Pesti Napló, 1866. augusztus (17. évfolyam, 4885-4909. szám)
1866-08-01 / 4885. szám
zött ismét pusztító erővel fejlődhetik ki: e vészes baj megelőzéséért az iskolai épületeknek rendeltetési czéljukra használhatásul visszaadatása után verettessék le egészen és pótoltassák ujjal a vakolat, s ily kitisztás után is álljanak a tanépület lakosztályai és tanteremei még néhány hónapig szellőztetve, üresen, s csak ez után bocsáttassák be azokba a tanuló ifjúság, mert ez óvó rendszabály mellőzése esetén kifejlődik a tanulók között, és sok áldozatot ragadhat el a typhus nosocomialis. Az indítvány mindkét részét határozattá emelte az egyh. megyei kormányszék, s hogy áldó eredménye legyen, elnökségét és képviselőit megbízta e határozatnak az egyh. kerületi gyűlés elé terjesztésére, s egyh. kerületi határozattá leendő emelésében közreműködésre, — utasítván a jegyzői hivatalt is, hogy a határozatot jegyzőkönyvi kivonatban küldje meg ft. és nagys. superintendens urnak és az egyh. kerületbeli testvér egyh. megyéknek, felkérvén azokat az ügy szentsége nevében e határozatnak az egyh. kerületi gyűlésen leendő pártolására. *) A takarodást sőt nagy részben a nyomtatást is elvégeztük. — Tudtuk a fagy után, hogy silány termésünk leend, de még is az a remény kecsegtetett, hogy átalában véve megmaradt a leendett termésnek 73-da. Csalódtunk. Egy kereszt középszerű termésben is meg szokott adni 1—ll/2 mérőt, és most 3—4 kereszt adott 1—% mérőt, és oly helyeken, hol látszólag kevés kárt tett a fagy. Látszólag , mert valósággal ott is sok a kár. S mily sok termesztő van, ki elvetett magjának csak negyedét, s van olyan is, ki semmit sem kapott viszsza. Szomorú idők! S mit használ ily körülmények közt oly segélyezés, mely csak pótmagnyerhetést helyez kiirtásba, s a hivatalos alakiságok megtartása mellett oly későnre, hogy akkorra már túl leszünk a pótvetemények vethetése időszakán ? — Hát a szegény munkás osztálylyal, mely — földje nem lévén — hajdinát sem vethet, s aratásával és cséplésével nem kereshette be téli élelmét — mi történik ? 1. 1. Különfélék. Pest, jul. 31. V A „Hungária“ szerint császárné ő Felsége hihetőleg csütörtökön vagy pénteken fog visszatérni és pedig magas vendégek kíséretében. V Szerkesztőségünkhöz a következő gyászjelentés küldetett be : A nemzeti színház igazgatósága és összes személyzete mélyen szomorodva jelenti a nemzeti színház egyik legkitűnőbb színművészének , s legrégibb tagjának, Egressy Gábornak július 30-án, „Brankovics György“ előadásakor, melyben a czímszerep legremekebb műalkotásai közé tartozott, a színpadon történt rögtöni gyászos halálát. A veszteség, mely a nemzeti színházat és magyar színművészetet érte, kipótolhatlan; vele szállnak sírba művészileg alkotott szerepei, melyeknek ő adott életet. A boldogultban a lángész a legnagyobb szorgalommal egyesült; a magyar színpadnak negyvenegy éven át büszkesége, s az országos nemzeti színháznak kinyitása óta elsőrendű művésze volt. Hasonló veszteség érte a nemzeti színház színi képezdéjét, melynek tanára volt; a színművészetről irt munkái kijelölik azon magas irányt, melyen azon intézet növendékeit vezetve, a magyar színművészetnek újabb lendületet akart adni. Midőn a nemzeti színház igazgatósága és tagjai a feledhetlen művész és tagtárs halálát kesergik, felhívják a közönséget, melynek a boldogult annyi műélvet nyújtott, hogy a legszomorubb napon, az utolsó tisztelet megadásában részt venni szíveskedjék. A boldogult hűlt tetemei szerdán, augustus 1-én, délutáni 4-edfél órakor fognak szállásáról (Kerepesi út 14. sz. alatt) a helvét hitvallás szertartásai szerint, az örök nyugalom helyére eltemettetni. Béke és áldás legyen porain! V A különféle minisztériumok hivatalaiból Budára érkezett személyek és irományok, valószínűleg e napokban Bécsbe térnek vissza, minthogy a porosz invasio már többé nem ijeszt. A budaiak tehát nem sokáig örvendhettek a minisztériumnak. V A „M. V.“ bécsi sürgönye szerint tegnap 30 bécsi bankár volt értekezleten az államminiszternél, aki a pénzvilág hatalmasságait felkérte, hogy a poroszoknak fizetendő hadiköltségek fedezésére adjanak 30 milliónyi kölcsönt. Az értekező bankárok elég hazafias szellemet tanúsítottak az által, hogy az államminiszter óhajtását teljesíteni késznek nyilatkoztak. Ezen fontos hir megnyugtatólag hathat mindazokra, kik pénzbeli viszonyainkat ijesztő színben látják. Nádasdi gróf Nádasdy Lipót, Fogarasdföld örökös ura, Komárommegye örökös főispánja, cs. k. kamarás és valóságos belső titkos tanácsos — és fia ifjabb gróf Nádasdy Ferencz szomorodott szívvel jelentik szeretett anyósának, illetőleg nagyanyjának. Nagyméltóságu soborsini gr. Forray Andrásné, Korompay Brunswik Julia grófnőnek, csillagkeresztes- és palota hölgynek, életének 81-dik évében, hosszabb betegeskedés következtében, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, Budán 1866iki julius 27-én végleges elgyengülésben történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei f. évi julius 19-én 12 órakor délelőtt Budán Krisztinaváros városmajor-utcza 347. szám alatt szenteltettek be s onnan Soborsinba szállíttatván, a családi sírboltban fognak eltakarittatni. Az engesztelő sz. mise-áldozatok pedig Budán a Krisztinavárosi templomban augustus 9-én, délelőtt 10 órakor fognak megtartatni, úgymint a jószágokon is. * A prágai küldöttségről, mely az államminiszternél járt, a „Wanderer“ a következőket írja: Dr. Brunner és Bäcker képviselők jul. 2- án az államminiszter által fogadtattak, miután a fegyverszünet időközileg történt megkötése folytán küldetések lényeges módosítást szenvedett. Az államminiszter biztosítá őket 1. a hitel, és pénzintézetek igazgatóságának helyreállításáról. 2. Az élelmezési költségek megállapításáról és más terhek megszüntetéséről. 3. Arról, hogy minden praestatiók az állam által fognak átvétetni. Egyszersmind a küldöttségnek az őfelsége által leendő fogadtatása is kilátásba helyeztetett. V A M. V. értesülése szerint Feleki Munkácsi Flóra közkedvességű művésznőnk az emsi fürdőben súlyosan megbetegedett. Óhajtjuk, hogy e hit minél előbb megcáfoltassék. V Rudolf koronaherczeg vasárnap a nemzeti múzeumot meglátogatván, a jelen voltak részéről szívélyes kitüntetésekben részesült. A kis főherczeg nagy érdekeltséget és tudni vágyat tanúsított, különösen a képtárban. Mielőtt elment, nevét az emlékkönyvbe irta. A múlt szerdai császárfürdői bál alkalmából , félreértett intézkedések miatt , az éjjeli hajó elmaradván, netáni félremagyarázás végett sietünk kijelenteni, hogy a következő bálokon úgy esti 9 órakor, mint éjfél után 2 órakor fog hajó közlekedni, s ez utóbbi zeneszó *) A Prot.[egyh. és isk. lapnak szerkesztőségét hazafiul tisztelettel kérem az egyh megyei gyűlést vázlatoló czkk átvételére. 1. 1 TÁRCZA. ■*-.-♦Wfcb-.**» -EGRESSY GÁBOR HALÁLÁRA. Dicsőségedről sokan énekeltek ; Én megéneklem sötét gyászodat : Tündöklő fénye voltál nemzetednek ; Élted mi volt ? Egy hosszú áldozat ! Mienk a nagy gyász ! Lelkünk fájdalmának Zord éjjelében neved felragyog : Mert a sötét és bús felhőin áthat Örökké égő hited, csillagod! Az imént láttuk a szilaj fájdalmak Hősét te benned, az ősz Le a királyt! Busan intenek felénk a hős árnyak; Halljuk Hamletet, amint fölkiált: „Lenni nem lenni!“ s lelkünk tépelődik Megfejthetetlen, nagy titkok felett: Sim, a felhőkön újra átverődik Teljes fényében nagy művészeted. Brankovics jajgat, gyermekit siratva Ősz szakáséra könyek pergenek, . . . Brankovics meghalt, mostan ő miatta Zokogjanak az árva gyermekek ! A büszke Gri 11 szava elhalóban: — A fényes bárdnak éle törve már ; Ki fekszik itt: Bánk bán-e ez valóban ? Kihalt szeméből a fénylő sugár! Óh ölts gyászt Róma! Elpártolt fiadnak Koporsójánál ragyog a babér: Bánatkönyvi szivéből fakadtak, Némán esd hozzád most bocsánatért. Coriolánnak nagy volt büntetése: Hajh! gyilkoló a benső küzdelem! A tévedt lépés szivére volt vésve, De a „jobb részé“ volt a győzelem. Össze van törve már a fénylő tükör, Mely a hősöknek képét mutatá ; El van törölve a csodás, a bűvkör, Utólszor hullt most a függöny alá. E gyáva kornak nincs már, ki mutassa A nagy időknek hős történetét ! Könyeit Shakespeare ő érte hullatja, S busán kiáltja elhaló nevét! Óh nem nevednek élni kell örökre, S te élni fogsz mig történet leszen: Babérral volt már bölcsőd is befödve, Sirod fölött is örökzöld terem. S midőn az éjfél titkos szent homálya Hamvaid fölé némán leborul: — Bár véget ért a nagy, a dicső pálya! — Neved zeng még a Hírnek ajkirul. Komócsy József: Hadászati bírálat. Az éjszaki harcztéren fejlődött és oly lesújtó vereséggel befejezett lső hadjáratnak megbirálását különböző lapokban olvasván, meggyőződtem arról, hogy a közönségnek nagy része nem ítél a hadi tudományok szemponjából, s hajlandó ennélfogva a szenvedett nagy veszteséget, az új szerkezetű porosz fegyverek horderejének, valamint annak is tulajdonítani, hogy a porosz katona könnyebben kezelhetvén fegyverét, gyorsabban is lőhet. Hogy az eszmék tisztuljanak, s egyúttal a népek, valamint a hadsereg is az önbizodalmat, mely minden látszat szerint a vereség által megingattatott — visszanyerjék, s hozzá a hibák is, melyek a csapatok vezetésénél úgy a vezérek, mint a kisebb csapatparancsnokok által elkövettettek, a jövő hadjáratnál kikerültethessenek, késztetve érzem magamat arra , hogy mint a magyar hadseregnek egyik vezetője és veteránja, igénytelen véleményemet azon oknál fogva is a lapokban közöljem, mivel nemzetünk fiai nagy számmal vesznek a jelen háborúban részt, kiket a harcztannak egyik fő alapelvére figyelmeztetni kívánok, mivel az új fegyverek elleni csatározás módját az alapelv szelleme tisztán kijelöli. Mindenekelőtt legyen azonban szabad a politikai, valamint hadászati viszonyok felett is, megmondani igénytelen nézetemet. A porosz kormánynak évek óta tanúsított nagyravágyó törekvése okozta a jelen háború kitörését. Kormányunk ismervén a porosz politikának czélját, előre tudhatta azt, hogy a háború kikerülhetlen, s miután nem minden időpont egyaránt alkalmatos a hadakozásra, szükséges volt, hogy még a háború kitörése előtt, a háborúhoz való kedvező időpont annyival is inkább a gondos vizsgálat tárgya legyen, mivel a határozott és erőteljes politika nem táplálhatott alaptalanul oly reményeket, hogy alkudozások által még képes leend elintézni oly egyenetlenséget, mely csak a fegyver által dönthető el. Ily viszonyok közt a legjobb s legczélszerűbb intézkedés az lett volna, ha a háború katonai mód szerint előkészíttetvén, az összpontosult éjszaki hadsereg azon pereiben, midőn a porosz kormány a német birodalmi királyságok és fejedelemségek elfoglalására tekintélyes haderőket, szétágazó vonalakon kiküldött, a porosz harczmunkálati alap központja felé tör, s így a háború színterét a porosz területre teszi át, miből az anyagi viszonyokon kívül még hadászati előnyök is keletkeztek volna. Igen természetes, hogy ezen támadólagos harczmunkálat fedezve lett volna egy tekintélyes figyelő hadtest által, mely a josephstadti és königgrätzi várak,valamint a felfegyverzett és czélszerűen szervezett népfelkelés által — kellőleg támogatva, a Siléziában álló porosz koronaherczeg mozdulataira figyelvén, a netalán általa megkisérlett támadást feltartóztatni és visszautasítani hivatva lett volna. A példabeszéd: „Aki mer, az nyer,“ nagyobbára teljesedésbe szokott menni, mit a közelebb lefolyt hadjáratnak kimenetele is igazolt, s mi a dolog természetében fekszik, miután a kezdeményező mindig hadászati függetlenséggel és önállósággal bír; tehát azon rész, mely az initiatívát vagy önkényt feladta, valamint az éjszaki hadsereg fővezére cselekedett, vagy a harczesemények következtében elvesztette, mindig az ellenféltől függésben marad, valamint a hadtörténelem számtalan példái ezen tétel helyes voltát bizonyítják. — A hadászati tudománynak egyik fő alaptétele is azt mondja : „Hogy a kezdeményezés folytonos megtartása — minden hadászatnak kritériuma.“ Ha a térképre tekintünk, meggyőződünk azonnal, hogy a kinyújtott porosz harczmunkálati alap központja felé irányzott támadó harczmunkálatunk azon előnyt ígérte nyújtani, hogy túlnyomó erővel támadván meg a porosz központot annak legyőzetése és megsemmisítése, még mielőtt a többi elszórt porosz haderők segítségre jöhettek volna, minden valószínűséggel bír. A porosz központ áttörése és megsemmisítése után következett volna — nem Silézia elzárása, hanem előbb az előre tolt és kinyújtott porosz jobb szárny ellen a harczmunkálat; — és pedig azon fontos oknál fogva , mivel az által Szászország kiürítése elérve, s a szövetkezett német kormányoknak harczkészen közeledő hadaival az egyesülés hamarább végrehajtva, sőt a hannoveri kis sereg is mentve lett volna. Hozzá jön még az is, hogy a szerencsésen működő vezér, épen szerencséje és erőteljes fellépése által barátokat nyer, s ingadozó határozatlan szövetségeseit a cselekvésre felbátorítja ; míg ellenben az erőtlen politikát követő fél barátokat nem szerez magának, sőt mi több, az ingadozó barátokat — vagy talán még szövetségeseit is — az első csapás vagy vereség után elveszti. Nem lehet célom elősorolni még azt is, hogy miképen kellett volna a győzelmes háború folytatásával, a győzelemnek gyümölcsét felhasználni; a porosz fővezér tanúsítja, hogy „l’appétit vientenmangeant,és a hadászati tudomány ad kellő oktatást annak, ki azt érteni s tanulmányozni akarja. De tegyük még fel azon lehetőséget is, miután a vezérnek minden eshetőségre elkészülve kell lennie, hogy a porosz harczmunkálati alap központja ellen irányzott támadásunk visszautasíttatnék. Még akkor sem volna a veszteség oly nagyszerű, miután tulajdon hadsergünk a háta mögött levő erős hadállásba visszavonulván, a már megingatott és meggyengített ellenség támadásait könnyebben visszautasíthatta volna, feltéve, hogy a szellemi erők és anyai eszközök egyaránt alkalmatosak a kitűzött czél kivívásának előmozdítására. Az elősorolt támadólagos harczmunkálat mellőztetett, fel kell tehát tennünk azt, hogy bizonyos politikai és egyéb fontos okok, melyek a közönség előtt tudva nem lehetnek, bírták a fővezért arra , hogy egyelőre a védőlegességre szorítkozzék. Az éjszaki hadseregnek Olmütz felé való viszszavonulása, s a fővezérségnek más személyre való átruházása által, mintegy befejezettnek lehet ezen szerencsétlen első hadjáratot tekinteni, melyre egy más, talán szerencsésebb hadjárat következni fog, ha a kormány és népek közt a kölcsönös bizalom tettleg helyre áll. Ezen rövid első hadjáratnak két fő hadászati mozzanata volt, melyeket kiemelni , s egyúttal röviden megbírálni — jelen soraim czélja. A csatározások, ütközetek és csaták folyamáról, valamint azok eredményeiről bírunk — habár nem tökéletes, de mégis némi adatokat, melyek nyomán kiindulva, meg akarom kísérteni a hadászati és harcztani szabályok, valamint a hadtörténelemnek forrásai segélyével, a fővezér által megállapított, de mély titokban tartott harczmunkálati tervet összeállítani. Részint combination részint az ellenség ereje, mozdulatai és felállása felől nyert biztos tudósítások után, lehetett az ellenség támadólagos harczmunkálati tervét némi bizonyossággal kitalálni. Az osztrák fővezér e szerint már előre tudta, sőt tudhatta is, hogy a poroszok két harczmunkálati fővonalon fognak Csehországba betörni, s hogy ezen két ellenséges hadoszlop az egyesülést Csehország területén kierőszakolni és végrehajtani törekedni fog, miután a porosz vezér csak egyesülve remélhette a tömegesített osztrák hadserget legyőzhetni. Ezen kettős — vagy központi támadás hátrányait a támadóra, valamint előnyös helyzetét a védőleg működő hadseregre nézve, a hadtörténetből merített példák, valamint a hadászat szabályai által is ismervén, s a külön vált ellenséges hadtesteket előnyomulásuk alkalmával tömegesített erővel egyenként megtámadni, s igy könnyebben, sőt biztosabban megsemmisíthetni vélvén; szorítkozott a fővezér a védőlegességre, az Iser mögött s a glatzi grófság felé erős hadállást foglalván el. E szerint itt az volt a hadászati és harcztani főfeladat, hogy a külön vált támadó hadoszlopok egyesülése nemcsak minden áron gátoltassék meg, hanem hogy azok egyenként és túlnyomó erővel megtámadtatván — megsemmisíttessenek, valamint 1797-ben I-s. Napóleonnak sikerült Alvinczyt és Proverát Olaszországban legyőzni. Az osztrák seregnek védállása jó és erős volt, legalább annak erősnek kellett lennie, ha a harczszintér, még a háború kitörése előtt, kellőleg előkészíttetett, a csapatok áldozatkészsége és vitézsége, valamint a fővezérben fektetett bizalom— ígérte a fényes győzelmet; a terv ellen sem lehet különös kifogás, miután a hadtörténelem is több példát mutat fel, hogy hasonló támadólagos czélzattal alkalmazott védőlegesség — sikerrel koronáztatott, így tehát csak a terv végrehajtásában történt a hiba, miután Gablenz altábornagy hadteste kénytelen volt június 27-kén és 28-kán túlnyomó ellenséges erők ellen Trautenau körül, és pedig sikertelenül küzdeni, minek a nagy erőfeszítés és áldozat daczára, természet szerint csak az lett a vége, hogy Gablenz nem támogattatván más csapatok által, Königinhofig hátrálni kényszerült. — Gablenz és Ramming altábornagyok hadtestei június 29 én és 30-án, és pedig: Gablenz Königinhof, Ramming Skalitz körül újra küzdöttek 3 porosz hadtest — tehát túlnyomó erv ellen, a nélkül, hogy segélyt nyertek volna miután a 8-dik osztrák hadtest már későn érkezett meg. Most már lehet joggal kérdezni, hogy hol volt az osztrák seregnek támadólagos ereje? Hol volt a tartalék had, melylyel a fővezérnek terve szerint a porosz koronaherczeg megsemmisítése, s igy a porosz harczmunkálati tervnek meghiúsítása végrehajtandó lett volna? Mert csakugyan gondolni sem lehetett azt, hogy az osztrák hadtest, mely 4 napi kemény küzdés által nemcsak megingatva, hanem úgyszólván megtizedelve is lett, hivatva lett volna, egyedül — minden segély és támasz nélkül, a fővezér tervének végrehajtására. A bekövetkezett szomorú események okát először is itt találjuk fel, s így kénytelenek vagyunk hinni azt, hogy a fővezér, az egész védvonal hosszában kifejlett harcz köveztében, szeme elől téveszté a harcz munkálati terv szerint kitűzött főcsapásnak intézését, melyet már 28-dikán, midőn Gablenz még Trautenau előtt állott, s a koronaherczeg hadereje még ki nem zárulhatott, ezen ellenséges erő ellen, minden kitelhető erővel és erélylyel intézni kellett volna. — Oly védőlegesség, mely a hathatós viszonttámadási munkásságot nélkülözi, eltéveszti czélját, s így lehet mondani, hogy az osztrák hadsereg jobb szárnyának sorsát, előre tudva, hogy nem fog támogattatni, előre is meg lehetett volna jósolni, valamint azt is, hogy ily esetben az ellenség hadoszlopainak egyesülése végrehajtatni fog. (Folytatása következik.) mellett szállitandja haza a közönséget A legutóbbi bálok iránt tanúsítottélénk pártolás a még hátralévő sf. augustus hó 1., 8. és 15 én tartandó három utolsó bál legszebb sikerére enged következtetnünk. — Pest, julius 31. 1866. A rendezői ég. — a. A „budai dalárda életrevalóságának és nemes irányának újabb jelét adta vasárnap, midőn a déli és éjszaki csatatéren megsebesült harczosok javára tombolával és tánczmulatsággal egybekötött dalestélyt rendezett. A hűvös és esőre hajló idő daczára szép számú s igen válogatott közönség gyűlt egybe a polg. lövölde helyiségeiben, (melyeket a lövésztársulat a czél iránti tekintetből díjtalanul engedett át) s az érdekes műsort mindvégig feszült figyelemmel és megérdemelt tetszés-nyilatkozatokkal kísérte. A „budai dalára“ jeles előadásai országszerte sokkal elismertebbek, semhogy azokat e helyen bővebben kiemelnünk kellene , azért röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy az említett dalárda ez alkalommal is fényesen igazolta azt, hogy a hazai dalegyletek közt a kitűnő helyet méltán megilleti. Az előadott kardalok közül leginkább tetszett Beschnitt „Ossian“-ja, Festetich gróf „Árvaleányhaj“ a és Storch „Élet és dal“ czímű kardala, de Volkmann „Erdei dal“-a és Knahl karigazgató által négyes hangra alkalmazott népdalok is kellő elismerésben részesültek. A magán részek közt első helyen kell említenünk Carina k. az énekét, ki egy havi távolléte után nem választhatott volna szebb alkalmat, magát a fővárosi közönségnek bemutatni. Tudta is ezt a közönség méltányolni, s a kedves művésznőt kiléptekor szűnni nem akaró viharos tapssal Üdvözlé, mely hasonló erővel megújult, amint az énekdallam Mozart „Figaro lakodalmaá“ ból) elhangzott. Nagy élvezetet nyújtott Knahl Adél asszony is, ki szép csengésű althangjával és sok érzéssel énekelte Gumpert „Kolduló gyermek“ét. Stocker úr szokott bravourral játszotta Hummel Edur rondáját és műsoron kívül egy átiratot Mayerbeer „Hugenottái“ felett. Végre még meg kell említenünk Schmidt F. urat, ki csinos, üde bariton hangjával Schubert „Aufenthalt“-ját adta elő, valamint Denkenberger és Michelis urakat, kik egy kettőst énekeltek Bellini „Puritánjaidból. A tombola sorsjegyeit szép hölgyek árulták. Minő siker koronázta fáradozásaikat, nem tudjuk, de amennyire hozzá vethetünk, bevettek 80—100 ftot. Befejezésül következett a dalestélyektől elmaradhatlan táncz, mely jó kedvvel folyt egész reggeli 2 óráig. A Nemzeti színház ma zárva van. A „P. Napló“ tá Zsurgfrigei Berlin, jul. 31. A kamarák augustus 5-ére egybehivattak. Florencz, jul. 31. Persano ellen erélyesen foly a vizsgálat. A hajóhad parancsnokságát ideiglenesen Vacca ellenadmiral vette át München, jul. 31. A poroszok a fegyverszünet daczára előre nyomulnak s hallomás szerint már Nürnbergben volnának. Manheim, jul. 31. A badeni hadosztály hazafelé igyekszik. Politikai és hadi események. Laguerronniére válasza Girardin Emilnek. Európa jövője II. Tisztelt barátom! Ön engem a múltba, a történelembe vet vissza, magát pedig a jövőbe , a haladásba helyezi. Lehet, hogy ön a jövő embere, de az el nem érkezett s még nem is közeledő jövőnek, míg én azon múlthoz tartozom, mily még most is tart, háta mögött minden kor igazsága és valamenynyi kormány hagyománya van. Kettőnk iskolája közt az a különbség, hogy az enyém a már örök időtől fogva létezőt,az öné a leendőt, de ha szabad oda tennem soha,sem leendőt képviseli. Én ön szerint meg vagyok halva, ön szerintem még nem is született. I . A világ úgy, mint ön képzeli, eszmény. Ön mellőzi a fajok ellenkezését, az érdekek ellentétét, melyek a területeket és embereket megosztják, s a becsvágyakat, melyek küzdelemre viszik egyiket a másik ellen. Ön a lehetetlenbe szállt át. Társadalmat akar kormány nélkül, kormányt tekintély nélkül, szabadságot szabályzat, — államot határok, — nemzeteket hadsereg — és Európát egyensúly nélkül. Lefegyverkezést állít az egyensúly ellenébe. Úgy de ki kezdje a lefegyverkezést? — Oroszorország ? mely Ázsia helyébe tör, Lengyelországot legázolta, s a feketetenger felé nyomulva, szüntelen a középtengeren tartja szemét. — Poroszország? mely győzelmét megszilárditni s tán folytatni akarná? — Ausztria? mely megaláztatok, s vagy vesznie vagy lábra állania kell. — Anglia? mely gyarmatait tengeri erővel tartja fenn. — Olaszország ? mely nem mondott le Rómáról. — A belviszálylyal közdött Amerika tán, vagy a forradalom dúlta Spanyolország, vagy tán Kelet, melyet szokások és vallás, s megannyi félelmes kérdés izgat ? A világ melyik szegletén támad az általános béke és lefegyverkezés, a testvériség, az egyetértés és tiszta igazság angyalai ? Szép álom az egész. De ébredjen fel ön e szép álomból, s ne olyannak nézze a világot a milyennek képzeli, hanem a milyen valóban. Ön nem akar tudni a háborúról, s ime, a sadovai ágyú még alig hallgatott el. Ön csak a hitel és üzlet küzdelmeit kívánja, és ime, Frankfurtot, ennek székét, a polgárosodás várát, erőszak ostromolja. A világ átalakulásában nem mellőzheti a természet törvényeit, ki van téve, mint az ember, az érdekek és szenvedélyek árjának. Jelenleg új válság küszöbén állunk. Minő feltételek körében kell Európának szervezkednie ? Minő állást kell vennie Francziaországnak most a német szövetség újjászervezése és Olaszország végleges megalakulásával szemben ? Ez a kérdés, ide kell vinnünk a vitatkozást, e gyakorlati pontokról kell szólnunk, ha azt akarjuk, hogy érdeke legyen azok előtt, kik minket azzal tisztelnek meg, hogy sorainkat olvassák. Ausztriának, mint német tartománynak létezése a kérdés köztünk, s mindketten ugyanegyet védtünk. Hogy Ausztriát Németországon megerősítse, azért akarta ön Olaszországból kihozni. Azonban e szándék, fájdalom, meghiúsult. Ausztria ellenállott midőn engednie — és engedett, midőn ellentállnia kell vala Nem adta át Velenczét, hanem ott hagyta, s igy az olasz hadsereget, melynek csak egyszer volt alkalma küzdeni, és akkor megveretett, azon becsvágyra vezeté, hogy Bécs ellen induljon, s foglalja el Tirolt, mig magát a béke elfogadására kárhoztatá. E béke, mely Németországból kirekeszti, reá nézve nem szerencsétlenség, hanem bukás. Európának egyensúlyát lényegesen módosítja, s Francziaország politikáját másfelé tereli. Ausztria Európában nevezetes szerepet játszott, megosztotta a különböző fajokat, szlávok, magyarok, lengyelek, olaszok és németek képezvén alkotó elemeit, gátolá a nemzetiségek egyesülését, mindeniktől elvévén valamit történelmi életrevalóságukból. Most Olaszországtól és Németországtól elkülönöztetvén, meggyengül benne, melyet képezett, a nagy szövetségnek kapcsa, s amije még megmaradt, az a válság után inkább szétmenni, mint tömülni igyekszik. Attól lehet tartani valóban, hogy Németországtól elszigeteltetvén, melyben Poroszország ellensúlya vala, a nélküle alakított német testülettel szemben önmagától ledől, mint egy roppant nagy szikladarab, melynek támaszpontja nincs. Ne titkoljuk, hogy ez Európára nézve nagy baj és nagy zavar kútfeje lenne. Ezért aggódom én — noha Francziaországgal együtt örülök az 1815-ki szerződések buktán — hogy egyik német állam azon gazdagodjék, mit a másiktól elvesz. Németország uralmát szerezte meg Sadovánál Poroszország, s noha lassan halad, előbb kis államokat keblez be, mégis megalakul előbb utóbb. Ez nemcsak területi módosítás; politikai forradalom az Németországon, s megváltoztatása a nemzetközi erőknek Európában. Németországon a német test úgy volt szervezve, hogy teljesen nyűgözi e nagy faj becsvágyát, mely oly erősen ült Európa közepén. Csupán védelemre lévén szervezve, nem birt azon erélyes mozgékonysággal, mely támadásra szükséges, s melyet az egység ad. Mivelt, tudományos, felvilágosult nép, és több fejedelemségre lévén oszolva, nagyságát egyébben, nem hódításban kereste. Mint katona-nemzet, nyugtalaníthaták vala Európát, de mint tudományos, csendes, gazdálkodó nép, az értelmiség úttörőivé vannak kárhoztatva. Mindez másképen van ma. Ami csak egyensúlyi erő volt, támadóvá lehet, Poroszország példája megmutatta, mily nagy a különbség katonai szempontból véve szövetkezett nép és egyesült központosított nép közt, melyet csak egy mozgósító erő vezet. Azt mondja ön, hogy végre is nincs ok több nyugtalanságra egy nagy Poroszországban, mint egy nagy Ausztriában, s hogy 37 milliónyi osztrák ellensúlyozza Németországot, legyen bármikép egyesülve II. Frigyes örö. • Gabonaárak Pesten Jul. 31-én. Búza.................................... 4.40—5.05. Rozs..................................... 3.50—3.85. Árpa....................................2.----------2.35. Zab.........................................1.90—2.—. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről julius 31-ről: 5% metallique. ......................... 60.50. Nemzeti kölcsön......................... 64.25. Bankrészvény......................... 727.1. Hitelintézet....................................142.60 Londoni váltók..............................130... Ezüst...........................................128.. 50 Arany..................................... 6.18.