Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)
1865-11-08 / 4667. szám
r . Az elsőre vonatkozólag szükséges, hogy a jogfolytonosság valósággá legyen és mint ennek legjellemzőbb kifejezése, hazánk területének épsége visszaállíttassák, a kormány, a törvény értelmében, mint független felelős minisztérium szereztessék és a törvényhatóságok jogaik teljességébe visszaállíttassanak. Ha a jogfolytonosság igényeinek elég létetett, akkor jöhet szőnyegre a legfontosabb kérdés, a közös ügyek kérdése. Régibb törvényhozásunk nem említ ilyeneket, és amennyiben tényleg léteztek azok, nem alkotmányosan, hanem fájdalom, nagyon is rendszeres visszaélések utján intéztettek ; az 1848-ik évi HI. törv. czikk azonban elismeri, hogy vannak viszonyok, melyek e hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, vannak e srint közös érdekeink és azok folytán közös ügyeink. És én részemről ebben magában hazánk alkotmányos szabadságára és törvényes függetlenségére nézve semmi veszedelmet nem látok, hiszen ma már az egymástól távol levő, annál inkább a szomszéd államoknak vannak közös ügyeik, amelyeket csak kölcsönös értekezések útján intézhetnek el, nagyon természetes tehát, hogy legyenek két olyan állam között, melyek törvényes fejedelme egy és ugyanaz. A fejedelem közösségénél fogva vannak oly ügyek, melyek két ilyen állam között, a dolog természeténél fogva, közösek kell hogy legyenek, csakhogy mindazt, mi legyen ilyformán közös ügy ? mindazt, miképen legyen az elintézendő ? úgy kell meghatározni, hogy a fejedelem közössége mellett a két állam külön állása tisztán maradjon. Nem lehet célom, tisztelt választók, ezen kettős kérdésre nézve részletekbe bocsátkozni, különben is annyi megfontolandó merül fel annak megoldása körül, hogy a nemzet választottjainak lelkiismeretes együtt-tanácskozása valóban nem felesleges a helyes mód feltalálására, de elmondom az elvet, mely engemet mind arra nézve, mik legyenek a közös ügyek ? mind arra nézve, miképen tárgyaltassanak azok ? vezérelni fog. Közös ügyekül csak azokat ismerhetjük el, melyek a fejedelem közösségéből erednek, melyek a közös fejedelem személyére és egyenes — bár alkotmányos államban törvény által korlátozott jogkörére tartoznak; minden egyebekben épen olyan függetlenül intézkedvén mindenik fél saját magára vonatkozólag, mint ezt más szomszéd államok teszik. Az így, ezen elv alapján kijelölendő közös ügyek tárgyalását illetőleg pedig csak oly módozatban lehet megegyeznünk, amely által senkinek és semminemű testületnek, törvényesen koronázott királyunkon és törvényes országgyűlésünkön kívül jog arra nem adatik, hogy minket kötelező határozatokat hozhasson, hogy törvényeket alkothasson. Meglehet tisztelt választók, hogy tévedek, de erős meggyőződésem, hogy amely perekben megegyezünk abban, hogy bárki vagy bármi néven nevezett, bármily eredetű, bármiként összealkotott testület, koronás fejedelmünkön és hazánk országgyűlésén kívül számunkra törvényeket alkothasson, meghúztuk hazánk törvényes függetlenségének halálharangját. Ne adja isten, uraim, hogy annak hangja valaha füleinket érintse ! Arról mindenesetre jót állok, hogy megkonditásában részt venni nem fogok. Nem szeretném, hogy most elmondott nézetem, nem ugyan itt — mert attól nem félek — de ott, hol hazánk törvényes függetlenségéhez való ragaszkodásunk minden nyilvánulása aggodalmat szül, gyanúsításra szolgál alkalmul, félreértessék, nem, hogy azt magyarázhassa abból ki valaki, mintha én,az osztrák örökös tartományok iránt ellenséges indulattal, vagy érdekeikre, jóllétükre vonatkozólag csak közönyösséggel is viseltetem, épen azért nyilvánítom, hogy míg egyfelől mindaz, mit imádó hazánk alkotmányos szabadsága és törvényes függetlensége okvetlen kellékének, szükséges biztosítékának tartok, teljes erőmből megoltalmazni, fentazni szándékozom, addig másfelől az osztrák örökös tartományok jóllétét, felvirágozását, hatalmát nemcsak szívemből óhajtom, de azért az említett kikötés mellett áldozni is kész vagyok. Kész vagyok pedig nem csupán azon, hazánkban mindig nagy erővel birt testvéries érzületnél fogva, mely szerint minden más népek jóllétét, boldogságát óhajtjuk, de kész vagyok hazánk jól felfogott érdekeinél fogva is. Mert oly viszony mellett, a minőben mi egymáshoz állunk — ésbár látnák ezt át kiválók hazánk határain — az egyik jólléte a másikénak is feltétele, biztosítéka, mert a magyar király egy személy lévén az osztrák császárral, hatalmas csak egy 1 hét, ha az is hatalmas. Ha a közös ügyek kérdésén a fentebbi nézetek alapján túlestünk, mit remélni óhajtok , de alig merek, özönnel állanak elő az oly ügyek, melyek törvényhozásunk intézkedését igénylik. Sokra nézve ezek közül, jelesen a vallási, a nemzetiségi kérdésre és a múlt időkből fenmaradt birtokviszonyok tisztázására nézve már 1861-ben nyilatkoztam, most tehát csak annyit mondhatok, hogy akkor kifejtett elveimhez majd ragaszkodom; csakis két kérdés az, amelyre nézve — habár igen röviden — nyilatkozni szükségesnek látom. Az egyik a parlamenti felelős kormány és a megyei rendszer kérdése. Én e kettőt nemcsak egyeztethetőnek, de egyeztetve a lehető legtökéletesebb kormányformának is tartom, és épen azért mindkettőnek megmaradására törekedni elutasílatlan kötelességemnek tekintem , megjegyezvén már itten előre is, hogy hazánk szabad királyi és minden más, anyagi és szellemi állásuknál fogva erre képesített városait, a megyétől nemcsak külön álló, de azzal teljesen egyjogú törvényhatóságoknak tekintem. A másik az adó kérdése. Meggondolva azt, minő terheket kestend, mikint ezt az 1861-ik évi felirat is kifejezi, nem ugyan törvényeink, de az osztrák örökös tartományok iránti méltányosság és testvéri érzületnél, hozzáteszem, Európára való tekinteteknél fogva, az elmúlt 16 év átkos hagyományaként elvállalnunk, meggondolva, minő költséges a legnagyobb takarékosság és hasonlíthatlanul olcsó önkormányzat mellett is az államháztartás; meggondolva végre, mily roppant teendő vár reánk, melynek legalább egy részét pedig saját kárunk, államgazdászati viszonyaink hátramaradása nélkül halasztanunk nem lehet és épen azért halasztanunk nem szabad, nem merem önöket azzal biztatni, hogy adónkat rögtön, tetemesen lejebb szállítani lehetene. De szerencsére az adó összegének lejebb szállítása nem az egyedüli mód arra, hogy az adófizetés terhe az adózóra nézve könnyebbé tétessék , még sokkal sikeresebb mód erre nézve, kedvező kereskedelmi viszonyok előidézése, czélszerű közlekedési eszközök létesítése és a pénz olcsóbbá tétele által arra hatni, azt eszközölni, hogy az adófizető jövedelme emelkedjék, mert természetes az, hogy mely adóösszeg elviselhetetlen teher ezer forint jövedelem mellett, az könnyen fizethetővé válik, ha a jövedelem ezerötszáz, vagy kétezer forintra emelkedik. Az adó terhének mind a jó gazdálkodás és igazságosabb kivetés, mind főleg a most említett módon könnyebbé tételére hatni, hasonlag első kötelességeinkhez számítandók. És most engedjék meg, tisztelt választók, hogy kerülve az elmélyedést, bár felette fontos, de egy beszéd keretében nem részletezhető ügyeink taglalásába, ahelyett inkább azt mondjam el: miként fogom fel helyzetünket, s mit hiszek abban kötelességemnek ? Tudom én azt, hogy mindenki e hazában vágyik menekedni a szomorú helyzetből, melyben 16 év óta szenvedünk, érzem magam is szükségét annak, hogy sebeinket gyógyítanunk, hogy szellemibb anyagi erőnket gyarapítanunk lehessen, s épen azért, ha önök bizalma az országgyűlésre küld, kész leszek e czélra teljes erőmből közreműködni, de úgy vagyok meggyőződve, hogy csak úgy szabad, csak úgy lehet sikerrel e czélra törekednünk, hogy hazánk alkotmányos szabadságát és törvényes függetlenségét azért csorbítani ne engedjük. A nemzet jogai, uraim, és a szép haza nemcsak a mieink, elődeinktől örököltük azokat, és a legkevesebb, mivel utódainknak, a jövő nemzedékeknek tartozunk, hogy amennyiben ez legalább rajtunk áll, ronzabbul ne hagyjuk rájuk azokat, mint ahogy mi átvettük, hogy saját perczsleges kényelmünk, jobblétünk érdekében el ne árusítsuk elölök a jövendőt. De erős meggyőződésem, hogy még ha ezzel szabadok lennénk is, igen keveset érnénk el vele, mert részemről legalább elhinni képes nem vagyok, hogyha ugyanazon elemeknek engedünk hazánk ügyeire befolyást, amelyek azokat eddig érdekeink ellen intézték, azok ezennel más irányban érdekeink előmozdítására fogják befolyásukat használni. Meglehet, hogy történnének elején némi kedvezések irányunkban, de egészben ott lennénk, ahol voltunk, azon különbséggel, hogy eddig érdekeink törvényeink ellenére, a tiltakozásunk mellett, és így ideiglenesen mellőztettek, míg azontúl törvényesen, saját beleegyezésünkkel, és így állandóul fognának mellőztetni. Csakis olyan megoldásban lelhetünk tehát megnyugvást, csak olyanba egyezhetünk bele, amelynél fogva a nemzet, törvényes királya uralma alatt feltétlen urává lesz sorsának, helyzetének, a melynél fogva erős hatalom lesz adva kezeibe arra, hogy annyi szenvedés után visszaszerzett jogait minden újabb megtámadás ellen dicsőségesen megvédelmezhesse. úgy tekintem ént, választok e hazát, mint egy hajót, mely hányatik a vészes tengeren, két part látszik, az egyik még messze van, útja zátonyok között vezet, de biztos kikötővel kínálkozik, mely újabb részek ellen megvédheti a hajót; a másik közel van, útjában nincsen akadály, de nincsen rajta egy biztos öböl, mely oltalmul szolgálna vészek idejére. E hajó legénysége mi vagyunk, akik ma élünk szép hazánkban , bármelyik part felé evezhetünk, ama felé még küzdenünk kell, meglehet, hogy szenvedni fogunk, fen is akadhatunk a sikeretlenség zátonyán, de egy kedvező szél onnan is elviszi hajónkat a biztos kikötő, a törvényesség kikötőjébe, a melyben az megvédve lesz vész és vihar között; a másik partra könynyen eljutunk és úgy lehet mi meg is pihenhetünk, de védelem nélkül hagyjuk hajónkat, imádott hazánkat, az újabb részek idejében. Ugyan nehéz lesz-e itten választanunk ?n azt hiszem, hogy nem leend nehéz ! Tisztelt választók, mi küzdeni fogunk, ha csak lehet, a biztos parton mielőbb kikötünk, hol hazánk megvédve és mi boldogok leszünk ; de ha úgy volna elvégezve, hogy ez most még ne legyen elérhető, legyen miénk a szenvedés, hazánké a boldog jövendő ! De nem folytatom tovább, elmondom a legfőbb kérdésekre nézve elveimet, kifejtem felfogásomat, ezen elvek, ezen felfogás nevében kérem bizalmukat. Tóth Lajos h. ügyvédnek a vágvecsei kerület választóihoz kibocsátott programmjából a következő pontokat emeljük ki: „1. Az ő Felsége által f. é. december 10-dikére Pestre összehívott országgyűlés kiindulási pontul egyebet nem tekinthet, mint az 1848-dik évben a nemzeti képviselők által alkotott, s a királyi Felség által ünnepélyesen szentesített országos alaptörvényeket. Mert megmutatta a történelem, hogy midőn I. Lipót, II. József, illetőleg II. Lipót és L Ferencz császár és királyaink uralkodása alatt — 1681-dik évtől fogva az 1827-dik évig (tehát 146 esztendő alatt) az alkotmányosság feloldásáért vagy mellőzéséért felmerülő nyomasztó körülmények után —■ három ízben kellett a nemzetnek a trónnal kibékülni, a kibékülés mindekkorig soha nem történt máskép, mint úgy, hogy a törvényesség teljesen visszaállíttatott, mégpedig oly mérvben, hogy alkotmányunk adó és hadügy feletti sarkalatos jogai is egészben elismerve és újból megerősítve lőnek. „2. A parlamenti kormányformának a megyei és városi önkormányzattal oly módoni összhangzásba hozatala, hogy szabad a község, szabad a nép mindenütt. „3. Szent István birodalma népeinek elválhatlan egyesülése. Horvátországot testvéri kapocs fűzi hozzánk. Azért legforróbb óhajtásunk békés és barátságos indulatot tanúsítani Horvátország iránt. Erdély pedig egyazon anyahonnak kiegészítő része, melyet a mohácsi vész után csak pártviszály szakított el tőlünk, s mihelyt e pártviszályt megszüntetni, e kóranyagot a nemzet életén az illetékes orvosnak, a törvényhozó hatalomnak, lángelműen eloszlatni, s a szenvedő nemzettestet meggyógyítni sikerül. Isten áldása virul fel a haza minden néposztályaira, nyelv, származás és nemzetiségi különbség nélkül. „4. A századokon át velünk együtt élő, jó és balsorsban egyformán osztozó testvér nemzetiségek — alaptörvénybe nem ütköző — méltányos igényeinek az igazság szerint leendő kielégítése. „5. A Lajthán túli örökös tartományokkal viszonylatra nézve pedig az az erős meggyőződésem , hogy a pragmatica sanctióban kifejezett igazság — ő Felsége személyes uniója alapján — lelkiismeretesen tartassák meg. a6. Az úrbéri viszonyokból fennmaradt milliók anyagi érdekeivel legközvetlenebb kapcsolatban álló kérdések, mindkét fél jogaira való ig£z..'103 tekintettel — a törvényhozás utján oldassanak meg.“ Ifjabb b. Ambrózy Lajosnak a kis-becskereki kerület választóihoz intézett nyilatkozatából kiemeljük a következő részt: „Számtalan égető kérdések felett óriási alakban lebeg elénk — a birodalomkozi államjogi viszonyunk. „Eziránt egyedül biztos jogalapunk a pragmatica sanctio, mely kétoldalú hatályában a mily rendithetlen fellegvára állami önállásunknak, szintúgy meg is határozza kötelezettségeinket. „Azonban ezen alapszerződés óta haladott az idő, és vele az emberi ész, viszonyok fejlődtek és tények, s az államhatalom részint ezektől kényszerítve, részint a minden hatalommal közös túlterjeszkedési hajlama folytán, a szűk jogi téren túl szintén igényeket emelt és tényleg érvényesített ; míg a törvénykönyv — legyen ez a XVII. század antiorganisationalis szelleme, legyen bár az akkori alkotmányos nemzet csak is kiváltságait őrizni, de ezeken túl emelkedni nem igen akaró irányának következménye, — a fejlődő viszonyokat ignorálva, 1723-diki állapotában megkövült. „Ezen ellentétnek, mely az idők folytán meddő küzdelmekben mind a birodalom cselekvő erejét elbénitá, mind a nemzet legnemesb törekvéseit a sérelmi politika biztos bár, de századától mind elmaradozóbb terére bilincselé, azon perezben lobra kelle gyúlnia, melyben a nemzet törvényes jogai következetes foganatosítását kivivandta. „És midőn ez 1848-ban megtörtént, a közös ügyeknek korszakot képző átalakulásunk nélkül is meg kelle vala honosulniok törvénykönyvünkben. Kétségkívül áll immár, hogy ezen közös ügyek szabatos értelmezése, hatáskörük körvonalazásaés tárgyalásuk módjának meghatározása még sokkal fontosabb kérdésekké váltak azáltal, hogy tíz milliónyi nép őrzi alkotmányunk sánczait, mely törvényeink szerint egy központosított független kormányzatban hegyezkedik, míg másrészt a Fejedelem az őt megillető hatalomrész gyakorlatában, a Lajthán túli tartományok időközben nyert alkotmányos jogaikat — nem ignorálhatjak tényezők, melyek mind arra utalnak, miszerint az államgépelyek oly módon intéztessenek el, hogy az összeütközések eshetősége lehetőleg eltávolíttassék.“ stb. Rajner Pál az ipolysági kerület választóihoz kibocsátott programjájában kívánja. „1. A jogfolytonosságnak legfelsőbb helyrőli nyílt elismerését. „2. Szent István koronája épségének helyreállítását és az országgyűlés kiegészítésére a kormány részéről minden törvényes intézkedés megtételét. „3. A képviselő választásoknál minden törvénytelen beavatkozás mellőzését. „4. A törvényhatóságok önkormányzati jogainak eddigi szüntetése és mielőbbi helyreállítása iránti kérdésnek előleges országgyűlési határozat alá való terjesztését. „Csak ily előzmények által megnyugtatott közvélemény mellett foghat a törvényesen kiegészített országgyűlés a nagy közjogi kérdések, főleg azon állításnak megvitásához: váljon a birodalom szilárd fennállása törvénykönyvünknek némi módosításait szükségessé teszi-e, vannak-e betöltendő hézagok, vannak- e és mily mértékben közös ügyek?“ A nagy közjogi kérdésekben hitvallásának fővonalai következendők: „1. A Lajthán túli népekkel közös ügyeknek csak azokat tekintem, melyek a birodalom szilárd fennállhatásához szorosan szükségesek, ezek a Lajthán túli és inneni felelős kormányközegek és képviselőtestületek küldöttjei által tökéletes és biztosított paritum mellett kezelendők lévén. „2. A trón fénye fenntartására szükséges s a közös ügyekből Magyarországra nehezedő valamint összes költségeit — Magyarország, évenként megszavazandó budget mellett — viselje, azonban azon jog, hogy eddig Magyarországot államadósság törvényesen nem terheli, a nemzet és király részéről mindaddig változást ne szenvedjen, illetőleg Magyarország az osztrák államadósságokból csupán azon esetben vállaljon részt, ha ezáltal az államhitelezőknek nyújtott nagyobb biztosság következtében az állampapíroknak mostani árkeret szerinti 9—10-et meghaladó uzsorakamatai 4—5-ös kamatokra leszállittatnak. „3. A birodalom védelmére szükséges útonczokat a magyar orsággyűlés évenként szavazza meg. „4. Magyarország törvényes és független önállása azon alakban, mely az 1848-iki törvényekben van megtestesítve, a törvényhatósági önkormányzat fenntartása mellett biztosíttassák.“ Nyilatkozat. A „P. Napló“ oct. 27-ki számában a veszprémmegyei követválasztásokra vonatkozó szerencsétlen közlésben oly dolgok mondatnak, miket szó nélkül nem hagyhatok. — Szerencsétlennek mondom e közlést, s gondolom méltán, miután hét választókerületre vonatkozó tudósítása csak kettőnél ha, a veszpréminél és a pápainál. A vázsonyiból kihagyta az egyik jelöltet, Noszlopy Tamást, kinek programmja pedig kinyomva közkézen forog, a zircziból Ányost és Splényit, noha utóbbinak programmját már a lapok is hozták, az ugodiból szinte kihagyta Sárkány apátot, s Ignácz helyett Istvánná tette a másik jelöltet, a kerület 61-diki képviselőjét. De még furcsább, mit a s.vásárhelyi kerülettel csinál, hol a valódi jelölteknek Békásy Lajosnak és Pap Jánosnak teljes mellőzésével Szabó Imrét teszi egyedül jelöltté, kiről pedig ott szó sincs, s kit alább maga is Pápáról küld el. Ilyen figyelmetlenséggel bántást követünk el a lapon, melybe, s a közönségen, melynek írunk. De mégsem ezek miatt szólalok fel. Hisz mindez miért érdekelne engem inkább, mint bárki mást ? Nem így az, mit az enyingi választókerületre vonatkozólag ír, hol a harmadik jelöltet gróf Festetics Pált mellőzve, csak rólam, s a 61-diki képviselőről, Cserki Istvánról emlékezik, minek folytán csakis reánk, vagy legalább egyikünkre tartozónak vélhetni azon odavetett megjegyzését, hogy ott a korteskedés nem a legszebben foly. A képviselő választás ügyét oly szentnek tartom, hogy nemzetellenes bűnnek tekintek minden korteskedést. Azért a becsület nevében felszólítom közlőt, ne tartsa határozatlanságban megrovását, hogy azt is sújtsa, aki nem érdemli, , hanem kárhoztassa azt, de csakis azt, ki arra okot ad, s kinek ellenében és azért igazolni is képes leend nyilvánosság előtti megrovását. ) Pápán, oct. 28. 1865. Kerkapoly Károly. Különfélék. Pest, nov. 7. — A „Wiener Ztung“ oct. 4-ki számának hibás közlését helyrehozandó, közli, hogy császár ő Felsége sept. 29-ki elhatározásával ifjabb Wesselényi Ferencz bárót Közép-Szolnokvármegye főispánjává kinevezte. — Dumas első felolvasását november 20-án tartja Bécsben a redoutban. — Az akadémia palotájának ünnepélyes megnyitása dec. 11-kén lesz. — Miután azon feltételek, melyek alatt Pest városa a Sándor utczában létező telkét az ideiglenes országház építésére átengedte, kormányszékileg jóváhagyattak : a városi teljes tanács abban állapodott meg, hogy az országgal erre vonatkozólag forma szerinti szerződés köttessék meg, melynek formulázására egy bizottmány küldetett ki. — A pesti egyetemen, mint a „Hírnök“ hallja, a szláv nyelv és irodalom részére egy rendkívüli tanszéket állítnak fel. — Beck Károly ismert pesti származású német költő múlt szombaton veszte el édesanyját. — Az „Unió“ dalárda XXVI. dalestélye november 4-én a lövöldében tartatott meg. Az előadás általában sikerült, a karokat általában szabatosan adták elő. Az „Erdei dalt“ Schumann szép szerzeményét ismételtette a közönség. A zongora előadás is sikerült Faigler Géza a karmester és Höffler ügyességgel adták elő Mendelsohn Hebridák nyitányát. A dalok után táncz következett. — Megjelent és beküldetett „Ungarische Zeitfragen“ irta dr. Fischer József. E röpirat hazai kereskedelmi ipar és gazdasági viszon foglalkozik. — A magyar k. müv. társulat f. hó 4-én tartott rendkívüli választmányi ülésében elhatározta, hogy felmerült némely fontosabb ügyek elintézése végett, melyek netalán az alapszabályok több pontjainak megváltoztatását is fognák szükségessé tenni — f. hó 19-ére közgyűlést hirdessen, miről a társulat tagjai még külön meghívó által is lesznek értesítendők. A gyűlés további határozatai közül megemlítendőnek tartjuk, hogy a jövő évi farsang alatt is fog a társulat segélyezési és tisztán művészeti czéljainak elősegítésére művészbált rendezni, melynek előkészületei egy külön bizottság teendőit fogják képezni. A titkár több új tag belépéséről tett jelentést, valamint arról is, hogy Kracsik Ferencz úr a nyugdíjintézet javára 6 6. é. forintot ajándékozott. Végre egy, az évkönyvbe becsúszott hibának javítását szükségesnek vélte a választmány időközben is köztudomásra juttatni Az igazgató választmány tagjainak névsorából ugyanis tévedésből kimaradt egy a társulat érdekeit melegen felkarolt választmányi tag: Havas Sándor ur neve, mi ezennel helyreigazittatik. Pest, 1865. novemb. 6. Keleti Gusztáv, t. szerk. — Szegeden november 1-jén kezdték meg a légszeszvilágitást, a Dudarról nov. 2-ról a minap ajánlott choleraszerre nézve utólag még a következő kiegészítő sorokat vettük: „Több oldalról vett felhívás következtében van szerencsém a „cholera elleni biztos szerről“ tett ajánlatomat azon észrevétellel megtoldani, hogy : „a nyers formát nem csak rágni, de egyszersmind le is kell azt levével együtt nylni“ és hogy a tormának minél nyersebbnek kell lenni, mert ereje annál hatékonyabb. Az általam használtat is akkor ásták ki sietve a földből. Istentől testi lelki állandó jókat kiván Mátis Ferencz, ref. lelkész.“ (Sürg.) — Komikus qui pro quo-t olvasunk a „Sürgöny“-ben. Midőn az országház közelebbi ünnepélyének vége felé az áldomások koszorújában sor került az építőmesterekre is, s Ybl urat zajosan élteték, néhány akkor jött vigabb állapotban levő czipész legény azt gondolván, hogy követjelöltről van szó, hangos valgással opponált: nem kell Ybl — éljen Schwarcz! — Az első bölcsőde tagjaihoz sorakoztak ifj Thais Péter úr 5 ft, Szitányi Ullmann Samuné 10 ft, Laczkó Johanna 5 ft, Szitányi Mondbach Mathild 35 ft, Gorove Ullmann 5 ft évi tagságdíjjal; ezenkívül Gorove Rita és Gizella kisaszszonyok 1 fttal, Károlyi Orczy Mária grófné önliga 30 db, Szegffy Kánya Emília assz. pedig 4 egész gyermek öltözéket, a pesti gázv társulat 30 m. 59 . coaksot, Drasche H. úr pedig 100. coaksot kegyeskedtek a fentirt társulatnak ajándékozni; miért is mindezeknek a társulati igazgatóság részéről bő köszönet mondatik. — A kegyes tanitórendiek pesti nagy gymnasiumának növendékeit segélyző egylet f. hó elsején tartá alakuló évi közgyűlését. — Választmányi tagokká lettek : B. Amelin Aladár, gróf Batthyány Elemér, Bohus János, Cholnoky Sándor, Csávosy Béla, gr. Hugonnay Béla, Ház Pál, Hegyessy László, Jankó Miklós, Járay Benő, Justh Gyula, Kováts István, Láncz Miksa, Láng Lajos, Mezey Sándor,Mutschenbacher Béla, Peresei Aurel, Reiszig Ede, Réczey Imre, Scitovszky János és Tallián Béla. — A választmányból elnökké megválasztatott : Csávosy Béla ; pénztárnokká : Réczey Imre ; könyvtárnokká : Cholnoky Sándor ; főjegyzővé : Scitovszky János ; ellenőrzé: Justh Gyula és aljegyzővé: Hegyessy László. A szegény gyermekkórházi egyletnek octomber 31-én tartott választmányi ülésében a September havi pénztári kimutatás szerint a bevétel 834 ft 47 krt, kiadás 447 ft 64/3 krt tett, minélfogva october hóra 286 ft 82 % kr a pénztárban maradt. Uj egyleti tagok lettek t. ez. özvegy Bujanovics Jánosné, Ráth-Kállay Nina, Frank Antal, Horváth Boldizsár, Korizmics László, Sebastiani Adolf, Sebastiani Vilmos és Ujlaky J. A. A kórház fizetéses osztálya September hóban 24 ftot hozott. Mint kegyes hagyományok jelentetett Jeszenszky Ignácztól 500 ft Vlassits Annától 20 ft. Kegyes adakozások jötttek: Bókai János igazgató főorvostól 40 ft, Neuschloss Miksa és Simontól 4 öl puha fa, Cséry I Lajostól 2 zsák burgonya, Jurenák Károlynétól *) A közleményben törlés történt, a hiba ennek falv *P«n nem korte.kidett ’ * ko*‘B(romá»n, ö s • r k, I gyermekruhák, mely kegyes adományokért a választmány hálás köszöneté fejeztetek ki. __Am. kir. egyetemi dalegylet ismét megalakulván, működését már f. hó 6-kán meg is kezdte. Tisztviselői lettek : Plachy József elnök, Trix Hugo alelnök, Korizsánszky Endre titkár, Gulner Gyula pénztárnok, al Steinitzer Károly ellenőr. Bizottmányi tagok: Frohmann Ödön, Bossányi János, Seholtz Károly, Lila Gyula Szantner Zsigmond, Vachtl Aurél és Simonyi János. Póttagok: Mikovinyi Ödön, Giczev Gyula, Vesztróczy István és Bora Emil. Karnagynak választatott Erkel Gyula és segédkarnagynak Bors Emil. — A P Hírnöknek sürgönyzik: „Pécs, nov. 5 Girk püspöke excra félszázados áldozársága jubileumára tegnap fogadta a megye, a városhatóság, dalárda, tanári testület, legényegylet , az izraelita hitközség üdvkivonatait. A jubileum emlékére a várostanács a tanító-nevelde építésre 100,000 db téglát, 50,000 db cserepet, a az izraelita hitközség 100 frtot ajándékozott. Az ünnepeltnek a főispán délután nyújtá át a vaskorona rend nagy keresztjét, melylyel ő Felsége által kitüntettetett. Este világítás, dalárda-hangverseny, legényegyleti szerenád. Ma nagyszerű isteni tisztelet, ünnepi sz. beszéd, Garay hymnusa s Hölczl egyházi zenéje hatásteljesen adatott elő. Igen nagy közönség. Délben diszebéd, pompás áldomásokkal.“ , , „ — Beküldetett szerkesztőségünkhöz „Kemény induló“ a lipótvárosi választók felhívására írták, zenéjét Mosonyi Mihály, szövegét Tóth Kálmán, Rózsavölgyi és társa sajátja. Ara 20 kr. . 0 . Vajda Simon és gyermekei, Vajda Anna (Mentovich Ferenczné) és gyermekei, Vajda Miklós és Vajda Linka megnzomorodott szívvel tudatják, hogy szeretett édesanyjuk, illetőleg a jó nagyanya özvegy Vajda Dánielné, Bodor Juliánná e folyó hó első reggelén elte 63-ik évében tüdősorvadás miatt hosszas szenvedés után megszűnt az élők sorába tartozni. A szív, mely egész életen keresztül csak a szép és jóért lángolt, megszűnt dobogni; a nemes és művelt lélek, melynek tisztaságára csak a szerettei jövendő sorsán támadt aggodalmak vetettek egy egy futó árnyat, nincs többé közöttünk. Övéi könyek közt borulnak a koporsóra, melynek éjjelében a női erények egy kitűnő ékessége aluszsza a sír hosszú, örök álmát. Hűlt tetemei folyó hó 2-án délután 3 órakor fognak a „Kazinczi-utczai“ 805 számú tanári szállásról a reformátusok sirkertjébe, néhai férje mellé, egy a háznál tartandó rövid könyörgés után örök nyugalomra kikisértetni. Béke fedezze a nemes porokat! Marosvásárhely 1865. nov. 1 én. — A „Hon“-ban olvassuk. Egy helybeli biztosító társasághoz gyakran érkeznek pénzügyi hatóságoktól kérdezősködések aziránt, hogy egy vagy más ügynök mennyi jutalékot keres a társaságnál, hogy egy vagy más károsultnak menynyit fizetett a társaság stb. Ezen levelek postabélyeg nélkül érkezvén, a társaság kénytelen volt a postadíjon kívül még büntetést is fizetni, az utóbbi időkben az ily levelek még recomaidirózva is küldetnek bérmentetlenül. A társaság már sokalván ezen illetéktelen sarczolást, legközelebb ily két levelet visszautasított. Erre a pénzügyi igazgatóság a főváros kapitányságát vette igénybe, s fenyegetések között kényszerítő a társaságot a postabért és rászabott büntetést megfizetni. Itt azon kérdés merül fel, hogy vájjon joga van-e valamely hatóságnak ily módon kérni felvilágosításokat? Hisz ha az állam ily joggal élhet, úgy ez egy eddig új adónem alapjául szolgálhatna, mert lehetne időről időre minden lakóhoz bármely nyomtatványt bérmentetlenül intézni, a czimzett fizessen postabért és büntetést. — Ugyanazon forrásból merítünk egy más tényt, mely a pénzügyi kezelést különösen illustrálja. Történt a dolog Kutjevóban Slavoniában. Van ugyanis ott azon biztosító társaságnak egy ügynöke, ennek kezénél volt egy szokásos napló, ezen napló 4 pengő krajezár szabályszerű bélyeggel (ami 7 új krajezárt ér), volt bélyegezve. 1862- nek ápril 23-án belép az ügynökhöz egy pénzügyi biztos, megvizsgálja az irományokat, és azt találja, hogy a naplón 8 uj krnyi bélyegnek kellene lenni az uj bélyegskála szerint, mert az uj pénznem szerinti krral magasb bélyegilleték alá helyeztetett a könyv. Erre felveszi a biztos a jegyzőkönyvet, ezt elküldi Eszékre, onnét jelentés legyen a pesti pénzügyi igazgatósághoz, hogy szedje be az egy krajczárt a biztositó társaságnak Pesten lévő igazgatóságától. 10743/5520 VI. alatt értesíti a pesti Finanz- Bezirks Direction 1862-nek június 18 án a biztositó társaságot az esetről, és felszólítja a társaságot, hogy laut Stempelgesetz 1850. 79. §. a háromszoros összeget, azaz három krajezárt az executio veszélye alatt 30 nap alatt a pesti k. k. Bezirks-Sammlungs Cassánál fizessen. Erre a társaság harecurrál, esik az egy krajezárt fizeti, ezt azonban könnyen érthető okoknál fogva nem tévé. Már most lássuk a Bilanzot: Bevétel: 3 krajczár. Kiadás: a biztos protocoluma, ennek expedíciója Eszékre, ottan a protocolumba irás, ismét jelentés Pestre, protocolumba irás Pesten Pesten a decretum kiállítása és expeditiója,nehez vagy három ív irópapír és pecsétviasz, postabér ot-hat hivatalnok igénybe vételei Ered ebből az állam terhére minima öt forint költség. Ehhez nem kell commentár. Mint tudjuk, az illető társaság a secretumot mosum gyanánt őrzi. cu-— A magyar gazdasszonyok egyletének nov 4-én tartott havi választmányi gyűlésében, a vidékről több árvagyermeknek felvétele kérvényeztetek valamint a növelde felügyelő női állomás megnyeréséért többen beadták folyamodványaikat, melyek az illető bizottmányhoz tétettek elő.A növeldeépület lakosztályának kifestése szóba hozatván, az iránti intézkedést Thurn Erzsébet váltag szíveskedett elfogadni, — ezzel kapcsolatban a felcserélési költségek fedezésére a farsang folytán a vigazda helyiségében egy nagy tánczmulatságnak adása, mi addig is nerfske7v8,ennek tudosára hozatni és pártfogásába ajánltatni határoztatott, az éves kikk Ferenczné. Rendesek i “& a M'há‘ aeyné Somogyból 1 darab 30 fg/ V 0 8" Pánt, 1 zacskó babot, túrót lát BZT gyümölcsöt és 1 lepedőt. Egyek