Pesti Napló, 1866. szeptember (17. évfolyam, 4910-4934. szám)
1866-09-16 / 4922. szám
bontakozunk a sikertelen és veszélyes kísérletek áldástalan korszakából, s ha mielőbb nem lépünk az alkotmányosság és érdekviszonyosság azon kívánatos ösvényére, melyen egyedül lehetséges a birodalom mindkét felének százados okszerű kapcsolatát visszaállítani, ama kapcsolatot, mely egyedül lehet természetes záloga és biztosítéka nagyhatalmi állásunknak . Mióta politikai légkörünket szellemi életünk veszélyes ragályának, az ostromállapotnak mialmái befertőztették, azóta a szabad gondolat vagy szó ama pillanatban, midőn megszületni készül, már tetszhalottá dermed, azóta tehát, természetesen, jobbadán csak a ragálytalanítás munkájára, hallgatásra vagyunk kárhoztatva . S ha közöttünk itt-ott valakinek véletlenül, de jót akarólag meg is nyílik az ajaka, azonnal figyelmezteti az ostromállapot fojtó lőpor szaga, hogy sokkal czélszerűbb azt ez idő szerint zárva tartani , és így társaséletünk, mihez még az általános munkahiány folytáni tétlenség, a kereskedés és ipar teréni pangás is járul, amennyire meddő, annyira egyszersmind szomorító is. Szabadjon reménylenünk , miszerint a nyomasztó ostromállapot nem sokára elköltözködik falaink közül, addig is a toll és szó a nyilvánosság küzdterén egyenjogú, vagyis ez idő szerint helyesebben egyensorsú ikertestvérek lévén, sorainkból kitagadjuk a közel két évtized óta szándékosan összebonyolított politikai életünk azon mozzanatait, melyekre az uralkodó politikai színeket csak távolról is reáfogni lehetne; tehetjük ezt annál könnyebben, minthogy különben is néhány oly tárgy áll rendelkezésünkre, melyek habár nem politikai természetűek is, de azért nemcsak külön minket, fiumeieket, de általán közös hazánkat is nem kevésbé érdekelni fogják. Az egyik tárgy a magyar orvosok és természetvizsgálók évi közgyűlésének ügyére vonatkozik, mely már annyiból is felette érdekes, hogy daczára ártatlan jellemének, az illetők még az ostromállapot bekövetkezése előtt vagy agyon akarták hallgatni, vagy kellőleg meg nem értették. Municipális viszonyainkra nézve a nevezett ügy feletti hivatalos átsikamlás minden esetre annyira jellemző, hogy annak tüzetesebb leírását, a nyilvánosság elől elvonni, polgári kötelmeinkbe ütköző vétkes mulasztásnak tartanak. A magyar orvosok és természetvizsgálók múlt évi pozsonyi gyűlésének egyik érdemes tagja: Markos Péter Debreczenből, u. i. több érdekelt tagtárs tetszésének és jóváhagyásának találkozásával, i. é. ápril - ről következő barátságos felszólítást intézett az itteni hatósághoz: „A magyar tengerpart tekintetes helyhatóságához Fiuméban! „Már az 1847-ik évben Lombard Velencze területén tartott tudományos congressus érdekes munkálataiból is eléggé tudomására van a tekintetes hatóságnak, mily nagyszerű eredményekhez vezettek vala ama gyülésezések, a társas élet, tudomány és ipar viszonyaiban. „Habár nálunk, az önökkel közös hazában, különösen a közelebb lefolyt időszak alatt alkalmazott igazgatás irányánál fogva, ily általános értelemben vett tudományos congressus megalakítása nem sikerült is, mind az általa magyar orvosok és természetvizsgálók évi vándor gyülésezései, daczára az ismert megszorító viszonyoknak, úgy a hazafias buzgalmat, mint szintén a szakértelmet tekintve, jelentékeny vívmányokat mutathat fel: „E vándor gyülésezés, a magyar orvosok és természetvizsgálók évi nagygyűlésének nevezete alatt, 1865. aug. vége és sept. elején, miként a megelőzött évben Marosvásárhelyen megalapítva volt, Pozsonyban jön megtartva. „Nekem is ama megtisztelő állás esett osztályrészül, hogy közöttük lehettem és működhettem. A pozsonyi gyülésezés üdvös munkálatainak, eredményeinek és történelmének ismételt leírása alól felment a körülmény, hogy az különben is már a nyilvánosság elé kerülvén, köztudomásukra van; azt azonban az önök iránt viseltető őszinte hajlamom és szeretetemnél fogva sem hallgathatom el , hogy én, részint a Fiume iránti hazafias rokonszenvünk kifejezhetésének kedvező alkalmat, részint a tengerparti élet, helyi viszonyainak és egyéb mozzanatainak tudományos észlelhetését tekintve, mint kezdeményező, az eszme előleges terjesztésével még a tárgyűlésen oda hatni igyekeztem , hogy mielőbb, ha lehet, már e folyó évre, önökhöz tehessük át a gyülésezés helyét. „Némileg ugyan átlátom, hogy önzetlen szándékunk valósítása ellenében az uralgó viszonyok éles szögletkövet jelöltek valaki, mihez még egy másik ok is járult, nevezetesen, hogy — miként szokásban van — Fiume részéről meghívás nem érkezvén, vájjon a magyar tengerpart részéről kívánt lenne-e megjelenésünk. „Most tehát, közös Magyarországunk iránti állandó ragaszkodásuknak kedves tudomása folytán is, nem tartózkodom a fek.hatóságot, s általa a terület figyelmét eme világpolgárias érdekű mozzanatra felhívni, miszerint viszonyaikból merítendő lehetőség esetében meghívásukat megtenni , illetőleg meghívójukat Rimaszombatba, hol az idei évi gyűlés augustus első felében fog megtartatni — a nagygyűlés vezetésére felkért és megválasztott Koburg e magasságához intézni méltóztassanak. „Debreczen, april 7. 1866. „A tekintés hatóságnak hazafi szolgája „Markos Péter.“ Minthogy azonban eme, gyakorlatilag fontos és közérdekű eszme megpendítőjének önzetlen sorai ez ideig válasz nélkül hagyattak, jónak látta kezdeményező hazánkfia az ügy mibenlétének eredménye iránt magán után tudakozódni; a mellékelt átirat másolata csakhamar közölve jön városunk előkelőbb polgáraival, minden oldalról a legnagyobb megütközéssel adatott válaszul, hogy e megtisztelő fontos átiratról a polgárság közül senkinek sincs tudomása. Már a legközelebbi közgyűlésen e tárgyban élénk interpellációra készülünk, melynek fogalmazásával egyik köztiszteletben álló polgártársunk már meg is bízatott. Mondanom sem kell, hogy ez átirat itt mily általános viszhangra talált, mindnyájan a legszívélyesebb öröm és rokonérzettel üdvözöljük a drága pillanatot, midőn közös hazánk tudományos bajnokai közöttünk megjelennek. A közgyűlés lefolyása és határozatáról nem mulasztjuk el annak idejében a tisztelt közönséget értesíteni. Közelebb híre jár, hogy a hajóhad a guarnerói öbölbe tenne kirándulást, e hit bekövetkezését annál valószínűbbnek tartjuk, minthogy Tegethoff, városunk tiszteletbeli polgára, nagy súlyt helyez a guarnerói öböl hadtani fontosságára, és rokonszenvez városunk jövője iránt. A szőllőbetegség, szöllőtermő vidékünk e szomorú csapása, az idén is nagymértékben előfordul, főleg hol a szöllőfürtöknek kénporrak behintését elmulasztották Az itteni „Stabilimento techniconál,“ mely Új- Pesten a magyar középdunai gőzhajótársaság hajóit építi, az osztrák kormány két fregatteot rendelt meg, a megrendelés folytán a műigazgató már el is utazott Polába. E társulat gyártmányai a lissai ütközet után, hol tudvalevőleg „Swarzenberg“ és „Nándor Miksa“ hadihajók által volt képviselve, úgy a solid építmény, és könnyűség, mint gyorsaság stb. tekintetében még Angliában is figyelmet ébresztett. Ide jegyezzük meg, miszerint gr. Bethlen Farkas követünk Erdélyből, főleg a fiumei vasútügyet a helyszín tanulmányozandó, mintegy két hét óta közöttünk tartózkodik. 1. 1. Albánia és a keleti mozgalom. A keleti kérdés, melynek fonalait két európai nagyhatalom oly éber figyelemmel és versenyző féltékenységgel őrzi, ismét égető napi kérdéssé lön , s ki mondhatja meg előre, mikor lobban lángra ama roppant mennyiségű összehalmozott gyuanyag, melyet Nagy Péter utódai oly hagyományos hűséggel gyűjtöttek egybe egy század alatt ? Az utolsó háború alkalmával török hajóhad vetett horgonyt a kleki öbölben. E hajóhad feladata az volt, hogy a partvidéket figyelemmel kisérje s a netán közelgő olasz önkénytesek partra szállását megakadályozza, úgy látszik, a porta nemcsak Bosniát és Herczegovinát félti, hanem Albániára is aggódva tekint, mert nem egyszer történt már, hogy Mohamed zászlójának e bátor harczosai a porta ellen emelték lázadó fegyvereiket. De visszatérve az olaszok partraszállására, úgy látszik, az olasz kormánynak nem igen volt szándéka török területre lépni, s több külfödi lapok titok teljes leleplezése csak jól kiszámított maneuvre volt, melylyel Ausztria figyelmét a valóban fenyegetett pontról el akará vonni. De ha e feltevésnek ellenkezőjét veszszük fel, nem lehetett az sem lehetetlenség, hogy az olaszok csakugyan bele akarták vetni az égő tiszket a keleti kérdés már-már jobbot vetni kezdő forrongásaiba, mert mióta Garibaldi ama hősi lélekkel vívott harczok által a két Sicilia urává lön, e harczban sok albán vett részt, s az olasz actionális párt és Albánia közt az összeköttetés állandó maradt. Ezen összeköttetésnek nemcsak Albánia felszabadítása lenne czélja, hanem első felvonását képezné ama nagy drámának, melynek zárszavát a keresztény török tartományokból Magyarországra terjedő felkelés képezné. Ezen Albániáról, melyre az európai forradalmi párt oly biztossággal számít, a jelenkorig igen keveset tudtunk. Megismertetését csak újabb műveknek köszönhetjük, melyek közt Hahn „Albanesische Studien“ czímű műve első helyet foglal el. Azon elavult hiedelem, hogy Albánia nagy nemzeti hőse, Skanderbeg halála és számos családjának kivándorlása után olasz földön többé nem bir rokon elemekkel, meg van hazudtolva- jóllehet Albánia ősrégi alkotmányánál, mely a skótok clánjához hasonló, s lakóinak valláskülönbségénél fogva látszólag zilált állapotúnak tűnt fel, számos közös kincsként őrzött nemzeti tulajdonokkal bir. Legelőször is a származás egyenlősége kiemelendő. Az összes albániai törzsek a harczias pelasgok ősrégi népcsalád ivadékai, mit Hahn és Dorsa kutatásai világosan bizonyítnak. Pelasgi származásukra még számos szokásaik mutatnak. Valamint őseik a győzelmet nagyra becsülték, legyen az bár szerencse és harczvitézség vagy ravaszság és ármány által megnyerve. Janinai Ali basa a szemrehányásokat soha se akará megérteni Pouqueville consul részéről, ama alávaló eszközök miatt, melyekkel ellenei felett diadalmaskodott. Ahol a pelasgjellem kifolyása vegyült az események folyamába, ott az eszközök se igen választattak meg a kivitelre, s a keresztény morál háttérbe maradt szorulva. A sértőnek megbocsátani, oly erkölcsi szabály az albán felfogása és a Schkipetar után, mely a gyávákra alkalmazható. Az albán ép oly kevéssé ismer bocsánatot, mint a keresztény moral vérboszut, ő a boszuterv kivitelét örökségként utódaira hagyja. A vérboszu, melylyel egyik vagy másik testvérét vagy apját akarja megboszulni, félszázadig lesi az alkalmat. Az albán nők e tekintetben a régi erkölcsökhöz ép oly híven ragaszkodnak mint a férfiak, mit Hecquard példával tud bizonyitni. — A jeles franczia ékesszállása egész hevével hasztalan téve a kísérletet egy ifjú albán leányt arról meggyőzni, hogy a megbocsátás és feledés keresztényi kötelességek. De mutathatunk fel a mondottak igazolásául példákat is, hogy e spártai jellemű nők elveiket tettleg is vallják. Nicolának, a Miriditák főnökének neje megboszulá férje halálát és meggyilkolá Leck Siét, s utóbbinak neje a vérboszut Gick Dodón hajta végre. Mindkét nő él még, s vonásaik és a már kiégett tekintet nem hazudtolják meg az egykori spártai erélyt. Keleten a vérboszu borzasztó szokása nem oly könnyű módon lesz kiirtható, mert míg a gyengébb az erősebb ellen védelmet és elégtételt nem nyer, önsegélyre, a boszu titkos és sötét utain forralt mérgére van utalva. Az albánok hite, legyenek azok keresztyének vagy mahomedánok, nemzeti előítéletek és szokásokon alapszik. A túlvilág meggyőződésük szerint ép oly küzdelemteljes és telve igazságtalansággal, erőszakkal, mint e földi hazájok, hol minden szikla védhelyet, minden Phar (Clan) egy zászlóaljat képez, mely minden órán készen áll a szomszédtörzsre rohanni; hol legjobb barátjában oly embert lát, kit holnap a vendetta kérlelhetlen törvénye következtében halálos ellenségének kénytelen tekinteni. Az albán tehát a dualismusnak hódol, s a földrengésben, mely megingatja bérczeit, a viharban, mely a tenger hullámait felkavarja, a völgyet tengerré változtató záporban ellenséges rész indulatú szellemek harczát látja az emberiség ellen. Tündérekben is hisz, de ezeknek jó indulatokat is tulajdonít; ezek őrzik a csecsemőt bölcsőjében a gonosz szellemek tekintete elöl és ártalmas álmoktól, melyeket gonosz indulatu boszorkány-féle szellemek hoznak. Ha a gyermek eltévedt és ismét előkerül, akkor tündér csábíta el, hogy szebb vonásokkal és csodás erejű tulajdonokkal ruházza fel. Maguknak a szenteknek nemzeti meggyőződéseknek kellett magukat alávetniük. Szt. Miklós foglalja el náluk az első helyet, s Hecquard gyakran hallá, hogy bérezi lakók Jézushoz esdekeltek, könyörögne érettük a hatalmas myrai püspöknél. Hogy ily harczias népnél oly békés szent nagyobbra becsültetik Szt. Mihálynál, a pokol meggyőzőjénél vagy Szt. Györgynél, a keresztény Perseusnál, e következő eseményen alapszik: A hajó, mely hajdan a nevezett szent ereklyéit Apuliába volt szállítandó, a Bajon torkolatánál megállt és nem mozdult tovább, az ereklye tehát görög partra szállíttatott, mert azt hivék, hogy a hajó megállapodása által Szt. Miklós maga fejezé ki óhaját, hol akarja végső nyughelyét. Szt. Miklós a mahomedánoknál is tiszteletben áll. A tiszteletére rendelt ünnepnapokon tiszteletére képe alatt szentelt gyertyákat gyújtanak, s megülik az ünnepet, mely emlékezetére van rendelve. „Ha valaha egy nemzeti hős a függetlenség és szabadság lobogóját akarná kitűzni Albániában — mondja Dora d’ Istria grófnő, ki Albánia társadalmi és politikai viszonyait alaposan tanulmányozá — azon lobogón nem a keresztnek, annál kevésbé tán a félholdnak volna szabad fényleni — nem, mert e nemzetnél az általánosan elismert felhívó jelvény Szt. Miklós képe. Második helyen áll sz. György, minden évben junius hóban Zadrima tájának lakossága a Hamelli hegyen levő gúlához zarándokol, hogy ott a sz. György tiszteletére emelt kápolnában imádkozhassék. .A veszélyes, meredek sziklaut a szentélyhez, úgy látszik, még lelkesíti őket e vallásos ünnepély részvételére, mert a ki ilyenkor köztök néha a meredek sziklák alatti mélységben leli sírját, nymbusával a vértanuságnak vétetik körül. Sz. Antal kápolnájához egész Albániából zarándokolnak mahomedánok, s az ottani ferenczieket pénzzel, gyertyákkal s gazdag szövetekkel és rengeteg erdőikből hozott faragványokkal ajándékozzák meg. Miután, mint láttuk, az albánok származásra rokonfajbeliek, mit erkölcsi és vallásos meggyőződéseik is bizonyítanak, nem lesz érdektelen felemlítni, hogy maguk az albánok e rokonságról mit sem tudnak. A szomszéd Clánok sokszor a legdühösebb ellenségek, s e gyűlöletet a valláskülönbség sokszor a véglegességig ingerli. Skodra (Skutari) és Janinában az islám uralkodik. A miriditák néhány törzszseld, katholikusok, s a déli albánok a görög egyház hívei. Kik e nép benső viszonyait mélyebben hatólag ismerik, erősen állítják, hogy ha az 1835-ki albániai felkelés alkalmával Athénében erélyesebb fejedelem ül a görög trónon, e fejedelem Janinában epirusi fejedelemnek kiáltatott volna ki. Váljon az éjszaki albánok katholikus hívei is e felkeléshez csatlakoznak-e?—e kérdésre csak annyiban felelhetünk, hogy ha találkozik oly lángelme, vagy katonai egyéniség, ki hírnevével és tetterejével minden törzseket valláskülönbség nélkül magával tud ragadni, akkor igen. Az olasz albánok e megváltót Garibaldiban ismerik fel, s erősen hiszik, hogy Albánia szabad lesz általa. Ha e reményükben időnként magasabb helyről befolyó akadályok miatt csalódtak is néhányszor, azért sorsukat Bosnia, Herczegovina, Krajna, Montenegro, Serbia, Bulgária és Románia forradalmi elemeinek sorsához csatolják. Irányi L. Különfélék. Pest, sept. 15. — A „Köln. Zig“-nak írják Párisból, hogy Pulszkyné hirtelen elhunytának hire ott minden körben a legfájdalmasabb meglepetést és a legélénkebb részvétet keltette a súlyosan látogatott férj iránt. Kevés nőben lehetett feltalálni a szellem és szív annyi fényes és nemes tulajdonait, mint az elhunytban. írónő volt német és angol nyelven. Az adoptív hazáját, Magyarországot érdeklő politikai kérdésekben a legélénkebben vett részt, s eseménydús élete válságait valóban férfias erélylyel és jellemerővel viselte. Azonban politikai és irodalmi tevékenysége nem akadályozta, hogy egy számos családot példányszerűen vezessen és neveljen. Szóval, minden tekintetben kitűnő személyiség volt, kinek emlékezete élni fog mindazoknál, kik vele érintkezésbe jöttek.“ ■— Horváth Mihály hazánkfiának, a nagyérdemű történetírónak — mint halljuk — megengedtetett, hogy a hazába szabadon visszatérhessen. © Szakállasfalvi Lengyel Miklós prépost és egri kanonok egy, a„szeplőtlen szüzet“ ábrázoló érözöntetü szobrot, melynek oszlopa öntött vasból leendő saját költségén kívánván Pest városának egyik közterén felállítani, a szobor tervnek bemutatása mellett, a tér kijelölése végett, a városi hatósághoz fordult, hol ezen ügy azonnal tárgyalás alá vétetvén, a gazdasági bizottmány javaslata folytán, a Roehus kórház előtti tér jelöltetett ki, mint legalkalmasabb, az érintett — még a folyó évben elkészülendő szobor elhelyezésére. Fentnevezett kanonok úregy alapítványt is teend, melynek jövedelméből a szobor fenntartási és kivilágitási költségei fedezendők. — A néhány évre megszakított ásatási munkálatokat Herculanum és Pompejiban Victor Emanuel ismét megkezdett, még pedig, amint írják, ünnepélyes szertartással. A régészek ennek nagyon örvendenek. Lesznek megint csodadolgok, mint Schiller irta. — Schäffer Béla festész hazánkfia ismét visszatért ecsetjéhez, s közelebbről két művet állít, ki a képzőművészeti társulat kiállításában, az akadémia épületében. — A kereskedői társaskör, mint hirdetési rovatunkban látható, közgyűlését f. hó 30-án tartja meg. — „Hét fejű sárkány“ lesz a neve azon életlapnak, melyet Wodianer kiadásában ismét Kiss István felelős szerkesztő és Mészáros Károly főmunkatárs October 6-án indítnak meg. A programmot ismerik olvasóink, mert lapunk mellett ment szét. — Megjelent és beküldetett szerkesztőségünkhöz : Mészáros Lázár élettörténete, külföldi levelezései és emlékiratai. Az eredeti kéziratokból közrebocsátja Szokoly Viktor. Első füzet, ára? Már néhány nappal ezelőtt figyelmeztettük a közönséget e műre, mely az öreg száműzött derék hazafinak, az első magyar hadügyminiszternek száműzetésében irt leveleit foglalja magában, s most, miután belétekintünk, ajánljuk a művet, mert e levelekben, melyeknek összegyűjtéséért Szokolyt köszönet illeti — a derék férfi megtörhetlen szilárd becsületes jelleme és jó kedélye, míg másfelől nem egy érdekes adat tűnik ki az emigratio több tagjáról. A mű csinosan van kiállítva, és Ráth kiadásában jelent meg. Az egyetemen a történelem tanárává Kerékgyártó Árpádot nevezték ki.Széchenyi Pál gróf nője, szül. Zichy - Ferraris Emilia grófné , Soprony vidékének egyik nagylelkű jóltevője, e hó 13-án, élte 6- ik évében örök nyugalomra szenderült. Béke hamvaira ! — Augsburgból Írják, hogy Rothschild báró banküzletével Frankfurtból Augsburgba szándékozik átvándorolni. Nem akar porosz alattvaló lenni. Az Erzsébet-téren létező kiosk bérleti ideje 1867 év végén lejárván, ugyanazon helyen egy uj díszes kiosk építése és bérbe adása terveztetik. Az erre vonatkozó tervek és bérleti ajánlatok — a városi gazdasági bizottmánynál megtudható közelebbi feltételek mellett — f. é. nov. tőkéig nyújtandók be a városi hatóságnál. Mint értesülünk, ezen igen jövedelmező vállalatra már is többen készülnek — és pedig igen díszes tervekkel, s a városi pénztárra felette kedvező ajánlatokkal — pályázni. * Tanodai értesítés. A pestvárosi főreáltanodában a jövő tanév október 1-én kezdődik. A behratások sept. 27., 28., 29. és 30 ik napjain történnek délelőtt 8— 12-ig. Felvételi vizsgálatok sept. 28. és 29-én délután 3—5-ig fognak tartaniak. Az ismétlési és elmaradt magánvizsgálatok oct. 1-én a „Veni Sancte“ után fognak véghez menni. Midőn ezekről a t. ez. közönséget tisztelettel értesítem, egyúttal figyelmeztettem, hogy a beírási dij minden tanulóra nézve 3 ft 15 kr o. é. Kelt Pesten, 1866 ki September 15 én. Ney Ferencz, főreáli, igazgató. — Az orosz régiségi album III. sorozatát e hó 22-én állítják ki a képzőművészeti társulat helyiségeiben. — Figyelmeztetjük a közönséget, ne szaladjon el figyelem nélkül, midőn az Eszterházy képtárba megy, azon szép márvány mellszobor mellett, mely a lépcső felső fordulóján áll, s melyet Izsó készített, szép mellszobor már hoszszabb idő óta fel van állítva, s az akadémia palotájának tervezőjét, Stülert ábrázolja. — Ligeti Antal jeles tájfestészünk a Fertő tavát ábrázoló szép tájképét e napokban állítja ki a képzőművészeti társulat kiállításán. E művet Széchenyi Béla gróf megrendelésére készité. — A magyar kir. curia újabban ismét 260 pár fehér ruhát, és igy az előbbiekkel egyetemben összesen 810 párt adományozottá sebesült harczosok részére, mely jelentékeny adományért Pest városa polgári választmánya ezennel elismerő köszönetét nyilvánítja. — A „Wien. Ztg.“ nem hivatalos részének élén következő hirdetmény közöltetik: a császári királyi Apost. Felsége I. évi augustus 28-án kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy önkéntesek felavatása a szükség idejére (a háború tartamra) azonnal megszüntessék, és hogy az önkéntes belépés a hadseregbe ezentúl ismét csak a hadseregkiegészítési törvény határozatai és az errevonatkozó szabályok értelmében történjék, a mi a cs. kir. államminiszteriumnak f. évi September 2-ikán kelt rendeletével köztudomásra hozatik. — Eszterházy Mór gróf visszaléptére vonatkozólag Írják Bécsből, f. hó 12-ről a „P. Corr.“nek . A politikai helyzet egy hét óta megváltozott Magyarországra vonatkozólag, mely változás a magyar minisztérium alakítására s a dolgok kifejlődésére jelentékeny befolyással leend. Eszterházy Mór tárczátlan miniszter állása a korona tanácsában tarthatatlanná lett, s ezt ő maga is belátván, szilárdul elhatározó, hogy lemond. Az tudva van, hogy a gróf nem barátja a parlamentáris kormányformának, s különösen a magyar országgyűlés erre vonatkozó kívánságainak teljesítését elejétől fogva a leghathatósabban gátja. Miután pedig a magyar minisztérium megadása a minisztériumban mindemellett keresztülment, Eszterházi nem akar többé a korona tanácsában ülni. És pedig nemcsak a magyar minisztériumbani részvételről, hanem általában a korona tanácsosi méltóságáról is lemondott, s mihelyt a magyar minisztériumot kinevezik, ő rögtön végleg a magánéletbe vonul vissza. Ezen elhatározásának következése az, hogy az ügyek menete látszólag megakadt. A szabadságot végleges kilépéssel fogja végezni. A levelező a magyar minisztérium kinevezését bevégzett ténynek írja, — minő forrás nyomán ? — ő feleljen értte. — Tegnap, sept. 14-én, egy budai családatyát kisérvén gyermekei és rokonai a krisztinavárosi temetőbe, ott a sírbatétel alkalmával minden érzést megsértő otromba embertelenséggel jártak el a sírásók. A sir ugyanis kicsiny lévén, míg azt nagyobbiták, durva szitkokkal és káromkodással szentségteleníték meg a gyásztiszteletet, és sérték a gyásznép s a gyászos család tiszteletre méltó fájdalmát, kegyeletien kezekkel bánva a koporsóval is. A közerkölcsiség nevében reméljük, hogy a hatóság ide is kinyújtja fenyítő és zabolázó kezét. — Trautenauból Írják: A város ma (sept. 10-ikén) vidám izgatottságban van. A városi elöljáróság Gablenznek egy f. hé - ről kelt levelét hirdette ki, melyben az altbgy az jelenti, hogy közbenjárása folytán Berlinben a parancs a trantenai polgármester és bajtársainak azonnali szabadon bocsáttatására kiadatott. Az altb. szívélyes soraiban egyszersmind megígéri, hogy mihelyt ügyei és egészsége megengedik, személyesen meg fogja a trautenaui csatatért látogatni. E levél örvendetes tartalma következtében egy alakult városi bizottmány felhívást bocsátott közre, melyben Trautenau lakosait az idegen fogságban méltatlan szenvedésekkel illetett polgártársak ünnepélyes elfogadására szólítják fel. A házak fel fognak diszíttetni, a város kivilágíttatni, a visszaérkezőket a városi képviselet s a lövésztestület, dalárda stb. fogadja a város határán, a bevonulás csengő zenével s a néphymnus éneklése közt leend. Másnap reggeli zene, az ünnepeltek a városháztól a templomba kisértetnek, délben lakoma, estve a daláregylet mulatsága; ily testvéries polgári szellem él Trautenauban. — Gutzkowról írják, hogy egészsége ismét tökéletesen helyreállt és hogy nagy buzgalommal dolgozik egy új regényen, melynek tárgya a reformatio idejéből van véve. — Napoleon St. Cloud városának szép ajándékot tett, a mint az a polgármesterhez intézett következő leveléből kitűnik : „Polgármester úr ! Miután nem akarom, hogy St. Cloud városa, hol az év egy részét tölteni szoktam, egy templom építése és más közhasznú munkák miatt adósságokba keveredjék, tudtára adom önnek, hogy 1867. márt. 1-jétől havonként 27,516 frankot fogok küldeni, ami, tíz hónapon át folytatva, az összes 275,150 frankra rugó községi adósságokat törleszteni fogja. Ez intézkedésről értesítheti a községtanácsot. Jóakaratom biztosításával. Sept. 4-én, 1866. Napoleon.“ — Schreiber Mór, márvány- és gránit-vésnök a „Hon.“ „P. Lloyd“ és „P. Hirnök“ hirdetési rovatában óvást tett Komorner S. pesti sirkőkereskedő egy hirdetménye ellen (valami sir emlékmáz miatt). Komorner S. most sajtópert indított a fennebbi lapok szerkesztői, a nyomdászok és kiadók, a Lloyd társulat, Emich Gusztáv, Khór és Wein, tovább a közlő Schreiber Mór, s a közleményt gyaníthatólag sugalmazó Gerenday Antal ellen. Nem kevesebbre, mint egy évi fogságra és 500 ft pénzbírságra kér elítéltetni mindenkit. — C r o u y-C h a n e gróf, ki Árpád ivadékának állította magát, Florenczben e napokban meghalt. — Szegeden és környékén a lopások elharapódzásáról ir a „Szegedi Híradó,“ s tudósítása szerint a holdmezővásárhelyi tanyák közt a lopások, rablások és utonállások szintén szaporodnak. A napokban egy embert a kukoricza földekből támadott meg egy rabló, s 10 forintjától fosztotta meg. A kukoriczát éjjel-nappal hordják azok, akik nem vetették. Magában a városban pedig egy szállítónak teli búza raktárát törték fel, és jócskán megdézsmálták. — Háromszéken, Bodolán és Nagy-Borosnyón már megszűnt a cholera, Léczfalván azonban még pusztít. — A budai hegyeken f. hó 17-én kezdődik a szüret. — Az unitáriusok kolozsvári fötanodájában Marosi Gergely tanár, saját óhajtására, Kereszturra igazgató-tanárul neveztetvén ki, a kolozsvári tanszéket Simén Domonkos foglalta el. m. V. A sebesültek részére pénzt gyűjtött polgári bizottmány a városház nagy teremében gyűlést tartott, melyben szóba jött: lehet-e a fentebbi czélra befolyt 18.000 ftból a megmaradt felesleget a cholera terjedésének meggátlására fordítani ? Sok pro et contra után abban állapodtak meg, hogy nem ; a városi pénztár megszorult állapotára való tekintetből azonban a fentebbi összegből 6000 ftot kölcsönöznek 5% kamat mellett bizonyos időre a városnak, melyre nézve a cholera elleni intézkedések a legsürgetebb életkérdéssé váltak. A „P. Napló“ társürgfényei. Szt.-Pétervár, sept. 15. Karakasoff ma nagy néptömeg összetódulása mellett kivégeztetett. Konstantinápoly, sept. 15. Tefik basa ex-pénzügyminiszter, Macedonia főkormányzójává neveztetett ki. Bécs, sept. 15. Báró Werther ma ide érkezett, hogy Poroszország képviselését újra átvegye. — Erre megjegyzi a „W. Abp.“ . Báró Werthernek a legszigorúbb viszonyok közt tanusított becsületes jelleme és békülékeny szelleme isméti ide érkeztét megnyugtató tény gyanánt tüntetik fel. A cholera tapasztalás után. Az orvosságok eredetéről azt olvastam egykor, hogy nem theoria, hanem praxis által találtattak fel, ha valaki t. i. ez vagy amaz szer használatával meggyógyult, ezt aztán placatformában köztudomásra hozván, az orvosságok közkönyvében feljegyeztetett. Mai nap is igy történik ez nagyobb részt, csak hogy jelenleg titkos találmányok firmája alatt árultatnak méregdrágán. Részemről is, ki orvos ugyan nem, de igen is oly egyén lévén, kinek hivatása azon betegeknél is, kik nem gyógyitatják magukat, megjelenni, s ki így 36 év alatt aránylag több cholerást láttam, mint némely orvos, kötelességemnek tartom az emberiség javára ezen idő alatt nyert cholerára vonatkozó fontos tapasztalati észleleteimet őszintén köztudomásra hozni. Ezek pedig következők. A 3 L-ki cholerát tekintve, minthogy nálunk még ismeretlen volt, az ellenkező rendeletek által többen lettek áldozatául, mintsem leendettek volna, ha csak az egyedüli vizivás engedtetik meg a betegeknek, mely után természetes ösztönénél fogva minden cholerás eped, mint azon egyetlen ártatlan medium után, mely az embert a cholera anyagától megtisztítja, mert csak is azok közül gyógyultak fel többen, kik minden tilalom daczára vizet ittak; hisz tudva van, hogy akkor még a kutakat is megmérgezetteknek mondották, mert ha valaki, kiben a cholera kifejlődvén, egy kutból ivott és hányni kezdett, tehát ez a kút hiedelem szerint már meg volt mérgezve. Azt mondják némelyek, hogy a cholera most szelidebb, — de hogy szelidebb, hanem mivel most az emberek a cholerában vizet isznak, tehát annyian mint azelőtt, nem halnak. A 36 ki cholera idejében ketten szolgáltunk, s mivel plébánosunk betegeskedett, tehát alkalmunk volt a helybeli derék orvossal többször találkozhatni ; mi uborka salátát, minden gyümölcsöt ettünk, ő irtózott tőle; mi mondottuk neki: az a leány, ki ma kukoricza kapálás közben cholerát kapott, uborka-salátát bizonyosan nem evett, mitől kapta meg tehát a cholerát ? Későbben az orvos úr is tapasztalásából kezdett okulni, mert a számtalan betegek közül, kikhez egykor eszve hivatott, egyhez csak másnap reggel mehetvén és életben találván, midőn kérdezné, mivel gyógyította magát, azt nyerte feleletül : semmivel, megittam egy korsó vizet, tehát az orvos által tilalmazott vizet. Történt tovább, hogy egy betegnél találkoztunk, — az orvos ki — én meg bemenőben, ekkor az orvos mondá : most megáldoztathatja bátran, mert be