Pesti Napló, 1866. szeptember (17. évfolyam, 4910-4934. szám)

1866-09-16 / 4922. szám

bontakozunk a sikertelen és veszélyes kísérle­tek áldástalan korszakából, s ha mielőbb nem lépünk az alkotmányosság és érdekviszonyosság azon kívánatos ösvényére, melyen egyedül lehet­séges a birodalom mindkét felének százados ok­szerű kapcsolatát visszaállítani, ama kapcsola­tot, mely egyedül lehet természetes záloga és biztosítéka nagyhatalmi állásunknak . Mióta politikai légkörünket szellemi életünk veszélyes ragályának, az ostromállapotnak mi­­almái befertőztették, azóta a szabad gondolat vagy szó ama pillanatban, midőn megszületni készül, már tetszhalottá dermed, azóta tehát, természetesen, jobbadán csak a ragálytalanítás munkájára, hallgatásra vagyunk kárhoztatva . S ha közöttünk itt-ott valakinek véletlenül, de jót akarólag meg is nyílik az ajaka, azonnal figyel­mezteti az ostromállapot fojtó lőpor szaga, hogy sokkal czélszerűbb azt ez idő szerint zárva tar­tani , és így társaséletünk, mihez még az általá­nos munkahiány folytáni tétlenség, a kereske­dés és ipar teréni pangás is járul, a­mennyire meddő, annyira egyszersmind szomorító is. Szabadjon reménylenü­nk , miszerint a nyo­masztó ostromállapot nem sokára elköltözködik falaink közül, addig is a toll és szó a nyilvános­ság küzdterén egyenjogú, vagyis ez idő szerint helyesebben egyensorsú ikertestvérek lévén, sorainkból kitagadjuk a közel két évtized óta szándékosan összebonyolított politikai életünk azon mozzanatait, melyekre az uralkodó politi­kai színeket csak távolról is reá­fogni lehetne; tehetjük ezt annál könnyebben, minthogy külön­ben is néhány oly tárgy áll rendelkezésünkre, melyek habár nem politikai természetűek is, de azért nemcsak külön minket, fiumeieket, de ál­talán közös hazánkat is nem kevésbé érdekelni fogják. Az egyik tárgy a magyar orvosok és termé­szetvizsgálók évi közgyűlésének ügyére vonatko­zik, mely már annyiból is felette érdekes, hogy daczára ártatlan jellemének, az illetők még az ostromállapot bekövetkezése előtt vagy agyon akarták hallgatni, vagy kellőleg meg nem értet­ték. Municip­ális viszonyainkra nézve a neve­zett ügy feletti hivatalos átsikamlás minden esetre annyira jellemző, hogy annak tüzetesebb leírását, a nyilvánosság elől elvonni, polgári kö­telmeinkbe ütköző vétkes mulasztásnak tar­tanak. A magyar orvosok és természetvizsgálók múlt évi pozsonyi gyűlésének egyik érdemes tagja: Markos Péter Debreczenből, u. i. több érdekelt tagtárs tetszésének és jóváhagyásának találko­zásával, i. é. ápril - ről következő barátságos felszólítást intézett az itteni hatósághoz: „A magyar tengerpart tekintetes helyhatósá­gához Fiuméban! „Már az 1847-ik évben Lombard Velencze te­rületén tartott tudományos congressus érdekes munkálataiból is eléggé tudomására van a te­kintetes hatóságnak, mily nagyszerű eredmé­nyekhez vezettek vala ama gyülésezések,­­ a társas élet, tudomány és ipar viszonyaiban. „Habár nálunk, az önökkel közös hazában, különösen a közelebb lefolyt időszak alatt al­kalmazott igazgatás irányánál fogva, ily általá­nos értelemben vett tudományos congressus megalakítása nem sikerült is, mind az által­a magyar orvosok és természetvizsgálók évi ván­dor gyülésezései, daczára az ismert megszorító viszonyoknak, úgy a hazafias buzgalmat, mint szintén a szakértelmet tekintve, jelentékeny vív­mány­okat mutathat fel: „E vándor gyülésezés, a magyar orvosok és természetvizsgálók évi nagygyűlésének nevezete alatt, 1865. aug. vége és sept. elején, miként a megelőzött évben Marosvásárhelyen megalapítva volt, Pozsonyban jön megtartva. „Nekem is ama megtisztelő állás esett osztály­részül, hogy közöttük lehettem és működhettem. A pozsonyi gyülésezés üdvös munkálatainak, eredményeinek és történelmének ismételt leírása alól felment a körülmény, hogy az különben is már a nyilvánosság elé kerülvén, köztudomá­sukra van; azt azonban az önök iránt viseltető őszinte hajlamom és szeretetemnél fogva sem hallgathatom el , hogy én, részint a Fiume iránti hazafias rokonszenvünk kifejezhetésének ked­vező alkalmat, részint a tengerparti élet, helyi viszonyainak és egyéb mozzanatainak tudomá­nyos észlelhetését tekintve, mint kezdeményező, az eszme előleges terjesztésével még a tárgyű­lésen oda hatni igyekeztem , hogy mielőbb, ha lehet, már e folyó évre, önökhöz teh­essük át a gyülésezés helyét. „Némileg ugyan átlátom, hogy önzetlen szán­dékunk valósítása ellenében az uralgó viszo­nyok éles szöglet­követ jelöltek vala­ki, mihez még egy másik ok is járult, nevezetesen, hogy — miként szokásban van — Fiume részéről meghí­vás nem érkezvén, vájjon a magyar tengerpart részéről kívánt lenne-e megjelenésünk. „Most tehát, közös Magyarországunk iránti ál­landó ragaszkodásuknak kedves tudomása foly­tán is, nem tartózkodom a fek.­hatóságot, s ál­tala a terület figyelmét eme világpolgárias ér­dekű mozzanatra felhívni, miszerint viszonyaik­ból merítendő lehetőség esetében meghívásukat megtenni , illetőleg meghívójukat Rimaszom­batba, hol az idei évi gyűlés augustus első felé­ben fog megtartatni — a nagygyűlés vezetésére felkért és megválasztott Koburg e magasságához intézni méltóztassanak. „Debreczen, april 7. 1866. „A tekintés hatóságnak hazafi szolgája „Markos Péter.“ Minthogy azonban eme, gyakorlatilag fontos és közérdekű eszme megpendítőjének önzetlen sorai ez ideig válasz nélkül hagyattak, jónak látta kezdeményező hazánkfia az ügy mibenlé­tének eredménye iránt magán után tudakozódni; a mellékelt átirat másolata csakhamar közölve jön városunk előkelőbb polgáraival, minden ol­dalról a legnagyobb megütközéssel adatott vála­szul, hogy e megtisztelő fontos átiratról a pol­gárság közül senkinek sincs tudomása. Már a legközelebbi közgyűlésen e tárgyban élénk interpellációra készülünk, melynek fogal­mazásával egyik köztiszteletben álló polgártár­sunk már meg is bízatott. Mondanom sem kell, hogy ez átirat itt mily általános viszhangra ta­lált, mindnyájan a legszívélyesebb öröm és ro­konérzettel üdvözöljük a drága pillanatot, mi­dőn közös hazánk tudományos bajnokai közöt­tünk megjelennek. A közgyűlés lefolyása és határozatáról nem mulasztjuk el annak idejében a tisztelt közönsé­get értesíteni. Közelebb híre jár, hogy a hajóhad a guar­­nerói öbölbe tenne kirándulást, e hit bekövetke­zését annál valószínűbbnek tartjuk, minthogy Tegethoff, városunk tiszteletbeli polgára, nagy súlyt helyez a guarnerói öböl hadtani fontossá­gára, és rokonszenvez városunk jövője iránt. A szőllőbetegség, szöllőtermő vidékünk e szomorú csapása, az idén is nagymértékben elő­fordul, főleg hol a szöllőfürtöknek kénporrak­ behintését elmulasztották­ Az itteni „Stabilimento techniconál,“ mely Új- Pesten a magyar középdunai gőzhajótársaság hajóit építi, az osztrák kormány két fregatteot rendelt meg, a megrendelés folytán a műigazga­­tó már el is utazott Polába. E társulat gyárt­mányai a lissai ütközet után, hol tudvalevőleg „Swarzenberg“ és „Nándor Miksa“ hadi­hajók által volt képviselve, úgy a solid építmény, és könnyűség, mint gyorsaság stb. tekintetében még Angliában is figyelmet ébresztett. Ide jegyezzük meg, miszerint gr. Bethlen Far­kas követünk Erdélyből, főleg a fiumei vasút­­ügyet a helyszí­­n tanulmányozandó, mintegy két hét óta közöttünk tartózkodik. 1. 1. Albánia és a keleti mozgalom.­­ A keleti kérdés, melynek fonalait két európai nagyhatalom oly éber figyelemmel és versenyző féltékenységgel őrzi, ismét égető napi kérdéssé lön , s ki mondhatja meg előre, mikor lobban lángra ama roppant mennyiségű összehalmozott gyuanyag, melyet Nagy Péter utódai oly hagyo­mányos hűséggel gyűjtöttek egybe egy század alatt ? Az utolsó háború alkalmával török hajóhad vetett horgonyt a kleki öbölben. E hajóhad fel­adata az volt, hogy a partvidéket figyelemmel kisérje s a netán közelgő olasz önkénytesek partra szállását megakadályozza, úgy látszik, a porta nemcsak Bosniát és Herczegovinát félti, hanem Albániára is aggódva tekint, mert nem egyszer történt már, hogy Mohamed zászlójának e bátor harczosai a porta ellen emelték lázadó fegyvereiket. De visszatérve az olaszok partra­szállására, úgy látszik, az olasz kormánynak nem igen volt szándéka török területre lépni, s több külfödi lapok titok teljes leleplezése csak jól kiszámított maneuvre volt, melylyel Ausztria figyelmét a valóban fenyegetett pontról el akará vonni. De ha e feltevésnek ellenkezőjét veszszük fel, nem lehetett az sem lehetetlenség, hogy az olaszok csakugyan bele akarták vetni az égő tiszket a keleti kérdés már-már jobbot vetni kezdő forrongásaiba, mert mióta Garibaldi ama hősi lélekkel vívott harczok által a két Sicilia urává lön, e harczban sok albán vett részt, s az olasz actionális párt és Albánia közt az össze­köttetés állandó maradt. Ezen összeköttetésnek nemcsak Albánia felszabadítása lenne czélja, hanem első felvonását képezné ama nagy drámá­nak, melynek zárszavát a keresztény török tar­tományokból Magyarországra terjedő felkelés képezné. Ezen Albániáról, melyre az európai forradal­mi párt oly biztossággal számít, a jelenkorig igen keveset tudtunk. Megismertetését csak újabb műveknek köszönhetjük, melyek közt Hahn „Albanesische Studien“ czímű műve első helyet foglal el. Azon elavult hiedelem, hogy Albánia nagy nemzeti hőse, Skanderbeg halála és számos családjának kivándorlása után olasz földön többé nem bir rokon elemekkel, meg van hazudtolva- jóllehet Albánia ősrégi alkotmányá­nál, mely a skótok clánjához hasonló, s lakóinak valláskülönbségénél fogva látszólag zilált álla­potúnak tűnt fel, számos közös kincsként őrzött nemzeti tulajdonokkal bir. Legelőször is a szár­mazás egyenlősége kiemelendő. Az összes albá­niai törzsek a harczias pelasgok ősrégi népcsa­lád ivadékai, mit Hahn és Dorsa kutatásai vilá­gosan bizonyítnak. Pelasgi származásukra még számos szokásaik mutatnak. Valamint őseik a győzelmet nagyra becsülték, legyen az bár sze­rencse és harczvitézség vagy ravaszság és ár­mány által megnyerve. Janinai Ali basa a szem­rehányásokat soha se akará megérteni Pouque­­ville consul részéről, ama alávaló eszközök miatt, melyekkel ellenei felett diadalmaskodott. A­hol a pelasgjellem kifolyása vegyült az események folyamába, ott az eszközök se igen választattak meg a kivitelre, s a keresztény morál háttérbe maradt szorulva. A sértőnek megbocsátani, oly erkölcsi szabály az albán­ felfogása és a Schki­­petar után, mely a gyávákra alkalmazható. Az albán ép oly kevéssé ismer bocsánatot, mint a keresztény moral vérboszut, ő a boszuterv kivi­telét örökségként utódaira hagyja. A vérboszu, melylyel egyik vagy másik testvérét vagy apját akarja megboszulni, félszázadig lesi az alkalmat. Az albán nők e tekintetben a régi erkölcsök­höz ép oly híven ragaszkodnak mint a férfiak, mit Hecquard példával tud bizonyitni. — A jeles franczia ékesszállása egész hevével hasz­­talan téve a kísérletet egy ifjú albán leányt arról meggyőzni, hogy a megbocsátás és feledés ke­resztényi kötelességek. De mutathatunk fel a mondottak igazolásául példákat is, hogy e spár­tai jellemű nők elveiket tettleg is vallják. Nico­­lának, a Miriditák főnökének neje megboszulá férje halálát és meggyilkolá Leck Siét, s utóbbi­nak neje a vérboszut Gick Dodón hajta végre. Mindkét nő él még, s vonásaik és a már kiégett tekintet nem hazudtolják meg az egykori spár­tai erélyt. Keleten a vérboszu borzasztó szo­kása nem oly könnyű módon lesz kiirtható, mert míg a gyengébb az erősebb ellen védelmet és elégtételt nem nyer, önsegélyre, a boszu titkos és sötét utain forralt mérgére van utalva. Az albánok hite, legyenek azok keresztyének vagy mahomedánok, nemzeti előítéletek és szo­kásokon alapszik. A túlvilág meggyőződésük szerint ép oly küzdelemteljes és telve igazságta­lansággal, erőszakkal, mint e földi hazájok, hol minden szikla védhelyet, minden Phar (Clan) egy zászlóaljat képez, mely minden órán készen áll a szomszédtörzsre rohanni; hol legjobb ba­rátjában oly embert lát, kit holnap a vendetta kérlelhetlen törvénye következtében halálos el­lenségének kénytelen tekinteni. Az albán tehát a dualismusnak hódol, s a földrengésben, mely megingatja bérczeit, a viharban, mely a tenger hullámait felkavarja, a völgyet tengerré változ­tató záporban ellenséges rész indulatú szellemek harczát látja az emberiség ellen. Tündérekben is hisz, de ezeknek jó indulatokat is tulajdonít; ezek őrzik a csecsemőt bölcsőjében a gonosz szellemek tekintete elöl és ártalmas álmoktól, melyeket gonosz indulatu boszorkány-féle szel­lemek hoznak. Ha a gyermek eltévedt és ismét előkerül, akkor tündér csábíta el, hogy szebb vo­násokkal és csodás erejű tulajdonokkal ruház­za fel. Maguknak a szenteknek nemzeti meggyőző­déseknek kellett magukat alávetniük. Szt. Miklós foglalja el náluk az első helyet, s Hecquard gyakran hallá, hogy bérezi lakók Jézushoz es­­dekeltek, könyörögne érettük a hatalmas myrai püspöknél. Hogy ily harczias népnél oly békés szent nagyobbra becsültetik Szt. Mihálynál, a po­kol meggyőzőjénél vagy Szt. Györgynél, a ke­resztény Perseusnál, e következő eseményen alapszik: A hajó, mely hajdan a nevezett szent ereklyéit Apuliába volt szállítandó, a Bajon tor­kolatánál megállt és nem mozdult tovább, az ereklye tehát görög partra szállíttatott, mert azt hivék, hogy a hajó megállapodása által Szt. Miklós maga fejezé ki óhaját, hol akarja végső nyughelyét. Szt. Miklós a mahomedánoknál is tiszteletben áll. A tiszteletére rendelt ünnepnapo­kon tiszteletére képe alatt szentelt gyertyákat gyújtanak, s megülik az ünnepet, mely emlékeze­tére van rendelve. „Ha valaha egy nemzeti hős a függetlenség és szabadság lobogóját akarná ki­tűzni Albániában — mondja Dora d’ Istria gróf­nő, ki Albánia társadalmi és politikai viszonyait alaposan tanulmányozá — azon lobogón nem a keresztnek, annál kevésbé tán a félholdnak volna szabad fényleni — nem, mert e nemzetnél az általánosan elismert felhívó jelvény Szt. Miklós képe. Második helyen áll sz. György, minden év­ben junius hóban Zadrima tájának lakossága a Hamelli hegyen levő gúlához zarándokol, hogy ott a sz. György tiszteletére emelt kápolnában imádkozhassék. .A veszélyes, meredek szikla­ut a szentélyhez, úgy látszik, még lelkesíti őket e­­ vallásos ünnepély részvételére, mert a ki ilyen­­­­kor köztök néha a meredek sziklák alatti mély­­­­ségben leli sírját, nymbusával a vértanuságnak vétetik körül. Sz. Antal kápolnájához egész Al­bániából zarándokolnak mahomedánok, s az ot­tani ferenczieket pénzzel, gyertyákkal s gazdag szövetekkel és rengeteg erdőikből hozott farag­­ványokkal ajándékozzák meg. Miután, mint láttuk, az albánok származásra rokonfajbeliek, mit erkölcsi és vallásos meggyő­ződéseik is bizonyítanak, nem lesz érdektelen felemlítni, hogy maguk az albánok e rokonság­ról mit sem tudnak. A szomszéd Clánok sokszor a legdühösebb ellenségek, s e gyűlöletet a val­láskülönbség sokszor a véglegességig ingerli. Skodra (Skutari) és Janinában az islám uralko­dik. A miriditák néhány törzszsel­d, katholiku­sok, s a déli albánok a görög egyház hívei. Kik e nép benső viszonyait mélyebben ható­­lag ismerik, erősen állítják, hogy ha az 1835-ki albániai felkelés alkalmával Athénében erélye­sebb fejedelem ül a görög trónon, e fejedelem Janinában epirusi fejedelemnek kiáltatott volna ki. Váljon az éjszaki albánok katholikus hívei is e felkeléshez csatlakoznak-e?—e kérdésre csak annyiban felelhetünk, hogy ha találkozik oly lángelme, vagy katonai egyéniség, ki hírnevé­vel és tetterejével minden törzseket valláskü­lönbség nélkül magával tud ragadni, akkor igen. Az olasz albánok e megváltót Garibaldiban ismerik fel, s erősen hiszik, hogy Albánia sza­bad lesz általa. Ha e reményükben időnként magasabb helyről befolyó akadályok miatt csa­lódtak is néhányszor, azért sorsukat Bosnia, Herczegovina, Krajna, Montenegro, Serbia, Bul­gária és Románia forradalmi elemeinek sorsához csatolják. Irányi L. Különfélék. Pest, sept. 15. — A „Köln. Zig“-nak írják Párisból, hogy Pulszkyné hirtelen elhunytának h­i­r­e ott minden körben a legfájdalmasabb meg­lepetést és a legélénkebb részvétet keltette a súlyosan látogatott férj iránt. Kevés nőben le­hetett feltalálni a szellem és szív annyi fényes és nemes tulajdonait, mint az elhunytban. írónő­­ volt német és angol nyelven. Az adoptív hazáját, Magyarországot érdeklő politikai kérdésekben a legélénkebben vett részt, s eseménydús élete válságait valóban férfias erélylyel és jellemerő­vel viselte. Azonban politikai és irodalmi tevé­kenysége nem akadályozta, hogy egy számos családot példányszerűen vezessen és neveljen. Szóval, minden tekintetben kitűnő személyiség volt, kinek emlékezete élni fog mindazoknál, kik vele érintkezésbe jöttek.“ ■— Horváth Mihály hazánkfiának, a nagy­érdemű történetírónak — mint halljuk — meg­engedtetett, hogy a hazába szabadon visszatér­hessen. © Szakállasfalvi Lengyel Miklós prépost és egri kanonok egy, a­„szeplőtlen szüzet“ ábrá­zoló érözöntetü szobrot, melynek oszlopa öntött vasból leend­ő saját költségén kívánván Pest városának egyik közterén felállítani, a szobor tervnek bemutatása mellett, a tér kijelölése vé­gett, a városi hatósághoz fordult, hol ezen ügy azonnal tárgyalás alá vétetvén, a gazdasági bi­zottmány javaslata folytán, a Roehus kór­ház előtti tér jelöltetett ki, mint legalkal­masabb, az érintett — még a folyó évben elké­szülendő szobor elhelyezésére. Fentnevezett ka­nonok úregy alapítványt is teend, mely­nek jövedelméből a szobor fenntartási és kivilá­­­gitási költségei fedezendők. — A néhány évre megszakított ásatási mun­kálatokat Herculanum­ és Pompejiban Victor Emanuel ismét megkezdett, még pedig, a­mint írják, ünnepélyes szertartással. A régészek en­nek nagyon örvendenek. Lesznek megint csoda­dolgok, mint Schiller irta. — Schäffer Béla festész hazánkfia is­mét visszatért ecsetjéhez, s közelebbről két művet állít, ki a képzőművészeti társulat kiállításában, az akadémia épületében. — A kereskedői társaskör, mint hirdetési ro­vatunkban látható, közgyűlését f. hó 30-án tartja meg. — „Hét fejű sárkány“ lesz a neve azon életlapnak, melyet Wodianer kiadásában i­s­m­é­t­­ Kiss István felelős szerkesztő és Mészáros Károly főmunkatárs October 6-án indítnak meg. A programmot ismerik olvasóink, mert lapunk mellett ment szét. — Megjelent és beküldetett szerkesztőségünk­höz : Mészáros Lázár élettörténete, külföldi levelezései és emlékiratai. Az eredeti kéziratokból közrebocsátja Szok­oly Viktor. Első füzet, ára? Már néhány nappal ezelőtt figyelmeztettük a közönséget e műre, mely az öreg száműzött derék hazafinak, az első magyar hadügyminiszternek száműzetésében irt leveleit foglalja magában, s most, miután belétekintünk, ajánljuk a művet, mert e levelekben, melyeknek összegyűjtéséért Szokolyt köszönet illeti — a derék férfi megtörhetlen szilárd becsületes jelle­me és jó kedélye, míg másfelől nem egy érdekes adat tűnik ki az emigratio több tagjáról. A mű csinosan van kiállítva, és Ráth kiadásában je­lent meg.­­ Az egyetemen a történelem tanárává K­e­­rékgyártó Árpádot nevezték ki.­­Széchenyi Pál gróf nője, szül. Zichy - Ferraris Emilia grófné , Soprony vidékének egyik nagylelkű jóltevője, e hó 13-án, élte 6- ik évében örök nyugalomra szenderült. Béke ham­vaira ! — Augsburgból Írják, hogy Rothschild báró banküzletével Frankfurtból Augsburgba szándékozik átvándorolni. Nem akar porosz alattvaló lenni.­­ Az Erzsébet-téren létező kiosk bérleti ideje 1867 év végén lejárván, ugyanazon he­lyen egy uj díszes kiosk építése és bérbe adása terveztetik. Az erre vonatkozó tervek és bérleti ajánlatok — a városi gazdasági bizottmánynál megtudható közelebbi feltételek mellett — f. é. nov. tő­kéig nyújtandók be a városi hatóságnál. Mint értesülünk, ezen igen jövedelmező válla­latra már is többen készülnek — és pedig igen díszes tervekkel, s a városi pénztárra felette kedvező ajánlatokkal — pályázni. * Tanodai értesítés. A pestvá­rosi főreáltanodában a jövő tanév október 1-én kezdődik. A behratások sept. 27., 28., 29. és 30 ik napjain történnek délelőtt 8— 12-ig. Felvételi vizsgálatok sept. 28. és 29-én délután 3—5-ig fognak tartaniak. Az ismétlési és elmaradt magánvizsgálatok oct. 1-én a „Veni Sancte“ után fognak véghez menni. Midőn ezek­ről a t. ez. közönséget tisztelettel értesítem, egy­úttal figyelmeztettem, hogy a beírási dij minden tanulóra nézve 3 ft 15 kr o. é. Kelt Pesten, 1866 ki September 15 én. Ney Ferencz, főreáli, igazgató. — Az orosz régiségi album III. sorozatát e hó 22-én állítják ki a képzőművészeti társulat helyiségeiben. — Figyelmeztetjük a közönséget, ne szalad­jon el figyelem nélkül, midőn az Eszterházy kép­tárba megy, azon szép márván­y mellszobor mel­lett, mely a lépcső felső fordulóján áll, s melyet Izsó készített, szép mellszobor már hosz­­szabb idő óta fel van állítva, s az akadémia pa­lotájának tervezőjét, Stülert ábrázolja. — Ligeti Antal jeles tájfestészünk a Fertő tavát ábrázoló szép tájképét e napok­ban állítja ki a képzőművészeti társulat kiállí­tásán. E művet Széchenyi Béla gróf megrende­lésére készité. — A magyar kir. curia újabban ismét 260 pár fehér ruhát, és igy az előbbiekkel egyetem­ben összesen 810 párt adományozottá sebesült harczosok részére, mely jelentékeny adományért Pest városa polgári választmánya ezennel elis­merő köszönetét nyilvánítja. — A „Wien. Ztg.“ nem hivatalos részének élén következő hirdetmény közöltetik: a császári királyi Apost. Felsége I. évi augustus 28-án kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méltóz­­tatott, hogy önkéntesek felavatása a szükség idejére (a háború tartamra) azonnal megszün­tessék, és hogy az önkéntes belépés a hadse­regbe ezentúl ismét csak a hadseregkiegészítési törvény határozatai és az erre­­vonatkozó szabá­lyok értelmében történjék, a mi a cs. kir. állam­­miniszteriumnak f. évi September 2-ikán kelt rendeletével köztudomásra hozatik. — Eszterházy Mór gróf visszaléptére vo­natkozólag Írják Bécsből, f. hó 12-ről a „P. Corr.“­­nek . A politikai helyzet egy hét óta megválto­zott Magyarországra vonatkozólag, mely válto­zás a magyar minisztérium alakítására s a dol­gok kifejlődésére jelentékeny befolyással leend. Eszterházy Mór tárczátlan miniszter állása a korona tanácsában tarthatatlanná lett, s ezt ő maga is belátván, szilárdul elhatározó, hogy le­mond. Az tudva van, hogy a gróf nem barátja a parlamentáris kormányformának, s különösen a magyar országgyűlés erre vonatkozó kívánsá­gainak teljesítését elejétől fogva a leg­­hathatósabban gátja. Miután pedig a magyar minisztérium megadása a minisztérium­ban mindemellett keresztülment, Eszterházi nem akar többé a korona tanácsában ülni. És pedig nemcsak a magyar minisztériumbani részvételről, hanem általában a korona tanácsosi méltóságá­ról is lemondott, s mihelyt a magyar miniszté­riumot kinevezik, ő rögtön végleg a magán­életbe vonul vissza. Ezen elhatározásának kö­vetkezése az, hogy az ügyek menete látszólag megakadt. A szabadságot végleges kilépéssel fogja végezni. A levelező a magyar minisztérium kinevezését bevégzett ténynek írja, — minő for­rás nyomán ? — ő feleljen értte. — Tegnap, sept. 14-én, egy budai családatyát kisérvén gyermekei és rokonai a krisztinavárosi temetőbe, ott a sírbatétel alkalmával minden érzést megsértő otromba embertelenséggel jár­tak el a sírásók. A sir ugyanis kicsiny lévén, míg azt nagyobbiták, durva szitkokkal és ká­romkodással szentségteleníték meg a gyásztisz­teletet, és sérték a gyásznép s a gyászos család tiszteletre méltó fájdalmát, kegyeletien kezekkel bánva a koporsóval is. A közerkölcsiség nevé­ben reméljük, hogy a hatóság ide is kinyújtja fenyítő és zabolázó kezét. — Trautenauból Írják: A város ma (sept. 10-ikén) vidám izgatottságban van. A városi elöljáróság Gablenznek egy f. hé - ről kelt le­velét hirdette ki, melyben az altbgy az jelenti, hogy közbenjárása folytán Berlinben a parancs a trantenai polgármester és baj­társainak azon­nali szabadon bocsáttatására kiadatott. Az altb. szívélyes soraiban egyszersmind megígéri, hogy mihelyt ügyei és egészsége megengedik, szemé­lyesen meg fogja a trautenaui csatatért látogat­ni. E levél örvendetes tartalma következtében egy alakult városi bizottmány felhívást bocsá­tott közre­, melyben Trautenau lakosait az ide­gen fogságban méltatlan szenvedésekkel illetett polgártársak ünnepélyes elfogadására szólítják fel. A házak fel fognak diszíttetni, a város ki­világít­tatni, a visszaérkezőket a városi képvi­selet s a lövész­testület, dalárda stb. fogadja a város határán, a bevonulás csengő zenével s a néphymnus éneklése közt leend. Másnap reggeli zene, az ünnepeltek a város­háztól a templomba kisértetnek, délben lakoma, estve a daláregylet mulatsága; ily testvéries polgári szellem él Trautenauban. — Gutzkowról írják, hogy egészsége ismét tökéletesen helyreállt és hogy nagy buzgalom­mal dolgozik egy új regényen, melynek tárgya a reformatio idejéből van véve. — Napoleon St. Cloud városának szép aján­dékot tett, a mint az a polgármesterhez intézett következő leveléből kitűnik : „Polgármester úr ! Miután nem akarom, hogy St. Cloud városa, hol az év egy részét tölteni szoktam, egy templom építése és más közhasznú munkák miatt adóssá­gokba keveredjék, tudtára adom önnek, hogy 1867. márt. 1-jétől havonként 27,516 frankot fogok küldeni, a­mi, tíz hónapon át folytatva, az összes 275,150 frankra rugó községi adóssá­gokat törleszteni fogja. Ez intézkedésről értesít­heti a községtanácsot. Jóakaratom biztosításával. Sept. 4-én, 1866. Napoleon.“ — Schreiber Mór, márvány- és gránit-vésnök a „Hon.“ „P. Lloyd“ és „P. Hirnök“ hirdetési rovatában óvást tett Komorner S. pesti sirkő­­kereskedő egy hirdetménye ellen (valami sir emlék­máz miatt). Komorner S. most sajtó­pert indított a fennebbi lapok szerkesztői, a nyomdászok és kiadók, a Lloyd társulat, Emich Gusztáv, Khór és Wein, tovább a közlő Schreiber Mór, s a közleményt gyaníthatólag sugalmazó Gerenday Antal ellen. Nem keve­sebbre, mint egy évi fogságra és 500 ft pénzbír­ságra kér elítéltetni mindenkit. — C r o u y-C h a n e­­ gróf, ki Árpád ivadé­kának állította magát, Florenczben e napokban meghalt. — Szegeden és környékén a lopások elhara­­pódzásáról ir a „Szegedi Híradó,“ s tudósítása szerint a holdmezővásárhelyi tanyák közt a lo­pások, rablások és utonállások szintén szaporod­nak. A napokban egy embert a kukoricza földek­ből támadott meg egy rabló, s 10 forintjától fosz­totta meg. A kukoriczát éjjel-nappal hordják azok, a­kik nem vetették. Magában a városban­­ pedig egy szállítónak teli búza­ rak­tár­át törték fel, és jócskán megdézsmálták. — Háromszéken, Bodolán és Nagy-Borosnyón már megszűnt a cholera, Léczfalván azonban még pusztít. — A budai hegyeken f. hó 17-én kezdődik a szüret. — Az unitáriusok kolozsvári fötanodájában Marosi Gergely tanár, saját óhajtására, Kereszt­­urra igazgató-tanárul neveztetvén ki, a kolozs­vári tanszéket Simén Domonkos foglalta el. m. V. A sebesültek részére pénzt gyűjtött pol­gári bizottmány a városház nagy teremében gyűlést tartott, melyben szóba jött: lehet-e a fentebbi czélra befolyt 18.000 ftból a megma­radt felesleget a cholera terjedésének meggát­­lására fordítani ? Sok pro et contra után abban állapodtak meg, hogy nem ; a városi pénztár megszorult állapotára való tekintetből azonban a fentebbi összegből 6000 ftot kölcsönöznek 5% kamat mellett bizonyos időre a városnak, melyre nézve a cholera elleni intézkedések a legsü­rge­­tebb életkérdéssé váltak. A „P. Napló“ társürgfényei. Szt.-P­ét­er­vár, sept. 15. Karakasoff ma nagy néptömeg összetódulása mellett kivégeztetett. Konstantinápoly, sept. 15. Tefik basa ex-pénzügyminiszter, Macedonia fő­kormányzójává neveztetett ki. Bécs, sept. 15. Báró Werther ma ide érkezett, hogy Poroszország kép­vise­lését újra átvegye. — Erre megjegyzi a „W. Abp.“ . Báró Werthernek a legszigo­rúbb viszonyok közt tanusított becsületes jelleme és békülékeny szelleme isméti ide érkeztét megnyugtató tény gyanánt tünte­tik fel. A cholera tapasztalás után. Az orvosságok eredetéről azt olvastam egykor, hogy nem theoria, hanem praxis által találtat­tak fel, ha valaki t. i. ez vagy amaz szer hasz­nálatával meggyógyult, ezt aztán placatformá­ban köztudomásra hozván, az orvosságok köz­könyvében feljegyeztetett. Mai nap is igy törté­nik ez nagyobb részt, csak hogy jelenleg titkos találmányok firmája alatt árultatnak méreg­drá­gán. Részemről is, ki orvos ugyan nem, de igen is oly egyén lévén, kinek hivatása azon bete­geknél is, kik nem gyógyitatják magukat, meg­jelenni, s ki így 36 év alatt aránylag több cho­­lerást láttam, mint némely orvos, kötelességem­nek tartom az emberiség javára ezen idő alatt nyert cholerára vonatkozó fontos tapasztalati észleleteimet őszintén köztudomásra hozni. Ezek pedig következők. A 3 L-ki cholerát tekintve, minthogy nálunk még ismeretlen volt, az ellenkező rendeletek ál­tal többen lettek áldozatául, mintsem leendettek volna, ha csak az egyedüli vizivás engedtetik meg a betegeknek, mely után természetes ösz­tönénél fogva minden cholerás eped, mint azon egyetlen ártatlan medium után, mely az embert a cholera anyagától megtisztítja, mert csak is azok közül gyógyultak fel többen, kik minden tilalom daczára vizet ittak; hisz tudva van, hogy akkor még a kutakat is megmérge­­zetteknek mondották, mert ha valaki, kiben a cholera kifejlődvén, egy kutból ivott és hányni kezdett, tehát ez a kút hiedelem szerint már meg volt mérgezve. Azt mondják némelyek, hogy a cholera most szelidebb, — de hogy szelidebb, hanem mivel most az emberek a cholerában vizet isznak, tehát annyian mint azelőtt, nem halnak. A 36 ki cholera idejében ketten szolgáltunk, s mivel plébánosunk betegeskedett, tehát alkal­munk volt a helybeli derék orvossal többször ta­lálkozhatni ; mi uborka salátát, minden gyümöl­csöt ettünk, ő irtózott tőle; mi mondottuk neki: az a leány, ki ma kukoricza kapálás közben cholerát kapott, uborka-salátát bizonyosan nem evett, mitől kapta meg tehát a cholerát ? Későb­ben az orvos úr is tapasztalásából kezdett okul­ni, mert a számtalan betegek közül, kikhez egykor eszve hivatott, egyhez csak másnap reg­gel mehetvén és életben találván, midőn kér­dezné, mivel gyógyította magát, azt nyerte fe­leletül : semmivel, megittam egy korsó vizet, te­hát az orvos által tilalmazott vizet. Történt to­vább, hogy egy betegnél találkoztunk, — az orvos ki — én meg bemenőben, ekkor az orvos mondá : most megáldoztathatja bátran, mert be­

Next