Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)
1866-05-30 / 4832. szám
áért, mely a hon népének, s igy nekünk is anyagi és szellemi életünk lelkét és testét képezik, melyekben születtünk, élünk és halunk, mely politikán innen semmi, — rajta pedig túl sok igazság van, — mely politikának az 1865. december 10-dikére egybehívott országgyűlés folyamában a két, főleg a második felirat soraiban élő geniusának mentori vezetéséért üdvözletünket és hálánkat küldjük Önhöz, nemes és nagy hazánkfia, látni fogja Ön és hinni fogja mindenki, hogy nem hizelgünk, hanem szavaink Memnon-szobraként csak legbensőbb meggyőződésünk sugallatának hamisithatlan viszhangját képezik. „Az arany utánzásán az emberi tudomány bár századok óta kontárkodik , annak előállítását soha meg sem közelitette, s a vegyészek eredménye mindig egyébkön, mint arany. Ily tulajdonúak honi törvényeink, s ezen nyugvó nyolcz százados alkotmányunk, melyek elolvasztásában néhány század óta fáradoznak némely boldogtalan alchymisták, megkísértvén , hogy ezt valamely silány érczczel vegyítve, arany helyett árulhassák, — de a kiknek nemcsak roppant ráfordított költségei vesztek a kísérletbe, sőt a siker meghiúsulásával járó nevetség jön elvesztett olajuk és munkájuk bére. „Ezen meghamisithatlan tiszta arany főszekrénye jelenleg Önnek márvány keble, kinek hű kezeire bízzuk azt továbbra is. Önre, kire büszkék vagyunk, kit a hon népei általános tiszteletök és bizalmukkal kisérnek, Önre, ki előhangot adott a jogok oltáránál. „Fogadja tehát annyi többek — mondhatni az egész hon osztatlan üdvözlése, tisztelete és bizodalma kifejezése után és között a mienket, kik Ön jelenleg lobogó zászlóját követni soha meg nem szünnak.“ Aláírva Szolnok város, Vezseny, T. Földvár, Csépa, Moha, N.-Rév, Várkony és Szajol helységek részéről 527 választó. A székely kivándorlás ügyében. A „Pesti Napló“ 109-ik számában Bánhidy Béla t. hazánkfia az ugyan e lap 97-dik számában megjelent felhívásomat taglalván, mig az ez ügy iránti érdekeltséget velem osztja, addig a kivitelre nézve néhány megjegyzést tenni szükségesnek vél. Bánhidy úr nem hiszi, hogy honunk összes egyletei a legnagyobb fáradozás és a nemzet minden áldozatkészége mellett is szerezhessenek elég helyet a letelepítendők számára, továbbá, hogy Magyarország lakatlan térségekkel bővelkedik, s állítja, hogy gazdag alföldi rónáinknak az aránylag csekély népesedés daczára, egy talpalatnyi földje sincs használat nélkül, minek folytán a telepítésre veendő földek csakis drága áron szerezhetők meg. Jótékony adakozásokból, hazánk szomorú vagyoni állapotát tekintve, mi eredményt sem remél, s ezen elsorolt indokok következtében azt hiszi, hogy szerencsétlen székely testvéreinken csak a várva várt törvényes nemzeti kormány segíthet, éspedig akként, hogy (a nemzet garantiája mellett) vegyen örök haszonbérbe, nagyobb birtokosainktól, földeket, a gabnaár után szabja meg annak haszonbéri összegét, és hajtsa be azt az adószedéshez hasonló rövid Utón. Bánhidy úr ezen megjegyzései bár (nézetem szerint) sok helyes és gyakorlati eszmét tartalmaznak, mindazonáltal, a mindkettőnk által egyaránt óhajtott sikeres és gyors eredmény érdekében szükségesnek és helyesnek vélem általánosságban tett — a kivitel részleteibe nem bocsátkozó, és e miatt Bánhidy úr által is félreértett — felhívásomat kissé bővebben megvilágítani. Tagadhatlan az, hogy honunk egyletei jelen szerencsétlen helyzetünkben korántsem foglalnak el oly állást és tevékenységi hatáskört, mint a minő őket jogosan megilletné, az is bizonyos, hogy a nemzet nagyon kevés fiának áll ez idő szerint tehetségében, legjobb akarata mellett is, áldozatokat tehetni, s végre mindennél igazabb, hogy egy jóakaratú nemzeti kormány támogatása nélkül székely testvéreink baján gyökeresen segíteni nem áll hatalmunkban, ezen megdöthetlen tételeknek figyelembe vételével intéztem én e felhívást honunk összes egyleteihez, hogy kísértsék meg gyűjtések által gyarapitani Bralovánszky György hagyományát, a nagyobb pusztákkal és kevésbé lakott vidékekkel biró megyék egyletei pedig igyekezzenek egy bizonyos földterületet kisajátítani, de e mellett perczig sem képzelhettem azt, hogy e műtétes már magában elégséges leend az említett baj sikeres és gyökeres orvoslására; azért is kívántam az ekként bejövendő pénz- és földadományokat az országos gazdasági egylet gondnoksága alá helyezni, leginkább lévén hivatva — nézetem szerint — ezen testület egy ily közgazdászai műtét kivitelére, de — természetesen — csak egy nemzeti kormány támogatása mellett. A kivitel részleteihez felhívásomban hozzászólni nem akartam, ezúttal azonban megkísértem e tárgybani igénytelen nézetemet röviden előadni. 1- e1. Én a Bánhidy úr által ajánlott, a nemzet garantiáját örök időre igénybe vevő, s nézetem szerint több rendbeli hátránynyal bíró örök haszonbérlet helyett e czélra üdvösebbnek vélném egy, a kormány által kieszközlendő, s a nemzet által garantirozandó törlesztő kölcsönt. 2- 11. A telepítési ténynek kivitelét az Orsz. Gazd. Egyletre bíznám. 3- ot. Az egyletek által jelenleg beszedendő jótékony adakozások lehetővé tennék egyrészt a létező bajok azonnali enyhítését, míg másrészt minél többre rúgna az, annál kevesebb törlesztési összegnek felvétele szükségeltetnék, s annál előbb és csekélyebb erővel válhatnának székely testvéreink hazánk önnálló és szabad polgáraivá. SZENTIMREI ELEK: Vidéki tudósítások. Fegyvernek, máj. 26. P.-Fegyverneken máj. 24-ikén reggel oly fagyás volt, hogy az egész szöllő, gyümölcs, kukoricza- és dohány-palánta elfagyott, a dohánypalánta meleg ágyakban lévén, nem számítottak a dohánytermesztők már fagyásra, takaratlan hagyták azt, s elkeseredve látták, hogy minden fáradságok semmivé lett. Hogy ápolás által helyre jön-e még a megfagyott palánta ? — a jövő titka, mindenesetre a kiültetés késik, a palánta hiánya miatt sokkal kevesebb tér lesz már beültethető dohánynyal, mint tervben volt, pedig az itteni gazdáknak az évben jövedelmi forrásuk főreménye a dohánytermelésben összpontosult, mert környékünkön oly szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy egész ápril és május havában esenye nem volt, őszi és tavaszi vetéseink részint a szárazság, részint a folytonos hideg szelek következtében annyira meg vannak rongálva, hogy igen sok helyen lekaszálták takarmánynak, s ami még fennáll, igen kevés remény van kifejlődésükhöz. Kaszállóink, legelőink kopárak, úgy hogy marháinkat kénytelenek vagyunk takarmányon tartani. Mi, kik a nagyon emlékezetes 1863-ks aszály által talán leginkább voltunk sújtva, méltán aggódhatunk, mert aligha nagyobb ínségnek nem nézünk jelenleg elébe, — bár a jó Isten meghallgatná e munkás nép naponkénti könyörgését, s csodálatoskép eltávoztatná méltó aggodalmait. Ut ó irat. Épen midőn szomorú tudósításomat bevégzem , megeredt az áldást hozó eső, mely után már hetek óta sóvárog e környék. Szarvas, máj. 26. Tegnapelőtt reggel arra ébredünk fel, hogy szép reményeinket megsemmisité egy ép oly váratlan, mint a nyár elején szokatlan erős fagyás. A szöllök, kukoricza vetések, gyümölcs és kerti vetemények nagy része megsemmisittetett! — Az egész hó száraz és hűvös volt, a gyönyörűen mutatkozó búzák, tavaszi vetések megcsigázva, leszáradva, sok helyen, különösen a telekes és szikes helyeken, már bevégeztük az aratást, a kevésbé heves és kötetlenebb helyeken azonban még segíthetne egy meleg esős hát, de a tegnapi és mai borulás is elvonulván felettünk, anélkül, hogy a szomjúföld egy kis nedvet kapott volna, keserves kilátásaink vannak az 1863-ik év ismétlődéséhez, a mi helyre pótolhatlanul sújtaná a máris végpusztulás küszöbén álló gazdákat. - - Szénánk is kevés; legelőink már semmi tápot sem nyújtanak az éhezni kezdő jószágnak, szóval: borzadva gondolunk azon lehetőségre, ha e hóban egy jó esőt nem kapunk. A magas pénzügyigazgatóság nem is késik eszünkbe juttatni a keserves emlékű 186- at , ugyanis a napokban érkezett a város tanácshoz egy utasítás, hogy a mintegy hetedfélszáz o. é.fz bélyegilletéki büntetés - pénzt az illetőktől beszedje, miután elmulasztották kellő bélyeggel ellátni azon nyugtákat, melyeket az akkori inségügyi bizottmánynak adtak — hogy ez igazolhassa magát — a jutányosabb árakért emberiségi tekintetekből nyújtott termesztmények árának felvételéről!! Hibáztatnunk kell a városi tanácsot, hogy a hozzá folyamodó büntetendőket azon száraz utasítással bocsátja el — miként értesülök — miszerint itt nincs mást mit tenni, mint fizetni. (?) Nézetem szerint az elöljáróság teendője lenne: ezen ügyben a m. pénzügyigazgatósághoz folyamodni, ezen méltánytalan szigor megszüntetéséért. 1. 1. Tata, máj. 26. Vidékünket a fagy, a gabnafélék kivételével, teljesen tönkre tette. Nincs egyetlen egy szőllő-tő ép hajtással, egytől egyig minden hegyen elfagyott minden vessző a tökés, pedig ritka termékenységü év lett volna, annyi szöllő mutatkozott. A sok szilva, alma, körte, sárga és őszi barack, mandula, dió, ribiszke, egres, szeder, mind oda van. A diófák levelei mind megbarnulvak és szárazak. A szilvafák legsajátságosabb kinézésűek, mintha élőfélben levő sem volna rajtuk szilva helyett. A cseresnye és megygy öszszetöpörödve barnállik a fákon. A dió megfeketedve, a mandula és baraczk megránczosodva készül lehullani helyéről. Különös, szomorító látvány piros pünkösd napján! A szöllősorok olyanok, mintha perzselő láng húzódott volna végig rajtuk. A virágzásnak indult rozs is tetemesen szenvedett. A kukoricza, krumpli, bab, paradicsom és egyéb kerti veteménynek szintén mind vége van. A szőlősgazdák szölleiket most bab és kukoricsával vetik be. Iparkodnak, amint lehet, némi kárpótlást szerezni a szörnyű károkért. Ha nem is az 1863-diki ínség, ha nem is éhhalál, de igen igen nyomasztó helyzet vár különösen a napszámból élő köznépre vidékünkön. Áldozó csütörtöktől kezdve, azaz május 10-től 24-ig tartott vidékünkön ez éjszaki hideg, fagylaló szél, tehát 14 napig, még ha fagy nem lett volna is, a hideg szél is eléggé megsanyart minden tenyészetet. Pünkösd első napjára zéruson alól 3° hideg volt nálunk, 23 kán virradóra 4—5° közt R. szerint: Ily hideg, tél közepén is ritkán van mindig. Ma enyhe déli szél erőt hozott r. 1. N. K i k i n d a, máj. 27. Tisztelt szerkesztőség! Becses lapjának tegnapi számában közzé tett felhívása folytán aggodalomteli kebellel értesítem, miszerint a f.hóki fagy ezen környéken is iszonyú pusztítást tett. Kukoricza, bab, burgonya, mindennemű gyümölcs, dohánypalánta, mind — a gazdának majdnem egész évi fáradozása — tönkre van téve. A kukoricáról ugyan azt hiszik, hogy kiheveri, ami az itteni körülmények közt vajmi kívánatos volna, mert némely községeinkben máris az „ínséggel“ küzdenek, azért a katonai executió, habár egy batkát sem képes behajtani, javában foly. Az aprópénz hiány nálunk is mutatkozik, ami az árukban amúgy is felszökkent élelmi csikkeket még inkább drágítja. Akad oly szemtelen is, ki egy forint után 20 krt kíván elváltás díja fejében. De hála Istennek, ennyi ínség és hadi lárma közt még örvendetesről is értesíthetem. Ugyanis szerb dalárda és polgári casino van nálunk alakulóban, s amennyire ismerem a kezdeményezőket , siker fogja fáradozásukat koronázni. — Valóban, elismerést érdemelnek oly férfiak, kik nem sajnálva fáradságot, kellemetlenséget, néha visszautasítást is, ernyedetlen buzgalommal kitűzött czélokat elérni törekszenek. Kétszeresen dicséretes pedig oly helyt, hol annyi fásultság mutatkozik minden szellemi társulás iránt, mint itt. Szeged, máj. 27. Elemi súlyos csapás érte Szeged vidékét 1866. május hó 24-én. E hó kezdetén az idő meghüvesült és hideggé vált; mindenki elővette ismét téli öltönyét, a gyengébb idegzetűek be is sűtötték szobáikat. Szorongó aggodalommal teli szívvel fogadta a gazda az est beálltát, tűnődve azon, vájjon az éji időszak nem hoz-e valami váratlan eseményt, az éj jobbadán borult volt, nem történt semmi, a kedély, remény és aggály változó hullámzásai közt folyt le az egyik nap a másik után, míg e hó 24-dik napjára felvirradtunk. Már korán reggel hírét halla az ember, hogy dér, fagy volt az éjjel. Nemcsak a város alatti kertekben, hanem Szeged város nagy kiterjedésű határában is mindenütt elfagyott a szőlő. Szeged lakosai a szőlő gyönyörű hajtásaiban és dúsan mutatkozó fürtéiben gazdag szüretet láttak, a szép remény végkép megsemmisült, a gazdag szüretből igen igen sovány szüret lesz, ha lesz, nagy és felszámíthatlan a kár, elfagytak a fák gyümölcsei, nem lesz cseresznye, megy, baraczk, elfagyott a kukoricás, bab, krumpli, mennyi kár van a vetésekben, búzában, rozsban, reperében, még most megmondani nem lehet, hanem hogy ezekben is elég kár van, az bizonyos. A mostani háborús időben kétszeresen súlyos a csapás, adóelengedés iránt lesz folyamodás elég! Egy éj hideg fagya meghozta sok ezer embernek a nyomorúságot és az ínséges évet, ily időben kívánatos, hogy a háborúra szükséges mindenféle beszerzés, szállítmány, most már a leglelkiismeretesebb módon eszközöltessenek, a nagyobbszerű üzletféle nyereményeknek határ szabassék (mert valóban nincs boszantóbb dolog, mint a kérész nyerészkedők fenhéjjázásait közönyösen nézni.) K.-K.-L a ez háza, máj. 26. Folyó év május 23-dikán este már csaknem mindenki aggódott, mert a szél egészen megállott. Május 24-dikén reggel 5 órakor már a fagyponton alul 3°-nyi hideg volt. Talán soha sem vártak biztosabb reménynyel gazdag gyümölcs- és szöllőtermést, mint ez év tavaszkezdetén, régen nem volt oly elcsüggedés, kifakadás a mostoha sors ellen, mint most. A fagy leforrázott minden tőkét, levelei mintha megégtek volna, úgy borultak rá. Dió, baraczk, szilva, megygy, az utolsó szemig elfagyott, sőt az országúton levő akáczfák leveleit és virágait is erősen megsodorta. A rozstáblákban is végetlen kárt tett e hallatlan fagy, úgy hogy azt is csak tizedelve fogjuk majd aratni. A kukoricza és krumpli szintén a földig megfagytak , remélik azonban, hogy legalább e két vetemény újra kihajt, habár oly gazdagon fizetni nem fog. A köznép igen jó tápláló eledele, a bab, tökéletesen megsemmisült, most kezdik újra vetegetni. Ugyanezen sors érte a rácakevei, peregi, apaji, kunszentmiklósi, tassi, dömsödi, szalkszentmártoni, dunavecsei, apostagi stb. határokat is. Volt 1836 ban is fagy, de hogy az ily nagymérvű és kártékony hatású volt , nem lehet állítani. A levertség és az aggodalom a legmagasb fokra hágott. A szegény nép mindenütt kétségbeesetten nézi a letarolt földet, s a most omló esővel vegyülnek össze keserű könnyeink. Reméljük, hogy a magas kormány ki fogja reánk terjeszteni atyáskodó gondjait, mert a nélkül irtóztató szükségnek nézhetünk ebbe. Isten óvjad ily csapástól magyar hazánkat . Örkény , május 24-én. Május hó 24-kének hajnala örökösen tartó gyászos emlékezetű hajnalként lett feljegyezve Örkény község lakosainak évkönyvébe. — Igen, mert a legvérmesebb remények dugába dőltek. A gazda, ki még tegnap örömittasan nézett eléje a kedvező termést ígérő jövőnek, ma mint az árva, kinek szüleit elragadá a halál, könnyes szemekkel, összetett kezekkel csaknem kétségbe esve néz súlyos jövője elé. Más, ha beköszöntött, első napja, és az ezt követett többi napok inkább ősziesek, mint tavasziak voltak. A folytonos hideg szelek, néha-néha a lanyházó havaseső, mint megannyi előjelekül mutatkoztak, hogy az úz ostorozó jobbját népére ereszti, és íme: az előhirnökök a részt meghozták, mert a május 24-ki fagyos dér haragoszöld szinü szőlőinket, melyek dús terméssel biztattak, teljesen megsemmisítő, annyira, hogy a 150 hold szőlőskertünkben nincsen egyetlen egy tőke sem, mely termést ígérne. A burgonya, bab, kukoricza s egyéb tavaszi veteményeink ellankadva, megszáradva átalában megsemmisültek. Gabnáinknak mindazon része, mely most virágzott, termést nem hozand és igy a mi sorsunk annyira elviselhetetlen kezd lenni, hogy épen nem csoda, midőn szemeinkből a fájás könyei hullanak! Oh *— mert a 1862-ik évi keleti marhavész 600 db lábas jószágot ragadt el e községből! — Azon idő óta e homokos talajú föld egyben vagy másban mindig terméketlen volt, a folytonos szárazság végett, most ez utóbbi csapást beszámítva, önfenntartásunk lehetetlenségével szemben megfogyva anyagi erőnkben, kitartásra a legnagyobb erőfeszítés kell. A kár, melyet a 24 ki fagy okozott, kiszámíthattam . Vajha az illető kormányközegek a a harezias politika zajában is meghallanák a fájdalomszülte felkiáltást, s széttekintve a csapássújtotta vidékeken, odahatni iparkodnának, hogy a tömérdek adófizetés terhe alól addig, míg a föld nem terem, felmentetnénk. Mint halljuk, a szomszéd községek, de úgy az itteni érdemes elöljáróság is már hivatalosan felterjeszték e nem várt , nem remélt szerencsétlenséget s adó alóli felmentésért folyamodtak. — Ezen cselekvés szükséges volt, és hogy méltányolva legyen, igen óhajtandó. Csatár Zsigmond. Az itten felhozottak szomorú ugyan, de teljesen,igazak, bizonyítjuk. Örkény, május 25. 1863. Szajer Antal, biró. Gongoly Mihály, esküdt. Pethes Samu, jegyző. Kun-Sz.- Miklós, máj. 26. A több napokon keresztül tartott hideg síél végre május 23-án este megállapodván, az ég kitisztult s a holdvilág szépen ragyogott. Már ekkor sejtette mindenki a szüretet, mely reggelre csakugyan befejeztetett — és sokan álmatlanul nyugtalankodva riasztották keresztül az éjszakát. Évtizedek óta nem mutatkozott ily gazdag szöllőtermés, mint az idei. Akinek 50—60 akó bora szokott teremteni közönséges években, most 200 akó körül alaposan remélhetett. Egy tökén 10—20—30—40 fürt szöllöt meg lehetett olvasni; mindezen gazdag termést egy kegyetlen és tökéletesen megsemmisítette. Az egész határban egy akó borra sem számíthatunk , s télire egy fej szöllöt nem tehetünk el. Hogy a borszükségletet honnét lehet előteremteni — nem a mulatozók számára, hanem csak annyit, amennyi egészségi szempontból megkívántathatik: ezt nem tudjuk elgondolni, mert e csapás nemcsak minket, nemcsak környékünket, hanem, amint sejtjük, az egész Magyarországot érte. De nemcsak a szöllő, hanem oda van a gyümölcs is, szilva, cseresnye mind lefagytak. Ennek áldozata lett a kukoricza, bab, burgonya és sok kerti vetemény. Félünk, hogy az épen virágzásban álló rozsban is tetemes kárt tehetett, de e részben csak később tudhatjuk meg az eredményt. E száraz évek cyclusában értünk már késői fagyokat máskor is , de ezek csak pásztásan járva, megkíméltek nagy helyeket. Most azonban nem kerülhette ki a pusztítást sem a völgy, sem a hegy — össze van rombolva minden. Meglehet, most adta ki legnagyobb mérgét, s jövőre már hanyatlóra fordulván, a jobb évek cyclusa következhetik , de még e hit sem vigasztalhatja meg a kesergő földbirtokost. Csak az együtt tanácskozó honatyákra gondolunk kétségbeesésünkben , s folyvást hiszszük, hogy sikerül talán végre egyetértést eszközölni a király és nemzet között. Ha valahára urává lehetne e nemzet alkotmányos jogainak, s törvényes uton szabhatnánk meg a terheket, úgy talán felüdülhetne még e nemzet, mely a mostani adóteher miatt — kivált ily csapások után — a kétségbeesés szélén áll. Nem csinálunk magunknak jó napokat, nem szórakozást — mi csak dolgozunk, mint a napszámos — örökkön az állam számára, s íme, mégsem bírunk eleget tenni, s a teher alatt össze kell roskadnunk ! Pécs, máj. 25. A „P. N.“ május 23-iki számában egy, városunkban kelt, Sch. J. betűkkel aláírt levelet olvastam és hamarjában nem tudtam, hogy mi felett csodálkozzam inkább, azon lovagiatlanság felett-e, melylyel Sch. J. a „pécsi dalárdá“ról szóló közleményeimet („P. N.“ máj. 12.) mentalis reservatio mellett egészen alaptalanoknak bélyegzi, vagy azon merészség felett, melylyel Sch. J. az ily természetű sóit disant czáfolat számára nyilvános lapban helyet kér. Közleményeim keltük napján egészen pontosak voltak, s több oldalról hallottam, hogy azokban a „pécsi dalárdá“nak kíméletesen rajzolt hű képe volt adva. Avagy nem igaz-e, hogy a „pécsi dalárda“ közgyűlésileg leszavazta. Bánffay Simon urnak azon kikötését, hogy a választmányba pártoló tagok is választassanak ? Nem igaz-e, hogy erre Bánffay — később. Sok János úr visszautasította az elnökséget? „Most házalhatunk elnökért!“ mondta a „pécsi dalárda“ egy közbizalom tagja e sorok írójának. Ezek tények; e tényeket írtam én le a „P. Napló“nak, s adataimat Sch. J. ur csak a publicistikai illem megsértésével nyilváníthatja „egészen alaptalanoknak.“ — Néhány nap múlva a „pécsi dalárda“ elfogadta a fentebb érintett kikötést, és Bánffay úr az elnökséget. A mentális reservatió tehát abban áll, hogy Seb. J. ur az első közgyűlést elhallgatja, és erről írt adataimat egy második közgyűlés ellenkező tényeiből akarja megcáfolni. Különben a közóhaj irányában még mindig keveset tett a „p. dalárda.“ Mert először ezután is ugyanazon, a magyar nyelvben és dalban járatlan karmester fogja vezényelni a magyar dalokat. Sch. J. úr azt mondja, hogy „az egyletben eddig nem találkozott oly magyar egyén, ki a kellő tudomány és tehetség birtokában vállalkozott volna e tisztségre.“ Én pedig azt tudom — és e tudatomat csak ellenkező meggyőződés után adom fel , hogy voltak és vannak az egyletben ír magyar zenészek, kik legalább is oly jó karmesterek (főleg a magyar dalokra nézve), mint a np. dalárda“ jelenlegi karmestere, de akik természetesen nem vállalkozhatnak, mielőtt megválasztatnak. A „pécsi dalárda“ által előadott magyar dalok számával nem lehet e dalok előadási gyarlóságait megkedveltetni, sőt ellenkezőleg, a dalárda eddigi tollaival (dalait értem) régen lebukik, ha az általa rendezett tánczmulatságok daedalusi szárnyaival nem tartja vala fel magát a magasban. Adassák meg a magyar dalnak, ami a magyar dalé! De másodszor nagyon kétes értékű engedmény a közvélemény irányában, ha a választmányban lehetnek pártoló tagok, de ezeket a működő tagok választják. Miután Sch. J. úr már neveket is közölt, nem akarok e választásról érdemlegesen szólni. Nem termékenyebb dolog leendett-e a pártoló választmányi tagok megválasztását a pártoló tagokra bízni ? Adassék meg a pártoló tagoknak is, ami a pártoló tagoké! Ami már azt illeti, hogy én és elvtársaim lépjünk be, aztán mi kormányozhatjuk az egyletet, azt felelem, hogy némelyikünknek nincs arra való hangja, mások meg nem akarnak magyar dalt tanulni attól, ki magyarul sem tud, ismét másoknak egyéb panaszaik vannak. S. A „P. Napló“ távsürgtényei Frankfurt, május 29. A szövetséggyűlés mai ülésében az itteni angol, franczia és orosz követek szinte egyhangúlag szóló jegyzékeinek előterjesztése után elhatároztatott : ezen jegyzékeket a szövetségi kormányoknak haladék nélkül tudomásukra juttatni. — Erre a conferentiaügyi és Limburg-ügyi bizottmányok lettek megválasztva. Berlin, május 29. A „Pays“ által említett compensationis kérdés itten következő értelmezésre talál : Velenczéért Bosnia egy része és Herczegovina fogná a kárpótlási tárgyat képezni; — az Elbe herczegségbeni részért a rajnai tartományból fogna Ausztria egy darabot kapni ; — Limburg helyett Schleswig német része lépne a szövetségbe, a Németalföld pedig kártérítést nyújtana Limburgnak eddigi szövetségi teljesítményéért. Hannovers, május 29. A követek kamarájában Bennigsen a következő indítványt terjeszti elő : Hannoverának kötelességében áll, a német parlament sietős egy behívására működni, annak nem szabad — Poroszország vagy Ausztria melletti idő előtti pártfoglalás által a harczi veszélyt öregbíteni. A jelenlegi hannoverai minisztérium képtelen az ország politikai érdekeinek és a nemzeti feladatnak megfelelni. ■K fi I ö n f ó+é k. Pest, május 29. — A budai kir. várpalotában újabb rendelet folytán császárné és királyné ő Felsége részére még kilencz szoba rendeztetik be, melynek —a hir szerint — június 9 -éig el kell készülnie. Pesten egy gőzhajózási társulat alakult, mely feladatául tűzte ki a Balatonon gyors és pontos közlekedést, valamint áruszállítást eszközölni. A társaság már beadta folyamodványát, s így a felsőbb elhatározástól függ ezen vállalat mielőbbi foganatosítása. A „Wiener Zig“ hivatalos részében egy május 26-kén kelt „törvényt“ közöl, mely a 12 millió forintra menő tíz krajczáros váltópénz-papírok kiadását illeti. Az 1860. november 17-kén kiadott rendeletre hivatkozik, mely az ily jegyek kiadására vonatkozik, továbbá az 1863. november 17-ei rendeletre, mely ezen jegyek kiadását 4 millió forintnyira szorítja. Most az összeg ismét 12 milllió forintnyi értékűre emeltetik. Hogy ez összeget a kiadandó jegyek mennyisége meg ne haladja, arra az államadósságokat ellenőrző bizottság fog felügyelni. VA Heller Z által tervezett nyerstermény-társulat alapszabályai a helytartóság által helyben hagyatván,azok kézbesítés végett a városi tanácshoz küldettek. V Az üllői úton levő laktanya nagyobbszerű kórházzá alakíttatott. Eddigelé 1500 betegre van itt hely. • V Az I. magyar általános biztosító társulat holnap tartja közgyűlését. V Beküldetett hozzánk. „Üdvhangok“ alkalmi vers Kornis Miklós gr. és Vécsey Mária egybekelésökre, irta Szepessy Imre. — Magyar Tudom. Akadémia. An. m. magyar királyi helytartótanács által, az ennek kezelése alá bocsátott Fekésházy-alapitványból, a m. tud. akadémia javaslata alapján, minden ötödik évben, legközelebb 1867-ik esztendő folytán ötszáz forintnyi jutalom fog kiadatni egy nem-magyarok számára, a hazában divatozó bármely nyelven (a magyaron kivül) irt, a magyar nyelv és irodalom megismertetésére rendelte nyomtatásban megjelent tan. k azvagy olvasókönyvnek, mire a hazai írók ismételve figyelmesekké tétetnek. Kelt a m. t. akadémia 1866. máj. 28-án tartott összes üléséből. Arany János, titoknok. — Kérelem. „Szün-órák“ra czimü munkám nyomatása vége felé közelegvén, a mű a kiszabott határidőnél jóval előbb, még junius első napjaiban megjelenvén, tisztelettel felkérem gyűjtőimet, hogy előfizetési íveiket hozzám , a „Hortobágy“ szerkesztőségéhez czímezve, minél előbb beküldeni szíveskedjenek. Ez alkalommal egyszersmind újból tudatom a t. közönséggel, hogy művem tiszta jövedelmének fele részét az írói segélyegylet alaptőkéjének gyarapítására fordítandó. — Debreczen, május végén 1866. Szana Tamás. — Erdélyi Ferencz gödöllői reform, lelkész meghatározván, helyébbe Gönczy Benő, a szép tehetségű szónok, s a volt lelkész eddigi segéde, választatott meg. A fehérmegyei gazdasági egyesület részéről felkérettünk közzé tenni, miszerint a f. hó 21-ikére kitűzött igazgató választmányi gyűlésének megtartása f. évi junius 11-ikére a reggeli 9 órára lett által téve. — Pest város t. főorvosa f. é. ápril havisebészeti és egészségügyi jelentéséből a következőket közöljük. Az időjárási viszonyok rendesek valának, a léghévmérsék legnagyobb -1-18.s, legalacsonyabb -1 5.13 Reaum., eső 11 napon esett, mennyisége 23.3 pár. von. rúgott; a kútvizek hévm. --90.6 R. volt. A közegészség állapota kevésbé jó, mint mártiusban, miután a kanyaró, mint járvány terjedt, s nemcsak gyermekeken, hanem felnőtteken is nem ritkán mutatkozott, de lefolyása közönségesen rendes és könnyű volt; — aránylag szaporodtak a légzésszervek lobos bántalmai, nevezetesen a tüdőlábok, de nagy számmal a tüdőgümökór, és ebben a halálozás is felette nagy volt. A kimutatott 4315 betegesedési eset közt 2590 járólag, 1725 a kórházakban fekvőleg gyógykezeltetett, és p. 1362 a sz. Rókus-, 71 a szegény gyermek-, 30 az izraelita-, 27 a keresked. kórházban stb., ezekben a gyógyulási arány 53.87, a halálozási 7.11%-ra rúgott. Egy-egy ezer beteg közt átalában szenvedett: 32 tüdőlábban, 80 tüdőgümőben, 2 vörhenyben, 28 kanyaróban, 21 hagymázban, 10 váltólázban stb. A halálozás kisebb mint a múlt hóban, öszv. halt 688, és p. 368 fi és 320 nőnemű. Életidőre nézve volt: 0—1 évesig 235,1— 10 é. 140, 10—20 é. 26, 20-30 é. 69, 30—40 é. 57, 40—50 é. 59, 50-60 é. 44,60—80 é. 50, 80 éven felül 8. A halál indokát tekintve volt: 39 halvaszülött, 34 veleszülött — és 14 agg gyöngeségben,2 himlőben,22 vörhenyben, 19 kanyaróban,20 hagymázban, 1 vérhasban, 44 tüdőlokban, 130 tüdőgümőben, 72 rángásokban, 20 büdösben, 3 öngyilkos stb.