Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-28 / 4534. szám

gária eddigelé egyedül csak a tűzkár elleni biz­tosításra szorítkozott­ Mégis kiderül, hogy a Hungária első alig­­ éves működése szakában 27,258 ft 38 kr nyere­ményt tud felmutatni, mit az első magyar bizto­sító társulat tűzkár biztosítása hasonló első szaká­ban fel nem mutathatott. Mennyivel tetemesebb nyereményt remélhet a Hungária egyéb biztosí­tási ágak felvételekor elérhetni. Felemlíti szóló, hogy az I. magyar biztosítási társulat a Hungária életbeléptetése óta szállíta le tarifáit, mit a Hungária mint versenyző hazai intézet életbeléptetésének tulajdoni. Már csak ezért is kiérdemli szerinte eme intézet a haza­fiasság megtisztelő jellegzését. Ezek folytán az igazgatóság érdemeinek elis­merést és fáradozásaiért köszönetet indítvá­nyoz szavaztatni, mely köztetszéssel jön elfo­gadva. Végre az ügykezelés iránti jelentésre vonat­kozván, a társulat 27,258 ft 38 kr nyereményé­ből arányszerű osztaléki előleg kifizetését hozza javaslatba, mely 12 ftban állapíttatott meg min­den egyegy részvény után. Továbbá indítványok tételére is felhivattak a jelenlevők, kik ebbeli jogukkal nem óhajtván élni, a gyűlés közmegelégedése többszörös nyil­vánítása után, befejeztetett, a jelenlevők a to­vábbi ügyködés iránt legkedvezőbb reményt és bizalmat táplálván. A békésmegyei gazdasági egyesület ig. választmányi gyűlése Csabán, 1865. máj. 8-kán. A békésmegyei gazdasági egyesület tagjai, s átalában e megye közönsége fájdalom- és meg­­illetődéssel vette néhány hét előtt azon szomorú hirt — mely e tavaszi gyűlést is késleltető — hogy tisztelt és szeretett elnöke, b. Wenckheim Béla ur ő méltósága, lábát törte el ; örömére szolgált azonban a tisztelt elnök úr ő méltósá­gának a gyűlésen való megjelenése, ki bár még mankón, de a teljes javulás biztosságával érke­zett körünkbe, s ki egyébként férfias egészsége és derült kedélyével maga oszlatá el aggodal­mainkat, saját baját — mint mindig — kicsi­nyeivé és csak napok kérdésének tüntetve fel, — sajnálatát és figyelmét inkább közös anya­gi bajainkra és mostoha időviszonyainkra for­dítva. Jelen voltak a gyűlésen: B. Wenck­heim Béla elnök, Urszinyi Andor alelnök, id. Bartóky József, Beliczey István, Beliczey Rezső, Kiblovszky Lajos, Kis Péter, Korossy Kamil, Laczay József, Mokry Sámuel, Omasz­­ta Zsigmond, Reök István , Schiffner Ede, Scherz József, Szakál Lajos, Szucsy Mózes, Szo­limán István, Tessedik Károly, Tolnay Gábor, Tomcsányi József, választm. tagok, Kemény Mihály titkár — és Urszinyi Béla tiszteletbeli titkár. 1. Olvastatott a múlt évi oct. 31. tartott vál. gyűlés jegyzőkönyve. Ezután 2. Felolvastatott Urszinyi Andor igazgató alel­nök ur előterjesztése a múlt gyűlés óta történ­tekről, mely is itt következik egész terjedel­mében : Tisztelt igazgató választmány ! Az országos viszonyok ziláltsága, továbbá az 1863-ik évi terméketlenség, s az azóta folytonos üzletpan­gás okozta elszegényedés, valamint a közeljövő iránt táplált aggodalom és nehéz gond rémjei oly zsibbasztólag hatnak az emberek lelkületére, s oly nagy befolyást gyakorolnak a társadalmi és társulati élet lenyű­gözésére, hogyha e vigaszta­lan állapot még sokáig tart, méltán attól tart­hatni, hogy annak hatása alatt a mi közhasznú egyletünk további fennállása is kérdésessé vá­­landik. Az egyletek tevékenységének egyik lényeges feltételét kétségtelenül a pénz képezi. E nél­kül a legbuzgóbb jóakarat s a legmelegebb egyszer tét is ellankad, s utóvégre háttérbe szo­rulni kénytelen. Pedig a mi egyletünk pénztárá­ban egy idő óta permanenssé vált az apály, úgy hogy csak máról holnapra fedezhetjük szüksé­geinket, sőt jelenleg odáig jutottunk már, hogy valóságos fizetési tehetlenséget kell constatál­­nunk. Ily körülmények közt természetes, hogy semmi nagyobbszerű vállalatot nem kezdemé­nyezhetünk, hanem arra kell törekednünk még­is, hogy az egyesület életét jobb idők reményé­ben fenntartva, legalább — a nagy gazdaközön­ségre nézve különben is legtöbb pozitív haszon­nal járó belterjes és egyszersmind a nagyobb kezdem­ényeket előkészítő munkásságot fejt­sünk ki. E czélra a szakosztályok, k­i­v­á­l­ó­l­ag pedig a közgazdasági és kertészeti szakosztá­lyok műkőre van hivatva, a­minthogy örömmel is jelenthetem, hogy az előbbi folytonos éber figyelemmel kíséri az e szakba vágó ügyeket, minden alkalmas pillanatot megragad a közér­dekeknek megfelelő intézkedések érvényesíté­sére,­­ a­mint előterjesztendő jegyzőkönyvei is tanúsítják, gyakran egybe jön, hogy hasznos eszméket cseréljen, javaslatokat megvitasson, s a körülmények szerint vagy a jelennek, vagy a jövőnek alkosson. Hasonlókép a kertészeti szakosztály tevé­kenységét is ki kell emelnem, mint a­mely a most korszerű faültetésnek, gyümölcsészetnek, eperfa nevelésnek és konyha­kertészetnek ál­landó alapját megvetni kívánván, e czélból köz­ségi faiskolák létesítésén kívül saját egyleti faiskolánkat is czélszerű­en berendezni, s a kitű­zött feladat megoldását tényleg valósítani igyek­szik. — E helyen mindenekelőtt megemlítem, hogy a reám bízott, s múlt évben megindított kertészlak építése most ismét folyamatba téte­tett, s egy pár hét alatt teljesen be lesz fejezve, a midőn azután az egész költség átnézetét a tiszt. választmánynak beterjeszteni kötelessé­gemnek ismerendőm. — Továbbá kedves köte­lességemül tekintem itt az orsz. gazd. egyesület igazg. választmányának egy hazafias nagylelkű tényét feljegyezni. Kertészeti szakosztályunk ugyanis azon tekintetből, hogy a gyümölcsé­­szetnek biztos alapot nyújthasson, s e czél el­érését siettesse, jónak látta az orsz. egyesület igazg. választmányát felkérni, hogy a közczél iránti figyelemből egyletünk részére anyafák­nak való gyümölcsfákat a legkitűnőbb fajokból, továbbá oltó alanynak szolgálandó vadonczokat, s a legjelesebb csemege szőlőfajokból sima vesszőket,­­ valamint a haszonkertészet meg­alapítására szüséges vetemény-magvakat és rá­­szokat is az egylet gyümölcskertjéből ingyen, vagy a lehető legjutányosb áron kiszolgáltatni kegyeskedjék. És íme, az orsz­ egyesü­­et hazafi­­ságába vetett reményünk és bizalmunk telje­sítve jön, mert ennek választmánya a kívánt anyafákat, növényeket és magvakat minden kárpótlási igény nélkül nagylelkűen megszavaz­ta, és derék kertészeti igazgatója, dr. Encz Fe­­rencz úr útján valósággal ki is szolgáltatta, úgy hogy egyleti pénztárunknak egyedül a csomagolási és szállítási költséget kellett fedez­nie. — A nagylelkű hazafias tett, s egyátalában minden jó cselekedet önmagában hordja ugyan legédesebb jutalmát, de én bátor vagyok mégis a tiszt. választmány előtt javaslatba hozni, hogy az orsz. gazd. egyesület igazg. választmányának e szép és nemes tettéért egy, hozzá intézendő le­velü­nkben, elismerésünket és hálás küszönetün­ket nyilvánítsuk. Ugyancsak a kertészeti szakosztály köréből kiemelendőnek vélem még, hogy a községi fais­kolák létesítése körül is történtek nevezetes mozzanatok. Jelesül pedig azoknak előmozdítá­­sában nagytiszt. Hajnal Ábel és tek. Kis Péter urak a békés­ és illetőleg a csabai járásokban elismerést érdemlő buzgalmat és tevékenységet fejtettek ki. — Ezen tisztelt választmányi tagok kimerítő jelentéseit a tiszt.választmány figyelmé­be annál is inkább ajánlom, mert különösen az utóbbinak fonalán a tiszt, választmány közben­járása is szükséges leend.­­ A többi megye­beli járások megbízottai jelentéseikkel még ek­­korig hátralékban lévén, szabadjon azon remé­nyemet kifejeznem, hogy azokat a gyűlés folya­ma alatt személyesen beterjesztendik. Végre a kertészeti szakosztály az elősorolta­­kon kívül még egy üdvös, és nézetem szerint szükséges intézkedést tett az­által, hogy kebelé­ből egy 5 tagú állandó bizottságot nevezett ki a czélból, hogy ez az egyleti műkertész működését figyelemmel kísérve, mind a szakosztály, mind maga a tiszt, választmány czéljainak és intéz­kedéseinek érvényt szerezni igyekezzék. Ekkor a kertészeti szakosztály a maga bizottsága ál­tal közvetlenül, a tiszt, választmány pedig a szakosztály útján közvetve mindenekről ponto­san értesülhet. A közgazdasági és kertészeti szakosztályok méltánylása után örömmel elősorolnám a többi szakosztályok hasznos működésének ered­ményeit is. Ezek körében azonban a munkás­ság újabb időkben állandóan szünetel. De nem is csoda, mert az illető szakosztályok tevékeny­ségére a fennforgó viszonyok felette mostohák. Ugyanis a főemeltyűin, a pénzhiányon kívül egyéb tényezők is zsibbasztólag hatnak vállal­kozó szellemükre.­­ Az állattenyésztés aggályt gerjesztő mérvben hanyatlott, úgy hogy biztos statistikai adatok hiányában is a figyelmes szemlélő szorongó kebellel kénytelen megval­­lani, hogy noha a gazdaközönség már az 1863-ki ínség év előtt is a szükséges igavonó, tenyész és trágyakészítő marhaállománynak legfeljebb csak ‘/3-dával birt, a bekövetkezett takarmány és pénzhiány miatt ezen csekély marhaállomány ismét '/3-dára szállott alá, úgy hogy jelenleg a gazdaközönség a földmivelés ok- és czélszerű fordítására szükséges marhi állománynak leg­feljebb Va­dával rendelkezhetik. A földmivelés körében az utóbbi két év óta szintén csak elszomorítót észlelhetni. Azon pezsgő elevenség, mely pár évvel ezelőtt földművelési munkálatokat oly előnyösen jellemezte, most végkép elenyészett, oly­annyira, hogy e téren nemcsak haladás nem, de még megállapodás sem, hanem valóságos hanyatlás tapasztalható, így a már elfogadni kezdett helyes gazdászati irányelvek, a szükséges vetésforgás és váltó­gazdasági rendszer csaknem végkép megszűnt irányadó lenni, 8 helyet engedett részint a kez­detleges mivelésű három caleaturalis rendszer­nek, részint pedig -- a­mi sokkal aggasztóbb — a teljes rendszeretlenségnek, s a túlnyomó búza­termelésnek. — És e szomorú jelenség, mely­­nélfogva úgyszólván maga a föld tőkéje vétetik igénybe, s termelési képessége mintegy előle­get adni kénytelen, nem a tudományos gazdá­szati öntudatosság és helyes belátás hiányának, hanem, fájdalom, a szomorú kényszerűségnek tulajdonítható, így a repczetermelést, mely oly jól beillenék váltórendszerünkbe, nem saját akaratunk, hanem az évek óta uralkodó szá­razság, s az ebből keletkezett rovarsokaság szorította ki gazdászatunkból. Úgyszintén a ta­vaszi termények és kapanövények nem fonák felfogás miatt kénytelenek tért engedni a búza arányon túli termelésének, hanem rendkívüli munkát és költséget nem jutalmazó értéktelen­­ségek miatt. Minden szakbeli munka csak úgy üdvös, si­keres, és a teljesítőre nézve buzdító, ha méltó jutalomban részesül. Mihelyt az megszűnik ju­talmazó lenni, azonnal jelentkezni fognak a kórjelenetek, a kedvcsökkenés, a kisegítő mód­szerek utáni kapkodás, majd bekövetkezik a tespedés, végre a hanyatlás és a munkás elsze­gényedése, így a mezei gazdától is csak ott követelhetni méltányosan a kor színvonalán álló, s a nemzetgazdászat magas­ érdekeit felkaroló gazdasági rendszer illő alkalmazását, hol becsü­letes munkáját és szorgalmát ha nem is fényes, de legalább kielégítő siker követi; hol önfenn­tartási kételyek nem szegik szárnyát igyekeze­tének, és a hol fáradságának eredménye nem­csak odáig terjed, hogy az adófizetésen túl má­ról holnapra megélhet, de odáig is felemelkedik, hol nyugodt lélekkel és vidám kedvvel a pilla­natnyi hasznot ígérő, de a jövőt anticipáló mód­szereket mellőzve, építhet, javíthat, alkothat, sőt szépíthet is nemcsak magának és a jelen­nek, de gyermekeinek és az utókornak is. Tisztelt választmány ! A múlt oktoberi gyűlés­re tett előterjesztvényemben szerencsém volt a t. választ, előtt a gazdaközönség körében tapasz­talt szegényedés okaira utalni. Most pedig kívántam ezen, akkor felsorolt okok kényszerű, és napról napra világosabban nyilvánuló k­ö­­vetkezményeit, habár csak egyes halovány vonásokban is, feltüntetni. Midőn azonban ezt te­szem, midőn én mezőgazdászatunknak jelenlegi ily, nemzeti aggodalomra méltó, s egyszersmind országos orvoslást követelő állapotát feltünte­tem, s a midőn a gazda­közönség naponként tapasztalható elcsüggedését s a földmivelés he­lyes útjáról történt sajnos eltérését az elősorolt érvekkel mentem, vájjon azt kívánom e abból következtetni, hogy tehát a gazdasági egyesü­letek, azoknak szakosztályai is elcsüggedhet­nek és apathiába merülhetnek ? Ellenkezőleg,­én azon meggyőződésben élek, hogy minél nagyobb a veszély, mely gazdászatunkat, s azzal együtt nemzeti jólétü­nket fenyegeti, annál megfeszítet­­tebb erélylyel kell közremunkálniok azoknak, kik erre hivatvák, e közbaj elhárítására. Jólehet ennélfogva én legtávolabbról sem ál­lítom ugyan, hogy a „Beatus ille qui procul ne gotiis patema rura bobus exercet suis“ ez idő szerint a magyar gazdára alkalmazható lenne. Mert alig hiszem, hogy akadna gazda, ha még oly szerény igényei vannak is, ki magát a gaz­daság üzlete mellett jelenleg beatusnak vallaná, — sőt bátran mondhatni, hogy az, ki jelenleg földmiveléssel foglalkozik, nem csak nem érzi magát procul negotiis, de, ellenkezőleg, oly meg­győződésben él, miszerint ő egyikét a leghálát­lanabb negotiumoknak viseli. Mindazáltal szabad legyen azon buzgó kérel­memet kifejeznem, hogy a jelen aggodalmas vi­szonyok mellett is, sőt épen ezek miatt úgy az egyesület együttesen, mint annak szakosztályai is egyenként, és mindegyik saját hivatása sze­rint helyén szilárdul megállam­, a választmányi tagok úgy, mint a szakosztálybeliek is a ta­nácskozásokban mindenkor pontosan megje­lenni és azokban úgyszeretőleg résztvenni, s legalább a kétségtelenül sok önmegtagadással, és annál nagyobb érdemmel járó belterjes mun­kásságot kifejteni kegyeskedjenek. Kelt­ő Csa­bán, 1865. máj. 8-án. Urszinyi Andor, igaz­gató alelnök. Ezen tanuságos és kimerítő jelentés a jelen levők által­ örömmel, figyelemmel és élvezettel hallgattatott meg, s hogy az egyleti tagok álta­lában, de különösen a szakosztályok az abban elmondottakat figyelmükre vehessék, addig is, míg az egylet „Értesítő“ jében kiadatnék, hirla­­pilag egész terjedelmében közöltetni határozta­tok Az országos gazdasági egyesület illető része a jelentésnek, mely szerint az egyletünk központi fakertje számára minden dij nélkül nagy mennyiségű facsemetét küldött, örvende­tes tudomásul vétetik, s elnökileg levélben kö­szönet mondatik. A szakosztályok folytonos és visszatérő mun­kálkodására nézve pedig, szintén e jelentés foly­tán, határoztatik, hogy azok évnegyedenként leg­alább egyszer tartsanak tanácskozmányokat. 3. Olvastatott a statistikai szakosztály f. évi január 6-kán tartott tanácskozásainak jegyző­könyve. Ezen szakosztály tevékenysége örvendetes tudomásul vétetik, s egyúttal felhivatik az, figyel­mét az oly üdvös népbankokra fordítani. 4. Ezzel kapcsolatban igazgató úr jelentést tett a Csabán ezen gazda­egyesület pártfogása alatt alakuló takarékpénztár ügyéről, felemlíti azon sok nehézséget és akadályt, mely­ez üdvös vállalat elé tétetik, úgy hogy az még mindig a lenni és nem lenni stádiumán áll. Az ügy el nem ejtése, az alapszabályok meg­erősítésének szorgalmazása továbbra is ajánl­­tatik. 5. Felolvastatott a kertészeti szakosztály múlt oét 31-ről szóló jegyzőkönyve, s ennek nyo­mán a központi kert felügyeletére kiküldött bi­zottság f. é. márt. 20-i tanácskozási jegyzőköny­ve, mely­ben a kert berendezése, s az országos gazd.­egyesülettől kért facsemeték jegyzéke foglaltatik. — Tudomásul vétetik. 6. A községi faiskolák mibenlétéről tett jelen­tések a kertészeti szakosztályhoz létetvén által, itt csupán Kis Péter ur jelentéséből az vétetik fel, hogy Gyomán ily fakertre még föld nem lé­tezvén, a város nagys. Vodjáner volt földes­uraitól kér e czélra néhány holdat, melynek árát becsáron, törlesztés utján kifizetni kész, ennek kieszközlésére egyesületünk közbenjárása kéretik. Az igazg. választmány Gyoma városa részére szívesen felajánlja közbenjárását, s e részben elnök­i méltóságát kéri fel közbenjáróul. Csabán, máj. 18. 1865. Kemény Mihály, titkár. Különfélék. Pest, május 27. * Az országos m­. gazdasági egylet igaz­gató választmánya ma 27-dikén gyűlést tartott, hogy meghallgassa jelentését a kiállítási bizottmánynak, és hogy a még szükséges teendőkre felhatalmazást adjon; de mindenekelőtt, hogy kinevezze a kül­döttséget, mely császár ő Felségét a kiál­lításra­ meghivja. — A meghívó küldött­ség az elnök gr. Festetics Gy. vagy ennek akadályoztatása esetében gr. Czi­­ráky vezérlete alatt a következő tagok­ból álland: S­o­m­s­si­ch Pál, gr. Zichy Edmund, gr. P­á­l­f­f­y Pál, S­á­r­k­ö­z­y K., Ürmé­n­y­i József, Ci­­­chert R., Wo­­di­an­er Albert, b. Sennyei Pál, P­e­­terd­y Gábor. A választmány tömegesen jelen lesz ő Felsége fogadtatásánál, s a vidéki gazda­sági egyletek küldöttei is felszólittatnak csatlakozásra. Ezután a kiállítási ügyekre került a sor. A titoknok jelenti, hogy 42 juhászatból 31­9 db juh, 8 tenyésztőtől 70 db sertés, és 50 gépésztől 800 db önálló gép van bejelentve. A kiállítási helyiség annyira kész, hogy a jövő héten a berendezés s a hely feldíszítése megtörténhetik. A kiállí­tás 3., 6­, 7 dikén lesz; 9-dikén d. e. köz­gyűlés számba venni a kiállítás eredmé­nyét. Mely alkalommal Érkövy az e na­pon 30 éves gazdasági egylet működésé­ről tartana felolvasást. — Hiában indítványoztuk lapunkban, hogy a M. Tud. Akadémia nagygyűlése és palotájának megnyitó ünnepélye nov. 3 ára halasztassék.­­ Úgy halljuk, hogy a nagygyűlés csakugyan au-­­­gustus hónapban, a caniculai melegségben, s a­­ közülés, ha jól értesültünk, augustus 19-én lesz. Az a kérdés, egyebek közt, nem ütközik-e ösz­­sze a m. orvosok és természetvizsgálók pozso­nyi nagygyűlésével. — Múlt csütörtökön, május 25-én tarta évi közgyűlését az Akadémia palotájában új szál­lásán a magyar képző­művészeti tár­sulat. A gyűlés részletes ismertetését térszűke miatt jövő alkalommal adjuk. Ez alkalommal közöljük a május 20-án végbement sorsolás ered­ményét. Összesen 84 műczikk, olaj- és vizfest­­mények, fa- és kőfaragványok stb. képezék a sorsolás tárgyát. A sorsolás eredménye követ­kező : A főnyereményt (Medor és Angelika 950 ft ért. olajfestmény Than Mórtól) nyerte 46 sor­szám 149. száma 2 hát (Attila és Vigil 900 ft ért. olajfestmény Orlay Somától) 31. sor 476 sz. 3-dikat (Zápolya Izabella) 895 ft ért. olajfest­mény Wágner Sándortól) 45 sor. 778 sz. A többi nyerő számok rendben a következők vol­tak : 59 sor 513 szám. 37 sor 105 szám. 49 sor 771 szám. 59 sor 517 szám. 59 sor 504 szám 2 sor 252 szám. 26 sor 259 sz. 59 sor 359 sz. 28 sor 232 sz. 4 sor 179 sz. 43 sor 274 sz. 38 sor 290 sz. 67 sor 230 sz. 29 sor 216 sz. 15 sor 882 sz. 54 sor 383 sz. 52 sor 614 sz. 56 sor 638 sz. 43 sor 169 sz. 47 sor 22 sz. 62 sor 389 sz. 50 sor 628 sz. 8 sor 842 sz. 1 sor 195 sz. 18 sor 923 sz. 65 sor 728 sz. 20 sor 641 sz. 24 sor 916 sz. 41 sor 969 sz. 67 sor 322 sz. 30 sor 4 sz. 7 sor 828 sz. 48 sor 735 sz. 26 sor 583 sz. 7 sor 55 sz. 10 sor 370 sz. 7 sor 113 sz. 10 sor 272 70 sor 929 sz. 24 sor 831 sz. 69 sor 558 sz. 36 sor 334 sz. 35 sor 198 sz. 43 sor 930 sz. 27 sor 554 sz. 44 sor 653 sz. 9 sor 56 sz. 32 sor 126 sz. 68 sor 679 sz. 18 sor 83 sz. 3 sor 486 sz. 52 sor 292 sz. 2 sor 720 sz. 8 sor 356 sz. 19 sor 698 sz. 57 sor 868 sz. 62 sor 150 sz. 42 sor 300 sz. 63 sor 799 sz. 18 sor 228 sz. 4 sor 680 sz. 24 sor 17 sz. 53 sor 761 sz. 63 sor 968 sz. 30 sor 471 sz. 68 sor 51 sz. 26 sor 41 sz. 11 sor 386 sz. 45 sor 302 sz 19 sor 959 sz. 33 sor 197 sz. 19 sor 304 sz. 8 sor 69 sz. 22 sor 290 sz- 36 sor 695 sz. 67 sor 586 sz. 29 sor 245 sz. 2 sor 441 sz. 28 sor 556 sz. 7 sor 244 sz. 70 sor 757 szám. A húzás napjától számítva három hónap alatt ki nem vett nyereményekkel a társulat mint tulajdonával rendelkezik.­­ Az alagút gyalogjárdáját a korlát felállítá­­sa alkalmával egyszersmind új, még pedig kő­­talajjal rakják ki. Ez már helyes, most még csak azt óhajtják, hogy igen hosszúra ne nyúl­jék a bevégzési időpont, mert a munka kissé lassan halad.­­ A pesti oltáregylet a hazai szegény temp­lomok felsegélésére szánt egyházi készletekből kiállítást rendez a piaristák pesti gymnasiumi épületének első emeletén. A kiállítás tart má­jus 28-ától június 5-éig, még pedig 28 án déli 12 órától, a többi napokon pedig reggeli 7 órá­tól kezdve esti 7 óráig. — Sárospatak, máj. 23. Folyó május hó 16 -án temettük el Tályán néhai T. Bártfai Szabó Károly urat, egyikét azon érdemes haza­fiaknak, kik a nem rég múltban az oly igen tisztes ügyvédi pályán nevelve, és művelve ma­gukat, kitűnő állást nyertek a társadalomban, s tehetségeik után elismerést, becsülést vívtak ki maguknak a közvéleményben. A boldogult ré­gibb idő óta betegeskedvén, egyedül házi körre volt szorítkozva, élvén a szeretetnek, rokonai s a közintézetek iránt, kik között osztá meg vagyo­nát, részvétét, keresvén és talán­án megelégedést abban, hogy áldó emléket hagyjon maga után nemcsak a rokonok, hanem a közügy, illetőleg az egyház és tudományosság barátainak szí­vében is. Régibb adakozásain kívül, melyeket el tudna számlálni a tályai ref. egyház és iskola, úgy­szintén a sárospataki collegium, legújabban is­mét ezek és a M. Tudományos Akadémia van­nak részesítve általa szép összeg hagyatékban. A tályai ref. egyház 5000, a sárospataki táp­intézet 2000, a M. T. Akadémia 1000 ittál van­nak segélye intézkedései által, megemlítvén, hogy senkiről sem feledkezett meg azok közül, kik hozzá családi vagy családias viszonyban voltak, ez utóbbiak sorába értve név szerint szegényebb sorsú keresztgyermekeit. Temetése a legegyszerűbb ünnepély volt, a mint ő maga meghagyta. Elénekelték ama gyer­mekek a tályai népiskolából, kikre annyi gondja volt, mig élt; megtisztelte jelenlétével a városi közönség, s a szomszéd vidék, meg a sárospa­taki, tanári kar; beszélt felette­­. Anti János tályai ref. lelkész rövid megemlékezéssel, buzgó imával, annál nagyobb részvétre gerjesztő ájta­­tossággal. — Meghalt élete 68-dik évében. Bé­ke hamvaira. Erdélyi János. — A „Szerelem mámorosok“ czimü uj fran­czia darabot tegnap adták először a nemzeti színpadon. A darab tetszett a szép számú kö­zönségnek. Részletesen jövő alkalommal. — Wagner új dalművét, a „Tristán és Isolde“ czíműt, melynek első elődására messze földről s név szerint Pestről többen mentek Münchenbe, noha a kitűzött idő eltelt, még nem adták elő, sőt újabb tudósítás szerint elő sem adják, mert benne egy szerelmes jelenet igen hossza­san tart. Vájjon nem párja e ez a Venus szobor elrejtésének. figyelmeztetés. Az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület által folyó é. jun. 3—7-én tartandó kiállítást megelőző gépversenyek bírá­­­­lati rendjét tárgyazó értekezlet folyó hó 30-kán, a juhok és sertések bírálatát tárgyazó értekez­let pedig jan. 2-án lévén megtartandó, felkért­nek ezennel a bírálatokban részvétüket felaján­lott t- tagok, hogy a fentnevezett napokon reg­geli 10 órakor a köztelken megjelenni szíves­kedjenek. Pest, 1865. május 26. Elnöki megbí­zásból Morócz István, egyesületi titoknok. Hugo Károly Párisban, mint az Opiu­mon Nat. ban olvasssuk, közelebbről a Herz-féle­­ teremben szavaslati előadást tartott, melyen mint a nevezett lap mondja, a közönség mél­tánylattal fogadta s elismerésben részesíté az előadónak szépirodalmi és mimikai tanulmá­nyait, és költői lelkesültségét. — Aradra írják az „Arad“ szerint Mexikó­ból, hogy a magyar fehér bornak ott jó kelete lenne, az oda érkezett magyaráti nagy tetszés­ben részesült, s a levélíró ajánlja a magyar bor­termelőknek, hogy igyekezzenek magyar fehér borokat szállítni Mexikóba. — A kolozsvári nemzeti színház főigazgató­jává az országos színházi választmány a publi­­cistikai jeles dolgozatairól nálunk is ismert Sándor Józsefet nevezte ki. — Rózsavölgyi és társa mű­kereskedésekben megjelent „Császárfü­rdőcsárdás“ zon­gorára szerzé Döme József ára 40 kr. „Mexi­kói induló“ zongorára szerzé Balogh Lipót, játszák Patikárus és Sárközy. Ára 40 kr. — Beküldetett szerkesztőségünkhöz. „A gy­ü­­mölcsfatenyésztés rendszere.“ Igen czélszerű és hasznos kis müvecske, mely ala­posan s gyakorlatilag vezet be a gyümölcste­­n­észtés ismeretébe s gyakorlatába. Épen idő­szerű most, midőn a községi gyümölcskertek felállításához kezdenek. Irta K­a­c­z­­­á­n­y Nán­dor, megyetörvényszéki tanácsos, a mit Wenck­heim Krisztina grófhölgynek van ajánlva, ára 80 kr. Kapható Pesten Oszterlamm Károly könyvkereskedésében, Aradon Réthi Lipótnál. — Brusselben egylet alakult, mely a Water­looi győzelem félszázados évnapját akarja meg­ünnepelni. Lesznek emlékbeszédek s mindenek­­felett természetesen lakoma is.­­ A magyar orv­osok és természetvizsgálók IX. és X. nagygyűlése által a hazai egészség­ügy szervezésének javaslatba hozása végett ki­küldött bizottság t. ez. tagjait: B­e­n­e F., B­ó­k­a­i J., Ejt­é­r J., G­e­s­z­t­e­s­s­y L., G­r­o­s­z L, Hirschler I.,Huray I,Jármay G­yé­­ry­., Korányi Fr., Kovács S. E., Kun T., Markusovszky L., Nagy J., Pa­trubány G., Poor J., Rózsay J, Sass J., Schmidt Gy, Semmelweis J S­z­a­b­ó F, T­o­r­m­a­y K, Than K, v­e­r­e­bélyi J, Vegzelovszky K. és idősb­br a­­m­á­r V. tr. urakat a Pesten a budapesti kir. or­vosegylet üléstermében i. é. június hó 12-én tar­tandó bizottsági ülésre tisztelettel ezennel meg­hívom. A megjelenési nap f. é. jun- 18«®- i ülés tárgya leend a bizottság közegészségi m­n­­kálatainak befejezése. Pesten 1865 május 2 . Havas Ignácz választ, elnök. Nemzeti Vitaház. Május 28-ára vin kitti­re „EGY MILLIÓ.“ Vígjáték 4 felv. — Távirati május 27-ről, tudósítás a bécsi börzéről 5%- metalliqnee Nemzeti kölcsön Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók Ezüst Arany 71. 35 76 10 800. — 184. — 109. 10 106. 75 5. 21 Angolország. Disraeli úr egy hosszadalmas levelet intézett Buckingham­ megye conservativ választóihoz, melyben újra bizalmukat és szavazataikat kéri ki a jövő parliamenti választásra. Kiemeli, mi­kép Derby kormánya mind a templomépítési adó (Church Bates), mind a parliamenti reform kérdésében lényeges javításokat akart kivinni, de a szavazatjog kérdésében azon Ur ügy alatt buktattatott meg, hogy a szavazatjog elyszerű­ kiterjesztése, mely nem alapszik a mezővárosok leszállított választási censusán, soha sem lesz kielégítő; a templomépítési adóra nézve pedig az volt a kifogás, hogy annak végkép el kell töröltetni, s az akkori kormány javaslata, mely­ az államegyház elvinek fenntartása mellett a discentereket (az angol egyházhoz nem tartozó hitfelekezeteket) felmenteni óhajtotta a kérdé­ses adó alól, hasonlag megbukott. Diadalmasan mutatja ki, mikép a mostani kormány épen azon rendszabályokkal vallott kudarc­ot, melyek ki­vitele végett alakítva volt. Legfeltűnőbb az, hogy Disraeli úr e két tárgyon kívül sem a kül­politikában, sem a pénzügyi kérdésekben, sem bármi más kormányintézkedésben nem talál anyagot vádakra lord Palmerston kormánya ellen. Layard tudatja a birminghami kereske­kamrá­val, mikép egyrészről Svédország és Norvégia, másrészről Francziaország közt múlt febr. 14-én kereskedelmi szerződvény íratott alá, s hogy ő felsége Stockholmban levő követe a svéd kor­mány által arról biztosíttatott, miszerint a svéd vámjegyzéknek a franczia áruczikkekre nézve határozott leszállítása, múlt ápril 15-kétől kezdve az egyfelől Anglia, másfelől Svédország és Nor­végia közt 1826-ban megkötött szerződvény, a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzetre vo­natkozó czikkének értelmében, az Angolország­ból kivitt áruczikkekre is alkalmaztatni fog. Ol­aszország. A belga „Indep.“ tudósítása szerint, ha a lát­­kör Éjszak Amerika felé borongás, még kevés­bé mondható az derültnek Olaszország felől, hol az elmék nagyon megoszolvák azon alkudo­zások folytán, melyeket Vegezzi lovag a szent székkel megkezdett. Levelező midőn azt írja, hogy a vélekedések e kezdemény felett megosztják, saját bevallása szerint hibás állítást ten, mert — miként állítja — meggyőződést sze­­rezhete magának arról, miszerint mindenki rá­­szalja a kezdeményt, mely Olaszország részére ép oly hamarkodott, mint hátrányos lehet. Ugyanezen tudósító kiigazítja azon korábbi ál­­lását, melyet egyéb közlönyök hírei után adott, hogy t. i. a turini és római udvarok közt most folyamatban levő alkudozások megkezdé­sére az első lépést ő szentsége, a pápa tévé. Az nem úgy van — mondja az „Indep.“ párisi tu­dósítója — Victor Emanueltől származott a közeledés első ténye, s minthogy a miniszte­reknek nem szólott másról, mint a pápa iratá­ról, mely csak válasz lehet­ a királyi levélre, ezek jó­hiszemmel lehettek közeledők ő­szent­sége felszólítására. Egyébiránt ugyanezen tudósító a kezdemény sikerét látja azon feltűnő engesztelődési szel­lemben, mely a római felsőbb köröket átlengi, s a mind nehezebbé váló viszonyok javítása felé a kedélyeket hajlékonyabbakká teszi. Főleg a franczia protectoratus majd majd elviselhetlenné váló befolyásának tulajdonítják ama változást mely a két kibékíthetlennek tetszett ellenfélt egymás karjai közé vezeti. Levelező hasonló szellemet nem tapasztalha­tott az úgynevezett szabadelvűek táborában, és ezt bajnak tartja, mert itt a többség, ez a köz­vélemény. Olaszország minden katholikus pol­gára szivéből óhajtja az egyházi kibékülést. Sk b'tura "- Van abban, hogy kik a z­öld asz­­talok körül mint ellenfelek küzdenek egymás­­yára előtt mint testvérek egyesül­hetnek. De Olaszország egysége nem engedhet énségét rontt­ai h­ely­ezkedést, mely idővel épségét ronthatna meg. Miként a törvényhozás s törvénysz­olgálatás az egész félszigetet unifi­teli aeolasz terü­­leten mindenütt a praerogativáknak is melve­senn A* kormány * királyi komnak tartott Sj-az egyesü­lt olasz nemzet meg nem en­gedhetné, hogy az ország némely vidékein tartományaiban az egyházmedvei miit­ • más hatalom nevezze ki g jev alk ! 8aS°kat nef mir? Sf*^4“ ekkW,S W" 68 k«»ve tei Az egyezkedést állítólag különösen a király szolgálja, s az alkudozások végszálai ig­az « kezeiben öszpontositják; eddig a minisztérium tartózkodva bár, de engedett; nem hiszik azon­ban, hogy La Marmora és társai az engedelmes­séget ama pontig vigyék, melyen túl a felelős­ iff. KTMG által áratnának össze. A fentebbi tudósító azt véli, hogy a­mihez most a firenzei kormány csak áldozatok árán juthatna, okos várakozással, idővel áldozatok nélkül érheti el azt. Hogy azonban az olasz nép mily mérvben támogatja kormányát eljárásaiban, melyek a

Next