Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)
1868-09-27 / 5526. szám
apáink mással voltak elfoglalva, török tatár ellen kardot, buzogányt forgattak, s a lefolyt századok viharai közt öntestükkel fedezték a vén Európát. Újabb időkön keresztül megint nekünk utódoknak gyűlt meg a bajunk: ősi intézményeinket, alkotmányunkat keringette az absolut ármány, azzal kellett mai napig titkos és nyílt csatában állnunk. Ily viszonyok közt népnevelésünk, iparunk, kereskedelmünk, haderőnk kifejtése szóba se jöhetett. Végre talán itt a kedvezőbb jelen, hogy magunkkal foglalkozzunk, előhaladásunk, nagygyá tételünk okfejeit komolyan tanulmányozzuk, maradandó alapokon kifejtsük. Ha széttekintünk, a hatalom és jólét magaslatán azon népeket és nemzeteket látjuk, kik tudományban, művészetben is másokat megelőznek. Hogy az országok ereje nem az arany, ezüst drága kövek rakásra vert halmazában, mint inkább a kimivelt emberfők számában áll : amazt bizonyítja Spanyolhon, Portugal, Lemezt pedig.Poroszhon példája; erre mondta Carnot 1867. febr. 1-sején a franczia parliamentben „a königgrätzi csatát nem a gyufas puska, hanem az elemi iskolatanitó nyerte meg.“ Előre hát mi is!! pállottuk az egekre emelt gyakori sóhajt: „Ó népnevelés, jöjjön el a te országod.“ Mi ránk van az mondva. — De hát megindíthatjuk, virágzatra fejthetjük-e azt jelen szigorú helyzetünkben : annyi átvállalt adósság mellett jut-e a kincstárból — ama sok időkre kipusztított kamarából ez egyedül üdvözítő czélra illő pénzbeli segély és nélkülözhetlen anyagi áldozat mindenfelé ? ? Nem kell aggódni! Belszervezkedésünk e nehéz napjaiban is országszerte megindíthatjuk a népnevelést tetemes, pénzbeli segélyezés nélkül is. Az országosan divatba vett határtagosításoknál örömmel veszszük észre, mint hoz nemzetünk mindenütt telkek ajánlásával az egyház és nép nevelés oltárára gazdag áldozatot. Ép e napokban fog vitázni hongyűlésünk az úrbéri maradvány földek felett; azt hiszem, nem kell figyelmeztetni, hogy annak kérdését a népnevelés érdekében oldja meg. Az 1830-ki törvényczikkely a tagosításnál a papok részére egy egész, — az iskolatanitók részére fél telket rendel; e rendeletet, a hol a „nem akarásnak nyögés lett a vége“ sök hlyen, — nálunk is minden föld s rét állomány nélkül csak pusztán legelőre értelmezték, mit többen fájdalommal éreztünk. Ingatag hegy alatt ne álljon a népnevelés! Adjon a köngyűlés ama törvényczikknek határozottabb jelentést; hozzon kibúvó ajtó nélküli törvényt, mely minden 30—35 egész telekkel és 200 hold irtványfölddel biró helységet, legelöl is az egyházszolgák, pap és tanító részére másfél egyház, iskola, és kisdedóvoda alapjául egy egy negyed lelek kivágatására kötelezzen; azzal a nép nem lesz szegényebb, se kevesebbje, a hol 30—35 telket felmérnek; mindig telik ott az összeesett barázdákból, irtásból két telek, meg nem érzi senki, ez menjen szent czélra. Ahol a pap egy egész telekkel, 60—80 köböl őszi, és 30 — 40 köböl tavaszi élet fizetéssel bír, oda nem kell soha semmi segély; hirdetheti a szent igét úgy is édes örömest. A tanító szinte, kinek féltelke 40—50 köböl őszi, és 30 köböl tavaszi vastag élet jövedelme van, testi lelki erőt megfeszítve, éjt napot feláldozva kell, hogy az előrehaladt kor magas igényei szerint, sikerrel vezessen, oktasson egy 70—80 főből álló népiskolát minden országos segély nélkül. Az országban létező 12,473 s még 5000 nem létező elemi népiskolát hevenyébe - ingyen, csak a tagosítás mellett lehet és kell életre szólítani, munkásságba és áldásba hozni. Észak- Amerikában a faluépítést legelsőbben az iskolai alap letételén kezdik, nálunk is így kell. Ha jutna valami országos segély mégis, mert hát ama nevetséges 200 ezer ft helyébe kellene is jutni évenként legalább is egy pár milliónak; ha igen, úgy nemzetünk magas iskolai átalános nevelését is minden irányban megkezdhetnők. Felvirulásunk, nagygyá tételünk anyagi és erkölcsi művéhez a vezérelveket: az iskolatanító és kisdedóvó képző, közép- és fő-, reál-, ipar-, kereskedelmi, gazdasági, bányászi-, tengerészi, testgyakorló-, úszó-, katonanevelő intézetek és iskolák nyújtják és testesíti meg, ez iskolák és intézetek közül tehát a már létezőket rendeltetésüknek megfelelőleg gazdagon dotálni, a nem létezőket pedig életre hívni, tanfolyamképessé tenni tűzre mulaszthatlan első teendői közé a za sak helyeselni lehet, midőn — a reálékat kivéve — nevezett intézetek, iskolák, igazgatói, verei, tanárai dijlevelét 1000—4200 ftig; — a kisdedóvókét 500—600 ftig; az elemi iskola tanítókét, ahol meg nem ütné, 300—400 ftig, a segédeket pedig 200 ftig akarja elvileg egy országosan megalapítandó pénzátalányból évenkint kitoldani maga a t. cultusminiszter úr is. Itt az idő, hogy minden iskola és nevelőintézet rendületlen — világi — jó gondolkozású hazafiak vezetése alatt hitfelekezetességre tekintet nélkül közös, szabad és nyilvános legyen; azoknak tanszerekkel, gépekkel teljes beruházását kötelességévé, az iskolákban a tudományok éltető forrását minden talentum előtt, mit tudjuk azt hol van letéve, szegénynek mint gazdagnak : szabad asztal — convictus — ingyen tanítás által megközelíthetővé és menthetővé tenni törekedjék nemzetünk. Népnevelés nélkül minden szervezkedésünk hóhalmon épül. A nép milliói az alkotmány sánczai közé kegyeletesen befogadvák, jogokat nyertek, a jogokkal nagyszerű kötelességeket; de hát hogy tudja magát beletalálni,ha a nevelés fel nem nyitja szemeit, hogy voltakép kinek is köszönheti a jogokat, a jogokkal járó kötelességeket pedig mint teljesítheti magának és házának üdvére hasznosan? Egyedül a népnevelés fejti fel előtte: mit tegyen, mit higyjem, hogy intézze sorát, mihez tartsa magát; az ismerteti fel vele ámitóit, hogy azokat megvesse. Hazánk tejjel mézzel folyó Kanadán; gyomra nemes és nemtelen érczekben, sóban, kőszénben kimeríthetlen kincset rejt; felszíne meg Európát tartja kenyérrel folyton, mint hajdan Rómát Siczilia. Itt hát kezünkben, birtokunkban a szép haza és benne nem vagyunk boldogok; nem tudjuk kincseit kiaknázni, áldásait elővarázsolni, feldolgozni és használni, úgy amint lehetne és kellene. Nem ! mert nincs iparunk ! A magyar az ipartól idegen. Alrendü népünknél, szülő majom előszeretettel viseltetik szülötte iránt, ha tíz gyermeke volna is, de hogy adna belőlük egyet is iparosnak, sőt ha valamelyik eltalál menni a háztól, haza viszi , visszaunja. Uracsavik szintén amint végezték a jogot, ahelyett, hogy valamely intézetbe, vagy tapasztalat gyűjtés végett mivelt népek közé egy szép körútra kelnének, tengerészethez, kereskedelemhez, művészethez, gépészethez stb. állnának, otthon ugarkodnak, leleselnek, legfeljebb is nemzetünk „non plus ultra“ jához, a prókátorsághoz fognak. Tespedésünk minden oka : előítélet, járatlanság, neveletlenség. Pedig a magyarnak van esze mindenre. Ha ez így nem volna, addig lennénk mi szegények és adósok, míg egyet alszunk. Termelünk mi gyapjút, el is adunk 20 millió forint árut, de csak azért, hogy ha külhonban feldolgozzák, posztó alakban visszaváltsuk 26 millión! Egy európai hirű posztó gyárunk van csak, a gácsi, miért nincs ilyen vagy itt ? . A világ első bora a tokaji tüzére zamatjára, nagyon utánna áll a franczia, mégis a világpiaczokon mint befőzött , összevissza pancsolt czukros nyalánkságot a tokaji előtt kapkodják el ! Mi a szőlő és borkezeléshez sem értünk , míg a franczia fajt fajhoz szemelget és szűr, mi polyhost, bakatort, muskotályt, fehéret, feketét a vén béressel cserzetlen csizmában nyomtatunk együvé ! Hitelünk sincs ! Nem rég bizonyos ur tokaji helyébe esi kerti bort adott el külföldi kereskedőknek ; a bor a vizen harmad napra megaludt, tészta tett. Szövünk, fonunk mi másfél millió frt. áru vásznat, hogy aztán megvegyünk külföld szőtte fontából négy millió árut; pedig az angol marina kenderünket első rangúnak ismerte ; de mi azt még eláztatni se tudjuk, még kevésbé hasznosan feldolgozni. Nincsenek szövő, fonó gépeink, gyáraink ! Nincs fiatal ember, de vén asszony sincs, ki egy két selyem szalagot ne viselne köntösén; az eperfa dúsan tenyésznék hazánkban, a selyembogár is megélne; dajkája is akadna a sok köhögés élhetetlen öregekben gyermekekben; de mi ahhoz sem értünk, nem is akarunk ; két milliót küldünk ki évenkint külföldre selyemkelmékért. Ez öszszeg egymaga elég lenne népnevelésre. Alföldi rónáink kopaszon, erdő , fa nélkül terjedeznek a végtelenbe, mint mikor a tenger oda hagyta, bekellene azt,épület és gyümölcstermő fa csemetékkel ültetni, ha volna kinek több eső, nyájasabb élet, szelidebb erkölcs, kevesebb marha dög, éltetőbb levegő fejledeznék nagy hazánk határain. Az esőt csak Illyés próféta tudta lehozni könyörgésével az égről, mi nem, de lehozná a tölgy, cser, bükk, éger és gyümölcsfa erdő könyörgés nélkül is; sőt az ákácz és rezgő nyárfa mag, kivált a magyar makk elpergetve és szórva a futó homokot is megkötné, 20 év elforgása alatt átlábolhatlan rengeteg erdőt nevelne odalent, így maradtunk sárban dohányunkkal, repczénkkel, komlónkkal, gubicsunkkal, szeszünkkel, bőrünkkel, zsírunkkal, vasunkkal, ha a szomszéd országok jól termettek,még gabonánkkal is, hogy igaz legyen ma is az 1815-ki congressus ránk mért ama baljóslata „a magyar majd megfő a maga zsírjában.“ Nincs — ha kiviszik is — sortkrozva semmink. Újabb időkben — igaz — mióta sorsunk saját kezünkben, minden irányban megkezdtük a koszolódást, de hát a nagyobb vállalatoknál, befektetéseknél rendesen elállunk , felakadunk és szörnyüködünk , hogy nincs pénzünk, se hitelünk, se emberségünk, külhoni pénztőzsérekre szorulunk. Nincs pénzünk , ha Magyarország ily csekélységen is felakad , hát aztán ki boldogul ? Gazdag gyomrú hazánkban csak az egy bányászatot kell minden lehető nyűgeiből feloldani, virágzatra festeni, ez maga segít rajtunk; a bányász kalapács után földszánra jó a szerencse, fel a kincs milliókban jut, vele mindenre, amire kell, kérve lesz kerekünk, mozoghatunk szabadon. Magyarországot többször láttam gyönyörű sz ép delnő alakjában lerajzolva. Hiszem is, hogy ilyen. Edelnő eddig holmi rivó, idétlen, idegen, elváltott, tátos gyermekeket szoptatott; ideje, hogy áldásban hullámzó kincses kebelére saját édes gyermekeit ölelje, korcsok helyett gazdag emlőin valahára azokat nevelje s hizlalja. Szabó János, szendrőládi ref. pap. Okleveles kisdedóvó. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház sept. 26-kán tartott ülése. A képviselőház több tagja, mindkét oldalról a ház elnökéhez felszólítást intézvén az iránt, hogy zárt ülés tartassák, az elnök ezen szabályszerű felszólításnak eleget teendő, ma reggeli 112 órára ülést hirdetett, mely a kitűzött időben meg is nyittatott. Tárgyát a zárt tanácskozmánynak a cultusminiszter által előterjesztett népnevelési törvényjavaslat képezi, melyre nézve indítvány létetett, hogy tekintettel azon eltérő nézetekre, melyekkel ezen javaslat találkozik, de figyelemmel azon eredményre is, mely a törvényjavaslat által czéloztatik, neveztetnék ki egy tizenöt tagból álló bizottság, mely az érdekeket megfontolva, az adatokat megvizsgálva, s a szakértőket meghallgatva, venné átnézés alá a javaslatot, és szerzett tanulmányai alapján tenné meg azon javításokat, miket a valódi siker szükségeseknek bizonyít. A közoktatási miniszter ez indítványhoz készségesen csatlakozott, nem is volt senki, ki az eszmét ellenezte volna, azonban voltak többen, kik az indítvány körvonalazott teréből kilépve, magát a kérdés érdemét vonták a vita körébe, s nyilvánítanak oly nézeteket, bőbeszédű facundiával fejtegettek oly eszméket, melyek, ha a ház többségénél érvényre találnak — tán lesznek felekezetességi iskolai törvényeink, de népnevelési törvényeink aligha. Általában pedig megjegyezzük, miszerint a szabályokat jó volna mindig és pontosan megtartani. A szabályok szerint pedig először is a felett kell határozni, van-e helye a zárt ülés tartásnak ? Azt hiszszük, hogy a fentebb közlöttük indítvány sem tartalmára, sem irányára nézve nem olyan, melyet nyílt ülésben is elő ne lehetett volna adni. Vagy a discussiók nyilvánosságától tartanak némelyek ? Indokolatlan elzárkózás, mert a tárgy végre is nyílt ülés elé kerül, s ott szólásszabadság lévén, a titokban tartani hitt vezérnézetek elmondatnak, s azt érjük, hogy egy izetlen, s a korszellem színvonalán nem álló vitatkozás helyett kettőnek adtunk tért. Egyébiránt a mai hosszas tirádákból is vélünk annyi tanúságra hivatkozhatni, hogy e kérdés a ház előtt több szabadelvűséggel, több igazsággal fog találkozni. Minthogy a mai napra nyílt ülés is volt hirdetve, s ennek elodázhatlan napirendje kitűzve, az elnök figyelmeztetésére a zárt ülés félbeszakittatott, s egy kis várakozás után a nyilvános ülés megnyittatott. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző: Mihályi Péter. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, elnök a napirenden levő, az 1868-ki költségvetési törvényjavaslatot olvastató fel harmadszor, melyet a ház végleg is elfogadott, megbízva Paizs Andor jegyzőt, hogy a törvényjavaslatot további tárgyalás végett a ma tartandó főrendi ülésben nyújtsa be. Hogy a jegyző ebbeli megbízatását teljesíthesse, a mai ülés jegyzőkönyvének a törvényjavaslat végleges megszavazására vonatkozó pontja felolvastatott és hitelesíttetett. Ezután Horáth L. bemutatja a közp. bizottmánynak a szöllő-dézsma törvényjavaslatról szóló jelentését, mi felolvasottnak vétetvén, az — valamint a szerinte kijavítandó javaslat is — kinyomatni, s a keddi ülés tárgysorozatába igtattatni határoztatott. A pénzügyi bizottságból egy tag hiányozván, helyette új tagi választása rendeltetett el; a választás a szavazó jegyek benyújtásával ezen ülésben eszközöltetett ; a többség jelöltje b. Kemény Gábor volt. Az ülésnek egyéb tárgya nem lévén, az d. u. 2 óra felé eloszlott. A főrendiház sept. 26 án tartott ülése. Elnök : Cziráky János gróf. Jegyző : Ráday Gedeon gróf. Ülés kezdete 2 órakor. Az alsóház jegyzője, Paizs Andor, áthozza az 1868-ki költségvetésre vonatkozó tjavaslatot, s a képviselőház mai ülésének jegyzőkönyvi kivonatát. A tjavaslat felolvasottnak tekintetvén, elnök felhívja a házat a tárgyalás meghatározására. Sennyey Pál b. felszólal, hogy ne adják külön pénzügyi bizottsághoz, hanem hétfőn azonnal vegyék tárgyalás alá. Elfogadtatik. Végre elnök felszólítja a főrendeket, hogy hétfőn minél számosabban jelenjenek meg. Más tárgy nem lévén, az ülés eloszlik. Bécsi dolgok. Golubovszkinak a határozati vita alkalmával mondott beszédéből a következőket emeljük ki : „Smolka programmját elfogadni annyi volna, mint jövőnk valósítása elé akadályokat gördíteni, mely — ezt, mint lengyel mondom — ha nem is közel van, de nem lehetlen. Zajos tetszés és éljenzés. A magyar kiegyezés után, Ausztriában puszta lehetlenséggé vált a confoederatió. Magyarország beleegyezése nélkül a bécsi kormány mit sem tehetne, és több mint kérdéses, ha várjon a magyarok hozzájárulnának-e ily rendszerhez. — Nekem azonban úgy tetszik, hogy Smolka programmja azokat sem elégítené ki mind, akiket közvetlen illet. — Tudom legalább saját tapasztalásomból, hogy sem a morvák, sem a tiroliak, sem az istriaiak bele nem egyeznének. De minek oly messze menni? Bukovina nem járna velünk egy utón, s ha még ez lehetséges volna is, ki kell világosan jelentenem, hogy én, lengyel létemre, nem tarthatnám kívánatosnak. Én nem vagyok centralista, nem is fogom a központosítási rendszert magasztalni, de őszintén ki kell nyilatkoztatnom, hogy helytelenül cselekszünk, ha mindezért a centrális adót okozzuk. Panaszkodunk nyomorról és átalános elszegényedésről. Vizsgáljuk meg, ha vájjon nagyobb részt nem magunk okoztuk e? Hiszen más országok, mint Cseh-, Stájerország stb. ugyanazon rendszer alatt voltak, az adóknak ugyanazon terhe alatt. Mi nem tudunk számítani, sem pénzünkkel, sem erőnkkel; mi előre törekszünk, s nincs hozzá erőnk. — Egész történelmünk az 1794-ki felosztástól fogva szolgáltatja reá a példákat. Mindig a legnemesebb szándékkal keltünk fel, de mind saját erőnk, mind az idegen erők helyes számbavétele nélkül, és characterünk minden jó oldalai mellett is nincs kitartásunk. Tanácsom tehát az, ne kezdjünk oly harczba, melyről nem tudjuk, mi lesz a vége.“ E beszéd nagy hatást tett a gács tartománygyűlésben , de a hatás múlékony volt. Az esti ülésben különösen Szuszki, lengyel történetírónak sikerült a hatást paralysálni, s mint tudjuk, a felirati bizottság javaslatai elfogadtattak. Pozitív híreink még nincsenek ugyan , de minden oda mutat, hogy ő Felségek utazásának felfüggesztése a gáca tartománygyűlés e határozatával szoros összefüggésben van. Azon körülmény, hogy a lefolyt két nap eseményei folytán Golucovszki állását megrendültnek híresztelik, s már utódot is jelölnek számára Gabencz személyében, azt gyaníttatja velünk, hogy a lengyel utazás eszméje tőle eredt.Az eszmét nem lehet talpraesettnek nem tartani, amennyiben a Smolkáék által megindított áramlat elleni gátnak volt szánva. De hiba volt, hogy Golucovszki — ha csakugyan tőle eredt jobban meg nem győződött a hangulatról, az eszközökről, melyek rendelkezésére álltak, s arról , hogyezekhez képest menynyit lehet merni. A koczka, melyet elvetett — ismételjük, ha tőle eredt — oly vakmerő volt, hogy biztos eredmény nélkül nem lett volna szabad elvetnie. Ő nem tudta magát a helyzet urává tenni, nem tudta kivinni azt, amire vállalkoznia kellett a siker teljes biztonságával, azon pillanatban, midőn merész tervének kiviteléhez kezdett, midőn megpendítette az utazást; a felirati bizottság javaslatai elfogadtattak, s az utazási terv füstbe ment. Ezekhez képest, ha a helyzetet akarjuk megítélni, a dolog úgy áll, hogy az ügyek, ha zajosan is, de az alkotmány útján haladnak. A lengyelek egyelőre megfosztották magukat kereskedések által azon netáni kedvezményektől, melyeket a királyi kegy helyeztetett kilátásba számunkra, s utalva vannak a reichsrath méltányosságára. Mi részünkről ismételjük, felette kívánatosnak tartjuk, hogy minden lehető megtétessék arra, hogy a lengyel faj, mint egyetlen szláv törzs, mely mit sem akar tudni az orosz panslavismusról, minden tekintetben gyámolittassék, s részére Gácsországban aristalisationalis szabad tér engedtessék ; de másrészt tökéletesen egyet értünk a lembergi tartománygyülésben ejtett azon Szavakkal, hogy Ausztria szétbomlásával a lengyelség végső reménye hal ki: ennél fogva azt is kívánatosnak tartjuk, hogy a lengyelek jobban megőrizzék a mérséklet határát, mint azt eddig tették, s fontolják meg jól dolgukat, mielőtt Smolka képtelen útjaira térnének. Az iránt semmi kétségük sem lehet többé, hogy ezúttal durván félre léptek, s nagyon is szem elöl tévesztették mindazon factorokat, melyekkel számolniok kell, ha élni és szerepelni akarnak. Azon túl vagyunk, hogy theoriákat, tánczoltassink, túl azon, hogy phrasisokkal döngessük a mennyország kapuit. Transigálni s a követelő viszonyokkal, a nyers élettel, alkudnunk kell. A dolgok menete ezentúl egyszerű és rendes lesz : az elfogadott felirat a császár kezébe kerül, ki az alkotmányos kormánynak fogja átadni, s a reichsrath lesz hivatva dönteni a dologban. Auersperg visszalépésének, legújabb híreink szerint, politikai okai nincsenek, felmentetését pusztán megrongált egészsége miatt kérte és kapta meg. Mint esti híreink beszélik, Golucovszki állása csakugyan meg volna rendülve. Utódául Gabloncz mellett Potoczki földművelési minisztert is emlegetik. Különben tegnapra várták őt Bécsbe. Az egyenes reichsrath-választásokat Gácsország részére valószinüleg el fogják rendelni, ami nem kívánatos, szemben azzal, hogy a tartománygyűlés a pótválasztásokat a reichsrathba eszközölte. gúlái között folyt le s a mint a pezsgő palsez- kok dugaszai pattogni kezdettek, a toartok sora is kezdetét vette. Először Keresztes mezei kapitány emelt szót, s utána Simon Florent, Steiger, Csernátoni, Királyi Pál, Tavaszy, Jelinek Mór. Lakoma végeztével a kőbányai fiatalság tánczra kerekedett s öröm volt nézni a fehérbe ollózöt fiatal leányokat, minő csinosan járják a csárdást. No de minden a földön múlandó s az indulásra kitűzött idő elérkezvén, megszólalt az intő harangszó s mi miután egy futó pillanatot vetettünk a tűzijátékra, siettünk helyeinket elfoglalni, mi gyorsan megtörténve, elindultunk vissza, egy kedélyesen eltöltött délután és sikerült ünnepély emlékét hozva magunkkal . Legyen szabad megragadnunk az alkalmat itt még néhány szót szöknünk ezen szép jövővel bíró vállalatról, mely bizonyára nagy mérvben fogja emelni Kőbányát, s a könnyebb közlekedés által egy szép mulatóhelylyel ajándékozta meg a fővárost. , , A vállalat elnöke: gróf Károlyi Sándor, másodelnök Szitányi Izidor. Vezénylő igazgató: Jelinek Mór. Választmányi tagok : Vogl, Cséry Lajos, Medetz, Gschwindt, Sárkány. Mind oly nevek, melyek a vállalat felvirágoztatására nézve kezességet nyujtanak. A vonal a közönség részére f. hó 26-án nyittatott meg. Egyelőre 30 kocsi van használatra kijelölve, s 186 ló rendelkezésre állítva, mi lehetővé teszi minden késlekedés kikerülését. Zágráb, sept. 24. A mai ülés elején Hervoics panaszt emel a Bécsben megjelenő „Novi Pozor“ tudósítója ellen, ki a tartománygyűlésről részakaratúlag elferdített tudósításokat közöl. A javaslat ellen még két szónok volt feljegyezve : Dubosics, ki a gyűlésből kilépett, és Vukotinovics, ki szólási jogáról lemondott. Maradt még 11 szónok mellette. Ezek közül azonban csak hárman beszéltek. Krajeveh megvilágítja szép beszédben azt,amit már elvtársai elmondtak. Jelesen kiemeli,hogy a kiegyezés a centralistákat, dualisták és foederalistákat egyaránt kielégíti. Nemzetiségünket’ nem félti e kiegyezéstől, s a legjobbat reményű a népnek és a dynastiának. Végül civil bánt óhajt, mivel, úgymond, Jellasics mondta egyszer, b°gy nelső sorban tábornok vagyok, csak azután vagyok bánus.“ Beszédét viharos zsió követte. Utánna Solis püspök szólt, s a ház és a karzatok tapsai közt mondá, hogy meg van győződve, miszerint minden tengerparti lakos az unió mellett van, s hogy nincs egy becsületes horvát Fiumétól Zimonyig, a ki a kiegyezést ellenezné. Végre Zuvics, a zágrábi követ szólt, s fényes dialecticával, a ház osztatlan tetszése közt mondatról-mondatra, paragraphusról paragraphusra cáfolta Bilicset, kit szörnyen ki is vett phlegmájából.Beszédét azon inditványnyal végzi, hogy fogadja el a ház az elaboratumot en bloc. Ez indítványt perczekig tartó taps és zsió fogadta, s elnök kimondá a végzést, mely szerint az elaborátum az összes szavazatokkal négy ellenében (Bilics, Zivkovics, Jankovics és Stojanovics) elfogadtatott. A fiumei kérdés holnap kerül napirendre, s mint értesülök, a ház dekrétálni fogja Fiuménak Horvátországhoz tartozását. — Megjegyezhetem még, hogy Zágráb megye hálafeliratot készül intézni a gyűléshez a kiegyezés szerencsés befejezése alkalmából. A pest kőbányai közúti vasút megnyitása. E hó 25. délutánján hat csinosan feldíszített kocsi várt aeghivott vendégekre, s pontban 3 p. 40 p. Kiindult Kőbánya felé, nagyon szép társasággal képviselve volt ott a társulaton kívül a városi hatóság, a városi képviselőség, az irodalom. — Jelen volt Hollán Ernő államtitkár úr is és Ribáry tanácsos úr. Minden fennakadás nélkül gyorsan haladtak a kocsik egész Kőbányáig, hol fehérbe öltözött leányok és a lakosság éljenezve fogadták az érkezőket. Innen mozsarak durrogása között haladtunk tovább a végállomásig, mely a hajdani Onhaiser féle villánál van, melyet csinos parkvesz körül. A villa előtt elterülő zöldgyepen gazdagon rakott asztal várt az érkezőkre. Természetesen nem hiányzót a pestiek által ismert kőbányai bor s a szint oly jó hírben álló kőbányai sör. Házigazdáink, a társulat vezérférfiainak szívélyes vendégszeretete által fűszerezett lakoma derült hang Folytatása a mellékleten.------- Különfélék. Pest, sept. 26. Személyi hírek. Királyné ő Felsége, mint már írtuk, tegnap csakugyan nem utazott el Gänserndorf felé, hanem Gödöllőre rándult ki ismét, a Lajthán túl kitört válság miatt. — A primás ma reggel látogatást tett Deák Ferencznél, s a kath. autonómia ügyében tartandó vegyes tanácskormányra személyesen hívta meg* — A magyar püspöki kar nagy része már fővárárosunkba gyűlt, s ft. Perger kassai püspök ő maga e minőségben ma veend legelsőben részt a főrendiház ülésében. — Mgr. Fateine 111 Birsbe utazott. — Székely Bertalan kormányi segélyéyel külföldre indult műutazásra — Madarász Victor Erdélybe rándult s ott körutat tevén, visszatérte után egy ideig Pesten fog időzni. — Murányi temesi gróf és temesmegyei főispán ur Erzsébet leánya tegnap tartotta esküvőjét Manazzi József úrral. A szertartást Bonnaz Csanádi püspök úr végezte.— Bulyovszky Lilla asszony, a müncheni udvari színház elsőrendű művésznője, fővárosunkba érkezett. — Lúgosról a keresk.miniszter figyelmébe ajánlják a helybeli postamestert, ki, mint vagyontalan ember került oda a provisorium idejében, s ámbár most, hála a postamesterségnek, módos állásban van, mégis költségkímélés tekintetéből, nagyon is basáskodva bánik el a közönséggel és kötelezettségeivel. Daczára annak, hogy a személyszállítás Temesvárra feltétlen felvételre van szabályozva, a lugosi postán sem elő nem jegyeznek, sem jegyet nem adnak a nagyszebeni posta megérkeztéig, a legnagyobb cynismussal kijelentve, hogy daczára a feltétlen felvételnek, egyes személyeket csak úgy szállítanak, ha a szebeni postán akad hely; kivételt csak úgy tesznek, ha legalább is három utas találkozik. Kétszeresen botrányos e visszaélés Lugosnak folyton emelkedő forgalmánál fogva. De a postamester nem találja érdemesnek lovait a mezei munkáról behozatni — egy ember kedvéért —s inkább megszegi a minisztériumtól felállitot szabályzatot, kötelezettségét és szerződését. — Annál készségesebben adunk helyet e panasznak, mivel biztos értesülés szerint a panaszttevés a temesvári igazgatóságnál mit sem használt, hasonló panaszra okot pedig a postamester csaknem minden héten egynéhányszor szolgáltat. — Ha a nagyszebeni vendéglőkben az átutazó országgyűlési tagok magyarul jegyzik be állásukat : „képviselők,“ másnap mint „Bilderhändlerek“ szerepelnek a helybeli lapok vendég-sorozatában; készíti pedig e sorozatot a rendőri hatóság, melynek jó volna valami magyar német szótárt küldeni. — Marosszéknek e napokban tartott bizottmányi közgyűlésén felolvastatván az 1868 diki törvényczikkek, a közmegelégedés élénk nyilatkozataival találkozott a kisebb üstökkel pálinka főzhetésről szóló törvényczikk, s elhatároztatott, hogy a budai m. kir. nyomdából mindazon községek számára, melyek a törvényt birni óhajtják, a szükséges példányok megszereztessenek. — A földmivelési és keresk. miniszter kereskedelmi és iparvállalatok összeírási ózdijából utasította a törvényhatóságokat jelentéseiket erről e hó 30-ig felterjeszteni. — A József nádor szobrának felállításával megbízott választmány tegnapi ülésén megállapította a leleplezési ünnepély programmját, melyet jóváhagyás végett a legközelebbi közgyűlés elé fognak terjeszteni. Az emlékszobor felállításának, mivel Gregersen G. úr bizatott meg, f. évi oct. 15-kig be kell fejeztetnie, hogy a leleplezési ünnepély még ugyanazon hóban valamelyik, ő Felsége által meghatározandó napon végbe mehessen. Az országgyűlés tegnapi zárt ülésében a pénzügyminister úr kifejtette azon okokat, melyek a civilláta 150.000 írttal szaporítását indokolják Az 1868 ki budgetben 3,100,000 frt vétetett fel, a törvényjavaslatban 3,250,000 forint szerepel. Mint tudjuk, e civillista alkotmányos államokban a trónralépés alkalmával a fejedelem kormányzásának egész tartamára előre szokott megállapíttatni, azonban, úgy találtatott, hihetőleg a mostani költséges gallicziai ut alkalmába, hogy fiú úszások a korábbi összegekben r -n*« * száma már megjelent *T Vi^ 8 “ mutatvány-Utikai rovatSi Tartalma ^tozatos; a poismeretterjesztő ^u^6000 87^P*r°dalnii és 'aPb“ °l«wmk - ootoborh “etó ““,Utv4?/‘ í"f.N§e'e".“Í- U^“ "M..r Ä Zfrtl