Pesti Napló, 1868. május (19. évfolyam, 5405–5430. szám)

1868-05-28 / 5427. szám

I 123-5427. , ,4. . í -k Szerkesztési iroda*. Fu­cnoinsek tere 7. szám. 1. emelet. 6­­.­.A szellemi rászát illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bennentetlen levelek csak­ ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terei, szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők. Csütörtök, május 27.1868. 19. évi folyam Hirdetmények díjai 17 hasábos p­etitsor egyszeri hird.­­térnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 njkr. Nyilt-tér: 6 hasábos petit 80? . 25 új kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. 6. Évnegyedre : 6 frt 25 kr. o. é. Rendkívüli előfizetés „PESTI­NA, PL (ha. ElőfizetÉsi tíoll: Junius—augustusi S hóra .......................................... 5 frt 25 kr. Juníni—septemberi 4 hóra.......................................... 7 firt — kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, május 27. 1868. Bizonyítási erő és bélyeg. A bélyeg és illetékek tárgyában az or­­­szággyülés elé terjesztett pénzügyminisz­teri javaslat egyik pontja, a kereskedelmi és iparüzleti könyvek bizonyító erejét a bélyeggel ellátástól teszi függővé. Hogy jelenleg oly viszonyok közt va­gyunk-e, mely a pénzügyi kormányzat­nak kötelességévé teszi minden lehető megtakarítást igénybe venni; hogy oly körülmények közt, midőn hosszas elnyo­más demoralizáló hatása után, a törvény­telen adókra nézve korábban követett el­járás, a törvényes adókra nézve is gyak­ran előfordulhat, szükségessé vált-e ily ' rendszabály, s általában, hogy az czél­­szerű-e, kivihető-e? D­e kérdésekbe bo­csátkozni nem akarok. Csak, miután legújabban ily rendsza­bály jogos volta ellen is kifogás emelte­tett, ez irányban kívánom nézeteimet elő­adni. Bármely czélszerű, bármely könnyen kivihető rendszabály is csupán akkor lé­vén alkalmazható, ha a jog határain be­lül áll, épen nem tartom fölöslegesnek a kérdés ezen oldalának tágabb körben is megvitatását. A bizonyító erő okmányoknál és úgy, mint más bizonyítási eszköznél attól függ, hogy mennyiben képes a bizonyítandó tény valódisága iránt minden kétséget el­oszlatni. Ezen, a bizonyítás természetéből folyó el­v, okmány­okra alkalmazva,azon szabályt szülte, melynél fogva saját maga által ki­állított okmányokkal maga mellett senki sem bizonyíthat. A­hol tehát az állam csak ily fokú bi­zonyító erejét fogadja el valamely ok­mánynak bíróságai előtt, ott azt, a­mi már természetileg a bizonyítási eszközben rej­lik, nem is teheti feltételektől függővé. Ha azonban az állam fontos állami czé­­lok érdekében kiemel némely okmányo­kat e szabály alól, s a bizonyítási erő sokkal nagyobb fokával látja el, akkor e kedvezményt feltételekhez is kötheti ; ha van joga az államnak ily kedvezményt adni, joga van azt feltételtől tenni füg­gővé. Már­pedig nem hiszem, hogy bárki is jogtalansággal vagy az állam mindenha­tóság elvének szentesítésével vádolná az 1840-iki törvényhozást azért, hogy a ke­­eskedelmi és iparüzleti könyveknek kivé­­t­eles bizony­ erőt biztosított. A kereskedelmi és iparüzleti könyvekre nézve kimondotta, hogy azok az illető kereskedő vagy iparos mellett is bizo­nyító erővel bírnak és félbizonyítékot ké­peznek. Alig hiszem, hogy tagadhatná valaki, miszerint ez valóságos kedvezmény. Igaz, hogy a kereskedői és iparos üzlettel rend­szerint párosult pontosság és rendszeretek ezen üzletek életérdeke, a hitel, magukban véve is némi valószínűséget nyújtanak hogy ily kedvezmény az igazságszolgál­tatás czélját nem veszélyezteti; de vajjol nem áll-e ily valószínűség számos más osztályú állampolgár üzleti könyvein nézve is, melyek mindamellett nem bir­nak a bizonyítási erő ily kivételes fo­rfival. Midőn tehát kétségtelen, hogy a ke­reskedelmi és iparüzleti könyvek nálunk is kivételes, nagyobb fokú bizonyító erő­vel bírnak; midőn továbbá tagadhatlan hogy ily kedvezményt adni törvényhozá­sunknak nemcsak jogában, de fontos ál­lamczélok érdekében kötelességében állott bizonyára joga van a törvényhozásnak kivételes bizonyító erőt feltételhez is köt­ni, s e jogot már maga az 1810-diki tör­vényhozás is gyakorolta. Mondhatnák tán, hogy az eddig meg­szabott feltételek főleg arra irányulnak hogy a bizonyítás természetétől eltér kedvezmény az igazságszolgáltatás c­él­jával lehetőleg összhangzásba hozassák. De ha áll­­ja ez, mindenesetre e feltéte­lek is csak azért voltak megállapíthatók, mert jogában állott a törvényhozásnak a kivételes bizonyító erő elnyerésére felté­teleket szabni. Hogy minek lehetnek e feltételek ?—ter­mészetesen ismét csak a jogosság képezi a végső határvonalat, s csak ezen belül szemelheti eszközeit a­­czélszerűség. Az államnak mindenesetre joga van szükséges kiadásai fedezésére járulékot követelni, joga van — de szintén csak ak­kor, ha szükséges — egyes, költséges fenntartásba kerülő közegeinek magáno­sok részére teljesített működésekért díja­kat követelni. És midőn ennélfogva nem lépi át az állam jogkörét, ha a kereskedelmi és ipar­üzleti könyvek hitelesítéséért díjakat kö­vetel ; midőn kétségtelen azon joga, hogy ezen könyvek kiváló bizonyító erejének elnyerésére feltételeket szabhat, akkor jo­ga van az illető díjak — már legyenek azok akár bélyeg által, akár más módon beszedendők — pontos lefizetését is ily feltételül tűzni ki, mert a feltételül tűzött cselekmény magában véve joggal köve­telhető. Ily feltétel azon okmányoknál, hol a pénzügyminiszteri javaslat felvette, nem­­ jogtalan, s a magyar törvényhozás ennek törvényre emelése által nem lépné át jog­körét. b.n y. -------- ami -------- ] Pest, máj. 2? E napokban záródtak be egy diploma­­tiai tárgyalás ad­ái, mely Magyarország speciális „keleti kérdése“ felett a közös és magyar minisztérium között folyt. Földmivelésünknek van t. i. egy konok és ádáz ellensége, mely mindannyiszor kelet felől árasztja el hazánkat, meg meg­tizedeli amúgy is elégtelen marhaállomá­nyunkat, s ha sikerül tömérdek áldozat­tal és erőmegfeszítéssel véget vetői pusz­tításának, alig éledezik marhatenyésztőnk ismét ott terem valahol a keleti határo­kon, s terjed beljebb feltartóztathatlanul. A kapu, melyen ez ellenség, a keleti marhavész, rendesen útját veszi — mint vette azelőtt előkelőbb testvére, a keleti pestis — Erdély. Ugyanazért Erdélynek, Bukovina, Moldva­ és Oláhország felé való szélein régtől fogva fennállanak az u. n. vesztegintézetek, melyek amint jó szolgálatokat tettek azelőtt is folyvást, úgy kétségtelenül hivatva vannak jövőre is, czélszerű és szigorú kezelés mellett, első­rendű tényezőkként szerepelni a marha­vész elleni intézkedések között. Ezen, anyagi gyarapodás­unkra oly fo­n­­tos ága a „honvédelemnek“ a katonaság kezéből átmegy a magyar közgazdasági minisztérium igazgatásába. Mi ezen, imént hitelek után vett értesülést ugyanazon örömmel fogadjuk, melylyel fogadtuk an­nak idejében magának az állategészségi ügynek a közgazdasági miniszternek gondjai alá helyezését. Mert csak igaz marad az mindenkor, hogy a­hol vala­mely érdek csak második sorban, mások mellett, vagy mások mögött részesül fi­gyelemben, ott nincsen róla gondoskodva úgy, mint a maga saját fontossága meg­kívánja A gazdaságnak a marhatenyész­tés egyik legelső gondja, s így a marha­egészség a közgazdasági miniszternek is egyik legelső gondja fog lenni. A minisztériumnak, fájdalom, már mű­ködése első esztendejében volt alkalma bő tapasztalást szerezni e téren. Mint né­mely családainkban egy-egy ősi per be­fejezetlenül szállt át egyik ivadékról a másikra, úgy maradt egyik kormányról a másikra, s legutóbb a helytartótanács­­­­ról a minisztériumra a marhavész ellen , való be sem végzett küzdelem. Mindent­­ megtett azután a minisztérium, a­mit a­­ körülmények közt tehetett, s az ered­­­­mény, melyet elért, előbbi esetekhez fog­ j­­­va, aránylag minden esetre kedvező volt.­­ ! De azért sok-sok ezer forint magán- és közvagyon ment kárba a múlt évben is, és fog kárba menni — ezt nem titkolható el maga előtt a miniszter úr — jövendő­ben is, ha a jelenleg fennálló intézkedé­sek gyökeres és rendszeres reform alá nem vétetnek. Tehát reform, és ismétel­jük, rendszeres reform, mely minden ide vágó intézkedést a határszélen, sőt — a­mennyiben a szomszéd országokból való gyors és megbízható értesülés főfontos­­ságú momentum — a határszélen túl kezdve, egész az ország szívéig egy szer­ves egészszé foglal össze, ily reformhoz kellett fogni halasztás nélkül. Úgy de épen a vesztegintézetek, első­sorban az erdélyiek, melyek az ország határait van­nak hivatva megvédeni, amint egyrészt kis­sé elkorhadt szervezetük mellett úgy is csak részben feleltek meg rendeltetésük­­­nek, úgy másrészt — mert más kezekben voltak — teljesen kívül állottak ama köz­vetlen, szerves összefüggésen, mely egy­maga lehet csak képes tartós békét vagy gyors diadalt biztosítani az országnak ama makacs ellenség irányában. Ha meg­lesz amaz összefüggés, ha egy kéz intézi majd a dolgot, mely úgy, mint bármely hadviselés okvetlenül megkívánja az egy­séges rendelkezést, reményünk lehet, hogy földművelési statistikánk ama szomorú ta­bellái, melyek a marhavész által okoztatni szokott veszteségeket százezrekkel tünte­tik fel, mindegyre összébb-összébb fog­nak sorvadni. Annyi kétségtelenül áll, hogy teszem múlt évben, ha tizedrészét amaz erő- és pénzösszegnek, melybe e calamitas az országnak került, idejekorán és czélszerű módon a határ megvédésére fordítottuk volna : gazdaságunkat a tö­mérdek veszteség, kereskedésünket a za­varó fennakadások nem érték volna. Elis­merésünket és köszönetünket kell nyilvá­nítanunk közgazdasági miniszterünk irá­nyában, ki a veszteg­intézetek átadását — miként halljuk — nem harcz nélkül, ki­vitte, de elismerésünket a közös hadügy­miniszter irányában, ki alá tudta rendelni az egyéb mellék­tekinteteket az igazi és főczélnak, s — bár némi harcz után, de ——a —­­ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház május 27. tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly, j­e­g­y­z­ő: Ráday László gr. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hite­­lesítése alkalmával Halász Boldizsár megjegyzést tett annak Sulyok Mór képviselő lemondását tárgyaló tételére; szóló képviselő a lemondó levelet azért is felolvastatni kívánta volna, mert a háznak szerinte tudn­i kell, miért mond le valaki az országos képviselőségről. A jegyző ki­­elégítőleg válaszolt, kimutatta, hogy a jegyzőkönyvben sem több, sem kevesebb nincs, mint a­mennyi történt; nem mond­ja, hogy a levél fel­olvastatott, hanem csak hogy bemutattatott. Ezen megjegyzésekből eredhető vi­tának végét szakító Bónis Sámuel azon észrevétellel, hogy hiszen ki van küldve egy bizottság a ház­szabályok át­dolgozására, majd ha ennek munkálata fog tárgyaltatni, lesz helyén e kérdés meg­vitatása is. A hitelesítés után elnök az érkezett iro­mányokat mutatja be. Felvétetvén a napirend, Bujanovics Sándor felolvassa a közp. bizottmány jelentését a Poroszországgal s a német vámszövetséggel kötött kereskedelmi szer­ződésről, mely következő: Jelentése az osztályok előadóiból alakult központi bizott­ságnak, a Poroszországgal kötött kereskedelmi- és vámszerződés, a hozzá csatolt A) B) és C) alatti mellékletek, és azon szerződésre vonatko­zó jegyzőkönyv tárgyában. A központi bizottság tárgyalva a Poroszország és a vámegyleti államokkal kötött kereskedelmi és vámszerződést, az ahoz A) és B) alatt mellár kelt be- és kiviteli vámtarifával, a C) alatti vám­­kartellel, és a Berlinben 1868-idik évi mártius 9-dikén felvett zárjegyzőkönyvvel együtt, annak tartalmát, és egyes vámtételeit, mint Magyaror­szág anyagi érdekeire nézve az eddigi állapotnál kedvezőbbet, s a kereskedelmi s vámpolitika terén előhaladást tanúsítót elfogadta, s jóváha­gyás végett a képviselőháznak ajánlja. Tekintve azonban ezen kereskedelmi és vám­szövetség alaki részét, különösen az abban, és mellékleteiben használt czimezéseket és területi elnevezéseket, a központi bizottság nem találta ezen czimzések és területi elnevezésekben Ma­gyarország közjogi állását és államiságát, kü­­­­lönösen pedig az 1867-dik évi XII törvényczikk­­ 28-dik §-ban világosan körülirt dualismus és , paritás elvét kifejezve, ennélfogva a szerző­dés és mellékleteiben használt czimzések és területi elnevezések elfogadását nem ajánl­hatja.­­ Ugyanazért megnyugvással vette a minisztérium azon nyilatkozatát, hogy ő Felsé­ge időközben legmagasabb beleegyezését adta ahhoz, hogy a szerződésben neheztelt czímek és területi elnevezések az alább elősorolandók­­kal váltassanak fel, mely módosítások a szerző­dés és mellékletei szövegén a következők: A főszerződés bevezetésében ö Felsége czimé­­re nézve következő elnevezés „Ó csász. királyi apostoli Felsége“ helyett tétessék : „Ő Felsége az ausztriai császár és Magyaror­szág apostoli királya.“ A második bekezdés első sorában „ő császári királyi apostoli“ helyett teendő: második bekez­désének 3-ik sorában foglalt azon szavak helyett „az osztrák monarchi államaiban“ teendő: „ő csász. és kir. apostoli Felsége mindkét állama területén. A 4-ik czikk 7-ik bekezdésének első sorában a „császári királyi“ szavak közé, az „és“ szó beszúrandó. A 21-ik czikk harmadik bekezdésének máso­dik sorában előforduló „kölcsönös értesítés“ sza­vak helyett teendő: „közös egyetértés.“ Az A) alatti mellékletben a czimirat második sorában azon szó „Austriába“ helyett teendő: „ő csász. és királyi apostoli Felsége mindkét állama területére.“ A B) alatti mellékletben a czimb­at második sorában azon szó „Ausztriából“ helyett teendő : „ő csász. és királyi apostoli Felsége mindkét állam területéről. A C) alatti mellékletben a 2-ik §. kilenczedik sorában’azon szó „Ausztriában“ helyébe teen­dő : „ö csász. és kir. apostoli Felsége mindkét állam területén.“ A zárjegyzőkönyvben az első pont első sorá­ban ezen szó „Ausztria“ helyett tétessék: „ö csász. és kir. apostoli felsége“ ; a második pont első sorában a „császári királyi“ szavak közé „és“ teendő. A harmadik pont első sorának azon szavai helyett „az osztrák meghatalmazottak“ tétes­sék : „ő csász. és királyi apostoli felsége megha­talmazottai.“ Ugyan a 3-ik pont második sorában foglalt „Ausztria“ szó helyett tétessék : ő csász. és kir. apostoli felsége.“ A 8-ik pont második bekezdése első és máso­dik sorában előforduló „Ausztria és az érdeklett vám-egyleti államok“ helyett teendő: „a szerző­dő felek“ ; ugyszinte a 8-ik pont utolsó bekezdésének 3-ik sorában foglalt: „az Ausztria“ szavak he­lyett tétessék: „ő cs. és királyi apostoli fel­sége“ ; a 9-ik pont 5-ik alpontjának második sorá­ban előforduló: „Ausztria és a vele“ szavak helyett teendő: „Ó csász. és kir. apostoli fel­ségre co a • x A 10-ik pont utolsó bekezdésének első sorá­ban foglalt „Ausztriában“ szó helyett teendő: „0 csász. és kir. apostoli felsége mindkét állam területén“; a 12-ik pont második sorában ezen szó „Ausztriával“ helyett teendő: „0 csász. és kir. apostoli felsége mindkét állam területével továbbá a 12-ik pont 7-ik és 8-ik sorában­ ezen szó „Ausztria“ helyett tétessék: „0 csász. és kir. apostoli felsége“ ; a 13 ik pont hatodik bekezdése második so­rában előforduló „vámegyleti állam, és Ausz­tria“ szavak helyett teendő : „a szerződő felek“ ; a 16-ik pont után mellékelt A­ minta második sorában foglalt ezen szó „Ausztriában“ helyett tétessék: „Ó cs. és kir. apostoli felsége mindkét államterületén.“ Végül a B) minta harmadik pontjának har­madik sorában foglalt „Ausztriában“ szó helyett teendő: „Ó ézász, és kir. apostoli felsége mind­két államterületével.“ A központi bizottság ezen alaki módosítások­kal, a kereskedelmi és vámszerződést és mellék­leteit átalában, és részleteiben a képviselőház­nak elfogadás végett ajánlja. A központi bizottság abbeli óhajtását, hogy a czímkérdés Magyarország közjogi állását és ál­lamiságát kifejező,s minden félremagyarázást ki­záró módon mielőbb szabályoztassék, kijelent­vén, erre nézve a kereskedelmi miniszter úr azon nyilatkozata által, miszerint e tárgyban a lehető legrövidebb idő alatt a kellő intézkedé­sek meg fognak tétezni, megnyugtatva jön. A jövőre nézve kijelenti a központi bizottság még azon óhajtását is, hogy a megkötendő ke­reskedelmi és vámszerződések, a támadható két­ségek eloszlatása végett azon eredeti nyelven is, melyen köttetnek, a képviselőháznak-, bemutat­­tassanak. Végül azon kérdésre nézve, minő formában nyilatkoztassa ki a képviselőház azon kereske­delmi és vámszerződés elfogadását, a központi bizottság e szerződ­ének jóváhagyását s ő Fet­sége szentesítése hozzájárultával utólag törvény­be igtatását ajánlja. Kelt Pesten, 1868. évi május 27-én. Bujanovics Sándor, központi előadó. A felolvasott jelentés, a ház helyeslése reményében, már kinyomatva lévén, az legott a képviselőh ház tagjai közt szétosz­tatott, s tárgyalása a holnapi ülés napi­rendjébe vétetett. Ugyanezen ülés tárgyát fogják meg képezni a főrendi ház jegyzőkönyvi hatá­rozatai a görög-keleti vallásúnk ügyében elfogadott törvényjavaslat módosításáról, valamint a nagy­várad-eszéki vasútvonal törvényjavaslatában tett módosításról. Végre a holnapi ülés tárgyát teendi a városok képviselői által benyújtott indít­vány is a városok törvényszéki kiadá­sairól. Székely Gergely a következő inter­­pellációt intézi a közoktatási miniszterhez.­­ Interpelláló a nagyméltóságu magy. kir. közoktatási minisz­tériumhoz. Miután köztudomás szerint az erdélyi volt ha­­tárvédezredek czéljaira alapított katonai elemi iskolák még 1858-ban, a különböző vidékek pol­gárainak többsége arányában, vallásfelekezetek­nek osztatván ki, a sepsi-sz.-györgyi „Gränz- Normal-Schule“ név alatt ismeretes katonai né­met jelemi iskola a helvét hitüek illetékébe jut­tatni határoztatok, s annak tettleges átadása 10 év óta csakis azon szín alatt halogattatok, mert a róm. kath. püspökség az alaptőkének egy ré­szében jogigényt formált, de a helv. hitüeknek a helyiség iránti teljes jogát nyilvánosan soha senki kétségbe nem hozta, s miután ezen helyi­ség megkaphatása a sepsi-sz.-györgyi 1859-ben életbe lépett ev. ref. algymnasiumra nézve fontos kérdés. Szándékozik-e a n. m. közoktatási miniszter úr akadály és haladék nélkül igazságot szolgál­tatni, oly formán, hogy valamint más, ehhez ha­sonló iskolák még 1858-ban az illetékesnek ítélt felekezeteknek átadattak, úgy ezen sepsi-szent­­györgyi „Gränz-Normal Schule“-nak helyisége (az alaptőkére nézve talántán még függőben levő kérdések méltányos megoldása előtt is, a helvét­ hitüek tanodái czéljaira átadattassék, hogy már a folyó évi sept. 1. napján kezelendő tanévre nézve az ev. ref. igazgatás alatti nevelő­­intézetek tanterve ahhoz képest alkalmaztat­hassák. Pest, máj. 27., 1868. Beadta: Székely Gergely, Ilyefalva városi országgyűlési képviselője. Az írásban is benyújtott kérdés vála­­szolhatása végett kiadatott a megkérde­zett miniszternek. Horváth Boldizsár igazságügy miniszter. T. képv. ház! Gáll József kép. ur a máj. 4-én tartott országos ülésben az erdélyi sajtó viszo­nyok tárgyában interpellatiót intézett a minisz­tériumhoz. Ezen interpellatió két kérdésre oszlik. Először kérdi a t. képv. ur, van-e tudomása a kormánynak arról, hogy Erdélyben, különösen pedig Nagy-Szebenben a sajtó irányában az elő­ző vizsgálat, a megintés gyakoroltatik, és má­sodszor, várjon hajlandó-e a kormány az erdélyi sajtó­viszonyokat a mai kor követelményeihez és az alkotmányosság igényeihez képest átido­­mítani ? Mi az­ első kérdést illeti, köztudomású dolog, hogy Erdélyben még az 1852. évi sajtó rendsza­bályok vannak hatályban. E sajtó rendszabá­lyokat nem a magyar minisztérium léptette élet­be, hanem átvette azokat, mint a korábbi kor­mányrendszer hagyományait. E rendszabályok értelmében a kormány kő­ben a megintést gyakorolják. A kormány egyes esetekre vonatkozólag soha sem adott utasítást közegeinek az iránt, hogy a megintés eme jogával éljenek, azonban nem veheti xlosz néven a kormány sem a tör­vényhatóságoktól, sem pedig saját közegeitől, hogy ezen jogot mindazon esetekben gyakorol­ják, melyekben az alkotmány és a közrend ér­dekei azt követelik. E joghoz kénytelen a kormány egyelőre még ragaszkodni azon elvénél fogva, mely szerint nem akar fennállót lerombolni addig, míg helyé­be jobbat nem képes állítani. Meglehet, hogy ezen elv mellett még egy­­ideig itt-ott intézményekkel kell megküzdenün­k, melyek a kor követelményeit nem elégítik ki, de sokkal nagyobb rész volna tabula rasat csi­nálni, még mielőtt újabb alkotásainkat képesek volnánk létrehozni. Hogy az erdélyi hatóságok e megintés jogával visszaélést követtek volna el, vagy hogy ezen jo­got nagyobb szigorral gyakorolták volna Nagy- Szebenben, mint Erdély egyébb részeiben, arról a kormánynak semmi tudomása nincs. Meglehet, hogy nagyobb számmal fordulnak elő e megintések Nagy-Szebenben, mint Erdély­ben másutt, a­mit nem tudok, de nem is akarok tagadni. Biztosíthatom azonban a t. képv. urat, hogy ezen esetben a megintésnek oka bizonyosan nem a kormány közegeiben és nem a törvényhatósá­gokban, hanem az ottani hírlap-irodalom­ keze­lőiben fekszik. Egyébiránt különös örömmel constatálja a kormány, hogy nemes szász testvéreink az 1852. évi sajtó rendszabályokat, melyeket eddig nyu­galommal és resignatióval tűrtek, megunták, s hogy az alkotmányos szabadságnak egyik fő kö­vetelményét és biztosítékát, a sajtó szabadságot elvégre Erdélyben is meghonositatni óhajtják. És legyen meggyőződve a t. képv. ar, hogy szász, testvéreinknek eme nézetei és vágyai a kormány nézeteivel és vágyaival teljesen talál­koznak. Ennélfogva második kérdésére vonatkozólag van szerencsém kijelenteni a t. háznak, hogy a kormány már ezelőtt néhány hónappal megtette a kellő előintézkedéseket az iránt, hogy mihelyt a polgári perrendtartásban tervezett bírósági szervezet törvény erejére emelkedik , s mihelyt a kormány tudni fogja, hogy Erdélyben hol és hány főtörvényszék lesz felállítandó , a sajtó­bí­róságokat azonnal életbeléptettesse, és pedig úgy­ h°gy az 1848. évi XVIII. t. sz. az esküdt­széki intézménynyel együtt Erdélyre is kiter­jesztessék. (Élénk tetszés!) Bónis S­ámuel az igazságügyminiszteri válaszból kiindulva, sürgetendőnek vélné a polgári törvénykezésről szóló törv­ény­­javaslat kinyomatását. Tisza Kálmán, T. képviselőházi Az igen t. igazságügyi miniszter úr azt méltóztatott mon­dani, hogy az inkább magántermészetű interpel­­lációkra magán után fog választ adni, s csak ha az illető nincs megelégedve, fog a házban is válaszolni. Bocsánatot kérek, de megvallom, hogy én ezen eljárást renden levőnek nem tart

Next