Pesti Napló, 1866. július (17. évfolyam, 4859–4884. szám)

1866-07-15 / 4871. szám

161 — 4871 Vasárnap, juliu­s 15. 1866 17 évi folyam. Szerkesztési Iroda: Ferenciek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (elődzetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , helyijén, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. díj­­­: 7 kasát- - -- •- •' ervv'.eri hirto­­i. -i" I l nj kr. Bél.» j: ’ j u 30 njkr. Nyílt-tér: 6 hasábos petH-sor 25 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ ISfiO-iki második félévi folyamára. SllolisEetéii : julius—decemberi 1[2 évre 10 ft 50 kr, julius—septemberi x|4 évre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala a­ harcrosok irányában nyilatkozó áldozatkészség, ily egy­oldalú, s a fentebbiek szerinti igazolat­lan megszorításokkal nem korlátoztatnék; és pedig annál kevésbé, mert azon aggály is, hogy az efféle betegek által járványos betegsé­gek terjesztethetnének — az e részben teljes óvatosággal és előrelátással életbe léptetett in­tézkedések folytán — többé alappal nem bir. Azon magasztos hazafiai és felebaráti meleg érzületnek reményében tehát, mely a harertéren sebesült vagy megbetegedett számos honfitár­saink és véreink iránt mindnyájunk szívét el­árasztja, bizton hiszem, hogy ezen nemes áldozat­­készségi hajlam, ezen tisztelt közönségnek min­den rétegében nemcsak kellő viszhangra fog találni, hanem hogy ebbeli áldozatkészségének tettleges nyilvánítása által annak, tehetségéhez képest, mindenki méltó kifejezést adni buzgólko­­dand. Mi által valamint egy részről a sebesült és elbetegedett vitéz harczos , nőtársainknak nemcsak anyagi, sőt szellemi vigaszt is nyuj­­tandunk , úgy másrészről hősiesen elvérzett harczosaink­ dicső emlékének is leróvjuk ama hála­adónkat, melyet tőlünk ő Felsége, apostoli királyunk és a haza méltán elvárnak. Az összegyűjtendő adományokat, vagy bár­miféle nemes lelkű ajánlatokat, kellő számadás mellett, átveend az e czélra több nemes lelkű helybeli polgárokból alakult bizottmány, mely azokat az illető adakozóknak kiszolgáltatandó ellennyugták mellett a hatóságnak át fogja szol­gáltatni. Kelt Kassán, 1866-ik évi julius hó 8-án. Gróf Péchy Manó, Abaujmegye főispánja és Kassa szab. kir. város kir. biztosa. Pest, julius­­ 1866. (Fk)Ha fel akarsz gyógyulni, erre csak egyetlen mód van : vágasd le a fejedet ! Hogy tetszik az ilyen tanács ? Meglehet, hogy e gyógyítási mód nagyon elmés, csak az a kis hibája van, hogy élve nem lehet túlesni rajta.........Ilyenek körülbe­lül azon feltételek, melyek mellett Porosz­­ország fegyverszünetet kötni kész volna. Ausztriának, az igaz, múlhatlan szüksége volna a nyugalomra ; a birodalom ereje minden tekintetben annyira megfogyott, hogy akár tetemes áldozat árán is meg kellene vásárolni a békét, ha lehet. A gyógyítás sürgető, mert a betegség súlyos és veszélyes. De Poroszország gyógyesz­­közül nem tud egyebet ajánlani, mint hogy Ausztria fejét vágassa le, s ez iga­zán medicina pejor morbo. A bécsi kormányra nézve f­i­n­a­n­c­z­i­a­i­­lag lehetetlen, hogy saját hadsergén kívül még az egész porosz hadserget is tartsa osztrák költségen heteken vagy épen hónapokon át; — politikailag lehetetlen, hogy Németországból egy­szerűen kivettesse magát; — katonai­lag lehetetlen, hogy h­adsergének sem mostani helyéből megmozdulnia, sem a támadt hézagokat pótolni ne legyen sza­bad, míg Poroszország e tekintetben min­den korlát nélkül intézkedhetnek, és e­r­­kölcsileg lehetetlen, hogy a kisebb német államokat, a­kik hozzá ragaszkod­tak, egyszerűen Poroszország kése alá adja. Ezen négyszeres lehetetlenség any­­nyira kézzelfogható, hogy Bismark gróf pillanatra sem hihette, miszerint Bécsben ily ajánlatra rá fognak állhatni. Maga ez ajánlat tehát nem egyéb, mint a fegyver­szüneti indítvány visszautasításának lehe­tő legsértőbb formája. Hanem hiszen a franczia császár, mint becsületes közbenjáró, ellenjavaslatokat tett, és így Poroszország talán még­sem mondta ki a maga utolsó szavát. Lássuk hát röviden ezt a franczia írott malasztot! Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy Napóleon ellenjavaslata nem a fegyver­­szünet, hanem a békeelőzmények feltételeire vonatkozik. — Poroszország ugyanis kétféle feltételeket állított fel. Először is azt mondta : a fegyverszünetet elfogadom ezen még ezen feltételek alatt, melyeken kívül azonban még az én béke­előzményeimnek azonnali elfogadtatását is követelem. III. Napóleon azonban csak az utóbbiakat módosította, de a fegyver­szünetnek Poroszország részéről felállí­tott feltételei ellen nem tett kifogást. Már­pedig fentebb kimutattuk, hogy­­ bármi­lyenek volnának az előleges békealapok, már maga a fegyverszünet feltételei is olya­nok, hogy Ausztria azokat el nem fogad­hatná, és így a békealapok vitatására rá sem kerülend­ő sor. Tehát Napóleon ellenjavaslata még akkor sem érne valamit, ha valamit érne, azaz Ausztria még akkor sem meríthetne belőle gyakorlati hasznot, ha az ellenja­vaslat csakugyan oly békealapot tartal­mazna, melyet Ausztriának el lehetne fo­gadni. Mert ez elfogadást kell hogy a fegyverszünet előzze meg, e fegyverszü­net pedig a porosz részről kitűzött és franczia részről eddig nem ellenzett felté­telek alatt nem jöhetne létre. De várjon ér-e valamit és mennyit ér a franczia ellenjavaslat ? És mennyiben kü­lönbözik az a porosz indítványtól?Igenis, kívülről nézve nagy különbség létezik a két programm közt, de Ausztria szem­­pontjából semmi különbség sincs köztük. A különbség t. i. csak arra vonatkozik, hogy mily alakja legyen annak az új német szövetségnek, mely Ausztria kizáratásával létrejö; de hogy Ausztria ez új sz­övetségből ki- 2­á­r­a­t­i­k, ebben mind a két javaslat meg­egyező. Ez pedig Ausztriára nézve a fő­­dolog. Rá nézve életkérdés az, hogy közte és a német nemzet tömbje közt ne sza­kadjon meg végképen az összeköttetés. Ha pedig csakugyan megszakadna, az aztán Ausztriára nézve bizony alárendelt fontosságú kérdés volna, váljon porosz hegemónia alatt egyesülnek, vagy fran­czia protectorátus alatt új rajnai szövet­séget képeznek-e a kisebb német államok. Mert akármilyen legyen Németország új szervezete, akár kisebb­, akár nagyobb mértékben elégítené ki a német nemzet­nek egységre irányult vágyát, az oly Né­metország, melyben Ausztriának nincs helye, mindig veszély lesz a birodalomra nézve, mindig azon aggodalmat fogja szülni — és méltán! — hogy a biroda­lom határain kívüli német elem, nem lévén törvényes kapocs közte és az osztrák-né­met elem közt, ez utóbbit törvénytelen eszközökkel is magához fogja vonzani, szóval, hogy legrövidebb idő múlva Ausz­triának nyugaton 4—5 német Velenczéje leend, miután az egy olasz Velenczétől nagyon szerencsétlen körülmények közt megszabadulnia sikerült. Többet nem mondunk akár a porosz, akár a franczia programairól. Alkudo­zásnak alapját egyik sem képezheti, míg az osztrák kormány előtt a háború foly­tatásának bármily csekély lehetősége de­reng. Van e m­ég ily lehetőség? — a kormá­nyon álló férfiak legjobban fogják tudni. A készületek szerint ítélve, úgy hiszik, hogy v­a­n. E hitnek a legközelebbi na­pokban ki kellene állnia a tű­zpróbát. Ha az eredmény kedvező, akkor a birodalom ellenei majd módosítani fogják követelé­seiket, ha pedig a hadi szerencse még egyszer kedvezne Poroszországnak, ak­kor az utóbbinak, minden franczia vagy más közbenjárás daczára, csak azon egy jelszava leend: vae victis! a birodalom pedig néma önmegadással fogja tűrni, mit a gondviselés keze rá fog mérni. Hazafius és felebaráti felhívás Abaujmegye közönségéhez, s minden ran­gon és renden levő lakosságához. Habár legfelsőbb helyen minden kitelhető in­tézkedések megtétettek, melyek a hadsebesül­tek és betegek kellő ápolását biztosítani, s ve­szedelmes járványok kitörését meggátolni képe­sek, — tekintettel mindazonáltal a birodalom határain felállított két nagy hadseregre, s azon jelentékeny kiterjedésre, melyet az immár meg­kezdett háború nyerhet, — az ily körülmények közt bekövetkezhető eseményekkel szemben szükségesnek mutatkozik, hogy a betegek elhe­lyezéséről még terjedtebb mérvben legyen gon­doskodva; mi csakis az áldozatkész felebaráti szeretet tettleges nyilvánulása által eszközöl­hető. Ismerve e megye közönségének jó szelle­mét, s minden alkalommal tanúsított áldozat­készségét , biztosan hiszem, hogy annak lakos­sága, ezen hazafias és felebaráti felhívásomra nem fogja megtagadni a harertéren sebesült vagy megbetegedett számos honfitársaink és vé­reink iránti meleg részvétét, s hogy önkénytes ajánlatok által hozzájáruland azon hézagok ki­töltéséhez, melyek a hadsetegek ápolására néz­ve, a háború esélyeinek máris roppant mérvei­vel szemközt, az állam részéről a legnagyobb erőfeszítés mellett sem volnának tökéletesen el­háríthatók. — Annál biztosabban reménytem ezt, minthogy a magas kormány le­hetőleg ak­ként intézkedene, hogy a betegek és se­besültek illető hazájukba, roko­naik és szeretteik körébe szállít­tassanak. Tapasztaltatván egyébiránt, miszerint a had­betegek ápolása tekintetében eddig felsőbb hely­re érkezett ajánlatok, legnagyobb részt a s­e­b­e­sültek ellátására szorítkoznak, sőt ezen ked­vezésből nem ritkán egyébb betegek vilá­gosan ki is záraztakra szenvedő emberiség irányábani felebaráti szeretet szem elől nem té­­veszthetése mellett, felvilágosítólag arra kíván­tam e megye közönségét figyelmeztetni, hogy a háború fáradalmai, mindennemű nélkülözések és megerőltetések folytán erejükben megfogyott, végképen kimerült és megbetegedett harczosok részvétre és oly mértékben érdemesek, mint az ellenség fegyvere által megsebesültek; s hogy ennél fogva kívánatos volna, ha a szenvedő Vidéki tudósítások. D­e é­s, jul. 8. Legyen szabad a jelen háborús időben, midőn még a szellő susogás is a fegyverek csörgését, és a sebesültek jajkiáltásait hangoztatja vissza: egy szerény polgári ünnepélyre vezetnem az olvasó figyelmét, mely minden nagy zaj nélkül folyt le, az idő komolyságához mérve, de mégis a czél­­nak megfelelvén, mely czél nem volt egyéb, mint a kedvező alkalmat megragadva, kijelenteni, hogy mi a nemzeti politikának, melyet Deák Ferencz nagy hazánkfia képvisel, rendü­letlen hivei vagyunk; benne tökéletes bizalmunkat helyheztetjük, s személye iránt határtalan tisz­telettel s hódolattal viseltetünk. Ezelőtt néhány hetekkel még, akkor a pesti közös hongyülésen volt belső-szolnokmegyei kö­vetek, Torma Károly és Bethlen Sándor megküldék a becsi társalkodási egyletnek aján­dékul Deák Ferencz olajfestészt, jól talált arcz­­képét. A becses ajándékot az egylet hálás kö­szönettel fogadta, s elhatározta azt nagy ter­mébe, a legszebb helyre felilleszteni, s a lelep­lezést egy alkalomszerű ünnepélylyel összeköt­ni, a­melyre meghivá Belső Szolnok megye értel­miségét. Az ünnepély ma d. e. 11 órakor jön megtartva a következő renddel. Az ünnepélyt megnyitó, az ünnepélyt rendező választmány el­nöke, főispánunk fivére, V­e­é­r Zsigmond, kinek magyaros kinézésű tisztes eszfeje, és szakálla oly jól illettek a szép tiszt teljesítése komoly méltóságához, ki elmondá egyszerű velős sza­vakban az ünnepély czélját, s midőn Deák Ferencz nevét em­lité, a fátyol lelebbent a szép képről, előttünk állott a legbecsületesebb, leg­­szeplőtelenebb arca, a legtisztább jellem, szóval a legérdekesebb kép megtestesítve, s a roppant számú meglepett közönség elragadtatása szűnni nem akaró éljenekben tört ki. Ezután Roth Pál egyleti elnök csinosan elő­adott beszédben ismerteté a nagy hazafit, s adá hű életírását. Festő Magyarbon szépségeit, a magyar jellem kiváló szép sajátságait, a me­lyek Deák Ferenczben mind központosulnak. Elmondá, hogy a nemzetnek mindig voltak sa­ját vitézei, vezérei már az őskorban, kiket min­dig bálványozott, tisztelt, s kik után indult, ilyen Deák Ferencz is, kinek életírásához a legjobb adatokat használá fel. Szép folyékony előadás, tiszta csengő hang sok érdekeltséget adtak be­szédének. Végül M­e­d­gy­e­s Lajos indítványozá, hogy ezen ünnepélyről nagy hazánkfia hódoló tisztelettel is értesittessék, a felirat tervezetét felolvasó Pataki Gyula jegyző, melyet Med­­gyes L. fogalmazott, mi azonnal elfogadtatott, s felküldetni határoztatott, és ide mellékelve küldöm. Az ünnepély kezdetén és végén a kolozsvári egyik barna hangász-kar működése közben a helybeli dalárda a Kölcsey hymnuszát énekelte, szokott pontossággal. Végül Torma Károly köztiszteletben s szeretetben álló képviselőnk az egylet iránti részvétre szól­ta fel a közönsé­get. Az ünnepélyről a kisdedóvó nagy termében rendezett társas ebédre mentünk, mely csinosan volt elrendezve, s elég kedélyesen, mégis a na­pok komolyságához mérve folyt le. Még a pohár­köszöntések is átgondoltak valának. Legelőbb a fej­edelmet éltetők, mert a legelső „magyar ember, a király,“ nem feledkeztünk meg a jelen hadjárat sérültjeiről sem. Szóval e nap úgy folyt le, hogy emlékezete örökre be lesz vésve szi­vünkbe. p. F. A mellékelt üdvözlő irat tartalma imez: „Rendes állapotban, midőn a törvények ural­ma alatt a haza szabad és boldog, a nemzetnek csak hasznos polgárokra, ö fölibe emelkedett vezérre kevésbé van szüksége. „Nyitva áll a tér a sajtónál, a megyékben, az országgyűlésen, s a szabad verseny uj és uj lángelméket, uj és uj honfi jellemeket fejt ki, kik vállvetve működhetnek a haza virágzásán, s az, különbség nélkül osztja meg borostyának jelesei között. De midőn vihar szakad a hazára, az erőszak által a törvény és jog széttapostatik ; az őrkö­dő, a fennvirasztó honfiak, a haza minden pont­ján szétveretnek, elnémittatnak ; s a nép vas­igába kényszerittetik; ezen időkben a szabad­ságát sirató nép csengve néz szét, — ha lenne fiai közül csak egy, ki a szabadulás útját és módját kimutatná; ki a hazát kétségbe esésé­nek mélyebbre és mélyebbre sodró örvényéből kiemelné, s előbbeni jogaiba és szabadságába visszahelyezné. Az ismeretes 1848—9-ki események hazán­kat ezen szerencsétlen helyzetbe ejtették. A nemzet évezredes alkotmányától megfosztva, már-már a kétségbeesés örvényében, szétnézett a nagy pusztulásból fennmaradt fiai között — és Önt találta meg egyedül, a ki szeplőtlen múltjánál, mély honszerelménél, gyémánt tiszta jelleménél, beható bölcseségénél, s érveiben legyőzhetetlen ékesszólásánál fogva képes lehet mentő kezet nyújtani, s a nemzetet ősi alkot­mányának viszont élvezetére segíteni. — Önt tisztelt hazafi! ki hosszas politikai életének első pillanatjától fogva a legválságosabb idők és megpróbáltatások között is hazafi jellemében soha meg nem ingott; kiben a nemzet az alkot­mány megtestesülését szemléli, s kire méltán a római költő szavai illenek: „Jastum et tenac m proposlti virum Nem civium ardor prava jubentiam, Nee vultus inetautis tyranni Mente quatit solida.“ Hasztalan szólott a történelem, s állambölcse­let , hogy ha Magyarország, ez az európai suly­­egyént fenntartó tengely, mely a ránehezült erőszak alatt leroskadt, helyre nem állíttatik : beláthatatlan zavarok következnek főleg magá­ra a birodalomra. A sikerben elbizakodott kormányférfiak s rosz tanácsadók nem hallgattak az igazság és méltány szavára. Az uralkodó szivét hazánk­tól elidegenítvén, évtizeden át folytatták a bo­­szu politikáját, mig meg nem termő keserű gyü­mölcseit. — Európa, hogy a Magyarország el­mulasztott ki nem békítése miatt a fölbontott sulyegyént némileg helyre üsse, belébonyolult, s Ausztriát is bevonta a költséges keleti báb­­­rába. Ezt csak hamar követte az olasz-franczia háború,, mely Lombardiának elvesztésével , az államadósság milliókra menő növekedésével végződött. „E keserű tapasztalások folytán az uralkodó Felség átlátta, hogy elfogult tanácsadóira többé nem hallgathat, s Magyarországért, mely a dy­­nastiát a múltban is annyi veszélytől mente meg, kell tenni valamit. Így történt, hogy 12 évi súlyos és méltatlan szenvedés után az uralkodó Felség összehívta az 1861-ki csonka országgyűlést. „Ekkor nyert Ön legelébb tért, hol tartalék nélkül szólhasson a haza érdekében. — Azon felirat, melyben a nemzet jogait s törvényes kí­vánalmait kifejezte, áthatotta egész Európát, s a magyar kérdés, s Magyarország kielégítésének szükségessége ezentúl az európai közvélemény fő fő tárgya lön. Azonban a jogeljátszás elmélete, Magyaror­szág beolvasztása még­ mind rögeszme maradt, s e miatt a 61-ei országgyűlésnek eredmény nél­kül szét kelle oszlania, s elkezdődtek a Schmer­ling féle költséges és demoralizáló experimen­­tátiók. Magyarország tűrt és hallgatott. Öntől vette a jelszót: még várhatunk. A birodalom felett azonban új fellegek kez­denek tornyosulni. — Ekkor Ön, mint a gond­viselés választottja, éles pillantással nézvén be a körülmények szövevényei közé, előbb a Bach- Schmerling féle jogeljátszási elméletet semmisí­tette meg híres röpiratában ; majd húsvéti epo­­chalis czikkében kézzelfoghatólag bizonyítá be , hogy valahányszor a rosz tanácsadók Magyar­­országot s a birodalmat veszélybe döntötték, mindig az uralkodók személyes bölcsesége mente meg. — Most is csak ő Felsége személyes böl­­csesége oldhatja meg a bonyodalmakat, s bé­­kítheti ki az országot. „Ennek következtében az uralkodó Felség felvilágosulva, már most bizalommal tekintett hazánkra, minden katonai kiséret nélkül jött Magyarország fővárosába, s mint atya érintke­zett alattvalóival, s ígéretet ten, hogy a nemzet sebeit begyógyítja. — És csakugyan téves ta­nácsokkal éltető minisztereit elbocsátó, alkot­mányos érzelmű magyar kormányférfiakat neve­zett ki; mint magyar király személyesen nyi­totta meg múlt év deczember 10 jén az 1818 ki alapon Pestre összehívott országgyűlést, hol ké­sőbb Erdély is képviselve jön; a jogeljátszás elméletét királyi szavával elvetette; a jogfolyto­nosságot a törvények alkotmányos visszaállítá­sát, s a haza történelmi integritását ünnepélye­sen proclamálta. _ A nemzet most is önre támaszkodott, s az Ön által szerkesztett I-sö és II-dik feliratban sa­ját jogérzetét látja tolmácsolva. Azokban az egész nemzet szól a királyhoz szilárdan, hajt­­hatatlanul. Ezért van, hogy a haza mindenik szegletéből egymásra jutnak fel Önhöz a bála és bizalmi feliratok. A haza Önben gondviselésszerű meg­­mentőjét szemléli. Ez a közhit, ez a közmeggyőződés indított minket is, Belső-Szolnok­ alkotmány­oű polgá­rait arra, hogy midőn Önnek, követeink által megküldött olajfestményü, hűn talált arczképét, hazafias ünnepélylyel kaszinónk nagy teremébe kifüggesztjük, egyszersmind az Ön által kép­viselt nemzeti politika tántoríthatatlan híveinek valljuk magunkat, s Önhöz tisztelt hazafi­­ bizal­mi és hálanyilatkozatunkat felterjeszszük. Az van, a mélyen át van hatva ugyanis kö­zöttünk minden honát híven szerető polgár azon gondolattól, hogy ha akár felülről sújtó önkény, akár forradalmi túlkapás a nemzetet a törvényes­ség gránit alapzatáról csak egy perczig is le­lépni kényszerítené, a haza állása problemati­­kussá válnék , s önkormányzata Magyarország nem lenne többé. Fogadja tisztelt hazafi! hála és bizalmi sza­vazatunkat : számláljon minket az Ön által kép­viselt igaz ügy meleg pártolói közé. Óhajtjuk ! Isten hosszú élettel áldja meg, hogy az újból kitört viharok következtében munkássága köze­pén elnapolt országgyűlés, a háború bevégzése után, az uralkodó ünnepélyes ígérete szerint megint összeülhessen, s ön vezérlése alatt teljes sikert arathasson, s Ön, és a mi boldogságunkra, a haza szabadsága és dicsősége örök időkre megalapuljon. Vagyunk Önnek, mélyen tisztelt hazafi igaz hazafitársai, Ügybarátjai: Wéér Zsigmond, elnök. T­a­t­r­o­s­y Ferencz, igazgató. Roth Pál, igazgató. Pataky Gyula, jegyző 200 aláírás. Maro­s-V­á­s­á­r­h­e­l­y, jul. 7. Ámbár Erdélyben az aratás csak a jövő héten áll be, a gabona ára máris sokat olcsódott. Pár héttel ezelőtt erdélyi 16 kupás vékánként a tisz­ta búza 2 frton, az elegy 1 ft 60 kron, a török búza 1 ft 80 kron kelt. Múlt csütörtökön a na­gyon is dústermést ígérő aratás reményében a tiszta búza 1 forint 50 krajezárra, a török búza 1 forint 38 krajezárra szállott, az elegyet kí­nálták 1 ft 10 krajezáron, de nem vették. Ara­tás után itt nagy olcsóság fog beállani, igyekez­zenek Magyarországról felénk. A török búza is a legdúsabb termést ígéri. — Megjegyezzük, hogy egy erdélyi véka tizenhat bécsi kupát te­­szen, következőleg mintegy két és fél erdélyi véka egy mérőt. Kftlim­félék. Pest, jul. 14. — A kir. főtárnokmesterhez már leküldetett a kegyelmes kir. leirat, mely helybenhagyja, hogy Magyarország községei az illető ujoncz­­illetéket önkénytesekben állíthassák ki közkölt­ségen, mint 43 előtt. A toborzások azonnali meg­kezdése el van rendelve, s ezek keresztülvitele a municipalis hatóságokra bízva. (P. H.) A . cs. és A­p­o­s­t. k­i­r. F­e­l­s­é­g­e f. hó 8-ról kelt 1. f. elhatározásával, primás­­ emi­­nentiájának, a magyar püspöki kar nevében F. f. helyre intézett hódoló feliratát, melylyel 200,000 frt hadi-czélokra ajánltatott fel, legk. tudomásul venni, s e hazafias ajánlatért 1. f. köszönetet nyilvánitani, és egyszersmind 1. k. megengedni méltóztatott, miszerint az érintett összeg a ma­gyarországi önkéntes csapatok felszerelési költ­ségeinek fedezésére fordittassék. — A budai kir. palotára pontban d. u. m/a 3 órakor vonatott fel tegnap a cs. lobogó, jelez­vén, hogy Császárné ő Felsége a császári gyer­mekekkel a magyar határt átlépte. A Kremsből a távirati állomást Mautternbe tették át, a kremsi hidat pedig az osztrákok jégbe röpítették. V A déli vaspályán naponként 12 katonai vonat közlekedik, a így a déli hadsereg Bécsbe szállítása egy hét alatt megtörténhetik. V A szász királyi családot ma Budára vár­ják; a szász udvari kocsik és lovak a császá­riakkal már megérkeztek.­­ A pesti fiatalok közül többen kedden, s hó 17-én, mint feled­etlen történetírónk, Szalay László halálának évnapján, a Sz. Ferencziek templomában csendes jgyászmisét mondatnak, melyre a boldogult tisztelői ezennel meghi­vatnak. V Egy „gyors puska,“ mint a bakák a gyufa fegyvert elnevezték, Kimer fegyverboltjá­ban közszemlére van kitéve. A hirhedett fegy­ver a skalitzi csatából származik, hol a poro­szok oly irtóztató pusztításokat vittek véghez a rohanó ausztriaiak között. V Apathinban e napokban nagy tűzvész dü­höngött, mely 560 házat elhamvasztott. Az I. magyar általános biztositó társulat ez alkalom­mal 10,300 ft kárt térített meg.­­ A tánczkedvelők aggályait eloszlatandók, ezennel tudatjuk, hogy a császárfürdői bálok ezentúl is minden szerdán meg fognak tartatni. Ezen közlés a rendezőség Ünnepélyes nyilatko­zata folytán történik. — Magyar Tudományos Akadémia. A M. Tud. Akadémia tisztelt tagjait figyelmez­tetni kívánom, hogy kibocsátott körlevelem ér­telmében 1865/6 ki munkáik jegyzékét, s egyéb almanachi igazításokat — a mennyiben még nem tették volna — folyó hó végéig beküldeni méltóztassanak. Pest, jul. 15. 1366. Arany János, titoknok. — A custozzai győzők megérkezése B­é­c­s­­­ben. F. hó 12 -én reggeli 5 órakor érkeztek ide az első csapat osztályok Olaszországból. A kora reggeli óra daczára, a virágokkal díszített harczosokat az emberek ezrei várták, s midőn a két zászlóval díszített külön vonat az indó­­házba megérkezett, szűnni nem akaró harsogó éljenekkel fogadták a hősöket. A megérkezett katonaság igen vidáman volt hangolva, s csak­nem minden ember egy egy diadaljellel ellát­va, számos piemonti sipkák, kócsagtollak, fegy­verek és fegyverrészek, megannyi emlékei a nagy csatának, volt náluk látható. Az oda tön­ilt nagy közönség tele marokkal vendégelte meg vitézeit. — Rozsnyó­ról jul. 6-ról Írják nekünk : Politikai nagy események napjain csekélyebb érdekkel bir ugyan tanodai munkásságról szóló tudósítás , de még­sem lehet hallgatással mel­lőznünk a rozsnyói evang­ főgym­­n­a­s­i­u­m­b­a­n f. é. jun 25—27. napjain le­folyt közvizsgákat, hálás elismeréssel megemlít­vén, hogy a tanoda kerületi felügyelője, dráskó­­czi Dráskóczy Gyula úr, miként a múlt tanodai évben, úgy a most lefolytban is, jutalmak és ösztöndíjakra 100 ftot o. é. adott a tanodai igazgatóság rendelkezésére. Fogadja a lelkes felügyelő úr az intézetnek érdemlett köszönetét, a nagylelkű kegyes adományért! A pártfogósági évi nagygyűlés napján, jún. 25-kén délután, az önképző társulat örömünne­­pét tartotta meg, melyen egyszersmind az irályi dolgozatokban tanúsított szorgalomnak szokott díjat osztottak ki, egy arany és egy keresztes tallér , azon kívül még hárman egy e­gy közön­séges tallért nyertek jutalmul és emlékül. Érettségi vizsgára 20 növendék jelentette ma­gát — három a szóbeli vizsga elöl visszalépett.

Next