Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)
1867-11-19 / 5275. szám
Klapka György beszéde, melylyel elnöki székét az „Egyenlőség! köru-be nov. 14 dikén elfoglalta. Tisztelt gyülekezet! Mióta hazámba visszatértem, honfitársaim mttonak m0ken8Zenv számtalan jeleivel boldogLtakH°gy mennyire meghatott e megtisztel csekély , mily báutalmat találtán De ' L ,.gá. a TMért' Szükségtelen mondanom mint k büntetések nem annyira személyemet m nt azon harczias múltat illették, melybei hadsteáérT’é erejéhez képesit hazán k sza imi é, vé;erS‘10”“é8eért ewe'len kS* csak hoTvadt maradtak ugyania melyek voltak nyeink száíig; Sf,eredett ónkból törve tésére a fm- VC va ^nak, azoknak érvényesi nyúlni f°rradalom ^^eihez is kész valók ha f TSt’ mióta’ hála az égnek, azok a mi még kf^8'’, de,nagyrészt helyreállitvák a mi még kieszelendő marad, támaszkodva. A Hogy a közvádló a törvény rendelete szerint, és követve a sajtóügyben fennálló miniszteri rendeletének a külföldön lakók vagy tartózkodókra vonatkozó pontjai folytán a szerzőt idézteti perbe. Nem. Minden előzmény nélkül most azt mond-ja, hogy a szerzőt nem idézheti meg, mert az külföldön van. És mivel támogatja ezt ? Talán kimutatja, hogy Kossuth Lajost valóban már megidézte, de az nem jelent meg. Épen nem. Állítását nem támogatja épen semmivel, úgy látszik, azt hiszi, hogy ahhoz neki joga van. Ő mindenesetre Böszörményi Lászlót Jós ,csakis Böszörményi Lászlót akarja elsősorban tenni bűnössé. (Igaz a baloldalon) körülbelül úgy cselekszik, mint Shylock. Shylocknak Antonio testéből egy font húsra szüksége van (derültség), és mert szüksége van, ahhoz neki joga is van, és azért van joga, mert ő Antoniot gyűlöli, azért gyűlöli, mert az keresztény. (Derültség.) Tehát, ha ez nem zaklatás, akkor én nem tudom, hogy mily mérvet kell venni azon zaklatásnak, mely a ház által ilyennek valaha elismertessék. Mi ok indítja a közvádlót ezen eljárásra, nem tudom, s nem is keresem; de ha megengedem is azt, hogy ily eljárás, noha a korona ügyvédéhez ez nem illő, ügyvédi fogásnak megjárja is, nem tudom elhitetni magammal azt, hogy a t. ház önméltósága érzetében is valaha ily álokoskodás, ily fogások (Ohó! a jobboldalon. Úgy van! a baloldalon) által oda hagyja magát vezettetni, hogy a sajtószabadságot egyedül biztosító eme törvényen saját határozata által üttessék oly tág rés, melyen át az alkotmány visszaállítása óta szünetelt bűnvadászok serege betörve, dicstelen mesterségét újabban szabadon űzhesse, (ügy van a baloldalon). Ennélfogva én azon hitben és azon indokoknál fogva, melyeket előadtam, meggyőződésem és lelkiismeretem szerint nem indítványozhatok egyebet, mint azt, hogy a közvádló Böszörményi László irányában a ház elba terjesztett kérésétől határozatilag mozdíttassék el. (Helyeslés a baloldalon.) Horváth Lajos : T. ház! Teljesen osztozom Nyáry Pál képviselőtársunk azon kijelentésében, hogy a szőnyegen forgó kérdés kiváló fontossággal bír, s én magam is azt hiszem, hogy azon eljárás, melyet a ház jelen esetben követni fog, előzményül szolgáland mindaddig, míg szabatosan formulázott immunitási törvényünk nem lesz. Szükség tehát már azon szempontnál fogva is, hogy ez nem pártkérdés, nem személyes kérdés, hanem az immunitás kérdése, hogy ezen ügy a lehető objectivitással tárgyaltassék, hogy azon megállapodásra, azon eljárásra, melyet ma kimondani és követni fogunk, bátran hivatkozhassunk minden előforduló egyes esetben , így fogta fel a kérdést abizottság is, s a legnagyobb óvatossággal és objectivitással fogott nehéz feladatának megoldásához, mely abban állott, meghatározni az immunitás fogalmát, felállítni a vezérelveket, megvonni a határt, melynek korlátai közt lehet ést kell mozogni az elvek alkalmazásánál. Helyesek voltak-e a bizottság nézetei, azt a t. ház bölcsesége fogja meghatározni. De annyi tisztának látszik előttem, hogy a bizottság véleménye, úgy, amint az a ház asztalán fekszik, a felállított és előadott vezérelvek szempontjából teljesen indokolt. Miért állította fel a bizottság e vezérelveket, úgy amint felállította, miért mondotta ki azt, hogy a ház a vád objectív és subjectív tényálladékának vizsgálatába nem bocsátkozhatik és a perbefogó vagyis a nagy jurg jogait nem gyakorolhatja ? — Ki van fejtve a véleményes jelentésben , s nekem elég legyen erre csak egyszerűen hivatkoznom. Meglehet, hogy a bizottság által felállított elméletnél fogva igen sok esetben leend kénytelen a ház megadni az engedélyt akkor is, midőn az állítólagos vád tárgya, vagy a vád és a vádlott képviselő személye közt az összefüggésnek csak laza jelensége forog fenn , de igaz az is, hogy ezen elméletnél fogva a bírói eljárás függetlensége és szabadsága lehetőleg biztosítva lesz. (Élénk helyeslés a középen.) És én, t. hát, az igaszságszolgáltatás szabadságára és függetlenségére igen nagy súlyt helyezek, elannyira, hogy még egy részről mindig visszautasítanám a hatalom minden oly törekvését, mely arra volna irányozva hogy megtámadja a ház épségét egyes tagjai jogosulatlan zaklatása által, úgy viszont én legalább sohasem használnám fel az immunitást ürügyül arra, hogy a képviselőház egyes tagjai csak azért meneküljenek a törvéyes eljárás szigora alól, mert esetleg képviselők. (Élénk tetszés a középen.) Tsz. t. ház, mélyen sértené a közérzületet és bántaná a képviselőtestület méltóságát és tekintélyét, mert azon, szerintem alaptalan feltevésre nyitna tért, hogy épen azok vonják ki magukat a törvény alól, kik arra hivatvák, hogy a törvényt alkossák , és annak végrehajtása felett őrködjenek. (Zajos helyeslés a középen.) Úgy látszik, hogy tisztelt képviselőtársam Nyáry Pál helyesli azon elveket, melyeket a bizottság az immunitás fogalmára nézve felállított, de nem pártolja a bizottság véleményét az eljárásra, vagyis a felállított elveknek alkalmazására nézve. Azt mondja t. i., ha jól fogtam fel beszédét, hogy itt jogosulatlan zaklatás esete forog fenn, mert a közvádló maga is azért fordult Böszörményi ellen az alapkérvény szerint, mert azon körülmény, hogy a czikkiró akaratával adatott át a levél a nyilvánosságnak, bizonyítva, vagy legalább felderítve nem volt, miután tehát a czikkiró levele és Böszörményi nyilatkozata által ezen körülmény felderíttetett , a czikkiró tudatta, hogy akaratával történt a közlés, a sajtótörvény 33-ik szakaszának világos rendeleténél fogva nem a szerkesztőt, hanem a czikkirót kell felelősségre vonni, mindamellett a közvádló mégis fenntartja vádját a felelős szerkesztőre nézve, azon oknál fogva, mert a Szóba forgó czikk írója külföldön lakik, holott a miniszteri rendelet 5., 20., és több szakasza lehetőséget ad arra nézve is, hogy a külföldön lakó nevének is megidéztessenek. Azt hiszem, ezt változtatott mondani. (Nyáry Pál igenis, ezt “Megengedem, hogy ez érvelés, a 33-ik szakasz .Halilban a nem szabatosan szerkesztett XVIII. törvény rendelete és értelmezett eleget lehetne rázn? Ént, hát, e téren is készséggel elfogadom a vitát és az eszmecserét mert meg van nézetnek is a maga jogosultsága a melyet üres bizottság nem állított ugyan fel, csak csupán mint lehetőséget jelzett, hogy . .. a sajtóvégzet alapnak felelős személye, valamennyien elövetélt, s csak a büntetés alkalmazásának fenére nézve van a 33. szakaszban intézkedés téve. Elmondhatnám azt is, hogy e szó : „feleletre vonás,“ nem perbefogatást jelent, hanem szerintem büntetést; elmondhatnám azt is, hogy meg van annak oka, miért jött a miniszteri rendeletben az 5., 20., 80. stb. szakaszok rendelkezése, t. i. mert a sajtótörvény 43-ik szakasza szerint a könyvárusok csak azon elmeműveket árulhatják szabadon, amelyek elmarasztaló ítélet által nem sújtatnak, tehát kellett a bíróságnak módot adni, melynélfogva bizonyos külföldről behozott könyvekre a sajtóvétség bíróilag kimondathassák ; elmondhatnám azt is, hogy egészen más valakit perbe fogni, elmarasztalni — és más büntetni. Meg van a lehetőség adva arra, hogy külföldön lakót a bíróság perbe foghasson, arra is, hogy elmarasztalja,de arra nincs,hogy büntethesse, mert a magyarországi bíróság sújtó keze már külföldön lakót utat nem érhet, amenynyiben a sajtóvétség nem közönséges bűntény. Azonban mindezekről jelenleg nem kívánok szólani, mert azt hiszem, hogy a törvény magyarázása egyátalán nem tartozik a ház hivatásához (helyeslés), s túlhaladandja annak hatáskörét. Azon kérdésnek kinyomozása, váljon a czikk írója — mint felelős — perbe fogathatik-e, a vizsgálat feladatához, eldöntése pedig, valamit a törvény magyarázása is, esküdtszéki bíróság hatásköréhez tartozik. (Élénk helyeslés.) De ha nem tartoznék is az esküdtszéki eljáráshoz, vagy a vizsgálat feladatához, véleményem szerint még akkor sem volna azon kérdés, amit képviselőtársam Nyáry Pál előadott, egyátalában semmi összeköttetésben a szőnyegen lévő kérdéssel, t. i. az engedély megadása vagy megtagadásának kérdésével. Mert mit kér a közvádló ? A közvádló azt kéri, hogy a vizsgálatra adassék engedély, s csak esetlegesen a perbefogásra. A t. háznak szerintem, valamint a bizottság vélekedése szerint is, csak azt lehet tehát vizsgálata tárgyává tenni, vajon van-e oly összefüggés Böszörményi László személye és az állítólagos bűntény között, melynél fogva szükségessé válhatik, hogy a nyomozás Böszörményi László személyére is kiterjesztessék, s hogy előállhat a vizsgálat alapján annak lehetősége, hogy Böszörményi bizonyos körülmények között és bizonyos előzmények mellett perbe is fogathatnék. Én tisztelt ház, erre most is csak igennel tudok felelni, mert az összefüggést helyreállítva látom, t. i. azon czikk, melyben a közvádló saját felfogása szerint sajtó vétséget lát, csakugyan a „Magyar Újságában jelent meg s ennek Böszörményi László felelős szerkesztője. De meg van ez összefüggés Nyáry Pál beszédének értelme szerint is, mert ő azt mondja, hogy a szerkesztő akkor vonathatik feleletre, ha a czikkíó nem vonathatik feleletre, tehát szerinte is előállhat azon eshetőség, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos előzmények mellett Böszörményi csakugyan perbe fogathatik. (Élénk helyeslés a középen.) Én tehát tehát, nem kívánom tovább terhelni figyelmét, mert azt hiszem, hogy azon a téren, melyre Nyáry Pál képviselő úr állott, mi a vitát el nem fogadhatjuk. (Helyeslés a középen.) Miután Nyáry Pál képviselőtársunk indokolásai által egyátalában nem látom a tizes bizottság véleményének érveit és indokait kiforgatva, egyszerűen ahhoz ragaszkodom. (Élénk helyeslés a középen.) Halász Boldizsár elfogadja a jelentésben felállított immunitási elveket, de azért nem akar az óvatosságtól elállni, mert bodiemihi, eras tibi. A hosszas bevezetés után következtek az idézetek, miniszteri intézményekből, törvényből, trónbeszédből stb. Mindezekből szóló azt igyekezett bizonyítgatni, hogy mivel a kormány tudja, hol van a szerző, nem támadhatja meg Böszörményit a szerkesztőt. Szóló hangsúlyozza, hogy a kormány megtalálta a vádat, de nem mer rá lőni; természetesen, ezt magyarázattal is kísérte, mely oda ment ki, hogy a minisztérium óvakodik Kossuthot megidézni, mert hátha megjelenne ? (Derültség.) Ő se helyesli az incompatibilitást, de ha már benne van, a bolygatással ugyan ki nem töröljük. Még egy idézettel szolgált szóló a trónbeszédből, kivehetőleg azért, hogy az inculpált in co m p a ti b ilis kifejezés horderejét gyengítse, végül eltérő véleményét a következő határozati javaslatba foglalva terjeszti elő. „Miután a magyar kir. minisztérium a képviselőház f. év 102-dik ülésében 698. sz. a. hozott azon utasításának, miszerint a sajtóügybeni esküdtszéki bírói eljárásnak az 1848-diki XVIII. t. sz. és az ennek alapján még akkor kibocsátott miniszteri rendelet szerinti életbeléptetése hagyatott meg, — nem egészben tett eleget — ezennel utasitólag elhatároztatik : 1 ór. Hogy az ott kijelölt öt helyen az 1848-ai miniszteri rendelet 10. §-ának értelmében a közvádlót és vizsgáló birót ne nevezze, hanem az ottani hatóságok által választassa. 2 ér. Hogy az ugyanazon rendelet 11. §-ban körülírt perbefogatási bíróságot szintén a hatóságok szabad választása utján léptesse életbe. — Beadja Halász Boldizsár m. k., pest-dabasi képviselő. Várady Gábor a bizottsági jelentés alapnézetét tekintve, szívesen emeli ki, hogy arra nézve a házban eltérő vélemény nincs; a képviselői immunitás joga a házban nem képez pártkérdést; ezen elvi nézetét a jelentésnek tehát ő is osztja; de nem mondhatja ezt a bizottság második részét tekintve ; szóló a közvádló leveléből indulva ki, következteti, hogy a szerkesztő csak ott vonathatik felelősség alá, hol a szerző meg nem idéztethetik; minthogy pedig sajtótörvényünk az elkövetett vétségekre nézve szót és szerkesztőt illetőleg solidaritást nem állított fel, a közrádió kérésének megadása pedig ilyen solidaritást feltételezne, szóló a bizottsági jelentés második részét ez okból nem tartja kielégítőnek, s pártolja Nyáry P. indítványát. Zichy Antal: T. ház ! Midőn részemről a tizes bizottság véleményét pártolnám, engedjék meg, hogy igen röviden csak azzal indokoljam ezen szavazatomat, amivel általam mélyen t. tagtársunk Nyáry Pál beszédét kezdette, hogy t. i. mihez én teljesen járulok, az én csekély felfogásom szerint, az egyáltalában nem pártkérdés, és nem pártszempontból bírálandó meg, hanem egyedül az immunitás kérdésének jelenben igen fontos mert jövőre előzményül szolgálható tényleges alkalmazhatásáról van szó. Arra nézve pedig minthogy 1. tagtársunk, kire az imént hivakozom, azon nézetét is kifejezte, hogy ő azt mellesleg elintézni nem tartja elegendőnek, hanem a kérdés ez oldalára nézve külön házhatározatot is óhajt, legyen szabad részemről hozzá tenni azt, hogy én még ebben sem nyugszom meg, hanem óhajtanám, hogy miinél előbb egy törvényjavaslat tétessék le a ház asztalára (élénk helyeslés), mely ezen, mindnyájunkat oly nagy mértékben és oly méltán érdeklő kérdést tüzetesen és pontosan szabályozza. (Helyeslés.) A mi nagyérdemű. tagtársunk beszédének második részét illeti, megvallom, eddén azt hallottam, egy pillanatig abban a képzelődésben voltam, hogy már az esküdtszéki tárgyalásnál vagyok jelen, én nem a képviselőházban (helyeslés a középen), és ezen esetben talán megbocsátható illusióba még inkább beleringatott utóbb szólott nagyérdemű képviselőtársunk Halász Boldizsár és még ennél mélyebben, legutóbb szólott Várady Gábor képviselőtársam, ki ismeretes elmééllel fejtegette a kérdés majdnem objectív, de még inkább subjectív tényálladékát is, amelytől igen óvatosan, s nézetem szerint helyesen, oly igen tartózkodott a tizes bizottság, s tartózkodott annak előadója. barátom Horváth Lajos is. (Helyeslés a középen.) Én jól tudom, tehát, hogy némelyek köztünk osztják azon nézetet, hogy itten sem objectív, sem subjectív tényálladék, olyas, minőt a közvádló e kérdésben keres, nincs, jól tudom, hogy lesznek mások, kik azt hiszik, hogy igenis van, s hogy alapos a közvádló keresete. Azt hiszem, mindkettőnek egyaránt érdekében áll, hogy a kérdés tüzetes megvitatása az illető fórum elől el ne vonassék. (Helyeslés.) A képviselő immunitásnak, nézetem szerint helyes felfogása épen abban áll, hogy mihelyt legkisebb alapul szolgálható vád, de azt mondom, csak gyanú is merül fel egy képviselő ellen, ez maga követelte bírája elébe állíttatását, s a maga teljes igazolását. (Helyeslés a középen.) Felhiva érzem magamat mellesleg azon megjegyzésre, s ez volt egyik oka szerény felszóllalásomnak, hogy a képv. egyéni nyilatkozata ez ügyben nem döntő, p. o. — azért mondom, hogy a Naplóban nyoma legyen — Böszörményi tagtársunk azon nyilatkozata is, melyet a másik két vádra nézve adott be, reám és úgy hiszem a képv. házra nézve egyedül és elegendő motívumául nem szolgálhat ki hozandó határozatnak. Mert még ha a képviselő le is mondana immunitásáról, az már a képv. ház ügye lett, és a képv. ház elébe tartozik mind a mellett határozni a felett, vájjon az immunitást ki akarja-e terjeszteni reá, vagy illető tagját biró elé akarja-e állítani? (Helyeslés a középen). Azoknak, miket ez ügy érdemében méltóztattak előttem szólott tagtársaim előadni, valóban rám nézve, talán úgy is mint közjogaink oly régi bajnoka irányában mindig még ujoncznak és kezdőnek vallom magam, de azért is, mert ügyvéd nem vagyok, s végre azért is, mert nem az esküdtszék előtt vagyunk, igen nehéz feladat volna, cáfolatába bocsátkozni. (Helyeslgés.) De megkönnyíti jelen állásomat, és felment engem e nehéz feladat teljesítésétől azon másik köteles-ség, melyet e pillanatban törvényhozói kötelességemnek tartok, és amely nekem ez esetben halgatást parancsol. Mindezen okoknak pro és contra előadása a maga fóruma elé tartozik, nem pedig a képv.ház elé. (Helyeslés a középen.) Miután felfogásom szerint a tízes bizottság jelentése gondosan elkerülte a Scylla és Charybdist, és óvakodott mind az objectiv, mind a subjectiv tényállás meghatározásától, miután kellőleg definiálta, és alkalmazta az immunitást, én csekély szavazatommal pártolom az előterjesztést. (Helyeslés a jobb oldalon.) Madarász József a bizottsági vélemény ellen szónokol. A kérdés érdemleges vitája kimerítve lévén, elnök a kérdés szavazás alá bocsátását hozza javaslatba, s minthogy a javaslat ellenében indítvány, határozati javaslat, és a toldalék is adatott elő, ezek sorozása kérdésfeltevést tévén szükségessé, ez rövid vtát támasztott. Bónis L. azt véli, hogy a jelentés elvi része, mely nem talált ellenmondásra, nem tűzendő ki szavazásra. Ghiczy K. A szabályokból indulva ki, először is a bizottsági vélemény elvagy nem fogadása felett kell szavazni , és minthogy ezen jelentés két részre osztható, melynek elsejére nézve nincs véleménykülönbség, szerinte szavazási kérdés csak a második kérdés lehet, vagyis az, mely a közvádló kérésének megadását tárgyazza. Szász Károly a kérdés megosztását nem helyesli, mert a bizottsági jelentésben az elvi nézet csak mint indokolás hozatik be a másdik részbe foglalt véleményezésre. Ivánka Imre és Várady G. hivatkozva a házszabályok 60-ik §-ra, helyén látják a kérdés megosztását. Horváth Bold, igazságügyin, a kérdést megoszthatónak azért sem tartja, mert a bizottság kiküldetésének czélja nem a biztosítékok elvi megállapítása, hanem azon véleményezés volt, mely a háznak e tárgybani tanácskozásainál alapul szolgálhat. E nézetet osztja Várady Lajos is. Elnök az előadottak értelmében következőleg teszi a kérdést : „A bizottsági jelentésre a ház megosztva akar-e szavazni , vagy együtt, egészben.“ A többség az egész jelentésre egyszerre teendő szavazás mellett nyilatkozik. Az érdemleges kérdés ezután következőleg tétetett fel : Elfogadja-e a ház a tizes bizottság véleményét , vagy nem ?“ 21 képviselő név szerinti szavazást kívánván — ez elrendeltetett; eredménye a következő : Igennel, vagyis a bizottsági vélemény mellett szavazott 183; nemmel , vagyis ellene 88; nem szavazott: 6; jelen nem volt: 119. Megjegyezzük, hogy a jelen nem levők száma ht ily arányban szaporodik, megérjük, hogy a ház, négyszáz egynéhány tag létszám mellett, határozatképtelenné válhatik. Az ülés két óra felé eloszlott. Holnap 10 órakor osztályülések. Igennel szavaztak : Almássy György gr., Andreanszky Boldizsár, Ányos István, Antalffy Károly, Bartal János, Barinyay József, Bay György, Bánó József, Bánó Miklós, Bencsik György, Berde Mózes, Berzeviczy Tivadar, Bethlen Farkas gr., Bethlen János gr., Bezerédy László, Binder Lajos, Binder Mihály, Bittó István, Boér János (udvarhelyvárosi), Botka Mihály, Bömbes Frigyes, Branovácsky István, Boros Pál, Botka Tivadar, Borcsányi János, Bochetzel Sándor, Bernáth Lajos, Cebrián László gr., Császár József, Csengery Antal, Csik András, Csörghe László, Cséry Lajos, Dapsy Vilmos, Dáni Ferencz, Dániel Pál, Dimitrievics Milos, Doboczky Ignácz, Domokos László, Dózsa Dániel, Draskóczy Gyula, Drottleff Tamás Vilmos, Décáni Károly, Dániel János, Eitel Frigyes, Eötvös József b., Édes Albert, Fábián Gábor, Fehdenfeld Frigyes, Fejér János, Fest Imre, Fülepp Lipót, Fabritius Károly, Gajzágó Salamon, Gál János, Gál Miklós, Gecze János, Geduly Lajos, Glatz Antal, Gorove István, Gozsdu Manó, Görgey Géza, Gáll József, Hedry Ernő, Hollán Ernő, Horváth Antal, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, Horváh Károly, Horváth Lajos, Hosszú József, Hunfalvy Pál, Huszár István, Hertelendy Kálmán, Halmossy Endre, Hrabovszky Zsigmond, Ibrányi Lajos, Ihász Rezső, Inkey József, Ivánka Zsigmond , Jankovich Antal, Joannovich György, Justh József, Justh Kálmán, Kalauz Pál, Kardos Kálmán, Kaucz Gyula, Kemény Gábor báró, Kemény István báró, Kerkápoly Károly, Kiss Jakab, Kovách László, Kudlik István, Kurcz György, Kvassay László, Kazinczy István, Réthelyi József, Láng Gusztáv, Lázár Dénes, Lehóczky Egyed, Lónyay Gábor, Lázár Kálmán g., Madocsányi Pál, Máday Lajos, Manin Aurél, Mihályi Péter, Mikó Imre gr., Miske Imre b., Moldován János, Molnár József, Morscher Károly, Nagy Károly, Németh Károly, Opicz Sándor, Orczy Béla b., Paczolay János, Perczel Béla, Perényi Zsigmond b., Pillér Gedeon, Plachy Lajos, Prugberger József, Puscariu János, Puszky Ferencz, Paiss Andor, Pap Máté, Pap Mór, Ranicher Jakab, Ráth Péter, Rónay Lajos, Rudics József ifj. b , Rudnyánszky Flórián , Rónay Jáczint, Röser Miklós, Sebestény László, Semsey Albert, Simay Gergely, Simon Pál, Szabó Imre pápavárosi kéviselő, Szakál Lajos, Szász Károly, Szentiványi Adolf, Szilágyi István, Szitányi Bernát, Szabó Miklós, Szlávy József, Szelestey László, Stoll Károly, Sigray Fülöp gr., Szontag Pál gömöri, Somogyi László, Szemző István, Sztojacskovics Sándor, Tury Sámuel, Tolnay Gábor, Tóth Lőrinc®, Tóth Vilmos, Török Sándor nógrádi, Trefort Ágoston, Trifunácz Pál, Turbás János, Török Dániel, Tanárky Gedeon, Török Sándor gömöri, Urbanovszky Ernő, Vadász Manó, Vadnay Lajos, Vass Sámuel gr., Vecsey-Oláh Károly, Vojnics Barnabás, Vojnics Lukács, Wodianer Albert báró, Várady János, Wladár Tamás, Zeyk Károly, Zichy Antal, Zichy József id. gr., Zimmermann József András, Zsarnay Imre, Zsedényi Eduárd, Zmeskal Mór, Kandó Kálmán, Stephanides Henrik, Zichy Ferraris Victor gr. Neill-mel szavaztak: Almássyi Sándor, Ács Károly, Babes Vincze, Baranyai Ágoston, Beliczay István, Benitzky Gyula, Benitzky Ödön, Bethlen Gábor gr. ifj., Bobory Károly, Boczkó Dániel, Bogyó Sándor, Bónis Sámuel, Cseh Sándor, Csiky Sándor, Csernátony Lajos, Darvas Antal, Deáki Lajos, Detrich Zsigmond, Domahidy Ferencz, Drágffy Sándor, Eöry Sándor, Fischer István, Fejér Miklós, Farkas Elek, Ghidy Ignácz, Ghiczy Kálmán, Halász Boldizsár, Hodossn József, Ivánka Imre, Jámbor Pál, Jendraszik Miksa, Jókai Mór, Kiss Lajos, Kiss Miklós, Koller Antal, Kupricz Imre, Klapka György, Luksits Bódog, Lukinich Mihály, Luzsénszky Pál b., Lüke Géza, Madarassy Mór, Madarász József, Makray László, Máday Lajos, Medán Endre, Miletics Szvetozár, Mocsonyi György, Milkovits Zsigmond, Majthényi Dezső, Nagy Ignácz, Nánássy Ignácz, Nyáry Pál, Noszlopi Antal, Odeschalcy Gyula bg, Oláh Miklós, Olgyay Lajos, Papp Lajos, Papp Simon, Patay István, Perczel Mór, Pethes József, Péteri Károly, Podmaniczky Frigyes b., Popovits Zsigmond, Prónay József, Román Sándor, Ruttkay István, Salamon Lajos, Simonyi Lajos b., Somossy Ignácz, Svastich Gábor, Szaplonczay József, Szentkereszty Zsigmond b., Szilády Áron, Szluha Benedek, Szolga Miklós, Szontágh Pál, Széky Péter, Thalabér Lajos, Ujfalussy Lajos, Varga Antal, Vállyi Antal, Várady Gábor, Véghző Gellért, Vidacs János, Horváth Elek, Tóth Kálmán, Desőffy Otto, Szitvay József. Nem szavaztak: Kemény Zsigmond, Király Pál, Pap Zsigmond, Tincu Ábrahám, Urbázy György, Vitélay József. Tévéi voltak: Ambrózy Lajos ifj. báró, Andrássy Gyula gr., Ambruszt Péter, Balomiri János, Bartal György, Bánffy Albert gr., Berényi Ferencz gr., Bernát Zsigmond, Besze János, Bethlen Sándor gr., Békásy Lajos, Borba Zsigmond, Boros Bálint, Böszörményi László, Balomiri Simon, Bujanovics Sándor, Betegh Kelemen, Buecz Kálmán, Conrád Móricz, Csanádi Kálmán, Csengery Imre, Csernovics Péter, Csiky István, Czorda Bódog, Damaszkin János, Deák Ferencz, Dedmnszky József, Dellimanics István , Degenfeld Gusztáv gr., Dobrzátszky Adolf, Dózsa Dániel, Dózsa Elek, Erős Lajos, Eszterházy István gróf, Faragó Ferencz, Frideczky Timót, Földváry Miklós, Gál Péter, Gubody Sándor, Graenczenstein Gusztáv, Hevessy Bertan, Horváth Elek, Huszár Károly báró , Ivánkovics György, Kacskovics Ignácz , Karácsonyi Ferencz, Kálnoky Pál gróf, Károlyi Ede gróf, Keglevich Béla gróf, Komáromy György, Kende Kanut, Kossuth Pál, Kuba János, Kossuth Ferencz, László Imre, Lónyay Menyhért, Lovassy Ferencz Lukács György, Lázár Sándor, Macellarius Illés , Majthényi József báró , Manojlovich Milán, Markos István , Maróthy János Mátyáss József, Melas Vilmos, Miskolczy Lajos J . András Mocsonyi Antal, Mocsonyi Mocsonyi Anda Majdnyáli Büky Dénes, Nico Sindor, Molnár Pál , papol, Pethelies Sándor, CROFIT JeanUr János, Petko Lázár, András, Popovic - Ráday László gr., Reviczky PaPalVzó avSMihály Radich ÁkosfSiklósy Bálátván, Rónay A , j Somssich Imre gr Somssich á , y Szemző Mátyás, A i Széchenyitaré gr., Snékácu f V ej Gergely, Setratimirovich György, í 1F.ne? Teleky Domokos id. gr. Teutsch Sipos Ferencz, J Tisza Kálmán, Tisza Tolnay Károly, Trauschenfels Emil, Flórián Varró Sámuel, Vay Béla báró, Sei József , Bécsi dolgok. Aligha voltak a birodalmi tanácsnak kínosabb napjai, mint a delegationális vita alatt. S nem volt elég, hogy megmutassa, mennyire képtelen önálló gyakorlati politikára, hanem minden tudományát megfeszítette, hogy ezt theoretice is kimerítően bebizonyítsa.Három napig beszél egy parlamenti testület arról, hogy 1861-től kezdve több-kevesebb megszakítással máig játszik alkotmányosdit,és ma oly helyzetben találja magát, melybe nem tudja miként jött, s melyből nem tudja miként meneküljön a maga eszével, mert az egy — önvétkén számára csinált — kényszerhelyzet, melyből más kigázolás nincs, mint a miniszteri vezetés elfogadása. A reich Brath okoskodik, beszél, szónokol és protestál, de minden okos gondolata közt nem talál okosabbat, mint amit a kormány ad kezére, s azért hát minekutána még alaposan kimutatta volna, hogy az sem olyan okos, hogy nálánál okosabbat ne lehetne kitalálni (csakhogy a reichsrath nem találja ki), megindul utána, s elfogadja a delegationális törvényt. Valóban ha visszagondolunk a kiegyezés sanyarú történetére, akkor a bécsi híres politikus követek még furcsább színben tűnnek fel, s amit először kell tőlük megtagadnunk, az épen a politikus czím. Lehetnek ők tudósok, tudósok ép politikai tudományokban, de hogy nem mindenki politikus, aki letette a doctorátust a politikai s még egy sereg tudományból, azt mutatja és ez évekig húzott, s most „a helyzet kényszere“ által végzett mű. Mert hiszen most sem a bécsi reichsrath végezte az ügyet, hanem az, mosva kezeit a régi sanyaruság emlékében, csak „engedte történni,és Beust báróé az érdem, hogy felfedezte, miként kell a bécsiek kezéből a kiegyezést kivenni, s gyakorlatibb kezekre kell bízni a kezdeményezést. Ez a mostani helyzet kulcsa. A bécsi reichsrath nem tudott gyakorlatlan hoz ■ záfogni, nem ért diplomatiához s ez volt minden tudományossága mellett az a kis bökkenő, mely miatt semmire sem ment, s mely az excellens szónok urakat legújabban is arra csábította, hogy háromnapi discussióban commentálják azt, hogy mennyire ártatlan mindabban Ausztria képviselete, a mi Ausztriában évek óta történt a közjog terén, hogy ők (a képviselők), kik évek óta a közjogi kérdések tisztázásán dolgoznak, nem okozták az ezen kérdések új fordulata folyán beállt helyzetet; s végre ezen kis bökkenő kísértget újra a Beckbauer-féle indítványban is, mely magában véve felette ártatlan, de ismét oly impracticus, hogy a kormány s a reichsrath egy szép része miatta szükségtelenül igen kellemetlen zavarba hozathatnék. A lengyelek máris szabadkoznak. Hanem a reichsrathnak ilyen triumphusai szoktak lenni, „mert ez az ő humora,“ mint egy humoros levelező megjegyzé. A kiegyezési bizottmány a quotalis javaslatot lényegtelen — stylaris — módosításokkal elfogadta. Utólagosan jelentett be — mint a „B. C.“ értesül — , kene egy indítványt a számarány (70: 30) iránt, mely ehhez képest legközelebb a bizottmányban tárgyalás alá kerül. A vallásügyekben írják, hogy Crive 11, az új római követ, határozott ultimátumszerű utasításokat kapott volna a concordatum ügyében, ami körülbelül valószínű is. Csehországban legtöbb szerencsével agitálnak a concordatum mellett, amit főkép az magyaráz meg, mert a feudális „Hoch toryk“ fészkei többnyire ott vannak. Legújabban ismét elvont egy cseh püspök egy régebbi dotatiót egyik községéte (Wahula püspök Mohelnice községétől 10,000 ftos dotatiot), mert ez a concordatum ellen határozott petitiót. Mindazonáltal nem szűnnek meg a mozgalmak. A bécsi monstre-adriese-nek szombaton már 28.000 aláírója volt, s a nyilvános aláírási helyeket tízzel regszaporították. Egy telert aláírási ívet valamely buzgó lélek „elsajátított“, hanem azért a helyébe tett újra gyorsan megtelt. Szóval az ügy annyira napi kérdéssé vált a nép közt hogy a C r iv e 11 inek adott utasításokról szóló* hirek hitegességéről alig kétkedhetni jelen körülmények közt. Az idő jelei közé soroljuk azt is, hogy az urak házának bizottmánya az alkotmánykérdéseken, melyek majd közvetlenül, majd közvetve érintik a vallás és iskola kérdését, meglehetős szabadelvűséggel esnek túl, azaz kevés vitával és kevés „jobbítmánynyal.“