Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)

1868-10-25 / 5460. szám

246 0460. Vasárnap, october 25. 1868. 19. évi fj í"í *»­­Szerkesztési iroda Kiadó hivatal. Őri ut.ez a 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részit illető mimlon kerártény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI STAPLO REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre.....................11 írt. Évnegyedre. . . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás különkiadáséért felülfizetés havonkint . . 30 kr. 7 hasábos petitsor egyszeri f­r­detésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. Hír* Figyelmeztetés! A „Pesti Naplódnak előfizetési ára 1. évi october 1-jétől kezdve évnegyedre 5 ft 50 krban állapíttatván meg, mindazon t. ez. előfizetők, kik a jelen évnegyedre 5 ft 50 krnál kevesebbet küldtek be, a hiánynak utólagos beküldésére,­­leg­­czélszerűbben postai utalványozással, mint a melynek bérmentesítésére csak 10 kr szükségeltetik), ezennel tisztelettel felké­retnek, nehogy a lap rendes megküldése fennakadjon. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct 24. 1868. Csernátony a „Hon” tegnapelőtti szá­mában ígérte, hogy Deák Ferencznek az egyházi bíróságok iránt tartott beszé­dét fogja kritikájának bonczkése alá venni. Tegnap csakugyan közölt egy czikket, melyben azonban hasztalanul­ keressük a beszédnek ítészetét. Ő nem ezt, hanem mindjárt magát Deák Ferenczet veszi elő, folytatja pamphletirozó mester­ségét, mely által pár force h­í­r­e­s­sé akar válni. Eljárása most is a régi, mint azon vásott gyerkőczéké, kik az illemnek egy szikráját sem ismerik, s csak azáltal ké­pesek a közönség figyelmét, vagyis in­kább boszuságát magukra vonni, ha az utczai pocsolyákba belenyargalva, annak sarával azt, kit legközelebb érnek, be­szennyezik. Szomorú kinövése a romlott ízlésnek, s még szomorúbb jelensége a „Hon“ iro­dalmának, mely vezérhasábjait ily ízetlen­ségek számára tartja nyitva. Minden alkotmányos országban van­nak politikai párt-árnyalatok, ezek egy­mással mindenütt s mindenkor küzdenek,­­ ép e küzdelem óvja meg a politikai éle­tet a tespedéstől. De vannak majdnem­­minden párt­ár­nyalatnak oly emberei is, akik előtt kiki — nézetkülönbsége daczára — kalapot emelni kénytelen, és pedig azon okból, mert eljárásuk a legtisztább, fegyverük a legnemesebb, s mert politikájuk által a nemzet egy részét, sőt magát a nemzetet osztatlanul képviselik. Ily férfiak felette állnak a párttusák mindennapi porfellegeinek, s ki ezeket szennyes kézzel illeti meg , az az egész nemzeten akar foltot ejteni. Ezt cselekedni pedig csak pártdühön­­czök szokták. Ezt cselekszi a mai „Hon“-ban Cser­nátony. Czikkének zavaros folyamán csak egy értelmes szót sem találunk abból, miről szólni ígérkezett. Émelyítő szójátékaival nevetségessé akarja tenni a legkomolyabb dolgokat, s gúnyolódásaival még Deák Ferenczet sem kíméli meg. Hogy egész czikke megfelel czimének, a „kétszer kettő­s­ö­t“-n­e­k, az kitűnik alábbi ferdeségeiből. Elmondja, hogy Deák Ferencz mily magasztos eszméket és nézeteket vallott, a­mennyire hangsúlyozta, miszerint a jog, igazság és szabadelvűség egyaránt követelik a szentszékek világi ügyekben való bíráskodásának megszüntetését, s hogy ezeknél fogva(?!) mégis tartsuk meg az egyházi bíróságokat. Ugyan — kérdjük — mily olvasó­kö­zönség jó­hiszemére számít Csernátony, hogy ily vakmerő sületlenséget mer sze­mébe mondani ? Ez már többé nem a té­nyeknek párttaktikából eredő félremagya­rázása, s ez már szándékos ráfogás. Deák Ferencz igenis kimondta említett beszédében, hogy szabad egyház legyen szabad államban, hogy elodázhatlan köve­telménye a korszellemnek, miszerint az egyház kizárólag a maga egyházi­, az ál­lam pedig a maga világi ügyeire szorít­kozzék . — hangsúlyozta, hogy előre­ha­ladott korunk nem tűrheti, miszerint a valláskülönbség megakadályozhassa két egyénnek családi boldog életet ígérő szö­­vetkezetét, hogy az ezekkel ellenkező egyházi bíráskodást mostani kiterjedésé­ben nem helyeselheti, sőt azt saját hatá­rai közé szoríttatni lelke meggyőződéséből óhajtja, végre, hogy kívánja, miszerint mindezeknek valósítására a kormány mi­előbb törvényjavaslatot készítsen, s nem ezeknél fogva szava­zott az egyházi bíráskodásnak fennmara­dása mellett, hanem szavazott ekkint azért : 1) mert az egyházi bíráskodás e tekin­­tetbeni megszorításáról csak akkor lehet szó, ha már a házasságnak egyházi­ és polgári része szabatosan körvonalazva és elválasztva lesz ; 2) mert akkor, midőn egészen heterogén tárgy, a polgári perrendtartás vette igény­be a törvényhozás figyelmét, egy oly nagy horderejű kérdést, mint az állam s egyház közti viszony, mellesleg eldönteni képtelenség; 3) mert ezen felül az általa előadott physikai akadályok a rögtöni másítást nem engedik; 4) mert jól tudja, hogy most egy meg­fontolatlan, elhamarkodott lépés a szabad­­elvűségnek önkényt bekövetkező diadalra jutását csak megzavarhatná; 5) mert nem kerülhette ki figyelmét, hogy egy oly változtatást, mely nem egyedül az egyházi bíróságokat, hanem ezeknél még egy sokkal fontosabb ténye­zőt is, t. i. az ezáltal legközelebb érdekelt felek megnyugvását érinti: készületlenül ezekre tukmálni nem lehet; 6) végre, mert nagyszerű átalakulások egyátalán nem csekély szellemi forrada­lommal is járnak, s ezt épen a társadalom alapjául szolgáló házassági szövetség te­rén fellobbantani épen és pillanatban, a leg­veszélyesebb játék lenne. Ezek azon okok, melyek Deák Feren­czet és minden, a szabadelvű haladást kocz­­káztatn­i nem akaró képviselőtársait arra bírhatták, hogy igy szavazzanak, — nem hogy az egyháznak világiakbani bírásko­dása megörökítessék — hanem, hogy ez az átalakulás bekövetkeztéig ezek felett elhalmazkodva, mellesleg véghatározat ne hozassék. Így nyilatkozott Deák Ferencz minapi beszédjében, s épen, mert tudta miként az általa érvényre emelt szavazat üres phra­­sisok által illiberális színben fog ellenes által feltüntetni in abstracto, — azért kell tisztelnünk legtisztább szándékból eredeti , becsülendő bátorsággal kimondott véle­­­­ményét e concret esetben. S ily eljárást akar gúny­ tárgyává ten-­­­ni Csernátony. Egy ily szavazatot mer­i puszta korteskedésnek nevez­ni, mely épen a legbecsületes a nyíltság nyelvén szólva kinyilatkoztatja, hogy épen az ellenkezőnek időszerűtlensége okozza létrejöttét. Az idézett czikk írója Deák Ferenczet elvtelenséggel vádolja,­­ várjon őt a mondottak után miről kellene vádolni? Csak még egy szót. Csernátony azt mondja, hogy: „fájlalja a jelent, mely oct. 21. oly szégyent hozott nemzetünk felvilágosultságának hírne­vére.“ Mi pedig azt fájlaljuk, hogy akad va­laki, a­ki szem elől tévesztve egy politikai komoly lapnak méltóságát, annak élén naponként hoz szégyent nem­zetünk lovagias hírnevére. 7. 1. Mibe kerül az egésznek végrehaj­tása? 2. Ki adja reá a pénzt? 3. A pénzadó vagy előlegező — mi módon, mily eszközök által veszi be ismét előreláthatólag több milliókra menendő tőkéjét , kamatait?—Ezek úgy hiszszük, igen jogosult kérdések oly városban, mely­ben, ha jobb kövezetet kérünk,­­ ha a tüdőt és szemet ölő por és szemét ellen panaszkodunk, ha a rendőrség teljes hiá­nya miatt jajdulunk föl, mindenkor csak ugyanazon egy választ kapjuk: ,,nincs pénz.“ Ha valamely gyakorlati üzletember elé terjesztünk egy tervet, az legelőször is azt kérdi: van e kivitelére pénz? Vagy ha tőle kérünk, azt fogja kérdezni : hogyan kapom vissza ? Ha erre nem kap választ, azt mondja: „ne beszéljünk a dologról, ne vesztegessük az időt.“ Ily röviden le­hetne végeznünk e csatornatervvel is, leg­alább e jelentés olvasása után. Azonban az eszme mellett nagy izgatás van folya­matban, és Pest városa illető bizottmánya jelentésében úgy állítja azt elő, mint a­mely a főváros forgalmi, szépítési, sőt egészségi érdekeit nagyszerű mérvben fogná emelni, hozzá kell tehát szólnia a sajtónak, s oly komolyan, mintha a pénz kérdése már örvendetes rendben volna, és már csakugyan ott állnánk, hogy „mun­kához fogjunk,“ — mint a jelentés látnoki képzelődésű írója mondja. Egyenesen megvalljuk, hogy e csator­natervet, ha kivitelére pénzünk volna is, eddigi tanulmányozásaink alapján a fővá­ros forgalmi érdekében szükségtelennek, szépítési szempontból ferdének, czélelle­­nesnek, egészségi tekintetben veszélyes­nek tartjuk, de teljes objectivitással fo­gadjuk az ellennézeteket, s nem tagadjuk meg az ellenérvek lehető értékét. Hanem mindennek van határa. Oly érvekkel, me­lyek csak az avatatlannak vakitására szá­­mitvak, legalább hivatalos jelentésben nem kelle élni. Ilyen pedig mindjárt az első, melylyel­­ a jelentés kezdetén betoppan, összekötte­­t­tésbe hozva a tervezett csatornát a Duna szabályozásával, mely amattól semmikép sincs föltételezve, s melylyel amaz csak annyiban függ össze, hogy általa, t. i. a Dunaszabályozás által annak építése le­hetővé válik. Mert a soroksári ág hajóz­­hatására a város élelmezése tekintetéből oly nagy súlyt fektetni, mint a néhány év­tized előtti nemzedék, ez a mozdony és lóvasutak idejében elavult szempont. Kiemeli a jelentés, hogy Pestnek mily szerencséje, hogy egy nagy folyam men­tében fekszik, ennek partjai képezik keres­kedelmének központját. Hanem e partok nem elegendők. Tehát csatornát kell épí­tenünk. Nem satyra-e ez? Budapest lakói váj­jon vakok-e, hogy oly logikával merészel a jelentés eléjök állni ? Vájjon a Duna part­jait teljesen lefoglalta-e már a hajózás? Vájjon nem volna-e már a Duna menté­ben hol kikötni a sürgő-forgó hajóknak ? Korántsem. A pesti partnak alig harmad­része van kiépítve kikötőnek és rakpart­nak. A budai part a Gellérthegytől fel Ó­­Budáig ma is úgy áll ott, mintha Lotha­­ringi Károly csak tegnap verte volna ki a törököket. Tehát a kereskedelem és hajózás e nagy­szerű területe még hasznavehetlen, még arra vár, hogy rakparttá építtessék meg, de­­ a bizottmánynak csatorna kell, hogy ott a hajók kiköthessenek, s rakodjanak! Szemünk előtt a nagyszerű Dunának szeny­­nyes és omladozó partromjai, hanem há­tunk mögött építünk egy tízszer drágább csatornát! Wozu in der Ferne schweifen, wenn das Gute liegt so nach ? Minek sok milliót költeni oly czélra, melyet ugyanany­­nyi százezerrel hamarább, biztosabban, s természetesebben elérhetni ? Vagy azt mondjátok: Budapest forgal­ma oly nagyszerű dimensiókat veene, hogy a dunai rakpartok egy—két évtized múlva nem lesznek elegendők ? Meglehet. — Ha egyszer ide eljutottunk, akkor ter­vezzünk. De ne fordítsuk meg a dolgok s teendők természetes rendjét. Különben is feltéve, hogy a Duna partjai már elégteleneknek mutatkozand­­nak kereskedelmi forgalmunk igényei irányában, még akkor sem lesz csatorna építésére szükségünk,­­ ép oly kevéssé, mint Londonnak (pedig úgy hiszszük pél­dának ez elég nagyszerű példa), melynek világkereskedelmet tartalmazó docksai jól elférnek a Themséből ültetett bassinekben. Hogy Bécs csatornát vezetett belsejébe,­­ az természetes volt, nem lévén képes a nagy Dunát odavezetni. De e csatorna is helyi első életszükségleti kereskedelem­­ érdekénél magasab­b fontossággal nem bir. Hogy Berlinnek a csatorna nagysá- ■ sága Spree mellett folyóra volna szüksé- * ge, az érthető. Hanem újabb időben a ta­­­ pasztalás azt mutatja, hogy nagy és gaz- j i­dag városok, nem hogy csatornákat épi-­­­­ tenének közepükbe, hanem ellenkezőleg­­ , betetőzik vagy betemetik, mint Amster-­­ ■ dam. Csak egy példát tudunk hasonló, a­­ várost átszelő csatornára, mely szakasz-­­ tott mássa a Reitter-félének, és ez Péter-­­ várott van. Ennek is története sajátságos; kár hogy a „jelentés“ nem hivatkozott­­ reá. Ennek terve ellen is n­agy volt az el­­­­lenzék, eldöntő körökig, s csak midőn a rendőrminiszter egy tábornok kifejté a czár előtt, hogy a csatornára hidak kel­lenek, a hidakat pedig kellő esetben köny­­nyű elzárni, s a gonosztevőket, kik a vá­rosból szökni akarnak, elfogni s az egész várost elzárni, csak e fontos argumentum után adta meg a czár ama csatorna épí­tési engedélyét. Mennyiben fogná ama csatorna Pest világkereskedelmét előmozdítani, raktá­rok s docksok által környeztetni — köny­­nyű elképzelni, ha megfontoljuk, hogy azon — ha csak általa a város két rés­zé­­nek egymássali közlekedését teljesen el­zárni nem akarnék — temérdek hid vol­na építendő, mely hidak habár a csatorna vízállása még oly mély is, — a hajózás­nak oly akadályai fognának lenni, hogy csak csekély hajók foroghatnának alat­tuk, s a világkereskedelem aligha­nem mindössze a gyümölcs és káposztás ha­jókra fogna szorítkozni, melyek a világ kereskedelmi fontosságúvá nőtt soroksári ágon jönnének be Pestre. A nagy keres­kedelem és gőzhajók maradnának a fő- Dunán, mint ma. Várjon továbbá e csatornákban lesz-e víz is? erről a mellékes körülményről nem vagyunk eléggé felvilágositva.Hanem föltéve, hogy az nem fog a talajban elszik­kadni, sőt folyni fog; tekintve a nagy görbületet, melyet teend — a Dunánál sokkal lassúbb, nagyon is lassú folyás-­­­sal biránd; — s ennek következtében me­­phitikus kigőzölgésével hatalmasan fog ahhoz járulni, hogy Pest, mely most csak Bécs után legegészségtelenebb városa Eu­rópának, e pontban rövid idő alatt túl legyen Bécsen, a­mi annál könnyebben képzelhető, mert patriarchális rendőri­­ állapotaink közt előrelátható, hogy e csa-­­ torna képezendi az általa áthatolt város-­­ részek és utczák a ganat és szemet, s mindennemű hulladékok raktárát, és igy a cholerák és hagymázok állandó reser­­voirját. És még­is a közegészség érdekében ra­jong a bizottmányi jelentés a csatorná­ért ! A bizottmányi jelentés azon aggódik, hogy ha csatornát nem építünk, a főváros nagyon aránytalanul fog fejlődni, és csak a Duna part közelében szépülne. Megható aggodalom! Szinte azt kezd­jük hinni, hogy már túlságos, az a sok palota a két Dunaparton, és a közelfekvő utczákban! De tessék csak egy sétát tenni a pesti Dunaparton, s tessék akkor a világért sem a rongyos Budára átnézni, ha­nem csak Pesten nézni körül, annak a Dunaparton levő üres telkeire, vagy né­hány négy és három emeletes házai körül és mellett álló emeletes kunyhók­ra, földszinti düledező viskókra, bekerí­tett üresen tátongó háztelkeire, — a váczi úri, hatvani, Deák utczák apró, jelenték­­telen házaira — és tessék akkor felelni, vájjon nincs-e hol, és nincs-e mit kiépí­teni, szépíteni, — vájjon csatornával szük­ség-e már új városrészeket varázsolni elő? Szabad legyen egy igaz adomával illus­­trálni a valóságot. Mondják, hogy minap Napoleon herczeget a Hotel Europe-ban a balkonra vezeté egy tisztelt hazánkfia, s lelkesülve kérdé: „Vájjon nem szép lát­­mány-e ,­z előtte?“ Mire ő fensége nyu­godtan így válaszolt: „Un beau grand villágé.“ Szép nagy falu. Hanem nekünk a csatorna első szüksé­günk! Lássuk bővebben egy közelebbi czikkben. Az országgyűlés népnevelési bizottsága által meghívott szakférfiak tisztelettel kéret­nek, hogy szállásaikat a ház elnökségével tu­dassák, a velük közlendő iratokat a képvise­lőház irodájában átvegyék, s a kedden, ih. 2­7 . d.e. 10 órakor tartandó értekezleten a képvise­­lőház úgynevezett társalgó teremében megje­lenni szíveskedjenek. Pest, october 24. 1868. Zichy Antal, bizottsági jegyző. A magyar távirászat ügyében. Nem kell mondanom, hogy a jelen korszak mivelődési magaslatán a távirászat mily fontos tényező társadalmi érintkezési életünknek min­den egyes mozzanatában. Legyen elég ezen ténynek igazolásául felem­lítenem azt, hogy a jelen kormány rövid tizen­­nyolc­ havi fennállásának lefolyása alatt már a harmadik esetben találja szükségesnek egy új távirdai tanfolyamra pályázatot hirdetni, a­mint ez a Budapesti Közlönynek i. e. 238-ik számából kilátható. Eltekintve azon nem minden horderő nélküli körülménytől, hogy a hazájukba visszatérő nem belföldi születésű régibb és jól gyakorlott távir­dai hivatalnokok pótlására új, szakképzett, és belföldi születésű egyénekre mutatkozik égető szükség; nevezetesen az ipar és kereskedelmi téren hazánkban legújabb időben történt len­dület is teszi szükségessé, hogy időről időre, az ország különböző részeiben új és új távirati állomások állíttassanak fel, mely intézkedés a távirdai intézet eddigi tiszti létszámának szapo­rítását természetszerűleg következteti. A nyilvánosság terén, nevezetesen pedig az úgy­nevezett ellenzéki lapokban nem egyszer találkozunk, a távirdai intézet ellen irányzott ilyen panaszok és részben megtámadásokkal is, melyek nem ismerve a távirdai intézetnek belszerkezetét és technikai sokszerű küzdelmeit, a nagy­közönséggel mi­hamar elhitetik azt, hogy az intézet igazgatósága, az egyes távirdai hivataloknak kezelése és ellenőrködése körül talán nem gyakorol eléggé pontos és erélyes eljárást. Ezt elhitetni valóban nem nehéz, nevezetesen pedig ott, hol a felületesség is elegendő indok az alapos megtámadásra. A dolog azonban nem úgy áll. A közigazgatási vagy törvénykezési pályára kinevezett tisztviselő hivataloskodásának első napján is már érvényesítheti elméleti tanulmá­­nyainak kifolyásait, és ha megismerkedett, a hi­vatalos szokások módjaival, a kezdeményezésnek nehézségeit, ha ambitióval bír, a legrövidebb idő alatt éli át. Módjában áll ezen a téren, a tisztviselőnek, valamint az elintézendő tárgy feletti felfogásá­nak helyességéről a felebbvalónáli tudakozódás, vagy az elintézésnek módja iránt, a hason ter­mészetű előző vagy régibb dolgozmányoknak megtekintése által magát tájékozni. A távirdai tiszt, hivatásához mérten, az emlí­tett előnyökkel nem bír. A távirdai tisztnek, midőn hivatalába lép, a távirászatnak titkai, technikai oldalaival, és az intézet belszerkezetével teljesen megbízott­nak, nevezetesen pedig már gyakorlott és ki­képzett munkásnak kell lennie. A távirdai tiszti jelölteknek a hivatkozott ké­szültségnek említett sokáig történendő kitanítta­­tása és kiképeztetése a kihirdetett távirdai tan­folyamnak a feladata. Hogy ezen czél a szokásos három havi tan­folyamnak lefolyása alatt a kivánt és szükséges eredménynyel eléretik-e ? ez az, a­mi iránt tüze­tesebben felszólalni kívántam. A­mint ezt már az első és második távirdai tanfolyamnak lefolyása alkalmával láthattuk, feltűnő jelenség gyanánt tüntette ki magát azon körülmény, hogy a kihirdetett tanfolyamra reál­iskolákat, vagy műegyetemet végzett ifjak alig hogy jelentkeztek. A jelentkezettek határozott töbsége a pályá­zati feltételnek azon pontjából ered, hogy az illető pályázó legalább is 6 gymnasiális osztályt végezett be legyen. Azon körülmény tehát, hogy reáliskolákat vagy pedig műegyetemet bevégzett ifjak igen kevesen, gymnasialisták pedig feltűnő többséggel jelentkeznek a kihirdetett tanfolyamokra, két­ségbe vonja a távirdai intézetnek azon műkeze­­lési biztonságát, melynek teljesítésére kizárólag csak is technikailag s mérnökileg kiképezett tisztek lehetnek hivatvak. Nem tagadom, hogy a csupán gymnasiális osztályokat végzett ifjakból gyakorlott és telje­sen megbízható táv­­tisztek ne válhatnának, de ezeknek tisztje csakis a monoton kopogtatás, sür­gönyöknek feladása és átvételére, s némely egyszerűbb mellékteendők teljesítésére szorít­kozik. Az uj távirdai vonalaknak építése,­s az uj állomásoknak felállítása és berendezése, az ele­mek különböző befolyásai folytán a jégben vagy a földön előforduló bajoknak és gyakran a vo­nal mentében igen tekintélytelen és mégis nagy horderejű sérüléseknek azonnali feltalálása­ és orvoslása, mindezeket teljesíteni, csak is a mű­ Reitter csatornája. I. a. 1. Azok közé tartozván, kik Budapes­tet a nagy országhoz méltó fővárossá sze­retnék átvarázsolni, és egyúttal tudván, hogy e nagy czél csekély eszközökkel el nem érhető, megpendítése óta nagy ér­dekkel viseltettünk azon csatorna terv iránt melynek szerzője Reitter Ferencz, közi. miniszt. osztálytanácsos s melynek gya­korlati kivihetőségéről s czélszerüségéről annyi ellenkező nézet hallható. A magá­ban véve nagyszerű tervnek pénzügyi s mütani kivihetősége azon szép képecské­­ről, mely a városházán mutogattatok, meg nem lévén ítélhető, várva vártuk a városi bizottmány ebbeli jelentését, abból re­mélve kellő tájékozást meríthetni. E jelentés néhány nap óta kering a la­pok hasábjain, de az nem egyéb , mint egy általánosságokban mozgó lelkesült védirat, mely mindazt összefoglalja, mi a terv iránt és mellett közszájon forog, — a nélkül, hogy annak eddig homályban levő, különösen pénzügyi oldalára világot vetne. Nem felel e jelentés egy árva szót sem a kivihetőségnek e három előfeltéte­leit illető kérdésekre. Mai számunkhoz félív melléklet van csatolva.

Next