Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)

1865-11-08 / 4667. szám

r . Az elsőre vonatkozólag szükséges, hogy a jogfolytonosság valósággá legyen és mint ennek legjellemzőbb kifejezése, hazánk területének ép­sége visszaállíttassák, a kormány, a törvény ér­telmében, mint független felelős minisztérium szereztessék és a törvényhatóságok jogaik tel­jességébe visszaállíttassanak. Ha a jogfolytonosság igényeinek elég létetett, akkor jöhet szőnyegre a legfontosabb kérdés, a közös ügyek kérdése. Régibb törvényhozásunk nem említ ilyeneket, és a­mennyiben tényleg léteztek azok, nem al­kotmányosan, hanem fájdalom, nagyon is rend­szeres visszaélések utján intéztettek ; az 1848-ik évi HI. törv. czikk azonban elismeri, hogy van­nak viszonyok, melyek e hazát az örökös tar­tományokkal közösen érdeklik, vannak e s­­rint közös érdekeink és azok folytán közös ügyeink. És én részemről ebben magában hazánk al­kotmányos szabadságára és törvényes független­ségére nézve semmi veszedelmet nem látok, hi­szen ma már az egymástól távol levő, annál in­kább a szomszéd államoknak vannak közös ügyeik, a­melyeket csak kölcsönös értekezések útján intézhetnek el, nagyon természetes tehát, hogy legyenek két olyan állam között, melyek törvényes fejedelme egy és ugyanaz. A fejedelem közösségénél fogva vannak oly ügyek, melyek két ilyen állam között, a dolog természeténél fogva, közösek kell hogy legye­nek, csakhogy mindazt, mi legyen ilyformán kö­zös ügy ? mindazt, miképen legyen az elintézen­dő ? úgy kell meghatározni, hogy a fejedelem közössége mellett a két állam külön állása tisztán maradjon. Nem lehet c­élom, tisztelt választók, ezen ket­tős kérdésre nézve részletekbe bocsátkozni, kü­lönben is annyi megfontolandó merül fel annak megoldása körül, hogy a nemzet választottjainak lelkiismeretes együtt-tanácskozása valóban nem felesleges a helyes mód feltalálására, de elmon­dom az elvet, mely engemet mind arra nézve, mik legyenek a közös ügyek ? mind arra nézve, miképen tárgyaltassanak azok ? vezérelni fog. Közös ügyekül csak azokat ismerhetjük el, melyek a fejedelem közösségéből erednek, me­lyek a közös fejedelem személyére és egyenes — bár alkotmányos államban törvény által kor­látozott jogkörére tartoznak; minden egyebekben épen olyan függetlenül intézkedvén mindenik fél saját magára vonatkozólag, mint ezt más szom­széd államok teszik. Az így, ezen elv alapján kijelölendő közös ügyek tárgyalását illetőleg pedig csak oly módo­zatban lehet megegyeznünk, a­mely által senki­nek és semminemű testületnek, törvényesen ko­ronázott királyunkon és törvényes országgyűlé­sünkön kívül jog arra nem adatik, hogy minket kötelező határozatokat hozhasson, hogy törvé­nyeket alkothasson. Meglehet tisztelt választók, hogy tévedek, de erős meggyőződésem, hogy a­mely perekben megegyezünk abban, hogy bárki vagy bármi né­ven nevezett, bármily eredetű, bármiként össze­alkotott testület, koronás fejedelmünkön és ha­zánk országgyűlésén kívül számunkra törvé­nyeket alkothasson, meghúztuk hazánk törvé­nyes függetlenségének halál­harangját. Ne adja isten, uraim, hogy annak hangja va­laha füleinket érintse ! Arról mindenesetre jót állok, hogy megkonditásában részt venni nem fogok. Nem szeretném, hogy most elmondott néze­tem, nem ugyan itt — mert attól nem félek — de ott, hol hazánk törvényes függetlenségéhez való ragaszkodásunk minden nyilvánulása aggodal­mat szül, gyanúsításra szolgál alkalmul, félreér­tessék, nem, hogy azt magyarázhassa abból ki valaki, mintha én,az osztrák örökös tartományok iránt ellenséges indulattal, vagy érdekeikre, jól­létükre vonatkozólag csak közönyösséggel is vi­seltetem, épen azért nyilvánítom, hogy míg egy­felől mindaz, mit imádó­­ hazánk alkotmányos szabadsága és törvényes függetlensége okvetlen kellékének, szükséges biztosítékának tartok, tel­jes erőmből megoltalmazni, fentazni szándéko­zom, addig másfelől az osztrák örökös tartomá­nyok jóllétét, felvirágozását, hatalmát nemcsak szívemből óhajtom, de azért az említett kikötés mellett áldozni is kész vagyok. Kész vagyok pedig nem csupán azon, hazánk­ban mindig nagy erővel birt testvéries érzület­nél fogva, mely szerint minden más népek jóllé­tét, boldogságát óhajtjuk, de kész vagyok hazánk jól felfogott érdekeinél fogva is. Mert oly viszony mellett, a minőben mi egy­máshoz állunk — és­­bár látnák ezt át kivál­ók hazánk határain — az egyik jólléte a másikénak is feltétele, biztosítéka, mert a magyar király egy személy lévén az osztrák császárral, hatal­mas csak egy 1 hét, ha az is hatalmas. Ha a közös ügyek kérdésén a fentebbi néze­tek alapján túlestünk, mit remélni óhajtok , de alig merek, özönnel állanak elő az oly ügyek, melyek törvényhozásunk intézkedését igénylik. Sokra nézve ezek közül, jelesen a vallási, a nemzetiségi kérdésre és a múlt időkből fenm­a­­radt birtokviszonyok tisztázására nézve már 1861-ben nyilatkoztam, most tehát csak annyit mondhatok, hogy akkor kifejtett elveimhez ma­jd ragaszkodom; csak­is két kérdés az, a­melyre nézve — ha­bár igen röviden­ — nyilatkozni szükségesnek látom. Az egyik a parlamenti felelős kormány és a megyei rendszer kérdése. Én e kettőt nemcsak egyeztethetőnek, de egyeztetve a lehető legtökéletesebb kormányfor­mának is tartom, és épen azért mindkettőnek megmaradására törekedni elutasí­latlan köteles­ségemnek tekintem , megjegyezvén már itten előre is, hogy hazánk szabad királyi és minden más, anyagi és szellemi állásuknál fogva erre képesített városait, a megyétől nemcsak külön álló, de azzal teljesen egyjogú törvény­hatósá­goknak tekintem. A másik az adó kérdése. Meggondolva azt, minő terheket kestend, mi­­kint ezt az 1861-ik évi felirat is kifejezi, nem ugyan törvényeink, de az osztrák örökös tarto­mányok iránti méltányosság és testvéri érzület­nél, hozzá­teszem, Európára való tekinteteknél fogva, az elmúlt 16 év átkos hagyományaként elvállalnunk, meggondolva, minő költséges a leg­nagyobb takarékosság és hasonlíthatlanul olcsó önkormányzat mellett is az állam­háztartás; meggondolva végre, mily roppant teendő vár reánk, melynek legalább egy részét pedig saját kárunk, államgazdászati viszonyaink hátramara­dása nélkül halasztanunk nem lehet és épen azért halasztanunk nem szabad, nem merem önöket azzal biztatni, hogy adónkat rögtön, te­temesen lejebb szállítani lehetene. De szerencsére az adó összegének lejebb szál­lítása nem az egyedüli mód arra, hogy az adó­­fizetés terhe az adózóra nézve­­ könnyebbé té­tessék , még sokkal sikeresebb mód erre nézve, kedvező kereskedelmi viszonyok előidézése, czél­­szerű közlekedési eszközök létesítése és a pénz olcsóbbá tétele által arra hatni, azt eszközölni, hogy az adófizető jövedelme emelkedjék, mert természetes az, hogy­­ mely adóösszeg elvisel­hetetlen teher ezer forint jövedelem mellett, az könnyen fizethetővé válik, ha a jövedelem ezer­ötszáz, vagy kétezer forintra emelkedik. Az adó terhének mind a jó gazdálkodás és igazságosabb kivetés, mind főleg a most említett módon könnyebbé tételére hatni, hasonlag első kötelességeinkhez számítandók. És most engedjék meg, tisztelt választók, hogy kerülve az elmélyedést, bár felette fontos, de egy beszéd keretében nem részletezhető ügyeink tag­lalásába, a­helyett inkább azt mondjam el: mi­ként fogom fel helyzetünket, s mit hiszek abban kötelességemnek ? Tudom én azt, hogy mindenki e hazában vá­gyik menekedni a szomorú helyzetből, melyben 16 év óta szenvedünk, érzem magam is szüksé­gét annak, hogy sebeinket gyógyítanunk, hogy szellemi­bb anyagi erőnket gyarapítanunk lehes­sen, s épen azért, ha önök bizalma az ország­gyűlésre küld, kész leszek e czélra teljes erőm­ből közreműködni, de úgy vagyok meggyőződ­ve, hogy csak úgy szabad, csak úgy lehet siker­rel e czélra törekednünk, hogy hazánk alkotmá­nyos szabadságát és törvényes függetlenségét azért csorbítani ne engedjük. A nemzet jogai, uraim, és a szép haza nem­csak a mieink, elődeinktől örököltük azokat, és a legkevesebb, mivel utódainknak, a jövő nem­zedékeknek tartozunk, hogy a­mennyiben ez legalább rajtunk áll, ronzabbul ne hagyjuk rá­­juk azokat, mint a­hogy mi átvettük, hogy saját perczsleges kényelmünk, jobblétünk érdekében el ne árusítsuk elölök a jövendőt. De erős meggyőződésem, hogy még ha ezzel szabadok lennénk is, igen keveset érnénk el vele, mert részemről legalább elhinni képes nem va­gyok, hogyha ugyanazon elemeknek engedünk hazánk ügyeire befolyást, a­melyek azokat ed­dig érdekeink ellen intézték, azok ezennel más irányban érdekeink előmozdítására fogják befo­lyásukat használni. Meglehet, hogy történnének elején némi ked­vezések irányunkban, de egészben ott lennénk, a­hol voltunk, azon különbséggel, hogy eddig érdekeink törvényeink ellenére, a tiltakozá­sunk mellett, és így ideiglenesen mellőztettek, míg azontúl törvényesen, saját beleegyezésünkkel, és így állandóul fognának mellőztetni. Csakis olyan megoldásban lelhetünk tehát megnyugvást, csak olyanba egyezhetünk bele, a­melynél fogva a nemzet, törvényes királya uralma alatt feltétlen urává lesz sorsának, hely­zetének, a melynél fogva erő­s hatalom lesz adva kezeibe arra, hogy annyi szenvedés után vissza­szerzett jogait minden újabb megtámadás ellen dicsőségesen megvédelmezhesse. úgy tekintem én­t, választok e hazát, mint egy hajót, mely hányatik a vészes tengeren, két part látszik, az egyik még messze van, útja zá­tonyok között vezet, de biztos kikötővel kínál­kozik, mely újabb részek ellen megvédheti a hajót; a másik közel van, útjában nincsen aka­dály, de nincsen rajta egy biztos öböl, mely ol­­talmul szolgálna vészek idejére. E hajó legénysége mi vagyunk, a­kik ma élünk szép hazánkban , bármelyik part­ felé evez­hetünk, ama felé még küzdenünk kell, megle­het, hogy szenvedni fogunk, fen is akadhatunk a sikeretlenség zátonyán, de egy kedvező szél onnan is elviszi hajónkat a biztos kikötő, a tör­vényesség kikötőjébe, a melyben az megvédve lesz vész és vihar között; a másik partra köny­­nyen eljutunk és úgy lehet mi meg is pihenhe­tünk, de védelem nélkül hagyjuk hajónkat, imá­dott hazánkat, az újabb részek idejében. U­gyan nehéz lesz-e itten választanunk ?­n azt hiszem, hogy nem leend nehéz ! Tisztelt választók, mi küzdeni fogunk, ha csak lehet, a biztos parton mielőbb kikötünk, hol ha­zánk megvédve és mi boldogok leszünk ; de ha úgy volna elvégezve, hogy ez most még ne le­gyen elérhető, legyen miénk a szenvedés, ha­zánké a boldog jövendő ! De nem folytatom tovább, elmondom a leg­főbb kérdésekre nézve elveimet, kifejtem­ felfo­gásomat, ezen elvek, ezen felfogás nevében ké­rem bizalmukat. Tóth Lajos h. ügyvédnek a vág­vecsei kerület választóihoz kibocsátott programm­­jából a következő pontokat emeljük ki: „1. Az ő Felsége által f. é. december 10-dikére Pestre összehívott országgyűlés kiindulási pontul egyebet nem tekinthet, mint az 1848-dik évben a nemzeti képviselők által alkotott, s a királyi Felség által ünnepélyesen szentesített országos alaptörvényeket. Mert megmutatta a történelem, hogy midőn I. Lipót, II. József, illetőleg II. Lipót és L Ferencz császár és királyaink uralkodása alatt — 1681-dik évtől fogva az 1827-dik évig (tehát 146 esztendő alatt) az alkotmányosság feloldásáért vagy mellőzéséért felmerülő nyo­masztó körülmények után —■ három ízben kel­lett a nemzetnek a trónnal kibékülni, a kibékülés mindekkorig soha nem történt máskép, mint úgy, hogy a törvényesség teljesen visszaállítta­tott, még­pedig oly mérvben, hogy alkotmá­nyunk adó és hadügy feletti sarkalatos jogai is egészben elismerve és újból megerősítve lőnek. „2. A parlamenti k­ormányfo­rmának a megyei és városi önkormányzattal oly módoni összhang­­zásba hozatala, hogy szabad a község, szabad a nép mindenütt. „3. Szent István birodalma népeinek elválhat­­lan egyesülése. Horvátországot testvéri kapocs fűzi hozzánk. Azért legforróbb óhajtásunk békés és barátságos indulatot tanúsítani Horvátország iránt. Erdély pedig egyazon anyahonnak kiegé­szítő része, melyet a mohácsi vész után csak pártviszály szakított el tőlünk, s mihelyt e párt­viszályt megszüntetni, e kóranyagot a nemzet életén az illetékes orvosnak, a törvényhozó ha­talomnak, lángelműen eloszlatni, s a szenvedő nemzet­testet meggyógyítni sikerül. Isten áldása virul fel a haza minden néposztályaira, nyelv, származás és nemzetiségi különbség nélkül. „4. A századokon át velünk együtt élő, jó és balsorsban egyformán osztozó testvér nemzetisé­gek — alaptörvénybe nem ütköző — méltányos igényeinek az igazság szerint leendő kielégítése. „5. A Lajthán túli örökös tartományokkal­ viszonylatra nézve pedig az az erős meggyőző­désem , hogy a pragmatica sanctióban kifejezett igazság — ő Felsége személyes uniója alapján — lelkiismeretesen tartassák meg. a6. Az úrbéri viszonyokból fennmaradt mil­liók anyagi érdekeivel legközvetlenebb kapcso­latban álló kérdések, mindkét fél jogaira való ig£z..'103 tekintettel — a törvényhozás utján oldassanak meg.“ Ifjabb b. Ambrózy Lajosnak a kis-becs­­kereki kerület választóihoz intézett nyi­latkozatából kiemeljük a következő részt: „Számtalan égető kérdések felett óriási alak­ban lebeg elénk — a birodalomkozi államjogi viszonyunk. „Eziránt egyedül biztos jogalapunk a pragma­tica sanctio, mely kétoldalú hatályában a mily rendithetlen fellegvára állami ön­állásunknak, szintúgy meg is határozza kötelezettségeinket. „Azonban ezen alapszerződés óta haladott az idő, és vele az emberi ész, viszonyok fejlődtek és tények, s az államhatalom részint­ ezektől kényszerítve, részint a minden hatalommal kö­zös túlterjeszkedési hajlama folytán, a szűk jogi téren túl szintén igényeket emelt és tényleg ér­vényesített ; míg a törvénykönyv — legyen ez a XVII. század antiorganisationalis szelleme, le­gyen bár az akkori alkotmányos nemzet csak is kiváltságait őrizni, de ezeken túl emelkedni nem igen akaró irányának következménye, — a fej­lődő viszonyokat ignorálva, 1723-diki állapotá­ban megkövült. „Ezen ellentétnek, mely az idők folytán meddő küzdelmekben mind a birodalom cselekvő erejét elbénitá, mind a nemzet legnemesb törekvéseit a sérelmi politika biztos bár, de századától mind elmaradozóbb terére bilincselé, azon perezben lobra kelle gyúlnia, melyben a nemzet törvényes jogai következetes foganatosítását kivivandta. „És midőn ez 1848-ban megtörtént, a közös ügyeknek korszakot képző átalakulásunk nélkül is meg kelle vala honosulniok törvénykönyvünk­ben. Kétségkívül áll immár, hogy ezen közös ügyek szabatos értelmezése, hatáskörük körvo­nalazása­­és tárgyalásuk módjának meghatározása még sokkal fontosabb kérdésekké váltak az­ál­tal, hogy tíz milliónyi nép őrzi alkotmányunk sánczait, mely törvényeink szerint egy központo­­sított független kormányzatban hegyezkedik, míg más­részt a Fejedelem az őt megillető hata­lomrész gyakorlatában, a Lajthán túli tartomá­nyok időközben nyert alkotmányos jogaikat — nem ignorálhatjak tényezők, melyek mind arra utalnak, miszerint az állam­gépelyek oly módon intéztessenek el, hogy az összeütközések eshető­sége lehetőleg eltávolíttassék.“ stb. Rajner Pál az ipolysági kerület válasz­tóihoz kibocsátott programjájában kí­vánja. „1. A jogfolytonosságnak legfelsőbb helyrőli nyílt elismerését. „2. Szent­ István koronája épségének helyre­állítását és az országgyűlés kiegészítésére a kor­mány részéről minden törvényes intézkedés megtételét. „3. A képviselő választásoknál minden tör­vénytelen beavatkozás mellőzését. „4. A törvényhatóságok önkormányzati jogai­nak eddigi szüntetése és mielőbbi helyreállítása iránti kérdésnek előleges országgyűlési határo­zat alá való terjesztését. „Csak ily előzmények által megnyugtatott közvélemény mellett foghat a törvény­esen ki­egészített országgyűlés a nagy közjogi kérdések, főleg azon állításnak megvitásához: váljon a birodalom szilárd fennállása törvénykönyvünk­nek némi módosításait szükségessé teszi-e, van­nak-e betölten­dő hézagok, vannak- e és mily mértékben közös ügyek?“ A nagy közjogi kérdésekben hitvallá­sának fővonalai következendők: „1. A Lajthán túli népekkel közös ügyeknek csak azokat tekintem, melyek a birodalom szi­lárd fennállhatásához szorosan szükségesek, ezek a Lajthán túli és inneni felelős kormányközegek és képviselőtestületek küldöttjei által tökéletes és biztosított paritum mellett kezelendők lévén. „2. A trón fénye fenntartására szükséges s a közös ügyekből Magyarországra nehezedő vala­mint összes költségeit — Magyarország, évenként megszavazandó budget mellett — viselje, azon­ban azon jog, hogy eddig Magyarországot állam­­adósság törvényesen nem terheli, a nemzet és ki­rály részéről mindaddig változást ne szenvedjen, illetőleg Magyarország az osztrák államadóssá­gokból csupán azon esetben vállaljon részt, ha ezáltal az államhitelezőknek nyújtott nagyobb biztosság következtében az állam­papíroknak mos­tani árkeret szerinti 9—10-et meghaladó uzsora­­kamatai 4—5-ös kamatokra leszállittatnak. „3. A birodalom védelmére szükséges úton­­czokat a magyar ors­ággyűlés évenként szavaz­za meg. „4. Magyarország törvényes és független ön­állása azon alakban, mely az 1848-iki törvények­ben van megtestesítve, a törvényhatósági önkor­mányzat fenntartása mellett biztosíttassák.“ Nyilatkozat. A „P. Napló“ oct. 27-ki számában a veszprém­­megyei követválasztásokra vonatkozó szeren­csétlen közlésben oly dolgok mondatnak, miket szó nélkül nem hagyhatok. — Szerencsétlennek mondom e közlést, s gondolom méltán, miután hét választó­kerületre vonatkozó tudósítása csak kettőnél ha, a veszpréminél és a pápainál. A vá­­zsonyiból kihagyta az egyik jelöltet, Noszlopy Tamást, kinek programmja pedig kinyomva köz­kézen forog, a zircziból Ányost és Splényit, noha utóbbinak programmját már a lapok is hozták, az ugodiból szinte kihagyta Sárkány apátot, s Ignácz helyett Istvánná tette a másik jelöltet, a kerület 61-diki képviselőjét. De még furcsább, mit a s.­vásárhelyi kerülettel csinál, hol a valódi jelölteknek Békásy Lajosnak és Pap Jánosnak teljes mellőzésé­vel Szabó Imrét teszi egyedül jelöltté, kiről pedig ott szó sincs, s kit alább ma­ga is Pápáról küld el. Ilyen figyelmetlenséggel bántást követünk el a lapon, melybe, s a közönségen, melynek írunk. De még­sem ezek miatt szólalok fel. Hisz mindez miért érdekelne engem inkább, mint bárki mást ? Nem így az, mit az enyingi választókerületre vonatkozólag ír, hol a harmadik jelöltet gróf Festetics Pált mellőzve, csak rólam, s a 61-diki képviselőről, Cserki Istvánról emlékezik, minek folytán csakis reánk, vagy legalább egyikünkre tartozónak vélhetni azon odavetett megjegyzését, hogy ott a korteskedés nem a legszebben foly. A képviselő választás ügyét oly szentnek tar­tom, hogy nemzetellenes bűnnek tekintek min­den korteskedést. Azért a becsület nevében fel­szólítom közlőt, ne tartsa határozatlanságban megrovását, hogy azt is sújtsa, a­ki nem érdemli, , hanem kárhoztassa azt, de csakis azt, ki arra okot ad, s kinek ellenében és azért igazolni is képes leend nyilvánosság előtti megrovását. ) Pápán, oct. 28. 1865. Kerkapoly Károly. Különfélék. Pest, nov. 7. — A „Wiener Ztung“ oct. 4-ki számának hi­bás közlését helyrehozandó, közli, hogy császár ő Felsége sept. 29-ki elhatározásával ifjabb Wesselényi Ferencz bárót Közép-Szolnok­­vár­megye főispánjává kinevezte. — Dumas első felolvasását november 20-án tartja Bécsben a redoutban. — Az akadémia palotájának ünnepélyes meg­nyitása dec. 11-kén lesz. — Miután azon feltételek, melyek alatt Pest városa a Sándor utczában létező telkét az ideigle­nes országház építésére átengedte, kormányszé­­kileg jóváhagyattak : a városi teljes tanács abban állapodott meg, hogy az országgal erre vonatko­zólag forma szerinti szerződés köttessék meg, melynek formulázására egy bizottmány külde­tett ki. — A pesti egyetemen, mint a „Hírnök“ hallja, a szláv nyelv és irodalom részére egy rendkívüli tanszéket állítnak fel. — B­e­c­k Károly ismert pesti származású né­met költő múlt szombaton veszte el édes­anyját. — Az „Unió“ dalárda XXVI. dalestélye no­vember 4-én a lövöldében tartatott meg. Az elő­adás általában sikerült, a karokat általában szaba­tosan adták elő. Az „Erdei dalt“ Schumann szép szerzeményét ismételtette a közönség. A zongora előadás is sikerült Faigler Géza a karmester és Höffler ügyességgel adták elő Mendelsohn Heb­­ridák nyitányát. A dalok után táncz következett. — Megjelent és beküldetett „Ungarische Zeit­fragen“ irta dr. Fischer József. E röpirat hazai kereskedelmi ipar és gazdasági viszon foglalkozik. — A magyar k. müv. társulat f. hó 4-én tartott rendkívüli választmányi ülésében el­határozta, hogy felmerült némely fontosabb ügyek elintézése végett, melyek netalán az alapszabá­lyok több pontjainak megváltoztatását is fognák szükségessé tenni — f. hó 19-ére közgyűlést hirdessen, miről a társulat tagjai még külön meghívó által is lesznek értesítendők. A gyűlés további határozatai közül megemlítendőnek tart­juk, hogy a jövő évi farsang alatt is fog a tár­­sulat segélyezési és tisztán művészeti czéljainak elősegítésére művészbált rendezni, melynek elő­készületei egy külön bizottság teendőit fogják képezni. A titkár több új tag belépéséről tett je­lentést, valamint arról is, hogy K­r­a­­­c­s­i­k Fe­rencz úr a nyugdíjintézet javára 6 6. é. forintot ajándékozott. Végre egy, az évkönyvbe becsú­szott hibának javítását szükségesnek vélte a vá­lasztmány időközben is köztudomásra juttatni Az igazgató választmány tagjainak névsorából ugyanis tévedésből kimaradt egy a társulat ér­dekeit melegen felkarolt választmányi tag: Ha­vas Sándor ur neve, mi ezennel helyreigazit­tatik. Pest, 1865. novemb. 6. Keleti Gusztáv, t. szerk. — Szegeden november 1-jén kezdték meg a légszeszvilágitást, a Dudarról nov. 2-ról a minap ajánlott cho­­leraszerre nézve utólag még a következő kiegé­szítő sorokat vettük: „Több oldalról vett felhívás következtében van szerencsém a „cholera elleni biztos szerről“ tett ajánlatomat azon észrevétellel megtoldani, hogy : „a nyers formát nem csak rágni, de egy­szersmind le is kell azt levével együtt ny­lni“ és hogy a tormának minél nyersebbnek kell lenni, mert ereje annál hatékonyabb. Az általam használtat is akkor ásták ki sietve a földből. Istentől testi lelki állandó jókat kiván Mátis Ferencz, ref. lelkész.“ (Sürg.) — Komikus qui pro quo-t olva­sunk a „Sürgöny“-ben. Midőn az országház kö­zelebbi ünnepélyének vége felé az áldomások koszorújában sor került az építőmesterekre is, s Ybl urat zajosan élteték, néhány akkor jött vigabb állapotban levő czipész legény azt gon­dolván, hogy követjelöltről van szó, hangos valgással opponált: nem kell Ybl — éljen Schwarcz! — Az első bölcsőde tagjaihoz sorakoztak ifj Thais Péter úr 5 ft, Szitányi Ullmann Samuné 10 ft, Laczkó Johanna 5 ft, Szitányi Mondbach Mathild 35 ft, Gorove Ullmann 5 ft évi tagság­­díjjal; ezenkívül Gorove Rita és Gizella kisasz­szonyok 1 fttal, Károlyi Orczy Mária grófné ö­nliga 30 db, Szegffy Kánya Emília assz. pedig 4 egész gyermek öltözéket, a pesti gázv társulat 30 m. 59 . coaksot, Drasche H. úr pe­dig 100. coaksot kegyeskedtek a fentirt társulat­nak ajándékozni; miért is mindezeknek a társu­lati igazgatóság részéről bő köszönet mondatik. — A kegyes tanitórendiek pesti nagy gymna­­siumának növendékeit segélyző egylet f. hó el­sején tartá alakuló évi közgyűlését. — Választ­mányi tagokká lettek : B. Amelin Aladár, gróf Batthyány Elemér, Bohus János, Cholnoky Sán­dor, Csávosy Béla, gr. Hugonnay Béla, Ház Pál, Hegyessy László, Jankó Miklós, Járay Benő, Justh Gyula, Kováts István, Láncz Miksa, Láng Lajos, Mezey Sándor,­Mutschenbacher Béla, Per­esei Aurel, Reiszig Ede, Réczey Imre, Scitovszky János és Tallián Béla. — A választmányból elnökké megválasztatott : Csávosy Béla ; pénz­tárnokká : Réczey Imre ; könyvtárnokká : Chol­noky Sándor ; főjegyzővé : Scitovszky János ; ellenőrzé: Justh Gyula és aljegyzővé: Hegyessy László.­­ A szegény­ gyermekkórházi egy­letnek octomber 31-én tartott választmányi ülé­sében a September havi pénztári kimutatás sze­rint a bevétel 834 ft 47 krt, kiadás 447 ft 64­/3 krt tett, minélfogva october hóra 286 ft 82 % kr a pénztárban maradt. Uj egyleti tagok lettek t. ez. özvegy Bujanovics Jánosné, Ráth-Kállay Nina, Frank Antal, Horváth Boldizsár, Koriz­­mics László, Sebastiani Adolf, Sebastiani Vilmos és Ujlaky J. A. A kórház fizetéses osztálya Sep­tember hóban 24 ftot hozott. Mint kegyes hagyo­mányok jelentetett Jeszenszky Ignácztól 500 ft Vlassits Annától 20 ft. Kegyes adakozások jött­­tek: Bókai János igazgató főorvostól 40 ft, Neu­­schloss Miksa és Simontól 4 öl puha fa, Cséry I Lajostól 2 zsák burgonya, Jurenák Károlynétól *) A közleményben törlés történt, a hiba ennek falv *P«n nem korte.kidett ’ * ko*‘B(romá»n, ö s • r k, I gyermekruhák, mely kegyes adományokért a választmány hálás köszöneté fejeztetek ki. __Am. kir. egyetemi dalegylet ismét meg­alakulván, működését már f. hó 6-kán meg is kezdte. Tisztviselői lettek : Plachy József elnök, Trix Hugo alelnök, Korizsánszky Endre titkár,­­ Gulner Gyula pénztárnok, al Steinitzer Károly ellenőr. Bizottmányi tagok: Frohmann Ödön, Bossányi János, Seholtz Károly, Lila Gyula Szantner Zsigmond, Vachtl Aurél és­­ Simonyi János. Póttagok: Mikovinyi Ödön, Giczev Gyula, Vesztróczy István és Bora Emil. Karnagynak választatott Erkel Gyula és se­gédkar­nagynak Bors Emil. — A P Hírnöknek sürgönyzik: „Pécs, nov. 5 Girk püspök­e excra félszázados áldozársága jubileumára tegnap fogadta a megye, a városha­tóság, dalárda, tanári testület, legényegylet , az izraelita hitközség üdvkivonatait. A jubileum emlékére a várostanács a tanító-nevelde építé­sre 100,000 db téglát, 50,000 db cserepet, a az izraelita hitközség 100 frtot ajándékozott. Az ünnepeltnek a főispán délután nyújtá át a vas­­korona rend nagy keresztjét, melylyel ő Felsége által kitüntettetett. Este világítás, dalárda-hang­verseny, legényegyleti szerenád. Ma nagyszerű isteni tisztelet, ünnepi sz. beszéd, Garay hymnusa s Hölczl egyházi zenéje hatásteljesen adatott elő. Igen nagy közönség. Délben diszebéd, pompás áldomásokkal.“ , , „ — Beküldetett szerkesztőségünkhöz „Ke­mény induló“ a lipótvárosi választók felhí­vására írták, zenéjét Mosonyi Mihály, szövegét Tóth Kálmán, Rózsavölgyi és társa sajátja. Ara 20 kr. . 0­ .­­ Vajda Simon és gyermekei, Vajda Anna (Mentovich Ferenczné) és gyermekei, Vajda Miklós és Vajda Linka megnzomorodott szívvel tudatják, hogy szeretett édes­anyjuk, il­letőleg a jó nagyanya özvegy Vajda D­á­­nielné, Bodor Juliánná e folyó hó első reggelén elte 63-ik évében tüdősorvadás miatt hosszas szenvedés után megszűnt az élők sorába tartozni. A szív, mely egész életen keresztül csak a szép és jóért lángolt, megszűnt dobogni; a nemes és művelt lélek, melynek tisztaságára csak a szerettei jövendő sorsán támadt aggodalmak vetettek egy egy futó árnyat, nincs többé közöt­tünk. Övéi könyek közt borulnak a koporsóra, melynek éjjelében a női erények egy kitűnő ékessége aluszsza a sír hosszú, örök álmát. Hűlt tetemei folyó hó 2-án délután 3 órakor fog­nak a „Kazinczi-utczai“ 805 számú tanári szál­lásról a reformátusok sirkertjébe, néhai férje mellé, egy a háznál tartandó rövid könyörgés után örök nyugalomra kikisértetni. Béke fedezze a nemes porokat! Marosvásárhely 1865. nov. 1 én. — A „Hon“-ban olvassuk. Egy helybeli biz­tosító társasághoz gyakran érkeznek pénzügyi hatóságoktól kérdezősködések aziránt, hogy egy vagy más ügynök mennyi jutalékot keres a tár­saságnál, hogy egy vagy más károsultnak meny­nyit fizetett a társaság stb. Ezen levelek posta­bélyeg nélkül érkezvén, a társaság kénytelen v­olt a postadíjon kívül még büntetést is fizetni, az utóbbi időkben az ily levelek még recomai­­dir­ózva is küldetnek bérmentetlenül. A tár­saság már sokalván ezen illetéktelen sarczolást, legközelebb ily két levelet visszautasított. Erre a pénzügyi igazgatóság a főváros kapitányságát vette igénybe, s fenyegetések között kényszerítő a társaságot a postabért és rászabott büntetést megfizetni. Itt azon kérdés merül fel, hogy váj­jon joga van-e valamely hatóságnak ily módon kérni felvilágosításokat? Hisz ha az állam ily joggal élhet, úgy ez egy eddig új adónem alap­jául szolgálhatna, mert lehetne időről időre min­den lakóhoz bármely nyomtatványt bérmentetle­nül intézni, a czimzett fizessen postabért és bünte­tést. — Ugyanazon forrásból merítünk egy má­s tényt, mely a pénzügyi kezelést különösen illus­­trálja. Történt a dolog Kutjevóban Slavoniában. Van ugyanis ott azon biztosító társaságnak egy ügynöke, ennek kezénél volt egy szokásos napló, ezen napló 4 pengő krajezár szabályszerű bélyeg­gel (a­mi 7 új krajezárt ér), volt bélyegezve. 1862- nek ápril 23-án belép az ügynökhöz egy pénzügyi biztos, megvizsgálja az irományokat, és azt ta­lálja, hogy a naplón 8 uj krnyi bélyegnek kellene lenni az uj bélyegskála szerint, mert az uj pénz­nem szerint­i krral magasb bélyegilleték alá helyeztetett a könyv. Erre felveszi a biztos a jegyzőkönyvet, ezt elküldi Eszékre, onnét jelen­tés legyen a pesti pénzügyi igazgatósághoz, hogy szedje be az egy krajczárt a bizto­sitó társaságnak Pesten lévő igazgatóságától. 10743/5520 VI. alatt értesíti a pesti Finanz- Bezirks Direction 1862-nek június 18 án a biz­tositó társaságot az esetről, és felszólítja a tár­saságot, hogy laut Stempelgesetz 1850. 79. §. a háromszoros összeget, azaz három kraj­ezárt az executio veszélye alatt 30 nap alatt a pesti k. k. Bezirks-Sammlungs Cassánál fizes­sen. Erre a társaság harecurrál, esik az egy krajezárt fizeti, ezt azonban könnyen érthető okoknál fogva nem tévé. Már most lás­­suk a Bilanzot: Bevétel: 3 krajczár. Kiadás: a biztos protocoluma, ennek expedí­ciója Eszékre, ottan a protocolumba irás, ismét jelentés Pestre, protocolumba irás Pesten Pes­ten a decretum kiállítása és expeditiója,n­ehez vagy három ív irópapír és pecsétviasz, posta­­bér ot-hat hivatalnok igénybe vételei Ered ebből az állam terhére minima öt forint költség. Ehhez nem kell commentár. Mint tudjuk, az illető társaság a secretumot m­osum gyanánt őrzi. cu-— A magyar gazdasszonyok egyletének nov 4-én tartott havi választmányi gyűlésében, a vi­dékről több árvagyermeknek felvétele kérvé­nyeztetek valamint a növelde felügyelő­ női ál­lomás megnyeréséért többen beadták folyamod­­ványaikat, melyek az illető bizottmányhoz tétet­­te­k elő.A növ­eldeépület lakosztályának kifestése szóba hozatván, az iránti intézkedést Thurn Er­zsébet vál­­tag szíveskedett elfogadni, — ezzel kapcsolatban a felcserélési költségek fedezésére a farsang folytán a vigazda helyiségében egy nagy tánczmulatságnak adása, mi addig is nerfsk­e7v8,ennek tudo­sára hozatni és pártfogásába ajánltatni határoztatott, az éves ki­kk Ferenczné. Rendesek­­ i “­& a M'há‘ aeyné Somogyból 1 darab 30 fg/ V 0 8" Pánt, 1 zacskó babot, túrót l­át BZT gyümölcsöt és 1 lepedőt. Egy­­­e­­­k

Next