Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)
1868-10-09 / 5536. szám
Előfizetési felhívás a PESTI NA 1868-dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr. Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, September 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 8, 1868. A protestánsoknak mit kellene önkormányzati jogaikból feltirdozniok, ha a népiskolai törvényjavaslat elfogadtatnék. HL Az iskola tarthatás feltételeiül megszabott, s múlt czikkünkben vizsgált kellékeken vaószínűleg még nem ütköztek volna úgy meg, ha a 9. §-ban ott nem állna, hogy e feltételek megint és után sem teljesítésének esetére a kormány be is zárathatja a felekezeti iskolákat. Hová lesz az autonómia, ha iskoláinkat még be is zárathatja az állam! Hisz csak a miniszter tetszését, függend, hogy mikor semmitse meg iskoláink legnagyobb részét! Ne játszszunk uraim szavakkal, ne csináljunk ok nélkül rémképeket. Vegyük e pontnál figyelembe,hogy a törvényjavaslat szerint nem a kormány egy tisztviselőjének egyszerű feljelentésére, hanem a vármegyei iskolatanácsnak (az egyházak és a megye közönsége által választott testületnek) ajánlatára, a törvény által szabatosan kijelölt esetekben zárathatja csak be az iskolát, az a miniszter, aki e tettéért a parlamentben is minden pillanatban felelősségre vonható. Tehát egyátalán nem tetszése szerint zárathatja be a miniszter az iskolákat. Továbbá gondoljuk meg, hogy a felekezeti iskoláknak a törvényes kellékek meg nem tartása eseteiben való bezáratása, a főfelügyeleti jog gyakorlatának természetes folyománya. Az állam főfelügyeleti jogát mindnyájan elismerjük. Képtelenség volna e jogot úgy értelmezni, hogy az államnak joga legyen a felekezeti tanügyet és iskolákat szemmel tartani, de egyszersmind minden ott látottakat (legyenek azok a törvénynyel akár egyező, akár ellenkező dolgok) köteles legyen elnézni. Ez esetben a legfőbb felügyeleti jog illustrius, és realitás nélküli üres szó volna. A legfőbb felügyeleti jog okvetlenül involválja, hogy annak gyakorlója mind azt mit rend és törvényellenesnek tapasztal, megszüntethesse, s átalában a törvény követelményeinek eleget tétessen. Ez a felekezeti iskolák irányában csak két módon gondolható. Az első az volna, hogy ahol az iskola nem felel meg a törvény kívánalmainak, a kormány ne zárassa be az iskolát, hanem a felekezetet kényszerítse reá, hogy iskoláját a törvényes kellékek szerint rendezze be. —Ez már igazán mélyen sértené önkormányzatunkat, s e mellett iszonyú igazságtalanság is volna. Hát ha a község oly szegény, hogy a legszükségesebb kellékeknek sem bírja megfelelően szerelni fel iskoláját, az állam pedig anyagi segélyt nem nyújt neki,mi az állam beavatkozása nélkül nem is lehető) és a kormány mégis kényszerítse erejét túlhaladó anyagi áldozatra? De még ez esetben az állam az egyháznak nem csak megengedné az iskolatarthatást, (mint a javaslat teszi) hanem arra kényszerítené is, ez kiáltó megsértése volna mind a polgári jognak, mind az önkormányzatnak. Ekként csak a második mód marad fenn az,i, hogy az állam nem kötelezi az egyházakat semminemű iskolák állítására, hanem szabad tetszésükre bízza azt, bizonyos szabályok megtartásával. És hol azután az államkormány a főfelügyeletet gyakorolván, azt tapasztalja, hogy iskolájukat mm akarják, vagy nem bírják e szabályoknak megfelelőleg tartani fenn, ott az állam a köznevelés érdekében azon iskolákat bezáratja. — Ez ép oly jogos , mint természetes, sőt egyedül lehetséges eljárás. Kik a prot. tanügyi viszonyokat jól ismerjük, s mindenek felett közoktatásunk emelkedését hordozzuk szívünkön, kénytelenek vagyunk őszintén megvallani, hogy nekünk magunknak van legnagyobb szükségünk a javaslatban foglalt ama kellékeknek törvényben való megállapítására, és azoknak a kormány által való szigorú megtartására. Elsősorban egyházunknak válandik az javára, és az államnak csak annyiban, amennyiben annak is érdekében áll, hogy a prot. iskolákban növekedő polgárai szintén elég képzettséget nyerjenek. Ha valaki egyházkerületeinknek az iskolákra hozott határozatait, tanterveit, s rendszabályait nézi, azt hiszi, hogy a mi népiskolai közoktatásunk igen jó rendben van. De vajmi keserűen fog csalódni, ha annak is utána néz, hogy ezen sok szép rendszabályból mennyi van a valóságban keresztül vive. Ennek saját képem oka az, mert határozataink végrehajtásához sem elég erélyünk sem elég erőnk nincsen. A nyáron egy egyházkerületi közgyűlésen voltam. A főfelügyeleti jog tárgyainak megállapítása volt tanácskozás alatt. Többen oda kívánták soroztatni az iskolaépületeket is. Autonomicus kérdést csináltak belőle. Elesett. Abban állapodtak meg, hogy az mint politiális kérdés úgy is oda tartozik, de ne valljuk be magunk. Szavazás után egyik igen tekintélyes és buzgó esperes úr az ülés előtt kijelente, hogy ő az autonómia érdekében ellene szavazott ugyan az indítványnak, de kénytelen megvallani, hogy egyházmegyéjében, ahol csak iskolát építettek, még sehol sem sikerült kieszközölnie, hogy azt czélszerűen és kellően építsék, nem mintha az eklézsiák vagyonereje nem engedte volna, hanem mert ő hiába beszélt, a curator és presbyter uraimék nem hajtottak a szavára. Ugyan uraim, melyik áll inkább egyházunknak valódi érdekében, az-e hogy becsületesen épült iskoláink legyenek, vagy az, hogy az autonómia örve alatt korlátlanul presbyter uraimék tudatlansága rontsa a prot. nemzedék nevelését? Az evangélikusok conventje az ágostai, a 4 helvet egyházkerület tíz évvel ezelőtt a helv. hitv. egyház népiskolái számára állapított meg külön-külön tanérvet, mely megállhat akár a schweiczi akár a németországi tantervek mellett. De kérdem hány iskolában van az alkalmazva tényleg ? Tisza Kálmán úr a dunántúli ref. egyházkerület főgondnoka, s a tiszántúliban legbefolyásosabb tekintély, jól tudhatja, hogy nevezett tanterv az ő gondjai és befolyása alatt álló két egyházkerület iskoláinak hatodrészében nincs alkalmazva. A pesti ref. e. h. kerületet kivéve, (itt sincs egészen) hasonlóul van a többi kerületekben is. És a mi tanügyünknek nem volna reá szüksége , hogy a kormány szigorúan ügyeljen a tantárgyak minimumára, sőt szükséges volna, hogy általában a tanerők minimumát is törvény határozza meg. Hiszen, hogy csak egy esetet említsek, a a hétszázezernyi lelket számláló legvagyonosabb tiszántúli (úgynevezett debreczeni) ref. egyházkerületben tudunk legutóbb is esetet reá, hogy a 19-ik századbeli közoktatás gúnyára egy 6 osztályú gymnasiumban összesen 1, egyetlen egy tanár volt. De elég sokféle hiányainkból ennyit felmutatni , annak igazolásául , hogy mindazoknak kik bármely melléktekintetektől menten, mindenek felett a prof. közoktatás felvirágzásáért lelkesülünk, kik a prot. egyház első és legfőbb érdekének tartjuk, hogy minél képzettebb s tanultabb népe legyen, mi csak örömmel üdvözölhetjük a népiskolai 1. javaslatban megszabott feltételeket és azok szigorú végrehajtatását. Végül egyre szabadjon figyelmeztetni a törvényjavaslattal ellenséges állást foglalt protestánsainkat. Ne felejtsük uraim, hogy a bécsi és linzi béke korától le a pátens elleni harczunkig, minden küzdelmenkben az adott nekünk erőt, és az biztosította győzelmeinket, mert egyszer sem csupán részleges felekezeti érdekeinkért, hanem mindannyiszor egyszersmind az összes haza ügyéért küzdöttünk. Még a leghevesebb vallási villongások korában is a más felekezetnek nagy része szintén belátta, hogy az egész nemzetnek érdekében áll a mi győzelmünk, s ezért támogatott .Ügyünk, mindig egyszersmind a szabadság , és nemzeti polgárisodás ügye volt. E hatalmas talizmánt most önök ellökik maguktól. A népiskolai törvényjavaslat ellen megkezdett irányban való fellépésükkel az ország legfőbb érdeke, kulturai kifejlődése ellen léptek fel, s csupán a civilisativ és szabadságellenes elemek által támogattatnak. Vigyázzanak, e küzdelmük sem dicsőséges, sem az egyházra és hazára üdvös, sem — erősen hiszem — győzelmes nem leend. _____ —r—r. Bécsi dolgok. A Golucovszki tiszteletébe rendezett diszlakomán, melyről lapunk tegnapi esti kiadása szólt, vagy 120 képviselő jelent meg. Az egész mulatságnak politikai színe és tendentiája volt, ngy természetes, hogy a főérdeket az elmondott felköszöntések vették igénybe, melyeket nem lehet ezúttal a pillanat hüvelyénak tulajdonítanunk. Előre átgondolt emanatiók voltak azok a nem esnek azon ítélet alá, melyet hasonfajtájú nyilatkozatok számára készen szoktunk tartogatni. Ennek tulajdonítandó, hogy levelezőnk élesebben szólt Gácsország volt helytartójáról. A szónokok sorát Sapieha herczeg fő országnagy nyitotta meg. A király neve napját ünnepelte szavaiban s azon reményét fejezte ki,hogy az uralkodó pár újra fölveendi utazási tervét. A fölharsanó éljenzést a zenekar hallgattatta el, mely rá kezdte az osztrák néphyranust. Potoczki Ádám szólalt fel ezután. Kiemelte, hogy Gácsország s a birodalom közt nem csak a jog képezi az összetartó köteléket, hanem a szeretet is. Szavai különösen a királynét éltették s a hymnus újra megrendült. Skrziiczi Goluchowszkira ürítette poharát mint ki halhatatlan érdemeket szerzett magának a lengyel nemzeti érzület "fölébresztéséban. Benne látja azon férfiat, ki a lengyelek programmját valósíthatná. Ily hízelgő nyilatkozatok s ily ünneplések természetesen el nem téveszthetik hatásukat, s ha hozzáveszszük, hogy egy volt főhivatalnok, kit nem a természet törvényei — értjük a betegséget s elaggódást, — hanem egyéb körülmények szokitanak le a polczról, amúgy is szeret oppozitionális hajlamokat ápolgatni, nem csodálkozhatunk rajta, ha Golubovszki inkább volt figyelemmel beszéde megkészítésében arra, hogy jelen környezete tetszését nyerje meg, mint hogy volt főnökeinek szerezzen vele örömet. Beszédében biztosítja hallgatóit, hogy bármilyen lett légyen is működése (helytartó korában), szándékai mindig a legjobbak voltak. Azon meggyőződésre jutott hivataloskodása ideje alatt, hogy a centralisationális törekvés Lengyelország minden óhajának útjában áll. Itt egy kis történelmi átnézetet nyújt azon időtől fogva, midőn Gácsország Ausztriához jutott, egész máig, s így folytatja: „Végre megdöntötték a magyarok e (centralisationális) rendszert, de a magyarokkal való kibékülés után csak úgy centrálisának a németek, mint annak előtte, csakhogy kisebb területre kell szorítkozniok. Ennélfogva tartománygyűlésünknek tovább kell ugyan fejlesztenie a nyert kevés szabadságot, de egyszer ki mind többért kell küzdenie. A megkezdett után lassan de következetesen kell előre haladnunk. Gyakran látunk, uraim, oly dolgokat, melyek elentén hihetleneknek tetszenek, de melyek hazahamarabb tényeké válnak. Íme példa reá: Van már iskolatanácsunk, van törvényünk az előadási nyelvről, melyek röviddel ezelőtt szintén phantomoknak látszottak. Ezentúl minden órán oly új császári elhatározást várok, mely nagy horderejű nemzetiségünk fejlődésére nézve. Azért azt tanácslom önöknek mint képviselő- és polgártársuk, haladjanak következetesen a czél felé, de óvatosan is, és mindig a pillanathoz alkalmazkodva ,neki engedve.“ A beszédet viharos bravo és taps követte. Utána még többen beszéltek s ezek közül csak Wodniczkit azon szavait akarjuk kiemelni, melyek szerint nem csak Gácsország, hanem Lengyelország egyébb részei is Ausztriához volnának csatolandók. A cislajbán miniszterelnökségre nézve bécsi lapok makacsul fentartják azon hírt, hogy Auersperg Adolf herczeg (csehországi országnagy) van ez állomásra kiszemelve. Az uj „Presse“ szerint már ki is neveztetett volna. A cislajbánus minisztérium, mint az új „Presse“ értesül, már megkezdte a tanácskozásokat a védrendszer felett. Eddig a tanácskozások eredményéből csak annyi jutott, még pedig a „Weser Zeitung“ correspondensének tudomására, hogy a lajthántali kormány az örökös tartományok honvédsége számára kevésbé elkülönített állást akar biztosítani a sorkatonasággal szemben. A delegációk előtt — mint az új „W. Tageblatt“ beszéli — szóba kerülendő „Werndl“-lel a gyorspuskák készítése iránt kötött szerződés, amennyiben „Werndl“ hír szerint még csak „el sem kezdte a szerződés teljesítését.“ Kuhn közös hadügyét eléggé sürgeti ugyan, de mint a nevezett lap írja, nem igen akar felelősséget vállalni oly mulasztásért, mely egy nem általa kötött szerződésből ered. A szerződést tudvalevőleg még előde John kötötte. A polgártanoda vagy felsőbb népiskola. (Folytatás.) Az oktatás sikere egyebeken kívül sokban a tantárgyaknak osztályonkénti czélszerű beosztásától is függ. Minél kevesebb az osztályok száma, annál bajosabb a felosztás. Poroszországban a polgártanodák 4—12 osztály közt váltakoznak. Nem akarván oly óhajt kifejezni, mely talán minden tökélye mellett a kivitel lehetőségére nézve mindenha Csakis jámbor óhaj maradna, komoly figyelembe vévén továbbá helyzetünket és az adott körülményeket, alázatos véleményem szerint nálunk hat, illetőleg hétosztályú polgártanodák lennének létesítendők, azaz a jelenben fönálló elemi főtanodák két, illetőleg három osztállyal bővítendők. A létesítendő harmadik, esetleg hetedik osztály minőségéről vábib szólandók. A már említett miniszteri törvényjavaslat az elemi népiskolák osztályaira vonatkozólag nem eléggé világos, midőn csak annyit mond, hogy „a 6 évig tartó mindennapi iskolába“ „a 6 ik életévüket betöltött gyermekek a 12-ik életévük betöltéséig“ tartoznak járni. Hogy mennyi ezen elemi népiskolák (37 és 38 §§.) osztályainak minimuma és maximuma, nincs kimondva ugyan, de később az 51. §-ban a felsőbb népiskolákba való felvételről szólván, „6 osztályú népiskolai tanfolyam törvényszerinti bevégeztét“ követeli. Szerettük volna egyszersmind határozottan tudni, váljon ezen elemi népiskolából vagy ennek melyik osztályából, vagy csak a három évfolyammal tervezett felsőbb népiskolából (48 és 50. §§.) történik-e majdan az átlépés a közép tanodába, vagyis mikor áll be a polgári elemnek elkülönítése a magasb kiképzésre törekvő ifjúságtól, noha a 39. §. 3. kikezdése az első feltevést látszik igazolni. Ha a törvényjavaslatnak 50. és 51. §§-ban határozott számmal jelölt osztályokat megtartjuk, az elemi népiskola 6, a felsőbb pedig 3 és így a teljes néptanoda 9 osztályból álland. Csekélységem a tervezett elemi népiskola osztályainak ezen számát sokalja és felállíthatásuk, továbbá a tantárgyak czélszerűbb csoportosítása,nemkülönben a felsőbb tanintézetekbe készülő ifjak érdekében, kik legjobb esetben csak tizenkét éves korukban léphetnének akár a felsőbb népiskolába, akár valamely középtanodába. 1—4 osztályú elemi népiskolákat véleményeznek,melyekhez felsőbb népiskola csatlakozva ezekkel együttesen képezné a teljes népiskolát vagyis a hat osztályú polgártanodát. Ott, hol a körülmények engedik, a polgártanodát egy hetedik vagyis iparosztálylyal lehetne tetőzni oly tanulók számára, kik immár kizárólag egyik vagy másik gyakorlati életpályára készülnek. Ritkán van még nagyobb városban is egy-egy iparág annyira kifejlődve, hogy önmaga külön tanodát igényelhetne. Ily helyeken igen czélszerű leend addig is, mig nálunk rendes ipariskolák keletkeznek, legalább egy egy iparosztályt létesíteni, melyből az ugyanazon városban, megyében vagy vidékén leggyakrabban előforduló iparágakat kiválóan érdeklő tárgyak taníttatnának. Ezen iparosztály tantárgyai szakcsoportonként p. ipar-, építészeti-, gépészi-, kereskedelmi- vagy ipen gazdászati osztályok stb. szerint rendeztethetnének úgy, hogy az egyes tárgyak a kitűzött mesterség, hajlam vagy kedv szerint választathatnának. Minthogy azonban egyes tantárgyak, minek p. o. a technológia, physica, chemia vagy az egyes iparágakra vonatkozó politikai törvények egyes részeikben különböző iparágakat is érdekelhetnek az egyes tanulónak ki kellene jelölni majd kz azon időt, melyben a szakmájára vonatkozó rész tárgyalásra kerül. Továbbá, minthogy Bóknak jövendő foglalkozására vonatkozó tárgyak két vagy három osztályba is eshetnek, melyeknek összes tantárgyait azonban nem szükségük, óhajtandó , hogy könnyebb választhatás kedvéért a különböző szakcsoportok tárgyai a napnak különböző óráiban adassanak elő. Ezúttal az iparosztály szervezetét behatóbban nem taglalom és így áttérhetek a polgártanoda tantárgyaira. A képzőtárgyak kiszemelésénél a képzés egyedei vagyis a gyermekek a mérvadók. Tekintettel tehát a polgártanoda növendékeinek jövő életpályáira, ezen tanintézet tárgyait képeznék : 1) Hittan 2) Nyelvoktatás , ide értve írást, olvasást, nyelvtant, irati fogalmazást, szóbeli gyakorlást, ez utóbbit csak fiuk számára. 3) Földirat történelemmel. 4) Természetrajz a technológia, és 5) Természettan a vegytan elemeivel. 6) Szám és mértan. 7) Rajz. 8) Ének. Csak fiuk számára. 9) Torna és katonai gyakorlatok. 10) Alkotmánytan, kapcsolatban a hazai történelemmel. Csak leánynövendékek számára: 9) Testgyakorlatok. 10) Kézimunkák. 11) Háztartás* Az elősorolt tárgyak közöl némelyek a polgár tanoda minden osztályain át fokozatosan, mások ellenében csak a két vagy három felsőbb osztályban taníttatnak rendszeresen, minők az irálygyakorlatok, mértan, természettan, földirat és történelem, rajz, torna, kézimunkák stb. Miután az általunk tervezett polgártannoda alsóbb és így több osztálya a jelenlegi négyosztályú elemi főtanodában már létezik, az ajánlott két új osztálynak az amazokban fennálló rendszerrel szoros kapcsolatban kell állania és pedig olyannyira, hogy nemcsak a mostani 4. és a leendő 5. hanem valamennyi osztály közt egybehangzó működés létesüljön. Mellőzve minden behatóbb javaslatot a jelenlegi elemi főtanodákra nézve,a mondandók lényegileg a két felső vagyis az 5. és 6. osztályra vonatkoznak. (Lásd a mellékleteket. a) A polgártanoda tanterve, b) A polgártanoda tantárgyainak indokolása és tertelme.) Túltömött tantermeinkben mindeddig vajmi kevés figyelmet szentelhetünk az egyes tanulóknak és igy az egyed kiválóbb vagy nehézkebb tehetségeivel, a nevelés és oktatás nagy hátrányára a többségnek teldoptatuik. Tanodáinké viszás helyzetéről sokat lehetne és kellene szólani. Tapasztalt tanférfiak előtt azonban minden bővebb taglalást mellőzhetek és érintőleg csak azon nézetemet szabadjon kifejeznem, hogy az egyes tanulók lelkű idének, hajlamának, képességének kiismerésére és tovafejlesztésére sokkal többet tehet oly tanító, ki éveken át figyelhet meg egy és ugyanazon tanulót, mint ez, kinek rövid tíz hó alatt a tanulóknak egyenkénti tanulmányozásán kívül a kiszabott tananyaggal, figyelemmel és sok egyébbel kellene megküzdői. Azért a polgártanodák alsóbb osztályait képezendő elemi osztályokban dívó osztálytanítói rendszert a két felső osztályban is megtartandónak vélném, azon megszorítással, hogy bizonyos szakok,minő a rajz, írás, ének, torna, kézimunkák stb. külön szaktanítók által kezdtethetnének. Ezek folytán a 6 osztályú polgártanoda a hitoktatón vagy hitoktatókon kívül hat rendes osztálytanító, egy rajz- és írómester, ének- és tornatanító, a leányosztályoknál pedig megfelelő számú, a kézimunkákat vezető tanítónők szükségeltetnének. Valamely tanulónak áthelyezése egyik osztályból a másikba, különösen ha az, az osztály korát amúgy is meghaladta már, szerfölött ne nehezíttessék, minthogy a polgártanoda tanulóinál inkább az átalános és alaki képzettséget kellene tekintetbe venni, mintsem azt, hogy minden tantárgyban egyenlő képességgel bírjanak. Ez utóbbi valamint lehetetlen, úgy nem is szükséges. A jelen munkafelosztás elve mellett az életben is egyik mesterségtudomány a másikat, az az egyik ember a másikat egészíti ki, mert mai napság már senki nem képes az ismeretek és életirányok mindegyikében egyforma tökélyre emelkedni. Amit tehát az életben hiába keresünk, miért követelnek mereven azon helyen, mely épen az élet előcsarnoka. Később bekövetkezhető különböző körülmények és viszonyok akadályozóig vagy gátlólag, de mindig határozott befolyást gyakorolnak képességeink fejlődésére. Ha valamely tanuló még oly jeles iskolai számoló, ügyessége hanyatlani fog, ha jövő állásában kevés vagy épen semmi alkalma sincs bonyolódott számolásokat feloldani. (Aki festész lesz, több ügyességet és képességetigényel a rajzban, mint az, ki vassal, kővel vagy fával fog foglalkozni.) Továbbá egyik tanuló több nyelvészeti képességet, a másik gépészeti, a harmadik ismét kiválóan a reáltárgyak stb. iránt viseltetik nagyobb hajlammal, miből önkényt foly, hogy ezen körülményeket már a néptanodában sem szabad többé mellőznünk. Egyet azonban mindegyikének meg kell tanulni, hogy hasz navehhető, jóra való emberré váljék, hogy összes tehetségét és erejét felhasználva, becsülettel állja meg azon helyet, melyet a gondviselés számára e földön is Az oktatás sikerét hathatósan előmozdítja továbbá a tanórák kellő száma és a tananyagnak ezek közt való czélszerű felosztás. A hatosztályú polgártanoda tanulói korra, testi s-lelki erőre, továbbá kitartási képességre nézve nagyon különböznek egymástól. Szakavatlan is belátja, hogy a 6 —10 éves gyermekeket nem lehet annyi egymásra következő órán át tanítani, mint p. a 10 — 14 éves ifjúságot. Az előbbiekre nézve elég naponkint 13—4 óra,míg az utóbbiak a torna 232- 5536. Péntek, october 9.1868. 19. évf folyam.V.3030. Szerkesztési irodalki utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pereslczsok tere 7. sz.'im földszint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. NAPLD REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre.....................11 frt. Évnegyedre. . . . 6 frt 60 kr. Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 tjkr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit-sor 25 új kr.