Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)

1868-10-09 / 5536. szám

­ Előfizetési felhívás a PESTI NA 1868-dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr. Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, September 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 8, 1868. A protestánsoknak mit kellene ön­kormányzati jogaikból feltirdozniok, ha a népiskolai törvényjavaslat el­fogadtat­n­ék. HL Az iskola tarthatás feltételeiül megsza­bott, s múlt czikkünkben vizsgált kellé­keken va­ószínűleg még nem ütköztek volna úgy meg, ha a 9. §-ban ott nem állna, hogy e feltételek megint és után sem teljesítésének esetére a kormány be is zárathatja a felekezeti iskolákat. Hová lesz az autonómia, ha iskoláinkat még be is zárathatja az állam! Hisz csak a minisz­ter tetszését, függend, hogy mikor sem­­mitse meg iskoláink legnagyobb ré­szét! Ne játszszunk uraim szavakkal,­­ ne csi­náljunk ok nélkül rémképeket. Vegyük e pontnál figyelembe,hogy a tör­vényjavaslat szerint nem a kormány egy tisztviselőjének egyszerű feljelentésére, hanem a vármegyei iskolatanács­nak (az egyházak és a megye kö­zönsége által választott testü­letnek) ajánlatára, a törvény ál­­tal szabatosan kijelölt esetek­­ben zárathatja csak be az iskol­­­á­t, az a miniszter, a­ki e tetté­ért a parl­amentben is minden pillanatban felelősségre von­ható. Tehát egyátalán nem tetszése sze­rint zárathatja be a miniszter az isko­lákat. Továbbá gondoljuk meg, hogy a fele­kezeti iskoláknak a törvényes kellékek meg nem tartása eseteiben való bezáratá­sa, a főfelügyeleti jog gyakorla­tának természetes folyománya. Az állam főfelügyeleti jogát mindnyá­jan elismerjük.­­ Képtelenség volna e jogot úgy értelmezni, hogy az államnak joga legyen a felekezeti tanügyet és isko­lákat szemmel tartani, de egyszer­smind minden ott látottakat (le­gyenek azok a törvénynyel akár e­gy­ező, akár ellenkező dolgok) köteles legyen elnézni. Ez esetben a legfőbb felügyeleti jog illustrius, és rea­litás nélküli üres szó volna. A legfőbb fel­ügyeleti jog okvetlenül involválja, hogy annak gyakorlója mind azt mit rend és törvény­ellenesnek tapasztal, megszüntet­hesse, s átalában a törvény követelmé­nyeinek eleget tétessen. Ez a felekezeti iskolák irányában csak két módon gon­dolható. Az első az volna, hogy a­hol az iskola nem felel meg a törvény kívánalmainak, a kormány ne zárassa be az iskolát, hanem a felekezetet kényszerítse reá, hogy iskoláját a törvényes kellékek sze­rint rendezze be. —Ez már igazán mé­lyen sértené önkormányzatunkat, s e mel­lett iszonyú igazságtalanság is volna. Hát ha a község oly szegény, hogy a legszükségesebb kellékeknek sem bírja megfelelően szerelni fel iskoláját, az állam pedig anyagi segélyt nem nyújt neki,­­mi az állam beavatkozása nélkül nem is lehető) és a kormány mégis kényszerítse erejét túlhaladó anyagi áldozatra? De még ez esetben az állam az egyháznak nem csak megengedné az iskola­tart­­hatást, (mint a javaslat teszi) hanem arra kényszerítené is, ez kiáltó megsértése vol­na mind a polgári jognak, mind az önkor­mányzatnak. Ekként csak a második mód marad fenn az,­i, hogy az állam nem kötelezi az egyházakat semminemű iskolák állítására, hanem szabad tetszésükre bízza azt, b­i­­zonyos szabályok megtartásá­­val. És hol azután az államkormány a főfelügyeletet gyakorolván, azt tapasztal­ja, hogy iskolájukat mm akarják, vagy nem bírják e szabályoknak megfelelőleg tartani fenn, ott az állam a köznevelés ér­dekében azon iskolákat bezáratja. — Ez ép oly jogos , mint természetes, sőt egyedül lehetséges eljárás. Kik a prot. tanügyi viszonyokat jól ismerjük, s mindenek felett közoktatásunk emelkedését hordozzuk szívünkön, kény­telenek vagyunk őszintén meg­vallani, hogy­ nekünk magunknak van legna­gyobb szükségünk a javaslatban foglalt ama kellékeknek törvényben való megál­­lapítására, és azoknak a kormány által való szigorú megtartására. Első­sorban egyházunknak válandik az javára, és az államnak csak annyiban, amennyiben an­nak is érdekében áll, hogy a prot. isko­lákban növekedő polgárai szintén elég képzettséget nyerjenek. Ha valaki egyház­kerületeinknek az iskolákra hozott határozatait, tanterveit, s rendszabályait nézi, azt hiszi, hogy a mi népiskolai közoktatásunk igen jó rend­ben van. De vajmi keserűen fog csalódni, ha annak is utána néz, hogy ezen sok szép rendszabályból mennyi van a való­ságban keresztül vive. Ennek saját képe­­m­ oka az, mert határozataink végrehajtá­sához sem elég erélyünk sem elég erőnk nincsen. A nyáron egy egyházkerületi közgyű­lésen voltam. A főfelügyeleti jog tárgyai­nak megállapítása volt tanácskozás alatt. Többen oda kívánták soroztatni az iskola­épületeket is. Autonomicus kérdést csinál­tak belőle. Elesett. Abban állapodtak meg, hogy az mint politiális kérdés úgy is oda tartozik, de ne valljuk be ma­gunk. Szavazás után egyik igen tekinté­lyes és buzgó esperes úr az ülés előtt ki­jelente, hogy ő az autonómia érdekében ellene szavazott ugyan az indítványnak, de kénytelen megvallani, hogy egyházme­gyéjében, a­hol csak iskolát építettek, még sehol sem sikerült kieszközölnie, hogy azt czélszerűen és kellően építsék, nem mintha az eklézsiák vagyon­ereje nem engedte volna, hanem mert ő hiába beszélt, a curator és presbyter uraimék nem hajtottak a szavára. Ugyan uraim, melyik áll inkább egy­házunknak valódi érdekében, az-e hogy becsületesen épült iskoláink legyenek, vagy az, hogy az autonómia örve alatt korlátlanul presbyter uraimék tudatlan­sága rontsa a prot. nemzedék nevelését? Az evangélikusok conventje az ágostai, a 4 helvet egyházkerület tíz évvel ezelőtt a helv. hitv. egyház népiskolái számára állapított meg külön-külön tan­érvet, mely megállhat akár a schweiczi akár a német­­országi tanter­vek mellett. De kérdem hány iskolában van az alkalmazva tény­leg ? Tisza Kálmán úr a dunántúli ref. egy­házkerület főgondnoka, s a tiszántúliban legbefolyásosabb tekintély, jól tudhatja, hogy nevezett tanterv az ő gondjai és befolyása alatt álló két egyház­­kerüle­t iskoláinak hatodrészé­ben nincs alkalmazva. A pesti ref. e. h. kerületet kivéve, (itt sincs egészen) hasonlóul van a többi kerületekben is. És a mi tanügyünknek nem volna reá szüksége , hogy a kormány szigorúan ügyeljen a tantárgyak minimumára, sőt szükséges volna, hogy általában a tanerők minimumát is törvény határozza meg. Hiszen, hogy csak egy esetet említsek, a a hétszázezernyi lelket számláló legva­gyonosabb tiszántúli (úgynevezett debre­czeni) ref. egyházkerületben tudunk leg­utóbb is esetet reá, hogy a 19-ik század­beli közoktatás gúnyára egy 6 osztályú gymnasiumban összesen 1, egyetlen­ egy tanár volt. De elég sokféle hiányainkból ennyit felmutatni , annak igazolásául , hogy mindazoknak kik bármely melléktekin­tetektől menten, mindenek felett a prof. közoktatás felvirágzásáért lelkesülünk, kik a prot. egyház első és legfőbb érde­kének tartjuk, hogy minél képzettebb s tanultabb népe legyen, mi csak örömmel üdvözölhetjük a népiskolai 1. javaslatban megszabott feltételeket és azok szigorú végrehajtatását. Végül egyre szabadjon figyelmeztetni a törvényjavaslattal ellenséges állást fog­lalt protestánsainkat. Ne felejtsük uraim, hogy a bécsi és linzi béke korától le a pátens elleni harczunkig, minden küzdel­me­nkben az adott nekünk erőt, és az biztosította győzelmeinket, mert egyszer sem csupán részleges felekezeti érdekeink­ért, hanem mindannyiszor egyszersmind az összes haza ügyéért küzdöttünk. Még a leghevesebb vallási villongások korában is a más felekezetnek nagy része szintén belátta, hogy az egész nemzetnek érdekében áll a mi győzelmünk, s ezért támogatott .Ügyünk, mindig egyszersmind a szabadság , és nemzeti polgárisodás ügye volt. E hatalmas talizmánt most önök ellökik maguktól. A népiskolai tör­vényjavaslat ellen megkezdett irányban való fellépésükkel az ország legfőbb ér­deke, kulturai kifejlődése ellen léptek fel, s csupán a civilisativ és szabadságellenes elemek által támogattatnak. Vigyázzanak, e küzdelmük sem dicsőséges, sem az egy­házra és hazára üdvös, sem — erősen hi­szem — győzelmes nem leend. _____ —r—r. Bécsi dolgok. A Goluc­ovszki tiszteletébe rendezett diszla­­komán, melyről lapunk tegnapi esti kiadása szólt, vagy 120 képviselő jelent meg. Az egész mulat­ságnak politikai színe és tendentiája volt, n­­gy természetes, hogy a főérdeket az elmondott fel­köszöntések vették igénybe, melyeket nem lehet ezúttal a pillanat hüvelyénak tulajdonítanunk. Előre átgondolt emanatiók voltak azok a nem esnek azon ítélet alá, melyet hasonfajtájú nyi­latkozatok számára készen szoktunk tartogatni. Ennek tulajdonítandó, hogy levelezőnk éleseb­ben szólt Gácsország volt helytartójáról. A szónokok sorát Sapieha herczeg fő ország­­nagy nyitotta meg. A király neve napját ünne­pelte szavaiban s azon reményét fejezte ki,hogy az uralkodó­ pár újra fölveendi utazási tervét. A fölharsanó éljenzést a zenekar hallgattatta el, mely rá kezdte az osztrák néphyranust. Potoczki Ádám szólalt fel ezután. Kiemelte, hogy Gácsország s a birodalom közt nem csak a jog képezi az összetartó köteléket, hanem a szeretet is. Szavai különösen a királynét éltették s a hymnus újra megrendült. Skrziiczi Goluchowszkira ürítette poharát mint ki halhatatlan érdemeket szerzett magának a lengyel nemzeti érzület "fölébresztéséban. Ben­ne látja azon férfiat, ki a lengyelek programmját valósíthatná. Ily hízelgő nyilatkozatok s ily ünneplések ter­mészetesen el nem téveszthetik hatásukat, s ha hozzáveszszük, hogy egy volt főhivatalnok, kit nem a természet törvényei — értjük a betegsé­get s elaggódást, — hanem egyéb körülmények szokitanak le a polczról, amúgy is szeret oppo­­zitionális hajlamokat ápolgatn­i, nem cso­dálkozhatunk rajta, ha Golub­ovszki inkább volt figyelemmel beszéde megkészítésében arra, hogy jelen környezete tetszését nyerje meg, mint hogy volt főnökeinek szerezzen vele örömet. Beszédében biztosítja hallgatóit, hogy bármi­lyen lett légyen is működése (helytartó korában), szándékai mindig a legjobbak voltak. Azon meg­győződésre jutott hivataloskodása ideje alatt, hogy a centralisationális törekvés Lengyelország minden óhajának útjában áll. Itt egy kis törté­nelmi átnézetet nyújt azon időtől fogva, midőn Gácsország Ausztriához jutott, egész máig, s így folytatja: „Végre megdöntötték a magyarok e (centralisationális) rendszert, de a magyarokkal való kibékülés után csak úgy centrálisának a németek, mint annak előtte, csakhogy kisebb területre kell szorítkozniok. Ennélfogva tarto­­mánygyűlésünknek tovább kell ugyan fejleszte­nie a nyert kevés szabadságot, de egyszer ki mind többért kell küzdenie. A megkezdett után lassan de következetesen kell előre haladnunk. Gyak­ran látunk, uraim, oly dolgokat, melyek ele­ntén hihetleneknek tetszenek, de melyek hazaham­a­rabb tényeké válnak. Íme példa reá: Van már iskolatanácsunk, van törvényünk az előadási nyelvről, melyek rövid­del ezelőtt szintén phantomoknak látszottak. Ezentúl minden órán oly új császári elhatározást várok, mely nagy horderejű nemzetiségünk fej­lődésére nézve. Azért azt tanácslom önöknek mint képviselő- és polgártársuk, haladjanak következetesen a czél felé, de óvatosan is, és mindig a pillanathoz alkalmazkodva ,neki engedve.“ A beszédet viharos bravo és taps követte. Utána még többen beszéltek s ezek közül csak Wodniczkit azon szavait akarjuk kiemelni, melyek szerint nem csak Gácsország, hanem Len­gyelország egyébb részei is Ausztriához volnának csatolandók. A cislajb­án miniszterelnökségre nézve bécsi lapok makacsul fentartják azon hírt, hogy Auersperg Adolf herczeg (csehországi or­­szágnagy) van ez állomásra kiszemelve. Az uj „Presse“ szerint már ki is neveztetett volna. A cislajb­ánus minisztérium, mint az új „Pres­se“ értesül, már megkezdte a tanácskozásokat a védrendszer felett. Eddig a tanácskozá­sok eredményéből csak annyi jutott, még pedig a „Weser Zeitung“ correspondensének tudomá­sára, hogy a lajthántali kormány az örökös tar­tományok honvédsége számára kevésbé elkülö­nített állást akar biztosítani a sorkatonasággal szemben. A delegációk előtt — mint az új „W. Tage­blatt“ beszéli — szóba kerülend­ő „Werndl“-lel a gyorspuskák készítése iránt kötött szerződés, amennyiben „Werndl“ hír szerint még csak „el sem kezdte a szerződés teljesítését.“ Kuhn kö­zös hadügyét eléggé sürgeti ugyan, de mint a nevezett lap írja, nem igen akar felelősséget vállalni oly mulasztásért, mely egy nem általa kötött szerződésből ered. A szerződést tudvale­vőleg még előde John kötötte. A polgártanoda vagy felsőbb népiskola. (Folytatás.) Az oktatás sikere egyebeken kívül sokban a tantárgyaknak osztályonkénti czélszerű beosztá­sától is függ. Minél kevesebb az osztályok szá­ma, annál bajosabb a felosztás. Poroszországban a polgártanodák 4—12 osztály közt váltakoznak.­­ Nem akarván oly óhajt kifejezni, mely talán­­ minden tökélye mellett a kivitel lehetőségére­­ nézve mindenha Csak­is jámbor óhaj maradna, komoly figyelembe vévén továbbá helyzetünket és az adott körülményeket, alázatos véleményem szerint nálunk hat, illetőleg hétosztályú polgár­tanodák lennének létesítendők, azaz a jelenben fönálló elemi főtanodák két, illetőleg három osz­tállyal bővítendők. A létesítendő harmadik, esetleg hetedik osztály minőségéről vábib szó­­landók. A már említett miniszteri törvényjavaslat az elemi népiskolák osztályaira vonatkozólag nem eléggé világos, midőn csak annyit mond, hogy „a 6 évig tartó mindennapi iskolába“ „a 6 ik életévüket betöltött gyermekek a 12-ik életévük betöltéséig“ tartoznak járni. Hogy mennyi ezen elemi népiskolák (37 és 38 §§.) osztályainak minimuma és maximuma, nincs kimondva ugyan, de később az 51. §-ban a felsőbb népiskolákba való felvételről szólván, „6 osztályú népis­kolai tanfolyam törvényszerinti bevégeztét“ kö­veteli. Szerettük volna egyszersmind határozot­tan tudni, váljon ezen elemi népiskolából vagy ennek melyik osztályából, vagy csak a három évfolyammal tervezett felsőbb népiskolából (48 és 50. §§.) történik-e majdan az átlépés a közép tanodába, vagyis mikor áll be a polgári elemnek elkülönítése a magasb kiképzésre törekvő ifjú­ságtól, noha a 39. §. 3. kikezdése az első felte­vést látszik igazolni. Ha a törvényjavaslatnak 50. és 51. §§-ban határozott számmal jelölt osz­tályokat megtartjuk, az elemi népiskola 6, a felsőbb pedig 3 és így a teljes néptanoda 9 osz­tályból álland. Csekélységem a tervezett elemi népiskola osztályainak ezen számát sokalja és felál­líthatásuk, továbbá a tantárgyak czélszerűbb cso­portosítása,nemkülönben a felsőbb tanintézetekbe készülő ifjak érdekében, kik legjobb esetben csak tizenkét éves korukban léphetnének akár a felsőbb népiskolába, akár valamely középtano­dába. 1—4 osztályú elemi népiskolákat vélemé­nyeznek,melyekhez felsőbb népiskola csatlakozva ezekkel együttesen képezné a teljes népiskolát vagyis a hat osztályú polgártanodát. Ott, hol a körülmények engedik, a polgárta­nodát egy hetedik vagyis iparosztálylyal lehetne tetőzni oly tanulók számára, kik immár kizárólag egyik vagy másik gyakorlati életpá­lyára készülnek. Ritkán van még nagyobb vá­rosban is egy-egy iparág annyira kifejlődve, hogy önmaga külön tanodát igényelhetne. Ily helye­ken igen czélszerű leend addig is, mig nálunk rendes ipariskolák keletkeznek, legalább egy egy iparosztályt létesíteni, melyből­ az ugyanazon városban, megyében vagy vidékén leggyakrabban előforduló iparágakat kiválóan érdeklő tárgyak taníttatnának. Ezen iparosztály tantárgyai szakcsoportonként p. ipar-, építészeti-, gépészi-, kereskedelmi- vagy ipen gazdászati osztályok stb. szerint rendeztethetnének úgy, hogy az egyes tárgyak a kitűzött mesterség, haj­­lam vagy kedv szerint választathatnának. Mint­­hogy azonban egyes tantárgyak, minek p. o. a technológia, physica, chemia vagy az egyes ipar­ágakra vonatkozó politikai törvények egyes ré­szeikben különböző iparágakat is érdekelhetnek az egyes tanulónak ki kellene jelölni majd kz azon időt, melyben a szakmájára vonatkozó rész tárgyalásra kerül. Továbbá, minthogy Bóknak jövendő foglalkozására vonatkozó tárgyak két vagy három osztályba is eshetnek, melyeknek összes tantárgyait azonban nem szükségük, óhaj­tandó , hogy könnyebb választhatás kedvéért a különböző szakcsoportok tárgyai a napnak kü­lönböző óráiban adassanak elő. Ezúttal az iparosztály szervezetét behatóbban nem taglalom és így áttérhetek a polgártanoda tantárgyaira. A képzőtárgyak kiszemelésénél a képzés egye­­dei vagy­is a gyermekek a mérvadók. Tekintet­tel tehát a polgártanoda növendékeinek jövő életpályáira, ezen tanintézet tárgyait képeznék : 1) Hittan 2) Nyelvoktatás , ide értve írást, olvasást, nyelvtant, irati fogalmazást, szóbeli gyakorlást, ez utóbbit csak fiuk számára. 3) Földirat történelemmel. 4) Természetrajz a technológia, és 5) Természettan a vegytan elemeivel. 6) Szám és mértan. 7) Rajz. 8) Ének. Csak fiuk számára. 9) Torna és katonai gyakorlatok. 10) Alkotmánytan, kapcsolatban a hazai törté­nelemmel. Csak leánynövendékek számára: 9) Testgyakorlatok. 10) Kézimunkák. 11) Háztartás* Az elősorolt tárgyak közöl némelyek a polgár tanoda minden osztályain át fokozatosan, mások ellenében csak a két vagy három felsőbb osz­tályban taníttatnak rendszeresen, minők az irály­gyakorlatok, mértan, természettan, földirat és történelem, rajz, torna, kézimunkák stb. Miután az általunk tervezett polgártannoda alsóbb és így több osztálya a jelenlegi négyosz­­tályú elemi főtanodában már létezik, az ajánlott két új osztálynak az amazokban fennálló rend­szerrel szoros kapcsolatban kell állania és pedig oly­annyira, hogy nemcsak a mostani 4. és a le­endő 5. hanem valamennyi osztály közt egybe­hangzó működés létesüljön. Mellőzve minden behatóbb javaslatot a jelenlegi elemi főtanodákra nézve,a mondandók lényegileg a két felső vagyis az 5. és 6. osztályra vonatkoznak. (Lásd a mel­lékleteket. a) A polgártanoda tanterve, b) A pol­gártanoda tantárgyainak indokolása és tertelme.) Túltömött tantermeinkben mindeddig vajmi kevés figyelmet szentelhetünk az egyes ta­nulóknak és igy az egyed kiválóbb vagy nehézkebb tehetségeivel, a nevelés és ok­tatás nagy hátrányára a többségnek te­­ldoptatuik. Tanodáinké viszás helyzetéről sokat lehetne és kel­­lene szólani. Tapasztalt tanférfiak előtt azonban minden bővebb taglalást mellőzhetek és érintőleg csak azon nézetemet szabadjo­n kifejeznem, hogy az egyes tanulók lelkű idének, hajlamának, ké­pességének kiismerésére és tovafejlesztésére sok­kal többet tehet oly tanító, ki éveken át figyelhet meg egy és ugyanazon tanulót, mint ez, kinek rövid tíz hó alatt a tanulóknak egyenkénti tanul­mányozásán kívül a kiszabott tananyaggal, figye­lemmel és sok egyébbel kellene megküzdő­i. Azért a polgártanodák alsóbb osztályait ké­pe­­zendő elemi osztályokban dívó osztálytanítói rendszert a két felső osztályban is m­egtar­tandó­nak vélném, azon megszorítással, hogy bizonyos szakok,­minő a rajz, írás, ének, torna, kézimun­kák stb. külön szaktanítók által kezdtethetné­nek. Ezek folytán a 6 osztályú polgártanoda a hitoktatón vagy hitoktatókon kívül hat rendes osztálytanító, egy rajz- és írómester, ének- és tornatanító, a leányosztályoknál pedig megfelelő számú, a kézimunkákat vezető tanítónők szük­ségeltetnének. Valamely tanulónak áthelyezése egyik osz­tályból a másikba, különösen ha az, az osztály korát amúgy is meghaladta már, szerfölött ne nehezíttessék, minthogy a polgártanoda tanulói­nál inkább az átalános és alaki képzettséget kel­lene tekintetbe venni, mintsem azt, hogy minden tantárgyban egyenlő képességgel bírjanak. Ez utóbbi valamint lehetetlen, úgy nem is szükséges. A jelen munkafelosztás elve mellett az életben is egyik mesterség­tudomány a másikat, az az egyik ember a másikat egészíti ki, mert mai napság már senki nem képes az ismeretek és életirányok mindegyikében egyforma tökélyre emelkedni. A­mit tehát az életben hiába keresünk, miért követelnek mereven azon helyen, mely épen az élet előcsarnoka. Később bekövetkez­hető különböző körülmények és viszonyok aka­dályozóig vagy gátlólag, de mindig határozott befolyást gyakorolnak képességeink fejlődésére. Ha valamely tanuló még oly jeles iskolai szá­moló, ügyessége hanyatlani fog, ha jövő állásá­ban kevés vagy épen semmi alkalma sincs bo­nyolódott számolásokat feloldani. (A­ki festész lesz, több ügyességet és képességet­­igényel a rajzban, mint az, ki vassal, kővel vagy fával fog foglalkozni.) Továbbá egyik tanuló több nyelvé­­szeti képességet, a másik gépészeti, a harmadik ismét kiválóan a reáltárgyak stb. iránt viseltetik nagyobb hajlammal, miből önkényt foly, hogy ezen körülményeket már a néptanodában sem szabad többé mellőznünk. Egyet azonban mind­egyikének meg kell tanulni, hogy hasz navehhető, jóra való e­mberré váljék, hogy összes tehetségét és erejét felhasználva, becsülettel állja meg azon helyet, melyet a gondviselés számára e földön is Az oktatás sikerét hathatósan előmozdítja to­­vábbá a tanórák kellő száma és a tananyagnak ezek közt való czélszerű felosztás­­. A hatosztályú polgártanoda tanulói korra, testi s-lelki erőre, továbbá kitartási képességre nézve nagyon kü­lönböznek egymástól. Szakavatlan is belátja, hogy a 6 —10 éves gyermekeket nem lehet annyi egymásra következő órán át tanítani, mint p. a 10 — 14 éves ifjúságot. Az előbbiekre nézve elég naponkint 1­3—4 óra,míg az utóbbiak a torna 232- 5536. Péntek, october 9.1868. 19. évf folyam.V.3030. Szerkesztési iroda­lk­i utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pereslczsok tere 7. sz.'im földszint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. NAPLD REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre.....................11 frt. Évnegyedre. . . . 6 frt 60 kr. Az esti kiadás különkü­ldéséért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 t­jkr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit-sor 25 új kr.

Next