Pesti Napló, 1865. július (16. évfolyam, 4560–4585. szám)

1865-07-15 / 4572. szám

rogálna az ügyvédek állásának, sőt méltán hoz­zátehetjük, hogy ilyen „ifjoncz“-ok, illetőleg még csak ügyvédi írnokoknak bíróság előtti fellépte nemcsak hogy nevetséges, de bizonyára botrányos visszaélés is, mely annál sajnosabb, minthogy általa a jogszolgáltatás méltósága s a bíróság tekintélye csökkenést szenved. Visszaté­rek azért fentebbi állításomhoz, ismételve ki­mondván, hogy azok előtt, kik az elméleti tudo­mányt még be nem fejezték, a fórum végképen elzárt maradjon. Hitem szerint e rendszabály elégséges volna az ügyvédi kar veszélyezett te­kintélyének oltalmazására. Azonban más színezetet nyer ama dolog, ha az ügyvéd tárgyaláskor nem ifjonczczal,­ ha­nem ügyvédjelölttel áll szemközt. Míg a nem jogvégzett ifjonczról szükségkép kell feltéte­lezni, hogy az ügy sikeres tárgyalásához igé­nyelt képzettséget még nem is bírhatja, úgy másfelől az ügyvédjelöltnél már annyi szak­képzettséget és jártasságot méltán kell felten­nünk, hogy még jeles és tekintélyes ü­gyvét sem fogja botrányosnak tarthatni, ha az ügy­védjelölt bíróság előtt megjelen és mint helyet­tes tárgyal. Nem hiszem, hogy a legtekintélyesb ügyvéd is ön méltóságával megférhetlennek tar­taná ügyvédjelölt által készített perbeszédre választ adni, mert ha nem is viseltetik tiszte­lettel a helyettes jelölt iránt, azért mégis több, mint valószínű, hogy a jelölt principálisáról leg­alább is annyi jó véleménynyel lesz, miszerint róla felteszi, hogy óvatlan kezekre és még csak tapogatózó ügyetlen kezdőre nem fogná biz­hatni önszemélyének helyettesítését. Mert hisz az ilyen félszeg eljárás az illető ügyvédnek amúgy sem válhatnék dicsőségére, sőt inkább őt magát csak compromittálná, mivel bizonyos, hogy az ügyvéd ilyformán védenczeinek önmaga felől kiáltó szegénységi bizonyítványt adna. Inkább vagyok hajla hinni, hogy Ügyvédeink a helyettesként tárgyaló ügyvédjelöltet ne­­mesi törekvésében előserélnék, semhogy azt önkény­leg elnyomnák, és hogy a jelöltek irá­nyában oly szűkkeblű önviseletet alig tanúsít­hatnának, mely a magyar ügyvédi kar méltán magasztalt lejalitásával összeegyeztethető nem volna. És ezen lejalitástól nem azt lehetne-e ön­ámítás nélkül várni, hogy ügyvédeink a helyet­tes ügyvédjelölteket bizonyára úgy tekintenék, mint leendő kartársaikat, kiket itt végre arra mégis érdemesítenének, hogy velők a tárgyalás terén jogi vitatkozásokba ereszkedjenek. Mikép lehetne tehát igazolni, hogy az ügyvédi kar te­kintélye ez­által csak némi csorbulást is szen­vedne ? Még a legmagasabb tölgy is nemcsak nyuga­lommal nézi és békésen tűri, hogy ha hatalmas törzseké körül apró csemeték sarjadzanak, ha­nem terebélyes lombjaival őket a vész elöl is eltakarván, további fejlődésüket még hatéko­nyan elősegíti is. Az ügyvédi kar kiváltságos képviselési jogo­sultságát az ügyvédjelöltek sem meg nem szó­lítják, sem nem veszélyezik. Úgy látszik, hogy a tudor úr a képviselés fogalmát a helyettesítés különböző fogalmával összezavarta. Határozot­tan ellene vagyok, hogy feleket bíróság előtt ügyvéden kívül más is képviselhessen, mert hisz az ügyvédi kar kizárólagos képviselési jogo­sultsága épen ebből áll. Ámde az ügyvédjelöltek nem képviselik a perlekedő feleket, s azért nem is sérthetik az ügyvédi kar kiváltságát, hanem csupán meg nem jelenhetett principálisaikat he­lyettesítik, vagy pedig megjelent principálisai­kat kisegítik. Az ügyvédjelöltek közt és a felek közt ezen helyettesítésből épen semmi jogvi­szony nem támad, és a felek, ha ügyvédjük vétke miatt károsodnak, nem a helyettest, ha­nem magát az ügyvédet veszik elő, ki - mint fentebb mondom - nekik kárpótlással, esetleg teljes elégtétellel tartozik. Az ügyvédek e sze­rint mindig csak önfelelősség súlya alatt nevez­hetik ki helyetteseiket, és ezt mindenkor saját kárukra és veszélyükre tartoznak tenni. Nem oszthatom a tudor úr azon nézetét, hogy az ügyvédjelöltek általi helyettesítések a per­beli eljárást nehezítenék, és a perek gyors me­netét akadékossá tennék. Gyakorlati példát idézek épen az ellenkezőnek bizonyítására, és habár „exempla odiosa sunt“ mégis meg kell azt tennem, Nyitra megye törvényszékénél jelen­ben az a szokás uralgó, hogy egy napra és egy terembe 30 — 40, sőt olykor ennél is több tár­gyalás tűzetik ki. A tudor úr, mint szakférfi, meg fogja ítélhetni, mekkora lehet az a bábeli zűrzavar, mely ilyenkor a termet betölti, és melyben a tárgyaló biró is alig ismerheti ki ma­gát. Megesik gyakran, sőt mióta a joggyakor­laton vagyok, már előfordult, hogy principáli­somnak egymagának 14—16 tárgyalása volt egyszerre. Igaz,voltak köztök kisebbszerű ügyek is, de azért akadt 4—5 kiválóbb fontosságú ügy, melyek közül a legroutinirozottabb ügyvéd is rendes szóbeli tárgyalás útján aligha fogna há­romnál többet letárgyalhatni, főleg oly te­remben , hol egyszerre annyian, oly sokféle ügyet tárgyalnak. Ha ily alkalomkor az ügy­véd nem helyettesíthetné ügyvédjelölt se­gédét , és szintén munkával elfoglalt tár­sai közül helyettest vagy nem választhatna,­­ vagy választani czélszerűtlennek tartaná, — a fontosabb ügyek kedvéért a kevésbbé fonto­sak okvetlen háttérbe szorulnának, és az ügy­véd, ki a 14 — 15 tárgyalást (hacsak a sok írást tekintjük is), elvégezni sehogy sem lenne képes, oly kénytelenségbe jutna, hogy az ügyek na­gyobb részét máskorra kellene halasztatnia, mi különben költséges és fáradságos. De ellenben, ha az ügyvédnek megengedik, hogy ügyvédjelölt segédét belátása szerint szabadon helyettesít­hesse, és így mind a ketten dolgozhassanak, úgy a baj könnyen, sőt az ügyvédre és a felekre nézve előnyösen el lesz hárítva, és azon halasz­tások, miket az ügyvéd kényszerü­ltségből szor­galmazott, el fognak maradni, valamint az is el­éretik , hogy a jogszolgáltatás olcsóbb, meg gyorsabb is leszen, és a különben nehézkes per­eljárás szabadabb folyást fog nyerhetni, miből ismét csak a perlekedők húzhatnak kiváló­ előnyt. Az ügyvédjelöltek tárgyalhatási jogosít­ványa sem a felek, sem az ügyvédi kar jogait nem csonkíthatja, sőt mindkét tekintetben csak is túlnyomólag üdvös eredménye lehet. Ez iránt tehát egészen nyugodtak lehetünk. Balázsovich József. A nógrádm­egyei gazd. egyesület igazgató választmánya részéről 1865. évi junius 20 án egyleti elnök gróf Czebrián László ur el­nöklete alatt Szécsényben tartott ülés Jegyzőkönyy­véből. Az elnökség a folyó évi május 23-án tartott választmányi ülés határozatára, s az annak alapján szétküldött meghívó levelekre hivatkoz­ván, a jelen­ ülés tanácskozási főtárgyául az egyesület részére megszerzett kis juhgyáj iránti intézkedést tűzte ki, s ennélfogva felolvastatott Szontagh Tivadar juhászati szakosztályi elnök úrnak, mint a megszereztetni közgyűlésiig ren­delt juhnyáj megvásárlásával megbízott tagnak ez érdemben eszközlött eljárásáról beadott kimentő és részletes jelentése, melyben jelentő szakosztályi elnök úr hoszszabb utazása és bevásárlása eredményéül a következő juhpél­dányok mutattattak be, jelesül: 1. Geiszt Gáspár ur csákói nyájából szerezte­tett két darab hágó kos 180 ftért. 2. Janurik János ur szarvasi nyájából 3 db anya juh 50 ftjával­ 3. Egy szarvasi más nyájból 3 db anyajuh 40 ftjával.­­ 4. Kubinyi Géza ur tápió­szent-mártoni nyá­jából, az egyesület részére szivességbeli áten­gedés folytán 7 darab anyajuh 150 ftért. Az ezen bevásárlásokra s némely költségekre vonatkozó számadás a jelentéshez csatoltatván , egyszersmind bejelentetett, miszerint a megszer­zett és körülírt nyájacska a 164. számú választ­mányi végzés foganatositásanl f. hó 16 án Tóth Dániel és Sztranyovszky Péter urak közremű­ködése mellett törzskönyveztetvén, az jun. 17 én előbb meleg vizben, azután az Ipolyban, zuhany alatt megmosatott, s a nyiretésre készen vár, a törzskönyv a szerkezet megbirálása és hite­lesítés végett előterjesztetvén. Jelentő szako­sztályi elnök urnak buzgalma­s fáradalmat nem kímélő érdekeltségénél fogva a 164. számú választmányi végzésben tolmácsolt elismerés és köszönet a választmány által újó­lag kifejeztetvén, eljárása helybenhagyatott, s a bevásárlásokról beadott számadás, mely sze­­rint a bevételeket: 1. Az egyleti közgyűlés által e czélra utalvá­nyozott 700 ft; 2. Ennek takarékpénztári kamatai 25 ft 41 kr, és 3. A Kubinyi Géza úr által az egyletnek ajándékozott kos árverési ára 30 ftot képezvén, azok összesen 755 ft 41 krt, a kiadások 740 ft 74 krt tesznek, s a maradvány 14 ft 67 krból áll, megvizsgáltatott és kifogástalannak talál­tatott; a 14 forint 67 krajczár maradvány a már megrendelt juhbélyegző gép megérkez­téig s árának fedezésére szakosztályi elnök ur­nál további számadás alá hagyatván, az előter­jesztett juhászati törzskönyv, rovataival együtt helyeseltetett, s annak hitelesítése és egyleti pecséttel ellátása az elnökség és titkári hivatalra bízatott.­­ A választmány figyelme az egylet részé­re megszerzett kis juhnyáj élelmezése, őrizte­tése és gondviselése iránti intézkedésre elnöki­­leg felhivatván, miután Szontagh Tivadar ur ezen''nyájacskának legelővel és téli takar­­mányával ellátását, őriztetését és gondvise­lését, ha ennek külön őriztetése nem köve­­teltetnék, hanem a kosok az ő kosaival, az anya juhok az ő anyajuhaival együtt őriztethetők és élelmezhetők, a nyájról időnként lenyitandó gyapjumennyiségért, a kellő gondosság, be­le­gelő és takarmányozás ígérete, s a szaporo­d­ásnak az egyesület tulajdonául maradása fel­tétele mellett felajánlotta. Szontagh Tivadar urnak csak az egyesületi közérdek iránt táplált rokonszenve és érdek­eltsé­géből kifolyó ezen önzéstelen ajánlata köszönet­tel és közakarattal elfogadtatott, s az ajánlat és jelen végzés az ajánlkozó és az egyesület között vállalkozási szerződésnek tekintetvén, azonnal életbeléptetése elhatároztatott, s a juhnyát a vállalkozó gondja és haszonvétele alá helyez­tetett.­­ A juhászati szakosztály a 164. számú vá­lasztmányi végzésben foglalt megbízásánál fog­va az egylet kis juhnyájának kezelésére vonat­kozó tervét, véleményét és indítványát a követ­kezőkben terjeszti elő. 1. A megszerzett két kos az egyesület anya juhain kívül magánosok juhai hágatására is, még pedig nyári és téli kettős idény alatt na­gyobb mérvben lévén alkalmazandók, a hága­­tásra nézve bejelentési sorrend tartassék, — a bejelentések a nyári idényre 1. évi július l-ső napjáig, a téli idényre pedig 1. évi december 1-je napjáig a juhászati szakosztályi elnökhöz idéztessenek. 2. Tömeges és sűrű bejelentések esetében egy-egy bejelentő egyesületi tag részére csak 4 db anyajuh hágatható, —ha azonban a beje­lentési határnapokig a fedezhető anyajuh szám be nem jelentetnék, egyes egyleti tag több ju­­hának fedeztetése eszközölhető, mely esetben és körülmény iránt a bejelentők a szakosztályi elnökség által értesítendők. 3. Ha a fedezhető számot az egyleti tagok bejelentései ki nem merítenék, a fedezés alá nem egyleti tagok juhai is bocsáthatók, mi vég­ből ilyesek is eleve bejelentendők, s a bejelentő tulajdonosok az el vagy el nem fogadás iránt a szakosztályi elnökség által idejekorán értesi­tendők lesznek 4. A hágatási dij minden db anyajuh után 1 ft o. é. — A felügyelő és gondviselő juhász bére minden felhágatott anya juh után 10 kr. — Le­gelő dijat egy juh után naponta 3kr számíttatván, a téli idényben szükséglendő takarmány piaczi áron szolgáltassák ki. 5. Hágatás alá csak ép, egészséges és tiszta állatok lévén elfogadhatók, az anyajuhok elő­­legesen megvizsgálandók,s okszerű kifogás ese­tében visszautasítandók.­­ Az előterjesztett javaslat helyesnek találtat­ván, egész kiterjedésében elfogadtatott, s gya­korlatilag alkalmazása és az egyleti luhnyájnak ezen szabályzatat szolgáló javaslat értelmében a felmerülő körülményekhez képest kezelése a juhászati szakosztályra bízatott. — Szontagh Tivadar úr jelenti, miszerint Thaly Zsigmond ur Komárom megyéből hozzá három faj asztali burgonyát, egy csomag tüskés rekettyét és egy csomag svédtornyos magot az egylet részére kísérlet eszközlése végett küld­­vén, azokat a nyert utasításhoz képest alkal­matos talajú földekbe bevetette, a kísérlet ered­ménye iránti tudósításnak annak idejében beter­jesztését ígérvén. Thaly Zsigmond ur becses közreműködése és nyilvánított rokonszenve szives tudomásul véte­tett, s a küldött magokkal megkezdett kísérlet eredményéről a jelentés elváratik.­­• Szontagh Tivadar úr az egyesület részé­re általa e tavaszon megkezdett kísérleti mű­ködésekre, s az elvetett magok mennyi és mi­nőségére vonatkozó kimerítő és részletes jelen­­tését előterjesztvén. Az tudomásul vétetett, s a kísérletek folyama iránti felügyelet az illető alválasztmányok me­leg figyelmébe ajánltatott.­­ Az egyesület részéről eddig eszközlött és jövőben folytatandó gazdászati kísérletek kez­dete, folyama és eredménye fölött külön jegyző­könyv vezetése a 144. számú választmányi vég­zés által elrendelve lévén, s jelenben az érintett kisérleti jegyzőkönyv szabatos, czélszerű és vi­lágos rovatainak megállapítása indítványoz­­tatván. A közgazdászati és statistikai szakosztály a kérdéses kisérleti jegyzőkönyv alakja, rovatos táblázata és vezetése iránti vélemény készítése és előterjesztésével megbizatott. — Méltóságos gróf Zichy Károly ur, mint a magyar orvosok és természetvizsgálók elnö­ke, az egyleti elnökséghez intézett levelében a magyar orvosok és természetvizsgálóknak f. é. aug. 28-tól sept. 2-ig Pozsonyban tartandó nagy­gyűlésére az egyleti elnökséget, s általa az egylet tagjait ezen hazai tudományos vállalat­nál minél nagyobb számban megjelenés és köz­reműköd­és végett meghívja. Szives tudomásul vétetvén, • az egyesületnek e téren leendő diszes képviseltetése köz­hajtá­sul kijelentetvén, az érintett nagygyűlésen meg­jelenni kívánó egyleti tagok e részbeni nyilat­kozatuknak az egyleti elnökséghez f. évi aug. 20 ik napjáig kellő intézkedhetés végett bekül­dlésére hírlapok útján felhivatni rendeltettek. _ A juhászati szakosztály jelentvén, hogy a jövő 1866. év május havában Losonczon ren­dezendő juhkiállítás tervezete és program­jára vonatkozó véleményét, több oldalú egyleti fog­lalkozásai miatt eddig elé el nem készíthette, annak rövid idő alatt leendő beterjesztését ígéri. A jelentő szakosztály az érdekelt vélemény­nek és programmtervezetnek hovaelőbbi el­készítésére s az egyleti elnökséghez beadására utasittatván, az elnökség a beérkezendő munká­latnak a f. évi augustus 8-án tartandó közgyűlés­hez terjesztésére felkéretett. — Az ülés ezek után b­efejeztetvén, a jelen volt választmányi tagok az eln­ök gróf úr fel­hívása folytán az egyleti juhnyáj minősége és eszközlendő nyirésének megszemlélésére töme­gesen eltávoztak. lállftElff'léfe» Pest, julius 14. — A pesti ifjak közül többen hétfőn, f. évi jul. hó 17 k én a pesti Szent-Ferencziek templo­mában d. e. 9 órakor néhai Szalay László nagy történetírónk, és tudósunk lelki üdvössé­géért csendes gyászmisét tartatnak, melyre a boldogult minden tisztelője ezennel meghivatik. — Zágrábból sürgönyzik a „Lloyd“ nak, hogy a horvátországi katholikus püspökök siker nél­kül folyamodtak a concordatumnak a katonai őrvidékeken tényleg életbeléptetéséért. — H­e­s­z tbnagy sebe, hivatalos közlemény szerint, nem veszélyes. — Popassu János brassói protopresbyter archimandrita karánsebesi görög keleti püs­pökké neveztetett ki. (1.) Tegnap délután 5 órakor tartotta dr. Wenczel Gusztáv tanár a jogi egyetem dísz­termében az 1864. jun. 1 jén elhunyt Récsi Emil felett az emlékbeszédet. A közönség, mely e czélra igen szép számmal gyűlt egybe, legin­kább egyetemi tanárok és tanulókból állt, kik a jeles és különös tapintattal tartott beszédet, melyben az ily alkalommal rendesen használ­tatni szokott hízelgések és túlzások el voltak kerülve, kellő tetszéssel fogadták. — Bucsánszky Alajos nyomdatulaj­donos és kiadó, miután az általa kitűzött pálya­­dijra beküldött művek­ közt, mint jelentők, a bírá­lók véleménye szerint érdemes mit nem találko­zott, mégis kiadta az 5 aranyat dijat s azt nem annak, melyet a bírálók viszonylag legjobbnak ítéltek, hanem annak, mely neki leginkább tet­szett, ez pedig a 3-ik számú má­s szerzője Ö­r­­si Cseke Gu­s­z­táv színházi karmester Ká­rolyfehérvárról. A bírálók ezen intézkedés foly­tán most joggal tiltakoznak a Zenészed lapok­ban Bucsánszky eljárása ellen, mert ki nyilvá­nos pályázatra tű­z ki valamely összeget, s szak­értőket bíz meg a döntő ítélet kimondásával, az ügy önkényes elintézéséhez már szava nincs, az már közügygyé vált. Helyesen mondják a bírálók, hogy ha saját ízlése szerint akart ítélni, akkor nem volt szüksége műbirákra. — R e m é n­y­­ Ede, Csehországból hazatérte előtt, Karlsbadot is meglátogatja, s ott e hó közepén hangversenyt adouti. — A „Gizella“ gőzösön — írja a „P. H.“ — melyen a múltkor gr. Zichy holmijai közül körülbelül 10,000 ft készpénz és ékszerek lopat­­tak el, újabb tolvajlás történt. Tegnap hajnal­ban ugyanis Baja körül e gőzösön egyik utas­tól 960 ft értékű pénzt és értékpapírt loptak el, s a legszigorúbb nyomozás daczára a tettest mindeddig nem lehetett kitudni. — A narseillei ifjak példájára Kölnben­ készül 6000 ifjú összeesküdni a hölgyek ellen, t. i. meg nem nősül egyik se­m, míg a leányok egyszerű és komolyabb irányú életmódra nem fordulnak. Milyen nagy szerencse, hogy a mi hölgyeink nem imádják a változó és tehát nagyon költséges külföldi divatot, a selymet, csipkét, s hogy házias jó gazdasszo­­nyok, különben még ide is elhalna a ragály. (Komolyan beszél-e t, újdondász úr ?) — R a h 1 temetése 12 én délután nagy ün­nepélyességgel ment véghez. Az elhunytnak te­­resianum utezai­ lakásáról 5 órakor a pauli­­nusok templomába vitték a koporsót, hol be­­szentelve, a schmelczi temetőbe szálliták.­­ A templomban együtt volt Bécs egész művész vilá­ga ezen kívül az előkelő körök »t­ képviselve voltak. Jelen volt a többek közt Majláth, Schmer­ling stb. 60 tagból álló dalkar énekelte a meg­­£ Éy Walt A koporsót « elbuoyt ..mtvi ”7"'K^t»b1“k.“1‘,46lukr6“ 28 “a741' mely Balázs Sándor szerkesztésében jelent­et elöl Toldy Ferencz tudósunk sikerült arcképével Grimmtöl. A tartalom gondosabb összeállítása, csinos tiszta rajzok, szép papír a lap lendületét jelentik. A szerkesztő jelenti, hogy arczképeit jövőre M­a r a tí z t­o­u ! fog­ja rajzolni. A közönség kétségkívül ismét pár­tolása alá veszi e sok viszontagságot átélt lap. A „Fővárosi lapok“ Írja: Palóczy László és Sebestyén Gábor, régibb országgyűléseink ez ismeretes veteránjai sok éven át igen érde­kes és humorteljes levelezést folytattak egymás között, mely azon idők szellemére sok világot vet. Most e levelek birtokosai ki akarják adni e levelezést, mely a régibb vivásu hazafiakat két­szeresen, de általában minden magyar olvasót érdekelhet. A kézirat húsz évre terjed, s elszó­­tja egyszersmind nevezett lap a kiadásra vál­lalkozókat, hogy feltételeikről a „Főv. lapok“ szerkesztőségét f. hó 27-ig értesítsék. __A bécsi cs. kir. Gazdasági Egyesü­let által 1866-ik évi május havában Bécs­­ben rendezendő gazdasági és erdészeti kiállítás programmja. A bécsi cs. kir. Gazdasági Egyesület 1866-ik év május havában, Bécsben, gazdasági és erdé­szeti kiállítást fog rendezni,­ mely kiállítással összeköttetésben lesz a háztartási eszközök s bútorok kiállítása is. A kiállítás Bécsben, a „Prater“ben lesz elhe­lyezve. A kiállítás megnyitása május hó közepén leend­ő tart — 14 napi meghosszabbítást fenn­tartva, május hó végéig. A kiállítás fő osztályai következők : I. Gazdasági és erdészeti termények, továb­bá, gazdasági és erdészeti iparczikkek, s min­den a gazdasági s erdészetre vonatkozó gyűjte­mények. II- Állatok, és pedig: lovak, szarvasmarhák, juhok, sertések, baromfi és kutyák. III. Gazdasági és erdészeti eszközök s gépek. IV. Háztartási eszközök és bútorok. Gépek és eszközök külföldről is elfogadtat­nak — gazd. és erdészeti termények, — állatok — és háztartási eszközök s bútorok ellenben csak belföldről állíttathatnak ki. A termények, gazdasági s erdészeti gépek — eszközök s a háztartási eszköz s bútorok kiállítása állandó leend, vagyis ezek a kiállí­tásból annak bezárásáig el nem vihetők. — Az állatok ellenben következő sorozatban fognak kiállíttatni. 1. A szarvasmarha és juh, az e faj hízott állatokat is ide értve, a kiállítás első négy napján. 2. Lovak, sertések, és baromfi, a hízott serté­seket és hízott baromfit is ide számítva, a követ­kező négy napon át. 3. A kutyák későbbi két napon át. Az állatok, termények és háztartási eszköz, s bútorok fedett helyiségekben lesznek elhelyez­ve ; gépek s eszközök csak a mennyiben szük­ségeltetni fog.­­ A kiállítási tárgyak legfeljebb 1866. febr. 25. bejelentendők, és pedig bejelentési iveken, — melyek a kiállítási bizottmány által ingyen szol­gáltatnak ki. *) A bejelentési ívekből két példány küldendő be, melyek közül az egyik a bejelentett tárgyak elfogadása esetében a kiállítási bizottmány alá­írásával ellátva — felvételi jegyül szolgálandó — vissza­küldetik. Csak ezen felvételi jegyek előmutatása mellett vétetnek fel a tárgyak a kiállításba és azok felmutatása mellett szolgál­tatnak ki a kiállítás bezárásával. A felvétel felett , az okok elsorolása nélkül, a kiállítási bizottmány határoz. A meghatározott idő lefolyása előtt a kiállí­tásból semmiféle kiállított tárgy el nem vihető. A kiállított tárgyak szállítása, kirakodása, felállítása, és a visszavételéről saját veszélyek­re és költségökön a kiállítók i­aguk vagy meg­bízottjaik által tartoznak gondoskodni, és csak egyenes megkeresés folytán végezteti e teendő­ket — a költségek megtérítése mellett — a ki­állítási bizottmány, saját megbízottjai által. A gazd.­s erdészeti gépek, eszközök é­s ház­tartási eszköz és bútorok kiállítói — a kiállitá­­s helyiségben elfoglalt térért bizonyos — *) Bejelentési ívek az orsz. Magyar Gazdasági Egye­füjában a „Köztelken“ is vannak letéve. (Ulleti itt ll­ik szám.) Ii. E. S. TARCZA: Mi az az Esküdtszék ? (Réső Enzsel Sándor külhoni uti­naplójából.) Midőn külföldi utamra keltem, némely bará­tom és ismerőseimtől azon kérdésre : mire ter­­jeszszem ki figyelmemet ? többnyire ily választ nyertem: Nézzem meg a színházakat, c­ukrá­­szatokat, mulassak jól,-----egyetlen egy szorí­tott velem kezet, ily meleg szavak kíséretében. Ha lesz önnek ideje, nézze meg a külföldi es­küdtszékeket, közölje tapasztalatait. — Azt, ki erre figyelmeztetett, nem tudom feledni. Mikor jogász voltunk, emlékszem, hogy ked­ves tanárom­­. • • • tartott előadást az esküdt bíróságról, de valamit elméletileg bevágni, az nem kardmarkolat, melylyel gakorlati vágá­sokat tenni lehessen, az elme feled, annyi év után a tanodai por leverésével útra kelve, már magá­ra is oromra tettem mutató újamat, s kér­­dére: Mi az az esküdtszék? s erre ismé­telve e szavakat: Az esküdtszék ! Az esküdt ■ szék, megakadt definitiom! Tudtam, hogy bün­­tényi esetek tárgyaltatnak előtte, s általa mon­datik ki a bűnös vagy nem bűnös végszó, hogy ilyen esküdtszék szabad polgárok sorából ü­l össze, s tisztében eljárván, a nép közé lép visz­­ona, de gyakorlatilag e thémáról egy illuminált bajor polgár előtt sem bátorkodtam volna érte­kezni, mert hazánk földén ez a szép virág „E­s­­k­ü­d­t­s­z­é­k“ oly ismeretlen, mint a philadel­phiai rendszerű fogház­ Emlékezem, hogy 1849-ik évben jött ki az osztrák birodalomra egy rendelet, mely igen energice mindazon törvényeket, melyek orszá­gos törvényszék elé lettek volna utasítandók, esküdtszék előtt rendelte tárgyaltatni, kivéve a felségsértést és más kényesebb ügyeket. Ezen rendelet szerint minden három hónapban lett volna esküdtszék oly városokban, hol 50.000 lakos van, Bécsben minden hónapban rendkivülileg ott s a­hol a szükség kívánta vol­na. Lett volna háromféle névsorozat, egyiknek neve ősi, melybe minden esküdtképes egyének neve be­jött volna, azután a szolgálati, melybe a sorshúzás vagy választás által bizo­nyos évi szolgálatra felhívottak nevet foglal­tatnak , végre Esküdtszéki név­sorozat, egyes esetekre. Esküdtképe­sek lettek volna: azok , kik 30-ik évöket betölték, írást, olvasást tudtak, a törvényeket megérték, valamely helyen egy évig állandón tartózkodtak, különösen ott, hol a névsorozatba íratni kívántak, annyi adót, a­mennyi azon köz­ségben cselekvő választóképességre kívánatos, fizettek stb. Kivetettek volna a lelkészek, elemi­iskolák tanítói, cselekvő szolgálatban álló kato­natisztek, valóságos polgári tisztviselők, csőd és gondnokság alatt levők, bűntény, vétség vagy kihágásért elítéltek, egyéb törvényszegők. Igen igen közel voltunk ezen institutióhoz, melynek bölcsője a távol eső Anglia. Azt mondják, a birodalom több tartományai­ban életre vergődött ez intézmény, ezt igazol­ja Hye Ginnek lovag „Ueber das Schwar­gericht“ czímü, Bécsben 1864-ben megjelent műve, mely példákban pótolja ez intézményt, s mely munkára külön czikket szentelünk, de hazánk csak az 1843-as javaslat roliansain is­meri et. De hát defineáljuk az értelmét e szónak „E­s­­küdtszék.“ Ez független bírói hatalom, bizo­nyos rend és mód szerint választott egészséges észszel biró józan polgárokból, kik bűnös vagy nem bűnös szavakban mondják ki a vádlott felett ítéleteket, a törvény alkalmazását rendezett bí­róságra bízván. Nemde ez dualismus ? Egy ítéletet két részre osztani, tény és alany kérdésére, de hisz ebben rejlik az institutio fömomentuma, hogy a tény kérdése felett bizonyos szá­mú, sors által választott becsüle­tes és a törvény által alkalmatos polgárokból álló esküdtek, az alany kérdésében pedig, melyben a bünte­tő törvény alkalmazásáról s a bün­tetés kiméréséről van szó, rendes bíróság hozzon ítéletet. Ki ítéljen a bűnügyekben a tény kérdése fe­lett? ez volt a kérdés az 1843-as javaslat készí­tésekor is, mígnem a büntető Codex eskü­dtszé­­ki alapra lön fektetve. De volt is debatte azok részéről, kik a bírói institutiót, feltették. Emlék­szem, hogy tudor Kállay Ferencz kapitány had­bíró bátyám négy évet irt össze az Esküdt­székről, melyben a la Hye Glunek vagdalód­zott ezen intézmény ellen, s mely művére szin­tén külön czikket szentelünk ! Ekként forgatván és hányván elmémben e tárgyat még a Pest Bécs között járó gőzösön (Carl Ludwig), szégyenlettem, hogy mi még e részben az elméleti téren agyunk, de megfo­gadtam magamban, hogy Dél Németországba érve, az esküdtszékeket úgy fogom csak megte­kinteni, miszerint előbb az „Esküdtszéki eljárá­sokról“ megveszem a könyveket, elolvasom, s úgy lépek be a terembe, azután legyen ember, a­ki észrevegye rajtam a bámulást ! A­mint így elmélkedtem, egy kis h­o­n­i­jogi könyv esett ki zsebemből, s kétfelé tárulván, azon lapot tüntette elébem, melyen a „Hamis eskü“ pertrad­áltatik, s mit láttak a sorokban szemeim, a következő szavakat : Hamis es­küvés tárgyában a tény kér­dése felett a szentszék az ille­tékes bíróság, mely ha alpe­rest bűnösnek mondaná is ki, a büntetés eszközlésére vád­lott illető hatóságát keresi m­e­g. Parbleu! kiáltok fel, s megszok­tam a kis honi jogi könyvecskét, megvan a duális­amé ! megvan hazánk földén is az esküdtszék! Megvan már 1458 óta, midőn az ez évben hozott törvény 9-ik czikkelye a hamis eskü tárgyá­ban a tény kérdése megbirálását a rendes bíró­ság kezéből kivette, a csak akkor adta által, ha a büntető törvény alkalmazásáról s a büntetés i lett szó! ,Igen uraim, Így szólt az . . ?• A tervez, is, és igy élünk e tárgygyal most is . És nem hasonl­ó-e eljárásunk a vétkes bukás eseteinél? így naesnavvTyrbukás bűnös cselekményt feltételez (1840. XXII .törvez. 130. 131 §§.) a bukottak ellen nem kell eljárni az 1844. VII. törvez. 5.8. értelmében bűnvádi utón, s hogy történik ez­ nem-e dualizmussal ? Nem-e a polgári csődbiró­ság mondja ki az általa vagy a fenyite tvszék ál­­tal megejtett nyomozásból a hamis vagy vétkes­­ tény kérdésében megállapi­­tott ítéletét csak a büntetés kimérése végett közli alperes bukott illetékes fenyitő bíróságával ? De menjünk tovább, uraim. Vegyük a váltóha­misítási ügyeket, az is dualismus alá esik, mert az 1844 VI. tvez 28. §. szerint a hamisváltó készítő ügyében a váltónak hamis­sága felett tehát a tény kérdésében a váltótv htvalé vys törvény alkalmazása, úgy a büntetés kérdésében a fenyítő illetékes tvszék hozza meg ítéletét. Ezen elősorolt három esetben már az idé­zett hazai törvényszék szerint megvolt és megvan a dualismus, mely eljárást annyiban bátor va­gyok az esküdtszéki eljáráshoz hasonlitni, meny­nyiben ez esetekben nálunk is a tény és tör­vény alkalmazás kérdése el vannak választva. 1843-ban, épen midőn az alsó tábla 8 szó többséggel megállapitá az esküdtszéki intézetet, a felső tábla azt mondá, hogy ha már dualiz­musnak kell lenni, ha az ország oly féltékeny a tény és törvényalkalmazás kérdésében, hogy azt bírói eljárásnál elválasztani akarja, válasz­sza el, de bízza mindkettőt rendes bíróságra Ane­k kér­dését elhatározó bírótól, elkülönözve, függetlenül mondja ki ítéletét. A kegyes olvasó talán már sejdíti, hogy az esküdtszéki institutió nem volt előttem terra in cognita, midőn megindultam, de nem érzi velem azon örömet, melyet éreztem a kis jogi köny­vemből mentett összehasonlítása szolgáló ada­tokon. Büszkén készültem mondani a külföldi esküdtszékeken működő ügyész kollegáimnak hogy hazai törvényeink is ismerik ezen esküdt­­széki intézményt, oly formán, hogy a tény kér­dése és törvény alkalmazásában több esetekre dualizmust tartunk, de nálunk a tény feletti ítéletre is törvénytudók alkalmaztatnak ■!' az igazság helyes kiszolgáltatására jó akaraton kívül törvénytudást is kívánunk. * 8 * Szerettem volna hivatkozni 1843-ki törvén­y­javaslatunkra, mely esküdtszéki alapra van fek­tetve, de e tárgy, mert a codex öt évvel e törk született meg, mint az 1848-diki IX líb A­­KrÄÄ ÍT ›*« a »agy Danánk nisd?láj 'd! i, ,í°d“'“k:' • » birodalmi törzsk­­éránt ”‘”d^

Next