Pesti Napló, 1867. augusztus (18. évfolyam, 5184–5208. szám)

1867-08-01 / 5184. szám

sok alapján zsarnoki elnyomás is történhetnék, csak úgy állhat meg az egyenlőség, ha minden hitfelekezet szabad lesz a maga hitelveiben, . . . a polgári egyoldalú és kiváltságos protectiónak meg kell szűnni, s a status protectiójának mindenekre egyaránt kell kiterjedni; a kormányt legkevésbé sem terhelheti azon vád, mintha a törvény végrehajtásánál az ismeretes „abspue tamen prejudicio r. catholicae religionis,“ clausulát kívánná követni.“ A kormány ezen szabadelvű, elvileges kijelentésében azon biztos reménynyel nyugodtak meg az illetők, hogy a nyilvánított elvek és ígéretek a törvény értelmében tettekben is fognak valósulni. Azóta sok borús időket átélve, ma — hála Istennek — valahára ismét alkotmányos mezőn állunk, hol az elejtett fonalat újra felvehetjük. Összes közoktatásügyünk, s ebben a protestáns iskolaügy, az előttünk fekvő társadalmi reformok közt legjelentékenyebb és legégetőbb. A prot. iskolaügyben feladatunk : az 1848. XX. t. czikk alapjára épiteni fel újonnan az 1791. XXVI. t. sz. idevonatkozó szakaszait: a vallásegyenlőség , viszonosság és államsegély elvét egyházunk iskolai autonómiával benső összhangzásba hozni, az állam és egyház közjogi viszonyát, jogkörét közoktatásügyünkre nézve megalapítani. Ez képezi az iskolaügy külreformját. Ezután, csak ezután kezdhetünk a belreformhoz , az összes közoktatási rendszer korszerű átalakításához. Míg iskolánk falait fel nem emeljük, de nem tetőzzük, hogy foghatnánk a tantermek berendezéséhez. Gondosan figyelve protestáns életünk jelen mozzanatait, úgy veszszük észre, hogy az 1848- ban született különböző vélemények ma is léteznek , de tetemesen meghiggadva. S nagy fejlődés jeléül tekinthető, hogy az iskolaügyi reform kiindulási alapjául már többé nem az állam vagy egyház elkülönített önérdekét, hanem magát a nevelés czélját veszik. És ezen derekas álláspontról minden különböző véleményt ezen korszerű eszme lengi át : köznevelésügyünk nemcsak az egyházé, hanem kitűnőleg az államé is. Ennek meggyőződéssé válta reformunk megoldását tetemesen megkönnyíti. Sajtóirodalmunk terén ma alig találkozunk e fontos kérdés iránt itt ott (jelesül a „Prot. Egyházi és Iskolai Lapokéban) felmerülő gyér fejtegetésekkel, de ezek is tartózkodnak a dolog mélyébe nyúlni. Ama lap érdemes szerkesztője pedig „a kormány nyilatkozata utánra véli halasztandónak cubus-ügyi kérdéseink tüzetes fejtegetését.“ Én pedig azt hiszem, hogy kormányunknak ez ügyben bizonynyal kényes, nehéz állását és nyilatkozatát tetemesen megkönnyítené, ha prot. egyházunk kebeléből a közvéleményt felderítőleg és tájékozólag minél több-több hangok emelkednének. Egyházkerületeink is munkálkodnak immár a cultus-ügyben. Kell hogy iskolaügyünk reformját is tüzetes tanulmányozásuk tárgyává tették legyen. Különben óhajtva várják, hogy a kormány által az 1848 : XX. törvényczikk 3-dik §-sa alapján tartandó értekezletre annak idején felhivatva, — egyházi és iskolai ügyeiket a nemzet közmegelégedése, és jólétére mielőbb megoldhassák. Miként tartanám én a protestáns iskolaügy külreformját legczélszerűbben megoldhatónak, annak idejében tüzetesen ki fogom fejteni. Vezérelveim következők lesznek : 1. Közoktatásügyünk ezélját: hasznos magyar állampolgárrá és protestánssá nevelni egyéneinket, mai korban csak úgy érhetjük el sikeresen, ha a munkafelosztás nagy elvét itt is alkalmazva, közoktatásügyünk egyik részét , az állampolgárrá nevelést az állam, másik részét: a protestánssá nevelést, egyházunk kezébe teszszük le. S ebből folyólag meggyőződésem , hogy az állam nevelésügyünkbe nem azért követelend több befolyást, mert segélyezni fogja iskoláinkat, hiszen e segélyezés, a pénzügyi kezelés némi módosításával, az 1791 : XXVI. t. sz. 5-ik szakaszbeli autonómia mellett is keresztül vihető, hanem teszi ezt az állam a nevelés czéljának sikeresitése és nemzeti erőnk fejlesztése magas szempontjából. — De 2. Protestáns iskoláinknak eddigelé az említett köznevelési, általános czélon kívül más különös hivatása is lévén, t. i. a protestáns egyház védelme s a vallásegyenlőségi eszmének teljes diadalra segítése ; mig a protestáns iskolák eme különös hivatása el nem enyészik.: azaz mig a vallásegyenlőség eszméje életbeléptetve nincs, a protestáns egyház az 1791 : XXVI. t. ez. 5-ik szakaszában biztosított iskolai autonómiájáról le nem mondhat. KUN BÉLA. — Az egyenjogúsítás kérdésében a következő közlemény közzétételére kérettünk fel, mit mi — hogy a szerkezet eredetisége a maga épségében maradjon — változtatás nélkül teljesítünk : A zsidó emancipatió kérdéséhez. A honi sajtóban minap folyt vitatkozás az úgynevezett zsidó emancipatió kérdése felett, oly szenvedélyes, hévvel történt bizonyos oldalról, hogy annak módja annyira botránkozék az illedelem általános törvényeiben, hogy a magyar zsidóság higgadtabban gondolkodó részének ellentetszésére talált. Ugyanis a zsidó egyenjogosultság kérdése állami fontossággal bír, és kell hogy az korszerűleg oldattassék meg; de épen azért szükséges, hogy az minden hamarkodás és túlzottságtól mentve, gondos fontolással jöjön létre, hogy annál könynyebben foganatosíttassék, és a köznép avval megbarátkozva jövőben is minden netalánt felkerekedő ellenséges rohamnak, mint kősziklás várként ellentállhasson. A pessimisták megnyugtatására legyen szabad említenem, miszerint a történelem azt közli velünk, hogy a középkor homályos idejében, mely alatt mindenütt Európában a legvérengzőbb sebet a zsidóságon ejtett, itt Magyarországban semmiféle kártékony befolyást nem gyakorolt a zsidóságot illetőleg, mivel már akkor is a szabadelvű magyar ember a zsidóban is az embert becsülte meg. Azon felül biztosítékul az izr. emancipatió méltányos megoldásának szolgálhatnak az országnak legnagyobb férfiú a törvényhozó testületben elmondott amazon emlékezetes szavai, miszerint a catechismus nem tehet különbséget a politikai jogok élvezetében , és e tiszta jelemű nagy ember őszinteségéről kétkedni, méltatlanságnak, sőt bűnnek tekinthetni. Az emancipatió két-három hónapig elhalasztása korántsem okul szolgálhat azon elkeseredett izgatottságnak, mely a törvényhozótestület elnapolása óta bizonyos körben támasztatott. Braun József, számtalan pesti előkelő izraeliták nevében. TÁRCZA. Ősembernyomok és egyéb régiségek Hontmegyében. A lapokban olvassuk, hogy Párisban, f. évi aug. 17—20-dik napjaiban, őstörténelmi congressus fog tartatni, s aug. 18-án megfejtésre ezen kérdés tűzetik ki: Mely geológiai viszonyok, állatok és növények közt találtatnak az ember létezésének első nyomai ? A tenger és szárazföld min® változásokon ment azóta keresztül ? E fontos kérdések megérdemlik, hogy még a congressus előtt, csekély tudományunk szerint, mint laicusok, hozzászóljunk, hogy addig a szakértők által tovább fejtegettessenek, megérleltessenek. Mert én, ki a szakértő geológok figyelmét ezennel felhívom, a geológiához nem értvén, elég, ha az alajtást — hypothesist — vagy ha úgy tetszik, eszmét kimondom , tessék tovább fejtegetni. A bécsi régi „Presse“ közelebbi, valamelyik napheti tárczájában, ír az ázsiai népek által úgy tartott szent lábnyomokról, milyet Hindustanban és Syriában tizet számlál elő, köztük a legnagyobbat Ceylon szigetén, mely közel egy öl hosszú és aránylag széles, valóságos ember-lábnyom, ,melyet a buddhisták Buddha, a mohamedánok Adám ősapa lábnyomának tartanak, mely megfelelt egy, közel hat öt magas ember nagyságának. Ily, véleményem szerint, úgynevezett özönvíz előtti ősembereknek, kik a hagyomány szerint óriás termetüek, s mint Ádám és Mathusalem, közel ezer évesek valának, a lábnyomai, a sziklákon nálunk Hont megyében is szemlélhetők, s a nép nyelvén óriás lépéseknek mondatnak. Drégely falu határában, a Szondi vére szentelte várhegyhez nyugatra, a harmadik hegy oldalán van egy kőlap, u. n. óriás pad, rajta egy ember ülésének vagy kettős ülepének benyomult helye, és az alatta lévő másik kőlapon két lábnyom. E két lábnyom hossza tizenöt hüvelyk, tehát ha egy öles ember talphosszát tizenkét hüvelyknek veszszük, ezen láb embere nyolczadfél láb magas lehetett. Palást határában, a régi Palásti, jelenleg Mile család birtoktagján, egy négyszögöl sziklatáblában van egy jól látható óriási lábnyom, melynek hossza huszonnégy hüvelyk, széle tizenkettő, a sark, bokahajlás, hüvelyk, mind tisztán kivehető. E lábnyom tehát egy két öl magas emberé lehetett. E sziklatáblát egyik közbirtokos helyéről ki akarta vétetni, s a nemzeti múzeumnak, mint természeti ritkaságot elküldeni, de a többiek nem engedték, jobbnak ítélve, hogy e nevezetesség eredeti helyén maradjon. Mondják, hogy e határban volna egy másik óriás lépés is, am annál kisebb, és kevésbé kivehető. Ipolyság határában az u. n. oldali szőlőhegyen egy □ sziklatáblán van egy óriás lépés, mely azonban nem csupasz lábnyom, mint az előbbiek, hanem mintha valaki bocskorban, vagy bő csizmában lépett volna a kosárba, úgy hogy a száradó sár, az üres lábnyom szélein kiduzzadt. Erről szóhagyomány is van, míg a többiekről nincs. A mesebeli királyfi ugyanis, ki az ördögfiaktól leleményessége által elsajátita a hipp-hopp bocskort, melyben ott termett, a hol akart, verseny-ugrásra hívta ki a drégeli óriást. Az óriás meg lett bűvölve, mert ugrás közben egyik lába a honti szakadásba, másik az ipolysági oldalárokba megsülyedt. A két árok távola, közben az Ipoly völgye, léguton jó ezer él. Amaz óriási lépés az árok parton, a királyfi mesés bocskorának nyoma. Ezen óriás lépésre Ipolyság egy, 1256. évi határjárási okmányában, s erről tudakozódás után a többiekre jöttem, melyben mondatik : ibi est etiam meta ad fossam gigandum. Tehát itt áll egy hatszáz éves szóhagyomány, egy még régiebb után, tényleg illustrálva. . Van még egy óriás lépés, a drégekhez nagyságra hasonló,Tesmagon, a Somos erdőben; vannak ily Riesenschuhe, mint Kachelmann János írja, a bányavárosok történelmében, Erste Vorlesung, 1853. 1. 64. Schüttiisbergen, Selmecz határában és Újbányán is. Tehát ezen kis megye terén majdnem annyi óriás lépés van, mennyit a „Presse“ fentemlitett tárczaczikke Hindostanban és Syriában összeirt. Nem kétlem, ha a természeti ritkaságok barátai az erdőcsöszöket, pásztorembereket a hegyvidéken, kivált Erdélyben megtudakoznák: vannak-e tudomásukra azon vidéken hasonló sziklákba nyomott óriási emberlépések ? — nem kétlem, mondom, hogy egy kis statistikáját állíthatnék össze az ily özönvíz előtti embernyomoknak. Előttem, mint sok egyéb, nekem megfoghatlan természeti ritkaságok tűntek fel elsőben ezen óriási lépések. Midőn a magyar Akadémia m. é. dec. 9-ki gyűlésében szóba jött, hogy a kőkorszak kezdetén még a mostani Magyarországot tenger borította, ötlött fel azon eszmém, hátha a hegyeken már ember lakott, midőn az Alföldet még víz lepte ? és hogy ezen hegylakók véletlen fenmaradt lábnyomai, az akkor tölepén hig, utóbb megkeményedett sziklatömegen ? Most a tavaszi jobb időjárásra halasztom, hogy ezen ősemberi lábnyomokat körülményesebben megtekintsem; de sajnos, jelen fájós lábbal hegyeket nem mászhatván, azon remény táplál, hogy akad hazánkban geolog és természetbarát, ki jelen figyelmeztetésem következtében e nevezetességeket megtekintendi és szakértőleg lehondja. Azon laius ellenvetésre, hogy a szikla, bár több ezer évig álljon vízben, mégsem puhul meg annyira, hogy az ember lába nyoma, miként a sárban, besüppedő, látható maradjon, majd megfelel tán a geolog. Hiszen a római téglák hány száz év óta állnak vízben, mégsem omlanak szét, de mielőtt kiégették, a betűnyomatot felvették. Az ősvilág melege, és nedvének a mostaninál nagyobb foka, mely annyi óriási állatot és növényt hozott létre, hihetőleg az embert is a mostaninál nagyobbra növelte. A Garan-Kövesdnél látható csiga és teknőcz-halmazokat Rómer Flóris az ősember eledele maradványainak lenni véli. Kimutatva lévén úgy , hogy az ősember létezésének nyomai Hont megyében, a párisi congressusban előfordulandó fentebbi kérdés további fejtegetését szakavatott geologra és palaeontologra bízzuk. Nem mulaszthatjuk el egyébiránt figyelmeztetni a szakértőket, kik majd a helyszínen egyébként is meggyőződhetnek a tenger és szárazföldnek itten az Ipoly környékén történt változásairól, hogy Drégely vidékén s a szomszéd Honton és Kemenczén, nemcsak sok édesvízi csigák, teknőczök és egyéb vízi állatok, hanem mammutok maradványai is találtatnak. A mammutok egész nyája veszhetett el a Cserhát hegyek közt a rettentő catastrophában, és csontjaikat a zápor s tavaszi hóolvadás máig gyakran hozza napfényre. 1813 tavaszán a honti szakadás zuhataga egész mammut vázat omlasztott le. Nógrád megyének több rendbeli önálló hegyei: a Salgó, Karancs, Somoskő, Medvés stb. mind vulkán eredetre mutatnak. Ugyanezen Ipoly völgyén van Tarnóczánál azon ősvilági 24 öl hosszú kövüli nyirfa, mely Európában egyetlen a maga nemében. Augustus 20-kán továbbá a congressuson azon kérdés tűzetik ki: a barlangokat átalában lakták-e azon egy időben, azon egy fajta emberek? Csak egy pár kis barlang létezvén megyénkben, e kérdésre nem felelhetünk. De érdemesek a történész figyelmére azon fülkék, melyeket a tatár és török elöl menekülő nép a sziklákba vájt magának bűvé helyül, milyenek a honti, perecsényi, szokolai erdőkben találtatnak; azon titkos hosszú alagutak, melyek a néhai Teszéri család Patkós nevű hajdani kastélyából, ma korcsma a selmeczi országútban, és Semberen, a Semberi család máig álló ősi kastélyából a szomszéd hegységbe, még eddig nem tudni, hova vezettek ki. A congressus többi napjait a kő, bronz, vaskorszakbeli nyomozódások veszik igénybe. Hontmegye földének kebele, mondhatom , gazdag tára mindhárom korszakbeli maradványoknak. A megye történelmét csak pár év óta tanulmányozom ; eme barbár kori régiségekre pedig csak tavaly lettem figyelmes, és már is egynémely érdekes ódonsággal szolgálhatok. E vidéken u. n. pogány temető, sok község határában van, durva agyagu barna urnákkal. Felemlítem ezek közt az ipolypereszlényit és a magyarádit. Amaz van az Egeres és Kapros dűlőben, nem messze a viski Mahérhez, melyben egy légióra való ideiglenes római castrumra, melynek széle 50, hossza 300, sánczai az Ipoly partján köröskörül 25—30 öl magasak, akadtam s véleményem szerint a már ismert bényivel, s a még ismeretlen felső palojtaival, a Nagy-Kürtös patak két ágának egybefolyásával, az u. n. pogány hegyen, mindhárom Mark Aui és római császár korából, ki Kr. u. 174 évvel e tájon viselt hadat a kurdok ellen — tehát a pereszlényi pogány temetőben, mondják, a homok közti fekete foltok megannyi urnahelyek. Itten három év előtt egy öt fontos kőfejsze, durva mű; egy csinosb köbaltának az eleje, és egy még csinosb Serpentin köfokosnak a foka találtatott, melyek, úgy vélem, mint a mai síremlékek, nagyságuk, diszek szerint amott is az elhunytnak rangját jelölik. Mindhárom kömü, egy negyedik Ipolyságon találttal együtt, jelenleg birtokomban van. A magyarádi pogány temetőben, az ottani fürdőhöz egy puskalövésnyire, különféle agancsszerszámok találtatnak az urnák közt, melyek többnyire kilyukasztva, hajdan az oldalhoz kötve viseltettek, és szintén életmódját, rangjelét mutathaták az urnába temetett halottnak. Ezen agancs-szerszámokból a barsmegyei gyógyásztársulatnál több példány szemlélhető Léván, néhányat Rómer Flóris a „Műrégészeti Kalauz“ ban ki is adott. Hogy ezen művek az itt lakott kundok vagy szarmatoktól származhattak , a Krisztus születése táján, onnan gyanitom, mert egyik urna mellett szintén fekete durva cserépből homokóra találtatott, melyet a barbárok a műveltebb görögök, vagy rómaiaktól tanulhattak el. A pereszlényi balta, és kivált fokos szintén már előrehaladt civilisatióra mutat. — Mindenesetre a barbárok maradandóbban gondoskodtak övéik hamvainak fenntartásáról, mint mi keresztények, kiknek fakoporsóik a földben szétmállanak, és pár száz év múlva a többi földtől semmiben sem különböznek. A magyarádi pogány temetőben levő állatcsontokról, de az ipolysági téglaégetőnél talált ily urna és környezetében levő hamu, cserepek, kosszarv és csontokból, azt következtetem, hogy ezen barbárok tort ültek a temetési szertartásoknál, s azon tor maradványai eme csontok és cserepek. A barbár korból egy, három mértföld hosszú égetett sárfal maradvány is különös figyelmet érdemel. Kezdődik e fal a Dunánál, közel az Ipoly jobb tövéhez Helemba határán, s e falu hegyes erdős földén Lerednél az Ipolyhoz húzódik ; itt egy négyszög bástya, fentebb Pásztónál egy körsáncz, Keszinél magasb falak, Bélnél ismét árok látszik e vonal hosszában Szeréig, hol megszakad. Néhai Csicsmanczai József helembai lelkész, a vonal hosszán tett több rendbeli ásatások után azon véleményben volt, hogy e fal készítésénél előbb harmadfél láb széles és ugyanoly mély árkot ástak, azt megrakták fával, erre rakták ismét a sárfalat, melyet két oldalt földdel, kemény helyek hagyásával megtömtek, s úgy gyujták meg alant a fát, mint ezt az égett fal alatti hamu gyanittatja. E fal vonal, mint mondák, Szerénél az Ipoly partján megszakad, de fentebb a két mértföld hosszú Búr patak fején túl, Borfönél ismét, de más alakban, t. i. már terméskövekből rakva, mellette mély,u. n. fekete árokkal, megkezdődik, s a Szitnyáig tart.— Egy időbeli, egy, rendeltetésü-e e két fal : ki tudná megmondani ? Az, hogy az alsó falvonal mindenütt az Ipoly jobbján húzódik, holott az Ipoly maga már elég természetes határt képez, alig érthető; hacsak az Ipoly balparti uralkodó nép vagy király a jobb partit, az Ipoly használatától el nem akarta zárni. Mindegyik, alsó és felső, úgy látszik, inkább határ, mint védfal akart lenni. A Búr völgye, melynek mintegy közepén van Magyarád a maga estemetőjével, tán semleges maradt a szomszédok közt, mint szent köztemetkező hely. Csak jelezni kivántam , mennyi tere van a közel száz négyszög maérlföld területű Ipoly völgyén, különösen a 45 négyszög mf. nagyságú Hont megyében a geolog és palaeontolognak vizsgálódásra, kivált pedig az archaeolognak, ha majd a pogány temetők egymásután időjártával megnyittatnak. Ama barbar koriaknál ifjabb római korszaknak, az itt található pénzeken kívül, tudtommal három emléke van : Szobnál egy kettős őrtorony romjai, s melyeket fentebb érinték, Visknél és Felső-Palojtánál ama Mark Aurel korabeli táborsánczok. A középkor román és góth ízlésű templomaiból, eredeti vagy átalakított állapotban, még vagy ötven áll. A török uralom érszakából ismét Szécsénke, Puszta-Illési és Szeresténynél a rizsföldek öntözésére vizsogó gátak szemlélhetők. Hőke Lajos: Vidéki tudósítások. Tolna, jul. 28. Tolnának ma szép ünnepe volt, mert hazánk és megyénk dicső fiát, Perczel Mór honvéd tábornokot 18 évi szenvedésteljes hontalanságbóli visszatérte után körében fogadható, hová Faddról Bartal György képviselő úrnál családi körben töltött ebéd után szép bandérium előlovaglása, mozsarak durrogása közt elérkezvén, a város végén hazánk e nagy fia, és egész családja tiszteletére emelt diadalívhez megérkezett, hol is a tolnai honvédek nevében Groffe János gyógyszerész volt honvéd által fogadtatott, lelkes beszéddel és szívélyes üdvözléssel; innen zászlók elővivése és zeneszó mellett a város egyik főterére kisértetvén, a város elöljárói, tiszteslejei és a nép által lelkes éljenekkel fogadtatott, Pécsy József prépost helybeli plébános által lelkes szónoklattal üdvözöltetett, melyre a tábornok ur lelkes szavakkal felelt, ecsetelvén háláját a gondviselés iránt, köszönetét e város polgárainak szives részvétekért; igyekezni fog, hogy hazánk most megkezdett reményt nyújtó regeneratiójához ő is már nem a zöld mezőn fegyverrel, hanem a zöld asztalnál tapasztalataival segédkezet nyújthat, mit tenni főtörekvése lesz, mert hiszi, hogy hazánk csak úgy lehet boldog, ha összetartva, karöltve járunk felvirágoztatására. Nem kevesek szemében lehete e két szónoklat alatt kényeket látni: a viszontlátás örömeinek, és egy jobb jövő iránti reménynek kényeit, mert e szelidebb korszaknak beálltával egy boldogabb jövőnek hajnalát látjuk közeledni. E szívélyes üdvözlés után útját folytató örömmel látott vendégünk családjával Szegszárd felé, hol hasonló lelkes fogadás várt reájok. I. Keszthely, jul. 22. Gorove István, a földmivelés-, ipar és kereskedelmi miniszter tegnap, miután az indóháznál az őt megillető ünnepélyességgel fogadtatott volna, gr. Festetich Tasziló gyönyörű négyes diszfogatán városunkba érkezvén, a grófi kastélyba szállt. E megtisztelő látogatás nagy örömre hangolta az egész lakosságot, főleg mert első ízben volt szerencsénk alkotmányos magyar felelős minisztert üdvözölni falaink között, de mert némi büszkeséggel is tekintünk azon állásra, melyet az egykor híres Georgicon s újabb időben az ország, gazdasági intézet folytán főleg a mezei ipar okszerű fejlesztésének terén elfoglalunk; kétségkívül szinte egyik indoka a megtisztelő látogatásnak. Délután 6-7 óra közt a miniszter úr színházunkat látogatta meg, hol László ismert színtársulata működik, a társulat összevágó játékában a miniszter úr élénken látszott gyönyörködni. Este a helybeli polgárság az országos gazdasági intézet hallgatóival együtt fényes fáklyászenét rendezett a körünkben tartózkodó miniszter tiszteletére, mely alkalommal tartott lelkes üdvözlő beszédre a miniszter úr tiszta, csengő ékes szavakban köszönte meg a polgárság megtisztelő figyelmét, a király és alkotmány iránt kötelességszerűe hűséges ragaszkodást a legnemesebb polgári erények közé sorozó, buzdítólag figyelmeztetett egyszersmind a jelenkor intő jelszavára, a forgalom és munkásságra! Élénk éljenzéssel fogadott lelkes szavai után az intézeti dalárda néhány igen jól sikerült dallamot zengett el, mire a miniszter úr az öt megtisztelő sokaság közé vegyült s leereszkedő nyájassággal köszönte meg újra Keszthely lelkes polgárai és az országos tanintézet hallgatóinak iránta tanúsított megtisztelő figyelmét. Az egybegyült sokaság szűnni nem akaró éljenzés közt azon óhajtással oszlott szét, vajha minél gyakrabban üdvözölhetné a miniszter urat falai közt. Másnap az országos gazdasági tanintézetet látogatta meg, ezután pedig a helybeli m. kir. postahivatalt, hol azonban megütközéssel kelle tapasztalnia, hogy a postavevények és egyéb nyomtatványok még mindig német szövegűek. Innen a miniszter úr a távirdai hivatalba tekintett át, hol nem kis meglepetéssel olvashatta a k. k. Telegraphenamt. A hivatalnok épen egy sürgöny leadásával volt elfoglalva, nem is gyanítva a magas vendég kilétét, egész egykedvűen kérdé: „Sie wünschen,amire a miniszter úr semmit sem válaszolt. A hivatalnok másodszor is ismétlő „Sie wünschen?“ ekkor a jelenlevő postamester nem kis zavar közt adja az egy szót magyarul nem tudó hivatalnoknak tudtára: S. Excellenz der Handelsminister. A miniszter úr kevés kérdezősködés után figyelmeztette a hivatalvezetőt, hogy a német feliratot magyarul eszközölje, s több szükséges intézkedéseket tett. És ma délután 1 órakor fényes kiséret közt elhagyó városunkat. R ... eh. G . . . a. (A „B. K.“-ből.) Az eperjesi kath. kir. főgymnasiumhoz Bortniczky Plncid, Lasztókay László , Thewrewk Árpád ottani helyettes tanítókat, továbbá Kovalik József tanárjelöltet rendes tanárokká nevezem ki. Kelt Budán, 1867. jul. 26-án. B. Eötvös József, s. k. vallás- és közoktatási magy. k. miniszter. A beszterczebányai kath. k. főgymnasiumhoz Simonics József, Schlott Gyula és Turjay László tanárjelölteket, továbbá Egry Ferencz selmeczi gymn. helyettes tanitót rendes tanárokká nevezem ki. Kelt Budán, 1867. jul. 26-án. B. Eötvös József, s. k. vallás- és közoktatási magy. k. miniszter. Petrovics Károly budai lakos vezetéknevének „Petőfidre kért átváltoztatása f. évi julius 26-án 13.075. sz. a. kelt belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. Granditsch Károly horvát-nádallyai néptanitó vezetéknevének, Károly, Etelka és Jozefa gyermekeire kiterjesztve, „Nagy“ ra kért átváltoztatása 1. évi julius 26-án 12.845. sz. a. kelt belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. Maros-Vásárhely szabad királyi város tanácsánál lévő tiszt. Írnok Steinbach Ferencz vezetéknevének „Kőpataky“-ra kért átváltoztatása f. é. jul. 22-ről 12.167. sz. a. kelt belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. A magyar kir. pénzügyminiszter a budapesti adóbizottmányhoz pénzügyi titkárokká Saáry Rdácz, Csendessy József és Kempelen Radó adófelügyelőket nevezte ki. A magyar kir. pénzügyminiszter Zimányi Károlyt, Pfhnem Lászlót, Fináczy Gyulát, Trettina Jánost, Alker Ernőt, Héberth Bélát, Scholcz Rezsőt, Bélik Radót, Nagy Ferenczet, Bicsánszky Arnoldot, Trettina Lajost, Hammel Adolfot, Geller Nándort, Csizik Károlyt, Lácz Ferenczet, Balázsovits Gyulát, Petrovay Bogdánt, Halász Imrét, Tarkovits Józsefet, Vay Pétert és Vasady Lajost fogalmazókká nevezte ki. A magyar királyi igazságügyi miniszter által a kassai magyar kir. első folyamodású jövedéki törvényszékhez Halmy Menyhért, megyetörvényszéki ülnök, eddigi hivatali állása megtarthatása mellett, és a debreczenihez Kémery Károly kit. ügyvéd, az ügyvédségnek új tisztével nem ellenkező módoni gyakorolhatása mellett, jövedéki törvényszéki ideiglenes ülnököknek neveztettek ki. A m. kir. pénzügyi miniszter Schauschek Ignácz eddigi budai magy. kir. országos főpénztári első ellenőrt, ezen főpénztárnak igazgatójává, Násztel Rezső eddigi budai orsz. főpénztári segédet első ellenőrré, Rosztoczky János főpénztári segédet másod-ellenőrré, Heichele József eddigi második pénzkezelőt első pénzkezelővé, továbbá Kulcsár Károly budai jövedéki fő- és adóhivatali tisztet, Ritter Antal és Halács János budai főpénztári járulnékot harmadosztályú pénztári tisztekké nevezte ki. Gömör megyében Dobsinán egy távirdai mellékállomás korlátolt napi szolgálattal megnyittatott. A komáromi távirdai állomásnál elháríthatlan akadályok miatt néhány napra, további intézkedésig, az éjjeli szolgálat felfüggesztetett. Különfélék. Pest, jul. 31. — Perezel Mór Tolnából P.-Szt.-Lászlóra készül, Deák Ferencz látogatására. — Honvédemlék. A napokban gyűjtőivek fognak kibocsáttatni, hogy a begyülendő összegből azoknak, kik 1849-ben Pesten ki végeztettek, s jelenleg a pesti temetőben szétszórt hantok alatt nyugosznak, méltó helyen emlék állíttassák. Az elhullott martyrok ezek voltak: b. Jeszenák János, Szacsvai Imre, b. Perényi Zsigmond, Csernyus Zsigmond, Giron, Hencs Mátyás, Abancour, Csányi és Fischer Károly. — A magyar kir. kereskedelmi minisztérium Gombos Bertalan hétszemélynök úrnak az általa készített s hasznosnak bizonyult „Mixtura stomachica hepatica“ árulását megengedte. — A magyar orvosok és természetvizsgálók Rimaszombatban I. augustus 12-től 18-ig tartandó XII-ik nagygyűlésére vonatkozólag a tisztelt közönségnek ezennel tudomására hozatik, miszerint mindazok, kik ezen nagygyűlésben részt venni kívánnak, az illető igazolási jegy megszerzése végett augusztus 5-éig (bezárólag) öt írttal ellátott bérmentes leveleikkel Dr. Rózsay József főorvoshoz (Deák tér 54. sz.) forduljanak, hogy az igazolási jegy megküldethessék. Augustus 6-tól kezdve pedig dr. Pollak Henrik úr (Lipótváros, sétatér-utcza 6. sz.) volt szíves átvállalni ezen jegyek megküldését, s ennél fogva a nevezett időtől kezdve mindazok részére, kiknek ezen jegyekre szükségök lesz, ő fogja eszközölni. — Magyar mérnök-egyesület. A választmány július 21-ikei ülésében előfordult tárgyak közül felemlítjük a következőket: 1. Pregsz Mór indítványozza : rendeztessenek Pesten előadásokkal is egybekapcsolt állandó iparkiállítások, melyek addig is, míg kellő ipartanodák a jövendő nemzedék sorsát javíthatják, mostani iparosainknak is már alkalmat nyújtanának további kiképeztetésükre. E fontos indítványt, noha tárgyánál fogva inkább az iparegyesület elé tartoznék — a mérnök-egyesület is támogatni határozta, amennyiben egyrészt bizottságot küldött ki, mely a Pest városa tanácsához intézendő emlékiratot kidolgozni fogja, másrészt pedig a párisi világtárlat tanulmányozására küldött tagjait az ilynemű állandó kiállítások rendszabályainak, tervezeteinek megszerzésére utasította. 2. Szkalniczky Antal indítványozza : keressék meg a közlekedési minisztérium az iránt, hogy Vajda- Hunyad várának Schmidt bécsi tanár által e nyáron foganatosítandó felvételét támogatni, s a m. mérnök-egyesület egy vagy két tagjának csatlakoztatását elősegíteni kegyeskednék. Ezen indítvány, melyet a középítészeti szakosztály meleg ajánlattal terjesztett a választmány elé, egyhangúlag el lett fogadva. 3. Ugyancsak Szkalnitzky indítványára a közlekedési minisztérium meg fog kéretni, hogy az újonnan készítendő építési rendszabályok, életbeléptetésük előtt, véleményezés végett a középítészeti szakosztálylyal közöltetnének. 4. Szükségesnek mutatkozván, hogy az egyesület a jövő Sz.-mihályi évnegyedtől kezdve kényelmes gyülhelylyel, nevezetesen ülésteremmel, társalgó, olvasó szobákkal rendelkezhessék, Reitter, Szkalnitzky, Hieronymi választmányi tagok megfelelő helyiség felvételére és a szerződés megkötésére felhatalmazást nyernek. 5. Titkár 24 új tagot jelent be, közöttük Eugéne Lacroix urat Párisból, a „Bibliographie des ingénieurs etc.“ és az „Annales du Génie Civil“ híres kiadóját. A legközelebbi ülés augustus 4-kén fog tartatni. — B. Sina Simon a koronázás alkalmából 10,000 ftot ajánlott fel közczélokra. Ez összeg ő Felsége jóváhagyása mellett két részre osztatván, felét a pesti vakok intézete, másik felét pedig a pesti „Erzsébet“ árvaleányintézet kapja. — Mányik Ernesztina korán elhalt alténekesnőnk hamvai felett, mint halljuk legközelebb díszes emléket szándékoznak emelni.