Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)
1867-11-01 / 5261. szám
igen nagy többsége által sem értelmeztetett. Ugyanazon pillanatban megfosztanék a felelősséget minden gyakorlati eredményétől. (Helyeslés jobbról, ellenmondás balról.) Ha ezt teszszük, akkor a jelen kormány nagyobb személyzettel fog bírni, alkotmányosabb és újabb hangzású czíme lesz ; de ami a felelősséget illeti, ott leszünk, ahol voltunk 1847 ben. (Helyeslés jobbról ellenzés balról.) És én azt hiszem, hogy ha tisztelt barátomnak a belügyminiszternek semmivel több joga nem lesz, ha felelősségére hivatkozva, a végrehajtásra semmivel több befolyást nem gyakorolhat,mint az egykori tárnokmester, tisztelt barátom a belügyminiszter valóságos tárnokmesterré válik. (Helyes. Derültség jobbról. Nyugtalanság a balon.) Márpedig tisztelt ház, hogy nem ez volt az 1848-diki törvényhozás szándéka, azt nemcsak nem hiszem, hanem tudom is. Mert tudom azt, hogy az 1848-diki törvényhozás, midőn a miniszteri felelősség elvének megállapítását a legnagyobb alkotmányos vívmánynak tekintette, a felelősséget nem kereste abban, hogy a miniszterek bizonyos rendkívüli esetben, ha flagráns törvénysértéseket követnek el, a bíró elébe állíttassanak , hanem kereste abban, hogy a felelősség által a kormányzás irányára befolyást gyakoroljon, azaz valóságos parlamentáris kormányt hozzon be. (Helyeslés a középen.) Márpedig parlamentáris kormány a megyei hatóságnak ily interpretatiója mellett, minőt Hevesmegye követel, lehetetlen. (Élénk helyeslés jobbról, ellenzés balról.) Bíróvá teszem e kérdésben — nem a tisztelt házat. E kérdés egyike azoknak, melyek 1848 óta egész Európa és Amerika államférfiainak és tudósainak gondolkozási tárgyát képezi. És nem fognak találni egyet is, ki ha a megyék szabadságának ily értelmezést adunk, parlamentáris kormányunkat másnak tartaná, mint egy szép phrasisnak, melynek semmi alapja nincs. (Úgy van jobbról, ellenzés balról.) Hogy pedig az 1848-ai törvényhozásnak, kérdésben ez volt nézete, azt, felfogásom szerint, bizonyítja először azon helyzet, melyben az 1848- diki törvényhozás volt, és azon czél, melyet magának kitűzött. Mit akart ugyanis a 48-ki törvényhozás mindenekelőtt ? Egy tisztán rendi alkotmányt, egy tisztán nemesi privilégiumokra alapított szabadságot megváltoztatni parlamentáris alkotmánynyá, s olyanná alakítani, mely a népképviselet alapt fekszik. (Helyes.) Felteheti e valaki, hogy a 48-ki törvényhozás ezen czélt tűzve ki magának, megyének, azaz egy oly institutiónak, mely bármit tegyünk, mindig aristocraticusabb fog maradni, mint a törvényhozás (élénk ellenmondás a balon. Úgy van ! Igaz, a középen) , ha nem is fog maradni, de amely legalább akkor tisztán aristocraticus institutió volt, mert azokból alakult, kik a megyékben előjogosítva voltak. Mondom — feltehető-e, ha a törvényhozás ugyanakkor, amikor a népképviseletet, amikor az általános szabadságot tűzte ki magának célul, a megyének, az akkor majdnem kizárólag a nemességből alakult megyének oly jogokat akart volna fenntartani, amelyek által a népképviseleten alapuló törvényhozás határozatai legalább annyiban, amennyiben a kormány irányát állapítanák meg, tökéletesen megsememisittetnének. (Élénk nyugtalanság a bajon. Hoszszas helyeslés a középen.) Bizonyítja ezt a XVI. t. czikk szövege, mely mindjárt kezdeténél így szól: „A megyei szerkezetnek Magyarhon és kapcsolt részei alkotmánya védbástyáinak a közszabadsággal összhangzatba hozatala, egyszersmind a közigazgatásnak időközben is minden megakadástóli megóvása tekintetéből rendeltetik : a minisztérium a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot fog előterjeszteni.“ (Nyugtalanság a balon.) Bocsássák meg, ha én a törvény szövegét felolvasom, felolvasom azért, mert okoskodásomat arra akarom alapítani. (Helyes a középen.) Az idézett szavakból világos, hogy a 48-diki törvényhozás fenntartva a megyéket előbbi hatáskörükben, átlátta azon ellentétet, melyben a megyei szerkezet az átalános szabadsághoz áll, és épen azért meghagyta a minisztériumnak, hogy a jövő törvényhozás elébe oly törvényjavaslatot terjeszszen, mely által ezen ellentét megzüntettessék. (Egy hang a balon: Ohó ! Halljuk a középen.) De várjon tehát, ha az akkori törvényhozás ily ellentéteket csak a lehetőségek közé is számított volna, minek a megyei rendszer és miniszteriális felelősség között kikerülhetetlenek lennének, ha a Heves megye által követelt megyei teljes függetlenség megállapíttatnék, nem említette volna-e ezen törvényben azon ellentétet is, melyben a megyei rendszer a parlamentáris kormánynyal áll, ha, mondom, csak feltehette volna, hogy a parlamentáris kormány behozatván, valaki a megyei rendszernek oly magyarázatot adhatna, mely által az a felelősség elvével ellenkezésbe jön. (Élénk helyeslés a középen.) Végre bizonyítja ezt a 48-as gyakorlat, mert hisz nem oly távol fekszik mögöttünk azon időszak, és tudjuk mindnyájan, hogy a megyék által 48-ban soha ily hatáskör, minőt Heves vármegye magának követel, nem követeltetett. Soha eset nem fordult elő, hol a megye ily tökéletes függetlenséget a centrális kormánytól, hogy azon jogot követelte volna magának a központi kormány ellenében, hogy rendeseinek végrehajtását egyszerűen megtagadja. Én tehát mindezekből úgy vagyok meggyőződve, hogy azon jog, melyet Heves vármegye magának követelnem tartozik azok közé, melyeket a XVI. törvényczikk a megyei bizottmányoknak fenntartott, s mert így vagyok meggyőződve arról is, hogy a kormány, midőn a megyét saját körébe visszautasította, ezáltal nemcsak nem sértette a törvényt, de kötelességét teljesítette. (Élénk tetszés a középen. Mozgás a balon.) Tisztelt barátom Nyáry Pál figyelmessé tett beszédében arra, hogy a 48-ks törvények a megyét alkotmányunk védbástyájának nevezik, és kétségtelen, hogy azok nem azért nevezték az alkotmány védbástyáinak, hogy azon jogokat elvegyék a megyétől, melyek által 1. megye az alkotmánynak védbástyája volt. Tökéletesen osztozom e nézetben. Én részemről azon befolyásról, melyet a megyék alkotmányunk fenntartására gyakoroltak, más nézetben vagyok, mint sokan Sokan azt vélik, hogy alkotmányunknak 48 előtt ez volt egyetlen vagy, legalább legfőbb és leghatalmasabb garantiája. Én azt nem hiszem, nem hiszem pedig azért, mert az én meggyőződésem szerint az alkotmánynak valóságos garantiája 48 előtt mint utóbb, a törvényhozásban keresendő. (Helyeslés a középen.) Az alkotmányinak valóságos garantiáját nem a megye, mely a sérelmeket feljegyezte, hanem az országgyűlés képezte, mely ezen sérelmeket orvosolta. (Helyeslés.) És én meg vagyok győződve, hogy ha 48 előtt a megyék alkotmányunk fenntartására csakugyan nagyobb befolyást gyakoroltak, mint azok most gyakorolhatnak, annak oka épen azon állásban fekszik, melyet a megye az országgyűlés irányában elfoglal, éppen abban, hogy a törvényhozás nem a népképviselet alapján alakult, hanem egyes megyék követeiből állott, és épen azért meg vagyok győződve arról is, hogy hacsak a népképviselet elvét feladni nem akarjuk, hacsak vissza nem akarunk menni régi rendszerünkre, a megyét oly alkotmányos garantiává tenni, mint az hajdan volt, nem is áll hatalmunkban. (Helyeslés a jobb oldalon, ellenzés a baloldalon.) De megengedem,hogy a megyék alkotmányunk fenntartására többet tettek, mint az országgyűlésen kívül hazánknak bármily más institutiója. Megengedem, sőt meg vagyok győződve arról hogy miután feladatunk nem az lehet, hogy a constitutionalismus garantiáit kevesbítsük, hanem az, hogy azokat szaporítsuk, egyik fö kötelességünk elkövetni mindent, hogy a megyék állásának azon része megmaradjon, mely által azok az alkotmány garantiáivá váltak. De én kérdem, váljon a megyének oly hatásköre, minőt Heves vármegye magának követelt, garantiája-e az alkotmánynak ? (Zaj a baloldalon, helyeslés a jobb oldalon.) Garantiája-e azon alkotmánynak, melyet 1848-ban átalakítottunk, melyet népképviselet alapján fekszik és melynek főgarantiája a kormány teljes felelőssége ? (Helyeslés a középen.) Én részemről erről nem tudok meggyőződni, mert nem látom át, a megyéknek adott ily hatáskör miben és miáltal erősíthetné 1848-ks alkotmányunkat. Hogy a megyék tág hatásköre 1848 előtt akkori viszonyainkban szükséges volt, azt elismerem, de nem fogja senki tagadni, hogy 1848-ban alkotmányunk egy teljes átalakuláson ment keresztül, s hogy ennélfogva azon hatásnak, melyet egyes institutióink alkotmányunkra gyakoroltak, szintén változnia kell. Csak hármat említek. 1848 előtt nem volt felelős kormányunk, azaz, ha törvényeinkre hivatkozva, követeltük is a felelős kormányt, a felelős kormányt practice kivinni lehetetlen volt.1848 előtt az országyűlés törvény szerint is csak minden három esztendőben gyűlt össze, végre 1848 előtt összes törvényhozásunk a megyei rendszerre volt alapítva. Ezen viszonyok alatt nem szenved semmi kétséget, hogy a megyéknek tág hatásköre, melyben azok előbb mozogtak, az alkotmányosság biztosítására határozó befolyású volt. Egy nem felelős kormánynyal szemközt, egy oly kormánynyal, melynek tagjai a törvényhozással semmi összeköttetésben nincsenek, melyeknek tagjai a törvényhozás majoritásával igen sokszor világos ellentétben álló elveket követnek, a nemzet azon befolyást, melyet a törvények végrehajtására gyakorolnia kell, nem gyakorolhatta máskép, mint azáltal, hogy a végrehajtás egy részét maga vette kezébe, s hogy ezt a megyék tették, ez ismét annak volt természetes következése, mert a törvényhozás maga csak a megye képviselőiből állott, s a megye volt tehát azon unitaa, amelytől Magyarországon minden kiindult, s hová minden visszavezetett. De kérdem, vájjon a megye által gyakorolt halomnak ugyanazon következései lesznek-e egy felelős kormányyal szemközt is, vájjon oly viszonyok alatt, hol az országgyűlés évről évre összegyűl, hol a kormány minden pillanatban, minden lépéseiért feleletre vonható, hol végre a kormány nem kormányozhat, ha a törvényhozás a bizalmat tőle elvonja ; vájjon ily viszonyok közt azon jognak, melyet Heves vármegye követel, most is esak az volna-e következése, mint 1848 előtt, vájjon a megyék ily követelései által most is csak a kormánynak hatalma korlátoztatik-e, vagy nem, inkább a törvényhozásé-e (élénk tetszés a jobb oldalon), a törvényhozásé, mely megkívánhatja, hogy azon tisztviselőket, kiket minden pillanatban feleletre vonhat, úgy tekintse az egyes megye, mint az országnak tisztviselőit, kik ha felelősségük alatt valamit rendelnek, a megye ne követelje magának azon jogot, hogy a kormány tettei feletti ítélet jogát gyakorolja, mely csak a törvényhozást illeti meg. (Elénk tetszés a jobb oldalon.) Én a dolgok ezen állásában oly követeléseket, minőkkel Heves vármegye a kormány irányában fellépett, nemcsak alkotmányunk garanciájának nem tekintem, hanem tekintem a legnagyobb veszélynek (helyeslés a jobb oldalon. Ellenmondás a baloldalon), mely mind alkotmányunkat, mind magát a megyei rendszert fenyegetheti. (Hosszas élénk tetszés a középen.) Ismétlem amit már mondtam, hogy a megyei rendszert őseink legbecsesebb hagyományának tekintem. Meggyőződésem az, hogy e rendszer létezésében egyik fő garantiája fekszik annak, hogy az alkotmányosság nálunk a szabadságot nemcsak ígéri, de teljesíteni is fogja. Mindazon tapasztalatok után, melyek az utolsó 80 esztendő alatt létettek, nincs többé senki a világon, legalább gondolkodó, ki nem látná át, hogy azon formák, melyeket a franczia forradalom felállított, egymagukban véve , az egyéni szabadságot nem biztosítják. (Helyeslés.) Az egyéni szabadságnak valódi biztosítása az önkormányzatban fekszik. (Igaz ! Úgy van!) És meggyőződésem, hogy a szabadság nem terjed tovább, mint az önkormányzat. Hogy a megyei intézmény az önkormányzat eszméjének sem most meg nem felel, sem soha meg nem felelt, azt én igen sokszor kimondottam (nyugtalanság a baloldalon), miután az önkormányzat elvét csak egy bizonyos körben alkalmazza; pedig ma, hogy valóságos önkormányzattal bírjunk, szükséges, hogy annak elvét nemcsak a megyékbe, de a községekbe is behozzuk. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Ragaszkodnunk kell pedig az önkormányzat elvéhez egész szigorúságában az által, hogy mindent, ami az országé, azt csak az ország, mindent, ami a megyéé, azt csak a megye, mindent ami a községé, azt csak a község intézze el. (Tartós helyeslés a középen. Ez azon czél, melyet alkotmányunk végképi megállapításánál magunk elé kell tűznünk, s lépésről lépésre a felé kell törekednünk, mire először akkor lesz alkalom, ha majd a megyei rendszer az országgyűlés előtt tárgyalás alá kerül. És én azt hiszem, hogy ha ezen, az önkormányzat elvére alapított rendszert Magyarországon valaha tökéletesen keresztül vihetjük, ezt csak a megyéknek fogjuk köszönni. Mert a megyei institutio által tartatott fel ezen szükségnek érzete, és mert legalább bizonyos körökben az önkormányzatnak practicus gyakorlata a megyei intézmény által terjedt el. Én tehát a megyei intézményünkben alkotmányunk czélszerű kifejlesztésének egyik feltételét látom. (Helyeslés a középen.) Meg vagyok győződve azonkívül arról is, hogy megyei institutiónk jelen alakjában is alkotmányunknak nagy garantiákat nyújt.Először az által, mert a kormány rendeletét csakis megyei tisztviselők által hajtathatván végre, ezáltal Magyarországban kikerültetik az, mi minden centrális adónak legnagyobb átka, a fizetett és csak a kor ,mánytól fizetett hivatalnokok nagy serege. (Általános helyeslés.) Másodszor: alkotmányunknak garantiája megyei rendszerünk azért is, mert számos polgártársainkban a közügyek iránti érdekeltséget ébren tartja, és ezen érdekeltség a közügyek iránt, erősebb garantiája minden alkotmánynak , mijut bármi más, mit törvénykönyvünkbe írhatnánk. (Helyeslés.) Végre fontos garantiája alkotmányunknak a megyei rendszer az által is, mert miután a kormány rendeleteit csak a megyei tisztviselők által hajtathatja végre, ha valaha kormány találkoznék — eléggé kötelességét feledő — hogy péld egy az országgyűlés által meg nem szavazott adót be akarna hajtani, vagy ujonczokat állítani melyeket az országgyűlés nem szavazott meg, ily világos törvénysértésre a megyei tisztviselők soha segédkezet nem nyújtanának (Helyeslés a középen.) Én tehát a megyei institutiót nemcsak a jelenben alkotmányunk fontos garantiájának tartom de meg vagyok győződve, hogy a megyei institutió létezése alkotmányos kifejlődésünknek egyik fő és legfontosabb tényezője lesz. De várjon, ha a megyék feladatát úgy értelmezzük, amint azt Heves megye értelmezte — ezáltal erősítjük-e a megyét ? — Ne legyünk sikerek azok iránt, a mik körültünk mondatnak — már a jelen pillanatban is nyilatkoznak vak, melyek nem eléggé különbözhetve meg azt, a mi a megyében visszaélés, azoknak valóságos hivatásáról, a megyei institutiókról könnyedén szóljanak. Vannak, és naponként szaporodnak, kik azt állítják, hogy ezen szerkezet a renddel, hogy a parlamentáris kormánynyal — azaz azon kormányformával, mely a XIX-ik század második felében egyedül tehető — össze nem férhet ; — várjon erősítjük-e a megyei institutiónkat az által, ha ezen vádakat azzal igazoljuk, hogy megyénknek oly hatáskört tulajdonítunk, mely csakugyan sem a renddel, sem a parlamentáris kormányformával össze nem egyeztethető. (Élénk hosszas tetszés a középen.) És épen azért, tehát, mert a kormány megyei institutiónkat fenn akarja tartani, mert egyik kötelességének ismeri, elkövetni mindent, hogy ezen institutiónk, valamint eddig alkotmányunk egyik főgarantiája volt, úgy nevezetes garantiája maradjon ezentúl is : a kormány kötelességének ismerte azon pillanatban, midőn egy megyét oly ösvényre látott térni, mely nemcsak az alkotmány szempontjából, de magából a megyei institutiónak szempontjából is veszélyes, (helyeslés a középen, erélyesen fellépni; és midőn a kormány ezt tette, teljes meggyőződése az, hogy nem tett semmit mást, mint azt, mit az 1848-diki törvény értelmében — mely a kormányt minden mulasztásért felelőssé teszi — tennie szigorú és elutasithatlan kötelessége volt. (Zajos helyeslés és tartós éljenzés a jobboldalon.) Bobory Károly a váczi levél deductiójának homályos tömkelegébe bonyolódván, onnét és kis egy elnöki rendreigazítás segítségével sikerült azon ösvényre vezettetnie, melyen előadható, hogy rebus sie stantibus őt csak az Almássy-féle indítvány elégítheti ki , tehát éljen az actio. Tóth Vilmos: Rövid, szabatos, értelmes és teljesen a dolog érdemére szóló beszédben a baloldali inditvány tarthatlanságát s a miniszteri eljárás törvényszerűségét mutogatá. Legsikerültebb volt azon rész, melyben Nyáry Pálnak fejére olvassa saját 48-as arany szavaival az általa ma tagadott igazságot. Zajos helyeslés kisérte a következő talpraesett idézetet: „Ha az első perczet elmulasztjuk, félek, hiába fogunk hivatkozni a törvényre, szabad constitutióra, hiába fogjuk a minisztériumot oly jogokkal felruházni, melyeket végrehajtani hatalmában nincs. (Zajos tetszés és derültség.) Ha ilyen kérdéseknél elhagyja a minisztériumot a ház, akkor a minisztérium semmi; pedig el van hagyva, ha olyan táblabirói fogásokkal, (zajos helyeslés, taps és derültség, hogy p. o. a municipiumok, s azoknak mindazon veszedelmes következései még megvannak, hogy a minisztérium parancsol, de annak senki sem engedelmeskedik, (helyeslés,) ezért feleletre vonni még senkit sem lehet; akkor mi egy gyalázatos tréfát űzünk itt, és megérdemeljük, hogy nemcsak az ország, de az egész műveit Európa kipiszszegjen . (Úgy van! Úgy van !) felelős kormánynyal cocettirozunk ; midőn arról van szó, hogy valakit feleletre vonjunk, azzal állunk elő, hogy a municipiumok még meg vannak.“ (Hosszas zajos helyeslés). Ugyancsak a 48-ik Közlönyéből idézi szóló alább Ny. P. akkori beszédéből e tételt : „Hála Istennek, a megyei omnipotentiának már egy kissé nyakára hágtunk.“ A mai nap mondott beszédek ezen egyik legsikerültebbikének közlését térhiány miatt szintén közelebbi számunkra kell halasztanunk. Várady Gábor nem elégedhetik meg a miniszteri nyilatkozattal, mert a megye meghallgatása nélkül ítéletileg járt el, ez pedig terroristikus eljárás. Pártolja Tisza K. indítványát. B. Vay Béla kielégítőnek tartja a miniszteri nyilatkozatot. Úgy ezen, mint az előbbi beszédet is adni fogjuk. Halász Boldizsár. Általános megindulás — kifelé. Sokáig beszélt szónok, de beszéde alatt mások is beszéltek, sokan beszélgettek, ami bizony az egészből csak annyit érthettünk, hogy neki is, mint a czeglédi főtisztelendő urnák, processus kell. A képviselőház oct. 30 iki üléséből. Eötvös József b. cultusminiszter: Felfogásom szerint, akármit méltóztatnak elhatározni az Almásy Sándor képviselőtársunk által bejelentett indítványára nézve, az semmi esetre hatással nem lehet. (Helyeslés a középen.) Ez egy egészen külön tárgy. (Úgy van, a középen.) Tisztelt képviselőtársunk bejelentette, hogy egy indítványt fog a ház asztalára letenni mely indítvány tételére őt az bírja, mert épen az interpellátióra adott felelettel nem elégszik meg, de az csak az alkalom. Az indítvány egy, magában egészen külön álló tárgy. Ha a t. képviselő úr indítványát be fogja nyújtani, az ki fog nyomatni, és tárgyaltatni fog a maga rendje szerint. Itt a kérdés csak az : az interpellatióra nézve mit határoz a ház, s én , részben. képviselőtársam, Madarász úrral nem lehetek egy véleményben. (Derültség.) Én az interpellatió jogát s a kormánynak azon kötelességét, hogy az interpellatiókra feleljen, a constitutionális élet egy lényeges jogának tartom, de nem tartom azt oly jognak, mely az egyes követnek, ki az interpellatiót teszi, sajátja. (Élénk helyeslés a középen.) Minden képviselőnek jogában áll interpellálni a kormányt, de azon interpellatió azon perezben , melyben kimondatott, nem azon képviselőnek interpellatiója többé (helyeslés a középen), hanem egy, a ház előtt a kormányhoz intézett kérdés, mely kérdésre a kormánynak felelni kell, nem az egyes képviselőnek, hanem az egész háznak. (Úgy van, a középen.) Valamint tehát az, hogy az egyes képviselő az interpellatióra adott válaszszal nem elégszi meg, a házat nem akadályoztathatja abban, hogy a ház például az interpellációra adott válaszszal megelégedjék, úgy lehetnek esetek, hol például az egyes képviselő a kormányt interpellálja, a kormány erre felel, s az egyes képviselő azt válaszolja, hogy a válaszszal teljesen megelégszik , de azért a házat abban akadályoztatni nem lehet, hogy a ház kimondja : az egyes képviselőnek tetszett megelégedni, de mi — a ház — nem elégszünk meg. (Élénk helyeslés a középen). Ennek következtében azt hiszem, hogy a t. házat illeti azon jog, kinyilatkoztatni minden egyes interpelláció esetében, megelégszik-e a válaszszal, vagy nem. (Úgy van a középen). Hogy — mint Madarász József képviselőtársunk mondotta — fontos kérdéseknél azt kívánni nem lehet, hogy még egy negyedórányi discussio nélkül a ház véleményét mondja, az nem szenved semmi kétséget. A háznak teljesen adságában áll, valamint minden nyilatkozatra nézve, úgy itt is, csak érett meggondolás után mondani ki a maga nézetét. A ház azon kérdést: kielégítőnek tartja-e a belügyminiszter úr által adott választ vagy nem, vitathatja akármeddig, de arra nézve , kielégítő volt-e a belügyminiszter válasza, nem az egyes képviselőktél, hanem csak az egész ház. (Élénk helyeslés a középen). Besze János: A tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előadása után nagyon kevés szavam maradt. Én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy ha e tárgyat ismét hosszas napokra halasztjuk ,a jelenleg be nem fejezzük, a hatása nem lesz kedvező. Mert midőn a belügyminiszter úr mindkét interpellációra felelt, előadta okait gyöngéden, mérsékelten, mi volt szomorú kötelessége teljesíteni, s követte a gyöngéd módot, és okai engem meggyőztek arról, hogy helyesebben a mostani viszonyok közt nem is tehetett. Csiky Sándor képviselő úr azt kérte, hogy micsoda törvényt mutathat fel a kormány eljárása mellett. Alig koronáztunk, alig múltak el a keserves idők csak egy század részben is, midőn izmosodnunk kellene, a helyett akadékoskodunk, s felett tanácskoznak a helységekben és városokban, hogy a most koronázott királylyal összefér-e Magyarország boldogsága, vagy nem. (Nagy zaj.) Uraim, ez nagy dolog. Ezt meg kell róni, és pedig oly méltósággal és szigorral, amint kvánja azon boldogság, mely felforgattatnák, ha ily tények büntetlenül tovább folytattathatnák. (Zaj. Helyeslés a jobboldalon.) Uraim! Sok a teendője az országgyűlésnek, a nép érdekeiért még nagyon keveset tettünk csak terhek elvállalásáról gondoskodtunk, s az alatt, mig az idő halad, a nép érdekei nem igen tárgyaltatván, a bizalmatlanság konkolyai elhintetvén országszerte, midőn már a városokban kezdenek igy nyilatkozni, s a miniszter sigoru kötelességében eljárni, s ezt jelenti (nagy zaj. A dologra!) a felett tanácskozni, hogy kielégítő vagy nem kielégítő-e a felelet ? — és akkorra halasztani, amikor még egy képviselő ígért indítványt majdan jövőre fog beadni — ezt nem értem. (Zaj.) Én határozok a felett, amit hallottam. Most hallottam ugyanis a belügyminiszternek okait,és okai engem tökéletesen kielégítettek. Teljesen lehetetlen halasztani a dolgot, hogy a ház ki ne mondja, hogy a miniszter nyilatkozatával megelégszik, vagy meg nem elégszik, amint a ház többségnek bölcsesége át fogja látni; de azt határozni, hogy még ezen nyilatkozattal is várjunk addig, míg Almásy képviselő úrnak majd tetszik egy indítványt beadni, ezt nem látom megegyeztethetőnek ; azért én a miniszteri jelentéssel magamat kielégítettnek vallva, Pulszky Ferencz képviselő indítványát pártolom. Annak idejében fogjuk tárgyalni Almásy indítványát, de az időt most ne vesztegessük. Eötvös József b. cultusminiszter : Csak néhány szót kívánok szólni. Ami tisztelt Jókai barátom előadásának azon részét illeti, mely Besze képviselőtársunk előadására vonatkozott, abba nem ereszkedem. Kétségkívül Besze képviselőtársunk csalatkozott és roszul idézett, mert úgy volt meggyőződve, hogy Magyarország boldogságáról Magyarország függetlensége nélkül mi magunknak képzelmet sem tudunk alkotni. (Élénk tetszés.) Megbocsátható tehát e tévedés! Ami magát a tárgyat illeti, kétségkívül minden nagyobb és főleg napi kérdések bizonyos összefüggésben állanak egymással, és ha akkor mindig egyiket a másikhoz akarjuk utasítani, utoljára sohasem fogunk egy kérdést sem tárgyalni. Azt hiszem, a Heves megyére vonatkozó interpellációra adott válasz már egyedül is igen nagyon fontos kérdést foglal magában, és ezen kérdés nemcsak az, ami a királyi biztos kiküldetésére alkalmat adott, hanem inkább a megyei rendszernek és a miniszteriális felelősségnek egymás iránti correlatiója. (Helyeslés a középen.) Azt hiszem, ha valamely kérdés megérdemli, hogy érdemlegesen és mélyen tárgyaltassék, ezen kérdés megérdemli. Méltóztassanak tihát mélyen tisztelt Deák Ferencz képviselőtársunk indítványát elogava, ezen kérdés tárgyalásához akár most már hozzá fogni. (Ellenzés a baloldalon.) Ezt csak azért mondom, mert a világ minden parlamentjében az a szokás, hogy ha interpellatióra válasz adatik, az interpellatió válaszára bekövetkező discussio mindjárt a válasz után veszi kezdetét, folytattatik azután, és néha eltart 14 napig is, így pl. a Lafitte minisztérium ellen 1831- ben intézett interpellatió feletti discussio február 17-én vette kezdetét és mártius 9-ig tartott. De nem szoktak sehol az interpellatióra adott válasz feletti discussiora külön napot határozni, hanem hozzá fognak ahhoz azonnal és folytatják. Egyébiránt, ha a t. házat vagy annak bármely részét az megnyugtatja, hogy a válasz feletti discussiohoz ne fogjunk most, hanem például nyomassák ki e válaszra, és holnap fogjunk hozzá a discussiohoz, ezt örömmel elfogadom, (felkiáltások a baloldalon : Később!) mert az egész kérdésnél meggyőződésem szerint valamennyiünknek nem lehet más érdeke, mint az, hogy jöjjünk ezzel tisztába. (Helyeslés.) Madarász József interpellációja. : Feleletre hívom fel Magyarország pénzügyi miniszterét. Miután, csak az esetben ítélhető meg, vájjon Magyarország népe az alkotmányellenes hatalom alatt volt-e, vagy most az alkotmányos kormány alatt lesz több vagy kevesebb adóztatással terhelve, ha és amidőn a két külön adóztatási évi összeg egybe hasonlíttathatik , miután, csak az esetben ítélhető meg, hogy az örökös tartományok népeire, az osztrák államadósság miatt súlyosult terhek könnyítéséhez, szabad ajánlat útján is járulhatna , és mennyivel a magyar nemzet, önjóléte megsemmisítése nélkül; ha és a midőn biztos tudomása lesz a felől, hogy mennyi fordíttathatik az ország önbelanyagi és szellemi segélyezésére, ez oknál fogva felhívom a magy. kir. pénzügyi minisztert, hogy az általa beadott, a „hányados osztrák államadóssági elvállalást czélzó“ törvényjavaslatoknak országos ülésekbeni tárgyalása előtt tudassa a képviselőházzal: 1) Mennyi adóösszeget fizetne Magyarország a jövő 1868-dik évre az általa ajánlott törvényjavaslatok és 30 százlék arány elfogadása esetére ? — és ez adóösszegből, mi esnék körülbelől a) a közösügyi költségekre? b) az osztrák államadósság elvállalása folytán ?,és c) Magyarország önbelköltségeire ? 2) Hat évet véve alapul, 1860—1865., mennyi azon adóösszeg, amit egy éven át a volt alkot- mányellenes kormány behajtatott ? 3) Jelölje meg Magyarország pénzügyminisztere, hogy a „Magyarország önbelköltségeire kívánt összegből“ a) mennyi szándékoltatok beruháztatni a földmivelés, ipar és kereskedelem előmozdítására? és b) mennyi kiválóság a nép gyermekeinek oktatására, a népnevelésre, s általában az ország szellemi kötelességeinek teljesítésére ? Pesten, 1867. october 30. Madarász József s. k. Fehérmegye sárkeresztúri vál. ker. képviselő. ♦ Halász B. beszédének egyébiránt azon hatása volt, hogy a türelmet jól kifárasztó, eszközlé, hogy utána más nem szólhatott ; elnök e körülményt figyelmére méltatva, két óra felé az ülést eloszlatá, folytatását szombatra délelőtti 10 órára tűzvén ki. Birodalmi tanács. (F e 1B ö h a. * . vr ülés oct. 30-án.) A miniszteri padokon Taff^ és John T tettek. nyen alkalmazott módosításokat ellet.Wr.D0T8ky. hg a ^ausztriai kath. pántól «’ S uT°^ LkerÜlet 17 községének papja,tót s a bohmisch-kamnitzi clerustól petikében.nyUJ * * Concordatum fenntartása érdés :ié* k“8,si ad w* * ^Arndt, ,„i pedig 38 trajiia. köi(égt3| mi)) “l3iífíí°,kíllal1“M jTrfl ’ elé ^ “ '■.‘Kr*- V&& mály?/áeu: “ko^az enen‘örvényt az alkota mennyiben a Lmt£JeifJiI^rté8JüI.tek.mti» alapot nyernek általa ! hatalmazása‘ »zilárd “mgnyeri, másrészt’ar in®'de,é81i j0g°‘ általa V Bécsi dolgok A delegationalis törvényt — mint táviratunk jelenté — a bizottmány elfogadta azon alakban, mint az albizottmány előterjesztő. A házban jelentést róla B 1 és 11 fog tenni. A bizottmány tanácskozása folytán Ziemialkowsky kelt ki erélyesen az ellen, hogy a delegátiónak 5, vagy Schindler indítványa szerint 4 tagja a plénumból választassák. Szerinte már az is concessió, hogy a reichsrath csoportjai és nem egyenesen a tartománygyűlések választják. Ku randa szerint az által, hogy a delegatió tagjai a csoportokból és nem a ház többségéből választatnak, gyakorlati értékét veszti, mert így nem fognak egyértelműen eljárni, s a magyarokkal szemben mindig kisebbségben fognak maradni. A bizottmány 15 szavazattal 13 ellenében fogadta el a javaslatot. Nevezetes a concordatum ügyében, hogy bizo-I!y0“.?ry-!r Mátyás’ Bécsben az «Litién kerületi fonok neve, ezen hivatala megjelölése melett a. 840, a concordatum mellett nyilatkozó bősi katholikus férfiné közt szintén felolvastatván , nyilatkozik, hogy ő semmiféle petitiót alá nem irt. Nert-mndenlap az általa viselt hivatallal együt közölte, s úgy valószínű, hogy rajta is áll k/r • n“em h°8y "iM« i»«‘£,“ “