Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)
1868-10-09 / 8. szám
az emberi jogok, hanem a jogtalanság ellen ; reacionáriuskodunk, de nem a függetlenség, hanem a magyar suprematia és zsarnokság ellen. Elraboltátok nemzeti és politikai szabadságunkat s jogainkat, de mi románok maradtunk s Erdély egy önálló ország, mely soha sem szerepelt Magyarország megyéje gyanánt. Mi nem akarunk magyar szabadságot, de nemzetit, nem fogadjuk el a szabadságot — haza nélkül; visszautasítjuk, ha valaki adománynyá akarja tenni, mert semmi sem kell kegyelemből; miért is soha sem fogjuk adni beleegyezésünket ahhoz, hogy Erdély eltűnjék a világ térképéről, s egy himerikus s önkényes átalakuláson menjen át. Ti, a kor szelleme és okszerűsége ellen harczolván, a zsarnokságot veszitek irányadóul, s közegeitek által kegyelet nélküli szóval hirdetitek Erdély eltörültetését, a mi megaláztatásunkat, s megtámadjátok az egész keleti románfajt. Minden mesterkedéstek a mi megrontásunkra czéloz. A múltba akartok minket visszataszítni, feledve, hogy a népek — mint a folyók is, — nem térnek vissza oda, honn m eredtek. Miért nem értitek meg, hogy a szabadság a mi elvünk, a haza önállósága és függetlensége a mi rendeltetésünk ? Hiszitek-e, hogy a shirtek, kémek s a ti eszközeitek képesek leendőek Erdélyben a halál magvát elhinteni, hogy pusztuljon s Magyarország egy kerülete váljék belőle ? Csalódtok ! Mi megesküdtünk az emberi jog evangeliumára, a függetlenség zászlójára. De titeket halál félelme fog el, e zászlóval szemben! Ha a románok visszahóditják szabadságukat s jogaikat: mi lesz akkor a ti suprematiátokból ? mivé törpül a ti államtok ? egy nagy és lehetetlen „Magyarlakról ápolt álmaitok? Hiszitek ti, hogy a miért Erdély ki van törülve az országok sorából, lenni is megszűnt ? „Erdély“ nevét el akarjátok törülni, hogy ne jusson többé eszetekbe ezen — rátok nézve végzetes — ország, de én biztositlak, hogy véresen fogtok még reá emlékezni. Erdély kérdése nem szűnt meg, mert ezt mi akarjuk megoldani. Nektek már könyben és vérben áll himericus eszmétek s még sem akartok igazodni. Mondjátok meg nekem : mit tettetek ti a humanitás és szabadság tekintetében ? Hivatkoztok a ti törvényeitek szabadelvűségére, de azok a mi halálunkat rendelik; azt mondjátok , hogy alkotmányban élünk s atán vertek, sértetek s örökségeinket elraboljátok. Ti magukat a törököket is túlhaladjátok, mert mig ezek elismerik alattvalóik nemzetiségét, addig ti nem akartok tudni másról, mint egy magyar nemzetről, mely a románok s más nem-magyar nemzetiségüekből vegyittetett és alkottatott. Valóban, nagy hősök vagytok a phrasisokban s a hetvenkedésben! Hasztalan ! Kiábrándultunk, s biztosak lehettek, hogy e kiábrándulást nem roszul fogjuk fölhasználni. Ne feledjétek, hogy azt fogtok aratni, a mit vetettetek!“ a* (K ü l f ö l d.) A franczia lapok mind Izabella királyné óvásáról czikkeznek és még az ultramontán „Monde“ is azon eredményre jut, hogy jobb lett volna a királynénak ez idő szerint mély halgatásba burkolodznia. Csak az „Univers“ veszi a királynét pártfogása alá és védelmében elismeri ugyan, hogy az méltatlanul viselte magát, de a monarchikus elvnél tiszteletet követelhet. A „Gazetta de Madrid“ a következő sorok kíséretében közli a királyné óvását: „Izabella e manifestummal a spanyol néphez fordul. A spanyol nemzet souverain módon ítélt Izabella cselekedetei, ítélni fog szavai felett. A franczia és spanyol lapok teltek az okt. 3-ai ünnep leírásával. Serrano bevonulása Madridban, mint állítják,a legdicsőbb és legszebb látvány volt, melyet a spanyol főváros valaha látott. Az ünnepély leírását a franczia „Liberté“ után reggeli lapunkban fogjuk közölni, időközben távirati uton értesültünk, hogy Prim okt. 7-én vonult be Madridba, ahol a nép határtalan lelkesedéssel fogadta. Egy madridi lap, az „Universal,“ kimutatja, hogy a bourbon dynastia elűzetésével a spanyol álladalmi kincstár terhelése, a megtakarított czivilista fejében, 110 millió frankkal könynyült meg. Erre a franczia „Correspondent” a következő megjegyzést teszi: „Ezen számítás szerint, úgy látszik, azt hiszik Madridban, hogy a civilistától örökre megszabadultak. Mint mi értesülünk, a hatalmasságok mind jobban megkedvelik az ibériai unió eszméjét; kétségtelen ugyan, hogy az interventióra nem gondol senki de ez ki nem zárja, hogy a hatalmasságok az egyik vagy másik megoldás iránti rokonszenvüket illető helyen ki ne jegyezzék.“ A konstantinápolyi állítólagos összeesküvésről a „Corresp. du Nord-Est“ a következőket írja: Konduros lakásában csalhatatlan bizonyítványokat találtak az összeesküvés felöl, többek között Mjurad herczegtől egy firmant, mely trónra lépése napján lett volna közlendő. Az orosz követ a vádlottak vallomásai által compromittálva van. A vádlottak szigorú fogságban őriztetnek , igen előkelő urak elfogatásáról beszélnek. Két miniszterről most naponként van alkalmunk egy-egy hírt olvashatni: Fuad basáról és Bismarckról, amarról azt,hogy mikor hagyja abban miniszteri tevékenységét, az utóbbiról azt, hogy mikor veszi át. Amit tegnap olvastunk, azt ma meghazudtolják. Azért hát lessük végét a két miniszter regéjének. Disraeli és Stanley miniszterek is felléptek végre parlamenti jelöltekül. Amaz egy hosszú manifestumszerű epistolával, az utóbbi egy kis levélkével. Disraelit, holnap reggeli lapunkban szólaltatjuk meg. Stanley rövid sorainak itt adunk helyet: „King’s Lynn választóihoz, Uraim ! Bízva azon változatlan barátságban, melyben az utóbbi húsz év alatt szakadatlanul részesítettek, szándékom, a közelgő választásokkor, önöket, bizalmuk megújításáért felkérni, melynek, az önök kegyessége folytán, oly hosszú ideig örvendettem, és melyet megérdemelni parlamenti működésem fő feladata. Nemsokára alkalmat veszek magamnak, önök előtt a napi kérdések felőli nézeteimet előadhatni,addig pedig uraim,maradok lekötelezett és alázatos szolgájuk London, oct. 3. Stanley.“ Romániában nagy buzgalommal folynak a fegyvervásárlási adakozások. A bukaresti választott központi bizottmány újabb felhívást bocsátott ki. Ezenkívül minden vidéken s nagyobb városban fiókbizottságok alakulnak a fegyvervásárlás czéljából, s már eddig is nagy összegekről létezik jelentés, így pl. Brailából 3011 ft., az egész vidékről 8129 ft, egy más vidékről 10,000 ft, stb. Ezeken kívül egyes gazdagok jelentékeny összegeket ajánlanak fel, pl. 1000 ft, 5000 ft. Természetes, hogy ezeket a bukaresti kormánylapok, a megajánló nyilatkozatokkal együtt, ösztönzésül — egész terjedelemben köztik.(A konstantinápolyi Összeesküvés.) A „Corr. du Nord-Est“ Konstantinápolyból érdekes adatokat közöl az összeesküvésről. A török rendőrség már régen szemmel kísérte a részeseket, de csak tervük kivitelének előestéjén lépett gátlólag közbe. A 26 elfogott közt van egy Candouri nevű orosz alattvaló (odessai kereskedő), továbbá egy Altindje nevű porosz alattvaló. A többi mind az ifjú törökök pártjához tartozik, s egy része igen előkelő helyet foglal el a társadalomban. Tervük volt, m. hó 24-én a szultánt s az összes minisztériumot meggyilkolni, s Murad Effendit padisáhnak kikiáltani. A rögtön eszközlött házmotozások alkalmával találtak is már egy fermánt Murad herczeg aláírásával, mely a merénylet sikere után publikáltatok volna. A kormány sokáig takargatta a tokait majd 28-ra, majd 27-re, majd 26-ra, majd 25-re fordítják. Üdvösek lehetnek-e a fürdő ily hirtelen változatai az egyformaságos, vagy a fokonkénti emelést vagy leszállítást igénylő bajok gyógyítására ? mondják meg a gyógytan emberei. Mi lakus szemeinkkel csak hátrányt láthatunk, a csupán természeti esélyektől függő ily gyógyrendszerben. Érintők a hiányokat. Érintők a fürdő patriarchalis állapotát. Kiragadni azt ez állapotból, a birtokos gróf nemeskeblüségétől függ. Nem kívánunk veszteséggel járó áldozatokat, mert a szenvedő ember, mint a jövedelmek idáig is megmutatták, utolsó fillérét is odaadja, s kész szívvel fizet a segélyére teendő akárminemű beruházásokért. Nem kívánunk palotákat, dús termeket, fényes sétacsarnokot, angol vagy franczia parkokat, márványkádakat vagy fürdőket, de, hogy legyen a fürdőnek egy szakértő, avagy csak időnként Keszthelyről kiránduló orvosa, hogy legyenek a bozótok, kígyók, kormos bogarak kiirtva, hogy legyen a nehéz betegeket hordó egy-két födött karszék, vagy pöstyéni módra készült kis kocsi, mit egy-két napszámos a használók által adott díjért elláthat, hogy legyen a tó iszapos szélén egy kisebb, minden felül védett s üvegtetővel ellátott négyszög tükörfürdő, hogy legyen a szállásépületek valamelyikében legalább egy káddal s mellette melegítő edénynyel fölkészitett fürdőszoba, hol roszidőben az illő fokig fölmelegitett iszap vagy viz használtathatnék, hogy legyenek tágas, száraz, eléggé szellőztethető kisebb-nagyobb lakszobák a betegek szükségei szerint, és hogy mindezek egy orvos, mérnök és építész összehangzó működésével, vagy maga az uradalom által, vagy, ha czélhoz vezetőbbnek találná, egy szerződésileg vállalkozandó társulat által minél czélszerűbben elkészíttessenek, azt nem mi, hanem egy jól rendezett fürdő fogalma, magának a birtokosnak érdeke, s az emberiség közjava, mely előtt a summám jusnak háttérbe kell vonulni, igénylik. Az ember föladata magát a természetnek urává tenni s fölhasználni az általa nyújtott előnyöket. Ha a tónak most egybefolyó meleg és hideg forrásai elkülönittetnek, hatalmunkban lesz külön a forró, külön a hideg víz, de hatalmunkban lesz, ha szükséges a kettő összevegyítése is, miáltal a nyavalyák különböző nemei szerint egyiket külhasználatra vagy fürdésre, másikat belhasználatra vagy ivásra, a harmadikat kisebb bajok gyógyítására, vagy csupán testtisztításra fordíthatnék. És azt merjük állítani, hogy jelen állapotában is kitűnő hatású lehet ugyan e gyógyvíz és iszapja, de mindaddig biztosan, és öntudatos számítással nem lehet az orvosnak gyógyításaiban, a birtokosnak beruházásaiban működni, míg az elkülönítés meg nem történik. Mert hát ha egyik reggel arra ébredünk föl, hogy a hideg források túlsúlyt vevén a melegen, Hévizén egy közönséges hideg fürdőnél alig lelhetünk föl egyebet ? Ezért óhajtanók mi az érintett intézkedések létesítését, mégpedig az igényelt czélnak minél jobban megfelelőleg, mert különben attól tartunk, hogy minden tett és teendő költség, ha milliókra terjedne is, a tóba temetett sár- és iszappá válik. Hisszük azonban, hogy a közvéleménytől és szenvedők ezreitől támogatott szavaink nem hangzanak el a pusztában. Az öregapa, Festetics György, nemzeti hálát érdemel ki, honának hozott áldozataiért: az unoka-Festeticsek nem késendnek az emberiségnek hozandó áldozataikkal, a dicső és borostyános nyomdokait követni. Zala bora, Zala rákja, Zala menyecskéje már régóta e megye kitűnőségeiként forog a nép ajkain. Zala Deákját büszkén mutatja fel Európa előtt a nemzet, s halhatatlanítja benne a szülőföld hírnevét. Hogy Zalának egyik legnagyobb birtokosa, megyéjét gyógyvizéről is híressé teendi, a haza és emberiség bizalommal reményű. A lefolyt nyár különben elég kedélyesen telt el Hévizén. A fürdő patriarchalismusa hasonló szint kölcsönöz az egész fürdői életnek. A vendégeknek nyelvben, jellemben, állásban jobbára egyöntetűsége, egy családias körré alkotja mintegy a társaság különböző rétegeit. S ha carlsbadi, vagy rohutsi csínt, rendet, pontosságot nem lelhetünk is meghonosulva, mit sokan az itt uralgó magyar typusnak szoktak fölróni, de a fürdőtársak egymás iránti magyar szívességei csakhamar elfelejteti velünk e hiányt. A vendégek számát ez idén a vendéglői épületekben majdnem 200 félre, a csárdák és falvak karavánjaival együtt könnyen 8—9 száz látogatóra tehetni. Senki sem kétli, hogy ha a fürdő nem csak árszabásaiban, hanem minden intézkedéseiben is Európaszerűvé tétetik, a mostani létszám tizannyira emelkedend. B.