Pesti Napló, 1865. szeptember (16. évfolyam, 4611–4635. szám)

1865-09-27 / 4632. szám

helyi tarifaváltozásokhoz nyúlunk, úgy ennek jogosultságát nem tadatjuk. De a valutának kell is javíttatnia, s az érczpénzvalutával alkalom is fog nyílni a tőke olcsósítására, a munka szapo­rítására. De ez külön tárgyalást igényel. Most csak azt akartuk bebizonyítani, hogy Ausztriá­ban nem az egész világ fújja a védvámosok kürt­jét, kik jelenleg mesterkélt gyülölséget akarnak Anglia iránt kelteni, hogy ijesztő rémet teremt­senek az elfogult kedélynek.“ B.-Gyarmat, sept. 24. Nógrád is azon megyék egyike lévén, melyek vezérletére az országos viszonyok átalakulása folytán, kormányunk által új főispánok nevezte­­tének­­ tekintve , helyeztetének vissza ideiglene­sen elhagyott székeikbe, semmit sem tartunk ez idő szerint érdekesebb, sőt fontosabbnak a köz­hangulat azon nyilvánulásánál, mely a megyék új avagy visszaállított kormány­zói irányában magát érvényesít’. — Ugy­anazért kötelességünknek tartjuk e hangulatot híven és kendőzetlenül adni át a nyilvánosságnak még akkor is, ha ez, Nógrádot illetőleg, messze elma­rad azon közelégültségtől, melyet az értelmiség más megyékben, — habár az institutiót és ennek körét alkotmányos szempontból törvényesnek nem tekinthető is, —. a kinevezett, illetőleg visz­szaállított főispán szeretettel környezett egyéni­sége irányában szinezetkülönbség nélkül tanu­­sita, osztatlan elhatározással fogadván és ígér­vén, miszerint az annyi küzdelmekkel járó át­meneti időszak nehézségeinek méltánylása mel­lett, a főispán kényes feladatának általa leendő megoldhatását a merev jog és törvényességre hivatkozással akadályozni nem fogja. A főispán iránt kifejezett ilyen bizalom, bizalom egyszers­mind a kormány intézkedése iránt is, mely a főispánt kinevező, s én azért mondom fontosnak a megyei értelmiség hangulatának e tekintetbeni miként — nyilvánulását. S ide jutva, további előzmények nélkül közölhetem,miszerint : Des­­sewffy Ottó, Nógrádmegyének 1861-ben volt köztiszteletü első alispánja f. hó 23-ikára Lo­­sonczra a megye értelmiségének tekintélyes ré­szét magán­értekezletre kivát egybe, ez az nap délelőtti 11 órakor, mintegy 200 tagot számláló résztvevők jelenlétében megtartatott; s miután az elnök előadá, hogy Nógrád nem vola oly szerencsés, miszerint óhajainak egészben meg­felelő főispán neveztetett volna közügyei vezér­letére, úgy hiszi, hogy Nógrád megye nem tart­hatja feladatának a főispáni tudósítvány szerint f. hó 26 kán B.-Gyarmaton végbemenendő beik­tatási ünnepélyen megjelenni, ellenben helyes­nek látja, ha a főispán ő nmltga által a mondott nap délutánjára kitűzött tanácskozmányra meg­hívottak abból, már csak udvariassági tekinte­teknél fogva is, el nem maradnak; végre hogy a megye értelmisége kijelentse, miként a megyei beligazgatás terén teendő semminemű odtvo­k­­hoz beleegyezésével nem járulhat, s ugyanazért jelenlegi független állásában kí­vánja bevárni az időt, midőn az országgyűlés a megyék végmegalakítás tekintetében határoza­tát alkotmányos uton kimondhatta.­­ Ez való lényege az értekezlethez intézett indítványoknak, melyek ez által egyetemes akarattal elfogadtat­ván , értekezleti oly határozattá emeltetének, melyhez magát a megye független értelmisége kétségen kivül átalában alkalmazandja, a nél­kül, hogy a közösen óhajtott kiegye­­zés nagy munkája elébe akadályo­kat gördíteni akarni hazafi­sága megengedné. A­mi már a 26-kára kitűzött főispáni székfog­lalást illeti, hogy ez— a maga hivatalos a­lakjában — mégis fényes és nagy szabású leend, arról nem hagy kételkedni az egész terje­delmében ide mellékelt programm, s ha hozzá­veszszük, miszerint épen e napon B.­Gyarmaton még országos kirakó vásár is lesz, melyre a kö­zelgő tél és a mostani szép időjárás különben is roppant néptömeget fog beidézni, úgy Gyarmat e hó 26-kán oly ritka látványnak lesz tanúja, min­t a 61 -ki reménytelen korszak után ily aránylag rövid idő alatt bekövetkezni meg sem álmodott volna. Erről azonban közelebb. r. 1. Nagy méltóságú gróf Forgách Antal v. b. t. tanácsos és Nógrádmegye főispánja , kegyelmességének r. 1865. évi sept. 26-ik napján kitűzött főispáni székfoglalása al­kalmára keletkezett intézkedések. Folyó hó 25 én éjszakára megyei m. alispán Somoskeöy János, föszbiró Pellet János urak — ez utóbbi egy esküdnek magához vételével Kék­kőbe menendenek, honnan 26-án ő excellentiáját Zsélyig egyéb tisztelgő kiséret nélkül kiséren­­dik. Zsélybe fog összesittetni a föispáni kíséret, mely ottani minden szavallások vagy fogadá­sok nélkül következő renddel kisérendi­ő ke­­gyelmességét. 1-e1. Elöl fog lovagolni a megye két huszárja, a vonatot mintegy 50 lépéssel mindig megelő­zendő. 2. A megyei huszárokat fogják követni a megyei 3 csendbiztos­­. 1. Paczolay Imre, maga elől, utánna Diószegi Tádé és Hubbner Lipót. 3. A csendbiztosok után jönnek a megyének 12 lo­vas pandúrjai kettesével. 4. A lovas pandúrok után jön a megyei lovas bandérium kettesével és községenként, hol sem egymással felvegyülni sem pedig egymást előzni nem szabad. 5. A lo­vas bandérium után fog következni a főispán­­ kegyelmessége kocsija. 6. A főispáni kocsi után jönnek a kiséretkép kirendelt megyei tisztvise­lők kocsijai. 7. Ezeket követendik a kísérethez csatlakozó kocsik, melyek közt semmiféle köz­nép szekereik nem lehetnek. 8. Miután ő excra 26-án Kékkőböl reggeli 7-ik óráb­an megindul, az öt váró disz kiséret a zsélyi országúton már reg­geli 7-ik órában tökéletes rendben a fentirt mó­don és renddel készen álljon, hogy 6 exciájának megérkeztével nyomban indulhassanak, ennél­fogva 9. a Zsély mellett összesitendő kiséret f. h. 25-én éjszakára Zsélyben legyen, mely ha ott meg nem férne, a közel községekbe elrendezendő, s jókor reggel Zsélyhez parancsolandó. 10. Zsély­ben való rendelkezéssel és az ottani rend fenn­tartásával Folkusházy Ferencz szbb­ó ur bizatik meg,ki szinte 25 én d. u. már ott leend, s ott fog hálni, segítségére lesznek az ott levő me­gyei csendbiztosok. 11. A csendbiztosoknak és lovas pandúroknak Zsélybe, a gyalog pandúrok­nak pedig B.-Gyarmatra f. hó 25-ik napjának éjszakára való megrendelése Paczolay Imre csend­biztosra bizatik. 12. A lovas bandérium legalább 200 lovasból fog állani, melyből felét a szécse­­nyi járás, másik felét a kékkői járás fogja kite­remteni, oly hozzátétellel, hogy az átalján mu­tatkozó örömteljes részvét mellett a fentebbi szám felett akár mennyi lehet. Ezeknek kiállí­tása a szécsenyi járásból Alsó és F. Ladány, Ha­lászi, Endrefalva, Karangsság, Rimócz, Surány, Terány és Szanda községekből terveztetnek, az il­lető szolgabiráknak erélyességére bízatván a csi­nos legénység és lovak választása. — A kékkői járás illetékének kiállítása a járás főszolgabíró­­jára bizatik. 13. A lovas bandérium öltözete gyolcs ing és gatya és színes (vörös) mellény, pörge kalap legyen árvaleány hajjal ékesítve, és mivel történhetne, hogy mindenki árvaleány hajjal ellátva nem volna, rendelkező szkk­ó ar eleve intézkedjen, hogy az összes kíséret számára készen legyenek szép zöld fenyü-galyak, szí­neikkel is szép reményeket jelezek. 14. A bandérium községenként fog lovagolni egymás után, s minden községi bandériumnak legyen egy szekere, melyen magoknak a banderisták élelmet és netalán éjszakára szükséges ruháza­tot hozzanak, ezen székei eg, a ti m tu­­­oaiu alat­t, kíséretbe nem vegyülhetnek, és igy az úttól távol tartassanak. 15. A tisztelgő községi elöljárósá­gok. B.-Gyarmaton fognak tisztelegni, hol is köz­ségenként a templomtól a megyeházáig jobbra s balra felállitandók lesznek, minden község a maga nemzeti zászlójával, s arra kinyomandó község­nevével. 16. A vármegyeháza előtt közvetlen a bemenetelnél egy oldalon a megyei hajdúk, más oldalon a megyei gyalog pandúrok sort képe­­zendnek. 17. B.­Gyarmaton a fentebbi pontok iránti rendelkezéssel és a rend fenntartásával Farku­s Ferencz szbiró bizatik meg. 18. Miután kinézésbe tétetett, hogy az Ipolyon újonnan épí­tett nagy hid akkoráig elkészülend, főszbiró Pel­let János ur intézkedend , miszerint föispányunk ő excelljának B.-Gyarmatra való bevonulásáig az uj hid elzárattasson , s annak használata TÁRCZA. Hazai művészetünk és művézeink szemléje. IH. A közelebbi czikkünkben ismertetett Mátyás diadalával átellenben roppant nagyságú szénrajz vonja magára a figyelmet, kezd­jük ezen szemlénk folytatását. E mű Tündér Ilona regéjéből van véve, s szintén a városi vigadóba van szánva, annak lépcsőházát diszítenciő. A művész, ki e művet tervez é­s végrehajtó T­h­a­n Mór. Than nevét és műveit régibb idő óta ismerjük, oly szorgalommal működött, s annyiféle változat­ban találkozunk műveivel, hogy róla már hatá­rozottabban ítélhetünk. Véleményünk róla ez : Than igen jeles tehetséggel bír, magasabb eszmekörű képzelet, találó felfogás, átgondolt alakítás, szép érzék, erőteljes szép színezet, de többször hiányos végrehajtás jellemzik műveit. Lássuk egyenként ezen állításokat. Ha művei sorozatát áttekintjük, úgy találjuk, hogy tárgyait magasabb körből válogató, s ren­desen olyan eszméket dolgozott fel, hol tulajdon­kép nem a tény látható külselein, hanem a bel­tartalmon fekszik a súly, s a kép csak arra való, alakjait csak arra alkalmazza, hogy az eszmé­nek szót adjon. Oly történelmi mozzanatok meg­örökítésével pedig általában kevésbé foglalko­zott , hol egyenesen a drámai cselekmény csat­­tanósabb jelenetei a beszélők. Medor és Angelika, az Ember tra­­goediája, Attilla lakomája, sőt Endre és Imre is mind ide tartoznak, mindnyájában az eszme a fő, a béltartalom a sarkpont, s mindnyája magasabb eszmekörről tanúskodik. Képzeletének gazdagságáról a Tündér Ilona regéje szól, melyből a vigadó számára azon je­lenetet ábrázoló, midőn Argirust a tündérek szárnyas lovon, hosszas bujdoklása után, a szép tündérhölgyhöz vezetik. A szép tündér lombos fa árnyában ül, felette a fán vidám dalt zeng egy kis tündér, melynek szavára, hármasával tánczra kél a tündércsoport, a­míg lábainál a hattyú egykedvűen tollászsa a szárnyait, a földön virágfüzér és aranyalmával játszik két kis csillagos tünde gyerkőcz, s a har­madik a tündérkirályné gyöngyös saruját tartja, a vízben nymfák, syrenek fürdenek, s ez öröm tanyájává szárnyas­ló merész repüléssel szállítja be a szép királyfiút, ki ennyi szépség, öröm, vi­dámság és a rég látott kedves megpillantására a meglepetés és bámulás jelét adja kézmozdulatával. Nem hiányzik a bűvös köpeny, pajzsa és ládzsája nehéz vasával könnyedén lebeg a tündér, s a lovat zablásán mérséklő szép alak kinyújtott ke­zében koszorúval mutat az imádott királynőre, a szárnyaló fáklyás hymen pedig már földre ké­szül bocsátni lábát, jelölve, hogy itt a végpont, itt a czél, a hova törnek. Mily szépen, mily költői lélekkel van ide he­lyezve mosolygó tavasz, fák, lombok, déli höl­gyek, virágok, hűs forrás mellé e jelenet, melyben a művész eltért a regétől, s a költőileg szép, s a költő képzelmének gazdag tért nyitó előadás te­réről, a tündérpalotából. És ezt nemhogy hibául, sőt érdeméül emeljük ki. Mert tündér­palota bel­sejében csak a költő képzelete élhet, csak a köl­tő énekelhet tündöklő tükör és porfir falakat, arany czifrázatot, topáz liliomot, smaragd levelű rubin rózsát, gyémánt csillárokat, ezüst ajtót, s ezek közt lelkesülten ékesen zengheti dalát, a vakító fény, pompa, tündérivé teheti énekét is. De a művésznek ide belépnie nem szabad, mert e csillogó, vakító fény, e tündöklés szemét elvakítja, s nem láthatja meg azt, a­mi valóban szép, a szép tündércsoportozat legszebb hölgyét, a bájos Tündér Ilonát, nem láthatja meg a csil­logó fény mellett elhomályosult egyszerű leplek és redők szépségét, nem lesz fogékony ama derült egyszerű pompára, melyet a természet szépségei nyújtnak. És minél tündöklőbbé teszi a palotát, annál inkább rajta vész a csillogó fényeken a szem és figyelem ; s megfordítva : minél magasabbra fo­kozza a csoportulatok és alakok szépségét, annál alább rendeli a tündérpalotát, mely ez által el fogja veszteni tündériességét. Itt, itt a szabadban, derült szép tavaszi napon, a természet ölén, nyájas, kedélyes környezetben, s itt van a kellem tündértanyája. A felfogás annyiféle, a­hány az egyén, de a­ki ily felfogással adja elő, az nézetünk szerint elta­lálta a helyes pontot. Attilla lakomája szintúgy a legsze­rencsésebbek közé tartozik felfogás tekintetében is, és annyira szép teljes egyetemében, hogy a városi hatóságnak, ha szabad lenne , inkább érette kellene törvényt rontania, és tör- ' vény megszegésével is rögtön megrendelnie, nem hogy ellenkezőleg épen miatta és mellő­zése által szegje meg a pályázat szabá­lyait. Azonban, mint értesülünk, a helytartótanács bölcs intézkedése gátat vetett annak, hogy a hi­bás lépés bevégzett ténynyé válhassék, és teljesen bízunk, hogy e szép mű a vigadó Csemege ter­mébe jut*), s az idegennek lesz, mit mutassunk hazai művészetünk termékeiből, melyre önérzet­tel mutathatunk. — E művet Wagner szép Má­tyásának átellenére , hiszszük, hogy oda fogja festhetni Than Mór. A különböző hangulat, mely Priscus előadása szerint ama királyi lakoma tagjain átvonult, oly világosan, oly szépen és hűen van felfogva és előadva, s mindez bizonyos benső természetes­­séggel, keresetlen , mesterkéletlen nyugodtság­gal , hogy kívánni valót e tekintetben nem hagy. Egyáltalában azt meg kell adnunk, hogy Than műveiben a benső élet általában megvan, s kü­lönösen e müvén oly természetesség vonul át, oly élet van, mintha ama történelmi eseményből egy darab életet, egy élő mozzanatot tettek vol­na át e képben. Csoportozatait átgondolva alakítja, gondot fer­­­­dít a kúpos csoportosításra, a közbeeső körök kitöltésére, változatosságra, mely tekintetben At­­tillája a legjelesebb művek sorába tartozik, s­­ Tündér Ilonája szintén jeles. Alakjainak mozdulatait a szépészet szabályai szerint rendezi, azonban míg­­Tündér Ilonának kéz- és lábra nézve több kecset kívánnánk, At­tilláján több oly könnyed és fesztelen mozdu­latra akadunk, mely Michel Angelo sikeres ta­nulmányozására mutat. A női szépségeken a klas­­sikusok és a velenczei művek szépeinek alap­vonásait véljük feltalálni, s ez utolsónak testes idomait is, így Tündér Ilonáján is. Megvalljuk, kissé ellen­mondásnak látszik élőt­­t­tünk, hogy ki szellemi körből válogatja tárgyait, s az alakjait, különösen tündén alakjait oly ne­hézkes idomokkal alakítja, így idomító ugyan az első görög iskola is a női szépségeket, t. i. ma­gát a szépség eszményét, Venust is kifejlett nő alakjában állitá elénk. Azonban e tekintetben ( *) E czikk még azon időben íratott, midőn a helytar­tótanács intézkedése részletekben nem volt köztu­domású,É s különösen itt, hol tündérekről van szó, sokkal helyesebbnek véljük, ha Than Kleomenesnek, az attikai iskola 2-ik szakában működött görög mű­vésznek felfogását követte volna, ki a medicei Venust az ifjúság legszebb, az úgynevezett gyen­géd bimbó korban ábrázoló. Kétségtelenül tündériesebb lenne, ha ezen iz­mos, testes, ingerlő földi idomok helyett, kissé légiesebben alakítná tündéreit, melyek közül a kép jobb oldalán tánczoló három alak kissé fino­mítva, kellemben igen sokat nyernének, s szép­ségüket ez kétszeressé tenné, ehhez pedig lénye­gesen elősegítőleg járulna még az is, ha a ruhá­kat lehetőleg átlátszó­ jeplekké alakítná át. Mert e miatt túltömörek és nehézkesek különösen a balol­dalon lengő alakok is, a pajzsot és lándzsát vivők. A Hymen és Amor bevegyítése, valamint a sy­­réne is, melynek farka vége bántja a szépészet szabályait, kissé merész, de a tündérvilágba be­leülik, noha a magyar mythos egyikéről sem tud semmit. Az ember tragoediáját nem tartjuk ily sike­rültnek, a felfogás itt sem lenne hibás, azonban egy fokkal túllépett a végrehajtásban, az előadás nagyon is földiességében, melylyel a testet való­ságos reális irányban utánza. Kissé nehezen fér a néző fejébe, hogy a tenyeres talpas alakok le nem pot­tyannak a légből, s keresi a köteléket, mely azokat fenntartja, s a végén Mahomed ko­porsójának mágneseire gondol. Íme, itt van tehát a végrehajtás egyik hiánya, mely nem hozza kellőleg öszhangzatba a felfo­gással, és az eszmével ábrázolása minőségét. Vannak azonban végrehajtási hibái, melyek a kezeléshez tartoznak, t. i. a rajzhibák. Ritkán fordított eddig gondot, kivéve a nagyobb műve­ket , köztök Tündér Ilonát, mindenekfelett At­­tillát — ruhái fedőzetének szigorú tanulmányozá­sára, kezeknél, lábaknál az ókori remekek szé­pen érzett ujj, (pl. a mutató ujj) mozdulataiban néha egy fokkal túlhajt, s ezzel természetlenül különösen szereti a kéz fő csuklóját keményen meghajtani, mely minden nagyobb művén több­ször fordul elő, így Attilla lakomáján a merengő két öreg egyikén, a­melyik a nézővel szemben ül, — a vi­­gadó nagy teremében a négy folyam igen szépen gondolt és alakított képletű­alakjai közül a Duna, alakján hibás a rajz, és a hirtelen megcsuklás nyomorékot mutat,­­ míg e mozdulatok ellen­ben igen sok kellemmel vannak adva a Tündér Ilona tánczoló alakjain, de már a leplet a morka keze itt sem sikerült tartó Ugyane müvén igen szemenszedettnek tartjuk a Tündér Ilona feje felett álló fát, melynek leve­­lei, noha nagyobb lombcsoportozat nyomai nem tagadhatók, — oly egyenként vannak, és oly egyformán csoportosítva hármasával és ötösével, hogy egyhangúvá válik az egész, és annyira elő­térbe jön, mintha legelöl ál­na, pedig 5—6-od fokú háttérben áll a fa. Ezenkívül a csupán függő falevelek közt csak lapjára, de távlati mélyedés­ben élére alakított falevelet és lombozatot nem ta­lálunk, s a függő oldalak miatt a fa inkább felfo­­lyót, repkényt, mint kidomboruló lombos fát mutat. Álló alakjainak körvonala gyakran merev, így a jelenleg kiállított Krisztus keresztelésén is, melynek gyönyörű színezete van, a körvonalak merevsége azonban több helyt zavarólag hat. Örömmel jegyezzük fel azonban, hogy a vég­rehajtás terén is folytonos haladás jelei mutat­koznak. „Il disegno di Michelangiolo, e il colorito di liziano — mondá Tintoretto, s nemcsak felirta ajtajára, hanem igyekezett is követni rajzaiban Michelangelot és színezésében Ticiánt. Than — ha nem csalódunk — szintigy gondolkozik. Midőn az elsőt tanulmányozó, s reméljük hogy hova­tovább mind több sikerrel fogja követni úgy megtaláljuk a második nyomait műveiben! Színezésében a velenczei iskola erőteljes mel­egségét szép érzékkel alkalmazza, s midőn meg­kipusztult szép színezetet uj életre kelté Thanban jeles követőjére akadt. Hol gondot fordít, mint pl. Medor és Angeli­na 11,’.. szében alkalmazza a befuttatást (azúrt). Szép, egyetemes színhatásúak művei általában, eze­k különösen az utóbbi időben müveinek kríPSZínek és félárnyak szépítik műveit. Helyes és biztos tapintattal rendeli alá és teszi árnyékba az egyes részleteket, s emeli ki azt, a­mit ki kell emelni. tatáltömilldőten 11107- at-a egyenetlen bejut­tatást, mely pl. a hús szín simaságát, s ezzel a hatást rontá. Szépen domborít, s noha nem fél az éles színek felrakásától, rikitó egyenetlenét ♦ müvei szinhatásában nem találunk.­­ Ennyiben véltük e szűk keretbe­ beszoríthatni Than müveinek szemléjét. A szorimlmo» „ ködő művésznek, hiszszük, hogy még n»»” °\!h szerű müveiről is lesz módunk szólni^TM ^ MASZÁK HUGO. örömmel üdvözlött főispánunk által megnyittat­­tasson, feltételezem B.-Gyarmat város örömteljes részvétéről, hogy e hid kiékesitéséről gondosko­­dand, ez intézkedésről azonban az illető hid építő vállalkozó azonnal értesitessék. 19. A kisérő vo­nalnak B. Gyarmatra megérkeztével a r. kath. templom előtt­i exoláját hozó kocsi meg fog állani, hol is ő kegyelmessége, mint a szent egyház patrónusa,a tisztviselőség és jelenlévő úri vendé­gekkel a templomba menve, az ottan tartandó „veni sancte“ után gyalog a megyeházába fog menni, ennélfogva a megyei összes tisztviselő­ség ő kegyelmességét a templomban fogja várni, ez alatt a lovas bandérium és többi lovasság az után két oldalt sort képezve bevárja, mig a templomból a megyeházába menenci főispánunk, Farkas Ferencz szkb­ó ur és csendbiztos urak folytonosan ott fognak őrködni a rend felett, hol fegyelmezzenek, hogy a lovasok által a községi tisztelgők háttérbe ne szok­tassanak, hanem a lovasok sorának megszakadtával a községi tisz­telgők következzenek. 20-or­a exciája a megyehá­zába érkezve, kis időre visszavonuland szobájá­ba, mialatt a megyei közönség a nagy termet el­­foglalandja, hol időjártával 6 excia megjelenve, a folmirga m. kir. udv. kanczelláriának a megye közönségéhez szóló kegyes intézménye a megyei főjegyző ur által fel fog olvastatni, ezt követendi a közönségnek üdvözlete, s ezután üdvözlendi e kegyelmességét a jelenlegi tisztikar nevében a megyei első alispán. A többi teendők ő exolája a főispán ur akaratától fognak függni. — A szék­foglalás után ő exolája Kékkőbe utazva, min­den bandérium nélkül hozzája csatlakozó megyei urak és tisztikar által fog kékkői várába kisér­tetni. — Kelt B.-Gyarmaton, sept. 14-én 1865. Nógrádmegye első alispánja Pongrácz Ká­roly, m. k. Báró Vay Miklós, Borsodmegye fő­ispánja ő exelja, a megyei értelmiség üd­vözlő szónoklatát, sept. 13-án, Miskolczon következő beszéddel viszonozta : „Sajátságos helyzetben érzem magamat, uraim, midőn e perezben meggondolom, hogy harmincz­­öt év előtt foglaltam el azon állomást, melyre most újra visszatérni szólít a végzetem. Tizenöt évig folytattam a tisztet, melyre ma, új körül­mények között, ismét fellépek s elmondhatom, hogy ezen másfél évtizedet politikai életem leg­szebb részei közé számítom. Senki nem érzi nálam jobban, hogy sok, igen sok kell még ahhoz, miszerint minden úgy legyen a hazában s köze­lebbről e megyében, mint mindnyájan szivünk­ből óhajtjuk, erre azonban vállvetve s a körül­­mények figyelembe vétele mellett kell töre­kednünk. „Tisztelem én a megyei önkormányzást, s al­kotmányunk gyöngyéül tekintem azt. Magam is a megyei alkotmányos élet emlőin nőttem fel s ott szívtam magamba a lépteimet irányzó elve­ket, a soha nem csüggedő hazaszeretet lángolá­sát , de épen azért nem szabad visszariadnom a helyzet kellő mérlegelése, sőt méltánylásától, mely által az óhajtott kibontakozáshoz juthatunk. Mert habár létezik is még egy ideiglenes provi­­sorium, miután a jogfolytonosság nagy elve nyíl­tan kimondaték, ügyeink végleges rendezéséig mozoghatunk, sőt mozognunk kell annyira, hogy egyetértő működésünk által megyénk sorsa eny­­hittessék s az előttünk álló nagy czél minél in­kább cUíüJV'bU'iUaDoflx. PE nagy czél szent nevében egyetértésre szó­­litom fel ez ünnepélyes alkalommal Borsodnak általam tisztelt s szeretett fiait, felszólítom addig is, mig a holnap tartandó értekezlet alkalmával legközelebbi teendőinkről tüzetesebben tanács­kozhatnánk. — Bizalom bizalmat szül. Ha én négy év előtt a magyar ég borultával vissza tud­tam lépni a jelenlegi magyar hivatalok legna­gyobbikáról, ha elhagytam e főhivatalt, mert engem is elhagyott a remény , elhiheti felőlem mindenki, hogy midőn ma ismét a munkásság terén találnak borsodi véreim, ez csupán azon hit biztató ereje által történhetik, miként ügyeink jobbra fordulván, négy évi szünetelés után, im­már egy szebb jövőre s végsikerre számíthatunk. „Úgy van uraim! Én erősen bízom a jövőben, bizom felséges urunk, királyunk ezentúli leg­jobb akaratában, bizom egy Majláth, egy S­e­n­n­y­e­y hazafiságában, bizom mindenek fe­lett önmagunkban, saját hazafiságunkban, mely­nek jelenleg, a jogfolytonossághoz való szent és erős ragaszkodás mellett úgy kell kifejezést ad­nunk, hogy alkossunk magunk tartása által szi­lárd oppositiót mindazok irányában, kik ez idő szerint kormányférfiaink ellen kívülről működ­nek, állásukat aláásni törekesznek s utjukba min­den áron akadályokat görditni iparkodnak ; — vivjunk a törvényesség minden fegyverével, férfias elhatározottsággal és eszélylyel az absolu­tismus, a centralismus és álconstitutionalismus ellen ; vivjunk állhatatosan, vajha többé nem nö­vekedendő serege ellen azoknak, kik saját érde­kökben állónak tekintik egy folytonos, sőt örökös provisoriumot tartani fenn e hazában, s igy buk­tatni meg reményeinket , igy buktatni meg nagy reménynyel biztató mostani kormányunkat. „Helyesen mondá önök szónoka, hogy a bor­sodi főispánság elfoglalása nem tartozott immár ambitióim közé, de mégis elfoglaltam azt, min­den tétovázás nélkül engedelmeskedvén Felséges uram parancsának. Mert erős meggyőződésem az, hogy hazánk jelen válságos napjaiban min­denkinek helyt kell állania, s híven működnie azon téren, melyet számára az eseményeket in­téző gondviselés kijelölt. És aztán, várjon nem természetes e, hogy ha már működnöm kell, s még működni tudok, azt sehol nagyobb örömmel és teljesebb készséggel nem tehetném, mint épen e megyében, melynek földén pillantám meg leg­először szeretett szép hazám, vajba ezentúl min­dig borulatlan egét,­­ mint épen Miskolczon, melynek közelében éltem által gyermekkori aranyidőmet, mint épen rokonaim, véreim, bará­taim között, kikkel együtt remélem ezentúl is e megye javát egész tehetségem szerint eszközöl­­hetni!! És nincs-e valami különös abban, hogy épen itt, hol hajdanra ifjúkorom teljes erejével más­fél évtizeden által volt szerencsém szolgálhatni a közjónak, hogy épen itt zenghetem el most ősz fürtökkel hattyúdalomat is!­­ Most sincs más kérelmem, mint hogy mondjunk egy szivvel, lé­lekkel áldást kedves magyar hazánkra, s mint Borsodunk elhunyt, de emlékünkben örökké élő fia kifejezé, mondjunk áldást „paradicsom- Borsodme­gylére“; engemet pedig szerete­­tök és kegyességökben ezentúl is megtartani szíveskedjenek!“ Bajanovics Rudolf, 1861-diki volt képviselő, fekete-pataki népiskola felse­­gélésére a következő adomány-levelet in­­tézé a sáros-zempléni ág. hitv. esperest­­s­éghez : Nagy tiszteletű és tekintetes esperesség! Őszinte örömömre szolgált múlt 1863-dik évi junius havában — midőn főtisztelendő Máday Károly superintendens e nagysága e vidéken tett körútja alkalmával a helybeli iskola tanít­ványait jelenlétében vizsga alá venni, s a lakos­ság netaláni panaszai vagy kivonatai előterjesz­tésére felhívni méltóztatott — az itteni elöljáró­ság által a község abbeli óhajtását előadni halla­ni, miszerint habár tanítójuk gyermekeiket köz­­megelégedésükre oktatj­a is, mindamellett oly tanítóval kívánnák őt felcseréltetni, ki gyer­mekeiket a magyar nyelvre oktatni képes volna, mert mindinkább nagyobb szükségét érzik an­nak, hogy gyermekeik — kik jobblétük elő­mozdítása tekintetéből az alföldi magyarokkal közlekedni kénytelenek, — a magyar nyelvet is, ha tökéletesen meg sem tanulnák, legalább meg­értsék , s magukat érthetőkké tehessék. Eltökélt szándékommá vált tehát azon pilla­natban, hogy az óhajtott czél elérésére csekély vagyonomhoz mért illetékkel járuljak. Meg is történt volna az már eddig is, ha azt hányt-vetett éltem mozgalmas órái megengedték volna ; most azonban, midőn egy nyugalmasabb jövő után epedezve, e vidéket talán el is hagyandó leszek, nem szabad tovább késnem következő ajánlatom tételével. Az itteni­ ágontai hitvallású népiskola fenntar­tásához járultam eddig is évenként 12 öl fa és egy köböl árpa kiszolgáltatásával, miután azon­ban ez összeg a többi, ez iskolát illető járulékok­kal egyetemben is sokkal kevesebb, nemhogy arra néptanítói igényeknek megfelelő egyénisé­get kapni lehessen, megszaporítom jövőben ezen adományomat: egy belső háztelekkel és három szabályozott tagomtól félre eső szántóföld darab­bal melyek egyike a bisztrai, másika a busznál árokban s a harmadik a pasekai tagom szélén fekszik, úgy nem különben évenkénti 50 c. é. forint készpénzbeli fizetésével. Ezen ajánlatomat azonban következő fe­lté­­telekhez kötöm: 1 szer. E megszaporitott járulék kézi etet­­teendik azon nap, mikor az új, nemcsak szakmá­jában, "de a magyar nyelvben is tökéletes jár­tassággal biró tanító magyar nyelvben oktatá­sát megkezdi, s végetéri a magyar nyelv taní­tásának megszűntével, vagy ha a magyar nyelv­­beni tanítás harmadik évébeni vizsgája oly cse­kély eredményt mutatna fel, melynek semmi gyakorlati haszna nem lehet. E három évet pró­baidőül tűzöm ki azért, hogy gyakorlatilag le­gyen kimutatva, várjon egy nem magyar ajkú község tanuló ifjúsága tesz-e a magyar nyelv­ben olyan előmenetelt, hogy ennek a közélet­ben hasznát veheti. E felett fog szavazattöbbséggel határozni egy, a vizsgán jelen leendő bíróság, mely állandó az ágost. hitv. esperesség két meg­bízottjából, a hanusfalvai ágost. egyház világi felügyelőjéből, s általam, vagy örököseim által, kiket ez intézkedés egyaránt kötelez, kinevezendő két miveit egyéniségből. Ugyszinte véget érendi ezen uj adományom oly országos intézkedés által, mely ezt feleslegessé teszi, 2- szor. Ha az első három évi cyclus bevégez­­tével oly kedvezőnek mutatkoznék az eredmény, mely a czél elérését kétségen kívül helyezi, sza­badságában álland az érintett egyház elöljárósá­gának az imént említett háztelket és három da­rab szántóföldet az iskola tulajdonául betelek­­könyveztetni, és az ötven főnyi évi járuléknak megfelelő 5% tőkét, vagy­is ezer osztr. ért. forin­­to saját magam, vagy örököseim további ki­hallgatása nélkül ezen okmány, valamint a fen­tebb érintett vizsgabirálat többsége által kibo­csátandó s név szerint aláírandó határozat igo­ Bán feketepatak-hermányi birtokomra bétát áz­tatni, mely töke azonban csak akkor lesz fel­mondandó, ha az ötven ftnyi járulék egy t­ész év leforgása alatt le nem fizettetett, vagy a bir­tok tulajdonosa pazarlásának oly szembeszökő jeleit adta volna, melyek a tőkét veszélyeztetik. Ha az első három évi cyclus a fentebb említett kedvező eredményt nem mutatná fel, de oly roszat sem, hogy a czélba vett törekvéssel fel kellene hagyni, akkor a fentebb nevezett bírálók által egy új kísérlet létetik a második három évi cycluson keresztül, melynek elteltével azonban a dolognak vagy jobbra , vagy balra el kell dőlni, 3- szor. E falusi iskolába felvétetik valláskü­lönbség nélkül minden 6-ik évét elért fi- vagy leánygyerek, az illető hitfelekezet lelkészének áll­ván egy is kötelességében a hittanbani okta­tás. E valláskülönbség nélküli felvételt az idő műveltsége parancsolta erkölcsi szükségen kívül még azon körülmény is nélkülözhetetlenné teszi, hogy a nélkül alig remélhető oly számú tanuló fiatalság megjelenése, mely az óhajtott czél kel­lő elérésére kívánatos, mely számnak minimuma ezennel harminczra alapittatik meg, 4- szer. A tanitó köteles a kiszabott tanrendszer nyomán hivatásának pontosan megfelelni, min­den kegyetlen bánásmódtól tartózkodni, s ta­nítványait saját példájával a józan, morális és miveltebb élet kellékeivel megismertetni. Úgy szinte kötelességében álland faiskolát vagy az udvarán létező kis kertecskében, vagy az imént adományozott háztelken alakítani, saját felügye­lete alatt jó karban tartani, s tanítványait gyü­mölcsoltásra és a zöldség-kertészetnek legalább fő elemeire gyakorlatilag oktatni, 5- ször. Ezen pontok bármelyikének elmulasz­tása esetében fenntartom számomra a jogot az ágost. hitv. sáros-zempléni esperesség előtt egy év leforgása alatt három ízben történt sikeretlen felszólamlás után jelen megszaporított adomá­nyomnak megtagadására mindaddig, míg a mellőzött feltételnek tökéletesen megfelelve nem leend. Örököseim és jogutódaim irányában az e pontból felmerülhető kérdés felett egy választott

Next