Pesti Napló, 1868. november (19. évfolyam, 5466–5490. szám)

1868-11-25 / 5486. szám

J Pest, nov. 24.1808. (lp.) A magyar nemzet politikai törté­nelmének a mai nap fénypontját­­képezi. Folyó országgyűlésünk jelszava, köl­csönös engedékenységgel egyenlítem ki­­ azt, mit a közelebbi pár évtized tévedései az alkotmányos szabadság és közös jólét rovására erőszakoltak fel. Horvátország képviselői a szentesített s kihirdetett kiegyenlítési törvény alapján Vukanovich elnök vezetése alatt húsz éves távollét­i különválás után ma jelen­tek meg először a magyar képviselőház kebelében, s megjelenésökkel tevék be­­végzett ténynyé azt, mit az igaz hazafi­­ság eggedetlen törekvései az alkotmá­nyos szabadság és haladás iránti tisztelet, s a népek jólétét, művelődését biztosító törvényes rend szeretete alkottak. Fontos e bevégzett tény reánk — a szent korona területén lakó népekre néz­ve nem csak azért, hogy az erőt, melyet eddig a viszály romboló szelleme kölcsö­nös gyengítésünkre használt, ezentúl szel­lemi és anyagi gyarapodásunkra öszpon­­tosíthatjuk; — hanem igen fontos azért is, mert általa politikánk életképességéről, politikai jellemünk határozottságáról ad­ván kétségbe vonhatlan bizonyítványt, míg egyrészről a mivelt világnak irá­nyunkban­ bizalmát érdemeltük ki, más­­­részről elvettük a rendellenes, a felforgató törekvések izgatásainak ama leghangzato­sabb érvét , hogy a magyar és szláv elem közti szakadás oly széles, és mély hézagot mutat, melynek betöltésére év­századok sem képesek s melynek áthi­­dalhatására nem bir képességgel se tu­domány, se akarat, se rokonszenv. Azon jelenet, melynek ma a képvise­lőház színhelye volt, az izgatásnak e nagy szavát elnémította. Hogy a saját sorsáról eszélyesen gondolkozó horvát nemzet m a vele évszázadokon át jó és balszerencsé­ben osztályos magyar nemzettel külsőleg és bensőleg kibékült, s viszont egyesült, az többé nem ábránd,­­ hanem oly valóság, mely a jelen és utókor számára gazdag gyümölcsözés talaját hordja méhében. Az éljenek, melyek a belépő horvát kö­veteket a felállott magyar képviselők ré­széről harsány hangon köszönték, az egész magyar nemzet őszinte éljenzése volt, mely egyszersmind hű kifejezése azon erős reménynek, hogy többé nem leend idő, nem körülmény, mely a testvériség szoros kapcsait köztünk megszakaszthatná. Erre biztosíték a mult tanuságos képe, s azon kölcsönösség, mely a szabad akarat és elhatározásból folyólag azon egyez­ménylevelet alkotá, mely a testvéri szerete­tteknek legértékesebb okmánya. A véletlen úgy hozta magával, hogy azon ülésben, melyen a horvát képvise­lők először foglalták el helyeiket, a ta­nácskozás napirendjét a nemzetiségi kérdés képezze. A véletlennek nincs logikája, a azért mi se időzünk az eseményeknek e saját­ságos találkozásánál, de a reánk tett be­nyomásnak engedve meg kell jegyeznünk, miszerint e jelenség nagy és épületes doc­­trinának nyitott könyvét képezi. Hol sérelmek, vagy érdekösszeütközé­sek vannak, s ezek orvoslására, vagy ki­egyenlítésére a felek részéről nem hiány­zik az őszinte szándék, a tiszta akarat, ott az óhajtott siker nem maradhat el, s ha ezt alkalmazzuk nemzetünkre, igazsá­gát bizonyítja épen ama tény, melynek az egész képviselőház tanúja volt. Azon javaslat, mely érett megfontolás szüleménye, s ama módosítás, melyet azon a ház többségének nagynevű vezére a tárgyalás kezdetekor tett, hitünk szerint olyanok, melyek a nemzetiségi igazságos kívánalmakat kielégíthetik. S ha vannak, vagy lennének, kik kö­veteléseikben ezeknél tovább menve, ben­nünket zárkózottaknak találnának, ezt an­nak jeléül vehetik,hogy a határt,melynél a testvéries és eszélyes engedékenység vég­ződik, átlépték. A történelem e napig se ítélte el, és nem is fogja elítélni a római senatust, hogy­­a catilináris törekvésnek ellensze­gült. A mi törvényhozásunk annak magasz­taló dicséretét érdemli ki, midőn oly irányzatokat, melyek az államegység fel­bontását czélozzák, ingadozás nélkül, s határozottan visszautasít. Külön nemzetiségeink előtt egy köve­tésre méltó szép és nemes példa áll — a köztünk megjelent horvát társnemzet kép­viselőiben. Kövessék őket a magatartásban, az őszinte, a kölcsönös engedékenységben, s az ország a kiegyenlítésnek e második műve is, mint nem sokára bevégzett tény, oly vivmányát képezendi korunknak melynek áldását érzeni fogja a hon, jóté­teményei alatt úton éled a közérdek. Befejezésül, s az illetőknek tájékozásául ide írjuk Z­s­u­v­i­c­h József horvát képvi­selőnek a házhoz intézett lelkes magyar beszédéből a következő szavakat : „Legyenek meggyőződve uraim, hogy a horvát-szlavén ország képviselőivel min­dig a becsület és törvényesség ös­vény­én találkozandnak; legyenek meg­győződve, hogy édes hazám képviselői szakadatlanul és kivétel nélkül ott lesz­nek, hol a sociális rend a hazának és népének józanul, higgadtan fel­fogott érdeke, a magyar szent­­korona­ egységének védelme, és az alkotmányos kormány őszinte, és tör­vény szabta törekvései a tényezők.“ Meg vagyunk győződve, hogy jövő országgyűlésünkön a külön nemzetiségek képviselői, bízván a most vita alatt levő majd törvény erejére emelendő alapot, ugyanezen erőteljes, s alkotmányos pol­gárt kiválólag megillető, s a népképvise­lőt határozottan jellemző hangon, és nyel­ven fognak nyilatkozni. Egy szerény Indítvány: Türr István tábornok úrtól a „Nép­nevelési egyletek“ alakításának érdekében összehívott nyilvános értekezlet, mely f. hó 21. megtartatott, nagy horderejű mozzana­tot jelez közmivelődésünk terén. A tanügy­miniszt­er ur kezdemé­nyezte a fontos ügyet az 1867. év. aug. 6-án közzétett „fölhívásával“, és bármint ítéljünk ama fölhíváshoz csatolt „Előleges tervrajzról“; lehetetlen, hogy azon két alapelvét ne helyeseljük, mely­ek szerint 1. A nevelés szent­ ügye párt­kérdés­sé ne fajuljon soha; és 2. A „Népn­­egyletek“ csak­is magány jellegű társulatok legyenek. Az első elvre vonatkozólag örömmel vettük észre, és örömmel fog arról értesülni az egész ország, hogy­ magas képviselőhá­zunk több kitűnősége vallás és pártkü­lönbség nélkül egybegyűlt a pár excellen­­ce hazafias ügy megvitatására. A második elvet kellő figyelembe vette azon 1. bizottmány, mely a létesítendő ,,Népü­­körök“ tervrajzát kidolgozta. E munkálat értelmében a társulatok csak­ugyan magánjellegűek, nem avat­koznak a tarthatóságok teendőibe, nem bi­torolják senki hatáskörét, szóval a mun­kálat egyáltalában igen sikerültnek mond­ható, és ha van is rá vonatkozólag néhány megjegyzésünk, ezek nem érintik a helyes főeszmék lényegét. De a nagyszerű tervezet gyakor­lati keresztülvitele sok nehézség­gel fog járni. Azon kell lennünk, hogy mindenütt, az egész országban alakulja­nak „Népö­­körök“ , pedig a lehető leg­leg­rövidebb idő alatt. Ezen czél elérésére ajánljuk a fönntem­­lített munkálat által megállapított eljárás mellett még a következő módot: A „D­e­á­k-k­ö­r“ valamint a „Baloldali­kör“ is szenteljen a szóban lévő nagyfon­­tosságú tárgy megvitatásának egy rövid órát és mindkettő szólítsa föl t. tagjait, hasonnemű vidéki egy­­le­tek alakítására. Az orsz. képviselő rendesen a bizalom választottja a befolyásos ember a választó­kerületében, neki könnyen sikerülene egy hét alatt, mire mások hónapokat, sőt esztendőket eredménytelen pazarolnak. Ha szerény indítványunk oly szeren­csés, hogy viszhangra talál , reméljük nem sokára följegyezhetni azon örvende­tes tényt, hogy széles e hazának minden vidékén „Népn. körök“ alakulnak, me­lyek összeköttetésbe lépvén a „Pesti köz­ponti körrel“ megkezdik a nemes működé­süket. A „Népn. körök“-nél szebb és áldásdú­­sabb karácsonyi ajándékot nem nyújthat­nak a t. képviselők választóiknak. Mayer Miksa, aki. f. tanító­­ hoz volt intézve, a e lapokban az év elején meg­jelent, — még akkor el lehetett mondani, hogy nincs a magyar egyháznak egy megyéje sem, hol az anyakönyvek törvényeink értelmében magyarul vezettetnének — most hála Istenbek, többé ezt mondani nem lehet — szolgáljon arra nézve adatul a jelen kivonat, mely egri érsek ő nagyméltósága papjaihoz intézett magyar kör­leveléből — szóról szóra íratott ki: „Hazánk törvényei, névszerint az 1836-iki III. és az 1840-iki VI. törvény­­czikkek 4-dik és illetőleg 7-dik szakaszai az anyakönyveket magyar nyelven ren­delik vezetni. Azon időben, midőn hazai törvényeink tettleg felfüggesztettek és ha­tályon kívül helyeztettek, az egyformaság megőrzése, s netalán e téren is teendő új intézkedések megelőzése végett a püspöki kar czélszerünek találta anyaszentegyhá­­zunk nyelvét, a latint választani, és anya­könyveinket azon vezettetni — e viszo­nyok azonban ma már megszűntek s tör­vényeink visszaállitvák; azért szükséges­­nek vélem elrendelni, hogy az anyaköny­vek, mint ezt több egyházkerület is óhaj­totta, a jövő 1869-dik évtől kezdve egy­házi megyénk minden plébániájában, a fent idézett törvények értelmében, ismét magyar nyelven vezettessenek.* Ezek az egri érsek szavai, közlő nem azért hozza ezeket nyilvánosságra, hogy Bartakovics hazafias érdemeihez, egy újabbat soroljon s etet dicsőítse. Ő erre nem szorult, ismeretes lévén országszerte kitűnő hazafisága. Hanem igenis azért hozza nyilvánosságra köz­lő Bartakovics tettét — hogy míg az egyrészt a magyar egyház házasságáról s hazánk törvé­nyei iránti tiszteletéről tanúságot tesz, más r­észt­e tett zsinórmértékül szolgáljon s követésül — mert valóban igen furcsa lenne, ha még ezután is lenne Magyar hazánkban egyházi megye, hol magyar törvényeink ignoráltatnának; azon féle­lem, hogy ha anyakönyeink magyarul vezettet­nek,­ majd a más nemzetiségűek szintén azt fog­ják kívánni, hogy az ő nyelvök is respectáltas­­sék, alaptalan. Magyarországban több diploma­tikai nyelv nincs s nem is lehet, mint a magyar, s minden magyar paptól követelheti a haza, hogy a magyar nyelvet értse s a törvényt megtartsa. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház nov. 24-én tartott ülése. Tegnapi esti lapunk tudósításához utána pó­toljuk Vakanovics horvát nyelven elmondott beszédét . Vakanovics Antal horvát nyelven mondott beszédében bejelenti, hogy a horvát - szlavón képviselők megérkeztek, s megjelentek; kifejezi társai nevében is örömét az alkotmányos egyesség létrejötte felett 20 súlyos esztendő után, s azon reményét fejezi ki, hogy a testvérnépek ezentúl egyetértve, munkálandnak a közös haza jólétén. Reméli, hogy a kiegyezés áldásai tartó­sak lesznek, s végre átnyújtja a horvát-szlavén képviselők megbízó levelét. Folytatjuk ezután tudósításunkat,maj hol ezit lapunkban elhagytuk. A nemzetiségi kérdés tárgyalása megkezdet­tén, felolvastatik a Macellária és társai által benyújtott határozati javaslat, melynek közlését térszűke miatt holnapi számunkra va­gyunk kénytelenek halasztani. Aztán Deák F. emelt szót : Deák Ferenc t. T. ház! Gyakran for­dul elő a parl­amentáris életben az, hogy vala­mely törvényjavaslat vagy indítvány felett a ha­tárvonalat , mely az általános tárgyalást a részletes tárgyalástól elválasztja, alig lehet szorosan megállapítani. Ilyen helyzetben vagyok én most a jelen­­javaslatra nézve. A beadott­­javaslat, különösen az melyet a közp.­bizottság készített, igen sok pontban megegyez az én né­zetemmel , de nem egyez meg a szövegnek fel­osztására, a szerkezetnek logikai folyamára nézve. Ezenkívül vannak némely egyes pontok, a­melyekben az én véleményem más. A részle-­­ tes tárgyalásoknál mondottam volna el az egyes I §§-okra teendő észrevételeimet, de épen azért,­­ mivel én a szerkezetet egészen másként akarom­­ állítani, s a­mi a közp.­bizottságnál a szerkezet végén van, azt én előre óhajtom tenni, némely dolgokat pedig ki akarnék mondatni, a­mi a szerkezetben nem mondatik ki, azért tehát szük­séges itt az általános tárgyalásnál felszólalnom. (Halljuk!) Az idő rövid, hosszas szónoklattal nem fogom ezt az időt pazarolni, egyszerűen azt mondom, hogy az én meggyőződésem a fennforgó kérdé­sekben az, hogy Magyarországban egy politikai nemzet létezik : az egységes, oszthatatlan ma­gyar nemzet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tarto­­zék, egyenjogú tagja. (Helyeslés.) A másik, a­mit tartok és hiszek, hogy ezen egyenjogúságot csak az országban dívó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, s erre nézve is csak annyiban lehet külön szabályok alá vonni, a­mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat lehetősége, c­élszerűsége , az igaz­ság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszi. (Helyeslés.) Ezen két elvből kiindulva, nem új dolgot mondok, mert eddig is az alkotmány alapelve szerint úgy állott, hogy, mint említem Magyar­­ország összes honpolgárai egy politikai nem­zetet képeznek, s ez a magyar és ezen po­litikai nemzetnek minden honpolgár egyen­jogú tagja.­­ Kimondom továbbá, hogy a nemzet említett politikai egységénél fogva az, a­mi az állam összes nevében történik, nem tör­ténhetik többféle nyelven, annak az állam nyel­vén magyar nyelven kell­ történni. Ennélfogva valamint eddig, úgy ezentúl is Magyarországban a törvényhozás nyelvének a törvényhozási ta­nácskozásokban és minden működésekben a ma­gyar nyelvnek kell lenni, magyar nyelven kell alkotni a törvényeket, melyek hiteles fordítás­ban más nyelveken is kiadandók. A kormány nyelve pedig a kormányzás minden ágában szin­tén a magyar. Lefelé azonban, a megyéknél, törvényhatósá­goknál, községeknél, egyháznál én nem idegen­kedem semmit az egyenjogúságot nem korlátol­ni, s annak tág tért adni, úgy az igazságszolgál­tatásnál is, az alsóbb bíróságokat illetőleg, de nem a felebbvitelieket. Nem indokolom mindezeket, mert ha szükséges lesz még valamit az indokolásra mondani,el fogom azt mondani a tanácskozások végével, a tán en­gem is megillető zárbeszéd folytán, minthogy külön indítványt teszek. Ezúttal csak egyet jegyzek meg: hogy az el­ső bíróságok előtti törvénykezést illetőleg én kész volnék s óhajtanom, hogy mindenütt, a­hol több jegyzőkönyv van a megyében, mivel több a nemzetiség, az első bírósági perlekedés a jegy­zőkönyvek bármelyik nyelvén engedtessék meg. Én ebben semmi káros következménytől nem félnék, s azon tekintet­üs előttem áll, hogy ha Magyarország be akarja hozni az esküdtszéki intézményt, a szóbeli eljárást, elkertít­etlen lesz a magyar nyelven kívül más nyelveken, itt m­egr engedni a perlekedést. Azon véleményt pedig, hogy a­hol nem magyar a lakosság nyelve, ma­gyar nyelven kelljen okvetlenül perlekedni, ki­­vihetlennek, helytelennek tartom és a magyar nemzet érdekében nem látom szükségesnek. (Helyeslés.) Nehézségeket támasztottak ugyan ez ellen az osztályokban s másutt is. Azon ellenvetések c­á­­folásába most nem bocsátkozom. Óhajtanám, hogy a perlekedés ott, hol nem magyar a lakos­ság, az ottani lakosság nyelvén is megengedtes­sék ; de mivel ismerve a hangulatot, ezt most alig hiszem kivihetőnek, én pedig eredményt akarok vagy pedig oly megállapodást, mely óhajtásom jövendő teljesítését legalább ne koc­káztassa, a jelen körülmények közt megnyugszom abban, hogy az eddigi gyakorlat addig is meghagyas­­sék, míg a törvénykezésre nézve a szóbeliség i­s esküdtsz. eljárás behozva, s az első bíróságok rendezve nem lesznek. Mert meg vagyok győződ­ve, hogy a mint ezen tárgyakat rendezni fogjuk, az a mit óhajtók hogy t. i. mindenütt megengedtes­sék a lakosság nyelvén a perlekedés, magától be fog közvetkezni s az országgyűlés azt törvény ál­tal is fogja kimondani. De nem ereszkedem ennek további vitatásába. Bátor vagyok a t. háznak indítványként egy kü­lön­­javaslatot előterjeszteni a nemzetiségi egyen­jogúság tárgyában, megjegyezvén, hogy ezen különjavaslatnak igen nagy része megegyez a közp. bizottság javaslatával, de némely dolgok­ban szükségesnek tartott­am eltérni tőle, különö­sen felosztására vonatkozólag. Én a­­javaslatot így szeretném kezdeni (ol­vassa: „Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. Minthogy Magyarország összes hon­polgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthat­­lan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartoz­zék is, egyenjogú tagja ; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a­mennyiben ezt az ország egysége, a kormány­zás és közigazgatás gyakorlati lehetősége és a pontos igazságszolgáltatásnak igényei szüksé­gessé teszik , a honpolgárok teljes egyenjogú­sága, minden egyéb viszonyokat illetőleg, épség­ben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve a következő szabályok fog­nak zsinórmértékül szolgálni.“ Itt nem azt mondom ki, hogy most határozzuk el, hogy Magyarország összes lakosai egy politi­kai nemzetet képeznek, hanem hivatkozom rá az elkezdésnél, mint valóságos tényre. (Helyes­lés.) (Olvassa tovább.) 1-ső §. A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, a magyar országgyűlés tanácsko­zási és ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar. A törvények magyar nyelven alkottatnak , de az országban lakó minden más nemzetiségek nyelvén is hiteles fordításban kiadandós’. Az or­szág kormányának hivatalos nyelve a kormány­zat minden ágazatában ezentúl is a magyar.“ Itt sem mondok újat, nem úgy mondom ki mint újat, hanem hivatkozom rá, mint meglevőre. (Helyeslés). Ha valaki azt mondja, hiszen ezen törvények már fenállottak , igaza van, de nemzetiségi tör­vény még eddig nem volt. S midőn azt akar­juk mondani, hogy az egyenjogúság csak annyi­ban szabályoztatik a nyelv használatára nézve, a­mennyiben ezt szükségessé teszi az ország egy­sége és az ott elszámlált tekintetek, akkor nem csak azt kell kimondanunk, a­mi új szabályt csinálunk, hanem mint meglevőre hivatkoznunk kell arra is, a mit a meglevőből megtartunk Ezután átnp­uk a megyékre. Ez a bizottság szet­t szerint megmaradt. Végén ke­­vánom kimondani. (Ol­vassa.) „E r­endelete­t külön terüle­tekkel bíró iizetben is külön nem­zetet képé­­n­, és Dalmátorszá­gokra ki­v­izekre nézve nyelv tekintetében is azon egyezmény szolgáland sza­bályul, mely egyrészről a magyar Országgyűlés, másrészről a horváth-slavon országgyűlés kö­zött létrejött, és melynélfogva azok képviselői a közös magyar országgyűlésen saját anyanyelvün­kön is szólhatnak.“ (Helyeslés.) Indított engem e­­javaslat beadására, mint mondom, az, hogy először a szerkezetnek egész menetrendet nem találtam kielégítőnek ; másod­szor meg, midőn el akarunk kerülni bizonyos jo­gokat, törvényeket megemlíteni, akko att­ól fé­­­lek, hogy homályt hozunk a dologba. Méltóztassanak figyelemmel kisérik­ a közp bsz. munkájának bevezetését (olvassa). „Azon egyenjogúság,melyet Magyarország bármely nem­­zetiségű polgárai politikai és polgári jogok tekin­tetében különbség nélkül élveznek, egyedül az országban hivatozó nyelvek hivatalos használa­tára nézve is csak annyiban esik külön szabá­lyok alá, a­mennnyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehe­tősége, úgyszintén az igazság gyors és pontos kiszolgáltatásának igényei szükségessé teszik. Ugyanazért:“ Ez a bevezetés a központi bizottság javaslatá­ban, ki van itt mondva azon elv, hogy ezen or­­szág minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú, ki van mondva azon elv, hogy ezen egyenjogúság egyedül a nyelv hasz­nálatára nézve eshetik külön szabályok alá, ki van mondva azon elv, hogy e tekintetben is csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a­mennyiben azt az ország egysége és az ott fél­­­hozott többi tekintet kívánja. Folytatólag mondja a központi bizottság ja­vaslata ezután: „Ugyanazért“ és elmondja a sza­bályokat. E bevezetésből mindenki azt következteti,hogy az egyenjogúság az általános elv, a felhozott szabályok az egyenjogúságra kivételt képeznek; a­mi tehát ezen szabályok folytán az általá­nos elv alót világosan nem vetetik ki, az egyen­jogúság kategóriájába tartozik. De ezen munkálatban az országgyűlésnek nyelve p. o. sehol sincs megemlítve. Nem fogják-e ebből azon következést vonni, hogy: íme, az egyenjogúság általános elvét ki­mondottátok; elmondottátok, hogy egyedül a nyelv használatára létetnek külön szabályok, s csak annyiban, a­mennyiben az ország egysége és egyéb ott elősorolt tekintetek megkívánják , elmondottátok a szabályokat, a­mely szabályt tehát oda be nem tettetek, abban nem korlátoz­tátok az egyenjogúságot, mivel pedig ott nem említettétek meg az országgyűlési nyelvet, — ez természetesen az egyenjogúság alól nem vete­tik ki.“ És még erősebbé teszi ezen következtetést az hogy kimondatik, hogy korábbi törvényeknek a fennebbi határozatokkal ellenkező rendelete ezennel eltörültetik. Ha tehát áll, hogy az egyen­jogúság szabály ezen munkában, ebből kivételek vannak a nyelv használatára nézve; azon kivéte­lek elősoroltatnak, s azok közt nincs ott az or­szággyűlés nyelve megemlítve, minden törvény pedig, mely a most hozandó törvénynyel ellenke­zik, eltöröltetik, még az 1848-as törvényre sem hivatkozhatunk. (Igaz,) Fölhozhatnák némelyek ez ellen, hogy hiszen a központi bizottság ja­vaslatában is csak azon polgári és politikai jo­gok vannak megemlítve, melyeket a hon min­den polgárai különbség nélkül élveznek, márpe­dig az országgyűlésen más nyelven ezen törvény szerint senki nem szólhat, csak magyar nyelven, tehát az említett következtetést a javaslott törvény szövegéből kivonni nem lehet. A vitatkozás foly­tán föl lehetne hozni ezen érvet s ez nem volna fontosság nélküli, de miért alkossunk oly tör­vényt, melynek értelme fölött utóbb majd vitat­koznunk kellene, midőn ezt elkerülhetjük azáltal, hogy a törvényben azt, a­mit határozni vagy fön­­tartani akarunk, világosan és minden vitatkozást kizáró szabatossággal kimondjuk. (Helyeslés.) De nem szólok többet, bátor vagyok­­javasla­­tomat a ház asztalára letenni. Nekem mindegy, akár a t. ház a tárgyalásnál erre is figyelmezve azonnal beleereszkedik, akár pedig azt kinyomatni rendeli, hogy a másikkal együtt combinative lehessen tárgyalás alá vonni. Ajánlom módosítványomat a t. ház figyelmé­be. (Helyeslés.) Rövid vita után elhat­á­roztatott az indítvány kinyomatása. Mocsonyi Sándor, az ellenin­­dítványt indokolja. Indokolását csak azokhoz intézi, kik e kérdés tételét elismerik és megol­dani akarják. E megoldás kétféle lehet, a j­o­g és az ö­n­k­é­n­y alapján; nem kétkedik, hogy az egész ház csak az előbbire reflektál. Vizsgálva a­­ javaslatot, csak egy közös érintkezési pontot talál : ez az ország fenntartandó in­tegritása. Ehez ő is ragaszkodni akar. Áttér az egyes nemzetiségi mozgalmakra az utolsó 50 évben és kiemeli összefüggésüket a korban gyökerező alapelvben. Ennek külső okai a népszuveraini­­tás és az egyenlőség, a törekvés az utánzásra; belső okai a művelődés és a democrat irány fej­lődése. Az elv jogosultsága fekszik az egyéni szabadságban és az emberi nem fejlődésében. A nemzetiségi eszmét a democratia feltételének tekinti. A suprematiát a nemzetiségi eszme kinövésének és hosszabb időre tarthatlan­­nak nyilvánítja. Elismeri, hogy az államban csak egy politikai nemzet lehet, de ez nem zárja ki, hogy elismer­jük a tényleg létezőt, több nemzetet genetikai értelemben. Miután a nemzet önczél, a 1 alL°.£2lu.ft­­­ftft­rTiw dBHtftuttm törfikvésekre, még akkor is, ha ezeket minden egyes követné, nem volna jogos megfosztani az összest, a nemzetet alapjogaitól, melyek az álla­mot nem veszélyezhetik. Pedig ezt tenné a ház, ha elfogadná a közp. bizott­ javaslatát. Egy nem­zetet jogtalanná tenne. Miután a javaslat csak az egyéni szabadság elvén alapul, ellenke­zik czéljával és ignorálja a nemzetet, mint alap­jogok alanyát. De ez elv is ellenkezik p. o­ azon 272-5486. Szerda, november 25.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: ITK­ ut*s» 6. «ám. II emelet. E lap Esetiem! részét illető minden küsleLocog a saerfceezfcöseghez tetézendő. Bénsantatlao lavetek csak ismért kanaktól fogadtatnak el. Pweocztek taré­z. ásóm földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illató kilta­­mények (ekffizetési pén*, kiad** közöli panaszok, hirdetmények) a Utdó-falvaUUu* intézendöfc ffAPLO Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, v&SJ helyben, házhoz hordva­­. Félévre . . Évnegyedre . 11 frt. 6 frt 50 kr. REGGELI KIADÁS Az esti kiadás killönkfü­déseiért felülfizetée havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 1 hasábos petítsor egyszeri hír­­detésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér s 6 hasábos petit-sor 25 nj kr. Az anyakönyvekről. E sorok írója egyike volt azon kérelem alá­íróinak, mely az anyakönyvek magyar nyelven való vezetése végett, a méltóságos püspöki kar­

Next