Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)

1866-05-30 / 4832. szám

áért, mely a hon népének, s igy nekünk is anyagi és szellemi életünk lelkét és testét képe­zik, melyekben születtünk, élünk és halunk, mely politikán innen semmi, — rajta pedig túl sok igazság van, — mely politikának az 1865. december 10-dikére egybehívott országgyűlés folyamában a két, főleg a második felirat sorai­ban élő geniusának mentori vezetéséért üdvöz­letünket és hálánkat küldjük Önhöz, nemes és nagy hazánkfia,­­ látni fogja Ön és hinni fogja mindenki, hogy nem hizelgünk, hanem szavaink Memnon-szobraként csak legbensőbb meggyő­ződésünk sugallatának hamisithatlan viszhangját képezik. „Az arany utánzásán az emberi tudomány bár századok óta kontárkodik , annak előállítását soha meg sem közelitette, s a vegyészek ered­ménye mindig egyéb­kön, mint arany. Ily tulaj­donúak honi törvényeink, s ezen nyugvó nyolcz százados alkotmányunk, melyek elolvasztásában néhány század óta fáradoznak némely boldog­talan alchymisták, megkísértvén , hogy ezt vala­mely silány érczczel vegyítve, arany helyett árul­hassák, — de a kiknek nemcsak roppant ráfordí­tott költségei vesztek a kísérletbe, sőt a siker meghiúsulásával járó nevetség jön elvesztett olajuk és munkájuk bére. „Ezen meghamisithatlan tiszta arany főszek­­rénye jelenleg Önnek márvány keble, kinek hű kezeire bízzuk azt továbbra is. Önre, kire büsz­kék vagyunk, kit a hon népei általános tiszte­letök és bizalmukkal kisérnek, Önre, ki elő­­hangot adott a jogok oltáránál. „Fogadja tehát annyi többek — mondhatni az egész hon osztatlan üdvözlése, tisztelete és bizo­dalma kifejezése után és között a mienket, kik Ön jelenleg lobogó zászlóját követni soha meg nem szünnak.“ Aláírva Szolnok város, Vezseny, T. Földvár, Csépa, Moha, N.-Rév, Várkony és Szajol helysé­gek részéről 527 választó. A székely kivándorlás ügyében. A „Pesti Napló“ 109-ik számában Bánhidy Béla t. hazánkfia az ugyan e lap 97-dik számában megjelent felhívásomat taglalván, mig az ez ügy iránti érdekeltséget velem osztja, addig a kivi­telre nézve néhány megjegyzést tenni szükséges­nek vél. Bánhidy úr nem hiszi, hogy honunk összes egyletei a legnagyobb fáradozás és a nemzet minden áldozatkészége mellett is szerezhessenek elég helyet a letelepítendők számára, továbbá, hogy Magyarország lakatlan térségekkel bővel­kedik, s állítja, hogy gazdag alföldi rónáinknak az aránylag csekély népesedés daczára, egy tal­palatnyi földje sincs használat nélkül, minek folytán a telepítésre veendő földek csakis drága áron szerezhetők meg. Jótékony adakozásokból, hazánk szomorú vagyoni állapotát tekintve, mi eredményt sem remél, s ezen elsorolt indokok kö­vetkeztében azt hiszi, hogy szerencsétlen székely testvéreinken csak a várva várt törvényes nem­zeti kormány segíthet, és­pedig akként, hogy (a nemzet garantiája mellett) vegyen örök haszon­bérbe, nagyobb birtokosainktól, földeket, a gab­­na­ár után szabja meg annak haszonbéri összegét, és hajtsa be azt az adószedéshez hasonló rövid Utón. Bánhidy úr ezen megjegyzései bár (nézetem szerint) sok helyes és gyakorlati eszmét tartal­­maznak, mindazonáltal, a mindkettőnk által egy­aránt óhajtott sikeres és gyors eredmény érdeké­ben szükségesnek és helyesnek vélem általános­ságban tett — a kivitel részleteibe nem bocsát­kozó, és e miatt Bánhidy úr által is félreértett — felhívásomat kissé bővebben megvilágítani. Tagadhatlan az, hogy honunk egyletei jelen szerencsétlen helyzetünkben korántsem foglalnak el oly állást és tevékenységi hatáskört, mint a minő őket jogosan megilletné, az is bizonyos, hogy a nemzet nagyon kevés fiának áll ez idő szerint tehetségében, legjobb akarata mellett is, áldozatokat tehetni, s végre mindennél igazabb, hogy egy jóakaratú nemzeti kormány támogatása nélkül székely testvéreink baján gyökeresen se­gíteni nem áll hatalmunkban, ezen megdöthetlen tételeknek figyelembe vételével intéztem én e felhívást honunk összes egyleteihez, hogy kí­sértsék meg gyűjtések által gyarapitani Bra­lovánszky György hagyományát, a na­gyobb pusztákkal és kevésbé lakott vidékekkel biró megyék egyletei pedig igyekezzenek egy bizonyos földterületet kisajátítani, de e mellett perczig sem képzelhettem azt, hogy e műtétes már magában elégséges leend az említett baj sikeres és gyökeres orvoslására; azért is kíván­tam az ekként bejövendő pénz- és földadományo­kat az országos gazdasági egylet gondnoksága alá helyezni, leginkább lévén hivatva — nézetem szerint — ezen testület egy ily közgazdászai mű­tét kivitelére, de — természetesen — csak egy nemzeti kormány támogatása mellett. A kivitel részleteihez felhívásomban hozzá­szólni nem akartam, ezúttal azonban megkísér­tem e tárgybani igénytelen nézetemet röviden előadni. 1- e1. Én a Bánhidy úr által ajánlott, a nem­zet garantiáját örök időre igénybe vevő, s né­zetem szerint több rendbeli hátránynyal bíró örök haszonbérlet helyett e czélra üdvösebbnek vélném egy, a kormány által kieszközlendő, s a nemzet által garantirozandó törlesztő kölcsönt. 2- 11. A telepítési ténynek kivitelét az Orsz. Gazd. Egyletre bíznám. 3- ot. Az egyletek által jelenleg beszedendő jótékony adakozások lehetővé tennék egy­részt a létező bajok azonnali enyhítését, míg más­részt minél többre rúgna az, annál kevesebb törlesz­tési összegnek felvétele szükségeltetnék, s annál előbb és csekélyebb erővel válhatnának székely testvéreink hazánk önnálló és szabad polgáraivá. SZENTIMREI ELEK: Vidéki tudósítások. Fegyvernek, máj. 26. P.-Fegyverneken máj. 24-ikén reggel oly fa­gyás volt, hogy az egész szöllő, gyümölcs, ku­­koricza- és dohány-palánta elfagyott, a dohány­palánta meleg ágyakban lévén, nem számítottak a dohánytermesztők már fagyásra, takaratlan hagy­ták azt, s elkeseredve látták, hogy minden fárad­ságok semmivé lett. Hogy ápolás által helyre jön-e még a megfagyott palánta ? — a jövő titka, mindenesetre a kiültetés késik, a palánta hiánya miatt sokkal kevesebb tér lesz már beültethető dohánynyal, mint tervben volt, pedig az itteni gaz­dáknak a­z­ évben jövedelmi forrásuk főreménye a dohánytermelésben összpontosult, mert kör­nyékünkön oly szerencsétlen helyzetben va­gyunk, hogy egész ápril és május havában esenye nem volt, őszi és tavaszi vetéseink részint a szá­razság, részint a folytonos hideg szelek követ­keztében annyira meg vannak rongálva, hogy igen sok helyen lekaszálták takarmánynak, s a­mi még fennáll, igen kevés remény van kifejlő­désükhöz. Kaszállóink, legelőink kopárak, úgy hogy marháinkat kénytelenek vagyunk takar­mányon tartani. Mi, kik a nagyon emlékezetes 1863-ks aszály által talán leginkább voltunk sújtva, méltán ag­gódhatunk, mert aligha nagyobb ínségnek nem nézünk jelenleg elébe, — bár a jó Isten meg­hallgatná e munkás nép naponkénti könyörgé­sét, s csodálatoskép eltávoztatná méltó aggodal­mait. U­t ó i­r­a­t. Épen midőn szomorú tudósításo­mat bevégzem , megeredt az áldást­ hozó eső, mely után már hetek óta sóvárog e környék. Szarvas, máj. 26. Tegnapelőtt reggel arra ébredünk fel, hogy szép reményeinket megsemmisité egy ép oly váratlan, mint a nyár elején szokatlan erős fa­gyás. A szöllök, kukoricza vetések, gyümölcs és kerti vetemények nagy része megsemmisittetett! — Az egész hó száraz és hűvös volt, a gyönyö­rűen mutatkozó búzák, tavaszi vetések megcsi­­gázva, leszáradva, sok helyen, különösen a tele­­kes és szikes helyeken, már bevégeztük az ara­tást, a kevésbé heves és kötetlenebb helyeken azonban még segíthetne egy meleg esős hát, de a tegnapi és mai borulás is elvonulván felettünk, a­nélkül, hogy a szomjú­föld egy kis nedvet ka­pott volna, keserves kilátásaink vannak az 1863-ik év ismétlődéséhez, a mi helyre pótolhatla­­nul sújtaná a már­is végpusztulás küszöbén álló gazdákat. - - Szénánk is kevés; legelőink már semmi tápot sem nyújtanak az éhezni kezdő jó­szágnak, szóval: borzadva gondolunk azon lehe­tőségre, ha e hóban egy jó esőt nem kapunk. A magas pénzügyigazgatóság nem is késik eszünkbe juttatni a keserves emlékű 186- at , ugyanis a napokban érkezett a város tanácshoz egy utasítás, hogy a mintegy hetedfélszáz o. é.­fz bélyegilletéki büntetés - pénzt az illetőktől be­szedje, miután elmulasztották kellő bélyeggel ellátni azon nyugtákat, melyeket az akkori in­­ségügyi bizottmánynak adtak — hogy ez iga­zolhassa magát — a jutányosabb árakért em­beriségi tekintetekből nyújtott termesztmények árának felvételéről!! Hibáztatnunk kell a városi tanácsot, hogy a hozzá folyamodó büntetendőket azon száraz utasítással bocsátja el — miként értesülök — miszerint itt nincs mást mit tenni, mint fizetni. (?) Nézetem szerint az elöljáróság teendője lenne: ezen ügyben a m. pénzügyigaz­gatósághoz folyamodni, ezen méltánytalan szigor megszüntetéséért. 1. 1. Tata, máj. 26. Vidékünket a fagy, a gabnafélék kivételével, teljesen tönkre tette. Nincs egyetlen egy szőllő-tő ép hajtással, egytől egyig minden he­gyen elfagyott minden vessző a töké­s, pedig rit­ka termékenységü év lett volna, annyi szöllő mutatkozott. A sok szilva, alma, körte, sárga és őszi ba­­rac­k, mandula, dió, ribiszke, egres, szeder, mind oda van. A diófák levelei mind megbarnul­­vak és szárazak. A szilvafák legsajátságosabb kinézésűek, mintha élőfélben levő sem volna rajtuk szilva helyett. A cseresnye és megygy ösz­­szetöpörödve barnállik a fákon. A dió megfeke­tedve, a mandula és baraczk megránczosodva készül lehullani helyéről. Különös, szomorító lát­­vány piros pünkösd napján! A szöllő­sorok olyanok, mintha perzselő láng húzódott volna végig rajtuk. A virágzásnak indult r­o­z­s is tetemesen szen­vedett. A kukoricza, krumpli, bab, paradicsom és egyéb kerti veteménynek szintén mind vége van. A szőlős­gazdák szölleiket most bab és kukori­­csával vetik be. Iparkodnak, a­mint lehet, némi kárpótlást szerezni a szörnyű károkért. Ha nem is az 1863-diki ínség, ha nem is éhha­lál, de igen igen nyomasztó helyzet vár különösen a napszámból élő köznépre vidékünkön. Áldozó csütörtöktől kezdve, azaz május 10-től 24-ig tartott vidékünkön ez éjszaki hideg, fagy­­laló szél, tehát 14 napig, még ha fagy nem lett volna is, a hideg szél is eléggé megsanyart min­den tenyészetet. Pünkösd első napjára zéruson alól 3° hideg volt nálunk, 23 kán virr­adóra 4—5° közt R. szerint: Ily hideg, tél közepén is ritkán van mindig. Ma enyhe déli szél erőt hozott r. 1. N. K i k i n d a, máj. 27. Tisztelt szerkesztőség! Becses lapjának tegnapi számában közzé tett felhívása folytán aggodalomteli kebellel értesí­tem, miszerint a f.­hó­­ki fagy ezen környé­ken is iszonyú pusztítást tett. Kukoricza, bab, burgonya, mindennemű gyümölcs, dohánypalánta, mind — a gazdának majdnem egész évi fárado­zása —­ tönkre van téve. A kukoric­áról ugyan azt hiszik, hogy kiheveri, a­mi az itteni körülmé­nyek közt vajmi kívánatos volna, mert némely községeinkben máris az „ínséggel“ küzdenek, azért a katonai executió, habár egy batkát sem képes behajtani, javában foly. Az aprópénz hiány nálunk is mutatkozik, a­mi az árukban amúgy is felszökkent élelmi csik­keket még inkább drágítja. Akad oly szemtelen is, ki egy forint után 20 krt kíván elváltás díja fejében. De hála Istennek, ennyi ínség és hadi lárma közt még örvendetesről is értesíthetem. Ugyanis szerb dalárda és polgári casino van nálunk ala­kulóban, s a­mennyire ismerem a kezdeménye­zőket , siker fogja fáradozásukat koronázni. — Valóban, elismerést érdemelnek oly férfiak, kik nem sajnálva fáradságot, kellemetlenséget, néha visszautasítást is, ernyedetlen buzgalommal ki­tűzött czélokat elérni törekszenek.­­ Kétsze­resen dicséretes pedig oly helyt, hol annyi fásult­ság mutatkozik minden szellemi társulás iránt, mint itt. Szeged, máj. 27. Elemi súlyos csapás érte Szeged vidékét 1866. május hó 24-én. E hó kezdetén az idő meghüvesült és hideggé vált; mindenki elővette ismét téli öltönyét, a gyengébb idegzetűek be is sűtötték szobáikat. Szorongó aggodalommal teli szívvel fogadta a gazda az est beálltát, tűnődve azon, vájjon az éji időszak nem hoz-e valami váratlan eseményt, az éj jobbadán borult volt, nem történt semmi, a kedély, remény és aggály változó hullámzásai közt folyt le az egyik nap a másik után, míg e hó 24-dik napjára felvirradtunk. Már korán reg­gel hírét halla az ember, hogy dér, fagy volt az éjjel. Nemcsak a város alatti kertekben, hanem Szeged város nagy kiterjedésű határában is min­denütt elfagyott a szőlő. Szeged lakosai a szőlő gyönyörű hajtásaiban és dúsan mutatkozó fürtéi­ben gazdag szüretet láttak, a szép remény vég­kép megsemmisült, a gazdag szüretből igen igen sovány szüret lesz, ha lesz, nagy és felszámít­­hatlan a kár, elfagytak a fák gyümölcsei, nem lesz cseresznye, megy, baraczk, elfagyott a ku­koricás, bab, krumpli, mennyi kár van a veté­sekben, búzában, rozsban, reperében, még most megmondani nem lehet, hanem hogy ezekben is elég kár van, az bizonyos. A mostani háborús időben kétszeresen súlyos a csapás, adó­elenge­dés iránt lesz folyamodás elég! Egy éj hideg fagya meghozta sok ezer embernek a nyomorú­ságot és az ínséges évet, ily időben kívánatos, hogy a háborúra szükséges mindenféle beszer­zés, szállítmány, most már a leglelkiismeretesebb módon eszközöltessenek, a nagyobbszerű üzlet­féle nyereményeknek határ szabassék (mert va­lóban nincs boszantóbb dolog, mint a kérész nyerészkedők fenhéjjázásait közönyösen nézni.) K.-K.-L a ez h­áz­a, máj. 26. Folyó év május 23-dikán este már csaknem mindenki aggódott, mert a szél egészen megál­lott.­­ Május 24-dikén reggel 5 órakor már a fagyponton alul 3°-nyi hideg volt. Talán soha sem vártak biztosabb reménynyel gazdag gyü­mölcs- és szöllőtermést, mint ez év tavaszkezde­tén, régen nem volt oly elcsüggedés, kifakadás a mostoha sors ellen, mint most.­­ A fagy lefor­rázott minden tőkét, levelei mintha megégtek volna, úgy borultak rá. Dió, baraczk, szilva, megygy, az utolsó szemig elfagyott, sőt az or­szágúton levő akáczfák leveleit és virágait is erősen megsodorta. A rozstáblákban is végetlen kárt tett e hallatlan fagy, úgy hogy azt is csak tizedelve fogjuk majd aratni. A kukoricza és kr­umpli szintén a földig megfagytak , remélik azonban, hogy legalább e két vetemény újra ki­hajt, habár oly gazdagon fizetni nem fog. A köz­nép igen jó tápláló eledele, a bab, tökéletesen megsemmisült, most kezdik újra vetegetni. Ugyanezen sors érte a rácakevei, peregi, apaji, kunszentmiklósi, tassi, dömsödi, szalkszentmár­­toni, dunavecsei, apostagi stb. határokat is.­­ Volt 1836 ban is fagy, de hogy az ily nagymérvű és kártékony hatású volt , nem lehet állítani. A levertség és az aggodalom a legmagasb fokra hágott. A szegény nép mindenütt kétségbeeset­ten nézi a letarolt földet, s a most omló esővel vegyülnek össze keserű könnyeink. Reméljük, hogy a magas kormány ki fogja reánk terjesz­teni atyáskodó gondjait, mert a nélkül irtóztató szükségnek nézhetünk eb­be. Isten­­ óvjad ily csapástól magyar hazánkat . Ö­r­k­é­n­y , május 24-én. Május hó 24-kének hajnala örökösen tartó gyászos emlékezetű hajnalként lett feljegyezve Örkény község lakosainak évkönyvébe. — Igen, mert a legvérmesebb remények dugába dőltek. A gazda, ki még tegnap örömittasan nézett eléje a kedvező termést ígérő jövőnek, ma mint az árva, kinek szüleit elragadá a halál, könnyes szemekkel, összetett kezekkel csaknem kétségbe esve néz súlyos jövője elé. Más, ha beköszöntött, első napja, és az ezt kö­vetett többi napok inkább ősziesek, mint tava­sziak voltak. A folytonos hideg szelek, néha-néha a lanyházó havaseső, mint megannyi előjelekül mutatkoztak, hogy az úz ostorozó jobbját népére ereszti, és íme: az előhirnökök a részt meghoz­ták, mert a május 24-ki fagyos dér haragoszöld szinü szőlőinket, melyek dús terméssel biztattak, teljesen megsemmisítő, annyira, hogy a 150 hold szőlőskertünkben nincsen egyetlen egy tőke sem, mely termést ígérne. A burgonya, bab, kukoricza s egyéb tavaszi veteményeink ellankadva, meg­száradva átalában megsemmisültek. Gabnáink­­nak mindazon része, mely most virágzott, ter­mést nem hozand és igy a mi sorsunk annyira elviselhetetlen kezd lenni, hogy épen nem csoda, midőn szemeinkből a fájás könyei hullanak! Oh *— mert a 1862-ik évi keleti marhavész 600 db lábas jószágot ragadt el e községből! — Azon idő óta e homokos talajú föld egyben vagy más­ban mindig terméketlen volt, a folytonos száraz­ság végett, most ez utóbbi csapást beszámítva, önfenntartásunk lehetetlenségével szemben meg­fogyva anyagi erőnkben, kitartásra a legnagyobb erőfeszítés kell. A kár, melyet a 24 ki fagy okozott, kiszámít­hattam . Vajha az illető kormányközegek a a harezias politika zajában is meghallanák a fájdalomszülte felkiáltást, s széttekintve a csapás­­sújtotta vidékeken, odahatni iparkodnának, hogy a tömérdek adófizetés terhe alól addig, míg a föld nem terem, felmentetnénk. Mint halljuk, a szomszéd községek, de úgy az itteni érdemes elöljáróság is már hivatalosan felterjeszték e nem várt , nem remélt szerencsét­lenséget s adó alóli felmentésért folyamodtak. — Ezen cselekvés szükséges volt, és hogy méltá­nyolva legyen, igen óhajtandó. Csatár Zsigmond. Az itten felhozottak szomorú ugyan, de telje­­sen,igazak, bizonyítjuk. Örkény, május 25. 1863. S­zaj­er Antal, biró. G­o­n­g­o­l­y Mihály, esküdt. P­e­t­h­e­s Samu, jegyző. Kun-Sz.- Miklós, máj. 26. A több napokon keresztül tartott hideg síél végre május 23-án este megállapodván, az ég kitisztult s a holdvilág szépen ragyogott. Már ekkor sejtette mindenki a szüretet, mely reggel­re csakugyan befejeztetett — és sokan álmatla­nul nyugtalankodva­­ riasztották keresztül az éjszakát. Évtizedek óta nem mutatkozott ily gazdag szöllőtermés, mint az idei. A­kinek 50—60 akó bora szokott teremteni közönséges években, most 200 akó körül alaposan remélhetett. Egy tökén 10—20—30—40 fürt szöllöt meg lehetett olvasni;­­ mindezen gazdag termést egy kegyet­­le­n és tökéletesen megsemmisítette. Az egész határban egy akó borra sem számít­hatunk , s télire egy fej szöllöt nem tehetünk el. Hogy a bor­szükségletet honnét lehet előterem­teni — nem a mulatozók számára, hanem csak annyit, a­mennyi egészségi szempontból megkí­­vántathatik: ezt nem tudjuk elgondolni, mert e csapás nemcsak minket, nemcsak környékünket, hanem, a­mint sejtjük, az egész Magyarországot érte. De nemcsak a szöllő, hanem oda van a gyü­mölcs is, szilva, cseresnye mind lefagytak. En­nek áldozata lett a kukoricza, bab, burgonya és sok kerti vetemény. Félünk, hogy az épen virág­zásban álló rozsban is tetemes kárt tehetett, de e részben csak később tudhatjuk meg az ered­ményt. E száraz évek cyclusában értünk már késői fagyokat máskor is , de ezek csak pásztásan jár­va, megkíméltek nagy helyeket. Most azonban nem kerülhette ki a pusztítást sem a völgy, sem a hegy — össze van rombolva minden. Meglehet, most adta ki legnagyobb mérgét, s jövőre már hanyatlóra fordulván, a jobb évek cyclusa követ­­kezhetik , de még e hit sem vigasztalhatja meg a kesergő földbirtokost. Csak az együtt tanácskozó honatyákra gondo­lunk kétségbeesésünkben , s folyvást hiszszük, hogy sikerül talán végre egyetértést eszközölni a király és nemzet között. Ha valahára urává lehetne e nemzet alkotmányos jogainak, s törvé­nyes uton szabhatnánk meg a terheket, úgy ta­lán felüdülhetne még e nemzet, mely a mostani adóteher miatt — kivált ily csapások után — a kétségbeesés szélén áll. Nem csinálunk magunknak jó napokat, nem szórakozást — mi csak dolgozunk, mint a nap­számos — örökkön az állam számára, s íme, még­sem bírunk eleget tenni, s a teher alatt össze kell roskadnunk ! Pécs, máj. 25. A „P. N.“ május 23-iki számában egy, váro­sunkban kelt, Sch. J. betűkkel aláírt levelet ol­vastam és hamarjában nem tudtam, hogy mi fe­lett csodálkozzam inkább, azon lovagiatlanság felett-e, melylyel Sch. J. a „pécsi dalárdá“ról szóló közleményeimet („P. N.“ máj. 12.) me­n­­talis reservatio mellett egészen alaptala­noknak­ bélyegzi, vagy azon merészség felett, melylyel Sch. J. az ily természetű sóit disant czáfolat számára nyilvános lapban helyet kér. Közleményeim keltük napján egészen pontosak voltak, s több oldalról hallottam, hogy azokban a „pécsi dalárdá“nak kíméletesen raj­zolt hű képe volt adva. Avagy nem igaz-e, hogy a „pécsi dalárda“ k­ö­zgyűlé­si­l­eg leszavaz­ta­­. Bánffay Simon urnak azon kikötését, hogy a választmányba pártoló tagok is válasz­tassanak ? Nem igaz-e, hogy erre Bánffay — ké­sőbb­­. S­­­o­k­­ János úr visszautasította az el­nökséget? „Most házalhatunk elnökért!“ mondta a „pécsi dalárda“ egy közbizalom tagja e sorok írójának. Ezek tények; e tényeket írtam én le a „P. Napló“nak, s adataimat Sch. J. ur csak a publicistikai illem megsértésével nyilváníthatja „egészen alaptalanoknak.“ — Néhány nap múlva a „pécsi dalárda“ elfogadta a fentebb érintett kikötést, és Bánffay úr az elnökséget. A mentális reservatió tehát abban áll, hogy Seb. J. ur az első közgyűlést elhallgatja, és erről írt adataimat egy második közgyűlés ellenkező té­­nyeiből akarj­a megc­áfolni. Különben a közóhaj irányában még mindig keveset tett a „p. dalárda.“ Mert először ezután is ugyanazon, a magyar nyelvben és dalban já­ratlan karmester fogja vezényelni a magyar da­lokat. Sch. J. úr azt mondja, hogy „az egyletben eddig­ nem találkozott oly magyar egyén, ki a kellő tudomány és tehetség birtokában vállalkozott volna e tisztségre.“ Én pedig azt tudom — és e tu­datomat csak ellenkező meggyőződés után adom fel , hogy voltak és vannak az egyletben ír magyar zenészek, kik legalább is oly jó karmesterek (főleg a magyar dalokra nézve), mint a np. dalárda“ jelenlegi karmes­tere, de a­kik természetesen nem vállalkozhat­nak, mielőtt megválasztatnak. A „pécsi dalárda“ által előadott magyar dalok számával nem lehet e dalok előadási gyarlóságait megkedveltetni, sőt ellenkezőleg, a dalárda eddigi tollaival (da­lait értem) régen lebukik, ha az általa rendezett tánczmulatságok daedalusi szárnyaival nem tart­ja vala fel magát a magasban. Adassák meg a magyar dalnak, a­mi a magyar dalé! De másod­szor nagyon kétes értékű engedmény a közvéle­mény irányában, ha a választmányban lehetnek pártoló tagok, de ezeket a működő tagok vá­lasztják. Miután Sch. J. úr már neveket is kö­zölt, nem akarok e választásról érdemlegesen szólni. Nem termékenyebb dolog leendett-e a pártoló választmányi tagok megválasztását a pár­toló tagokra bízni ? Adassék meg a pártoló ta­goknak is, a­mi a pártoló tagoké! A­mi már azt illeti, hogy én és elvtársaim lépjünk be, aztán mi kormányozhatjuk az egy­letet,­­ azt felelem, hogy némelyikünknek nincs arra való hangja, mások meg nem akarnak ma­gyar dalt tanulni attól, ki magyarul sem tud, ismét másoknak egyéb panaszaik vannak. S. A „P. Napló“ távsürgtényei Frankfurt, május 29. A szövetség­­gyűlés mai ülésében az itteni angol, fran­­czia és orosz követek szinte egyhangúlag szóló jegyzékeinek előterjesztése után el­határoztatott : ezen jegyzékeket a szövet­ségi kormányoknak haladék nélkül tudo­másukra juttatni. — Erre a conferentia­­ügyi és Limburg-ügyi bizottmányok let­tek megválasztva. Berlin, május 29. A „Pays“ által említett compensation­­is kérdés itten kö­vetkező értelmezésre talál : Velenczéért Bosnia egy része és Herczegovina fogná a kárpótlási tárgyat képezni; — az Elbe herczegségbeni részért a rajnai tarto­mányból fogna Ausztria egy darabot kap­ni ; — Limburg helyett Schleswig német része lépne a szövetségbe, a Németal­föld pedig kártérítést nyújtana Limburg­­nak eddigi szövetségi teljesítményéért. Hannovers, május 29. A követek kamarájában Bennigsen a következő in­dítványt terjeszti elő : Hannoverának kö­­telességében­ áll, a német parlament sietős egy behívására működni, annak nem sza­bad — Poroszország vagy Ausztria mel­letti idő előtti pártfoglalás által a harczi veszélyt öregbíteni. A jelenlegi hannove­­rai minisztérium képtelen az ország poli­tikai érdekeinek és a nemzeti feladatnak megfelelni. ■K fi I ö n f ó+é k. Pest, május 29. — A budai kir. várpalotában újabb rendelet folytán császárné és királyné ő Felsége részére még kilencz szoba rendeztetik be, melynek —a hir szerint — június 9 -éig el kell készülnie.­­ Pesten egy gőzhajózási társulat alakult, mely feladatául tűzte ki a Balatonon gyors és pontos közlekedést, valamint áruszállítást eszkö­zölni. A társaság már beadta folyamodvá­nyát, s így a felsőbb elhatározástól függ ezen vállalat mielőbbi foganatosítása.­­ A „Wiener Zig“ hivatalos részében egy május 26-kén kelt „törvényt“ közöl, mely a 12 millió forintra menő tíz krajczáros váltópénz-pa­pírok kiadását illeti. Az 1860. november 17-kén kiadott rendeletre hivatkozik, mely az ily jegyek kiadására vonatkozik, továbbá az 1863. novem­ber 17-ei rendeletre, mely ezen jegyek kiadását 4 millió forintnyira szorítja. Most az összeg ismét 12 milllió forintnyi értékűre emeltetik. Hogy ez összeget a kiadandó jegyek mennyisége meg ne haladja, arra az államadósságokat ellenőrző bi­zottság fog felügyelni. VA Heller Z által tervezett nyerster­­mény-társulat alapszabályai a helytartóság által helyben hagyatván,azok kézbesítés végett a vá­rosi tanácshoz küldettek. V Az üllői úton levő laktanya nagyobbszerű kórházzá alakíttatott. Eddigelé 1500 betegre van itt hely. • V Az I. magyar általános biztosító társulat holnap tartja közgyűlését. V Beküldetett hozzánk. „Üdvhangok“ al­kalmi vers K­o­r­n­i­s Miklós gr. és V­é­c­s­e­y Mária egybekelésökre, irta Szepessy Imre. — Magyar Tudom. Akadémia. An. m. magyar királyi helytartótanács által, az ennek kezelése alá bocsátott Fekésházy-alapitvány­­ból, a m. tud. akadémia javaslata alapján, min­den ötödik évben, legközelebb 1867-ik esztendő folytán ötszáz forintnyi jutalom fog kiadatni egy nem-magyarok számára, a ha­zában divatozó bármely nyelven (a magya­ron kivül) irt, a magyar nyelv és iro­dalom megismertetésére ren­delte nyomtatásban megjelent t­a­n. k a­z­­­­vagy olvasókönyvnek, mire a hazai írók ismételve figyelmesekké tétetnek. Kelt a m. t. akadémia 1866. máj. 28-án tartott összes üléséből. Arany János, titoknok. — Kérelem. „Szün-órák“ra czimü mun­kám nyomatása vége felé közelegvén, a mű a kiszabott határidőnél jóval előbb, még junius első napjaiban megjelenvén, tisztelettel felké­rem gyűjtőimet, hogy előfizetési íveiket hoz­zám , a „Hortobágy“ szerkesztőségéhez czí­­mezve, minél előbb beküldeni szíveskedjenek. Ez alkalommal egyszersmind újból tudatom a t. közönséggel, hogy művem tiszta jövedelmének fele részét az írói segélyegylet alaptőkéjének gyarapítására fordítandó­­. — Debreczen, május végén 1866. S­z­a­n­a Tamás. — Erdélyi Ferencz gödöllői reform, lelkész meghatározván, helyébbe Gönczy Benő, a szép te­hetségű szónok, s a volt lelkész eddigi segéde, választatott meg.­­ A fehérmegyei gazdasági egyesület részé­ről felkérettünk közzé tenni, miszerint a f. hó 21-ikére kitűzött igazgató választmányi gyűlésé­nek megtartása f. évi junius 11-ikére a reggeli 9 órára lett által téve. — Pest város t. főorvosa f. é. ápril havisebészeti és egészségügyi je­lentéséből a következőket közöljük. Az időjárási viszonyok rendesek valának, a léghévmérsék legnagyobb -1-18.s, leg­alacsonyabb -1­ 5.13 Reaum., eső 11 napon esett, mennyisége 23.3 pár. von. rúgott; a kútvizek hévm. -­-90.6 R. volt. A közegészség állapota kevésbé jó, mint mártiusban, miután a kanyaró, mint járvány terjedt, s nemcsak gyermekeken, hanem felnőtteken is nem ritkán mutatkozott, de lefolyása közönségesen rendes és könnyű volt; — aránylag szaporodtak a légzésszervek lobos bántalmai, nevezetesen a tüdőlábok, de nagy számmal a tüdőgümökór, és ebben a halá­lozás is felette nagy volt. A kimutatott 4315 betegesedési eset közt 2590 járólag, 1725 a kórházakban fekvőleg gyógykezeltetett, és p. 1362 a sz. Rókus-, 71 a szegény gyermek-, 30 az izraelita-, 27 a keres­­ked. kórházban stb., ezekben a gyógyulási arány 53.87, a halálozási 7.11%-ra rúgott. Egy-egy ezer beteg közt átalában szenvedett: 32 tüdőlábban, 80 tüdőgümőben, 2 vörhenyben, 28 kanyaróban, 21 hagy­mázban, 10 váltólázban stb. A halálozás kisebb mint a múlt hó­ban, öszv. halt 688, és p. 368 fi és 320 nőnemű. Életidőre nézve volt: 0—1 évesig 235,1— 10 é. 140, 10—20 é. 26, 20-30 é. 69, 30—40 é. 57, 40—50 é. 59, 50-60 é. 44,60—80 é. 50, 80 éven felül 8. A halál indokát tekintve volt: 39 halva­szülött, 34 vele­szülött — és 14 agg gyöngeség­­ben,2 himlőben,22 vörhenyben, 19 kanyaróban,20 hagymázban, 1 vérhasban, 44 tüdőlokban, 130 tüdőgümőben, 72 rángásokban, 20 büdösben, 3 öngyilkos stb.

Next