Pesti Napló, 1865. szeptember (16. évfolyam, 4611–4635. szám)
1865-09-27 / 4632. szám
helyi tarifaváltozásokhoz nyúlunk, úgy ennek jogosultságát nem tadatjuk. De a valutának kell is javíttatnia, s az érczpénzvalutával alkalom is fog nyílni a tőke olcsósítására, a munka szaporítására. De ez külön tárgyalást igényel. Most csak azt akartuk bebizonyítani, hogy Ausztriában nem az egész világ fújja a védvámosok kürtjét, kik jelenleg mesterkélt gyülölséget akarnak Anglia iránt kelteni, hogy ijesztő rémet teremtsenek az elfogult kedélynek.“ B.-Gyarmat, sept. 24. Nógrád is azon megyék egyike lévén, melyek vezérletére az országos viszonyok átalakulása folytán, kormányunk által új főispánok neveztetének tekintve , helyeztetének vissza ideiglenesen elhagyott székeikbe, semmit sem tartunk ez idő szerint érdekesebb, sőt fontosabbnak a közhangulat azon nyilvánulásánál, mely a megyék új avagy visszaállított kormányzói irányában magát érvényesít’. — Ugyanazért kötelességünknek tartjuk e hangulatot híven és kendőzetlenül adni át a nyilvánosságnak még akkor is, ha ez, Nógrádot illetőleg, messze elmarad azon közelégültségtől, melyet az értelmiség más megyékben, — habár az institutiót és ennek körét alkotmányos szempontból törvényesnek nem tekinthető is, —. a kinevezett, illetőleg viszszaállított főispán szeretettel környezett egyénisége irányában szinezetkülönbség nélkül tanusita, osztatlan elhatározással fogadván és ígérvén, miszerint az annyi küzdelmekkel járó átmeneti időszak nehézségeinek méltánylása mellett, a főispán kényes feladatának általa leendő megoldhatását a merev jog és törvényességre hivatkozással akadályozni nem fogja. A főispán iránt kifejezett ilyen bizalom, bizalom egyszersmind a kormány intézkedése iránt is, mely a főispánt kinevező, s én azért mondom fontosnak a megyei értelmiség hangulatának e tekintetbeni miként — nyilvánulását. S ide jutva, további előzmények nélkül közölhetem,miszerint : Dessewffy Ottó, Nógrádmegyének 1861-ben volt köztiszteletü első alispánja f. hó 23-ikára Losonczra a megye értelmiségének tekintélyes részét magánértekezletre kivát egybe, ez az nap délelőtti 11 órakor, mintegy 200 tagot számláló résztvevők jelenlétében megtartatott; s miután az elnök előadá, hogy Nógrád nem vola oly szerencsés, miszerint óhajainak egészben megfelelő főispán neveztetett volna közügyei vezérletére, úgy hiszi, hogy Nógrád megye nem tarthatja feladatának a főispáni tudósítvány szerint f. hó 26 kán B.-Gyarmaton végbemenendő beiktatási ünnepélyen megjelenni, ellenben helyesnek látja, ha a főispán ő nmltga által a mondott nap délutánjára kitűzött tanácskozmányra meghívottak abból, már csak udvariassági tekinteteknél fogva is, el nem maradnak; végre hogy a megye értelmisége kijelentse, miként a megyei beligazgatás terén teendő semminemű odtvokhoz beleegyezésével nem járulhat, s ugyanazért jelenlegi független állásában kívánja bevárni az időt, midőn az országgyűlés a megyék végmegalakítás tekintetében határozatát alkotmányos uton kimondhatta. Ez való lényege az értekezlethez intézett indítványoknak, melyek ez által egyetemes akarattal elfogadtatván , értekezleti oly határozattá emeltetének, melyhez magát a megye független értelmisége kétségen kivül átalában alkalmazandja, a nélkül, hogy a közösen óhajtott kiegyezés nagy munkája elébe akadályokat gördíteni akarni hazafisága megengedné. Ami már a 26-kára kitűzött főispáni székfoglalást illeti, hogy ez— a maga hivatalos alakjában — mégis fényes és nagy szabású leend, arról nem hagy kételkedni az egész terjedelmében ide mellékelt programm, s ha hozzáveszszük, miszerint épen e napon B.Gyarmaton még országos kirakó vásár is lesz, melyre a közelgő tél és a mostani szép időjárás különben is roppant néptömeget fog beidézni, úgy Gyarmat e hó 26-kán oly ritka látványnak lesz tanúja, mint a 61 -ki reménytelen korszak után ily aránylag rövid idő alatt bekövetkezni meg sem álmodott volna. Erről azonban közelebb. r. 1. Nagy méltóságú gróf Forgách Antal v. b. t. tanácsos és Nógrádmegye főispánja , kegyelmességének r. 1865. évi sept. 26-ik napján kitűzött főispáni székfoglalása alkalmára keletkezett intézkedések. Folyó hó 25 én éjszakára megyei m. alispán Somoskeöy János, föszbiró Pellet János urak — ez utóbbi egy esküdnek magához vételével Kékkőbe menendenek, honnan 26-án ő excellentiáját Zsélyig egyéb tisztelgő kiséret nélkül kisérendik. Zsélybe fog összesittetni a föispáni kíséret, mely ottani minden szavallások vagy fogadások nélkül következő renddel kisérendiő kegyelmességét. 1-e1. Elöl fog lovagolni a megye két huszárja, a vonatot mintegy 50 lépéssel mindig megelőzendő. 2. A megyei huszárokat fogják követni a megyei 3 csendbiztos. 1. Paczolay Imre, maga elől, utánna Diószegi Tádé és Hubbner Lipót. 3. A csendbiztosok után jönnek a megyének 12 lovas pandúrjai kettesével. 4. A lovas pandúrok után jön a megyei lovas bandérium kettesével és községenként, hol sem egymással felvegyülni sem pedig egymást előzni nem szabad. 5. A lovas bandérium után fog következni a főispán kegyelmessége kocsija. 6. A főispáni kocsi után jönnek a kiséretkép kirendelt megyei tisztviselők kocsijai. 7. Ezeket követendik a kísérethez csatlakozó kocsik, melyek közt semmiféle köznép szekereik nem lehetnek. 8. Miután ő excra 26-án Kékkőböl reggeli 7-ik órában megindul, az öt váró disz kiséret a zsélyi országúton már reggeli 7-ik órában tökéletes rendben a fentirt módon és renddel készen álljon, hogy 6 exciájának megérkeztével nyomban indulhassanak, ennélfogva 9. a Zsély mellett összesitendő kiséret f. h. 25-én éjszakára Zsélyben legyen, mely ha ott meg nem férne, a közel községekbe elrendezendő, s jókor reggel Zsélyhez parancsolandó. 10. Zsélyben való rendelkezéssel és az ottani rend fenntartásával Folkusházy Ferencz szbbó ur bizatik meg,ki szinte 25 én d. u. már ott leend, s ott fog hálni, segítségére lesznek az ott levő megyei csendbiztosok. 11. A csendbiztosoknak és lovas pandúroknak Zsélybe, a gyalog pandúroknak pedig B.-Gyarmatra f. hó 25-ik napjának éjszakára való megrendelése Paczolay Imre csendbiztosra bizatik. 12. A lovas bandérium legalább 200 lovasból fog állani, melyből felét a szécsenyi járás, másik felét a kékkői járás fogja kiteremteni, oly hozzátétellel, hogy az átalján mutatkozó örömteljes részvét mellett a fentebbi szám felett akár mennyi lehet. Ezeknek kiállítása a szécsenyi járásból Alsó és F. Ladány, Halászi, Endrefalva, Karangsság, Rimócz, Surány, Terány és Szanda községekből terveztetnek, az illető szolgabiráknak erélyességére bízatván a csinos legénység és lovak választása. — A kékkői járás illetékének kiállítása a járás főszolgabírójára bizatik. 13. A lovas bandérium öltözete gyolcs ing és gatya és színes (vörös) mellény, pörge kalap legyen árvaleány hajjal ékesítve, és mivel történhetne, hogy mindenki árvaleány hajjal ellátva nem volna, rendelkező szkkó ar eleve intézkedjen, hogy az összes kíséret számára készen legyenek szép zöld fenyü-galyak, színeikkel is szép reményeket jelezek. 14. A bandérium községenként fog lovagolni egymás után, s minden községi bandériumnak legyen egy szekere, melyen magoknak a banderisták élelmet és netalán éjszakára szükséges ruházatot hozzanak, ezen székei eg, a ti m tuoaiu alatt, kíséretbe nem vegyülhetnek, és igy az úttól távol tartassanak. 15. A tisztelgő községi elöljáróságok. B.-Gyarmaton fognak tisztelegni, hol is községenként a templomtól a megyeházáig jobbra s balra felállitandók lesznek, minden község a maga nemzeti zászlójával, s arra kinyomandó községnevével. 16. A vármegyeháza előtt közvetlen a bemenetelnél egy oldalon a megyei hajdúk, más oldalon a megyei gyalog pandúrok sort képezendnek. 17. B.Gyarmaton a fentebbi pontok iránti rendelkezéssel és a rend fenntartásával Farkus Ferencz szbiró bizatik meg. 18. Miután kinézésbe tétetett, hogy az Ipolyon újonnan épített nagy hid akkoráig elkészülend, főszbiró Pellet János ur intézkedend , miszerint föispányunk ő excelljának B.-Gyarmatra való bevonulásáig az uj hid elzárattasson , s annak használata TÁRCZA. Hazai művészetünk és művézeink szemléje. IH. A közelebbi czikkünkben ismertetett Mátyás diadalával átellenben roppant nagyságú szénrajz vonja magára a figyelmet, kezdjük ezen szemlénk folytatását. E mű Tündér Ilona regéjéből van véve, s szintén a városi vigadóba van szánva, annak lépcsőházát diszítenciő. A művész, ki e művet tervez és végrehajtó Than Mór. Than nevét és műveit régibb idő óta ismerjük, oly szorgalommal működött, s annyiféle változatban találkozunk műveivel, hogy róla már határozottabban ítélhetünk. Véleményünk róla ez : Than igen jeles tehetséggel bír, magasabb eszmekörű képzelet, találó felfogás, átgondolt alakítás, szép érzék, erőteljes szép színezet, de többször hiányos végrehajtás jellemzik műveit. Lássuk egyenként ezen állításokat. Ha művei sorozatát áttekintjük, úgy találjuk, hogy tárgyait magasabb körből válogató, s rendesen olyan eszméket dolgozott fel, hol tulajdonkép nem a tény látható külselein, hanem a beltartalmon fekszik a súly, s a kép csak arra való, alakjait csak arra alkalmazza, hogy az eszmének szót adjon. Oly történelmi mozzanatok megörökítésével pedig általában kevésbé foglalkozott , hol egyenesen a drámai cselekmény csattanósabb jelenetei a beszélők. Medor és Angelika, az Ember tragoediája, Attilla lakomája, sőt Endre és Imre is mind ide tartoznak, mindnyájában az eszme a fő, a béltartalom a sarkpont, s mindnyája magasabb eszmekörről tanúskodik. Képzeletének gazdagságáról a Tündér Ilona regéje szól, melyből a vigadó számára azon jelenetet ábrázoló, midőn Argirust a tündérek szárnyas lovon, hosszas bujdoklása után, a szép tündérhölgyhöz vezetik. A szép tündér lombos fa árnyában ül, felette a fán vidám dalt zeng egy kis tündér, melynek szavára, hármasával tánczra kél a tündércsoport, amíg lábainál a hattyú egykedvűen tollászsa a szárnyait, a földön virágfüzér és aranyalmával játszik két kis csillagos tünde gyerkőcz, s a harmadik a tündérkirályné gyöngyös saruját tartja, a vízben nymfák, syrenek fürdenek, s ez öröm tanyájává szárnyasló merész repüléssel szállítja be a szép királyfiút, ki ennyi szépség, öröm, vidámság és a rég látott kedves megpillantására a meglepetés és bámulás jelét adja kézmozdulatával. Nem hiányzik a bűvös köpeny, pajzsa és ládzsája nehéz vasával könnyedén lebeg a tündér, s a lovat zablásán mérséklő szép alak kinyújtott kezében koszorúval mutat az imádott királynőre, a szárnyaló fáklyás hymen pedig már földre készül bocsátni lábát, jelölve, hogy itt a végpont, itt a czél, a hova törnek. Mily szépen, mily költői lélekkel van ide helyezve mosolygó tavasz, fák, lombok, déli hölgyek, virágok, hűs forrás mellé e jelenet, melyben a művész eltért a regétől, s a költőileg szép, s a költő képzelmének gazdag tért nyitó előadás teréről, a tündérpalotából. És ezt nemhogy hibául, sőt érdeméül emeljük ki. Mert tündérpalota belsejében csak a költő képzelete élhet, csak a költő énekelhet tündöklő tükör és porfir falakat, arany czifrázatot, topáz liliomot, smaragd levelű rubin rózsát, gyémánt csillárokat, ezüst ajtót, s ezek közt lelkesülten ékesen zengheti dalát, a vakító fény, pompa, tündérivé teheti énekét is. De a művésznek ide belépnie nem szabad, mert e csillogó, vakító fény, e tündöklés szemét elvakítja, s nem láthatja meg azt, ami valóban szép, a szép tündércsoportozat legszebb hölgyét, a bájos Tündér Ilonát, nem láthatja meg a csillogó fény mellett elhomályosult egyszerű leplek és redők szépségét, nem lesz fogékony ama derült egyszerű pompára, melyet a természet szépségei nyújtnak. És minél tündöklőbbé teszi a palotát, annál inkább rajta vész a csillogó fényeken a szem és figyelem ; s megfordítva : minél magasabbra fokozza a csoportulatok és alakok szépségét, annál alább rendeli a tündérpalotát, mely ez által el fogja veszteni tündériességét. Itt, itt a szabadban, derült szép tavaszi napon, a természet ölén, nyájas, kedélyes környezetben, s itt van a kellem tündértanyája. A felfogás annyiféle, ahány az egyén, de aki ily felfogással adja elő, az nézetünk szerint eltalálta a helyes pontot. Attilla lakomája szintúgy a legszerencsésebbek közé tartozik felfogás tekintetében is, és annyira szép teljes egyetemében, hogy a városi hatóságnak, ha szabad lenne , inkább érette kellene törvényt rontania, és tör- ' vény megszegésével is rögtön megrendelnie, nem hogy ellenkezőleg épen miatta és mellőzése által szegje meg a pályázat szabályait. Azonban, mint értesülünk, a helytartótanács bölcs intézkedése gátat vetett annak, hogy a hibás lépés bevégzett ténynyé válhassék, és teljesen bízunk, hogy e szép mű a vigadó Csemege termébe jut*), s az idegennek lesz, mit mutassunk hazai művészetünk termékeiből, melyre önérzettel mutathatunk. — E művet Wagner szép Mátyásának átellenére , hiszszük, hogy oda fogja festhetni Than Mór. A különböző hangulat, mely Priscus előadása szerint ama királyi lakoma tagjain átvonult, oly világosan, oly szépen és hűen van felfogva és előadva, s mindez bizonyos benső természetességgel, keresetlen , mesterkéletlen nyugodtsággal , hogy kívánni valót e tekintetben nem hagy. Egyáltalában azt meg kell adnunk, hogy Than műveiben a benső élet általában megvan, s különösen e müvén oly természetesség vonul át, oly élet van, mintha ama történelmi eseményből egy darab életet, egy élő mozzanatot tettek volna át e képben. Csoportozatait átgondolva alakítja, gondot ferdít a kúpos csoportosításra, a közbeeső körök kitöltésére, változatosságra, mely tekintetben Attillája a legjelesebb művek sorába tartozik, s Tündér Ilonája szintén jeles. Alakjainak mozdulatait a szépészet szabályai szerint rendezi, azonban mígTündér Ilonának kéz- és lábra nézve több kecset kívánnánk, Attilláján több oly könnyed és fesztelen mozdulatra akadunk, mely Michel Angelo sikeres tanulmányozására mutat. A női szépségeken a klassikusok és a velenczei művek szépeinek alapvonásait véljük feltalálni, s ez utolsónak testes idomait is, így Tündér Ilonáján is. Megvalljuk, kissé ellenmondásnak látszik élőtttünk, hogy ki szellemi körből válogatja tárgyait, s az alakjait, különösen tündén alakjait oly nehézkes idomokkal alakítja, így idomító ugyan az első görög iskola is a női szépségeket, t. i. magát a szépség eszményét, Venust is kifejlett nő alakjában állitá elénk. Azonban e tekintetben ( *) E czikk még azon időben íratott, midőn a helytartótanács intézkedése részletekben nem volt köztudomású,É s különösen itt, hol tündérekről van szó, sokkal helyesebbnek véljük, ha Than Kleomenesnek, az attikai iskola 2-ik szakában működött görög művésznek felfogását követte volna, ki a medicei Venust az ifjúság legszebb, az úgynevezett gyengéd bimbó korban ábrázoló. Kétségtelenül tündériesebb lenne, ha ezen izmos, testes, ingerlő földi idomok helyett, kissé légiesebben alakítná tündéreit, melyek közül a kép jobb oldalán tánczoló három alak kissé finomítva, kellemben igen sokat nyernének, s szépségüket ez kétszeressé tenné, ehhez pedig lényegesen elősegítőleg járulna még az is, ha a ruhákat lehetőleg átlátszó jeplekké alakítná át. Mert e miatt túltömörek és nehézkesek különösen a baloldalon lengő alakok is, a pajzsot és lándzsát vivők. A Hymen és Amor bevegyítése, valamint a syréne is, melynek farka vége bántja a szépészet szabályait, kissé merész, de a tündérvilágba beleülik, noha a magyar mythos egyikéről sem tud semmit. Az ember tragoediáját nem tartjuk ily sikerültnek, a felfogás itt sem lenne hibás, azonban egy fokkal túllépett a végrehajtásban, az előadás nagyon is földiességében, melylyel a testet valóságos reális irányban utánza. Kissé nehezen fér a néző fejébe, hogy a tenyeres talpas alakok le nem pottyannak a légből, s keresi a köteléket, mely azokat fenntartja, s a végén Mahomed koporsójának mágneseire gondol. Íme, itt van tehát a végrehajtás egyik hiánya, mely nem hozza kellőleg öszhangzatba a felfogással, és az eszmével ábrázolása minőségét. Vannak azonban végrehajtási hibái, melyek a kezeléshez tartoznak, t. i. a rajzhibák. Ritkán fordított eddig gondot, kivéve a nagyobb műveket , köztök Tündér Ilonát, mindenekfelett Attillát — ruhái fedőzetének szigorú tanulmányozására, kezeknél, lábaknál az ókori remekek szépen érzett ujj, (pl. a mutató ujj) mozdulataiban néha egy fokkal túlhajt, s ezzel természetlenül különösen szereti a kéz fő csuklóját keményen meghajtani, mely minden nagyobb művén többször fordul elő, így Attilla lakomáján a merengő két öreg egyikén, amelyik a nézővel szemben ül, — a vigadó nagy teremében a négy folyam igen szépen gondolt és alakított képletűalakjai közül a Duna, alakján hibás a rajz, és a hirtelen megcsuklás nyomorékot mutat, míg e mozdulatok ellenben igen sok kellemmel vannak adva a Tündér Ilona tánczoló alakjain, de már a leplet a morka keze itt sem sikerült tartó Ugyane müvén igen szemenszedettnek tartjuk a Tündér Ilona feje felett álló fát, melynek levelei, noha nagyobb lombcsoportozat nyomai nem tagadhatók, — oly egyenként vannak, és oly egyformán csoportosítva hármasával és ötösével, hogy egyhangúvá válik az egész, és annyira előtérbe jön, mintha legelöl álna, pedig 5—6-od fokú háttérben áll a fa. Ezenkívül a csupán függő falevelek közt csak lapjára, de távlati mélyedésben élére alakított falevelet és lombozatot nem találunk, s a függő oldalak miatt a fa inkább felfolyót, repkényt, mint kidomboruló lombos fát mutat. Álló alakjainak körvonala gyakran merev, így a jelenleg kiállított Krisztus keresztelésén is, melynek gyönyörű színezete van, a körvonalak merevsége azonban több helyt zavarólag hat. Örömmel jegyezzük fel azonban, hogy a végrehajtás terén is folytonos haladás jelei mutatkoznak. „Il disegno di Michelangiolo, e il colorito di liziano — mondá Tintoretto, s nemcsak felirta ajtajára, hanem igyekezett is követni rajzaiban Michelangelot és színezésében Ticiánt. Than — ha nem csalódunk — szintigy gondolkozik. Midőn az elsőt tanulmányozó, s reméljük hogy hovatovább mind több sikerrel fogja követni úgy megtaláljuk a második nyomait műveiben! Színezésében a velenczei iskola erőteljes melegségét szép érzékkel alkalmazza, s midőn megkipusztult szép színezetet uj életre kelté Thanban jeles követőjére akadt. Hol gondot fordít, mint pl. Medor és Angelina 11,’.. szében alkalmazza a befuttatást (azúrt). Szép, egyetemes színhatásúak művei általában, ezek különösen az utóbbi időben müveinek kríPSZínek és félárnyak szépítik műveit. Helyes és biztos tapintattal rendeli alá és teszi árnyékba az egyes részleteket, s emeli ki azt, amit ki kell emelni. tatáltömilldőten 11107- at-a egyenetlen bejuttatást, mely pl. a hús szín simaságát, s ezzel a hatást rontá. Szépen domborít, s noha nem fél az éles színek felrakásától, rikitó egyenetlenét ♦ müvei szinhatásában nem találunk. Ennyiben véltük e szűk keretbe beszoríthatni Than müveinek szemléjét. A szorimlmo» „ ködő művésznek, hiszszük, hogy még n»»” °\!h szerű müveiről is lesz módunk szólni^TM ^ MASZÁK HUGO. örömmel üdvözlött főispánunk által megnyittattasson, feltételezem B.-Gyarmat város örömteljes részvétéről, hogy e hid kiékesitéséről gondoskodand, ez intézkedésről azonban az illető hid építő vállalkozó azonnal értesitessék. 19. A kisérő vonalnak B. Gyarmatra megérkeztével a r. kath. templom előtti exoláját hozó kocsi meg fog állani, hol is ő kegyelmessége, mint a szent egyház patrónusa,a tisztviselőség és jelenlévő úri vendégekkel a templomba menve, az ottan tartandó „veni sancte“ után gyalog a megyeházába fog menni, ennélfogva a megyei összes tisztviselőség ő kegyelmességét a templomban fogja várni, ez alatt a lovas bandérium és többi lovasság az után két oldalt sort képezve bevárja, mig a templomból a megyeházába menenci főispánunk, Farkas Ferencz szkbó ur és csendbiztos urak folytonosan ott fognak őrködni a rend felett, hol fegyelmezzenek, hogy a lovasok által a községi tisztelgők háttérbe ne szoktassanak, hanem a lovasok sorának megszakadtával a községi tisztelgők következzenek. 20-ora exciája a megyeházába érkezve, kis időre visszavonuland szobájába, mialatt a megyei közönség a nagy termet elfoglalandja, hol időjártával 6 excia megjelenve, a folmirga m. kir. udv. kanczelláriának a megye közönségéhez szóló kegyes intézménye a megyei főjegyző ur által fel fog olvastatni, ezt követendi a közönségnek üdvözlete, s ezután üdvözlendi e kegyelmességét a jelenlegi tisztikar nevében a megyei első alispán. A többi teendők ő exolája a főispán ur akaratától fognak függni. — A székfoglalás után ő exolája Kékkőbe utazva, minden bandérium nélkül hozzája csatlakozó megyei urak és tisztikar által fog kékkői várába kisértetni. — Kelt B.-Gyarmaton, sept. 14-én 1865. Nógrádmegye első alispánja Pongrácz Károly, m. k. Báró Vay Miklós, Borsodmegye főispánja ő exelja, a megyei értelmiség üdvözlő szónoklatát, sept. 13-án, Miskolczon következő beszéddel viszonozta : „Sajátságos helyzetben érzem magamat, uraim, midőn e perezben meggondolom, hogy harminczöt év előtt foglaltam el azon állomást, melyre most újra visszatérni szólít a végzetem. Tizenöt évig folytattam a tisztet, melyre ma, új körülmények között, ismét fellépek s elmondhatom, hogy ezen másfél évtizedet politikai életem legszebb részei közé számítom. Senki nem érzi nálam jobban, hogy sok, igen sok kell még ahhoz, miszerint minden úgy legyen a hazában s közelebbről e megyében, mint mindnyájan szivünkből óhajtjuk, erre azonban vállvetve s a körülmények figyelembe vétele mellett kell törekednünk. „Tisztelem én a megyei önkormányzást, s alkotmányunk gyöngyéül tekintem azt. Magam is a megyei alkotmányos élet emlőin nőttem fel s ott szívtam magamba a lépteimet irányzó elveket, a soha nem csüggedő hazaszeretet lángolását , de épen azért nem szabad visszariadnom a helyzet kellő mérlegelése, sőt méltánylásától, mely által az óhajtott kibontakozáshoz juthatunk. Mert habár létezik is még egy ideiglenes provisorium, miután a jogfolytonosság nagy elve nyíltan kimondaték, ügyeink végleges rendezéséig mozoghatunk, sőt mozognunk kell annyira, hogy egyetértő működésünk által megyénk sorsa enyhittessék s az előttünk álló nagy czél minél inkább cUíüJV'bU'iUaDoflx. PE nagy czél szent nevében egyetértésre szólitom fel ez ünnepélyes alkalommal Borsodnak általam tisztelt s szeretett fiait, felszólítom addig is, mig a holnap tartandó értekezlet alkalmával legközelebbi teendőinkről tüzetesebben tanácskozhatnánk. — Bizalom bizalmat szül. Ha én négy év előtt a magyar ég borultával vissza tudtam lépni a jelenlegi magyar hivatalok legnagyobbikáról, ha elhagytam e főhivatalt, mert engem is elhagyott a remény , elhiheti felőlem mindenki, hogy midőn ma ismét a munkásság terén találnak borsodi véreim, ez csupán azon hit biztató ereje által történhetik, miként ügyeink jobbra fordulván, négy évi szünetelés után, immár egy szebb jövőre s végsikerre számíthatunk. „Úgy van uraim! Én erősen bízom a jövőben, bizom felséges urunk, királyunk ezentúli legjobb akaratában, bizom egy Majláth, egy Sennyey hazafiságában, bizom mindenek felett önmagunkban, saját hazafiságunkban, melynek jelenleg, a jogfolytonossághoz való szent és erős ragaszkodás mellett úgy kell kifejezést adnunk, hogy alkossunk magunk tartása által szilárd oppositiót mindazok irányában, kik ez idő szerint kormányférfiaink ellen kívülről működnek, állásukat aláásni törekesznek s utjukba minden áron akadályokat görditni iparkodnak ; — vivjunk a törvényesség minden fegyverével, férfias elhatározottsággal és eszélylyel az absolutismus, a centralismus és álconstitutionalismus ellen ; vivjunk állhatatosan, vajha többé nem növekedendő serege ellen azoknak, kik saját érdekökben állónak tekintik egy folytonos, sőt örökös provisoriumot tartani fenn e hazában, s igy buktatni meg reményeinket , igy buktatni meg nagy reménynyel biztató mostani kormányunkat. „Helyesen mondá önök szónoka, hogy a borsodi főispánság elfoglalása nem tartozott immár ambitióim közé, de mégis elfoglaltam azt, minden tétovázás nélkül engedelmeskedvén Felséges uram parancsának. Mert erős meggyőződésem az, hogy hazánk jelen válságos napjaiban mindenkinek helyt kell állania, s híven működnie azon téren, melyet számára az eseményeket intéző gondviselés kijelölt. És aztán, várjon nem természetes e, hogy ha már működnöm kell, s még működni tudok, azt sehol nagyobb örömmel és teljesebb készséggel nem tehetném, mint épen e megyében, melynek földén pillantám meg legelőször szeretett szép hazám, vajba ezentúl mindig borulatlan egét, mint épen Miskolczon, melynek közelében éltem által gyermekkori aranyidőmet, mint épen rokonaim, véreim, barátaim között, kikkel együtt remélem ezentúl is e megye javát egész tehetségem szerint eszközölhetni!! És nincs-e valami különös abban, hogy épen itt, hol hajdanra ifjúkorom teljes erejével másfél évtizeden által volt szerencsém szolgálhatni a közjónak, hogy épen itt zenghetem el most ősz fürtökkel hattyúdalomat is! Most sincs más kérelmem, mint hogy mondjunk egy szivvel, lélekkel áldást kedves magyar hazánkra, s mint Borsodunk elhunyt, de emlékünkben örökké élő fia kifejezé, mondjunk áldást „paradicsom- Borsodmegylére“; engemet pedig szeretetök és kegyességökben ezentúl is megtartani szíveskedjenek!“ Bajanovics Rudolf, 1861-diki volt képviselő, fekete-pataki népiskola felsegélésére a következő adomány-levelet intézé a sáros-zempléni ág. hitv. esperestséghez : Nagy tiszteletű és tekintetes esperesség! Őszinte örömömre szolgált múlt 1863-dik évi junius havában — midőn főtisztelendő Máday Károly superintendens e nagysága e vidéken tett körútja alkalmával a helybeli iskola tanítványait jelenlétében vizsga alá venni, s a lakosság netaláni panaszai vagy kivonatai előterjesztésére felhívni méltóztatott — az itteni elöljáróság által a község abbeli óhajtását előadni hallani, miszerint habár tanítójuk gyermekeiket közmegelégedésükre oktatja is, mindamellett oly tanítóval kívánnák őt felcseréltetni, ki gyermekeiket a magyar nyelvre oktatni képes volna, mert mindinkább nagyobb szükségét érzik annak, hogy gyermekeik — kik jobblétük előmozdítása tekintetéből az alföldi magyarokkal közlekedni kénytelenek, — a magyar nyelvet is, ha tökéletesen meg sem tanulnák, legalább megértsék , s magukat érthetőkké tehessék. Eltökélt szándékommá vált tehát azon pillanatban, hogy az óhajtott czél elérésére csekély vagyonomhoz mért illetékkel járuljak. Meg is történt volna az már eddig is, ha azt hányt-vetett éltem mozgalmas órái megengedték volna ; most azonban, midőn egy nyugalmasabb jövő után epedezve, e vidéket talán el is hagyandó leszek, nem szabad tovább késnem következő ajánlatom tételével. Az itteni ágontai hitvallású népiskola fenntartásához járultam eddig is évenként 12 öl fa és egy köböl árpa kiszolgáltatásával, miután azonban ez összeg a többi, ez iskolát illető járulékokkal egyetemben is sokkal kevesebb, nemhogy arra néptanítói igényeknek megfelelő egyéniséget kapni lehessen, megszaporítom jövőben ezen adományomat: egy belső háztelekkel és három szabályozott tagomtól félre eső szántóföld darabbal melyek egyike a bisztrai, másika a busznál árokban s a harmadik a pasekai tagom szélén fekszik, úgy nem különben évenkénti 50 c. é. forint készpénzbeli fizetésével. Ezen ajánlatomat azonban következő feltételekhez kötöm: 1 szer. E megszaporitott járulék kézi etetteendik azon nap, mikor az új, nemcsak szakmájában, "de a magyar nyelvben is tökéletes jártassággal biró tanító magyar nyelvben oktatását megkezdi, s végetéri a magyar nyelv tanításának megszűntével, vagy ha a magyar nyelvbeni tanítás harmadik évébeni vizsgája oly csekély eredményt mutatna fel, melynek semmi gyakorlati haszna nem lehet. E három évet próbaidőül tűzöm ki azért, hogy gyakorlatilag legyen kimutatva, várjon egy nem magyar ajkú község tanuló ifjúsága tesz-e a magyar nyelvben olyan előmenetelt, hogy ennek a közéletben hasznát veheti. E felett fog szavazattöbbséggel határozni egy, a vizsgán jelen leendő bíróság, mely állandó az ágost. hitv. esperesség két megbízottjából, a hanusfalvai ágost. egyház világi felügyelőjéből, s általam, vagy örököseim által, kiket ez intézkedés egyaránt kötelez, kinevezendő két miveit egyéniségből. Ugyszinte véget érendi ezen uj adományom oly országos intézkedés által, mely ezt feleslegessé teszi, 2- szor. Ha az első három évi cyclus bevégeztével oly kedvezőnek mutatkoznék az eredmény, mely a czél elérését kétségen kívül helyezi, szabadságában álland az érintett egyház elöljáróságának az imént említett háztelket és három darab szántóföldet az iskola tulajdonául betelekkönyveztetni, és az ötven főnyi évi járuléknak megfelelő 5% tőkét, vagyis ezer osztr. ért. forinto saját magam, vagy örököseim további kihallgatása nélkül ezen okmány, valamint a fentebb érintett vizsgabirálat többsége által kibocsátandó s név szerint aláírandó határozat igo Bán feketepatak-hermányi birtokomra bétát áztatni, mely töke azonban csak akkor lesz felmondandó, ha az ötven ftnyi járulék egy tész év leforgása alatt le nem fizettetett, vagy a birtok tulajdonosa pazarlásának oly szembeszökő jeleit adta volna, melyek a tőkét veszélyeztetik. Ha az első három évi cyclus a fentebb említett kedvező eredményt nem mutatná fel, de oly roszat sem, hogy a czélba vett törekvéssel fel kellene hagyni, akkor a fentebb nevezett bírálók által egy új kísérlet létetik a második három évi cycluson keresztül, melynek elteltével azonban a dolognak vagy jobbra , vagy balra el kell dőlni, 3- szor. E falusi iskolába felvétetik valláskülönbség nélkül minden 6-ik évét elért fi- vagy leánygyerek, az illető hitfelekezet lelkészének állván egy is kötelességében a hittanbani oktatás. E valláskülönbség nélküli felvételt az idő műveltsége parancsolta erkölcsi szükségen kívül még azon körülmény is nélkülözhetetlenné teszi, hogy a nélkül alig remélhető oly számú tanuló fiatalság megjelenése, mely az óhajtott czél kellő elérésére kívánatos, mely számnak minimuma ezennel harminczra alapittatik meg, 4- szer. A tanitó köteles a kiszabott tanrendszer nyomán hivatásának pontosan megfelelni, minden kegyetlen bánásmódtól tartózkodni, s tanítványait saját példájával a józan, morális és miveltebb élet kellékeivel megismertetni. Úgy szinte kötelességében álland faiskolát vagy az udvarán létező kis kertecskében, vagy az imént adományozott háztelken alakítani, saját felügyelete alatt jó karban tartani, s tanítványait gyümölcsoltásra és a zöldség-kertészetnek legalább fő elemeire gyakorlatilag oktatni, 5- ször. Ezen pontok bármelyikének elmulasztása esetében fenntartom számomra a jogot az ágost. hitv. sáros-zempléni esperesség előtt egy év leforgása alatt három ízben történt sikeretlen felszólamlás után jelen megszaporított adományomnak megtagadására mindaddig, míg a mellőzött feltételnek tökéletesen megfelelve nem leend. Örököseim és jogutódaim irányában az e pontból felmerülhető kérdés felett egy választott