Pesti Napló, 1868. november (19. évfolyam, 5466–5490. szám)
1868-11-25 / 5486. szám
J Pest, nov. 24.1808. (lp.) A magyar nemzet politikai történelmének a mai nap fénypontjátképezi. Folyó országgyűlésünk jelszava, kölcsönös engedékenységgel egyenlítem ki azt, mit a közelebbi pár évtized tévedései az alkotmányos szabadság és közös jólét rovására erőszakoltak fel. Horvátország képviselői a szentesített s kihirdetett kiegyenlítési törvény alapján Vukanovich elnök vezetése alatt húsz éves távolléti különválás után ma jelentek meg először a magyar képviselőház kebelében, s megjelenésökkel tevék bevégzett ténynyé azt, mit az igaz hazafiság eggedetlen törekvései az alkotmányos szabadság és haladás iránti tisztelet, s a népek jólétét, művelődését biztosító törvényes rend szeretete alkottak. Fontos e bevégzett tény reánk — a szent korona területén lakó népekre nézve nem csak azért, hogy az erőt, melyet eddig a viszály romboló szelleme kölcsönös gyengítésünkre használt, ezentúl szellemi és anyagi gyarapodásunkra öszpontosíthatjuk; — hanem igen fontos azért is, mert általa politikánk életképességéről, politikai jellemünk határozottságáról adván kétségbe vonhatlan bizonyítványt, míg egyrészről a mivelt világnak irányunkban bizalmát érdemeltük ki, másrészről elvettük a rendellenes, a felforgató törekvések izgatásainak ama leghangzatosabb érvét , hogy a magyar és szláv elem közti szakadás oly széles, és mély hézagot mutat, melynek betöltésére évszázadok sem képesek s melynek áthidalhatására nem bir képességgel se tudomány, se akarat, se rokonszenv. Azon jelenet, melynek ma a képviselőház színhelye volt, az izgatásnak e nagy szavát elnémította. Hogy a saját sorsáról eszélyesen gondolkozó horvát nemzet m a vele évszázadokon át jó és balszerencsében osztályos magyar nemzettel külsőleg és bensőleg kibékült, s viszont egyesült, az többé nem ábránd, hanem oly valóság, mely a jelen és utókor számára gazdag gyümölcsözés talaját hordja méhében. Az éljenek, melyek a belépő horvát követeket a felállott magyar képviselők részéről harsány hangon köszönték, az egész magyar nemzet őszinte éljenzése volt, mely egyszersmind hű kifejezése azon erős reménynek, hogy többé nem leend idő, nem körülmény, mely a testvériség szoros kapcsait köztünk megszakaszthatná. Erre biztosíték a mult tanuságos képe, s azon kölcsönösség, mely a szabad akarat és elhatározásból folyólag azon egyezménylevelet alkotá, mely a testvéri szeretetteknek legértékesebb okmánya. A véletlen úgy hozta magával, hogy azon ülésben, melyen a horvát képviselők először foglalták el helyeiket, a tanácskozás napirendjét a nemzetiségi kérdés képezze. A véletlennek nincs logikája, a azért mi se időzünk az eseményeknek e sajátságos találkozásánál, de a reánk tett benyomásnak engedve meg kell jegyeznünk, miszerint e jelenség nagy és épületes doctrinának nyitott könyvét képezi. Hol sérelmek, vagy érdekösszeütközések vannak, s ezek orvoslására, vagy kiegyenlítésére a felek részéről nem hiányzik az őszinte szándék, a tiszta akarat, ott az óhajtott siker nem maradhat el, s ha ezt alkalmazzuk nemzetünkre, igazságát bizonyítja épen ama tény, melynek az egész képviselőház tanúja volt. Azon javaslat, mely érett megfontolás szüleménye, s ama módosítás, melyet azon a ház többségének nagynevű vezére a tárgyalás kezdetekor tett, hitünk szerint olyanok, melyek a nemzetiségi igazságos kívánalmakat kielégíthetik. S ha vannak, vagy lennének, kik követeléseikben ezeknél tovább menve, bennünket zárkózottaknak találnának, ezt annak jeléül vehetik,hogy a határt,melynél a testvéries és eszélyes engedékenység végződik, átlépték. A történelem e napig se ítélte el, és nem is fogja elítélni a római senatust, hogya catilináris törekvésnek ellenszegült. A mi törvényhozásunk annak magasztaló dicséretét érdemli ki, midőn oly irányzatokat, melyek az államegység felbontását czélozzák, ingadozás nélkül, s határozottan visszautasít. Külön nemzetiségeink előtt egy követésre méltó szép és nemes példa áll — a köztünk megjelent horvát társnemzet képviselőiben. Kövessék őket a magatartásban, az őszinte, a kölcsönös engedékenységben, s az ország a kiegyenlítésnek e második műve is, mint nem sokára bevégzett tény, oly vivmányát képezendi korunknak melynek áldását érzeni fogja a hon, jótéteményei alatt úton éled a közérdek. Befejezésül, s az illetőknek tájékozásául ide írjuk Zsuvich József horvát képviselőnek a házhoz intézett lelkes magyar beszédéből a következő szavakat : „Legyenek meggyőződve uraim, hogy a horvát-szlavén ország képviselőivel mindig a becsület és törvényesség ösvényén találkozandnak; legyenek meggyőződve, hogy édes hazám képviselői szakadatlanul és kivétel nélkül ott lesznek, hol a sociális rend a hazának és népének józanul, higgadtan felfogott érdeke, a magyar szentkorona egységének védelme, és az alkotmányos kormány őszinte, és törvény szabta törekvései a tényezők.“ Meg vagyunk győződve, hogy jövő országgyűlésünkön a külön nemzetiségek képviselői, bízván a most vita alatt levő majd törvény erejére emelendő alapot, ugyanezen erőteljes, s alkotmányos polgárt kiválólag megillető, s a népképviselőt határozottan jellemző hangon, és nyelven fognak nyilatkozni. Egy szerény Indítvány: Türr István tábornok úrtól a „Népnevelési egyletek“ alakításának érdekében összehívott nyilvános értekezlet, mely f. hó 21. megtartatott, nagy horderejű mozzanatot jelez közmivelődésünk terén. A tanügyminiszter ur kezdeményezte a fontos ügyet az 1867. év. aug. 6-án közzétett „fölhívásával“, és bármint ítéljünk ama fölhíváshoz csatolt „Előleges tervrajzról“; lehetetlen, hogy azon két alapelvét ne helyeseljük, melyek szerint 1. A nevelés szent ügye pártkérdéssé ne fajuljon soha; és 2. A „Népnegyletek“ csakis magány jellegű társulatok legyenek. Az első elvre vonatkozólag örömmel vettük észre, és örömmel fog arról értesülni az egész ország, hogy magas képviselőházunk több kitűnősége vallás és pártkülönbség nélkül egybegyűlt a pár excellence hazafias ügy megvitatására. A második elvet kellő figyelembe vette azon 1. bizottmány, mely a létesítendő ,,Népükörök“ tervrajzát kidolgozta. E munkálat értelmében a társulatok csakugyan magánjellegűek, nem avatkoznak a tarthatóságok teendőibe, nem bitorolják senki hatáskörét, szóval a munkálat egyáltalában igen sikerültnek mondható, és ha van is rá vonatkozólag néhány megjegyzésünk, ezek nem érintik a helyes főeszmék lényegét. De a nagyszerű tervezet gyakorlati keresztülvitele sok nehézséggel fog járni. Azon kell lennünk, hogy mindenütt, az egész országban alakuljanak „Népökörök“ , pedig a lehető leglegrövidebb idő alatt. Ezen czél elérésére ajánljuk a fönntemlített munkálat által megállapított eljárás mellett még a következő módot: A „Deák-kör“ valamint a „Baloldalikör“ is szenteljen a szóban lévő nagyfontosságú tárgy megvitatásának egy rövid órát és mindkettő szólítsa föl t. tagjait, hasonnemű vidéki egyletek alakítására. Az orsz. képviselő rendesen a bizalom választottja a befolyásos ember a választókerületében, neki könnyen sikerülene egy hét alatt, mire mások hónapokat, sőt esztendőket eredménytelen pazarolnak. Ha szerény indítványunk oly szerencsés, hogy viszhangra talál , reméljük nem sokára följegyezhetni azon örvendetes tényt, hogy széles e hazának minden vidékén „Népn. körök“ alakulnak, melyek összeköttetésbe lépvén a „Pesti központi körrel“ megkezdik a nemes működésüket. A „Népn. körök“-nél szebb és áldásdúsabb karácsonyi ajándékot nem nyújthatnak a t. képviselők választóiknak. Mayer Miksa, aki. f. tanító hoz volt intézve, a e lapokban az év elején megjelent, — még akkor el lehetett mondani, hogy nincs a magyar egyháznak egy megyéje sem, hol az anyakönyvek törvényeink értelmében magyarul vezettetnének — most hála Istenbek, többé ezt mondani nem lehet — szolgáljon arra nézve adatul a jelen kivonat, mely egri érsek ő nagyméltósága papjaihoz intézett magyar körleveléből — szóról szóra íratott ki: „Hazánk törvényei, névszerint az 1836-iki III. és az 1840-iki VI. törvényczikkek 4-dik és illetőleg 7-dik szakaszai az anyakönyveket magyar nyelven rendelik vezetni. Azon időben, midőn hazai törvényeink tettleg felfüggesztettek és hatályon kívül helyeztettek, az egyformaság megőrzése, s netalán e téren is teendő új intézkedések megelőzése végett a püspöki kar czélszerünek találta anyaszentegyházunk nyelvét, a latint választani, és anyakönyveinket azon vezettetni — e viszonyok azonban ma már megszűntek s törvényeink visszaállitvák; azért szükségesnek vélem elrendelni, hogy az anyakönyvek, mint ezt több egyházkerület is óhajtotta, a jövő 1869-dik évtől kezdve egyházi megyénk minden plébániájában, a fent idézett törvények értelmében, ismét magyar nyelven vezettessenek.* Ezek az egri érsek szavai, közlő nem azért hozza ezeket nyilvánosságra, hogy Bartakovics hazafias érdemeihez, egy újabbat soroljon s etet dicsőítse. Ő erre nem szorult, ismeretes lévén országszerte kitűnő hazafisága. Hanem igenis azért hozza nyilvánosságra közlő Bartakovics tettét — hogy míg az egyrészt a magyar egyház házasságáról s hazánk törvényei iránti tiszteletéről tanúságot tesz, más részte tett zsinórmértékül szolgáljon s követésül — mert valóban igen furcsa lenne, ha még ezután is lenne Magyar hazánkban egyházi megye, hol magyar törvényeink ignoráltatnának; azon félelem, hogy ha anyakönyeink magyarul vezettetnek, majd a más nemzetiségűek szintén azt fogják kívánni, hogy az ő nyelvök is respectáltassék, alaptalan. Magyarországban több diplomatikai nyelv nincs s nem is lehet, mint a magyar, s minden magyar paptól követelheti a haza, hogy a magyar nyelvet értse s a törvényt megtartsa. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház nov. 24-én tartott ülése. Tegnapi esti lapunk tudósításához utána pótoljuk Vakanovics horvát nyelven elmondott beszédét . Vakanovics Antal horvát nyelven mondott beszédében bejelenti, hogy a horvát - szlavón képviselők megérkeztek, s megjelentek; kifejezi társai nevében is örömét az alkotmányos egyesség létrejötte felett 20 súlyos esztendő után, s azon reményét fejezi ki, hogy a testvérnépek ezentúl egyetértve, munkálandnak a közös haza jólétén. Reméli, hogy a kiegyezés áldásai tartósak lesznek, s végre átnyújtja a horvát-szlavén képviselők megbízó levelét. Folytatjuk ezután tudósításunkat,maj hol ezit lapunkban elhagytuk. A nemzetiségi kérdés tárgyalása megkezdettén, felolvastatik a Macellária és társai által benyújtott határozati javaslat, melynek közlését térszűke miatt holnapi számunkra vagyunk kénytelenek halasztani. Aztán Deák F. emelt szót : Deák Ferenc t. T. ház! Gyakran fordul elő a parlamentáris életben az, hogy valamely törvényjavaslat vagy indítvány felett a határvonalat , mely az általános tárgyalást a részletes tárgyalástól elválasztja, alig lehet szorosan megállapítani. Ilyen helyzetben vagyok én most a jelenjavaslatra nézve. A beadottjavaslat, különösen az melyet a közp.bizottság készített, igen sok pontban megegyez az én nézetemmel , de nem egyez meg a szövegnek felosztására, a szerkezetnek logikai folyamára nézve. Ezenkívül vannak némely egyes pontok, amelyekben az én véleményem más. A részle- tes tárgyalásoknál mondottam volna el az egyes I §§-okra teendő észrevételeimet, de épen azért, mivel én a szerkezetet egészen másként akarom állítani, s ami a közp.bizottságnál a szerkezet végén van, azt én előre óhajtom tenni, némely dolgokat pedig ki akarnék mondatni, ami a szerkezetben nem mondatik ki, azért tehát szükséges itt az általános tárgyalásnál felszólalnom. (Halljuk!) Az idő rövid, hosszas szónoklattal nem fogom ezt az időt pazarolni, egyszerűen azt mondom, hogy az én meggyőződésem a fennforgó kérdésekben az, hogy Magyarországban egy politikai nemzet létezik : az egységes, oszthatatlan magyar nemzet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozék, egyenjogú tagja. (Helyeslés.) A másik, amit tartok és hiszek, hogy ezen egyenjogúságot csak az országban dívó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, s erre nézve is csak annyiban lehet külön szabályok alá vonni, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat lehetősége, célszerűsége , az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszi. (Helyeslés.) Ezen két elvből kiindulva, nem új dolgot mondok, mert eddig is az alkotmány alapelve szerint úgy állott, hogy, mint említem Magyarország összes honpolgárai egy politikai nemzetet képeznek, s ez a magyar és ezen politikai nemzetnek minden honpolgár egyenjogú tagja. Kimondom továbbá, hogy a nemzet említett politikai egységénél fogva az, ami az állam összes nevében történik, nem történhetik többféle nyelven, annak az állam nyelvén magyar nyelven kell történni. Ennélfogva valamint eddig, úgy ezentúl is Magyarországban a törvényhozás nyelvének a törvényhozási tanácskozásokban és minden működésekben a magyar nyelvnek kell lenni, magyar nyelven kell alkotni a törvényeket, melyek hiteles fordításban más nyelveken is kiadandók. A kormány nyelve pedig a kormányzás minden ágában szintén a magyar. Lefelé azonban, a megyéknél, törvényhatóságoknál, községeknél, egyháznál én nem idegenkedem semmit az egyenjogúságot nem korlátolni, s annak tág tért adni, úgy az igazságszolgáltatásnál is, az alsóbb bíróságokat illetőleg, de nem a felebbvitelieket. Nem indokolom mindezeket, mert ha szükséges lesz még valamit az indokolásra mondani,el fogom azt mondani a tanácskozások végével, a tán engem is megillető zárbeszéd folytán, minthogy külön indítványt teszek. Ezúttal csak egyet jegyzek meg: hogy az első bíróságok előtti törvénykezést illetőleg én kész volnék s óhajtanom, hogy mindenütt, ahol több jegyzőkönyv van a megyében, mivel több a nemzetiség, az első bírósági perlekedés a jegyzőkönyvek bármelyik nyelvén engedtessék meg. Én ebben semmi káros következménytől nem félnék, s azon tekintetüs előttem áll, hogy ha Magyarország be akarja hozni az esküdtszéki intézményt, a szóbeli eljárást, elkertítetlen lesz a magyar nyelven kívül más nyelveken, itt megr engedni a perlekedést. Azon véleményt pedig, hogy ahol nem magyar a lakosság nyelve, magyar nyelven kelljen okvetlenül perlekedni, kivihetlennek, helytelennek tartom és a magyar nemzet érdekében nem látom szükségesnek. (Helyeslés.) Nehézségeket támasztottak ugyan ez ellen az osztályokban s másutt is. Azon ellenvetések cáfolásába most nem bocsátkozom. Óhajtanám, hogy a perlekedés ott, hol nem magyar a lakosság, az ottani lakosság nyelvén is megengedtessék ; de mivel ismerve a hangulatot, ezt most alig hiszem kivihetőnek, én pedig eredményt akarok vagy pedig oly megállapodást, mely óhajtásom jövendő teljesítését legalább ne kockáztassa, a jelen körülmények közt megnyugszom abban, hogy az eddigi gyakorlat addig is meghagyassék, míg a törvénykezésre nézve a szóbeliség is esküdtsz. eljárás behozva, s az első bíróságok rendezve nem lesznek. Mert meg vagyok győződve, hogy a mint ezen tárgyakat rendezni fogjuk, az a mit óhajtók hogy t. i. mindenütt megengedtessék a lakosság nyelvén a perlekedés, magától be fog közvetkezni s az országgyűlés azt törvény által is fogja kimondani. De nem ereszkedem ennek további vitatásába. Bátor vagyok a t. háznak indítványként egy különjavaslatot előterjeszteni a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában, megjegyezvén, hogy ezen különjavaslatnak igen nagy része megegyez a közp. bizottság javaslatával, de némely dolgokban szükségesnek tartottam eltérni tőle, különösen felosztására vonatkozólag. Én ajavaslatot így szeretném kezdeni (olvassa: „Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja ; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzás és közigazgatás gyakorlati lehetősége és a pontos igazságszolgáltatásnak igényei szükségessé teszik , a honpolgárok teljes egyenjogúsága, minden egyéb viszonyokat illetőleg, épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve a következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni.“ Itt nem azt mondom ki, hogy most határozzuk el, hogy Magyarország összes lakosai egy politikai nemzetet képeznek, hanem hivatkozom rá az elkezdésnél, mint valóságos tényre. (Helyeslés.) (Olvassa tovább.) 1-ső §. A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, a magyar országgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar. A törvények magyar nyelven alkottatnak , de az országban lakó minden más nemzetiségek nyelvén is hiteles fordításban kiadandós’. Az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar.“ Itt sem mondok újat, nem úgy mondom ki mint újat, hanem hivatkozom rá, mint meglevőre. (Helyeslés). Ha valaki azt mondja, hiszen ezen törvények már fenállottak , igaza van, de nemzetiségi törvény még eddig nem volt. S midőn azt akarjuk mondani, hogy az egyenjogúság csak annyiban szabályoztatik a nyelv használatára nézve, amennyiben ezt szükségessé teszi az ország egysége és az ott elszámlált tekintetek, akkor nem csak azt kell kimondanunk, ami új szabályt csinálunk, hanem mint meglevőre hivatkoznunk kell arra is, a mit a meglevőből megtartunk Ezután átnpuk a megyékre. Ez a bizottság szett szerint megmaradt. Végén kevánom kimondani. (Olvassa.) „E rendeletet külön területekkel bíró iizetben is külön nemzetet képén, és Dalmátországokra kivizekre nézve nyelv tekintetében is azon egyezmény szolgáland szabályul, mely egyrészről a magyar Országgyűlés, másrészről a horváth-slavon országgyűlés között létrejött, és melynélfogva azok képviselői a közös magyar országgyűlésen saját anyanyelvünkön is szólhatnak.“ (Helyeslés.) Indított engem ejavaslat beadására, mint mondom, az, hogy először a szerkezetnek egész menetrendet nem találtam kielégítőnek ; másodszor meg, midőn el akarunk kerülni bizonyos jogokat, törvényeket megemlíteni, akko attól félek, hogy homályt hozunk a dologba. Méltóztassanak figyelemmel kisérik a közp bsz. munkájának bevezetését (olvassa). „Azon egyenjogúság,melyet Magyarország bármely nemzetiségű polgárai politikai és polgári jogok tekintetében különbség nélkül élveznek, egyedül az országban hivatozó nyelvek hivatalos használatára nézve is csak annyiban esik külön szabályok alá, amennnyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége, úgyszintén az igazság gyors és pontos kiszolgáltatásának igényei szükségessé teszik. Ugyanazért:“ Ez a bevezetés a központi bizottság javaslatában, ki van itt mondva azon elv, hogy ezen ország minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú, ki van mondva azon elv, hogy ezen egyenjogúság egyedül a nyelv használatára nézve eshetik külön szabályok alá, ki van mondva azon elv, hogy e tekintetben is csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben azt az ország egysége és az ott félhozott többi tekintet kívánja. Folytatólag mondja a központi bizottság javaslata ezután: „Ugyanazért“ és elmondja a szabályokat. E bevezetésből mindenki azt következteti,hogy az egyenjogúság az általános elv, a felhozott szabályok az egyenjogúságra kivételt képeznek; ami tehát ezen szabályok folytán az általános elv alót világosan nem vetetik ki, az egyenjogúság kategóriájába tartozik. De ezen munkálatban az országgyűlésnek nyelve p. o. sehol sincs megemlítve. Nem fogják-e ebből azon következést vonni, hogy: íme, az egyenjogúság általános elvét kimondottátok; elmondottátok, hogy egyedül a nyelv használatára létetnek külön szabályok, s csak annyiban, amennyiben az ország egysége és egyéb ott elősorolt tekintetek megkívánják , elmondottátok a szabályokat, amely szabályt tehát oda be nem tettetek, abban nem korlátoztátok az egyenjogúságot, mivel pedig ott nem említettétek meg az országgyűlési nyelvet, — ez természetesen az egyenjogúság alól nem vetetik ki.“ És még erősebbé teszi ezen következtetést az hogy kimondatik, hogy korábbi törvényeknek a fennebbi határozatokkal ellenkező rendelete ezennel eltörültetik. Ha tehát áll, hogy az egyenjogúság szabály ezen munkában, ebből kivételek vannak a nyelv használatára nézve; azon kivételek elősoroltatnak, s azok közt nincs ott az országgyűlés nyelve megemlítve, minden törvény pedig, mely a most hozandó törvénynyel ellenkezik, eltöröltetik, még az 1848-as törvényre sem hivatkozhatunk. (Igaz,) Fölhozhatnák némelyek ez ellen, hogy hiszen a központi bizottság javaslatában is csak azon polgári és politikai jogok vannak megemlítve, melyeket a hon minden polgárai különbség nélkül élveznek, márpedig az országgyűlésen más nyelven ezen törvény szerint senki nem szólhat, csak magyar nyelven, tehát az említett következtetést a javaslott törvény szövegéből kivonni nem lehet. A vitatkozás folytán föl lehetne hozni ezen érvet s ez nem volna fontosság nélküli, de miért alkossunk oly törvényt, melynek értelme fölött utóbb majd vitatkoznunk kellene, midőn ezt elkerülhetjük azáltal, hogy a törvényben azt, amit határozni vagy föntartani akarunk, világosan és minden vitatkozást kizáró szabatossággal kimondjuk. (Helyeslés.) De nem szólok többet, bátor vagyokjavaslatomat a ház asztalára letenni. Nekem mindegy, akár a t. ház a tárgyalásnál erre is figyelmezve azonnal beleereszkedik, akár pedig azt kinyomatni rendeli, hogy a másikkal együtt combinative lehessen tárgyalás alá vonni. Ajánlom módosítványomat a t. ház figyelmébe. (Helyeslés.) Rövid vita után elhatároztatott az indítvány kinyomatása. Mocsonyi Sándor, az ellenindítványt indokolja. Indokolását csak azokhoz intézi, kik e kérdés tételét elismerik és megoldani akarják. E megoldás kétféle lehet, a jog és az önkény alapján; nem kétkedik, hogy az egész ház csak az előbbire reflektál. Vizsgálva a javaslatot, csak egy közös érintkezési pontot talál : ez az ország fenntartandó integritása. Ehez ő is ragaszkodni akar. Áttér az egyes nemzetiségi mozgalmakra az utolsó 50 évben és kiemeli összefüggésüket a korban gyökerező alapelvben. Ennek külső okai a népszuverainitás és az egyenlőség, a törekvés az utánzásra; belső okai a művelődés és a democrat irány fejlődése. Az elv jogosultsága fekszik az egyéni szabadságban és az emberi nem fejlődésében. A nemzetiségi eszmét a democratia feltételének tekinti. A suprematiát a nemzetiségi eszme kinövésének és hosszabb időre tarthatlannak nyilvánítja. Elismeri, hogy az államban csak egy politikai nemzet lehet, de ez nem zárja ki, hogy elismerjük a tényleg létezőt, több nemzetet genetikai értelemben. Miután a nemzet önczél, a 1 alL°.£2lu.ftftftrTiw dBHtftuttm törfikvésekre, még akkor is, ha ezeket minden egyes követné, nem volna jogos megfosztani az összest, a nemzetet alapjogaitól, melyek az államot nem veszélyezhetik. Pedig ezt tenné a ház, ha elfogadná a közp. bizott javaslatát. Egy nemzetet jogtalanná tenne. Miután a javaslat csak az egyéni szabadság elvén alapul, ellenkezik czéljával és ignorálja a nemzetet, mint alapjogok alanyát. De ez elv is ellenkezik p. o azon 272-5486. Szerda, november 25.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: ITK ut*s» 6. «ám. II emelet. E lap Esetiem! részét illető minden küsleLocog a saerfceezfcöseghez tetézendő. Bénsantatlao lavetek csak ismért kanaktól fogadtatnak el. Pweocztek taréz. ásóm földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illató kiltamények (ekffizetési pén*, kiad** közöli panaszok, hirdetmények) a Utdó-falvaUUu* intézendöfc ffAPLO Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, v&SJ helyben, házhoz hordva. Félévre . . Évnegyedre . 11 frt. 6 frt 50 kr. REGGELI KIADÁS Az esti kiadás killönkfüdéseiért felülfizetée havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 1 hasábos petítsor egyszeri hírdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér s 6 hasábos petit-sor 25 nj kr. Az anyakönyvekről. E sorok írója egyike volt azon kérelem aláíróinak, mely az anyakönyvek magyar nyelven való vezetése végett, a méltóságos püspöki kar