Pesti Napló, esti kiadás, 1868. november (19. évfolyam, 28-52. szám)
1868-11-02 / 28. szám
totta meg az ünnepélyt, követte később a terézvárosi plébános. Az ünnepeltekkel szemben egy tableaux-t lepleztek le, meglepő ügyességgel öszszeállítva Kleeszt G. által, az egész család fényképéből. — A képviselőház mind a kilencz osztálya f. nov. hó 3-án d. e. 10 órakor, szokott helyiségeikben ülést tart. — Pest, nov. 2. 1868. Az V. osztály holnap reggel 10 órakor a nemzetiségi tárgyban ülést tart. — Az egyetemi fiatalság halottak estéjén, fekete zászló előlvitele mellett, fölkeresték Forinyák, Voronieczky és a honvédek sírjait, kegyeletük adóját lerovandók. Énekelték a „Szózat“-ot és a „Hymnus“-t. Hegedűs és Friedrich joghallgatók azonkívül az „egyetemi ifjúságihoz szónokoltak. A biharmegyei honvédegylet oct. 30-ai ülésén a felállítandó honvédség soraiban szolgálatra, segélyre vagy nyugdíjra jelentkezők összeírása végett öt tagú küldöttség választatott : Komlóssy Pál, Benyó Mihály, Cservenka Pál, Komornyik Benedek és Boronkay Ferencz urakból; az egylet egyúttal kijelenté, hogy csupán csak közbenjáró, minden hivatalos szin nélkül. — A „Bihariban olvassuk . Minthogy a „Hon“roszul értesülve közzétette azon hírt, mintha városunkban egy féltékeny férj vetélytársa helyett egy más békés halandót lőtt volna agyon : mi is közöljük a tényt, de úgy, mint valóban történt. Egy helybeli csizmadia, kinek mestersége mellett szép fiatal felesége is van, gyanúval terhelt szívvel s véres boszával lelkében, indult egy este útra, hogy nyomába jöjjön, ha való e, mit a fáma mond?—t. i. felesége meg csalva őt, szerelmét egy nyalka őrmesterre pazarolja. A kellemetlen valóra teljesen fölkészülve, pisztolylyal fegyverzetten állt ki a lesre a gyanakvó férj, s csakugyan a megjelölt, s váddal terhelt gyanús őrmester elérkezett. A férj azonnal megtámadta őt, de az is fel volt fegyverkezve a bottal. A gyöngébb fél, a férj, hátrált, s a távolból kövekkel kezdé ellenfelét hajigálni, míg jobbjában halált rejtő pisztolyát szokta. A véletlen épen három halandót, kik a czirkuszból hazafelé iparkodtak, vezetett a küzdtér felé. Ezt látva a férj, gyilkos fegyverét elsüté, s a váratlan, békésen haza iparkodók nadrágját megszerezé. A corpus delicti tehát nem holttest, hanem 1 3 átlyukgatott nadrág. — Az Ebergényi-család azon gondolattal foglalkozik, hogy a Kladnoban magát legközelebb meglőtt mysteriosus Horváth esetét Ebergényi Julia perének átvizsgálására használja fel. Dr. Furlani, dalmátiai ügyvédet ugyanis levélben szólította fel a család, nem lenne-e hajlandó, a per revisiójára szükséges lépéseket megtenni, s ennek megtörténtével Júlia védelmezését magára vállalni ? Dr. Furlani késznek nyilatkozott a fölszólításnak eleget tenni, de csak azon föltét alatt, hogy némi elfogadható támpontok adassanak kezébe, melyek az átvizsgálási kérvény sikerességére nézve némileg kezességet nyújtanak. — A budai polgári lövészegyletben az idén 21 nap alatt 13,011 lövést tettek; ezek közt 8,907 körlövés volt, 179 pedig különböző díjat nyert. — A közlekedés előmozdítása végett a budai kapitányság számtalan bérkocsit és confortablet a budai hídfőtől a főutczába helyeztetett át. Egyszersmind elrendelte a lámpák és bérkocsik fehér számokkal való létezését, s új bérkocsi-rendet dolgoztatott ki. A szegedi légszesz-gyárt a pesti hitelbank vette át, s egy részvénytársulatot alakítván, annak tulajdonosa lett. — Zentán oct. 18. a takarékpénztár megalakult. Elnöke lett: Majoros István városbiró, titkárrá pedig egyhangúlag Zsarkó Antal ügyvéd választatott meg. Működését már ez évi decz. 1. meg is akarja kezdeni. — Dr. Pollák L., dr. Rosenberg M. és Váradi M. egy „Biharmegyei szabadelvű izraelita egylet“-et alapítanak.Felhívásukban a következő sorokat olvassuk: „Az alkotmányos küzdelmek sorompói előttünk is megnyitak. A nyilvános közélet árja ezentúl minket is ragad magával. E czélból fő feladatunk: a magyar nemzettel teljesen összetörni, összeolvadni. Nemzetiesedés, magyar polgárosodás legyen jelszavunk!“ — A „N. L.“ hiteles forrásból úgy értesül, hogy a „Bihar“ ama híre, miszerint Bihar megye részére királyi biztos neveztetnék, ki már a legközelebbi bizottmányi gyűlésen jelen lenne — tökéletesen alaptalan. — A „N. L.“ írja: A Teleki-utcza sarkán, közel a téglavetőhöz van egy 52 éves asszony, ki húsz éves korában ment férjhez, tehát 32 éve, hogy házasságban él, s gyermeke nem volt. Ez magában véve nem különös dolog, de most jön csak a furcsa ! Harminczkét évi nyugtalan házassága után, most, midőn haja már nekiöszül, jó reményben van! — A „Független Lapok“ újévtől fogva mint napilap fog megjelenni: „Autonómia“ czimmel. — Színház. Marska Ilma k. a. múlt szombaton este elutazott Londonba. —• Festetich gr. miniszter és Győri gr. azon időre, melyet nem töltenek Pesten, páholyaikat felajánlották kiadásra a nemzeti színházi segélypénztár javára. A budai népszínházban tegnapelőtt „Golboyert“ adták, igen szép sikerrel. Kivált Várhidi alakítása tűnt ki. Az aristocratia felé kapkodó czivist ép és erős humorral adta. Molnár, és mellette Császár is, szokott gonddal és határozva játszottak. De a nők, a nők . . . bizony nagyon gyöngék ! úgy látszik, Bér Emmában, bár a nemzeti színház nem nyert,de a népszínház vesztett, vesztette már csak a versenyből folyó iparkodást is. — Tegnap „Samit“ adták. E darab inkább a színkörbe való, és kivált „Rém“ után nem igen hatott. De annál szebb hatást várunk a holnapi előadástól: „Paul Forestier“-től. Először adják, és hiszszük, hogy ép oly jól, mint „Giboyert“. — A nemz.színházban 13-kan adják a „Trónkeresőt,“ Szigligeti „nagy dijat“ nyert művét. 29-kén Bérezik. „Népszerűségét.“ Radnótfáy gr. Fredra „Egyetlen lány“ czimü vigjátékát forditja. — Rossini, a hírneves zeneköltő, veszélyesen beteg. — A nemzeti szinház műsorozata, 1868. nov. hó 2-tól, 1868. hó 9-ig. Hétfőn, 2. „A Bajusz.“ Kedd, 3. „Hunyadi László.“ Szerda, 4. „Fényárnyai.“ Csüt.,5. „Ördög Róbert.“ Péntek, 6. „ A jó emberek.“ Szombat, 7. „Traviata.“ Vasárnap, 8. „Jó falusiak.“ Hétfő, 9. „Aesopus.“ — Nemzeti szinház. Pest, hétfőn, nov. 2-án, 1868. A „Bajusz.“ Eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta Szigligeti E. Személyek: Koltai István, alispán, Szerdahelyi. Adelaid, neje, születet Thurmdreispitz báróné, Lendvainé. Thusnelda, Thurmdreispitz grófné, Adél unokanénje, Prielle Corn. Erzsi, Koltai huga, Szigligeti A. Hugolini Hugo, gróf, Náday. Várközi, gróf, Lendvai, Bandi, Koltai huszárja, Sántha. Babét, szobaleány, Szigligeti Jolán, az, kinek fényesebb a fejfája, ragyogóbb az ékessége e napon , hanem az, a ki maga után nem felejtésre s vigasztalódásra serkentő kincseket, de ki űrt, nem hegedő űrt hagyott hátra a szivekben .... Boldog, kinek van egy ismerőse a temetőben, s ez ismerős egy elhunyt kedvesnek — sírhalma. Van akkor legalább egy helye, hol mindig szívesen várják, hol szótlan is megértik lelke fájdalmát, s honnét soha sem tér vissza enyhülés nélkül. Mennyivel boldogabb ez, mint kinek keblében van eltemetve egy halott, egy szép múltnak emléke . . . A hold kisértiesen tekint felhőfátyla alul a gyászhalmokra. A fáklyák leégtek, a mécsek utósai lobbantak, mint haldokló szemvilága, mely kialvása előtt még egyszer fölragyog, s fényénél kísérteties tánczra látszanak kerekedni egymással a rideg síremlékek. Itt-ott siet egy elkésett látogató a kapuk felé, mintha félne legutolsónak maradni a holtak birodalmában. Ismét puszta minden, s a régi, egyhangú, csak a szellő beszélget a halvány sírvirágokkal: „Lengjen sírjukon a béke S álom édes angyala!“. . . . . .. Most ismét egy évig csöndes lesz e furcsa tér, nem fogja háborgatni, fölzavarni az élők zsibongása, csak mikor egy-egy új lakót kisérnek ki a megszentelt hantok alá. Jó éjszakát ... a viszontlátásig! KÖZGAZDASÁG. Közlekedésünk bajai. A pesti tőzsde- és gabnacsarnok bizottmánya, minthogy Magyarország kereskedésének ez idő szerint nincsen egy testületben képviseleti orgánuma, szemben azon jelenséggel, hogy a vasúti közlekedés jelenlegi állapotában nem képes a forgalomnak megfelelni, emlékiratot intézett a m. k. kereskedelmi minisztériumhoz, melyben a közlekedési akadályok okait tüzetesen kitünteti, s orvoslási módjaira nézve véleményét előterjeszti. Mi, tekintettettel a tárgy nagy fontosságára, sietünk ez érdekes okiratot közönségünk tudomására hozni. A memorandum, melynek éle nagyobb részt az általunk is ismételve gáncsolt államvaspálya ellen van intézve, rövid bekezdő sorai után így szól : „Midőn a múlt évben Magyarország felette dús termései a külföld égető szükségletével találkoztak, mi rendkívül erős kivitelt idézett elő, a melynek pályáink , névleg az államvaspálya forgalmi eszközei megfelelni nem voltak képesek : ekkor az utóbbit legalább azzal lehetett menteni, hogy váratlan eseményekkel állott szemben, noha egyes szakemberek illetékes helyen már korán (1867. áprilisban) utaltak a bekövetkező tüneményekre. A közvélemény tehát a múlt évben tulajdonkép nem emelhetett egyenesen panaszt a forgalom gyors növekedése folytán a pályák ellen, a köteles gondoskodás vétkes elmulasztása miatt, és az alkalmazott kényszer-rendszabályok egyedül oda czéloztak, hogy a bajon mindenképen segítve legyen, és hogy a pályák az áruforgalom kezelése és igazgatásában mindazon könnyebbségeket alkalmazásba vegyék, amelyek a kereskedés feladatának könnyebb megoldását előmozddhaják. Sajnálattal kell azonban constatálnunk, hogy a közvélemény nem volt képes ez irányban szerencsés eredményt felmutatni, s a pályák e gátló és qualifikálhatlan magatartásának következménye részben az volt, hogy az ország, s mindenek előtt a kereskedő osztály milliókra menő veszteségeket szenvedett. Azon időben történt, hogy a magas közlekedési minisztérium több rendbeli enqueteket tartott, mely alkalommal a közlekedési minisztérium képviselője által azon ünnepélyes ígéret létetett, hogy az államvasutnak minden lehetőt meg kell tennie, miszerint a következő (1868.) évben hasonló események újból be ne állhassanak, s a kormány erélyét ki fogja fejteni hogy az államvasutat az engedményezési okirat alapján, mindannak teljesítésére kényszerits, amit ez alapon követelhet. Bizalomteljesen fogadtuk — igy folytatja az emlékirat ez ünnepélyes nyilatkozatot, s a kereskedő-osztály bizton számított reá, miszerint sikerülni fog a magas kormánynak, az államvaspályát az engedélyezési okirat alapján a legéletbevágóbb érdekeink méltányosabb tekintetbevételére bírni. E remény annál alaposabb volt, mivel azon véleményben éltünk, hogy a kérdéses okiratok czikke, mely a következő tételt tartalmazza : „az államvaspálya köteles a közlekedési eszközöket a közforgalom követelményeivel mindenkor arányba hozni“ — a kormánynak a legtermészetesebb és legvilágosabb értelmezés szerint, azon kétségbevonhatlan jogot adja, miszerint az államvaspályától oly berendezést követeljen, amely hazánkat a múlt évihez hasonló veszteségektől megóvhasssa. Legmélyebb sajnálattal kell azonban kijelentenünk, hogy e reményeink nem teljesültek, és hogy már most, midőn pedig a kivitel igen csekély, mindenesetre sokkal csekélyebb a múlt évinél, fennakadásokat kell registrálnunk, melyeket a múlt éviek aligha felülmúlnak. E szomorú tünemény mély aggodalommal tölt el bennünket, s szent kötelességünknek tartjuk már most eleve szót emelni, mielőtt a fejlettebb forgalom a segélyt még nehezebbé tenné. Mint említettük, mindenekelőtt az állam vaspálya eljárása az, mely a legmélyebb indignatió-