Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)

1867-11-19 / 5275. szám

Klapka György beszéde, melylyel elnöki székét az „Egyenlőség! köru-be nov. 14 dikén elfoglalta. Tisztelt gyülekezet! Mióta hazámba visszatértem, honfitársaim mttonak m­0ken8Zenv számtalan jeleivel boldo­gL­­tak­H°gy mennyire meghatott e megtisztel csekély , mily bá­­utalmat találtán De ' L ,.gá. a TMért' Szükségtelen mondanom mint k büntetések nem annyira személyemet m nt azon harczias múltat illették, melybei hadsteáérT’é erejéhez képesit­ hazán k sza imi é, vé;erS‘10”“é8eért ewe'l­en kS* csak hoTvadt maradtak ugyania melyek voltak nyeink száíig; Sf,eredett ónkból törve tésére a fm- VC va ^nak, azoknak érvényesi nyúlni f°rradalom ^^eihez is kész valók ha f TSt’ mióta’ hála az égnek, azok a mi még kf^8'’, de,nagyrészt helyreállitvák a mi még kieszelendő marad, támaszkodva. A Hogy a közvádló a törvény rendelete szerint, és követve a sajtóügyben fennálló miniszteri rende­letének a külföldön lakók vagy tartózkodókra vonatkozó pontjai folytán a szerzőt idézteti perbe. Nem. Minden előzmény nélkül most azt mond-j­a, hogy­­ a szerzőt nem idézheti meg, mert az külföldön van. És mivel támogatja ezt ? Talán kimutatja, hogy Kossuth Lajost valóban már megidézte, de az nem jelent meg. Épen nem. Állítását nem támogatja épen semmivel, úgy lát­szik, azt hiszi, hogy ahhoz neki joga van. Ő mindenesetre Böszörményi Lászlót Jós ,csakis Böszörményi Lászlót akarja első­sorban tenni bűnössé. (Igaz­ a baloldalon) körülbelül úgy cselekszik, mint Shylock. Shylocknak Antonio testéből egy font húsra szüksége van (derült­ség), és mert szüksége van, ahhoz neki joga is van, és azért van joga, mert ő Antoniot gyűlöli, azért gyűlöli, mert az keresztény. (Derültség.) Te­hát, ha ez nem zaklatás, akkor én nem tu­dom, hogy mily mérvet kell venni azon zakla­tásnak, mely a ház által ilyennek valaha elis­mertessék. Mi ok indítja a közvádlót ezen eljárásra, nem tudom, s nem is keresem; de ha megengedem is azt, hogy ily eljárás, noha a korona ügyvédéhez ez nem illő, ügyvédi fogásnak megjárja is, nem tudom elhitetni magammal azt, hogy a t. ház ön­méltósága érzetében is valaha ily álokoskodás, ily fogások (Ohó! a jobboldalon. Úgy van! a bal­oldalon) által oda hagyja magát vezettetni, hogy a sajtó­szabadságot egyedül biztosító eme törvényen saját határozata által üttessék oly tág rés, melyen át az alkotmány visszaállítása óta szünetelt bűnvadászok serege betörve, dicstelen mesterségét újabban szabadon űzhesse, (ügy van­ a baloldalon). Ennélfogva én azon hitben és azon indokok­nál fogva, melyeket előadtam, meggyőződésem és lelkiismeretem szerint nem indítványozhatok egyebet, mint azt, hogy a közvádló Böszörményi László irányában a ház el­ba terjesztett kérésé­től határozatilag mozdíttassék el. (Helyeslés a baloldalon.) Horváth Lajos : T. ház! Teljesen osztozom Nyáry Pál képviselőtársunk azon kijelentésében, hogy a szőnyegen forgó kérdés kiváló fontosság­gal bír, s én magam is azt hiszem, hogy azon el­járás, melyet a ház jelen esetben követni fog, előzményül szolgáland mindaddig, míg szabato­san formulázott immunitási törvényünk nem lesz. Szükség tehát már azon szempontnál fogva is, hogy ez nem pártkérdés, nem személyes kér­dés, hanem az immunitás kérdése, hogy ezen ügy a lehető objectivitással tárgyaltassék, hogy azon megállapodásra, azon eljárásra, melyet ma ki­mondani és követni fogunk, bátran hivatkozhas­sunk minden előforduló egyes esetben­ , így fogta fel­ a kérdést a­­bizottság is, s a leg­nagyobb óvatossággal és objectivitással fogott nehéz feladatának megoldásához, mely abban állott, meghatározni az immunitás fogalmát, fel­­állítni a vezérelveket, megvonni a határt, mely­nek korlátai közt lehet ést kell mozogni az elvek alkalmazásánál. Helyesek voltak-e a bizottság nézetei, azt a t. ház bölcsesége fogja meghatározni. De annyi tisztának látszik előttem, hogy a bizottság véle­ménye, úgy, a­mint az a ház asztalán fekszik, a felállított és­ előadott vezérelvek szempontjából teljesen indokolt. Miért állította fel a bizottság e vezérelveket, úgy a­mint felállította, miért mondotta ki azt, hogy a ház a vád objectív és subjectív tényálla­­dékának vizsgálatába nem bocsátkozhatik és a perbefogó vagyis a nagy jurg jogait nem gya­korolhatja ? — Ki van fejtve a véleményes je­lentésben , s nekem elég legyen erre csak egy­szerűen hivatkoznom. Meglehet, hogy a bizott­ság által felállított elméletnél fogva igen­ sok esetben leend kénytelen a ház megadni az engedélyt akkor is, midőn az állítólagos vád tárgya, vagy a vád és a vádlott képviselő sze­mélye közt az összefüggésnek csak laza jelen­sége forog fenn , de igaz az is, hogy ezen elmé­letnél fogva a bírói eljárás függetlensége és sz­a­badsága lehetőleg biztosítva lesz. (Élénk he­lyeslés a középen.) És én, t. hát, az igaszság­­szolgáltatás szabadságára és függetlenségére­ igen nagy súlyt helyezek, elannyira, hogy még egy részről mindig visszautasítanám a hatalom min­den oly törekvését, mely arra volna irányozva hogy megtámadja a ház épségét egyes tagjai jogosulatlan zaklatása által, úgy viszont én leg­alább sohasem használnám fel az immunitást ürügyül arra, hogy a képviselőház egyes tagjai csak azért meneküljenek a törvéyes eljárás szi­gora alól, mert esetleg képviselők. (Élénk tetszés a középen.) Tsz. t. ház, mélyen sértené a közérzületet és bántaná­ a képviselőtestület méltóságát és tekin­télyét, mert azon, szerintem alaptalan feltevésre nyitna tért, hogy épen azok vonják ki magukat a törvény alól, kik arra hivatvák, hogy a tör­vényt alkossák , és annak végrehajtása felett őrködjenek. (Zajos helyeslés a középen.) Úgy látszik, hogy tisztelt képviselőtársam Nyáry Pál helyesli azon elveket, melyeket a bizottság az immunitás fogalmára nézve felállí­­tott, de nem pártolja a bizottság véleményét az eljárásra, vagyis a felállított elveknek alkalma­zására nézve. Azt mondja t. i., ha jól fogtam fel beszédét, hogy itt jogosulatlan zaklatás esete forog fenn, mert a közvádló maga is azért fordult Böszörményi ellen az alapkérvény sze­rint, mert azon körülmény, hogy a czikkiró aka­ratával adatott át a levél a nyilvánosságnak, bizonyítva, vagy legalább felderítve nem volt, miután tehát a czikkiró levele és Böszörményi nyilatkozata által ezen körülmény felderíttetett , a czikkiró tudatta, hogy akaratával történt a közlés, a sajtótörvény 33-ik szakaszának világos rendeleténél fogva nem a szerkesztőt, hanem a czikkirót kell felelősségre vonni, mindamellett a közvádló mégis fenntartja vádját a felelős szer­kesztőre nézve, azon oknál fogva, mert a Szób­a forgó czikk írója külföldön lakik, holott a mi­niszteri rendelet 5., 20., és több szakasza lehető­­séget ad arra nézve is, hogy a külföldön lakó nevének is megidéztessenek. Azt hiszem, ezt változtatott mondani. (Nyáry Pál igenis, ezt “Megengedem, hogy ez érvelés, a 33-ik szakasz .­Halilban a nem szabatosan szerkesztett XVIII. törvény rendelete és értelmezett eleget lehetne rázn? Ént, hát, e téren is készséggel elfogad­om a vitát és az eszmecserét mert meg van nézetnek is a maga jogosultsága a melyet üres bizottság nem állított ugyan fel, csak csupán mint lehetőséget jelzett, hogy . .. a sajtóvég­zet alapnak felelős személye, valamennyien el­­övetélt, s csak a büntetés alkalmazásának fen­ére nézve van a 33. szakaszban intézkedés téve. Elmondhatnám azt is, hogy e szó : „feleletre vo­nás,“ nem perbefogatást jelent, hanem szerintem büntetést; elmondhatnám azt is, hogy meg van an­nak oka, miért jött a miniszteri rendeletben az 5., 20., 80. stb. szakaszok rendelkezése, t. i. mert a sajtótörvény 43-ik szakasza szerint a könyv­árusok csak azon elmeműveket árulhatják sza­badon, a­melyek elmarasztaló ítélet által nem sújtatnak, tehát kellett a bíróságnak mó­dot adni, melynélfogva bizonyos külföldről behozott könyvekre a sajtóvétség bíróilag ki­mondathassák ; elmondhatnám azt is, hogy egé­szen más valakit perbe fogni, elmarasztalni — és más büntetni. Meg van a lehetőség adva arra, hogy külföldön lakót a bíróság perbe foghasson, arra is, hogy elmarasztalja,­de arra nincs,hogy bün­tethesse, mert a magyarországi bíróság sújtó ke­ze már külföldön lakót utat nem érhet, a­meny­nyiben a sajtóvétség nem közönséges bűntény. Azonban mindezekről jelenleg nem kívánok szólani, mert azt hiszem, hogy a törvény magya­rázása egyátalán nem tartozik a ház hivatásához (helyeslés), s túl­haladandja annak hatáskörét. Azon kérdésnek kinyomozása, váljon a czikk írója — mint felelős — perbe fogathatik-e, a vizsgálat feladatához, eldöntése pedig, valami­t a törvény magyarázása is, esküdtszéki bíróság hatásköréhez tartozik. (Élénk helyeslés.) De ha nem tartoznék is az esküdtszéki eljáráshoz, vagy a vizsgálat feladatához, véleményem szerint még akkor sem volna azon kérdés, a­mit­­ képviselő­társam Nyáry Pál előadott, egyátalában semmi összeköttetésben a szőnyegen lévő kérdéssel, t. i. az engedély megadása vagy megtagadásának kér­désével. Mert mit kér a köz­vádló ? A közvádló azt kéri, hogy a vizsgálatra adassék engedély, s csak esetlegesen a perbefogásra. A t. háznak szerintem, valamint a bizottság vélekedése sze­rint is, csak azt lehet tehát vizsgálata tárgyává tenni, vajon van-e oly összefüggés Böszörményi László személye és az állítólagos bűntény között, melynél fogva szükségessé válhatik, hogy a nyo­mozás Böszörményi László személyére is kiter­jesztessék, s hogy előállhat a vizsgálat alapján annak lehetősége, hogy Böszörményi bizonyos körülmények között és bizonyos előzmények mellett perbe is fogathatnék. Én tisztelt ház, erre most is csak igennel tudok felelni, mert az össze­függést helyreállítva látom, t. i. azon czikk, mely­ben a közvádló saját felfogása szerint sajtó vét­séget lát, csakugyan a „Magyar Újságában jelent meg s ennek Böszörményi László felelős szer­kesztője. De meg van ez összefüggés Nyáry Pál beszédének értelme szerint is, mert ő azt mondja, hogy a szerkesztő akkor vonathatik feleletre, ha a czikkí­ó nem vonathatik feleletre, tehát sze­rinte is előállhat azon eshetőség, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos előzmények mel­lett Böszörményi csakugyan perbe fogathatik. (Élénk helyeslés a középen.) Én tehát te­hát, nem kívánom tovább terhelni figyelmét, mert azt hi­szem, hogy azon a téren, melyre Nyáry Pál kép­viselő úr állott, mi a vitát el nem fogadhatjuk. (Helyeslés a középen.) Miután Nyáry Pál kép­viselő­társunk indokolásai által egyátalában nem látom a tizes bizottság véleményének érveit és indokait kiforgatva, egyszerűen ahhoz ragaszko­dom. (Élénk­ helyeslés a középen.) Halász Boldizsár elfogadja a je­lentésben felállított immunitási elveket, de azért nem akar az óvatosságtól elállni, mert bodiemihi, eras tibi. A hosszas beve­zetés után következtek az idézetek, mi­niszteri intézményekből, törvényből, trón­beszédből stb. Mindezekből szóló azt igyekezett bizonyítgatni, hogy mivel a kormány tudja, hol van a szerző, nem támadhatja meg Böszörményit a szer­kesztőt. Szóló hangsúlyozz­a, hogy a kor­mány megtalált­a a vádat, de nem mer rá lőni; természetesen, ezt magyarázattal is kísérte, mely oda ment ki, hogy a mi­nisztérium óvakodik Kossuthot megidéz­ni, mert hát­ha megjelenne ? (Derültség.) Ő se helyesli az incompatibilitást, de ha már benne van, a bolygatással ugyan ki nem töröljük. Még egy idézettel szolgált szóló a trónbeszédből, kivehetőleg azért, hogy az inculpált i­n c­o m p a t­i b i­l­i­s ki­fejezés horderejét gyengítse, végül eltérő véleményét a következő határozati javas­latba foglalva terjeszti elő. „Miután a magyar kir. minisztérium a képvi­­selőház f. év 102-dik ülésében 698. sz. a. hozott azon utasításának, miszerint a sajtóügybeni es­küdtszéki bírói eljárásnak az 1848-diki XVIII. t. sz. és az ennek alapján még akkor kibocsá­tott miniszteri rendelet szerinti életbeléptetése hagyatott meg, — nem egészben tett eleget — ezennel utasitólag elhatároztatik : 1 ór. Hogy az ott kijelölt öt helyen az 1848-ai miniszteri rendelet 10. §-ának értelmében a köz­vádlót és vizsgáló birót ne nevezze, hanem az ottani hatóságok által választassa. 2­ ér. Hogy az ugyanazon rendelet 11. §-ban körülírt perbefogatási bíróságot szintén a hatósá­gok szabad választása utján léptesse életbe. — Beadja Halász Boldizsár m. k., pest-dabasi kép­viselő. V­á­r­a­d­y Gábor a bizottsági jelentés alapnézetét tekintve, szívesen emeli ki, hogy arra nézve a házban eltérő véle­mény nincs; a képviselői immunitás joga a házban nem képez pártkérdést; ezen elvi nézetét a jelentésnek tehát ő is osztja; de nem mondhatja ezt a bizottság máso­dik részét tekintve ; szóló a közvádló leve­léből indulva ki, következteti, hogy a szer­kesztő csak ott vonathatik felelősség alá, hol a szerző meg nem idéztethetik; mint­­hog­y pedig sajtótörvényünk az elköve­tett vétségekre nézve szót és szerkesztőt illetőleg solidaritást nem állított fel, a köz­rádió kérésének megadása pedig ilyen solidaritást feltételezne, szóló a bizottsági jelentés második részét ez okból nem tartja kielégítőnek, s pártolja Nyáry P. indítványát. Zichy Antal: T. ház ! Midőn részemről a tizes bizottság véleményét pártolnám, engedjék meg, hogy igen röviden csak azzal indokoljam ezen szavazatomat, a­mivel általam mélyen t. tagtár­sunk Nyáry Pál beszédét kezdette, hogy t. i. mi­hez én teljesen járulok, az én csekély felfogásom szerint, az egyáltalában nem pártkérdés, és nem­­ pártszempontból bírálandó meg, hanem egyedül az immunitás kérdésének jelenben igen fontos mert jövőre előzményül szolgálható tényleges alkalmazhatásáról van szó. Arra nézve pedig minthogy 1. tagtársunk, kire az imént hivako­­zom, azon nézetét is kifejezte, hogy ő azt melles­leg elintézni nem tartja elegendőnek, hanem a kérdés ez oldalára nézve külön házhatározatot is óhajt, legyen szabad részemről hozzá tenni azt, hogy én még ebben sem nyugszom meg, hanem óhajtanám, hogy miinél előbb egy törvényjavas­lat tétessék le a ház asztalára (élénk helyeslés), mely ezen, mindnyájunkat oly nagy mértékben és oly méltán érdeklő kérdést tüzetesen és pon­tosan szabályozza. (Helyeslés.) A mi nagyérdemű­­. tagtársunk beszédének második részét illeti, megvallom, eddén azt hal­lottam, egy pillanatig abban a képzelődésben voltam, hogy már az esküdtszéki tárgyalásnál vagyok jelen, én nem a képviselőházban (helyes­lés a középen), és ezen esetben talán megbocsát­ható illusióba még inkább beleringatott utóbb szólott nagyérdemű képviselőtársunk Halász Bol­dizsár és még ennél mélyebben, legutóbb szólott Várady Gábor képviselőtársam, ki ismeretes el­mééllel fejtegette a kérdés majdnem objectív, de még inkább subjectív tényálladékát is, a­melytől igen óvatosan, s nézetem szerint helyesen, oly igen tartózkodott a tizes bizottság, s tartózkodott an­nak előadója­­. barátom Horváth Lajos is. (He­lyeslés a középen.) Én jól tudom, te­hát, hogy némelyek köztünk osztják azon nézetet, hogy itten sem objectív, sem subjectív tényálladék, olyas, minőt a közvádló e kérdésben keres, nincs, jól tudom, hogy lesznek mások, kik azt hiszik, hogy igenis van, s hogy ala­pos a közvádló keresete.­­ Azt hiszem, mindkettőnek egyaránt érdekében áll, hogy a kérdés tüzetes megvitatása az illető fórum elől el ne vonassék. (Helyeslés.) A képviselő immu­nitásnak, nézetem szerint helyes felfogása épen abban áll, hogy mihelyt legkisebb alapul szol­gálható vád, de azt mondom, csak gyanú is me­rül fel egy képviselő ellen, ez maga követelte bírája elébe állíttatását, s a maga teljes igazo­lását. (Helyeslés a középen.) Felhiva érzem magamat mellesleg azon megjegyzésre, s ez volt egyik oka szerény felszóllalásomnak, hogy a képv. egyéni nyilatkozata ez ügyben nem dön­tő, p. o. — azért mondom, hogy a Naplóban nyoma legyen — Böszörményi tagtársunk azon nyilatkozata is, melyet a másik két vádra nézve adott be, reám és úgy hiszem a képv. házra néz­ve egyedül és elegendő motívumául nem szolgál­hat ki hozandó határozatnak. Mert még ha a kép­viselő le is mondana immunitásáról, az már a képv. ház ügye lett, és a képv. ház elébe tarto­zik mind a mellett határozni a felett, vájjon az immunitást ki akarja-e terjeszteni reá, vagy illető tagját biró elé akarja-e állítani? (Helyeslés a középen). Azoknak, miket ez ügy érdemében méltóztat­­tak előttem szólott tagtársaim előadni, valóban rám nézve, talán úgy is mint közjogaink oly ré­gi bajnoka irányában mindig még ujoncznak és kezdőnek vallom magam, de azért is, mert ügy­véd nem vagyok, s végre azért is, mert nem az esküdtszék előtt vagyunk, igen nehéz feladat volna, c­áfolatába bocsátkozni. (Helyeslgés.) De megkönnyíti jelen állásomat, és felment engem e nehéz feladat teljesítésétől azon másik köteles-­ség, melyet e pillanatban törvényhozói kötelessé­gemnek tartok, és a­mely nekem ez esetben hal­­gatást parancsol. Mindezen okoknak pro és con­tra előadása a maga fóruma elé tartozik, nem pe­dig a képv.­ház elé. (Helyeslés a középen.) Miután felfogásom szerint a tízes bizottság je­lentése gondosan elkerülte a Scylla és Charybdist, és óvakodott mind az objectiv, mind a subjectiv tényállás meghatározásától, miután kellőleg de­finiálta, és alkalmazta az immunitást, én csekély szavazatommal pártolom az előterjesztést. (He­lyeslés a jobb oldalon.) M­a­dar­ász József a bizottsági véle­mény ellen szónokol. A kérdés érdemleges vitája kimerít­ve lévén, elnök a kérdés szavazás alá bo­csátását hozza javaslatba, s minthogy a javaslat­­ ellenében indítvány, határozati javaslat, és a toldalék is adatott elő, ezek so­rozása kérdés­f­el­tevést tévén szük­ségessé, ez rövid v­tát támasztott. B­ó­n­i­s L. azt véli, hogy a jelentés elvi része, mely nem talált ellenmondásra, nem tűzendő ki szavazásra. Ghiczy K. A szabályokból indulva ki, először is a bizottsági vélemény el­­vagy nem fogadása felett kell szavazni , és minthogy ezen jelentés két részre oszt­ható, melynek elsejére nézve nincs véle­ménykülönbség, szerinte szavazási kér­dés csak a második kérdés lehet, vagyis az, mely a közvádló kérésének megadá­sát tárgyazza. Szász Károly a kérdés megosztását nem helyesli, mert a bizottsági jelentés­ben az elvi nézet csak mint indokolás ho­­zatik be a másdik részbe foglalt vélemé­nyezésre. Ivánka Imre és V­á­r­a­d­y G. hivat­kozva a házszabályok 60-ik §-ra, helyén látják a kérdés megosztását. Horváth Bold, igazságügyin, a kér­dést megoszthatónak azért sem tartja, mert a bizottság kiküldetésének czélja nem a biztosítékok elvi megállapítása, hanem azon véleményezés volt, mely a háznak e tárgybani tanácskozásainál ala­pul szolgálhat. E nézetet osztja Várady Lajos is. Elnök az előadottak értelmében követ­kezőleg teszi a kérdést : „A bizottsági jelentésre a ház meg­osztva akar-e szavazni , vagy együtt, egészben.“ A többség az egész jelentésre egyszerre teendő szavazás mellett nyilat­kozik. Az érdemleges kérdés ezután követke­zőleg tétetett fel : Elfogadja-e a ház a tizes bizottság vé­leményét , vagy nem ?“ 21 képviselő név szerinti szavazást kí­vánván — ez elrendeltetett; eredménye a következő : Igennel, vagyis a bizottsági vélemény mellett szavazott 183; ne­m­mel , vagyis ellene 88; nem szavazott: 6; jelen nem volt: 119. Megjegyez­zük, hogy a jelen nem levők száma ht ily arányban szaporodik, megérjük, hogy a ház, négyszáz egynéhány tag létszám mellett, határozat­képtelenné válhatik. Az ülés két óra felé eloszlott. Holnap 10 órakor osztály­ülések. Igen­nel szavaztak : Almássy György gr., Andreanszky Boldizsár, Ányos István, Antalffy Károly, Bartal János, Barinyay József, Bay György, Bánó József, Bánó Miklós, Bencsik György, Berde Mózes, Ber­­zeviczy Tivadar, Bethlen Farkas gr., Bethlen János gr., Bezerédy László, Binder Lajos, Binder Mihály, Bittó István, Boér János (udvarhelyvá­rosi), Botka Mihály, Bömb­es Frigyes, Brano­­vácsky István, Boros Pál, Botka Tivadar, Bor­­csányi János, Bochetzel Sándor, Bernáth Lajos, Cebrián László gr., Császár József, Csengery Antal, Csik András, Csörghe László, Cséry La­jos, Dapsy Vilmos, Dáni Ferencz, Dániel Pál, Dimitrievics Milos, Doboczky Ignácz, Domokos László, Dózsa Dániel, Draskóczy Gyula, Drott­­leff Tamás Vilmos, Décáni Károly, Dániel János, Eitel Frigyes, Eötvös József b., Édes Albert, Fábián Gábor, Fehdenfeld Frigyes, Fejér János, Fest Imre, Fülepp Lipót, Fabritius Károly, Gaj­­zágó Salamon, Gál János, Gál Miklós, Gecze János, Geduly Lajos, Glatz Antal, Gorove István, Gozsdu Manó, Görgey Géza, Gáll József, Hedry Ernő, Hollán Ernő, Horváth Antal, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, Horváh Károly, Hor­váth Lajos, Hosszú József, Hunfalvy Pál, Hu­szár István, Hertelendy Kálmán, Halmossy Endre, Hrabovszky Zsigmond, Ibrányi La­jos, Ihász Rezső, Inkey József, Ivánka Zsig­mond , Jankovich Antal, Joannovich György, Justh József, Justh Kálmán, Kalauz Pál, Kardos Kálmán, Kaucz Gyula, Kemény Gá­bor báró, Kemény István báró, Kerkápoly Károly, Kiss Jakab, Kovách László, Kudlik István, Kurcz György, Kvassay László, Kazinczy István, Réthelyi József, Láng Gusztáv, Lázár Dénes, Lehóczky Egyed, Lónyay Gábor, Lázár Kálmán g., Madocsányi Pál, Máday Lajos, Ma­­nin Aurél, Mihályi Péter, Mikó Imre gr., Miske Imre b., Moldován János, Molnár József, Mor­scher Károly, Nagy Károly, Németh Károly, Opicz Sándor, Orczy Béla b., Paczolay János, Perczel Béla, Perényi Zsigmond b., Pillér Ge­deon, Plachy Lajos, Prugberger József, Puscariu János, Puszky Ferencz, Paiss Andor, Pap Máté, Pap Mór, Ranicher Jakab, Ráth Péter, Rónay Lajos, Rudics József ifj. b , Rudnyánszky Fló­rián , Rónay Jáczint, Röser Miklós, Sebestény László, Semsey Albert, Simay Gergely, Si­mon Pál, Szabó Imre pápavárosi ké­viselő, Szakál Lajos, Szász Károly, Szentiványi Adolf, Szilágyi István, Szitányi Bernát, Szabó Miklós, Szlávy József, Szelestey László, Stoll Károly, Sigray Fülöp gr., Szontag Pál gömöri, Somogyi László, Szemző István, Sztojacskovics Sándor, Tury Sámuel, Tolnay Gábor, Tóth Lőrinc®, Tóth Vilmos, Török Sándor nógrádi, Trefort Ágoston, Trifunácz Pál, Turbás János, Török Dániel, Ta­­nárky Gedeon, Török Sándor gömöri, Urban­ov­­szky Ernő, Vadász Manó, Vadnay Lajos, Vass Sámuel gr., Vecsey-Oláh Károly, Vojnics Barna­bás, Vojnics Lukács, Wodianer Albert báró, Várady János, Wladár Tamás, Zeyk Károly, Zichy Antal, Zichy József id. gr., Zimmermann József András, Zsarnay Imre, Zsedényi Eduárd, Zmeskal Mór, Kandó Kálmán, Stephanides Hen­rik, Zichy Ferraris Victor gr. Neill-mel szavaztak: Almássyi Sándor, Ács Károly, Babes Vincze, Baranyai Ágoston, Beli­­czay István, Benitzky Gyula, Benitzky Ödön, Bethlen Gábor gr. ifj., Bobory Károly, Boczkó Dániel, Bogyó Sándor, Bónis Sámuel, Cseh Sán­dor, Csiky Sándor, Csernátony Lajos, Darvas Antal, Deáki Lajos, Detrich Zsigmond, Doma­­hidy Ferencz, Drágffy Sándor, Eöry Sándor, Fischer István, Fejér Miklós, Farkas Elek, Ghid­y Ignácz, Ghiczy Kálmán, Halász Boldizsár, Hodossn József, Ivánka Imre, Jámbor Pál, Jen­­draszik Miksa, Jókai Mór, Kiss Lajos, Kiss Miklós, Koller Antal, Kupricz Imre, Klapka György, Luksits Bódog, Lukinich Mihály, Lu­­zsénszky Pál b., Lüke Géza, Madarassy Mór, Ma­darász József, Makray László, Máday Lajos, Me­­dán Endre, Miletics Szvetozár, Mocsonyi György,­­ Milkovits Zsigmond, Majthényi Dezső, Nagy Ig­nácz, Nánássy Ignácz, Nyáry Pál, Noszlopi An­tal, Odeschalc­y Gyula bg, Oláh Miklós, Olgyay Lajos, Papp Lajos, Papp Simon, Patay István, Perczel Mór, Pethes József, Péteri Károly, Pod­­maniczky Frigyes b., Popovits Zsigmond, Pró­­nay József, Román Sándor, Ruttkay István, Salamon Lajos, Simonyi Lajos b., Somossy Ig­nácz, Svastich Gábor, Szaplonczay József, Szent­­kereszty Zsigmond b., Szilády Áron, Szluha Be­nedek, Szolga Miklós, Szontágh Pál, Széky Péter, Thalabér Lajos, Ujfalussy Lajos, Varga Antal, Vállyi Antal, Várady Gábor, Véghző Gellért, Vidacs János, Horváth Elek, Tóth Kálmán, De­­sőffy Otto, Szitvay József. Nem szavaztak: Kemény Zsigmond, Király Pál, Pap Zsig­mond, Tincu Ábrahám, Urbázy György, Vitélay József. Tévéi voltak: Ambrózy Lajos ifj. báró, Andrássy Gyula gr., Ambruszt Péter, Balomiri János, Bartal György, Bánffy Albert gr., Berényi Ferencz gr., Bernát Zsigmond, Besze János, Bethlen Sándor gr., Bé­­kásy Lajos, Borb­a Zsigmond, Boros Bálint, Bö­szörményi László, Balomiri Simon, Bujanovics Sándor, Betegh Kelemen, Buecz Kálmán, Conrád Móricz, Csanádi Kálmán, Csengery Imre, Cser­­novics Péter, Csiky István, Czorda Bódog, Da­­maszkin János, Deák Ferencz, Dedmnszky József, Dellimanics István , Degenfeld Gusztáv gr., Dobrzátszky Adolf, Dózsa Dániel, Dózsa Elek, Erős Lajos, Eszterházy István gróf, Faragó Ferencz, Frideczky Timót, Földváry Miklós, Gál Péter, Gubody Sándor, Graenczenstein Gusz­táv, Hevessy Bertan, Horváth Elek, Huszár Károly báró , Ivánkovics György, Kacsko­­vics Ignácz , Karácsonyi Ferencz, Kálnoky Pál gróf, Károlyi Ede gróf, Keglevich Béla gróf, Komáromy György, Kende Kanut, Kos­suth Pál, Kuba János, Kossuth Ferencz, Lász­ló Imre, Lónyay Menyhért, Lovassy Ferencz Lukács György, Lázár Sándor, Macellarius Illés , Majthényi József báró , Manojlovich­­ Milán, Markos István , Maróthy János Má­tyáss József, Melas Vilmos, Miskolczy Lajos J . András Mocsonyi Antal, Mocsonyi Mocsonyi And­a Majdnyáli Büky Dénes, Nico­ Sindor, Molnár Pál , p­a­pol, Pethe­lies Sándor, CROFIT JeanUr János, Petko Lázár, András, Popovic - Ráday László gr., Reviczky PaP­alVzó avSMihály Radich ÁkosfSiklósy Bá­látván, Rónay A , j Somssich Imre gr Somssich á ,­ y Szemző Mátyás, A i Széchenyitaré gr., Snékácu f V ej Gergely, Setratimirovich György, í 1F.ne? Teleky Domokos id. gr. Teutsch Sipos Ferencz, J Tisza Kálmán, Tisza Tolnay Károly, Trauschenfels Emil, Flórián Varró Sámuel, Vay Béla báró, Sei József­ ,­ Bécsi dolgok. Aligha voltak a birodalmi tanácsnak kínosabb napjai, mint a delegationális vita alatt. S­ nem volt elég, hogy megmutassa, mennyire képtelen önálló gyakorlati politikára, hanem minden tudo­mányát megfeszítette, hogy ezt theoretice is kime­rítően bebizonyítsa.Három napig beszél egy parla­menti testület arról, hogy 1861-től kezdve több-ke­­vesebb megszakítással máig játszik alkotmányos­­dit,és ma oly helyzetben találja magát, melybe nem tudja miként jött, s melyből nem tudja miként meneküljön a maga eszével, mert az egy — ön­vétkén számára csinált — kényszer­helyzet, melyből más kigázolás nincs, mint a miniszteri vezetés elfogadása. A reich Brath okoskodik, be­szél, szónokol és protestál, de minden okos gon­dolata közt nem talál okosabbat, mint a­mit a kormány ad kezére, s azért hát minekutána még alaposan kimutatta volna, hogy az sem olyan okos, hogy nálánál okosabbat ne lehetne kitalál­ni (csakhogy a reichsrath nem találja ki), megin­dul utána, s elfogadja a delegationális törvényt. Valóban ha visszagondolunk a kiegyezés sa­nyarú történetére, akkor a bécsi híres politikus követek még furcsább színben tűnnek fel, s a­mit először kell tőlük megtagadnunk, az épen a politikus czím. Lehetnek ők tudósok, tudósok ép politikai tudományokban, de hogy nem mindenki politikus, a­ki letette a doctorátust a politikai s még egy sereg tudományból, azt mutatja és ez évekig húzott, s most „a helyzet kény­szere“ által végzett mű. Mert hiszen most sem a bécsi reichsrath vé­gezte az ügyet, hanem az, mosva kezeit a régi sanyaruság emlékében, csak „engedte történni,é­s Beust báróé az érdem, hogy felfedezte, mi­ként kell a bécsiek kezéből a kiegyezést kivenni, s gyakorlatibb kezekre kell bízni a kezde­ményezést. Ez a mostani helyzet kulcsa. A bé­csi reichsrath nem tudott gyakorlatlan hoz­ ■ zá­fogni, nem ért­­ diplomatiához s ez volt minden tudományossága mellett az a kis bökkenő, mely miatt semmire sem ment, s mely az excel­­lens szónok urakat legújabban is arra csábította, hogy háromnapi discussióban commentálják azt, hogy mennyire ártatlan mindabban Ausztria képviselete, a mi Ausztriában évek óta történt a közjog terén, hogy ők (a képviselők), kik évek óta a közjogi kér­dések tisztázásán dolgoznak, nem okozták az ezen kérdések új fordulata foly­­án beállt hely­zetet; s végre ezen kis bökkenő kí­­sértget újra a Beckbauer-féle indítványban is, mely magában véve felette ártatlan, de ismét oly impracticus, h­ogy a kormány s a reichsrath egy szép része miatta szükségtelenül igen kellemet­len zavarba hozathatnék. A lengyelek máris sza­badkoznak. Hanem a reichsrathnak ilyen trium­­­phusai szoktak lenni, „mert ez az ő humora,“ mint egy humoros levelező megjegyzé. A kiegyezési bizottmány a quotalis javaslatot lényegtelen — stylaris — módosításokkal elfo­gadta. Utólagosan jelentett be — mint a „B. C.“ ér­tesül — , k­e­n­e egy indítványt a számarány (70: 30) iránt, mely ehhez képest legközelebb a bizottmányban tárgyalás alá kerül. A vallás­ügyekben írják, hogy C­r­i­v­e 11­­, az új római követ, határozott ultimátumszerű utasí­tásokat kapott volna a concordatum ügyében, a­mi körülbelül valószínű is. Csehországban leg­több szerencsével agitálnak a concordatum mel­lett, a­mit főkép az magyaráz meg, mert a feu­dális „Hoch tory­k“ fészkei többnyire ott van­nak. Legújabban ismét elvont egy cseh püspök egy régebbi dotatiót egyik községéte (Wahula püspök Mohelnice községétől 10,000 ftos dota­­tiot), mert ez a concordatum ellen határozott pe­­titiót. Mindazonáltal nem szűnnek meg a moz­galmak. A bécsi monstre-adriese-nek szombaton már 28.000 aláírója volt, s a nyilvános aláírási helye­ket tízzel r­egszaporították. Egy tele­­rt aláírási ívet valamely buzgó lélek „elsajátított“, hanem azért a helyébe tett újra gyorsan megtelt. Szóval az ügy annyira napi kérdéssé vált a nép közt hogy a C r i­v e 11 inek adott utasításokról szóló* hirek hitegességéről alig kétkedhetni jelen kö­rülmények közt. Az idő jelei közé soroljuk azt is, hogy az urak házának bizottmánya az alkotmánykérdéseken, melyek majd közvetlenül, majd közvetve érintik a vallás és iskola kérdését, meglehetős szabad­­elvűséggel esnek túl, azaz kevés vitával és kevés „jobbítmánynyal.“

Next