Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)

1866-10-09 / 4941. szám

„ A „P. Napló“ távsürgöny«­ Bécs, oct. 8. A „Neue Fr. Presse“ mai esti lapja úgy hallja, miszerint a Császár ezen czimet: „Lombardia és Velencze királya“ letette, és elren­delte, hogy ezen szavak a nagy és kis czimből ezután elhagyandók. A florenczi követi állomás betöltésénél b. Kübek és gr. P­a­a­r közt ingadozik a választás. London, oct. 8. A „Times“ jelenti, miszerint C­o­w­­­e­y­lord visszavette le­mondását és ennek folytán néhány hóna­pig még állomásán marad. A később Plemek me­gtolvajlásárad Eredményéről Kolozsvári lapokban olvassuk hogy a n­a­g­y­­­v­árad-kolozsvár-b­r­a­s­­s­ó­i v­a­s­u­t­vonalazásával Werner János cs. kir. főfelügyeleti biztos van megbízva. Alatta W­e­r­d­­­e­r főfelügyeleti mérnökön kivül osztály­mérnökül a következők vannak alkalmazva : B­r­a­u­n József cs. kir. főmérnök, Kubisch, Sixta, Better, Fritz, Luft, Malsch magánmérnökök , segédekül pedig 14 mérnök. — Hírlapi közleményünkre, hogy egy magát siket-némának s bárónak valló egyén mint csaló­d—megye börtönében zárva tartatik, a füri jegy­ző nevezett törvényszékhez ezen egyénről oly le­írást küldött be, mely megegyez s azonos vele, s előadja, hogy ezen egyén 2—3 év előtt az „Ist­ván bácsi“ kürti plébánosnál is megfordult, úgy adta ki magát, mint a váczi siket­némák intéze­tére könyöradományt gyűjtő, s szedett is be pénzeket, némának és süketnek tétette magát; az idén azonban ismét megjelent, kocsit követelt, de már tudott magyar, német és tót nyelven beszélni, sőt zsidóul is, magát már ekkor iz­galmas barátnak vallotta, oldalán olvasó ló­gott; itt felismertetvén, igazolási jegye kére­tett, azt előadta s kitűnt, hogy ő Rosenbart József czipész és pinczér; ekkor elkisértetett Selmeczre, de útközben megszökött, azután új­ból elfogatott, ismét megszökött. Selmeczről is tudósítják, hogy ez egyén bitorolja a báró czi­­met, szeplősiti a Geramb nevet, az ő szülői Sel­­meczen legnagyobb szegénységben élő napszá­mosok, maga czipészlegény s igazi neve Rosen­­bart József. Az udvardi járás szolgabirája is el­fogatta őt Sz.-Fehérváron s itt 3 havi börtönben ült. Még most is némának tetteti magát, s vallo­másai, melyeket maga ir le, igen érdekesek; a t. ügyész által felirt kérdésre, hogy czimét és rangját (báróságát) igazolja, igy felel írásban: „Nem hiába mondták, Isten mentsen meg engem a T­­urtó!, de úgy van!“ Az igazolási eljárás még folyamatban van. (­S.ny.) — Az orosz tudományos társulat, mely a leg­közelebbi évben Moszkvában ethnográfiai kiállítást rendez, a horvátokat is felszólítot­ta, hogy e kiállításon részt vegyenek. E meghí­vás folytán a zágrábi történeti egylet állt az ügy élére s a kiállitás érdekében rendkívüli buzga­lommal a következő intézkedéseket tette: 1) A „háromegykirályság“ minden nevezetes­ helyén, a határőrvidék kivételével, biztosokat nevezett ki, a kiknek hivatása abból áll, hogy minden, a délszláv ethnográfiára vonatkozó tárgyból két példányt kutassanak ki, melyeknek egyike Mosz­kvába küldetik, másika pedig a zágrábi múze­umba fog felállítatni; 2) a határőrvidéki hatósá­gok felkérették, hogy az abbeli gyűjtéseket párt­fogásukban részesítsék; 3) megkérték a helyt, tanácsot, hogy e czélra az orsz. alapból 300 o. é.­sztot utalványozzon; 4) felkérték a szerb maticát Újvidéken s a dalmatiait Zárában, melyek a moszkvai kiállításon szintén képviseltetik ma­gukat, hogy az Oroszországba küldendő tárgyak­ból Zágrábba másolatokat küldenének; 5) végre a közönség átalában felszólittatott, hogy a dél­­szlávság ethnographiai jellemzetességeivel vagy természetben, vagy legalább fényképekben sza­porítaná az ebbeli zágrábi múzeumot. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről oct. 8-ról: 5*/» metalliques .... 61.80. Nemzeti kölcsön . . . • » 67.15. Bankrészvény........................ 720.9. Hitelintéz.­t ...... 151.70. Londoni váltók ..... 127.30. Ezüst ........ 126.50. Arany . ...... 6.8&/10. --­ 1Szemseti iduház. Oct. 9-ére van kitűzve : „HUNYADI LÁSZLÓ.“ Eredeti nagy opera 4 szakaszban. K Ü L F Ö L D. Keleti ügyek. A „Nordd. Alig. Ztg.“ a keleti válságról kö­vetkező czikket közöl: A görög szabadságháború óta Németországon főkép a görögöket tartották a török uralom ellen alakult ellenzék leghatározottabb képvise­lőinek , a bolgárok, szerbek és oláhok hősies előharczosairól inkább csak regeszerű, mint tör­téneti tudomással bírt a világ. Csak a montene­­gróiak kétségbe esett harczai juttatták a közön­ség eszébe, hogy a nem-görög népfajok is kel­letlenül hordják az igát, melyet az izlám közel négyszáz év óta rájuk vetett. „Törökországban a felkelések nem új és meg­lepő események, sőt ellenkezőleg bízvást el­mondhatni, hogy az európai törött birodalom lét­ezése óta talán egy nap sem múlt, melyen a portré legalább egy ponton fegyverrel nem lett volna kénytelen felsőségét védeni. „Ezen abnormis állapot alap oka épen azon módban rejlik, mely által az ozmánok magukat a nekiek oly akaratlanul engedelmeskedő népfa­jok uraivá tették. A törökök mint hódítók he­lyezték magukat a Palaeologok örökébe; bir­­tokezimök nem volt más, mint tűz és kard. Más hóditók traditióival ellenkezőleg azonban, sem akaratjuk, sem képességük nem volt vagy a meghódított népekbe beolvadni, vagy ezeket ma­gukba olvasztani. Vallásban és fajban a török zsarnokok és a volt görög birodalom leigázott népei közt mindig mély hézag maradt, melynek annál inkább kelle tágulnia, minthogy a török uralom idő folytában részint külbefolyások, ré­szint az izlám tespeteg elve miatt mindinkább elgyöngült, s minthogy a törökök által legyőzött népségek ez alatt időt nyerték erejüket össze­ Olaszország. Az Ausztria és Olaszország közt kötött béke pontjai közül a főbbek a „Nazione“ szerint a következők : „A hadi­foglyok mindkét részről kiadatnak. Ausztria beleegyezik, hogy Velencze Olasz­országgal egyesittessék. Velencze határa Olasz­országnak átengedése után az lesz, mely az osz­trák uralom alatt a közigazgatás határát képezi. Olaszország elismeri, hogy 35 millió forinttal tartozik Ausztriának. Ezen összeg tizenegy részletben fizetendő, 23 hónap lefolyása alatt. Olaszország saját terhére veszi a Monte-Lom­­bardo-Venetot minden activájával és passivájá­­val. Az activa 3 és ’/5 millió forintból, a passiva 66 millióból áll. Az Ausztriában lakó velenczei alattvalók meg­tarthatják az osztrák nemzetiséget. Minden művészeti tárgy, okmány, levéltár, a­mi Velenczéé, kivétel nélkül vissza fog adatni. A kereskedelmi szerződés, mely Ausztria és Sardinia közt létezett, egy évre vissza fog állít­tatni, hogy az alatt új szerződésre lehessen lépni. A szerződés más pontjai meghatározzák a volt olasz fejedelmek magánbirtokainak zár alól fel­mentését, fenntartásával azon jogoknak, melyek­kel az állam bírhat e javakra. Kölcsönösen teljes amnestiát adtak a politikai vétkeseknek, elítélteknek és szökevényeknek. A vaskorona visszaadatik Olaszországnak.­­ Miután Palermoban a nemzetőrséget fel­oszlatták, a „France“ szerint a kormány szeret­szedni és a külföld felviruló életével közvetlen érintkezésbe lépni. „A török tartományokban létező heterogén népelemek egybeolvasztásának lehetetlensége épen legfőbb indoka a keleti kérdésnek. „A hódítók és meghódítottak közötti antago­­nismus Keleten utóbb is szükségkép nagy mér­vű összeütközésekre vezetett. A porta lényeges támaszt talált ugyan uralmának ama körül­ményben, hogy az általa meghódított népségek nem egy fajhoz, sőt nem is egy hitfelekezethez tartoznak, következőleg egyakaratú közrehatás­tól részekről annál kevésbé lehet­ tartani, minthogy vas kézzel lévén távol tartva a pol­gárosodás el­haladásától, nem vala módjuk ér­dekeik helyes felismerésére jutni. A harcz azon­ban végre is szükségkép elkerülhetlenné lön, még pedig legelőször is azon az oldalon, hol egy népfaj meglehetős tömörültségben áll a szem­közt az uralkodó jövevényekkel. „S ez csakugyan így is történt a török biro­dalom déli részeiben. Míg az éjszaki tartományok különféle alkatrészekből egymás közé szórt keresztény népségek rém birának egységes cse­lekvésre egyesülni, addig a déli tartományok­ban, hol csak görögök és törökök állanak szem­közt egymással, a görögök ellenállhatlan erővel kelenek fel, s utóbb oda vivék a dolgot, hogy valamennyi keresztény hatalmak (?) ellenkező akaratának daczára jegeszedési pontot kelle alkotni az újra feléledt görög nemzeti eszme számára. Ámde a jelenkori diplomát­a mester­ség­e szerencsétlen gyermekét a szűkkeblűség és önzés tartották a keresztvízre, s a­helyett, hogy azon gonosz állapotok, melyek létezése az eszmét keltette, eltávolíttattak volna, inkább csak új alakba öntettek, és két országban heveny­­kórrá változtak. „Több tartomány marad még a törökök ural­ma alatt, hol mind azon feltételek megvoltak s még most is megvannak, melyek tekintetéből Görögországot önálló királysággá kelle alkotni, s melyek időről időre kétségbe esett harczokban nyilatkoznak, mint p. o. most Candiában látjuk. Lőpor és ólom képezik azon palliatívumokat, melyekkel a kétségbe esett nemzeti érzület e kitöréseit csillapítani kell; ámde ezek csak az egyéneket ölhetik meg, nem pedig az eszmét, mely épen a viszonyokban gyökerzik, s ugyan­azért kiirthatlan. Meglehet, hogy a török kato­náknak a candiai felkelést egy időre talán si­kerül leverniök; meglehet, hogy a nyugati ha­talmak békeszeretete féket vet ama független­ségi ösztönre, melyet egykor maguk is támo­gattak , de tartós kibékülés a porta és keresz­tény alattvalói közt­­ lehetetlen. „Diplomatiai körökben még sokat vitatkoz­hatnak ide és oda a keleti kérdésről és azon időről, melyben azt megoldani legczélszerűbb leend. Páris, London, vagy akármely más euró­pai főváros bajosan lesz az a hely, hol e kérdés felett végleg határozni fognak. A keleti kérdés csomója Törökország keresztény lakosságának viszonyában rejlik az ottomán kormánynyal szemközt, s ha e lakosság egykor Éjszakán úgy, mint Délen, egy közös czél által egyesítve, szük­ségeinek helyes felismerésével nyúl állásának szabályozásához az európai nemzetek közt,akkor a keleti kérdés nemcsak égető lesz, de meg is lesz oldva már.“ Az utolsó hírek a görög Archipelagusból még mindig az utolsó nagy ütközetről szólnak, mely Canea közelében vivatott, s melyben csakugyan úgy látszik, a görögök maradtak előnyben, miu­tán a konstantinápolyi tudósítások tökéletesen hallgatnak a harcz kimeneteléről, s csak annyit adnak értesül a közönségnek, hogy a felkelők az érintett ütközetben elvesztették fővezéreiket. Ez az állítás tökéletesen megegyez a „Patrie“­­nak egy, Antivariban sept. 25 -én kelt közle­ményével, melyben az mondatik, hogy egy török hadi gőzös több candiai felkelő főnököt szállított fogva Elekbe, s hogy a foglyok Monastirba fog­nak internáltatni. A görög- és törökországi gö­rögök leginkább pénz­adományokkal tanúsítják részvétüket candiai faj- és vérrokonaik iránt. Hir szerint már több mint egy millió franc kül­detett Candiába, s Európa valamennyi görög községeiben segélyző bizottmányok alakítása van tervezve. Galacz és Ibraila görög lakosai maguk egy negyed milliót ajánlottak fel. A török kormány más részről segít magán, a­hogyan tud. Szakadatlanul segédhadakat küld Candiába, betiltja a görög hírlapok kiadását Tö­rökországban, sőt még a felkelésről szóló görög táviratokat is betiltotta a török vonalakon.A porta Athénben is fészkelődik. Legújabban a hadügy­miniszter, egy született candiata, elbocsáttatását követelte, de nem tudni még, minő sikerrel. Mintha ennyi baj nem volna elég, a padisah kormánya még Moldva-Havasalföld irányában is ügyetlen makacskodást fejt ki, s ezzel is végte­lenül nehezíti és bonyolítja állását. Stirbey, a­mint a távírda már jelentette, visszatért Buka­restbe, s az alkudozások a portával még mosta­­nig sem értek véget, ne a királyság többi részében is feloszlatni. A hadügyminisztériumban egy terven dolgoznak, mely szerint a nemzetőrség feloszlatása után a katonai szervezet szélesebb és szilárdabb, s egé­szen új alapra fektettetnék. Törökország: Krétából nincs semmi új, s nehezen lesz egyéb ismétlésnél, ha elmondjuk a „France“ után, hogy caneei hírek szerint a krétaiak apróbb előnyöket nyertek a törökök felett. Az olasz consul, mond tovább a „France,“ egy hadihajón Heracleaba ment a török és keresztény nép közti újabb összeütközés következtében. — Az athenei „Independance“ a rethimnei angol és franczia consul tiltakozásait közli, me­lyekben e consulok az alkormányzónak előso­rolják a törökök által elkövetett kegyetlensége­ket és gyilkosságokat, s végül hivatalos állásuk­ról lemondással fenyegetőznek azon esetre, hogy ha “a gyilkolások és kegyetlenkedések ismét­lődnek. — A török császár biztosának a krétaiakhoz intézett kiáltványa, melyre a krétaiak fegyverrel feleltek, rövid kivonatban a következő: „Krétaiak! A szultán ő felsége hozzátok kül­dött, hogy biztosítsalak titeket az ő irántatok való jóindulatáról, és hogy értesüljek a ti jogos szükségeitekről. Harmincz évnél tovább éltem köztetek. E szi­get az én második hazám! Én ismertem, s nem is szűntem meg dicsérni a ti engedelmességteket és a birodalomhozi ragaszkodásokat. Ezért ter­mészetes nálam az óhajtást hogy Krétát nyu­­godtnak és virágzónak lássam, örömmel és biza­lommal is jöttem ide, mert e küldetés rám nézve nagy kitüntetés. Én úgy értesítettem ő felségét, hogy ti ra­gaszkodtok hozzá, és a jelen állapot csak félreér­tés szüleménye. Krétaiak, legyetek bizonyosak, hogy a Szultán teljes igazságot fog nektek szol­gáltatni, és én kész vagyok minden igazságos kérésteket meghallgatni. Uralkodónk akarata: a kereskedelmet minden kitelhető eszközökkel előmozdítani, biztosítani a földmivelés s a köz­oktatás kifejlését, és kiegészíteni a biztosítéko­kat, melyeket a polgári jogok gyakorlata és a személyes szabadság igényelnek. Legyetek meg­győződve, hogy e tekintetekben támogatásomra számíthattok- Földjeitek miveletlen maradnak, odahagytátok házaitokat, általános a romlás, és nekem tudtotokra kell adnom, hogy a dolgok ezen állapota mély fájdalmat okoz ő felségének. Siessetek véget vetni ez állapotnak, mely egye­sek engedetlenségének és néhány gonosz szán­dékú becsvágyának következése. Azok, a­kik titeket hazug ígéretekkel csalogatnak, idegen földön bátorságban élnek, nem vesznek részt a ti veszedelmeitekben. Ha tovább­ is hallgattok csábító szavaikra, biztosíthatlak, hogy rövid időn megbánjátok, mert a kormány nem tűrheti ezt az állapotot, mely népeinek romlását okozza. Ezért térjetek meg, én öt napig várok, ha ez alatt nem lesz sikere szavaimnak, a rendszabá­lyokhoz fogok nyúlni, melyek a békét és rendet biztosítják. Mustafa Naili,“ 1­11 — Athene, oct. 4. Mustafa basa hadjárata, sept. 22-kétől 30-ig teljesen meghiúsult. A kré­taiak minden hadállásukat megtartották; Ka­­nea körül és Rethymóban nagy győzelmeket írattak. Athénben örömmanifestátiók s kivilá­gítás. — New York, sept. 25. A „New­ York He­rald“ erősíti, hogy Stanton és Grant azt taná­csolták Johnson elnöknek, ajánlja a déli álla­moknak a congressus által az alkotmányhoz tett módosítványok elfogadását. Seward újra megkezdte működését. — Hannover, oct. 6. Ma délelőtti 11 óra­kor a porosz főkormányzó a királyi palotában a harangzúgás és ágyudörgés közt felolvasta a porosz király kiáltványát s Hannover a birtokbavé­telére vonatkozó pátensét. A hatóságok meg vol­tak hiva. Az ünnepély zavartalanul folyt le. A pátens utal a lefolyt háborúra s a porosz győ­zelmekre , melyek folytán a hannoverai te­rületek bekebeleztetnek a porosz államba. — A sept. 20 -áról szóló törvény által — úgy­mond — el van határozva az annexió; a mostani pátens által a király birtokába veszi Hannove­rát. A pátensben megparancsoltatik a porosz ízimer elfogadása, s kötelességszerű engedel­messég követeltetik a lakosoktól. Viszont a ki­rály ígéri, hogy a becsületesen szerzett magán­jogokat oltalmazni, s az eddigi törvényeket és intézményeket lehetőleg fentartani szándékozik. A kiáltvány kiemeli, hogy Hannoverának nép törzse, nyelve s szokásai egyek Poroszországéi­val, különösen pedig Németország újjáalakításá­ra utal, mely Hannovera bekeblezését kívánja. A­mit — úgymond — Poroszország szerzett, az Németország számára van megszerezve. — Konstantinápoly, oct. 6. Candia­­szigetén döntő csatát várnak. Az egyptomi pa­rancsnok visszahivatott. G­r­i­v­a­s tábornok állítólag elesett. Várnából ide 3000 ember érkezett, kik innét Chessaliába szállíttattak. — Ko­stantinápoly , oct. 7. Epirusba további csapaterősitések küldettek. A török kormány nagy erélyt fejt ki a reménye, hogy Kandia szigetét mielőbb sikerül pacificálni. — München, oct. 8. Bizonyosnak mondják, hogy Feistermeister államtanácsos helyett Neu­mayer volt belügyminiszter lesz a királyi kabi­net főnöke. — Pétervár, oct. 7. A Karakasofféle ösz­­szeesküvésbe bonyolódottak közel 34-en kötél általi halálra (köztök Jehutin, a merény indít­ványozója s egy communista társulat alapítója) 15 en pedig Szibériába való száműzetésre ítél­tettek. — Prága, oct. 7. A „Politik“ jelenti, hogy a nemzeti sajtó ellen erélyes fellépésre készül­nek. Az igazságügyér kimutatást kért az állama­­ügyésztől arról, minő intézkedéseket tettek aug. 18 óta a nemzeti lapok ellen. — Hannovera, oct. 7. A „Neue Han­nover­ Zeitung“ hirdetést tesz közzé, melyben György király alattvalóit és a királyi szol­gálatban levőket felmenti neki és örökösödésre jogosult utódainak adott esküjök alól, kivévén azon esetet, ha uralkodási jogaiba ismét vissza­lépne. — Berlin, oct. 7. Werther báró bi­­zalmas kérdésére azon választ nyerte Mensdorf­­tól,hogy nem szándékoznak Beustot külügy­­­miniszterré tenni. A békekötés Szászországgal küszöbön áll, a katonai kérdésekben már meg­van az egyesség. A hadi kárpótlás összege kö­rülbelül 8 millióra megy. Ennélfogva itt már Szászország által kötendő kölcsönről beszélnek. A „Zeidler Dorr “ jelenti: Schleswig éjszaki ré­szének megszavaztatását Dániával kezdendő al­kudozásoknak kell megelőzniük, minő feltételek alatt és általában hogy lehet-e átengedni ama területet Ezen alkudozások még meg nem kez­detvén, a szavazás még jó távol van. — Bukarest, oct. 6. Lefévre el meg­kötötték a kölcsönt, Winterhalter Pá­­risba megy a pénz átvételére. — Brüssel, oct. 7. Ide azon tudósítás érkezett, hogy a mexikói császárné Rómában megbetegedett. — Madrid, oct. 7. A lapok meghazud­tolják azon tudósítást, hogy „Tornado“ gőzös elvételéért Anglia panaszt emelt volna a Tor­nado papírjait gyanúsoknak állitván. — Brünn, oct. 7. G i­s­k r­a az átnyúj­tott köszönő felirat átvétele alkalmával tartott beszédében visszatekint a közelebbről történtekre. Nyomatékkal említi a csalódást, mely a vezetők értelmiségi hiánya és ügyetlenségének áldoza­tául esett. Utal a tanulságra, mely e háborúból származik, s követeli azon visszafordulást, mit a birodalmi tanács is sürgetőleg kívánt s utal arra, hogy a népnek szellemi kiképzéséről gon­doskodni kell. Saját működését illetőleg polgár­társai elismerése a legnagyobb jutalom. Végül reményli, hogy ő Felsége nemsokára intézkedik ama visszafordulásról, mely szükséges arra, hogy Ausztria belöl boldog, s kifelé elleneinek félelmes lehessen. Azután háromszor had­­ot mondott a császárra. A helyeslések beszédje közben tüntetési alakban nyilatkoztak. A kor­mány nem volt képviselve. — Prága, oct. 7. A „Politik“ bécsi tudósí­tásában jelenti, hogy mind saját lapjának, mind a „Narodni Listy“-nek felfüggesztésére ki­látás van. — Berlin, oct. 6. A „Nordd. A. Zig“ írja: A szándékolt béke-ünnepély megtartása iránt még nem történt határozat. A király csak akkor intézkedik erről, ha a békét Szászországgal is megkötötték. — Frankfurt, oct. 6. A tanács hir szerint tiltakozott a polgári biztosnak átadott ok­mányában Frankfurt bekebleztetése ellen, s óvást jelentett a polgárság állami önállósága és függetlenségi jogai mellett. Esti posta. Pest, oct. 8. — A porosz országgyűlés által f. évi sept. 20 -án megszavazott bekeblezési törvény alap­ján kiadott birtokfoglalási pátens a Poroszor­szág által elfoglalt és bekeblezett tartományok­­­ban, u. m. Hannoverában, Választó Hessenben, Nassauban és M. m. Frankfurtban f. hó 6-kán hirdettetett ki. A pátenst egy királyi proclama­­tio kiséri, melyben Vilmos király hűséget és ra­gaszkodást kér új alattvalóitól, kölcsönben ol­talmat ígér minden érdeknek, minden jognak, a tudományok és művészeteknek, a vallásnak és vallás szolgáinak stb. s általában ragyogó kilá­tást nyit mindnyájoknak az uj „porosz“ ha­zában. — A porosz lapok Hannoverából egy távsür­gönyt közölnek, mely szerint a hannoverai ki­rály, jogainak fenntartása mellett, alattvalóit, különösen pedig a polgári tisztviselőket, esküjük alól felmentette volna. — Frankfurtban a senatus a polgári biztos­nak egy okmányt adott át, melyben Frankfurt városának bekeblezése ellen ünnepélyesen tiltakozik, és a polgárság állami önállósághoz és függetlenséghez való joga mellett óvást tesz. — Drezda városának külső tanácsa egy oct. 3 kán kelt feliratban, előadván az ország, kivált pedig a távollevő katonák családjainak sanyarú állapotját, s bízván abban, hogy a porosz király az új szövetségi viszonyban nem fog Szászor­szágra nagyobb megszorításokat róni, mint me­lyeket a német nemzet képviselői az 1849 mart. 28 kai birodalmi alkotmányban a birodalmi fő­­hatalom előnyére mint szükségeseket és ele­gendőket megállapított, arra kéri fel a szász királyt, hogy a béke minél gyorsabb megkötése, s úgy saját mint a hadsereg minél előbbi haza­térése által a jelen kínos állapotnak véget vessen.­­ A csatornában állomásozó angol vértes ha­jóraj, számszerint hét nehéz vértes hajóból álló, próbakirándulást tett, mely azonban a „Daily Telegraph“ szerint nem nagyon fényesen ütött ki. Mind a hét hajó nagyobb vagy kisebb mér­tékben megrongáltatott, s szakértő férfiak val­lomása szerint az angol vértes hajók csakugyan nehezen állanának meg a csatatűzben a tenger színén, sőt a tenger színe alatt úszkáló amerikai Monitorok előtt.­­ A társalmi tudományokat előmozdító nem­zeti társulat (National Association for the Pro­motion of Social Science) f. hó 3 kán Manche­sterben kezdette meg tizedik évi gyűlését. A Brougham lordot, a társaság valódi alapítóját és legbuzgóbb előmozdítóját előhaladott korának (a nemes lord m. sept. 19 -én töltötte be 88-dik életévét) gyöngeségei gátolták meg az elnöki szék elfoglalásában. Stanley lord hivatalos ügyei miatt nem fogadhatta el az elnökséget, mely kü­­lönben nekie volt ajánlva. A társulat végre Shaf­­tesbury grófot választotta elnökül, ki a manche­steri gyűlést személyesen nyitotta meg. Felelős szeri­mtíe : B. S£ a sas é­­s f 2#igatotML 100 font, hordókban hordó és súly levon. ment., zsákokban csont, a zsák, nehe­zék tiztán­ ­ pesti áru Börze hivatalos árje­gyzése. Hétfő, oct. 8. 1866. Bécsi mérték. 100 font. Liszt Búzaliszt 0 sz. 12 frt­­ kr, 1 sz. 11 frt 20 kr, 2. sz. 10 frt 40 kr, 3. sz. 9 frt 80 kr, 4. sz. 9 frt 30 kr, 5. s. 8 frt 60 kr, 6. sz. 8 frt 20 kr, S1/,­es. 7 frt 80 kr, 63/, az 7 frt 40 kr, korpa finom 2 frt 90 ke, durva 2 frt 8 kr, daraliszt 5 f­t 30 kr 100 font. Here-mag . /Laezema magyar t. á. 25, a. á­ 26 frt. 7 „ franczia ! „ olasz.­­Vörös (Bu­k­ai) a. 4, 32, t. á. 32 frt. 100 font, hordó és göngy nélkül szépa mag­olaj . . (nyers. sept. a. á. 24­7„ t. ár 24­7„ skétsz. tiszt. sept. ad. ár 267„ t. á. 27 frt. pet .nov. a. ár 267, ft. Lenmagolaj adott ár 33 frt. 100 font OlajpogácsaRepcze egysz., sajtolt t. á. 2 frt. Olajpogácsa 4 frt. Kendermag pogácsa 1 frt 40 kr. LOO font, hordó és súly levonással Olsznócsir (Pesti városi kész szállitm. a. ár 36, t. á. 36 ’­, frt. ,vidéki „ „ a. á 34 frt. (Szerbiai használható. 10­0 font Bszalonna . (Magyar 1 légsz. nd­. áru minőség szerint a. ár 29, t. a. 287,­30 frt. ^helybeli, táblás. . . „ „ t. á. 32—33 frt. ( „ füstölt . . „ „ t. d 34—35 frt Ssilva-fekv. Utó . . Hordó mentén súly­­levonással 10. Netto mázsa leszám. göngy­öt 1866-ki I. a. á. 14—147,, 1. ár 15 frt. (Szerbiai, átvit., fogyasztásra a t. á. 77/„ uj átvit. t á. 77, frt (Magyar debreczeni t. á. 8, uj a. ár 9—97, frt. 100 font Sabasd Magy. uj I­ma a á. 8 frt 40 kr. II. t. á. 9 frt 20 kr. 100 font, hordó és súly mentesen Hamunak­ . (Magy. fehér ad. á. 13 frt, t. á. 14% frt, kékes 117,—127, néveserint . kék házi, 91/,—10 t. á. névszerinti. (illiriai ad á. 157,, erdélyi 12 frt a. á. névszerint. 100 font hordó n­élk.Borkő , . természetes (fehér, prima 29­/,—31 t. 4. (veres, „ 26—29 t. á- II. 24—26 frt t. á. 100 font, hordó és sulylevonás menten He* . . (nyers minőség és vidék szerint a d. á. 13, t. á. 14 frt (l.,°/n súly levon.) (tisztítva kis edényekben hiányzik, (107„ súly levon.) (nagy edény a. á. 17, t. á. 18 n­­kerék tisztán. 100 font Vissz Rozsnyói a. á. II. bánáti, szlavóniai (Somogy), a legalább 30 fokú hordó nélk., fokonk. Szecx a rendszer hordó nélkül t. 41 53, uj rendisae? hordóval 4m­. 68’/,—54 Olaj növé­nyek. Faggyú Szilva , török, átviteli kendermag adott ár 27, frt, tartott ár 3 frt káposatásrepeza bánsági Mag-faggyu a. á. 30, t. á. 31 frt, gömbözs a. á. 28 frt. 11866-ki hordóban, jó áru a. ár 157/g ft. (Zsákokban, jó áru. . 3.80—3.87. „ 2.90-3. K. „ 2.50—2.65. 1.527,—1.57 V,. 3.25—3.30 6.-----7, — . 2.20—2.40. 0 t* N CD sn ti CD *© +* S© M m© fa © fH -o «©g CD 0a■*oCD % 0+5 'u 0 © £ “ CD 0 O £2 ■ff© -o © ©Nn © s timt­tO +» 53 CD *ft Búza Hoz» Árp® 7­­.1». Kukoricán Bab Kébe . Stepczc Haza Hozs Zab. . . Kukoricza Alsó-ausztriai mérő. ^Bánsági ut.................................................... 86—37 fontos 5.15—5.25. , 5.40—5.55. , 5.20-5.30. , 5.45—1.5­5. , 5.20--6.30 „ 5.40--5.55. , 5.15—5.35. , 5.35­—5.50. . . ............................... .... 88—99­­Tiszai uj.................................................................88—87 „ „ *...........................................................83—89 Fehérvári uj............................................. 85—89 „ *...........................................................87—88 Pesti, vidék uj....................................................85—83 „ 5. n ...... 87—88­­Koas uj 78­fArpa uj .... ..................................68 I Táplálék................................................................................... szab­aj................................................................ 45—46 „ | Kukoricza bácskai . . .........................................——_ „ bánsági..............................................­................. -80 -7, Bab uj Köles­­ Káposztásrepcze .........................................a. á. 6% frt, t á. 6 7, frt. I Bánsági...............................................................a. á 604, t. á. 67. st. kielégítő minőségű, uj bánsági oct. uj. sept.­oct

Next