Pesti Napló, 1866. június (17. évfolyam, 4834-4858. szám)

1866-06-02 / 4834. szám

nyilatkoza­tot fog sürgetni, mely­ a nyugati ha­talmasságoknak nem igen fog tetszeni.* A német kérdésben Oroszország a középálla­mok érdekei mellet fog fellépni, s Bismark „áta­­lános szavazata“ iránt nem mutatand hajlamot. Bevárandó, mennyire fog együtt tartani Olasz- és Poroszország, kivált midőn az osztrák olasz viszály kerül szőnyegre stb. Annyi áll, hogy a conferentiának, ha egyéb nem, az a haszna meglesz, hogy a hatalmak jelen viszonyait egészen tisztába hozza. így, hír szerint, a conferentia jogában állónak fogja tar­tani, hogy nyilatkozásra bírja Olasz- és Porosz­­országot, létezik-e és minő szövetség a két ál­lam közt. Flore­n­c, máj. 29. A múlt pénteken este a következő falragaszok voltak a falakra ta­pasztva : Polgárok! A hadseregnek sok lóra van szüksége, s az első requisitio szombatra, 26-dikára van hatá­rozva. Elhatároztatott: 1. Hogy a kiknek három lovuk van, legalább egyet állítsanak a bizottmány elébe. 2. A kiknek hat lovuk van, legalább kettőt tar­toznak beadni. 3. A kiknek kilencz van, beadnak három lovat. 4. A kiknek kilencznél több van, állítsanak legalább 4-et. Ezen határozat alól kivétetnek az omnibus és bérkocsi-lovak. A lovakat szombaton re­ggel 8 órától fogva délután 5-ig Corso del Tintori laktanyába kell vinni, hol a bizottmány átveszi, és megszabja árukat. Ha e felszólításnak nem lesz sikere, a requi­site erővel fog végre­hajtatni. Polgártársak, én reménytem, hogy ti önkényte­­sen engedtek e felszólításnak, mely alkalmat nyújt nektek újólag babizonyitni a nemzetnek a ti hazafiságtokat. . . A triesti újságban olvassuk, hogy az „Aleanza,“ melyet a triesti újság a kormánytól fizetett, s a magyar menekültek közlönyének mond, azt jelenti, hogy Perczel Móricz két fiával, kik a magyar légióba lépnek, Turinba érkezett. A hírlapi tudósítókat kitiltották a táborból, csak a „Daily News“ levelezőjének engedték meg a maradást. Tűri, ki a napokban tért vissza Caprerából, szintén az önkénytesek közt vállal szolgálatot. — Az önkénytesek toborzása felfüggesztésé­nek hírére több helyen zavargások fordultak elő. — Dumas Sándor Florenczbe érkezett, szol­gálatot ak­r vállalni Garibaldi önkénytesei között. — Toscanában 50,000 emberből álló tartalé­kot szerveznek, melynek főhadiszállása Flo­­renczben lesz. E hadseregben lesznek az 5 dik zászlóaljak, és egy része az 50 zászlóalj mozgó nemzetőrségnek. — Garibaldi a genuai lövész-egylethez a kö­vetkező levelet intézte: C a p r­e r­a, máj. 23. Kedves barátim, jól teszitek, hogy előkészíti­tek a fiatalságot az eseményekre; én tapaszta­lásból ismerem az ő bátorságát. Utasításokért a bizottmány Benedetto Cairolihoz fordulhat. Garibaldi. — A „Journal des Debats“-nak május 27-ről írják Florencből: Itt tegnap óta békés hírek van­nak, bár általános vélemény, hogy Olaszország most már nem léphet vissza. A kormány mind­a mellett tegnap felfüggesztette az önkénytesek ujonczozását, úgy látszik, szünetet akar tartani. Az igaz, hogy a toborzás oly terjedelmű­­en, hogy lehetetlen valamennyit szervezni és felsze­relni; 60.000-nél többen íratták be magukat és a jelentkezők száma egyre szaporodik. Tegnap a városházánál a rendőrségnek kellett feltartóz­tatni a fiatalságot, úgy ostrom alá fogta a bizott­mányt, mert tudta, hogy ez az utolsó sorozó nap. A sorozás megszüntetésének a nehéz felszere­lésen kívül politikai oka is van , ugyanis két­­három nap óta észre lehet venni, hogy a haladó párt nem igen van megelégedve a diplomatia lassúságával. — Türr Ilek és Menotti Garibaldi Florencbe érkeztek. Türr Caprerából jött, Garibaldit jó egészségben hagyta, várva a kormány rendele­tét, hogy a continensre jöjjön. A „Diritto“ szerint a minisztérium megen­gedte egy guid csapat alakítását, Missori ezre­des vezénylete alatt. Clotilde Morando Bolognini grófné 100 frank jutalmat tűzött ki minden Saint-Angelo Lodigia­­no kerületbeli önkénytes vagy besorozott köz­embernek és altisztnek, a­ki vitézségért feldí­szítve jön haza a háborúból, és 500 frankot an­nak, ki az ellenségtől elvesz egy lobogót. — Piacanzából írják : „Piacenza van kijelölve a király főhadiszállásának. Ez egy elhagyott, ki­halt város volt. Ma nagy változás látszik rajta. Még a templomokban is laknak. Örökösen jár­nak kelnek a katonák, a hivatalnokok, a keres­kedők. A kertekben és piaczokon sátrakban vendéglőket hevenyésznek. A magánosok házai tele vannak tisztekkel. Az élelmezés rendesen megy, semminek sem érzik hiányát. 1500 év óta a barbároktól megtört Olaszor­szág most először egyesült és kész elégtételt venni. — Fiorencz, máj. 29. Azt hiszik, hogy az ön­kénytesek besorozását közelebbről ismét meg­kezdik. A szerelő helyekre (depot) már elküld­tek 25,000 önkénytest; még egy annyi van fel­írva a lajstromokban. — A „Francéinak írják Florencből május 2- ról: Az olasz kormány folytatja hadi készü­leteit. A nemzeti haderő tömege napról napra tömörebb l­áss a Po partjain, a várnégyszöggel szemben.­­ Az olasz hadsereg május végén 350,000 emberből és 400 ágyúból álland. Ehhez kell számítni a 10 ezred önkénytest, ezreden­ként 1460 emberrel. Az önkénytesek főszerelő helyei éjszakán és délen vannak; a déliek Bari és Barletta helyeket kétségen kívül azért vá­­lasztják, hogy innen történjék a kísérlet Dalma­tia felé.­­ Az olasz kormány tiltakozott a svájczi kormány lókiviteli tilalma ellen, mint a­mely egyenesen Olaszország ellen van intézve, mi­után Ausztria ott nem szokott lovakat vásárolni. Svájcz kinyilatkoztatta, hogy a tilalom nincs senki ellen intézve, csupán Svájcz érdekében kellett ez eszközhöz nyúlni.­­ A „Journal des Debats“ egy hosszú levél­ben leírja, hogy nyomul előre a várnégyszög felé az olasz had. E tudósításban pontosan meg van, hogy melyik hadtest melyik állomáson van, de minthogy ez már holnap megváltozhatik, az­tán akárhogy is mennek a vár falának, senki sem hiszi, hogy azt megtámadják, azért szükségte­lennek látjuk e tudósítás részleteire több figye­­emmel lenni. Bismark gróf sürgönye. — Ama sürgönyök hatalmaza közt, melyekkel Europa ez év kezdete óta elárasztatott, figyelmet érdemel Bismark grófnak Canitz báróhoz, ca stuttgarti udvarnál levő porosz követhez legújab­ban intézett jegyzéke, melynek szövegét itt egész terjedelemben adjuk: „Berlin, május 22-kén 1865. „Linden gróf tegnapelőtt a másolatban ide mellékelt sürgönyt közölte velem, melyben a kir. würtembergi kormány a müncheni kabinet által a béke fenntartásának érdekében nálunk tett lépésekhez csatlakozik. Én a würtembergi királyi követnek azonnal megjegyzem, hogy Bajorország és Würtemberg kormányai nem állanak egyenlő viszonyban ez­ ügyhöz. Míg egyrészről ,teljes készséggel elismerjük, hogy a bajor királyi kor­mány távol maradt minden kezdeménytől a jelen bonyolatok előidézése körül, más részről a würtembergi kormány Ausztria és Szászország mellett, a hozzánk érkezett tudósítások szerint, első sorában tűnik fel azon kormányoknak , melyek váratlan és indokaikban megfejtetlen hadi készületeik által a mostani feszültségnek lendületet adtak. Én Linden grófot arra figyel­meztettem, hogy a déli és nyugati német államok közt Würtemberg legelőször rendelt oly katonai intézkedéseket, melyek a békés viszonyok­­kere­téből kilépnek. E készületek állítólagos csekély­sége nem vetkeztetik ki azokat az ellenséges szándék jelleméből; rejlik csakugyan bennök, különösen az osztrák-szász készületekre való támaszkodásuk által és a mart. 16-diki osztrák kör sürgönyhez való viszonyaiknál fogva, bizo­nyos áthágása ama hézagnak, mely még a leg­kevésbé örvendetes sürgöny­váltást is elválaszt­ja a katonai cselekvésre i­ányzott első, habár még oly csekély intézkedésektől. „Linden gróf azt válaszola, hogy Würtember­­get e készületekre Németország fenyegető össz­­helyzete kényszeritette, holott magának a követ urnák nézete szerint az első würtembergi hadi készületek kezdetéig csak Ausztria és Szászor­­szág által tett készületekben semmi fenyegetés nem rejlett Würtenberg ellen. Erre Linden gróf az osztrák-szász készületeket, melyek köztudatul már mart. első felében kezdődtek, azon, egészben W re aggasztó helyzettel igazolta ugyan, melybe Németországot Poroszország politikai magatartása juttatta. E magunk tartásának, a mennyiben az az osztrák készületeket megelőző időszak­hoz tarto­zik, bebizonyítására Linden gróf egyedül a febr. 28-kai miniszteri tanácsülést hozá fel, melyet ő felsége a király több arra meghívott tábornokok jelenlétében tartott. Ekkor csodálkozásomat a felett, hogy oly egyszerű és gyakran előforduló tény, mint egy miniszteri tanácsülés ő felsége a király elnöklete alatt hadi készületek jogos ürü­gyéül tartathatik, épen oly kevéssé titkoltam Linden gr., mint annakelőtte ugyan e tárgy feletti beszélgetés alkalmával Károlyi gróf előtt. Mily kevéssé tanácsos szomszédok közt a békét oly merész gyanitások miatt, mint a minek a febr. 28-kai minisztertanácsra nézve, a mint látszik, támadtak, maga a kft. würtembergi kormány átláthatja, ha ön Warnbühler báróval tudatja, mikép a kérdéses minisztertanácsban csak­ugyan az a kérdés volt legfelsőbb elhatározásul előterjesztve, szükséges-e, hogy Poroszország a helyzethez képest annak harczias fejlődésére előre készüljön, hogy azonban e kérdésre szorgalmas megvizsgálás után nem volt a válasz, s ő fel­sége épen az ezen tanácsülésben történt elhatá­­rozások által szentesítette a válság békés kifej­lődésére való törekvést. „Hogy ezen elhatározásokról akkor hallgatni kellett, a függő diplomatiai tárgyalások természe­­tében feküdt. „Én azonban csakhamar febr. 28 dika után gróf Károlyinak egy idevonatkozó kérdésére oly értelemben válaszoltam, mikép én eddigi meg­hitt viszonyunkat Ausztriával, a­mint az egy kö­zös háború alapján képződött, felbomlottnak tartom ugyan, de véleményem szerint abból csak annyi következik, hogy viszonyaink visszatér­nek a dán háború előtti lábra, azaz, két európai nagyhatalom kölcsönös viszonyaivá válnak, me­lyek semmi kivételes meghittségben nem része­sülnek. _ «Varnbühler báró meg fogja engedni, hogy ily viszonytól, mely a nagyhatalmak közt a szabályt képez­, egyiknek a másik általi harczias fenye­­gettetéséig a lépés igen nagy és igen merész,­­ hogy az, a­ki ilyen helyzetből először teszi e lé­pést, nagy felelősséggel terheli magát. Mi tehát teljes meglepetéssel kaptuk mártius közepe felé az osztrák, s csakhamar azután a szász készüle­tekről ellenünk — az első tudósítást, valamint azon tényről is, mely szerint Ausztria egy mart. 16 kán kelt körsürgönyben a szövetségi kormá­nyokat contingenseik mozgósítására szólítja fel szövetségi fellépés végett Poroszország ellen. Mi nem voltunk egyelőre képesek e hírnek hite­t adni, de miután meggyőződtünk róla, és tudo­másunkra jutott, hogy a mart. 16 dikai osztrák felszólítás némely kormányoknál, s különösen a würtembergi kormánynál is, nem hullott termé­ketlen földre, elvégre mart. vége felé végleges készületekre kell­ magunkat elhatároznunk. „A dolgok későbbi fejlődése tudva van, s előre való látható, hogy egyik hadi készület a másikat fogja előidézni. Már­pedig e pillanatban a háború veszélye még kizárólag ama tényben fekszik, miszerint a német kormányok fegyvere­sen állanak szemközt egymással, s e tényt Ausz­tria, Szászország és Würtemberg első hadi ké­szül­etei idézték elő. Ha e készületek márciusban nem történnek, nem láthatni, miért kell vala a helyzetnek, a­milyen folyó évi februárban volt, harczias irányban fejlődnie. „Méltóztassák e nézeteket Warnbühler báró­nak azon megjegyzéssel előterjeszteni,mikép ezek szerint mi a kir. würtembergi kormányt, mint egyikét az elsőknek, melyek hadi készületeket tettek, nem tekinthetjük kiválólag jogosítottnak arra, hogy békeintéseket adjon. „Ön fel van hatalmazva, Varnbühler báró kí­vánságára e sürgönyt másolatban kezében hagyni (Aláírva:) Bis­mark.“ Francziaország. „Az első győzelem“ felirata a „Fran­ce“ egy czikkének, melyben elmondja , hogy a a közvélemény győzött, mert congressus lesz, — congressus, melyet Napóleon már három év előtt ajánlt, s mely tanúsítja a császár előre látását stb. A­ francaia lapok mostanság, ha a congressusról beszélnek, soha sem feledik el a császár előrelátá­sára dicsbeszédet tartani, talán czéljuk sem egyéb, mint az, hogy újra meg újra friss tömjént gyújt­sanak a hatalmas úr tiszteletére. A „France“nak e tömjénező csikke kitűnő irmodoráért megér­demli, hogy mint a legsikerültebb példányt e fajból, megismertessük olvasóinkkal. Ím a czikk, kellő terjedelmében : „Néhány nap előtt az egész világ aggodalom­ban volt. Európa földe remegni látszott a másfél­­millió harczkész katona léptei alatt. Minden per­cben várták a csata hírét, és kérdezték : Kié lesz az első győzelem ? Most már az első győzelem ki van küzdve, és az nem Olaszországé, nem Po­roszországé és nem Ausztriáé : a közvélem­ény nyer­te meg. Mialatt a berlini, florenczi, és bécsi kabinetek­ben elrendelték a fegyverkezést, rendkívüli segéd­eszközöket teremtettek és haditerveket készítet­tek, a közvélemény mindenfelé erélyesen felkelt egy pusztító háború ellen. Az emberiség érzelmei, a polgárosodás elvei, a népek­ érdekei sorban mind nyomást gyakorol­tak a kormányok lélekismeretére, és e hatalmas nyomás alatt felelősségük érzete feltámadt, cse­lekedtek , és a jogra hivatkozás helyettesítette a fegyverre hivatkozást. Egy ütközetet vártak, s egy congressus fog összeülni. Az ágyú szavának kellene uralkodni, és ez néma. A diplomatia ünnepélyes és békés szava hallatja magát. A congressus! Ez az első győzelem. Kevés idő előtt még lehetetlennek látszott, ma már bi­zonyos. Talán sohasem volt a közvélemény tekintélye döntőbb hatású. Ma legyőz minden akadályt; gátat vet az erőszakos szenvedélyek, valamint a makacs ellenállás elébe ; feltartóztatja Bismar­­kot; fékezi Olaszország nemzeti törekvéseit, s mérsékli Garibaldi önkényteseinek zajos lelke­sedését, s Bécsnek bölcs és üdvös gondolatokat sugalmaz. E nagy látvány előtt az emberi értelem büsz­keséggel emelkedik fel a megaláztatások alól, s most már így szólhatunk magunkhoz : a­mit a közvélemény akar, azt akarja a politika. Midőn ily eredmény éretett el, ez még nem hárítja el a nehézségeket, de el kell ismernünk, hogy az ellentéteknél, melyek ennek forrásai, fensőbb erkölcsi erőt teremtett. Ha a congressus még nem a béke, legalább a bábomnak roppant akadályozója. Először is távolabbra viszi, és távolítva lecsil­­lapítja az összeütközéseket, melyekből a háború támadhat. Másodszor, az egymást fenyegető hatalmassá­goknak időt ad a megfontolásra, s a megfontolás nyugodtságot és előrelátást eredményez. Végre alkalmat nyújt a közbenjáró hatalmassá­goknak, hogy megértsék egymást, egyesüljenek, s egyetértésükkel képezzék az európai jog biz­tosságát. A congressus tehát a legkomolyabb biztosí­ték, melyet a békének lehet­ nyújtani. Ez egy­­iránt kötelezi azokat, kik javaslatba hozták, és azokat, kik elfogadták. Akadályt gördít a vere­kedni akaró hatalmasságok elébe, s az ellensze­gülőnek nem hagy fenn egyebet, mint a lázadás veszélyét, vagy az elszigeteltség gyengeségét. Nagy dicsősége Francziaország souverainjé­­nek, hogy előidézte e bíróságot. A kabinetek, melyek három év előtt megvetéssel vagy irtózás­sal tekintették, melyek visszautasították, mint egy utópiát vagy kelepczét, most úgy kíván­ják, mint biztosságuk eszközét.“ Miután egyéb dicséretek mellett elmondja, hogy három év előtt el lehetett volna mindezt intézni, ha a császárra hallgattak volna , azzal végzi, hogy a congressus a kőse — ezzel szem­ben már nincs összeütközés, és csak személyes igények vannak. Minthogy a közvélemény ha­talma eszközölte ki a congressust a háború előtt ; ő fogja a háborút is lehetetlenné tenni a congres­­sus utána. Bízsunk hát a békében. Legjobb mód ezt esz­közölni, ha hiszünk benne. Páris, máj. 29. Most már kétségtelen, írja a „France,“ hogy néhány nap alatt összeül a con­ferentia. Ausztria, Poroszország, Olaszország és Németország beleegyezése megérkezett, és ha jól vagyunk értesülve, mindenik fenntartás nél­kül van. —■ Az esti „Moniteur“ írja berni közlés után, hogy Ausztria és Olaszország biztosították Sváj­­czot, hogy tiszteletben tartandják semlegessé­gét. — De azért a köztársaság folytatja fegyver­kezését. Németország. — Oldenburg nagyherczege, a német szövet­ségi gyűlés múlt heti utolsó ülésében panaszt nyujtatott be Ausztria, mint Holstein ez idő sze­rinti birtokosa ellen, s egy austraegal­ biróság alakítását hozta indítványba. E lépésre a nagy­­herczeget Ausztriának ápril 26-kai ismeretes sürgönye indította, minthogy attól tartott, hogy e sürgöny a szövetségi gyűlésnek a schleswig­­holsteini ügybe való illetéktelen beavatkozására vezethetne. Ennek elhárítása végett most a nagy­­herczeg is a szövetségi alkotmány által is egye­dül megállapított törvényes utat választotta, s ezen kívánja ügyét vezetni, ámbár személyesen azon nézetet tartja, hogy az ily dynastiai igé­nyeket alá kell rendelni Németország igényeinek Távirati jelentések. — Berlin, máj. 29. A „Nordd. Alig. Ztg.“ szerint nem igaz, hogy a kormány két hétre föl­függesztette a testőr­csapatok kiindulását. Ugyane lap félhivatalos részében Poroszország békeszere­­tetét constatálván, ezt mondja: A­kik a parlament egybehívását ellenzik, a háborúhoz hajolnak. A német törzsek határozottan a béke mellett s a kabinetháboru ellen vannak; képviselőik a bé­ke mellett fognak felszólalni. Ne feledjék a német szövetségi kormányok, hogy: a parlament a béke. — Nostiz tlok meghalt; Seebach h. cobur­­gi miniszter Gothából ide érkezett. — Borni­, máj. 29. A porosz kormány Kur­­bessen nyilatkozatára kijelentette, hogy „egy osztrák-porosz háború a szövetség szétbomlását foglalja magában.“ Poroszország tisztelni fogja minden állam souverainitását, ha nem foglal el poroszellenes állást. A coburgi ág ismét elutazott. — Berlin, máj. 29. A „Kreuzzeitung“ egy párisi levelezője jelenti, hogy a semleges hatal­mak egy javaslata a conferentia első ülésében Ausztria, Porosz- és Olaszország készülődéseinek megszüntetését fogja illetni. — A „Nordd. Alig. Ztg.u§­Ausztria kártalanítása mellett szólal fel török tartományokkal. Ausztria területe ily mó­don nagyobbittatnék, népessége pedig szaporit­­tatnék. — Berlin, máj. 29. Félhivatalos részről Ausztria harczias támadását várják, mivel való­színű veresége a congressuson, magában foglalná Olaszország elismerését, a német nagyhatalmi állás elvesztését és a pénzügyi bukást. Poroszor­szág a háború esetére elfogadja a semleges hatal­mak fegyveres interventióját a háború localizálá­­sának elérésére, s a hadjárat tartamának lehető megrövidítésére. —­D a r m s t a d t, máj. 29. Az első kama­ra félrevezette a képviselőház azon indítványát, hogy a schleswig-holsteini rendek egybehivassa­nak , nem látván az indítványt időszerű okokkal indokolva. — Karlsruhe, máj. 29.Egyhangúlag elfo­gadtatott Eckart azon indítványa, hogy a kor­mány a szövetségi társakkal igyekezzék a par­lament összehívását és népfelkelést eszközölni. — Frankfurt, máj. 29. A conferentia ügyével foglalkozandó bizottmányba megválasz­tottak : Ausztria , Poroszország, Bajorország, Szászország, Hannover, Würtemberg és Kurhes­­sen. Helyettesekül : Baden és a Szász házak. A limburgi ügy bizottmányába Ausztria, Porosz­, Bajorország, Hannover­ és Baden választat­tak meg. — London, máj. 24. Griffith egy interpel­­látiójára azt feleli Layard, hogy a párisi confe­rentia a hohenzollerni herczeg megválasztatását illegálisnak tekinti, hanem pillanatnyi interven­­tióra nem hatalmazott fel. — A kormány épen most egy reformbillhez tett módositvány feletti szavazásnál kisebbségben maradt. — Bukarest, máj. 30. Ghika János újból belépett a kabinetbe s a közmunkaügyi tárczát vette át, Sturdza helyett, ki a fejedelem titkárául neveztetett ki. — Páris, máj. 30. A „Patrie“ jelenti: Bécs­­ből, Berlinből és Flórenczből oly tudósítások ér­keztek, melyek szerint a quasi hadviselő felek előleges egyezkedés nélkül önkényt elfogadták a mostani katonai status quo­t, azért a hadmozgal­mak mindenütt felfüggesztettek. — Berlin, máj. 30. Poroszország csak azon feltétel alatt adá beleegyezését a conferentia-tár­­gyalásokba, ha a német szövetség belügyeibe nem fognak beavatkozni. A hatalmak figyelmez­tettek arra, hogy Poroszországnak a szövetségi reformra vonatkozó javaslatai az idegen közbe­lépésre minden okot eltávoztatnak. — Frankfurt, máj. 30. Az „Európa“ közlőszöv­egét azon a conferentiára meghívó­­jegyzéknek, melyet a szövetség melletti franczia követ, a cs. k. szövetségi elnökhöz, K. Kü­bek­hez intézett. — A jegyzékben azt mondja a franczia követ, hogy utasíttatott, miszerint a szövetségi gy­űléssel a következőket közölte : „A viszály, mely Ausztria és Poroszország közt a Schleswig holsteini ügy miatt kitört, Európá­nak aggodalomra nagy okot szolgáltatott. A köz­vélemény retteg a háború esélyétől, melybe oly sokféle érdek vonatnék be. Maga Francziaország, Nagy-Britannia és Oroszország nem gondolhat­­nak nyugtalanság nélkül egy háború lehetőségé­re, melybe oly államok bonyolódnának, melyek iránt egyenlő barátsággal viseltetnek. A leg­­magasztosb okok arra határozók jöhet, hogy keressenek eszközöket, melyek által a veszélyt eltávolíthatnák. A három hatalmasság e czélra és a béke és engesztelés ugyanazon gondolatá­val tanácskozott, s abban egyezett meg, hogy azon kormányokat, melyek a viszályba bonyo­lódtak vagy bonyolódhatnak, úgy mint Ausztriát, Poroszországot, Olaszországot és a német szö­vetséget közös tanácskozásra meghívja. — E ta­nácskozás tárgya magától értetik. A béke érde­kében diplomatikai uton meg kell oldanunk a hercsegségek, az olaszországi viszály kérdését, és végre azon kérdést, hogy a német szövetség­ben mily reformokat lehetne létesíteni, a­meny­nyiben azok az európai egyensúly­t érinthetnék. Ha a fensi német szövetség beleegyezett e felhí­vásnak engedni, megbízottja Párisban Fran­cziaország, Nagy-Britannia és Oroszország kö­veteihez csatlakozhatnék.“ Ezen máj. 28-káról keltezett jegyzék így vég­ződik : „A császári kormány azon reményben van, hogy azon hatalmak, melyek e pillanatban ha­dikészületekkel foglalkoznak, midőn a három udvar indítványához járulnak, hajlandóknak fog­nak mutatkozni e készületeket beállítani, még akkor is, ha vonakodnának a hadi­­e­rőt ismét békelábra állítani.“ —— München, máj. 30. A bajor országgyűlés mai ülésében Pforten miniszter igen tartózkodó nyilatkozatot tett a helyzetről. Kiemelte, hogy a középállamok a fegyveres semlegesség elvét kö­vetik s a szövetségi béke megszegője ellen azon­nal fellépnek. E beszéd hideg fogadtatásra talált. — Köln, máj. 30. A „Köln. 7.“ inteleg szól Ausztriához s mondja, hogy ha a bécsi kabinet a conferentián makacs magatartást tanúsít s ez­zel háborúra ingerli Poroszországot, a mint félhi­vatalos lapjainak szelleme is harczias, — úgy mint a béke megszegője maga ellen zúdítja az összes erkölcsi tényezőket s anyagi ereje bizo­nyosan meg fog töretni (?) Ugyanazon lap flórenczi tudósítója jelenti : A hadikészületek szünet nélkül folytattaknak. A déli határok oltalmára egy ötödik hadtest ala­kítása van tervben. — Garibaldi nem fogad el ágyukat. — Hamburg, máj. 30. A „Börsenhalle“ nak egy Valparaisoból ápril 16-ról kelt sürgö­nyében mondatik. Az ostromzárlat megszűnt, a spanyol flotta elvitorl­ázott. — Hamburg, máj. 30. A „Börsenhalle“ mai számában egy táviratot közöl Limából ápr. 27-ről. A spanyol hajóhad Callaóba érkezett. — A tengernagy máj. 1 -re jelentette ki az ellen­ségeskedések megkezdését, az ostr­omzárlatot pedig máj. 3-ra. Az áruk biztosságba helyez­tettek. — Florenc, máj. 30. Az „Opinione“ jelenti, hogy a király tegnap egy rendeletet írt alá, mely két önkénytes bersaglieri­ zászlóalj ala­kítását, s a busz önkénytes zászlóalj szaporítását rendeli el. — Prága, máj. 31. Nachadból érkező ma­gán­levelek jelentik, hogy Liebau, Langenbie­­lau és Waldenburgban, valamint más porosz ha­tár­helyeken e napokban garázda tüntetések tör­téntek. — Berlin, máj. 31. A „Bors. Ztg“ szerint Bismark gróf személyesen vesz részt a párisi conferentiában. A „Bank Ztg“ pedig azt állítja, miszerint a vasút igazgatóságnál tetemes csapat­szállítás visszavonatott. — Hamburg, máj. 31. A „Weser Zig“hiá­nyosnak mondja, hogy Kurhessen semleges ma­rad. A „Börs, Halle“-nak írják Bernéből : az oldenburgi szövetség-javaslat Poroszország iránt barátságos irányú. A békeremények alaptalanok, minthogy Velencze képezi a háború sarkkövét. Az üzletpangások napról napra szaporodnak. A múlt héten 32 csedeset fordult elő. A kölni lap­nak Florencból írják, hogy a Poroszországgal való szerződés még nem valósult ténynyé. — Páris, máj. 31. Itt Bismark állásának ingadozásáról és Vilmos király lemondásáról kü­lönféle hírek vannak elterjedve. A „Moniteur“ esti lapja bizonyosnak állítja, hogy a conferen­tián a külügy­miniszterek képviselik hatalmas­ságaikat. Az olasz minisztérium reconstituálására vonatkozó hírek alaptalanok. — Páris, máj. 31.Lamarmorát néhány nap múlva ide várják. A conferentia junius 8 vagy 10-ikén nyittatik meg. Az első ülésnél való­színűleg Napóleon császár fog elnökölni. — Páris, máj. 31. Hire terjedt, hogy a ho­henzollerni herczeg Leuchtenberg herczegnővel lépett frigyre. — Páris, máj. 31. Gortsakoff herczeg junius 6-kére váratik ide. „La France“ a con­ferentia megkezdését a jövő hét végére teszi. A conferentiabeli meghívásra érkezett válaszok mindegyike azon nyilatkozatot tartalmazza, hogy intézkedések történtek, miszerint a döntő hatá­rozathozatalig ellenséges cselekmény ne történ­jék. Bismarkot szintén e napokban várják Pá­­risba. „La Liberté“ sürgönyt közöl Florencbel, mely szerint az ottani minisztérium 250 millió­nyi bankjegyeket bocsátott ki. — Páris, máj. 31. Granville lord ideérke­zett s hírszerint Victoria királynétől levelet hozott a császárnéhoz, melyben ez utóbbi a békefenntar­tást czé­lzó törekvések sikeresítésére kéretik fel. „La Presse“ szerint a conferentián a császár fog elnökölni és valószínű, hogy a gyűlés nemsokára souverainek gyűlésévé változik. — P­ária, máj. 30. (éjjel.) Miután a hatal­masságok a conferentiát egész bizonyossággal elfogadták, most a conferentia megkezdésének kitűzésével foglalkoznak. A külügyminiszterek megjelenése biztosítva van. A suitán lemondott a Dunafejedelemségekben való interveniálásról, miután felteszi, hogy a hatal­masságok a conferentián óvni fogják méltóságát. A hohenzollerni herczeg egy második levelet is írt a sultánhoz, melyben kijelenti, hogy mi­után jelenleg ügyei nem engedik meg, hogy Stambulba menjen, ezt legközelebb teendi. — Pária, máj. 30. éjjel. Victor Emanuel azt írta a császárnak, hogy Olaszországban ő a helyzet ura. A hadsereg addig nem mozdul, a­mig a congressus be nem lesz fejezve. A duna­fe­jedelemségi conferentia a hohenzollerni herczeg trónralépte notificatiójának megérkezéséig el­napolta magát. Azon hir, hogy Napoleon herczeg Berlinbe megy, nem való. — Páris, máj. 31. Egy röpirat fog legkö­zelebb megjelenni, a­mely a „Pays“-ben megje­lent compensativ-tervet recapitulálni fogja. Azt állítják, hogy az egész terv Persignitől szárma­zik és nem a kormány eszméje. Esti posta. Pest, junius 1. — Mensdorff gróf — egy bécsi tudósítás sze­rint — kijelentette volna a semleges hatalmak képviselőinek, mikép Ausztria csak azt az egyet óhajtja, hogy a conferentia eredményei lépést tartsanak az osztrák komoly szándékával, az eu­rópai békét tartós alapokon állítani helyre, hogy azonban Ausztria bármennyire el van is határoz­va minden megoldást előítélet nélkül taglalni, már most is kénytelen azon reményét kijelen­teni, miszerint a megoldás a fennálló jogalapot veendi alapul és kiindulási pontul.­­ Említettük, hogy az angol kormány né­hány nap előtt az alsóházban váratlan veresé­gett szenvedett. Ez a május 28-kai alsóházi ülés­ben történt. Gladstone art. 1. a háznak a reformbill ügyében bizottmánynyá alakulását indítványozván, Sir A. Knightley azt indítvá­­nyozá, hogy a bizottmánynak meghagy­ass­ék lépéseket tenni a választási veszteg­lések ellen. Gladstone az ellenzi az indítványt, és szavazásra kerülvén a dolog, a kormány 248 szavazattal 238 ellen, tehát 10 szótöbbséggel leszavaztatott. Hosszas vita után Sir G. Grey kijelente, mi­­kép a kormány a ház elhatározására bízza, váj­jon a reform-kérdés tárgyaltassék­e tovább is, vagy végkép félrevetettnek tekintessék. A tárgy végre más. Sikere jen elhalasztva. — Layard úr ugyanazon ülésben Griffith úr kérdésére kijelenté, mikép a Dunafejedelemségek ügyével foglalkozó párisi conferentia Hohenzollern Ká­roly herczeg hospodárrá választatását törvényte­lennek nyilvánította ugyan, de beavatkozást n­e rendelt ellene. — Layard úr párisi kirándulásából május 26-kán tért vissza Londonba. — Dr. Cullen izlandi r. k. érsek a pápa e szentsége által bibornokságra emeltetett — az első is főpap, ki valaha ezen egyházi méltóságra jutott. — Az „Italia“ újságolja, hogy a „velencei tartományok kormányzójának“ Boggio van kine­vezve, a florenczi kormány által. Boggio a ten­gernagy hajóján akar Velenczébe jutni. — A „Neues Fremd. Blatt* Írja: A conferen­tiára meghívó iratokat kedden nyújtotta át Moon­­burg gróf. Mensdorff gróf már az átadásnál ki­jelentette, hogy a császári kormány kész részt venni a conferentiában. A felelet táviratilag kö­­zöltetett a semleges hatalmasságokkal. A confe­rentiára minden kormány két felhatalmazottat küld, külügyminiszterét és párisi követét, és így Ausztriát Mensdorff gróf és Metternich herczeg képviselendik. Mensdorff grófot Aldenburg báró kíséri Párisba. Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmond. Nyílt tér. Valamint az april­isi­ ki­húzásban, úgy az 1864-diki jegyek tegnapi sorsolásánál is 1r0 nyervény Ígérvényekre, melyek közt a negyedik főnyervény 10,000 forint nálunk nyeretett meg. A 2311-dik series ígérvényeinek t. ez. tulajdonosai nyereményeiket készpénzben azonnal megkapták. Báron testvérek.

Next