Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)

1868-10-09 / 8. szám

az emberi jogok, hanem a jogtalanság ellen ; reac­ionáriuskodunk, de nem a függetlenség, ha­nem a magyar suprematia és zsarnokság ellen. Elraboltátok nemzeti és politikai szabadsá­gunkat s jogainkat, de mi románok maradtunk s Erdély egy önálló ország, mely soha sem sze­repelt Magyarország megyéje gyanánt. M­i n­e­m akarunk magyar szabadságot, de nemzetit, nem fogadjuk el a szabadságot — haza nélkül; visszautasítjuk, ha valaki adomány­­nyá akarja tenni, mert semmi sem kell kegye­lemből; miért is soha sem fogjuk adni beleegye­zésünket ahhoz, hogy Erdély eltűnjék a világ tér­képéről, s egy h­imerikus s önkényes átalaku­láson menjen át. Ti, a kor szelleme és okszerűsége ellen har­­czolván, a zsarnokságot veszitek irányadóul, s közegeitek által kegyelet nélküli szóval hirde­titek Erdély eltörültetését, a mi megaláztatá­sunkat, s megtámadjátok az egész keleti román­fajt. Minden mesterkedéstek a mi megrontásunk­ra czéloz. A múltba akartok minket visszataszítni, fe­ledve, hogy a népek — mint a folyók is, — nem térnek vissza oda, honn m eredtek. Miért nem értitek meg, hogy a szabadság a mi elvünk, a haza önállósága és függetlensége a mi rendelte­tésünk ? Hiszitek-e, hogy a shirtek, kémek s a ti eszközeitek képesek leendőek Erdélyben a halál magvát elhinteni, hogy pusztuljon s Magyaror­szág egy kerülete váljé­k belőle ? Csalódtok ! Mi megesküdtünk az emberi jog evangeliumára,­­ a függetlenség zászlójára. De titeket halál fé­lelme fog el, e zászlóval szemben! Ha a ro­mánok visszahóditják szabadságukat s jogaikat: mi lesz akkor a ti suprematiátokból ? mivé tör­­pül a ti államtok ? egy nagy és lehetetlen „Ma­gyarlakról ápolt álmaitok? Hiszitek ti, hogy a miért Erdély ki van törülve az országok sorából, lenni is megszűnt ? „Erdély“ nevét el akarjátok törülni, hogy ne jusson többé eszetekbe ezen — rátok nézve végzetes — ország, de én biztositlak, hogy véresen fogtok még reá emlé­kezni. Erdély kérdése nem szűnt meg, mert ezt mi akarjuk megoldani. Nektek már könyben és vérben áll h­imeri­­cus eszmétek s még sem akartok igazodni. Mondjátok meg nekem : mit tettetek ti a huma­nitás és szabadság tekintetében ? Hivatkoztok a ti törvényeitek szabadelvűségére, de azok a mi halálunkat rendelik; azt mondjátok , hogy al­kotmányban élünk s a­tán vertek, sértetek s örökségeinket elraboljátok. Ti magukat a törö­köket is túlhaladjátok, mert mig ezek elismerik alattvalóik nemzetiségét, addig ti nem akartok tudni másról, mint egy magyar nemzetről, mely a románok s más nem-magyar nemzetiségüek­­ből vegyittetett és alkottatott. Valóban, nagy hősök vagytok a phrasisokban s a hetvenkedés­­ben! Hasztalan ! Kiábrándultunk, s biztosak lehet­tek, hogy e kiábrándulást nem roszul fogjuk föl­használni. Ne feledjétek, hogy azt fogtok aratni, a mit vetettetek!“ a* (K ü l f ö l d.) A franczia lapok mind Iza­bella királyné óvásáról czikkeznek és még az ultramontán „Monde“ is azon eredményre jut, hogy jobb lett volna a királynénak ez idő szerint mély halgatásba burkolodznia. Csak az „Univers“ veszi a királynét pártfogása alá és vé­delmében elismeri ugyan, hogy az méltatlanul viselte magát, de a monarchikus elvnél tiszte­letet követelhet. A „Gazetta de Madrid“ a következő sorok kí­séretében közli a királyné óvását: „Izabella e manifestummal a spanyol néphez fordul. A spanyol nemzet souverain módon ítélt Izabella cselekedetei, ítélni fog szavai felett. A franczia és spanyol lapok teltek az okt. 3-ai ünnep leírásával. Serrano bevonulása Madridban, mint állítják,a legdicsőbb és legszebb látvány volt, melyet a spanyol főváros valaha látott. Az ünnepély leírását a franczia „Liberté“ után reggeli lapunkban fogjuk közölni, időköz­ben távirati uton értesültünk, hogy Prim okt. 7-én vonult be Madridba, a­hol a nép határtalan lelkesedéssel fogadta. Egy madridi lap, az „Universal,“ kimutatja, hogy a bourbon dynastia elűzetésével a spanyol álladalmi kincstár terhelése, a megtakarított czivilista fejében, 110 millió frankkal köny­­nyült meg. Erre a franczia „Correspondent” a következő megjegyzést teszi: „Ezen számítás szerint, úgy látszik, azt hiszik Madridban, hogy a civilistától örökre megszabadultak. Mint mi értesülünk, a hatalmasságok mind jobban meg­kedvelik az ibériai unió eszméjét; kétségtelen ugyan, hogy az interventióra nem gondol senki de ez ki nem zárja, hogy a hatalmasságok az egyik vagy másik megoldás iránti rokonszen­­vüket illető helyen ki ne jegyezzék.“ A konstantinápolyi állítólagos összeesküvés­ről a „Corresp. du Nord-Est“ a következőket írja: Konduros lakásában csalhatatlan bizonyít­ványokat találtak az összeesküvés felöl, többek között Mjur­ad herczegtől egy firmant, mely trónra­ lépése napján lett volna közlendő. A­z orosz követ a vádlottak vallomá­sai által compromittálva van. A vád­lottak szigorú fogságban őriztetnek , igen elő­kelő urak elfogatásáról beszélnek. Két miniszterről most naponként van alkal­munk egy-egy hírt olvashatni: Fuad basáról és Bismarckról, amarról azt,hogy mikor hagyja ab­ban miniszteri tevékenységét, az utóbbiról azt, hogy mikor veszi át. A­mit tegnap olvastunk, azt ma meghazudtolják. Azért hát lessük végét a két miniszter regéjének. Disraeli és Stanley miniszterek is fel­léptek végre parlamenti jelöltekül. Amaz egy hosszú manifestumszerű epistolával, az utóbbi egy kis levélkével. Disraelit, holnap reggeli lapunkban szólaltatjuk meg. Stanley rövid sorai­nak itt adunk helyet: „King’s Lynn választóihoz, Uraim ! Bízva azon változatlan barátságban, melyben az utóbbi hú­sz év alatt szakadatlanul részesítettek, szán­dékom, a közelgő választásokkor, önöket, bizal­muk megújításáért felkérni, melynek, az önök kegyessége folytán, oly hosszú ideig örvendet­tem, és melyet megérdemelni parlamenti műkö­désem fő feladata. Nem­sokára alkalmat veszek magamnak, önök előtt a napi kérdések felőli nézeteimet előadhatni,addig pedig uraim,maradok lekötelezett és alázatos szolgájuk London, oct. 3. Stanley.“ Romániában nagy buzgalommal folynak a fegyvervásárlási adakozások. A bukaresti válasz­tott központi bizottmány újabb felhívást bocsá­tott ki. Ezenkívül minden vidéken s nagyobb városban fiókbizottságok alakulnak a fegyver­vásárlás czéljából, s már eddig is nagy összegek­ről létezik jelentés, így pl. Brailából 3011 ft., az egész vidékről 8129 ft, egy más vidékről 10,000 ft, stb. Ezeken kívül egyes gazdagok jelentékeny összegeket ajánlanak fel, pl. 1000 ft, 5000 ft. Természetes, hogy ezeket a buka­­resti kormánylapok, a megajánló nyilatkozatok­kal együtt, ösztönzésül — egész terjedelemben köztik.­­(A konstantinápolyi Összeeskü­vé­s.) A „Corr. du Nord-Est“ Konstantinápoly­ból érdekes adatokat közöl az összeeskü­vésről. A török rendőrség már régen szemmel kísérte a részeseket, de csak tervük kivitelének előestéjén lépett gátlólag közbe. A 26 elfogott közt van egy Candouri nevű orosz alattvaló (odessai kereskedő), továbbá egy Altindje nevű porosz alattvaló. A többi mind az ifjú törökök pártjához tartozik, s egy része igen előkelő he­lyet foglal el a társadalomban. Tervük volt, m. hó 24-én a szultánt s az összes minisztériumot meggyilkolni, s Murad Effendit padisáhnak kiki­áltani. A rögtön eszközlött házmotozások alkalmá­val találtak is már egy fermánt Murad herczeg aláírásával, mely a merénylet sikere után publi­káltatok volna. A kormány sokáig takargatta a tokait majd 28-ra, majd 27-re, majd 26-ra, majd 25-re fordítják. Üdvösek lehetnek-e a fürdő ily hirtelen változatai az egyformaságos, vagy a fokonkénti emelést vagy leszállítást igénylő bajok gyógyítására ? mondják meg a gyógytan embe­rei. Mi lak­us szemeinkkel csak hátrányt lát­hatunk, a csupán természeti esélyektől függő ily gyógyrendszerben. Érintők a hiányokat. Érintők a fürdő patriar­­chalis állapotát. Kiragadni azt ez állapotból, a birtokos gróf nemeskeblüségétől függ. Nem kí­vánunk veszteséggel járó áldozatokat, mert a szenvedő ember, mint a jövedelmek idáig is megmutatták, utolsó fillérét is odaadja, s kész szívvel fizet a segélyére teendő akármi­nemű beruházásokért. Nem kívánunk palotákat, dús termeket, fényes sétacsarnokot, angol vagy fran­­czia parkokat, márvány­kádakat vagy fürdőket, de, hogy legyen a fürdőnek egy szakértő, avagy csak időnként Keszthelyről kiránduló orvosa, hogy legyenek a bozótok, kígyók, kormos boga­rak kiirtva, hogy legyen a nehéz betegeket hordó egy-két födött karszék, vagy pöstyéni módra készült kis kocsi, mit egy-két napszámos a hasz­nálók által adott díjért elláthat, hogy legyen a tó iszapos szélén egy kisebb, minden felül védett s üvegtetővel ellátott négyszög tükörfürdő, hogy legyen a szállásépületek valamelyikében leg­alább egy káddal s mellette melegítő edénynyel fölkészitett fürdőszoba, hol rosz­időben az illő fokig fölmelegitett iszap vagy viz használtathat­nék, hogy legyenek tágas, száraz, eléggé szel­lőztethető kisebb-nagyobb lakszobák a betegek szükségei szerint, é­s hogy mindezek egy orvos, mérnök és építész összehangzó működésével, vagy maga az uradalom által, vagy, ha czélhoz vezetőbbnek találná, egy szerződésileg vállalko­zandó társulat által minél czélszerűbben elkészít­tessenek, azt nem mi, hanem egy jól rendezett fürdő fogalma, magának a birtokosnak érdeke, s az emberiség közjava, mely előtt a summám jusnak háttérbe kell vonulni, igénylik. Az ember föladata magát a természetnek urává tenni s föl­használni az általa nyújtott előnyöket. Ha a tónak most egybefolyó meleg és hideg for­rásai elkülönittetnek, hatalmunkban lesz kü­lön a forró­, külön a hideg víz, de hatal­munkban lesz, ha szükséges a kettő összevegyí­tése is, mi­által a nyavalyák különböző nemei szerint egyiket külhasználatra vagy fürdésre, másikat belhasználatra vagy ivásra, a harmadi­kat kisebb bajok gyógyítására, vagy csupán test­tisztításra fordíthatnék. És azt merjük állí­tani, hogy jelen állapotában is kitűnő hatású lehet ugyan e gyógyvíz és iszapja, de mind­addig biztosan, és öntudatos számítással nem lehet az orvosnak gyógyításaiban, a birtokosnak beruházásaiban működni, míg az elkülönítés meg nem történik. Mert hát ha egyik reggel arra ébredünk föl, hogy a hideg források túlsúlyt vevén a melegen, Hévizén egy közönséges hideg fürdőnél alig lelhetünk föl egyebet ? Ezért óhaj­tanók mi az érintett intézkedések létesítését, még­pedig az igényelt czélnak minél jobban megfelelőleg, mert különben attól tartunk, hogy minden tett és teendő költség, ha milliókra ter­jedne is, a tóba temetett sár- és iszappá válik. Hisszük azonban, hogy a közvéleménytől és szenvedők ezreitől támogatott szavaink nem hangzanak el a pusztában. Az öregapa, Festetics György, nemzeti hálát érdemel ki, honának hozott áldozataiért: az unoka-Festeticsek nem késend­­nek az emberiségnek hozandó áldozataikkal, a dicső és borostyános nyomdokait követni. Zala bora, Zala rákja, Zala menyecskéje már régóta e megye kitűnőségeiként forog a nép ajkain. Za­la Deákját büszkén mutatja fel Európa előtt a nemzet, s halhatatlanítja benne a szülőföld hír­nevét. Hogy Zalának egyik legnagyobb birtoko­sa, megyéjét gyógyvizéről is híressé teendi, a ha­za és emberiség bizalommal reményű. A lefolyt nyár különben elég kedélyesen telt el Hévizén. A fürdő patriarchalismusa hasonló szint kölcsönöz az egész fürdői életnek. A ven­dégeknek nyelvben, jellemben, állásban jobbára egyöntetűsége, egy családias körré alkotja mint­egy a társaság különböző rétegeit. S ha carls­­badi, vagy rohutsi csínt, rendet, pontosságot nem lelhetünk is meghonosulva, mit sokan az itt uralgó magyar typusnak szoktak fölróni, de a fürdőtársak egymás iránti magyar szívességei csakhamar elfelejteti velünk e hiányt. A vendé­gek számát ez idén a vendéglői épületekben majdnem 200 félre, a csárdák és falvak kara­­vánjaival együtt könnyen 8—9 száz látogatóra tehetni. Senki sem kétli, hogy ha a fürdő nem csak árszabásaiban, hanem minden intézkedései­ben is Európaszerűvé tétetik, a mostani létszám tizannyira emelkedend. B.

Next