Pesti Napló, 1868. november (19. évfolyam, 5466–5490. szám)
1868-11-21 / 5483. szám
idejéről, valamint kényszereszközökről oly községek ellen, melyek a törvény ezen rendeleteit nem teljesítik, a legközelebbi országgyűlés eléjavaslatot terjesztett. Eötvös József b. cultusminiszter T. Láz! Amennyire az indítványt felfoghattam, azt hiszem, oly dolgot foglal magában, mely magától értetik. A törvény kimondja, hogy minden község tartozik népiskolát felállítani, kimondja positive, hogy ez a községnek közelissége. Megvallom, én jobb véleményben vagyok községeinkről, mint az előttem szóllott képviselő úr. Az én meggyőződésem az, hogy Magyarország községei a műveltségnek elég magas fokán állanak, hogy a népnevelés szükségét maguk is átlássák , hogy maguk is átlássák, mennyire érdekükben fekszik a népoktatást általánossá tenni. (Helyeslés.) Zaj. Halljuk! Elnök csenget) Én tehát meg vagyok győződve, hogy községeinknek nagyobb része ezen kötelességének eleget fog tenni, semmi esetre pedig nem tartom ezőlrányosnak, hogy a törvényhozás ez iránt kételyét most már előre a törvényben is nyilvánítsa. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve azonban arról, hogy a községeknek egy része, bármily forró legyen is azon óhajtásuk, hogy népiskolát állíthassanak fel, azon kötelesség teljesítésére képes nem lesz, és hogy azon 5°f0 este az egyedes adónak igen sok községben az iskola felállítására elegendő nem lesz. Ezen esetekről azonban a törvény rendelkezett, amidőn kimondja, hogy ott, hol a község bármi oknál fogva nem képes népnevelési intézetet felállítani, ezen községekben ily népnevelési intézetek felállítása a közoktatási miniszternek kötelessége, ki ezen kötelességet teljesítendő, az ily iskokra szükséges kiadásokat a budgetnél fogja a ház elé terjeszteni. Tehát azon esetben azt hizem, hogy ha az előttem szóllott 1. képviselőnek szomorú sejtelmei teljesednének, csakugyan azt kellene tapasztalnunk, hogy népünknek egy része bizonyos számú községekben vonakodnék, melyet tisztán az ő érdekükben mondott ki a törvényhozás, akkor a közoktatási miniszter, bárki legyen is az, ismerve kötelességét, folyamodni fog a házhoz a szükséges rendszabályok életbeléptetésére, a jelen pillanatban azonban én részemről egy oly törvényes rendelkezést szükségesnek nem tartok. (Élénk helyeslés ) Madarász József legújabban betanult mosolylyal a megszorult újoncz segélyére siet, s megtanítja , miként lehet igen nagy dolgokról negyedeken át igen sokat beszélni, és semmit se mondani. Természetesen a módosítványt pártolja; szerettük volna azonban hallani tőle, miként fogja majd a félegyházi vagy kecskeméti democratákat azon kényszerrendszernek megnyerni, a miről t. barátja Sch. Gyula beszélt. B. Eötvös József közokt. min. a ház helyeslége közt utasitá vissza azon inconsequntiát, melybe őt Madarász belé rántani megkisérlé. Halász Bold, sok éljenzés közt kívánja, hogy a szerkezet tartassék meg. Pulszky Ferencz beszédében kiemeli, hogy ő nem képes, mint Madarász J. képv. tévé, bizalmatlanságot szavazni a magyar községeknek, mert bízván a községek értelmiségében, azt hiszi, hogy ők nagyon jól imetik azon jóteményt, mi az iskola felállításából reájuk is hárul. Bízik a magyar népben, bízik, a községekben, és ugyanazért nem akarja, hogy a törvényhozás speciális rendelkezést tegyen arról, mily határidő alatt kell népiskolát felállítani, vagy sanctiot barozni, ha a község iskolát nem állít. — Épen azért, — mivel ezen speciális sanctio itt indítványba hozatott, hogy a községek politikai jogaiktól fosztassanak meg, nem látja át, mire vonatkozhatik, — és indítványba soha nem is hozná. A módositványt nem pártolja, hanem a t.-javaslatot a közp. bizottság módosításával kéri elfogadni. Nyáry Pál úgy véli, hogy midőn egy törv.hozás a népnevelésről intézkedik, ha a szigorú kötelezettségre nem hoz is rögtön büntető törvényt, talán legjobb után jár, mert felteszi a józan észt és erkölcsi érzetet az egész nemzetben. (Helyeslés.) Szóló nem kételkedik, hogy általánosságban az egész nemzet felfogja azon nagy eszmét, mely letéve van esenjavaslatban. Mert ha előre kimondatnék a büntetés, — szóló szerint — az tétetnék fel, hogy Magyarországban annyira el van aljasodva nép, hogy megijed azon kötelezettségtől, mely kötelezettség teljesítése által lehet csak művelt emberré Magyarország lakossága. Igen helytelennek tartja a Schwarcz Gy. által beadott módosítványt, és ajavaslat e pontját úgy mint azt a közp. bizottság módosította fogadja el. Nagy Péteri T. ház! Ha nem tudnám azt, hogy az indítványozó úr kiválan pártolója a népnevelésnek, azt kellene hinnem, hogy indítványával épen a törvény jótékonyságát akarta megsemmíteni, s a törvény czéljával ellenkezőt akart eérni. Mert ha a ház ezen indítványt elfogadná, utat mutatna azoknak a községeknek, melyek — ámbár én nem hiszem, hogy fognak olyanok találkozni, — föl nem fognák az ő hivatásukat, arra, hogy még egy esztendeig vagy ki tudja meddig, míg a törvényhozás nem intézkedik arról, hogy ezek erővel is kényszerítessenek.iskolák állítására, halaszszák a dolgot. Ezen indítvány által semmivé tennék azon hatalmat, melyet meg kell adnunk, semmivé tennénk azon meghatalmazást, s azon megbízást, melynél fogva a ház megbízza a minisért ezen törvény végrehajtásával. De nem is áll az, hogy ez előtt meg volt határozva, hogy minden község iskolát álitson, és mégsem lett iskola fölállítva. Ki volt ugyan mondva, hogy iskolát állítson minden község, de nem volt kimutatva az út, mód és eszköz, amely szerint álítson iskolát. Itt a törvényjavaslatba meg van határozva, hogy az egyenes adók 5°, át tartozik a község rá adózni, és ha nem bír ebből iskolát fölállítani, az állam fogja a hiányzó összeget fedezni. Ami pedig Madarász képviselőtársam álta a szőnyegen levő törvényjavaslatban felhozott következetlenség vádját illeti, minél fogva azt állítja a képviselő úr, hogy nagy következetlenség büntetést szab ki azon szülőkre, és gyámra, ki gyermekét vagy gyimoltját nem küldi iskolába. Azonban nem szabni büntetést oly községre, amely nem akar iskolát állíttatni, én ebben következetlenséget nem látok, hanem nagyobb következetenséget látok abban, ha valaki folytonosan appellál a magyar népre, s még nem hisz annak józan eszében, (Hosszas zajos helyeslés) nem tesz fel róla annyi józan eszet, hogy fölfogja, miként hivatását megoldani s az európai czivilizált népek közös helyét elfoglalni Csak akszinkor lesz képes, ha az általános műveltség vonalára emelkedik.Én tehát az indítványt nem pártolom, s ajánlom a közp. bizottság szerkezetét. (Helyeslés..) Papp Zsigmond Madarász J. képviselőnek azon vádjára,melylyel a kormányt következetlenséggel vádolta, világosan kinyilatkoztatja, hogy valamint ajavaslat első szakasza a szülőket és gyámokat arra szorítja, hogy gyermekeiket iskolába küldjék , úgy a 23. §. tisztán kimondja azt, hogy azon esetre, ha a községek nem fognak iskolát állítani, az állam fog közbe lépni. Itt megvan a viszonyos megszorítás, következetlenséggel vádolni ajavaslatot nem lehet. Tisza Kálmán a szerkezetet úgy, amint van, pártolja, de felszólal röviden azért, mert pártolja a szerkezetet sok tekintetben más indokból, mint melyek annak védelmére itt felhozattak. Pártolja szemben a módosítványnyal a szerkezetet azért, mert nem szeretne először a legroszabb feltevésből indulni ki, és mert nem szeret semmiben a praevarikatiohoz folyamodni, hanem csak az elkövetett hibát kívánja megbüntetni. (Helyeslés.) Másodszor mert azt tartja, hogy a jelen viszonyok között meghatározni, hány év alatt tartozik valamely község a törvénynek megfelelő népiskolát felállítani, a teljes lehetetlenség, vagy oly hosszú időt kellene szabni,melylyel miután valójában semmi sem nyeretnék. Lehetetlen pedig, mert igen jól tudja mindenki, hogy hazánkban igen sok olyan község van, mely nem lesz képes iskolát felállítani, tudva van pedig az is, hogy az állam jelenleg oly pénzügyi helyzetben van, hogy egy két, három év alatt sem lesz képes a községeket oly helyzetbe tenni, hogy népiskolákat fentarthasson. A módosítvány által olyan kívántatik tehát, melyet végrehajtani nem lehetne. Ezek azok az indokok, melyekért a szerkezetet pártolja. Végül Schwartz Gy. élt az indítványozó zárbeszédi jogával, s szolgált annyi zöldséggel, amennyi egy utolsó farsangi ebédhez is sok leendő. Elnök a kérdést felreván, a ház megszavazta a szerkezetet, ülve csakis Schwarze Gy. és egy pár szélsőbali kesergő vitéz maradván. A következő szakaszok egész bezárólag a 44 ig elfogadtattak. A 45. §. rövid eszmecsere után Tisza Kálmán módosítása szerint fogadtatott el. A 46. szakasztól egész 63 ig a szerkezet vita nélkül szavaztatott meg. A 64. § nál Babes V. következő módosítványt teszi : A 64. §-ban a) alatt. A hatodik tantárggyal határozó intézkedés záradékában az „általános“ szó után „nemzeti“ szó hozzá teendő. Ugyanezen § ban b) alatt. Az ötödik tantárgy megállapítása után záradékba szinte hozzá adandó „általános nemzeti és hazai.* A harmadik tantárgyat határozó intézkedésekkép módosíttatni inditványoztatik . Még egy második, az illető vidéken divatozó s a nép szükségeinek leginkább megfelelő nyelv, a községi hatóság megállapítása szerint. Szintúgy ugyanazon §-ban d) alatt a negyedik tantárgyat illetőleg. Tisza Kálmán,T. képviselőházi (Halljuk!) Ha az előttem szólott képviselő úr első módosítványánál megmarad, szavazás esetében kész lettem volna a szótól elállni, mert utoljára is azon indítványa indokolásában semmi újat nem mondott, mert azt már tőle igen sokszor hallottuk, hogy Magyarországon ő a magyar nyelvet semmibe sem veszi, tehát mint ilyen megszokott dologra nem tartottam volna szükségesnek válaszolni. (Helyeslés.) Mert különben is azt tartom, hogy ha helyesen fogná fel a t. képviselő úr nem saját óhajait, hanem az e hazában lakó népnek érdekeit, úgy ha nem volna benne, követelnie kellene, hogy taníttassék a magyar nyelvre. (Helyeslés.) és én azt hiszem, hogy senki itt nem vádolhatja ezen törvényt és ha az elfogadtatik, a törvényhozást szűkkeblűséggel, midőn oly iskolákra nézve, melyek éppen azon nemzetiségnél, melyhez ő is tartozik, legnagyobb részben a közösállam költségei fognak felállittatni, az anyanyelvet hagyja meg kötelezett tannyelvül. Ily eljárás mellet bátran kiállhatja ezen országgyűlés a versenyt a nemzetiségek iránti szabadelvűség szempontjából bármely más államával a világnak és mindenesetre a legélesebb ellentétbe állítja a magyar eljárást azzal, amely a magyarokkal szemben Romániában követtetik. (Élénk helyeslés). Egyébbiránt azon, hogy a magyar nyelvet tisztelt képviselő úr nem szereti, — annál kevésbé csodálkozom, — mert hiszen ő oly iskolában növekedett, ahol a német nyelv volt divatban és ahol soha panaszt nem tett, hogy a magyar nyelvet nem tanítják (zajos helyeslés) de mondom, mindezekért nem szólaltam volna fel, mert ezek már megszokott dolgok, melyet tőle már máskor is hallottunk. De ma egy új dologgal lepett meg bennünket, azzal, hogy nincs Magyarországnak egy egységes történelme, melyben mindenki, ki e hazában lakik rétesül, hanem hogy itt minden e hazában lakó nemzetiségnek külön történelme van. (Derültség. Halljuk!) Már engedelmet kérek (Halljuk!) azon történelem, mely Magyarország történt dolgait adja elő, a dolog természeténél fogva előadja történelmét mindazoknak, akik e hazában laknak (úgy van), mert mindazon eseményekben, melyekről mindezen történelem szól, nemcsak egyik vagy másik ajkú tagjai e hazának vettek részt, hanem részt vettek összes polgárai (Helyeslés) és a mennyiben van vagy lehetne valamelyik nemzetiségnek külön történelme, csak azóta vagy oly időkben van, a midőn a hazának egyes, egyik vagy másik nemzetiséghez tartozó lakói lelkiismeretlenül felizgattatván, ellentétbe tették magukat az összes nemzettel. (Élénk helyeslés). Egyfelől ezen történelem is benne foglaltatik, mégis a közös történelemben és másfelől oly külön tényei ezek az egyik vagy másik honpolgároknak, melyeket nem külön dicsőíteni és történelembe foglalni, hanem mindnyájunknak elfelejteni kellene. (Igaz.) Én tehát, még egyfelől az ellen, hogy a magyar történelem nem a haza összes lakosainak történelme, hanem hogy azt a századok során így föl kelljen darabolni a külön nemzetiségek történelmeire, tiltakozom : a képviselő úr egyik módosítványához sem járulok, hanem a szerkezetet pártolom (Hosszas élénk helyeslést) Hodosi József azon szempontból indul ki, hogy az iskolákban nem szükséges a magyar nyelvet tanítani, hanem azon nép nyelvét, mely ott többségben van. Ennélfogva pártolja a mó ■ dosítványt. . . . M i r e t i c a Svetozár Babes Vincze képviselő módosítványát és záradékait elfogadja. A Ház megtartotta a szerkezetet. A tárgyalás folyt egész bezárólag a 79. §-ig, s a szerkezet mindenütt elfogadtatott; ekkor elnök jelentvén, hogy némely bizottságok már két órakor kezdik üléseiket, a tárgyalások berekesztését inditványozó; mi is elfogadtatván, az ülés eloszlottatása és újjászervezése immár halaszthatlanná lön Ami rövid idő múlva bizonyosan be is érejezik vala, ha az 1849-i gyászos események folytán honi törvényhozásunk majdnem 20 évig tltott szünetelésre nem kárhoztattatott volna. Ez szolgált aztán azon ürügyül, hogy a tökéletességre nézve égig magasztalt osztrák polgári törvénykönyv, a törvényszékek rendezésével,az osztrák polgári perrendtartással, s a peres ügyeken kívüli eljárással rögtönözve nagy sietséggel Magyarországba behozatott. De ezen reánk erőszakolt polgárositási jótétemény hazánkban fogékony földre nem találván és itt 10 évi alkalmazás után is gyökereket verni nem, bírván, mindazon idegen törvények és szabályok az 1860-ki octoberi kibocsájtványok s az 1861-iki országbírói értekezletnek országosan elfogadott határozatai által megszüntettek, s az alkotmányos birói szervezet és törvényes eljárás, a szükséges módosításokkal ismét hatályba léptettek. Az országbírói értekezlet, s annak nagyérdemű indítványozója és vezetője, az akkori országbiró úr, ezzel a magyar törvénykezés körül elenyészhetlen érdemeket szerzett magának, melyeket a honi jogtörténetem mindig hálásan fog felemlíteni, mert egy biztos vezérfonalat adott bíráknak és ügyvédeknek kezébe, melynek segítségével az ismert honos téren feladatuknak nagyobb nehézségek nélkül megfelelhettek, s a különben mellőzhetlenül bekövetkezendett zavarok és fennakadások elkerültették. Minthogy azonban ez is csak szükség pótlására ideiglenesen történt, s ma már a sok ideiglenes és pótrendeletek tömkelegében alig lehet eligazodni, s azért a tökéletes!), rendszeres szervezést bírák, ügyvédek, felek, sőt az osztatlan közvélemény naponta hangosabban Sürgetik : az igazságügyi miniszter úr országosan ismert széles terjedésű jogismeretével, és tiszteletre méltó ügyszeretettel az előttünk fekvő törvényjavaslatot terjesztette elő, melyet a képviselőház több lényeges változásokkal törvényerőre emeltetni ajánl. A javaslat egy része a bíróságok mostani szervezetének módosítását, a másik a perrendtartás átalakítását illeti. Az előbbi szorosan véve nem ide tartoznék, s a megyék rendezésével is kapcsolatban állván, ennek bekövetkezéséig csak töredékes lehetett. De midőn a tervezett új perrendtartásnak több üdvös intézkedései a bírósági szervezet módosítása nélkül foganatosíthatók nem lennének, a javaslatnak erre is tett kiterjesztését nem lehet nem helyeselni. Ezen javaslat úgy általában, — kiinduló pontját, s alapelvét tekintve — mint részleteiben, a jól rendezett törvénykezés felemlített alapkívánalmainak megfelel,midőn az eddigi alkotmányos bíróságokat, kis kivétellel meghagyva, azoknak hatáskörét kellően rendezi, s az eddig hívott perrendtartásban a felek jogainak biztosítására, az igazság teljes kiderítésére, a birák önkényének korlátolására és a perek gyors folyamának előmozdítására sok czélszerű és gyakorlati javításokat és egyszerűsítéseket igyekszik létesíteni. Noha azonban az előttünk fekvő javaslatnak, kivált a képviselőház által érintetlenül hagyott részeinek ezen tökélyei iránt a magas főrendek jogi választmánya teljes elismerését kész nyilvánítani , mégis annak beható megrostálása és lelkiismeretes megfontolása után kénytelennek érezte magát, némely észrevételeket tenni, módosításokat javasolni, és kívánalmakat nyilvánítani, amennyiben azok a javaslat keretébe beillenek, és nem csak annak még ezen ülésszak alatt törvényerőre emelését — felfogásuk szerint — nem kockáztatják, sőt, miután azokhoz az igazságügyi miniszer úr is hozzájárult, a munkának tökéletítésére szolgálandnak. — Lettek volna ugyan a jogi választmánynak még más lényeges észrevételei és elvbeli megjegyzései, melyek érvényesítése, meggyőződésünk szerint a munkának szintén előnyére vált volna, ha tehát a választmány ezektől mindemellett is elállott, ezt csupán azért tette, mert ez a két ház közötti hosszabb vitákat fogván előidézni, ezzel a törvénynek megalkotása a mostani ülésszak előrehaladt időpontjában könnyen meghiúsíttathatott volna, és mert ezen perrendtartás az igazságügyi miniszer urnak kijelentése szerint különben is csak ideiglenes leendőén, a még tökéletes végnek kidolgozása és előterjesztése nem messze kilátásba van helyezve, és így a jobb utáni törekvés ez idő szerint a jónak létrehozását akadályozhatta volna. (Vége következik.) Hatósági élet. B.-Gyarmat, oct. 28. A magyar alkotmányos élet folytán minden irányban megindult szellemi mozgalom jelenségei között mind érdekessége, mind fontosságára nézve nem utolsó helyet foglal a polgáriság jogaiból, eddig teljesen kizárva volt Izrael fiai kebelében, soká elfojtott láng gyanánt hatalmas erővel fellobbant elvása, mely ezen, szellemi és anyagi tehetséggel egyaránt ellátott élelmes népfajt egymás ellenében két, merőben ellentétes, mindkét részről végküzdelemre határozott táborra osztja. Az egyiknek jelszava a régi hit, ei5 v«,°Z?á. t8Padf, 8 lényegben nem is a hitelvekből folyó, a haladó kor szelleme által elitélt kinövései és feleségeivel ; a másiké szinten az ös‘ hit, de lehetőleg megtisztítva minden fölesleges salaktól és előítéletektől, s karöltve-haladás a korral, mely az évszázadok host-8ni során keresztül elnyomatott zsidót is a police!fT-SU 8mába emelá- Melyiknek var, Linjü mäbi“1“ Tb“° “'"ti*' •*» kc.a.és ,, előre melyik tábor hivei lesznek országos többségben ? Anélkül, hogy e ré zb n b a .8zt kai _adatokkal rendelkezhi/fe« ^szben hiszszük, miszerint a felvilágosodás győzni fog a sötéten 8 hajadág S2elfeme nem8ye„TM, °Ja“ gát a tespedés lidércte által leküzdetni 8 részét , akTágá,Jak ’&e11 jelentékeny megyééi!19“ ^ezvén, nem tsoda, bal avara kíiM 6 8zékPentjan az izraelita congresdése szinti fi? ^viselők választásának kézforronrrítai ..élénk mozgalmat, sőt szenvedélyes !r!USá udéiZett, elö‘ A válaszlépesek összebiró inU Z|suv.endö bizottság a központi szolga“eflakulván› az orthodoxok mi •trU^fSSa] él!ek’ k°gy a bizottság tagjaiul, a sávi pártnézetbelieknek csaknem teljes^kizárábe rLv «l*- én vérrokonaikat csempészték be, mely egyoldalú, s innen folyólag visszaélésekre vp.Kiltott _^.»i__visszaesőpártbeliek a vallásügyi minisztériumhoz folyamodván, ez a választókat összeíró bizottság feloszlatása mellett uj választást rendelt el, s ezen eljárás részrehajlatlanul leendő keresztülvitelének biztositása végett királyibiztosul főispán gr.Forgách József ő méltóságát nevezé ki. Ő méltósága ennek folytán a kebelbeli izraelita testület összes tagjait f. hó 19-én a megye kis termébe egybegyüjtvén, tapintatos eljárásának sikerült a kedélyeket megnyugtatni, 8 az összeíró küldöttség tagjaiul 3 oly egyént választatnia, kikben a mindkét párt részéről teljes számmal megjelent valamennyi választók közakarattal megegyeztek. Azonban a béke igy sem tartott soká, mert f. hó 25-én az orthodoxok az egyik elvtársuk házánál az esti órákban egybegyült haladó pártbelinket támadó bántalmazásokkal és kihívó gúnyolással illetvén, ezek sem akartak adósak maradni, hanem megostromolták egy átellenben lakó orthodox házát, a mivel az Isten az nap épen esőt adott volt, az innen ingyen került sárral orthodox úr hajlékát nem épen festőileg becsapdosák, mondják, hogy ablakait is beverték, a még más kárt is tettek neki. S miután innen természetesen panasz támadt, másnap, azaz 26-án reggel, a központi főbíró megkezdé a vizsgálatot, melynek alkalmából megemlítendő, hogy a vádlottak — egész Hiedelemmel ugyan, de zeneszó és nemzeti zászlók lobogtatása mellett haladtak a megyeház kapujáig, mintegy tudatni akarván ezáltal, hogy magukat nem közönséges bűnösöknek, de politikai kihágóknak tartják. Mennyire van e részben igazuk, majd a még folyamatban levő vizsgálat eredményéből fog kiderülni, melynek maga idejében közlését el nem mukettandom. Megjegyzem még, miszerint az orthodoxok jelöltje a rabbi, kinek tisztelet becsület, de igazság is, ezen igazság pedig abban fejezhető ki, hogy ő oly megcsökönösült maradó, ki e nemben ritkítja párját; a másik párt jelöltje Kohn Mark, jóhitelű gabonakereskedő, s mivelt, felvilágosodott ember. Jellemző, s mondhatni, örvendetesen jellemző ezen különben elég rendetlenséggel párult mozgalomnál az, hogy a rögtön tevékenységre ébredt zsidó nép átlátván, miszerint nemzetiségi tekintetben szint kell vallania, véleménykülönbség nélkül határozottan a magyar nemzetiség hívéül avatta magát. S bár ez honunkban természetesnek tekintendő, horderejére nézve mégis olyszerű jelenség, hogy felemlíteni nem tartom fölöslegesnek. Ennek nem épen azonos pendantjául szégyenkezve kell jelentenem, hogy városi egyetlen casrnóikat a hüledező részvét miatt már csaknem a feloszlás veszélye fenyegeté. Azonban ezen is segítve jön, s minél nagyobbnak tapasztaltatét egyrészről az apathia (vagy mi ?) annál lelkesebben karolta azt fel másrészről néhány ügybarát a legszebb eredménynyel, melynek egyik ismérvéül megemlítem, hogy a casino igazgatójának indítványára könyvtár alakítása határoztaték el, s ennek alapja, — első alispánunk kezdeményezése mellett — ki szépirodalmi könyvtárának becsesb darabjait készségteljesen felajánld, s példáját azonnal többen követék , sikert ígézőleg megvetteték; továbbá határozatba ment e könyvtár javára műkedvelői előadások rendezése, melyeknek szervezésével három egyleti tag jön megbizva. Reményem, hogy az eredményről nem nagy idő múlva örvendetest fogok jelenthetni. Családjai. Hivatalos. Rendelet a görög-keleti azerb metropolia egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeinek szabályozása tárgyában. (Folytatás.) 102. §. A hittudomány tanárai mindkét egyházi, valamint világi osztályúak is lehetnek. 103. §. Hittudományi tanárok képzésére 600 forintnyi állandó ösztöndíj rendeltetik. 104. §. A hittudományi tanárokat a szerb patriarcha nevezi ki a szerb püspökökkel. 105. §. A hittudományi tanintézetbe csak azok vétetnek fel, kik a főgymnasiumot végezték, és az érettségi vizsgát jó sikerrel tették le. 106. §. A hittudományi tanfolyam négy évből áll. 107. §. A hittudományi tanintézetnél a vizs-1 .bizottság áll: a patriarchai biztosból mint i kiú érsekegyházmegyei consistorium alenökéből és egyházi előadójából, mint ülnökökből. 108. §. A hittudományi tanintézetnél szükséges könyvtár felállittatik, a mire rögtön 2000 i1TM ávazatáná? évenkint 300 frt rendeltetik. v.1i • A Pakráczi és Károlyvárosi megyéből való 33 hittanuló segélyzésére 3960 forint engedélyeztetik. 1110. §.§. 78- 33. 85. 92. 95. 101. 103. 108 és 109 §§ ban rendszeresített fizetések, általányok javadalmak, jutalmak, ösztöndíjak, jelendőkések , & parnöveldei alap által is(Folyt. köv.) A „P. Napló“ távsürgönyei. Berlin, nov. 20. A képviselőház Guerardnak a szólásszabadság korlátlansága iránt tett indítványát elfogadta, miután a belügyminiszter a kormány részéről szintén beleegyezett az indítványba. London, nov. 20. Disraeli így nyilatkozott választói előtt : Angolország érdeke fentartását kívánja, amiért is Angolország e tekintetben mindig érvényesíteni fogja a maga befolyását; a valódi beavatkozások tényéhez azonban csak kivételesen járuland, és ezt is csak ott, ahol szükséges, mint a luxemburgi kérdésben. Berlin, nov. 20. A mai „Nordd. Ziga egy látszólag sugallmazott czikkben ezeket mondja : A pesti delegátióban egy interpelláló áll küszöbön a románia izgatások miatt, — és valószínű, hogy ennek folytán ez ügyben felvilágosítás fog adatni, amely azon téves állításokat, melyek a bukaresti lapokban a romár a Szögyényi László sz.-fehérv. főispán beszéde a felsőház nov. 12-ik ülésében. Minden állam helyes belelrendezésének egyik legfőbb, leglényegesb kelléke az igazságszolgáltatásnak kielégítő állapota, ésannyira, hogy noha a közszellemnek világszerte észlelhető mai áramlata szerint a politikai jogok és szabadságok utáni vágy már szinte azon legszélsőbb határhoz közeledik, mely kell, miként áttörhetlenül felállítva legyen, nehogy az állami és társadalmi rend végbomlásnak induljon, mégis az e részbeni jogos kívánalmaknak betöltésétis sokkal készebbek az emberek türelemmel bevárni, mint az élet, egyéni szabadság és biztonság, becsület, vagyon és tulajdon legfőbb biztosítékait képező bírói intézmények célszerű, törvényes rendezését hosszasabban nélkülözni. Az igazságszolgáltatásnak minden részletekben elméleti legtökélyesb állapota iránt talán a jogtudomány sincs még egészen tisztában magával, míg a gyakorlati téren a törvényhozások különböző utakat követnek, így a szóbeliség és közvetlenség elvének a biróságok minden fokozatain való következetes keresztülvitele bir pártolókkal, bir ellenzőkkel. Az egy- vagy két fokozatú, a csupán birtokon belüli, vagy birtokon belüli és kívüli fellebbezés, és a többi perorvoslatok neme és száma, a választott vagy nevezett bírák alkalmazása, sőt még az iránt is, várjon az elméleti jogelvekből kiinduló codificált polgári törvénykönyveket vagy az idő szerint alkotott törvényeknek tárgyak szerinti összeállítását illeti-e gyakorlati használás szempontjából az elsőbbség ? — szóval a polgári magánjogokat érdeklő minden alaki törvényekre, a bíróságok szervezetére és illetékességére, valamint a perrendtartás különbféle rendszereire és módozataira nézve jogtudósoknak, bíráknak, ügyvédeknek s ♦örvényboaóknak nézeteik egymástól eltérők. Csak a sarkalatos elvekben egyeznek meg mindnyájan. És ezek lényegben kevéssel kifejezve következők, hogy a birák legyenek függetlenek, elmozduhatlanok, jogképzettek, más igazgatási teendőkkel lehetőleg el nem foglaltak s az ügyes bajos felek által közel érhetők, hogy az igazságszolgáltatás legyen gyors és olcsó, s hogy a törvénykezés folyamát és formáit meghatározó szabályok legyenek tiszták, egyszerűek, s visszaélésekre minél kevesebb alkalmat s ürüget szolgáltatók. Hogy a magyar törvénykező , mely az előtt Verbőczi hármas törvénykönyvén, későbbi egyes törvényeken s törvényes bírói gyakorlaton alapult, most pedig az országbírói értekezletnek országgyűlésileg elfogadott határozatain s számos pótrendeleteken alapszik, mind 1848 év előtt sok kívánni valót hagyott, mind jelenleg is hagy, álalánosan elismert tény; ámbár azon mértéktelen ócsárlások, gyanúsítások, gúnyok és megtámadások, melyek 1851-től 1860-ig a sorsunkat akkor intézett tényezők minden rétegéből legnagyobb szenvedélyességgel épen törvénykezési rendszerünk ellen irányoztattak, indokolva nem voltak , a minthogy midőn ezek 1860. évben közügyeinknek egy nevezetes fordulópontján az úgynevezett birodalmi jogegységnek s az osztrák polgárikönyv rögtönözött behozatalának védelmére ellenünk nagy keserűséggel nyilván felhozattak, azokat erélyesen visszatorolni kötelességünknek is tartottuk. Ezen gáncsolódások nem voltak — mondom — indokoltak , mert törvénykezési állapotunk nem volt ugyan rendezett, s az újabbkori európai törvénykezési rendszerektől lényegben és formában eltért, de viszonyainknak s az itteni jogfogalmaknak megfelelt, és minthogy az életből fejlődött, sok gyakorlati jót foglalt magában, aminek egy részét örömmel találtuk fel ismét az előttünk fekvő javaslatban is, más részét ellenben, — őszintén megvallva — sajnálattal nélkülöztük ugyanabban. E mellett az előbbi törvénykezési állapotunk ősrégi politikai intézményeinkkel oly szorosan volt összefűzve, hogy ezeknek időszerű átalakítása előtt a törvénykezés és törvényszéki szervezet mezején nem tehetett gyökeres változásokat s a kor és tudomány igényeinek megfelelő beható javításokat eszközölni. Hogy azonban atyáink ezen szükséget élénken érezték, s a korral haladva, közügyeinknek ezen ágában is az elavult régibb intézményeket újabb életképesekkel felcserélni igyekeztek, tanúsítják az utolsó félszázadban ezen tárgyak iránt keletkezett számos nagyfontosságu hazai törvényes intézkedések. Így — hogy közülük csak némelyeket említsek — az 1790 ik 67-ik ez 1827-ik 3-ik törvényczikkek által kinevezett országos bizottmányoknak feladatul lön kitűzve, miszerint az ország minden törvényszékeinek rendezése (coordinatio forcium) és a perrendtartásnak akkénti javítása iránt (emendatio ordinis processualis.) hogy a perecnek gyorsabb lefolyása a feleknek költségkímélés szereztessék, javaslatot készítsenek. A 792-ik 16-ife törv. czikk többeket rendel : „de celeriori justitiae administratione.“ A 1807. 8. t. sz. az akkori világháború közepette is több czélszerű intézkedéseket tartalmaz „de promovendo celeriori caussrum curati.“ Az 1836-ik 10-ik tör. czikk az úrbéri perokét, a 12-ik az arányositási pereket, a 14-ik a világos örökösödési esetekben való eljárást, a 15-ik a bírói végrehajtásokat , a 18-ik vásári bíróságokat, a 20-ik sommás szóbeli pereket szabályozza Sok volna ha az 840-ks nevezetes, termékeny országgyűlésnek számos üdvös törvényeit elősorolnám, melyekkel a váltójog behozatott, a váltótörvényszékek felállíttattak, a csődperek, betáblázások, s más elemű tárgyak rendezve lettek. Azonban mindezek más sürgős törvényhozási teendőknek halmaza miatt csake „per excerpta“ történvén, a gyökeres átalakítás s általános rendezés még mindig feszülten váratott. De midőn az 1848 kis-ik törvényczikk által a földesúri hatóság megszüntetett, a 15-ik törvényczikk által pedig az ősiség eltöröltetett, a magyar magánjogi polgári törvények, a törvényszéki szerkezetnek a perrendtartásnak átalaki