Pesti Napló, 1868. november (19. évfolyam, 5466–5490. szám)

1868-11-21 / 5483. szám

idejéről, valamint kényszereszközökről oly köz­ségek ellen, melyek a törvény ezen rendeleteit nem teljesítik, a legközelebbi országgyűlés elé­­javaslatot terjesztett­. Eötvös József b. cultusminiszter T. Láz! A­mennyire az indítványt felfoghattam, azt hiszem, oly dolgot foglal magában, mely magától értetik. A törvény kimondja, hogy minden község tarto­zik népiskolát felállítani, kimondja positive, hogy ez a községnek közelissége. Megvallom, én jobb véleményben vagyok községeinkről, mint az előttem szóllott képviselő úr. Az én meggyőző­désem az, hogy Magyarország községei a mű­­veltségnek elég magas fokán állanak, hogy a népnevelés­ szükségét maguk is átlássák , hogy maguk is átlás­sák, mennyire érdekükben fekszik a népoktatást általánossá tenni. (Helyeslés.) Zaj. Halljuk! Elnök csenget) Én tehát meg vagyok győződve, hogy községeinknek nagyobb része ezen kötelességének eleget fog tenni, semmi esetre pedig nem tartom ezőlrányosnak, hogy a törvényhozás ez iránt kételyét most már előre a törvényben is nyilvánítsa. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve azonban arról, hogy a községeknek egy része, bármily forró legyen is azon óhajtásuk, hogy népiskolát állíthas­sanak fel, azon kötelesség teljesítésére képes nem lesz, és hogy azon 5°f0 est­e az egyedes adónak igen sok községben az iskola felállítására ele­gendő nem lesz. Ezen esetekről azonban a törvény rendelke­zett, a­midőn kimondja, hogy ott, hol a község bár­mi oknál fogva nem képes népnevelési in­tézetet felállítani, ezen községekben ily népne­velési intézetek felállítása a közoktatási minisz­ternek kötelessége, ki ezen kötelességet teljesí­tendő, az ily isko­­kra szükséges kiadásokat a budgetnél fogja a ház elé terjeszteni. Tehát azon esetben azt hi­zem, hogy ha az előttem szóllott 1. képviselőnek szomorú sejtelmei teljesednének, csakugyan azt kellene tapasztalnunk, hogy né­pünknek egy része bizonyos számú községek­ben vonakodnék, melyet tisztán az ő érdekükben mondott ki a törvényhozás, akkor a közoktatá­si miniszter, bár­ki legyen is az, ismerve köte­lességét, folyamodni fog a házhoz a szükséges rendszabályok életbeléptetésére, a jelen pillanat­ban azonban én részemről egy oly törvényes rendelkezést szükségesnek nem tartok. (Élénk helyeslés ) Madarász József legújabban betanult mosolylyal a megszorult újoncz segélyére siet, s megtanítja , miként lehet igen nagy dolgokról negye­deken át igen sokat beszélni, és­­ semmit se mondani. Természetesen a módosítványt pár­tolja; szerettük volna azonban hallani tőle, miként fogja majd a félegyházi vagy kecskeméti demo­­cratákat azon kényszerrendszernek megnyerni, a miről t. barátja Sch. Gyula beszélt. B. Eötvös József közokt. min. a ház helyeslége közt utasitá vissza azon inconse­­qu­ntiát, melybe őt Madarász belé rántani meg­­kisérlé. Halász Bold, sok éljenzés közt kívánja, hogy a szerkezet tartassék meg. Pulszky Ferencz beszédében kie­meli, hogy ő nem képes, mint Madarász J. képv. tévé, bizalmatlanságot szavazni a magyar közsé­geknek, mert bízván a községek értelmiségében, azt hiszi, hogy ők nagyon jól imetik azon jóte­­ményt, mi az iskola felállításából reájuk is hárul. Bízik a magyar népben, bízik, a községekben, és ugyanazért nem akarja, hogy a törvényhozás speciális rendelkezést tegyen arról, mily határ­idő alatt kell népiskolát felállítani, vagy sanctiot ba­­rozni, ha a község iskolát nem állít. — Épen azért, — mivel ezen speciális sanctio itt indítványba hozatott, hogy a községek politikai jogaiktól fosztassanak meg, nem látja át, mire vonatkozhatik, — és indítványba soha nem is hozná. A módositványt nem pártolja, hanem a t.-javaslatot a közp. bizottság módosításával kéri elfogadni. N­y­á­r­y Pál úgy véli, hogy midőn egy törv.­hozás a népnevelésről intézkedik, ha a szi­gorú kötelezettségre nem hoz is rögtön büntető törvényt, talán legjobb után jár, mert felteszi a józan észt és erkölcsi érzetet az egész nemzet­ben. (Helyeslés.) Szóló nem kételkedik, hogy ál­talánosságban az egész nemzet felfogja azon nagy eszmét, mely letéve van esen­­javaslatban. Mert ha előre kimondatnék a büntetés, — szóló szerint — az tétetnék fel, hogy Magyarország­ban annyira el van aljasodva nép, hogy meg­ijed azon kötelezettségtől, mely kötelezettség teljesítése által lehet csak művelt emberré Ma­gyarország lakossága. Igen helytelennek tartja a Schwarcz Gy. által beadott módosítványt, és a­­javaslat e pontját úgy mint azt a közp. bizottság módosította fogadja el. Nagy Péteri T. ház! Ha nem tudnám azt, hogy az indítványozó úr kivá­lan pártolója a népnevelésnek, azt kellene hinnem, hogy indít­ványával épen a törvény jótékonyságát akarta megsemm­­íteni, s a törvény czéljával ellenkezőt akart e­érni. Mert ha a ház ezen indítványt elfo­gadná, utat mutatna azoknak a községeknek, me­lyek — ámbár én nem hiszem, hogy fognak olya­nok találkozni, — föl nem fognák az ő hivatásu­kat, arra, hogy még egy esztendeig vagy ki tudja meddig, míg a törvényhozás nem intézkedik arról, hogy ezek erővel is kényszerítessenek.iskolák ál­lítására, halaszszák a dolgot. Ezen indítvány által semmivé tennék azon hatalmat, melye­t meg kell­ adnunk, semmivé tennénk azon meghatalmazást, s azon megbízást, melynél fogva a ház megbíz­za a minisért ezen törvény végrehajtásával. De nem is áll az, hogy ez előtt meg volt hatá­rozva, hogy minden község iskolát á­litson, és még­sem lett iskola fölállítva. Ki volt ugyan mondva, hogy iskolát állítson minden község, de nem volt kimutatva az út, mód és eszköz, a­mely szerint álítson iskolát. Itt a törvényjavas­latba meg van határozva, hogy az egyenes adók 5°­, át tartozik a község rá adózni, és ha nem bír ebből iskolát fölállítani, az állam fogja a hiányzó összeget fedezni. A­mi pedig Madarász képviselő­társam álta a szőnyegen levő törvényjavaslatban felhozott következetlenség vádját illeti, minél fogva azt ál­lítja a képviselő úr, hogy nagy következetlen­ség büntetést szab ki azon szülőkre, és gyámra, ki gyermekét vagy gyimoltját nem küldi is­kolába. Azonban nem szabni büntetést oly községre, a­mely nem akar iskolát állíttatni, én ebben kö­vetkezetlenséget nem látok, hanem nagyobb következetenséget látok abban, ha valaki foly­tonosan appellál a magyar népre, s még nem hisz annak józan eszében, (Hosszas zajos helyeslés) nem tesz fel róla annyi józan eszet, hogy fölfog­ja, miként hivatását megoldani s az európai czi­­vilizált népek közös helyét elfoglalni Csak ak­szin­kor lesz képes, ha az általános műveltség vonalára emelkedik.Én tehát az indítványt nem pártolom, s ajánlom a közp. bizottság szerkeze­tét. (Helyeslés..) Papp Zsigmond Madarász J. képviselőnek azon vádjára,melylyel a kormányt következetlen­séggel vádolta, világosan kinyilatkoztatja, hogy valamint a­­javaslat első szakasza a szülőket és gyámokat arra szorítja, hogy gyermekeiket isko­lába küldjék , úgy a 23. §. tisztán kimondja azt, hogy azon esetre, ha a községek nem fognak is­kolát állítani, az állam fog közbe lépni. Itt meg­van a viszonyos megszorítás, következetlenséggel vádolni a­­javaslatot nem lehet. Tisza Kálmán a szerkezetet úgy, a­mint van, pártolja, de felszólal röviden azért, mert pártolja a szerkezetet sok tekintetben más in­dokból, mint melyek annak védelmére itt felho­zattak. Pártolja szemben a módosítványnyal a szerkezetet azért, m­ert nem szeretne először a legroszabb feltevésből indulni ki, és mert nem szeret semmiben a praevarikatiohoz folyamodni, ha­nem csak az elkövetett hibát kívánja meg­büntetni. (Helyeslés.) Másodszor mert azt tartja, hogy a jelen viszonyok között meghatározni, hány év alatt tartozik valamely község a tör­vénynek megfelelő népiskolát felállítani, a tel­jes lehetetlenség, vagy oly hosszú időt kellene szabni,melylyel miután valójában semmi sem nye­­retnék. Lehetetlen pedig, mert igen jól tudja mindenki, hogy hazánkban igen sok olyan köz­ség van, mely nem lesz képes iskolát felállítani, tudva van pedig az is, hogy az állam jelenleg oly pénzügyi helyzetben van, hogy egy két, három év alatt sem lesz képes a községeket oly hely­zetbe tenni, hogy népiskolákat fentarthasson. A módosítvány által olyan kívántatik tehát, me­lyet végrehajtani nem lehetne. Ezek azok az in­dokok, melyekért a szerkezetet pártolja. Végül S­c­h­w­a­r­t­z Gy. élt az indítványozó zárbeszédi jogával, s szolgált annyi zöldséggel, a­mennyi egy utolsó farsangi ebédhez is sok leendő. Elnök a kérdést felreván, a ház megszavazta a szerkezetet, ülve csakis Schwarze Gy. és egy pár szélsőbali kesergő vitéz maradván. A következő szakaszok egész bezárólag a 44 ig elfogadtattak. A 45. §. rövid eszmecsere után Tisza Kálmán módosítása szerint fogadtatott el. A 46. szakasztól egész 63 ig a szerkezet vita nélkül szavaztatott meg. A 64. § nál Babes V. következő módo­sítványt teszi : A 64. §-ban a) alatt. A hatodik tantár­ggyal határozó intézkedés záradékában az „általános“ szó után „nemzeti“ szó hozzá teendő. Ugyanezen § ban b) alatt. Az ötödik tantárgy megállapítása után zára­dékba szinte hozzá adandó „általános nemzeti és hazai.* A harmadik tantárgyat határozó intézkedés­ekkép módosíttatni inditványoztatik . Még egy második, az illető vidéken divatozó s a nép szükségeinek leginkább megfelelő nyelv, a községi hatóság megállapítása szerint. Szintúgy ugyanazon §-ban d) alatt a negyedik tantárgyat illetőleg. Tisza Kálmán,T. képviselőházi (Halljuk!) Ha az előttem szólott képviselő úr első módosít­­ványánál megmarad, szavazás esetében kész lettem volna a szótól elállni, mert utoljára is azon indítványa indokolásában semmi újat nem mondott, mert azt már tőle igen sokszor hallot­tuk, hogy Magyarországon ő a magyar nyelvet semmibe sem veszi, tehát mint ilyen megszokott dologra nem tartottam volna szükségesnek vála­szolni. (Helyeslés.) Mert különben is azt tartom, hogy ha he­lyesen fogná fel a t. képviselő úr nem saját óh­a­­jait, hanem az e hazában lakó népnek érdekeit, úgy ha nem volna benne, követelnie kellene, hogy taníttassék a magyar nyelvre. (Helyeslés.) és én azt hiszem, hogy senki itt nem vádolhatja ezen törvényt és ha az elfogadtatik, a törvény­­hozást szűkkeblűséggel, midőn oly iskolákra nézve, melyek éppen azon nemzetiségnél, mely­hez ő is tartozik, legnagyobb részben a közös­állam költségei fognak felállittatni, az anya­nyelvet hagyja meg kötelezett tannyelvül. Ily eljárás mellet bátran kiállhatja ezen országgyű­lés a versenyt a nemzetiségek iránti szabadelvű­­ség szempontjából bár­mely más államával a világnak és mindenesetre a legélesebb ellentétbe állítja a magyar eljárást azzal, a­mely a ma­gyarokkal szemben Romániában követtetik. (Élénk helyeslés). Egyébbiránt azon, hogy a magyar nyelvet tisztelt képviselő úr nem szereti, — annál ke­vésbé csodálkozom, — mert hiszen ő oly isko­lában növekedett, a­hol a német nyelv volt divat­ban és a­hol soha panaszt nem tett, hogy a ma­gyar nyelvet nem tanítják (zajos helyeslés) de mondom, mindezekért nem szól­altam volna fel, mert ezek már megszokott dolgok, melyet tőle már máskor is hallottunk. De ma egy új dolog­gal lepett meg bennünket, azzal, hogy nincs Ma­gyarországnak egy egységes történelme, mely­ben mindenki, ki e hazában lakik ré­tesül, ha­nem hogy itt minden e hazában lakó nemzetiség­nek külön történelme van. (Derültség. Halljuk!) Már engedelmet kérek (Halljuk!) azon törté­nelem, mely Magyarország történt dolgait adja elő, a dolog természeténél fogva előadja törté­nelmét mindazoknak, a­kik e hazában laknak (úgy van), mert mindazon eseményekben, me­lyekről mindezen történelem szól, nemcsak egyik vagy másik ajkú tagjai e hazának vettek részt, hanem részt vettek összes polgárai (Helyeslés) és a mennyiben van vagy lehetne va­lamelyik nemzetiségnek külön történelme, csak azóta vagy oly időkben van, a midőn a hazának egyes, egyik vagy másik nemzetiséghez tartozó lakói lelkiismeretlenül felizgattatván, ellentétbe tették magukat az összes nemzettel. (Élénk he­lyeslés). Egyfelől ezen történelem is benne foglalta­­tik, mégis a közös történelemben és más­felől oly külön tényei ezek az egyik vagy másik hon­polgároknak, melyeket nem külön dicsőíteni és történelembe foglalni, hanem mindnyájunknak elfelejteni kellene. (Igaz.) Én tehát, még egyfelől az ellen, hogy a ma­gyar történelem nem a haza összes lakosainak történelme, hanem hogy azt a századok során így föl kelljen darabolni a külön nemzetiségek történelmeire, tiltakozom : a képviselő úr egyik módosítványához sem járulok, hanem a szerke­zetet pártolom (Hosszas élénk helyeslést) H­o­d­o­s­­­i József azon szempontból indul ki, hogy az iskolákban nem szükséges a magyar nyelvet tanítani, hanem azon nép nyelvét, mely ott többségben van. Ennélfogva pártolja a mó ■ dosítványt. . . . M i r e t i c a Svetozár Babes Vincze képviselő módosítványát és záradékait elfogadja. A H­áz megtartotta a szerkezetet. A tárgyalás folyt egész bezárólag a 79. §-ig, s a szerkezet mindenütt elfogadtatott; ekkor el­nök jelentvén, hogy némely bizottságok már két órakor kezdik üléseiket, a tárgyalások berekesz­tését inditványozó; mi is elfogadtatván, az ülés eloszlotta­tása és újjászervezése immár halaszthatlanná lön Ami rövid idő múlva bizonyo­san be is érej­e­zik vala, ha az 1849-i gyászos események foly­tán honi törvényhozásunk majdnem 20 évig tl­tott szünetelésre nem kárhoztattatott volna. Ez szolgált aztán azon ürügyül, hogy a töké­­letességre nézve égig magasztalt osztrák polgári törvénykönyv, a törvényszé­kek rendezésével,az osztrák polgári perrendtartás­sal, s a peres ügyeken kívüli eljárással rögtö­nözve nagy sietséggel Magyarországba beho­zatott. De ezen reánk erőszakolt polgárosi­­tási jótétemény hazánkban fogékony földre nem találván és itt 10 évi alkalmazás után­ is gyökereket verni nem, bírván, mindazon idegen törvények és szabályok az 1860-ki octo­­beri kibocsájtványok s az 1861-iki országbírói értekezletnek országosan elfogadott határozatai által megszüntettek, s az alkotmányos birói szer­vezet és törvényes eljárás, a szükséges módosí­tásokkal ismét hatályba léptettek. Az országbírói értekezlet, s annak nagyérde­mű indítványozója és vezetője, az akkori ország­biró úr, ezzel a magyar törvénykezés körül el­­enyészhetlen érdemeket szerzett magának, me­lyeket a honi jogtörténetem mindig hálásan fog felemlíteni, mert egy biztos vezérfonalat adott bíráknak és ügyvédeknek kezébe, melynek se­gítségével az ismert honos téren feladatuknak nagyobb nehézségek nélkül megfelelhettek, s a különben mellőzhetlenül bekövetkezendett zava­rok és fennakadások elkerültették. Minthogy azonban ez is csak szükség pótlásár­a ideiglenesen történt, s ma már a sok ideiglenes és pótrendeletek töm­kelegében alig lehet eligazodni, s azért a tökéle­tes!), rendszeres szervezést bírák, ügyvédek, fe­lek, sőt az osztatlan közvélemény naponta han­gosabban Sürgetik : az igazságügyi miniszter úr országosan ismert széles terjedésű jogismereté­vel, és tiszteletre méltó ügyszeretettel az előt­tünk fekvő törvényjavaslatot terjesztette elő, melyet a képviselőház több lényeges változá­sokkal törvényerőre emeltetni ajánl. A javaslat egy része a bíróságok mostani szer­vezetének módosítását, a másik a perrendtar­tás átalakítását illeti.­­ Az előbbi szorosan véve nem ide tartoznék, s a megyék rendezésével is kapcsolatban állván, ennek bekövetkezéséig csak töredékes lehetett. De midőn a tervezett új perrendtartásnak több üdvös intézkedései a bírósági szervezet módosítása nélkül foganato­síthatók nem lennének, a javaslatnak erre is tett kiterjesztését nem lehet nem helyeselni. Ezen javaslat úgy általában, — kiinduló pont­ját, s alapelvét tekintve — mint részleteiben, a jól rendezett törvénykezés felemlített alapkívá­­nalmainak megfelel,midőn az eddigi alkotmányos bíróságokat, kis kivétellel meghagyva, azoknak hatáskörét kellően rendezi, s az eddig hívott per­rendtartásban a felek jogainak biztosítására, az igazság teljes kiderítésére, a birák önkényének korlátolására és a perek gyors folyamának elő­mozdítására sok czélszerű és gyakor­lati javí­tásokat és egyszerűsítéseket igyekszik létesíteni. Noha azonban az előttünk fekvő javaslatnak, kivált a képviselőház által érintetlenül hagyott részeinek ezen tökélyei iránt a magas főrendek jogi választmánya teljes elismerését kész nyil­vánítani , mégis annak beható megrostálása és lelkiismeretes megfontolása után kénytelennek érezte magát, némely észrevételeket tenni, mó­dosításokat javasolni, és kívánalmakat nyilvání­tani, a­mennyiben azok a javaslat keretébe be­­illenek, és nem csak annak még ezen ülésszak alatt törvényerőre emelését — felfogásuk sze­rint — nem kockáztatják, sőt, miután azokhoz az igazságügyi miniszer úr is hozzájárult, a mun­kának tökéletítésére szolgálandnak. — Lettek volna ugyan a jogi választmánynak még más lényeges­ észrevételei és elvbeli megjegyzései, melyek érvényesítése, meggyőződésünk szerint a munkának szintén előnyére vált volna, ha te­hát a választmány ezektől mindemellett is elál­lott, ezt csupán azért tette, mert ez a két ház közötti hosszabb vitákat fogván előidézni, ezzel a törvénynek megalkotása a mostani ülésszak előrehaladt időpontjában könnyen meghiúsíttat­­hatott volna,­­ és mert ezen perrendtartás az igazságügyi miniszer urnak kijelentése szerint különben is csak ideiglenes leendőén, a még tökéletes­ végnek kidolgozása és előter­jesztése nem messze kilátásba van helyezve, és így a j­obb utáni törekvés ez idő szerint a jónak létrehozását akadályozhatta volna. (Vége következik.) Hatósági élet. B.-Gyarmat­, oct. 28. A magyar alkotmányos élet folytán minden irányban megindult szellemi mozgalom jelensé­gei között mind érdekessége, mind fontosságára nézve nem utolsó helyet foglal a polgáriság jogai­ból, eddig teljesen kizárva volt Izrael fiai kebelében, soká elfojtott láng gyanánt hatalmas erővel fellobbant elv­ása, mely ezen, szellemi és anyagi tehetséggel egyaránt ellátott élelmes nép­­fajt egymás ellenében két, merőben ellentétes, mindkét részről végküzdelemre határozott tá­borra osztja. Az egyiknek jelszava a régi hit, ei5 v«,°Z?á. t8Padf, 8 lényegben nem is a hitelvekből folyó, a haladó kor szelleme által elitélt kinövései­ és feleségeivel ; a másiké szinten az ös‘ hit, de lehetőleg megtisztítva min­­den fölesleges salaktól és előítéletektől, s kar­öltve-halad­ás a korral, mely az évszázadok host-8ni során keresztül elnyomatott zsidót is a pol­i­ce!fT-SU 8m­ába emelá- Melyiknek var, Linjü mäbi“1“ Tb“° “'"ti*' •*» kc.a.és ,, előre melyik tábor hivei lesznek országos többségben ? Anélkül, hogy e ré zb n b a .8zt kai _adatokkal rendelk­ezhi/fe« ^szben hiszszük, miszerint a felvilágosodás győzni fog a sötéten 8 hajadág S2elfeme nem8ye„TM, °Ja“ gát a tespedés lidércte által leküzdetni 8 részét , akTágá,Jak ’&e11 jelentékeny megyééi!19“ ^ezvén, nem tsoda, bal avara kíiM 6 8zékPentjan az izraelita congres­­dése szinti fi? ^viselők választásának kéz­­forronrrítai ..élénk mozgalmat, sőt szenvedélyes !r!USá u­déiZett, elö‘ A válaszlépesek össze­­biró inU Z|­suv.endö bizottság a központi szolga­­“eflakulván› az orthodoxok mi •trU^fSSa] él!ek’ k°gy a bizottság tagjaiul, a sávi pártnézetbelieknek csaknem teljes^kizárá­­be rLv «l*- én vérrokonaikat csempészték be, mely egyoldalú, s innen folyólag visszaélé­sekre vp.Kiltott _^.»i__visszaeső­pártbeliek a vallásügyi minisztériumhoz folya­modván, ez a választókat összeíró bizottság fel­oszlatása mellett uj választást rendelt el, s ezen eljárás részrehajlatlanul leendő keresztülvitelé­nek biztositása végett királyibiztosul főispán gr.­Forgách József ő méltóságát nevezé ki. Ő méltósága ennek folytán a kebelbeli izraelita testület összes tagjait f. hó 19-én a megye kis termébe egybegyüjtvén, tapintatos eljárásának sikerült a kedélyeket megn­yugtatni, 8 az összeíró küldöttség tagjaiul 3 oly egyént választatnia, kikben a mindkét párt részéről teljes számmal megjelent valamennyi választók közakarattal megegyeztek. Azonban a béke igy sem tartott soká, mert f. hó 25-én az orthodoxok az egyik elvtársuk há­zánál az esti órákban egybegyült haladó párt­­belinket támadó bántalmazásokkal és kihívó gúnyolással illetvén, ezek sem akartak adósak maradni, hanem megostromolták egy átellenben lakó orthodox házát, a mivel az Isten az nap épen esőt adott volt, az innen ingyen került sárral orthodox úr hajlékát nem épen festőileg becsap­­dosák, mondják, hogy ablakait is beverték, a még más kárt is tettek neki. S miután innen ter­mészetesen panasz támadt, másnap, azaz 26-án reggel, a központi főbíró megkezdé a vizsgálatot, melynek alkalmából megemlítendő, hogy a vád­lottak — egész Hiedelemmel ugyan, de zeneszó és nemzeti zászlók lobogtatása mellett haladtak a megyeház kapujáig, mintegy tudatni akarván ezáltal, hogy magukat nem közönséges bűnösök­nek, de politikai kihágóknak tartják. Mennyire van e részben igazuk, majd a még folyamatban levő vizsgálat eredményéből fo­g kiderülni, melynek maga idejében közlését el nem mukettandom. Megjegyzem még, miszerint az orthodoxok jelöltje a rabbi, kinek tisztelet becsület, de igazság is, ezen igazság pedig ab­ban fejezhető ki, hogy ő oly megcsökönösült maradó, ki e nemben ritkítja párját; a másik párt jelöltje Kohn Mark, jóhitelű gabonake­reskedő, s mivelt, felvilágosodott ember. Jel­lemző, s mondhatni, örvendetesen jellemző ezen különben elég rendetlenséggel párult mozgalom­nál az, hogy a rögtön tevékenységre ébredt zsidó nép átlátván, miszerint nemzetiségi tekin­tetben szint kell vallania, véleménykülönbség nélkül határozottan a magyar nemze­tiség hívéül avatta magát. S bár ez honunkban természetesnek tekintendő, hordere­­jére nézve mégis olyszerű jelenség, hogy felem­­líteni nem tartom fölöslegesnek. Ennek nem épen azonos pendantjául szégyen­kezve kell jelentenem, hogy városi egyetlen casrnóikat a hüledező részvét miatt már csak­nem a feloszlás veszélye fenyegeté. Azonban ezen is segítve jön, s minél nagyobbnak tapasz­taltatét egyrészről az apathia (vagy mi ?) annál lelkesebben karolta azt fel másrészről néhány ügybarát a legszebb eredménynyel, melynek egyik ismérvéül megemlítem, hogy a casino igazgatójának indítványára könyvtár alakítása határoztaték el, s ennek alapja, — első alispá­nunk kezdeményezése mellett — ki szépiro­dalmi könyvtárának becsesb darabjait készség­teljesen felajánld, s példáját azonnal többen kö­veték , sikert ígézőleg megvetteték; továbbá határozatba ment e könyvtár javára műkedvelői előadások rendezése, melyeknek szervezésével három egyleti tag jön megbizva. Remény­em, hogy az eredményről nem nagy idő múlva ör­vendetest fogok jelenthetni. Családj­ai. H­ivatalos. Rendelet a görög-keleti azerb metropolia egy­házi, iskolai és ezekre vonatkozó ala­pítványi ügyeinek szabályozása tár­gyában. (Folytatás.) 102. §. A hittudomány tanárai mindkét egy­házi, valamint világi osztályúak is lehetnek. 103. §. Hittudományi tanárok képzésére 600 forintnyi állandó ösztöndíj rendeltetik. 104. §. A hittudományi tanárokat a szerb patriarcha nevezi ki a szerb püspökökkel. 105. §. A hittudományi tanintézetbe csak azok vétetnek fel, kik a főgymnasiumot vé­gezték, és az érettségi vizsgát jó sikerrel tet­ték le. 106. §. A hittudományi tanfolyam négy év­ből áll. 107. §. A hittudományi tanintézetnél a vizs-1 .bizottság áll: a patriarchai biztosból mint i­­ ki­­ú érsekegyházmegyei consistorium alenökéből és egyházi előadójából, mint ülnö­kökből. 108. §. A hittudományi tanintézetnél szüksé­ges könyvtár felállittatik, a mire rögtön 2000 i1TM ávazatáná? évenkint 300 frt rendeltetik. v.1i • A Pakráczi és Károlyvárosi megyé­ből való 33 hittanuló segélyzésére 3960 forint engedélyeztetik. 1­110. §.§. 78- 33. 85. 92. 95. 101. 103. 108 és 109 §§ ban rendszeresített fizetések, ál­­talányok javadalmak, jutalmak, ösztöndíjak, jelendőkések , & parnöveldei alap által is­­(Folyt. köv.) A „P. Napló“ távsürgönyei. Berlin, nov. 20. A képviselőház Guerardnak a szólásszabadság korlátlan­sága iránt tett indítványát elfogadta, mi­után a belügyminiszter a kormány részé­ről szintén beleegyezett az indítványba. London, nov. 20. Disraeli így nyi­latkozott választói előtt : Angolország ér­deke fentartását kívánja, a­miért is An­­golország e tekintetben mindig érvénye­síteni fogja a maga befolyását; a valódi beavatkozások tényéhez azonban csak kivételesen járuland, és ezt is csak ott, a­hol szükséges, m­int a luxemburgi kér­désben. Berlin, nov. 20. A mai „Nordd. Ziga egy látszólag sugallmazott czikk­­ben ezeket mondja : A pesti delegátióban egy interpelláló áll küszöbön a románia izgatások miatt, — és valószínű, hogy ennek folytán ez ügyben felvilágosítás fog adatni, amely azon téves állításokat, melyek a bukaresti lapokban a romár­ a Szögyényi László sz.-fehérv. főispán beszéde a felsőház nov. 12-ik ülésében. Minden állam helyes belelrendezésének egyik legfőbb, leglényegesb kelléke az igazságszolgál­tatásnak kielégítő állapota, ésannyira, hogy noha a közszellemnek világszerte észlelhető mai áram­lata szerint a politikai jogok és szabadságok utáni vágy már szinte azon legszélsőbb határhoz közeledik, mely kell, miként áttörhetlenül felál­lítva legyen, nehogy az állami és társadalmi rend végbomlásnak induljon, mégis az e részbeni jo­gos kívánalmaknak betöltését­­is sokkal készeb­bek az emberek türelemmel bevárni, mint az élet, egyéni szabadság és biztonság, becsület, vagyon és tulajdon legfőbb biztosítékait képező bírói intézmények c­élszerű, törvényes rendezését hosszasabban nélkülözni. Az igazságszolgáltatásnak minden részletek­ben elméleti legtökélyesb állapota iránt talán a jogtudomány sincs még egészen tisztában magá­val, míg a gyakorlati téren a törvényhozások kü­lönböző utakat követnek, így a szóbeliség és közvetlenség elvének a biróságok minden foko­zatain való következetes keresztülvitele bir pár­tolókkal, bir ellenzőkkel. Az egy- vagy két foko­zatú, a csupán birtokon belüli, vagy birtokon be­­lüli és kívüli fellebbezés, és a többi perorvoslatok neme és száma, a választott vagy nevezett bírák alkalmazása, sőt még az iránt is, várjon az elmé­leti jogelvekből kiinduló codificált polgári törvénykönyveket vagy az idő szerint alkotott törvényeknek tárgyak szerinti összeállítását ille­ti-e gyakorlati használás szempontjából az el­sőbbség ? — szóval a polgári magán­jogokat érdeklő minden alaki törvényekre, a bíróságok szervezetére és illetékességére, valamint a per­­rendtartás különbféle rendszereire és módoza­taira nézve jogtudósoknak, bíráknak, ügyvédek­nek s ♦örvényboaóknak nézeteik egymástól el­térők.­­ Csak a sarkalatos elvekben egyeznek meg mindnyájan. És ezek lényegben kevéssel kifejezve következők, hogy a birák legyenek függetlenek, elmozdu­hatlanok, jogképzettek, más igazgatási teendőkkel lehetőleg el nem fog­laltak s az ügyes bajos felek által közel érhetők, hogy az igazságszolgáltatás legyen gyors és ol­csó, s hogy a törvénykezés folyamát és formáit meghatározó szabályok legyenek tiszták, egy­szerűek, s visszaélésekre minél kevesebb alkal­mat s ürüg­­et szolgáltatók. Hogy a magyar törvénykező , mely az előtt Verbőczi hármas törvénykönyvén, későbbi egyes törvényeken s törvényes bírói gyakorlaton ala­pult, most pedig az országbírói értekezletnek országgyűlésileg elfogadott határozatain s szá­mos pótrendeleteken alapszik, mind 1848 év előtt sok kívánni valót hagyott, mind jelenleg is hagy, álalánosan elismert tény; ámbár azon mér­téktelen ócsárlások, gyanúsítások, gúnyok és megtámadások, melyek 1851-től 1860-ig a sor­sunkat akkor intézett tényezők minden rétegé­ből legnagyobb szenvedélyességgel épen törvény­­kezési rendszerünk ellen irányoztattak, indokol­va nem voltak , a minthogy midőn ezek 1860. évben közügyeinknek egy nevezetes forduló­­pontján az úgynevezett birodalmi jogegységnek s az osztrák polgári­­könyv rögtönözött behoza­talának védelmére ellenünk nagy keserűséggel nyilván felhozattak, azokat erélyesen visszato­rolni kötelességünknek is tartottuk. Ezen gán­­csolódások nem voltak — mondom — indokol­tak , mert törvénykezési állapotunk nem volt ugyan rendezett, s az újabbkori európai törvény­kezési rendszerektől lényegben és formában el­tért, de viszonyainknak s az itteni jogfogalmak­nak megfelelt, és minthogy az életből fejlődött, sok gyakorlati jót foglalt magában, a­minek egy részét örömmel találtuk fel ismét az előttünk fekvő javaslatban is, más részét ellenben, — őszintén megvallva — sajnálattal nélkülöztük ugyanabban. E mellett az előbbi törvénykezési állapotunk ősrégi politikai intézményeinkkel oly szorosan volt összefűzve, hogy ezeknek időszerű átala­kítása előtt a törvénykezés és törvényszéki szer­vezet mezején nem tehetett gyökeres változá­sokat s a kor és tudomány igényeinek megfele­lő beható javításokat eszközölni. Hogy azonban atyáink ezen szükséget élén­ken érezték, s a korral haladva, közügyeink­nek ezen ágában is az elavult régibb intézmé­­nyeket újabb életképesekkel felcserélni igyekez­tek, tanúsítják az utolsó félszázadban ezen tár­gyak iránt keletkezett számos nagyfontosságu hazai törvényes intézkedések. Így — hogy közülük csak némelyeket említ­sek — az 1790 ik 67-ik ez 1827-ik 3-ik tör­­vényczikkek által kinevezett országos bizottmá­nyoknak feladatul lön kitűzve, miszerint az or­szág minden törvényszékeinek rendezése (coor­­dinatio forcium) és a perrendtartásnak akkénti javítása iránt (emendatio ordinis processualis.) hogy a perecnek gyorsabb lefolyás­a a feleknek költségkímélés szereztessék, javaslatot készít­senek. A 792-ik 16-ife törv. czikk többeket rendel : „de celeriori justitiae administratione.“ A 1807. 8. t. sz. az akkori világ­háború közepette is több czélszerű intézkedéseket tartalmaz „de promo­­vendo celeriori caussrum curati.“ Az 1836-ik 10-ik tör. czikk az úrbéri perokét, a 12-ik az arányositási pereket­, a 14-ik a világos örökösödési esetekben való eljárást, a 15-ik a bí­rói végrehajtásokat , a 18-ik vásári bíróságo­kat, a 20-ik sommás szóbeli pereket szabályozza Sok volna ha az 840-ks nevezetes, termékeny országgyűlésnek számos üdvös törvényeit elő­so­rolnám, melyekkel a váltójog behozatott, a vál­tótörvényszékek felállíttattak, a csődperek, be­­táblázások, s más e­lemű tárgyak rendezve let­tek. Azonban mindezek más sürgős törvényhozási teendőknek halmaza miatt csake „per excerpta“ történvén, a gyökeres átalakítás s általános ren­dezés még mindig feszülten váratott. De midőn az 1848 ki­s-ik törvény­czikk által a földesúri hatóság megszüntetett, a 15-ik törvény­­czikk által pedig az ősiség eltöröltetett, a ma­gyar magánjogi polgári törvények, a tör­vény­­széki szerkezetnek a perrendtartásnak átalaki­

Next