Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)

1868-09-27 / 5526. szám

apáink mással voltak elfoglalva, török tatár ellen kardot, buzogányt forgattak, s a lefolyt századok viharai közt öntestükkel fe­dezték a vén Európát. Újabb időkön keresztül megint nekünk utódoknak gyűlt meg a bajunk: ősi intézményeinket, alkotmányunkat keringette az absolut ármány, azzal kellett mai napig titkos és nyílt csatában állnunk. Ily viszonyok közt népnevelésünk, iparunk, kereskedelmünk, had­erőnk kifejtése szóba se jöhetett. Végre talán itt a kedvezőbb jelen, hogy ma­gunkkal foglalkozzunk, előhaladásunk, nagygyá tételünk okfejeit komolyan tanulmányozzuk, ma­radandó alapokon kifejtsük. Ha széttekintünk, a hatalom és jólét magas­latán azon népeket és nemzeteket látjuk, kik tudományban, művészetben is másokat megelőz­nek. Hogy az országok ereje nem az arany, ezüst drága kövek rakásra vert halmazában, mint inkább a kimivelt emberfők számában áll : amazt bizonyítja Spanyolhon, Portugal, L­emezt pedig.Poroszhon példája; erre mondta Carnot 1867. febr. 1-sején a franczia parliamentben „a königgrätzi csatát nem a gyufas puska­, hanem az elemi iskolatanitó nyerte meg.“ Előre hát mi is!! pállottuk az egekre emelt gyakori sóhajt: „Ó népnevelés, jöjjön el a te országod.“ Mi ránk van az mondva. — De hát megindíthatjuk, vi­rágzatra fejthetjük-e azt jelen szigorú helyze­tünkben : annyi átvállalt adósság mellett jut-e a kincstárból — ama sok időkre kipusztított ka­marából ez egyedül üdvözítő czélra illő pénzbeli segély és nélkülözhetlen anyagi áldozat min­denfelé ? ? Nem kell aggódni! Belszervezkedésünk e ne­héz napjaiban is országszerte megindíthatjuk a népnevelést tetemes, pénzbeli segélyezés nél­kül is. Az országosan divatba vett határtagosítások­­nál örömmel veszszük észre, mint hoz nemzetünk mindenütt telkek ajánlásával az egyház és nép­ nevelés oltárára gazdag áldozatot. Ép e napokban fog vitázni hongyűlésünk az úrbéri maradvány földek felett; azt hiszem, nem kell figyelmeztetni, hogy annak kérdését a nép­nevelés érdekében oldja meg. Az 1830-ki törvényczikkely a tagosításnál a papok részére egy egész, — az iskolatanitók ré­szére fél telket rendel; e rendeletet, a hol a „nem akarásnak nyögés lett a vége“ sök h­­lyen, — nálunk is minden föld s rét állomány nélkül csak pusztán legelőre értelmezték, mit többen fájda­lommal éreztünk. Ingatag hegy alatt ne álljon a népnevelés! Adjon a köngyűlés ama törvényczikknek határo­zottabb jelentést; hozzon kibúvó ajtó nélküli tör­vényt, mely minden 30—35 egész telekkel és 200 hold irtványfölddel biró helységet, legelöl is az egyházszolgák, pap és tanító részére más­fél­­ egyház, iskola, és kisdedóvoda alapjául egy egy negyed lelek kivágatására kötelezzen; azzal a nép nem lesz szegényebb, se kevesebbje, a hol 30—35 telket felmérnek; mindig telik ott az összeesett barázdákból, irtásból két telek, meg nem érzi senki, ez menjen szent czélra. A­hol a pap egy egész telekkel, 60—80 köböl őszi, és 30 — 40 köböl tavaszi élet fizetéssel bír, oda nem kell soha semmi segély; hirdetheti a­­ szent igét úgy is édes örömest. A tanító szinte, kinek féltelke 40—50 köböl őszi, és 30 köböl tavaszi vastag élet jövedelme van, testi lelki erőt megfeszítve, éjt napot fel­áldozva kell, hogy az előrehaladt kor magas igényei szerint, sikerrel vezessen, oktasson egy 70—80 főből álló népiskolát minden országos segély nélkül. Az országban létező 12,473 s még 5000 nem létező elemi népiskolát hevenyébe - ingyen, csak a tagosítás mellett lehet és kell életre szó­lítani, munkásságba és áldásba hozni. É­szak- Amerikában a falu­építést legelsőbben az iskolai alap letételén kezdik, nálunk is így kell. Ha jutna valami országos segély mégis, mert hát ama nevetséges 200 ezer ft helyébe kellene is jutni évenként legalább is egy pár milliónak; ha igen, úgy nemzetünk magas­ iskolai átalános nevelését is minden irányban megkezdhetnők. Felvirulásunk, nagygyá tételünk anyagi és erkölcsi művéhez a vezérelveket: az iskolatanító és kisdedóvó képző, közép- és fő-, reál-, ipar-, kereskedelmi, gazdasági, bányászi-, tengerészi, testgyakorló-, úszó-, katonanevelő intézetek és iskolák nyújtják és testesít­i meg­­, ez iskolák és intézetek közül tehát a már létezőket rendel­tetésüknek megfelelőleg gazdagon dotálni, a nem létezőket pedig életre hívni, tanfolyamképessé tenni tűzre mulaszthatlan első teendői közé a za sak helyeselni lehet, midőn — a reálékat ki­véve — nevezett intézetek, iskolák, igazgatói, ve­­rei, tanárai dijlevelét 1000—4200 ftig; — a kisdedóvókét 500—600 ftig; az elemi iskola tanítókét, a­hol meg nem ütné, 300—400 ftig, a segédeket pedig 200 ftig akarja elvileg egy or­szágosan megalapítandó pénzátalányból éven­kint kitoldani maga a t. cultusminiszter úr is. Itt az idő, hogy minden iskola és nevelőinté­zet rendületlen — világi — jó gondolkozású ha­zafiak vezetése alatt hitfelekezetességre tekintet nélkül közös, szabad és nyilvános legyen; azok­nak tanszerekkel, gépekkel­ teljes beruházását kötelességévé, az iskolákban a tudományok él­tető forrását minden talentum előtt, mit tudjuk azt hol van letéve, szegénynek mint gazdagnak : szabad asztal — convictus — ingyen tanítás ál­tal megközelíthetővé és menthetővé tenni töre­kedjék nemzetünk. Népnevelés nélkül minden szervezkedésünk hóhalmon épül. A nép milliói az alkotmány sánczai közé ke­­gyeletesen befogadvák, jogokat nyertek, a jo­gokkal nagyszerű kötelességeket; de hát hogy tudja magát beletalál­ni,ha a nevelés fel nem nyit­ja szemeit, hogy voltakép kinek is köszönheti a jogokat, a jogokkal járó kötelességeket pedig mint teljesítheti magának és ház­­ának üdvére hasznosan? Egyedül a népnevelés fejti fel előtte: mit tegyen, mit higyjem, hogy intézze sorát, mi­hez tartsa magát; az ismerteti fel vele ámitóit, hogy azokat megvesse. Hazánk tejjel mézzel folyó Kanadán; gyom­ra nemes és nemtelen érczekben, sóban, kőszén­ben kimeríthetlen kincset rejt; felszíne meg Eu­rópát tartja kenyérrel folyton, mint hajdan Ró­mát Siczilia. Itt hát kezünkben, birtokunkban a szép haza és benne nem vagyunk boldogok; nem tudjuk kincseit kiaknázni, áldásait elővarázsolni, feldol­gozni és használni, úgy a­mint lehetne és kelle­ne. Nem ! mert nincs iparunk ! A magyar az ipartól idegen. Alrendü népünk­nél, szülő majom előszeretettel viseltetik szülöt­te iránt, ha tíz gyermeke volna is, de hogy adna belőlük egyet is iparosnak, sőt ha valamelyik el­talál menni a háztól, haza viszi , visszaunja.­­ Uracsavik szintén a­mint végezték a jogot, a­he­lyett, hogy valamely intézetbe, vagy tapasztalat gyűjtés végett mivelt népek közé egy szép kör­útra kelnének, tengerészethez­, kereskedelemhez, művészethez, gépészethez stb. állnának, ott­hon ugarkodnak, leleselnek, legfeljebb is nemze­tünk „non plus ultra“ jához, a prókátorsághoz fognak. Tespedésünk minden oka : előítélet, járatlan­ság, neveletlenség. Pedig a magyarnak van esze mindenre. Ha ez így nem volna, addig lennénk mi szegé­nyek és adósok, míg egyet alszunk. Termelünk mi gyapjút, el is adunk 20 millió forint árut, de csak azért, hogy ha külhon­ban feldolgozzák, posztó alakban visszavált­suk 26 millión­­! Egy európai hirű posztó gyá­runk van csak, a gácsi, miért nincs ilyen vagy itt ? . A világ első bora a tokaji tüzére zamatjára, nagyon utánna áll a franczia, még­is a világ­piaczokon mint befőzött , összevissza pancsolt czukros nyalánkságot a tokaji előtt kapkodják el ! Mi a szőlő és borkezeléshez sem értünk , míg a franczia fajt fajhoz szemelget és szűr, mi polyhost, bakatort, muskotályt, fehéret, feketét a vén béressel cserzetlen csizmában nyomta­­tu­nk együvé ! Hitelünk sincs ! Nem rég bizonyos ur tokaji helyébe es­i kerti bort adott el külföldi keres­kedőknek ; a bor a vizen harmad napra meg­aludt, tészta tett. Szövünk, fonunk mi másfél millió frt. áru vásznat, hogy aztán megvegyünk külföld szőtte fontából négy millió árut; pedig az angol mari­na kenderünket első rangúnak ismerte ; de mi azt még eláztatni se tudjuk, még kevésbé hasz­nosan feldolgozni. Nincsenek szövő, fonó gépeink, gyáraink ! Nincs fiatal ember, de vén asszony sincs, ki egy két selyem szalagot ne viselne köntösén; az eperfa dúsan tenyésznék hazánkban, a selyem­bo­­­­gár is megélne; dajkája is akadna a sok köhögés élhetetlen öregekben gyermekekben; de mi ahhoz sem értünk, nem is akarunk ; két milliót küldünk ki évenkint külföldre selyemkelmékért. Ez ösz­­szeg egy­maga elég lenne népnevelésre. Alföldi rónáink kopaszon, erdő , fa nélkül ter­jedeznek a végtelenbe, mint mikor a tenger oda hagyta, bekellene azt,épület és gyümölcstermő fa csemetékkel ültetni, ha volna kinek­­ több eső, nyájasabb élet, szelidebb erkölcs, kevesebb mar­ha dög, éltetőbb levegő fejledeznék nagy hazánk határain. Az esőt csak Illyés próféta tudta lehozni kö­nyörgésével az égről, mi nem, de lehozná a tölgy, cser, bükk, éger és gyümölcsfa erdő kö­nyörgés nélkül is; sőt az ákácz és rezgő nyárfa mag, kivált a magyar makk elpergetve és szórva a futó homokot is megkötné, 20 év elforgása alatt átlábolhatlan rengeteg erdőt nevelne oda­lent, így maradtunk sárban dohányunkkal, rep­­czénkkel, komlónkkal, gubicsunkkal, szeszünk­kel, bőrünkkel, zsírunkkal, vasunkkal, ha a szomszéd országok jól termettek,még gabonánk­kal is, hogy igaz legyen ma is az 1815-ki cong­­ressus ránk mért ama baljóslata „a magyar majd megfő a maga zsírjában.“ Nincs — ha ki­viszik is — sortkrozva semmink. Újabb időkben — igaz — mióta sorsunk saját kezünkben, minden irányban megkezdtük a ko­­szolódást, de hát a nagyobb vállalatoknál, befek­tetéseknél rendesen elállunk , felakadunk és szörnyüködünk , hogy nincs pénzünk, se hite­lünk, se emberségünk, külhoni pénztőzsérekre szorulunk. Nincs pénzünk , ha Magyarország ily csekély­ségen is felakad , hát aztán ki boldogul ? Gazdag gyomrú hazánkban csak az egy bá­nyászatot kell minden lehető nyűgeiből felol­dani, virágzatra festeni, ez maga segít rajtunk; a bányász kalapács után földszánra jó a szerencse, fel a kincs milliókban jut, vele mindenre, a­mire kell, kér­ve lesz kerekünk, mozoghatunk sza­badon. Magyarországot többször láttam gyönyörű sz ép delnő alakjában lerajzolva. Hiszem is, hogy ilyen. E­delnő eddig holmi rivó, idétlen, idegen, elváltott, tátos gyermekeket szoptatott; ideje, hogy áldásban hullámzó kincses kebelére saját édes gyermekeit ölelje, korcsok helyett gazdag emlőin valahára azokat nevelje s hizlalja. Szabó János, szendrőládi ref. pap. Okleveles kisdedóvó. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház sept. 26-kán tartott ülése. A képvisel­őház több tagja, mindkét ol­dalról a ház elnökéhez felszólítást intéz­vén az iránt, hogy zárt ülés tartassák, az elnök ezen szabályszerű felszólításnak ele­get teendő, ma reggeli 11­2 órára ülést hirdetett, mely a kitűzött időben meg is nyittatott. Tárgyát a zárt tanácskozmánynak a cultus­miniszter által előterjesztett népne­velési törvényjavaslat képezi, melyre néz­ve indít­vány létetett, hogy tekintettel azon eltérő nézetekre, melyekkel ezen javaslat találkozik, de figyelemmel azon eredmény­re is, mely a törvényjavaslat által czéloz­­tatik, neveztetnék ki egy tizenöt tagból álló bizottság, mely az érdekeket megfon­tolva, az adatokat megvizsgálva, s a szak­értőket meghallgatva, venné átnézés alá a javaslatot, és szerzett tanulmányai alapján tenné meg azon javításokat, miket a valódi siker szükségeseknek bizonyít. A közoktatási miniszter ez indítványhoz készségesen csatlakozott, nem is volt sen­ki, ki az eszmét ellenezte volna, azonban voltak többen, kik az indítvány körvona­­lazott teréből kilépve, magát a kérdés ér­demét vonták a vita körébe, s nyilváníta­­nak oly nézeteket, bőbeszédű facundiával fejtegettek oly eszméket, melyek, ha a ház többségénél érvényre tal­álnak — tán lesz­nek felekezetességi iskolai törvényeink, de népnevelési törvényeink aligha. Általában pedig megjegyezzük, misze­rint a szabályokat jó volna mindig és pon­tosan megtartani. A szabályok szerint pedig először is a felett kell határozni, van-e helye a zárt ülés tartásnak ? Azt hiszszük, hogy a fentebb közlöttük indítvány sem tartalmára, sem irányá­ra nézve nem olyan, melyet nyílt ülésben is elő ne lehetett volna adni. Vagy a discussiók nyilvánosságától tartanak né­melyek ? Indokolatlan elzárkózás, mert a tárgy végre is nyílt ülés elé kerül, s ott szólásszabadság lévén, a titokban tartani hitt vezérnézetek elmondatnak, s azt ér­jük, hogy egy izetlen, s a korszellem színvonalán nem álló vitatkozás helyett kettőnek adtunk tért. Egyébiránt a mai hosszas tirádákból is vélünk annyi tanúságra hivatkozhatni, hogy e kérdés a ház előtt több szabad­­elvűséggel, több igazsággal fog találkozni. Minthogy a mai napra nyílt ülés is volt hirdetve, s ennek elodázhatlan napi­rendje kitűzve, az elnök figyelmeztetésére a zárt ülés félbeszakittatott, s egy kis vá­rakozás után a nyilvános ülés megnyit­tatott. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző: Mihályi Péter. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, elnök a napirenden levő, az 1868-ki költségve­tési törvényjavaslatot olvastató fel harmadszor, melyet a ház végleg is elfogadott, megbízva Paizs Andor jegyzőt, hogy a törvényjavaslatot további tárgyalás végett a ma tartandó főrendi ülésben nyújtsa be. Hogy a jegyző ebbeli meg­bízatását teljesíthesse, a mai ülés jegyzőkönyvé­nek a törvényjavaslat végleges megszavazására vonatkozó pontja felolvastatott és hitelesíttetett. Ezután H­o­r­á­t­h L. bemutatja a közp. bizott­mánynak a szöllő-dézsma törvényjavaslatról szóló jelentését, mi felolvasottnak vétetvén, az — valamint a szerinte kijavítandó javaslat is — kinyomatni, s a keddi ülés tárgysorozatába ig­­tattatni határoztatott. A pénzügyi bizottságból egy tag hiányozván, helyette új tagi választása rendeltetett el; a válasz­tás a szavazó jegyek benyújtásával ezen ülésben eszközöltetett ; a többség jelöltje b. Kemény­­ Gábor volt. Az ülésnek egyéb tárgya nem lévén, az d. u. 2 óra felé eloszlott. A főrendiház sept. 26 án tartott ülése. Elnök : Cziráky János gróf. Jegyző : Ráday Gedeon gróf. Ülés kezdete 2 órakor. Az alsóház jegyzője, Paizs Andor, áthozza az 1868-ki költségvetésre vonatkozó tjavaslatot, s a képviselőház mai ülésének jegyzőkönyvi ki­vonatát. A tjavaslat felolvasottnak tekintetvén, elnök felhívja a házat a tárgyalás meghatáro­zására. Sennyey Pál b. felszólal, hogy ne adják kü­lön pénzügyi bizottsághoz, hanem hétfőn azon­nal vegyék tárgyalás alá. Elfogadtatik. Végre elnök felszólítja a főrendeket, hogy hétfőn minél számosabban jelenjenek meg. Más tárgy nem lévén, az ülés eloszlik. Bécsi dolgok. Golub­ovszkinak a határozati vita al­kalmával mondott beszédéből a következőket emeljük ki : „Smolka programmját elfogadni annyi volna, mint jövőnk valósítása elé akadá­lyokat gördíteni, mely — ezt, mint lengyel mon­dom — ha nem is közel van, de nem lehetlen. Zajos tetszés és éljenzés.­ A magyar kiegyezés után, Ausztriában puszta lehetlenséggé vált a confoederatió. Magyarország bele­egyezése nélkül a bécsi kormány mit sem tehetne, és több mint kérdéses, ha várjon a magyarok hozzájárulnának-e ily rend­szerhez. — Nekem azonban úgy tetszik, hogy Smolka programmja azokat sem elégítené ki mind, a­kiket közvetlen illet. — Tudom legalább saját tapasztalásomból, hogy sem a morvák, sem a tiroliak, sem az istriaiak bele nem egyeznének. De minek oly messze menni? Bukovina nem járna velünk egy utón, s ha még ez lehetséges volna is, ki kell világosan jelentenem, hogy én, lengyel létemre, nem tarthatnám kívánatosnak. Én nem vagyok centralista, nem is fogom a központosítási rendszert magasztalni, de őszin­tén ki kell nyilatkoztatnom, hogy helytelenül cselekszünk, ha mindezért a centrális adót okoz­zuk. Panaszkodunk nyomorról és átalános elsze­gényedésről. Vizsgáljuk meg, ha vájjon nagyobb részt nem magunk okoztuk e? Hiszen más or­szágok, mint Cseh-, Stájerország stb. ugyanazon rendszer alatt voltak, az adóknak ugyanazon terhe alatt. Mi nem tudunk számítani, sem pén­zünkkel, sem erőnkkel; mi előre­ törekszünk, s nincs hozzá erőnk. — Egész történelmünk az 1794-ki felosztástól fogva szolgáltatja reá a pél­dákat. Mindig a legnemesebb szándékkal kel­tünk fel, de mind saját erőnk, mind az idegen erők helyes számbavétele nélkül, és characterünk minden jó oldalai mellett is nincs kitartásunk. Tanácsom tehát az, ne kezdjünk oly harczba, melyről nem tudjuk, mi lesz a vége.“ E beszéd nagy hatást tett a gács tartomány­­gyűlésben , de a hatás múlékony volt. Az esti ülésben különösen S­z­u­­­s­z­k­i, lengyel törté­netírónak sikerült a hatást paralysálni, s mint tudjuk, a felirati bizottság javaslatai elfogad­tattak. Pozitív híreink még nincsenek ugyan , de minden oda mutat, hogy ő Felségek utazásának felfüggesztése a gáca tartománygyű­lés e határo­zatával szoros összefüggésben van. Azon körül­mény, hogy a lefolyt két nap eseményei folytán Goluc­ovszki állását megrendültnek híresztelik, s már utódot is jelölnek számára G­a­b­­­e­n­c­z­­ személyében, azt gyaníttatja velünk, hogy a­­ lengyel utazás eszméje tőle eredt.Az eszmét nem lehet talpraesettnek nem tartani, a­mennyiben a Smolkáék által megindított áram­lat elleni gátnak volt szánva. De hiba volt, hogy Goluc­ovszki — ha csakugyan tőle eredt jobban meg nem győződött a hangulatról, az eszközökről, melyek rendelkezésére álltak, s arról , hogy­­ezekhez képest menynyit lehet merni. A koczka, melyet elvetett — ismételjük, h­a t­ő­l­e eredt — oly vakmerő volt, hogy biztos eredmény nélkül nem lett volna szabad elvetnie. Ő nem tudta magát a helyzet urává tenni, nem tudta kivinni azt, a­mire vállalkoznia kellett a siker teljes biztonságával, azon pillanatban, mi­dőn merész tervének kiviteléhez kezdett, midőn megpendítette az utazást; a felirati bizottság javaslatai elfogadtattak, s az utazási terv füstbe ment. Ezekhez képest, ha a helyzetet akarjuk meg­ítélni, a dolog úgy áll, hogy az ügyek, ha zajo­san is, de az alkotmány útján haladnak. A len­gyelek egyelőre megfosztották magukat kereske­­dések által azon netáni kedvezményektől, me­lyeket a királyi kegy helyeztetett kilátásba szá­munkra, s utalva vannak a reichsrath méltányos­ságára. Mi részünkről ismételjük, felette kívánatosnak tartjuk, hogy minden lehető megtétessék arra, hogy a lengyel faj, mint egyetlen szláv törzs, mely mit sem akar tudni az orosz panslavismusról, minden tekintetben gyámolittassék, s részére Gácsországban a­ristalisationalis szabad tér en­gedtessék ; d­e más­részt tökéletesen egyet ér­tünk a lembergi tartománygyülésben ejtett azon Szavakkal, hogy Ausztria szétbomlásával a len­gyelség végső reménye hal ki: ennél fogva azt is kívánatosnak tartjuk, hogy a lengy­elek job­ban megőrizzék a mérséklet határát, mint azt ed­dig tették, s fontolják meg jól dolgukat, mielőtt Smolka képtelen útjaira térnének. Az iránt sem­mi kétségük sem lehet többé, hogy ezúttal dur­ván félre léptek, s nagyon is szem elöl tévesztették mindazon factorokat, melyekkel számolniok kell, ha élni és szerepelni akarnak. Azon túl vagyunk, hogy theoriákat, tánczoltassink, túl azon, hogy phrasisokkal döngessük a mennyország kapuit. Transigálni s a követelő viszonyokkal, a nyers élettel, alkudnunk kell. A dolgok menete ezentúl egyszerű és rendes lesz : az elfogadott felirat a császár kezébe kerül, ki az alkotmányos kormánynak fogja átadni, s a reichsrath lesz hivatva dönteni a dologban. Auersperg visszalépésének, legújabb híreink szerint, politikai okai nincsenek, felmentetését pusztán megrongált egészsége miatt kérte és kapta meg. Mint esti híreink beszélik, Goluc­ovszki állása csakugyan meg volna rendülve. Utódául Gab­­loncz mellett Potoczki földművelési minisz­tert is emlegetik. Különben tegnapra várták őt Bécsbe.­­ Az egyenes reichsrath-választásokat Gácsország részére valószinüleg el fogják ren­delni, a­mi nem kívánatos, szemben azzal, hogy a tartománygyűlés a pótválasztásokat a reichs­­rathba eszközölte. gúlái között folyt le s a mint a pezsgő palsez- kok dugaszai pattogni kezdettek, a toartok sora is kezdetét vette. Először Keresztes mezei kapi­tány emelt szót, s utána Simon Florent, Steiger, Csernátoni, Királyi Pál, Tavaszy, Jelinek Mór. Lakoma végeztével a kőbányai fiatalság tánczra kerekedett s öröm volt nézni a fehérbe ollózöt fiatal leányokat, minő csinosan járják a csárdást. No de minden a földön múlandó s az indulásra kitűzött idő elérkezvén, megszólalt az intő ha­rangszó s mi miután egy futó pillanatot ve­tettünk a tűzijátékra, siettünk helyeinket el­foglalni, mi gyorsan megtörténve, elindul­tunk vissza, egy kedélyesen eltöltött délután és sikerült ünnepély emlékét hozva magunk­kal . Legyen szabad megragadnunk az al­kalmat itt még néhány szót szöknünk ezen szép jövővel bíró vállalatról, mely bizonyára nagy mérvben fogja emelni Kőbányát, s a könnyebb közlekedés által egy szép mulató­helylyel aján­dékozta meg a fővárost. , , A vállalat elnöke: gróf Károlyi Sándor, másod­elnök Szitányi Izidor. Vezénylő igazgató: Jeli­nek Mór. Választmányi tagok : Vogl, Cséry La­jos, Medetz, Gschwindt, Sárkány. Mind oly ne­vek, melyek a vállalat felvirágoztatására nézve kezességet nyujtanak. A vonal a közönség ré­­szére f. hó 26-án nyittatott meg. Egyelőre 30 kocsi van használatra kijelölve, s 186 ló rendel­kezésre állítva, mi lehetővé teszi minden késle­kedés kikerülését. Zágráb, sept. 24. A mai ülés elején Hervo­­i­c­s panaszt emel a Bécsben megjelenő „Novi Pozor“ tudósítója ellen, ki a tar­tománygyűlésről részakaratúlag elferdített tudósításokat közöl. A javaslat ellen még két szónok volt felje­gyezve : Dubosics, ki a gyűlésből kilépett, és Vukotinovics, ki szólási jogáról lemondott. Maradt még 11 szónok mellette. Ezek közül azonban csak hárman beszéltek. K­r­a­­­j­e­v­­­eh megvilágítja szép beszédben azt,a­mit már elvtársai elmondtak. Jelesen kiemeli,hogy a kiegyezés a centralistákat, dualisták és foede­­ralistákat egyaránt kielégíti. Nemzetiségünket’ nem félti e kiegyezéstől, s a legjobbat reményű a népnek és a dynastiának. Végül civil bánt óhajt, mivel, úgymond, Jellasics mondta egyszer, b°gy nelső sorban tábornok vagyok, csak az­után vagyok bánus.“ Beszédét viharos zsi­­ó követte. Utánna Solis püspök szólt, s a ház és a karzatok tapsai közt mondá, hogy meg van győ­ződve, miszerint minden tengerparti lakos az unió mellett van, s hogy nincs egy becsületes horvát Fiumétól Zimonyig, a ki a kiegyezést ellenezné. Végre Z­u­v­i­c­s, a zágrábi követ szólt, s fé­nyes dialecticával, a ház osztatlan tetszése közt mondatról-mondatra, paragraphusról paragra­­phusra c­áfolta Bilicset, kit szörnyen ki is vett phlegmájából.Beszédét azon inditványnyal végzi, hogy fogadja el a ház az elaboratumot en bloc. Ez indítványt perczekig tartó taps és zsi­­ó fo­gadta, s elnök kimondá a végzést, mely szerint az elaborátum az összes szavazatokkal négy el­lenében (Bilics, Zivkovics, Jankovics és Stoja­­novics) elfogadtatott. A fiumei kérdés holnap kerül napirendre, s mint értesülök, a ház dekrétálni fogja Fiuménak Horvátországhoz tartozását. — Megjegyezhetem még, hogy Zágráb megye hálafeliratot készül in­tézni a gyűléshez a kiegyezés szerencsés befeje­zése alkalmából. A pest kőbányai közúti vasút meg­nyitása. E hó 25. délutánján hat csinosan feldíszített kocsi várt a­eghivott vendégekre, s pontban 3 p. 40 p. Kiindult Kőbánya felé, nagyon szép tár­sasággal képviselve volt ott a társulaton kívül a városi hatóság, a városi képviselőség, az iro­dalom. — Jelen volt Hollán Ernő államtit­kár úr is és Ribáry tanácsos úr. Minden fennakadás nélkül gyorsan haladtak a kocsik egész Kőbányáig, hol fehérbe öltözött leányok és a lakosság éljenezve fogadták az érkező­ket. Innen mozsarak durrogása között halad­tunk tovább a végállomásig, mely a hajdani On­­haiser féle villánál van, melyet csinos parkves­z körül. A villa előtt elterülő zöldgyepen gazdagon rakott asztal várt az érkezőkre. Természetesen nem hiányzót a pestiek által ismert kőbányai bor s a szint oly jó hírben álló kőbányai sör. Házigaz­dáink, a társulat vezérférfiainak szívélyes ven­dégszeretete által fűszerezett lakoma derült hang Folytatása a mellékleten.------- K­ülönfélék. Pest, sept. 26. Személyi hírek. Királyné ő Felsége, mint már írtuk, tegnap csakugyan nem utazott el Gänserndorf felé, hanem Gödöllőre rándult ki ismét, a Lajthán túl kitört válság miatt. — A primás ma reggel látogatást tett Deák Ferencz­­nél, s a kath. autonómia ügyében tartandó ve­gyes tanácskormányra személyesen hívta meg* — A magyar püspöki kar nagy része már fővá­­rárosunkba gyűlt, s ft. P­e­r­g­e­r kassai püs­pök ő maga e minőségben ma veend legelsőben részt a főrendiház ülésében. — Mgr. F­a­t­ei­ne 1­1­1 Birsbe utazott. — Székely Ber­talan kormányi segélyéyel külföldre indult műutazásra — Madarász Victor Er­délybe rándult s ott körutat tevén, visszatérte után egy ideig Pesten fog időzni. — Murányi temesi gróf és temesmegyei főispán ur Erzsébet leánya tegnap tartotta esküvőjét Manazzi József úrral. A szertartást B­o­n­n­a­z Csanádi püspök úr végezte.— Bulyovszky Lilla asszony, a müncheni udvari színház elsőrendű művésznője, fővárosunkba érkezett. — Lúgosról a keresk.­miniszter figyelmébe ajánlják a helybeli pos­tamestert, ki, mint vagyontalan ember került oda a provisorium idejében, s ámbár most, hála a postamesterségnek, módos állásban van, mégis költségkímélés tekintetéből, nagyon is basás­kodva bánik el a közönséggel és kötele­zettségeivel. Daczára annak, hogy a személyszál­lítás Temesvárra feltétlen felvételre van szabályozva, a lugosi postán sem elő nem jegyeznek, sem jegyet nem adnak a nagysze­beni posta megérkeztéig, a legnagyobb cynis­­mussal kijelentve, hogy daczára a feltétlen fel­vételnek, egyes személyeket csak úgy szállíta­nak, ha a szebeni postán akad hely; kivételt csak úgy tesznek, ha legalább is három utas találkozik. Kétszeresen botrányos e visszaélés Lugosnak folyton emelkedő forgalmánál fog­va. De a postamester nem találja érdemesnek lovait a mezei munkáról behozatni — egy ember kedvéért —s inkább megszegi a minisztérium­tól felállitot szabályzatot, kötelezettségét és szer­ződését. — Annál készségesebben adunk helyet e panasznak, mivel biztos értesülés szerint a panaszttevés a temesvári igazgatóságnál mit sem használt, hasonló panaszra okot pedig a posta­mester csaknem minden héten egynéhányszor szolgáltat. — Ha a nagyszebeni vendéglők­ben az átutazó országgyűlési tagok magyarul jegyzik be állásukat : „képviselők,“ másnap mint „Bilderhändlerek“ szerepelnek a helybeli lapok vendég-sorozatában; készíti pedig e soro­zatot a rendőri hatóság, melynek jó volna vala­mi magyar német szótárt küldeni. — Marosszéknek e napokban tartott bizottmány­i közgyűlésén felolvastatván az 1868 diki törvényczikkek, a közmegelégedés élénk nyilatkozataival találkozott a kisebb üs­tökkel pálinka főzhetésről szóló törvényczikk, s elhatároztatott, hogy a budai m. kir. nyomdá­ból mindazon községek számára, melyek a tör­vényt birni óhajtják, a szükséges példányok megszereztessenek. — A földmivelési és keresk. miniszter kereskedelmi és iparvállalatok összeírási ózdi­jából utasította a törvényhatóságokat jelentései­ket erről e hó 30-ig felterjeszteni. — A József nádor szobrának felállításá­val megbízott választmány tegnapi ülésén meg­állapította a leleplezési ünnepély programmját, melyet jó­vá­hagy­ás végett a legközelebbi köz­gyűlés elé fognak terjeszteni. Az emlékszobor felállításának, mivel Gregersen G. úr bizatott meg, f. évi oct. 15-kig be kell fejeztetnie, hogy a leleplezési ünnepély még ugyanazon hóban valamelyik, ő Felsége által meghatározandó na­pon végbe mehessen.­­ Az országgyűlés tegnapi zárt ülésében a pénzügy­minister úr kifejtette azon okokat, me­­lyek a civilláta 150.000 írttal szaporítását indo­kolják Az 1868 ki budgetben 3,100,000 frt vé­tetett fel, a törvényjavaslatban 3,250,000 forint szerepel. Mint tudjuk, e civillista alkotmányos ál­lamokban a trónralépés alkalmával a fejedelem kormányzásának egész tartamára előre szokott megállapíttatni, azonban, úgy találtatott, hihe­tőleg a mostani költséges gallicziai ut alkalmá­­ba, hogy fiú úszások a korábbi összegekben r -n*« * száma már megjelent *T Vi^ 8 “ mutatvány-Utikai rovatS­­­i Tarta­lma ^tozatos; a po­ismeretterjesztő ^u^6000 87^P*r°dalnii és 'aPb“ °l«wmk - ootoborh “etó ““,Utv4?/‘ í"f.N§e'e".“Í- U^“ "M..r Ä Zfrtl

Next