Pesti Napló, 1867. szeptember (18. évfolyam, 5209–5233. szám)

1867-09-01 / 5209. szám

jét mindenik letette a korona jogaira, és csak ezen eskü folytán s a formaszerű koronázás után nyerték meg az uralkodó jogot a cseh korona országaiban ... A cseh korona államjoga pedig érvényes máig is, és végre is el kell ismertetnie, ha csak nem akarják a cseh-szláv nemzetben azon gyanút felkelteni, hogy Ausztriához való jogi köteléke megszüntettetett.“­­ Kissé mondva csinált, s nagyon divatos és a mi­­­fe, felette praecarius. A hiba a distinctióban s a fogalom átalánosságában rejlik. A „Politik“ hasonló húrokat penget, hanem „politikusabb.“ Mit sem törődik a koronázással; neki az ily formalitás semmi, ha csak meg nem előzi Csehország államjogának elismertetése, és viszonyának Ausztriához való ren­dezése. E kettő közt a különbséget szembeszökővé teszi a királyi eskü-minta, mely nem ismer cseh államjogot, hanem ismeri a rendek kiváltságait. A „N. L.“-nak elég, ha a király megkoronáz­­tatja magát, mint elődei; a „P.“ tudja, hogy ez nem elég, hanem előbb Csehország viszonyát Ausztriához rendezni kell, azaz szükséges az ed­digi törekvések értelmében, a moszkvai tünteté­sek behatása alatt, a magyar alkotmány mód­jára egy kis új cseh államjogot csinálni. Íme, az eskü-minta : „Mi — N. N. — eskü­szünk a Mindenható Istenre, hogy a katholikus valláshoz ragaszkodunk, az igazságot mindenki­nek kiszolgáltatjuk, és a rendekkel a nekik ő Felségök­­— felsoroltatnak a királyok : II., III. Ferdinánd, VI., (­III.) Károly, Mária Teré­zia, II. Lipót, I. Ferencz, V. Ferdinand) által adott kiváltságok értelmében fogunk elbánni, a királyságból is semmit el nem idegenítünk, de sőt tehetségünkhöz képes azt gyarapítjuk és bő­­vitjük, mind arról, a mi hasznára lehet, gondos­kodunk. Isten minket úgy segéljen.“ Előterjesztene a magyar királyi igazságügyi minisztériumnak a törvénykezési rendtartás tárgyában. (Folytatás.) 7. Van azonban egy fontos tekintet, mely ve­szélyt lát a felsőbb bíróság decentralisatiojában a jogszolgáltatás egységére nézve. De ez nem képez akadályt a kir. tábla felosztásában. A magyar kir. curia együtt marad Pesten, s a leg­főbb bíróságot, két külön osztályban, mint sem­mitő és itélőszék gyakorlandja. (3. §.) Itt foly­nak össz­e, mint végpontban, minden szálai a tör­vénykezés rendszerének, s viszont e bírói testü­let működése Magyarország és Erdély egész te­rületére ki fog terjedni. A jogszolgáltatás egy­ségét biztosítva látom a m. kir. curia egységében. 8. A bírósági szervezetből különösen kieme­lem a semmitőszék és eljárás szabályzatát. Áta­­lában mind a fenálló, mind a javaslatba hozott eljárás egyetért abban, hogy semmiségnek csak a lényeges alakszabályok megsértése szolgál alapul, s hogy e szerint a semmiség tárgya nem a törvény alkalmazásának vizsgálata, oly hiányok orvoslása , melyek ha az járásban vagy határozatban felmerültek, újabb és szabályszerű eljárást vagy határozathozatalt tesznek szü­ségessé. Nem így a panaszok illető­ségére és elintézésére nézve. A seremttő bírósá­got az eddigi eljárásban minden feljebbviteli tör­vényszék fokozatosan gyakorolja; ehhez képest a panasz akár külön, akár fellebbezéssel vagy folyamodással összekötve használtathatok, a to­vábbi eljárásra nézve pedig halasztó joghatál­lyal bir. Innen aztán annyi visszaélés, mely a semmiség olcsó utján az eljárás menetét minden lépten zsibbasztotta s a megítélt jog érvényesítését majdnem lehetetlenné tette. A javaslat e bajon segíteni akar. A semmiség minden eseteit tüzete­sen kijelölvén, a magyar kir. curia semmitő osz­tályához utasítja, s míg egy részről minden fo­kozatos fórumot mellőz, más részről a semmitő­­szék hatásköréből minden egyéb teendőt kizár; az érintkezés fel és le egyiránt közvetlen; ezen­kívül a perfolyam alatt semmiségi panaszt alig egypár esetben enged, de ennek használata a per folytatását ott sem akadályozza. (231. §.) Ez intézménytől a legjobb eredményt várom. A közvetlenség, a tiszta alakiság, és a­mi ezekből önként következik: a gyors eljárás a semmiséget visszaadandja eredeti czél­­jánakk és rendeltetésének ; megszünteti az okot, mi kecsegtető ingerül szolgált annyi panaszra; a panasz vagy kizárva marad, vagy a per kés­leltetése nélkül végzi rövid útját, s elejét veszi az időt rabló visszaéléseknek. De, bár a semmiségi eljárásra nézve­­az ed­digi rendszabályok és a javaslat közt ily eltérés elenkezik , fog e merész újítást látni az utóbbi­ján, a­ki ismeri a régibb eljárás szellemét ? Én a semmiségi jogorvoslatnak eme rendszerében a bírói parancsot látom feltűnni, minden előnyei­vel és minden hiányai nélkül. Az esetek nagy része eddig is, habár más czim alatt, semmisé­get vont maga után. Az eljárás közvetlen volt, egyenesen az ország nagy biráihoz, vagy a kir. felséghez; közvetlen ismét a mandátum az első bírósághoz, — fel és le, a feljebbviteli fórumok érintése nélkül. Ez előnyt a javaslat ismét fel­élesztette. De egyoldalú a kérvény és feltételes a parancs, a visszaélésekre tág tért engedő mindenik. E hiányt a javaslat nélkülözi. 9. Az egyházi törvényszékek szervezése nem tartozik ugyan a jelen törv­­rendtartás felada­tához ; mind a mellett időszerűnek láttam a pol­gári törvényhatóság jogkörét e részben is ki­terjeszteni. Ennélfogva minden, a házassági vi­szonyból származható peres kérdések, melyek­­re nézve eddig az egyházi törvényszékek ítél­tek — jelesül a születés törvényességének kér­dése a perlekedő házastársak közt a gyermekek tartása, és a házassági elvárásból felmerülhető vagyoni követelések iránti keresetek , úgy­szin­tén a végrendeletek külkellékeit illető perek s a hamis eskü tényálladékának megállapítása az illetőségi szabályokban kijelölt törvényszékek­hez utasítvák (12. §.) Legkevésbé sincsenek ezáltal a hallás intézményei érintve; többet pe­dig, mint rendeltetése amaz intézményekhez ké­pest igényel — a házassági törvényszék bírói hatáskörébe nem vonhat. Egyébiránt a házas­sági, illetőleg vegyes házassági perekre nézve — a­mennyiben a házassági kötelék érvényes­ségét, és akár az ideiglenes elvállást, akár a vég­képi felbontást tárgyazzák, az egyházi bírásko­dás érintetlenül hagyatott. 10. Ugyanazon intenzio, mely a vásári biró­ságokat „a kereskedésnek az igazság gyors ki­szolgáltatása által eszközlendő könnyebbitése e lé léte hozta, —javaslá,hogy ez üdvös intéz­mény az országos és heti vásárok idején kívül, a napi piaczi forgalomból származó adásvevési üzletek­ és alkukra nézve is állandósittassék. A mennyiben pedig az 1836: XVIII. tcz. a sz. kir. városokban egy elölülőből, négy bíróból és egy jegyzőből alakítja a vásári bíróságot, és ily szer­kezet mellett több munkaerő vonatnék el a­­tör­­vényszéktől,mint a mennyit ez folyvást nélkülöz­hetne, vagy a tennivalók kívánnának: sz. kir. városokban az elnökön kivül csupán két szavazó bíróból s egy jegyzőből álló vásári bíróság ho­zatok javaslatba. (14. §.) 11. Addig is, mig kimerítő ügyviteli szabályok léphetnének életbe, szükségesnek láttam a sza­vazó birák számát s az előadás kötelezettségét megállapitani. Az egyszerűség és egyformaság volt itt is irányadó. A helyhatósági törvényszé­kek a szokást,­­ és­pedig, hogy a bizonytalan­ság még zavaróbb legyen, nem ugyanazon szo­kást követik. A királyi ítélő tábla tanácsai, az ügyek szerint, több vagy kevesebb szavazóból alakulnak; a hétszemélyes tábla bírái távol tart­ják magukat az előadástól, s helyettök e mun­kát nemcsak hogy más bírói testület tagjai, de épen azok teljesítik, kik az alantabb fórum­on ugyanazon ügynek előadásában és eldöntésében tényezőkkél szerepeltek. A szavazók számát vi­lágosan meg kellett határozni: a különbeni sem­miség elhárítása czéljából; a bírákat — a­mennyiben valamely fontos tekintet miatt fel­mentést nem nyertek, előadásra kötelezni, az eljárás és ügyrend szellemében; végre a kit tábla bíráit a hétszemélyes táblánál eddig gya­korolt előadás alól felmenteni: a felek meg­nyugtatása s az elfogulatlanság tekintetéből (4. §.) Ezért rendeli egyik régi törvényünk : „Vi­­cecom­es vero, judices nobilium et jurati asses­­sorem, de quorum praesentia, ex facie loci, in sedem judiciariam est causa per viam appella­­tionis provocata, in sedibus comitatuum judicia­­riis, post peractam relationem sub juramento ip­orum factam­, nullam vocem habere possint, sed reliqui judices nobilium, juratique assesso­­res, praesente notario, revideant.“ (1613: XXIII. tcz. 17. §.) Ezért a biró kizárása a jelen törvény­­javaslat szerint a felsőbb bíróságoknál oly ügyek­ből , melyeknek alsóbb bírósági előadásában vagy eldöntésében részt vett. (41. §. d.) Hogy a szavazók száma a feljebbviteli bíróságoknál ke­vesebb lett az eddiginél, ez által szakok szerint elkü­lönzött több tanács alakítását akartam lehe­tővé tenni. 12. Különös figyelmet fordítottam a bírói illetőség szabatos meghatározására. A tévedező bizonytalanság mindenütt a törvénykezés hitelé­nek , a felek érdekeinek rovására esik, de se­hol inkább, mint az illetőségnél,­­ azon első kérdésben , hogy ki legyen az ügynek bírája. Ha történnek hibák az eljárásban; ha a biró el­vetette vagy helytelenül alkalmazta a törvényt; ha a fél sérelmet érez és orvoslást keres, időbe kerül ugyan, mig a felsőbb biró segíthet; azon­ban csak egyes tény jöhet kérdés alá,­­ min­den, mi addig az ügyben történt, érintetlenül maradván. De ha a bíró illetéktelen volt, és a semmiségnek e körülmény szolgált jogos ala­pul , romba dől minden, mi addig az ügynek ál­dozatul hozatott, a költség, az idő és munka! A javaslat minden kételyt el akar bántani, tehát különböztet és részletet kijelöli a birói hatás­kört, a személyek és javak, valamint az eljárás módjai szerint (6. és köv. §§.); meghatározza az illetőséget a hatáskörnek ugyanazon vonalán álló birák között, a felek lakhelyéhez, a birtok fekvéséhez , az ügyek természetéhez képest (17. és­ köv. §§.); több egyenlően illetékes bíró­ság között a felperesnek szabad választást en­ged (19., 28., 34. §§.); a bíróságok között fel­merülhető illetőségi összeütközések elintézését pedig az igazságügyi minisztériumhoz utasítja (35. §.); és ezek után méltán állítja fel szabá­lyul , hogy a bíróságok kötelesek az illetőségek­hez nem tartozó ügyeket és beadványokat hiva­talból visszautasítani. (36. §.) Annyival szüksé­gesebb volt pedig a bírói illetőség pontos meg­határozása, mert a javaslat mind a kerületi táblákat átalában, mind a kbr. Ítélő tábla első­­bíróságát megszünteti; ezen ügyeknek tehát, melyek eddig az érintett táblák által láttatnak el,­­ szabályszerű elhelyezése iránt intézkednie kellett. Egyébiránt a felek szabad akaratának tág tér nyittatok az eltérésre- A felek valamely nem illetékes bíróságnak magukat a kifogás el­mulasztása által hallgatag alávethetik (36. §.), vagy szerződésileg más bíróságot, mint a tör­vényben kijelölve van — köthetnek ki, vagy a perkérdés eldöntését választott bíróságra ru­házhatják (37. §.), — az eltérés csak annyiban korlátoztatván , a­mennyiben némely ügyek, mint az úrbéri, el­ékkö­nyvi, hitbizományi és házas­sági viszonyok, speciális ügyilletőséggel bírnak, vagy mások, mint az öröködési csőd és egyéb perek, távollevő vagy gyámság és gondnokság alatti személyeket is érdekelnek. (38. §) (Folytatása következik.) TÁRCZA: Parisból Londonba. ii. Ha már Párisban vagyok, átmegyek Londonba is, így okoskodik az utasok nagy része, és igen helyesen, mert az út nem nagy levél, a költség pedig aránylag csekély, ezúttal könnyen megte­kintheti a világvárost. A vasutak aránylag csekély jövedelme arra bízta az élelmes angolt, hogy a rendes utazók számára bérletet nyisson, az oda és vissza köz­lekedés árát tetemesen alábbszállítsa, s ez­által jövedelmét megszaporítsa. Mint a levél-bélyeg árának leszállítása a levél-forgalmat, úgy emelé a személy-forgalmat, s ezzel a bevételt az ár­le­szállítás. E példát követték a francziák is, s így állott elő a párisi úti költség leszállítása, mi­által az utasok száma igen jelentékenyen szaporodott, s a kiállítást bizonynyal jó nagy része az ott járt közönségnek meg nem látogatja vala az előbbi rendes áron. Az árcsökkenés könnyebben rá­bírja az útra készülőt, hamarább vezet elha­tározáshoz, s ha nálunk is követnék e példát, a tiszai pályákon bizonynyal nem kellene csak egyszeri vonatot járatni naponként. E helyett azonban, mint épen nem régen a tiszain is tör­tént nálunk az árakat az agró czime alatt emel­ni szokták, nem véve tekintetbe, hogy tisztán kebli vaspályának az agióval nem sok köze van, mert a bankó­ pénz Czeglédtől Aradig, Debrecze­­nig, Nagy-Váradig vagy Kassáig csak egyképen angol vaspálya és gőzhajó-társulat tehát egyességre lépett a francziával, s bizonyos ársza­bályozásban állapodott meg, mely lehetővé te­szi hogy az utas Párisból Londonba es vissza, de­ et csak oda is, leszállított áron mehessen. Az egyenes közlekedési rendes kapcsola így lehetővé teszi azt, hogy tisztán utazásra szá­mítva 10—11, vagy 12 óra alatt Londonba ér­jünk, s ki éjjeli 12 órakor Párisbó­l elindul, az átrakodási és a tenger-dagály megvárására ki­­vántató, s egyéb készülődési időket belevéve, másnap délután 3 órakor, s illetőleg 2-kor is Londonban lehet. Az út, melyen én menék Páriától Boulogneig, onnan tengeren Folkestoneig, innen vasúton Lon­donig, összesen 37 frank és 50 centimébe került. Oda és vissza 50 és 60 frankért is lehet menni, a szerint, a­mint első helyi hajót és rövidebb ten­geri utat választ valaki, sőt hosszabb tengeri út­tal, mely 5—7 óra hosszat tart, még olcsóbban mehet, kinek ideje és bátorsága van szembe nézni a tengeri betegséggel. Az említettem vonat utazási rendje következő: Párisból a vonat az éjszaki pályától a Chemin de fer du Nordtól éjjeli 12 órakor indult, s má­sodik helyen tűrhető kényelemmel, reggel 6 óra­kor Boulogneba ér. Itt társaskocsik vannak, me­lyek 50 centimért a hajóhoz szállítják az utaso­kat. A mi hajónk „Queen of the Belgians“ Bel­gák királynéja — volt, s első helye körülbelöl egy sorban állt a díszesebb hajók második helyé­vel. Azonban kényelem tekintetében nem voló hiány, ha tisztaságra nézve egy kis óhajtani való még maradt is. A tenger apályban lévén, várni kelle, míg a kikötő vízzel megtelt, s felemelé az iszapos fe­nékről a hajót. Ez hamar megtörtént, s mire jól körültekintünk, hajót és embereket szemügyre veszünk, már ing a hajó, szóval, háromnegyed óra múlva már csengették az elsőt, 18-kor már kiindultunk a kikötőből, búcsút mondva a con­­tinensnek, s a csatorna mindig nyugtalan vizén, a hajó meglehetősen hintáló táncza mellett, elha­gyók a tenger fürdő­vendégeit, kik már korán beleültek, nyakig érő úszóruhákban, férfiak és nők együtt, a vízbe, lesve a dagály hullám réte­gét, hogy nyakukba seperje habját. Háromnegyed óra múlva már fehér lettek Al­­bion partjai. Nagy fokú hintázó játéka a hajónak többeket beteggé tett, férfiak, nők, sőt kis 7—8 éves gyermekek is áldozataivá lettek ezen, állító­lag igen kínzó betegségnek. Engem e baj nem ért utol sehol, sem a hány­kódó Adria­, sem a nyugtalan Balti, sem a középtengeren, sem itt a csatornán. Figyelmesen észlelve a hiitálást, úgy találtam egyébiránt, hogy némi kis különbséget, illetőleg változást az okozott, midőn a­­hajó orra, mélyen valók, a magasból lefelé sülyedt, a fel­felé lebbenés kellemes, a lefelé menés kissé kel­lemetlen érzést keltett. Alkalmasint ez a pillanat szokta megragadni a gyengébbeket, sokan há­nyat feküsznek e baj elejét veendők, s állítólag kívánt sikerrel menekülnek meg a kellemetlen­ségtől. Öt negyed óra múlva, kevéssel 10 óra után, kikötőnk Folkestoneban. Itt a reggelizés, készülődés eltartott két óra hosszat, 12 órakor beültettek a kocsikba, s in­dultunk London felé. Jöttek az idegenek, s jöt­tek az angolok tömérdek podgyászszal, pl. egy három tagból, apa, nő és fiúból álló családnál öt kézi táskát, nagyszámú pleadet,­ s megszámlál­­hatlan esernyő és botcsomagot láttam, a fiatal úr nagy diadallal bordá kezében a fehér botot, mely­nek az élet megközelítő hosszán besütve díszel­gett Helvetzia és Tirol nevezetesebb helyeinek neve. Rosz nyelvek azt mondák, hogy csak em­lékezet­biztosító lajstrom, én pedig azt hiszem, hogy csak egy kis nyugta volt, melylyel az uta­zók clubjában a tagsági igazolványt kiszerzé. A vonat villámsebesen szállított a gyönyörű zöldségü rétek, téglából épült és részben megfe­­ketült emeletes paraszt­házak, s ilyenekből álló falvakon át, nem sök és igen rövid szünetű meg­állapodásokkal London felé, s már három­ne­gyed háromra a sydenhami kristály­palota alatt repültünk, mert e haladás a mi vasúti meneteink­hez képest tökéletes repülés. Most egyszerre egy óriási téglatömegben va­gyunk, körülöttünk kémények, egymáshoz kö­zel álló vörös téglafedélzet, itt-ott magasba nyúló templomok, tornyok sötéteinek, s a távol ködé­ben, a meddig csak a szem befogá, e látvány te­rült előttünk. Londonban valánk, s a két emeletes házak te­tejével egy magasságban jártunk. Londonban a hatóság bölcs gondoskodása folytán általában két emeletesek a házak, ám terjedjen a város a meddig tetszik, de egy épület terére nem enged­nek az utolsó téglából is erőszakos nagy jöve­delmet csikaró 4—5, sőt 6—7 emeletes házakat építeni. Itt a közegészségre lehetőleg gondot for­dítanak. E vasút, mint mondom, a házak tetejével egy vonalban jár, roppant boltozatos hidutakon, s itt-ott utczáról utczára nagy vas­hidakon ha­ladva. Másik vasútja az úgynevezett földalatti, a Met­ropolitan railway (fővárosi vasút,­ mely az ut­­czasor alatt jár, s a­hol nagy bemetszések enge­­dék, szabadon, igen sűrűn pedig a házak, utczák alatt alagutakon járva. E kocsikat folytonosan égő gázlámpák világítják. Délután 3 órakor berobogott a vonat a Cha­­ring Cross pályaudvarba, s onnan vendéglőbe hajtaték. A vendéglő czíme „Wedde’s hotel“ igen jó he­lyen fekszik, a Soho square mellett Greek Street 12. sz. a. A vendéglős porosz, s vendéglője igen olcsó mind szállás, mind élelmezés tekintetében. Egy szoba ára pl. 2 shilling, azaz agró nélkül­­ írt naponként. A reggeli, hússal, theával más­fél shilling, ebéd 2 shilling vagy több is, az erő igényei szerint. Innen nincs messze a Trafalgar Square, Lon­donnak legszebb tere, a nemzeti képcsarnokkal, a Nationalgallery­val. E téren van Nelson, Napier (Charles James), továbbá IV. György király, s odább a szomszéd Charing Cross téren I. Károly érczszobrával. Közel van ide a Green park, a James park, s a királyi palota, a Buckingham Palace. Ugyancsak közel van a parlament nagy­szerű óriási épülete is, melyet szombat napon, mikor nyitva áll, megtekinteni senki el ne mu­­laszsza. Ugyancsak közel van a Charing Crosson, az omnibuszok fővonala is, és így egyike a legjobb helyeknek e vendéglő. Magyarok számára a Great Portland Stree 125. szám alatt, Bárány Miklós hazánkfia házá ajánljuk. Itt mindennel ellátják, s olcsón, de ez egy kissé félre esik. Megszemlélendő nevezetességek,mindenekelőt a főutczák, a belváros, a City. Ezt legjobb első na­­­pokban vagy bérkocsin,vagy omnibusz tetején jár­ni be. Azután a Kensington museum, British mu­seum, a képtárak,a parkok, az állatkert, a Pál tem­plom és Westminster Abbey,a Dock-ok,Barclay és Perkins óriási sörfözője, hol Haynaut oly barát­ságosan maraszalák, a kiállítások, névszerint­i Sydenhami óriási kristálypalota, a színházak Cremonne garden mulató kert, Alhambra casi chantant, mely a párisi Eldoradónak felel meg s megtekintendők mindenek felett és folytonosai a zsebek és tárczák, mert figyelmetlenség esetén mások nemcsak bele tekintenek, hanem bele is markolnak. Továbbá az alagút, estve Tussiantin asszony viaszk terme, mely igen érdekes látványt nyújt - s a délelőtti 10-kor a Tower fegyver­tára és történelmi emlékei. Kirándulások: Hampton court, továbbá egy vonalban egyszerre, egy napon Windsor, vissza­fele Kiew garden és Richmond, királyi paloták és pompás kertek. Gyorsan áttekintő szemlélésnek egy heti idő elég Londonra, de ekkor minden perczet­len szemnt előre megállapítva fel kell használni. Fi­­gyelmes szemlélet és tanulmány azonban egy ‘lT°n 1fgkevesebbet e'g^yel, s aránylag nen leberélni56^ Párishoz képest is olcsór ^olga Parisban már végezve van, az út­ját hajón Ostende felé vegye, a hajóki kedden réggé és pénteken éjfélkor indulnak, s a vitel bér Ostendéig csak 15 shilling, tehát 710 forint Ti136!! Swerpen, Brüsselen, Kölnön át s Rajnán felfele Mainzig, onnan kirándulás Wies­badenbe, azután Frankfurt, onnan kirándulás Hamburgba, s Frankfurtból Münchenbe vagy egyenesen Bécsbe jőve, igen szép úton,,s élmé­nyekben, tapasztalokban gazdagon térhet haza Maszák Hugó. Pár ezó az alaktan érdekében. Az elemi oktatás ügyének hasznos szolgálatot vélek tenni, midőn egy nevezetes tényezőnek emlékét felelevenítem. A debreczeni superintendentia 1845-ki tanter­vében az alaktant az elemi rendes tantárgyak közé sorozván, Szőnyi Pálnak e czélra írott mun­káját egyszerre száz iskolába állította be. A munka a czélnak annyira megfelelt, s eredetiség­ben a tankönyvek nehézkes modorától annyira különbözött, hogy a magyar tudós társaság mind­járt a következő évben Marczibányi féle 50 ara­nyos díjjal jutalmazta meg; a magyar min­szté­­rium a budapesti közintézetek mindenikének küldött egy-egy példányt azon utasítás kíséreté­ben, hogy igyekezzenek azt minél szélesebb kör­ben terjeszteni. Az erdélyi hely­­hitűek iskolái­ban húsz événél több, mióta meghonosodott e tan, hol a mellett, hogy a gyermekek beszéd- és gondolkozásbeli szabatosságára és következetes­ségére való hatásával még az úgynevezett „érte­­lemfejtő nyelvtani gyakorlatok“ felett is előnyt vívott ki magának — még az a ritka szerencse is meg­van vele, hogy középszerű előadás mel­lett is egész elragadtatással s kitartó lelkesedés­sel csüngnek rajta a gyermekek. Épen ezért, ki­válóan szemléleti tulajdonságánál fogva, számta­lan ismétléssel is képes a legfogékonyabb elmé­ket elevenen érdekelni, s ügyes tanító kezében legbiztosabb eszköz gyöngébb tanítványaikat te­hetségesebb társaik színvonalára emelni, s a tu­dományos pályának megmenteni sokat még azon korban, midőn a tudvágy egyedül a verseny érdekéből táplálkozik. Ezekhez véve még azt, hogy a természettől ékesszólással különben oly gazdagon megáldott nők, épen azért, mivel annyira szeretik tárgyai­kat minden oldalról jellemezni, hányszor fenn­akadnak, ha leírásaikban az életben ismeretesebb alakok hasonlatossága nem elég, s kedves elbe­széléseik kerekdedségének ez a körülmény meny­nyit árt: nem lehet eléggé sajnálkoznunk szert szerénysége felett, hogy művét magánkörben és főleg leányintézetek figyelmébe ajánlani még akkor is tartózkodott, midőn tanügyünk az Ent­wurf nyűgétől megszabadult. Több szülő- és nevelőnek jelentkezése most már az alaktár jutányos kiállítására nélkülözhe­tetlen második tömeges megrendelést is lehetővé tette, minélfogva azon kellemes helyzetben va­gyok, hogy az érdekletteket a t. szerzőnél (Pes­­ten, czukor-utcza 6-ik sz.) közel 60 példánynak rendelkezhetési állapotáról értesíthetem. A két kötetes munka oly világos és egyszerű modorban van írva, hogy belőle a tárgyat akár­­mily egyszerű ember tökéletesen magáévá teheti. Az alak (minta ) tár fenyőfa szekrényben két egymáson fekvő telepbe van helyezve úgy, hogy az alsóban 30 összetett alak 160 darabból, a felsőben kilencz 31 darabból s a 15 egyszerű alak foglalnak helyet, így az egész gyűjtemény 54 alakja 260 darabból áll s keményfából oly sza­batosan és szépen van elkészítve, hogy a könyv­vel együtt 10 o. é. fton valóságos ajándéknak te­kinthető. Megrendelések közvetítésére, vagy szives kér­­deződésekre felelni az ügy iránti érdekből ma­gam is ajánlkozom. Budán, Sz.­György-tér 9. Szeremley Lajos: H­ivatalos A földmivelés-, ipar és kereskedelmügyi magy kir. miniszter Ofner Nép. János postaigazgató­sági fogalmazót a soproni postahivatalhoz ellen­őrző, Sohár Géza fogalmazó-gyakornokot pedig a soproni postaigazgatósághoz fogalmazóvá ne­vezte ki. Lehoczki János esztergommegyei illetőségű, jelenleg Komárom városi tanácsnok vezetékne­vének „Lehóczki“-ra kért átváltoztatása a f. évi augustus 26-án 16735. sz. a kelt belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. A földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi ma­gyar királyi miniszter Müller Jánost a nevezett minisztérium kebelében fenálló postajárati iro­dához segéddé nevezte ki. Pesten, 1867. augustus hó 28 án. Különfélék. Pest, aug. 31. — Andrássy Gyula gróf, Mikó Imre gróf és Gorove István miniszter urak ma a reggeli vo­nattal Bécsből Pestre érkeztek.­­ Az irói segélyegylet javára az új­pesti ki­kötőben adott zenély jövedelme 173 ft 60 kr volt. A kiadási összes költségeket a kikötő-szi­get bérlői fedezték. Felülfizettek : Jelinek Mór 5 ft, Wolfner Lajos 5 ft, Rosenzweig Jakab 5 ft, Reinitz és Rosenzweig 5 ft, Weis Adolf 5 ft, Salamon Ferencz 3 ft, Poór Imre 3 ft, Löwy Dá­vid 2 ft, Weiszenkorn Bódog 2 ft, Rosenzweig 1 ft, Löw Lipót 1 ft, Leitner Henrik 1 ft, Kron Hugó 60 kr, Blau Adolf 30 kr. Két névtelen 30 kr. — Báró Luzsenszky E. aláírási ivén a Józsefvárosban építendő fiók bölcsőde javára adakoztak: Luzsenszky Francziska 5 ft, valaki 1 ft, valaki 1 ft, gróf Szirmay Ottoné 2 ft, Bu­kovszky Ervin 1 ft, Füleky Lászlóné 1 ft, Soós Amália 1 ft, Szirmay Gabriela 2 ft, Nagy Béla 1 ft, Gömöry Oszkár 1 ft, szentmiklósi b. Lu­zsenszky Emília 40 ft, összesen 56 ft o. é. To­vábbá Szabó János szebeni lakos a pesti első bölcsőde javára hagyományozott 618 ft 89 krt. — Ismét merényletet követtek el Sán­dor czár élete ellen. Hir szerint Nikolajevben két orosz nő ruhába öltözve támadta meg a czárt, ki azonban csak meg sem sérült. — A budai lóvasut alapitói Rechtnitz Henrik urat, ki, mint a pesti közúti lóvasut tit­kára, ennek építésénél és megindításánál kiváló érdemeket szerzett magának, nevezték ki ve­zénylő igazgatónak. — Az alakulóban levő egyenlőségi kör szak­osztályokra fogja magát osztani , a szakosztá­lyok egyikét a művészek társulata képezendi Ez ügyben vagy húszan tartottak is tegnap gyű­lést Szerdahelyi Kálmán felhívása folytán a nem­zeti színház irodájában. Itt az egyenlőségi kör alapszabályai felolvastatván, a gyülekezet azon észrevételt tette, hogy épen a művészetekre nem reflectálnak az alapszabályok s ennek folytán azon indítvány létetett, hogy ez iránt tegye ma­gát Szerdahelyi K. az egyenlőségi kor eszméjé­nek képviselőivel érintkezésbe, szerkesztessék egy uj aláírást iv, mely az alapszabályokna ez értelemben leendő megváltoztatását helyezze ** látásba, mely ivre aztán feltételesen kötelezőleg a művészek, mint az egyenlőségi kör felállítandó művészek­ szakosztályának tagjai magukat alá­_ Az esztergomi alreáltanoda igazgatósága azon részakaratúlag terjesztett hírrel szemben, mintha a nevezett intézet cassáltatott volna, ki­nyilatkoztatja, hogy ellenkezőleg, az intézet fennáll,­­ jóllehet több mostoha, főkép helyi ne­hézségekkel kell küzdeni, fenn is fog állani._ — Figyelmeztetjük a közönséget az írói se­gély­egylet javára ma az Orczy-kertben tartandó ünnepélyre. — Az országos magyar gazdasági egyesület igazgató rendes havi ülését fi­­. september 11-én d. u. 5 órakor fogja megtartani a köztelken. — Lenz­u Miklós a magyar születésű né­met költő, kinek műveiben a magyarnak saját­ságos elegikus hangulat az uralkodó, mit egyik ily magyar német költőben sem találunk, Csatá­don születvén, a „Temesvarer Zig“ indítványa folytán születő helyén szobrot fog kapni. Sok hasonlatosság van közte s a mi Vachot Sándo­runk közt, mind műveikben, mind életökben, mind halálukban. — Rése Ensel Sándor, az ellene a „Magyar Újság“ 121-ik számában irt rágalmazó czikkért Seregi Józsát, Pestmegye alügyészét az 1848. XVIII. tvez. 12. §. értelmében sajtóperbe fogta. — Báznán (szász helység és meleg fürdőhely az erdélyi részekben) nagy ünnepélyességgel ül­ték meg szt. István napját. A fürdővendégek ré­széről Földváry Ferencz Küküllőmegyei főbíró volt az ünnep rendezője; az összes vendégsereg nemzeti lobogókkal vonult a helység egyházába, hol a szász pap szép alkalmi beszédet tartott, aztán a „Szózat“ot énekelték, mit társas ebéd s este fényes bál követett. — Nagy Rőcze szláv ajkú, de magyar érzelmű közönsége nagy számmal jelent meg a f. hó 21-én a honvédsegély alap részére rende­zett műkedvelői előadáson. A tiszta haszon 71 ft 21 kr., a gömöri honvédegylet pénztárába már be is szállíttatott.­­A nemzeti múzeumnak Deák és Hor­váth pesti szűcsök egy kitömött szép oroszlánt és egy szintén kitömött mosó­medvét ajándé­koztak.­­ A minapi újdonságunkat az 5 ftos takarék­­pénztári könyvnek 5000 ftosra való hamisításáról oda egészíthetjük ki, hogy a csalónak nyomára akadtak. Ez ugyanis nem más, mint a csalás miatt bűnvádi kereset alá vont volt megyei hiva­talnok Ferencsics, kinek a vizsgáló biró gyakrab­ban megengedte, hogy a városba biztos kíséreté­ben kilátogathasson. Egy ily kirándulás alkal­mával vitte véghez a csalást, s a fenyitőtörvény­­szék valóságos menhely volt reá nézve. Még — a veszett fejszének nyele — 1700 ftot talál­tak nála. — Jelentés: A moldva-oláh-törökországi missióban lévő brailai, szászkuti, galaczi ref. sza­bad magyar egyházak iskoláiban az évi vizsgá­latok legközelebb folytak le. Brailában tanult 41 fi­s leány­gyermek, tanított Kelemen Ferencz ta­nító s hittanjelölt. Szászkuton 23 növendék, tani­tott Márk Mózes lelkész. Galaczon 80 növendék tanitott Czelder missionarius, pár hónapig segéd­­kedett Láng Károly kecskeméti tanuló, missiona­­riusi növendék. Összesen volt 144 fi­s leánynö­vendék, kik közül 97 magyar, a többi külön nemzetiségű s hitfelekezetü. Ingyen tanításban részesültek 68-an. Melyeket midőn tisztelettel jelentek, nevezett iskoláinkat , melyek közül kettő drága városban, Galaczon és Brailán bérelt helyiségben szállásol, szabadjon a hazai közfigye­lem és pártfogásba ajánlanom. Galacz, aug. 20. 1867. Czelder Márton. — Bethlen József gróf felkéri azon urakat, kik az alakulóban levő „Torontálmegyei gazda­sági egyletre“ vonatkozó aláirási iveket vettek át, hogy ezen aláirási iveket, akár gyűjtöttek alá­írókat, akár nem, minél előbb, de legkésőbb 1. évi september 15-dikig Török-Becsére hozzá be­küldeni szíveskedjenek. — Nagy-Szent-Miklóson, mint a „Lt.“ értesül, a napokban temették el Töttössy ügyvéd ifjú ne­jét, kinek ruhája meggyuladván, a szerencsétlen nő is a lángok áldozatául esett. — Beküldetett : „Naplómból,“ regék.

Next