Pesti Napló, 1868. január (19. évfolyam, 5307–5330. szám)
1868-01-29 / 5328. szám
hogy magán a földmivelési téren is történtek igen üdvös és igen időszerű beruházások. — Eredményeinél fogva az elsők közé sorozom itt a gőzcséplők számának nevezetes szaporodását, s ezt Felségednek azért mutatom fel, mert a vasúti összeköttetések és a gőzhajózási fejlődések után a kellő munkaerőt nélkülöző hazánkban a gőzcséplők elterjedésének tulajdonítom, hogy ez évi nagy gabona kivitelünk ily rögtönzötten és váratlanul lehetséges lett. A külföld által igényelt gabonát sem mennyiségben, sem minőségben nem lett volna az ország képes a piacokra vetni, ha nem birnák már az előállítás azon kifejlettségét és biztosságát, mely a cséplés eleme által eszközölhető. A külföldön mutatkozó szükségek fedezésére tehát mi voltunk az elsők képesítve. Isk Felséged előtt ismeretesek a bajok, melyek a gabona-kivitelben mutatkoztak. Vasúti összeköttetéseink, mint már fentebb szintén megérinteni alkalmam volt, ily belföldi termés és ily külföldi szükséglet igényeinek kielégítésére elégteleneknek bizonyultak be. E bajokon segítve lesz nagy részben már azáltal is, ha az alföldfiumei, kassa-oderbergi vasutak elkészülnek, s általuk új kiviteli erők támadnak Éjszak és Dél-Nyugat felé. E nagyobb mérvű gabona kivitel közvetlen eredményein, az idegen pénz beszivárgásán s a tőke szaporodásán kívül, nyeremény még az is, hogy a külföldi kereskedés szélesebb összeköttetéseket alakított hazánk kereskedésével, hazánk termelő és forgalmi képességét ismerni tanulta, szóval utat nyitott, érintkezési szálakat fűzött jövőre, melyek mellett a kereskedés nagyobb-kisebb mérvben a jövőben biztosabban és könnyebben folyhat. Nevezetes szolgálatokat tettek már régebben a földmivelés érdekeinek a gazdasági egyletek. Ez egyletek száma e rövid időszak alatt örvendetesen szaporodott, így alakult az abaúj-tornai, a biharmegyei, a gömöri, a borsodi, a kassai és debreczeni gazdasági egylet , a kertészeti egylet Debreczenben, a gyakorlati kertészeti társulat Pesten. Átalakíttatott az országos erdészeti egylet, s alakulóban van még a máramarosi gazdasági egylet. A hazai gazdasági egyletek tényleges működését ez évben, úgy látszik, a politikai átalakulás mozgalmai szokták itt-ott háttérbe, de reményem van, s nagy veszteségnek tartanám, ha e remény nem teljesülne, hogy az oly szép tevékenységet tanúsított s nem egy eredményt mutatott egyletek, visszanyervén a közélet immár törvényesen szabályozott menetét, újra felkarolják érdekeltjeik s az ország földmivelési ügyének ápolását, s haladni fognak a pályán, melyen a siker majdnem láttatlanul alakul, de mely épen azért nyújt talán nagyobb hazafi örömet, mint bármely más iparág, mert azt csak soha nem szünetelő ápolás, rideg fáradozás, bosszú s a kezdetre nem egyszer visszatérő kitartás küzdi ki. A földmivelés terén sikert nagy részben a gazdasági tanintézetektől várhatni. Úgy tekintettem, hogy kötelességem Felséged e részbeni szándékait telhetőleg valósítani. Felséged megrendelé a keszthelyi és debreczeni gazdasági tanintézetek felállítását. Első gondjaim közé sorolom tehát a keszthelyi tanintézet többnemű hiányosságait orvosolni. Ez intézet új igazgatót nyert, tanerői czélszerűen kiegészíttettek, gazdasági beruházása növeketett,kertjének jobb karba hozására az intézkedések megtörténtek. Tanulói száma is folyvást szaporodik. A debreczeni gazdasági intézet földmíves iskolája 20 tanulóval a múlt évben megnyittatott, s a gazdaság megindítására a szükséges beruházások megtörténtek. A felsőbb tanintézet, a kellő előkészületek után, a jelen év október havában fog megnyittatni. A mellett folynak az előmunkálatok az iránt, hogy ily gazdasági tanintézet állíttassák, egy Erdélyben, egy Felső-Magyarországon, s még egy földmives iskola Hradeken. ________ A lótenyésztés előmozdítására szánt díjak ez évben is, mint rendesen, kiadattak, s a kormány meggyőződése e rendszabály üdvös voltáról megerősödött. A nemesebb lófaj tenyésztése czéljából Felséged által 1859. évben tett alapítványból nemes tenyész-anyag beszerzésére 40,000 ft fordittatott ez évben, a mi 14 darab jeles telivér kanczárak és egy ménnek behozatalát tette lehetségessé Angolországból. Elárvereztetésük igen kedvező eredménynyel ment végbe, s ez bizonyítékul szolgál az alapítvány rendeltetésének sikerességéről. Marhatenyésztő sükk ellenben, fájdalom, ez évben sem kerülte el az évk óta súlyosan reá nehezedett csapást, a keleti marhavészt. De teljes megnyugvással , mondhatom, Felséged kormánya megtett mindent, mit az ország sajátszerű gazdasági viszonyainak, s az adott körülmények tekintetbe vétele mellett jó lélekkel tehetett. S hogy működése nem volt eredménytelen és az eszközök nem rosszul választottak, mutatja a következő statistikai öszehasonlítás a múlt évek tapasztalásaival. 1861. september havától 1865. május haváig Magyaromágon összesen 530 helyen uralkodott a vész, és 834,166 marhalétszámból elveszett (a lebunkózottakat is beleértve) 137,126 db. . . 167,% 1866. júliustól 1867 január végéig 74,043 létszámból 150 helyen 8348 db........................11.3% 1867. februártól 1867 végéig összesen 51 helyen 32,263 létszámból 2092 db ........................6 % °/0 S ha az elveszett értéket (egy-egy marha árát átlag 50 ftra tévén) és a vész alkalmából (birbozásokra, utaztatásokra, napidijakra stb.) tett országos költséséget veszszük az összehasonlítás alapjául. Az első (1861 — 1865-ig), összesen 3 év és 8 hónapra terjedő időszakban a marhaveszteség volt .... 6,858,300 frt, a költség........................ 73,823 „ Összesen 6,932,123 frt Egyhónapra tehát mintegy 154,000 „ A második (7 hónapos) időszakban a marhaveszteség volt................................... 417,400 frt, a költség........................ 51,176 „ Összesen 468,576 fr. Egy hónapra tehát mintegy 66,940 „ A harmadik (11 hónapos időszakban) ellenben: a marhaveszteség. . . . 104,600 ft, a költség mintegy . . . 50,000 „ Összesen: 154,600 ft. Egy hónapra számítva tehát : 14,050 „ Mely számok úgy aránylanak egymáshoz, mint: 11,47 :1. S ha nem tagadható is, hogy ez évben Magyarországon valamivel szelídebb lefolyású volt is a vész, amennyiben a megbetegedett marhákból: az első időszakban elveszett . . 64%, kigyógyult.........................................35%, a második időszakban elveszett . 51%, kigyógyult.........................................41%, a harmadik időszakban elveszett 37%, kigyógyult.........................................57%, mégis bátran állíthatni, hogy a fentebbi számokban kitüntetett kedvező eredmények legfőképen az alkalmazott rendszabályoknak köszönhetők. Ezen rendszabályok között elsősorban említendő a külön e czélra rendelt miniszteri biztosok kiküldése, kik a helyszínen egységes és gyors intézkedések által törekedtek a részt elfojtani vagy megszorítani , továbbá azon intézkedésnek , hogy oly helyeken , hol a vész tömöttebben jelenkezett, s az elhurczolás veszélye nagyobb volt, szigorú katonai elzárolás alkalmaztatott. Így történt ez a jászkunsági, móriczgáti és szt.-lászlói pusztákon, Nagy-Körös és Rákos-Keresztúr határán, valamint a Beregh és Szepesmegyei országszéleken Gralliczia ellen. Erdélyre nézve, hol hasonló eljárás követtezett, de nem a minisztérium közvetlen felügyelete alatt, az összehasonlításhoz szükséges részletes adatokról jelenleg nem rendelkezem. S ha itt kevésbé vigasztaló eredményt kellene felmutatnom, oka főleg abban van, hogy a vész különféle körülményeknél fogva már tetemesen elterjedt volt, mielőtt a fentebb érintett rendszabályok alkalmaztattak. A jövőre nézve kimerítő törvényjavaslat készült el a marhavész elleni rendszabályok alkalmazása iránt, mely ha Felséged és az országgyűlés szentesítését megnyerendő, alapos reményünk lehet ezen pusztító csapásnak idő haladtával lehető megszüntetésére. Jelentésem berekesztéséül említést teszek még némely kiküldetésekről, melyeket a közgazdászat egyik-másik ágának teljesebb tanulmányoztatása és előmozdítására az év folytában czélszerűeknek láttam. így, hogy a legutóbb érintett tárgyhoz kapcsoljam előadásomat, dr. Galambos egyetemi tanár kíséretében húsz fiatal állatorvos az ország költségén Nagy-Kőrösre küldetett ki, hogy a nevezett tanár vezetése alatt alkalma nyíljék a marhavész természete és lefolyása iránt a helyszínen alapos gyakorlati ismereteket szerezni. Dr. Zsamár Vilmos és Tormay Béla tanárok pedig részt vettek, mint a magy. kormány küldöttei, a m. é. september havában Zürichben tartott állatorvosok congressusában, s ezen küldetéssel kapcsolatban meglátogatták és tanulmányozták a külföld némely nevezetesebb állatgyógyintézeteit. A külföldi gazdasági tanintézetek tanulmányozása végett Sporzon Pál, akkoriban műegyetemi tanár, jelenleg pedig a keszthelyi tanintézet igazgatója, és vele Kodolányi Antal, az orsz. gazd. egyesület segédtitkára utazták be a nyugati országok egy részét. A hazai szőllőművelés és borászat terén szerzendő,A tapasztalás és adatgyűjtés végett dr. Entz Ferencz és Gryürky Antal elismert tekintélyű borászok járták be az ország összes bortermelő vidékeit. A párisi világkiállítást pedig, különösen az ipar fejlődésének tanulmányozása és , ismertetése végett dr. Nendtvich Károly műegyetemi tanár látogatta meg, a kezelésem alatt álló országos közgazdasági alap költségén. Feladatául vala még kitűzve Nendtvich tanárnak a kender áztatás és törés jelen fejlettségi állapotát szemügyre venni; hazai földmivelésünkre nézve e nagyfontosságu ügyfelséged közgazdasági minisztériumát szakadatlanul, s reményiem nem sikertelenül foglalkoztatja. A cs. k. bécsi geológiai intézet küldöttei által a magyar felvidéken tett földtani kutatásoknál végre Felséged kormánya két, kellő előkészültséggel biró magyar ifjú alkalmazása által részesíté magát. Mindezen említett egyéneknek kiküldésük alkalmával tett tapasztalataik és működésükről szóló jelentés tétetvén kötelességgé : ezen, nagy részben már be is adott jelentések illő formában legközelebb közzé fognak tétetni. Mielőtt e jelentésemet bezárnám, engedje meg Felséged, hogy ismételten jelezhessem, miként az, a kormánynak némely ágazatában való működésén fölül, a nemzet nem egész egyévi anyagi munkásságának főbb mozzanatait akarta csak előtüntetni, azokat főleg, melyekkel a kormánynak állásánál fogva érintkezésbe kell jönnie. Áttekintve jelen helyzetünket, azt kell hinnünk, hogy mindaz, ami itt elősorolva van, csak kezdetleges lendület, mely a szunnyadó erők ébredését, a régibb tőkéknek előnyösebb, s a nemzet vagyonosodására kihatóbb, az újabbaknak gyümölcsöző elhelyezését tünteti fel. Nem elérhetők az alkotások oly mértékkel, mint az előhaladottabb világ vállalkozásai és beruházásai tüntetnek fel, s azért hazánkban sem fog ezen lendület másként, mint a kezdet feletti hazafias örömmel és az önbizalom erőt fokozó érzetével üdvözöltetni, s messze kiható buzdításra, serkentésre szolgálni e téren, melyen a haza jövő anyagi nagysága kell hogy épüljön. — Részemről úgy ítélem meg e mozgalmakat, hogy ha Isten viszontagságtól megóvja az országot, a jelen év folytatni fogja a hasznos közgazdasági vállalatok sorát, melyet a múlt év megkezdett. Végül említenem kell még, hogy szándékom szerint ez előterjesztés csak visszatekintés akar lenni a legközelebb lefolyt azon időre, mely alatt Felséged kormányának a kezdet nehézségeivel s az anyagi kiegyezkedési kérdések szabályozásának munkájával kellett kiválólag foglalkoznia. Nem lehetett ez programm, mely a jövőre a földmivelés, ipar és kereskedés terén teendőket tűzze ki. De Felséged kormánya minden irányban érzi a teendők szükségét; nekem pedig szabad azon reményemet kifejeznem, hogy a feladatban, mely a magyar közgazdasági miniszter előtt áll, Felséged atyai gondoskodása, valamint Felséged s a törvényhozás bölcsesége és a hazafiak buzgalma attól a támogatást nem fogják megvonni. Pesten, 1868. január 15. GOROVE ISTVÁN, s. k. A delegatiók. A közös ügyek elintézésére kiküldött magyar bizottság IV. ülése. Bécs, január 27. Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor. Elnök: Somssich Pál; tollvivő: Horváth Lajos. A kormánypadon a közös minisztérium részéről senki sem jelent meg. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hitelesíttetik. Majáth Antal gr. benyújtja ő Felségének legkegyelmesebb válaszát, melylyel a tisztelgő magyar bizottságnak felelt. Ezen beszéd, valamint a korelnök beszéde,a jegyzőkönyv mellé csatoltatik. Olvastatik a napirenden álló ügyrendi javaslat bevezetése, melynek értelmében Pálffy József gr. indítványára az elnök megbizatik hogy a bizottság számára a nyilvánosság igényeinek inkább megfelelő helyiségről gondoskodjék. A javaslat címe változatlanul megmarad, „I. szakasz“ helyett pedig „I. fejezet“ létezik. Az 1. és 2. §. elfogadtatik. A 3. §-ra Horváth Lajos megjegyzi, hogy a póttag meghívására nézve nincs azon eset tekintetében intézkedés, midőn a bizottság már együtt ülésezik, azért e kitétel: „az országgyűlés illető háza vagy annak elnöke által“ így volna módosítandó : „az országgyűlés illető háza vagy a bizottság elnöke által.“ Elfogadtatik. A 4—8. §§. elfogadtatnak. A 9. §-ban Lipthay Béla b. indítványára a „birodalmi tanács delegatiójának“ kifejezése helyett az 1867. XII. törvényczikkből vett diplomaticus kitétel: „Ő Felsége többi országai bizottságának“ fogadtatik el. A 10. §. 3-dik pontjából Bónis Sámuel azon megjegyzése folytán, hogy a jegyzőkönyvbe a szavazás nélkül hozott határozatok is veendők, e szók szavazás nélkül“ elhagyatnak. A 14. §-t Zsedényi Ede vagy kihagyatni, vagy módosíttatni kivánja, mert különben ezen §-t nem képes az 1867. XII. t. sz. azon szakaszaival összeegyeztetni, melyek a delegatió hatáskörét megszabják. Ezek szerint ugyanis a delegatió nem érintkezhetik mással, mint a közös kormánynyal és a másik delegatióval, s ügyrende kivételével csak egyértelmű határozatokat hozhat a másik bizottsággal. A 14. §. szerint pedig egyesek kérvényeket nyújthatnának a delegatióhoz, s ezen intézkedés az országban, miután csak önálló testületekhez szokás kérvényeket benyújtani, azon hiedelmet kelthetne, mintha ezen bizottságnak szándéka volna a törvényben megszabott hatáskörén tágítani. De különben is, miután ezen ő. maga is azt rendeli,hogy ily kérvény csak az egyes bizottsági tagok indítványaképen terjeszthető elő: fölösleges a kérvények iránt intézkedni, miután minden tagnak a törvény és ezen ügyrend szerint is jogában áll indítványt tenni. Csengery Antal nem tart attól, mint az előtte szóló állítja, hogy ha ezen ügyrendet az országban jól megolvassák, azon aggodalom támadhasson, mintha a bizottság hatáskörén túl akarna terjeszkedni. Szóló nem látja a 14. §. rendelkezését ellentétben az 1867. XIL t. sz. határozmányaival, mert a delegatió csakis a hatáskörébe utasított ügyekben fogad el kérvényeket. A bizottság kezdeményezési jogát sok esetben úgy gyakorolja legtermészetesebben, ha az impulzus kívülről jön ; ezen kívül hol tegyen panaszt a magyar korona alattvalója a közös minisztérium rendelkezése ellen másutt, mint a magyar bizottságnak ? Ezeknél fogva megtartatni kívánja a §. szövegét. Váradi Gábor pártolja Csengery nézeteit és üdvözli Zsedényit azon téren, hol ezen bizottság hatáskörét tágítani egyátalában nem akarja. Szóló egyébiránt nemcsak a bizottság hatáskörébe eső panaszokat tart ezen bizottsághoz terjeszthetőknek, hanem egyesek részéről felvilágosítások és szakértők véleménye is nemcsak elfogadhatók, hanem elutasíthatlanul figyelembe veendők. A korlát meg van az által szabva, hogy az ily kérvények csak egyes tagok indítványaképen kerülhetnek elő. Zsedényi Ede épen Várady utolsó érve folytán tartja fölöslegesnek a 14. §., annyival inkább, mert ki fogja meghatározni, hogy mikor tartozik a kérvény a bizottság hatáskörébe? (Zaj: A törvényes ügyrend!) Szaló attól is tart, hogy ha majd itt nem vétetnék elő a kérvény, elviszi a kérvényező a másik bizottsághoz, ott még talán felvétetik, s ez által mégis előkerülhet a magyar delegátió elé. (Zaj.) Egyébiránt sajnálja, hogy ha már Várady a XII. t. sz. hozatalánál nem szavazott szólóval, most annak szigorú alkalmazását ellenzi. (Zaj.) Puszky Ferencz minden scrupulust megszüntetve lát a 29. §. által, mely szerint minden kérdésnél előzetesen felvethető, s ez esetben mindenek előtt eldöntendő, hogy váljon a fennforgó ügy a bizottság hatáskörébe tartozik-e ? Egyébiránt nem is keletkezik minden kérvény felett határozat, gyakran csak kezdeményezésre szolgáltat okot. Simonyi Lajos b. nem osztozhatik Zsedényi azon aggodalmában, mintha az osztrák delegáció beleszólhatna abba, mi tartozik ezen bizottság hatáskörébe, mert ezt a törvény határozta meg. Ivánka Imre Zsedényi ellenében kijelenti, hogy azt majd a következés fogja megmutatni, ki ragaszkodik inkább a törvény értelméhez. Manojlovics Milán nem helyeselhetné a kérvényezés fontos jogának megszorítását alkotmányos országban, s e megszorítást nem is tartja ezen bizottság jogában állónak. Veszélyt nem lát e jog gyakorlatában, minthogy meg van szabva a kellő korlát, és ha, mint Zsedényi állítja, fölösleges e §., inkább elfogadja a fölösleges rendelkezést, mely az egyéni jogot biztosítja, semhogy megszorítás következzék a §. kihagyása által. A 14. §. változatlanul elfogadtatik. A 15. §. megmarad. Olvastatik a 16. §. Csengery Antal felhozza, hogy ezen ügyrend 29. §-a, mely bármly tárgy előterjesztésénél annak előzetes eldöntését rendeli el, váljon az e bizottság hatáskörébe tartozó-e, tökéletesen megfelel a XII. t. ez. azon imént idézett §-ának, mely a delegáció hatáskörét szorosan körülírja, s ezért szükségesnek tartja, hogy ezen pont, mely kellő biztosítékot nyújt az iránt, hogy e testületből soha központi parlament ne nőhesse ki magát, a felolvasott §-sal is összhangzásba hozassék. Ennélfogva indítványozza, hogy a 16. §. azon általános szabálya után, hogy a különböző kérdések albizottságokhoz utasítandók, a következő toldalék iktattassék : „Az albizottsághoz utasítást azonban általános tárgyalás is előzheti meg.“ E §-ban is „a birodalmi tanács delegátiója“ helyébe a már elfogadott kitétel volna alkalmazandó. E módosítványok egyhangúlag elfogadtatnak. Olvastatik a 17. §. . Ghiczy Kálmán nem kívánja ugyan, hogy az ellenindítványok mindig kinyomatandók legyenek, mert ez a tanácskozásnak rendes folyamát sok esetben csaknem lehetetlenné tenné, de nem akarja azon eshetőséget kizárni, hogy midőn a bizottság maga valamely ellenindítványt oly nyomatékosnak lát, hogy azt nyomtatásban és bírni maga kívánja, vagy midőn az ellenindítvány a tanácskozás első napján adatván be, annak kinyomatása miatt a tanácskozás fenn nem akadna, az indítvány ki ne nyomathassák. A felolvasott szöveg pedig ezen lehetőséget kizárná, mert az mondatik, hogy az ellenindítványok csak azon esetben nyomatnak ki, ha oly időben nyújtatnak be, hogy kinyomatásuk megtörténhetik az illető kérdés tárgyalása előtt. Ennélfogva szóló azt indítványozza, hogy a 17. §-nak csak első pontja maradván meg, a többi helyébe ez tétetnék meg: „Ezek azon esetben nyomatnak ki, ha kinyomatásuk az illető kérdés tárgyalását nem hátráltatja.“ E módosítvány elfogadtatik. A 18—22. §§. elfogadtatnak. Olvastatik a 23. §. -an is czélszerűbbnek tartja, hogy a javasolt szövegtől eltérőleg, a tárgyhoz érdemleg minden bizottsági tag kétszer szólhasson, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a szólók tudva azt, hogy többször fel nem szólalhatnak, minden lehető ellenvetés megelőzése végett, minden ismert érveket felhoznak, s így sokszor akaratlanul hosszabb beszédeket tartanak, holott, ha egy másodszori felszólalásra van kilátás, igen sok érv egészen érintetlenül marad. A tanácskozás érdekében azt óhajtja tehát, hogy mind az általános, mind a pontonkénti tárgyalásnál a bizottság minden tagja kétszer szólhasson, az utolsó szó az előadót, illetőleg az indítványozót illetik. Kerkápsonyi Károly a módosítvány utolsó pontját fölöslegesnek tartja, minthogy szerinte a 21. §. intézkedik arról, hogy kit illet az első és utolsó szó. Várady Gábor nem tartja fölöslegesnek a módosítvány utolsó pontját, mert a 21. §. utolsó pontjában az első felszólalás joga azon feltételhez van kötve, hogy „albizottsági tárgyalás nem bocsáttatott elő.“ Csengeri Antal pártolja Bónis módosítványát lényegében, de mivel annak szövege szerrint nem világos, hogy a részletes tárgyalás minden pontjánál szólhatni kétszer, s továbbá azon tekintetből , hogy lehetnek előadók és egyszersmind indítványozók, a következő tüzetesebb szöveget ajánlja: „Mind az általános vitában , mind a részletes tárgyalás alkalmával , az egyes pontoknál a bizottság minden tagja szólhat. Az első és utolsó szó az előadókat és indítványozókat illeti. (Helyeslés.) Liphay Béla b. azon észrevétele után, hogy az előadók és indítványozók végszava közt a sorrend meg volna állapítandó, egyszerűen Csengery szövegezése fogadtatott el. Ezen módosítás folytában a 24. §. végpontja és a 25. §. egészben kimarad, úgy hogy azok száma rendre egyyel kevesebb. Az eredeti 26. §. azon szavai helyett, hogy a miniszterek „és pedig ismételve is“ minden tárgyhoz hozzászólhatnak, az épen elfogadtatott módosítás következtében Várady indítványára ezek tétetnek : „bármennyiszer.“ Olvastatván a 27. szakasz, Zsedényi Ede helytelennek tartja, hogy abban indokolás foglaltatik, s e szavak után a magyar kir. minisztérium tagjainál a következőket: „mint a magyar korona mindennemű érdekeinek a végrehajtásban törvényes képviselői, kik az érdekeket képviselni a közösügyi előterjesztések előkészítésénél is jogosítvák, kihagyatni kívánják. Mihajlovits osztja a nézetet, Pulszky Ferencz ellene szól. Szükségesek e szavak, nehogy a magyar miniszterek a közös minisztérium alárendeltjeinek , közegeinek tekintethessenek , s hogy tőlük megtudhassuk, váljon a közös költségvetés a törvény értelmében beleegyezésükkel dolgoztatott e ki. Az eredeti szerkezet tartatik meg. Csengery Antal a szólás jogára nézve történt megállapodás folytán a 28. szakasz második kikezdésének következő szerkezetét hozza indítványba, akik netalán személyes megtámadásra válaszolni kívánnak, de csak a személyes megtámadásra válaszolás végett. Manojlovics Emil lehetőnek tartja, hogy a második beszéd is félreértetik, ez esetben a félreértett szavak megmagyarázására jogot kiván adatni. A bizottság e szakaszt Csengery Antal módosításával fogadja el. A 29., 30., 31., 32., 33. szakaszok változtatás nélkül elfogadtatnak, a 34. szakaszra nézve elfogadtatik Bónis, Széchen Antal gróf által támogatott azon indítványa, hogy a kérdés feltevéséhez mindenki kétszer szólhat. A 35. és 36. szakasz eredeti szerkezete fogadtatik el. A 37. szakasz e pontjait: „határozatot csak a bizottsági összes tagok absolut többségével hozhatni. Ha az eredmény kétséges, a felállók fejenként összeszámíttatnak.“ Zsedényi ekként óhajtja módosíttatni : „A szavazás fejenként történik. Határozatot csak a bizottsági összes tagok absolut többségével hozhatni. — E szakasz hosszabb vitára ad alkalmat. Hozzászólnak : Bónis, Ivánka, Horváth Lajos, Orczy Béla báró, Várady Gábor és Csengery Antal. A bizottság ez utóbbinak véleményét fogadja el, mely szerint a 37. szakasz első kikezdése ekként szól : „A szavazás felállás vagy ülve maradás által történik. Bármely tag kívonatára a felállók fejenként összeszámíttatnak.“ E szakasz második kikezdése, valamint a 38. és 39. szakaszok szerkezete betartatik. Következik már most egy új szakasz, mely így szól: Határozatot csak a bizottsági összes tagok absolut szótöbbségével hozhatni. A 41-dik szakasz zárszavai Csengery Antal indítványára következőleg állapíttattak meg: „Zárt ülésekben jegyzőkönyv nem vezettetik, se határozat nem hozathatik.“ (1867. XII. 45.) A 42. szakasz első kikezdése Ivánka és Zichy Antal stylaris módosításaival fogadtatik el. Hajnald Lajos érsek a 3-ik kikezdésben, hol arról van szó, hogy ha az együttes ülésekben az egyik bizottság kisebb számban jelenik meg, a nagyobb számmal megjelent bizottság tagjai számát sorsolással leszállítja, világosan kitétetni óhajtja, hány tag sorsoltassék ki a felső, hány tag az alsóháziak közül. Kerkápolyi azt feleli, hogy ha három sorsolandó ki, az esetben egy felső és két alsóházi tagnak kell kilépnie, ha négy, azon eset áll elő, mely az egynél, ha hat, mi a háromnál, s így tovább. A bizottság megnyugszik e magyarázatban. A 43, 44, 45. szakaszok változatlanul elfogadtatnak. A 46. szakasz első kikedzése Simonyi Lajos báró indítványára ekként állapíttatik meg: „Az üzenetek útján előlegesen megállapított kérdést minden megnyitó beszéd nélkül“ stb. A 46,47, 48. szakaszok változatlanul elfogadtatnak. A 49. szakasz azon rendelete, mely szerint az együttes ülésről felvett jegyzőkönyv mindig azonnal hitelesítendő, hosszabb élénk vitát kelt. A bizottság végre a következő szerkezetet fogadja el: Az ily ülésről felvett jegyzőkönyvnek a szavazásra kitűzött kérdést, az igennel és nemmel szavazók neveit, s végre a határozatot kell magában foglalnia, és mihelyt annak szövege iránt a két bizottság külön üzenet útján megegyezett, közösen hitelesíttetnie. Az 50-ik szakasz illetőleg, mely szerint a közös ülésről szóló hitelesített jegyzőkönyvet az elnök és az illető jegyző írja alá, Bánó József azt kívánja, hogy azt két jegyző írja alá. Az eredeti szerkezet fogadtatik el. Az 51. szakasz második kikezdése Faur indítványára következőleg szól: „Az elnök az