Pesti Napló, 1868. január (19. évfolyam, 5307–5330. szám)
1868-01-14 / 5315. szám
cselekményt, mely nem szorul államszolgálatra, nem volna szabad megadóztatni, mivel jövedelmet csak jövedelembiztosításért követelhet az állam, akkor semminemű fényűzési cikket sem volna szabad megadóztatni, semmi indirect vagy fogyasztási adókat sem volna szabad szedni, és végre némileg a physiocraticum systhemához jutnánk, mely szerint minden közterheket egyedül csak a földnek kellene viselni, amit pedig már régen nemcsak a tudomány, de a gyakorlat is elitélt. Igenis, mi a dohánynak, mint fényűzési czikknek megadóztatását in bhe ii elfogadjuk, és csak a czélszerű módot keressük, melyen ezt legjobban, legkönnyebben eszközölhetni. A hivatalos közegek igen nehezen válnak meg régi szokásaiktól, irtóznak a radicális változásoktól, csodálatosan találékonyak amazoknak védelme, ezeknek megtámadásában, és ez természetes : helyzetük, szokásaik, nem ritkán érdekeik, néha elfogult meggyőződésök is kívánja ezt így; de nekünk, kik a létező institutióknak terheit viselve, azoknak hátrányait és árnyoldalait ismerjük és tűrjük, nekünk a hivatalos közegeknek elfogultságával meg kell küzdenünk, hogy a vita folytán vagy legyőzzük őket, vagy pedig ők győzzenek meg bennünket panaszaink alaptalanságáról, óhajtásainknak elérhetlenségéről. SOMSSICH PÁL: (Folytatása következik.) Peressel Mór Szegeden. Közéletünk férfiai közt alig van egy is, ki a közfigyelmet nagyobb mértékben magára vonná, mint Perczel Mór. A tömegek lelkesülnek iránta, mert nevéhez egy nagy és szent emléket kötnek; a gondolkodót, a lélekbúvárt a legnagyobb mértékben érdekli már egész megjelenése, a hétköznapiság színvonalát meghaladó, külsejében, beszédében, magaviseletében nyilatkozó eredeti volta. Önzetlen hazafiságát, lelkesülését soha senki sem vonta kétségbe. Különbözők lehetnek az ítéletek hadvezéri talentuma, államférfim belátása és szónoki hivatottsága felett : az ihletést, bizonyos magasabb álláspontot és eredetiséget mind e három minőségében első tekintetre is felismerhetjük benne. És pedig, ha a múltakra visszapillantunk, sokban igazat fogunk adni neki, amit annak idején belátni vonakodtunk. Számkivetésében, nemesen, egy bukott, de szent ügy bajnokához méltón viselte magát. Használni többé nem tudván, lelkiismeretesen nvita vuuy attól, hogy vasarrukép ártson : midőn ártani, vagy a múlt vagy a jövő compromissiójával, oly könnyen lehetett; sőt néha bizonyos áldicsőség némi látszatával is! Visszatérvén az imádott haza földére, nem mint valami „megváltó“ lépett fel, nem ragadott vezéri szerepett magához, nem becsmérelte azokat, akik az elmúlt nehéz idők súlya alatt itthon verejtékeztek, s itthon állották ki a hontalanság ezer kínjait, nagy és apró szenvedéseit. Nem mondjam, hogy mi elárultuk a hazát, hogy feladtuk minden legszentebb jogait, hogy nincs többé szabadság és magyar alkotmány. Ő jól tudja, s hálásan érzi, hogy mindez el volt veszve, s mi azt vagy visszaszereztük, vagy igenis csak tőlünk függ, hogy visszaszerezzük. Van tér, s hadviselt ember hová tette volna éleslátását, mely a situatió gyors felismerésében nyilvánul, ha ezt észre nem venné ? Perczel (valamint Klapka) észrevette azt, nyomban elfoglalta azt; rajta áll, és törhetlen A , Pesti Napi©’ tárczája. Január 14-kén, 1868. Az ősemberek haladása RÓNAY JÁCZINTTÓL. (Folytatás.), Chinában a gazdag vas , arany-, ezüst-, ólom-, réz- és horganybányák évezredek óta miveltetnek, s tekintve e nép önálló miveltségét, mely a haladás egy példányán sem maradt el, alig hihető, hogy a vas és bronz használatát idegenektől tanulta volna, sőt a fémek kezelésében, kivéve tán Japánt, túltett nemcsak Ázsia, hanem Európa népein is,és pedig a legújabb időkig,a múlt század közepéig. A dunaiaktól nyeri valószínűleg India a bronzt, melynek használatára azt jegyzem meg, hogy nincs sem a jelen, sem a múlt chinai emlékek közt annak nyoma, hogy a bronz valaha metszőszerre, vagy fegyverre használtatott volna *); ezeket minden időben vasból készíték, s a bronz, valamint a jelenben, úgy a múltban is csak díszítményekre, ék- és hangszerekre fordíttatott. A japániak a bronzvegylet eszméjét, a birodalmakban hiányzó horganynyal együtt, hihetőleg Chinából nyerték, s minden időben hasonló czélokra , ék- és hangszerekre használták. A legközönségesebb érez itt a veres réz, mely még most is egy áru a vassal, azért ebből készítik a pántokat, kapcsokat, szegeket, s átalában a közönséges házi eszközöket. A vas leginkább metszőszerekre, fegyverekre használtak , s mivel a japáni kardok már hajdanra, még a chinaiaknál is többre becsültettek, igen valószínű, hogy a vas aczélozását már ősidőkben ismerték; míg a rézedények veszélyes volta, vasedények készítésére vezette őket, s Japánt illeti azon dicsőség, hogy a vasöntésben még a chinaiakat is megelőzte. Íme, roppant tér áll előttünk Ázsia legvégső keleti határától az indusig, s arra nincs példa, hogy e birodalmak népei, a haladás bármely szakága bronzból fegyvereket készítettek volna, következőleg hogy itt oly értelemben, mint Európában, valaha bronzkorszak létezett volna. Túl az induson, vessünk egy pillanatot a történelem legrégibb birodalmára , Assyriára, melyről tudjuk, hogy műveit népe már a történeti idők hajnalán ismerte a fémeket: az aranyat, ezüstöt, rezet, bronzt, vasat stb., hogy ezek használatában, miként a fennmaradt emlékek tanúsítják, oly tökélyre emelkedtek, melynek elérésére Európában évezredek kivontattak. Az assyriai emlékekben felleljük ugyan az ázsiai műveltség jellegeit, de egyben eltér Assyria a keleti népektől, s ez az, hogy a bronz, úgy, mint Európában, fegyverül is használtatott; bár ezek mellett vasfegyverekre is vannak adatok. És itt azon kérdés merül fel, melyiket illeti az elsőség ? Hol bronzfegyverek használtattak, att tán állíthatjuk, hogy a vas aczélozása ismeretlen volt, de nem következtethetjük, hogy a vas átalában ismeretlen lett volna. így lehetett Assyriában, ismerték a vasat, de nem tudták aczélozni, mihelyt a vasnak e kitűnő sajátságát, bár hol is, felfedezték, a bronzfegyverek előnye, s bizonyosan közhasználata is megszűnt. — Igaz, hogy Ninived emlékei közt a vas ritkább tünemény, de ezt a romok régisége mellett csodálni nem lehet, egyébiránt, hogy Assyria népe közt a vas kezelése már ez időben is magas fokon állt, tanúsítja azon vas mellvért és sisak, melyet Layard az úgy nevezett Nimrod-palota romjai alatt talált, s mely az első érintésnél darabokra mállott, s csak mint ilyent, láttam a „British Museumban.“ Meg kell itt még jegyeznem, miszerint Layard annyira meg volt győződve a vas közhasználatáról Assyriában, hogy e becses érez ismeretét innét származtatja Egyptomba. Phoeniczia hite a múltból, sokkal nagyobb, mint hátramaradt emlékei. Tőle, úgy hiszi a tudós világ oly sokat tanult Európa, s alig vagyunk képesek kimutatni, hogy mennyit köszönhetünk e szorgalmas népnek, melynek kincseit s a békepályán szerzett dicsőségét a hódító Róma elsajátíta. Annyit azonban megőrzött a történet, hogy 3000 év előtt felfedezte a spanyol érezbányákat, hogy a Gadeira szoroson keresztül hatolva (Strabo HL), a „Cussiterides,“ vagyis az „ónszigetig“ hajózott, s hogy az itt nyert érczczel nagy kereskedést űzött. *) Az ón egyik alkatrésze a bronznak, s ha ez érczvegylet kizárólag csak fegyverekre használtatott volna, akkor a bronzkereskedés virágzásából méltán lehetne a bronz fénykorát Európában következtetni; de a bronz ék- és hangszerek öntésére is használtatott, főleg keleten ; ennélfogva bronzra még akkor is volt szükség, midőn fegyverekben az aczél előnye már elismertetett. Az elherált ónkereskedésből nem tartom alaptalannak azon véleményt, mely a bronz terjedését Nyugat-Ázsiában, főleg a phoenicziaiaknak tulajdonítja, sőt igen valószínű, hogy részint közvetlenül, részint közvetve, Európában is ők voltak a bronzművek kezdeményezői. Hogy a vasat korán ismerték, azt méltán feltehetjük oly népről, mely a haladás pályáján megelőzte a görögöket, mely a középtenger minden nevezetes pontján telepítvényeket alapított, s három világrész kincseit összehalmozta. Ezékiel próféta (27. f.) említi a vasat azon czikkek közt, melyekkel Phoeniczia egyik telepítvénye, Tarshish kereskedett, s legújabban Karthágó romjai alatt a nagy mennyiségű vaskészlet találtatott, mely a falak után ítélve, még Scipio hódítása előtt került oda (Edinburgh Review), sőt vannak, kik Európában a vas aczélozását Spanyolországból származtatják, s itt a phoeniiziai telepedők ügyességének tulajdonítják... Valóban, pótolhatlan veszteség az emberi műveltség történetében, hogy oly kevés hiteles adattal bírunk e nép haladásáról, mely 3000 év előtt azon a pályán keresett dicsőséget, mely jelenkori műveltségünk egyik fő tényezője. Egyptom vaséreiben szegény, s az ismert régész, Sir William Gardner állítása szerint, egész területén eddigelé csak egy vasbánya fedeztetett fel, de ennek használata sem nyomozható ősidőkbe; azért a vasat, ha legrégibb építményeikben használták, idegen országból kellett nyerniök, bár ez ideig még nem találtattak hiteles vaseszközök, kivéve egy, Augustus 20-dik évébe eső sírt, mely puha vasszegeket tartalmazott ; kemény vasra még nincs példa, s az egyptomi régiségek, amennyire ismereteink terjednek, csak az arany, réz és bronz használatáról tesznek tanúságot. így volt-e ez már kezdetben, így volt-e az egyptomi haladás minden fokozatain, azt nehéz volna határozottan kimondani, mert a bő harmat még Egyptom szelíd éghajlata alatt is korhasztólag hat a vasra, s biztossággal csak annyit állíthatunk, hogy a vas a római hódítások idejében jön közhasználatú. A vas ismeretének legrégibb írott emlékét a zsidó nemzet körében leljük. Mózes ugyan nem említi azon érczek sorozatában, melyek használatát az isteni tiszteletre szánt eszközökben , ékszerekben megengedi (Ex. 25.), de a vasró van már szó a Genesis negyedik fejezetében Dávid kőfegyverrel ejtette el Goliáthot, kinél sisakja és mellvérte rézből, s lándzsája hegy vasból volt, kardjának anyaga nem említtetik. Dávid király a jeruzsálemi templom építésére nagy mennyiségű vasat és rezet (némelyek szerint bronzt) gyűjtött. (Kron. I. 22. — Salamon király Tyrusba küldött oly művészért, ki az arany-, ezüst-, réz- és vasműves gyártásában ügyes. (Krön. II. 2.) ... . Mindez arra mutat, hogy a zsidó nemzet, mely a vas legrégibb adatait megőrző, későbbi időkben, mint vándor és földmiveléssel foglalkozó nép, nem volt a fémek használatában irányadó, hanem e részben szomszédaitól, különösen Egyptomtól és Phoenicziától függött. Amerikában, mielőtt felfedeztetett volna, a vasat nem ismerték, s a bronz előidézésére is az éjszaki és déli népeknek érintkezni kellett, ha csak nem feltételezünk régibb összeköttetést Európával vagy Ázsiával. Michiganban és Lake Superior vidéken, a véres réz tisztán is előfordul, s már az őslakosoknak ajánlkozott, csak idomítani kellett kőcsapások által, hogy használható eszközzé alakuljon, és ez meg is történt. Ohio és Missisippi régi földhányatai alatt, a kőeszközökkel együtt, oly rézeszközök, többnyire kalapácsok találtattak, melyek olvasztás nélkül, puszta ütés által készültek. A veres réz közlekedés utján Mexicóba és Peruba jutott, mely utóbbi horganyt is tartalmaz, s csak igy jöhetett létre a bronz-vegyiték, mely a vas behozataláig, a déli műveltebb népek közt, csakugyan használtatott. Amerikában e szerint nem volt vaskor, itt a fa, csont és kőeszközöket réz és bronz követte. Ezek azon adatok idegen világrészekből, melyek rövid érintését, mielőtt az európai fémkorszakról szólnék, czélszerűnek véltem. Megvallom, hogy e téren sok még a teendő, s hogy tán a szerfelett nagy jelentőség tulajdoníttatik bizonyos eszközök vagy anyagok hiányának, de ez, valamint a földtannak, úgy az ■ ősembertannak is elismert gyengéje ; addig azonban, míg határozott tények szólandnak, ily érveket sem lehet figyelem nélkül hagyni. Legtöbbet várhatunk a már oly szerencsésen megkezdett bronzok elemezésétől ; ez nagyobb biztossággal fogja kitűzni a bronzok eredetét, mint sok esetben maga a leshely, s egyszersmind azon utakat, melyeken oly népek körébe is eljutott, kik használták ugyan a bronz műveket, de fel nem találták. (Folytatása következik.) *) Erről határozottan nyilatkozott a londoni Ethnological Society gyűlésén (1864.) a társulat elnöke, s hivatkozott a legjártasabb chinai régészre, Wade úrra ki jelenleg Pekingben az angol kormányt képviviseli. *) Bochart: „Geography Sacra“ czímű munkájában azt állítja, hogy a phoenicziaiak Angliát „Baretanac,“ ón-tartománynak nevezték, s ebből lett volna : Bretania, Bretanica s, erélylyel, ifjú kora tüzével, kiáltja a vezényszót: Előre ! Szegedi legutóbbi diadalútja is — ha azt egészben veszszük — e felfogásról tesz tanúságot. „Nekünk — mondáa többek közt — e haza fennállása és felvirágzása érdekében még sokat kell fáradnunk és küzdenünk!“ Feladatunk tehát nem az lehet, hogy egyik kézzel elrontsuk, amit a másikkal építettünk, hogy annyi lépést tegyünk hátra, amennyit tettünk előre: Perczel sokkal felvilágosodottabb államférfi, semhogy ilyen idővesztő, s minthogy az élet az időben van, tehát esetieg életvesztő politiksának lehetne apostola ! Az 1843/4-diki országgyűlésen, melynek egyik kiválóbb szónoka s a haladási eszmék legelőre- haladottabb kezdeményezője volt, ő volt az, s köztünk, úgy hiszem, az első, aki egy talpraesett beszédben azon eszmét fejtegeté, mely még csak most nyert valósulást, hogy az osztrák (e szó is az övé) birodalom regeneratiója csak a Lajthán túli népeknél is behozandó valódi alkotmányosság által remélhető, s hogy a Felséges uralkodóháznak sürgősb teendője nincs, mint népeinek e szellemi érdeksolidaritását elismerve, itt is ott is alkotmányosan és felelősség mellett kormányozni stb. stb. Részünkről szives részvéttel és rokonszenvvel kisérjük Perczel Mór tisztelt barátaik békés diadalait, és szerencsét kívánunk a lelkes szegedieknek, ez alkalommal tanúsított hazafias, óvatos és komoly maguk viseletéért. 7. Bécsi dolgok. Szombati számunkban közlött bécsi levelünk minden oldalon felvette a visszhangot, s az egész hírlap-kórus egy harmóniában üdvözli és ünnepli a békére irányzott törekvéseket, melyek kétségkívül irányadók a magyar-osztrák államszövetség kormányának intézkedéseiben. „Egészben véve — igy végzig a régi „Presse“ erre vonatkozó czikkét — külügyi politikánk programmja — amennyiben hitelesek a „P. N.“ adatai — csak megnyugvást kelthet. Határozottanbékés színezetű, megelőző ott, ahol Európa s a mi érdekünknek megfelel, és semerre sértő nem lévén, igen alkalmas arra, hogy egyrészt Európa államférfiait kielégítse, s egyúttal megóvja Ausztria tekintélyét, melyet nem szabad compromittálni, ha Ausztria nagyhatalomnak megmaradni, népei javát megóvni, s prédára epült szomszédainak osztozási tárgyul szolgálni nem akar.“ Két dissonáló hang van csak az álalános összhangban, melyet, úgy látszik, nem tudott a bécsi levél megnyugtatni. Egyik a még mindig porosz sympathiákban lauuraiu uj flr*oooc,' <*ivixjlvji*. ivonui vUiu rosz félhivatalosok szeme közé vágott egyenes dementi. Ez támogatja Bismark lapjait, s folyton erősíti, mintha a berlini cabinet csakugyan közeledett volna a bécsihez, amit pedig szombati levelünk határozottan tagad , s nem alap nélkül. A második dissonáló hang egyik tekintélyes pesti német lap, a Fálk szerkesztősége alá került „Pester Lloyd,“ mely concurrenciális körülményei közt minden áron hajhászsza az eredetiséget , hogy azonban ez mily veszélyes eljárás (a dolgokat a hírlap érdekében írni meg s nem hírlapot szerkeszteni a dolgok érdekében) mutatja az, hogy ép a „P. Lt.“ érdemdús szerkesztője (Fk) a „Pesti Hetilapban“ úgy és anynyira meg van a szombati czikkel elégedve, hogy azt kell feltennünk, hogy a „Lloyd“ erre vonatkozó czikke a „Lloyd" hasábjaiba a szerkesztő tudtán kívül csempésztetett be. Ez fel is ment bennünket az alól, hogy bővebben reflectáljunk oly czikkre, melyet szerkesztője defavoyált. A delegátiókat összehívó királyi és császári leiratok a bécsi hivatalos lapban megjelentek. Alkalmasint közölni fogja a magyar hivatalos lap is keddi számában. Összehivattak f. hó 19-re Bécsbe. A cislajbhanus miniszterek csak képviselői minőségükben veendnek részt a delegatióban, s a közös miniszterek az interpellátiókra írásban fognak felvilágosítást adni. A „Debatte“ úgy értesül, hogy az államadósság hovatartozásának kérdése oly értelemben döntetett el, ahogy mi állítottuk , ugyanis a cislajthanus pénzügyér ressortjába utasíttatott. Lónyay, Becke és Breszl miniszter urak szombaton délután hosszasan tanácskoztak a közös budget érdemében. A nehézségek egy részét e tárgyban az is képezi, hogy merülnek fel egyes positiók, melyekre nézve vitályos, hogy váljon az országos, vagy a közös budgetbe veendők-e fel ? Horvátország — Zágráb, jan. 10. Gyorgyevics T. korelnök tizenegyedfél órakor nyitotta meg a mai ülést, s felhívta a házat, hogy adja be szavazati íveit a négy választandó jegyzőre. A választás eredménye a következő : megválasztottak jegyzőknek általános szótöbbséggel: Czár, varasd megyei főjegyző; dr. Berics Ignácz, a hétszemélyes tábla titkára; Hrvács, varasdmegyei jegyző, és Raiszner, zágrábmegyei főszolgabíró. Ezután öt osztályra osztotta magát a ház, reflektálván ezúttal a ház a házszabályok ellenére több oly tagra is, aki jelen sem volt. Az öt osztály elnökeiül és előadóiul megválasztottak : I. osztály elnökének Kassevics főispán, előadónak dr. Stojanovics; II. osztály elnökének Pejacsevics gróf, előadónak Horváth M.; III. osztályelnökének Kulmer gróf, előadónak dr. Berics ; IV. osztály elnökének Gyorgyevics T., előadónak Raiszner. Általános feltűnést okoz, hogy sem Strossmayer, sem Hauik, s egyáltalán a zenggi püspököt, Solosot kivéve, semminemű egyházfő meg nem jelent a tartományi ülésen. Hasonlag kérdezik egymástól az emberek, hogy váljon az elhalt Jellasics bán testvérei, Antal és György grófok miért nem vesznek részt az országos tanácskozmányokban , de a feleletet másutt senki sem találja, mint a jelenlegi politikai viszonyokban, melyek a Jellasicsoknak nem kedvezők. Elnöknek Rauch Levin bárót készülnek megválasztani, ki azonban nem hajlandó e tisztet elfogadni. A legközelebbi ülést 13 án fogják tartani, akkorra a sectiók elvégezendik munkájukat. Hatósági élet. B. Gya rma t, jan. 9. Évnegyedes közgyűlésünk, mely a hó 7-én kezdődött s ma jön befejezve, a megromlott ut és idő daczára népes kegy uj tun v tXi vu«uLi« y _„l_____ni .n__^ de szintén fontos okai az ugyane napra esett országos vásár és jótékony czélra rendezett hangverseny és tánczvigalom valának.Minden jól ütött ki. A gyűlés első alispánunk tapintatteljes vezérlete alatt izgatottság nélkül, de végig férfias erélylyel és nemes, mondhatni parlamentális küzdelemmel folyt. Első politikai nevezetesebb tárgy a honvédelmi miniszter ismeretes körlevele vala, mely által a hatóságokat addig is, mig az ujonczállításra vonatkozó törvény meghozatnék, ez irányban adatszerzésre és beszolgáltatásra hívja fel, s miután e felhívásnak eleget tenni Nógrád megye kisgyülésileg már elhatározó, sőt annak teljesítését is foganatba véve. R. F. indítványára kimondaték, hogy e praecedens esetet a megye, se az alispán, se a kisgyülés, se a megyei hatóság kötelességére nézve az ujonszállítási törvény meghozatala előtt, a törvénynek e módon alkalmazását illetőleg, gyakorlatnak nem tekinti.“ Lám mennyi sáncz az autonóm jogok megvédése és a scrupulusok elhárításának biztosítására! Lám legyen: békeidején, midőn a veszély még távol van, s maguntum fenyegetve nincs, ez megjárja; de ha az is rászaltatik, hogy a felelős miniszter tájékozni akarja magát a bekövetkezendő szükséglet anyaga és eszközei iránt, a tájékozás nem mellékes utakon, de egyenesen a megyék és városi községek alkotmányos közegei útján történik : ez már csakugyan táblabíró politika, mely úgy áll a parlamenti felelős kormányzat kívánalmaihoz, mint a hajdani fakó szekér a gőzkocsihoz, mint a kováspuska a revolverhez. Szóval sok nagy igényű hazafi most tökéletesen elveszti fejét, nem tudja magát az új formákba betalálni, azt hiszi, most is minden áron opponálni és sérelmeskedni kell, s ha sérelem, józan felfogás szerint nincs, tehát keresni kell, és utoljára előkeríteni valami plausibilis rémet akárhonnan, hogy hát a felelős miniszternek sohase lehessen igaza, ép úgy, mint a lánglelkű Kölcsey hajdan visszavonta egyik hazafias indítványát azért, mert azt történetesen a kir. fiscus is pártolá, tehát eo ipso hiányosnak kellett lennie, ami akkor lehető is vala; de azóta nagyot fordult az idő kereke, s aki vissza akarná fordítani, azt eltapossa. Különben Nógrád teljességgel nem mondható az ily konokság választott földének, mindössze is egy-két buzgóbb apostola van, kik végre vagy engednek az eszélyes gyakorlatiasság korlátai közt, vagy ha kell, lefegyvereztetnek. Sárosmegye levele, a jegyzőkönyvet megcsonkított Hlavács iránt tudomásul vétetett. Hasonló sérelme Nógrádnak (mint kétségkívül számos megyei hatóságnak is) vala; de a gyűlés azon elvből indulva ki, hogy ezen herostratesi tett nem az illető egyén, hanem a volt absolut rendszer rovására esik, a megyei megcsonkított, különben már kiegészített jegyzőkönyv kinyomozott Herostratesét nagylelkűen ignorálni határozá. Az adóbehajtást Nógrád megye kizárólag saját közegei, nem pedig finanszok közbejöttével kivánja eszközöltetni, mi végből a tisztviselőkhöz szigorú pontosságot meghagyó utasítás ment. A gyűlés második napjának legnagyobb részét a megyerendezés fontos kérdésének élénk megvitatása tölte be, mire nézve az e czélból kiküldve volt bizottság munkálatát előterjesztő. A bizottság jegyzője Pulszky Ágost megyei t. jegyző volt, s a több nyomtatott ívre menő, a képviselőházzal közlendő egész munka az ő tollából folyt : oly munka, mely nem egy fiatal kezdőnek, de a politika bármely avatott veteránjának is becsületére válnék. S P. A. nemcsak a tollat forgatja jelesen, hanem egyelőre kivált épen nem megnyerő orgánuma daczára, mint szónok is szerepre van hivatva, annyival inkább, mivel amit mond, nem üres szóvirág, hanem tanulmány és mély meggyőződés nyilatkozmánya. Az említett munkálat, melynek feladata a megyei autonómiát, a parlamenti kormányzattal összhangba hozni, két első §-ának kihagyása, s egyiknek módosításával egyhangúlag helybenhagyaték. Meg kell még itt említenem, mert annak idejében felhozom, hogy azon vizsgálat, mely Piry János egyik derék szolgabiránk ellen a miatt jön az octoberi gyűlésből elrendelve, és megtartva, mert nevezett szolgabiró állítólag több választóképes földmíves polgárt testileg büntettetek, legszigorúbb nyomozás után a vádlottat tökéletesen ártatlannak, és eljárását, mely a törvényesség korlátait semmiben át nem lépte, teljesen igazoltnak találá. Az uj törvények felolvasása akkorra halasztaték, minőn maja eredeti szöveggel a felsege által aláírva, s pecséttel ellátva, érkezendnek a megyéhez. Jövő közgyűlésünk ápril 20-kán lesz megtartandó. A hangversenyben Füredy, Szűk Róza, Toperczer Ilka működtek közre, a bál fényes volt; a tiszta bevételt a kisdedóvó javára még nem tudni. Csalomja. Vidéki tudósítások, — Szatmár és vidéke, jan. 8. Midőn a szellemi harczban, a közös ügyek feletti vitatkozásban, a sok interpellálásban kifáradt országgyűlés szünetel vagy pihen, a szegény vidéki levelezőnek alkalom nyílik arra, hogy elmondhassa némi tájékozás végett részint az olvasó közönségnek, részint a Tisza-Duna torkában lakóknak, hogy a felső vidéken rendkívül nagy hófúvás van, a mármarosi bérczeket, a kárpáti hegylánczolatokat, az avasi és bányai hegyeket, az erdélyi havasokat öleskó borítja, a Szamost és Tiszát iszonyú vastag jégpánczél fedi, úgyhogy ha hirtelen esővel indul meg a szamos és Tisza jege, rendkívüli árvíz és özönvíz lesz. Dec. 15-én oly hóesés, hófergeteg volt vidékünkön, hogy sok utas eltévedt, a nagy hóba fűlt és megfagyott. Karácson előtt a közlekedés, postakezelés 4 —5 napig megszűnt, az újság e miatt elmaradt. Sylvester éjszakáján ismét nagy hó esett, és az mind várja a meglágyulás következtében az elolvadást. Ezért figyelmeztetem előre az árvíz torkában lakókat, gondoskodjanak előre eleségről és védeszközökről. Említésre méltó dolog továbbá a házasodtatási akadály megszüntetése. Van széles öröm, jókedv, tánczmulatság a magyar Sionban, nősülhetnek a 23 évet betöltött szabadságos katonák, bátran és szabadon. Ezen romlásnak indult közerkölcsiséget helyrehozni törekvő tény, nagyszerű vívmánya az Andrássy-minisztériumnak. Húsz év alatt a nősülhetés akadálya miatt sok ezer lelket, állampolgárt és millió vagyont vesztett az állam és haza, ugyanannyi munkás kezeket, résztvevő tagokat az egyház és család. Szathmár megye egészen fel van villanyozva a vasút keresztülvitelétől. A szatmári kereskedő, iparos és földmivelő, búza-, repere-, gyapjú-, fakereskedő, gyümölcstenyésztő, arany, ezüst, ón, réz, vastermelő, sószállító közönség előre örvend a vasútnak, mely által a világkereskedelem forrásához eljut. Valóban életszükség e gazdag megyébe, arany ezüst bányába, kincs és sóaknába mind a vizen, mind a szárazon biztos utat nyitni, mivel Szigeten árulják a legolcsóbb sót, Nagybányán a legolcsóbb vasat az egész Magyarországban, sőt mondhatni csaknem egész Európában. A szellemi haladás is naponként erőt vesz a nyers erőn. A szellemi előhaladás fáklyáját gyújtották meg az ombodiak és krassóiak, midőn olvasóegyleteket alakítottak maguk közt. Krassó mezővárosa minden tekintetben halad az anyagi és szellemi művelődés czélja felé. Heti és országos vásárt állított fel, kaszinót alakított, postaállomástt, gyógyszertárt rendezett be és szerelt fel Bartók Sándor gyógyszerész által. Főszolgabirája, esküdtje, orvosa helyben van. Nagyon bölcsen cselekednék e mezőváros és vidék lelkes közönsége, ha az itteni orvosi állomást a szenvedő emberiség javára illő évi fizetéssel ellátná és biztosítaná. r. 1. & ü I ö d f é l é k. Pest, jan. 13. — A vasúti kölcsönről a hivatalos „Budapesti Közlöny“ írja: „A „Pester Lloyd“ tegnap a vasutkölcsönről alaptalanokat állít, mert ezen kölcsönt a kormány sehol sem kínálgatta. A „Société générale“ az első pénzintézetek közé számíttatik; mellékfeltételek és provisiók, melyek a szerződésben ki nem köttettek, soha szóba nem hozattak. Alaptalan azon gyanúsítása is, hogy a kormány részéről a kölcsön végett nevezetes kiadások létettek volna; alaptalan azon feltevése, mintha a kölcsönre előlegek vétettek volna fel. A „Sociétégénérale“ felajánlott ugyan nevezetes előlegeket, de a pénzügyminiszter igénybe nem vette, miután vasúti csalokra 5 millió forint, áll rendelkezésére; módjában van tehát a kölcsönt kedvező időben kibocsátani, és annak módozatát az ország érdekeivel megegyezőleg intézni, úgy vagyunk értesülve, hogy a kibocsátás e hó végével megkezdődik. — Választási mozgalmak Kolozsvártt. A „K. Közlöny“ irja: „Városunk szabadelvű jobboldali választói jan. 7-dikén a megyeház nagy termében igen népes értekezletet tartottak, hol egyszersmind minden fertály képviselve volt. Az értekezletet gróf Eszterházy Kálmán rövid, velős beszéddel nyitván meg, ajánlja az összetartást és ügybuzgalmat s óhajtja, hogy a választás körüli tevékenység fokonként növekedjék s tetőpontját ott érje el, hol legszükségesebb, t. i. a választás adusánál, mert csak igy véli a hanyagság vádját kikerülhetőnek; épen ezért e végetti fertály-érkezletek tartását hozza javaslatba, mi elfogadtatván, azok idejéül a jövő szombat délutánra tűzetik ki; ezek nyilatkozatától tétetvén függővé egy általános értekezlet megtartásának időpontja. Továbbá határozatba ment, hogy minden fertály legalább két-két taggal képviseltesse magát egy