egy, Tovább adja a szó, a lehelet ! Majd kételyt űzve más hazákba megy : Tudattá lesz — elfojtni nem lehet. Mi embernek nyugalmat hozhata — S buzgó, magasztos érzelemre készt : A keresztyénség Üdvtelt szózata, A Megváltóban lelt kifejezést. — Első szakítás az isten miatt .... Itt még az ember, itt az úri kény! Anyák raboknak szülének fiai — Gyalázat volt a nyert csaták hírén. Az öt világrész itta bú között A neki nyújtott keserű pohárt, És lelke a bilincsben megtörött — Nem, — elfajult s hóditókat csodált! Ott vágyait nyomák le. Hajd! emitt A bambus, lankadt testét üldözé! Vas zúzta torkát és dolgos kézit Sebekkel tartá a bús aroz fölé. Családi élte gúny volt. A fiú Azt tette, a mit apja — vérezőn!. . . Alig hogy csendes fészkéből kibú : Baromként dolgozott már a mezőn. — Kinek ? . . Másnak! .. Miért ? . . A nyomorért! Ki ad kínzásra nektek ily jogot, Mely annyi könyet sajtolt, annyi vért, Mely hő­kebelre annyi gyászt hozott ? Az önzés, ez a bűnös sugalat! Élet nem számos — csupán az erő ... S porladva, midőn a kin megszakad — Az örök szender volt csak jótevő! Mit mondjak, hol a szellem sújtva van ? Hány Tantalus esd szabad hang után? A szem keres egy pontot nyugtalan, Látunk reményt, de ábránd az csupán! Jobblét derűje, pallos villanás, Egymást váltják fel távol látkörön.. . Aztán soká, soká, hogy mit se láss: Ej lesz, melynek harmatja — köny­özön! Az uj föld most a vénebbnek kiált : Egy szírt lezúzva, a mely gát vala!.. . Lincoln a népből mint vezér kivált_ A vad szigor megrontva általa. Igen — széttépted a nyűg szálait : Neved magába zárja a babért; Mily végzet mégis ! . . . embertársaid Mert megmented, lesujtanak azért! S mit ért vele a gyilkos szolga-kéz iu milliókból csak küldött valál ? ’ 22-"». «»81».*» -MM dJT “""MiMikra «áll Felkel sírjából áldva a halott Téged, ki ily dicső eszmét kivitt: Ameg,4­ 5nekailtia,enta Te embert adtá­l méltót, élni itt. BALOGH ZOLTÁN, többen megkívánták azt a jó állapotot s készül­tek, hogy majd kimennek Szerbiába az Eldora­­dóba. Most azonban legközelebb meghallották, hogy azon jó állapotnak rémitő bűntett a for­rása. A csárdás ugyanis feleségének segítségé­vel egy náluk megszállott gazdag szerbet gyil­kolt meg s annak a tüszőjéből kerítette azt az ezer forintot is, melyet Szabadkára küldött. A bűntettnek végre nyomára jöttek s a két gonosz­tevőt felakasztották. Ez eset aztán nagyon el­vette az emberek kedvét a kivándorlástól. Nemzeti mividái. Május 2-ára v.an kitűzve: „BANK BAN.“ Eredeti nagy opera 3 felv . Távirati tudósítás a bécsi börzéről ápril 30-ról. 5° D- metallique­ . . . . 71 95. Nemzeti kölcsön . ... 75 90. Bankrészvény . . . 801. .. Hitelintézet . . . 186. 20. Londoni váltók . . . 108. 30. Ezüst . . . 106. 50 Arany . . . 5. 12*/*. Angolország. A „Globe“ és a „Pali Mail Gazette“ elsők a londoni lapok közül, melyek az amerikai elnök meggyilkoltatásáról nyilatkoznak. „Azon nap óta — mond a „Pali Mail Ga­zette“ — mikor IV. Henrik Ravaillac által le­­szaratott, soha gonoszabb, vagy iszonyítóbb, vagy gyászosabb eset nem történt e földön, mint Lincoln elnök meggyilkolása. A veszteség nem­csak az Egyesült Államokra, de ránk nézve is leirhatlanul nagy. Lincoln úr négy év óta telje­sítette a legnehezebb kötelességeket, melyek valaha emberre hárultak, nem oly modorban ugyan, mely a külsőségekben gyönyörködő kép­zeletet kápráztatja, de oly alapos ítélő tehetség­gel és józansággal, melyet nem lehet túl­becsülni. A legjobb barátunk volt. Ő soha sem adta magát oda ama gonosz és eszelős kevesbségnek, mely Amerika és Anglia közt minden áron ellenséges­kedést igyekezett előidézni, ő soha nem mon­dott vagy írt rólunk csak egy barátságtalan szót is. Bajos volna megmutatni, hogy Lincoln úr csak egy ballépést is tett volna fontos hiva­talviselésében. Ő elhunyt, s a legközelebb négy év alatt Johnson András lesz a legnagyobb ha­talmasság e földön, a czárt talán kivéve. A csa­pás nagysága kimérhette. az átkot érdemlő bűn czinkosait hasztalan találgatni. A tett maga oly ocsmány, s annyira vészteljes mind Éjszak, mind Dél, mind Európa érdekeire nézve, misze­rint csak örült vagy ördög követhette el. — Ha legkisebb ok lesz is ama gyanúra, hogy a déli főnökök legtávolabbról is részesei voltak e bor­zasztó bűnnek, úgy az ügy, melyet ők képvisel­nek, örökre kárhoztatva lesz, s igazolva a leg­súlyosb vád is, mely valaha ellenük felhozatott. Az emberi természet becsületéért hinni akarjuk, hogy valamely nyomorult egyén követte el e bűnt, kinek nem volt elég értelme és higgadt­sága a következményeket egész terjedelmükben megfontolni. A Seward úr ellen intézett merény a dolgot még meglepőbbé, s még iszonyúbbá te­szi. Az ő állása nem volt oly jelentékeny, mint Lincoln úré, s ő nem is bírta hasonló mértékben rokonszenvünket, de orgyilkossággal szemközt minden más indulatnak el kell némulni. — Mi őszintén akarjuk remélni, hogy Seward úr fel fog gyógyulni. Bárki volt is e bűntényekkel akár közvetve, akár közvetlenül összefüggés­ben, véleményünk szerint olyasmit követett el, a­mi ezrek életébe kerülhet, és milliókat ejthet nyomorba. A czinkos vagy czinkosok sok ivadé­kon át első helyet foglalandnak el az emberi nem leggonoszabb ellenségei közt.“ Még erélyesebben és rokonszenvesebben nyi­latkozik a „Globe.“ „A hit — úgymond — melyet ma Ameri­kából közlünk, iszonyt fog kelteni az egész or­szágban. Lincoln elnök orgyilkos kéztől esett el. Seward államtitkár is m­eg lön támadva, s élete megmentését nem reményti senki. Épen mikor a háború vége felé közelgett, öt nappal Lee tábor­nok fegyverletétele után, rontottak az orgyilko­sok áldozataikra. Sumner Károly megtámadója csak furkós botot használt. Lincoln úr orgyil­kosa halálosabb fegyverrel élt. Az elsőnek nem sikerült gyilkolni, a második merénye nagyon is sikeres volt. E nagy csapás nagyságát és mély­ségét Amerikára és Európára nézve még nem lehet kimérni. Lincoln úr dicsőséggel állott ki egy nagyszerű tűzpróbát. — ő még ellensé­geitől is tiszteletet csikart ki, legalább in­­nen a tengeren. — Ők kénytelenek voltak akaratlanul is csodálni szilárdságát, becsü­­­letességét, méltányosságát és éles látását. Ő azt, a­mit kötelességének hitt, léleknagy­­sággal igyekezett tejesíteni és teljesítette. Ő soha sem akart bárkin is boszut állani. Külorszá­gok iránti magaviseletében és nyilatkozataiban oly helyes nézeteket fejtett ki, s oly méltányos hangon szólt, mely őt nagy mértékben kitüntette Amerika elnökei közt. Egy gyáva orgyilkos épen ama pillanatban lőtte őt hátulról a színház­ban agyon, mikor az ügy, melyért fáradott, dia­dalmaskodni készült, s már már béke szállott a szétszaggatott és vérző amerikai szárazföldre, őt meggyilkolni könnyű volt, mert őrök nélkül szokott járni. Mondva volt, hogy az orgyilkolás ellenkezik az amerikai jellemmel, mintha e jel­lem gyökeresen különböznék más világrészek lakosainak jellemétől. Az a féktelen jogtapadás, mely New­ York megkísérlett felgyújtását okozta, 8 a Canadába menekült confederáltakat arra késztette, hogy Vermontban fejbenjáró bűntet­teket kövessenek el, most az állam fejét érte, 8 életétől fosztotta meg őt. Mikép remélhették a nyomorult orgyilkosok, hogy ügyöket ocsmány gyilkosság által elősegítendik, bajos elképzelni, s az ember borzadva gondol ez iszonyatos bűn lehető következményeire. Ha e tettet Dél követte el — mit, a­mig be­bizonyítva nem lesz , nem vagyunk képesek hinni — úgy a lehető leggonoszabb politikát választotta. És ámbár a bűntett, a­mint látszik, magánkéz által volt végrehajtva, mely a hoszú­állást a veszett ügyért magára vállalta, hasz­talan segélyezés volna szemet hunyni ama kö­rülményre, miszerint e tettet könnyen egy állam­csíny minden következményei kísérhetik. Ki mondhatja meg, minő bűn­özön áradhat el belő­le ? Mi még mit sem tudunk arról, minő indula­tokat riaszthatott fel e bűntett Éjszak népénél. De minden­esetre ők is emberek, mint a föld több lakói, s úgy lehet, nem elég bölcsek és higgadtak, miszerint a boszúállástól tartózkod­janak. Bármi nagy sebet ejtett is, azonban egy ismeretlen örült az Egyesült Államok népén Lincoln úr meggyilkolása által, ha az ameri­kaiak elég ildommal vagy hideg vérrel bírnak, boszosukat a gyilkosok megbünhösztésére szorí­­tandják. Oly próbált köztisztviselő elvesztése után, mint a­milyen Lincoln volt, talán az a leg­nagyobb csapás, hogy Johnson András úr lesz utódja, kinek alelnöki magaviseletében egyáta­­lában sem illem, sem méltóság nem volt. Ha csak Johnson úr nem hasonlít a mi Hat hercze­günkhöz (az angol történelem ismerői tudják, hogy V. Henrik, Anglia nagy királya, Wales herczeg korában igen kicsapongó életet élt, s a legaljabb jellemű czimborákkal társalgott), vagy ha le nem mond azon állásról, melynek kötelességeit, úgy látszik, nem képes teljesíteni, úgy az ő kormánya nem nyújt kellemes kilátást. Nem igen valószínű, hogy ő ki fogja Lincoln urat pótolhatni. A jövő mindazáltal minden gya­ntáson túljárhat. Mi részünkről csak őszinte fáj­dalmunkat fejezhetjük ki , hogy tengerentúli véreink ily gonoszul fosztattak meg ama férfiú­tól, ki ezentúl a legjobb és legbecsületesebb amerikai elnökök sorában fog ragyogni.“ Ezek természetesen mind igen szép szavak , de ezek az apotheosis-félék minden esetre külö­nösen veszik ki magukat az angol lapokban, melyek négy hosszú éven át feszítették kínpad­ra a létéért küzdő uniót­ — Senkinek nem jut eszébe bárkit is Európában egyenes és szánt­szándékos bűnrészességgel vádolni e legga­­ládabb orgyilkosságban, mely az emberi nem évlapjait valaha fertőztette. De ha végig tekin­tünk ama leirhatlanul ocsmány szerepen, melyet Angliában a kormány, a parliament, a sajtó, a nemzet legtekintélyesebb, s társadalmi állásuk­nál fogva legnagyobb , legdöntőbb befolyású osztályok, sőt maguk a törvény és alkotmány őrei, Angolország hírhedt birái játszottak, ha megemlékezünk ama magasztalokra, melyek a leggaládabb és legmenthetlenebb lázadásra halmoztattak, ama bujtogatás­okra, melyek a vonagló köztársaság kinait nevelték és meghosz­­szabbitották, s melyek a déli „chivalry“ ősho­nából, Angliából eredve, a gyöngébb fejüekkel és kevésbé rész akaratunkkal könnyen elhitet­heték a déli lázadás ügyének szentségét, s me­lyek ennélfogva igen alkalmasak valának ily fattyú Harmodius és fattyú Aristogeiton-féle jel­lemeket dühös boszára gyulasztani, — ha to­vábbá eszünkbe jut, hogy a szabad államok népe úgy volt felmutatva, még­pedig a mi­niszteri padokról is, mint egy gyülevész söpre­dék, a kormány úgy, mint egy bárgyú, önző, aljas jellemű emberekből álló clique, hogy Rus­sell gróf még alig néhány hét előtt is ismételve őlt, adhatott-e oly diszt a korán, Hogy eltakarjon szégyenfoltokat ? ’ kijelentette, mikép Dél szabadságért és függet­lenségért, Éjszak pedig uralomért harczol, —• ha eszünkbe jutnak a kalózhajók, a fegyverek, a kölcsönök, a minden néven nevezendő hadi készletek, melyekkel a nagy köztársaság ellen­ségei a déli lázadókat a kormány saját szemei alatt segítették ; — ha mindezeket végig gon­doljuk, úgy teljes lehetetlennek tartjuk Angliát e véres catastrophban az erkölcsi felelősség alól felmenteni. A roppant rémü­lés, mely e gyász­­eset hírére egész Angliát elfogta, mely a keres­kedésben,a pénzviszonyokban stb.oly óriási meg­rendüléseket okozott, bűnös öntudatra mutat, s magának a sajtónak hirtelen megjuhászodása és majdnem természetellenes visszariadása oly bűntől, melynek ősforrását az angol uralkodó osztályok rendszeres és hidegvérű bújtatásai­ban lehet feltalálni, nem egyéb, mint egy za­varba esett lélekismeret bűnös vallomása. Anglia kétségkívül nem bérlett gyilkosokat Lincoln és Seward urak ellen, de Anglia szította azt a tü­zet és tüzelte fel azt a fanatismust, mely a föld legszabadabb országának szeplőtlen főtisztvise­lőjét zsarnokká bélyegezte, az orgyilkost pedig önmagát feláldozó erényes polgárrá, s a déli­­ „szabadság“ boszólójává szentelte. Az alsóház tagjai, pártkülönbség nélkül, kö­vetkező részvét-nyilatkozatot adtak át ápr. 26- kan az amerikai követnek, Adams úrnak. „Alul írottak, tagjai a britt alsóháznak, legmélyebb iszonynyal és fájdalommal értesültünk, mikép az éjszak-amerikai Egyesült államok elnöke erő­szak által meg lön fosztva életétől, s mi e szo­morú esemény feletti fájdalmas részvétünket óhajtjuk az amerikai követnek kijelenteni, va­lamint reményünket és bizalmunkat ama nagy ország jövőjéhez, mely — a­miben legkisebb kétségünk sincsen — htt fenntartója lesz egy felvilágosult szabadságnak és a békés viszo­nyoknak, úgy ezen, mint minden más ország­gal. Kelt Londonban, április 26. 1865. (Kö­vetkeznek az aláírások.) III. Napoleon Cobden halála következtében ápril 20-kan sajátkezű levelet intézett Cobden Károly úrhoz, az elhunytnak fivéréhez, melyben emezt felkéri, tudatná az özvegygyel a császár őszinte részvétét a jeles férfiú halála felett. Na­poleon herczeg még apr. 4-kén hasonló tartal­mu levelet küldött magának az özvegynek. London, apr. 26. (este.) A sürgöny, mely­ben Stanton hadügyminiszter, Éjszak-Amerika londoni követét, Adams urat, Lincoln meggyil­koltatásáról értesíti, következőleg hangzik : Sir ! Szomorú kötelességem, önt értesíteni hogy tegnap este ő excellentiája, Lincoln Ábra­­hám, az Egyesült Államok elnöke,mintegy 10 és 9, órakor, magán­páholyában, a Ford színház­ban, a városban meglövetett. Mintegy 8 órakor kisére az elnök nejét a színházba. Még egy más hölgy és egy úr is volt vele a páholy­ban. Körülbelől 10 és 9 órakor, a szünet alatt, lépett be a gyilkos a páholyba, mely előtt őr nem állott, s gyorsan sietett az elnök háta mögé, s egy pisztolyt sütött ki a feje mellett. A golyó a koponya hátulsó ré­szébe forródott, s majdnem egészen keresztül hatott a fejen. A gy­ilkos a páholyból a színpadra ugrott, és kiálta : „Sicsempertyrannis!“ kezében kést vagy tőrt forgatott, s így kiszökött a színházból. A lövés után az elnök eszméletle­nül bukott földre, s ma reggel 7 óráig, utolsó lé­legzetéig, ezen állapotban maradt. Ugyanazon időben, a­midőn a színházban ezen gyilkos­ság történt, egy más orgyilkos Seward úr lakásának ajtaja előtt jelent meg, s azon ürügy alatt, hogy az orvostól gyógyszert hoz, a harmadik emeleti szobába ment, hol a be­teg feküdt. Itt Seward Frigyes úrral találko­zott, kinek fejére nagyot ütött, több helyütt megsebesítő, s koponyáját két helyen bezúzta. A sebek halálosak. Innen Seward szobájába ro­hant, a­hol a beteg mellett leánya és egy ápoló virasztottak. A gyilkos erre késsel vagy tőrrel két nagy sebet ejtett Seward nyakán, és két sebet arczán. E pillanatban Seward őrnagy, az államtitkár legidősb fia,és egy szolga, segítségére siettek. Ezek is sebet kaptak a küzdelemben,de a gyilkos megmenekült. Bár e sebek által vala­mely­­tér vagy nemesebb véredény nem metszet­tén keresztül, mindazáltal vérvesztés miatt a sebesült sokáig eszméletlenül maradt. Némi re­mény van rá, hogy élete megmenthető lesz. Az elnök halála után az eset azonnal bejelentetett Johnson alelnöknek, a­ki történetesen a város­ban volt, s a­kire­­most az elnöki tisztség át­megy. Ma fogja hivatalát átvenni. Az elnök gyil­kosa felfedeztetett, és bizonyítékok kerültek napfényre, hogy e borzasztó bűntény csak egy előre tervezett összeesküvésnek eredménye, a­mit a lázadók azon ürügy alatt szerveztek, hogy a déli tartományokért buszút álljanak, s azon

Next