Pesti Napló, esti kiadás, 1868. november (19. évfolyam, 28-52. szám)
1868-11-21 / 45. szám
legebb támogatásra számolhattak. E részben a tapasztalás is azt mutathatta, hogy ő Felsége a szultán, valamint a török kormányférfiak, nem titkolhatják többé abbeli meggyőződésüket, hogy ha az ozmán birodalom egyes tartományaiban mutatkozó nemzetiségi törekvéseknek és érdekeknek a porta főúri jogaival való teljes öszhangzásba hozatala sikerülhet, az ily szövetségek Törökország jövőjének legszilárdabb támaszt és legnagyobb biztosítékot nyújthatnának. A szerbiai események és azoknak következései e föltevést igazolják. Azon érdekeltségnél fogva, melylyel az osztrák-magyar monarchia mindazon erők kifejlődése iránt viseltetik, melyek, mint a török birodalom egykori átalakulásának legfontosabb tényezői, figyelemre méltók : a gyászos esemény, mely Szerbiát a múlt nyáron fejedelmétől megfosztotta, 6 cs. és ap. kir. Felségének országaiban komoly megilletődéssel fogadtatott. Szerbia felvilágosult fejedelme, Obrenovich Mihály herczeg ildomos és öntudatos uralkodásának, háborítatlan nyugalmat és sikeres haladást köszönhetett. Erőszakos halála Szerbiát nagy veszélybe dönthette volna, és egyedül a szerb nemzet józan magatartásának köszönhető , hogy az oly váratlanul bekövetkezett gyászeset az országban általános zavart nem idézett elő. A nemzet képviselőinek gyülekezete, tisztán belátván s megítélvén e nagy veszteségből fölmerült nehézségeket, legsürgősebb feladatának ismerte el azt, hogy a nyilvános hatalmat a törvényes tekintély legszilárdabb biztosítékával lássa el, az öröködési jog szerint trónra hivatott utódot kiáltván ki fejedelemnek, ki a főúri hatalom megerősítését haladék nélkül meg is nyerte, s kinek kiskorúsága alatt a közigazgatás, a legtekintélyesebb férfiakból álló kormánytanácsra bízatott. Ő cs. és apost. kir. Felségének kormánya megnyugvással tapasztalta, miszerint a szultán, kellőleg méltányolva a szerb nemzetnek a fejedelmi család örökösödési joga iránt tanúsított ragaszkodását és ennek fontosságát, a nagyúri megerősítést késedelem nélkül megadta, és ez által bizalmának oly újabb jelét tanúsította, mely a porta és Szerbia között már a török csapatoknak a belgrádi várból történt kivonulása következtében keletkezett őszinte érintkezések «alapját mindinkább megszilárdítani képes leend. A szomszéd jó viszony, mely ő cs. és apóst. kir. Felségének kormánya és Mihály fejedelem között mindig létezett, Milán fejedelem kormányával is fennáll, és ő cs. és apóst. kir. Felsége és kormánya legnagyobb súlyt fektetnek annak bebizonyítására, hogy az osztrák-magyar monarchia Szerbiának legőszintébb és legönzéstelenebb barátja. Innét származik az, hogy a kölcsönös érintkezések a nyílt és baráti előzékenység szellemétől vannak áthatva, és épen most folynak tárgyalások, melyek által több rendbeli nagyfontosságú kereskedelmi, politikai és törvénykezési ügyeknek mindkét szomszéd országra egy iránt kívánatos szabályozása foganatba vétetett. A moldva-oláhországi fejedelemség kormányával, már több évvel ezelőtt szintén megindíttattak a tárgyalások, több kereskedelmi és közigazgatási érdekű ügyeknek kölcsönös egyetértés alapján való rendezése végett. A császári és apostoli királyi Felségének kormánya ezen tárgyakra mindig legélénkebb figyelmét fordította, mert ezáltal is újabb jelét kívánta adni annak, hogy a fejedelem kormányával fenntartott barátságos viszonyokat nagyra becsülni soha meg nem szűnt; ennek következtében szívesen járult az óhajtott értekezletek megindításához, elismervén azt,hogy az említett ügyletek rendezése azon jó szomszédi viszonynak megszilárdulását, mely az oly számos érdekek által összekötött országok között létezik, hathatósan előmozditja. Megnyugvással említheti meg a cs. és ap. kir. Felségének kormánya, hogy a kérdéses ügyek közül némelyek már kedvezően intéztettek el. A távirati dijszabvány iránt tartott tanácskozmány határozatai már jóváhagyattak. A dunafejedelemségi postaforgalm rendezése végett indított tárgyalásoknak kedvező befejezése kilátásba van helyezve. Ezenkívül oly tanácskozások is vannak folyamatban, melyek az osztrák-magyar vasúti vonalaknak csatlakozási pontjait a Dunafejedelemségekben tervezett vasúti vonalakhoz megállapítani fogják, és ő cs. és ap. kir. Felségének kormánya azon igyekszik, hogy részéről eltávolítsa az akadályokat, melyek a határforgalmat, és ezáltal a közvetlen kereskedelmi érintkezés élénkségét gátolhatták. Ami a consulsági törvényhatóságot és jogainak megállapítását illeti, ezen nagyfontosságú kérdés a legszigorúbb megfontolás tárgyát képezi, és annak a Dunafejedelemségek helyesen megítélt törvénykezési viszonyainak megfelelő végleges megoldása annál inkább föltehető, minthogy e kérdés már az összes hatalmak figyelmét régen magára vonta, és ismételt eszmecserékre szolgáltatott alkalmat. Kereskedelmi összeköttetéseink fontossága és nagy kiterjedése, továbbá az osztrák-magyar monarchia alattvalóinak és védenczeinek a Dunafejedelemségekben tartózkodó nagy száma, az említett kérdésnek kiváló jelentőséget kölcsönöznek. Azon alaptételre nézve, hogy a consulsági törvényhatóság szabályozása kívánatos, ő cs. és ap. kir. Felségének e kormánya a moldvaoláhországi kormánynyal egyetért ugyan, de másrészt a monarchia kereskedelmi érdekeinek súlyos sérelme nélkül, és ha az összes kereskedelmi világban rémülést okozni nem akart, ezen ügynek végleges elintézését hirtelen be nem fejezhette. A kormány azonban hajlandó e részbeni külön egyezmény megkötésére, és nem kételkedik, hogy ha a jogi a törvényhozási viszonyok a Dunafejedelemségekben a rendes igazságszolgáltatásnak biztosítékait fogják nyújtani, a függő kérdés kölcsönös egyetértéssel szintén el fog intéztethetni. A múlt nyár folyama alatt néhány oly eset fordult elő , melyekben a moldva-oláhországi kormány, némely alárendelt hatóságok önkényes eljárása és az igazsággal ellenkező jelentései folytán, követeléseinket meghallgatni eredetileg vonakodott. Megnyugvással említheti azonban ő Felségének kormánya, hogy az igazságon alapult és jogosaknak bebizonyított nézetei utóbb a Dunafejedelemségek kormányánál teljes elismerésben részesültek. A moldva-oláhországi lakosság némely rétegeinek vallási türelmetlensége, néhány városok és falvakban a zsidók ellen intézett sajnos kihágásokra szolgáltatott okot, melyek az önkénynek büntetésreméltó, és az egész műveit világ kárhoztatása által megbélyegzett példáját nyújtották. Nemcsak emberiségi szempontból, de mivel a kárvallottak között ő Felségének alattvalói is valának, kötelességévé tétetett a cs. kir. consuloknak, hogy a kiűzött és üldözött egyének kármentesítése érdekében a fejedelmi kormánynál közbenjárjanak, és nagyrészt ezen föllépésnek lehet az ügy sikeres elintézését és a nyert kártérítést köszönni; minél egyébiránt consulaink a franczia-, angol- és éjszak-német szövetségi consulok által is erélyesen támogattattak. Nem maradhat említés nélkül, sőt megnyugvással kell kiemelni azt, hogy consulaink óvatos eljárásától, kik ezen fölötte kellemetlen ügyben valóban megzámoltatlan tényeket derítettek fel, maga a fejedelmi kormány sem tagadhatta meg elismerését, s ennek folytán teljes elégtételt szolgáltatott. A porta és a Dunafejedelemségek kormánya közötti jó viszony fennmaradása érdekében felette nagy horderejű eseményt képez a Moldva Oláhországban szervezett fegyveres szabadcsapatoknak folyó évi julius havában Bolgárországba történt berontása. Habár a támadóknak aránylagos csekély száma a török hatalom erejét és tekintélyét e tartományban megingatni képes nem volt is, és Bolgárországnak tervezett fellázítása, az ottani kormányzónak nagy erélylyel foganatosított intézkedései által, valamint a bolgár lakosság részvétlensége miatt teljesen meghiúsult, mégis alig lehet kétségbe vonni azt, hogy a dunafejedelemségi kormánynak, a szabadcsapatok szervezésével szemközt tanúsított elnéző magatartása, komoly aggodalmakat ébreszthet az iránt: váljon megvan e a fejedelmi kormánynál az őszinte akarat? és ha igen, bír-e még az ország felizgatott hangulata ellenében annyi hatalommal, hogy fenntarthassa a portáházi viszonyát, mely, mint az egyesült fejedelemségek állami létének alapja, ünnepélyes szerződések, jelesen pedig az 1856-ik évi párisi békekötés 22. és 25. czikkei által meghatároztatot, és a szerződő hatalmak részéről közös jótállás mellett biztosíttatott. Az imént említett esemény e kételyt igazoltnak tünteti fel; ha tehát e tény már magában véve elegendő okul szolgál arra, hogy a hatalmaknál a legkomolyabb aggodalmakat ébreszsze, fokozza még jelentőségét azon mohó sietség, melylyel már egy idő óta a fegyverek gyűjtése és a hadi intézkedések életbeléptetése eszközöltetik, mi semmi arányban sincs a párisi békeszerződés 26-ik czikkében körvonalazott belső védelem feladatával, és ennélfogva egy oly országnak, mely semmi oldalról sincs fenyegetve, sőt bárhonnan származható támadás ellen a hatalmak kezessége által oltalmazva van, valódi és okadatolt szükségletét messze túlhaladja. Óhajtandó lenne, hogy a veszély, mely e tényállásban rejlik, a Dunafejedelemségek kormányának figyelmét ki ne kerülje. E veszély az említett országok sikerdús fejlődését is meghiúsíthatja, mivel nemzetközi szerződéseken alapuló helyzetük megingatása által épen az említett szerződésekből folyó előjogaikról mondanának le, melyek nélkül soha sem lesznek képesek belszabadságuk fejlesztését és megszilárdítását, és a lakosság jólétét oly függetlenül előmozdítani , amint ezt jelen helyzetükben eszközölhetik. Egyébiránt távol van attól ő cs. és ap. tkir. Felségének kormánya, hogy a Dunafejedelemségekben élénken nyilvánuló mozgalomban oly aggályoknak indokait lássa , melyekből ezen országok szerződésszerű állásának a portához, vagy pedig a szomszédi viszonyoknak, már a közel jövőben történhető erőszakos megzavarását következtetni kellene. De teljesen meg van győződve annak szükségéről is, hogy a határszéli események fejlődését őrszemmel kísérje, és magát feladatának teljesítésében egyedül azon tekintetek által vezettesse, melyek a monarchia méltóságának és biztosságának megóvása, az állam alattvalók oltalmazása, és a szerződésileg elvállalt kötelesség tiszteletben tartása által vannak eléje szabva. (I.) Bé cs, nov. 21. (E r e d e ti tu dó s itás. *) Egy tekintetben mindenesetre előbbre haladottnak látszik a pesti journalistika, mint az itteni. Legalább nem emlékezünk, hogy pesti lapokban annyira ápolva láttuk volna a sensszionális híreket, mint az itt bizonyos lapokban, minden válogatás nélkül történik. Úgy hiszem, vannak szerkesztőségek, hol külön egyének alkalmazvák, akiknek a „pótrovat“-ba naponkint valamit kell dolgozniok, ami fölött az olvasónak mindjárt a reggeli kávénál ég felé borzadnak baja szálai. A delegátiók tárgyalásai alkalmából, úgy látszik, ezen urak némelyike Budapesten ütötte föl sátorát a honnan bennünket „rablótörténetekkel“ mulattatnak. Ily történetke figuráit tegnap Beust báró rögtöni Bécsbe utazásának czíme alatt. Mivel a külügyminiszter felhasználja azon alkalmat, midőn a delegátiós tárgyalások jelentését igénybe nem veszik, hogy magát az itt folyamatban levő ügyeknek szentelje, rögtön „eltérő nézetének kell lenni közötte és Isten tudja, ki között, s állása szükségkép meg van ingatva. Ha azon urak előbb után tudakozódnak, könnyen megértik, hogy Beust báró még Budapestre leutazása előtt kijelentette az alatta álló hivatalnokoknak, miszerint e hét végén 24—48 órára visszarándul Bécsbe, s ez csak azért nem juttatott akkor mindjárt köztudomásra, minthogy a miniszter rövid ittlétét nem akarta zavartatni azoknak látogatásai által, kiket különben minden reggel — különbség nélkül — szokott fogadni. Ily körülmények között eltérő nézetekről vagy krisisekről beszélni és oly igaztalan, mint könnyelmű. — Különben Beust báró, nem—mint jelentették— * Elkésve érkezett. A. szerk