Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)
1868-10-01 / 5529. szám
missá is teszi, míg amazokban, bár látszik, hogy semmivel sem fordított kevesebb saját szorgalmat rájuk, inkább hagyja magát vinni a költészet és a helyzet erejétől. Fe re kné „Melindája“ nem tőlünk várja az elismerést. Régen tudjuk, hogy az épen ártatlansága, naivitása, szelídsége miatt elbukó nő szerepének minden mozzanatát érvényre hozza ; az örülési jelenetekben kitűnő, nemcsak külső plasticája ragad el, hanem még inkább képessége a lelkület plasticus előállítására. Sajnálnunk kell, hogy a harmadik felvonás megrendítő jeleneteiben egyikét ama számos gyönyörű helyeknek, melyek megannyi perspectivák Melinda bensejébe, el hagyja siklani és Melinda szűzi szemérmét épen azért nem hagyja érvényre jutni, mivel nagyon is ki akarja emelni. Melinda nem mondhatja ki azt a szót, a mivel vádolja az udvar, s azért mondja: „ez ne mondjon engem annak, de ezt mondja, és ezt úgy kell kiemelni, hogy mindezt éreztesse, elsiklani rajta nem szabad. De végre is olyan Melinda volt Ferekiné, hogy Náday-nak mellette mint 0116-nak, a színpadon is nehéz positiója volt, annál nehezebb, mert nem is látszik épen az ilyen szerepekre hivatva. Tóth Józsefet pótolnia kellett Benedeknek. Bibéra ehja nem pótolta épen Tóth Józsefét, de felfogva nehéz helyzetét, a száraz humorra és érdes realismusra vetette a súlyt és becsülettel megállotta helyét. Persze, hogy nem ment a dolog némi túlzás és a költő pompás alakjának némi csorbítása nélkül. De amit Benedektől, e jeles segédszínésztől az adotton fölül méltányosan kívánhatunk,nem lehet egyébb, mint hogy végjelenetében több súlyt fektessen felindulására, mely életébe kerül, miután a számítást feledi, s minden önző ok nélkül magát el hagyja ragadni. Szigeti József Peturja sok tekintetben az életből volt merítve ; igenis az életből, mert Petur most kétszerte élvezetes, miután eredetijének utódait köztünk látjuk sétálni. Hisz ezek a mi derék szélső baloldalistáink! Nem a mosolygós népcsalók, hanem a szívhajlandóságból neki keseredett becsületesek. Valóban, midőn a busongó Szigeti-Petur serlegezve dörmögött, és borízű hangon élteté a magyar szabadságot, eszünkbe jutott szélsőbalunk és a Borszem Jankó egy ismert alakja, ámbár nem tudjuk, vájjon ez is „tisztelné-e a zsidót akkor, ha királya volna?“ Az egyenes jószivüség az akut elkeseredési passió mellett, a felrobbanó, de könnyen le is lohadó, bár végkép ki nem irtható robolási düh és ratikalismus, a ezeket áthatva a, gyönge értelem, mindez emlékeztet bús-magyarjaink amaz alakjaira, kiket nagyon jól meg tudunk különböztetni a szélső párt kalandoraitól és iparlovagjaitól. Már ez olyan halhatatlan faj közünk magyarok közt, csakhogy..,úgy látszik, ez a faj régebben mégis jobban megállta a sarat akkor, ha tettre került. Ez volt Petur, ez volt Szigeti József. Szigeti Imre és Szilágyi, a két Boróthi, és Komáromy (Tiborcz), igen szépen érvényesítették szerencsés felfogásukat; kár, hogy Komáromy is nagyon énekelt. Szigeti Imrének a követségnél és az összeesküvésnél mélyen megindító, meglepően sikerült hely voltak az elaggott levente szerepében. Rendeletben Izidora, a német leány, Szigligeti Anna kezében igen szép alakítás volt; két okból kell ezt kettős elismeréssel említenünk ; először, a szerep maga rendesen hatástalan marad az előadók kezében; másodszor, kevésbé nehezen érvényesíthető szerepekben is csak ritkán tudja a tisztelt kisasszony képességét érvényesíteni, hogy ez neki itt mégis sikerült, szép jele kegyeletének, mely értelmességét és szorgalmát ilyen vonalra emelte. Ezek után szabadjon még néhány átalánosabb megjegyzést tennünk. n Bánk bán“ utolsó előadása fényes elégtételt szolgáltatott a dramaturgnak és azoknak, kik ez állomás rendszeresítésére hatottak. Nemcsak a külső rendezés volt a leggondosabb, fényes és az első magyar tragoediához méltó, hanem az volt az enyembe is, egy bevágó és valóságos összejátszás. Kivételt csak Petúr és Otto elkésése a nagy gyilkolási jelenetben tett. Ily előadást nemzeti színpadunkon ritkán, „Bánk bán“-ban, csak ritkán láttunk; régebben is, midőn még kétségbevonhatlanul magasabb erők — egy Egressy — álltak rendelkezésre, nem láttunk ilyen előadást, majd az egyesek nem tudták szerepüket, majd az, egész volt vontatott, összevágás nélküli. És kétségkívül a dramaturg érdeme, ha a vasárnapi előadás is újra azt demonstrálta, hogy kevesebb erővel is kitűnőbbet lehet nyújtani, ha oda hatunk, hogy minden egyes előtt mindenekfelett az összes lebegjen; ez-minden oldalról támogatást nyújtván neki — a főszereplő erejét is tetemesen növeli, érvényesíti a kisebb erőket is eltekintve attól, hogy közvetlenebbé teszi a hatást. És itten szabadjon visszatérnünk arra, amit e sorok elején ígértünk. Azt mondtuk, hogy a rendelkezésre álló erőkkel még jobb is lehetett, és következtettük ezt épen az előadásból. Már most mi az oka annak, hogy ez nem volt így.Kit kell hibáztatnunk? Nem tartozunk azok közé,akik a kriticával visszaélnek, amennyiben ahelyett, hogy ennek feladatát teljesítsék, többnyire pletykákon alapuló egyesek iránt emelt vádakkal szeretik az olvasót mulattatni. ' sv ögj j , A nélkül tehát, hogy egyeseket említenénk hibáztatjuk először is azokat kik okozták, hogy olyan ritkán kérő, a közönség elé „Bánk bán“ Épen mivel nem tudjuk, hogy mi volt, vagy mi most is ennek oka, nem vádolunk senkit sem. De világos a ritka előadás hátrányossága: a nemzeti színháznak elsősorban és mindenekelőtt a nemzet e nagy tragoediáját kellene kultválni. E helyett 1857. óta csak néhányszor láttuk színpadunkon, sok, ha egy évben 3—4 Pedig az ilyen művek csak úgy adhatók tökéletesen, ha évenkint többször ismételtetnek ha nem csak szükségből rántják elő ! így lesz lassankéntmind tökéletesebb minden részlet ,így nyeri kellő keretét a főszereplő. ’ Hibáztatnunk kell másrészt a közönséget; a vasárnapi előadás közönsége elégett volna más darabra, „Bánkra“ kevés, máskor pedig még kevesebb volt. Honnan vegye lelkesedését a színész, ha a közönség épen ott közönyös, ahol legtöbb tehetségére, tanulmányára van szükség. ■ “f'hog y Bánkból önmagából Rife «11 e.S °d 6 81 merkTM, igaz, hogy közönség nélkül is kelle- i ne ’ kelene adatni, miglen eon ember_r van Magyarországn(te 111 süyedt annyira, hogy „Bánkhoz“ emelkedni többé nem ő is olyan, hogy inkább r kaszn°t. Persze hogy könnyebb a criticában üres phrasisokra, biablonokra szorítkozni, mint színésznek, közönségnek használható anyagot nyújtani. Kritikánk pedig azt szereti tenni, ami könnyebb. - -A. J. T . firtatott, mint melylyel tárgyánál fogva összeköttetésben áll. A 4. és 5-ik szakaszok vita nélkül fogadtattak el; a 6-iket, mint mely előre is az állam által kiállítandó papírok hiteltelenségét látszik feltenni, Vukovich Sebő kihagyatni kívánta, azonban az előadó megjegyzésére, hogy a váltságjogosított, ha papírjain túl nem ad, azok után a teljes ötös kamatot húzza, a szakasz meghagyatott. '11 A 7-ik §-nál Horváth B. igazságügyminiszter javaslatára egy leírási hiba igazíttatott ki. A 8-ik §. meghagyatott, akiknél Bernáth Zsigmond a bekebelezési elsőbbséget az addigi jóhiszemű hitelezőkre nézve sérelmesnek tartja. A ház ezen szakaszt is az igazságügyminiszter megnyugtató felvilágosítása folytán meghagyta. A 10, 11 és 12. szakaszok elfogadtattak. A 13-iknál Halász Boldizsár a viszabocsátást úgy kívánta értetni, hogy ezért semmi se követeltethessék. Lator Gábor következő módosítványt nyújt be: „Ha az ily visszabocsátott szöllőbirtok nem parlag, s abban a váltságkötelezettnek haszonhajtó befektetései vannak, ezek értékét a váltságjogosított egyességileg, vagy ha az nem sikerülne, a 21. §-ban említett választott bíróság megállapítása szerint megtéríteni tartozik.“ Deák Ferencz: Megemlíti, hogy e 13-ik szakasz tartalmát illetőleg, különösen a 6-ik osztályban hozatott fel azon kérdés, vajjon mi történik az elpusztult szőlőkkel, melyek nem annyira hanyagság, hanem az elemi viszonyoknál fogva lettek használhatlanokká. A 6-dik osztályban e körülmény folytán az elpusztult szőlőkre azon indítvány létetett, hogy ez esetben a váltságot az tartoznék megfizetni, ki a szőlőt birta, pedig ez nem lehetne, mert a szőlő használhatatlanná válván a birtokos annak hasznát nem vette. Pártolja Halász Boldizsár észrevétele szerint az „ingyen“ szó beigtatását, s kéri a képr.házat, hogy ne terjeszkedjék ki arra, hogy amely birtokosnak nem tetszik a szőlője, az a földesurának nyakára becsültethesse és ne fizessen érte kárpótlást. Ha meg akarja valaki tartani szőlőjét, fizesse a váltságdíjt; ha meg nem akarja tartani, lemondhat róla, ha olyan a szőlő, hogy hasznát venni nem lehet. A ház osztva Deák F. érveinek helyességét, a Halász B. által javaslott módosítást elfogadta , nem különben a 14. és 15-ik szakaszokat is. A 16-ik §. helyett Inkey József az eredeti törvényjavaslat ennek megfelelő szakaszát indítványozza elfogadtatni. Deák Ferencz: A 16-ik szakasz tartalmát nem fogadja el, respective azt, hogy az egyik félnek álljon jogában az átváltoztatást követelni, hanem azt óhajtja hogy „ha mindkét fél kívánja.“ Gyakorlati szempontból indulván ki, érvekkel bizonyítja be, hogy ellenkező esetben a föld tulajdonosa oly valamire kényszeríttetik, mire a szerződés világos megkötésének ellenére beleegyezése nélkül nem volna jogunk őt kényszeríteni ; s ekként majd az egyik,majd a másik félre káros, ha az egyik fél kényszerítheti a másikat, a már megkötött szerződés valamely lényeges pontjának megváltoztatására, igen, ha mindkét fél igénybe akarja venni az állam segélyét, akkor nincs kifogása ellene, hogy a szerződés megváltoztattassák. De ha nem akarja mindkét fél, hanem csak az egyik, akkor igazságtalan, hogy a másik fél kényszeríttessék a szerződéstől elállani. Horváth Boldizsár: Megemlíti, hogy ha czért akar a t. képvérni, azt csak ezen szövegezés által érheti el, mert a törvényhozásnak legnagyobb feladata e kérdésben az, hogy a viszonynak a földesúr és a váltságkötelezett közt véget vessen, épen azért állítja oda az állam a közvetítést, a szerződésre nézve nem történik semmi változtatás, csupán a váltságtartozás törlesztési módjára nézve, mind a földesúr mind a váltságkötelezettre e szövegezés a legkielégítőbb, kéri tehát annak elfogadását. Részt vettek még ezen szakasz vitájában részint az idítvány, részint a bizottmányi szerkezetet pártolva: Bónis, Bezerédy, Bobory, Várady I., Patzolay, Nyáry, Halmossy, Tokody stb. A kérdés végre is szavazásra bocsáttatván, a többség a bizottmányi szerkezetet elejte, s helyette az eredeti javaslat 15-ik §-nak pontjait fogadta el : i8''bv aVt.nasivuam eb ebs ! A 17. 18. 19. 20. szakaszok meghagyattak. A 21-ik §-nál felolvastatott Kacskovich következő módosítványa : „A megváltási összegek kiszámítása s megállapítása hegységenként történik akkép, hogy minden hegység figyelve a fekvés, talaj, minőség, termőképesség s egyéb helyi előnyökre — osztályoztatik, s az évi közép tartozás osztályonként felosztatván, állapittatik meg a váltság öszvege. Bónis ez indítványt nem pártolja; Nyáry a Bónis által felhozott indokokat erőtleniti . Deák Ferencz: óhajtaná, ha a szőlőbeli megváltást a hegységek egymás közt vetnék ki, ahol ez lehet. _ . (Q ( ) Ez sem lehet azonban mindenütt, mert amint a miniszter úr megjegyezte, különbözők az adózások. A szerkezetet csak azon oknál fogva fogadja el, mert a minisztérium gondoskodást ígért oly eseteknél, ahol általánosságban eljárni nem lehet, hogy részletes utasítást fog adni. A többség megtartotta a szerkezetet; Ghyczy K. ugyanezen, és a megelőző szakaszra vonatkozólag indítványozó, hogy egy-egy bíró helyett ke 116-ke 118 választassák; a többség-a szerkezet mellett maradt. A 22. 23. 24. 25. szakaszok maradnak. A 26-ik §. az előadó javaslata értelmében módosíttatott, a 14-ik sorban t. i. beigtattatik: „ha úrbéri állománynak vitatja.” A 27—31. szakaszok rövid közbeszállások után meghagyattak. A 32-ik szakasznak, mely a kivételeket tartalmazza, b) pontja kihagyatott Vadnay Lajos ezen szakasz után új csikket indítványozott, mely a birtokviszony hasonló állapotát jövőre megakadályozná. Deák Ferencz észrevételére azonban a ház ezen teendőjének külön törvényben fog megfelelni.. 129 kiVDDÉS21(1 A 33-ifc §. is megszavaztatván, a törvényjavaslat részletes tárgyalása is bevégeztetett, s annak harmadszori felolvasása s végleges megszavazása a holnaputáni ülésre halasztatott. A holnapi ülés tárgyául Nikolits Sándor indítványa kitüzetvén, az ülés eloszlott. A főrendiház sept. 30-án tartott ülése. Elnök : Cziráky János gr. főkamarás. Jegyző: Rajner Pál barsmegyei főispán. A kormány részéről jelen volt: Wenckhaim Béla , Bujanovics Sándor a képv. ház jegyzője áthozza a Magyarország és Horváth szlavón dalmát országok'üldöttségének egyezményi javaslatát, melyet a képv. ház f. hó 28-án általánosságban és részleteiben elfogadott; továbbá az1868-évi költségvetésről szóló szentesített törvényt. E szentesített törvény kihirdettetvén, a levéltárba letétetni rendeltetik. Olvastatik az országos küldöttség jelentésének elfogadására vonatkozó jegyzőkönyvi kivonata. Elnök: Miután az ide mellékelt országos küldöttség jelentése csatolmányaival együtt már előre kinyomatva és a méltó főrendek közöt szét van osztva, azokat felolvasottaknak tekinthetik; a jegyzőkönyvi kivonat pedig kinyomatik, szétosztatik és annak tárgyalása pénteken d. e. 11 órakor tartandó ülésre kitüzetik. Végre jelenti még, hogy Hajnalé Lajos kalocsai érsek 4 heti szabadságot kért és nyert. Ülés vége 12/1 órakor. Bécsi dolgok. A gács tartománygyülés zaja külföldre is elhatott, s a „Constitutionnel“ a következő szavakat szenteli neki: „Nem szabad felejtenünk,hogy az osztrák alkotmány Gácsország képviselőinek hozzájárultával jött létre, s ezek által szavazatukkal s végre esküjükkel erősittetett meg. Hála a dolgok új rendének, e tartomány autonómiája oly terjedelmes biztosítékokkal van ellátva, amint csak lehetséges. Ha p. o. az ember Gácsország helyzetét Posenével hasonlítja össze, azt találja, hogy a porosz lengyelek sokkal kevesbet nyertek, mint osztrák testvéreik. A lengyelek, kik porosz alattvalók, nemcsak hogy követeket küldenek a berlini kamarába, de országuk az éjszaki szövetségbe is bekebeleztetek, és követeik a bundesparlamentben is ülnek. A poseni gyűlés egyszerű provincziális gyűlés, mely nagyon megszorított jogok mellett csak tanácskozási vokásal bún. A gáci gyűlés ellenben oly gyülekezet, mely törvényhozó hatalmat gyakorol minden belügyre, s e landtag maga nevezi ki (választja ?) követeit a bécsi parliamentbe. Szabad-e többet kérnie, de kérhet-e többet? Erre nézve eltérhetnek a vélemények , de annyit mondhatni, hogy a késedelemben nincs veszély. Államférfiaknak,kik e nevet meg akarják érdemelni, nem szabad az alkotmányon ejtendő változtatásokat elhamarkodniok, hanem az időre kell bízniok, hogy a hibákat, hézagokat kitüntesse, s főkép be kell várniok az alkalmas pillanatot, hogy az alaptörvény revisiójához fogjanak. S végre a gács tartománygyűlésnek, ha e revisiót sürgősnek találta is, miatta az illetékes hatalmakhoz kell vala fordulnia : a reichsrathhoz s a bécsi kormányhoz. Nem ajánlhatni elég sürgősen a lengyeleknek, hogy ezen egyetlen törvényes ése okolt útról le ne térjenek,» hogy meg.Emlékezzenek korunk történelmének bizonyos eseményeire, melyek megmutatták, hogy az eben kezű ut ügyüknek nem kedvezett. Hivatalos. A m. kir. belügyminisztertől. Gróf Forgách Móricz nyugalmazott cs. kir. csendőrezredesnek Gombán. A császári és apostoli királyi Felségének folyó hó 25-dikén kelt legmagasabb elhatározásával nyert felhatalmazás alapján, a Somogy- és Zalamegyékben vakmerő rablások által komolyan veszélyeztetett közbiztonságnak a rablók elfogatása vagy kiirtása általi helyreállítására méltóságodat a nevezett kt megyébe ezennel királyi biztosul kinevezem, s felhívom, hogy ebbeli működését jelen rendeletem vételével rögtön megkezdvén, arról a kellőleg értesített és utasított megyék kormányzóit azonnal tudósítsa, s a teendők iránt azokkal közvetlenül is értekezzék. A kitűzött czélnak, vagyis a személy és vagyon biztonságának gyors elérhetése végett egyébként méltóságodat a következőkről értesítem : ... 1. A főherczeg Albrecht és Ernő magyar gyalogezredek szabadságosaiból rögtön alakítandó s teljes tiszti létszámmal ellátandó két zászlóalj, s addig, míg ezek rendelkezésre állandónak, a két megyében tényleg létező katonaság, továbbá a két vármegye közbiztonsági fegyveres ereje (pandursága) a csendbiztosoktól kezdve — azon csekélyebb rész kivételével, mely a többi közigazgatási teendőknél szükséges — méltóságodnak mint k. biztosnak kizárólagos és feltétlen parancsai alá helyeztetnek akként, hogy a pandúrok fölött is teljes fegyelmi hatalommal elláttatván, a meg nem bizhatókat, hanyagokat, gyávákat, vagy más okból hasznavehetleneket megbüntethesse, vagy ha a szolgálatból elbocsátás válnék szükségessé, ez iránt az alispánt megkeresse, ki azt rögtön eszközlendi is. A rendes katonaság tekintetében — szóbelileg már történt megállapodásunk alapján egyúttal írásban is megkeresem az ország katonai főparancsnokát, hogy méltóságodat mint királyi biztost a Somogy- és Zala megyékben rögtön alakítandó két zászlóalj, addig pedig a tényleg ott lévő összes katonaság parancsnokává kinevezvén, a katonai fegyelem igényeinek is elégtétessék; továbbá, hogy az Albrecht és Ernő nevet viselő ezredek szabadságosaiból egy-egy zászlóalj képeztessék, mi iránt az előleges hadkészültségi szükséges parancsok már is kiadvák. — A pandúrok iránt Somogy- és Zalamegyék kormányzóit hivom fel, hogy azokat — a többi közigazgatási teendőknél nélkülözhetlenek kivételével, — rögtön királyi biztos úrnak parancsai alá helyezzék. 2. A fegyveres erőn kívül mindabban, mi a rablók feltalálására, elfogására vagy kiirtására czélzó intézkedésekre vonatkozik, a két megye közigazgatással foglalkozó tisztikara, különösen a szolgabirák és esküdtek, a királyi biztos rendelkezése alá bocsáttatnak, akként, hogy a királyi biztosnak mindazon rendeleteit, melyek a rablások meggátlása indokából szükséges intézkedésre vonatkoznak, súlyos felelősség terhe alatt rögtön teljesíteni, s mindabban közreműködni tartoznak , mi hivataluk hatáskörében fekszik. ” A királyi biztos úr rendelkezése alá bocsátom a két megye közönségének minden néven nevezendő elöljáróit, s ezek felett — az ügyköréhez tartozó ügyekben — fegyelmi hatalommal látom el, melynélfogva a meg nem felelő, hanyag, erélytelen vagy épen részakaratú községi elöljárót vagy egyéb közegeket megfelelőleg megbüntetheti, sőt az esetben, ha a hivataltóli felfüggesztés válnék szükségessé, ez, valamint helyettes kinevezése iránt az alispánhoz fordulhasson, ki a szükséges intézkedéseket rögtön megtenni tartozik. 4. Felhatalmazom királyi biztos urat mindazon rendőri megelőző intézkedések megtételére, melyeket a rablók tartózkodási helyeinek kitudására, a rablók felkeresésére, elfogására vagy üldözésére, vagy végre arra nézve szükségesnek ismerend fel, hogy a rablóknak étel- és itallali ellátása lehetetlenné vagy legalább nehezebbé tétessék. . Jyiigsáni E felhatalmazás alapján a többi között az országos vagy élénkebb községi utakon kívül eső, vagy egyéb körülményeknél fogva veszélyes csárdákat vagy ideiglenesen megszüntetheti, vagy legalább a bor- és egyébb italmérést ideiglenesen betilthatja, a pásztorok, kanászok sat. összeírását, kellő igazolványokkal leendő ellátását s szigorú felügyelet alatt tartását, a községekben a gyanús egyéneknek összeírását, szemmel tartását, esetleg éjelen át bizonyos helyeken vagy lakásaikban való tartózkodását elrendelheti, lőfegyvereket, fegyver- és lőporárusokat összeirathatja, nyilvántarthatja, s az árulást bizonyos feltételekhez kötheti, községenként megbízható egyénekből éjeli őröket állíttathat s azokat a rendelkezésre álló fegyverekkel elláttathatja,a réveket felügyelet alatt tarthatja,sőt a veszélyeseket ideiglenesen meg is szüntetheti, vagy az átszállítást bizonyos feltételekhez kötheti, sőt, szóval mindazt elrendelheti, mi kiküldetése czéljának mielőbbi elérését előmozdítja, magától értetvén, hogy a köztenyészet minden egyéb, a rablók gonosz üzelmeivel összeköttetésben nem lévő ágazatainak kezelése az illetékes megyei közegeknél marad. 5. A megelőző szakasz alapján hozandó rendőri rendszabályok pontos és rögtöni foganatosításának biztosítása czéljából kir. biztos urat egyúttal felhatalmazom arra, hogy az áthágókra büntetést szabhasson s azt rövid rendőri utón végre is hajtathassa. 6. Továbbá felhatalmazom kir. biztos urat, hogy egy vagy több rabló, vagy egész rablóbanda sikeres feljelentésére, elfogására és kézrekerítésére, vagy ennek lényeges előmozdítására bölcs belátása szerint tetemes dijakat tűzhessen ki, s azokat közhírré tétethesse azzal, hogy a dijt rögtön méltóságod fogja kiszolgáltatni, s hogy a feljelentő neve, ha kívántatik, szoros titokban fog megőriztetni.. Egy rablófőnökre nagyobb dij is tűzethetik ki. .aybiofí sorsüti íiorbíh[b1]u8 A feljelentési díj kiérdemeltnek tekintendő, ha annak folytán a rabló vagy rablók valósággal feltaláltattak, habár az elfogás vagy agyonlövetés nem sikerült is. A rabló tanyák kipuhatolására, a rablók felkeresésére s feljelentésére megkívántató kémek kellő és közvetlen díjazását szintén méltóságod belátására bízom. 7. A fentebbi díjakban a katonák vagy pandúrok szintúgy részesülhetnek, mint bárki más, sőt ezeknek különösen erélyes és buzgó működésért további buzdításul méltóságod által rendkívüli jutalom-dijak is engedélyeztethetnek. — A pandúroknak munkaképtelenné tételük esetében a róluk, megkövetésük esetében pedig özvegyeik és árváikról való állami gondoskodás iránt kiadott rendeletem továbbá is érvényben marad. ■ tpirrra Ha méltóságod elkerülhetlen szükségét látná annak, hogy a pandúrok zsoldja a rendkívüli szolgálat tartamára mérsékelten felemeltessék, ez iránt indokolt javaslatát elvárom. 8. Méltóságod jogában álland a szükséges előfogatokat kirendelhetni, s a nem engedelmeskedőket a körülmények szerint büntethetni. 9. Az elfogott rablók biztos őrizet alatt, mely a szökést lehetlenné tegye, rögtön az illetékes megyei biróság elé állitandó Ugyszintén az illetékes bíróság elé állitandók .1, az orgazdák, továbbá kik valamely rablót a nyomozó felsőbbség, a kirendelt üldöző fegyveres erő, vagy bármely közbiztonsági közeg elől elrejtenek ; akik a rablók szökését szándékosan könnyítik, vagy azok összejövetelét vagy megélhetését bármi módon elősegítik, vagy azokkal bárminemű tiltott összeköttetésben vannak, akik valamely rablási bűntény megakadályozását gonoszságból vagy közömbösségből elmulasztják anélkül, hogy ebbeli kötelességük teljesítése esetében magukat vagy hozzátartozóikat rögtön beállható súlyos veszélynek kitennék; végre kik a rablási bűntény vagy valamely rabló felfedezésére vezető jeleket vagy körülményeket a nyomozás elől eltitkolni, vagy azok nyilvánosságra hozását szándékosan akadályozni, avagy legalább nehezíteni igyekszenek. Ezek azok, mikkel a királyi biztos úrnak ezen oly életbevágó ügybeni hatáskörét általánosságban körvonalazni kívántam, melyeket méltóságodnak a közbiztonság terén szerzett dús tapasztalatai, személyi, helyi ismeretei, s a körülmények és viszonyok alapos számbavételével készített eljárási s működési tervei kiegészítendnek, s melyeknek erélylyel párosult meggondolással eszközlendő foganatosításuktól alaposan remélhetem, hogy méltóságodnak Isten segedelmével sikerülend a gonoszok kézrekerítése és kiirtása által e két megyében rövid idő alatt helyreállítani az állami együttlét egyik legfőbb czélját, a személynek és vagyonnak biztosságát. Ha méltóságodnak a kitűzött czél sikerek elérése indokából még kívánnivalója volna, ha szükségét látná annak, hogy hanyagság, engedetlenség vagy épen részakarat miatt egész községek büntettessenek, stb. felhívom, hogy indokolt javaslatait rögtön tegye meg. Úgyszintén felhívom, hogy minden fontos eseményt rögtön hozzon a lehetségig távirati útán tudomásomra, azonkívül rendesen hetenkint a helyzetet előtüntető jelentést tévén. Méltóságodnak kineveztetéséről egyúttal Vas- Veszprém-, Tolna- és Baranya szomszédos megyéket is értesítettem, felhiván azokat, hogy határszéleiket a lehetőségig őriztessék ,s “fagyván nekik, hogy méltóságod eseteg rá készséggel és erélylyel segédkezet n ujt-S3iD3ik Úgyszintén felkértem a zágrábi helytartó takácsot, hogy a horvát szlavón határszéli megyét hasonló utasítással lássa el. Budán, 1868. September 26-án. B. Wenckheim Béla, s. k. Különféle 310701 Pest, sept. 30. Személyi hírek, ő Felsége a király az eddigi intézkedések szerint 14 napig fog itt időzni. Legmagasb névnapja a legszorosabb családi körben Budán ületik meg, ahol ő Felsége audientiákat is adand, mi végből egy cabineti hivatalnok már ideérkezett. Az udvari fizető hivataltól Fuchs udvari pénztárnok jött le Bécsből- ő Felsége a királyné magántitkára Ferfalik Gödöllőn időz. —Rudolf koronaherczeg és Erzsébet főherczegasszony ma délután 3 órakor Pestre érkeznek és innen Gödöllőre mennek. — Nagy Péter erdélyi ref. püspök f. hó 12-én érkezett Zilahra, a szilágy-szolnoki egyházmegye egyházi megvizsgálása végett. Az érkező püspököt nagy ünnepélyességgel fogadták, — a Meszes terén lovas bandérium várta és kisérte be a városba, a ref. papiakban, hova elszállásolták, a helybeli r. kath. plék és czimz. kanonok Zakkay Lajos tartott üdvözlő beszédet, 13-án és 14-én, egyházi főgondnok Cell Benőnél és a városházánál a püspök tiszteletére diszebédek voltak rendezve. — Tegnapelőtti számunk országgyűlési tudósításában Deák Ferencz két beszéde tévedésből felcseréltetett, s igy az első helyen a második, a másodikén az első olvasandó. — A „Hon“ írja: Hogy az ercsi hulla Beniczkyé, e pillanatban már kétségkivülinek tekinthető. A sebhely,az egész alak, az öltözék s egyes sajátságok az öltözködésnél mind arra mutatnak. A hulla a Rókus kórházban fekszik, hol sokan látogatják, és ezek közt azok, kik Beniczkyhez legközelebb állottak, a fennebbi értelemben nyilatkoznak. — Thaisz perében az elsődbírósági ítélet teljes terjedelmében megerősíttetett. — A kinek érzéke van a comicum iránt, olvassa el a „Fővárosi Lapok“ mai újdonságait. Valóban, a német „Localblattok“ sem mernek körükön egészen kívül eső dolgokról olyan hangon beszélni, mint ez a magyar, pedig épen azokat vádolják sok oldalról e tekintetben. Azt mondja a „F. L.“ hogy „kevésbbé“ örvend annak, hogy Kerkápolyi kiadja publicistikai dolgozatait, úgy hiszszük, Kerkápolyira, valamint a közönségre nézve egyaránt közönyös dolog, váljon kiadásainak a „Fővárosi Lapok“ örvend-e vagy sem. Haberkápolyit kezdő publicistának nevezi, csak rosz akaratot vagy pedig azt tanúsítja, hogy olyan dolgokba kotnyeleskedik, amiket megítélni teljesen képtelen. Kezdőnek nevezni valakit, aki az utolsó országgyűlésen és delegációban oly szerepet játszott, mint Kerkápolyi, nem egyébb, mintha valaki Madáchot vagy Aranyt kezdő poétának nevezte volna „Az ember tragoediája“ vagy „Toldi megjelenése után. De különben is Kerkápolyi publicistikai dolgozatai nem „pletykák“ és így a „Fővárosi L.” érezhetné, hogy korén kívül esnek. Még egy megjegyzésünk van: ferdítéssel vádol bennünket a „F. L.“, mert az „U. L.“ egy megjegyzésének előzményéül megemlítettük, hogy a „F. L.“ szerint Pest város történetével mindeddig senki sem foglalkozott. Egy nagy lap szerkesztőségéhez annyi más lap jár, hogy lehetetlen mindeniket eltenni és így mi is csak a jelentőséggel bírókat, a tekintélyes politikai, irodalmi és szakközlönyöket őrizhetjük, nem pedig minden divat- vagy helyi érdekű lapot, így a „Főv. L.“ sem követelheti, hogy szó szerint idézzük egy régibb számát, ha vonatkoznunk kell rá. A lényeges csakis az, hogy a ,,F. L.“ olyasvalamit állított, amire három lap is szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy téved, mivel Pest történetét ime ezek meg ezek megírták, így ha a „F. L.“ most fordítani akar a dolgon, mindenesetre csak magát kell vádolnia, mégpedig legalább is azzal, hogy homályosan fejezte ki magát; ha pedig bakot lőtt, ne minket, hanem magát hibáztassa. Különben pedig visszautasítjuk a ferdítés vádját, nem a mi kenyerünk, hanem amint innen is látszik, a „F. L“-é. — Mint a „Lloyd“ írja a közlekedési minisztérium még a jelen ülésszak alatt egy törvényjavaslatot fog az országgyűlés elébe terjeszteni, mely egy nagyszerű, a világforgalom igényeinek megfelelő pesti indóház építését czélozza, minthogy köztudomás szerint a jelenlegi pályaudvarok helyiségei a közkívánalomnak már is alig felelnek meg. Továbbá úgy halljuk, hogy a mi°nisztertanács azon elvet fogadta el, hogy az öszszekötő híd a város északi részén, semmi körülmény között sem engedhető át bármely