Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)
1867-05-28 / 5131. szám
y *) Nem tudjuk, ha várjon Deák F. fog-e válaszolni Kossuth Lajosnak a „Magyar Újság“ tegnapi számában közzétett és hozzá intézet nyílt levelére . __mi, mint kik a Deák-párt érdekeit törekszünk előmozdítani és védeni, kötelességünknek tartottuk az azon levélben előforduló több állításra nézeteinket elmondani, s ebbeli válaszunkat czikksorozatba foglalva — a mai számban megkezdeni. — Kossuth L. levelét alább egész terjedelmében szintén közöljük. Szerk. 123 5131 Szerkesztési iroda: ■ ereneziek tere 7. szám. 1. emelet. fc. lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Kedd, május in 2018. évi Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdet- ' mények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI Eltüzetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetnie- \ r' díj és 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetisnél 7 uj kr Bélyegdij külön 30 ujkigyüt-tér, 6 hasábos p 25 uj kr. Pest, május 27. 1867. Nyílt válasz*) Kossuth nyílt levelére. 1. A „Pesti Hírlap“ egykori munkatársainak, kik közül a legcsekélyebb befolyású én voltam, lekötelezettséget kell érezni Kossuth Lajos iránt annálfogva is, mert ő, midőn a „Pesti Hírlap“ a dicasteria 48 rendszert folytonosan ostromolta, s a felelős minisztérium létesítése mellett küldött, egy darabig ábrándozóknak nyilatkoztatott ki ugyan minket; de később, megváltoztatva nézeteit, a parlamenti kormányzáshoz csatlakozott, s leginkább neki köszönhetjük, hogy a 48-ai pozsonyi országgyűlésen törvénybe igtatta játék az, mit a „Pesti Hírlap“ évek óta sürgetett. Igaz ugyan, hogy mi talán máskép formuláztunk volna e nagy átalakulás alatt némely megoldásokat, s részemről nem átallom megvallani azt is, hogy akkor még nemm ment annyira vérébe a nemzetnek ez a reform, mint most, midőn az alkotmány fogalmával teljesen azonosított. De csalhatlanul Kossuth érdemei közé tartozik, hogy elemo ditá, mintegy előlegezte a jövőt. S egyszersmind mi, kik a mérsékelt democratia tagjai közé számítottuk magunkat, könnyíteni akartunk a nép terhein , s csekély erőnk szerint támogattuk Széchenyit és társait, kik egész cyclusát a reformoknak sürgették; Deákot, ki az alsóház ellenzékének ünnepelt vezére volt; Wesselényit és Bezerédj Istvánt ki meleg kebelének minden dobbanásával a nép érdekein csüggött. E részben is méltánytalanok volnánk Kossuth iránt, ha őszintén nem vallanák meg, hogy a nép felszabadítására végtére is legtöbbet ő ten. A forradalom történetét bírálat alá venni nem feladata e czikkeknek. Kossuth hontalanná lön, s a száműzetés keserű kenyerét eszi. Ha ő Felsége magas kegyelme a koronázás után, vagy bármikor képzbl, általános amnestiát adna is, talán egyedül ő volna az, ki ezt igénybe nem vehetné anélkül, hogy barátai és ellenségei ne mon danák , hogy nimbusa ez által egészen a szétfoszlott. őt az egykori érdem és a mostani sze-rencsétlenség védi a kimélytelen bírá- lattól. De vájjon ebből következik-e az, hogya ki 18 év óta hazájától távol volt, ismeri annak helyzetét, közvéleményét, remé- nyeit, törekvéseinek irányát, kielégítteté- sének eszközeit ? Következik e, hogy a ki egy nagy forradalmat szerencsétlenül is végzett be, s még azután háromszor hir-jtdete cassandrai jóslatot, mely tökéletesen meghiúsult, már most negyed-szer a krétai lázadást a többek közti auguriumnak adja ki oly ország számára, mely a pragmatica sanctió alapján törek-szik viszonyait a birodalom többi orszá- j gaival és tartományaival, függetlenségé- nek megóvása mellett, kiegyenlíteni, s melynek uralkodója iránti ragaszkodását őszintén az sem vonhatja kétségbe, kit e tény reményeitől teljesen megfosztana? Kossuth mindezen tekinteteket számítás alá nem vette. Azon ügyességnél fogva, mely neki sajátja, gondosan kitűzte épen azon időt, midőn az országgyűlési vitatkozásokat a koronázástól csak néhány nap választotta el, s akkor vetelte a bombát közénkbe, oly reményben, hogy az nagy pusztításokat fog előidézni. A bomba szétpattant, de senkinek épen semmi sérelmet sem okozott. A többség által védett minisztérium nem tarta szükségesnek Kossuth czikkének egy baloldali pártorganban megjelenését akadályozni, sőt abban sem látott semmi felötlet, hogy, fővárosunk utczáin célportáltansok több ezerre menő példányban, a vidéken szép mennyiségben osztassák ki választóink és a nép közt. Kossuth, ki több államnak sajtó és rendőri viszonyait ismeri, jól tudja, hogy a nála csekélyebb befolyású Ledru Rollainnek, Victor Hugónak és más kibujdosott tekintélyeknek manifestumait Francziaországban tüstént lefoglalák, s a continentális országok legnagyobb részében ezen szokás van divatban. Kossuth két tanulságot vonhatott ki e tényből: először azt, hogy a szabadság nem csekély öszletével kell bírni oly országnak, melyben nemcsak útlevelet nem kérnek senkitől, hanem még a subversiv eszmék behatásai ellen sem emelnek sorompókat; másodszor pedig azt, hogy a magyar nemzet szakított ama törekvésekkel, melyek az alkotmányos kérdések megoldását a kard élével akarnák eszközölni. Mi köszönettel tartozunk a minisztériumnak azért, hogy az eszmék küzdelmének szabad tért enged, s az emigránsi tüntetéseknek sem tulajdonít súlyt, míg a vita csak szavakkal és betűkkel vitatik. Követve kormányunk példáját és saját hajlamunkat, mely a szenvedélyes invectívák ellenében is a higgadt tárgyalást szokta fegyverül választani. Kossuth Lajosnak a „Magyar Újság“ május 26-ai számában megjelent Nyílt levelét Deák Ferencshez, egész maatiával és nyugodt objectivitással fogjuk bonczkés alá vetni. II. A „Nyílt levél“ híres írója az országgyűlés többségének politikáját kárhoztatja. Ezt tenni kétségtelen joga van. De az ellen meg nekünk kell tiltakoznunk, kik az úgynevezett Deák-párt többséget alkotják, hogy Kossuth a többség helyett mindig csak Deák nevét említi, mintha minden érdem, vagy — mint ő elhitetni akarja — minden gyalázat, egy névre lenne ruházható. Igaz, hogy volt a 48-ai pesti országgá ülésnek oly időszaka, midőn a horvát szélekről és a cislajbanus vidékekről seregek közé kedvén hazánk fővárosa felé, tettleg Kossuth kezébe ment át a teljhatalom, s a szavakkal visszaélés lett volna Kossuth neve helyett a többséget emlegetni. De ami akkor elérhető volt, azt minden ok nélkül hiszi Kossuth most ismét megumcuálk. 1848 második felében az ő gyújtó szónoklata a gyúlékony anyagok közt hatalmasan működött, s csaknem tündércsapással birta az általa törpének nevezett minoritást többséggé varázsolni. De bir-e a szónoklat izgató és mámorító hatalmával Deák ? Nem jellemzi-e kiválólag az ő előadását bizonyos antic egyszerűség, nyugodt tárgyilagosság, a részletek boncolgatása és határozott idegenkedés minden csattanó ellentételektől, bizonyos óvakodás a szenvedélyekre hivatkozástól ? S azon évek melyek folyama alatt mi a passiv ellenállás terén, hogy úgy szóljak, hollandiai szivósággal működtünk, kedvezők voltak-e oly felpezsgő, hivékeny lelkesülésre, oly önfeledésre, mely zengzetes szavak, oratori virágok, költői képek által ragadtatik ? S nem vettem észre Kossuth, hogy mostani országgyűlésünk fejtegető modorú szónoklataiba elvétve sem vegyül költői elem, s ha prózai stélben a szenvedélyekre hivatkozások olykor fordulnak is elő, azok nem a többség padjairól keletkeznek? S vájjon micsoda rendkívüli körülmények, micsoda fenyegető veszélyek, a kétségbeesésnek mely indokai kényszerítettek volna csaknem háromszáz képviselőt arra, hogy egyéniségéről lemondjon, s Deák által sodortassa magát? Ezen tekintetek is meggyőzhették volna Kossuthot arról, hogy Deák hatalma, pártjának vele közös meggyőződésében fekszik; fekszik azon tényben, hogy ha árnyalatokban egyikünk vagy másikunk különbözik is az ő felfogásától, az egészben vele összhangozunk; fekszik végre abban, hogy midőn — bár ez ritkán történik — a transactionak szüksége felmerül , Deák szintén kész véleményét a nyert benyomások szerint módosítani. Nálunk a pártok előleges és magánjellemű tárgyalásai nélkül semmi sem vitetik az országgyűlésbe, s miután a pártfegyelmet a helyes mértékig mindnyájan szemünk előtt tartjuk, nem történnek meglepetések, átcsapások a másik félhez. Deák hatalma leginkább csak abban áll, hogy véleményei az ország nagy többségének nézeteivel összefolynak, s hogy úgy szóljunk, egy testet és lelket képeznek. Tiltakoznunk kell tehát az ellen, hogy Kossuth Deákot vádolhassa a többség helyett. Amiért ő megtámad egy egyént, az a többség műve : annak, ha valóban rész, a felelőssége, ha pedig, daczára a gáncsnak, jó, a dicsősége reánk, a többségre háramlik. Kossuth nyilt levele által a többséggel jött összeütközésbe. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécs, május 26. molyán volt fenyegetve. Ekkor Kaiserfeld kijelenté , hogy ha Herbst a maga eredeti három pontjához hű akar maradni, az autonomist párt hozzá csatlakozni kész. Most Herbst ismét szilárd földet érezvén lábai alatt, kihirdeté, hogy akinek e három pont stylizálása nem tetszik, stylizálja magának, ahogy akarja, de ő — Herbst — azoknak szellemét nem engedi megmásíttatni. E bátorság ismét bátorságot szült; a csehországiak azonnal Herbst zászlója alá siettek, s a habozók, milyenek Kuranda, Schindler, Tinti stb., e szilárdság láttára, szintén Herbst vezérsége alá állottak, úgy hogy a fusionált párthoz jelenben körülbelül már fele tartozik a birodalmi tanács összes tagjainak, kiknek programmja Herbst eredeti három pontjában van vázolva. A magyar alkotmány feltétlen érvényének bármily megtámadtatásáról e körben nincs többé szó; a kiegyenlítési kérdés politikai részét alkotmányunk értelmében végleg megoldottnak tekintik. A feliratban részletek nem fognak előfordulni, hanem csak az elvi és álláspont fog szabatosíttatni. A részletek meghatározása csak a kormány előterjesztvényeinek ismerete után fog lehetségessé válni. Akkor fog szóba kerülni az is, mi módon teljesíthető országgyűlésünk azon követelése, hogy csak az elaborátum egészben elfogadtatása után lehet a deputátiók egybeléptetéséhez látni. E tekintetben minden vita most még idő előtti volna. A Herbst-Kaiserfeld párt a követeknek mintegy felét foglalván magában, világos, hogy a többség a házban azé leend, akihez a lengyelek csatlakoznak. Ezeknek nézeteiről holnap reménytek részletes felvilágosítást adhatni. — Egyelőre csak annyit, hogy a magyar kérdést illetőleg, a lengyelek már most is nagyjában Herbst Kaiserfeld nézeteihez szítanak. Még csak egy megjegyzésem van, azon eszmét illetőleg, hogy legroszabb esetben . A birodalmi tanács, keblében az előleges pártalakulás be van fejezve. Előlegesnek csak azért mondom, mert a kormány előterjesztvényei még terra incognitát képeznek,de egyéni meggyőződésem, hogy a mostani csoportosulás nem fog többé változni. Nem tartozik rám a közlendőkből bármi következtetést vonni arra nézve, amit részünkről majd tenni kellene, hanem kötelességemnek tartom a helyzetet lelkiismeretes szabatossággal — és minden szavam hitelességéről kezeskedve — előadni, annyival inkább, miután személyes érintkezésből tudom, hogy még igen tekintélyes hazánkfiai is egyik-másik pontra nézve nincsenek teljesen tájékozva. Hadd mondjam ki mindenekelőtt, hogy a kisebbséget áthidalhatlan örvény választja el tőlünk, mert e kisebbség programjának veleje az, hogy a delegációnak parlament jellemével kell bírnia, ami már magában is elegendő arra, hogy minden egyezkedés lehetetlenné váljék. E kisebbséghez a nyugalmazott excellentiák tartoznak, s aztán a kereskedők és gyámokok nagyobb része, kik nem egy könynyen fogják módosítani politikájukat mert az részükről a szó teljes értelmében érdekpolitika. Ezekről tehát már nincs mit mondanunk. A többséget Herbst és Kaiserfeld fusionált pártja fogja képezni. Az autonomisták nem sok reménynyel jöttek ide. ők készek voltak a legrövidebb uton elfogadni a magyar elsberatumot, de csak „pour sauver bonneur du drapeau,“ mert hogy ők csak csekély töredéket fognak képezni, azt előre tudták. A csehországi követek vezére Herbst volt, akifiút valami kezdeményezésre rá lehetendezni, azzal senki sem mert magának hízelegni, valamint H. nézetei is mély homályba voltak burkolva. És mégis, a kiegyenlítés minden őszinte barátja érezte, hogy Herbst és Kaiserfeld egyesülése mélhatlanul szükséges. Most Kaiserfeld a legnemesb önmegtagadásnak oly fényes tanúságát adta, mely igazán minden dicséreten felüláll. Kijelenté ugyanis hogy ő minden pillanatban kétel a vezérségről lemondani és Herbstnek főnöksége alá állani, ha ez oly programmot állít fel, mely— habár nem teljesen a formára nézve, de legalább elvben az autonomistákéval megfér. Ez elv pedig abban állana, hogy a magyar alkotmánynak érvénye minden hátsó gondolat nélkül elismertetik, hogy e szerint a közösügyi kérdés politikai része, mint a magyar alkotmány, illetőleg a pragmaticai sanctióból folyó, vita tárgyává többé nem létetik, s egyedül a kiviteli módozat, nevezetesen a financial és közgazdászati téren lehetne még a birodalom két fele közti egyezkedés tárgya. Egyik stájerországi követ, kit megnevezni nem vagyok feljogosítva, Kaiserfeld e nyilatkozatának tartalmát átvitte Herbstnek, s e küldetésében anyyi sikerrel járt el, hogy midőn másnap a Herbst által már előbb kitűzött conferentia egybegyűlt, a csehországi pártvezér az ismeretes három ponttal lepte meg a gyülekezetet, meglepte annyira, hogy még Kaiserfeld is, ki az előbb említett nyilatkozatot csak a maga nevében tette volt, kijelenteni kénytelenült, miszerint rögtön nem szóllhat Herbst pontozatához, hanem előbb a maga autonomistáival kell értekeznie. De már rögtön is Kaiserfeld „bizalmasan“ tudata, hogy öt személyére nézve ama három pont kielégíti, ami majdnem kezesség volt már az autonomista párt beleegyezése mellett. Most heves ostrom kezdődött a készülő fusió ellen. A centralisták mindenféle módosítvány által törekedtek elferdíteni Herbst indítványának értelmét, hogy Kaiserfeldre nézve elfogadhatlanná tegyék. A confusió leirhatlan volt, és Herbst nem tudta már, kire számolhat, kire nem. Ehhez járult az autonomista párt egyik tekintélyes tagjának közleménye, miszerint öt „illetékes magyar személyiség“ (ugyan ki lehetett az ?!) arról értesítette, hogy Herbst programmját magyar részről határozott rászólás és visszautasítás várja. Huszonnégy óráig a fusió ko nyíltan és őszintén beszélt a legkényesebb kérdésekről, de mély titoktartás feltétele Az irati vita a plénumban június első napjaiban fogja kezdetét venni. A „Prato de vera“-féle csoport — mert pártnak még nem igen lehet nevezni — héttagú programm-készítő bizottmánya erősen dolgozik ; előtérbe állítja a szabadság kérdését, mert a kiegyezkedésre nézve a csoport nagyobb része egyetért a Norbst Kaiserfeld-féle párttal, s egygyé olvadásuk nem lehetetlen. Érdekes a Morvaország! képviselőknek egy nyilatkozata, mely szerint ők csak egyezkedési tárgyakért mentek a „titkos“ centralistákhoz , de megértve törekvéseket, ezennel visszavonulnak. Közülök Jr Sturm és dr. Zaillner már beíratták, magukat a Sleibst-féle clubba. Tiltakoznak továbbá az ellen is, mintha közülök a Skene féle ,penfigyi interpellatiót aláírt képviselőknek egyéb szándékuk lett volna, mint a helyzet tisztázása. A centralisták akarhattak ez interpellációval a kiegyezkedés elé akadályt gördíteni, de ők nem, mert a morvák nagyobb része őszintén óhajtja a kiegyezkedést Magyarországgal. A 9 fejre rugó szlovén párt-töredék ajtóról ajtóra jár, de sehol sem eresztelik be. Mindenütt feltétlen elfogadását követelik a pártprogramomnak - csak a centralistáknál nem, még csak ezeknél nem voltak a szlovének, s itt hihető, nem is hiába fognak kopogtatni az országgyűlési tudósítások. A felsőház május 21 -én tartott ülése. Elnök: Majláth György jelenti, hogy a királyi hitlevél elkészítésére nézve az alsóház egy országos bizottság kiküldését határozta el. Joannovics György alsóházi jegyző az alsóház erre vonatkozó határozatát átnyújtotta, melyet b. Majthényi legott felolvasott. Gr. Cziráky János indítványozta, hogy a felsőház csatlakozzék e részben az akóház határozatához, s válaszszon aránylagos számú tagokat — ezen esetben 12 tagot —a szóban levő reguicolaris