Pesti Napló, 1865. július (16. évfolyam, 4560–4585. szám)
1865-07-15 / 4572. szám
rogálna az ügyvédek állásának, sőt méltán hozzátehetjük, hogy ilyen „ifjoncz“-ok, illetőleg még csak ügyvédi írnokoknak bíróság előtti fellépte nemcsak hogy nevetséges, de bizonyára botrányos visszaélés is, mely annál sajnosabb, minthogy általa a jogszolgáltatás méltósága s a bíróság tekintélye csökkenést szenved. Visszatérek azért fentebbi állításomhoz, ismételve kimondván, hogy azok előtt, kik az elméleti tudományt még be nem fejezték, a fórum végképen elzárt maradjon. Hitem szerint e rendszabály elégséges volna az ügyvédi kar veszélyezett tekintélyének oltalmazására. Azonban más színezetet nyer ama dolog, ha az ügyvéd tárgyaláskor nem ifjonczczal, hanem ügyvédjelölttel áll szemközt. Míg a nem jogvégzett ifjonczról szükségkép kell feltételezni, hogy az ügy sikeres tárgyalásához igényelt képzettséget még nem is bírhatja, úgy másfelől az ügyvédjelöltnél már annyi szakképzettséget és jártasságot méltán kell feltennünk, hogy még jeles és tekintélyes ügyvét sem fogja botrányosnak tarthatni, ha az ügyvédjelölt bíróság előtt megjelen és mint helyettes tárgyal. Nem hiszem, hogy a legtekintélyesb ügyvéd is ön méltóságával megférhetlennek tartaná ügyvédjelölt által készített perbeszédre választ adni, mert ha nem is viseltetik tisztelettel a helyettes jelölt iránt, azért mégis több, mint valószínű, hogy a jelölt principálisáról legalább is annyi jó véleménynyel lesz, miszerint róla felteszi, hogy óvatlan kezekre és még csak tapogatózó ügyetlen kezdőre nem fogná bizhatni önszemélyének helyettesítését. Mert hisz az ilyen félszeg eljárás az illető ügyvédnek amúgy sem válhatnék dicsőségére, sőt inkább őt magát csak compromittálná, mivel bizonyos, hogy az ügyvéd ilyformán védenczeinek önmaga felől kiáltó szegénységi bizonyítványt adna. Inkább vagyok hajla hinni, hogy Ügyvédeink a helyettesként tárgyaló ügyvédjelöltet nemesi törekvésében előserélnék, semhogy azt önkényleg elnyomnák, és hogy a jelöltek irányában oly szűkkeblű önviseletet alig tanúsíthatnának, mely a magyar ügyvédi kar méltán magasztalt lejalitásával összeegyeztethető nem volna. És ezen lejalitástól nem azt lehetne-e önámítás nélkül várni, hogy ügyvédeink a helyettes ügyvédjelölteket bizonyára úgy tekintenék, mint leendő kartársaikat, kiket itt végre arra mégis érdemesítenének, hogy velők a tárgyalás terén jogi vitatkozásokba ereszkedjenek. Mikép lehetne tehát igazolni, hogy az ügyvédi kar tekintélye ezáltal csak némi csorbulást is szenvedne ? Még a legmagasabb tölgy is nemcsak nyugalommal nézi és békésen tűri, hogy ha hatalmas törzseké körül apró csemeték sarjadzanak, hanem terebélyes lombjaival őket a vész elöl is eltakarván, további fejlődésüket még hatékonyan elősegíti is. Az ügyvédi kar kiváltságos képviselési jogosultságát az ügyvédjelöltek sem meg nem szólítják, sem nem veszélyezik. Úgy látszik, hogy a tudor úr a képviselés fogalmát a helyettesítés különböző fogalmával összezavarta. Határozottan ellene vagyok, hogy feleket bíróság előtt ügyvéden kívül más is képviselhessen, mert hisz az ügyvédi kar kizárólagos képviselési jogosultsága épen ebből áll. Ámde az ügyvédjelöltek nem képviselik a perlekedő feleket, s azért nem is sérthetik az ügyvédi kar kiváltságát, hanem csupán meg nem jelenhetett principálisaikat helyettesítik, vagy pedig megjelent principálisaikat kisegítik. Az ügyvédjelöltek közt és a felek közt ezen helyettesítésből épen semmi jogviszony nem támad, és a felek, ha ügyvédjük vétke miatt károsodnak, nem a helyettest, hanem magát az ügyvédet veszik elő, ki - mint fentebb mondom - nekik kárpótlással, esetleg teljes elégtétellel tartozik. Az ügyvédek e szerint mindig csak önfelelősség súlya alatt nevezhetik ki helyetteseiket, és ezt mindenkor saját kárukra és veszélyükre tartoznak tenni. Nem oszthatom a tudor úr azon nézetét, hogy az ügyvédjelöltek általi helyettesítések a perbeli eljárást nehezítenék, és a perek gyors menetét akadékossá tennék. Gyakorlati példát idézek épen az ellenkezőnek bizonyítására, és habár „exempla odiosa sunt“ mégis meg kell azt tennem, Nyitra megye törvényszékénél jelenben az a szokás uralgó, hogy egy napra és egy terembe 30 — 40, sőt olykor ennél is több tárgyalás tűzetik ki. A tudor úr, mint szakférfi, meg fogja ítélhetni, mekkora lehet az a bábeli zűrzavar, mely ilyenkor a termet betölti, és melyben a tárgyaló biró is alig ismerheti ki magát. Megesik gyakran, sőt mióta a joggyakorlaton vagyok, már előfordult, hogy principálisomnak egymagának 14—16 tárgyalása volt egyszerre. Igaz,voltak köztök kisebbszerű ügyek is, de azért akadt 4—5 kiválóbb fontosságú ügy, melyek közül a legroutinirozottabb ügyvéd is rendes szóbeli tárgyalás útján aligha fogna háromnál többet letárgyalhatni, főleg oly teremben , hol egyszerre annyian, oly sokféle ügyet tárgyalnak. Ha ily alkalomkor az ügyvéd nem helyettesíthetné ügyvédjelölt segédét , és szintén munkával elfoglalt társai közül helyettest vagy nem választhatna, vagy választani czélszerűtlennek tartaná, — a fontosabb ügyek kedvéért a kevésbbé fontosak okvetlen háttérbe szorulnának, és az ügyvéd, ki a 14 — 15 tárgyalást (hacsak a sok írást tekintjük is), elvégezni sehogy sem lenne képes, oly kénytelenségbe jutna, hogy az ügyek nagyobb részét máskorra kellene halasztatnia, mi különben költséges és fáradságos. De ellenben, ha az ügyvédnek megengedik, hogy ügyvédjelölt segédét belátása szerint szabadon helyettesíthesse, és így mind a ketten dolgozhassanak, úgy a baj könnyen, sőt az ügyvédre és a felekre nézve előnyösen el lesz hárítva, és azon halasztások, miket az ügyvéd kényszerültségből szorgalmazott, el fognak maradni, valamint az is eléretik , hogy a jogszolgáltatás olcsóbb, meg gyorsabb is leszen, és a különben nehézkes pereljárás szabadabb folyást fog nyerhetni, miből ismét csak a perlekedők húzhatnak kiváló előnyt. Az ügyvédjelöltek tárgyalhatási jogosítványa sem a felek, sem az ügyvédi kar jogait nem csonkíthatja, sőt mindkét tekintetben csak is túlnyomólag üdvös eredménye lehet. Ez iránt tehát egészen nyugodtak lehetünk. Balázsovich József. A nógrádmegyei gazd. egyesület igazgató választmánya részéről 1865. évi junius 20 án egyleti elnök gróf Czebrián László ur elnöklete alatt Szécsényben tartott ülés Jegyzőkönyyvéből. Az elnökség a folyó évi május 23-án tartott választmányi ülés határozatára, s az annak alapján szétküldött meghívó levelekre hivatkozván, a jelen ülés tanácskozási főtárgyául az egyesület részére megszerzett kis juhgyáj iránti intézkedést tűzte ki, s ennélfogva felolvastatott Szontagh Tivadar juhászati szakosztályi elnök úrnak, mint a megszereztetni közgyűlésiig rendelt juhnyáj megvásárlásával megbízott tagnak ez érdemben eszközlött eljárásáról beadott kimentő és részletes jelentése, melyben jelentő szakosztályi elnök úr hoszszabb utazása és bevásárlása eredményéül a következő juhpéldányok mutattattak be, jelesül: 1. Geiszt Gáspár ur csákói nyájából szereztetett két darab hágó kos 180 ftért. 2. Janurik János ur szarvasi nyájából 3 db anya juh 50 ftjával 3. Egy szarvasi más nyájból 3 db anyajuh 40 ftjával. 4. Kubinyi Géza ur tápiószent-mártoni nyájából, az egyesület részére szivességbeli átengedés folytán 7 darab anyajuh 150 ftért. Az ezen bevásárlásokra s némely költségekre vonatkozó számadás a jelentéshez csatoltatván , egyszersmind bejelentetett, miszerint a megszerzett és körülírt nyájacska a 164. számú választmányi végzés foganatositásanl f. hó 16 án Tóth Dániel és Sztranyovszky Péter urak közreműködése mellett törzskönyveztetvén, az jun. 17 én előbb meleg vizben, azután az Ipolyban, zuhany alatt megmosatott, s a nyiretésre készen vár, a törzskönyv a szerkezet megbirálása és hitelesítés végett előterjesztetvén. Jelentő szakosztályi elnök urnak buzgalmas fáradalmat nem kímélő érdekeltségénél fogva a 164. számú választmányi végzésben tolmácsolt elismerés és köszönet a választmány által újólag kifejeztetvén, eljárása helybenhagyatott, s a bevásárlásokról beadott számadás, mely szerint a bevételeket: 1. Az egyleti közgyűlés által e czélra utalványozott 700 ft; 2. Ennek takarékpénztári kamatai 25 ft 41 kr, és 3. A Kubinyi Géza úr által az egyletnek ajándékozott kos árverési ára 30 ftot képezvén, azok összesen 755 ft 41 krt, a kiadások 740 ft 74 krt tesznek, s a maradvány 14 ft 67 krból áll, megvizsgáltatott és kifogástalannak találtatott; a 14 forint 67 krajczár maradvány a már megrendelt juhbélyegző gép megérkeztéig s árának fedezésére szakosztályi elnök urnál további számadás alá hagyatván, az előterjesztett juhászati törzskönyv, rovataival együtt helyeseltetett, s annak hitelesítése és egyleti pecséttel ellátása az elnökség és titkári hivatalra bízatott. A választmány figyelme az egylet részére megszerzett kis juhnyáj élelmezése, őriztetése és gondviselése iránti intézkedésre elnökileg felhivatván, miután Szontagh Tivadar ur ezen''nyájacskának legelővel és téli takarmányával ellátását, őriztetését és gondviselését, ha ennek külön őriztetése nem követeltetnék, hanem a kosok az ő kosaival, az anya juhok az ő anyajuhaival együtt őriztethetők és élelmezhetők, a nyájról időnként lenyitandó gyapjumennyiségért, a kellő gondosság, belegelő és takarmányozás ígérete, s a szaporodásnak az egyesület tulajdonául maradása feltétele mellett felajánlotta. Szontagh Tivadar urnak csak az egyesületi közérdek iránt táplált rokonszenve és érdekeltségéből kifolyó ezen önzéstelen ajánlata köszönettel és közakarattal elfogadtatott, s az ajánlat és jelen végzés az ajánlkozó és az egyesület között vállalkozási szerződésnek tekintetvén, azonnal életbeléptetése elhatároztatott, s a juhnyát a vállalkozó gondja és haszonvétele alá helyeztetett. A juhászati szakosztály a 164. számú választmányi végzésben foglalt megbízásánál fogva az egylet kis juhnyájának kezelésére vonatkozó tervét, véleményét és indítványát a következőkben terjeszti elő. 1. A megszerzett két kos az egyesület anya juhain kívül magánosok juhai hágatására is, még pedig nyári és téli kettős idény alatt nagyobb mérvben lévén alkalmazandók, a hágatásra nézve bejelentési sorrend tartassék, — a bejelentések a nyári idényre 1. évi július l-ső napjáig, a téli idényre pedig 1. évi december 1-je napjáig a juhászati szakosztályi elnökhöz idéztessenek. 2. Tömeges és sűrű bejelentések esetében egy-egy bejelentő egyesületi tag részére csak 4 db anyajuh hágatható, —ha azonban a bejelentési határnapokig a fedezhető anyajuh szám be nem jelentetnék, egyes egyleti tag több juhának fedeztetése eszközölhető, mely esetben és körülmény iránt a bejelentők a szakosztályi elnökség által értesítendők. 3. Ha a fedezhető számot az egyleti tagok bejelentései ki nem merítenék, a fedezés alá nem egyleti tagok juhai is bocsáthatók, mi végből ilyesek is eleve bejelentendők, s a bejelentő tulajdonosok az el vagy el nem fogadás iránt a szakosztályi elnökség által idejekorán értesitendők lesznek 4. A hágatási dij minden db anyajuh után 1 ft o. é. — A felügyelő és gondviselő juhász bére minden felhágatott anya juh után 10 kr. — Legelő dijat egy juh után naponta 3kr számíttatván, a téli idényben szükséglendő takarmány piaczi áron szolgáltassák ki. 5. Hágatás alá csak ép, egészséges és tiszta állatok lévén elfogadhatók, az anyajuhok előlegesen megvizsgálandók,s okszerű kifogás esetében visszautasítandók. Az előterjesztett javaslat helyesnek találtatván, egész kiterjedésében elfogadtatott, s gyakorlatilag alkalmazása és az egyleti luhnyájnak ezen szabályzatat szolgáló javaslat értelmében a felmerülő körülményekhez képest kezelése a juhászati szakosztályra bízatott. — Szontagh Tivadar úr jelenti, miszerint Thaly Zsigmond ur Komárom megyéből hozzá három faj asztali burgonyát, egy csomag tüskés rekettyét és egy csomag svédtornyos magot az egylet részére kísérlet eszközlése végett küldvén, azokat a nyert utasításhoz képest alkalmatos talajú földekbe bevetette, a kísérlet eredménye iránti tudósításnak annak idejében beterjesztését ígérvén. Thaly Zsigmond ur becses közreműködése és nyilvánított rokonszenve szives tudomásul vétetett, s a küldött magokkal megkezdett kísérlet eredményéről a jelentés elváratik.• Szontagh Tivadar úr az egyesület részére általa e tavaszon megkezdett kísérleti működésekre, s az elvetett magok mennyi és minőségére vonatkozó kimerítő és részletes jelentését előterjesztvén. Az tudomásul vétetett, s a kísérletek folyama iránti felügyelet az illető alválasztmányok meleg figyelmébe ajánltatott. Az egyesület részéről eddig eszközlött és jövőben folytatandó gazdászati kísérletek kezdete, folyama és eredménye fölött külön jegyzőkönyv vezetése a 144. számú választmányi végzés által elrendelve lévén, s jelenben az érintett kisérleti jegyzőkönyv szabatos, czélszerű és világos rovatainak megállapítása indítványoztatván. A közgazdászati és statistikai szakosztály a kérdéses kisérleti jegyzőkönyv alakja, rovatos táblázata és vezetése iránti vélemény készítése és előterjesztésével megbizatott. — Méltóságos gróf Zichy Károly ur, mint a magyar orvosok és természetvizsgálók elnöke, az egyleti elnökséghez intézett levelében a magyar orvosok és természetvizsgálóknak f. é. aug. 28-tól sept. 2-ig Pozsonyban tartandó nagygyűlésére az egyleti elnökséget, s általa az egylet tagjait ezen hazai tudományos vállalatnál minél nagyobb számban megjelenés és közreműködés végett meghívja. Szives tudomásul vétetvén, • az egyesületnek e téren leendő diszes képviseltetése közhajtásul kijelentetvén, az érintett nagygyűlésen megjelenni kívánó egyleti tagok e részbeni nyilatkozatuknak az egyleti elnökséghez f. évi aug. 20 ik napjáig kellő intézkedhetés végett beküldlésére hírlapok útján felhivatni rendeltettek. _ A juhászati szakosztály jelentvén, hogy a jövő 1866. év május havában Losonczon rendezendő juhkiállítás tervezete és programjára vonatkozó véleményét, több oldalú egyleti foglalkozásai miatt eddig elé el nem készíthette, annak rövid idő alatt leendő beterjesztését ígéri. A jelentő szakosztály az érdekelt véleménynek és programmtervezetnek hovaelőbbi elkészítésére s az egyleti elnökséghez beadására utasittatván, az elnökség a beérkezendő munkálatnak a f. évi augustus 8-án tartandó közgyűléshez terjesztésére felkéretett. — Az ülés ezek után befejeztetvén, a jelen volt választmányi tagok az elnök gróf úr felhívása folytán az egyleti juhnyáj minősége és eszközlendő nyirésének megszemlélésére tömegesen eltávoztak. lállftElff'léfe» Pest, julius 14. — A pesti ifjak közül többen hétfőn, f. évi jul. hó 17 k én a pesti Szent-Ferencziek templomában d. e. 9 órakor néhai Szalay László nagy történetírónk, és tudósunk lelki üdvösségéért csendes gyászmisét tartatnak, melyre a boldogult minden tisztelője ezennel meghivatik. — Zágrábból sürgönyzik a „Lloyd“ nak, hogy a horvátországi katholikus püspökök siker nélkül folyamodtak a concordatumnak a katonai őrvidékeken tényleg életbeléptetéséért. — Hesz tbnagy sebe, hivatalos közlemény szerint, nem veszélyes. — Popassu János brassói protopresbyter archimandrita karánsebesi görög keleti püspökké neveztetett ki. (1.) Tegnap délután 5 órakor tartotta dr. Wenczel Gusztáv tanár a jogi egyetem dísztermében az 1864. jun. 1 jén elhunyt Récsi Emil felett az emlékbeszédet. A közönség, mely e czélra igen szép számmal gyűlt egybe, leginkább egyetemi tanárok és tanulókból állt, kik a jeles és különös tapintattal tartott beszédet, melyben az ily alkalommal rendesen használtatni szokott hízelgések és túlzások el voltak kerülve, kellő tetszéssel fogadták. — Bucsánszky Alajos nyomdatulajdonos és kiadó, miután az általa kitűzött pályadijra beküldött művek közt, mint jelentők, a bírálók véleménye szerint érdemes mit nem találkozott, mégis kiadta az 5 aranyat dijat s azt nem annak, melyet a bírálók viszonylag legjobbnak ítéltek, hanem annak, mely neki leginkább tetszett, ez pedig a 3-ik számú más szerzője Örsi Cseke Gusztáv színházi karmester Károlyfehérvárról. A bírálók ezen intézkedés folytán most joggal tiltakoznak a Zenészed lapokban Bucsánszky eljárása ellen, mert ki nyilvános pályázatra tűz ki valamely összeget, s szakértőket bíz meg a döntő ítélet kimondásával, az ügy önkényes elintézéséhez már szava nincs, az már közügygyé vált. Helyesen mondják a bírálók, hogy ha saját ízlése szerint akart ítélni, akkor nem volt szüksége műbirákra. — R e m é ny Ede, Csehországból hazatérte előtt, Karlsbadot is meglátogatja, s ott e hó közepén hangversenyt adouti. — A „Gizella“ gőzösön — írja a „P. H.“ — melyen a múltkor gr. Zichy holmijai közül körülbelül 10,000 ft készpénz és ékszerek lopattak el, újabb tolvajlás történt. Tegnap hajnalban ugyanis Baja körül e gőzösön egyik utastól 960 ft értékű pénzt és értékpapírt loptak el, s a legszigorúbb nyomozás daczára a tettest mindeddig nem lehetett kitudni. — A narseillei ifjak példájára Kölnben készül 6000 ifjú összeesküdni a hölgyek ellen, t. i. meg nem nősül egyik sem, míg a leányok egyszerű és komolyabb irányú életmódra nem fordulnak. Milyen nagy szerencse, hogy a mi hölgyeink nem imádják a változó és tehát nagyon költséges külföldi divatot, a selymet, csipkét, s hogy házias jó gazdasszonyok, különben még ide is elhalna a ragály. (Komolyan beszél-e t, újdondász úr ?) — R a h 1 temetése 12 én délután nagy ünnepélyességgel ment véghez. Az elhunytnak teresianum utezai lakásáról 5 órakor a paulinusok templomába vitték a koporsót, hol beszentelve, a schmelczi temetőbe szálliták. A templomban együtt volt Bécs egész művész világa ezen kívül az előkelő körök »t képviselve voltak. Jelen volt a többek közt Majláth, Schmerling stb. 60 tagból álló dalkar énekelte a meg£ Éy Walt A koporsót « elbuoyt ..mtvi ”7"'K^t»b1“k.“1‘,46lukr6“ 28 “a741' mely Balázs Sándor szerkesztésében jelentet elöl Toldy Ferencz tudósunk sikerült arcképével Grimmtöl. A tartalom gondosabb összeállítása, csinos tiszta rajzok, szép papír a lap lendületét jelentik. A szerkesztő jelenti, hogy arczképeit jövőre Ma r a tí z tou ! fogja rajzolni. A közönség kétségkívül ismét pártolása alá veszi e sok viszontagságot átélt lap. A „Fővárosi lapok“ Írja: Palóczy László és Sebestyén Gábor, régibb országgyűléseink ez ismeretes veteránjai sok éven át igen érdekes és humorteljes levelezést folytattak egymás között, mely azon idők szellemére sok világot vet. Most e levelek birtokosai ki akarják adni e levelezést, mely a régibb vivásu hazafiakat kétszeresen, de általában minden magyar olvasót érdekelhet. A kézirat húsz évre terjed, s elszótja egyszersmind nevezett lap a kiadásra vállalkozókat, hogy feltételeikről a „Főv. lapok“ szerkesztőségét f. hó 27-ig értesítsék. __A bécsi cs. kir. Gazdasági Egyesület által 1866-ik évi május havában Bécsben rendezendő gazdasági és erdészeti kiállítás programmja. A bécsi cs. kir. Gazdasági Egyesület 1866-ik év május havában, Bécsben, gazdasági és erdészeti kiállítást fog rendezni, mely kiállítással összeköttetésben lesz a háztartási eszközök s bútorok kiállítása is. A kiállítás Bécsben, a „Prater“ben lesz elhelyezve. A kiállítás megnyitása május hó közepén leendő tart — 14 napi meghosszabbítást fenntartva, május hó végéig. A kiállítás fő osztályai következők : I. Gazdasági és erdészeti termények, továbbá, gazdasági és erdészeti iparczikkek, s minden a gazdasági s erdészetre vonatkozó gyűjtemények. II- Állatok, és pedig: lovak, szarvasmarhák, juhok, sertések, baromfi és kutyák. III. Gazdasági és erdészeti eszközök s gépek. IV. Háztartási eszközök és bútorok. Gépek és eszközök külföldről is elfogadtatnak — gazd. és erdészeti termények, — állatok — és háztartási eszközök s bútorok ellenben csak belföldről állíttathatnak ki. A termények, gazdasági s erdészeti gépek — eszközök s a háztartási eszköz s bútorok kiállítása állandó leend, vagyis ezek a kiállításból annak bezárásáig el nem vihetők. — Az állatok ellenben következő sorozatban fognak kiállíttatni. 1. A szarvasmarha és juh, az e faj hízott állatokat is ide értve, a kiállítás első négy napján. 2. Lovak, sertések, és baromfi, a hízott sertéseket és hízott baromfit is ide számítva, a következő négy napon át. 3. A kutyák későbbi két napon át. Az állatok, termények és háztartási eszköz, s bútorok fedett helyiségekben lesznek elhelyezve ; gépek s eszközök csak a mennyiben szükségeltetni fog. A kiállítási tárgyak legfeljebb 1866. febr. 25. bejelentendők, és pedig bejelentési iveken, — melyek a kiállítási bizottmány által ingyen szolgáltatnak ki. *) A bejelentési ívekből két példány küldendő be, melyek közül az egyik a bejelentett tárgyak elfogadása esetében a kiállítási bizottmány aláírásával ellátva — felvételi jegyül szolgálandó — visszaküldetik. Csak ezen felvételi jegyek előmutatása mellett vétetnek fel a tárgyak a kiállításba és azok felmutatása mellett szolgáltatnak ki a kiállítás bezárásával. A felvétel felett , az okok elsorolása nélkül, a kiállítási bizottmány határoz. A meghatározott idő lefolyása előtt a kiállításból semmiféle kiállított tárgy el nem vihető. A kiállított tárgyak szállítása, kirakodása, felállítása, és a visszavételéről saját veszélyekre és költségökön a kiállítók iaguk vagy megbízottjaik által tartoznak gondoskodni, és csak egyenes megkeresés folytán végezteti e teendőket — a költségek megtérítése mellett — a kiállítási bizottmány, saját megbízottjai által. A gazd.s erdészeti gépek, eszközök és háztartási eszköz és bútorok kiállítói — a kiállitás helyiségben elfoglalt térért bizonyos — *) Bejelentési ívek az orsz. Magyar Gazdasági Egyefüjában a „Köztelken“ is vannak letéve. (Ulleti itt llik szám.) Ii. E. S. TARCZA: Mi az az Esküdtszék ? (Réső Enzsel Sándor külhoni utinaplójából.) Midőn külföldi utamra keltem, némely barátom és ismerőseimtől azon kérdésre : mire terjeszszem ki figyelmemet ? többnyire ily választ nyertem: Nézzem meg a színházakat, cukrászatokat, mulassak jól,-----egyetlen egy szorított velem kezet, ily meleg szavak kíséretében. Ha lesz önnek ideje, nézze meg a külföldi esküdtszékeket, közölje tapasztalatait. — Azt, ki erre figyelmeztetett, nem tudom feledni. Mikor jogász voltunk, emlékszem, hogy kedves tanárom. • • • tartott előadást az esküdt bíróságról, de valamit elméletileg bevágni, az nem kardmarkolat, melylyel gakorlati vágásokat tenni lehessen, az elme feled, annyi év után a tanodai por leverésével útra kelve, már magára is oromra tettem mutató újamat, s kérdére: Mi az az esküdtszék? s erre ismételve e szavakat: Az esküdtszék ! Az esküdt ■ szék, megakadt definitiom! Tudtam, hogy büntényi esetek tárgyaltatnak előtte, s általa mondatik ki a bűnös vagy nem bűnös végszó, hogy ilyen esküdtszék szabad polgárok sorából ül össze, s tisztében eljárván, a nép közé lép viszona, de gyakorlatilag e thémáról egy illuminált bajor polgár előtt sem bátorkodtam volna értekezni, mert hazánk földén ez a szép virág „Esküdtszék“ oly ismeretlen, mint a philadelphiai rendszerű fogház Emlékezem, hogy 1849-ik évben jött ki az osztrák birodalomra egy rendelet, mely igen energice mindazon törvényeket, melyek országos törvényszék elé lettek volna utasítandók, esküdtszék előtt rendelte tárgyaltatni, kivéve a felségsértést és más kényesebb ügyeket. Ezen rendelet szerint minden három hónapban lett volna esküdtszék oly városokban, hol 50.000 lakos van, Bécsben minden hónapban rendkivülileg ott s ahol a szükség kívánta volna. Lett volna háromféle névsorozat, egyiknek neve ősi, melybe minden esküdtképes egyének neve bejött volna, azután a szolgálati, melybe a sorshúzás vagy választás által bizonyos évi szolgálatra felhívottak nevet foglaltatnak , végre Esküdtszéki névsorozat, egyes esetekre. Esküdtképesek lettek volna: azok , kik 30-ik évöket betölték, írást, olvasást tudtak, a törvényeket megérték, valamely helyen egy évig állandón tartózkodtak, különösen ott, hol a névsorozatba íratni kívántak, annyi adót, amennyi azon községben cselekvő választóképességre kívánatos, fizettek stb. Kivetettek volna a lelkészek, elemiiskolák tanítói, cselekvő szolgálatban álló katonatisztek, valóságos polgári tisztviselők, csőd és gondnokság alatt levők, bűntény, vétség vagy kihágásért elítéltek, egyéb törvényszegők. Igen igen közel voltunk ezen institutióhoz, melynek bölcsője a távol eső Anglia. Azt mondják, a birodalom több tartományaiban életre vergődött ez intézmény, ezt igazolja Hye Ginnek lovag „Ueber das Schwargericht“ czímü, Bécsben 1864-ben megjelent műve, mely példákban pótolja ez intézményt, s mely munkára külön czikket szentelünk, de hazánk csak az 1843-as javaslat roliansain ismeri et. De hát defineáljuk az értelmét e szónak „Esküdtszék.“ Ez független bírói hatalom, bizonyos rend és mód szerint választott egészséges észszel biró józan polgárokból, kik bűnös vagy nem bűnös szavakban mondják ki a vádlott felett ítéleteket, a törvény alkalmazását rendezett bíróságra bízván. Nemde ez dualismus ? Egy ítéletet két részre osztani, tény és alany kérdésére, de hisz ebben rejlik az institutio fömomentuma, hogy a tény kérdése felett bizonyos számú, sors által választott becsületes és a törvény által alkalmatos polgárokból álló esküdtek, az alany kérdésében pedig, melyben a büntető törvény alkalmazásáról s a büntetés kiméréséről van szó, rendes bíróság hozzon ítéletet. Ki ítéljen a bűnügyekben a tény kérdése felett? ez volt a kérdés az 1843-as javaslat készítésekor is, mígnem a büntető Codex esküdtszéki alapra lön fektetve. De volt is debatte azok részéről, kik a bírói institutiót, feltették. Emlékszem, hogy tudor Kállay Ferencz kapitány hadbíró bátyám négy évet irt össze az Esküdtszékről, melyben a la Hye Glunek vagdalódzott ezen intézmény ellen, s mely művére szintén külön czikket szentelünk ! Ekként forgatván és hányván elmémben e tárgyat még a Pest Bécs között járó gőzösön (Carl Ludwig), szégyenlettem, hogy mi még e részben az elméleti téren agyunk, de megfogadtam magamban, hogy Dél Németországba érve, az esküdtszékeket úgy fogom csak megtekinteni, miszerint előbb az „Esküdtszéki eljárásokról“ megveszem a könyveket, elolvasom, s úgy lépek be a terembe, azután legyen ember, aki észrevegye rajtam a bámulást ! Amint így elmélkedtem, egy kis honijogi könyv esett ki zsebemből, s kétfelé tárulván, azon lapot tüntette elébem, melyen a „Hamis eskü“ pertradáltatik, s mit láttak a sorokban szemeim, a következő szavakat : Hamis esküvés tárgyában a tény kérdése felett a szentszék az illetékes bíróság, mely ha alperest bűnösnek mondaná is ki, a büntetés eszközlésére vádlott illető hatóságát keresi meg. Parbleu! kiáltok fel, s megszoktam a kis honi jogi könyvecskét, megvan a duálisamé ! megvan hazánk földén is az esküdtszék! Megvan már 1458 óta, midőn az ez évben hozott törvény 9-ik czikkelye a hamis eskü tárgyában a tény kérdése megbirálását a rendes bíróság kezéből kivette, a csak akkor adta által, ha a büntető törvény alkalmazásáról s a büntetés i lett szó! ,Igen uraim, Így szólt az . . ?• A tervez, is, és igy élünk e tárgygyal most is . És nem hasonló-e eljárásunk a vétkes bukás eseteinél? így naesnavvTyrbukás bűnös cselekményt feltételez (1840. XXII .törvez. 130. 131 §§.) a bukottak ellen nem kell eljárni az 1844. VII. törvez. 5.8. értelmében bűnvádi utón, s hogy történik ez nem-e dualizmussal ? Nem-e a polgári csődbiróság mondja ki az általa vagy a fenyite tvszék által megejtett nyomozásból a hamis vagy vétkes tény kérdésében megállapitott ítéletét csak a büntetés kimérése végett közli alperes bukott illetékes fenyitő bíróságával ? De menjünk tovább, uraim. Vegyük a váltóhamisítási ügyeket, az is dualismus alá esik, mert az 1844 VI. tvez 28. §. szerint a hamisváltó készítő ügyében a váltónak hamissága felett tehát a tény kérdésében a váltótv htvalé vys törvény alkalmazása, úgy a büntetés kérdésében a fenyítő illetékes tvszék hozza meg ítéletét. Ezen elősorolt három esetben már az idézett hazai törvényszék szerint megvolt és megvan a dualismus, mely eljárást annyiban bátor vagyok az esküdtszéki eljáráshoz hasonlitni, menynyiben ez esetekben nálunk is a tény és törvény alkalmazás kérdése el vannak választva. 1843-ban, épen midőn az alsó tábla 8 szó többséggel megállapitá az esküdtszéki intézetet, a felső tábla azt mondá, hogy ha már dualizmusnak kell lenni, ha az ország oly féltékeny a tény és törvényalkalmazás kérdésében, hogy azt bírói eljárásnál elválasztani akarja, válaszsza el, de bízza mindkettőt rendes bíróságra Anek kérdését elhatározó bírótól, elkülönözve, függetlenül mondja ki ítéletét. A kegyes olvasó talán már sejdíti, hogy az esküdtszéki institutió nem volt előttem terra in cognita, midőn megindultam, de nem érzi velem azon örömet, melyet éreztem a kis jogi könyvemből mentett összehasonlítása szolgáló adatokon. Büszkén készültem mondani a külföldi esküdtszékeken működő ügyész kollegáimnak hogy hazai törvényeink is ismerik ezen esküdtszéki intézményt, oly formán, hogy a tény kérdése és törvény alkalmazásában több esetekre dualizmust tartunk, de nálunk a tény feletti ítéletre is törvénytudók alkalmaztatnak ■!' az igazság helyes kiszolgáltatására jó akaraton kívül törvénytudást is kívánunk. * 8 * Szerettem volna hivatkozni 1843-ki törvényjavaslatunkra, mely esküdtszéki alapra van fektetve, de e tárgy, mert a codex öt évvel e törk született meg, mint az 1848-diki IX líb AKrÄÄ ÍT ›*« a »agy Danánk nisd?láj 'd! i, ,í°d“'“k:' • » birodalmi törzskéránt ”‘”d^