Pesti Napló, 1866. február (17. évfolyam, 4735-4757. szám)
1866-02-23 / 4753. szám
43 4753 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők péntek, február 23. 1806. 17. évi folyam. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit sor 25 nj kr. Pest, febr. 22. 1866. Deák Ferencz beszéde a képviselőház febr. 22-iki ülésében. Felirati javaslatunk 31. szakaszában az 1848-iki törvények átvizsgálására vonatkozólag két eszme van kimondva. Egyik eszme az, hogy „vannak az 1848- diki törvények rendeletei között egyes pontok, melyeket mi magunk is óhajtunk czélszerűbben átalakítani és határozottabban kifejteni.“ A másik eszme pedig az , hogy „ha ő Felsége kiváltja a törvények bármi részbeni megváltoztatását : a kiegészített országgyűlés mindazon javaslatokat, miket erre vonatkozólag ő Felsge felelős magyar minisztériuma előadand, a tüstént tanácskozás alá veendi, s megállapodásait ő Felsége elébe fogja terjeszteni.“ Ezen két eszme természetes következménye a magyar közjog azon elvének, miszerint a kezdeményezési jog hazánkban mind a királyt, mind a nemzetet külön külön megilleti. A nemzet képviselői által, a minisztérium beavatkozása nélkül, maga gyakorolja e jogot ; a király pedig nálunk is, mint más alkotmányos országokban, hol felelős minisztérium létezik, csak ezáltal gyakorolja kezdeményezési jogát. Ezek szerint az 1848-iki törvények átvizsgálását kívánhatja ő Felsége is, kezdeményezési jogánál fogva, de a szükséges javaslatokat e részben csak felelős minisztériuma által létezheti. Kívánhatja és megkezdheti azt a nemzet kezdeményezési jogánál fogva az országgyűlése is, és javaslatokat készíthet a felelős minisztérium beavatkozása nélkül. Az említett törvények tehát így is úgy is revisto alá kerülhetnek. Sőt miután az ország, ha felirati javaslatunk elfogadtatik, azonnal hozzákezd azon javaslat kidolgozásához, mely a közös viszonyoknak meghatározására s azok kezelési módjának megállapítására vonatkozik , nem is mellőzheti azt, hogy az 1848-iki törvények ama részeit, melyek a közös viszonyok iránti javaslattal kapcsolatban vannak, át ne vizsgálja, s egyiket a másikkal öszhangzásba ne hozza. Teszi ezt a nemzet saját kezdeményezési jogánál fogva. Lehet, hogy a végeredmény ugyanaz lesz, mintha az átvizsgálást a felelős minisztérium hozta volna javaslatba. De lényegesnek tartom elvileg is a két kezdeményezési jog mikénti gyakorolhatására nézve azon különböztetést, melyet mi feliratunkban kimondottunk, s melyet a módosítvány teljesen mellőzött, csak hogy a felelős minisztérium megemlítését feliratunkból kitörölhesse. Kihagyja a módosítvány felirati javaslatunk 32. szakaszából azon lényeges eszmét, hogy politikai életünk ingatagságát csak Ő Felsége szüntetheti meg alkotmányunk tettleges visszaállításával (helyes) és ezt befejező megkoronáztatásával. E határozott fogalom helyett a módosítvány csak remény teljesülésének feltevéséről szól. Pedig ezen ingatagság megszüntetésére sem remény, sem feltevés nem elegendők , hanem valóságos tény szükséges : az alkotmány visszaállításának (úgy van) s az ezt befejező megkoronáztatásnak ténye. (Viharos tetszés.) A módosítványt indítványozó képviselőtársunk nyíltan kimondotta előadásában, hogy ő mindezeket azért akarja kihagyni a felirati javaslatból, mert ő nem pártolja a jogfolytonosságot, s a végkiegyenlítés iránti megállapodás előtt nem akarja sürgetni a felelős minisztériumnak és a köztörvényhatóságoknak alkotmány szerinti visszaállítását. Magyarország közjogának egyik alapelve az, hogy törvényt alkotni, módosítani vagy eltörölni csak a király és nemzet egyetértésével lehet. Másik alapelv az, hogy a törvényhozó hatalomnak azon részét, mely a fejedelmet illeti, csak a koronázott magyar király gyakorolhatja. Harmadik alapelv az , hogy a király koronázás előtt köteles kiadni a koronázási hitlevelet, melyben ünnepélyesen ígéri, hogy az ország jogait, szabadságát s törvényeit szentül megtartja és másokkal is megtartatja. E három közjogi alapelv ellenében miként nyugodhatnánk meg abban , hogy alkotmányunk, melyet állami alapszerződés,a szentesített törvények és királyi hitlevelek ünnepélyesen biztosítottak, s melyet soha csak egy óráig sem volt jogos megszüntetni, hadd szüneteljen tovább mindaddig, míg annak lényeges részét át nem alakítjuk! (Igaz.) Ha vissza nem állíttatik az alkotmány, minek alapján adja ki a király a koronázási oklevelet? Az új megállapodások még nem lesznek törvények, mert azokat csak koronázás után lehet szentesíteni; a régi törvények pedig fel vannak függesztve, és tettleg nem élnek. Minő jogokat biztosít az inaugurale diploma a nemzetnek ? Azokat-e, amelyek fel lettek függesztve és vissza nem állítva, vagy azokat, melyek koronázás után adatnak ? (ügy van.) Valóban visszás helyzet az, melyből kimenekülni csak a törvények rendeleteinek teljesítése által lehet, s meg vagyok győződve, hogy a kimenekülés halogatása a bajt nem enyhíti, sőt növelni fogja. Nem fogom fel azoknak nézetét, kik azt mondják, hogy miután a jogfolytonosság elvben el van ismerve, nyugodjunk meg abban, s ne kívánjunk többet. A jog, mely nem érvényesíthető, aligha többet ér az üres szónál (úgy van), s nem hiszem, hogy sok ember találkozzék, aki beérje azzal, hogy valamely lényeges jogát elismerték, de tettleg azzal élni nem engedik! (Helyes.) Akit elzártak, nem sokat nyer vele, hogy szabadságáhozi jogát elismerik, de szabadon nem eresztik. (Helyes. Derültség.) A kit vagyonától megfosztottak, aligha meg fog nyugodni, ha jogát azon vagyonhoz elismerik, de tulajdonát vissza nem adják. (Úgy van.) A jognak elismerése által csak az ok vagy ürügy van elhárítva, melynél fogva a tettleges életbelépés meggátoltatott ; de nincs megszüntetve a joggal viszonyos kötelezettség, mely az elismerés után még erősebb. (Helyes.) Azt fogja talán valaki mondani , hogy mindezek csak magánviszonyokra vonatkozó észrevételek, melyek az állami viszonyoktól lényegesen különböznek. — Igenis, különböznek, amennyiben egy egész nemzet szabadságáról, törvényes jogairól van itt szó. Azt is mondhatja talán valaki , hogy a tettleges jogfolytonosságnak megtagadása nem magadása a jognak ; de, bocsánat, a jogfolytonosság megtagadása nem egyéb, mint a jognak folytonos tagadása ! (Helyes. Igaz.). Egyébiránt az általunk követett jogfolytonosság nem elv, hanem azon kétségtelen elveknek, melyeket ő Felsége is elismert, legszorosabb logikai következménye. (Úgy van.) Alkotmányos elv az , hogy a törvényhozás rendes útján alkotott törvényeket csak a törvényhozás rendes útján lehet ismét megváltoztani. (Helyes.) Alkotmányos elv az, hogy a törvények megtartandók, míg azokat a törvényhozás meg nem változtatja. Miután pedig Magyarország törvényei a törvényhozás rendes útján lettek alkotva, s azokat az alkotmányos törvényhozó hatalom eddig meg nem változtatta, egyszerű, világos és szoros következtetés az, hogy meg kell azokat tartani. (Úgy van.) És ez a tettleges jogfolytonosság. (Élénk helyeslés.) De nem ereszkedem mindezen, részint itt megemlített, részint talán még előhozható okoskodások bővebb részletezésébe, hanem átmegyek arra, hogy maga ő Felsége a trónbeszédben nem ily játékszerű okoskodásokat hozott fel a jogfolytonosság ellen, hanem egy nagy fontosságút, egy igen súlyosat. Megjegyezte már Komárom vármegye érdemes képviselője, hogy ő Felsége nem mondja, hogy elvben elismeri a jogfolytonosságot, hiszem, hogy azok, akik a trónbeszéd készítésére befolytak, nem szultak sophismára, hanem használták a legnagyobb, a legsúlyosabb argumentumot, a lehetetlenséget. Ezen szó, uraim, lehetetlenség, igen nagy szó, kivált midőn egy nemzet egész alkotmányos létének ellenében állíttatik fel. Ami valóban lehetetlen, azt létrehozni sem ész, sem erő nem képes. A lehetetlenség oly hatalom halandó életünkben, mint a hitregéknek fatuma, melyet még ama pogány istenek sem valának képesek megtörni. De a közéletben gyakran lehetetlennek látszik az is, a mi felette nehéz ; — gyakran lehetővé vált, a mit lehetetlennek mondottak. A lehetlenség előtt hátrálni lennénk kénytelenek. Felirati javaslatunkban is kimondottuk, hogy mi politikai lehetetlenséget nem kívánunk. (Úgy van.) De ha az, mi röviden lehetetlenségnek mondatik, csak súlyos nehézségekből áll , oly nagy fontosságú közérdek miatt, mi lő a nemzet alkotmányos élete , készek vagyunk mindent megtenni, a mi hatalmunkban és szabadságunkban áll, e nehézségek elhárítására. Elismertük mi felirati javaslatunkban a helyzet nehézségeit, kimondottuk, hogy nem szándékunk a birodalom biztonságát veszélyeztetni, vagy fejedelmünk törvényes jogait csorbítani. Kimondottuk, hogy méltányolni fogjuk mindig a társországok jogos igényeit Nem hoztuk kétségbe, hogy ezen átmenet bonyodalmakkal jár, melyeknek tisztába hozatala nagy óvatosságot fog kívánni, s készeknek nyilatkoztunk elnézésre is a felelősség elvének szigorú alkalmazása helyett. Tettük mindazt, hogy alkotmányunk helyreállítását elérhessük; tettük azon őszinte szándékkal, hogy a kiegyenlítést előmozdítsuk. (Helyeslés.) És íme, gúnyra találtunk (úgy van) azoknál, kik oly gyakran opportunist emlegetnek nevetségessé akarták tenni azon felelősséget, melynek irányában szigorúság helyett méltányos elnézést ígértünk, csakhogy könnyítsük az átmenetet, s ennek folytán a kiegyenlítést. —íme, t. hát, most akartunk a jog szigorától eltérni opportunitási tekintetből, és kik vetik ezt szemünkre? Nem azok, kik a jogot veszik kizárólagosan tekintetbe, hanem azok, kik a jog mellett, sőt talán a felett az opportunist emlegetik leginkább. (Úgy van.) A nemzet bizalommal járul ő Felségéhez, mert bizalomra lett felszólítva. A nemzet aggódik, s bizalommal mondja fejedelméhez : Uram, legszentebb közjogi elvünk van veszélyben; a jogfolytonosság elve, mely nélkül nincs alkotmányunk; mentsd meg ez elvet, ismerd el tettleg a jogfolytonosságot. Állítsd vissza az alkotmányt! Erre ő Felsége csak megelőzőleg szólott, s ön polgártársaink, ön képviselőtársaink máris azt mondják : nem lehet ezt kérni, e kérést ki kell hagyni, mert ha beveszszük,kockáztatjuk a sikert, mert ennek visszaállítása lehetetlen. Várjon, kérdem, ki mutat több bizalmat a fejedelemhez? Az-e, ki azt mondja: Uram, nyugtass meg, minden lehetetlen nem lehet, teljesítsd a nemzet kérelmét! A bizalom ezen szavának ki akarja útját állani? Azok, kik opportunist emlegetnek (helyeslés), azok, kik előre kimondják az ítéletet, a lehetetlenség’ ítéletét, ersik siért, mert a fejedelem kimondta, de a fejedelem egész átalánosságban szólott, nem mondta, hogy semmit sem lehet visszaállítani az alkotmányból, nem mondta, hogy semmi részét az alkotmánynak tettleg el nem ismerheti, mindezt ő nem mondta, hanem kimondják azok, kik a trónbeszédre hivatkoznak opportunitásból. (Helyes. Úgy van !) Nem lehet, uraim, hogy az annyiszor emlegetett opportunism nézve ki ne mondjam nézetemet, hisz úgy látszik, hogy minden mozgalmas, nehezebb, komolyabb időknek meg vannak jelszavai, és úgy látszik, hogy ezen országgyűlés jelszava az opportunitás. Uraim, az opportunitás igen fontos érv ott, hol törvény alkotásáról van szó, legfőbb tekintet akkor, midőn új törvényt kell alkotni, mert akkor nem szükséges kérdésbe venni, törvényes-e ezen törvény, mert amint a törvényhozás rendes útján megalkottatik, azonnal törvényes, mert törvény (helyeslés); ott azt kell tekintetbe venni, váljon opportun-e az alkotandó törvény vagy nem, megfelel-e a nemzet kívánalmának, az állam szükségének, előbbre viszi-e a nemzet felvirágzását ; egy szóval: alkalmatos-e arra, hogy a nemzet politikai életét támogassa és továbbra kifejtse? Hanem midőn meg vagy meg nem tartásáról van szó, az opportunitással igen, de igen nagyon kényesen kell bánni. (Helyeslés). Azt tapasztaltam, hogy sokan az opportunitás szót akkor használják a már meghozott törvények meg nem tartására nézve, ha a törvény nem szól mellettük, tehát ellentétbe teszik a pozitív fennálló törvénynyel, sőt a jelen esetben egy jogilag fennálló alkotmánynyal. (Helyeslés.) íme a világ egyik legelső szabad népe, a hajdani Róma, állami virágzásának korszakában felállította a dictaturát mint elvet; ez nem volt egyéb, mint az opportunitás eszköze, midőn az állami, a polgári szabadságot meg kellett menteni. A törvény felfüggesztetett és dictator kezébe adatott. De kérem, uraim, ez csak hat hó-fól napra történhetett, továbbra nem oly opportunitás, mely 17 évig tart, s melynél még azután is azt tanácsolják nekünk, hogy tartsuk meg és fogadjuk el továbbra is (zajos helyeslés és taps), az ily opportunitás czélszerű nem lehet; mert hogy az opportunitás czélszerű legyen, szükséges, hogy tovább ne tartson, mint ameddig a czél, az ország, az állam megmentése, múlhatlanul megkívánja. (Éljenzés) szükséges, hogy az a jogokat el ne törülje, hanem, hogy annak megszűntével azonnal ismét életbe lépjenek a jogok. Oly opportunitás, mely mindezekre nem vigyáz, épen nem opportunitás, hanem — saját nevén nevezve — absolutismus. (Úgy van!) Az opportunitás, szemben a törvénynyel igen nehéz megvédeni. A „quid juris“ látszik a törvény szövegéből, mutatja azt a gyakorlat, s érti rendesen minden ember a kivált közdolgokban. A „quid consilii“ rendesen a politika mezején tapogatódzás; igen nehéz nagyon gyakran megítélni, hogy mi a valóságos „quid consilii“ igen nehéz azért, mert annak minden factorait, kivált korunkban igen nehéz ismerni. ” Példát hozok fel : 1847-ben összejött a pozsonyi országgyűlés ; tanácskozott Magyarország közügyeiről, épen nem magának a constitutiónak alapelveiről, hanem tanácskozott az administratio kérdéséről. Alakultak pártok, különfélék voltak a nézetek, a legelőbbrelátó politikus is Magyarországban legfeljebb csak azon combinált volna, vájjon egyiknek lesz-e többsége vagy a másiknak, és ha így vagy úgy dől el a dolog, mennyi kárt , mennyi hasznot tesz a közigazgatásnak. (Derültség.) Azonban száz mértföldnyire megtiltanak egy lakomát. Francziaország fegyvert fogy, forradalom lesz , és két hónap múlva az egész magyar alkotmány át van alakítva másként, és pedig úgy, ahogy előbb el sem kezdék, még róla nem is álmodtak. Tehát az opportunitást oly körülmények idézték elő, melyek az ember előtt tudva nem lehettek. És hogy mennyire téved az opportunitási politika, arra ismét példákat hozok fel : „Szomorú események voltak az 1848-dikiak. A harcz bevégeztetett. A nyugalom helyreállt. Nem volt, ki ő Felsége fegyveres erejének ellen tudott, vagy ellen mert volna állani. Az a kérdés forgott fenn, mi történjék ? — A jog Magyarország irányában azt parancsolta volna, állíttassák helyre a magyar alkotmány , és ha valamelyik része hiányos , vagy ő Felségének nem tetszik, mert más kifogása van ellene , változtassanak meg. — Előállottak az opportunitás emberei, és azt mondták : „Nem, uram! Igaz, hogy jogilag úgy kellene történnie, de a „quid consilii“ parancsolja, hogy alakíts ezen birodalomból egy nagy központosított egységes birodalmat.“ Ő Felsége hallgatott az opportunitás politikusaira. Tíz esztendeig folyt ezen opportunitási politika, minő sikerrel — azt tudjuk ! Számos államadósság és seregeink vitézsége daczára is egy provinczia elvesztése lett az ára. Hiszi-e valaki, hogy azon urak eltalálták az opportunitási politikát? Hiszi-e valaki, hogy az jobb volt, hasznosabb volt mind ő Felségére, mind a birodalomra nézve, mint lett volna a jog politikája? Ő Felsége maga is belátta, sőt mondhatni, érezte, hogy ezen politika, melyet az opportunitás akkori emberei tanácsoltak, nem vezethet czélhoz. Elmondta, hogy ő más útra akar térni, hogy nem akar absolut uralkodni, hanem ad constitutiót. Előálltak ismét az opportunitás emberei; nem azok, de mások (derültség,) de mindenesetre az opportunitás emberei. Uram, a joga azt kívánja, hogy az 1848-as törvényeket állítsd helyre, és azon állapotot, melyet azon törvények megállapítottak, azonban ez nem lesz opportunus; tegyünk másként; vissza mehetünk talán a régire; eltörülhetnék egy részét az 1848-as törvényeknek. Arra csinálták az octoberi diplomát, mely az opportunitás munkája, s némely országoknak talán hasznos is lehetett, de Magyarországra nézve nem volt áldásos . Ez volt második lépése az opportunitásnak. Ő Felsége látta, hogy az octoberi diploma nem elégíti ki népeit. Előállott az opportunitás egy harmadik embere, és megcsinálta a februáriusi pátenst. Azt mondta : Szépen, csendesen elérjük mindazt, mit milliókkal és nem tudom mennyi fegyveres katonával nem tudtunk elérni, a szabadság pajzsa, vagyis inkább a szabadság álarcza alatt. (Zajos helyeslés.) A következmény megmutatta, hogy az opportunitás ezen embere is hibázott. ő Felsége felfüggesztette az opportunitási politika ezen szüleményét is. És most hazánkhoz s átalában népeihez fordul. Ne csodálkozzanak az opportunitás emberei, ha ennyi csalódásaink után egy kissé óvatosak vagyunk minden tartózkodás nélkül reálépni azon politika ösvényére, melyet ők tanácsolnak. Meg tudunk mi alkudni a körülményekkel, és azt hiszem, meg is fogunk alkudni mindenkor, midőn az ország közjava azt kívánja, és úgy megtörténhetik, hogy alkotmányunk felforgatását ne vonja maga után. (Zajos helyeslés.) Előhozzák például őseinket! Áldás hamvaikra! Ők megtartották a hazát! De talán még több része volt hazánk megtartásában annak, hogy a törvényhez ragaszkodtak, mint annak, hogy az opportunitás politikáját űzték. Higgyék el, uraim, ha nagyon könnyen állottak volna az opportunitás politikájára, lehet, hogy az ország most gazdagabb volna, de magyar bizonynyal nem volna. (Zajos helyeslés és taps.) Hivatkoznak különösen Magyarország nagy I. Leopold királyára, és az arany bulla ismert záradékára. Engedjék meg, hogy én is ebből az esetből, melyet ők említettek, vonjak paralellát a mostani viszonyokra. Az arany bulla záradékában, mint tudja a tisztelt ház, az foglaltatott, hogy a törvények és szabadság ellen kiadott rendeletek ellenében ellentállást fejthessen ki minden egyes főúr vagy nemes, vagyis röviden: az ellentállási szabadság. Ezen szabadságot használták is őseink több kevesebb szerencsével nem egy alkalommal, hanem bizony a tapasztalás azt mutatta, hogy valami nagyon hasznos ezen szabadság használata nem volt az országra nézve. I. Leopold alatt bekövetkezett azon catastropha, melyben Magyarország alkotmányos jogai és alkotmányos szabadsága eltöröltettek, vagy legalább felfüggesztettek annyira, hogy a német rend harczias nagymesterét, Ambringen Jánost nevezte ki ő Felsége az akkori uralkodó Magyarország kormányzójává. — Súlyosan szenvedett a nemzet, súlyosan annálinkább, mert azt még vérpadok és üldözések is kisérték. Sikerült végre ő Felségét felvilágosítani a magyar államférfiaknak, kik között igen nagyon jó helyet foglalt el — áldás emlékére — Széchenyi Pál, a kalocsai érsek. Ő Felsége végre meggyőződött, hogy azért, mert egy összeesküvés okot adott a felfüggesztésre, melynek folytán az összeesküvés tagjai bűnhődtek, az egész nemzet alkotmányát felfüggeszteni nem lehet; visszaállította az alkotmányt minden kivétel, minden feltétel nélkül — pedig volt az alkotmánynak akkor egy pontja — a szabad ellentállás joga, mely semmi monarchiában, semmi alkotmányban, semmi jól rendezett államban meg nem állhat. (Helyeslés.) Mondta-e Leopold azt, hogy visszaadom alkotmánytokat, de ezen pontot töröljétek előbb ki; pedig ha ezt mondta volna is, nem igazolná-e a história, legalább a dolog lényegére és érdemére nézve; de ő nem mondta, hanem visszaállította az alkotmányt feltétel nélkül, teljes erejében, és csak hat esztendő múlva töröltetett el azon záradék a nemzet és a fejedelem szabad akaratából. Meghúztam-e, uraim, a paralellát most magam, vagy azt mondjam-e, hogy húzza azt meg mindenki a maga belátása szerint. Hosszas nem akarok e részben lenni. (Felkiáltások. Halljuk.) Önökre bízom megítélni, hogy mikép áll most ehhez képest a dolog. Ha úgy áll-e, mint azok,kik folyton az opportunitáspolitikáját emlegetik, állam gondolják. Én azt hiszem, hogy az opportunitás politikájának az az ereje, mely neki tulajdoníttatik, nem oly túlságos, de mindenesetre olyan, hogy mi azt most követhetni nem fogjuk. Másrészről pedig azt hiszem, hogy ezen egész országgyűlés folyamában lesz elégséges alkalmunk bebizonyítani, hogy az opportunitás politikáját is tudjuk követni, ahol lehet, ahol kell és szabadzajos helyeslés. Nem szólok, tehát, hosszasan a felelős minisztériumról, mint elvről, nem szólok arról, mint oly postulátumról, mely nélkül a kiegyezkedést létesíthetni igen kevés ember hiszi e házban. Örömmel jegyzem meg, hogy még azon férfiak is, kik más tekintetben az opportunitás szempontjából inkbb, mint jogi szempontból tőlünk eltérnek, a felelős minisztériumot , mint alapját a magyar közjognak, jövőre ép oly melegen pártolják, mint mi, és talán nem hibázok, ha azt mondom, hogy e részben e házban szakadás , véleménykülönbség nincs! (Helyeslés.) A mai Máriánkból fél ív melléklet van csatolva.