Pesti Napló, 1865. december (16. évfolyam, 4687–4710. szám)
1865-12-03 / 4689. szám
jellemezte , midőn azt mondá, hogy az előtte szédelgés (swindling) szabadságnak látszik. Horvátországi ügyek. A „Landtags Correspondenz“ és az Agr. Ztg. egész folyamáról értesít a 20-diki országos ülésnek, melynek főbb vonásait tegnapi számunkban már közlöttük, s most a nevezett források után a következő részletekkel egészítünk ki: Az elnök az ülést megnyitva jelenti, hogy a tegnapi határozat értelmében mind a négy jegyzőt felszólította a gyűlésbeni megjelenésre, de ezek mindnyájan tagadólag válaszoltak. A jegyzők válasza felolvashatván, a válasz azon kifejezése, hogy a jegyzők addig nem foglalhatják el helyeiket, míg az elnökség az ügyrendet tévesen magyarázni meg nem szülik, és az Ő Felsége elébe terjesztett folyamodvány el nem intéztetik, rövid vitára adott alkalmat, melyben Kukuljevics főispán fejtegette, hogy az elnökség törvényesen járt el az ügyrend magyarázata körül, s indítványozza a jegyzők kifejezései ellen tiltakozást iktatni a jegyzőkönyvbe. Cepulics a magas gyülekezet méltósága alattinak tartja, egyes képviselők átal kimondott nézeteket tekintetbe venni, és azt indítványozza, hogy a jegyzők nyilatkozatait egyszerűen csak tudomásul vegyék. Szavazásra bocsáttatván a két indítvány, Cepulicsé fogadtatot el. Ezután felolvasta Vonoaina a 27-diki ülésben ideiglenesen kinevezett középponti igazoló bizottmány jegyzőkönyvét. Ebből kitűnt, hogy valamennyi határőri választás igazoltatott. A báni tábla tanácsosainak hely és szavazat adatik. D e 1 i m a n i c 8 verőczei főispán felszólailtatik, hogy a gyűlésben jelenjék meg, mely felszólításnak ha 8 nap alatt nem tesz eleget, a ház folyamodni fog Ő Felségéhez, hogy mentse őt fel a főispáni hivatal terhes gondjaitól. Indítványozza továbbá a központi bizottmány, hogy a három egy királyság meg nem hívott részei, a péterváradi határőrezred, Zimony, Karlovicz és Pétervárad szintén hivassanak meg az országgyűlésre, és alázatos kérelem terjesztessék ő Felsége elébe, hogy a szerémi határőrség a zágrábi katonai parancsnokság alá rendeltessék, ha ott a választások azonnal hajtassanak végre. A bizottmány munkálatát a gyűlés helyeselte és elfogadta. Ezután az alelnökök és jegyzők választásához fogtak. A választás eredményéről tegnapi lapunk értesítette az olvasót. Cepulics és a jegyzők helyeiket elfoglalván, a bán a gyűlést alakultunk nyilatkoztatta. A helyét elfoglalt Cepulics a következő szavakban köszönte meg a benne helyezett bizalmat : Midőn e megtisztelő helyet elfoglalom, csak néhány szót kívánok szólani, mert jól tudom, hogy most inkább a cselekvés, mint a beszállás ideje van. De nem tehetem, hogy köszönetet ne mondjak önöknek a bennem helyezett bizalomért. Ha részembe jut a nagy tisztesség, hogy vezetnem kell ez országgyűlést, teljes erőmből igyekezni fogok kötelességemet teljesíteni. Mindig ragaszkodni fogok az elvhez, hogy hazám, a háromegykirályság, boldog, és épsége valósággá legyen, s meg vagyok győződve, hogy ez csak az egységes és erős Ausztriában lehetséges ! (Zsivo.) Ezzel a gyűlés eloszlott. Zágráb, nov. 30. A tegnapi gyűlésről adott jelentésemet a következő adatokkal egészítem ki. A fiumei képviselők választási jegyzőkönyvére megjegyeztetett, hogy olaszul van szerkesztve, mi ezután meg nem engedhető. Miután a bizottmány javaslata, hogy a báni tábla tanácsosainak szavazat adassék, felolvastatott. Haulik bibornok egy hosszú beszédben azzal igazolta e határozatot, hogy ez urakat, mint jó hazafiakat, hagyományszerűleg hely és szavazat illeti az országgyűlésen. Mindezekhez tudósító ina azt teszi, hogy a határozatok a parlamenti életben hallatlan gyorsasággal, mintegy vezényszóra hozatnak, miért a politikai körökben a hangulat általán igen nyomott. Bécsből dec. 2-ről a horvát ügyekre vonatkozó következő sürgönyt vettük: Bécs, dec. 2. Mint a „Neues Fremdenblatt“ hallja, a horvát bán „ad audiendeum verbum regium“ idéztetett, s a báni méltóságot tán még csak néhány óráig viseli, —sőt maga is szándékozik a királytól kérni. — Ő Felsége a horvát országgyűlési elnökséget az országgyűlés megalakulásáig Haulik bibornokra szándékozik ruházni. Azt hallja továbbá az említett lap, hogy a kormány az eddig megtörtént verificatiókat, s az új jegyzők és alelnökök választását meg nem történteknek fogná nyilvánítani. Követválasztási mozgalmak. Somogy megyében nov. 29-én tartottak meg a követválasztások a következő eredménynyel : a kaposvári kerületben Somsich Pál, az atádiban gr. Som- Bidh Imre , mindketten felkiáltással; a csurgóiban Inkey József; a lengyeltótiban Kacskovics; a szigetváriban Bittó István; a marczaliban Domaniczky Boldizsár; a tabiban Zichy Antal; a szifi kerület választása közbejött verekedés miatt elhalasztatott Zala megyének nov. 23-án történt követválasztásai következőleg ütöttek ki : a tapolczai kerületben Bottka Mihály első alispán; a keszthelyiben Tolnay Károly, a szentgrótiban Hertelendy György (itt a választás megtörténte után véres verekedés volt) ; a n.-kanizsaiban Sümeghy Ferencz, a baksaiban Simon Pál, a letenyeiben Királyi Pál, a zalaegerszegi, alsó lendvai és Csáktornyai kerületekben a választás közbejött verekedések miatt nem fejeztetek be. Idenütt, itt is élénk hangulat váltó fel. Folyó hó 22-én választatott meg Kiss Miklós a felső, s következő napon Horváth Döme az alsó kerület részéről országgyűlései képviselőnek, mé pedig mindketten egyhangúlag. A választások eredményéről rövid tudósítást, s különösen Kiss Miklóst illetőleg, bővebb ismertetést már hoztak a lapok, legyen szabad nekem, mint az alsó kerület egyik választójának, érdemdús követünk, Horváth Döme irányában pár, sorban megemlékeznem. Horváth Döme — még a mozgalmakat előzőleg— kiállott többi heti szenvedés és betegség után Pestre utazván, bár tőlünk hosszabb ideig távol volt, de emlékét nálunk hagyá; óhajtva vártuk őt mielőbb vissza , mert 1861-ik évben is már képviselőnk lévén, ez idő óta ismert tántorithatlan hazafias elveihez hű maradt. Tiszta múlt, szilárd politikai irány, nemes szív, tudományos készültség, megnyerő bánásmód s a közügy érdekében fáradhatlan tevékenység érdemesiték őt ragaszkodásunkra és kiváló szeretetünkre. Annak okáért értekezlet utján követté jelöltetését elhatároztuk, s ezt vele tudatván, politikai hitvallásának megküldésére felhívtuk. — Szeretett jelöltünk még oct. 26-ról megküldő alkotmányos eszméktől áthatott, s a nemzeti közjólét előmozdítására irányzott programmját, mely e lapok hasábjain már közölve volt; de et magát makacs betegsége még mindig távol tartá tőlünk. Nemsokára azonban, mint enyhe, de tavaszi reggel a komor, rideg téli napok után, érkezett hozzánk a kedves hír, miszerint jelöltünk egészségi állapota már annyira helyreállt, hogy körünkbeni megjelenése bizton várható. November 12-ke volt, gyönyörű felhőtlen ég, mosolygó napsugarakkal. Reggel 10 órára öszszesereglettünk és zászlókkal siettünk a tisztelt férfiú ünnepélyes elfogadására a pályafőhöz, miután a délelőtti vonattal volt megérkezendő. Minél tovább haladt a menet, annál többen csatlakoztak ahhoz jelöltünk őszinte tisztelői. Pompás látványt nyújtott a lelkesült népnek a pályafő udvarán megjelenése; s midőn szeretve tisztelt jelöltünkkel a vonat oda robogott, se kiszállt, rivalgó éljenzéssel jön általunk elfogadva. Valódi diadalmenet volt annak bevonulása ! Szűnni nem akaró éljenzések s a szózat elzengése közben kisértük öt lakására, hol Hornyik János városi főjegyző, magyar tud. akad. lev. tag és derék történetírónk üdvözölte, mire szép beszéddel válaszolt, s az iránta nyilvánított bizalmat szívélyesen megköszönte. Ugyanezen hó 19-ben este 7 órakor lámpákkal , lobogókkal és zene kíséretében jelentünk meg háza előtt, ezúttal s ez által is csak azt akarván tanúsítani, hogy kívüle nincs más követjelöltünk, őlirja több erre képesek és érdemesek közül osztatlan bizalmunkat. Az ekkor Tassy László, egyik tekintélyes birtokos által hozzá intézett rövid üdvözlő beszédet ismét a hazafias érzelemtől buzgó kebellel viszonzá. Ily előzmények után lehetett-e csak legkevésbé is kétkednük Horváth Döme megválasztása felett ? Oly nyilatkozványai voltak ezek a közbizalomnak, melyek más jelölt sikeres felléptetésének — úgyszólván — lehetőségét is kizárták. Ámde nem hallgatjuk el még sem azt, hogy a nálunk dívó falirodalomban más név is volt ugyan olvasható, minthogy azonban az jelöltül fel nem szólíttatott programmját sem ismertethette meg, s a választás napján ki is tűnt, hogy nem létezik tulajdonképeni ellenpárt, miután az, számának csekélysége miatt, még csak azon joggal sem élhetett, hogy az 1848. V. t. czikk 30. §-hoz képest szavazást kívánhatott volna. Elérkezvén a választás napja, — jóllehet az alsó kerületbeli választók 779-en voltak összeírva, mind a mellett ez alkalommal nemcsak ezek, hanem néző közönségül, vagyis inkább rokonszenve világos jeléül a felső kerületbeli választó polgárok nevezetes része s a nép nagy zöme, szóval a város szine s alakot." Bár minden osztálya volt ott jelen. Mily megható volt az öröm és lelkesültség, midőn Horváth Döme neve a roppant néptömeg álta viszhangozva kikiáltatott, azt csak látni és érezni lehetett, de leírni nem. Tovább félóránál csak mindig az ő neve hangzott, így Hornyik János ajánlata folytán Horváth Döme közakarattal, közhajtással, egy szívvel és lélekkel követül megválasztatott. A meghívásra kinevezett küldöttséggel a köztiszteletben álló követ a városház udvarán, hol a választás végbement, zászlók és zene kíséretében megérkezvén , a mint a nép szeretett követjét megpillantó , határt alig ismerő lelkesedése és öröme tőpontra lépett. A választás tapintatos vezetéséért méltán dicséretet érdemlő elnök, dr. Kocsis József, bemutatván és üdvözölvén a követet, ez hosszú beszédben az országgyűlési követ igen fontos hivatását fejtegette, de főkép annak nehéz helyzetét emelé ki, végre az iránta ily fényesen nyilatkoztatott megtisztelő bizalomért fejezte ki forró köszönetét. Közhelyeslést nyert beszéde több helyen viharos ésjen által szakittatott félbe. Ezután a közönség által hasonló éljenzések között élt lobogókkal lakására kisértetett, hol elérzékenyülve , örömkönyekkel váltak meg követ és választó polgárság egymástól. Még aznap este pompás fáklyás menet tisztelgett nála, mely az óvárosház udvaráról 7 órakor kiindulva, ezer és ezer embertől környezve és kisérve haladt át a piacz- és szent Háromságtéren s a halasi nagy utczán, pazarul szórván szét a sötétben csillogó fényüket a szövétnekek. Czélponthoz jutva, megállapodott a tisztelgő menet, s a dalárda meghatóan szép éneke járt meg, majd Cs 1téry Benő, köztiszteletben álló főiskolai igazgató és jogtanár mondott az ünnepélyhez alkalmazott beszédet, mire a követ megható szavakkal válaszolt, s az éljenzésnek vége hossza nem volt. — Távol legyen tőlünk a korábbi tisztelgések érdeméből csak legkevesebbet is levonni, de ily nagyszerű laposan tüntetést tán soha nem láttak még Kecskemét városa utczái!. .. Mindez a közbizalom, köztisztelet, közszeretet fényes bizonyítékául tekinthető, s maradandó emléket, hagy hátra az utókornak, hadd tanulja az is méltányolni, tisztelni és becsülni érdemeseit, kik a nép, a nemzet érdekét mindig hazafias érzelmekben gazdag szivükön viselik . . . Bogács Endre Kecskemét, nov. 27. Városi életünk megszokott csendet a közelebbi követválasztási mozgalmak alatt, mint rainkoholmányaival nemcsak egy igen tekintélyes pártot, de egyúttal az illető szavazatszedő választmány minden egyes tagját, kik a választási jegyzőkönyvet kivétel nélkül aláírták — sértő közleményt, névaláírás nélkül, tisztes hasábjaiba felvenni. Valóban óhajtanák tudni a honfinak nevét, ki keblének — mint mondja — méltó keserves kiöntése alkalmával oly tényekre hívja fel a közitélet ostorát, melyek, hála az égnek , csak saját agyában szülemlettek. Vájjon részakarat, vagy csak ferde értesülés vezérletté e tollát’ez — egész lényegében valótlan közlemény írásánál, bizton nem tudjuk, de hajlandók lévén inkább ez utóbbi feltevésre, jónak látjuk a czáfoló tényeket e helyütt hű vázlatban a közönség ítélete alá bocsátani. Az összeírt választók összes száma 1928; ebből szavazott 1017, vagyis az általános többség, Bujanovits Sándorra; 666 szavazat jutott Podhorányi Nándornak; nem szavazott összesen 245, mely számból csakis 126 esik a városi választókra ; feltéve tehát még azon valótlanságot is, hogy mindezen városi és falusi nem szavazó Podhorányinak adta volna szavazatát, akkor is nevezetes kisebbségben marad, mert a Bujanovits részére nyilvánult szavazattöbbség nem 130, amint az érdemes (?) czikkíró — nem tudjuk mi alapon — állítja, de a mindkét fél bizalmi férfiai által aláírt választási jegyzőkönyv világos bizonysága szerint 351. Ami a korteskedést illeti, Bujanovits Sándor pártja bátran és nyugodtan várja be a közvélemény ítéletét, mert csak egy oly tettének tudata sem terheli, melyért pirulnia oka volna , — bár az ellenfél is ily nyugodtan nézhetne ez ítélet elébe ! Különben az egész közlemény merő alaptalanság. Először is Bujanovits választói — nem egy városi korcsmából, de lakhelyeikről, s a menynyiben távolabb eső helységbelik voltak, a közelfekvő Kende és Mocsármány helységekből, — hol legnagyobb részök a falusi gazdák lakóiban volt elszállásolva, vonultak a választási nap reggelén a legszebb rendben a városba. Továbbá a választás tartama alatt, a szavazati többség aránya soha sem ingadozott, mert kezdetben azonnal Bujanovits jött előnybe, ezen előny a falusiak szavazásának befejezésénél a 400 szavazattöbbséget is meghaladta, s a szavazás végleges befejezéséig csak igen csekély mérvben csökkent. A tűz, melyet a kisebbség nagyon szeretett volna a szavazás félbeszakasztására okul felhasználni, egy külvárosi kertben magányosan álló kerti kunyhót emésztett fel, s mindössze alig tartott egy óráig, 12%-tól 1 %-ig éjfél után ; míg a szavazatszedő választmány, mely a szavazást félbe nem is szakította, reggeli 6 óráig együtt ült; aki tehát szavazni akart, szavazhatott, amint tettleg szavazott is. Mi az érintett ráfogásokkal telt közlemény ellenében a való tényeknek — úgy , amint azok a mindkét fél valamennyi bizalmi férfiai által aláírt, törvényszerűleg kihirdetett és megválasztott képviselőnknek szokott módon átadott választási jegyzőkönyvből is világosan kitűnnek, higgadt elsorolását szükségesnek találtuk , s ezek után úgy vagyunk meggyőződve, hogy azon ostornák csapásai, a melyet ádáz kézzel és szándékkal reánk suhintani iparkodtak , nem minket érnek. *) Eperjes, nov. 27. A „Pesti Napló“ november 26 iki számában foglalt, s az eperjesi képviselő választást illető névtelen közlemény olvasásakor leginkább azon körülmény gerjesztett csodálkozást, hogy a tekintélyes „Pesti Napló" nem vonalodott egy oly, Tisza-Nána, nov. 28. Tegnap, mint a választás napján, reggeli 9 órakor Kömlő, Sarud, Kis Köre, Szt.Miklós választói, összesen mintegy négyszázan Tisza-Nána alatt sorakoztak, s botokkal felfegyverkezve, s Németh Albert nevét hangoztatva, két zászlóval bevonulván, a község háza udvarát, hol a választás tartandó volt, elfoglalták. s Németh Albert nevelője a választási elnököt felhívta, hogy ő, ámbár Németh Albert a követjelöltségről a választókhoz intézett nyilatkozványában is lemondott , Németh Albert nevében kivárja, hogy emberei szavaztassanak meg. Félóra múlva Doboczky Ignácz választói is megérkeztek Hevesről, Atányról, Besenyőről s a Tisza-Nárnakkal egyesülve, mintegy hatszázan fegyvertelenül a választási helyre indultak. Midőn a községházéhoz értek, Doboczkyt éltetve, a kömleiek az udvarról kirohantak, s a Doboczky választóit egy pillanat alatt szétverték, ki merre látott, arra futott. Szerencsés volt az, akinek feje be nem töretett, sokan a jegyzői lakba menekültek, a kömleiek ide be nem mehetvén, az ablakokat zúzták be. Három,a poroszlói választó halálosan megsebesült, — azok számát azonban, kik kisebb vagy nagyobb testi sértést kaptak, meghatározni nem lehet. — A választási elnök, kinek rendelkezésére öt pandúron kívül semmi anyagi erő nem állott, a szomorú vérengzést nem akadályozhatván meg, az értelmiség kivonatára a választást felfüggesztette, s a történtekről a központi bizottmánynak rögtön jelentést tett — kérvén bizottmányt, hogy rendelkezésére a jövőben kitűzendő újabb választásra, két század katonaságot bocsásson, s a közül az egyiket Kömlöre rendelje, hogy a többi választók e falun békésen átvonulhassanak, s azon tettes kinyomozására, ki e botrányos verekedést előidézte, Kömlöre részrehajlatlan vizsgáló bizottmányt küldjön. — Úgy hiszem, a vizsgálat e botrány előidézőjét fel fogja fedezni, s legyen az bárki — s történt legyen botrány a hiúság kielégítéséből vagy magán boszából, a tettes közmegvetésre méltó. 1. 1. Köbölkút, nov. 23. Tegnapelőtt tartatott meg választókerületünkben a követválasztás. Fájdalommal győződhettünk meg arról, mily könnyen lehet az alsó néposztályt ámításokkal az igaz útról letéríteni, és eszköznek felhasználni. Szomorú tanúság ! Ami felett pár héttel ezelőtt mosolyogtunk, amit lehetetlennek tartottunk, tegnapelőtt valósulásba ment. Köbölkút választókerületében az összes értelmiség — pár érdekelt egyénen kívül — Koller Antal, mint általunk felkért követjelölt mellett buzgott, mellette volt a nép vagyonosabb része is — és ime, b. Baldácsi Antal, daczára annak, hogy az összes intelligencia elfordult tőle, kortesei által meg nem engedhető eszközökkel, a néptömeg többségét úgy meg tudta nyerni. *) E nyilatkozat számos aláíró nevével van ellátva. A neveket helyszűke miatt lehetlen közölnünk. Kiki tudja, hogy a szerkesztőség nem kezeskedhetik arról, hogy a választási mozgalmakat tárgyazó tudósítások bűn kösöltetnek-e vele ? A verificatio útján derittethetik ki a valódi tényállás. S z e r k. hogy Koller A. ellenében 371 szavazattal gyöE°Leverő tanúság ez, mert a ki a jótevője ellenében, mint Koller teljes életében volt, ezt történni megérte, az ezt csak szó tapasztalatnak mondhatja. Mi úgy kétkedhetünk, hogy a beadandó sok adata pilja után a képviselőház megtagadandja a fasztottnak képviselői minőségét, de a s8ódószási lelkünknek mégis roszul esik látni, hogy népet ennyire el lehet tántorítani. . . . Képviselő urak, a legnagyobb szigorral járjatok el az igazolásokban, és alkossatok ^adatosabb választási törvényt, mert e mellett tág ut nyílik a nép erkölcsének megrontására, pedig ha az erkölcs megvész, Róma ledől és rabigába görbéd. ^ Beregszász, nov. 28. Tisztelt szerkesztőség ! Bereg megye két választókerületében a ma és tegnap megtörtént képviselő választás esemnyét sietek köztudomásra hozni. Tegnap, november 27-én, a kasztnyi keTM*91. ben megválasztatott Buday Lörincz lubliki egyik volt képviselő, — ezen kerület választása , készült megyénkben ez alkalommal legzajosabb lenni, ellenjelöltül fellépett Bay Ferencz. A választás napján reggeli 9 óra lévén kitűzve a választásra , Buday Lörincz pártjából mintegy 400 egyén a legszebb rendben és kellő időben megjelent a választás színhelyén, s a választás megnyitását sürgette. Egy kis várakozás után a választási elnök a választási ünnepélyt megnyitotta , — mire Guthy Ferencz a maga részéről Buday Lörinczet képviselőül ajánlotta. A megjelent tömeg Budayt, 3 egyén kivételével, egyhangúlag kiáltotta. — Bay Ferencz képében elnöki felhívásra csak 3 választó jelentkezett. Ezek abban fáradoztak, hogy a választás halasztassék el mindaddig, míg a Bay párt megérkezik. Erre az elnök 10 óráig várakozott, ez idő lejárta után sem érkezvén meg senki Bay Ferencz mellett, s a 3 ellenjelöltet ajánló nem lévén törvény szerint elég arra, hogy szavazás rendeltessék, a választás a megjelent választókkal folytattatott, és közfelkiáltás által Buday Lörincz képviselőül kikiáltatott, s a választás befejeztetett. Mikor mindennek vége volt, s a nép már oszlott, akkor jelent meg B. F. részéről mintegy 100—120 ember, de nyomban jött utánna mintegy 600 választó B. L. pártjáról, később ismét mintegy 120. Majd ezután B. F. pártjáról a legközelebbi faluból ismét egy csapat, mintegy 300 egyént számláló, így szavazat útján is Buday Lőrinczé lett volna a diadal. Mellékes értesítések azt mondják, hogy B. F. pártjának előcsapatja a nyomban utánuk jáő, s nagy részben oroszajkú választók tömegét akarta széjjel verni, s azt sokáig feltartóztatta útközben. Ez lett elkésésének fő oka. Ma pedig, november 28-án, Lónyay Menyhért régi képviselőnk a beregszászi kerület részéröl egyhangúlag és nagy lelkesedéssel választatott meg követül, ki is a választást megelőző estve ötét fáklyászenével s ékes dalárdás énekléssel is megtisztelő választóihoz mindkét alkalommal tartalomdús beszédet mondott, s országos érdemeiről ismert jeles hazánkfia ezen beszédeivel, iránta úgy is teljes bizalommal viseltető váasztóit még annál nagyobb fokú bizalomra hangolta. Ezen derék hazánkfiát országosan ismert bokros érdemei sokkal jobban ajánlják, mintsem egy szerény tudósítói toll magasztalására szorul- Tartsa őt meg nekünk a gondviselés, na, Victoria bizt. Társulat. Most, midőn hazánknak Királyhágón túli szép és történelmi emlékekben oly gazdag része politikai tekintetben is velünk rövid időn ismét egyesülendő, korszerűnek tartjuk , nemzetgazdászatunk képviseletére szentelt rovatunkban az ezen óhajtott egyesülést az anyagi téren már végrehajtott új hazai biztosító intézetről, a „Victoria“-ról megemlékezni. Míg egyéb hazai biztosító intézeteink kizárólag szűkebb hazánk szüleményei, a „Victoria“ biztosító társaságban mintegy egy testté olvadt össze az egymástól oly sokféleképen elszakasztatni szándékolt két testvér haza.Erdélynek nagy birtokosai s értelmi és kereskedelmi kapacitásai mellett, részvényesei közt találjuk a Királyhágón inneni résznek is nem egy nagybirtokosát s értelmi és kereskedelmi kapacitását, s ez utóbbiak közt különösen országos fővárosunknak, Pestnek számos első rendű kereskedelmezégét. Maga az igazgató választmány összeállitása legszebben tünteti ki a két országfélnek ezen, az anyagi téren kezdeményezett testvéries egygyé olvadását s mig egy részről az elnök báró Jósika Lajos, gróf Horváth- Toldy Lajos, báró Szentkereszty Zsigmond , báró Bornemisza János, Zeyk József stb. nyomatékos neveivel találkozunk, azok mellett a más részről gróf Károlyi Ede s gróf Andrássy Gyula köztiszteletben álló nevei díszelegnek, az ügyvezetés élén pedig mint vezérigazgató szintén földink, a nemzetgazdászati és biztosítási téren már eddig is országszerte legjobban ismert Galgóczy Károly áll. Ily nevek már magukban teljes és gyakran a hangzatosan hirdetett nagy tőkéknél biztosabb erkölcsi garantiát nyújtanak a társaság soliditása iránt s annál jobban esik kijelenthetnünk, miszerint a „Victoria“ eme várakozásunknak meg is felel, pesti vezérügynökségénél meggyőződést szerezvén magunknak az iránt, miszerint az eddig már előfordult tűzkárok nemcsak a legbecsületesebben vetettek fel, hanem a leggyorsabban és pontosabban is fizettettek ki. Kiemelendőnek véljük itt a „Victoria“ igazgatósága által, a biztosítási díjak meghatározásánál követett azon szakértelmű és tapintatos eljárást, mely szerint, míg egyéb biztosító intézeteink hazánknak építkezési, fekvési, erkölcsi, egyáltalában tűzveszélyességi tekintetben egymástól oly nagyon különböző 12.000 helyett, csak öt helyosztályba sorozzák, — ennek ellenében a „Victoria“ nyolc helyosztályt vesz fel, miáltal, míg a tűzvészes vidékek hasonló magas dijakkal terheltetnek, jobb vidékek biztosítása a dijak jelentékeny olcsóbbsága következtében igen könnyítve van, s a magas dijak miatt eddig a biztosítás vételétől elidegenített nép arra mind fogékonyabbá tétetik. Végre megemlítjük még, miszerint a „Victoria“ pesti vezérügynöksége (óvárosunknak egyik régi és jó nevű kereskedője Uhl V. F. által képviseltetik, ugyanezen vezérügynökség ügyvezetésének élén pedig mint titkár, egyik fiatal, de mint magyar szakférfi , egyik legrégibb assura. Pest megye házában a nagy teremnek a felsőház tagjai részére berendezésével már vasárnap óta foglalkoznak. A főablaknál van letéve az elnöki jegyzők asztala, góth székek, jobbra-balra veres zselye-székek a főpapok részére, azután a zöld posztóval bevont padok, előasztalokkal. A herczeg-primásnak külön karszék és asztal; a padlózat szőnyegekkel lesz behúzva, a falakat köröskörül a nádorok s megyei főispánok arczfestményei diszitik. A helyek számáról ítélve Erdély- s Horvátország követeire is van számítás téve. („Sürgöny.“) — Az országgyűlés mindkét háza gyorsirodáját — mint hiteles kútfőből értesülünk — Fenyvessy Adolf és Konyi Manó fogják vezetni, az országgyűlési napló és irományok szerkesztését pedig Greguss Ágost vállalta el. Mint értesülünk, ő Felsége f. é. nov. 26 án kelt legf. határozatával megengedte, hogy a pesti felső Duna-rakpart Rudolf főherczeg és trónörökös nevét viselhesse. — Az országgyűlés mind felső, mind alsóházának t. ez. tagjai közérdekből tisztelettel felkéretnek, miszerint Pest-Budán lévő lakásaikat a pesti főkapitányságnál (városháza földszint 23. sz. a.) szóval vagy írásban, vagy pedig a Pesten örállomáson lévő bármely rendőri közegnek átadandó értesítéssel, — minél előbb bejelenteni szíveskedjenek. Pest, 1865. november 29-én. A főkapitányság által. Pest városa területének háromszögelése a helytartótanács által megengedtetvén, mint halljuk, a városi hatóság kormányszékileg felhatalmaztatott, hogy az erre vonatkozó szerződést a legkedvezőbb ajánlatot tett Halácsy Miklós és Sándor mérnökökkel kösse meg. Figyelmeztetve lett egyszersmind a hatóság arra is, hogy ez ügy nagy fontosságánál fogva igen kívánatos lenne, ha a felmérés időtartama a tervezett hat év helyett négy évre határoztatnék. Az első nyilvános tornacsarnokban ma, vasárnap, délelőtti 10 től 12-ig a rendes havi szabad tornászat tartotik. Továbbá biztos forrásból veszszük ama hírt, hogy a tornaegyleti engedély felsőbb helyről leérkezése legközelebb várható. Folyó hó 10-én Richter Antal igazgatósági titkár a csarnok összes tagjainak az egész tornaügy eddigi kezeléséről kimerítő jelentést teend, melynek meghallgatására a tagok külön meghivatni fognak. A pestvárosi adóbehajtási osztály főnökévé Árky Mihály neveztetett ki. — A városi árvaleány intézetre vonatkozóig értesülünk, hogy az 1861-ben ott felfogadott első árvaleány, ki az alapszabályok értelmében, mint már teljesen felnőtt, ép kilépendő volt ez intézetből, befejezett jó nevelésénél fogva annyira megnyerő egy jótevőnő tetszését és hajlamát, hogy ez, gyermeke helyett, további végleges neveltetésbe fogadta őt. A köztiszteletű a jómódú özvegy szappanosné , Rauleitner Terézia ugyanis nemcsak az illető bizottmány előtt fejezte ki idevonatkozó nyilatkozatát, hanem ily értelmű kötelezvényt is tett le a tekintetes városi tanácsnál. Óhajtjuk, hogy minél több hasonló jótett példájául szolgáljon ez emberbaráti cselekedet. — A pest-budai dalárdának f. hó 4-kén hétfőn esti a lövöldében tartandó dalestélyére 1 ftjával jegyek kaphatók a következő uraknál: Argauer Imre urnái a dalárda pénztáraknál, Kigyó utcza a gyógyárral szemközt, Schmidt Gyula aranyozó urnái, kecskeméti utcza 4. sz., Liedemann Ferencz kereskedő urnái a váczi uton és városház tér sarkán, Kertész Tódor urnái a Dorottya utcza sarkán a ház-négyszögben. Az estély műsorozata kövekező: I. Szakasz : 1. „A művészekhez“ férfikar fuvarézhangszerek kiséretével, Mendelssohntól. 2 a) „Isten veled,“ férfikar, b) „Bordal“ férfikar, mindkettő szövege Losonczy Lászlótól, és zenéje Zimaytól. 3. „Magyar dalok,“ zongora-ki érett énekli Haus Mihály működő tag. 4. „Vadászd!“ férfikar Volkmanntól. 5. „Magyar rhapaodia Liszt Ferencztől, zongorán előadja Ranczenger Frigyes műküdő tag. II. Szakasz. 6. „Pacsirta“ férfikar, női soloval Mosonyitól, énekli Pauli Markovica Ilka asz rD£,7- -H“* férfikar Liszt Ferencztől 8. „Kék ibolya szerelmi dal Zimaytól, énekli Pauli Ríchárd ur. 9 a) „Cserebogár,“ b) „Fakó lovam népdalok, férfi karra alkalmazta Zimay László. Pauli Markovics Ilka asszony és Pauli Ríchárd ur a dalárda iránti szívességből működnek közre. A szüneteket Dubez zenekara töltendi ki opera nyitányokkal. Kezdete 1 9 órakor. .. 7 16.tdalárda . hó 28-án évi közgyűlését tarta, melyben átalános lelkesedéssel s egy. . . . . ly. lvun Galgóczy János áll, ugyan az, ki már 1863. tavaszán a később „Pesti biztosító intetté" átváltozott „magyar gazda biztositótáraság" kezdeményezője volt. Pest, dec.2 . __ Az akadémia titkári hivatalától következő közleményt vettünk : . .. . . Az akadémia folyó évi dec. ll.kiközlését rendező bizottság határozata szerint, közhírré tétetik: 1) Az akadémiai épület dísztermébe e napon nem-tagok csak jegy előmutatása mellett léphetnek1 A ■teremben, lent, ülő és a 11 ó helyek lesznek , amazok zöld, ezek fehér belépti jegyekkel. 3) A karzat kirekesztőig hölgyek számára van feltartva. Belépti jegye rózsaszín. 4) Miután a terem csak korlátolt számú közönséget képes befogadni, az akadémia meghívottjain (alapítók, gyűjtők, országgyűlés, képviselők, főhatóságok, testületek saját tagjai stb.) kívül másoknak csupán annyiban szolgálhat jegyekkel, amennyiben hívott vendégei ez által ki nem szorulnak. . 5) A jegyek kiosztása nem előbb, mnt dec. 8-kán kezdetik meg, az akadémia épültében, egy megjelölendő földszinti szobrán, hol 9-ikén és 10 kén is, akadémiai küldöttség felügyelete alatt foly. A titoknak addig senkinek nem adhat jegyet. 6) Miután e küldöttségnek meggyőződést kell szereznie arról, hogy a kiadott jegyek az illető kézbe jutnak ; kéretik mindenki, hogy vagy személyesen, vagy oly igazolt közbenjárás által forduljon jegyeiért a küldöttséghez, hogy e részben semmi kétség fenn ne maradjon. Pest, dec. 2. 1865. Arany János, titoknok.