Pesti Napló, 1868. április (19. évfolyam, 5381–5404. szám)

1868-04-22 / 5397. szám

állapíttatik meg. 2. §. Ezen törvény végrehajtá­sával a pénzügy­miniszter bizatik meg. Lónyay Menyhért b. k., pénzügyminiszter. Törvényjavaslat a bor- és húsfogyasztási adó iránt. Addig, míg a bor- és húsfogyasztási adó iránt kimerítő törvény alkottatnék, következő rendel­tetik : 1. §. A bor- és húsfogyasztás megadózta­tása iránt, az ide vonatkozó törvény meghozata­láig, a jelenleg fennálló rendszabályok és ársza­bások érvényben és hatályban maradnak. 2. §. Jelen törvény végrehajtásával a m. k. pénzügy­miniszter bizatik meg. Lónyay Menyhért s. k., pénzügy­miniszter. Törvényj­avaslat az arany és ezüst áruk finomsági tartalma, el­lenőrzése és fémjelzése iránt. Az 1867-ik évi január 1-je napjától hatályban levő, s az arany és ezüst készítmények finomsági tartalma ellenőrzését, és e végett eszközlendő fémjelzését tárgyazó szabályok addig, míg ez iránt törvény alkottatnék, érvényben maradnak. 2. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy­­miniszter bizatik meg. Lónyay Menyhért s. k., pénzügyminiszter. Törvényjavalat a lottójövedék iránt. 1. §. A lot­ojövedék iránt jelenleg fennálló szabályok, addig, m­a arra vonatkozólag kime­rítő törvény nem alkottatik, érvényben marad­nak következő módosításokkal. 2. §. A lottó­­gyűjtők által a magyar koronához tartozó orszá­gok területén beszedett játékbetétesek, arra való tekintet nélkül, hogy a játékbetétek a magyar korona alá tartozó országokban, vagy ő felsége tö­bbi országáb­an történő léttohozásokra tétet­tek, a magyar királyi kincstárba fognak befoly­ni, valamint ezen betétekre eső nyereményeket is az fizetendi ki; valamint ellenben a magyar kir. kincstár ő felsége többi országában magyar­­országi lottohúzásokra intézett játékbetéteket nem veszen igénybe, úgy az ezek után előádható nyereményeket sem fogja kifizetni. 3. §. Ő fel­sége által jótékony czélokra engedélyezett, s a bécsi lotto-igazgatóság által rendezett államsors­játékok jegyei a magyar korona országaiban is, valamint ha magyar kormány által jótékonysági államsorsjáték rendeztetnék, ennek jegyei, a vi­szonosság alapján, ő felsége lobbi országában is árulh­atók. 4. § Jelen törvény végrehajtásával a m. k. pénzügyminiszter bizatik meg. Lónyay Menyhért s. k., pénzügyminiszter. A­­képviselőtníz apr­il 2 ki üléséből. Törvényjavaslat a szeszadóra vonatkozólag, mely szerint a különben fennálló rend­szabályok a szeszfőzdékre nézve módosíttatnak. Addig is, míg az égetett szeszes italok készí­tésének megadóztatásáról kimerítő és rendsze­res törvény alkottatnék, rendeltetik: 1. §. Nagyobbszerü szeszfőzdék, melyekben t. i. az erjesztő edények összes ármérete legalább is harmincz alsó aus­­t­­ale, ha a szeszes italok lisztes terményekből, répából, avagy czukorüle­­dékből állíttatnak elő, a fogyasztási adót meg­váltás útján (átalányban) fizetendik. A lisztes termények, közé tartoznak : a bur­gonya, csicsóka, továbbá a gabonafélék és hü­velyes vetemények. 2. § Az adómegváltás vagy átalánozásnál irányadó a gyár termelési képessége. A pénz­ügyi hatóság a termelési képességet oly módon határozna meg, hogy azon esetben, ha szeszfö­­zésre : a) kizárólag vagy részben ezukorüledék hasz­náltaik, az erjesztő edények összes Űrméretének­ két­harmadát; b) ha pedig más anyagok használtatnak, az említett erjesztő edények Űrméretének felét veszi alapul. A naponkinti termelési képesség az egész szeszfőzési idény alatt az ekképen kiszámított árméretnek minden oszt­­akója után két fok szesz­nyereményben (a 100 fokú szeszmérő sze­rint) határoztatik meg. A mely szeszgyárban kizárólag nyerő répa dolgoztatik fel, ott a szesznyeremény 6 fokkal vétetik (el az Atalánozás alapjául. 3. §. A keverő kádak (Vormaischbottiche) és a bütübárkák kivételével, mindazon edényeknek, melyek a czefrének élesztővel bekeverése és az erjedés kezdődése előtt évesretartányul szolgál­nak, összes űrmérete, a naponkinti termelési ké­pesség kipuhatolása tekintetéből alapul felvett erjesztő edényeknél legfölebb 15 százalék­kal lehet több; azon esetben pedig, ha azok összes ármérete még ezen nagyságot is fölözné, a füles nagyság fele része a naponkinti termelő képesség alapjához hozzá számítandó. 4. §. A czdremelegítő csak azon esetben nem vétetik erjesztő edénynek, ha a szeszfőző készü­léknek kiegészítő részét képezi, ha alszesztar­­tóval (Butterbehälterr el van látva és űrmérete nem míg j­obb, mint a mennyi a kazán­ egyszeri és akképein megtöltésére szükségeltetik, hogy a kazánnak legalább is egy negyed része üresen maradjon. 5. §. Az erjesztő edények bemondásánál és űrméretek felvételénél, valmint a naponkinti termelő képesség kipuhatolásánál netalán elő­forduló nem egész akó egész akónak veendő. Az ekképen felvett Űrmérettel és a megállapí­tott termelési képességtől a gyár működésének egész ideje alatt, ha pedig az egész éven keresz­tül folyvást dolgozik, hat hónap elforgása alatt eltérni, illetőleg azt tágabbra vagy szűkebbre venni nem szabad. 6. §. Az előbbi §. szerint felvett termelési ké­pesség alapján, a gyár működése havonkint be­jelentendő legalább is 3 nappal az illető hónap kezdete előtt, a felgyártandó anyag megnevezé­se és az azon hónapra eső adó­átalány megjegy­zése mellett. 7. §: Ha föl­fedeztetik, hogy be nem jelentetett , ennélfogva adóval meg nem rótt czukorüledék vétetett fel gyártás alá, ez, mint jövedék csorbí­tást képező kihágás, birsággal fenyitendő, mely tizszerte nagyobb összegből áll, mint azon hó­napra, melyben a kihágás elkövettetett, a czu­korüledék után járó adóátalány lenne. 8. §. Az üzlet folytonossága feltételeztetvén, a hó minden napja az átalány kiszámításának alapjául szolgál. 9. §. Ha az idény kezdeténél a gyár működé­se nem a hónap első napján kezdődnék, és az idény végével a hónap utolsó napján végződnék, az ezen 2 hónapra eső adóátalány megállapítása csakis az üzletre fenmaradó napok összes szá­ma szerint történik. 10. §. A havi adóátalány megszabása követ­kező módon történik : a) a 2-ik §. rendelete szerint kiszámított napi eredmény soroztatik az azon hónapra a 8 vagy 9. §. értelmében eső napok számával; b) az ekképen mutatkozandó szeszfokok ösz­­szege a fogyasztási adóként megállapított 6 krral szorzandó. 11. §. Azon szeszfőzők, kik liszt tartalmú ter­ményeket, répát vagy czukorüledéket dolgoz­nak ugyan fel, de a kiknek erjesztő edényei 30 adónál kisebbek, vagy a kik szeszes italokat más, mint a fent érintett anyagokból állítanak elő, adósokat a pénzügyi hatósággal kötendő szabad egyezkedés utján a fennálló minden szeszfok után járó 6 kvnyi adótétel szerint ró­hatják le. 12. §. Ha ily egyezkedés nem jöhetne létre, a szeszfőző köteleztetik a fogyasztási adót az 1862. évi october 30-ig ez érdemben fenállott pénzügyi rendeletek és díjszabályzati tételek szerint fizetni. 13. §. Csikszéknek és Oláhfalu községének kivételkép megengedtetik, hogy pálinkát liszt­­tartalmú anyagokból is kisebb üstökön, melyek egy alsó ausztriai akónál nagyobbak, a pénz­ügyminiszter által megszabott feltételek mellett főzhessenek, ha minden egyes egy alsó-ausztriai akós üst után 4 ftot,­­ minden egyes alsóausz­triai fél akós üst után két ftot fogyasztási adó­átalány fejében fizetnek. 14. §. A 10 ik §-ban említett adótételek a kö­vetkezők : a) ha liszttartalmú termények, úgymint: bur­gonya, gabonafélék és hüvelyes vetemények, to­vábbá e végre alkalmas répafajok és czukorüle­dék használtatik, az erjesztési edények űrmérete szerint minden osztrák akó után 38 kr. b­­ba alma, körte, som s egyéb bogyós gyü­mölcsök, továbbá gyöknövények és sorházi hul­ladékok használtatnak, 25 kr; c) szőlőtörkölynél 19 kr; d) magvas gyümölcsöknél, a­milyenek: a cse­­resnye, szilva, baraczk, továbbá borseprő, szőlő- és gyümölcsmust használatánál 38 kr, és pedig a, b, c és d pontban megnevezett anyagok meny­­nyisége szerint minden ausztriai akó után; e) végre, ha főzésre magasabb czukortartal­­mu és tartalomdús folyadékok használtatnak, akkor maga a szeszgyártmány megrovatik akón­­kint és fokonkint, minden szeszfok után 6 kraj­­czárral. 15. §. A szeszadóra nézve különben fennálló rendszabályok, melyeket jelen törvényjavaslat nem érint, további intézkedésig hatályban ma­radnak. Lónyay Menyhért s. k. pénzügyminiszter. Vidéki tudósítások. Kalocsa. Mikor lesz már mi ránk sárköziek­re több gond fordítva, hogy gyönyörű szép és termő földjeinket az árvíz el ne pusztítsa? A két­ségbeesés hangján vagyunk kénytelenek így felszólalni, mert ha tovább is védtelenségben kellettk rettegve élnünk, tökéletesen koldussá leszünk téve, csupa elhanyagolásból. De hogy ne jajdulna fel ezen szép vidék, mely Pest me­­gyében egyedüli jó és termő földdel van ellátva, a többi része a megyének csak homokbuczka’; és Pesttől Bajáig e hosszú vonalon 20 mértföl­dön nehány száz ezer hold legjobb minőségű földdel s egy pár száz ezer szorgalmas néppel képviseltetik; midőn 1862. évtől kezdve, foly­tonosan a Duna árvize, közbe aszály és fagy csapások által létetik semmivé ennyi nép szor­galmas munkája és évi kenyere, a­nélkül, hogy valaki iparkodnék e szomorú helyzeten sikerrel segíteni! Mert siker nélkül tesznek ugyan néha valamit, különösen ha a körmükre ég, olyankor a megye sem mulasztja el a mér­nököt zavarni, de abban nem sok köszönet van. Mert a töltésekre szánt pénz kiadatik ugyan, egy egy falu népét meg is zavarják ilyenkor a közmunkára, de azért ha a Duna csak 12 láb magasat áradjon is, a töltés tetején jön be a víz, s olyankor csupa szakértő segedelmével lesz az egész vidék semmivé és koldussá. — Itt aztán lehetetlen kímélettel szólnunk tovább is, mert ennyi adózó nép, s az állam érdekében egy­aránt a hallgatás káros és bűn volna. Még 1861-ben a provizorialis megye akkori erélyes szolgabirója utján a vidéken alakult co­­mite segítségével folyamodtak a helytartó tanács­hoz, Pesttől Bajáig egy szilárd Duna-védtöltés országos elkészítéséért, mely töltés egyúttal pest­­baja országaiul szolgálna. A helytartótanács megvizsgáltatván a dolgot , helyben hagyta, és annak készitésére az 1866 ig ínséges évben az országos alapból 80 ezer ftot utalványozott oly feltétel alatt, hogy a töltés magassága, arányla­­gos szélességben 24 láb legyen, hogy a legma­gasabb áradásnak is ellent állhasson. A megyé­­nél azonban elegendőnek tartották a 20 láb ma­gasságot is, mivel azon fölül a Duna soha sem áradt.­­ Ezen költség fedezéséhez mint ér­dekeltek, hozzá­járultak a kalocsai érseki és káp­talan uradalmak részint 10, részint meg 20 ezer fi­al Az 1866-ik Ínséges évben e vidéken alakult Ínséges bizottmány utosó filléreit, mely szép összeget képviselt,arra használta,hogy a nép olcsó munkáját a nevezett védtöltés elkészítésére hasz­nálja. Nem is volt hiány a mindenfélfik­ buzgó­­ságban, csak hogy egyrészről az éhes­ népnek munkát adhassanak, más részről a védtöltés kí­vánt eredményét megnyerhessék, mindent elkö­vettek, hogy a vállalkozó és felügyelő mérnökök közbenjárásával a rég óhajtott töltés elkészíttes­sék. — Ennyi pénz és millió kéz foglalkozása mellett, nyugodtan nézett a nem értő vidék népe a jövő elébe. — Mert a munka csakhamar bevé­geztetvén, a felügyelő mérnök hitelesített mun­kálatát beadta az ínséges bizottmánynak azon jelentéssel, miszerint az elvállalt 18 láb magas védtöltés tökéletesen kész a maga szilárdságá­ban, mely bármely áradásnak sikerrel ellent álland. Az ínséges bizottmány a hitelesített szak­mérnök munkálatát nyugodtan és örömmel vet­te.­­ Nem mulasztotta el azonban a bizottmány­nak nagyérdemű és fáradhatlan elnöke­­. Antu­­novics kanonok úr, kétszeri kérdéssel is figyel­meztetni a felügyelő mérnököt, — miszerint a védtöltés kellő magassága, azaz 18 láb meg van-e és nem szükségeltetnék-e azon még némi javítás és erősítés, mert pénz még van — a nép is óhajtana még munkát ? Mire a felügyelő mér­­nök igennel felelt, s a munka tökéletessége felől biztosította. Midőn azonban a rá jövő 1867- diki tavaszon, a sok esőzés következtében, a Du­na áradni kezdett, és még alig érte el 12 láb magas állását; mikor az alsó vidéki Du­­nok és Csanád községek elöljárói kétségbeesetten sza­ladtak Kalocsára segedelemért, hogy „a viz már a töltés tetején jön be.“ De biz ott az áradás oly rohammal jött, hogy az már magának utat csinál­ván, annak elejét venni többé nem lehetett, s igy lett e roppant vidék termése s az azelőtti év­ben tett minden munkája, egy pillanat alatt, 12 láb magas vízzel, mely későbben 15 lábig nőtte ki magát , semmivé téve és nagy része koldussá.­­ Pedig soha könnyebben és olcsóbban nem le­hetett volna a védtöltést megcsináltatni, mint ezen évben, mert pénz, munkáskéz és hozzá való idő volt elegendő rendelkezésükre. Most már csak azt az egyet vagyunk bátrak kérdezni, hogy ennyi temérdek pénzkiadás, és ennyi sok nép munkája, hogyan és hová fordít­­tatott, ha a védtöltés sem a kellő magasságban, sem szélességben, sem szilárdságban a kötele­zettségnek meg nem felelt ? S hogyan hitelesí­tette a megyei commissió a felügyelő mérnök munkálatát a szobában — anélkül, hogy a hely­színen próbát tett volna, és hagyta helyben a válalkozónak számodását, ha a valótól ennyire eltért ? Az ínséges bizottmányt tévútra vezette, a­nélkül, hogy ezen elkövetett hibáért valaki fe­lelősségre vonatott volna. Ezt nem értjük. És kérem szépen, így állunk még ma is, ugyan­azon szerencsétlen helyzetben, a­melyben hagyott a hiba tavaly.­­ Mert a tavalyi árvíz által meg­rongált töltéseket, minden közmunka felhaszná­lása mellett, máig sem volt képes a megyei ható­ság annyira kijavíttatni, hogy az emelkedő Duna vize azon be ne jöjjön,­­ vagy a múlton okul­jon. Most ismét ugyanazon szerencsétlenségnek vagyunk kitéve, mert az idén is, 12 láb magas vízzel, ismét a tetején jött be a víz, s Csanád és Dusnok egy részét el is borította. A­nélkül, hogy a megyei hatóság ezt annak idejében megvizsgál­ta, vagy csak fáradságot vett volna magának, ebből lelkiismeretes kötelességet csinálni. E szomorú helyzetben százezerek jóléte, és ily gyönyörű vidék, több figyelmet érdemel, mint a­mennyiben részesül. — Hiszszük, hogy e felszó­lalás nem fog a pusztában elhangzani, hanem az illető helyen figyelmet ébresztend — és a m. kormány erélyes intézkedése gyors orvos­lást eszközlend, — s a kis Holland példájára, e szép vidéket egy hatalmas védtöltés által jö­vőre az árvíztől és az ezáltal okozott nyomortól biztosítani, a gazdászat és kereskedés előmoz­dításával a vidék jólétét elősegíteni, legkedve­sebb kötelességei közé fogja számítani. Azt pedig a következő móddal gondoljuk és tanácsoljuk elérhetni: 1-er. Ha a kormány számba veszi az ország minden vidékének szükségeit és hiányait, úgy Pest megye Sárköz vidékéét is, azokat országos ügygyé ismervén el, ott, a hol szükséges, az orszá­gos pénzalapból eszközli gyors és sikeres orvos­lását. Moly által kettős czél éretik el. 1-er Az évnek azon szakában, t. i. ősztől aratásig, midőn a dolgozó népnek semmi, vagy kevés munkája van, munkát és kenyérkeresetet, s ez­által jólé­tet fog szolgáltatni. 2-or. Ezen kölcsönkiadással és gyors munkával megmenti a gazdaközönsé­get a csapások veszélyeitől, földjét biztosítandja, a gazdászat szorgalmát előmozdítja, és lehetővé teszi azt, hogy az állam iránti terhes kötelezett­ségeit minden polgár örömmel teljesítendi. Azért kérjük a magyar kormányt, ne mulasz­­sza gyors és erélyes intézkedésével a vidék hely­zetéről, a vidék értelmeséteivel értekezvén, ma­gának tudomást szerezni, s a szükséghez képest az itteni földbirtokosokkal és szakértőkkel egyet­értve, egy szilárd Duna-védtöltéssel további ag­godalmunknak véget vetni, a következő módon és alapon : 1- er. A Duna áradásához képest egy szilárd védtöltés, mely legalább 20 láb magas Duna­­ár­víznek el­lentál­lhasson, aránylag a maga szé­lességében, hogy aa pest-bajai országúinak is használtassák. 2-­or. Éjszak-Kelet felől az úgynevezett Orjeg vizének, mely másrészről ha a Dunába nem folyhat szinte áradással fenyeget, Foktűtől egész Szt. István-Bajáig, hol már a természettől a Vajas, Árpás és Orjeg vizek lefolyásának medrei úgy is léteznek, kevés fáradsággal és költséggel egy pár zsilippel ellátva, csatornát ásatni, mely először tenné azon szolgálatot, hogy ha a Duna árad, az Orjeg vizét f­lfogná és az áradás ellen biztosítana. — 2 pr. Fokta helység­től Bajáig lenne ezen csatorna által a Duna összeköttetésben, mely hajózásnak szolgálna, a kereskedést virágzással előmozdítaná és jöve­­delmezéssel jutalmazná. Ezen kiadást, a m. kormány, bármily nagy lenne is, csak előlegezné, mert e hosszú vonalú vidék, ekként megmentve az árvíz veszélyeitől, igen szívesen és örömmel róná le adóképen min­den illető földbirtokos árvízmentesített földje tartozását. Ez az egyedüli mód, hogy elhagyott vidékünk jelen aggasztó helyzetén gyorsan és sikerrel se­­gítve legyen. Az úgynevezett megyei közmunkák, ezen el­készült védtöltés és az országutak jó karban való fenntartására használtassanak, a megye erélyes felügyelete mellett. így bizton hiszszük, hogy idővel áldás lesz hazánkon, de ha a régi mit sem tevést, úri kényelmet és folytonos üres oppositiót gyakoroljuk, akkor menthetetlen el­veszünk. Rudy János, kalocsai földbirtokos. Hivatalos. — Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztésére a szepesi székeskáptalannál Kéz­­marszky Román éneklőkanonoknak az olvasó­­kanonokságra, Mad­ay József őrkanonoknak az éneklőkanonokságra, Janecskó János székes­­egyházi főesperesnek az örkanonokságra, Kucs­ma András árvai főesperesnek a székesegyházi főesperességre, Grusz Sándor liptói főesperesnek az árvai főesperességre, Berzák József nyolcza­­dik kanonoknak a liptói főesperességre, Liptay Ferencz kilenczedik kanonoknak a nyolczadik kanonokságra, és szent­andrási Andreanszky Boldizsár tizedik kanonoknak és országgyűlési képviselőnek a kilenczedik kanonokságra leen­dő fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ez­által megüresedett tizedik kanonokságot Pisch Károly papnöveldéi helyettes igazgató- és szent­széki ülnöknek adományozom. Kett Budán, 1868. ápril 9-kén Ferenci József s. k. B. E­ö­t­v­ö­s J­ó­z­e­f, s. k. — Bács-Bodrogmegyebeli Ó-Morovicza köz­ég­ben évenkint József-napja hetében Wifon,­­vábbá julius utolsó és november első bené­jén országos­, minden szerdán pedig he­ty­rok fognak tartatni; mi ezennel közhírre te­tetik. Pesten, 1868 ik évi april 14-kén. A földművelés, ipar és kereskedelmi m. kir. minisztériumtól. — Sztripszky Sándor, Vasady Gyula és Csutt­­kay Alajos volt honvéd, a magyar kir. pénzügy­miniszter által adóhivali tisztekké nevezteti ki. — Boér József, volt honvéd, a magyar királyi pénzügyminiszter által adóhivataltisztté nevez­tetett ki.­­ . . — A magyar királyi pénzügyminiszter Sípori Balás Vincze budapesti m. kir. faraktárgondno­kot budakeszi-­ kezelő m. kir. főerdésznek és Roller Adolfot, nagy­marosi m. k. erdészt buda­pesti m. kir. faraktárgondnoknak nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminisztérium a kanizsai m. kir. pénzügyi felügyelőség adóügy-osztálya számára karánsebesi Nádasdy Eleket pénzügyi biztossá és Gabriely Sándort pénzügyi fogalma­zóvá nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter által a m. ki­rályi központi állampénztárhoz kineveztettek, és pedig: Igazgatóvá: Schauschek Ignácz, ellenőrökké: Nászti Rezső és Rosztoczky János, pénztári se­gédekké: Axaméty János, Weidinger Károly, Bárth Henrik és Kummer János. Pénzkezelőkké : Benkhárd József, Kemény István, Trübswetter Ferencz, Lakner Nándor, Ernyei Lipót, Kiáltossy Károly, Bozóky Bona­­ventura és Genszky Zsigmond; I-fő osztályú pénztártisztekké: Záborszky Ferencz, Csábel József, Bátori József, Schilberszky Károly, Stei­ger János, Dörfler József, Bringman Károly és Kulcsár Károly; Il-od osztályú pénztári tisztek­ké: Halács János, Villés Pribék László, Komár Antal, Csippik Károly, Fleischbauer József, Pa­­pus Nándor, Engelmeier József, Jancsura Jó­zsef, Halczl Alfréd, III dik osztályú pénztári tisztekké: Hubalovszky Károly, Ruzsicska Antal, Pilszky Anttl, Perczel Kálmán, Kolonicz László, Váry György és Péterfy Miklós; végre díjas gyakornokokká: Morvai Ferencz, Kovács Zsig­mond és Tichy Miklós. A , JP. Napló“ távsürgönyok Bécs, ápr. 21. A budgetbizottság al­bizottsága az előadó véleményezése elle­nében elhatározta, hogy az államadóssá­gok convertálása iránt előterjesztett kor­mányjava­lat részletes tárgyalásába bele­­bocsátkozik. A törvény módosítását kö­vetkező szempontokból fogja megkísér­­len­i: A kamatreductio nem mellőzhető el, ha tehát az államadósságok convertálása útján volna a kamatok redukálása esz­­közl­ödő, akkor a convertálásn­k kény­­szerítettnek kell lenni. A kam­atreductio a törvényben világosan fejeztessék ki.­­ A pénzügyminiszter az osztályokban előter­jesztette az 1868-ra szóló budgetet a som­más átnézettel és a pénzügyi törvényja­vaslattal. 335,083 450 frt szükséglet elle­nében fedezetnek 284,167,953 frt van kimutatva. London, ápr. 21. Tagnap a parla­ment ismét megnyittatott. A fentek pere megkezdetett. Mind a hat vádlott védője a nembűnöst kívánta kimondatni. — A walesi bg pénteken tér vissza Dublinből. P­á­r i­s, apr. 21. A ..Moniteur“ jelen­tésében constatálja, hogy a brazíliaiak murt. 23 ig Paraguay fővárosa ellen még nem kezdtek semmit, hogy azonban azok figyelő magatartást követnek ismét. Kill­af­ea«­é­k. Pest, april. 21. — Személyi hírek. O Felsége tegnap ál­talános fogadást tartott. — O Felsége a királyné a „Spen. Zeit.“ szerint a nyáron a franczia csá­szárnét látogatná meg. Ugyanazon lap szerint király ö Felsége is elkísérné a királynőt. — Ő cs. kir. felségek Rajner, Károly Ferdinánd és Ernő fuherczegek, Chambord­er, a parmai és modenai herczegek múlt csütörtökön Konstanti­­nápolyba érkeztek. Útjukat Pestnek vettek volt. — Tü­rr téik áprilisi járat a lapokkal. A mult hé­­ten még kocsit vezetett a városligetben, néhány nap múlva írták róla, hogy — megérkezett. De mentirozták — néhány lap még tegnap is hogy bizony meg Pallanzában van , pedig va­sárnap már ismét Pesten volt, és ha másutt nem, a hangversenyekben mindig látható Görgei trok­­kal együtt. így jelen voltak Soupper tegnapi hangversenyén is, mely igen szépen sikerült. — Lónyay pénzügyminisztert ő Felsége tegnap délután három órakor magához hivatta, és a Li­­pótrend nagy keresztjével lepte meg. — An­­drássy miniszterelnöknél tegnap dip­lomatikus ebéd volt. — Vámbéry Árminhoz Hundostanból több levél érkezett, melyben megköszönik neki, hogy oly részletesen feltárta a veszélyt, mely In­diát az oroszok részéről fenyegeti. Érdekes hogy az egyik levél ide érkezett Siamból, a­nél­­kül, hogy czimzetén ország vagy állam meg lett volna nevezve. — Közgazdászat­i miniszté­riumunk fáradhatlan tevékenységének egyik bizonysága az élénk mozgalom a pos­ naügy terén. Gervay, a postaosztály főnöke Bécsbe utazott, hogy részt vegyen a tanácskozásokban a D­u­n­a­­f­e­j­edelemségekkel kötendő posta­szerző­dések felett. Visszatérése után hasonló tanácsko­zások fognak Pesten folyni szerződések iránt Szerbiával jó végből ide fognak jőni a bécsi minisztérium és a szerb kormány képviselői. Fo­lyamatban vannak hason irány­ú tárgyalások a svájczi és belgiumi kormányokkal is. A sürgős levelekre nézve is bő intézkedést találand olvasónk „hivatalos“ rovatunkban. Egy füst alatt megemlíthetjük azt is, hogy a nagy posta­házat csakugyan a Károly-kaszárnya hátsó ré­szén emelik. A kereskedelmi ügyér és katonai kincstár már megegyeztek. Az épület három emeletes lesz, egy részét tiszti lakások, katona­sági kaszinó stb. foglalják el, a másik részét a kereskedelmi minisztérium hivatalai, posta, táv­írda. Az evang. templom felé eső Barkót nem le­het most még fölépíteni, mivel azt a kinő ^ évre adta át a bérlőknek, kik eme­l ^ építettek ottan, s azért 150,000 ftot tek. Ennyit persze nem lehetett adni. E* a r hát majd csak 1884-ben építik ki. Pe­ a h­a­dászati minisztérium figyelme más irány terjedt. A consulatusok és névszernt azo , melyek Keleten és Oroszországban vannak, ma hó közepén utasítást vettek, hogy tekintette a magyar kereskedés igényeire, tudósítsanak ren­desen arról, hogy állanak a vetések, mily a készletek, milyen a kivitel. Az első tudósítást május elején, a másodikat június közepén köte­lesek beküldeni. A nyugati consulatusoknak pe­dig meghagyatott, hogy a gabna- és lisztkészlet­­ről a vetések állásáról és a bevitel körülmé­nyeiről adjanak május 1-től kezdve tudósítás 80 —.Két kitűnő honfitársunk ismét igen érde­kes csikkekkel lépett az olvasóközönség elé. Az egyik T­ü­r­r­é a „Hazánkéban. Azt mondja többek közt, hogy „ezelőtt bizonyosan és őszintén erős támaszt lehetett ígérni egy ma­gyar mozgalomhoz; ma ezt józanul és tiszta lelkiismerettel nem lehet többé tenni . To­vábbá „minden nevezetes politikai átalakulást oly párt szokta követni, melynek eleme a túlzás és rombolás. Ha Kossuth az eszmét, melyet a debreczeni nyilatkozatban kimondott, szerencsé­sen megvalósította volna, nem kétlem, hogy el­lene is akkor rögtön egy ily romboló ellenzék támadott volna.“ A másik érdekes czikk Hor­váth Mihály, Kossuth egykori miniszterének egy levele a „Szegedi Híradó“ utolsó számában, melyet mai számunkban egész terjedelmében közlünk. — Minisztériumunk a legélénkebben foglal­kozik a honvédelmi kérdéssel. Tegnap e tárgyban 8 szakértő jelenlétében ismét két értekezletet tartott. — A bécsi minisztérium is utasitotta már az alatta álló hatóságokat fennakadás nél­kül elfogadni magyar nyelven irt hivatalos át­iratokat. — Vasárnap ülte meg a „Nemzeti Casinó“ Pesten gr. Széchenyi Istvánnak végrendeletsze­­rü évünnepét. A diszebéd negyven terítékre volt. Jelen voltak a magyar miniszterek is a Széche­nyi nemzetség nehány tagján, s az üdvözültnek Ödön fián kívül. — Az emlék-áldomást gr. Ká­rolyi György mondta, kinek Teleai Domokos és Zichy Mannó grófok feleltek, Deák Ferenczre Inkey emelte fel a Széchenyi serleget. — A „Pester Lloyd“ nemzetgazdája és finansztekintélye „(H)a válaszol múltkori czik­­künkre, de a nevezett lap érdemdús szerkesztő­jének nagy boszuságára illedelmes han­gon. Ez a „P. Lt.“ szerkesztőjének intenzióin kívül állt, a­miért is „a dolgot nem hagyhatja abban,“ hanem megtoldja munkatársa czikkét egy „kedve szerinti“ válaszszal Szörnyűn fel­­boszanta a különben phlegmaticus szerkesztő urat a feletti sajnálkozásunk, hogy a „P. Lt.“ ily tollakra bízza a nemzetgazdasági kérdések tárgyalását, s nemes indignátiójában annyira megfelejtkezik magáról, hogy kiszalasztja, mi­szerint ugyanezen toll dicsérte és vé­­delmezte a kormányt a „P. Napi­­“ ha­sábjain. — Nos, ugyanezt tette a „F. Lloyd“ jelenlegi szerkesztője is, ugyancsak a „P. N.“ hasábjain, s ez őt ép oly kevéssé gátolja abban, mint munkatársát, hogy­­ ha történetesen egy jó és alkalmas ötlete van, ebből czikket ne ka­­nyarítson a kormány ellen. Ezzel nem bizonyí­tott a „Lloyd“ szerkesztője többet, mint hogy egy iránt tudnak a kormány ellen, mint mellette írni, a­mint épen kedvük, érdekük, hajlamuk vagy szeszélyük, vagy isten tudja mink sugal­mazza , mert gáncs és gáncsoskodás közt van külömbség, külömbözik a hang, külömbözik az intenzió által. Hogy nem tévedtünk, midőn e distinctiót tettük, mutatják a következmények, és sok köszönettel tartozunk a Lloyd szerkesztő­jének azon felvilágosításáért, hogy jeles és „ki­váló szerénységű“ munkatársa nem más, mint egy „Überläufer,a­ki iránt most már semmi két­ségeink sem lehetnek arra nézve, hogy minő ru­gók ingerük öt oppositióra. E leleplezés által a tisztelt szerkesztő úr felmentett bennünket az alól, hogy ezentúl felelnünk kelljen neki. Az oly emberek, kiknek csak a „mot d’ ordre“-re van szükségök, hogy igy vagy amúgy írjanak, csak addig lehetnek veszélyesek, míg arczukat sisak fedi, s hátuk megött a lap tekintélye áll. Fáik elég vigyázatlan volt vitézét demasqueirozni a ez által etompította fegyverét.­­— Mikor a hajó sülyedőben van, menekülnek a patkányok. Vértesi Arnold, ki jó novella­iró, de rosz politikus, a „Hazánk" tegnapi szá­mában kijelenté, hogy az újabb excessusokkal szemben el kell fordulnia a szélső baloldaltól, s tesz is egy nagy ugrást a „Magyar Újságából a „Hon“ on át egészen a „Hazánkéba. Tudjuk, hogy Vértesy Arnold az istenben boldogult „Bécsi Hiradó“ munkatársa volt; tudjuk, hogy a „Magyar Újságánál is szélsőbb és balabb „Pesti Hírlap“ felelős szerkesztője volt; tudjuk hogy kiváló talentummal bir arra, hogy en­­cyclopaedikus lapot is szélsőbaloldali sauceszal tálaljon fel, e szerint tudjuk, feltéve azt, hogy a „Bécsi Hiradó“-ba meggyőződése ellen irt, hogy szélső­baloldali elveket vallott és hirdetett ed­dig minden kínálkozó és nem kínálkozó alka­lommal, mi a bűnbánó Magdolna-szerepet, mely­re ezúttal vállalkozott, felette prob­ematicussá teszi. Valóban megérjük azt, hogy Aldor Imre is elmondja a pater peccavi­t. — A „Századunk“ szerint a két aradi lap szerkesztője nyilvános helyen, a színházban ö­szeveszett egymással úgy, hogy az egyik a másikat bottal fejbe ütötte. E téves értesülésen alapuló hírt megbízható adatok nyomán oda igazíthatjuk, hogy a baloldali Al­föld“ szerkesztője, Tiszti Lajos, nem az „Aradi Lapok“ szerkesztőjét, hanem a költeményeiről ismert Dobó L-t támadta meg bottal kezében. Soupper Jenő tegnapi dalesté­­lye az Európa szálloda termében fényesen síko­­mlt. A finom müszléssel választott dalokat a szép számmal jelen volt közönség nagy élvezet­­tel hallgatta végig, sőt hármat ismételtetett A közönség a művészt szűnni nem akaró tapsvi­­harral jutalmazta. Bogdanovics Krisztina k. a két költeményt meleg érzéssel szavalt el kivált jófít Püny°ru románczását az álmodó leány­ról meghatóan adta elő. A közönség többséri kihívással bátorította a felfedező művésznőt. — Megemlítjük még, hogy Soupper jövő Káif«’ a­­ estélyén Schubertnek dalcy£át f • ‘ m t a „Szép molnárné“-ről. * Lát ^ előadni a bin­armegyei ^Deákpár! május tenkint késztt megjelei,«na#

Next