Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)

1867-01-13 / 5019. szám

lyen­­ rendelkezne­k tétettek, aű­ár magá­ban is elegendő arra, hogy megnyugvás és lelkes­ülés helyett, elkeseredést keltsön. Ha a jelen helyzet sü­rgetőleg kíván oly intézkedéseket, melyek a védelmi rendszer lényeges átalakítását igénylik , ez egy újabb fontos ok arra, hogy Fölsé­­ged felfüggesztett alkotmányunkat azon­nal helyreállítsa. A sürgető szükség kö­zepett Magyarország, alkotmányon kívüli helyzetében, a trónnak gyönge támasza leend. Az országgyűlés csak az alkot­mány alapján gyakorolhatja a nemzet tör­vényhozási jogát; alkotmányon kívül nincs arra jogosítva, s nem vállalhat terheket az országra, melynek jogai fel vannak függesztve. Míg a pragmatica sanctiónak azon alapfeltétele, mely hazánk önállá­sát, jogait és alkotmányát biztosítja, tett­­leg hatályon kívül van , addig jogilag le­hetetlen, hogy az országgyűlés ezen meg­csonkított alapszerződés értelmében intéz­­kedhessék, más alapra pedig nem léphet. Tudjuk mi azt, hogy a hajdan fenn­állott védrendszer Európa minden népei­nél időnként lényeges átalakulásokon ment keresztül. Az országok politikai szervezetének időnkénti változásai, a had­tudomány fokonkénti fejlődése minden államot kényszerítettek, hogy védrend­­szerét, az általános helyzet igényei sze­rint módosítsa, különben saját biztossá­gát koc­káztatta volna Magyarország sem maradt e részben soha hátra, s ön­ként, szabad akaratból állapította meg mindenkor a kor igényeinek megfelelő változtatásokat, az ily változtatások azon­ban mindig országgyűlésileg történtek. Kész leene az ország ezentúl is úgy ala­kítani védrendszerét,­­ mint a szükség, czélszerűség, az ország helyzete, alkot­mányos állása, nemzetgazdasági és köz­jogi viszonyai megkívánják, de oly in­tézkedéseket, melyek e részben az ország­­gyűlés egyenes és világos beleegyezése nélkül bármikor létetnének, jogosoknak nem tekinthet. Mély tisztelettel kérjük tehát Fölsége­­det, vegye kegyelmesen tekintetbe, hogy az ország jogait, melyeket a pragmatica sanctio is ünnepélyesen biztosított, sértet­lenül megóvni kötelességünk, s e köteles­séget elmulasztanunk nem szabad; ne en­gedje, hogy alkotmányunk alapelveinek ezen, s ehhez hasonló megtámadásai által lehetetlenné tétessék a kiegyenlítés műve , szüntesse meg ezen, most kiadott rendele­tet, szüntessen meg általában minden egyéb oly intézkedést, mely, alkotmányunk mel­lőzésével, sőt egyenes sérelmével, az abso­lut hatalom által adatott ki, s tettleg és tel­jesen állítsa vissza minél előbb alkotmá­­nyunkat, hogy annak alapján képesek le­gyünk jogszerűleg határozni és intézkedni mindazok felett, a­miket az ország biz­tossága, szellemi és anyagi érdekei sü­r­­getőleg kívánnak.­­ Meg vagyunk győ­ződve, hogy a pragmatica sanctióban ki­tűzött czél csak úgy lesz elérhető, ha az alkotmányosság mind Magyarországban, mind Fölséged többi országaiban, telje­sen és tisztán, valósággal életbe lép ! A ház élénk tetszésjelek közt hallgató a ko­moly, a helyzet fontosságát kimutató, s annak jelentőségét tiszta egészben előállító javaslatot, s befejeztekor az indítványozó vezértagot ellené­vel üdvözlé. Madarász József, T. képviselőház : Be­cses engedelmükkel pár perc­re kötelességem­nek tartom igénybe venni a t. ház figyelmét. Én ezen alázatos indítványt a tanácskozási nap ki­tűzésére, január 1- én lévén bátor tenni, ma üd­vözlöm Pest belvárosa nagyérdemű képviselőjé­nek e részben már tett felirati indítványát. Nem öröm az részemről tudni, hogy majdnem az egész országgyűlésnek közegyetértése elle­­nébeni kötelességszerűleg átgondolt meggyőző­désem, majdnem az általános egység ellenében felszólalnom nem a czélra, de mindenesetre az útra nézve parancsol, mégis majdan a tárgyalás napján szabatosan, röviden előadandó észrevéte­leimben kifejtendem e kötelességemnek indoko­lását, most pedig bátor vagyok a ház asztalára én is egy indítványt ugyanezen tárgyban leten­ni, kérvén a t. képviselőházat annak felolvasta­­tása és kinyomatására. A szintén a ház asztalára tett indítvány jegy­­zőileg felolvastatván, szövege­imet : A most múlt 1866 ik évi december hó 28-ik napján kelt Magyarország és a hozzá kapcsolt részekre nézve, az 179°­. és 1827. IV. törvény­­czikkelyek szerint törvényellenes hadkiegészí­tési pátens tárgyában. Tekintve azt, hogy a fent jelölt pátens által nemcsak az alkotmánynak egyik legfőbb bizto­sítéka, a nemzetnek véréről törvényei szerint csak is öt illető, szabad, önrendelkezési joga szándékoltatik megsemmisittetni; — de általa az ország ifjúságának személyes biztonsága és a családok nyugalma is megtámadtatik : kötelességünknek ismerjük a tisztelt képvise­­lőháznak elfogadás végett a következőket aján­lani — határozza el a képviselőház: 1-er. Minek­­utánna Magyarországban és a hozzá kapcsolt részekben, az 179°­, III. törvényczikkely sze­rint, a királyi örökös magát hat hónap alatt meg­koronáztatni, — az alkotmány megtartására hitet letenni, — hitlevelét kiadni; és a hat hónap alatt is, az ország alkotmánya és törvényei sze­rint kormányozni köteles, aminekutánra az 1715. I. II. III.; 1723.I. II. III.; 1741. VIII. 1794. X.; 1827. III. és 1848. III. törvényczikkelyek szerint, még a koronázott, törvényes király sem igazgathat Magyarországban és a hozzá kapcsolt részekben pátensekkel, de csakis az ors­­ágnak önálló, li­getien, saját alkotmánya és saját törvényei szerint, minekutána az 1790. XIX. és 1827. IV. t. czikkelyek szerint az ujonezok megajánlásának joga egyedül és kizárólag Magyarország ország­­gyűlését illeti; még pedig úgy, hogy az ország­gyűlési törvényes megajánlás nélkül, az uton­ezok ki sem állíttathatnak ; minekutána Magyarországnak önvéréről, sza­bad, önrendelkezési joga az, a­melynek alkotmá­nyos gyakorlata által képes Magyarország nem­csak önerejét kifejteni, úgy hogy szabad szellemű , democrat alkotmányát kül- és belellenség ellen megvédeni nemcsak kész, de képes is; — de egyúttal ez által nyújthatja Európa szabad szellemű népcsaládainak a biztosítékot is, hogy sem vére, sem vagyona, alkotmányellenes irány­zatokra, absolut érdekekre és czélokra fel nem használtathatik; mind e törvényeknél és indokoknál fogva, a fent jelölt 1866-dik évi dec. hó 28-dik napján kelt hadkiegészítési pátens Magyarországra és a hozzá kapcsolt részekre nézve törvényellenes, érvénytelen és nem foganatosítható, 2-szor. Mivel Magyarországban és a hozzá kapcsolt részekben a végrehajtó hatalmat még a koronázott király is csak a törvények értelmé­ben gyakorolhatja, elvárja a képviselőház, hogy Magyarországnak egyetlen gyermeke sem fog a fent jelölt hadkiegészítési törvényellenes pátens­nek foganatosításához sem közvetve, sem közvet­lenül járulni; — kinyilatkoztatja egyúttal, hogy azok, a­kik megfeledkezve az elősorolt törvények iránti tiszteletről, a fentjelölt törvényellenes had­kiegészítési pátens foganatosításához, közvetve vagy közvetlenül járulnának, egytől egyig, — elsőtől utolsóig, — egyenként és összesen, az 1504:1. és 1507: VIII. törvény czikkelyekben jel­zett vétkeknek részeseikké válván, önmaguk teszik ki magukat a bűntény megtorlására ugyan­azon törvényekben megszabott bünhödéseknek. Pesten, 1867. január hó 12-ik napján, beadja Madarász Józsefnek Fehérmegye sár­keresztesi választó­kerülete képviselője.“ Megjegyezzük, hogy Madarász József kép­viselő már a csütörtöki ülésben benyújta egy hason irányú indítványt, mely akkor, a határozat­­képes szám hiányánál fogva, fel nem vétethe­tett ; ezen indítvány ezúttal szintén felolvastatott, közlését azonban feleslegesnek tartók, mert csak kivonata az itt közlött bővebb tartalmúnak. Mindkét indítvány tárgyalására a ház f. hó 15 -ét tűzte ki. Ezután felvétetett a napi­rend, vagyis az iga­zolási állandó bizottmány jelentései. Grajzágó Salamon olvassa a bizottmány­nak b. Vay Sándor választása ellen benyúj­tott panaszok tárgyában kiküldött vizsgálati iro­mányok iránti jelentését. A bizottmány a váda­kat és kifogásokat a meghittek tanú­vallomá­saikból bebizonyítottaknak nem találván, b. Vay Sándor igazolását, s a vizsgálati költségeknek a vesztes fél általi megtérítését véleményezi. A ház e véleményt mindkét pontjában elfo­gadja. Hosszú József előadó olvassa a bizottmány­nak P­u­s­k­a­r­­­u János, Fogarasvidék Lissa ke­rülete képviselőjének választatása ellen beérke­zett panaszok tárgyábani jelentését. A bizott­mány a tett kifogásokat a szabályok szerint ok­­adatolva nem találván, végleges igazolást indítvá­nyoz, s a ház ezen indítványt elfogadd. A tanácskozásnak egyéb tárgya nem lévén, az ülés eloszlott. Fest, január 11. is. E kikötőt kevés költséggel Európa egyik legnagyobb kikötőjévé lehet átala­kítani, melyben a járművek, a bórától véd­ve, horgonyozhatnak. Ha az öbölben időszakonként erős is a bóra, miután azonban több kikötője és ten­germélyedései vannak , Abacia környé­kén pedig sohasem tombol a bóra , a ha­jók a legborzasztóbb szélvészben is men­­helyet lelhetnek ott; a sirocco pedig nem lévén veszélyes, valamint a libeccio szele csak igen ritkán dühöng; e körülmények­nél fogva, a világ legbiztosb öblének mondható, s tanúsítja ezt azon tény is, hogy hosszú évek során át csakis egyet­lenegy hajó, s ez is ügyetlenségből, szen­vedett abban hajótörést. Az öbölben, Fiumén kívül, mint kikötő, Buccari létezik, melynek hossza 2500, szélessége 250—500 ölre terjed, mély­sége pedig 16—25 fader, és szűk bemene­tele folytán két erőddel csaknem bevehet­lenné lehet azt átalakítani, miért is a por­­torei kikötővel együtt, melynek hossza 300, szélessége pedig 160 öl, arsenál­­nak és hadihajók befogadására a legalkal­­masb pontok. Ezen két kikötőn kívül van még a martinehizzai kikötő, a­hol a ra­­gálylyal elmételyesedett tartományokból érkező hajók vesztegelni szoktak ; ennek hossza 300, szélessége pedig 150 öl. Az öböl minden ellenséges megtáma­dástól a guarnerói szigetek, úgy mint a Cherso és Veglia által védelmezhető, mi­vel Istria és Cherso szigetei között alig egy-két mértföld széles csatorna, a Ca­­nale di Faresina, vagy Bocca grandevan. A Cherso és Veglia között a Canale di Mezzo, mely ismét csak két mértföld széles, s végre a Veglia és Horvátország között a Canale di Maltempo, mely fél mértföld széles­­ van. Ezen bemenetelek pontjait megerősítvén, és oly erődökké lehet átalakítani, mint a Dardanellák be­menetelét. A szárazföld felől szintén megtámad­­hatlan és út nélkül járhatlan természetes készlrtei következtében, s még sokkal járhatlanabbá teszik az egész hegy olda­lát egybefoglaló egy ös mag...­ és vastag kőfalak. Minden nagy városnak, leginkább pe­dig a kikötő helynek, elkerülhetlen szük­séges, hogy jó izű és hőséggel legyen ivó vize; ezzel egy város sem dicsekedhe­tik inkább Fiuménál, a­hol, bármely he­lyen is ássanak, minden egyes forrás pa­takká változik; sőt még azonfelül a város mellett Fiume folyó is hömpölyög, mely 3000 lóerejű gyárakat hajt. Fiume háta mögött Magyarhon gazda­gon termő rónái terülnek el, hol a gabna­­bőség még mindig emelkedőben áll, a concurrentiát biztosítja, s terményeivel Angolhon szükségletei egy részének ele­get képes tenni, valamint bora, marhái­val és egyéb nyers terményeivel a világ piaczain (áruterein) felléphet. Sémiin és Károly város között több mint 1,500,000 hold erdő terül el, mely jelenleg is An­gol-, Olasz- és Franciaországot 15—20 millió dongával látja el, s hogy a többi 3,000,000 holdat m­eghaladó erdők jöve­delmezőkké váljanak, egyedül könnyebb szállítási közegekre várnak. Ha a térképre egy pillantást vetünk, s a múltból a jövőre következtetést vonni akarunk, azonnal átlájuk, hogy Fiume nagyszerű jövőre van hivatva. A velenczei köztársaság a XV-ik század második fe­lében nagysága és hatalmának tetőpontját érte el, s Rómán kívül a legfényesb és leggazdagabb város volt Európában. Ve­­lencze uralkodott az adriai és a Középten­ger felett, s az egész kelet-indiai keres­kedelmet hatalma alá vonta. Azon korban az indiai és chinai termé­nyek a Verestengeren Suezre szállíttattak, onnan Alexandriába, s az Eufrat folyamon Babilonba, majd ismét Palmyrán s a Szí­riai sivatagon át a Középtenger kikötőibe vagy pedig szigeteire, a­hol azután az eu­rópai productumokkal kicseréltettek; a büszke, de egyszersmind kalmár szellemű köztársaság ilyetén kereskedelmi mene­tellel Kelet kincseit saját] érdekeinek előmenetelére eszélyesen fel tudta hasz­nálni. Európa, Ázsia és Afrika a középtenge­ren összpontosul, ahonnan a világ kincsei a földgömb legtávolabb lakó népeihez át meg átszivárogtak. A Középtenger délke­leti végpontján, mely egyszersmind a mű­­veltség fő helye is volt, egyesült a keres­­delem, s Európának terményei,ipar és kéz­művei eme útra kecsegtették Egyptom, Arábia, Perzsia, Kelet-India és Chinának kincseit, hogy amonnan hatoljanak el Eu­rópa különböző államaiba. Azonban , midőn Vasco de Gama 1497— 98 -ban a Jóreményfoka felé vezető kelet-indiai tengeri utat felfedezte. Velen­­czének az addig tündöklőn ragyogó csil­laga elhomályosult, mert világkereske­delme alá kezdett szállani; veszélyes ve­­télytársai előbb a portugállok, később pe­dig a hatalmas kelet indiai kereskedelmi társaság jön. Velencze ezen tengeri ut ál­tal a kelet-indiai kereskedelmet s azzal együtt nagyhatalmát is elveszté. Miután e földön minden mulékony, az egyes emberek ép úgy, miként egész nem­zetek élnek és kimúlnak, az aggok elhuny­ván, kidőlnek, helyt adván az ifjaknak, a természet eme menetéhez hasonló válto­zást idézett elő Lesseps a kereskedelmi forgalomban, a suezi csatorna kiásatásá­nak magasztos tervével. Kétségtelen, hogy mihelyt a suezi csa­torna befejezve leend, a világ­kereskede­lem jelen menetelét egész lényegében nagyban meg fogja változtatni, s mihelyt a Középtenger az arábiai nagy Veresten­ger által egybe lesz kötve Kelet-Indiával és Ázsia déli részeivel, a világkereskede­lem Vasco de Gama előtti útját azonnal fogja követni. A Középtenger, mely ősidőktől fogva nemcsak a kereskedelmi világban, hanem az egész világtörténelemben, mint a műve­­lődés kiindulási pontja, a suezi csatorna megnyíltával újra, mint a három világrész közötti út, azon öt illető helyét fogla­­landja el. Az adriai s a középtenger által a leg­nagyobb hasznot Közép-Európa, s a­mi legtermészetesb, ennek azon országai fog­ják élvezni, melyek földh­ati fekvésüknél fogva arra vannak hivatva, hogy a legkö­zelebbi és legegyenesb tengeri után az indiai tengerre eljuthassanak: ezen ked­vező helyzetben az osztrák birodalomnak az istriai s a szent István korona alatti tengermelléki részei vannak. Fiume és Triest mindeddig Bombaytól a Jóreményfok felé 13,000 tengeri mért­föld távolságra volt, a suezi csatornán át pedig csak 4200 mértföldnyire esik, kö­vetkezőleg 8800 mértfölddel közeledik; s ha egy tekintetet a földabroszra vetünk, meggyőződhetünk, hogy ezen két­­kikötő, ha annak szerencsés fekvését s a kedvező időpontot fel bírják fogni, vagyis, ha a késedelem áldozatai nem lesznek, úgy azokra, mint Közép-Európa és­ Kelet-India kereskedelmének egybekötő pontjaira, nagyszerű szereplés vár. Angol- és Né­metország legegyenesebben csak ekként közlekedhet, ha a suezi csatorna Fiumén keresztül nyílik meg, továbbá, ha az előt­tünk álló roppant horderejű kereskedelmi változást fel tudjuk használni, s mindent, mi csak hatalmunkban áll, el fogunk kö­vetni, az áldozatoktól vissza nem riadunk, és Fiumét azon helyzetbe teszszük, hogy a világkereskedelmet kikötőjében minden szükségleteivel együtt befogadhassa, s a vasutak egybekötése által, mint közép­pontból, a világ különböző részeibe széj­jel is küldhessen, s ekként nemcsak a végpusztulásra jutott és a nyomor örvé­nyébe sodort kikötőre, de egyszersmind hazánkra is boldogabb jövő reménye mo­solyogna. S várjon nem élő és buzdító példa-e előttünk, hogy Franczia-és Olaszországok minden erőfeszítésü­ket oda irányozzák, mi­szerint közlekedési vonalaikat a suezi csa­torna felé vezessék, s annak megnyitása re­ménye fejében Francziaország a már jelen­leg is nagy nevezetességű marseillei ki­kötőre, milliókat fordít, hogy majdan egy­kor második Velencze válhassék belőle, mely a világ nagy kereskedelmét befogad­hassa. A szavoyi és schweitzi Alpoktól már­is vasutakat vezetnek Anconáig, s magára ezen kikötőre is roppant összege­ket fordítanak; a Mont Cenis-n át alag­utat vezetnek, hogy a kelet-indiai kereske­delemnek minél egyenesb utat nyissa­­sanak s milliókat, áldoznak azon czél­­ból, hogy a kereskedelmet természetes menetelétől eltérítsék, a­mit bizonynyal el is fognak érni, ha ezentúl is keleti egy­kedvűséggel kezeinket egybedugva, a legnagyobb hidegvérűséggel a jó sorsra bízzuk ügyünket és gátat nem vetünk annak. Valóban, nem szándékom fekete szilibe burkolva és nagyítva előadni, midőn állitni merem, hogy Fiume minden természetes előnyei mellett is, rövid idő lefolyása alatt nagyon is alárendelt, közönséges tenger­parti várossá fog alásülyedni; mert a na­gyobb kereskedelmi házak kényszerülve lesznek szü­lő­városukat odahagyni és Triestbe költözni által; mert hiszen már jelenleg is szállítmányaikat saját hajóikra rakják, s nem Fiuméban rakodnak fel, hanem Triestben. Korántsem az a szándékom, hogy mint Fiume ügyvédje, hanem mint e honnak hű fia lépjek fel, meg lévén arról győződve, hogy Fiume sorsa hazánk sorsával azonos, és annyira egybe van forrva, hogy annak sülyedése hazánk hanyatlását vonandja maga után, valamint viszont annak emel­kedése, hazánk jobblétét eszközlendi. A világ jelen viszonyai közepett valódi szabadság egyedül ott virulhat fel, hol a jóllét honosa — adhatnak egy országnak, vagy pedig alkothat az magának a leg­szabadabb elvű alkotmányt, s legyen an­nak népe bár a legjelentéktelenebb adó­val terhelve, de ha azon államtól a keres­kedelem el van zárva, évről évre mind­inkább hanyatlásnak indul, mígnem vég­kép elnyomorodva, alkotmánya is csak melyette penészes íveken írott malaszttá válik, és úgy tagadhatlan, hogy a jóllét és vagyonosság egyedül ott virulhat fel, hol a szabadság uralkodik. Hogy valamely államban a jóllét meg­­honosuljon, okvetlen szükséges, hogy az ország szabad kereskedelemmel bírjon, mert a tevékenység és termékenyítő szó jelentősége nem egyéb, mint a forgalmi és közlekedési élet, egyéni, valamint társa­dalmi munkálódásunkban egyiránt. Földi törekvésünk egyik fő fő irány­pontja: egy­más között érintkezni, és anyagi szükség­leteinket a forgalom útján kölcsönösen kielégíteni; a forgalom és közlekedés azon tényezők, melyek az emberi nem szellemi fejlődés tökélyesbülésének a leghatalmasb rugóját képezik, ámde hogy ez létre­jöjjön, előbb olcsó és rövid közlekedési eszközökről kell gondoskodni. A közle­kedési közegek kifejlesztése minden nem­zetnél valódi b­érmérőjét képezi az álta­lános ipar és gazdászati műveltségnek, ez az alapja az elért polgárosultsági foknak, valamint előfeltétele minden virágzó ipar­nak és kereskedelemnek is. A közlekedési eszközök óriási hord­erejű jelentősége mindenek előtt onnan tűnik ki, hogy a gazdászati javak és ké­szítmények forgalomképességét a legna­gyobb mérvben kifejlesztik, továbbá a termelési ipar- és munkafelosztást, vala­mint a munkaösszesítés foganatosítását előmozdítják,­­ a szabad versenyt, a ve­­tély és kereskedelmi szabadságot hason­­líthatlanul nagyobb körben és téren le­hétségessé teszik, a productiót olcsóbbá, a kelet-piaczokat (áruhelyeket) rendkívül kiterjesztik, valamint egymással össze­köttetésbe is hozzák, h­a szükség és fe­lesleg, bőség és hiány, helyi és nemzet­közi irányzatok és áruforgalmi érdekek kiegyenlítőleg szerepelnek, az áru­inga­dozásokat és egyenetlenségeket módosít­ják, az értékkülönbségeket és az észleti kárveszélyt, valamint a forgalmi bizony­talanságot csökkentik,­­ az éhséget és a nyomasztó drágaságot akadályozzák; szóval, az összes nemzetháztartásban bi­zonyos összefüggést, rendszert, folytonos­ságot és egyidejűleg életet, mozgalmat és egyensúlyt gyakorolnak, miért is méltán a közjólét leghathatósb gépeinek nevez­hetők. Kétségbevonhatlan, hogy a közle­kedési eszközök által a forgalom és érint­kezés nagyban könnyítettén, mi­által a távolság elszigetelő befolyása a népek életében ellensúlyoztatik, s a leggyümöl­csözőbb szellemi érintkezés mozditta­­tik elő. Miért is, mindezek alapján, elkerülhet­­lennek vélem, hogy Magyarország összes figyelmét oda irányozza, hogy olcsó és minél rövidebben vezetendő, az ország érdekével együtt a külkereskedést szem előtt tartva, egy szárazföldi és vízi köz­lekedési tervet készíttessen vagy készít­sen, s addig is, míg ez elkészülne, a ten­gerrel való közlekedést nyissa meg, még­pedig minél előbb, ellenkező esetben Ma­gyarország a világ árutereitől Oroszor­szág és Amerika által ki leend szorítva; ha pedig egyszer kiszorul, azt ismét vissza­nyerni, vajmi nehéz feladat! S mily küz­delem és mennyi áldozat igényeltetnék arra, erre nézve oly számos példák merül­nek fel a kereskedelem világterén. Ne késsünk tehát, hanem, ha kell, áldozzunk többet, mint a mennyit jelenleg túlterhel­­tetésünk nélkül tehetnénk, mert a remény­­teljes jövő ez áldozatunkat dúsan kárpó­­tolandja, ha áldozatkészségünkkel a ke­let-indiai kereskedelemnek hazánkon át utat nyitunk. — Bizonynyal jelentékeny leend­ő hála, melyet nyerendü­nk, ha Ang­liának, mely Fiume felé két harmaddal rövidebb úton juthat el Bombayba, úgy­szintén Németországnak nemcsak hogy egyenesb közlekedést nyitunk Kelet-Indiá­­val, de, a­mi legfőbb, hogy a közlekedést Francziaországon át nem lesznek többé kénytelenek fenntartani. Gr. BETHLEN FARKAS: Különfélék. Pest, jan. 12. — A „Wiener Zig“ következőt közöl: Több napi­lap némi csudálkozással említi, hogy még mindig folynak a katonai szolgálat alól való meg­váltások, s hogy a megváltások további elfoga­dásaira a hadügyérség meghatalmazást adott. Erre vonatkozólag következőkről értesültünk : A kötelező erővel bíró rendeletek és törvények köz­zétételének törvényes alakja a „Reichsgesetz­blatt,“ míg a hivatalos lapok által tett közlés csak arra szolgál, hogy a „Reichsgesetzblatt“-ban köz­zé teendett törvények nagyobb elterjedést vegye­nek. Ennek következtében a dec. 28-iki császári rendelet, mely a „Wiener Zig“-ban dec. 31-én je­lent meg, kötelező erővel csak a „Reichsgesetz­­blatt“-ban közöltetése után bír. A közlés határ­idejére nézve pedig az illető központon azt hatá­­rozák, hogy a­mely napon a „Reichsgesetz­blatt“ vagy a hivatalos intimatio a hatóságok kezéhez érkezik, a törvény foganata ekkor kez­dődik, s azon túl megváltást elfogadni nem sza­bad. Minthogy pedig a rendeleteket és törvénye­ket a hatóságok illető elöljáró hatóságaiktól kap­ják, a hadügyminisztérium nem rendelkezhetett a határidő megnyújtása iránt, valamint azt sem határozhatja meg, mikor fognak a polgári ható­ságoknak kézbesíttetni.­­ A múzeum termében oly sietséggel folynak az átalakítási, illetőleg rendezési munkálatok, hogy jövő hét végén az egésznek készen kell lennie. A gyorsírók számára az elnöki székkel egy sorban a jegyzők mellett lesz hely, a szer­kesztőkről azonban nem gondoskodtak. Hogy a hírlapok számára hol fogják leírathatni a beszé­deket, nem tudjuk, mert a gyorsírók számára ki­jelölt rácsozat kicsiny és sötét, úgy hogy ők ma­gok is bajosan fognak boldogulhatni. — Kompolton— Hevesmegyében —, több, még mindig patriarchális szellemtől áthatott gazda­tiszt, Sylvester estéjén baráti összejövetelt tart­ván, phil­an­tropikus érzelmeiknek megfelelőleg, a pesti levesosztó egylet nemes czéljainak ere­jükhöz mért anyagi előmozdítására hozzám 13 st o. é. beküldeni szíveskedtek. Pest, jan. 12. 1866. S­z­­­u­p­a György. — Fenyvessy Adolf országgyűlési gyors­­irófőnök, f. hó 21-én gyakorlati gyorsirók kikép­zése végett tanfolyamot nyit , részt venni kívá­nók jelentsék magukat a hét folyamában oly na­pokon, melyeken országos ülés nincsen, d. e. 11 és 12­ óra közt Fenyvessy úr lakásán (bálvány utcza 17. I. em. 8.), a­hol is a részletekről bőveb­ben értesülhetnek. — Deville János, ki pár héttel ezelőtt életuntságból életének véget vetett, végrendele­tében több hazai intézetről és jótékony egyesü­letről emlékezett meg. Ezek közt a Kisfaludy­­társaságnak, mint biztos kútfőből értesülünk, 3­­0 ftot hagyományozott; ezenkívül hagyott az aka­démiának, nemzeti színháznak , budai népszín­háznak, irói segélyegyletnek, gyermek-kórház­nak stb. stb. — A helybeli ezédek elaggott szegény meste­rek számára ápoldát nyitnak, s ez ügyben foly­nak az értekezletek. — Cromwell előadatása Szerdahelyi be­tegsége miatt jövő vasárnapra halasztatik.­­ Tegnapelőtt Kapy Ede pestmegyei főis­­páni helytartó elnöklete alatt az ínség ügyében bi­­­zottmányi ülés tartatott, mely alkalommal a bizott­mány az ínséges kerületek elnökeinek jelentéséből azon szomorú meggyőződésre jutott, hogy a megye több helyein a nyomor növekedőben van. Legin­kább suttattak az Ínség következményei által a solti és kecskeméti járás helységei és maga Kecs­kemét városa is. Ennek folytán azon javaslat léte­zett, hogy az imént érintett járások számára a segélyösszegek nagyobb mérvben osztassanak ki,­mint ez eddig történt, e javaslatot a bizott­mány elfoga­dta. Határoztatott továbbá : 1-er ke­ressék fel a fő tárnokmester, hogy az ínség által legnagyobb mérvben sújtott pestmegyei lakos­ság számára ne csak az országban, hanem a bi­rodalom többi országaiban is könyöradományo

Next