Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)

1867-05-30 / 5133. szám

mondott beszédekbe csupán kísérteni jár néha egy vigyázatlan túlbuzgó ajkiról, ki azután al­kalmat ad a közvélemény orgánumainak, hogy a „denique defendam esse“ t elmondják, mint leg­újabban is a régi „Presse.“ A „Reichsrathts-Correspondenz“ szerint a két — alsó és felsőházi — bizottmány feliratai közt lényeges különbség lesz. Az alsóház a főérdekű pontra, a kiegyezkedésre nézve elfogadja a kor­mány politikáját, s ezen legális eljárást azzal fogja ellensúlyozni — mert hiszen ellensúlyozni kell — hogy az alkotmány felfüggesztésére, az utóbbi időkbeli finánc kezelésre köszörül éles kés", valamint meg fog emlékezni a számtalan könnyű szerrel pazarolt vasúti concessióra, végre tüzetesen tárgyalandja a concordatum kérdését is. A felsőház is kitalálta, hogyan maradhasson mégis a régi, mert esti­­postánse szerint kész sze­met hunyni a kormánynak az alsóház által os­torzandó ballépései felett, miről csak úgy mellé­kesen fog megemlékezni, mig a kiegyezted­és iránt nem fog oly békülékenynek mutatkozni, mint az alsóház, s így valóban sikerül a réginek maradnia, s mi a legjobb akarat mellett is kény­telenek vagyunk szintén a réginél maradni, mondván, „denique censeo .. . stb.!“ A főrendek feliratuk elkészítésével Auersperg Antal grófot bízták meg. A lengyelek csoportja most is hazátlanul bo­lyong: a „Gaz. Narod.“ azt tanácsolja neki, hogy készítsen külön programmot, mely szerint aztán következetesen s egyetemlegesen eljárjon. Tanácsosabb volna, hogy érdekeik jó megfonto­lása mellett a főkérdésre nézve, mely a jelenlegi ülésszak voltaképeni feladatát képezi, oda csat­lakoznék, hol a sikeres kiegyenlítésre a legala­posabb kilátás van, mert e huza­vonával oda jut a birodalmi tanács, hogy nem lesz csak relatív majoritása, mely pedig nem competens a törvény­­hozásra. 1­ A kormány hír szerint mindaddig nem fog semmiféle javaslatot a birodalmi tanács elé ter­jeszteni, míg a többségi minisztérium ki­nevezve nem lesz. A hivatalos „Wiener Zig“ tegnapi száma közli az Ausztria, Belgium, Spanyolország, Éj­szak amerikait Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország, Német-Alföld, Portugál és Své­zia közt egyrészt s a marokkói szultán közt más részt kötött a Spartel fokán lévő világító torony fenntartásának kezelésére vonatkozó szerződést. Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz május 29 -én tartott ülése. El­n­ö­k : Szentiványi Károly, az ülés jegyzője : Horváth Lajos. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hite­­­lesítése után elnök az érkezett irományt­- i­kát mutatja be következő sorozatban : Tolna megye Izegh mezővárosa lakosai az úr­béri faizási robotszolgálatok tárgyában hozott törvényes szabályokat viszonyaikra alkalmaz­tatni kérik. Papp József, debreczeni szücsmester a magyar hadsereg számára készített nyeregbundákért esett összeget törlesztetni kéri. Hadviga és Briestya Turócz megyebeli közsé­gek elöljárói a földesurak által osztott földbir­tokban megkárosodásukat orvosoltatni kérik.­­ Mind­ezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. A mai ülés tárgyát a közös ügyekre vonatkozó törvényjavaslat egész szövegé­nek végmegszavazása képezvén , min­denek­előtt ezen törvényjavaslat olvasta­tott fel egész terjedelmében. Ezután elnök úr felteszi a kérdést: „a közös viszo­nyokra vonatkozó törvényjavaslat szer­kezetét a ház elfogadja-e ?“ A kérdés helyeseltetvén, a szavazás — minthogy mindkét részről megkívántató számú képviselők névszerinti szavazást kívántak , névszerint rendeltetett el, és történt meg. A névszerinti szavazás következő ered­ményt mutatott: igennel, vagyis a törvényjavaslat mellett 209­­ nem­mel, vagyis a törvényjavaslat ellen 89; jelen nem volt 83 képviselő, és így a miniszteri előterjesztvény 120 szótöbbséggel elfogadtatott. A jelen nem voltak feltűnően nagy száma, egy általános helyesléssel fogadott indítványra szolgáltatott alkalmat, hogy t­i. elnök úr szólítsa fel a hiányzó képvi­selőket képviselői kötelességeik teljesítésére. Közöljük a szavazók­nak , valamint a jelen nem voltak­nak is névsorát, ezen utóbbira megje­gyezve, hogy többen, s nevezetesen C­s­e­n­­gery Antal, Ghiczy Ignácz bejelen­tették , kik betegség miatt gátolják a megjelenésben, oly­ok, mely őket a fen­­nebbi módon felszólítandók kategóriájá­ból kiveszi. Meg kell még a jelen nem voltakra jegyeznünk, hogy van olyan is köztök, ki az országgyűlés egész szaka alatt nem jelent meg, ettől csak­ugyan szabad volna kérdeni, hogy hát mi czélból választaná magát képvise­lőnek ? Az általában és részletesen tárgyalt, és elfogadott négy törvényjavaslatra a végszavazás péntekre, d. e. 11 órára tű­zetvén ki,­­ valamint a ma megszava­zott törvényc­ikknek a főrendekhez le­endő átvitelével Joannovich György jegyző megbizatván, az ülés eloszlott. „Igen"-nel szavaztak. Almássy György gr., Ambrózy Lajos ifj. báró, Andrássy Gyula gr., Andreánszky Boldizsár, Apponyi György gr., Armbruszt Péter, Ballomiri János, Bartal György, Bartal János, Barinyay József, Bay György, Bánffy Albert br., Bánó József, Bánó Miklós, Bencsik György, Berényi Ferencz gr., Berde Mózes, Berzeviczy Tivadar, Besze János, Bethlen Farkas gr., Bethlen János gr., Bethlen Sándor gr., Bezerédy László, Binder Mihály, Bittó István, Boér János (udvarh.) Botka Mihály, Botka Tivadar, Branovácsky István, Bujanovics Sándor, Borcsányi János, Bohatiem­ Sándor, Be­teg Kelemen, Buócz Kálmán, Bernáth Lajos, Ce­­brián László gr., Conrád Mór, Császár József, Csengery Imre, Csik András, Csörghe László, Cséry Lajos, Dapsy Vilmos, Dáni Ferencz, Dá­niel Pál, Deák Ferencz, Dedinszky József, Del­­limanics István, Detrich Zsigmond, Doboczky Ignácz, Domokos László,*Dózsa Dániel, Dózsa Elek, Draskóczy Gyula, Drottleff Tamás Vil­mos, Decáni Károly, Eitel Frigyes, Eötvös Jó­zsef báró, Eötvös Tamás, Erős Lajos, Faragó Ferencz, Fábián Gábor , Fehdenfeld Frigyes, Fehér János, Fest Imre, Fisser István, H­rideczky Timót, Földváry Miklós, Gajzágó Salamon, Láz János, Gál Miklós, Gecze János, Geduly Lajos, Glatz Antal, Gorove István, Gozsdu Mária, Gye­­ne Károly, Hedry Ernő, Horváth Antal, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, Horváth Károly Hor­váth Lajos, Hosszú József, Hunfalvy Pál, Huszár István, Huszár Károly b., Ihász Rezső, Inkey Jó­zsef, Ivácskovics György, Ivánka Zsigmond, Jankovich Antal, Jekelfalusy Lajos, Jendrassik Miksa, Joannovics György, Justh József Kacs­­kovich Ignácz, Kalauz Pál, Karácsonyi Ferenc, Kardos Kálmán, Kaucz Gyula, Kálnoky P­ál­­­rót, Kemény Gábor b., Kemény Zsigmond b., Ker­­kápolyi Károly, Királyi Pál, Kiss Jakab, Ko­­vách László, Kuba János, Kudlik István, Kvas­­say László, Lang Gusztáv, Lator Gábor, Lónyai Gábor, Lónyai Menyhért, Lázár Sándor, Lázár Kálmán gr., Madocsányi Pál, Majthényi József b., Máday Lajos, Mátyása József, Mell. Válmos, Mihályi Péter, Mikó Imre gr., Mikó Mihály, Mi­lutinovics Szvetozár, Miske Imre b., Moldován János, Molnár József, Molnár Pál, Nagy Károly, Németh Károly, Ocsvay Ferencz, Onossy Má­tyás, Opitz Sándor, Orczy Béla b., ^“PP^sig­­mond, Perczel Béla, Perényi Zsigmond b., Pethe András, Pillér Gedeon, Puskany János, Pulszky Ferencz, Paizs Andor, Ranmcker Jakab Ráth Péter, Reviczky István, Rónay­­­ár­os, Tunai Lajos, Rónay Mihály, Rudics József ifjú báró, Rudnyánszky Flórián, Rónay Jáczinf, Sebes­tyén László, Semsey Albert, Siklóssy Károly, Simay Gergely, Simon Pál, Siskovics József, Somsich Pál, Stephanidesz Henrik, Sümeghy Ferencz, Szabó Imre (pápai), Szabó Imre, Szabó Sámuel, Szakál Lajos, Szász Károly, Szentivá­­nyi Adolf, Széchényi Béla gr., Széles Dénes, Szi­lágyi István, Szirmay Géza, S­zirmay Pál, Szitá­nyi Bernát, Szolga Miklós, Szabó Miklós, Szlávy József, Szontagh Pál (gömöri), Sera Károly, Szemző István, Thury Sámuel, Tolnay Gábor, Tóth Lőrincz, Tóth Vilmos, Török Sándor, Trau­­echenfels Emil, Trifunácz Pál,Turbás János, Ur­­banovszky Ernő, Vadász Manó, Vadnay Lajos, Vass Sámuel gr., Vécsey Oláh Károly, T­atolay József, Vojnics Lukács, Wlad Alajos, Wodiáner Albert b., Wuchetics István, Zerdahelyi Incze, Zeyk József, Zeyk Károly, Zichy Antal, Zichy Jenő gr., Zichy József id. gr., Zichy József ifj. gr., Zichy Nándor gr., Zsarnay Imre, Zsámbok­­réti József, Zsedényi Edvárd, Neill-Aniel sxilvaxtak Almássy Sándor, An­gyal Pál, Ács Károly, Baranyi Ágoston, Beliczey Istv, Beniczky Gyula *), Be­niczky Ödön Bernáth Zsigmond, Bethlen Gábor ifj. gr. Bogyó Sándor, Bónis Samu, Böszörményi László, Cseh Sándor, Csiky Sándor, Darvas Antel, Deáky Lajos, De­­sewffy Ottó, Degenfeld Gusztáv gr., Domahidy Ferencz, Döry Ádám, Eöry Sándor Eszterházy István gr., Gábriel István, Gál Péter, Ghyczy Kálmán, Gubody Sándor, Halász Boldizsár, He­­vessy Bertalan, Horváth Elek, Ivánka Imre, Jámbor Pál, Jókay Mór, Kállasi Ödön gr. Káro­lyi Ede, gr. Keglevich Béla, dr Kemény István, Kende Kanut, Kiss Lajos, Kis Miklós Kuprusz Imre, László Imre, Luksich Bódog br. Luzsénsz­­ky Pál, Lükö Géza, Madarassy Mór g ,Mada­r,Gaz József, Makray László, Manojlovics Milán Mar­kos István, Maróthy János, Mocnoco Antal, Mo­­csonyi György, Milkovics Zsigmond, Nagy Ig­nác*, Nánássy Ignácz, Nikolics Sándor,­ Pál, Odescalchy Gyula herczeg, Oláh Miklós, Papp Lajos, Papp Pál, Papp Simon, Patay Ist­ván, Perczel István, Pétery Károly, Podmanicz­­ky Frigyes br., Prónay József, Ráday László gr., Rutkay István, Salamon Lajos, Soldos Imre, So­­mossy Ignácz, Szapronczay József, Szentkereszti Zsie. br., Szilády Aron, Szluha Benedek, Szon­­tagh Pál (nógrádi), Széki Péter, Talabér Lajos, Thúry Gergely, Tisza Kálmán, Tisza László, Ujfalusy Lajos, Varga Antal, Vályi János, Vá­radi Gábor, Véghsy Gellért, Vidacs János, Zsit­vay József. Távol voltak: Ányos István, Babes Vin­­cze, Batthyányi Géza gróf, Békássy Lajos, Binder Lajos, Bobory Károly, Boczkó Dá­niel, Borb­a Zsigmond, Balamén Simon, Csa­­nády Sándor, Csengery Antal, Csernov­es Pé­ter, Csiky István, Csorda Bódog, Damaszki János, Dimitrievics Milos, Dobrzanszky Adolf, Eszterháy Kálmán, Fáy Gusztáv, Fülöpp Li­­pót, Fabricius Károly, Ghiczy Ignácz , Herte­­lendy György, Hodossin József, Hollán Ernő, Ibrányi Lajos, Illéssy János, Justh Kálmán, Ka­rácsonyi János, Koller Antal, Komáromy György, Kossuth Pál, Kurcz György, Lázár Dénes, Le­­hoczky Ede, Lovassy Ferencz, Lukács György, Macellariu Illés, Maniu Aurél, Médán Endre, Mile­­tics Svetozár,Miskolczy Lajos, Mocsáry Lajos, Mo­csonyi András,Mocsonyi Sándor, Morscher Károly Paczolay János, Peley Lajos, Pethes József, Pod­­maniczky Ármin b., Popovics Deleanu János, Popovics Zsigmond, Prugberger József, Petykó Lázár, Román Sándor, Simonyi Lajos b., Sípos Orbán, Somsich Indre gr., Sulyok Mór, Kwaszics Gábor, Szabadfy Sándor, Szemző Mátyás, Szé­­chényi Imre gr., Székács József, Székely Gser­­gely, Sztratimirovics György, Szelentey László, Sipos B J Ferencz, id. Teleki Domos gr . Teutscu György Tolnay Károly, Tóth Kálmán, Treffort­ ­) Beniczky Gyula képv. az országgyűlés kezdete óta a Deák-párt tagja,­­ a párt közelebbi értekezletén­­ előre motiválva kijelentette, hogy e kérdésben ké­telyeit le nem győzhetvén, pártja ellen lesz kényte­­l­­en szavazni. A tudósító­­i Ágoston, Varga Flórián, Varró Sámuel, Vay Bé­la b., Vietorisz János, Vojnics Barnabás, Vay Sándor b., Zámory Kálmán, Zichy Ferraris Vic­tor gr., Zimmerman József András. Magyar Tudom. Akadémia. Philosophiai, törvény- és történettudományi osztálygyülés május 27-én, Lónyay Menyhért másod elnök elnöklete alatt. Az első felolvasást Karácsony Mihály levelező tag tarta : „Budapest történelméből,“ mintegy folytatásául az általa egy korábbi alka­lommal tartott „Aquincum“ czímű­ értekezésnek. Hosszú bevezetéssel szól Pest hajdani magyarsá­gáról, utóbb, a török uralom korában bekövetke­zett,­­ a jelen század elejéig tartott elnémetese­­déséről — „midőn az Alföldről feljövő magyar embernek tolmácsra volt szüksége, midőn a ma­gyar szülő nem taníttatható hazai nyelven gyer­mekét, midőn a torony-öt idegen nyelven kiáltá le az éji órát,“ s aztán az 1825. ótai örvendetes nemzetiségi mozgalmakról. — Majd áttér az ős­időkre. Elsorolja a hunok hódításairól hazai kró­nikáinkban fennmaradt adatokat, a Kézai által említett Kelen­földi cratót, s a különböző, régen ismert kútfők bizonytalanságaiban „discordan­­tium concordantiát“ igyekezvén eszközölni, azon időpontot, midőn Etele Aquincumot, Etelvárát vagyis Budavárát elfoglalta, 377-re teszi. Utána Wenzel Gusztáv folytatá a május 13 diki ülésben megkezdett fejtegetését „II. Géza koráról.“ A jelen alkalommal II. Gézá­nak a nyugati hatalmak iránti viszonyairól ér­tekezett. A politikai pártok — úgymond — bármely nemzetre nézve csak akkor lehet­nek üdvösek, ha nem önző czél, hanem haza­fiul lelkesült buzgalom indítja őket; azonban ez II. István korában nem így volt: a pártok egymás elnyomására és haszonleső hatalomhoz jutásra törekedtek, mellőzve a hon javának elő­mozdítását. Hazai institutióink épen alkalmasak voltak arra —­ folytatja tovább — hogy a párto­kat kellően fékezzék, a nélkül azonban, hogy az uralkodónak tyranni hatalmat adnának, idézi Frisingeni Ottónak ismert helyét, mely szerint a király a rendekkel mindenről tanácskozni szokott, s ennek folytán kiemeli, hogy a zsarnoki absolu­­tizmus valamint soha, úgy ezen korszakban sem tudott a magyarok közt mély gyökeret verni — mely nyilatkozaton annyival inkább csodálkoz­nunk kell, mert a múlt alkalommal felolvasott első részénél épen az ellenkező állítás ellen kel­lett Toldy úrnak felszólalnia. — A külviszo­­nyokban hatalmasnak tünteti­­pl II. Gézát az értekező. Megtámadja a német publicisták által már annyi alakban és oly rég hirdetett azon té­telt, mintha a magyar királyokon a német csá­szárok vagy német birodalom valamely felsősé­­get gyakoroltak volna. A múlt századi német hi­storicusok ezen hűbér­uraság korát Péter és Aba Sámuel magyar királyok, vagyis Henrik császár idejére szerették tenni — újabban II. Gézát akarják hasonló viszonyba helyezni I. Fridrik császár irányában. Kivált két adatra támaszkod­nak e tekintetben : egyik a Fridrik által Bo­­ricsnak adott segély, s az igy szerzett befo­lyás a magyar ügyekre; a másik azon adat, hogy Géza 600 sagitariust küldött Fridrik táborába, s ez által elismerte annak a felette való hűbér­­uraságát. Azonban értékei­t úgy véli, hogy ezek­ből a szövetségesi viszonynál egyéb nem követ­keztethető : a Borics által nyert befolyást Géza ellensúlyozó, s a 600 íjászt Géza puszta jóindu­latú szövetségből küldé, miután Európaszerte a magyarok­­ voltak ezen időben a legügyesebb nyilasok. És ez adatokkal szemben van két ha­talmas adat, melyek II. Gézának souveraine uralkodói állását bizonyítják. Elseje ezeknek azon roppant had, melylyel Géza rendelkezhe­tett ; az annyira emlegetett Frisingeni U­tó írja ugyanis, hogy „midőn a király hadjáratra megy, mindenki ellenmondás nélkül összegyűl; a falu­siak közül kilenct a tizediket, vagy hét a nyol­­czadikat, vagy szükség esetén még kevesebben is, minden hadi szükséglettel ellát, s a többiek földmű­velés végett otthon maradnak.“ Mily nagy lehetett tehát az igy gyűlt had, s hihető-e, hogy ha a hűbérviszony csakugyan, bármily kevéssé is lé­tezett volna, azon óriási seregből gytk 600 íjászt küldjön ura segélyére. Még er sebb a­­má­­sik adat: az t. i. hogy az 1159-ki pápavála­ztási hirbedett ügyben, midőn Fridrik III. Sándor p­ápa (Bandinelli Boland) ellenében oly hetesen küz­dött IV. Vicetor pápaságod, p­apagyar király, II. Géza, egyenesen III. Sándor pártját bort­tjdja, a­mi hűbéres sohasem tehetne. De egyenes példa ig maradt fenn, melyben Frigyes is „Amicus gra­js­­a­tapadnak nevezi II. Gézát, a mi ismét nem a hűbéri­ megállítás. A többi európai hatalommal nemben, termé­szetesen még függetlenebb viszonyban­­áll II. Géza­­— bár­ ezekkel is majdnem szakadatlanul jó barátságban.A franczia királyfjal, VII Lajos­sal, akkor ismerkedett meg, midőn ez a ker­sz­­tes háborúba utazott, s úgy látszik, nemcsak is­meretséget, hanem barátságot is kötöttek­ A pá­paválasztás körüli viszályoknál — az érseki 7/5 úgy véli — határozottan szövetségben, s folyto­nos titkos egyetértésben lehettek . Lajos király III. Sándornak volt heves pártfogója, s ugyan­ezt ismerte el II. Gáza is. És mert az angol király , szintén Lajos közbenjárása folytán, a maga részéről is Sándort tekintő valódi pápá­nak, ebből értekező arra következtet, hogy az angol uralkodóval 13 szövetségesi viszonyban állt Géza. Még határozottabb baráti viszonyban állt a siciliai fejedelemmel, II. Vilmossal (a normann házból,­ a­ki 1176-ban valódi koalitiót kötött Gé­zával Fridrik ellen. IgY, nagyjából vázolván felolvasó a külföld rántó viszonyokat, a jövő alkalommal még to­vább fogja fűzni If. Géza korának fejtegetését. Ekkor az Osztályülés összeg­üléssé­ alakult, s az elnök jelenti, hogy Dóra Szilárd­­ Pécsből 1000 frtos alapítványt tenni ajánlkozott az akar­­emiánál, oly czéllal, hogy a tőkeösszeg kamatai összegy­üjtetvén, időnként 50 vagy 100 aranyos utalmak tűzessenek majd ,a kereskedelem köréből rátt tárgy­ú tudományos értekezésre. Csengery k­vatfeozíse az akadémia azon­­korábbi határoza­ti1'», mely szerint minden pályázati alapítvány, ' □lelőtt apcak kezelése az akadémia által elfo-t 'adtatnék, egy bizottság által megvizsgálandó; 1 - ennek folytán tehát az ajánlat az állandó bi- z­ottságnak, melyhez még Kautz és Weninger álasztattak, kiadatott.­­ A titkár előterjeszti, hogy a gróf Nádasdy poszt pályázatra a határnapig, f. hó 26-ig, köv­­­etkező pályamunkák érkeztek : 1/ A brentai nympha dalai. 2. Bárcza. 3. Perény. 4. Álmos. 5. A brentai nympha regéje ; ugyanaz a mi az e­ső, de némi kijavítás miatt újonan beküldve. A jeligés levelek szokott módon lezárattak. Ugyancsak a titkár olvasá a mathematicai és természettudományi osztály ülésének jegyző­könyvét, melyből kiemelendő, hogy jövőre az osztály értesítőknél külön szerkesztője lesz a mathematicai és külön a természettudományi szaknak. Majd az akadémia kiadványai iránt beérke­zett kérvényekre vonatkozólag olvastatott fel az állandó bizottság jelentése. Ismét egy egész hosszú sorozat azon nyilvános , félnyilvános, vagy épen nem nyilvános könyvtárak száma, melyek az akadémia minden kiadványát i­n­­g­y­e­n megküldetni kérik, s melyektől azokat az eddigi gyakorlat nyomán megtagadni nem is lehet. Ezért tehát a bizottság, elejét veendő annak, hogy minden oly intézet, mely mind anyagi erejével képes, mind czéljánál fogva hi­vatott volna az akadémia kiadványait megvá­sárolni , folytonosan ingyen­ példányban része­süljön, a következő két indítványt teszi : 1) A további ingyenes adományok az 1867. év vé­gével szüntessenek meg. 2) A nagymélt. val­lás- és közoktatásügyi minisztérium keressék fel, hogy a tanintézetektől befolyó t­a­n­p­é­n­z­e­k­e­t, miután ezeknek üdvösebb rendelteté­sük eddig nem volt, fordíttassa az akadémiai ki­adványoknak az illető intézetek számára megvá­sárlására, a­miért viszont az Akadémia 20% leengedést tegyen kiadványai bolti árából. Ez indítványok, többnemű véleményezés után Csen­gery javaslatára akként módosítva fogadtattak el, hogy az első tétel egy időre hagyassák füg­gőben, a második tételre vonatkozólag pedig, mi­előtt az a közoktatásügyi minisztériumhoz fel­terjesztetnék, keressék ki az elnök, b. Eötvös véleménye. Balla Károly bev. tag, bizonyos meteorológiai észleletekhez szükséges eszközöket kér, — ezek azonban, miután az észleldében akként vannak állandóan beépítve, hogy kimozdításuk igen sok munkába kerülne, ki nem adatnak. Ekkor az ülés zárt üléssé alakult, melyben a Fekésházy-alapítvány került tárgyalás alá. A következő, június 3 diki ülésben Györy Sándor fog a „Felsőbb egyénietek gyökeiről“ értekezést tartani. Hatósági élet. ■­­ Komárom, máj. 16. Folyó hó 15-én tartó­­i­í­tott meg Komárom városa választói részéről a­­ tisztújítást befejező zárt ülés, melyben a törvény és előre megállapított rendszabály értelmében a ■­­ megválasztott alkotmányos tisztikar és képviselői testület lett volna felesketendő ; a tisztikar egy­­ része azonban egy ide intézett kérvényében az i ' eskü letételét megtagadta, indokul hozván fel, ■ ■ hogy a főkapitánynyá választott L. J. nem jog* ,­­ végzett, s az ideiglenesség alatt közte és egy hi­­­vataltársa között illetlen szavakban nyilvánuló­­ személyes súrlódás történt, mi feljelentetvén, ál­­­lomásaiktól mindketten felfüggesztettek ugyan, de felsőbb helyről csak rehabilitáltattak, s állo­­­­másaikba helyeztettek. Jóllehet, hogy a fent je­lölt főkapitány a törvényes formák legszigorúbb­­ megtartása mellett titkos szavazati általános több­­­séggel választatott meg, mind az által­a kérvény benyújtó tisztviselők kijelentik, hogy a törvényes formára nézve minden kifogás nélkül megválasz­­­tott főkapitányt hivatal­társuknak el nem isme­­­rik, s mig annak megválasztását a magyar kis belügyminisztérium meg nem semmisíti, az es­küt le nem teendik és hivatalos állásukat sem foglalják el. Ekkér Kont­árom városa jelenleg azon, valóban megdöbbentő abnormis helyzetben van, hogy miután az ideiglenes hivatalnokok, mint ilyenek állomásaikról leköszöntek, s a nép bizalma hiá­nyában hivataloskodásukat nem folytathatják városunk tisztviselő nélkül, így az anarchia min­den veszélyeink kitéve van. Nagy felelősséget r­agára a tisztikar kérvényező része, midőn a törvényben nem ala­­puló fentebbi indokból az eskü letételét és hiva­talos8 állása elfoglalását ily válságos időben visz­szautasította. Mert különös, a fennálló alkotmá­­n­yos rend szabályaival ellenkező eljárást tanúsí­tott a kérgénypző tisztikar akkor, midőn egyedül a választóképes nép jogából isifolyó, s ennek gy­korlatba vételével forma­ hiány­­nélkül érvé­­ny­esitett tisztválasztikt birályt alávette, mivel lm a megválasztott tisztviselőség e jogot, mely fsi iit­­zt illeti, feltétlenül gyakorolhatja, úgy a pol­gárod aldottp G­ip? választási szabadsága merő illusio,­­ a törvényesen eszközt­rt választás érvé­­­­nye a népakaratán kívül egyesek érdekében min­denkor meghiusittathatik. Köztiszteletben álló P. L. másodalispán ur azon közvetítő indítványt tett­, hogy a városi összes lakosság jogai megóvása és érdekei kielé­gítő­e végett, a kérlés alá vont főkapitány kivé­­­­telével, ennek e­lyettesítése mellett, az alkotmá­nyos tisztikar tegye le hivatalos esküjét és fog­­lalja el illető hatáskörét. A megválasztott főka­pitány kijelente, hogy ezen a tissvetítést elfogadja, azonban N. V. S. a ndlkjól, hogy megjiatalmaz­­tatását igazolta volnja, az összes öregválasztoitt tisztikar és képviselő testület nevében a kszzvetítő javaslatot is visszautasította. , Megjegyzendő, hogy az eskü­ megtagadási kér­vényt több oly tisztviselő is aláirta, kik az ideig­lenesség alatt L. J. fökapitánynyal, mint szintén ideiglenes hivatalnokkal, egész mostanáig szol­gáltak. Látni val/­ mindezekböl, psikép Kopjárooj vá­rosában azon szokatlan eper állóit Lorry fel­sőbb helyen a többségnek kell a kisebbség ellen orvoslást keresni, mi meg is történt oly formán, hogy egy nagyszámú népgyűlés utasítása foly­tán a magas magyar kir. belügyminisztériumhoz több tagú küldöttség indíttatott, mely a dolgok e viszás helyzetéről kellő felvilágosítást adván, a tisztelt minisztérium gyors és erélyes intézkedé­­sét kéri ki, s alig hiszszük, hogy a kedélyek minden irányban leendő megnyugtatása és a vá­lasztási jogok érvényének tiszteletben tartása egy, a nép bizalmát bíró kormánybiztos mielőbbi kiküldetését ne tépné szükségessé. T­ö­b­b­e­n.­­Ara­dvármiegye tisztújítása má­jus 24 én következő eredménynyel ment véghez: a fő alispán Nagy Sándor szótöbbséggel; másod alispán felkiáltás utján Popovics Zsigmond; úr­béri alispán, ki egyszersmind a törvényszék első ülnöke, felkiáltás utján Spech Imre; főjegyző Tabajdy Károly; főügyé­sz Ebesfalvay György; főszolgabirák: az aradi járásban: Konstantiny György; a világosi járásban : Sánka Lajos; a­za­k.-V­árad, május 24. Városi tisztujításunk f. hó 1- től a tegnapi napig terjedő egyheti időköz alatt befejeztetett. Reményeinkben nem csalat­koztunk, mert valójában értelmes polgáraink a­ kijelöltek közül oly tapintatosan ki tudták vá­lasztani a legérdemesebbeket, hogy a megválasz­tottak egy részének már átalánosan ismert múltja s a közjó irányában működése, más részének pedig alapos készültsége eleve biztosítékot nyújt arra, hogy szegény és sok mostoha felsőbbség alatt sietett városunk, valahára ügyeit szívén vi­selő s a köz­hajtás szerint elintézni képes egy d-1 kormányzata alá jutott. Különösen a 112 tag­álló képviselő testületbe csaknem kivétel nélkül minden a régibb, úgy boldogabb, nehéz időkben magukat számtalíviszoí­ kitünte­tett, valamzint a közügyek isént érdekeltséget ta­núsított ifjabbak beválasztattak. De lássuk a tisztujitás eredményét. Polgár­mesterül a lakosság osztatlan nézetét és tiszteletét bíró Lukács György 1861-ki polgármester, s va­lamint azon időben, úgy jelen országgyűlési kép­viselőnk választatott meg egyhangúlag, fölig-ó : Körösy Sándor. Főkapitány : Mezey Ferencz. Tanácsnokok : Illő János, Balogh Lipót, Cseh Zsigmond, Szacsvay Béla, Kovács Márton és Tomsek Ferencz. Alkapitányok : Szerényi Gusz­táv és Mészáros Dániel. Fő­gyző: Annay Géza. Aljegyzők : Holnaldy József és Boros Emil. Fő­­ügyvéd : Tokody Ágoston. Alügyvéd : Jelenteik István. Főorvos: Meyer Ágoston. Alorvos: Pol­­lák László. Főszámvevő : Hajdú Fe­rencz. Pénz­­tárnok : Novobaczky Ferencz. Ellenőr : Marta f­erencz. Levéltárpok : Rédli Alajos lett, rész ’nt egyhangúlag , részint szavazattöbbséggel i­ss választva. A tisztujitás után elővett folyó ügyek fájdalom, első helyet foglalt el a szomszéd kesd és Szakadár községekben kiütött kere­ti marhavész, minek folytán a további intézkei a marhavágár betiltatott, s a megye által i­randó küldöttséggel magát összeköttetésbe dö öt tagú választmány neveztetett ki az . kedések megtételére. e Választási mozgalmak. — Bsácsmegyében két párt áll­o­­más ellenében, egyiknek i­si­ alispáni jelöltje a tetőtől talpig alkotmányos érzelmű hazafi, Bács­­megye 61-ki első alispánja, Pál Antal, a i ’ é Szalmásy Ferencz 48 diki m. kormány azóta egészen magányba visszavonni ípl 103 hazánkfia. — Tekintve pindkét jelöl­mét, érdemeit a polgári és politikai multié, h azan individu­ális viszon­­t, ipely, i' megyei vagya,u tekintélyeinek jó része, a , len m. intelligent, kép­viselőinek pedig túl többsége nyni rokopszenvénél fogva minden vá­lasztásnál döntő szokott lenni, hiszszük, hogy Bács Bodrogmegye volt alkatra. 61-ki alispánja fog ismét meg­választatni. Most bezárnák sorainkat, ha nem volna egy megbízásunk, ugyanis a „Szalmásy-párt“ több tagja egy felhívást küldött szét, melyben június 2-kán pártconferentiát indikál,­a­m székhelyén, Zom­bor vámosában megtartón, egész meghívás formáját tekintve, hajlan­gyank hinni, hogy a meghívás lénye, in merítő“ tévedésen alapul; de ez le nem tartozik, javítsák ki azok, kik kiljp­ták, azonban Czorda Bódog, Lénárd M. és­ Péter urak által fel vagyunk hatalmazva í teni, hogy az ő névaláírásuk ez alkaloma beleegyeségökkel használtatott, é.­e nem eg­y­a a Hivatalos. (A „B. K.“ ből.) Királyi meghívó levél Fiume és kerületének J|közönségében: Mi, első Pepencz Józef stb. stb. Népeink boldogitására törekvő atyai h­ivünk azon őszinte óhajtása által indíttatva, hogy a fennálló törvények értelmében eszközlendő ki­rályi felavatásunk, ünnepélyes­ megkoronáavatá­­sank és királyi hitlevelünk kiállítása által a sze­retet azon köteléke, melylyel kedvelt Magyaror- Folytatása a mellékleten. A­ rándi járásban: Ormós Sándor; a borosjenői já­rásban : Kövér József; törvényszéki ülnökök: Szakolczay Lajos, Ambrus József, Missits Manó, Hesz József, Kosztolányi Antal, Varga Flórián, Avarffy Károly, Antonovics István ; szolgabirák: központi: Ormos Péter; pécskai: Fischer Miklós ; radnai : Mihálovics Lázár; tótváradi : Halka György ; ágriai: Bartha Ferencz; szentannai: Varjasy Jakab ; simándi : Bázel János ; miskei: Spech István; csermei: Vásárhelyi Géza; eleki: Nikola Dávid ; borosjenői: Czárán Antal; boros­­sebesi: Habik Tódor; jószáshelyi: Paguba Va­zul ; esküdtek : központi: Szentes Károly ; pécs­kai : Kiss Zsigmond; aradi járás : Kozma Gyula; radnai: Papp György ; tótváradi: Halbendienszt Gusztáv ; világosi: Rosbu Gusztáv; szentannai: Török Béla ; ágrisi: Luka János ; simándi: Raskó István ; kisjenöi: Ferku Sebők; miskei: Szme­­kál Alajos ; csermei: Meszlényi László ; eleki: Szabados István ; borosjenöi: Drága Pál; boros­­sebesi: Janeska Tódor; butyini: Novák István; jószáshelyi: Hornos György ; főpénztárnok lett Hets János ; letéti pénztárnok : Dániel László; alügyészek: Jankó József, Rózsa Jenő; főszám­­vevő: Szathmáry István; alszámvevők : Bajla Péter, Rodiczky Adolf, Csolthy János, Czápos Pál; levéltárunk : Novák Imre; pénztárnok : Krintyory Zoltán ; aljegyzők : Goldis János, Vá­sárhelyi Dezső, ifjabb Szerb Tivadar, Balás Má­té, Péczely Ferencz; főorvosok : dr. Kéry Imre és dr. Roth Albert; járási orvosok: világosi: Nyisztor Sándor; simándi: Löw Simon ; boros­jenei : Horváth János; butyini : Oppenheimer Mór; pécskai: Munkácsy Antal; radnai: Helis Márton; soborsini : Horovitz Lipót; kisjenei: Bronts Miklós ; csermei: Gyurkovszky István ; állatorvos : Lindtner János; mérnök : Schenovitz Frigyes; várnagy : Sörényi István; selyemte­nyésztési biztos: Kosztolányi Sándor; csendbiz­tosok : pécskai: Karányi Balázs; radnai: Fekete György; simándi: Kripp József; galsai: Stetina Kálmán ; borosjenei : Bene József; butyini: Németh Sándor; nadabi : id. Dienes István; csermei: Pittner Péter; középponti: Fischer Ede. Ezután főispán úr kinevezte: közigazgatási ig­­tatónak: Lichtenstein Hugót, tiszteletbeli aljegy­zői czímmel; közigazgatási kiadónak : Neszly Jó­zsefet ; levéltárnoki segédb írnoki fizetéssel: Rácz Kornél; törvényszéki igtató: Dancs Boldizsár; törvényszéki kiadó : Schauer János; pénztárnoki segédb írnoki fizetéssel: Schmutterer Nándor; a bábák m­egmaradtak.

Next