Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)
1866-10-25 / 4955. szám
gából; ha nem volna Ausztriában tartományi szellem is, vagy ha ezt csak annyira is nivellálni lehet vala, mint Francziaországban a forradalom előtt; ha volna Ausztriában oly nemzetiség, mely ne csak műveltségi jelentőségénél, hanem számánál fogval is túlnyomó lehetne, és felsőbbségét önként vagy kénytelenségből elismernék, hogy az egész birodalom feletti politikai vezér szerepét kétségbe sem vonhatnák, szóval, ha Ausztriában megvolnának egy centraliaticus állam feltételei, melyek merőben hiányzanak mindannyian, mi lennénk utolsók, kik Ausztriában mást kívánnánk, mint szorosan összpontosított államot. Sőt, ha Ausztriának Magyarország irányában lenne annyi hatalma, hogy azt a formát ki bírja erőszakolni, mely ellen az egész erővel küzd, s mely csak nemzedékek kihaltával és a több száz éves történet elfeledésével lenne keresztül vihető, — ám egyeznénk ugyan bele a jognak az erőszak által való elnyomásába bámulni tuduók a bátorságot és erélyt ily nehéz feladat megoldásában. De amint a dolgok a valóságban állanak, — hiában keresünk feleletet azon kérdésre : „quibus auxiliis ?“ Csupa „jó akarattal“ Ausztriát újjászervezni nem lehet, s van a bécsi „Ringstrassen“ kívül is világ és történet, melyet számba kell venni.“ A „Telegraf“ a centralisták programmjának azon helyére, melyben azokét „férez-műnek“ nevezi, azt válaszolja, hogy az autonomisták többre becsülnek egy nem teljesen kielégítő megoldást is a lehetetlen megoldásnál Skenc és társai elszigetelve állanak Ausztriában, — sajnálni lehet ezt azon jó erők miatt, melyeket a német pártnak nélkülöznie kell. De szerencsétlenség lenne, ha ez máskép volna. A „Telegraf“ céloz végül arra is, hogy gyorsan és erélylyel kell most fogni az alkotmányos zavar megoldásához , mert Ausztriának nincs már ideje a várakozásra, — máris csaknem el van játszva a szabadság, jog, hatalom és jóllét. __ A „Wiener Abendpost“-nak általunk közlött nyilatkozata után is, mely szerint a magyar országgyűlés összehívása csupán a cholera miatt halad, vannak tudósítók, kik egyébben is keresik az okot. így a „Tagesbote“ nek egy bécsi levelezője szerint a magyar országgyűlés csak december közepére hivatik össze ismét, úgy hogy csak januárban foghat tulajdonkép a munkához. Addig a német-szláv tartományok gyűlései nyilatkoznak, s nyilatkozataik által vélik mérsékelhetni a magyar országgyűlést. De ezen számítás még nem minden. A halogatás fő oka az, hogy döntő helyen még nincs végleges határozat a politikai viszonyok fordulata dolgában. Különben a rendszerváltozás elvben t ji.i-o.i-t*. — az életbeléptetés Úgy látszik, kétféle javaslat közt van a választás. Egyik gróf Belcredié és elvbarátié. E szerint a Magyarországgal és Csehországgal való kiegyezés alkotmányos uton előreláthatólag sikertelennek fogván bebizonyulni, „erélyes, de felvilágosult absolutismus útján kell kimenekedni a jelen zavarból. A Landtagok megmaradnának, de egy birodalmi senatus, a megerősített reichsrath egy neme, lenne ezek fölébe helyezve. Ez csak provisoriumnak neveztetnék, s a képtelenséggel indokoltatnék, melyből néhány év múlva visszatérnének az alkotmányosságra. Természetes, hogy ez a bureaucratákban hő pártolókra talál. Egészen máskép szól — mond a Tagesbote — a másik terv, melyet magyar részről ajánlanak,s mely azon lap szerint, valószínűen létesülni fog. Ez mind a Lajthán túliak, mind az inneniek részére az alkotmányos követelések teljes megadását javasolja. Egyik helyen a reichszatb, másikon az országgyűlés határozna az alkotmány reformja felett, és egyezkednek a közös ügyek és azok tárgyalása ügyében. A birodalom mindkét felére nézve szigorúan parlamentáris kormány hozatnék be, mely szabadelmű és egyszersmind erélyes politikát követne mind a bel, mind a külügyekben. Ezen programra megvalósulta iránt nagyon magas állású személyiségek érdeklődnek, s köztök olyanok, kik nagyon közel állanak a császári családhoz. Csakhogy azok közt, kik ezen programra alapvonásait támogatják, némi eltérés is van. Egyik rész a magyar kívonatoknak előre való és teljes megadása mellett szól, másik rész úgy vélekedik, hogy először a német szláv tartományokban kell megszilárdítani és gyakorlatba venni az alkotmányosságot, mielőtt a magyarokkal egyezkednének. De mindenik rész egyetért abban, hogy a clericalis szellemmel szakitni kell, s a concordatumot félretenni, s ha a pénzügy rendezésére a papi javak elvétele szükséges, ezt is végrehajtani. Hozzáteszik, hogy Be as urnok a minisztériumba lépte kapcsolatban áll eme combinatiókkal, s a rendszerváltozás, melynek alapja még septemberben le volt téve, januárban fog nyilvánosságra hozatni. Tudva, természetes, hogy kiváló befolyása leend az ügyek vezetésében. Mint a régi „Pressernek írják Gréczből, egközelebbről meg fog jelenni az autonomisták politikai programmja, — és abban ott, ahol a közös ügyek tárgyalásáról van szó,„parlamentáris tárgyalás“ helyett, mely eredetileg a programaiban volt „alkotmányos tárgyalás“ — fog állani. Ha a „Presse“ értesülése való, — úgy látszik — az közeledés a magyar országgyűlési 15 és bizottság által elfogadott tervezethez. Pest, oct. 24. -j- Ismét van Pest városáról mondani valóm. Az olvasó előre gyaníthatja, hogy megint történt valami olyan, ami méltó társa lesz azoknak, amik a múlt hetekben sokakra nézve kellemetlen, de a közönségre nézve hasznos vitára nyújtottak anyagot. íme, mi történt újólag : A pestvárosi egészségügyi bizottmány elhatározza, hogy az idei novemberi vásár két héttel halasztássék el. Azt hinné az ember, hogy amit egészségi ügyben e bizottmány határoz, miután ez épen azért létezik, hogy tanácsát ne csak meghallgassák, hanem hogy megfogadják, a tanács feltétlenül követni fogja. Azonban itt másként történt. A juris doctorok meg juris nem doctorok egy tisztán egészségügyi kérdésben elsőséget vívtak ki a valódi orvosdoctorok felett. Ugyanis Pest város gazdasági bizottmánya, szatócs szempontból és szatócs érdekekből kieszközölte, hogy a közegészség kérdése mellőztessék, s a vásár tartassák meg a szokott időben. Megszűnik ez ideig a cholera, azt valószínűleg a gazdasági bizottmány nem tudja, de igen hihető, hogy a szakadatlan katonajárással folytonos tápot adnak neki, s midőn a fővárosban meg lesz szűnve, a vidéken mozgó katonaság gondoskodni fog, hogy a vidék ne legyen Cholera nélkül. Már most vegyük azt a kedvező esetet, hogy Pesten nincs, de lesz a vidéken, honnan a vásárosok ismét visszahozhatják. A gazdasági bizottmány, és vele a tanács, a közegészség ellen ismét egy oly tettet fog elkövetni, melyben néhány kereskedőt kivéve, egész Pest városának közvéleménye ellene fordul, s a boszos hangulatot kifejező journalistika mellett fog szólani. Aztán ne feledjék azok az urak, hogy a császári királyi levél után a pesti cholera ügy kétszeresen országos ügygyé vált. — A községnek országos érdekből nem szabad oly ballépést tenni, melylyel az országgyűlés egybehivását késleltetheti Ha nincs bennök annyi erély, hogy kéréssel, után járással kieszközöljék a katonajárás megszüntetilőd legalább Pest város fiai ne kövessenek mintegy akar katonaságot, mini vásáros népet hozzanak Pest nyakára. Nincs kiváltsága a vásárosnak, hogy kevesebb cholerát czipeljen, mint a katonaság. Becst urnak a minisztériumba való beléptét most valószínűbbnek tartják, mint ezelőtt. Ő egy politikai programmot nyújtott be, mely, úgy látszik , elfogadtatott. Mindamellett nem formaszerinti külügyminiszter lesz, mert külügyminiszternek megmarad gr. Mensdorff — Beust úr neve társminiszter lesz (ministre ad ovnt.) Azonban, miután programmja el lesz fog hg prímás , eminentiája temetkezési szertartása f. hó 22-én és 23-án a „P. H.“ szerint következőleg ment végbe. Esztergom, oct. 22. Ma a nagy halottra vonatkozó komoly szertartások tartottak. A basilikában a papság requiemeket mondott az üdvözölt főpap nyugalmáért. Kilencz órakor temettetének el a belek, a szív és a nyelv. A kripta oltárán két vörös réz urna, fekete bársonynyal bontottan, zárta magába az anatomizált testrészeket. A nagyobbikban a belek, a kisebbik edényben pedig a nyelv és szív valónak. Szokásos temetési szertartással tették a sírba azokat. A „Venite exultemus“ komolyan magasztos accordjai, s az absolve imádatos áriája megilletődve érinté a jelen voltak kebelét ; az egyszerű, sötét oltár, a néma sírkövek, melyekről századok olvastatják a múlandóság és öröklét intelmeit, hidegen állottak közöttünk. E temetésszerü szertartás végeztével Zalka kanonok urunga ünnepélyes requiemet végezett. Ezután pedig az egész káptalan a primusi residentiába ment, hol a nagy halott mellett a „pro defunctis“ nocturnumát végezték. — A zsoltárok emelkedett, majd mélabús gondolatai, a chorale lágy dallama a vallás magasztosságával tölték be a gyásztermet, s a könyező sokaság szivét. Ma a nagy halott szerfelett látogattatik. A tömegesült járókkelők miatt alig lehet a terembe jutni. Mindnyájan bámulják az ízléssel kiállított ravatalt s a fényt, melyhez hasonlót Esztergom csak kevés prímás halálakor látott. Városunk igen megnépesült már is. Utczáink tele vannak idegenekkel. Holnapig roppant sokaságot várnak. A basilika kúpján tizenhét öl hosszúságú fekete lobogó leng. Minden komoly, minden ünnyepélyesen gyászos, mint a harangok renditő, méla melódiája, mely a magyar Sión felett keseregve zokog. Isten velünk ! Esztergom, oct. 28. A temetés megtörtént. Magyarország primási széke Üres, árva lett. Reggeli 7 órakor a bazilikika nagy harangja zúgott gyászosan sz. István székhelye felett, mozsarak ropogtak. A város ritkonsága, az érkezett roppant számú idegenek hullámozva lepték el az utczákat s a primási lak előtti tért. Nyolcz órakor történt az ünnepélyes beszentelés. A nagy halott rokonai, az udvari papok, a prímási cselédség, siránkozva vettek bucsut az üdvözülttől, a koporsó elzárta őt szeneink elöl , örökre. Nemsokára az udvaron láttuk már a koporsót, fekete bársonynyal bevont emelvényes válikocsin. A bíborvörös damaszt koporsó királyi fényben, arany csipkézettel, fodrok és bojtokkal állt előttünk. Rajta a püspöki és papi jelvények : kehely, missale, gazdag insula, oldalvást pedig a püspöki pásztorhoz alkalmazvák. Csakhamar megérkezett a szertartást végző napvéltóságú érsek, Bartakovics Béla is, fényes segédlet kíséretében. A temetés megkezdődött. Ünnepélyes fenséggel zengett a „Venite exultemus“ magasztos darabja, a halandó embernek az öröklét kapujánál bocsátott ezen imaszó sóhaja. A papság erős kart képezett, s a világiak pietással zengettek az illetődött harmónia közé. A kikövetés bevégződvén, a halotti ima végszavatit az „Amen“ viszhangozta, s a temetési menet megindult. Nagyszerű volt ez, és méltó finaléja azon fényes egyházi ünnepélyeknek, melyeket az üdvözült főpap életében oly kiváló gonddal vezetett. Még nem indult meg a koporsó a primási lakból, s a néptömeg eleje máris a várbeli alagútnál haladott. Megható imposans látvány fejlett ki. Oly panoráma, mely a lélek legmélyebb redőjéig is behatol sugarával. A várfok, a bazilikatere, az oldalutak tarkázott vonalban voltak szegélyezve a néző sokaság által. Alul az utczán, tömött kettős sorfal húzódott egész a templomig. A regg fényes volt, a jég sugáros, csendes, mint mindig, valahányszor Leitovszky ünnepélyezett. A bazilikán kitűzött roppant gyászlobogóval nem játszott lengve a szél, busán borult az a tündöklő kupolára, így haladott a gyászmenet. Legelöl három vármegyei lovas huszár kivont karddal, útónok három növendékpap, a szent kereszt elővitelével. Ezeket követte az esztergomi polgárság és lakosság tömött, szép sora, a szébek s a halotti egyletek fekete zászlók alatt. Most a cs. kir. vadász zenekar, a helységek képviselői, a városi tanács, a honoratiorok s a városi tisztviselők, a megye gyászlobogója s a vármegyei honoratiorok és tisztviselők lépdeltek. Nyomban ezek után következtek a primási és káptalani gazdatisztek és erdészök. Ez volt mintegy előcsapata a többnyire feketébe öltözött és lassú komolysággal haladó menetnek. Egyszerű feszület következett most, s az után a szerzetesek fekete, rendi öltönyben. A sz- Ferencziek, jelenlegi ft tartományi rendfőnökük kiséretében, a serviták, a jezsuiták, a kenczék képviselői, a pesti m. kir. egyetem tanárai, s végül a pálosok fehér talárisban. Ezekhez csatlakozott, a papi kereszt elővitele mellett, a világi papság hosszú, nagy sora. Karingben, fekete stólával, kisérők örök nyugalomra főpapjukat. Igen megható jelenetet képeztek, az apáczák vezetése alatt megjelent zárdanövendék leánykák. Mintegy negyvenen voltak. Fekete egyszerű foglalattal szegélyzett fehér ruhájukon fekete palástot viseltek, fejükön gyöngyvirág koszorút, melyre fehér párta és fekete hosszú kettős fátyol borult; kezeikben virágot és olvasót tartanak, érthető, hangosan zokogó imájuk áldást kért a nyugovó főpásztor poraira. Ők, mint hálás gyermekek, gyászolták a halottat, kiben alapítójukat és gondos atyjukat vesztették el. A káptalanok követei jöttek most, utánuk az adstansok, az udvari papok zárták be a csoportot. Ők vitték a földi méltóság és nagyság jelvényeit, a szt.István, Lipót nagy rendjelét, a herczegi koronát, bíbor bársonyból, hermelinnel szegélyezve, tetején kereszttel, a bibornoki kalapot gazdag, lecsüggő bojtokkal. Fekete bársony párnára voltak helyezve, a nézők szemei ki'-------1^—UUylSOuvvu vuuvmun koporsó, esperesek, megyei és uradalmi tisztviselők által felváltva vitetve. Amazok karinget és stólát, ezek pedig egyenlő szabású, astrakán prémmel díszített hosszú fekete zekét viseltek. A koporsót huszonnégy fáklya, vármegyei diszhuszárok és katonák környezték. A rokonok zokogva követték a holttestet. Nyomban utánuk pedig gróf Bellegarde, ő Felsége a királynak képviselője, Majláth kir. főcancellár, b. Sennyey kir. főtárnokmester, gr. Cziráky János kir. főkamarás, gr. Forgách Antal, gr. Károlyi István, gr. Zichy Nándor, gr. Pálffy János, b. Apor, b. Eötvös József, gróf Saint Quentin országos hadifőparancsnok több tábornokkal, Lipovniczky Vilmos és Meczer István ő exczik a királyi Curia számos tagjaival, kik közt nevezetesen észrevettük Eötvös József septemviri s Beke és Vitái, Perczelk. táblai bírókat, a kir. helytartóságtól láttuk Barta, Sztankovich, Hegedűs és a t. anyaikat, Kapy Ede pestmegyei főispáni helytartót, Szalay István udv. tanácsost, a testvér Budapest nagy számú küldöttségét, igen sok vidéki birtokost és honoratiort, s végre több pesti és bécsi politikai lap reporterjét. (Az országos képviselőházból Szentiványi Károly házelnök és Holán Ernő képviselő voltak jelen.) Az egész gyászmenetet a nők ájtatoskodó csoportja zárta be. A bazilika nagy harangja rendítőleg zúgott felettünk, az ének, a zene hangjai eltörték az utczát, a széles utat, s a főtemplom küszöbét merengő pietással léptük át. Amit most láttunk, az az egészhez tartozott, beleillett, hogy a bánat s a végtisztelet egységben, nagyban álljon a lélek előtt. A bazilikát gyászba öltözve találtuk. A nagy oltárkép, C r i g o 1 e 11 i assumptája, roppant fekete vétummal volt lefedve. A leplen fehér kereszt és négy czimer díszlett. Az érseki stallum némán üresen állott, a posztó, mely arra borult eléggé szólott a gyászeseményről. A primási széken a boldogult bíboros főpap czímere foglalt helyet. A kanonoki stallumok, a padok fekete fodrozattal boríttattak be, a talajon sötét, nagy fekete szőnyeg terült. Az oltár nem ragyogott fényben, egyszerű gyászterítőjén hat gyertya lobogott. A tabernaculum, az ereklyetartók fátyol alatt voltak. A tágas szentély egész ellentétet képezett a ragyogó, pompás ravatallal, mely a kúp alatt emelkedett. Ez öt lábnyi magasságú lehetett, a redőzött bársony térítőn, mely az egészre borult, gazdag, sávolyozott, majd rojtozott arany szegélyzetek nagy sora ragyogott. Egyszerűen szép és magasztos volt a látvány, midőn a fényes hímzetű bibor koporsó a ravatalra helyeztetett, hat nagy candelabrum övezte az egészet. A nép bánatos arczcal foglalta el a nagy tért. Ott állottak a koporsó körül most azok, kik azelőtt a szentély lépcsőjénél, az, apostoli buzgóságu főpásztornak áldását vevék, a kik kenezdus szent beszédeit hallgatták, s példáján, vallásos szellemén lelkesülve, bensőséggel borultak térdre a Mindenható imádására !... Az ünnepélyes gyászmisét szintén az egri érsek, Bartakovics Béla önméltósága Hangja’erőteljes volt, de illetődött és elfogult, íg kezdődött az introitus. Zenéjét D ro bisch írta, laery instrumentatio, emelkedett fugák jelemzik Drobisch e szerzeményét. A dies irae alapgondolatában merész zene, de igen meghatóvá teszik az imádatot a mélabus pontok, melyeken a megtört szív, az elszállott élet compunctiója sóhajt végig. Velőkig hatott a „bene dictus“ és „agnus Dei“ Führertől. A rezgő, bonyodalmas melódia a mily szép, oly különös. Az ének s a zene közötti látszólagos ellentétekben valami oly úr, oly hézag tűnt fel, mintha a halált magát, amint az az életben tátongó Űrt vár, akarta volna a fájó melódiában festeni. Az absolutiókat a pontificáló érseken kivül még Simor János győri püspök őrutsága, Peter Antal váczi püspök önliga, Jeckelfalusay vál, püspök és pozsonyi prépost és Durguth József püspök és esztergomi érseki helyettes ő méltóságaik végezték. Mindegyik külön végezte a rituale által előirt forma szerint az imákat és beszentelést. Végül felzendült a „ ib e ra, zenéjét Seyler József szerzette. Egyike az e nemben írt legjobb daraboknak. Tiszta, meglepő darabja, az egyházi zene magasztosultságát és egyszerűségét viseli magán, váltakozva a gyarlókebel furdaló gyötrelme, bánata, s az isteni irgalomhoz emelkedő bizalom gyönyörű harmóniájával. Leverten és magasztosulva állottunk a roppant templomivek alatt, míg az ének és ima véghangjai borongva zengettek szét az oszlopok között. A halottat a kriptába hozták. Ez fényesen volt kivilágítva. Fehér, tiszta körében e nagy falaknak alig sejti az ember, hogy holtak között járdái. Az enyészet borzadálya, mely a kedélyre ily pillanatokban önlénytelenül is borul, eltűnik a halhatlanság symbolizált jelvényeinek láttára, melylyel az öröklétben hivő szellem a sírok világát felékesitette. A „In paradisum gyönyörű dallama meghatá lelkünket, s a fájdalom, mely e pillanatban reánk borult, az elérzékenyülésig fokozódott, midőn a ragyogó koporsót a díszjelvényektőlmegfosztották. Itt állott a holttest, a földi ragyogvány és szerencse e hordozója, még holtában is környezve a tisztelet és kegyelet jelei által. De a pietás a léleké volt, ki az öröklét dicsőségét már átlépte; az eszméje, melynek e test, mig élt, oly nemes, feláldozó szolgája volt. Most örökre megválandók valánk tőle. A sir, mely az oltár jobbján tátongott, csendes, puszta üreg. Nehány láb magas és mély; a téglákat még vakolat sem födi, egyszerű, meztelen az, mint a sir. Ez fogadta ölébe őt, a nagy halottat. A beszentelési szertartást, az imákat és a búcsú éneket sírva, fájdalmasan végeztük. Megrendülve állottam ott, míg a sirt befalazták. Az üreg megtelt, a munkások zörgése tompán hangzott szét a föld alatt. Isten áldja meg nyugalmát a valóban jólelkű főpapnak, az öröklét sugarai ragyogjanak a nemes léleknek, ki, mig élt, a hit világát, a szeretet malasztját oly melegen, oly örömmel hinté a szivekbe, az egyházra, hazára ! Vidék , tudósítások. Szakolcza, oct. 22. Az irgalom barátihoz!leletségszerűleg bőszmékkel "ecseteln" városunk szánalomra méltó állapotát; nem kétkedve, hogy a tekintetes szerkesztőség ezen soraimnak becses lapjában tért engedni szíveskedik. Nem volt elég, hogy a májusi fagy nemcsak őszi vetéseinket, de szölleinket is egészen elpusztította, s igy földmivelő népünket élelmi forrásától megfosztó; nem volt elég , hogy a kis városunkat meglátogatott porosz hadak számtalan requisitiókkal a még kamaráinkban fennlévő kevés eleséget is felemésztették; és szívrepesztő hagyományuk a cholera kilencz heti dühöngése által négyszáz áldozatot ragadott el tőlünk; de a balsors vaskeze reánk végső csapást intézett, midőn aug. 8-án, sept. 3-án, 20-án, 24-én, 26 és 27-én támadott tűzvészek 96 házat és 16 csűrt porrá s hamuvá tettek ; különösen pedig a sept. 24 i pusztitó elem, mely iszonyú szélvihar közepette támadott, oltási segítség lehetlensége miatt egy óra alatt 83 lakot és 12 csűrt hamvasztott el. Ezen rettentő csapás, mely leginkább szegény sorsú lakosságunkat érte, annál nyomasztóbb, minthogy igen számosaknál a házak belsejébe is hatvan a tűz, a szegényeket mindenüktől, bútor, ruházat, s élelmeiktől megfosztotta, nem maradván egyebük a puszta életnél. Nem akarom tovább ecsetelni a nyomort, s a segedelemért esdeklő fohászait a kétségbe esett családapáknak; nem az éhező kisdedektől körülvett özvegyek könycseppjeit; nem végtére az öldöklő járvány által szüleiktől s ápolóiktól végkép megfosztott egyefogyott árváknak jajgatásait ; kiknek mindnyájuknak csak a felebaráti jótékonyság enyhítheti némileg iszonyú helyzetüket ; mi a város többi lakosai, kiket a sors üldöző keze úgy is nagyon ért, képtelenek vagyunk rajtok a szükségelt mérvben segíteni. S azért ezen szerencsétlenek nevében bizalommal fordulok hozzátok ti édes magyar hazánk nagylelkű honfiai és szívélyes hon leányai! nyújtsatok irgalom segedelmet az annyira siralmas helyzetben nyögök keserű könyeinek elapasztására, enyhítsétek, a mennyire lehet, bőkezüségtekkel ez iszonyú csapással sujtottak szenvedéseit, s áldani fognak benneteket a kétségbeeséstől általatok megmentett családapák, özvegyek és elhagyatott árvák. A könyör adományok az alólirotthoz czimez tétel keretnek. A hírlapok 1. szerkesztőségeit pedig tiszteletteljesen felkérem, miszerint e felhívást becses lapjaikba felvenni, és a könyöradományok gyűjtését e czélra elfogadni szíveskedjenek.*) A beérkezett könyöradományokat, és ezek hová fordítási számláját annak idején hirlapilag közzétenni el nem mulasztom. Kuba János, Nyitramegye szakolczai kerület országgyűlési képviselője. Belényes, oct. 19. Egy pár hó előtt, midőn legidősb leányomat Belényesbe férjhez adám, egy ismerősöm e szavakat intézte hozzám : a románok fészkébe bocsátód leányodat. E [szavak bizonyos erkölcsi *) B eztára hozzánk küldendő kegyes adományokat illető helyre juttatás végett szívesen fogadunk. Sz e rk. elégtétellel jutnak eszembe most, midőn gyermekeim látogatására ide rándultam, hol egy pár hét alatt nemcsak Belényes város értelmeséjeivel, de az egész környékkel le a határig mégis ismerkedhetem; örömmel felelhetek barátom akkori mondatára, hogy igenis, a románok közül alig lehet széles e nagy hazában egy egy helyen annyi tanult férfiút találni, mint Biharmegye belényesi járásában, hol nem tekintve némely kopár hegycsúcson álló szegény helység lakói földjének terméketlenségét, többnyire különbféle kézimunkákkal foglalkozó, a méhhez hasonló szorgalmas nép lakja e vidéket, mely részint különbféle fanemű és ruházat készítéssel, melyben feltűnő ügyességgel bírnak, részint különbféle kőedény gyártásával a szerény, csaknem szűk faházban, minden gépezet nélkül, a legügyesebben foglalkoznak, jegyzőik a szó szoros értelmében, ha a gazdag róna vidékbeli collegáikat felül nem múlják is, de azokkal minden tekintetben egyensúlyban állnak, mert valamint a magyar él, hal a maga nemzetiségéért, ugyanazt lehet mondani az ide valókról, mind a mellett, valamint azok, úgy ezek is jó hazafiak, az ország nyelveit tisztán beszélik, az ország javát szívükön viselik és csakis a magyar nemzetkölés tapintatos eljárásától függ, hogy e figyelmre méltó nemzetben egyik életerős támaszát találja fel. Tanulmányozni kívánva e vidéket, ittlétem nagy részét a rándulásokra használtam, bejártam a béretek csúcsait, meglátogattam a kunyrókat, valamint a jegyzői és papi lakokat, és örömmel írhatom, hogy magyarellenes szót sehol se hallottam, de igenis Deák, Teleky és más nagy férfialaknak arczképeivel találkoztam a legszegényebb falvakban is, mi mind arra mutat, hogy e nép félre ismertetett, és még eddig nem méltatták megérdemelt figyelemre. Örömmel írhatom még, hogy e szomorú időszakban, midőn szegény hazánk oly általános csapások alatt szenvedett, e föld népe messze a laza fővárosától, csakis az értelmesbek tanácsai után és saját ösztönükből igyekeztek a bajon új vetéssel és ültetéssel segíteni, annyira, hogy búzával, kukoriczával, babbal, káposztával stb., ha nem is bőségben, de minden esetre a szükséges mennyiségben ellátva vannak ; de különösen feltünő a sok széna készlet, mit le egész Zaránd határáig majd minden szegény kunyhó udvarán láttam, mire ezen vidék nagy figyelmet fordít szarvasmarháinak nagybani tenyésztése végett. Nagy jövedelmi forrása e vidéknek a disznótenyésztés is, alig láttam udvart, melyben egy pár sertés hiányzanék, sok helyen csoportban is láttam, mi mind arra mutat, hogy önfenntartási ösztön létezik, és nem oly bárgyú és tunya e nép, mint azt sokan elhitetni akarnák, kiket is utalok egy belényesi hetivásárra, hol a szegény román földmivelet különbféle áruczikkekkel (többnyire saját készítménye) a legügyesebb eladási modorral szemlélhetünk. Megjegyzendőnek tartom, hogy e vidék a járványtól menten maradt, voltak ugyan a déli részek némely falvaiban egyes esetei, melyeket mint egyebütt is a csatatérről haza érkező és várva várt családtagok megjelenése okozott, de hála az égnek, most már megszűntnek mondhatni. Végre elmondhatom, hogy a főváros lakói közül ez évben én valók az első aki hóesést láthattam ; e hó 16-kán kint lévén a havasok alatt vadászaton, midőn egy órai borult idő elegendő ---11. Szrinyáben gyönyörködhessem ; felséges látvány a nagy Bihar negyét lánczolatával ilyenkor szemlélhetni. Ezen kirándulásom alkalmával volt szerencsém a vaskói szolgabiró Vas János úr vendégszerető házánál a legszívélyesebben nemcsak fogadtatni és minden kigondolható kényelemmel elláttatni, de még általa egy ritka havasi állat példánynyal is a pesti állatkert számára megajándékoztatni, ez ajánlatát és felszállítását örömmel fogadtam, mit rövid idő múlva szándékom is teljesíteni ; az állat, mely is e vidéken Gáspárnak neveztetett, méltó társa lesz Kristófnak, jól lehet nem egy kalitkába jutnak, a mennyiben ama a szárnyas állatok közé tartozik ; azon fajból az állatkert még példánynyal nem bir. Sztupa György: Különfélék. Pest, oct. 24. — Császár c Fige Troppauban 23 án megtetemté a gyárakat, katonai laktanyákat, iskolákat és a kórházat. Estve ünnepélyes előadást rendeztek a színházban. Troppauból Prága felé indulása ma 24 én reggeli 5 órára volt kitűzve. — A hirlapirók egyletének aláírási ívei csak november elsejéig maradnak nyitva. Figyelmeztetjük tehát fővárosi és vidéki írótárainkat, siessenek beküldeni megbízó leveleiket, s illetőleg jelenjenek meg személyesen a helybeliek. Vidéken a vidéki tanoló szerkesztői is tehetnének ki iveket Munkatársaik s levelezőik számára. Ma a„Lapok“ jelenti,hogy Mezey József világtalan festész újabb költeményeiből is fog közöni, a már közlött régibb időből való. — Majláth udvari kanczellár — a „Lloyd“ tudósítása szerint — kijelenté Szentiványi Károly képviselőházi elnöknek, hogy a legközelebbi napokban közzé teszik a magyar országgyűlést összehívó leiratot. — Pulszky Pestre települ. .. ~ A ^közép-dunai gőzhajó-társulat két hajójának vízre bocsátása, mint értesülünk, — alkalmi ünnepélylyel lesz összekötve az újpesti kikötőben. — A közép-dunai gőzhajó társulat két gőzösének termeibe összesen 30 olajfestményt rendelt meg, s ezek elkészítésével egyedül a Molnár festész hazánkfiát bízta meg. — Nagy-Szalók szepesi községet, (a Hunfalviak szülőhelyét) f. hó 13-án estve rémitő tűz semmivé tette. Csupán 21 épület maradt meg, köztök az evang. templom és papi lak. A kath. templom, papi lak, kath. és evang. iskola, a lakosság minden takarmánya, mit verejtékével összekaparhatott, hamuvá lett, s négy emberélet esett áldozatul, többen nehéz sebekben feküsznek, miket a tűz okozott. Képzelhető, minő helyzetben van ezen 1300 lélekből álló község lakossága, melynek egy csapással mindenét megsemmisité a pusztító tűz, hajléka, élelme, marhát mind oda, s épen most a tél kezdetével. Nemcsak a fa, hanem a kőházak is pinezóig lelégtek. Ily szivszaggató nyomornak segélyére Sietni emberbaráti kötelesség, kihiszszük, hogy Ferencz közelebbről végleg