Pesti Napló, 1868. április (19. évfolyam, 5381–5404. szám)
1868-04-08 / 5386. szám
82-6886 Szerda, április 8 1868. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 1 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.PESTI f NAPLÓ JBIöfizetési feltételek: Vidékre, postán , vág helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. 19. évifolyam. Hirdetmények dyft« 7 hasábos petitsor egyszeri hinta, tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr Nyilt-tér: 6 hasábos petit m- 26 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 16 april—júniusi évnegyed©» folyamára. £jlöfizetési ékr : April—júniusi V. évre........................................................ 5 frt 25 kr. April— septemberi/2 évre...................................................10 frt 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. IVsz. april 7. 1868. Immár szépségese kimutatta magát a baloldali uj programra köpenye alól a lóláb. Bizony nehéz feladat is lehet az : öszszegyűlni egy pártnak, tanácskozni saját összetartó alapelveik felett, midőn mindenik tanácskozó tag tudja ugyan, hogy a másik mily czélra törekszik, vagy legalább mily czélhoz fog jutni, azonban egyik sem akarja saját czélját bevallani, sem azt nyilvánosan elismerni, hogy a mindnyájuk által választott út , az ő egyéni vézése szerint hova vezet. És még nehezebb feladat az ily szappan-buborék-megállapodásokat a közéletben értelmezni , gyakorlatilag magyarázni. Minő programm az a baloldalé, magában véve is ! Négy tételből áll. Az első kettő puszta negatív : nem kell delegáló, nem kell közös minisztérium. De mi kell tehát ? Erre a kérdésre másfél év óta hiába várjuk eredőleg a választ; erre a kérdésre sem megyegyűlésen, sem országházban, sem lapjaikban nincs felelet. Ez a két tétel nem ad a basközéppártnak állást, mert ezt a két tételt a szélső bal is épen ily erélyesen kikiáltja. A különbség csak az, hogy a szélső balnál biztosan sejthetjük , hogy szívek mélyén mit akarnak, de a balközép férfiairól ugyanezen őszinte akaratot tenni fel, merőben ellenkeznék mindennemű nyilatkozataikkal. A másik két tétel még kevésbé vonalozza körül azon elv etődöt, melyet a balközép el akarna foglalni. Eme két tétel következő : létesittessék magyar hadsereg, létesittessék pénz- és kereskedelmi ügyünk függetlensége s hazánk törvényes függetlenségének diplomatikai elismertetése. — Van-e a Magyarországon oly párt (párt nevet érdemlő), mely ezek elérésére ne törekednék? — a mennyiben t. i. eddig is már elérve nincsenek. Hanem hogy mily után, mennyi idő alatt, mily módozattal törekedünk ezeket elérni, s különösen, hogy mit értünk ama, magában véve nagyon tág, s eddig nem definiált fogalom alatt, „magyar hadsereg,“ erre nézve lehet nézeteltérés a különböző pártok között, s erre nézve a baloldali programm nem nyilatkozik, hanem oly általános állásponton marad, melyen miden párt kényelmesen megférhet egymás mellett. Azonban hagyján. Nem akarjuk magát a programmot hosszasan bírálni. Aki szereti a nagy szavakba öltöztetett üres hazafiaskodást, annak nagyon kényelmes e programmot magáévá tenni, s hirdetni mindenfelé. De lássuk most már, hogy értelmezi ezt a „Hon“ ? Tudjuk, hogy mi adott e programm megállapítására alkalmat. A kibékülés a két szétszakadt pártrészlet között. Ebben megnyugodott a „Hazánk“ pártja is, a „Hon“ pártja is, és megegyeztek, hogy : „elmenvén különféle népekhez, hirdessék ezen igéket mindenfelé, migten eljövend ama nagy nap“ — a képviselő-választások napja. A „Hon“ tehát hirdetni kezdi következőleg : „Nem kell delegatio; „Nem kell közös miniszter. „Ez a mi jelszavunk a választásra, s aki ellenkezőt mond, az nincs velünk. „A jelzett két pontot ajánljuk a választók figyelmébe előlegesen is, mikép tegyék fel azokat ismertető kérdések gyanánt mindazoknak , akik képviselőségre áhítoznak.“ Most már képzelje el a szíves olvasó a jövő választásokat. Valamelyik választókerületben fellép egy baloldali és egy szélsőbaloldali képviselő-jelölt. Azt nem gondolnék, hogy a baloldalra nézve mindegy, ha szélső baloldalit választanak is valahol; legalább nem gondolnék, hogy a balközép elérttnek érezné czélját azon, egyébiránt képtelen esetben, ha az országgyűlési majoritás a szélső balból telnék ki. Igyekezni fogna tehát ama kerület meggyőződni az iránt: melyik jelölt balközép és melyik szélső bal. Elővenné a „Hon“ utasítását. ,,Kell-e delegativ és közös miniszter?“ ,,Nem kell“ felel rá mind a két jelölt. — Mi történik most. A „Hon“ párthíveinek utasításai elfogytak, s ők nem tudnak eligazodni. Szerencse azonban, hogy a szélső bal még tovább is folytatja e ,,Kell-e vagy nem kell?“ kérdéseket. „Kell-e quita ?“ „Kell-e államadósság ?“ ,,Kell-e adót fizetni ?“ „Kell-e katonáskodni?“ Aztán „Kell e tagosítás?“ „Kell-e papbér?“ A helyi viszonyok szerint e kérdés mind előlép, s csak az lesz igaz hazafi, aki mindezekre „nem“-mel felel. Vigyázzatok, uraim, a negatív ösvényén. Nem oda vezet az, ahova ti igyekeztek. A józan népnél — a minő általában a magyar nép — nincs conservativabb elem; de ha egyszer megzavarjátok az eszét, s elhitetitek vele, hogy minden ami van, az rész, akkor nem tudjátok megállapítani azon a ponton, ahol nektek czólotok megállapodni. íme, a baloldal kimondja programjában: „A párt határozottan fog a kitűzött irányban haladni, de higgadtanja megválasztani működéseire az időt és az alkotmányos eszközöket, kerülve mindazt a mi ingadozásra lenne magyarázható, de kerülvén oly izgalmak előidézését is, melyek az alkotmányos küzdelmet lehetetlenítik, s hazánkra nézve veszélyesekké válhatnának. “ És a „Hon“ programm magyarázata „higgadtan megválasztott eszköz-e?“ Nem oly izgalmak előidézésére törekszik-e, „melyek a hazára nézve veszélyesekké válhatnának ?“ Valóban, végre is el kell hinnünk, hogy a legőszintébb szó a baloldal részéről az volt, melyet Mocsáry kimondott: „a baloldalnak különböző árnyalatai csak modorban különböznek egymástól.“ Modor a szélső párt részéről, hogy kikiáltja, amennyire a törvények megtartása mellett kikiálthatja czélját. Modor a „Hon“ részéről, hogy hol kurucz, hol labancz elveket hirdet, vagy inkább talán affectál. Modor a balközép zömétől, hogy ildomosan elhallgatja szándékát, nem választ magának utat, s csak tagadja azt, ami tényleg előtte van. De a czél, melyet, ha nézetek diadalra emelkednek, el fognak érni: úgy látszik, egy és ugyanaz. A. L. szabad elmulasztaniuk egy oly védelmi erő teremtését, mely a támadó erőknek teljes összegét szabaddá teszi. Tudnivalókép a védelem, mely az osztrák-magyar birodalomban közös és kölcsönök, közvetlen és közvetett védelemre oszlik. A szükséges erőt e czélra a honvédelem nyújtja, melynek folytán az állam összes fegyveres ereje természetszerűleg : az álló hadseregre, vagyis támadó, b) honvédelemre, vagyis védelmi erőre oszlik. A tartalék, mint kiegészítés, mindeniknél külön van meg, a hiányok pótlása épen az egész kiegészítési rendszer által biztosíttatik. Ez, habár — mint jogállamban általában minden — szükségkép törvények által határoztatik meg, e törvényeknek mégis ugyanazon elveken kell alapulniok. S habár a törvény különböző törvényhozások műve lesz is, az uralkodó szentesítése, s az alapelvek egysége által mégis az egész egy közös törvényt fog alkotni, anélkül, hogy e törvény Magyarországra nézve az országos törvények tulajdonságaiból bármit veszítene. Magyarország a közös védelem érdekében választotta meg trónjára a habsburgi dynastiát. A honvédelem azonban támadó és védelmi fellépést és erőkifejtést vesz igénybe Amannak eszköze az álló hadsereg, ezé kiválólag a honvédelmi szervezet. A közös védelemnek a háború természeténél fogva minden tekintetben egységes vezérlet és vezénylet alatt kell állania , ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tulajdonképeni közvetlen honvédelem eszközei, bár békében és háborúban közös főparancsnokság alatt állanak, békében mégis legközelebb tulajdon országos hatóságok alá ne helyeztessenek az egyenlő elvek alapján, melyek a főparancsnoktól erednek, harczképesekké ne tétessenek. A hadseregek élete abban áll, hogy tulajdonai és működései egymást kölcsönösen áthatják és feltételezik. E tulajdon3okfkt már említettük. E működés pedig a támadásban és védelemben áll. Ha már most támadó erőnek egy hadsereget állítunk fel, s a törvény azt vezérletre, vezényletre és szervezetre nézve az uralkodónak rendeli alá, bekövetkezhetnek mégis oly körülmények, melyekben a sereg még a támadásban is taktikailag védelmi életmomentumokba juthat. Elvesztett ütközet után a csatavesztés következményeit kedvező defensív strategi- CU8 helyzet által kell elhárítani, míg a sereg ismét stratégiailag és taktikailag támadóképen léphet fel. A védelmi stratégia az összeköttetéseket biztosítja, s a védelmi taktika által állását igyekszik megtartani; mindkét esetben egy más védelmi erő létezése is roppant fontossággal bír. Ez ugyan szintoly tulajdonokkal bír, mint a támadó erő — azaz az álló sereg, de működése csak a megtartás, és ritkán, vagy csak véletlenül a megsemmisítés is. A védelmi erő , ámbár úgy a szükségletek biztosítására, mint harczképesítésére nézve az egységes vezérlet alá tartozik, ez mégis különösen akkor szükséges midőn működésben van. E sajátságos természetből, melylyel a honvédelmi szervezetnek bírnia kell — s mást nem is birhat — következik: a) hogy szervezete megfeleljen azon ország viszonyainak, melynek területén működnie kell; b) hogy, miután ez így van, a honvédelemnek nemzeti alapon kell szerveztetnie; hogy c) mert nemzéti alapon van szervezve, közvetlenül a közös hadvezér alatt kell állnia, ha fi) a király által behivatik, és e) behivatása az országgyűlés által törvényesen megzavartatik. Végre: csak azon védelmi erő jó, mely , táraadó elemeket is fogal magában, s ha ez áll, akkor) a honvédelmi seregnek nemcsak csupa iskolázott hadastyánokból, hanem, bár kisebb részben, fiatalabb erőkből is kell állania. E tételek mindannyian a tudomány által igazolvák, mondhatnék, megcáfolhatlanok. Vannak azonban olyanok , kik a monarchia régibb történelmét nem tanulmányozták , kik a magyar nemzetnek még harczias hitét is csorbítani akarják, kik tagadják, hogy Mária Theresia tábornokai nagyobbrészt magyar hadakkal űzték a francziákat a Rajnáig, hódították meg villámgyorsasággal egész Bajorországot, és szabadították meg az örökös tartományokat az ellenségtől, azon iskola hivei, mely, hál’ Istennek, de a monarchia, szempontjából „fájdalom,“ mindig kudarczot vallott, s mint a bureaucratia hű szövetségese, ellensége volt mindig a népnek, mely még ma sem fogja fel a kielégített népekben rejlő erőt, mely előtt egy, szabad intézmények által megerősült nép nemzeti felvirágzása még mindig oly dolog, melyet csak „lemondással“ lehet fogadni, s mely egész szellemi működésében csak a bizalmatlanságot ismeri irányadónak. Miként léphetnének életbe ily körülmények közt nagy intézmények, hacsak az uralkodónak egyedül jogosult akarata nem lép közbe, miként jöhetne létre oly hadsereg, mely nem nemzetiségi iparányokra szaggatva, hanem nemzeti elemek által erősítve, teljesen képes legyen megfelelni azon feladatoknak, melyek az osztrák-magyar monarchia jövőjében osztályrészéül jutandanak ? A monarchiában ezelőtt uralkodott körülmények közt még gondolni sem lehetett a nép védelmi erejének szervezésére, annál kevésbé, mert a nép annyira nem volt megelégedve sorsával, hogy nem lett volna fegyverfogásra bírható, de ahol, mint Tyrolban, még ekkor is fegyverre lehetett azt hívni, ott a honvédelmi intézmény teljesen igazolta a hozzá kötött várakozásokat. Ekkor vitatott a szerencsétlen königgrätzi ütközet, a seregek Bécs kapujáig hátráltak, az ellenség Magyarországba nyomult, és sem a magyar, sem az osztrák nép ereje nem használt semmit, csak Tyrol volt képes ellentállni, épen mert ott a helyi védelemnek eszközei megvalának. Némi naivitással mondják erre a régi iskola emberei : „Mennyire megy Magyarországnak Ausztria iránt táplált gyűlölete, már abból is kitűnik, hogy 1866- ban Magyarországból semmi önkénytes sereg nem került ki.“ De vájjon nem épen a viszonyokban rejlett-e a baj oka ? Nem pazaroltattak-e el ezrek és ezrek a roszvédelmi szervezet által? „Bármily kicsiny és gyönge legyen is , valamely állam ellenségéhez képest — mond Clausewitz a nép felfegyverzésről szóltában — nem szabad a végerő-megfeszítéstől visszariadnia, különben azt kell róla mondanunk, hogy nincs benne „lélek.“ „Oly kormány tehát, mely egy döntő ütközet elvesztése után csak arra gondol, hogy népe mielőbb a béke ágyára terülhessen, s a meghiúsult remény tudatától elnyomottan, nem érez kedvet minden erejének megfeszítésére , gyöngeségből minden esetben nagy következetlenség bűnébe esik, s csak azt bizonyítja, hogy nem méltó a győzelemre, s épen azért nem is volt képes azt kicst vívni. „Bármily elhatározó legyen is azon veszteség, mely egy álllamot ér, mégis, midőn a sereg az ország belsejébe visszavonul, kell hogy a várak hatása s a nép felfegyverzése lépjenek fel mentő tényezőkül.“ Várjon, csak tekintettel Ausztriára irta-e Clausewitz e megcáfolhatlan állitásokat, s nem látunk-e bennük inkább általános érvényű igazságokat ? ! Az állam fegyveres erejének a honvédség által kel teljessé tétetnie; s miután ennek feladata épp az ország közvetlen védelme, szükségkép nemzeti alapon kell szerveztetnie. S miután Magyarország és társországai Ausztriával szerződést kötöttek a közös védelemre, az álló hadsereg a magyar ezredeknek összegét kiegészítő rész gyanánt magában foglalhatja ugyan, de a honvédelem csak a fegyveres erőnek képzi kiegészítő részét; legyen ez bár támadó vagy védelmi működésre kényszerítve, közös egységes vezetés alatt áll. Ezzel azonban teljesen megegyeztethető az, hogy azon eszközök, melyekkel a védelem czélja elérendő, tisztán nemzetiek legyenek és maradjanak,hacsak aztán az egysges főparancsnokság a seregek szükségleteinek fedezését biztosítja, harczképességöket fenntartja és annak irányt ad. síttetvén, elnök a beérkezett irományokat terjeszti elő következő sorozatban: Felső Fehérmegyében levő belterületi választó kerület részéről képviselőnek megválasztott Domonkos László választásáról szólló jegyzőkönyv. Bereg megye a felelős parlamenti kormány és a köztörvény hatóságok közti viszonyt még ezen ülésszak alatt megoldatni kéri. Ugyanazon megye közönsége a honvédelmi kérdést Pest és Arad városok felterjesztése értelmében elintéztetni kéri. Tornamegye közönsége szintén Pest és Arad városoknak a honvédelmi kérdés elintézése iránti felterjesztését pártoltatni kéri. Tornamegye közönsége a nemzetiségi kérdést mielőbb törvényhozásilag elintéztetni kéri. Ugyanazon megye közönsége a budai népszínház évi 18.000 ft segélyeztetését Buda városa felterjesztése alapján kimondatni kéri. Arad sz. k. város közönsége a kassai magyar színház állandóitását és évi segélyben részesítését eszközöltetni kéri. Debreczen város közönsége számos képviselőknek az országos ülésekből kimaradását meggátoltatni kéri. A házszabályok átdolgozására kiküldött bizottmánynak kiadandó. Ugyanazon város közönsége a királyi táblának kerületenkénti beosztása esetére II.-Várad helyett Debreczen városát székhelyül kitüzetni kéri. Jeney István kolozsvári lakos a magyar kormány részére 1848-ban kölcsönzött 4000 ft tőkéjét visszatérittetni kéri. Lapu Sándor, Szente Dániel, Oláh János, Roskó Sámuel és Rácz Lajos Békésmegyebeli Öcsöd közönségi szücsmesterek, a tőlök 1852 évben elkobzott 487 db katona-borju-tarisznyák ára fejében 3664 ft 671 kr követelésüket kárpótoltatni kérik. Könczey Sándor, alsó torjai lakos a szászzaknaiak által 1848. oct. 20-án atyjától elrablott ingóságainak 2394 ftra becsült értékét Szász-Zalakna községe lakói által megtéríttetni kéri. Megyeri Kálmán és Natália édes atyjok, néhai Megyery Károly magyar színész érdemeinél fogva évi segélyezésért elszegényedett állapotban esedeznek. Nagy Miklós községi ügyvéd a múlt 1867 évi november első napjaiban több hivatali visszaélések megfenyítését tárgyazó folyamodásait elintéztetni kéri. Bors János, nagy-kun-madarasi lakos az 1848 események miatt ref. lelkész hivatalától megfosztatott s elszegényedett állapotában a több év alatt 109 ft 67 krra felszaporodott adóhátralékának s 1863 évi ínség alkalmával 465 ft 99 krt tevő kormány kölcsönbel tartozásának elengedését és bizonyos évi segélyben leendő részesíttetését eszközöltetni kéri. Randeher Jakab: Van szerencsém, de egyszersmind kötelességem is, három komolyabb tartalmú kérvényt beadni, s azért, ha a tisztelt ház megengedi, bátorkodom, a tényállásra rövid előadásban némi világot vetni. (Halljuk.) Én és szász elvtársaim e teremben eddigelé hallgattunk, nem annyira a nyelv nehézségei miatt, melyekkel ugyanis még küzdenünk kell, mint inkább azon fontosabb okból, mivel az államjogi kiegyezkedési tárgyalások menetébe beleegyeztünk és őszinte hazafias örömmel üdvözöltük azoknak eredményét, mely a koronázás ünnepélyes cselekvényére vezető. Mi a király, legkegyelmesebb Urunk esküjével megerősített törvények alapján állunk és szilárd hűséggel ragaszkodunk azokhoz, mert meg vagyunk győződve, mennyire tételezi fel az alkotmányos szabadság szilárdítása mindenekelőtt azt, hogy az ország népei, bárminő pártokra oszoljanak is, egy akarattal elfogadják, tiszteljék és szeressék az alkotmányt magát, mint saját tételek közös alapját. (Helyeslés.) Halgattunk egyébiránt azért is, mivel hogy a felelős kormány nagyon tisztelt férfiai a szabadság alapjára helyezvén és a kiengesztelés ösvényén haladni eltökélvén magukat,mindjárt kezdetben ami Erdélyt és a szász nemzet belviszonyait illeti, még akkor is, midőn a kormánynak ezen országra nézve a szabad kéz, minden felelősség mellett mégis mindig igen ruganyos meghatalmazású adalék, előttünk aggodalom oka még nem létezett, különösen, miután a nagyon tisztelt igazságügyi miniszter úr nyilvános ülésben megnyugtatóig ilyképen nyilatkozott róla . A kormány tudja, hogy a jelenleg Erdélyben fennálló közigazgatási és törvénykezési rendszert halomra dönteni, a közrend megzavarása nélkül nem lehetne, ezért a kormánynak eredeti szándéka az volt: e kérdést elhalasztani mindaddig, míg a kormány időt vehet magának, az erdélyi viszonyokat részletesen tanulmányozni, s ekkor volt a kormánynak szándéka Erdélyre nézve külön határozati javaslatot a ház elé terjeszteni, a kormánynak nem állott szándékában e caélra a háztól külön felhatalmazást kérni, de elfogadta a szerkezetben a módosítványt azért, hogy épen magát Erdélyt megnyugtassa. Miután azonban ezen újabb módosítvány némely oldalon nyugtalanságot volna képes gerjeszteni, a kormány nevében nyíltan kijelentem, hogy e felhatalmazást a kormány semmi esetre nem veszi oly értelemben, és nem fogja úgy gyakorolni, hogy az akár a kedélyeket felingerelje, akár a közérdekeket, a közrendet ott felzavarja. E megnyugtató kijelentés, és a kormány tapintatteljes eljárása általában sok aggodalmat oszlatott szét az országban,és sokaknak kedélyeit, kik a viszonyom át alakulását bár nem bizalmatlansággal, mégis közönnyel nézték, az újra visszaszerzett alkotmánynak,mint előfeltételének egy jobb, az állam és társadalmi élet őszinte barátaivá tette. Annál érzékenyebben kell sajnálnom, hogy a ház elé való első fellépésem panaszokkal és sérelmekkel van összekötve, panaszokkal, melyek a szász nemzet egyetemének, II.-Szeben városának képviselőtestülete és Segesvár igen Politikai-katonai levelek. m. Midőn 1866-ban a königgrätzi ütközet után az osztrák magyar monarchia majdnem a végromlás szélén állt, minden értelmes katona fájdalommal érte a közvetlen honvédelem teljes hiányát. Az államnak nem szabad sorsát, sőt mondhatnék, lételét egy, bármily nagy és döntő ütközettől függővé tennie. „Ha az állam vereséget szenvedett — úgymond Clausewitz — új erők megfeszítése, s azon természetes gyengülés,mely minden támadásan beál, ha az hosszabb ideig tart, más fordulatot adhatnak a harcz menetének, vagy legalább lehetővé teszik a külsegélyt. A halálra mindig van elő idő, s ha természeti ösztönénél fogva a fuldokló még a kínálkozó szalmaszálat is megragadja, úgy az erkölcsi világban a dolgok természetes rendjében fekszik, hogy valamely nép a maga megmentésére a végeszközöket is megkísértse midőn az enyészet örvényének szélére látja magát helyezve.“ Azért a honvédelmi rendszer szervezőinek sohsem volt, s mai nap legkevésbé országgyűlési tudósítások. A képviselőház ápril 7-én tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző: Rudich Ákos. A közelebbi ülés jegyzőkönyve hitele