Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)

1867-11-01 / 5261. szám

igen nagy többsége által sem értelmeztetett. Ugyanazon pillanatban megfosztanék a felelős­séget minden gyakorlati eredményétől. (Helyes­lés jobbról, ellenmondás balról.) Ha ezt teszszük, ak­kor a jelen kormány nagyobb személyzettel fog bírni, alkotmányosabb és újabb hangzású czíme lesz ; de a­mi a felelősséget illeti, ott leszünk, a­hol voltunk 1847 ben. (Helyeslés jobb­­ról­ ellenzés balról.) És én azt hiszem, hogy ha tisztelt barátomnak a belügyminiszternek semmivel több joga nem lesz, ha felelősségére hivatkozva, a végrehajtásra sem­mivel több befolyást nem gyakorolhat,mint az egy­kori tárnokmester, tisztelt barátom a belügy­miniszter valóságos tárnokmesterré válik. (He­lyes. Derültség jobbról. Nyugtalanság a balon.) Már­pedig tisztelt ház, hogy nem ez volt az 1848-diki törvényhozás szándéka, azt nemcsak nem hiszem, hanem tudom is. Mert tudom azt, hogy az 1848-diki törvényhozás, midőn a minisz­teri felelősség elvének megállapítását a legna­gyobb alkotmányos vívmánynak tekintette, a fe­lelősséget nem kereste abban, hogy a miniszterek bizonyos rendkívüli esetben, ha flagráns törvény­sértéseket követnek el, a bíró elébe állíttassanak , hanem kereste abban, hogy a felelősség által a kormányzás irányára befolyást gyakoroljon, azaz valóságos parlamentáris kormányt hozzon be. (Helyeslés a középen.) Már­pedig parlamentáris kormány a megyei hatóságnak ily interpretatiója mellett, minőt He­vesmegye követel, lehetetlen. (Élénk helyeslés jobbról, ellenzés balról.) Bíróvá teszem e kérdésben — nem a tisztelt házat. E kérdés egyike azoknak, melyek 1848 óta egész Európa és Amerika állam­férfiainak és tudósainak gondolkozási tárgyát képezi. És nem fognak találn­i egyet is, ki ha a megyék szabad­ságának ily értelmezést adunk, parlamentáris kormányunkat másnak tartaná, mint egy szép phrasisnak, melynek semmi alapja nincs. (Úgy van jobbról, ellenzés balról.) Hogy pedig az 1848-ai törvényhozásnak, kér­désben ez volt nézete, azt, felfogásom szerint, bi­zonyítja először azon helyzet, melyben az 1848- diki törvényhozás volt, és azon czél, melyet ma­gának kitűzött. Mit akart ugyanis a 48-ki törvényhozás minde­nekelőtt ? Egy tisztán rendi alkotmányt, egy tisz­tán nemesi privilégiumokra alapított szabadságot me­­gváltoztatni parlamentáris alkotmánynyá, s olyanná alakítani, mely a népképviselet alapt fekszik. (Helyes.) Felteheti e valaki, hogy a 48-ki törvényhozás ezen czélt tűzve ki magának, megyének, azaz egy oly institutiónak, mely bár­mit tegyünk, mindig aristocraticusabb fog ma­radni, mint a törvényhozás (élénk ellenmondás a balon. Úgy van ! Igaz, a középen) , ha nem is fog maradni, de a­mely legalább akkor tisztán aristocraticus institutió volt, mert azokból ala­kult, kik a­­ megyékben előjogosítva voltak. Mondom — feltehető-e, ha a törvényhozás ugyan­akkor, a­mikor a népképviseletet, a­mikor az általános szabadságot tűzte ki magának c­élul, a megyének, az akkor majdnem kizárólag a ne­mességből alakult megyének oly jogokat akart volna fenntartani, a­melyek által a népkép­viseleten alapuló törvényhozás határozatai leg­alább annyiban, a­mennyiben a korm­ány irányát állapítanák meg, tökéletesen megsememi­­sittetnének. (Élénk nyugtalanság a bajon. Hosz­­szas helyeslés a középen.) Bizonyítja ezt a XVI. t. czikk szövege, mely mindjárt kezdeténél így szól: „A megyei szerkezetnek Magyarhon és kapcsolt részei alkotmánya védbástyáinak a közszabadság­­gal összhangzatba hozatala, egyszersmind a köz­­igazgatásnak időközben is minden megakadástóli megóvása tekintetéből rendeltetik : a miniszté­rium a megyei szerkezetnek népképviselet alap­ján rendezéséről a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot fog előterjeszteni.“ (Nyugtalan­ság a balon.) Bocsássák meg, ha én a törvény szövegét fel­olvasom, felolvasom azért, mert okoskodásomat arra akarom alapítani. (Helyes­ a középen.) Az idézett szavakból világos, hogy a 48-diki törvényhozás fenntartva a megyéket előbbi ha­táskörükben, átlátta azon ellentétet, melyben a megyei szerkezet az átalános szabadsághoz áll, és épen azért meghagyta a minisztériumnak, hogy a jövő törvényhozás elébe oly törvényja­vaslatot terjeszszen, mely által ezen ellentét meg­­züntettessék. (Egy hang a balon: Ohó ! Hall­juk a középen.) De várjon te­hát, ha az akkori tör­vényhozás ily ellentéteket csak a lehetőségek közé is számított volna, minek a megyei rend­szer és miniszteriális felelősség között kikerülhe­­tetlenek lennének, ha a Heves megye által köve­telt megyei teljes függetlenség megállapíttatnék, nem említette volna-e ezen törvényben azon el­lentétet is, melyben a megyei rendszer a parla­mentáris kormánynyal áll, ha, mondom, csak fel­­tehette volna, hogy a parlamentáris kormány be­hozatván, valaki a megyei rendszernek oly ma­gyaráza­tot adhatna, mely által az a felelősség elvével ellenkezésbe jön. (Élénk helyeslés a középen.) Végre bizonyítja ezt a 48-as gyakorlat, mert hisz nem oly távol fekszik mögöttünk azon idő­szak, és tudjuk mindnyájan, hogy a megyék ál­tal 48-ban soha ily hatáskör, minőt Heves vár­megye magának követel, nem követeltetett. Soha eset nem fordult elő, hol a megye ily tökéletes függetlenséget a centrális kormánytól, hogy azon jogot követelte volna magának a központi kor­mány ellenében, hogy rendeseinek végrehajtá­sát egyszerűen megtagadja. Én tehát mindezek­ből úgy vagyok meggyőződve, hogy azon jog, melyet Heves vármegye magának követelnem tar­tozik azok közé, melyeket a XVI. törvényczikk a megyei bizottmányoknak fenntartott, s mert így vagyok meggyőződve arról is, hogy a kormány, midőn a megyét saját körébe visszautasította, ez­által nemcsak nem sértette a törvényt, de köte­lességét teljesítette. (Élénk tetszés a középen. Mozgás a balon.) Tisztelt barátom Nyáry Pál figyelmessé tett beszédében arra, hogy a 48-ks törvények a me­gyét alkotmányunk v­é­d­bástyá­jának nevezik, és kétségtelen, hogy azok nem azért nevezték az alkotmány védbástyáinak, hogy azon jogokat elvegyék a megyétől, me­lyek által 1. megye az alkotmánynak védbástyája volt. Tökéletesen osztozom e nézetben. Én ré­szemről azon befolyásról, melyet a megyék al­kotmányunk fenntartására gyakoroltak, más né­zetben vagyok, mint sokan Sokan azt vélik, hogy alkotmányunknak 48 előtt ez volt egyetlen vagy, legalább legfőbb és leghatalmasabb garantiája. Én azt nem hiszem, nem hiszem pedig azért, mert az én meggyőző­désem szerint az alkotmánynak valóságos garan­tiája 48 előtt mint utóbb, a törvényhozásban ke­resendő. (Helyeslés a középen.) Az alkotmányinak valóságos gar­antiáját nem a megye, mely a sérelmeket feljegyezte, hanem az országgyűlés képezte, mely ezen sérelmeket or­vosolta. (Helyeslés.) És én meg vagyok győződ­ve, hogy ha 48 előtt a megyék alkotmányunk fenntartására csakugyan nagyobb befolyást gya­koroltak, mint azok most gyakorolhatnak, annak oka épen azon állásban fekszik, melyet a me­gye az országgyűlés irányában elfoglal, éppen ab­ban, hogy a törvényhozás nem a népképviselet alapján alakult, hanem egyes megyék követeiből állott, és épen azért meg vagyok győződve arról is, hogy hacsak a népképviselet elvét feladni nem akarjuk, hacsak vissza nem akarunk menni régi rendszerünkre, a megyét oly alkotmányos garantiává tenni, mint az hajdan volt, nem is áll hatalmunkban. (Helyeslés a jobb oldalon, ellen­zés a baloldalon.) De megengedem,hogy a megyék alkotmányunk fenntartására többet tettek, mint az országgyű­lésen kívül hazánknak bármily más institutiója. Megengedem, sőt meg vagyok győződve arról hogy miután feladatunk nem az lehet, hogy a constitutionalismus garantiáit kevesbítsük, hanem az, hogy azokat szaporítsuk, egyik fö kötelessé­­günk elkövetni mindent, hogy a megyék állásá­nak azon része megmaradjon, mely által azok az alkotmány garantiáivá váltak. De én kérdem, váljon a megyének oly hatás­köre, minőt Heves vármegye magának követelt, garantiája-e az alkotmánynak ? (Zaj a balolda­lon, helyeslés a jobb oldalon.) Garantiája-e azon alkotmánynak, melyet 1848-ban átalakítottunk, mely­et népképviselet alapján fekszik és mely­nek főgarantiája a kormány teljes felelőssége ? (Helyeslés a középen.) Én részemről erről nem tudok meggyőződni, mert nem látom át, a megyéknek adott ily ha­táskör miben és miáltal erősíthetné 1848-ks al­kotmányunkat. Hogy a megyék tág hatásköre 1848 előtt ak­kori viszonyainkban szükséges volt, azt elisme­rem, de nem fogja senki tagadni, hogy 1848-ban alkotmányunk egy teljes átalakuláson ment ke­resztül, s hogy ennélfogva azon hatásnak, me­lyet egyes institutióink alkotmányunkra gyako­roltak, szintén változnia kell. Csak hármat említek. 1848 előtt nem volt fe­lelős kormányunk, azaz, ha törvényeinkre hivat­kozva, követeltük is a felelős kormányt, a fele­lős kormányt practice kivinni lehetetlen volt.1848 előtt az országyűlés törvény szerint is csak minden három esztendőben gyűlt össze, végre 1848 előtt összes törvényhozásunk a megyei rendszerre volt alapítva. Ezen viszonyok alatt nem szenved semmi két­séget, hogy a megyéknek tág hatásköre, melyben azok előbb mozogtak, az alkotmányosság bizto­sítására határozó befolyású volt. Egy nem felelős kormánynyal szemközt, egy oly kormánynyal, melynek tagjai a törvényho­zással semmi összeköttetésben nincsenek, me­lyeknek tagjai a törvényhozás majoritásával igen sokszor világos ellentétben álló elveket kö­vetnek, a nemzet azon befolyást, melyet a törvé­nyek végrehajtására gyakorolnia kell, nem gya­korolhatta máskép, mint az­által, hogy a végre­hajtás egy részét maga vette kezébe, s hogy ezt a megyék tették, ez ismét annak volt természe­tes következése, mert a törvényhozás maga csak a megye képviselőiből állott, s a megye volt tehát azon unitaa, amelytől Magyarországon min­den kiindult, s hová minden visszavezetett. De kérdem, vájjon a megye által gyakorolt ha­­lomnak ugyanazon következései lesznek-e egy felelős kormány­yal szemközt is, vájjon oly viszonyok alatt, hol az országgyűlés évről évre összegyűl, hol a kormány minden pillanatban, minden lépéseiért feleletre vonható, hol végre a kormány nem kormányozhat, ha a törvényhozás a bizalmat tőle elvonja ; vájjon il­y viszonyok közt azo­n jognak, melyet Heves vármegye kö­vetel, most is es­ak az volna-e következése, mint 1848 előtt, vájjon a megyék ily követelései által most is csak a kormánynak hatalma korlátozta­­tik-e, vagy nem, inkább a törvényhozásé-e (élénk tetszés a jobb oldalon), a törvényhozásé, mely megkívánhatja, hogy azon tisztviselőket, kiket minden pillanatban feleletre vonhat, úgy tekintse az egyes megye, mint az országnak tisztviselőit, kik ha felelősségük alatt valamit rendelnek, a megye ne követelje magának azon jogot, hogy a kormány tettei feletti ítélet jogát gyakorolja, mely csak a törvényhozást illeti meg. (Elénk tetszés a jobb oldalon.) Én a dolgok ezen állásában oly követe­léseket, minőkkel Heves vármegye a kormány irányában fellépett, nemcsak alkotmányunk gar­­anciájának nem tekintem, hanem tekintem a legnagyobb veszélynek (helyeslés a jobb olda­lon. Ellenmondás a baloldalon), mely mind al­kotmányunkat, mind magát a megyei rend­szert fenyegetheti. (Hosszas élénk tetszés a kö­zépen.) Ismétlem a­mit már mondtam, hogy a megyei rendszert őseink legbecsesebb hagyományának tekintem. Meggyőződésem az, hogy e rendszer létezésében egyik fő garantiája fekszik annak, hogy az alkotmányosság nálunk a szabadságot nemcsak ígéri, de teljesíteni is fogja. Mindazon tapasztalatok után, melyek az utolsó 80 esztendő alatt létettek, nincs többé senki a világon, leg­alább gondolkodó, ki nem látná át, hogy azon formák, melyeket a franczia forradalom felál­lított, egymagukban véve , az egyéni sza­badságot nem biztosítják. (Helyeslés.) Az egyéni szabadságnak valódi biztosítása az önkor­mányzatban fekszik. (Igaz ! Úgy van!) És meg­győződésem, hogy a szabadság nem terjed to­vább, mint az önkormányzat. Hogy a megyei intézmény az önkormányzat eszméjének sem most meg nem felel, sem soha meg nem felelt, azt én igen sokszor kimondot­tam (nyugtalanság a baloldalon), miután az ön­­kormányzat elvét csak egy bizonyos körben al­kalmazza; pedig ma, hogy valóságos önkormány­­zattal bírjunk, szükséges, hogy annak elvét nem­csak a­ megyékbe, de a községekbe is behoz­zuk. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Ragaszkodnunk kell pedig az önkormányzat elvéhez egész szigorúságában az által, hogy min­dent, a­mi az országé, azt csak az ország, min­dent, a­mi a megyéé, azt csak a megye, mindent a­mi a községé, azt csak a község intézze el. (Tartós helyeslés a középen.­ Ez azon czél, melyet alkotmányunk végképi megállapításánál magunk elé kell tűznünk, s lépésről lépésre a felé kell törekednünk, mire először akkor lesz alkalom, ha majd a megyei rendszer az országgyűlés előtt tárgyalás alá ke­rül. És én azt hiszem, hogy ha ezen, az önkor­mányzat elvére alapított rendszert Magyarorszá­gon valaha tökéletesen keresztül vihetjük, ezt csak a megyéknek fogjuk köszönni. Mert a megyei institutio által tartatott fel ezen szükségnek érzete, és mert legalább bizonyos körökben az önkormányzatnak practicus gya­korlata a megyei intézmény által terjedt el. Én tehát a megyei intézményünkben alkotmá­nyunk czélszerű kifejlesztésének egyik feltételét látom. (Helyeslés a középen.) Meg vagyok győződve azonkívül arról is, hogy megyei institutiónk jelen alakjában is alkotmá­nyunknak nagy garantiákat nyújt.Először az által, mert a kormány rendeletét csakis megyei tiszt­viselők által hajtathatván végre, ezáltal Magyar­­országban kikerültetik az, mi minden centrális a­dónak legnagyobb átka, a fizetett és csak a kor­ ,­mánytól fizetett hivatalnokok nagy serege. (Álta­lános helyeslés.) Másodszor: alkotmányunknak garantiája megyei rendszerünk azért is, mert szá­mos polgártársainkban a közügyek iránti érde­keltséget ébren tartja, és ezen érdekeltség a köz­ügyek iránt, erősebb garantiája minden alkot­mánynak , mijut bármi más, mit törvényköny­vünkbe írhatnánk. (Helyeslés.) Végre fontos garantiája alkotmányunknak a megyei rendszer az által is, mert miután a kor­mány rendeleteit csak a megyei tisztviselők által hajtathatja végre, ha valaha kormány találkoz­nék — eléggé kötelességét feledő — hogy péld egy az országgyűlés által meg nem szavazott adót be akarna hajtani, vagy ujonczokat állítani melyeket az országgyűlés nem szavazott meg, ily világos törvénysértésre a megyei tisztviselők soha segédkezet nem nyújtanának (Helyeslés a kö­zépen.) Én tehát a megyei institutiót nemcsak a jelen­ben alkotmányunk fontos garantiájának tartom de meg vagyok győződve, hogy a megyei institu­tió létezése alkotmányos kifejlődésünknek egyik fő és legfontosabb tényezője lesz. De várjon, ha a megyék feladatát úgy értel­mezzük, a­mint azt Heves megye értelmezte — ezáltal erősítjük-e a megyét ? — Ne legyünk si­kerek azok iránt, a mik körültünk mondatnak — már a jelen pillanatban is nyilatkoznak vak, melyek nem eléggé különbözhetve meg azt, a mi a megyében visszaélés, azoknak valóságos hivatásáról, a megyei institutiókról könnyedén szóljanak. Vannak, és naponként szaporodnak, kik azt állítják, hogy ezen szerkezet a renddel, hogy a parlamentáris kormánynyal — azaz azon kormányformával, mely a XIX-ik század má­sodik felében egyedül tehető — össze nem férhet ; — várjon erősítjük-e a megyei institu­­tiónkat az által, ha ezen vádakat azzal igazoljuk, hogy megyénknek oly hatáskört tulajdonítunk, mely csakugyan sem a renddel, sem a parlamen­táris kormányformával össze nem egyeztethető. (Élénk hosszas tetszés a középen.) És épen azért, te­hát, mert a kormány megyei institutiónkat fenn akarja tartani, mert egyik kötelességének ismeri, elkövetni mindent, hogy ezen institutiónk, valamint eddig alkotmányunk egyik főgarantiája volt, úgy nevezetes garantiája maradjon ezentúl is : a kormány kötelességének ismerte azon pillanatban, midőn egy megyét oly ösvényre látott térni, mely nemcsak az alkot­mány szempontjából, de magából a megyei insti­tutiónak szempontjából is veszélyes, (helyeslés a középen,­ erélyesen fellépni; és midőn a kor­mány ezt tette, teljes meggyőződése az, hogy nem tett semmit mást, mint azt, mit az 1848-diki törvény értelmében — mely a kormányt minden mulasztásért felelőssé teszi — tennie szigorú és elutasithatlan kötelessége volt. (Zajos helyeslés és tartós éljenzés a jobboldalon.) Bobory Károly a váczi levél deduc­­tiójának homályos tömkelegébe bonyolód­ván, onnét és kis egy elnöki rendreigazí­­tás segítségével sikerült azon ösvényre vezettetnie, melyen előadható, hogy rebus sie stantibus őt csak az Almássy-féle in­dítvány elégítheti ki , tehát éljen az actio. T­ó­t­h Vilmos: Rövid, szabatos, értel­mes és teljesen a dolog érdemére szóló beszédben a baloldali ind­itvány tarthat­­lanságát s a miniszteri eljárás törvénysze­rűségét mutogatá. Legsikerültebb volt azon rész, melyben Nyáry Pálnak fejére olvassa saját 48-as arany szavaival a­z ál­tala ma tagadott igazságot. Zajos helyes­lés kisérte a következő talpraesett idé­zetet: „Ha az első perczet elmulasztjuk, félek, hiába fogunk hivatkozni a törvényre, szabad constitu­­tióra, hiába fogjuk a minisztériumot oly jogok­kal felruházni, melyeket végre­hajtani hatalmá­ban nincs. (Zajos tetszés és derültség.) Ha ilyen kérdéseknél elhagyja a minisztériumot a ház, akkor a minisztérium semmi; pedig el van hagyva, ha olyan táblabirói fogásokkal, (zajos helyeslés, taps és derültség,­ hogy p. o. a muni­cipiumok, s azoknak mindazon veszedelmes kö­vetkezései még megvannak, hogy a minisztérium parancsol, de annak senki sem engedelmeske­dik, (helyeslés,) ezért feleletre vonni még senkit sem lehet; akkor mi egy gyalázatos tréfát űzünk itt, és megérdemeljük, hogy nemcsak az ország, de az egész műveit Európa kipiszszegjen . (Úgy van! Úgy van !) felelős kormánynyal cocettiro­­zunk ; midőn arról van szó, hogy valakit feleletre vonjunk, azzal állunk elő, hogy a municipiumok még meg vannak.“ (Hosszas zajos helyeslés). Ugyancsak a 48-i­k Közlönyéből idézi szóló alább Ny. P. akkori beszédéből e tételt : „Hála Istennek, a megyei omnipotentiának már egy kissé nyakára hágtunk.“ A mai nap mondott beszédek ezen egyik legsikerültebbikének közlését térhiány miatt szintén közelebbi számunkra kell halasztanunk. V­á­r­a­d­y Gábor nem elégedhetik meg a miniszteri nyilatkozattal, mert a megye meghallgatása nélkül ítéletileg járt el, ez pedig terroristikus eljárás. Pártolja Tisza K. indítványát. B. V­a­y Béla kielégítőnek tartja a mi­niszteri nyilatkozatot. Úgy ezen, mint az előbbi beszédet is adni fogjuk. Halász Boldizsár. Általános megindu­lás — kifelé. Sokáig beszélt szónok, de beszéde alatt mások is beszéltek, sokan beszélgettek, a­mi bizony az egészből csak annyit érthettünk, hogy neki is, mint a czeglédi fő­tisztelendő urnák, processus kell. A képviselőház oct. 30 iki üléséből. Eötvös József b. cultusminiszter: Felfogá­som szerint, akármit méltóztatnak elhatározni az Almásy Sándor képviselőtársunk által bejelen­tett indítványára nézve, az semmi esetre hatás­sal nem lehet. (Helyeslés a középen.) Ez egy egészen külön tárgy. (Úgy van, a középen.) Tisztelt képviselőtársunk bejelentette, hogy egy indítványt fog a ház asztalára letenni mely indítvány tételére őt az bírja, mert épen az interpellátióra adott felelettel nem elégszik meg, de az csak az alkalom. Az indítvány egy, magá­ban egészen külön álló tárgy. Ha a t. képviselő úr indítványát be fogja nyújtani, az ki fog nyo­matni, és tárgyaltatni fog a maga rendje szerint. Itt a kérdés csak az : az interpellatióra nézve mit határoz a ház, s én , részben­­. képviselő­­társam, Madarász úrral nem lehetek egy véle­ményben. (Derültség.) Én az interpellatió jogát s a kormánynak azon kötelességét, hogy az in­terpellatiókra feleljen, a constitutionális élet egy lényeges jogának tartom, de nem tartom azt oly jognak, mely az egyes követnek, ki az inter­pellatiót teszi, sajátja. (Élénk helyeslés a közé­pen.) Minden képviselőnek jogában áll interpel­lálni a kormányt, de azon interpellatió azon perezben , melyben kimondatott, nem azon képviselőnek interpellatiója többé (helyeslés a középen), hanem egy, a ház előtt a kormányhoz intézett kérdés, mely kérdésre a kormánynak felelni kell, nem az egyes képviselőnek, hanem az egész háznak. (Úgy van, a középen.) Valamint tehát az, hogy az egyes képviselő az interpellatióra adott válaszszal nem elégszi meg, a házat nem akadályoztathatja abban, hogy a ház például az interpellációra adott vá­laszszal megelégedjék, úgy lehetnek esetek, hol például az egyes képviselő a kormányt interpel­lálja, a kormány erre felel, s az egyes képviselő azt válaszolja, hogy a válaszszal teljesen meg­elégszik , de azért a házat abban akadályoztatni nem lehet, hogy a ház kimondja : az egyes kép­viselőnek tetszett megelégedni, de mi — a ház — nem elégszünk meg. (Élénk helyeslés a kö­zépen). Ennek következtében azt hiszem, hogy a t. házat illeti azon jog, kinyilatkoztatni minden egyes interpelláció esetében, megelégszik-e a válaszszal, vagy nem. (Úgy van a középen). Hogy — mint Madarász József képviselőtár­sunk mondotta — fontos kérdéseknél azt kí­vánni nem lehet, hogy még egy negyedórányi discussio nélkül a ház véleményét mondja, az nem szenved semmi kétséget. A háznak teljesen adságában áll, valamint minden nyilatko­zatra nézve, úgy itt is, csak érett meggondolás után mondani ki a maga nézetét. A ház azon kérdést: kielégítőnek tartja-e a belügyminiszter úr által adott választ vagy nem, vitathatja akár­meddig, de arra nézve , kielégítő volt-e a bel­ügyminiszter válasza, nem az egyes képviselő­ktél, hanem csak az egész ház. (Élénk helyeslés a középen). Besze János: A tisztelt vallás- és közokta­tásügyi miniszter úr előadása után nagyon kevés szavam maradt. Én tökéletesen meg vagyok győ­ződve, hogy ha e tárgyat ismét hosszas napokra halasztjuk ,a jelenleg be nem fejezzük, a hatása nem lesz kedvező. Mert midőn a belügyminiszter úr mindkét interpellációra felelt, előadta okait gyöngéden, mérsékelten, mi volt szomorú köte­lessége teljesíteni, s követte a gyöngéd módot, és okai engem meggyőztek arról, hogy helyesebben a mostani viszonyok közt nem is tehetett. Csiky Sándor képviselő úr azt kérte, hogy micsoda törvényt mutathat fel a kormány eljárása mellett. Alig koronáztunk, alig múltak el a keserves idők csak egy század részben is, midőn izmo­sodnunk kellene, a helyett akadékoskodunk, s felett tanácskoznak a helységekben és városok­ban, hogy a most koronázott királylyal össze­fér-e Magyarország boldogsága, vagy nem. (Nagy zaj.) Uraim, ez nagy dolog. Ezt meg kell róni, és pedig oly méltósággal és szigorral, amint k­vánja azon boldogság, mely felforgattatnák, ha ily tények büntetlenül tovább folytattathatnák. (Zaj. Helyeslés a jobboldalon.) Uraim! Sok a teendője az országgyűlésnek, a nép érdekeiért még nagyon keveset tettünk csak terhek elvállalásáról gondoskodtunk, s az alatt, mig az idő halad, a nép érdekei nem igen tárgyaltatván, a bizalmatlanság konkolyai elhin­tetvén országszerte, midőn már a városokban kezdenek igy nyilatkozni, s a miniszter s­igoru kötelességében eljárni, s ezt jelenti (nagy zaj. A dologra!) a felett tanácskozni, hogy kielégítő vagy nem kielégítő-e a felelet ? — és akkorra halasz­tani, a­mikor még egy képviselő ígért indítványt majdan jövőre fog beadni — ezt nem értem. (Zaj.) Én határozok a felett, a­mit hallottam. Most hal­lottam ugyanis a belügyminiszternek okait,és okai engem tökéletesen kielégítettek. Teljesen lehe­tetlen halasztani a dolgot, hogy a ház ki ne mondja, hogy a miniszter nyilatkozatával meg­elégszik, vagy meg nem elégszik, a­mint a ház többségnek bölcsesége át fogja látni; de azt hatá­rozni, hogy még ezen nyilatkozattal is várjunk addig, míg Almásy képviselő úrnak majd tetszik egy indítványt beadni, ezt nem látom megegyez­­tethetőnek ; azért én a miniszteri jelentéssel ma­gamat kielégítettnek vallva, Pulszky Ferencz képviselő indítványát pártolom. Annak idejében fogjuk tárgyalni Almásy indítványát, de az időt most ne vesztegessük. Eötvös József b. cultusminiszter : Csak néhány szót kívánok­ szólni. A­mi tisztelt Jókai barátom előadásának azon részét il­leti, mely Besze képviselőtársunk előadására vonatkozott, abba nem ereszkedem. Kétségkívül Besze képviselőtársunk csalatkozott és roszul idézett, mert úgy volt meggyőződve, hogy Ma­gyarország boldogságáról Magyarország függet­lensége nélkül mi magunknak képzelmet sem tudunk alkotni. (Élénk tetszés.) Megbocsátható tehát e tévedés! A­mi magát a tárgyat illeti, kétségkívül min­den nagyobb és főleg napi kérdések bizonyos összefüggésben állanak egymással, és ha akkor mindig egyiket a másikhoz akarjuk utasítani, utoljára sohasem fogunk egy kérdést sem tár­gyalni. Azt hiszem, a Heves megyére vonat­kozó interpellációra adott válasz már egye­dül is igen nagyon fontos kérdést foglal magá­ban, és ezen kérdés nemcsak az, a­mi a kirá­lyi biztos kiküldetésére alkalmat adott, hanem inkább a megyei rendszernek és a miniszteriális felelősségnek egymás iránti correlatiója. (He­lyeslés a középen.) Azt hiszem, ha valamely kérdés megérdemli, hogy érdemlegesen és mé­lyen tárgyaltassék, ezen kérdés megérdemli. Méltóztassanak ti­hát mélyen tisztelt Deák Fe­rencz képviselőtársunk indítványát el­oga­va, ezen kérdés tárgyalásához akár most má­­­r hozzá fogni. (Ellenzés a baloldalon.) Ezt csak azért mondom, mert a világ minden parlamen­t­jében az a szokás, hogy ha interpellatióra vá­lasz adatik, az interpellatió válaszára bekövet­kező discussio mindjárt a válasz után veszi kez­detét, folytattatik azután, és néha eltart 14 na­­pig is, így pl. a Lafitte minisztérium ellen 1831- ben intézett interpellatió feletti discussio február 17-én vette kezdetét és mártius 9-ig tartott. De nem szoktak sehol az interpellatióra adott vá­lasz feletti discussiora külön napot határozni, hanem hozzá fognak ahhoz azonnal és foly­tatják. Egyébiránt, ha a t. házat vagy annak bármely részét az megnyugtatja, hogy a válasz feletti discussiohoz ne fogjunk most, hanem például nyomassák ki e válasz­ra, és holnap fogjunk hozzá a discussiohoz, ezt örömmel elfogadom, (felkiáltások a baloldalon : Később!) mert az egész kérdésnél meggyőződésem szerint vala­­mennyiünknek nem lehet más érdeke, mint az, hogy jöjjünk ezzel tisztába. (Helyeslés.) Madarász József interpellációja. : Feleletre hívom fel Magyarország pénzügyi miniszterét. Miután, csak az esetben ítélhető meg, vájjon Magyarország népe az alkotmányellenes hata­lom alatt volt-e, vagy most az alkotmányos kor­mány alatt lesz több vagy kevesebb adóz­tatással terhelve, ha és a­midőn a két külön adóztatási évi összeg egybe hasonlíttathatik , miután, csak az esetben ítélhető meg, hogy az örökös tartományok népeire, az osztrák állam­­adósság miatt súlyosult terhek könnyítéséhez, szabad ajánlat útján is járulhatna , és mennyi­vel a magyar nemzet, önjóléte megsem­misítése nélkül; ha és a midőn biztos tu­domása lesz a felől, hogy mennyi fordít­­tathatik az ország önbelanyagi és szellemi segélyezésére, ez oknál fogva felhívom a magy. kir. pénz­ügyi minisztert, hogy az általa beadott, a „há­nyad­os osztrák államadóssági elvállalást czél­­zó“ törvényjavaslatoknak országos ülésekbeni tárgyalása előtt tudassa a képviselőházzal: 1) Mennyi adóösszeget fizetne Magyarország a jövő 1868-dik évre az általa ajánlott törvény­­javaslatok és 30 százlék­ arány elfogadása ese­tére ? — és ez adóösszegből, mi esnék körülbelől a) a közösügyi költségekre? b) az osztrák államadósság elvállalása foly­tán ?,és c) Magyarország önbelköltségeire ? 2) Hat évet véve alapul, 1860—1865., mennyi azon adóösszeg, a­mit egy éven át a volt alkot-­­ mányellenes kormány behajtatott ? 3) Jelölje meg Magyarország pénzügyminisz­tere, hogy a „Magyarország önbelkölt­­ségeire kívánt összegből“ a) mennyi szándékoltatok beruháztatni a föld­­mivelés, ipar és kereskedelem előmozdításá­ra? és b) mennyi kiválóság a nép gyermekei­­nek oktatására, a népnevelésre, s általában az ország szellemi kötelességeinek teljesítésére ? Pesten, 1867. oct­ober 30. Madarász József s. k. Fehérmegye sár­keresztúri vál. ker. képviselő. ♦ Halász B. beszédének egyébiránt azon hatása volt, hogy a türelmet jól kifárasztó,­­ eszközlé, hogy utána más nem szólha­tott ; elnök e körülményt figyelmére mél­tatva, két óra felé az ülést eloszlatá, foly­tatását szombatra délelőtti 10 órára tűz­vén ki. Birodalmi tanács. (F e 1B ö h a. * . v­r ülés oct. 30-án.) A miniszteri padokon T­aff^ és John T tettek. nyen alkalmazott módosításokat ellet.Wr.D0T8ky. hg a ^ausztriai kath. pán­­­tól «’ S uT°^ LkerÜlet 17 községének papja,tót s a bohmisch-kamnitzi clerustól peti­kében.nyUJ * * Concordatum fenntartása érdé­s :­ié­* k“8,si ad w* * ^Arndt, ,„i­ pedig 38 trajiia. köi(égt3| mi)) “l3iífíí°,kíllal1“M jTrfl ’ elé ^ “ '■.‘Kr*- V&& mály?/áeu: “ko^az enen‘örvényt az alkot­a mennyiben a Lmt£JeifJiI^r­té8JüI.tek.m­ti» alapot nyernek általa ! hatalmazása‘ »zilárd “mgnyeri,­­ másrészt’ar in®'de,é81i j0g°‘ általa V Bécsi dolgok A delegationalis törvényt — mint táviratunk jelenté — a bizottmány elfogadta azon alakban, mint az albizottmány előterjesztő. A házban je­lentést róla B 1 é­s 11 fog tenni. A bizottmány tanácskozása folytán Ziemialkowsky kelt ki erélyesen­ az ellen, hogy a delegátiónak 5, vagy Schindler indítványa szerint 4 tagja a plénumból választassák. Szerinte már az is con­­cessió, hogy a reichsrath csoportjai és nem egye­nesen a tartománygyűlések választják. K­u r­a­n­d­a szerint az által, hogy a delega­­tió tagjai a csoportokból és nem a ház többségéből választatnak, gyakorlati értékét veszti, mert így nem fognak egyértelműen eljárni, s a magyarok­kal szemben mindig kisebbségben fognak ma­­radni. A bizottmány 15 szavazattal 13 ellenében fo­gadta el a javaslatot. Nevezetes a concordatum ügyében, hogy bizo-I!y0“.?ry-!r Mátyás’ Bécsben az «Litién kerületi fonok neve, ezen hivatala megjelölése melett a. 840, a concordatum mellett nyilatkozó b­ősi katholikus férfiné közt szintén felolvastat­ván , nyilatkozik, hogy ő semmiféle petitiót alá nem irt. Nert-m­nden­­lap az általa viselt hivatallal együ­t közölte, s úgy valószínű, hogy rajta is áll k/r • n“em h°8y "iM« i»«‘£,“ “

Next